Keleti Egyház 1934/1 - Byzantinohungarica - Görög Katolikus Örökség

ELETILGYHflZSZERKESZTI:SZÉMÁN ISTVÁN drMEGJELENIKHAVONTA.A NYÁRI SZÜNET KIVÉTELÉVEL.SZERKESZTŐSÉG ÉS KI-ADÓHIVATAL MISKOLC.HUNYADI-UTCA 3. SZÁM.ELŐFIZETÉSI ÁR ÉVI 6 AR.P. KÜLFÖLDRE 8 AR. P.POSTATAKARÉKPÉNZTARICSEKKSZÁMLA: 45595 SZ.CIKKEK:Dr. Sxécnán felvés: Kelet -Nyilat.Kozma Jáno*: A hajdúdorogi egyházmegye.Dr. Hubnú Andor: Az egyfiltmifcézfehajdan n most.I)r. Stémán István: Volt-e katolikusaz orotz nép 4 I. Róma t* az oroszságviszonya a keleti szakadát el&tt.I>r. Koliűlx Kerene: Bizane *s Kómakarácsonya/apotoezky KonMaolin: A Gergelynaptára goróg egyházbanKozma IVrene: A keleti egyházak statisztikájaMagva ror%z&gonKRÓNIKA.IRODALOM.Dr. Llppay Lajos: A keleti egyházak,t 'hm. Kozma János.)ADATTÁR.ü«VrAgdk Szatmáron.íi.'-^i magyar kolostorok — II»zlnvHr a keleti liftirgi&ban. Görgők^/atmáron.KELETI LEXIKON.Amey. Biznntinizmuv Cankov Sz.Jozaíát. Pravoszláv. VelehrádI. ÉVFOLYAM 1. SZ.1934. JANUÁR HÓ.A CHRYSOSTOMOS-TÁRSULAT KIADÁSA

Annus I. Nr. 1. — Ecclesia Orientalis — Januarius 1934.Organum Graeco-Catholicmn. — Moderator: Steph. Szémán praelatus.Editur menstrue. — Pretium annuum 8 pengő aurea,lìedactio et administratio: Miskolc, Hunyadi-utca 3. Hungaria.Dr. Stephanus Szémán: Ori en s—Occidens. Joannes Kozma: Dio e ces is Hajdúdoroghensis.—- Dr. Andreas Bubnó: Concelebratio olim et nunc. — Dr. Steph. Szémán:An populus Russicus olim t'uerit catholicae religionis? 1. Relatio Roniae ad Russos anteschisma orientale. — Dr. Francisais Roháhj: Festum Nativitatis Domini Bizantii et Romáé.— Constantinus Zapotoczky: Calendarium Gregorianum in Ecclesia Graeca. —Francisais Kozma: Statistica Ecclesiarum Orientalium llungariae.CHRONICA.LIBRI: Dr. Ludovici Lippuy: Ecclesia« Orientales.DOCU M ENTARIUM.LEXICON ORIENTALE. Amay. Byzantinismus. Zankov. S. Josaphatus. Pravoslavicus. Velehrad.I e Année. Nr. 1. — Eglise Orientale - janvier 1934.Organ grec—catholique. Kedacteur: Mgr Dr. Etienne Szémán praelat.Parait chaque mois. — Prix: 8 pengő d'or par an.Rédaction et Administration: 3. rue Hunyadi, Miskolc, HongrieDr. Etienne Szémán: Orient—Occident. — Jean Kozma: Le diecese de Hajdúdorog.— Dr. Andrée Bubnó: Le concélébra lion de messe jadis et á présent. — Dr. EtienneSzémán: Était-il le peuple russe catholique. 1. La relation entre Rom et des russes avantle schisme. — Dr. Francois Rohály: Le Noel de Byzanz et de Rome. — Constantin Zapotoczky:Le calendrier Gregorián dans l'Eglise grecque. — Francois Kozma: La statistiquedes églises orientales en Hongrie.CHRONIQUE.LITERATURE. Dr. Louis IJppay: Les églises orientales.DOCUMENTS.LEXIGON ORIENTALE. Amay. Byzanlinisme. Tzankove. St. Josaplut. Pravoslave. Velehrad.I. Jahrgang. Nr. 1. — Orientalische Kirche — Jänner 1934.Griechisch—katholische Zeitschrift. —Redakteur: Praelat Dr. Stephan Szemän.Erscheint monatlich. — Preis: 8 gold. Pengö jährlich.Redaction und Administration: Miskolc, Hunyadi-Strasse 3. Ungarn.Dr. Stephan Szemän: Ost und West. — Johann Kozma: Diözes von Hajdudorog.Dr. Andreas Bubno: Concelebration einst und jetzt. — Dr. Steph. Szemän: Ob einst dasrussische Volk katholisch war? 1. Verhältnisse zwischen Rom und den Russen vor ddmSchisma von Osten. — Dr. Franz Rohäly: Weihnachten von Byzant und Rom. - KonstantinZapotoczky: Gregorianer Kalender in der griechischen Kirche. — Franz Kozma:Statistik der orientalischen Kirchen von Ungarn.CHRONIK.LITERATUR. Dr. Ludwig Lippay: Die orientalischen Kirchen.DOCUMENTEN.ORIENTALISCHES LEX1CON: Amey. Byzantinism. Zaiikov. Der heil. Josaphat.Pravoslavisch. VeJehrad.

otek ugyan az egyház egységébe, de azok sem tudtak döntő hatást gyakorolnielszakadt testvéreikre, mert idők folyamán az eltávolódás egyrejobban észrevehető volt közöttük. A keleti katolikusok ugyanis lassankénttöbb ősi karakterisztikus sajátságukat is elhagyogatták* és szintemechanikusan vettek át szertartásaikba oly latin elemeket, amelyekazokba szervesen be nem illeszthetők s a külső formában is nyilvánulóunió helyett sok helyen bizonyos uniatizmus (syncretizmus) keletkezett.Az idegen hagyományok iránt mutatkozó hajlam és a saját hagyományaikelhagyása főképpen akkor fejlődött ki, amikor a keleti kat. papsága szakadároktól egyre jobban távolodni s a nyugati egyház szokásaihozkívánt simulni azért, hogy a schizmának még a gyanúját is elhárítsamagától.Ennek a papságnak és híveiknek később sem volt alkalmuk, hogya keleti egyház tradícióit mélyebben megismerjék és ápolják, mert megfelelőintézményeik nem voltak s a Keletre húzódó latin szertartású papságnagyrésze pedig minden nyelvi és keleti theológiai előkészület nélkülfogott munkához közöttük, így az előtte értelmetlen keleti sajátosságokatsokszor kevésre becsülte és arra törekedett, hogy azok elnyomásávalúj hagyományokat ültessen át keleti híveinek lelkébe. — Érdemesvolna itt elmélkedni afölött is, hogy a tatár—török pusztítások után milynagy előnyben volt Nyugat Kelet fölött s szinte nem is csoda, hogy a keletikatolikusok egyrésze szinte felsőbb kultúrát látott a nyugati kultúrábanés szolgailag utánozta azt. Most már látjuk azt, hogy a kereszténynépek lelki egyesülésére irányuló munkában végzetes hiba volna továbbis figyelmen kívül hagyni vagy elnyomni a keleti népek régi kereszténykultúráját még akkor is, ha magasabb, de előttük ismeretlen, vagy nekikidegen lelki kultúrát akarnánk helyébe ültetni. (Korolevszkij, L.Uniatisme.) — Ezért kívánják korunk nagy pápái, hogy az Anyaszentegyházkeleti n^unkaterén dolgozók alaposan ismerjék meg Keletet: annakéletét, kultúráját, történelmét, theológiáját, — „amelyeknek ismereteNyugaton elhomályosult" (quarum reruin notitia in Occidente obscurataest.) — XI. Pius pápa a IV. velehrádi kongresszushoz intézett szózatában(Acta Conv. 1924. Olomueii 1925) reményének adott kifejezést,hogy ezen ..congressusok szent elhatározásai nagyban hozzá fognak járulniahhoz, hogy az a sok kétely és tévedés — még a tegnapiak is —.amelyek Kelet történelme és vallási élete felől általánosan elterjedtek,kiirtassák "Ideje volt, hogy a pápa bölcs előrelátása állítsa meg azt az egyrejobban mélyülő idegenkedést, amely már szinte azt a tudatot ébresztettenémelyekben, mintha a keleti rítusok kevesebb biztosítékot nyújtanánakmég az örök üdvösségre is. — Az Anyaszentegyház ma gyakorlatban isvallja azt, hogy mennél régibb valamely rítus, annál értékesebb, mertannál több őskeresztény momentumot és vonást őriz. Ezt azonban sokanúgy értelmezik, hogy a keleti keresztények rítusaikhoz való ragaszkodá-* Prof. Dr. Slipyj: „Disceptationes quaedam progressum theologicum in őrien tespectantes, Olomueii, 1930. A jeles dolgozat argumentumai komoly figyelmet érdemelnek.

sukkal megmerevedtek történelmi mivoltukban, s hogy a priori kizárnakminden haladást. Az az óriási szellemi haladás és fellendülés,amelyet Keleten egykor az ellenséges pusztítások akasztottak meg, azellenkező reményt ébreszti bennünk arra nézve, hogy nagy pápáink bölcs sszeretettel átitatott irányítása mellett a keleti egyházak az Anyaszentegyháznakújból oly erősségei lesznek, mint ahogy a nagy keleti szentatyákkorában és általuk annak fundamentálisan fontos alkotórészét tették. Mamár csak szűklátókürü s a világegyház horizontján alul járó emberek vitathatjákaz egyház egységében, a rítus egységének szükségességét is, mert atörténelem bizonyítja, hogy a rítus és az egyházfegyelem egysége sem óvhattameg Nyugatot a keleti szakadásoknál sokkal nagyobb méretű éskihatású, az egyház testétől és lelkétől való elszakadásoktól: reformációktól.A .józan történelmi szemlélet ma már arra tanít bennünket, hogy Keletenis van sok olyan érték, amit Anyaszentegyházunk egységének ésvilághívatásának szolgálata érdekében nekünk is meg kell becsülnünk,de előbb meg kell ismernünk, ami annál könnyebb lesz, mert tudjuk,hogy ezzel az egyház fejének hő kívánságához is alkalmazkodunk.K. Krumbacher (Geschichte der byz. Lit. München 1897.) a bizánciirodalom-művelődés kiváló kutatója és ismerője szinte fájdalmasan írja,hogy mennyi féltudás nyúlt már a keleti kérdésekhez, amelyek még ma ishomályba vannak burkolva s szinte epésen jegyzi meg: „Es gibt in derWissenschaft kein Monopol, aber einige Ausrüstung darf von jedem verlangtwerden, der ein dornenvolles und dunkles Gebiet mit Nutzen durehwandernwill." Ezt a felkészültséget szeretnők elősegíteni s gyarapítanimagunkban és mindazokban, akik a röviden érintett világkérdést: Keletés Nyugat békés találkozásának lelki feltételeit azzal a hittel kívánjáktanulmányozni és munkálni, hogy csak az igaz kereszténység, Isten országánakterjesztése és megvalósítása hozhatja közelebb egymáshoz ezt a kéttestvért, akik közül az egyik ma már Krisztus ellen s az ő örök királyságánakromjain próbál új birodalmat építeni s az emberi boldogtalanságotés száműzetést intézményes ember-sorssá tenni.Munkánkban soha sem fog vezérelni az, hogy ex professo keressükazt, ami elválaszt, mert hitünk szerint, még hitetlennek és erkölcsileg sűlyedőneknevezett korunkban is sokkal több közös érték van, ami mindenkeresztényt: így a keresztény Keletet és Nyugatot is összeköthet mint, amielválaszthat.Meg kell íehát találnunk a tudomány és a lelki élet útján is egyarántazt a Krisztusi ragasztékot, amely legalább az egymáshoz közelebbnyomuló hullámgyűrüket egyesítheti a nagy történelmi vüágáramlásban.Dr. D'Herbigny S. J. pro Russia felszentelt keleti rítusú kat. püspökegyik írásában XI. Pius pápánknak a keleti egyházak iránt való „hősies",minden áldozatra kész szeretetéről beszél, — mi is ennek a hősies szeretetneklobogó tüzénél gvujtottuk meg apró mécseinket, hogy az ő áldásánakreményében vigyük tovább az ő szent tüzét: az egy, szent, katolikusés apostoli egyház Keletre irányuló, de világmentő munkájának élő tudatát.Dr. Szémán István.3

4A hajdúdorogi egyházmegyeOktóber ötödikén múlt húsz éve, hogy az 1912. június hó 8-án keit,Christifideles Graeci kezdetű bulla által X. Pius pápa és I. Ferenc Józsefapostoli királyunk egyező akaratával megalapított hajdúdorogi egyházmegyénekelső saját f'őpásztora, Miklósy István a hajdúdorogi — székesegyházirangra emelt — paróchiális templomban püspökké szenteltetettés trónra emeltetett. A püspökszentelésig, csaknem egy éven át, hajdúdorogiPapp Antal munkácsi püspök, mint apostoli kormányzó vezette azegyházmegyét.Hosszú, küzdelmekkel teljes kor záródott le e nappal a magyargörögkatolikus egyház történetében, hogy helyet adjon egy vágyvavágyottés sok fejlődési lehetőséget igérő új korszaknak.Az évforduló, az egyházmegye kötelékébe tartozó egyházközségek ésa görögkatolikus magyarság kevésszámú társadalmi szervezeteinek szerény,de- annál bensőségesebb megemlékezéseitől eltekintve, egészen csendbenmúlt el. A patriarchális korhoz közelgő főpásztor puritán egyénisége,közismert szerénysége, tevékeny magábavonultsága semmiféle ünnepeltetésbebele nem egyezett. A napi sajtó elhaladt az évforduló mellett, hanem is egészen szótlanul, de mindenesetre anélkül, hogy vele érdeme szerintfoglalkozott volna. A Keleti Egyház azonban, bár első számának megjelenéseaz évforduló dátumától időbelileg elég távol esik, nem mellőzhetiemlítés nélkül, hiszen a hajdúdorogi egyházmegye ma a csonka országgörögkatolikusainak nyolcvan százalékát egyesíti magában, sorsa tehátaz egész görögkatolikusság sorsa, fontos minden görögkatolikusra nézve,de nem utolsó jelentőséggel bír a keleti egyház nagy egészének szempontjábólsem.Es a lefolyt húsz év olyan időre esik, mely nemcsak egyes kisebbintézmények, hanem a nagy és hatalmas államok életében is korszakokhatárát jelenti. Európa, sőt az egész világ térképe megváltozott ezalatt, dea térképen jelölhető változásoknál talán még sokkal feltűnőbbek és fontosabbakvoltak a lelkekben végbement változások, melyek a társadalomátrétegeződésére, a gondolkodásmódnak, világnézeteknek átalakításáravezettek.Gondviselés-szerűnek kell lennie annak a férfiúnak, aki az éjszakabizonytalan homályában, zajgó tengeren, sziklák és örvények között biztoskézzel kormányozza hajóját s vezeti ki biztos kikötő felé szabad útat nyitónyílt tengerre. Ez volt s ma is ez az új egyházmegye első püspöke.A hajdúdorogi egyházmegyét egyrészt magasabb rendű érdekek,másrészt belső lelki szükség hívták életre. A hívek százezrei epedtek, hogyédes hazai nyelvükön hallhassák s zenghessék a görög egyház fényes őskorábóleredő remek himnuszokat, Istenhez emelkedő imákat. Mások ismétegyéb — világias — szempontokat kevertek, vagy legalább szerettek volnabelekeverni az egyházmegye alapításának és szervezésének condolatába.

A püspök szerencsés kézzel tudta egyensúlyban tartani a mindenre igenérzékenyen reagáló mérleget, biztos és mindenkit — jóbarátot és ellenségetegyaránt — megnyerő és megnyugtató intézkedéseivel belevitte és megerősítettea köztudatban a szigorú katolikus elvet: az egyház és annakintéményei nem földi célokért vannak, hanem lelki, földöntúli, természetfölöttivalóságokért: keresni Isten országát és az ő igazságát. ..Visszavonta magát mindattól, ami szorosan véve nem volt egyháziügy, de maga személyében, megbízottja vagy legalább fenkölt gondolatainaktolmácsolói által ott volt húsz év alatt mindenütt, ahol a lelkekbenépíteni kellett. Püspöki kormányzásának legelső s talán legkényesebb időszakábana világháború zaja töltötte be Európát. Szinte azt hittük, hogy aKrisztus jövendölte végítéleti előjeleket látjuk az egymás ellen támadónemzetekben. Külső alkotásokra alkalmatlan volt az idő. A magyar kormány,melynek feladata lett volna pénzügyileg alapozni meg a püspökáltal megtervezett egyházmegyei intézményeket, az ország igen-igen nehéznapjaiban nem nyújthatott segítő kezet. Csupán a kereteket sikerült kiépítenie. Annál többet épített a lelkekben, bizalommal, reménységgel, hittelés szeretettel telítve papjait, tanítóit, híveit s az ő egyéniségéből, megfontoltszavaiból oly erőt merített egyházmegyéjének népe, hogy a háborút követőnagy lelki rázkódtatások sem bírták kizökkenteni a helyes kerékvágásból.A püspök megszenvedte a forradalmakat az idegen megszállásokat,megszenvedte a gazdasági krízist, főleg annak első fázisát, de hívei előttmindenkor úgy állott, mint világító torony, melyre tekintve lehetetlen útattéveszteni a legsötétebb éjszakában is.Abból a programból, amit az egyházmegye keletkezésének hosszúévtizedekre visszanyúló története határozott meg, szerencsés kézzel válogattaössze a nemzeti s egyházi szempontból egyaránt fontos vezető eszmékets fogott hozzá megvalósításukhoz. Először papjaira s ezek családjairagondolt, mikor ezek vállairól a papi nyugdíjintézet megalapításának tényeáltal levette a terhes gondok legaggasztóbb részét, hogy annál jobban odaszentelhessékmagukat a lelkek javára szolgáló munkálkodásnak. Aztána lelki élet megalapozására, erősbödésére törekedett. Kiadta a teljes magyarEvangéliumot, kiadatott egy új misekönyvet a görög kánonpárhuzamos szövegével ellátva, amely a magyarság liturgikus térenrégóta hangoztatott kívánságait szerencsésen kísérelte megíösszeegyeztetni az Apostoli Szentszék akaratával. Egyházmegyéjénektemplomaiba egymásután jöttek vissza a haza szolgálatára feláldozottharangok, s bár Trianon egyházmegyéjének szinte felét elragadta tőle, amegmaradt felerészében azonban, az 1920 óta nagy lendülettel megindult,előbb az egyházmegyei missziós papi egyesület, utóbb a megreformált Szt.Bazil-rend által teljesített missziós tevékenység által kiépítette a lelkekintegritását. A naptáregyesítés által a reális gazdasági élet lüktetéséhez, azúj egyházjogi Codex-rítusunkat nem érintő kánonjainak kötelező előírása'által nyugati szertartású testvéreihez vitte közelebb egyhámegyéje híveitKormányzata alatt felvirultak az egyházközségek kebelében keletkezett.jámbor egyesületek, megalapozódott Jézus sz. Szívének tisztelete, kifejlődötta hitoktatás szervezete, számos új paróchia létesült, az ifjúság Máriakongregációkban,szívgárdákban tömörült.A hajdúdorogi egyházmegye megalapítása és megalapozása azonbannemcsak kétszázezer főnyi magyar görögkatolikusság lelki vá-5

6gyainak honorálása volt az Apostoli Szentszék részéről, hanem olyan,mely az egyetemes egyházra, s főként ennek keleti szertartást követőrészére is igen nagy jelentőséggel bír. Az egyetemes keleti egyház szempontjából fontos volt, hogy maradt egy schizmatikus törekvésektől teljeseninteger keleti egyházi terület, melyen a görög szertartás szépenfejlődő életét sem egyik sem másik oldalról semmi veszély nemfenyegette. Az általános egyházi szempontokból tekintve, mint új egyházmegyejelentett az alapítás gyarapodást, hiszen minden püspökapostol-utód, apostoli hatalom birtokosa, tehát erőforrás.Ezért sokat jelentett a hajdúdorogi egyházmegye húsz éve. Jelentiama szilárd alapkő veknek lerakását, melyeken a magyar keleti kat. egyházépületének erős, díszes, századokra szóló új tornya fog felépülni, ha aSzentlélek Úristen meg nem vonja tőlünk segítő kegyelmét, mint meg nemvonta az új egyházmegye első két decenniumában.KozmaJános,,P. Lippert így határozza m-eg a hitegységért folytatott katolikus propagandái:,,örvendünk rajta, ha hitünk fénysugara ixtlahol belehatol az emberi szivekbe,A mi propagandánk azonban nem lehet elfogult zelotizmus, amely felebarátainkataddig gyötri. amíg bele nem nyomul lelkiismeretükbe. Nem lehet számító kényszerítéssem, amely a mások szorult helyzetét használja ki létekfogdosáxra. Nem is az a kerenziénytelenbuzgalom, amely lekicsinylő szóval igyekszik a más hitüekben eltépni a szeretetés bizalom szálait, melyek őket hittestvéreikhez fűzik, abban a reményben, hogy h-aa létek régi gyökerei e/szakadnak, meghal benne a régi hit is. Mindez: prozetltizmus, —utálatos dolog.Az igazi propaganda ellenkezőleg a kegyelem erejével igazi apostoli lelkeket akarmegnyerni azzal, hogy feltárja előttük a maga igzságának és egységének, a maga szereteténekbenső mivoltát, amely vigasztalást és szabadulást nyújt azoknak, akik keresik.— Ez a katolikus propaganda szelleme, amelyért nem szégyenkezünk."

Az együttmísézés — hajdan és mostGörög liturgiánk különös sajátosságakép szokták feltüntetni több pap együltraisézését,a konceleb rációt. De ezt tulajdonképpen csak a XIII. század óta lehet speciálisangörög liturgikus sajátosságnak mondani, mert addig a latin egyházban is, csakúgy,miut a görögben, egyformán megengedett és elterjedt volt, mígnem ott későbbegyre szűkebb liatárok közé szorult, annyira, hogy az új Egyházi Törvénykönyv 803.kánonja értelmáben a latin egyházban ma már „nem szabad több papnak együttmiséznie,csakis a pap- és püspökszentelési misében a római pontifikále szerint."A keleti egyházban nincs ilyen tiltó, vagy megszorító rendelkezés, sőt a tételes keletiliturgikus jogszabályok szerint a koncelebráció, a pap- vagy püspökszentelés eseteinkívül is, bizonyos körülmények közt még ma is el van rendelve, hacsak a szükség másképnam parancsolná és ahol az ellenkező gyaikorlat a tételes törvény hatályát meg nemszüntette. És ha ma már nem is kötelező, dc mindenesetre megengedett és szabad akeletiek koncelebrációja s így valóban görög specialitás.A koncelebrációt itt a szónak legszorosabb értelmében vesszük és úgy értjük,hogy több pap a püspökkel, vagy egymással együtt, egyszerre vesz aktív részt a szentmiseáldozat bemutatásában, vagyis ugyanazon az oltáron valamennyien ugyanazt azanyagot mindnyájuk által egyszerre kimondott szavakkal ltonszekrálják. Az assistenciásmiséket, vagy az olyanokat, amikor nagyobb ünnepélyesség miatt liturgikus ruhábaöltözve több pap is környezi az oltárnál a misézőt, akik bár a szertartás egyes részeit isvégzik, de nincs konszkráló szándékuk és tevékenységük, nem mondjuk a szó szorosértelmében vett koncelebrációnak.Már itt megjegyezzük, hogy a tágabb értelemben vett, vagyis assisztenciás jellegűkoncelebráció is igen elterjedt a görög egyházban s erre sincs semmi olyan korlátozójogszabály, amilyen — a papi méltóság kidomborítása miatt, nagyon helyesen — megvana latinoknál a 812. kánonban: „egy miséző sem vehet, a püspökön és a főpapi jelvényekviselésére jogosított más prelátusokon kívül, csupán tisztelet vagy ünnepélyességcéljából, magához áldozó papot asszisztáló minőségbon."Mivel akár amabban a szorosabb, akár ebben a tágabb értelemben vett koncclebrácíóbanaz Egyház két ágának mai liturgikus fegyelme óriási eltérést mutat, nemlesz érdektelen e kérdésre úgy történeti, mint jogi és gyakorlati szempontból rávilágítani.Nevezetesen: milyen tantótelből eredt s milyen volt az ősegyház együttmisézése?Hogyan s mi okból tért el a latin egyház fegyelme a görögétől? S végül, milyen a keletiegyház mai gyakorlata és helyes-e ?Az ősegyház liturgikus gyakorlata abból a tételből indult ki, hogy az egész papságláthatatlan forrása ugyan maga Jézus Krisztus, látható forrása azonban saját egyházábanmaga a püspök, annyira, hogy a püspök nemcsak a kifelé való egységnek éskormányzásnak, hanem úgyszólván az egész szentségi és lelki életnek is a forrása.Ezért, habár az egyházi rend szentségében a papok kétségen kívül megkapták a szentmiseáldozat bemutatásnak hatalmát, egyházfegyelmileg mégis felmerült annak a kérdésnekeldöntése, hogy szabad-e a papoknak saját egyházuk főpapjától külön is szentmisétmondaniok s nem kötelező-e rájuk nézve a püspökükkel való koncelebráció. (Kc-

8#söbb, a XIV. században már fordítva tettek fel a kérdést.) S bizony ha antioohiai sz.Ignác vértanú-püspök leveleit olvassui;, úgy látszik, hogy a papoknak mindig a püspökükkelkelleti együttmisézniiök. A philadelphiaiakhoz írt levelének 3. és 4. fejezetébenilyeneket olvashatunk: Valahányan Istenéi és Jézus Krisztuséi, azok a püspökkel vannak...Rajta legyetek, hogy eucharistiával éljetek: mert egy a mi Urunk Jézus Krisztusteste, és az ö vérének egységére egy a kehely; egy az oltár, mint egy a püspök a presbyterekkelés diákonokkal, az én szolgatársaimmal. A smyrnaiakhoz írt levelében (8,1—2.) pedig: A püspöktől elkülönítve senki se tegyen olyat, ami az Egyházra tartozik.Érvényes eucharistiának csak azt tartsátok, melyet a püspök szolgál, vagy akinek ömegbízást adott. Aliol van püspök, ott legyen a nép is, épúgy mint ahol van JézusKrisztus, ott van a katolikus Egyház. — A püspök nélkül nem szabad sem keresztelni,sem agapét rendezni.Hogy az ősegyház első századában majdnem kizárólag az együttmisézés voltgyakorlatban, az nagyon természetes is, (hiszen akkor még minden hitközség élén püspökállott, s mindenben vele voltak a presbytenek és diákonok. így volt ez mindenütt, úgyNyugaton, mint Keleten.Történetileg azonban az is bizonyos, hogy már az első századokban szokásba jötta magánmisék mondása is. I. Ince pápa az V. században Decentius itáliai püspök érdeklődéséreés kétségeire azt válaszolja, hogy a püspöktől távolabb eső, parókiák vezetésévelmegbízott papoknak joguk és engedélyük van szentmise bemutatására. Még pediga latin egyházban sakkal gyorsabban és mindig szélesebb körben hódított tért a magánmisézés,s ennék nyomán szűnt meg az együttmisézés, végül már annyira, hogy a XIV.században már arról vitatkoztak a hittudósok, mint pl. Durandus, hogy egyáltalánszabad-e együttmisézni.Az együttmisézés fokozatos megszűnését Bona bibornok véleménye szerint* akolduló szerzetesrendek terjedése okozta. Mert a nép őket nagyon megszerette, mise-,intenciókkal bőven ellátta, s minden hívő megkívánta, hogy az ő szándékára különmisét mondjanak-.A szerzetesrendek elterjedéséig azonban, tehát a XIII. századig, az egyetemes egyházliturgikus fegyelme az együttmisézést illetően majdnem ugyanaz volt Nyugaton is,mint Keleten. A különbség csak az volt a kettő között, hogy Keleten a koncelehrációnemcsak megengedett maradt, hanem ahol ugyanegy egyháznál több pap működött,kötelező is volt. Mert tudvalevően, a keleti liturgikus fegyelem szerint minden templombancsak egy oltár volt s azon naponkint csak egyszer volt szabad szentmisét mondani;következésképpen minden misézni akarónak együtt kellett miséznie a püspökkel,vagy a szentmise végzésével megbízott pappal. Nyugaton ellenben a koncelebráció kötelezővolta mindig jobban gyengült, de azért még mindig meg volt engedve. Igaz, hogy aliturgikus fegyelem az egy oltárra és azon csak egyszeri mise mondására vonatkozóankezdetben Nyugaton is megvolt, de a mellékoltárok felállításával, különösen a szerzetesitemplomokban korábban tértek el e szabálytól, mert így több alkalom nyílott azigényeknek megfelelően magán misék mondására. így a koncelebrálás kötelességemegszűnt, de a lehetősége és szabadsága — bár mindig jobban korlátozva — egész aXIII. századig megmaradt.Hogy ez (valóban így volt és hogy a görög fegyelem az együttmisézésre nézve teljesenérvényben maradt, a sok közül csak a következőkkel bizonyítjuk:Idézve Miháiyffi: Nyilv. istentiszt. 589. o.

tíA XIII. század nagy pápája, III. Ince* még leírja, .hogy a pápa ünnepélyes miséjéna jelenlévő bíbornokok vele együtt miséznek. A nagy tudományú XIV. Benedek pápamég bíbornok korában írt De sacrosancto Missae sacrificio c. művében (3. könyv, 1G.fej. 3. §.) megállapítja, hogy amely fegyelem a görög egyházban fennáll, épúgy a pap- éspüspökszentelésen kívül is, nem olyan régen még a latin egyházban is elő volt írva, hogynagyobb ünnepélyesség alkalmával és amikor a püspök misézett, a papok vele együttmisézzenek. Mint pápa pedig 1755. júl. 26-án kiadott „Allatae sunt" kezdetű konstitúciójában,amely különben a görögök jogainak és privilégiumainak valóságos tárháza, említi,hogy az együttmisézés a nyugati egyházban, a pap- és püspökszentelés esetét kivéve,megszűnt, de a keleti egyházban mindig megvolt s ma is megvan, s ahol a görögökközt megvan, azt nemcsak approbálja, de egyenesen megőrizni parancsolja.Mindezekből világos, hogy a keleti egyház liturgikus fegyelme az együttmisézésbenma is az, mint volt régebben az egyetemes egyházé. Annak megváltoztatásárasemmi tételes intézkedés nem történt. Sőt a pápák egyenesen a fenntartását rendeltékel. Igv rendelkezett hét évizeddel ezelőtt a románok gyulafeihérvár-fogarasi zsinata is,mely annyira ragaszkodik a mi egyházunk régi fegyelméhez és gyakorlatához, hogyegyenesen elrendeli az egy oltáron csak egy mise mondását, vagy pedig a koncelebrációt;az egy oltáron való egymásutáni több misét pedig a püspök engedélyétől teszifüggővé.A koncelebráció tehát nálunk görögöknél föltétlenül helyes, mert az Anyaszent-,egyház általnáos gyakorlatán, s a pápáknak rendelkezésein is alapul. Az együttmisézőkmindegyike tulajdonképpen külön imisét mond** s azt applikálhatja akár kötelességszerülegvasár- és ünnenapon híveiért, akár pedig misedíjat is fogadhat el érte.. Csak arrakell a koncelebrálóknak vigyázni c»k, hogy helyes legyen a szándékuk, t. i. a főmisézőévelegyütt és egyszerre konszekrálni és legjobb igyekezetük szerint vele egyszerre ejtsék kia konszekráló szavakat.Ez a történelem és a tételes jog, de a mai gyakorlat már attól eltért. Mert akoncelebráció manapság nálunk mind ritkábban látható. Rendesen csak püspöki miséken,nagyobb ünnepélyeken és torlódáskor, amikor t. i. több pap egymásután nem jutnaseji oltárhoz, sem időhöz, olyankor szokott előfordulni. Körülbelül ugyanaz a változásmegy végbe a gyakorlatban nálunk is, mint a latin egyházban, csak egy fél évezreddelkésőbb.A viszonyok ugyanis nálunk is megváltoztak. A nép szaporodott, a lelki szükségletfokozódott, melynek kielégítésére bizony, különösen vasárnaponkint és ünnepnaponkint,ugyanegy oltárnál is több misét kellett mondani, s így az együttmisézés gyakorlatátlassankint itt is felváltotta az egymásután való misézés. Hiszen köztudomású, hogynálunk egy oltárnál minden korlátozás nélkül és nyugodt lelkiismerettel szoktunk egymásutántöbben is misézni.Nem kis része volt az eredeti görög fegyelem megváltoztatásában annak az áldásosteológiai tételnek, mely szerint „sacramenta sunt propter ihomines", — miből következik,hogy szentmise is minél több esetben legyen, hogy a hívek könnyebben juthassanakaz Oltáriszentséghez.E tétel alkalmazása újabban már annyira módosítja — persze nem tételesen, hanemcsak a gyakorlatban — az eredeti liturgikus jogszabályt, hogy a latinok példájára,a hívek lelki szükségleteinek kielégítésére püspökeink ma már két mise mondására is* Mihályffá: Nyilv. istentiszt. 589.** Papp—Szilágyi: Euehiridion 53. §.;Orierrtalium 2. k. 198.Miksa hg: Praelectiones de liturgiis

10szoktik engedélyt adni ugyanegy papnak. Ezzel a papok, rendesen minden anyagi ellenszolgáltatásnélkül, sőt sokszor nagy fáradság árán is élnek, csakhogy híveiket minéíjobban kiszolgálják s a szentségi Jézus életadó forrásához minél nagyobb számbanhozzásegítsék. (Ugyanez a buzgóság vezeti azokat is, akik a modern életkörülményekmiatt már az esti misék bevezetésére is gondolnak.)Az intenzív pasztoráció terjedése s a modern élet követelményei tehát a tételeseredeti jogot, a gyakorlatban, bizony magában a görög egyházban is és különösen hazánkban,mint tapasztaljuk, odamódosították, hogy a koncelebráció a gyakorlatbanmiíidtg ritkábban előforduló sajátossága lesz a keleti liturgikus fegyelemnek.. Pláne, 'iahozzávesszük tuég azt a tényt is, hogy az oro?z egyház is állítólag már a XVII- XVIII.században elhagyta a szoros értelemben vett koncelebrációt s csak a tágabb értelembenvett (asszisztencia jellegű) együttmisézést gyakorolja ünnepélyesebb alkalmakkor.Az eredeti fegyelemtől eltérően kifejlődött gyalkorlatot azonban helytelenteni,vagy pláne elhagyni, nem lehet, mert azt az élet diktálta. De mert a keleti egyháznak jellemzősajátossága a tradíciókhoz való konzervatív ragaszkodás, ez írásnak sem voltmás célja, mint történeti szempontból megvilágítani s kifejezetten hangsúlyozni, hogy akoncelebrációra való jogunk és szabadságunk nekünk görögöknek föltétlenül megvan,mert ez az egyetemes egyház eredeti liturgikus fegyelme, mit a római pápák éppenezért soha nein korlátoztak, hanem inkább a lehetőséghez képest mindenkor megőrizniparancsoltak. Tehát ahol és amikor a híveink lelki szükségletének kielégítéséről megfelelőszentmise mondásával már elég gondoskodás történt, s mindamellett van mód akoncelebrációra, mert több pap jöhet össze, ott egyházunk e liturgikus sajátságát igenisfönn keh tartanunk, — ha nem másért, hát azért, mert ez az Anyaszentegyház óhaja,mert olyan ünnepélyessé, széppé és fenségessé teszi a imi görög liturgiánkban a szentmiseáldozatotés az ősegyház liturgiáinak szépségéből egy darab multat hoz át a jelenbe.Bubná Andordr.„A hitbeli egység nagyon (ól összefér a szertartások változatlanságával, süt áltahűea: Egyházra nézve még nagyobb fény és csodálatos fenség árad. Ezért maguk Elődeinkis, amikor csalt alkalom kínálkozott rá a legékesebb szavakkal nyíltan és világosankijelentették, hagy a keleti egyházak sajátos szertartásait, melyeket eredetüktiszteletreméltó ősisége és a szentatyák tekintélya ajánl, nem akarják eltörölni vagymegváltoztatni, csupán azt akarják, hogy e szertartásokba esetleg semmi olyat bele nevigyenek, ami a kat hittel ellenkezik, vagy a lelkek veszedelméti idézhetné el6, vagyaz egyház becsületének ártana."(IX. Pius 1862. jan. d-i fíomani Pontifices'' k. apostoli konstituciójábál.)

11Volt-e katholikus az orosz nép ?i. — Róma és az oroszság viszonyaa keleti szakadás előttMa is erősen kontroverz kérdésnek szeretik feltüntetni, hogy vájjon az orosznép egyesülésben volt-e valamikor Rómával, vagy csak Konstantinápoly hatása irányítottaelső keresztény lépéseit? A katolikus egyház iránt ellenséges érzülettel viseltetőpravoszláv orosz történészek a Rómával való kapcsolatot tagadni igyekszenek,viszont az újabb kultúrhistóriai, jogtörténeti s egyháztörténelmi kutatások kétségbevonhatatlanadatokat hoztak napvilágra, amelyek a pravoszláv történetírás érthetőtagadásával szemben tételesen is igazolják Róma és az oroszság vallási kapcsolatát.Nemrégen egy magyar szerző* állította azt, hogy Oroszország soha sem volt únióbanRómával. Ezzel az állítással szemben a tárgyilagos történelmi adatok mozaikszerűösszeállításával próbálom helyes megvilágításban bemutatni, hogy mi ebben a kontroverznekmondott kérdésben az igazság. A kérdésnek már meglehetősen nagy tájékoztatórészletirodalma van,** ha nincs is még róla nagyobb s érdeme szerinti összefoglalómunka. Legújabban M. A Taube professzor foglalkozott vele az „Ex Oriente"című (Mainz 1927.) gyűjteményében, majd dolgozata bővítésekkel átdolgozva megjelenta párisi „Katholicsesakij Vremennik" 1928., „(Kat. Szemle") c. orosz unitustudományos folyóiratban is. Elsősorban ezen nagyértékű forrás-irodalomra támaszkodótanulmány adatait használtam én is dolgozatom megírásánál. Ujabban (1932.) aNagy sz. Bazil-rend iratainak (IV. köt.) kiadásában van a kérdés alaposan megvilágítva.Legújabban pedig az Orientalia Christian (Vol. XXVII.) 1932. évfolyamábanfoglalkozik vele a „Saiut Vladimír et la Coreversion de la Russie" c. dolgozat.Az orosz-kereszténység legősibb nyomairól beszélve, territoriális értelembenvéve már a IX. században találunk a bizánci birodalom krimi gyarmatain keresztényoroszokat, akiknek már Ignác konstantinápolyi patriarcha szentelt püspököt. A Szt.Cynll és Szt. Methód-féle térítés (861.) a szomszédos kazárok révén (akiknek uralmátSzvajoszláv orosz fejedelem döntötte meg) hozza közel az oroszokhoz a kereszténységet.A politikai értelemben vett orosz földön először a varégek (svédek), majd azoroszok között is, bizánci összeköttetéseik révén, terjed a kereszténység. A krónikákszerint mihamar (944-ben) templomot is építettek Kijevben. Igor özvegye, Olga (Helga)az első orosz fejedelmi sarj, aki 955 körül felvette Konstantinápolyban a kereszténységet,ami az új vallás terjedésére is hatással volt.* Dr. Lippay L. „A keleti egyházak" Budapest, 1934.** P. Pierling, La Russie et le Saint Siège, Paris, 1896. — P. Verdier, Origenescatholiques de l'Eglise Russe.. . Paris, 1857. — Golubinszkij, Ghrisztiansztvo v Rassziji'io szv. Vladimirs. U. a. Isztorija Ruszkoj Cerkvi Moszkva 1901. K. Lüheck, Die Christ.Russland, Archen 1922. és egész csomó tanulmány.

12Erre az időre esik azonban Kijev és a nyugati egyház érintkezésének kezdeteis. Olga, aki a bizánci udvarral szemben különben is kellemetlen helyzetbe került{nem mint fejedelemnőt, csak mint archontissát fogadták Konstantinápolyban) a nyugatipolitikai kapcsolat felvétele céljából 959 körül követséget küldött GermániábaI. Ottó császárhoz. Ottóról tudjuk, hogy buzgó terjesztője volt a kereszténységnek,örvendett tehát az alkalomnak, hogy a kievi „üdvös kezdetet" megerősítse s az ő küldöttségévelegyütt kievi püspökül Adalbert barátot, a Trier mellett levő Szent Makszimkolostor szerzetesét küldötte. Ez a küldetés a Titmár-féle (merseburgi) feljegyzésenkívül az „Annales Lamberti"-ben és több más német krónikában is meg van örökítve.Adalbert missiója nem járt ugyan nagy eredménnyel, mert Adalbert, aki később,mint magdeburgi püspök fejezte be életét, — a pogány szlávok elől elmenekültKievböl (902). Tény azonban az, hogy Kiev és az orosz föld első püspöke, Szt. Olga(a kereszténységben: Helena, — így nevezi Titmar is) nagyfejedelemnő idejében egylatin szertartású német szerzetes volt.Szvjatoszláv fiának Jaropolknak uralkodása alatt, az ő kezdeményezésére újbólmegtörtént Kiev érintkezése Rómával. A Lamberti (Hersfeldensis féle) Annaleseken kivülaz orosz „Nikonovszkája Ljetopisz" (Nikonovi krónika) a 979. évről írván, ezeketmondja: „Követek jöttek Jaropolkhoz Rómából, a pápától. Ez az eset az első az orosztörténelemben, amikor orosz fejedelem közvetlen összeköttetésbe lépett a római Szentszékkel.A pápai trónon akkor VII. Benedek ült. A hivatalos orosz orthodoxiának nemvolt ínyére a Nikonovi Évkönyv ezen fontos adaita, mert Golobinszkij, aki említetthatalmas munkájában ezt a kérdést minden katolikus szimpátia nélkül is taglalnimerte, a felsőbb egyházi körök súlyos neheztelését vonta magára. így tehát bizonyos,hogy Oroszország kereszténysége nem ment végbe a nyugati egyház részvétele nélkül.Szt. Vladimír fejedelem megkeresztelkedését illetőleg sokakat megzavart az úgynevezettkorszuni-legenda, amely az orosz kereszténység tisztán görög eredetét bizonyítaná.Sz. Szolovjov történelmi kutatásai után azonban már tudjuk, hogy ez a legendajóval később keletkezett kitalálás, amely az orosz olvasóközönség történelmi járatlanságáraés hiszékenységére épített. Vladimírra elsősorban nem Bizánc, hanem a várégekkelvaló kapcsolat hatott. A titokzatosnak hitt orosz époszról a „LevanidovKreszt"-ről tudjuk, hogy nem más, mint a svéd „Levande Korset". (életadó kereszt)éposz. Az orosz egyházi élet alapszavai is nyugati eredetük mellett bizonyítanak, pl.:cerkov—svéd: cserka; pop (pópa)—germán: Pfaffe; mnich (barát)—germán: Mönch;kolyáda- -latin: calendae; stb. Ezek a szavak nem a bizánci, hanem a svéd—germán—latin hatás folytán nyertek életet az orosz nyelvben. A skandináv saga-k világosa»beszélnek a normann—orosz érintkezésről is. A bolgár hatás is kimutatható az orosznép megtérésében. Vladimír felesége (Szent Bords és Glyeb anyja) ugyanis bolgár nővolt..A történelmi kutatások okmányilag is bizonyítják (különösen M. Priszelkovműve, amely a kijevi oroszság egyházpolitikai történetét dolgozta fel a X—XII. században)— a bolgár hatást, amelynek mai kézenfekvő gyakorlati bizonyítékai az ószlávegyházi nyelven írott egyházi könyvek s maga az ószláv (nem orosz népnyelv) liturgia,— amelyet később sem sikerült az orosz egyház fölött joghatóságot gyakorló bizáncifőpásztornak kiszorítani. Végül a bizánci hatás is tagadhatatlan. Ez azonban inkábbpolitikai kapcsolaton alapult. (Vladimír segítséget nyújtott Konstantinápolynak aVarda-féle felkelés idején stb.)Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a keleti keresztény hatást sem, ímelya grúz-örmény Kaukázus, felől jött. Mindezek mellett azonban közvetlen volta nyugati egyház hatása, amelyet az orosz földre irányuló sűrű pápai követség-járás

is bizonyít Vladimír trónralépésétől, illetve 986-tól kezdve 1000-ig öt pápai küldöttségrőlemlékeznek meg az orosz évkönyvek. A 988. (989.) évi küldöttségről olvassuk,hogy — „követek jöttek Rómából, a pápától és hozták a szentek ereklyéit." — ValóbanXV. János pápa az ő pápai áldásának jelképéül, I. Szt. Kelemen római pápafejét küldte a kereszténnyé lett orosz fejedelemnek és népének. Annak a szent vértanúnakereklyéjét, akinek csontjait Szt. Cyrill, a szláv népek egyik apostola vitte aIX. század közepén Rómába. — 991-ben már új pápai küldöttség megy Kievbe Vladimírhoz— amint az évkönyvek megjegyzik: „szeretettel és tisztességgel". - Lálhatjuktehát, hogy Vladimír fejedelmet a Konstantinápolyban felvett keleti rítusú kereszténységnem akadályozta abban, hogy a legjobb viszonyban legyen a pápával, mintelső püspökkel s az egész keresztény világ patriarchájával. Azt is megemlíthetjük,hogy miután a pápa neve az ú. n .keleti egyházszakadásig a görög egyházban is említtetetta liturgia dyptichájában, — a fiatal orosz egyház is 'követte ezt a gyakorlatot. L.Bousquet-nél (L'unité de l'Eglise et le schisme gree, Paris 1913.) a keleti egyházszakadásrólírott nagyszerű könyve (amelyre „Az Unionizmus" c. munkámban is többhelyen utaltam 1 — amely egészen új világításba helyezi az egyházfő ríénelem ezensarkalatos kérdését, — okmányok alapján is bizonyítja, hogy Szergius patriarcha(997—1019) idején a pápák nevei minden esetben bejegyeztettek a dyptichákba.Alig hogy a pápai követek elutaztak Kievből, a 992. évben Szent Vladimírmeghatalmazott követei mennek Rómába. Kilenc évvel később (1000-beni il. Szilveszterpápa küld követséget Kievbe, amire a fejedelem a konstantinápolyi patriarchaellenzését figyelmére sem méltatva, nagyobb inissiót küldött, hogy Rómával kezdve,látogassák meg a jelesebb keresztény centrumokat, — amelyek között éppen Konstantinápolynem szerepelt.Rendkívül fontos bizonyítéka a nyugati egyház és Oroszország barátságos érintkezésénekaz a tény is, hogy Vladimír fejedelem a legnagyobb figyelemmel és előzékenységgelfogadta az országába menő latin hittérítőket is. A Voronov (Latinszkijemissionery v Kijevszkoj Ri v X. us XI. vjeki) az orosz történelmi társulat munkálataibana X. és XI. század latin misszionáriusairól emlékezik meg. — Az 1007. évbenBru ío Bonifácius bencés szerzetes Szent Roumuald tanítványa, III. Ottó császár bizalmasalátogatott el Kievbe. A délorosz steppéket bejárva a pecsenyigoknak hirdette azevangéliumot Vladimír fejedelem kötelességének tartotta, hogy őt „a kievi-föld határáig"kikísérje s mielőtt elváltak volna, elénekelték a „Péter szeretsz-e te engem..., legeltesdjuhaimat" kezdetű himnuszt. Ugyancsak szívesen fogadta Reinbern kolbergipüspököt is, aki 1013-ban I. Boleszláv lengyel fejedelem lányát Szvjatopolk menyaszszonvát kísérte Kievbe. Igaz, hogy ez a követség rosszul végződött, de ebben a püspökvolt a hibás, mert az orosz—lengyel politikába avatkozott, amiért Vladimír és Boleszlávösszekülönbözése után fogságba került.Mindez azt bizonyítja azonban,, hogy bár Szt. Olga és Szt. Vladimír igen fontospolitikai és gazdasági okokból s a földrajzi közelség folytán a keresztény Konstantinápolybanvették fel a kereszténységet, még sem akarták az orosz keresztény egyházata görög patriarcha egyházpolitikai irányításának alárendelni. — Az orosz fejedelmekbenis valószínűleg élt a gondolat, hogy egy — a bizáncihoz hasonló birodalmat alapítsanak,— amelyben az egyházra való befolyásuk maximumát is elérhetik, de ez aszámításuk is ellene mondott a görög patriarchákkal leendő szorosabb kapcsolatuknak,mert azok éppen ebben az időben folytatták az „egyetemes" cím elismeréséértvaló meddő harcukat, amelyet még a VI. században „Böjtölő" Szt. János patriarchavett fel önkényűleg, de amelyet a pápák soha sem erősítettek meg.Az orosz fejedelmek sokkal jobban ügyeltek arra, mint ahogyan a legújabb13

14klókig hittük, hogy legbarátságosabb viszonyuk meg ne szakadjon az egész keresztényvilág központjával, Rómával, amelynek tekintélye különösen Nagy Szent Leó és Gergelypápa óta egyre nőtt.Az 1019—1054. évek közti időszak az orosz történelem egyik legfényesebb kora,amelybea Jaroszláv Vladimirovics alatt a fiatal Oroszország egyre jobban erősíti anyuga.eurőpai egyházzal való kapcsoltát. Pogodin, a jeles historikus megállapította,hogy Vladimír elsősorban varég fejedelm maradt, fia azonban, aki Oláf svéd királyleányát vette feleségül, még újabb szálakkal (orosz történetírók szerint a szláv elemekelhanyagolásáig ment) erősítette a nyugati kapcsolatokat. Egyébként felesége és gyermekeirévén a svéd királyi házon kívül rokonságba került a norvég, a lengyel, amagyar és a francia királyi házakkal s több germán fejedelemmel. Ezek a rokoni kapcsolatoknemcsak politikai, hanem egyházi tekintetben is közeledést jelentettek nyugathoz.Jaroszláv leányáért, Annáért, Henrik francia király menyasszonyáért többfrancia püspökből álló küldöttség ment Kievbe.Anna királynő az orosz katolicizmusnak valóságos szimbóluma, aki egésZ lélekkelcsüng a nyugati, az egyetemes kereszténység lelkén. Magával viszi ószláv evangéliumátía reimsi, Evangeliaire Slave), amely fölött erős katolikus lélekkel imádkozik.Férje halála után is, amikor már az esetleges kényszerhelyzettől megszabadulhatottvolna, — • így érez. Senlis-ben templomot és zárdát alapít az Ágostonrendi kanonokokszámára. Egyik fia (Hugó, Vermandua grófja) egyik vezére az első keresztes hadjáratnak.A történelmi tényeit mellett a katolikus nyugatnak belső hatásai is kimutathatóka;: új keresztény Oroszországban. — Vladimír és Jaroszláv törvényes intézkedéseioly közeli rokonságot mutatnak a nyugateurópai (főképpen a germán) kánonjoggal,hogy a bizánci tradíció makacs hívei nem tudtak máskép leszámolni vele, mintjóval későbbi hamisítványnak mondani. (Dr. K. Fritzler: Die sogenannte KirchenordnungJaroslaws ein Denkmal russisch—germanischen Rechts). Hamisítvány márcsak azért sem lehet, mert a „jóval későbbi" időben a szakadárrá lett Oroszországbanmég érthetetlenebb volna a nyugati kánonjog ilyen hatása.Világos történelmi bizonyítékunk van arra is, hogy az orosz keresztény egyházmár a nagy keleti szakítás előtt nyiltan szakított Konstantinápollyal. Jaroszláv Ingridsvéd királyleánnyal való házassága után VIII. Benedek pápától Konstantinápolytólfüggetlen püspököt kért népe számára. A pápa egy Elek nevű tanult bolgár püspökötküldött Kievbe, aki azonban a görög áskálódások miatt nemsokáig maradt ott (Verdiere).— Az orosz—görög hadakozás (1043—1016.) még jobban elválasztotta őket,majd 1051-ben, amikor a konstantinápolyi patriarcha részvétele nélkül az első oroszférfiú, a jeles Hilanon került a kievi metropolitai székbe, — a szakadás teljesen betetőződöttúgy, hogy 1054-ben a Caerularius-féle nagy szakadás idején Oroszországsemmiféle érintkezésben nem volt a konstantinápolyi patriarchával, következésképena pápai követek által kimondott, illetve a Szt. Szófia templom oltárára letett kiközösítőirat semmiképpen sem vonatkozhatott az orosz egyházra.Az 1054. évben lejátszódott nagy egyháztörténelmi dráma hátterében egy érdekesapróság is meghúzódik, amely az orosz egyháznak Rómával való benső kapcsolatátbizonyítja.A Konstantinápolyból hazatérő pápai misszió nagy kerülővel Kievbe ment, ahol„illő tiszteletel fogadta azt a nagyfejedelem és az orosz papság".A kontroverznek hirdetett kérdésben ez a feleletünk.A nagy egyházszakadás utáni orosz—római kapcsolatokra más alkalommalfogunk rámutatni. Befejezésül azon szerény véleményünknek adunk kifejezést, hogy az

15egyháztörténelem ezen rendkívül érdekes és mozgalmas korának általánosabb ismereteeddig talán azért maradhatott homályban, mert dokumentumait sokszor szándékosan ismegsemmisítették azok, akiknek történetszemlélete eleve gyűlölettel viseltetett az oroszrómaikapcsolatok iránt — s a megmaradt dokumentumok publikálását sem mozdítottákelő. Viszont a kölcsönös elhidegülés folytán a nyugati történet-kutatás sem fordult azzala szívós kitartással a keleti források felé, amilyet azok az egyetemes egyházak szempontjábólis megérdemeltek volna.(Folytatjuk.)Dr. Szeműn István.„Mintalxogy a Krisztus Urunk alapította Egyház különösképpen egy s úgy a nyugat,mmt a kelet népeiből áll, a római föpásztorok, (kire az apostolok fejének, a boldogságosPéternek személyében maga Krisztus Vrunk bízta az egyetemes Egyház kormányzásánakés felügyeletének legfőbb gondját és hatalmát) atyai gondjaikat és gondoskodásukata keleti egyház népeire is állandóan és teljesen kiterjesztették, amelynekoly sok jeles férfia volt jellem, elme, főként szent tanítás, műveltség, ékesszólás tekintetében,s akik annyira kitűntek fölötte bölcs irataik, kiváló nagy tetteik és szentségükdicsősége által."IX. Pius 1862. jan. 6-án kelt „Romani Pontifices" eonstitueiójából.)Elődcink „olyannak ismertél: föl Krisztusban szeplőtelen jegyesét, aki valamicsodálatos változatosság által tűnik ki, mely nincs kárára az egységnek. Az Egyházugyanis, semmiféle földi határ által nem korlátozva, az összes népeket, nemzeteket éstörzseket magához öleli, kik a hit egységében és érzelmeiben egyesülnek, jóllehet különbözőkszokásaikra, nyelvre, és szertartásaikra nézve, melyeket azonban a rómaiEgyház, mint az összeseknek anyja és tanítómestere, helyben hagy."(IX. Pius beszéde a bíbornokok gyűlésén, 1853. december 19-én.)

16Bizánc és Róma karácsonyaKözismert dolog Aranyszájú Szent János egyik beszéde nyomán, hogy karácsonyünnepe Rómából került a keleti egyházba, éspedig ,'i75 körül. Ennek tudatábanazt vélhetnők, (hogy nyugat és kelet, Róma és Bizánc liturgiájának karácsonyi gondolatköreteljesen azonos. De ha megpróbálkozunk az összehasonlítással, tanácstalanulállunk, mert mindjárt lényegbevágó különbségeket veszünk észre. A római karácsonyiliturgia a „Proprium de Tempore" részben van, tehát a liturgikus év szerves része, a bizánciszertartásban viszont a Méneában (Proprium Sanctorum) .található epiphániávalegyütt, eszerint az állandó ünnepeli csoportjába tartozik, emléknap s az egyházi évgondolatköréből kikapcsolódik. Még feltűnőbb a különbség, ha az ünnep misztériumáthasonlítjuk össöe. Mindjárt látjuk, hogy nem közönséges kölcsönzésről van szó s ez azadat csak egy láncszem karácsony történetében. Ha a kétféle ünneplési mód szellemébetárgyilagosan akarunk behatolni, meg kell ismernünk az egész láncot, tehát karácsonyta történelem tükrében és a liturgia keretében.Karácsony történeti adatait vázlatosan a következőkben foglalhatjuk össze. Azünnep tárgya a Fiúisten első eljövetele, megjelenése, Epipliania 'Pheou: Urjelenés, napjapedig január 6-a. Eredete jellegzetesen keleti. A latin Észak-Afrikában a III. századbanvan első nyoma Tertullianusnál, (1) de Alexandriában sorolja fel először az ünnepekközt Origenes. (2) Rómából ebből a korból nincs ily tárgyú feljegyzésünk, de a latinÉszak-Afrika — mely Róma leányegyházának tekinthető, hiszen innen indul ki azókeresztény latin irodalom, Szentírás-fordítás, — következtetni enged a római állapotokra.Sze u Ágoston már úgy emlékszik róla egyik levelében, (3) mint olyan ünnepről,melynek vigiliáját böjttel ülik meg. Jeruzsálemben 385 köríil, Hispániában 3S0-ban ünnep,Galliában 361-ben, Thráciában 301-ben vannak nyomai. A „Testamentum JesuChristi"-ben már kétszer szerepel, mint ünnep, a húsvét és pünkösd mellett. így legkésőbbena III. századból ered. (4) December 25-e ünnepléséről Rómából 337-ből Bizáncból379-ből, Antiochiából 386-ból van adatunk. (5)Meyer kutatásai szerint az ünnep Egyiptomban keletkezett a gnosztikusoknál,éspedig a II. században, amikor a Dionysios-kultusz analógiájára Dionysios titokzatosszülatjse napján (január 5—6) a keresztények Istenének titokzatos megjelenését (epiphaniáját)s az eonok jgn^nációját ünnespelték. (6) Innen Jeruzsálembe kerül az ünneps ugyanazot: a napon ünnpelik meg még a IV. század második felében is. (7) Természetesazonban, hogy Jeruzsálem nem a gnosztikus tan szerint fogja fel az epiphania gondolatát,hanem katolikus módon és Krisztus születését, vagyis a második isteni személynekemberi alakban való megjelenését ünnepli.(1) De baptismo. 19. — MPL. 1, 131. — Egyébként a felhasznált irodalom jegyzékéta végén adjuk(2) Contra Celsum. 8, 22. — MPG. 11, 1550.(3) Ep. 65. ad Xantipp. — MPL. 33, 264.(4) Kellncr km. 114. — Mihályfi i. m. 77 sk.(5) Mihályfi i. m. 77. sk.(6) Meyer i. m. 9.(71 Rohálv i. m. 45.

17Jeruzsálem hatása alatt kerül az ünnep Rámába és itt nagyon kedvező talajratalál. A Mithras-kultusz virágzik. Alapvető misztériuma a világosság diadala a sötétségfelett, fő ünnepe pedig a nap születése,, a téli napforduló, amikor a nappal kezd növekedniés az éj rövidül, római számítás szerint nem december 21-e, fianem 25-e. A „NatalisSolis invicti" zajos ünneplése tölti be a napot s a keresztényeket is kísértésbehozza. Mi sem voK természetesebb, minthogy a keresztények, amikor a jeruzsálemiegyház hatása alatt átveszik s megünneplik a „Sol Justitiae" születésnapját, azt nénijanuár O-ra teszik, hanem, hogy híveiket a pogány szórakozásoktól elvonják, mint aMithras-kultusz megkeresztelt „Natalis Solis invioti"-jét, azaz Krisztus születését december25-én ünneplik. Teszik ezt már a negyedik század első felében, mert Chrysostomos380. december 25-én, fentemlített beszédében (8) úgy nyilatkozik, hogy Antiochiábanimmár tiz év óta ünneplik ezt a napot és ezt Rómából vették, hol ünneplésemár régebbi idő óta szokásban van.Az ünnep széltében és gyorsan terjed. Könnyen érthető. Az áriánizmus bontjaszárnyait, 'tagadja Krisztus egylényegüségét az Atyával. Ezzel szemben a katolikus tanításnaklegszemmelláthatóbb bizonyítéka ezen ünnep, mely Krisztus csodálatos születéséts az angyalok és mágusok bizonyságtételét (9) mutatja, sőt dramatizálja a hitvallást:„Mennyből szállott alá... és emberré lett... ", következőleg „igaz Isten igaz Istentől.. .aki született és nem teremtetett, ki az Atyával egyvalóságú..."Gyors terjedése mellett rangban a két főünnep (húsvét és pünkösd) mellé kerülés előkészülettel ünneplik. Galliában az V. század végétől böjt előzi meg (nov. 11-től),a VI század végén a maconi zsinat a liturgiába is böjti rendet vezet be. A mozarab ésambrozián liturgiában hasonlót találunk. Ami nyugaton az V. században megindul, annakelső emlékét keleten a VIII. században találjuk meg, azzal a különbséggel, hogy aböjt nem Szent Márton, hanem Szent Fülöp apostol (nov 15.) napján kezdődik a bizánciés kopt liturgiában egyaránt. (10) Rómában Nagy Szt. Leó és Nagy Szt. Gergelypápák között vezették be az adventet, de egy ideig nyugaton sem volt egységes a megtartása.A „Sacramentarium Gelasianum" (VI—VII. századból) előtt valószínűleg egyhét volt csak az advent Rómában, később négy vasárnapra terjed ki, a Gelasianum ötötfoglal magában, Galliában 5—6 vasárnapot tartottak, a mozarab és ambrózián liturgiahat hetet. (11) Csak a római liturgia reformja s a nyugati egyházban való csaknemáltalános elterjedése hozott nyugaton egységet. Kelet azonban a régiben maradt.Ebben a fejlődési sorozatban rendkívüli fontos mozzanat, mondhatnók a megértéskulcsa, Jeruzsálem szerepe a negyedik század közepén. Röviden ezt így vázolhatjuk.A Milánói Rendelet nemcsak felszabadlotla a kereszténységet az üldözésektől smintegy államvallássá tette, hanem az egyházi élet fejlődésének is új irányt szabott.Enn sk első jelensége a centralizáció. Három várost emel ki Nagy Konstantin. Az elsőRóma^ hol Szt. Péter utóda, az Egyház feje székel. Konstantin átengedi neki a császáripalotát, felépíti a Lateráni egyházat, a császári udvari szék átvonult Bizáncba sSzent Péter trónja a neki kijáró fényben ragyoghat fel. A második Jeruzsálem. Azokata helyeket, melyeket a hagyomány szerint az Ur Jézus megszentelt, mint a bethlehemibarlang, Belhánia, Coenaculum, Kálvária, Szt. Sír, Olajfák-hegye, templommal jelöltemeg. E templomok nemcsak jámbor zarándoklatok célpontjai, hanem egyúttal fölségesliturgia központjaivá lettek. Amíg Róma, hogy úgy mondjuk, hierarchikus, addig Jeru-(8) MPG. 49, 351.(9) Kellner i. m. 86.(10) Mihályfi i. m. 118—19.(11) U. o. 119.

18zsálem JUurgikiis (kultusz) centrummá lett. A harmadik város, Bizánc, a császári széktekintélyénei fogva ragyog fel, az udvar fényében a legtehetségesebb (természetesennem egyszer legstréberebb) emberek jönnek össze, Nagy Konstantin s utódai pártfogóbuzgósága (episkopus tón ektos tés ekklésias, amint magukről hirdették), mely későbbn sajnos bizantinizmussá fajult, szintén nagy tekintélyt ad egyházi szempontból is ehelynek s nem véletlen müve, hogy az első egyetemes zsinatok itt, vagy a környékenfolytak le és tagadhatatlanul nagy jelentőséggel. Bizánc lett a kultúrcentrum.Amint említettük, karácsony ünneplése Jeruzsálemből került Rómába s innenvissza Bizancba. De hogyan ünnepelte Jeruzsálem?A negyedik század második feléből festői leírás maradt reánk. (12) Epiphániaéjjelén a jeruzsálemi hitközség körmenetben vonult ki Bethlehembe, ahol ezt megelőzőenvigíliát tartottak. Éjfélkor, a hagyomány szerint Jézus születésének idejében, istentiszteletettartottak. (13) Valószínűleg kivilágították a templomot és barlangot, estizsoltárokat, antifonákat és könyörgéseket mondtak, helynek s időnek megfelelően. Azelbocsátó imádság előtt megtömjénezik a templomot s a püspök felolvasta az evangéliumotJézus születéséről. Az evangélium után a püspök vezetésével körmenetben Jeruzsálembevonulnak, szürkületre érnek oda s az Anastasias-templomban hajnali istentiszteletvan. Ennek imái, zsoltárai és olvasmányai megint az időnek megfelelőek, teháta pásztorok hódolatáról szólnak. A második óra körül harmadszor is istentiszteletettartanak a hívek a Golgotha Martyriumához, valószínűleg az áldozat bemutatásával. Azünneplés nyolc napig tart. Az első három napon a Martyriumban van a stáció, azutánaz Olajfák-hegyén, Bethániában, a Sionon, az Anastasisban s végül újra a Martyriumban.(Hasonlóképpen ünneplik ebben a korban — megfelelő változtatásokkal — a húsvétotés pünkösdöt is).Ez a helyi hagyományokon felépülő ünneplés azonban már Jeruzsálemben islényeges tartalmi elváltozást idézett elő. a liturgikus gondolatmenetben, Eddig ugyanisaz uralkodó misztérium a feltámadás volt. A mártírok kara a megdicsőült Krisztustünnepelte. Ennek főiinnepe a húsvét, de tulajdonképpen ünnepe minden hét első napjais, a vasárnap. Azért a húsvét tulajdonkégpen^nagv vasárnap (Kvriaké kyriakón). Mosta gondolat Krisztus emberi természete felé fordult s az emberek előtt már nem a vértanúkreménysége, a feltámadt Krisztus, hanem a filippiekhez írt levél (14) Krisztusaáll: „ki Isten alakjában lévén.. . kiüresítette... megalázta magát. . . annakokáért azIste.i felmagasztalta őt.. . és... az Atyaistenntík dicsőségében vagyon." Most már azidő keretébe kivetítve ünneplik Krisztus életének a főmozzanatait s életre kél a liturgikus év csírája, melynek első főrésze Krisztus születésének ünneplése., IMikor az ünnep Rómába kerül, hogy úgy mondjuk, tövestől, változtatás nélkülültetik át, tehát a helyi szokást is, meg a liturgikus év gondolatát is, azzal a különbséggel,hogy az ünnepet december 25-én ülik meg, mint Jézus születését, de megtartjáka január 6-át is, mint eipiphániát. Ennek azonban új gondolattartalmat adnak, nem azÜr megjelenését, hanem Krisztus istenségének megnyilvánulását, illetve kinyilatkoztatását,mely három fontos eseményben történik. Történik: a csillag által a bölcseknek,az Atya szózatával a Jordánban és csodával a kánai mennyegzőn. Mikor Bizánc azünnepet átveszi, egyrészt Róma hatása alatt áll és december 25-én ünnepli meg Krisztusszületését, régi gondolatát azonban nem adja fel teljesen, a karácsonyt és epiphá- •niát külön ünnepli ugyan, de a liturgikus gondolatot másként csoportosítja, mint Róma, 1(12) Per. Sylviae 25 sk. — Geyer i. m. 75. sk.(13l Rohály i. m. 47. sk.(14) 2,

mert a jeruzsálemi helyi vonatkozásokat nem kölcsönzi, hanem meghagyja Jeruzsálemnek.Azért van, hogy Bizánc karácsonykor a gyermek Jézust nézi s a vele kapcsolatostitkokat: születését es a mágusok hódolatát ünnepli. Mivel azonban kultuszának alapgondolataaz Istenember, inkább megdicsőült alakjában, vagy legfeljebb megváltói éstanítói minőségében (1. a húsvéti, illetve nagyböjti időszakot!) az epiphániát ehhezkapcsolja — közel is van hozzá időben is — s az egész ünnepnek alapgondolata: 1.Krisztjs megváltói és tanítói működésének kezdete:'keresztelkedés a Jordánban és azAtya tanúbizonysága; 2. mint epiphánia pedig a Szentháromság kinyilatkoztatása (azAtya szózata, Fiú gyanánt való vallása, s a Szentléleknek galamb képében való leszállása).Ezeknek tudatában már jobban megértjük Bizánc és Róma karácsonyát egyaránt.Bizánc karácsonya. Nem szerves része a liturgikus évnek (mely tulajdonképpentrodion-kezdő vasárnaptól mindenszentek vasárnapjáig tart), azért van a MéneábanNovember 15-éii kezdődik előbőjtje. Ez azonban nincs sxoros kapcsolatban az ünneppel,aszketikus nevelőeszköz csupán, minden különös liturgikus jelleg nélkül. November21-e után már találunk egy halvány karácsonyi vonást: azt othrosban (laudes), karácsonykánonjának irmoszait énekeljük katavászia gyanánt, de minden fontosabb liturgikuskapcsolat nélkül, inkább csak az évszakra figyelmeztet, mint általában a katavásziák.Magában a böjti offioiumban semmi vonatkozás nincs a karácsonyra. Ellenbena nagyobb officiummal bíró szentek tiszteletében a rendes theotokion dogimatákon-okatkorácsonyhoz közeledve egyre gyakrabban váltják fel kifejezetten előünnepi sztichirák.Ezek elsősorban a prófétai jövendölések teljesedésére hívják fel a figyelmet. A megtestesülescsodájában az ember újraéledését, megdicsőülését hirdetik s az ég a földközös örömének adva hangot, szinte a gyermeki lélek ünnepváró áhítatát keltik föl alelkekben. „Izaiás örvendj, —• énekeljük már nov. 30-án Szt. András sztáhirái után -—fogadd Isten igéjét és jövendölj a hajadon Máriáról;... Betlehem ékesítsd föl magad;Edei, nyisd meg a kapuidat; mágusok induljatok meglátni a jászolyban pihenő üdvősséget,kit csillag hirdet az ég magasán..." A következő theotokion helyén már megállapítja,hogy Isten az, aki születni készül. „Mondd nekünk, József, hogyan hozod te Betlehembea szentélyből fogadott Szüzet nem üresen? Én — mondja ő — a jövendöléseketvizsgálvár s az angyal szavaiból is meggyőződtem, hogy Máriának titokzatos módonaz Istent kell megszülnie, kinek imádására majd bölcsek jönnek napkeletről..." A reggelizsolczsmán, közvetlenül a doxologia előtt: „Tárulj föl Betlehem, Isten fővárosa,mert közeledik a le nem áldozó világosság, hogy tebenned megszülessék. Angyalok amennyekben álmélkodjatok, emberek a földön büszkélkedjetek, perzsiai bölcsek, hozzátokdicső ajándékaitokat, pásztorok teljetek el hittel és zengjétek a háromszorszenténeket..." Szent Miklós ünnepén (dec. 6.) újból megszólal ez a hang: „Készülj barlang,jön t Bárányka, ki a gyermek Krisztust hordozza szíve alatt." És a litián: „Sión ünnepelj... emeld föl a pusztában és jászolyban elhelyezkedett Teremtőt; nyissátok megnekem a kapukat, hogy bemenve, meglássam a pólyákba takart kisdedet, ki fönntartminden teremtményt..." Ugyanakkor az elő verses sztihirák után: „... készítsünk nekedméltó fogadtatást: a földön pusztát, az égen csillagot, a bölcsek pedig napkeletről nyugatrajönnek, hogy meglássák az emberi nőmnek jászolyban fekvő üdvösségét."Krisztus istenségének és a születése fölött előre érzett örömnek ez a kihangsúlyozása— mindig csak a nagy szentek tiszteletében — szinte azt látszik mondani:Szt. András, Szt. Miklós és az összes szentek csak az Isten megtestesülése által lehettekazokká. Karácsony liturgikus idejébe fokozatonkint jutunk be a két előkészítő vasárnajon,az előünnepen (proseorté, 20—23 és a vigílián (paramoné, 24) keresztül.19

20Az előkészítő két vasárnap a december 10-e, illetve 17-e után következő. Mindkettőnekzsolozsmájában a feltámadás gondolata uralkodik, azért a legtöbb liturgikus•zőveg a-; Oktoécliosból van, de emellett megemlékeznek az ószövetségi igazakról,illetve ezeknek Megváltó-várásáról. „Ó boldogok,... a kibírhatatlan lángok között állván,az Istent segítségül hívtátok. Siess ó Irgalmas! és mint kegyelmes, jöjj a mi segítségünkre,ki megteheted, ha akarod." (15) „A Jerkebárány .méhében hordozza a nagypásztort, kit siet megszülni, öt nézik az isteni Atyák, örvendeznek a pásztorokkalegyütt és éneklik a szoptatós Szüzet." (16)A szentmise liturgikus szövegeiben a két vasárnap mellett a karácsony előttiszombat is ezt a Krisztus-váró gondolatot hirdeti. Az olvasmányok (parimiák, apostol,evangélium) az Atyáknak tett ígéretről, a hitről, királyi vendégségről, mustármagról,ítéletről s Jézus nemzetséglastromáról szólnak.Az utolsó vasárnapon már többnyire benne vagyunk az előünnepben. Még ezsincs teljesen a karácsonyi gondolatnak szentelve. Az Oktoechos használata (a feltámadásgondolatával) a vasárnapot kivéve szünetel január 14-ig, epiphánia ünnepzárásáig,de a szentekről való megemlékezés tovább tart s most a feltámadási rész helyételfoglalja az előiinnepi liturgikus szöveg, a szentek emlékezete pedig a karácsonnyalkerül vonatkozásba. Különleges és szinte szokatlan dolog, hogy az apodipnon (completorium)kánonja is magán viseli a szent idő jellegét, mert az 1., 8. és 9. ódája az előünneprőiszól.Hogyan várja a keleti szertartás embere a Krisztust? Csak egypár rövid szemelvényt:„Ünnepelj ég és örvendezzen a föld, mert velünk az Isten, ki testet ölt a Szűzleányzótól.. . Szeplőtelen Királynő, felfoghatatlanul szüli a mindenek királyát, ki megnyitjaa hívőknek az égi királyságot." (17) „Örömmel teljen be az egész földkerekség!Az Istenszülő siet, hogy megszülje a mindenek Királyát. Ó kimondhatatlan csoda! Kezdetétveszi a Kezdetnélküli, megtestesül a Testnélküli, a barlang befogadja azt, ki mindeneketfenlart." (18) „Most jön el a teremtő Bölcsesség, a prófétai felhők foszladoznak,a kegyelem felderül az igazság felragyogott, megszűnik az előkép sötétsége, megnyílikaz í.den ajtaja. Adám táncolj, a mi alkotó Istenünk önszántából alkotottlett." (19) „Az Atyával egylényegű Ige szűzi, szeplőtelen vérből megformálva időközbenterjeszkedik és növekszik s barlangban nemsokára megszületik. Ó csodálatosdologi Angyalok tapsolnak, halandók énekelnek, Izrael királya, Krisztus megjelenik."(20)A vigilián az elővecsernyében és az orthroszban megemlékezünk Szt. Eugéniáról,de mAr a liturgia fő gondolata a próféták jövendölésének teljesülése. Nagy imaórákat(magyarban: királyi) végeznek s ezek zsoltárai a messiási és királyi zsoltárok, majdnemmindegyike a Megváltóra vonatkoztatható. A parimiák a Messiásról szóló prófétaijövendölések, az apostol pedig Szent Pálnak a Galatákhoz és Zsidókhoz írt levelébőlvett messiási klasszikus helyek. Evangélium gyanánt Szt. Máté és Szt. Lukács megfelelőszakaszait olvassák Jézus születéséről és a mágusok hódolatáról. Az ünnep gondolatátazonban talán legjobban a vecsernyével kapcsolatos vigiliai szent liturgiánakelső része fejezi ki. Krisztus eljövetele visszatérés az élet fájához. „Jertek, örvendezzünkaz Úrban, hirdetvén a jelen nagy titkot, mert a korlát. .. elbontatik, a tüzes kard meg-(15) Ősatyák kondákja. Krajnyák i. m. 432.(16) Sz. Atyák kondákja. Krajnyák i. m. 438.(17) Dee. 21. Kánon, I. óra, Ménea II. 569.(18) Dee. 21. III. kathisma, Ménea II. 571.(19) Dee. 21. Orthrosz. I. Dics. sztichira. Ménea II. 577.(20) U. o. Dicsőség re.

szűnik és i kerub az életfájától eltávozik és én paradicsomi eledelben részesülök...mert az Atya -változhatatlan képmása, az ő örökkévalóságának ábrázatja, szolgai alakotvesz fel, szeplőtelen anyától változatlanul születik és mi azelőtt volt, az meg is marad:valóságos Isten; és ami nem volt, azt felvette: emberré lévén emberszeretetből... Megtestesültéla Szentlélektől és emberré lettél a mindenkor Szűz Máriától, világosságotárasztván nekünk, Krisztus Istenünk. Mert a te eljöveteled: világosság a világosságtól,az Atyától való kisugárzás, mellyel minderikit felvilágosítottál." (21) S most következiknyolc olvasmány. (22) két tropárcsoport közbeiktatásával három részre osztva. Az elsőrész három olvasmányt foglal magában, Mózes első könyvéből a hexaeméron első háromnapja; Mózes negyedik könyvéből Bálaám jövendölése és Mikeás próféciája Betlehemről.Az összefüggés ez: Isten megteremtette a világosságot s most jön a „Világvilágossága", éspedig csillag támad Jákobból.. . Betlehemben, ki kormányozza Izraelt.Ezt a csoportot bezárja a 86. zsoltár verseire olvasott tropár. Maga a zsoltár az ÚjJeruzsálemről szól, mely most a földre szállott. A második olvasmánycsoport már jellemzia Messiást. Izaiás szavai szerint megnyugszik rajta az Isten lelke, Jeremiás a nekijáró tiszteletről szól, Dániel pedig királyságát írja le. A 92. zsoltár verseire énekelttropár zárja be ezt a csoportot. Alapgondolata: Isten a világ királya s ime most jön.Sőt jött, mert „Kisded született nekünik..." s beteljesedett a jel: „íme egy szűz méhébenfogan...", mint a két utolsó olvasmány hirdeti. A prokimen a 2. zsoltár szavaivalfejezi ki Krisztus istenfiúságát, a Zsidókhoz írt levél első 12 verse pedig a megszületettIstengyermek isteni küldetését tanúsítja. Az alleluját a 109. zsoltárból vett előversekreéneklik, az evangélium pedig Szt. Lukács leírásában állítja elénk Krisztus születéséts a pásztorok hódolatát.Az apodipnonban éjfélkor Izaiás (23) éneke hangzik fel ezzel az előverssel:„Velünk az Isten, értsétek meg nemzetek és térjetek meg, mert velünk az Istent" Ezzelmegkezdődik az ünneplés, éspedig azzal a teljes pompával, amivel a keleti egyház költőifontáziája csak ünnepelni tud. Ebben az ünneplésben benne van a vonatkozó dogmáklehelletfínom kifejtése, a nagy titoknak ellentétek halmozásával való szemléltetése,az összes szereplők megjelentetése, a bölcseleten s költészeten nagyon finomra csiszoltgörög nye' 1 " poétikus csengése, a keleti énekek legszebb terméke s az egyház teljespompája. Az ünneplés hét napig tart (az ünnepzárás december 31-én van, de csak azelső három nap parancsolt ünnep.) Mivel a keleti egyház ebben az ünnepkörben agyermek Jézust nézi, azért mindegyik napon a születés misztériumával együtt egy-egyolv szentről vagy titokról is megemlékezik, mely ezzel kapcsolatos. December 25-én aszületés mellett Krisztus imádását (angyalok, pásztorok, mágusok) ünnepli. (24) Nemmint sokan tévesen vélik, mintha a hagyomány szerint aznap jöttek volna a mágusok,hanem mert máshova ezt az eseményt nem tudja tenni. Epiphánia napján ugyanis mára 30 éves Jézust mutatja be. 26-án az Istenszülő Synaxisa van. A következő vasárnapennek a gondolatkörnek bezárása, az egyiptomi menekülés emléke s Krisztus környezetének(rokonságának: Szűz Mária, Szent József, Szent Jakab apostol s az ős, a messiásizsoltárok szerzője, Dávid király) emlékezete. A második csoportban a születés(21) Dec. 25. Elővecs. Uram tehozzád szlioh. 1., 3. — Ménea II. 650—51. — Krajnyáki. m. 459—60.(22) I.) Móz I. 1, 1—13. — II.) Móz. IV. 24, 5—9, 24, 17—18. — III.) Mikeás4, 6—7; 5, 2—4. — IV.) Izaj. 11, 1—10. — V.) Jeram. 3, 36-4, 4. — VI.) Dán. 2, 31—36; 2, 44—45. — VII.) Izaj. 9, 6—7. — VIII. Izaj. 7, 10—16; 8, 1—4.(23) 8, 9 sk.(24) Synaxarion: ,.E hónap 25. napja. A mi Urunk, Istenünk és Üdvözítőnk,Jézus Krisztus test szerint való születése. .. Ugyanazon a napon a mágusok imádása.

22mellett megemlékeznek azokról a legjelesebbekről, akik feltűnően pecsételték megvérükkel a Krisztusba vetett hitüket. „Tegnap testben az Uralkodó született, ma aszolga megköveztetik. Öérette hal meg az első vértanú, dicsőséges István." (25) SzentIstván (27-én) után következnek az igazi első vértanuk, az Aprószentek (29-én), Közbenmegemlékeznek még a nikomédiai, valamint Euiymiosz és Anisia vértanukról ésMelánia anyáról, de a legnagyobb valószínűség szerint csak az évforduló miatt. (25/2)Ez a megemlékezés nem is oly bensőséges, mint a többi.Január 1-je a névadás napja, már különáll karácsonytól, s mintegy összekötőkapocs közte és a következő epiphania között. Másodikán már ennek az előünnepekezdődik, az Elökövet szerepeltetésével s a Jordánhoz közeledő Krisztus éneklésével.Róma karácsonya. A liturgikus év első része, azért a „Proprium de Tempore"részben található. Az advent maga nemcsak előkészület a születés ünnepére, hanemegyúttal bevezető is az egyházi évbe, Krisztus életének az idő leforgásában való megünneplésére.Azért az advent hangulata a legteljesebb Rrisztus-várás. A liturgiában sfőleg az officiumban a Krisztus után való mélységes vágyakozást kifejező antifonákons egyéb liturgikus szövegeken kívül két személy jelenik meg, mindkettő Krisztus útjánakegyengetője, az első Izaiás, a Krisztus-várás prófétája (mindvégig az ő könyvébőlolvasnak a matutinumban), a másik az Elökövet, Keresztelő Szt. János. Csak mikorkarácsony közvetlen közelébe jutunk, talán éppen a régi római advent kezdetén, csendülki legjobban Krisztus születésének a várása az „O" antifonákban. De hogy menynyireJeruzsálem hatása alatt állnak, mutatja a Missale stáció-jegyzéke. Az adventliturgiáját legtöbbször a „S. Maria Major"-ban végezték, Róma Betlehemében, mert ottvan a confessio alatt, mint egy barlangban, a jászoly ereklyéje. Karácsony liturgiája istisztára Jeruzsálem utánzata, azzal a különbséggel, hogy az egyes stációknál nem csupánaz officiumot végzik, hanem szentmisét is mondanak. Az első stáció „Ad S. MariamMajorem, ad praesepe"; Betlehem, a második „Ad S. Anastasiam" (helyzete acsászári palotához viszonyítva hasonló volt a jeruzsálemi Anastasis templomhoz).A haimadik stáció a Sacramentarium Gregorianum szerint a Szt. Péter, mert az voltRómának legpompásabb temploma. De később, mert messze esett a másik kettőtől, aharmadik szentmisét ismét a „S. Maria Major"-ban tartották, de nem a jászolnál, hanema confessió oltárán, azért jelzi a stációt a mai Missale „Ad S. Mariam Majoréin",a praesene nélkül. (26) Az ünnep miszériuma csak Krisztus születése: „Christus natusest nobis venite adoremus!," szól a matutinum invitatoriuma. Ez a jellegzetes vonás azegész nyolcadon keresztül, mely január 1-én zárul: „Puer natus est nobis", hangzikmég ezen a napon is az introitus. Az ünnepkörben itt is, más ünnepek nyolcadaitól eltérőleg,szentekről is emlékeznek. A szimbolisták (Sz. Bernát, Durandus) szerint ezeka vértanúság három nemét juttatják kifejezésre, (akarattal és valóságban: Szt. István;akarattal, de nem valóságban: János; nem akarattal, de valóságban: Aprószentek)mások szerint ezek az évfordulók régiebbiek, mint az egyházi év és eredeti helyükönmaradtak. (27)Két jellegzetes vonást emltíünk még meg a római karácsonyról. Az első az ünnepnyolcada, mely harmadrendű, epiphán iával (II. rendű), húsvéttal és pünkösddel(I. re'idü) szemben. Magyarázata egyrészt talán a régi szentek ünnepe, mert áUenni(25) Dec. 27. Szt. István vértanú kondákja. Ménea II. 702. Krajnyák i. m. 184.(25/2) A nikomédiai vértanukra karácsony ünnepén gvújtatta rá a templomotDiocletián. (Mart. Rom. 25. Dec.)(26) Grisar i. m. 69.(27) Mihályfi i. m. 126. sk.

nem akarták, másrészt azonban az a körülmény, hogy bennünket az ünnep fokozatbaosztásásnál az ünnepélyesség (sollemnitas) téveszt meg s emiatt elsőbbséget tulajdonítunkkarácsonynak, holott eredetére és misztériumára nézve a többi ünnep régebbi éstartalma súlyosabb.A másik dolog az, hogy az ünnep maga, ellentétben kelettel, nem meríti ki agyermek Jézi . körül történt dolgokat, hanem annak egy része vízkeresztre marad,azért mondja epiphánia II. vesperásának Magnificat anifonája: „Tribus miraculis ornutunidiein sanctum colimus: Hodie Stella Magos duxit ad praesepium; hodie vinumex aqua factum est ad nuptias: hodie in Jordáné a Joanne Ohristus baptizari voluit, utsalva'vt nos." Ennek magyarázata, mint feljebb látjuk, epiphánia misztériumánakrómai felfogása.Keletnek s nyugatnak még egy közös vonását látjuk, amikor az ünnepektől teljesenkülönválasztva ünneplik Gyertyaszentelő ünnepét (a latinok purificatio címen,görögben Találkozások ünnepe gyanánt) a negyvennap elteltével. Ennek kulcsa is Jeruzsálemhelyi szokásában keresendő. így volt ott már a negyedik század végén s ígyterjedt el mindenütt.Befejezésül annyit mondhatunk, hogy nem dicsekedhetünk nyugat eredetiségévelés kizárólagosságával, de nem kisebbíthetjük keletet sem kezdeményezés hiányával startalmatlansággal .egyrészt mert a tények mást mutatnak, másrészt mert nem az lényeg,hanem az, amit Szent Pál ír filippiekhez: (28) „Minden módon hirdettesséka Krisztus." (29)Dr. RohályFerenc.(28) 1, 18.(29) Felhasznált irodalom: Breviárium Romanum. — Geyer Pál: Itinera Hicrosolymitana.Corpus Scriptorum Ecclesiasticorum Latinorum. Voi. 39. Vindobona, 1898.— Grisar Hartmann: Das Missale hn Li dite Römisclier Stadtgeschichte. Freiburg i. Br.1925. — Kellner IL: Heortologie stb. I. kiad. Freiburg i. Br. 1925. — Lonovics József:Népszerű egyházi archeológia. I. köt. III. kiad. Pest. 1865. — Ménaia tou holou eniatou.II. köt. Róma, 1892; IIL köt. Róma, 1896. — Meyer A.: Entstehung und Entwickelungdes Weihnachtsfestes. Zürich. 1911. — Mihályfi A.: A nyilvános Istentisztelet. Bp. 1923.III. kiad. — Missale Romanum. — Rohály F.: A liturgia fejlődésének új irányai a IV.század első felében. Hittudori értek. Kézírat. Miskolc, 1928. — Triodion. Róma, 1879.A szentatyék idézetei Migne latin (MPL) és görög (MPG) patrológiai sorozatából, aliturgikus szövegek fordításai pedig részben Krajnyák „Gyűjteményes Nagy Énekeskönyv"-éből valók, részben saját fordítások.

24 25A Gergely-naptár a görög egyházban1916. év május havában jelenlek meg azok a főpásztori körlevelek, melyek smagyarországi gör. katolikusoknál a Júlián-naptár helyett a Gergely-naptár használatéirendelik el, miután előzetesen a Nyíregyházán megtartott gör. kat. püspöki tanácskozásonerre nézve a három püspök: az ungvári, eperjesi és hajdúdorogi, közös megállapodásrajutott. Nem közös főpásztori körlevélben rendelték el az új naptár szerintiünneplést, hanem mindenik külön-külön körlevélben rendelkezett. Az akkori eperjesipüspök körlevelét. Nyíregyházáról 1916. évi május 4-ikéről keltezte. Abban mindenikpüspök egyértelműen rendelkezik, hogy: 1) a görög szertartás által előírt összes ünnepekezentúl a Gergely-naptár szexint tartassanak meg, s hogy 2) a Gergely-naptár szerintiünneplés az 1916. évi Ker. sz. János születésének ünnepével kezdődjék.Ezen rendelkezés sok helyen, régen döngetett ajtót nyitott meg, mert mind sűrűbbenadtak egyesek kifejezést a naptár-egyesítés szükségességének nemcsak nálunkMagyarországon, hanem a velünk akkor szomszédos galíciai gör. kat. egyházmegyékbenis. S mikor a naptáregyesítési rendelet megjelent, nagyon sok egyház örömmel üdvözölteFőpásztorát! Nem is okozott ez nagyobb megmozdulást s nem találkozott ellenállássalazokon a vidékeken, ahol gör. szertartású híveink a latin szertartásúakkal vegyesen!éltek. Ahol a gör. szertarfásúak nagyobb tömegben, úgyszólván tisztán laktak, oit voltfelháborodás, sőt ellenállás is, mely nemcsak a Galíciában, az ottani gör. szert, püspökökhasonló rendelkezéseivel szemben keletkezett ellenállásból táplálkozott, hanem az Ame-jrikai Egyesült Államokban, ezen, nálunk elrendelt naptáregyesítés felett támadt felháborodásbólis, mert az amerikai sajtóorgánumokat a posta minden ellenőrzés nélkültovábbította. Ennek volt a következménye, hogy a háború befejezésével keletkezeit forradalmihangulatban az ungvári püspök jónak látta a naptáregyesítési rendeletet visszavonnis 1918. évi november 21-ével a Júlián-naptárt visszaállította; az eperjesi egyházmegyébenugyancsak november 6-án kelt rendelkezéssel az egyes egyházközségek határozatátóltette függővé az egyházi Főhatóság, hogy a Gergely-, vagy pedig a Júliánnaptárszerint óhajtja az ünnepeket megtartani. Hasonló intézkedést a hajdiídorogifőhatóság is tett, megengedvén ugyanakkor, hogy ahol a hívek kívánják, a Júlián-naptárravisszatérhessenek. A román egyházmegyéktől elszakított parókiák nagyobbrészeélt is az engedéllyel s visszatért az ó-naptárra. A tiszta magyar-lakta vidékeken seholellenállás, vagy elégedetlenség nem volt s így a csonkán maradt Magyarországontovábbra is a Gergely-naptár használata maradt érvényben. Septiczky lembergi gör,szert, metropolita orosz internáltságából történt visszatérése után azonnal visszaállítottaa Júlián-naptárt. Azóta egyes schizmatikus egyházak is elfogadták a Gergely-naptárt.Oroszországban a cári hatalom bukása után kísérletet tettek a Júlián-naptáíkiküszöbölésével, de csak polgári téren sikerült. Egyházi téren intenzívebben hozzá semfogtak. A rá kellőleg elő nem készített nép előrelátható ellenkezését az orthodox egyháznem merte kihívni. Esztonia pravoszlávjai 1918 óta megtartották a Gergely-naptár'szerintvaló ünneplést. Románia és Bulgária a háború utáni években tértek át úgy polgári,mint részben egyházi életükben is a Gergely-naptárra.Miben állott nélunk ezen naptáregyesítés? Azon általános rendelkezésben, hogy-a gör. szert által előírt összes ünnepek a Gergely-naptár szerint ünneplendők. Nem történttehát semmi változtatás a görög martyrologiumon, az egyes napokra eső szentektiszteletének megtartásában még akkor sem, ha a latin szert. Egyházakban azok tiszteletenem esett össze a görög Egyház által előírt tisztelet idejével. így pl. a szebasztei 40sz. vértanú emléke a latin martyrologium szerint március 10-én van, míg a görög szerintmárcius 9-én; Gábor főangyal tisztelete a latin előírás szerint március 24-én, a görögszerint március 26-án van; Sz. György nagyvértanu a latinok szerint Magyarországonáprilis 24-én, a görögök szerint április 23-án ünnepeltetik; Sz. Anna, az Istenszülőanyjának emléke a latin naptár szerint július 26-án, a görög szerint július 25-én van;Bertalan apostol napja a latin martyrologium szerint augusztus 24-én, a görög szerintauguszutus 25-én tartatik; Tekla első nagyvértanunő a latinok szerint szeptember 23-án,a görögök szerint szeptember 24-én tisztelendő; Katalin vértanunő tisztelete a latinoknálnovember 25-én, a görögöknél november 24-én tartatandó; az Istenszülő szeplőtelenfogantatása a latin naptár szerint december 8-án, a görög szerint december 9-én ünnepeltetik:István protomariyr ünnepe a latin naptár szerint december 26-án, a görög szerintdecember 27-én van. Csak azokat említettem, melyeknél a latin és görög martyrologiumokszerint az eltérés csak 1—2 nap.Bár ezen emléknapoknak a latin szertartásúakkal egy napon való megünneplésérea naptáregyesítés nem terjed ki, mégis mint speciális esetet említem meg, a hajdúdorogiegyházmegye részére kiadott Directoriumnak a rendelkezését, hogy Sz. Katalin vértanunőemlékét november 24-ről 25-ére, az Istenszülő szeplőtelen fogantatását december9-éről december 8-ára helyezi át, de a többi szentek tiszteletét meghagyja a görög martyrologiumelőírása szerint.*Ami azonban a legfontosabb a naptáregyesítés kérdésében, az a Húsvét megünneplésénekaz ideje. Tudvalevőleg a Húsvét ünnepének idejére nézve a 325-ben tartott I.niceai egyetemes zsinat úgy intézkedett, hogy azt a tavaszi nap-éj-egyenlőséget követőholdtölte utáni első vasárnapon kell megünnepelni, de ha a zsidók passzachja is ugyanekkoráraesik, akkor a Húsvét egy héttel későibb tartandó. Míg a nyugati egyház azsinat ezen utóbbi rendelkezésétől eltért, addig a keleti Egyház mindig a niceai zsinatrendelkezése szerint ünnepelt, vagyis a zsidók passzachjával együtt nem ünnepelte aHúsvétotMár pedig amióta nálunk a naptáregyestés életbelépett, a hajdúdorogi egyházmegyeDirectoriumai a keleti szertartásúak ezen általános szabályát nem veszik figye-* A B. Szűz szeplőtelen fogantatásának ünnepét a budapesti gör. kat. sgyház márfennállásé óta nyilvánosan ünnepelte, még pedig a latin szertartásúakkal egy napon,miután ez az egyházközség 1909. óta a Gergely-naptárt használta. Nyilvánosan ünnepelteezt az ünnepet 1910. óta. Máriapócs és még néhány más egyházközség is. Ezekrevaló tekintettel tette át a hajdúdorogi e. m. szolgálati utasítás az ünnepet dec. 8-ra,mivel a naptáregyesítési mozgalom éppen azt célozta, hogy a kétféle szertartás közösnyilvános ünnepei egyazon napra essenek. Ezzel az egy ünneppel kivételt tenni lehetetlenvolt. (Sz. István vértanú — mint karácsony IH.-napja — itt nem jöhet tekintetbe,hiszen húsvét IH.-napja is külön ünnepünk.) Sz. Katalin napja nem azért van nov. 25-reelőírva a hajdúdorogi egyházmegye utasításában, mert a latinok e napon ünneplik,hanem azért, ímert a görög egyház eredetileg lerre a napra írja elő (együtt a B. Szűzbemutatásának ünnepzárásával) s csak a szláv könyvek helyezték át 24-ére. (L. „Horologionto Mega", Romé 1876. 154. 1. Orthodox „Horologion to Mega" Nea Yorké. Orologiulcet Mare, Blaj.) Ilyen 1—2 napos különbség nemcsak a görög és latin szetartásüegyház naptára között van, hanem a görög egyházon belül is a graecus purus és agraeco-slavicus alosztályok között. (Szerk.)

27 25lemb:! és a Húsvét megünneplését a latin szertartásúakkal egy napon rendelik megünnepelni.**1916 óla a görög szertartásúak szabálya szerint egy héttel később lett volnsünneplendő a Húsvét 1917., 1920., 1923., 1924., 1925., 1927., 1928., 1931. években és sreánk következő 1931. évben is. Hogy a miskolci Apostoli Administratura ebben a tekintetbenköveti a hajdúdorogi egyházmegyét, az egészen természetes, mert azon a területen,melyre kiterjed, érthető okokból nem látja sem észszerűnek sem helyesnek akiilön rendelkezést a Húsvét ünnepének megünneplésére nézve.***Ugy ebben a tekintetben, t. i. a húsvét megünneplésének idejére nézve, mint agörög mai tyrologiumnak ősi görög előírások szerint való fenntartása tekintetében nenmehetünk külön utakon a tőlünk most elszakított régi egyházmegyéinkkal. Beméljülazt, hegy a most készülő görög Codex ebben a tekintetben is meg fogja szabni azoka a keleti egyházak látszólag nem bírnak azzal a jelentőséggel, aminővel aa módokat, ahogyan a Gergely-naptár szerint élő görög szertartásúaknak kell majd aünnepekei és emléknapokat megszentelniük. Zapotoczky Konstantin.** Ami érthető, hiszen — mint már megjegyeztük — a Gergely-naptárra valóáttérés célja éppen az volt, hogy főbb ünnepeink a latin szertartásúakévallegyenek.A keleti szertartásúak MagyarországbanA békeszerződések utániartozók lélekszáma szerint ítélvearországon — a keleti egyházakhozaz Egyház és az unió szempontjábóltörténelmi Magyarországon bírtak. Ugyanis, amíg a békeszerződések előtta legutolsó, 1910-ben megtartott népszámlálás szerint a katolikus keletiszertartásúak száma 2.025.508, a nem katolikus keleti szertartásúaké pedig2.987.163 volt Magyarországon, addig a legutolsó, 1930. évi népszámlálása békeszerződés utáni Magyországon már csak 201.093 katolikus ésmindössze 39.839 nem katolikus keleti szertartású! talál.* Az egyház nagyuniós törekvései és akarata számára tehát látszólag gyenge a talaj, mertkönnyű annak feltételezése, hogy sem a 200 ezernyi unitus nem jelenthetolyan erőt, amiből az Egyház nagy törekvése megfelelő támasztékot nyerhetne,sem pedig a legközelebbi természetesen kínálkozó uniós cél, a mintegy40 ezernyi schizmatikus visszavezetése Péter hajójába, nem lehet jelentékeny,számottevőbb része az egész nagy uniós mozgalomnak.Tény az, hogy ha a mindenkori országhatárokat nemcsak kulturális,hanem vallási szempontból is határvonalaknak tekintjük, melyek elszigetelésétjelentik még az ugyanazon vallási közösségeknek is, ha nem látjuk,vagy nem akarjuk érezni, hogy az ugyanazon egyházhoz tartozás úgykatolikus, mint az akatolikusoknál a mindenkori határok mellett többkevesebbegymásrahatás mellett, de minden esetben a hitbeli közösség élővalóságát is jelenti, akkor a mai magyar határok között a gyakorlati uniószolgálata különösen a keleti katolikusoknak szigorú kötelessége maradugyan, de az egyetemes Egyház szempontjából csak alárendeltebb részletkérdéslesz.Egészen más volt a helyzet a háború előtti Magyarországban, aholkét millió katolikus keleti mellett közel három millió schizmatikus élt, hola', apostoli buzgalomnak, a charitas Christi-nek szinte mérhetetlen, a közbejötttörténelmi változások mellett igazán felbecsülhetetlen jelentőségűterrénuma várta a munkásokat.A háború előtti helyzetet, — melynek a mai Magyarországon csakgyszerrcÉiagyon lekicsinyített, leegyszerűsített árnyéka és nyoma maradt — akkorlehet kellőkép értékelni, ha a keleti szertartásúak száma mellett figye-"embe vesszük földrajzi elhelyezkedésüket és nemzetiségüket.*** Egészen sajátságos „áthidalást" csináltak a húsvét kérdésében a románok,hol a görög katolikusok nolens-volens az orthodoxokhoz kényszerülvén alkalmazkodni.csak a méneával tértek át a Gergely-naptár szerinti számításra, míg a húsvétot és a tőle * Keleti rítusú katolikusok voltak a régi Magyarországban az örményszertartásúfüggő változó ünnepeket továbbra is a Júlián-naptár szerinti időben ünneplik. így aztán katolikusok is, kiknek számát azonban a népszámlálások nem mutatták ki, csak azokonaegészen sajátságos új esetek állanak elő a liturgikus életben is. Pl. 1932-ben a husvétol helyeken, ahol paróohiáik voltak. Számuk körülbelül 10.000-t tett ki. Paróchiáik Szamáius1-én íó-naDtár szerinti ánr 18-án) ünnepelték és ícv Szent Gvörgv naewértamimosu Í vár °tt, Gyergyószentmiklóson, Csíkszépvízen, Erzsébetvároson voltak; Újvidékenmájus 1 én (0 naptar szerinti apr. 1» an) ünnepeltem es lgy szent üyorgy nagyvertanu missriós állomásuk volt. Paróchiáik az erdélyi latin szert, egyházmegye, missziós állomásukpedig a kalocsai latin szert, főegyházmegye jurisdictiója alá tartozott. Ma Ma-ünnepe Lázár szombatjával esett össze, 1935-ben nagykedden fogják Sz. Györgyöt ünnepelni.(Szerk.gyarorszáon Budapesten van paróohiájuk.

28A katolikus keleti szertartásúak települési helye — az országrészekrégi hivatalos meghatározása szerint — a Tisza jobb- és balparti része, —tehát a Tisza felsőfolyásának jobb és balpartja Szepes, Abaujtól elkezdveBorsodon. Zemplénen, Szabolcson és Hajdú megyén át Bihar megyéig smindenhol az ország akkori határára támaszkodva, — továbbá a királyhagóntúlirész, tehát Erdély, amelyhez a Tisza—Maros szögének mintegy60 ezernyi görögkatolikusa csatlakozott. Horvát- Szlavonországok 17 ezernyigörögkatolikusából csak mintegy 7 ezernyi horvát anyanyelvű hivőélt egy tömegben Zágráb megye keleti határterületén, míg a többiek kisebbtelepülésekben Szerém és Pozsega megyében éltek, akikhez nyelvileg is,egyházi tekintetben is csatlakozik a Bácska 10 ezernyi odatelepített ruthéngörögkatolikusa.A schizmatikus keleti szertartásúak már területben is szélesebb teretfoglaltak el. A Tisza balpartján csak Biharban élnek nagyobb tömegben,de onnan elkezdve a királyhágóntúli részben, a Tisza—Maros szögén, aDuna- Tisza közén (Bácskában) és Horvát- Szlavonországban nagy tömegekben találjuk őket.Azonos területen tehát a két keleti szertartású egyház a Tisza balpartjánakegy részében, a Király-hágón túl, a Tisza—Maros szögén, aDuna- Tisza köze egv részében és Horvát- Szlavonországok egv részébenélt.Számuk nemzetiségek szerint a következő volt:Tisza-jobbparti rész. 420.863 görögkatolikus, kik közül 91 ezer magyar,76 ezer tót, 247 ezer ruthén anyanyelvű.Tisza-balparti rész. 750.301 görögkatolikus (172 ezer magyar, 380ezer román, 193 ezer ruthén anyanyelvű), 255.727 görögkeleti (14 ezermagyar, 240 ezer román anyanyelvű).Tisza—Maros szöge. 56.971 görögkatolikus (4 ezer magyar, 48 ezerromán és 3 ezer ruthén), 1.103.610 görögkeleti (7 ezer magyar, 792 ezerromán, 288 ezer szerb).Király hágón túl. 749.404 görögkatolikus (25 ezer magyar, 700 ezerromán;, 792.864 görögkeleti (13 ezer magyar, 764 ezer román).Duna—Tisza köze. 25.758 görögkatolikus (10 ezer magyar, 11 ezerruthén, 2 ezer román), 161.291 görögkeleti (5 ezer magyar, 151 ezer s/erb).Duna jobb partja. 2171 görögkatolikus (szórványokban), 17.0lo görögkeleti(1 ezer magyar, 15 ezer szerb Baranyában és Tolnában).Összesen tehát a régi szorosan vett Magyarországon élt 2.007.916görögkatolikus, kik közül 304.318 volt magyar, 79.152 a tót, 456.C27 aruthén, 1.133.512 a román anyanyelvű. A 2.333.979 főnyi görögkeleti közülpedig 40.584 volt a magyar, 1.798.663 a román, 454.431 a szerb anyanyelvű.Horvát- Szlavonországokban. 17.592 görögkatolikus (8 ezer ruthén.9 ezer horvát), 653.184 görögkeleti (szerb).Magyarországnak körülbelől a mai területén éltek tehát a magyarnyelvű keleti szertartásúak. északon a tót-ruthén. tehát a szláv nyelvű ka-

iolikus keletiek schizma nélkül, délen a szerb, tehát a szláv nyelvű schizmatikusok,míg Erdélyben s a hozzácsatlakozó részeken közösen a katolikiiNés schizmatikus románok.Az északi részeken élő katolikus szlávoknak az az eredményesenmegoldott feladat jutott, hogy megakadályozza az északi schizma előtörését s egyben közelebbi kapcsolatát a déli részeken viruló szláv schizmával.A magyar rész, sajnos, nem tölthette be azt a hivatását, hogy katolizálja- szerb, román egyházakban s a kevés görög egyházközségekben elhelyezkedninehezen tudó magyar görögkeletieket. A román ajkú katolikusokravárt és vár fajtestvéreik visszavezetése az Élet teljes igazságára.E feladatok és hivatások között véleményünk szerint legjelentősebbvolt az északi és déli szláv schizmának elhatárolása erős katolikus zónaáltal s az ország centrumában az unió megteremtése úgy, hogy éltető ésható erőit a centrumból sugározza ki azokra a részekre, ahol Krisztus főpapiimája; ut omnes unum sint, még nem ihlette meg a lelkeket.Ezekből a régi nagy hivatásokból a mai Magyarországra csak acentrum hivatása marad, de ez talán annyival erősebb kötelességszerűen,inert a háború után a felvidéki, ma ugyan már elhatárolt schizmatikusmozgalmak után az északi és déli azonos nyelvű schizma területileg közelebbkerült anélkül, hogy e schizmatikus erősödéssel szemben a szláv katolicizmusezideig hasonló jelentőségű eredményt mutatott volna fel.Ily körülmények között érezzük azt, hogy a statisztikai jelentéktelenségdacára is az unió szempontjából a mai Magyaország görögkatolikusegyháza s annak uniós hivatása nemhogy vesztett volna jelentőségéből, hanema reámaradt örökségnél fogva még inkább nyert. Nyert jelentőséget sadott ugyanakkor súlyos kötelességeket: pacifikálni itt, a schizma által körülkarolva,pacifikálni Krisztus igazi békéjével, Kisztusnak, a főpapnakimáját cselekedve azokat a testvéreinket, akik talán csak a szerető testvérikezet várják, amelyik besegíti őket a biztos révbe Péter hajóján.Ebből a szempontból, melyet a hit és szeretet világossága gyújt ésérlel bennünk, földrajz-statisztikai szempontból három csoportra kell osztanunka mai Magyarország görögkatolikusságát. Az első rész az, hol alegnagyobb tömegben élnek a görögkatolikusok, ahol elsőrendű hivatása ahit és egyháztársadalmi élet teljes kiélése, hogy a katolicizmus és keletirítus megdönthetetlen, szélesebb tömegekre támaszkodó erődje legyen. Eza terület Szabolcs, Szatmár és Hajdú megyét foglalja magába 120.487 főnyigörögkatolikussal, görögkeletiek nélkül.A második rész a jelenlegi északi rész, mely a régi Magyarországbankevésbé élt olyan önálló életet, mint az előbb említett rész, hanem a maiMagyarországtól elszakított részekkel tartott szorosabb kapcsolatot s ahola görögkatolikusság arányszáma is kisebb, mint az előbb említett megyékbens ahol az egyház a kis egyházközösségek és gyakori szórványok miattis már bizonyos fokig missziós munkára hivatott az egyháztársadalmi életolyan kiélésének lehetősége nélkül, mint aminő az előbb említett területekenlehetséges. E részen (Borsod, Abauj, Zemplén) 48.479 görögkatolikusél görögkeletiek nélkül.A harmadik területrész az, ahol a missziós, az uniós missziós munkavár: az alföldi és dunántúli rész, hol a bihari néhánv paróchián kívül csak29

30a budapesti és makói paróchia védi a nyájat s ahol a 32.127 főnyi görögkatolikusegyütt él a 39 ezernyi görögkeletivel. (Ezek közül Biharban 7985görögkatolikus s 9575 görögkeleti, Budapesten 10.577 görögkatolikus és4.088 görögkeleti él). Itt, e területeken élnek szórványokban, templomtól,paróchiától távol, elhagyatottságban mindkét keleti egyház hívei, kiketmég a statisztika kimutat s élnek még számosan, ezrek és ezrek, akik mára statisztikában nem vallják magukat a keleti egyházakhoz tartozóknak smint lelki hontalanok bolyonganak, míg a legnagyobb részük el nem)pusztul a kat. egyház számára, mivel még nem szántuk meg őket. >KozmaFerenc.Ha a keleti szertartások valamikor valakinek nézete szerint változást szenvednének,az sohasem kell majd ezen Apostoli Széknek tulajdonítani.(IX. Pius: „Romani Pontifices", 1862. jan. 6.)A szeretet szellemétől indíttatva, mint mi, Elődeink is, nemcsak nem kárhoztatandának,hanem figyelemre méltóknak és megtartandóknak is vélték azon szentszertartásokat, melyeket a keleti egyház gyakorol, mint amelyekről tudva van, hogy azigaz hittel legkevésbé sem ellenkeznek, — mivel ezeket eredetük régisége ajánlja és nemkis részben a szentatyáktól származnak; sőt előrelátó ntézkedéseikkel azt is kimondották,hogy senkinek sem szabad keleti szertartását elhagyni, hacsak ki nem kéri aLegnagyobb Főpásztor engedélyét.(IX. Pius konszisztoriumi allokuciója 1853. december 19-én.)

31KRÓNIKABécsi levél a lengyelországi uniórólBécs felszabadulásának ünnepségeivel kapcsolatban szép keleti ünnepség iszajlott le. Szeptember 10-én este volt Szent Jozafát ereklyéinek átvitele a sz. Borbálatemplomból a jezsuiták templomába, ahol az ünepségen és az ű. n. uniós-akadémiánigen nagy közönség vett részt. Tudósítónk levelének egyes részeit szószerint is közöljükannak igazolására, hogy szerény kezdeményezésünk az idők sodrába illő, szükségesmunka. A levél november 28-án kelt és főszerkesztőnkhöz van intézve:„Két héttel ezelőtt volt itt Csarneckij volhíniai püspök úr és abban a szerencsébenvolt részem, hogy beszélgethettem vele a lengyelországi egyesülési mozgalomról.Az eredmény statisztikáját itt küldöm: A vilnai lat. szert. kat. egyházmegyeterületén létesült már 5 paróchia 5 templommal, 1950 újra-egyesült hívövei. Az újraegyesültpapok száma ott 7, közülük 6 szerzetes. A podlacheni 1. sz. egyházmegyében9 községben létesült 8 paróchia, van 9 templom, 3000 hívő, 2 diakónus, 10 pap, közöttük1 szerzetes. A luceori egyházmegyében 15 községben 10 paróchia, 14 templom, 8180hívő, 2 diakónus, 15 áldozópap, közöttük 9 szerzetes. — A pinski em-ben 10 községben9 paróchia, 10 templom, 1700 hívő, 1 diakónus, 15 pap, ezekből 4 szerzetes. —A lublini em ben 2 községben 2 paróchia, 2 templommal, 520 hívővel. Mindkét újraegyesültpap-szerzetes. — összesen tehát 41 községben létesült 34 új egyesült paróchia,10 templom. A hívek száma 12.650. Ujra-egyesült 5 diakónus, 49 áldozópap, közöttük25 szerzetes.Első látásra nagyon csekélynek látszik ez az eredmény, amelyet több, mint tízév annyi munkájával elérni sikerült. — Hiszen baziliták, redemptoristák, jezsuiták,most legújabban kapucinusok dolgoztak és dolgoznak már évek óta. A püspök úr aztmondja, hogy a politika a legnagyobb akadálya az elszakadtak egyesülésének Lengyelországban.Egész egyházközségek, papjaikkal együtt jelentkeztek az egyházbavaló felvételre. Csak az a kívánságuk, hogy ne latin szertartású egyházmegyébe oszszákbe őket, hanem vagy a meglévő, vagy egy újonnan szervezendő gör. szert. kat.egyházmegyébe. Ez azonban a lengyel-római konkordátum miatt lehetetlen."„A kommunisták fogságából csere útján kiszabadult papok azt állítják, hogyOroszországban nagyon kedvező a hangulat az ortliodoxok között a kat. egyházzalvaló egyesülésre.",Katolikus és pravoszláv papok és szerzetesek együtt szenvednek és együtt dolgoznakkényszermunkát a nagy fogolytáborokban és ezalatt megtanulják egymástjobban megérteni és megbecsülni."„Nagy baj az egyesülés munkájánál, hogy nincs elég munkaerő és a nyugatiországokban még mindig nem elég nagy az érdeklődés. Ezért a legfontosabb minéltöbbet írni és beszélni errői a missióról."„Német földön a Bécsből kiindult és most Münchenben működő Catholica Unióvezeti a mozgalmat. Egy lapot is kiad, amely a mi kérdésünkkel foglalkozik. Időnkéntuniós füzeteket is kiad. Az uniós propaganda uniós gyűlések, keleti hetek tartásáraszorítkozik."„Itt Bécsben leginkább Szent Jozafát napját szokták alkalmul felhasználni.

32Igen kedves szokás e napon, hogy a püspöki gör. szert, liturgián kívül mindig van egyörmény ós egy latin szert, szentmise a vértanú oltáránál. A Szent Jozafát Egyesületleginkább osztrák tagokból áll és főképpen gyűlések tartása által igyekszik az uniósszellemet terjeszteni."Bécsi tudósítónü a terjedő uniós szellem igazolására egy csomó keleti szentképreprodukcióját is bekiildöttc szerkesztőségünkbe, amelyeket az amay-sur-meusei (Belgium)bencés kolostor ad ki.Magyarországi hírek. A hajdúdorogiegyházmegye főpásztora a székeskáptalanbanévek óta üresedésben volt kanonokistallumot Bihon István szsz. tanácsos,p. kamarással most betöltötte. Az újkanonok kitűnő sikerrel végzett középiskolaipálya után az új alapítású hajdúdorogiegyházmegye első concursusán lépettaz e. m. klérus kötelékébe s mint kitűnőtheológiai képesítéssel bíró ifjút magamellé vette a főpásztor: levéltáros, fogalmazó,szentszéki jegyző, majd püspökititkár és pápai kamarsá lett gyors egymásutánban,míg végül főpásztora érdemeita kanonokká való kinevezéssel honorálta.Ezidőszerint még üresedésbenvan a Ruttkay Gyula főesperes elhúnytávalmegüresedett alvasókanonoki stallumis. — Mihalovits Sándor dr. kanonok,nyíregyházai parochust a hajdúdorogi főpásztorSzabolcs vármegye főesperesévénevezte ki. Mihalovits papi pályáját minthittanár kezdte a fővárosban. Főpásztoraa székesfővárosi középiskolai tanulók vezetésekörül szerzett érdemei elismeréséül előbb szsz. tanácsossá, majd kanonokkánevezte ki. Mint kanonok sem váltmeg tanári hivatásától és a nyíregyházaiáll. tanítóképző intézet növendékeinekvolt lelki vezetője. Október hóban lettnyíregyházai parocliussá. — KrajnyákGábor dr. budapesti parochust, az egyháziirodalom terén örökké emlékezetesnevű Melles Emilnek irodalmi, szociálisés pasztorális téren kiváló érdemeketszerzett munkatársát és utódát a hajdúdorogipüspök tb. kanonokká nevezte ki.— Mindhárom kitüntetés osztatlan örömetkeltett a hajdúdorogi egyházmegyében.„A katolikus egység köre" alakult megVarsóban, amelyet a az ottani theológiaifakultás professzorán alapítottak. — A körcélja Kakovski kardinális szavai szerint„realizálni a nagy pápa eszményét" — XI.Pius nana hő váevát: az uniót.Bolgár pravoszláv lapok Szeráfi sz. Ferencről.Egyelőre még csak mint az állatvilágpatronusáról írt a bolgár állatvédőefvesület egy elég terjedelmes közleményta lapokban, hogy Szt. Ferenc gyöngéd lelkületénkeresztül tegye hatályosabbá eszméinekpropagandáját. — (Mir.)A keleti egyházjog kttdifikációja. A katolikuslapokban olvashattuk, hogy apápa Őszentsége nem régen fogadta aSincero bíboros elnöklete alatt működőkeleti kodifikáció bizottságot. XI. Piuspápa nemcsak örömének adott kifejezésta nagy munka előrehaladása fölött, hanemismételten hangsúlyozta ismert, s akeletieket is megnyerő azon álláspontját,mely szerint a kodifikális munkájábanvigyázni kell arra, hogy nem az emberekvannak a törvényekért, hanem a törvényekaz emberekért, vagyis az évszázadoskeleti jogfejlődést mellőzni nem lehet,mert a Szentséges atya még a jogi,vagy fegyelmi partikularizmust sem akarjaeltörölni. Ezen biztató elvek szemmeltartásávaltették meg az összes keleti rítusúpüspökök javaslataikat a már tárgyaltés nekik is megküldött kánonokranézve a Keleti sz. Kongregációnak, illetvea kodifikáló bizottságnak.A román egyházmegyékből. NagyváradonFrentiu Valér püspök buzgólkodásafolytán s az egyházmegyei papság közreműködésévelmonumentális egyházmegyeipalota épült, melyben 24 tágas tanterembenkülönféle fokú tanintézetek nyernekelhelyezést. Kulturális előadások céljairahatalmas, színpaddal is ellátott díszteremvan az épületben. A kanonoki lakások iselhelyezést találtak benne. — A románközépiskolák csak hét osztályúak s így anégy évi theológiai tanfolyammal együtta papképzés az elemi iskola után mindössze11 évet vett igénybe. A papnövendékek21—22 korban már tanulmány végzettekkélettek s mivel ilyen korban őketmég felszentelni még lehetetlenség, 2—3évet a világban kellett tölteniök, ami nembizonyult hasznosnak rájuk nézve. Ezérta nagyváradi gör. szert. kat. egyházmegyeszentszékének teljes ülése a ..Deusscientiarum" kezdetű bullával összhangbana tehológiai képzés idejét hat évreemelte föl. A hat évből kettőt filozófiaitanulmányokra fordítanak és a theológia

33segédtudományaira, négy évet a tulajdonképpenitheológiára. — November 13—14-én Balázsfalván volt a romániai gör.kat. püspökök őszi konferenciája. A konferenciaaz érsekválasztási statútumokmegállapításával foglalkozott. (C. A.)A besszarábiai unió-törekvések sikere.A „La Croix" november 4-i száma P. MerlozIrén (Belényes) levelét közli, amely anagy francia katolikus napilapban azunióra vonatkozólag sűrűn megjelenőcikkekre utalva, a besszarábiai uniós törekvéseksikereréről számol be. E törekvéseksorán mindenekelőtt megfelelő sajtómegteremtéséről gondoskodtak. Eddigugyanis „a sajtó teljesen zsidó és kommunistairányú volt, és P. Jeremie Cecanrevüje, majd újságja éppen ezért a Romániávalvaló vallási egység mellett amunkás- és parasztszervezetek ügyeivelés a szociális védelem kérdéseivel is foglalkozott.A profán, bár üdvös érdekekszolgálata mellett azonban a Rómávalvaló unió ügye is előrehaladt. Etekintetbenhiába voltak a nehézségek, melyeketaz orthodox egyházi és polgári hatóságoktámasztottak az ügy elé, nem lehetett elfojtaniés legutóbb háromszáz orfhodoxpap csatlakozott a mozgalomhoz. Megjegyzendő,hogy ez a szám Besszarábiapapjainak egyharmadát jalenti. Ezentény hatását fokozza, hogy ebben a sokatátélt országban leginkább az egyházi vezetőkrehallgat az uzsorásoktól és túlzópolitikusoktól félrevezetett nép. P. JeremieCecan ezért éppen annyit foglalkozika parasztok és munkások anyagi szükségleteivelés nehézségeivel, mint a lelkiigényeivel. Az általa nyújtott szociális segítségmegkönnyíti a sajtópropagandát.Az Evangélium az első olvasmány, amita nép közébe ad, mely felébreszti benneaz emberi és keresztényi érzést, hogy avallási, szociális és európai szempontbólannyira fontos unióhoz vezesse el a lelkeket.Az emberi gonoszság, különösen aszent évben, nem fogja az unió munkájátmegakadályozni." Dr. Schirilla L. .1.Kárpátaljáról. Néhány héttel ezelőtt 42(mások szerint 100) egyetemi és főiskolaihallgató memorandumot nyújtott át SztojkaSándor munkácsi püspöknek Ungváron,hogy ha nem hagy fel egyházmegyéjébenaz ukrán irányzat támogatásával,kilépnek a gör. kat. egyházból. Amit megis tettek. Kilépésük színpadias külsőségeitnem említjük, ellenben mélyen sajnáljuk,hogy a politika annyira megzavarta a békásás játnirw* * uwu uvp va..

34ként a tanácskozásokon a két rítushoztartozók köziil mintegy 140-en voltak jelen,azonkívül több orthodox schizmatikuspap. — Az első ülésről hódoló táviratotküldtek a Szentatyának és Marmaggilengyel nunciusnak. Az első beszédet P.Úrban, a Krakkóban megjelenő „Orient"c. katolikus folyóirat szerkesztője tartotta.Tárgya az általános orthodox zsinatösszehívásának lehetősége volt. Vázoltaaz orosz orthodox theológiának egymássalellentmondó két alapirányát, amelyekközül az egyik tagadja, a másik megengediegy általános zsinat összehívásánakjelentőségét. Élénk vita követte a beszédet.A második ülésen két beszéd volt.az egyiket dr. Swirski, vilnai egyetemi tanár„Az orthodox schizmatikus tanítás apenitenciáról" cím alatt, a másikat B.Wieliczovski tartotta ugyanerről a tárgyról,magyarázván a bűnbánattartás szentségénekgyakorlatát az orthodoxoknál,Lengyelország keleti határán. Az előadásokatkövető vitában a konferencia tizenöttagja vett részt, közöttük P. Schweigel,S. J., a római Keleti Intézet volt tanára is.— A második napon a lembergi görögkatolikusthológiai akadémia rektora, dr. S.Sliypj, olvasta fel nagy, tudományos értékűmunkáját: „A Ibizantinázmus, mintkultúrforma" címen. Alapos kritika alávette a bizantinizmus fogalmának elferdiiléseités a bizánci kultúra lényegénekösszefoglalása után, azt a katolicizmus értékeselemének nyilvánította. A. Pawlowski,a kiváló katolikus író beszélt ezután„Az egyházról való tanítás kialakulása.Soloivjov műveiben" címmel ésbemutatta a nagy orosz gondolkodónálV. Szolovjovnál egymást következő korszakokat,amelyekben a papi hatalomról,az egyház alkotmányformájáról és a pápaelsőbbségéről vallott nézetei átalakultak.Az erre következő általános vitában aschizma előtti Bizánc vallásáról és kultúrájáról,a khalcedóniai zsinat híres 28-ikkánonjáról, a bizánci liturgia jellegzetességérőlés értékéről, az egyházi rendekszerepéről Keleten, a bizánci kultúránaka ruténekre és lengyelekre gyakorolt befolyásárólvolt szó. Befejezésképpen megállapítottaa konferencia, hogy az unióértdolgozóik száma nem 'kielégítő és kívánatosnaktartja, hogy a papság minden beolyásátlatba vesse ennek érdekében,hogy ezáltal az uniós mozgalom minéltöbb új munkaerőt nyerjen.Dr. Schiritta L. -4.A román orthodox egyház okt. 22-énhárom új püspököt választott: husi-i püspökkéCrivean Nifont, Csetátye AlbábaErbán Dénest, Karánsebesre pedig Lazarescunagyváradi archimandritát. Azautodidakta szerzetes Erbán püspökké választásáta synodus — formai képesítéshiánya miiatt — ímegsamimisítetite. — október14—17 között az erdélyi orthodoxegyházak „nemzeti kongresszust" tartottakNagyszebenben, mely állást foglalt aRómával kötött konkordátum ellen, mintamely a kat. egyházat meg nem engedhetőelőnyökhöz juttatja. Ugyanez akongresszus új orthodox püspökség létesítésérőlis tárgyalt Máramaros székhelylyel.— November 8-án szentelték fölnagy ünnepélyességgel Kolozsvárott az újorthodox román székesegyházat. Egyeslapok megtámadták a görögkatolikusokat,ímert nem képviseltették magukat azünnepélyen, bár az ünnepélyen résztvevőkirály előtt az egyesült egyház küldöttségeis tisztelgett. A templomszentelésselkapcsolatban a román orth. papság Saguna-egyesületeis gyűlést tartott. — Október29-től november l-ig a román orthodoxegyház missziós kongresszusa iiltössze Kisjenőn. Kimondották, hogy azorthodox világi hívek és az ifjúság számáraegyesületeket alkotnak, intenzívebbéteszik a középiskolai vallásoktatást,állást foglaltak a válások ellen, kimondottáka naponkénti misézés szükségességét,népmissziók tartását és a vallásosfilm-propaganda megszervezését. (C. A.)Benjámin orosz ptispök — szovjet megbízott— ag'itációja Amerikában. Benjáminorosz püspököt a szovjet kormánynemrég azzal bízta meg, hogy járja be azamerikai orosz egyházakat. Vállakózásanagy felzúdulást .idézett elő, amelynek azamerikai sajtó is visszhangot adott. Benjáminmégis összehívott egy gyűlést, amelyenő maga is beszélt, valamint titkára,O. Balfour. Ez a szerencsétlen angol származásúpap amay-i bencés szerzetes volts az orosz pravoszláviára térve, ma a szovjet«politika szekértolója. — A hallgatóságnagy ellenkezéssel kísérte beszédjüket,majd Arzén, a kanadai öreg püspök emeltefel szavát s tiltakozott az ellen, hogy azamerikai oroszok egyházi életét megzavarjáks hogy beleszóljanak mindaddig, amígújra nem lesz törvényes uralom és szabadságoroszországban. (Apostolát t933. 9. sz.)— Nemrégen a San Franciskóban összegyűltorosz egyházi gyiileket egyhangúlagelítélte Benjámint, aki annak a bolsevistauralomnak számára mert kérni reverzálistés loyalitást, amely az orosz pravoszlávegyházzal szemben soha nem látott kegyetlenségettanúsított, — irgalmatlanul sezer számra kínozta az érsekeket, püspököket,papokat, kiosztotta, megbecstelenítettea nemzeti szentély éket. Szentségtörőenelrabolta vagyonunkat, kimondta azegyház elválasztását az államtól.

35„Légion Mtodych" (Ifjak légiója) alakultmeg Lengyelországban Zakopane-ben,amely a lengyel antikatolikus tábort akarjaegyesíteni. — Ellenséges érzülettel bíráltáka lengyel konkordátumot, amelyet„a legszégyenletesebb okmányok egyikének"mondottak.A keleti egyház rendszeres ismertetéseAngliában. Az angol bencés szerzetesekhavi -folyóirata a „Pax", amely PriknaschGlos-ban jelenik meg, érdekes újítássallepte meg olvasóit. A folyóirat minden negyedikszáma kizárólag a keleti kereszténységéletével s kérdéseivel foglalkozik.Az ú. n. „keleti számok"-ra külön is elő lehetfizetni. A folyóiratnak kevés eredeticikke van, de mint a keleti egyházi kérdésekszélesebb körű megismertetésére szántfolyóirat teljesen megfelel céljának. Kiállításaés illusztrációi szépek.Protestáns hang az unió érdekében.Lortzing, az isimért nevű göttingeni protestánslelkipásztor, aki lelkes híve a katolikusegyházzal való uniónak, nemrégencikket írt a bécsi „Sohőnere Zukunft'-ba,(Wie bahnen vvir die Wiederverainsgungim Glauben an?) amelyben ezeket mondja:„Nekünk kell kezdenünk. Az anyai ház(a kat. egyház. — Szerit.) eleget tesz azzalis, hogy ajtaját éjjel-nappal nyitvatartja, a visszatérésnek az elszakadt családtagoktólkell kiindulnia, hogy az teljesenönszándékú legyen ..." Azt írja tovább,hogy sokan igyekeztek az unió alapjaitmegteremteni, de a félreérthetetlen jelszó:„Egyetemes visszatérés az Anyaszentegyházba",— még nem lett kiadva. Uj jelszó,de hozzá kell szokni és meg kell valósítani.Nem pótolhatják ezt az egyéniconversiók, ha még oly gyakoriak és széleskörűekis, mint ma Angliában — tapasztalható.Az Isten elleni küzdelem számokban. Ahivatalos orosz statisztika szerint a hitetlenekegyesületének tagjai a következőképpenszaporodtak: 1926-ban volt 87.033 tag;1927-ben: 138.402; 1929-ben: 465.000;1930-ban két millió; 1931-ben: 5 millió;1932-ben 5 millió 673 ezer. — Legszomorúbbebben a statisztikában az, hogy azegyesület tagjainak nagyobb részét az ifjúságteszi. 14—22 év között 45 százalék,23—45 év kö.zött 45 százalék, 46 éven felülcsak 10 százaléka van a lagoknak. Férfiak72.6 százalék, nők 27.4 százalék. A„Bezbozsnik" (Istentelen) c. lapjuk napilapja473.500 példányban, heti képes kiadása199.000 példányban, a havi folyóirata31.500 példányban jelent meg. —Némi vigasztaló ezekben a számokban az,hogy a hitetlenek milliós számához képestelég alacsonyak, ami valószínűleg azt jelenti,hogy az istentelen egyesületbe kénvszerítetttagok nagy része nem olvassa azegyesület lapjait. A kiadott istentelenkönyvek és röplapok példányszáma máreddig meghaladja a 16 milliót, ami a legszélesebbkörű propagandának a bizonyítéka.(Apostolát, 1933. 9. szám.)Maxim Gorkij, a nálunk is ismert oroszíró lett az orosz szovjet vallásügyi népbiztosaTucskov csekaista helyett, akit kimerülésemiatt mentettek fel hivatala alól.Helyettese V. N. Lyvov, ki a Kerenszkijkormány alatt a Szent Szynodus főkurátoravolt. Gorkij a barbini „KatolikusHírnök" szerint legutóbb beutazta az egészOroszországot és mindenütt megszervezteaz istentelenek klubját. Gorkij, mint „proletár-klasszikus"érdemelte ki ezt a nagykitüntetést. Nyizsnyj-Novgorod városát rólanevezte el a szovjet Gorjkovszk-nak éselrendelte, hogy Szergej, nizsegorodi metropolitagorjkovszlki metropolitának nevezzemagát.Ujformájú katolikus liturgikus nevelés.Klosterneuburgban október hóban plakátformájúkat. tájékoztató jelent meg tízezerpéldányban, amelyet minden plébániatemplommellett kifüggesztenek. Az elsőtájékoztató Krisztus király és Mindenszentekünnepével és a halottak napjával foglalkozikés megvilágítja az egyháznakezekre vonatkozó liturgikus rendelkezéseit.Az új formájú tájékoztató hetenkéntaz előírt liturgikus egyházi ruha színénekmegfelelő papíron fog megjelenni és a legfontosabbnapi kérdésekről is tájékoztatástfog nyújtani. Az újszerű kezdeményezésgyakorlati értéke elvitathatatlan.A katolikus példa hatása. Szófiában abolgár szinódus termében nemrégiben érdekeskonferencia volt a hitetlenséggel ésa szektákkal felveendő küzdelem megbeszélésére.A konferencián az összes bolgáregyházmegyék képviseltették magukat.Előadók voltak Dimitrov egyetemi tanárés P. Sztojmenov a belső misszió vezetője.A konferencián javaslatot tett a kereszténymunkás szindikátusoknak a katolikusnyugaton bevált mintára való megszervezésére,a munkás kooperációra, stb.— Mint eszmei közeledés érdemel figyelmetez a konferencia.

36„Mivel tartozunk az egyháznak és apapságnak?" A bolgár könyvpiacon S.Gesmadijev tollából egy érdekes és alaposmunka jelent meg a fenti címen, amelybena bulgár egyházi múlt vonul el az olvasószeme előtt. A katolikus olvasó lelkébenönkénytelenül is egy kérdés tolulfel, — vájjon nem sok minden másképpentörtént volna-e, ha Bulgária is az egyházegységében maradt volna? Nálunk is, másuttis széles körben kellene terjeszteni egyhasonló alapos munkát nemzetünk múltjából.Uj prostestíms ániús intézmény. A cantebury-ianglikán érsek és a yorki anglikánpüspök egy új szervet létesítettek, amelynekfeladata, hogy kapcsolatot tartsonfenn az egész világ különböző egyháziszervezeteivel. Az anglikán egyház püspökeieddig is igyekeztek a jó viszonyt ápolnhaz orosz egyházzal, most azonban azösszes autokefál egyházak püspökeit megkerstékinformatív írásukkal. Ez az újanglikán szervezet elhatározta, hogv a szakadárkeleti theologusoknak és ifjaknaknagyon megkönnyíti az oxfordi egyetemenaz anglikán theológia hallgatását sőket anyagilag is támogatja. így igyekszenekaz anglikán-protestáns hatást erősítenia szakadár theologusokra az általukóhajtott egyházi unió érdökáben. — Ezt acélt munkálja az oroszok körében az anglikánokáltal kiadott: „Christianiszkijvosztok" („Christian East" „KeresztényKelet") c. folyóirat is, amelynek szerkesztőjedr. Douglas, az uniós komité tagja,aki a keleti kérdésnek és a keleti egyháziélet minden vonatkozásának kiváló ismerője.Keleti intését Németországban. Faulhaberbíboros a múlt évben Münchenben(Wittelsbocherplatz 2.) intézetet létesítetta leendő keleti misszionáriusok neveltetésére.Az új intézet rektora Baur Ghrysostombencés szerzetes lett. Baur keletnek,főképpen a görög patrisztikának kiválóművelője, aki Aranyszájú Szent Jánoséletrajzát is megírta. — Az intézetmegnyitása alkalmából Faulhaber bíboroselőkelő közönség előtt fejtegette, hogy azintézet a szentséges Atya szándékai szerintkíván dolgozni a keresztény Kelet és keresztényNyugat közeledése érdekében.„Mindenesetre teljes épségben fogjuk megtartani a ti sajátos katolikus liturgiáitokat,melyeket valóban nagyra becsülünk, bár egyes dolgokban különböznek is a latinegyházak liturgiájától. Kétségkívül ugyanilyen becsben állottak maguk a ti liturgiátokElődeink előtt is, mivel ezeket eredetük tiszteletreméltó ősisége ajánlja, oly nyelvekenvannak megírva, melyeket az apostolok és szentatyák használtak és valami fényes ésnagyszerű felkészültséggel ünneplendö szertartásokat foglalnak magukban, melyek ahívekben az isteni titkok iránti jámborságot és tiszteletet fölgerjesztik."(IX. Pius 1848. jan „In surjr^mc konstifuciója..)

IRODALOM37Dr. Lippay Lajos: A KELETI EGYHÁZAK— A Szent István Könyvek 111. szám —„Az egy akol és egy pásztor" krisztusi gondolata, Istennek hála, egyre nagyobbteret hódít. Az Anyaszentegyház missziós tevékenysége mindennap újabb területeketkapcsol Krisztus földi országához s emellett ugyanez az Egyház meg nem szűnik imádkozniés tevékenykedni, hogy visszaédesgesse kebelére mindazokat, „kiket tévtanításokvagy egyenetlenségek tartanak elszakítva" a Szt. Péter őrizetére bízott lelki nyájtól.Meg van azonban a hajlandóság a másik oldalon is. Nem beszélve a dogmatikus kérdéseketáthidalni akaró, tehát a vallás lényegét kikapcsolni törekvő kísérletekről, melyeketlehetetlen komolyan venni, most csak a hozzánk „hitben, egyházi szervezetben ésszertartásban" legközelebb álló keletiekre gondolok, kik liturgiájukban sohasem imádkoztakolyan őszintén „Isten szentegyházainak jólétéért és mindnyájunk egyesítéséért",mint éppen napjainkban. Hivatalos nyilatkozat ugyan nem történt még. a kezdeményezésbátorsága hiányzik, sőt hiányzik a bátorság csak hozzájárulni is a nyugatróljövő kezdeményezéshez s a szakadásban álló egyházak vezetői éppen felelősségteljesállásuknál fogva bizonyos óvatosságra érzik magukat kötelezve, de a hívek és az alsópapság köréből sűrűn érkeznek híradások az egyházi egységet illető rokonszenvükről.Nincs ugyian mág legyőzve minden előítélet, nincs elhárítva minden elvi akadály, tömérdekfizikai nehézséget is kell még legyőzni, míg az ige testté lehet; azonban szinte bűnvolna teljes erővel már most hozzá nem látni az útegyengetéshez. Ennek első tényenem lehet más, mint a kölcsönös összeismerkedés, összebarátkozás. Ezzel az intencióvalállította föl szentséges atyánk a római Keleti Intézetet, ezzel a szándékkal irányítottaa világ katolikusainak figyelmét a keletiek ügyeire s ennek szolgálatába lép aSzent István Társulat is, mikor az idei Szent István Könyvek sorozatában dr. LippayLajos „A keleti egyházak" c. könyvét közrebocsátotta.Lippay neve előnyösen ismert ebben a tárgykörben is. Hosszabb ideig tartózkodottkeleten, hogy ott tanulmányozza a keleti egyházak életét. Meleg érdeklődéssel,nagy jóindulattal kezeli a keleti egyház dolgait, bár itt-ott meglátszik rajta, hogyinkább csak kívülről látta ennek az egyháznak életét s nem mindenütt és nem mindenbenvolt alkalma a dolgok mélyébe tekinteni. Talán inkább forrásainak és a régebbiílytárgyú irodalom hatásának lehet tulajdonítani, hogy nagy tárgyszeretete mellett semtud menekedni bizonyos merevségtől, sőt itt-ott ridegségtől. Mindazonáltal sok igenértékes dolgot nyújt, elannyira, hogy érdemesnek, sőt szükségesnek tartjuk művévela könyvismertetések keretein messze túlmenően foglalkozni.Lippay dr. könyve két részben külön foglalkozik a szakadásban és az ApostoliSzentszékkel egyesülésben élő keletiekkel. A két rész előkészítéséül vázlatos képet nyújta keleti egyházak és szertartások kialakulásáról. A mű befejezése a kat. Egyház tevékenységétvázolja az unióval kapcsolatban, a keleti egyházaik tabuláris áttekintésétnyújtja s emellett bő irodalmi repertóriumot.Sajnos, ha Lippay dr. egyébként mindig jóindulatú és alaposságra törekvő munkásságátnem ismernék, már az első mondat, illetve a hozzáfűzött jegyzet alkalmasvolna arra, hogy bizalmatlanságot keltsen. Akatolikus keletinek nem is igen mernéma kezébe adni, mert bizonyára kevés rokonszenvet ébresztene benne az a megjegyzés,melyben az egyház elnevezést a keletiektől elvitatja, s csak úgy — szokásszerűleg adja

38meg, holott a római egyház a keletiektől soha meg nem vonta az egyház címet,hierarchiájukban az apostoli successiót, összes szentségeik érvényességét elismeri s avilágháború kezdetén a szakadásban élő orosz hadifoglyok kórházi gyóntatását megengedte,amit nem tehetett volna meg, ha a keleti egyház, melyhez ezek tartoztak, nsmvolna valódi „egyház".A keleti egyházak keletkezésének vizsgálatánál a mű a IV. századba vezet vissza.Az egyház külső békéjének helyreállta után az eretnekségek tépdesték az Egyházat.Ezeknek tulajdonítja a különféle keleti rítusok és egyházak keletkezését. Nesztor fellépése(429) hozta létre a káld-nesztorián egyházat, a monofizita eretnekség eredményea szír-jakobita, kopt és abesszíniai egyház, a chalcedoni zsinat határozatainakfélremagyarázása hozta létre az örmény egyházat, a monotheletizmus a szír maronitaegyházat. Ezek az eretnekségek ia kezdetben hatalmas antioohiai, alexandriai pátriarchátushatalmát meggyöngítik, területét megtépdesik úgy, hogy a császári tekintélytőlis segített Konstantinápoly mihamar felülkerekedik s a IX. században már oly erős,hogy vissza meri utasítani ia pápa főségét is. Ez a tény — mondja Lippay dr. — nemjött váratlanul, hiszen a IV. századtól a IX-ig ötször szakított Rómával és ezen időalatt 1S7 évet töltött szakadásban. Ily előzmények után jött a IX. században Bhotius,majd 1054-ben Cerulárius Mihály. Konstantinápoly a szakadás idejében téríti meg aszlávokat, akik aztán a bizánci szertartással együtt a szakadárságot is követték s csaknagy erőfeszítéssel sikerült később néhány millió ruthént és románt az Egyházba viszszavezetni.(9. old.)Bár az előadás nagyon vázlatos és a legfőbb eseményeket is csak érintőleg említi,mégis fontos lett volna a tényeket úgy sorakoztatni fel, hogy belőlük téves következtetéstsenki se vonhasson. így a IV.—IX. századbeli ötszöri „szakadásnak", melynekidőtartamát a mű a 9. oldalon 187, a 65. lapon 232. évben állapítja meg, alig leheta későbbi szakadással összefüggésbe hozni. Ezek a szakadások inkább az eretnekségekkelfolytatott százados küzdelmek negatív sikerei voltak, mint Róma-elleni tényeks Konstantinápoly nem Rómával, hanem a saját orthodoxiájával állott szembe«. Hasonlóképpenkár volt hallgatással mellőzni a szláv térítéseknél Oroszországnak akonstantinápolyi szakadás előtt és után is elég hosszúéletű katolikus korát, melyszenteket is adott az Egyháznak, sőt nem túlzunk, ha a lelkekben maradt nyomávalhozzuk kapcsolatba azt a tényt is, hogy a florenci unió Oroszországban csak a XVI.század elején szűnt meg s ugyanezen század végén felújult a breszti unióban s élt mindaddig,míg a c.árizmus meg nem fojtotta.A keleti szertartású akatolikusokról szóló részben a mű sorra veszi, külön-különfejezetben, az összes ilyen egyházakat. A bizánci egyháznál helyteleníti az „orthodoxkeleti egyházban" a keleti szót, mert kizárja Európát és Amerikát,, az „orthodox görögegyház" elnevezésben a görög szót, mert híveinek nagyrésze más nyelvű s liturgiájátis más nyelven végzi, feledve, hogy az idézett elnevezések történelmiek s nem az egyházhíveinek mai lakóhelyére vagy nyelvére, hanem az eredetre vonatkoznak. Helytelenítiazonban az orthodoxok által is mindig perhorrescált szakadár elnevezést is, mely ítéletetfoglal magában: egyszerűen megmarad az „orthodox egyház" kifejezés mellett.Magát a szertartást terjesztő helyéről bizáncinak nevezi. A két liturgia-formula eredetétbizonytalannak, illetve nehezen bizonyíthatónak mondja, valószínűleg nem ismervea görög egyház híveinek liturgiájukban való élését, mely szinte lehetetlenné teszi, hogyoly nevezetes hagyomány, mint a sz. liturgiáink szövegének eredetére vonatkozó, feledésbe-menjen vagy megmásuljon. Aranyszájú Szt. János liturgiájának rövid s eléggéjó megfigyelésen alapuló (ismertetése után a szentségek kiszolgáltatását ismertatihasonló módon, főleg a latin egyház szertartásaitól való eltéréseket emelve ki. A görögegyház szellemébe való belehelyezkedés hiányára mutat azonban az Oltáriszentségnéltett azon megjegyzése, hogy a szakandárok nem tanúsítanak e szentség iránt kellő tiszteletet.(20. 1.) Nyilván arra a tiszteletmódra gondol, imolyet a latin egyház az öröklámpa,szentségimádások, látogatások, kitételek, szentséges körmenetek alakjában gyakorol.Ezek valóban nincsenek meg a görögöknél. Ellenben megkezdődik a szentségiránti különös tiszteletadás még a proszforabúzánál, melyet sok vidéken szemenkéntválogatnak ki, hogy hibátlan és tiszta búza legyen. Régente az őrlésnél is különös gonddalvoltak rá: teljesen tiszta s lehetőleg más célra nem használt malomkő vön őrölték.Az oroszoknál, románoknál a proszforát nem sütheti férjes nő, csak tisztes korú özvegy

vagy fogadalmas szűz, s főleg nem sütheti olyankor, amikor a szokásos tisztulása van.A szent edényeket csak a pap érintheti. A szentély belsejébe rendszerint csak a papokléphetnek be, világiak csak fontos okból, nők egyáltalán nem. Az a proszfora, amit apap nem konszekrált, de belőle vágta a konszekrálandó részeket, szentelmény. Mimindez, mint különleges tiszteletadás az Oltáriszentség iránt?A szent helyek és idők ismertetésére tér vissza aztán a mű. Felemlíti, hogy a keletieknagyrésze már elfogadta a Gergely-naptárt. (Sajnos, ez sem egészen így van. Ahatalmas orosz orthodoxia kitart a Julián-naptár mellett, éppen így a munkácsi éseperjesi egyházmegyéknek csehszlovák impérium alatt levő törzse is, sőt a változóünnepek tekintetében Románia is megtartotta.) Az újabb katolikus ünnepek hiányárólszóló mondat legfeljebb az űrnapjára s talán a szeplőtelen fogantatás ünnepére (amelyaz V. század óta templomi ünnep) vonatkozhatik. A kat. egyháznak minden ünnepemeg van az orthodoxoknál is, kivéve a tisztán choralis ünnepeket s azon szentekét, kikaz elszakadás óta kanonizáltattak. Az orthodoxiában való megmerevedésről beszélninem igen lehet; az orthodox egyház szokásainak változatlan fenntartása, ez a látszólagosmerevség onnan van, hogy egyetemes keleti zsinat összehívását nem tartják lehetőneks egyik egyház sem akar önként, a többi nélkül semmit megváltoztatni, nehogya rítusbeli egység felbomoljon, mert ezt tekintik legnagyobb átfogó erőnek magukranézve.A dogmatikai különbségeket tárgyalja ezután a mű. A hit forrásai a keletieknélis a Szentírás és a hagyomány. Ez utóbbit az orthodox egyház a hét első egyetemeszsinat tanításában, Mogilas Péter hitvallásában (1642), az 1672. évi jeruzsálemi zsinatbanés II. Gennádius 1453. évi hitvallásában, legfőképpen azonban a nicea-konstantinápolyiszimbólumban látja lefektetve. A Szentháromság tanánál a „Filioque," az Egyházrólszóló tanításnál a primátus és az infallibilitás a különbségek. Az orthodoxokszerint az egyház egyeteme tévedhetetlen, de részei tévedhetnek s így a pápa is. Krisztusigaz egyháza az orthodox egyház, melytől a többi — s így a katolikus is —- elszakad*.Más vélemény szerint ezek az elszakadt részek is tagjai Krisztus misztikus testének,de beteg tagjai. Az egyház legfőbb tekintélye szerintünk az egyetemes zsinat s apüspök még saját egyházmegyéjét sem kormányozhatja consistoriális tanács nélkül.Alapjegyei az egyháznak: egy, szent, katolikus és apostoli. Magukat katolikusoknakvallják s a kat. egyházat szeretik egyszerűen csak rómainak nevezni. A tisztítóhely létezésétnem ismerik el, ellenben tanítják, hogy a túlvilági pokoli büntetés egyesekrenézve véges lehet s halottaikért miséznek. „Legfőbb különbség — zárja le megjegyzéseita szerző — a pápa ifőségének és ítévedheflenségének kérdésében, amelytől ha eltekintünk,bátran elmondhatjuk, hogy az orthodox egyház vallásos gondolkodása és érzésealapjában véve őskeresztény." (35. lap.)Ha összevetjük ezzel Cankov-nak a szerző által is idézett szavait: „A rómaikatolikus Egyház oly nagy rokonságot mutat az orthodox egyházzal, hogy ha a pápasággondolata nem léteznék, azt hihetnők, hogy egy és ugyanazon egyház; majdnemugyanaz a hit, ugyanazok a szentségek, ugyanaz a hierarchia, itt is, ott is hagyomány,itt is, ott is cselekedet és törvény;" — akkor szinte meg is találtuk a közös nevezőt,melyre az orthodox és katolikus egyházat hozhatjuk s amely az egyesülés jövendőalapja. A szerző ezt nem mondja, de érezteti s önkéntelenül is visszagondolni késztetmüvének előszavára, melyben említés történik a görög egyházjogi kódexről, melyet aSzentszék most készít s amelytől várni lehet a pápaság és patriarkátusok viszonyánakolyan rendezését, mely a keletieket is ki fogja elégíteni s az egyesülés legfőbb akadályátel fogja tüntetni.Az orthodox egyház kormányzati rendszerének ismertetése után külön fejezetetszentel a mű a régi bizánci császárság egyházpolitikájának. Szent Konstantintól kezdve,(kit persze nem nevez szentnek, bár a Rómában kiadott görög Horologionban officiumavan május 21-én, — mint ahogy Szt. Jozafátot is egyszerűen csak Kuncsevics Jozafátbazilita szerzetesnek nevezi, 173 1.) sorra veszi a keleti császárság dinasztiáit s ezeknekaz egyház életével való kapcsolatát, melyek sok, egyébként nehezen megérthetődologra vetnek világosságot. A Zénó császár Henotikonjának esetével rávilágít a mára mű elején említett ötszáz év alatt ötszöri szakításra Rómával s hallgatagon igazoljahozzáfűzött megjegyzésünket is. Eddig tart e fejezet általános része.Sorra veszi ezuán az autonóm orthodox egyházakat. A konstantinápolyival kezdi,melynek főpapjai felvették a pápa tiltakozása ellenére is az „egyetemes pátriarka"címet. Említés nélkül hagyja azonban a mű, hogy maga Róma ezt nem számította bebűnűl, hogy pl. Böjtölő Szt. Jánost, ki e címet elsőnek vette föl Nagy Szt. Gergely

40pápa „szent emlékű"-nek nevezte s 'bár a címet holtáig viselte, szentként való tiszteleteellen kifogást sohasem emelt. Sőt, amikor a görög liturgikus könyvek rómaikiadása készült s a bíboros! collegium előtt Szt. Jánosnak ez a ténye felhozatott s őtemiatt a Horologionból töröltetni akarták (szept. 2.) —• „auditis doctorum virorum sententiis,consensisse — asseruntur — patres: nihil esse immutandum."* Amiből kitetszik,hogy e cím fölvétele, ha nem is járt Róma helyeslésével, de nem is bírt olyan jelentőséggel,mint ahogy a későbbi idők kiélezték. Vázolja aztán a világi hatalomnak azegyház ügyeibe való beleavatkozását: a oaesaropapizmus kárát, mely valóban alkalmasvolt arra, hogy kelet és nyugat között az átléphető kis barázdát is áthidalhatatlan örvénnyémélyítse. Ártott ez magának az orthodoxiának is, megbénította kifeléható tevékenységét,hiszen az eddigi 239 konstantinápolyi egyházfő közül alig néhány akadt, akihivatalát életfogytig háborítatlanul viselte volna s olyan is akadt, akit hétszer űztek elés hívtak vissza. (Lucaris Cirill.) Főleg .mikor a konstantinápolyi császárok hatalmát aszultánoké váltotta fel. Most sem jobb a helyzet. 1918 óta V. Germánt, VI. Konstantint,III. Bazilt tették, vagy mondatták le a pátriárkái méltóságról, VII. Gergely rövid uralkodásaután meghalt. S a jelenlegi II. Photius is azon gondolkozik, hogy áttegye székhelyétÁthoszra ,mert Konstantinápolyból egyházat kormányozni csaknem lehetetlen.Ilyen viszonyok között az is érthető, hogy a különböző területen alakult territoriálisvagy inkább nemzeti egyházak, mihelyt kissé erőre kaptak, függetleníteni igyekeztekmagukat a konstantinápolyi „egyetemes pátriárkától."A többi ihárom történelmi patriarkáitus (Alexandria, Antiochia, Jeruzsálem) ismertetéseután keletkezési sorrendben ezeket is sorraveszi: a cyprusi érsekséget, azautonóm görögországi egyházat, a hibériai egyházat, a moszkvai pátriarkátust, — melyután kitér a nagy orosz egyházból kivált eretnekségekre is, — az ipeki szerb pátriarkátust,— a bukaresti román pátriarkátust, a bulgár egyházat. Végül a világháború ótakeletkezett egyházaknak szentel külön fejezetet. Itt azonban adatai nem túlságosanmegbízhatók. Pl. a csehszlovák orthodox egyházról szólva a hívek számát 250.000-reteszi. F,z a szám teljesen valószínűtlen. A szerző szerint (121. 1.) mindössze 20 skizmatizáltruthén községről s esetleg (erről Lippay dr. nem szól) valami szórványról lehetszó, (több volt!) községenként átlag (ha a fenti lélekszám felét a szórványokra számítjukis) ötezernek kellett volna szakadárságba átmenni, ilyen jelentős nagy ruthénközség pedig aligha akad 20 a Felvidéken. Ázt viszont már ismét nem tartja szükségesnekmegemlíteni a mű s ezzel a jelen helyzetre nézve bizonytalanságban hagyjaolvasóját, hogy a schizmatikus előretörést, bár a cseh hatalom kezükre játszott, mégPapp Antal püspöksége alatt sikerült megállítani, Gebé Péter püspöksége alatt pedigmár vissza is fejlesztették annyira, hogy az ortliodoxia Csehszlovákiában már aligtekinthető számottevő vallási tényezőnek s ma már csak mint politikai tény r ező csináljaa zavart.Az amerikai és japán orthodoxiáról szólva, akaratlanul is éles kritikát mond azamerikai papság működéséről azt állítván, hogy az amerikai katholikus ruthéneket„a legújabb időkig csak a Szentlélek pasztorálta."Részletesen most ezzel a szinte blaszfémia számba menő kitétellel nem foglalkozunk.Lesz rá módunk és alkalmunk, hogy az amerikai pasztorációról történeti adatokatközöljünk. Itt csak annyit jegyzünk meg, hogy ezzel elsősorban az amerikai latinszertartású egyházmegyékről és ezek papságáról állított ki szegénységi bizonyítványt —érdemetlenül, mert ezek tőlük telhető gondossággal pasztorálták az odaszakadt ruthéneketis és a püspökök már évtizedekkel ezek előtt gondoskodtak, hogy saját szertartásúpapjaik legyenek. Ezek előbb missziós lelkészekként látogatták a népesebb telepeket,1880 körül azonban már kezdetét vette az egyházközségi szervezkedés is, pedig akkormég a kivándorlás egyáltalán jelentéktelennek volt mondható a későbbi évekévelszemben.Áz orthodox görög egyház után az örmény nemzeti egyházat ismerteti, majd akopt, abesszíniai és a különféle szír szert, egyházakra tér át. Végül összefoglalásulmegállapítja, hogy a keleti egyházak általában megmerevedett vonásokat, megcsontosodotteretnekségeket mutatnak, de találunk bennük „valamit" Krisztus szelleméből is,az őskeresztémj időkből átmentett értékeket; általában megtaláljuk a kat. hit. igazságait,az igaz papságot, az igaz áldozatot és a szentségek érvényes kiszolgáltatását.Nilies, Ivalend. Man. utriusque Eccl. Tom. I. p. 269. Oeniponte, 1896.

41A mű második, kisebb részében a keleti szertartású katolikusokkal foglalkozikrészletesen. Érdekesebb adatait és megállapításait az alábbiakban adjuk.Az antiochiai szír melkita pátriarkátus azon nemgörög keresztények utódait kormányozza,kik a kalcedoni zsinat után az egyházhoz hívek maradtak és ezért őket császáriaknak,melkiláknak nevezték el. Konstantinápollyal együtt szakadásba mentek, deaz 1709-ik évben ismét egyesültek az Apostoli Szentszékkel. Jelenlegi pátriárkájukIX. Cyrill Damaszkuszban székel. 13 egyházmegyéje van s híveik vannak Franciaországban,az amerikai Unióban, Kanadában és Mexikóban is. Parókiáik száma 235.Papságuk létszáma ötszáz körüli. Van 170 elemi és öt középiskolájuk.Görögországban 1861 óta vannak katolikus görögszertartásúak, 1911 óta saját püspökkel.Számuk 3000 körüli. Mindössze 17 papjuk van. A konstantinápolyi görögökközött az assumptionista atyák teljesítenek missziót s két folyóiratot is adnak ki.Délolaszországban és Szicíliában az italo-albánok követik a görög rítust. Szertartásinyelvük XIII. Leo óta a görög, de az evangéliumot albánul is felolvassák. 1919 ótakülön püspökük van, de a szicíliaiak még mindig a latin püspökök alá tartoznak. 23parókián 30 világi és több szerzetespap működik közöttük. Kolostoruk a grotta-ferrátai,Róma mellett.Csonkamagyarországon a hajdudorogi egyházmegye követi a bizánci szertartást.A püspökséget — így mondja Lippay dr. könyve — elmagyarosított ruthénel: ésrománok részére alapította 1912-ben X. Pius pápa őszentsége. Ebből és az alább közöltnéhány adatból igen furcsa megvilágítást nyer Lippay dr. egész műve és szinte kísértetbehoz bennünket föltenni a kérdési: mennyire bízhatunk meg a távolabbi területekreés egyházakra vonatkozó ad a lókban? Idézzük.„Az alapításkor 78 ruthén eredetű és 83 román eredetű népességtől lakott plébániájavolt az egyházmegyének mindössze 71.000 lélekkel." ... „Az egyházmegye jelenleg90 plébániáján 142.000 lélek él. .." Vagyis a parókiák száma felére fogyott le, a hívekszáma kétszeresre nőtt.!... Az egyházmegye kathedrálisaként is tévesen említi Nyíregyházát,mert a székesegyház Hajdúdorogon van, bár maga a főpásztor Nyíregyházáról kormányozzaegyházmegyéjét.Ugyanígy tárgyalja le a ruténeket is, kik a X. században lettek keresztényekké ésRómával sohasem állottak közösségben. (!) A magyarországi és galíciai rutének egyháziszervezeteinek ismertetése után az amerikai püspökségek keletkezésére tér rá sönkéntelenül is indokolja, hogy miért volt az amerikai ruthének pasztorációja hosszúideig a Szentlélekre bízva: mert az amerikai püspökök visszautasították a házas papokat!(177. 1.) Foglalkozik a bulgár unió-kísérlettel és a magyarországi románokkal. Ittazonban a legújabb egyházi szervezetek ismertetésénél szintén téves adatokat közöl,főleg az újalapítású máramarosi püspökséggel kapcsolatban. A többi egyesült keletiekadatainak ismertetése után az Anyaszentegyház uniós-törekvéseinek szentel egy fejezetet.Ismertetésünk kereteit nagyon túlhaladná, ha e mű minden becses és mindenhibás adatát vagy megállapítását külön említenők. Mégis meg kell említenünk nghányolyan dolgot, melyben a szerző téved vagy legalábbis nem tud egészen elfogulatlanlenni.A keleti egyházakról szólva mindenütt erősen kihangsúlyozza a papság tudatlanságát.Minden apróbb jelentőségű szertartási csoportnál megismétli ezt, hogy a laikusolvasót, aki nem igen vesz fáradságot magának statisztikával a kezében ellenőrizni aképzett és tudatlan papok, illetve az általuk pasztorált hívek számarányát, azt hinné,hogy a keleti egyházban csak elenyésző kis számmal vannak képzett papok, szemben aképzettség nélküliek nagy tömegével. A tudatlanság folytonos hangoztatásával szembena 45. lapon elég szerényen húzódik meg ez a néhány sor: „A nyugati, európai kultúrahatása alatt álló orthodox országok papsága örvendetes kivételt képez: a cáriOroszország papsága a szemináriumokból került ki, az orthodox egyházak között nekivoltak a legtanultabb tagjai és a legtudósabb tanárai, amit az is bizonyít, hogy az orthodoctudományos irodalom terén folytonosan oorsz kiadásokra bukkannunk. Ilyen örvendeteskivétel volt a régi Osztrák-Magyar Monarchia orthodox papsága, és ma az athéniszinodális egyház papságának nagyrésze."És most lapozzuk fel Lippay dr. könyve végén a keleii egyházakról szóló táblázatosösszefoglalást. Eszerint az összes nemegyesült keletiek száma 154 millió. Ebből

42Oroszországra esik 110 millió, a régi Monarchiára kb. 5 millió, Görögországra kb. Gmillió, kiknek tanult papságuk van. Ez a három tétel — tehát a kivétel — azt jelenti,hogy 154 millióból 121 milliónak tanult papjai vannak. Ha ehhez hozzávesszük a 3—4milliót kitevő lengyel, litván, eszt, finn orthodoxiát, melynek papsága szintén főiskolátvégzett, a szerb és a többi orthodox államok papságának megfelelő százalékát, kitűnik,hogy a kivétel több lesz a rendesnél, mert a 154 millióból legalább 130 millió orthodoxrendesen képzett papok vezetése alatt áll. A tudatlanságnak sokszoros hangoztatásas mellett a 75—80 százalók „kivétel" szerény felemlítése könnyen azt a látszatotkeltheti, mintha bizonyos tendencia rejtőznék a megvilágítás ilyetén módja mögött,miáltal a könyv inkább árthatna, mint használna az unió ügyének. A hitélet beállításais félreértésekre adhat alkalmat. (48. 1.) Lehetnek, sőt vannak helyek, hol nem lehettúlságosan fejlett hitéletről szólani, amit azonban a mű a keletieknél merő külsőségnektüntet fel, azt ma az Egyház nyugaton is szorgalmazza: az orthodox nép benne él aliturgiájában, amire nyugat most kezd nevelődni s éppen ezért egyházi élete ma is erős,elannyire, hogy a nemzetközivé lett és idegen elemek betelepesedésével fertőzött városokkivételével a szovjet sem tud semmi eredményt elérni közöttük. A többi keletiekrőlitt nem szólok, mert adataim csak az oroszokról vannak.Nyugat félreismerte keletet, állapítja meg a mű, (50. 1.) és megállapítja igen helyesenazokat az okokat is, melyek kelet és nyugat között a szakadékot évszázadokonát egyre mélyítették, (213. 1.) kezdve a latin császárság idejétől szinte napjainkig, elmulasztjaazonban a diagnózis megállapítása után az orvosszert is megjelölni, illetvefelemlíteni, ajánlani azt, amit a szentatya már előírt: a szeretetteljes érdeklődést, atestvéri érzés őszinte kimélyítését és a keleti missziók céljaira, latin szertartású szerzetesekgörög szertartásra való térése helyett, eredetében is keleti szertartású, sőt halehetséges, keleti származású missziós papság nevelését, melyre igen alkalmas lenne akissé intenzívebben felkarolandó Szent Bazil-rend. Ez elenyésztetné a bizalmatlanságot,eltávolítaná a súrlódó felületeket, melyek elég gyakran találkoznak a katolikus egyházegységében élő keletiek és nyugatiak között is. Dicsőségesen uralkodó pápánknakiráiyelvét kell magukévá tenniök ebben a kérdésben nyugatiaknak és keletieknek egyaránt:„ut quavis accusatione mutua aut offensione vei minima rcmota, alte charitasChristi dominetur!"Befejezésül még egyet. A mű 59. oldalán ezt olvassuk: „1054-ben a pátriarkaolyan mélységet támasztott Kelet és Nyugat között, amelyet soha senki és semmi nemfogja kitölteni." A 214. lapon pedig: „Természetesen ma arra gondolni sem lehet, hogyaz összes keleti egyházak vagy az orthodox egyház a maga egészében egyszerre egyesülRómával. .." Hát nem, ezt nem tudom alárni! 38. lap: „Az orthodoxok tüntetnek azzal,hogy liturgiájukban imádkoznak az egyházak egyesüléséért és a szakadás megszűnéséért.. ." Igen, Szt. Bazil óta minden szentmisében! És hogy igazán nincs okunkkétségbeesve lemondani Isten irgalmáról, pesszimisztikusan feladni egy nagyobbarányúunió reményét, ahhoz egyetlen adattal én is tudok szolgálni. Csekélység ugyan, deonnan jön az orthodox lelkek mélyéről, a sokat szenvedő Oroszország közepéből. Egyorel-kormányzőságbeli falusi pap írja, olyan, aki ismeri a nép és az alsópapság lelkét,1928. július 3-iki hozzám intézett levelében (eszperantó nyelven): „Teljesen egyetértekönnel az egyesülést illetően, mert a katolikus Egyház hűség tekintetében egyáltalábannem tévelyedett el Krisztus tanításától, és csak Péter apostol utódja tudja megmenteniaz orthodox egyházat a pusztító anarchiától. Ugy áll a dolog, hogy a papság ma márnem viseltetik olyan ellenségesen a katolikus egyház iránt, mint azelőtt. Igen, talán márnincs is olyan messze a pillanat, amikor az összes keresztény egyházak megértik, milynagyon káros a kölcsönös ellenségeskedés és szakadás. Hiszen mindnyájan Jézus Krisztusbanhiszünk és teljesen egyetértek Önnel abban, hogy csak néhány jelentéktelenségválaszt el egymástól bennünket, amik nem vonatkoznak a hit dogmáira, hanem csak aszertartásokra." Ugyanő 1929. február 21-én ezt írja: „Ugyanúgy sóvárgok az egyetemeszsinat után is, mely a Szentlélek vezetése alatt kibékítené és egyesítené az összesegyházakat Isten dicsőségére és az emberek üdvösségére!"Készítsük tehát az Ur útját, tegyük egyenessé ösvényeit, töltsünk be minden völgyet,hordjunk lt minden halmot, legyük a darabost sima úttá.Sok megjegyezni valónk mellett is nagyon örvendünk Lippay könyvének, mertpesszimizmusán át is megcsillan némi reménység, és bár teljesen meg nem érti keletet,de megérzik írásából, hogy szereti és ez elég. „Arról ismernek meg titeket, hogy tanítványaimvagytok, ha szeretettel vagytok egymáshoz!" A szeretet, a lelkek sóvárgása ésaz ezekre reagáló krisztusi szív meghozza a többit. Kozma János.

43Máriapócsi MAGOSz naptár, 1934. AMagyar Görögkatolikusok Országos Szövetségénekidei tagilletménye ezidén istartalmas és magas színvonalú. A naptáriés schematizmusi részen kíviil részletesbeszámolót tartalmaz a gör. kat. magyarságelmúlt esztendejéről: a június 10—11-ihajdudorogi gör. kat. nagygyűlésről, azactio catholica nyíregyházi, mikóházi ésmáriapócsi gyűléseiről, a Szt. Bazil-rendhajdudorogi rendházának alapításáról,stb. Ismeretterjesztő cikkei közül kiemelkedikBányay Jenő p. prelátus cikke az ó-és újszövetségi ünnepekről, dr. SzámánIstván a katolikus akcióról ír. Dr. KrajnyákGábor az újonnan restaurált budapestigör. kat. templomról, dr. SztankayAndor a pócsi Szűzanya csodatévő képénekbécsi és pest-budai diadalútjáról(1698) közöl cikkeiket. Dr. Kiss Andor„Életünk a liturgiában" címimel értekezik.Szemerszky János ünnepi népszokásainkrólközöl érdekes cikket. Szépirodalmirész é« az év halottairól való megemlékezészárja be a tartalmi részt.kj.Cuvantul Adeverului. A Szt. Bazil-rendromán viceprovinciája egyházi, homiletikaiés lelkipásztori folyóiratának összevont11—12. száma vezércikkében az egyháziének reformjáról tárgyal. A romángör. kat. egyházban ezidőszerint hároméneklési forma van használatban: Balázsfalvaa görög dallamokon, a Bánát szerbdallaimookn, Erdély északi része oroszmelódiákon énekel. A román nyelv természetétőlmindhárom idegen. A görög dallamokigen sok hajlítással bírnak. Ezekősiségüknél fogva és azért is, ment a románnyelv hangsúlyozásának leginkábbmegfelelnek, legalkalmasabbak volnának,de igen nehezek; a szerb dallamok szépek,de túlságosan hosszúvá teszik a szertartást,az orosz dallamok* gyorsak, de a románnyelv természetével nem egyeznek.Reformra van szükség. Az új dallamoknakalkalmasoknak kell lenn.iök a nép számára,nem szabad sem hosszadalmasnak,sem gyorsaknak lenniök, hanem alkalmasoknakarra, hogy a szertartásokat teljesegészében lehessen végezni, sokáigmégse tartsanak és a híveket ne fáraszszák.Gazdag szónoki anyag után — melybenProhászka-fordítás is szerepel — lelkipásztoriesetek megoldása, aszketikus ésliturgikus cikkek s gazdag krónika-rovat* A nálunk is használatban levő énekdallamokromán nyelvre átdolgozott változatai.Szerk.teszik teljessé a négvíves füzet tartalmát.A folyóirat bikszádi zárdában jelenik megs a rend saját nyomdájában készül. Ugyanott120 oldalas népies naptár is jelent meg(II. évf.) „A jó keresztény naptára" címen,mely sok értékes népies közleményeközött a román gör. kat. egyházmegyékrövid történeti adatait is hozza.„Katolcseszkij Vjesztnik." (BulletinCatholique. A bizánci szláv rítusú oroszegyházmegye folyóirata. Megjelenik Ilarbinban.(China Ma-tsiakou). A rendkívülnehéz helyzetben élő orosz—kínai katolicizmusnakeleven orgánuma ez a folyóirat,amelynek hozzánk jutott számai tudatos munkáról tesznek tanúságot. A folyóévi első számából kiemeljük a következőcikkeket: Szent Péter apostol elsősége.Szent Ágoston és korunk. A pápáknemzetközi jelentősége az amerikai zsidósajtó szerint. Krónika című rovatában sokaktuális egyházi tájékoztató adat van.Megtudjuk belőle, hogy a harbini katolikusmissziónak érdekes és értékes kiadványaiis vannak. Pl.: A vatikán és a szovjet.A katolicizmus, a pravoszlávia és akommunizmus, stb.„Duspasztyr" (Lelkipásztor) _ Anyaegyházmegyéink(a munkácsi és eperjesiegyházmegye) hivatalos közlönye. Emellettazonban nívósán szolgálja a lelkészkedőpapság továbbképzésének fontosügyét. A keleti egyház mozgalmairól ésirodalmi életéről is állandóan bő tájékoztatástnyújt értékes recensióival. — Legutolsó(1933. 9—10. szept.-okt.) kettőssázmában a hivatalos részen (főpásztorikörlevelek, egyházmegyei hírek, adatok)kívül nagyon világos összefoglaló dolgozatottalálunk „A pogányok közötti hittérítésalapfogalmai" címen. Egy másik dolgozataz evangéliumi démonok kérdését taglalja.Helios címen november 1 óta magyarnyelvű „szépirodalmi, philosophiai, ethikaiés tudományos heti folyóírat"-ot adki Kaluger Elemér görögkeleti lelkész. Anovember 1-i szám megkezdte Krétai Sz.András bűnbánati nagy kánonjának közléséta nyíregyházi gör. kat. liturgikonszerint. Kiadóhivatala Szatmárnémetiben,Wesselényi-u. 45 szám alatt van.

44ADATTÁREbben a rovatban olyan tudományos munkákat fogunk szemelvényekben ismertetni,melyekben a keleti egyházat is érintő adatokat találhatunk. Tesszük ezt oly célból,hogy a keleti egyháztudománnyal foglalkozó hittestvéreink figyelmét a nevezetesebbforrásművekre irányítsuk s esetleg újabb kutatásokra adjunk impulzust.Az ismertetni kívánt művekből lehetőleg szószerinti idézetekben közöljük az egyházunkatközelebbről érintő részleteket a szerző fontosabb szövegközi vagy csillag alattijegyzeteivel együtt, anélkül, hogy a magunk részéről kommentárt fűznénk hozzájuk.Régi magyar kolostorokJuhász Kálmán: HAJDANI MONOSTOROK A CSANÁDI EGYHÁZMEGYÉBEN.Juhász Kálmán (*1892) Csanád-egyházmegyei plébános és történetíró. Most ismertetendőműve a Szt. István Akadémia kiadványaként jelent meg Budapesten 1926-ban, 184 oktáv alakú oldalon.Rövid bevezetés után általános áttekintést ad a csanádi latin szert, egyházmegyemai területén hajdan fennállott monostorokról. Sorba veszi azután az egyházmegyeterületén volt bencés apátságokat: Szőreg, Csanád, Biszere, Maroseperjes, Bulcs, Oroszlános,Pankota, — a ciszterci monostorokat: Egres és Rahonca, — a prépostságokat:Csanád : Arad, Debő, Dénesmonostora — s végül az ismeretlen rendű monostorokat:Gálád, Ajtony, Kanizsa, Pordány, Tömpös, Kemecse, Kenéz, Izsó, Hodos, Gyelid, Sásvár,Szagyú. Bennünket érdeklő és érintő részletei a következők:Szőregmonostora nyitja meg a csanádi egyházmegye marosmenti monostorainaksorát, ha a Maros torkolatától visszafelé, keletnek haladunk. A Maros—Tisza szögletében,a mai Szőreg helyén állott.„Mint Csanádon, talán a többi marosmenti helységekben görög szerzetesek monostoraiállottak a Szent István korát megelőző években. Midőn a csanádi egyházmegyemegalakult, a nyugati keresztény egyház Szent István oltalma alatt, Szent Gellért apostolibuzgalma folytán mindinkább tért foglalt. A keleti egyház elszakadt Rómától. II.Géza (1141—1161) vagy III. Béla (1172—1196) uralkodásának idejében a keleti egyháztelepi többnyire mind a nyugati egyház, nevezetesen a csanádi bencések kezére jutot-.tak. (1) Amennyiben áll e föltevés, ez az eset történhetett Szőregen is.Ez a föltevés azonban nagyon valószínűtlen.Szent István előtt, 896-tól 1002-ig ugyanis Magyarország és a keletrómai birodalomnem voltak szomszédosok. Közöttük a görög-magyar érintkezésre féltékeny bolgárcsászárság terült el. Az ittlakó nép és a görögök csak 1002-ben, Widdin elfoglalása utánérintkezhettek könnyebben egymással, de végleg csak 1018-ban, Belgrád elfoglalása utánlettek szomszédosak. A kereszténységre újonnan áttért nép még a vallási külsőségekrenézve sem kölcsönzött szavakat a görögből, hanem — részben német és szláv közvetítéssel— kizáróan a latinból. Ez pedig érthetetlen volna, ha évtizedeken át görög papokvagy szerzetesek működtek volna itt. (2) Csupán annyi tény, hogy Ajtony Belgrád elfoglalásaután, 1020 tájban Marosvárra görög szerzeteseket telepített, kiket 1030 tájbanOroszlánosra helyeztek át s miután ott lassan kihaltak, helyüket a monostorban bencésekfoglalták el.A szőreg,i apátság Szent Fülöpöt tisztelte védőszentjének.„A szőregi apátságot kell értenünk ama Szent Fülöp-egyház alatt, melynek II.Endre király 1233. augusztus íió 20-án sót ígért. Ez az első oklevél, mely a monostorrólszól." (3)(1) Szentkláray: Plébániák tört. 525. 1.(2) Karácsonyi: A görögkatolikus magyarok eredete. Budapest 1924, 7—S.(3) Ecclesia Sancii Philipp! Knauz: Monumenta Eccl. Strigon. I. 294. 1.

Oroszlános. „Az oroxzlánosi apátság (Wruzlanmonustura) (4) Majdan falu helyén,a mai Oroszlános és Ó-Béba közt feküdt.Midőn Szent István Ajtony, marosvári fejedelem ellen viselt hadjáratában seregátKanizsánál a Tisza balpartjára átszállította, a királyi hadsere vezere, Csanád nembírt ellensége túlerejével. Az első összecsapás után kénytelen volt visszavonulni. Csanádvezér a beállott éjtszakát dombon ütött sátorában, buzgó imádsággal töltötte. Fogadalmattett a vitézek égi pátrónusának, Szent György lovagnak, hogy ha győzelmet arat,azon a helyen, ahol térdével a földet érinti, monostori emel tiszteletére. Szent Györgymegsegítette. Álmában oroszlán jelent meg előtte, unszolta őt, hogy keljen fel és támadjameg legott Ajthonyt. Fölébredve két ember erejét érezte tagjaibaa.Csodálatos látomását elmondja kapitányainak. Ezek „Kyrie eleison"-t kiáltva (5)lóra kapnak s még ugyanaz éjjel megtámadják az ellenséget. A sötétségben vívott rövid,véres ütközet Csanád vezér győzelmével végződött. Ajthonyt maga Csanád ejti el, leütifejét, hogy diadala jeléül átadhassa királyának. Ütközet után az elesettek temetéséreMarosvárra ment Csanád. Ott állott Keresztelő Szent János monostora, melyet Ajthonyvezér épített. E templom körül hantolták el az ütközet halottait. A monostort görögkeletiszerzetesek lakták. A nagy egyházszakadás Róma és Bizánc között még nem történtmeg. A római és keleti egyház csak szertartásaival különbözött egymástól. E szerzetesekapátját vitte magával a temetés után Csanád vezér arra a helyre, ahol álmábanaz oroszlánt látta. Odaérkezve megjelölte a halmot és azt Orqszlános-nak nevezte el.Aztán elment Esztergomba a királyhoz. Onnan Szent Gellérttel és bencéseivel Oroszlánosratért vissza, hol a püspök a Szent György tiszteletére fogadott monostort fölszentelte."„ A Legenda szerint Csanád vezér a marosvári szerzetesek átköltöztetését csakGellértnek Marosvárra érkezése után határozta el. A püspök aztán tanácsot tartvánCsanád ispánnál, a görög apátot, szerzeteseivel együtt átvivé Oroszlánosra. A görögkeletiszerzetesek sorsa fölött azonban már előbb dönthettek, mert a részükre szánt oroszlánosimonostor Szent Gellért megérkezésekor teljesen készen állott, úgyhogy a püspökfelszentelhette. Csanád ispán ezért valószínűleg előbb elintézte a marosvári szerzetesekkel,hogy számukra Oroszlánoson új görög kolostort emel, a marosvári görög monostoregyházatpedig az új püspöknek adja át.A legendás kiszínezés azonban nem takarja el a tárgyilagos történet adatait. Bizonyos,hogy Oroszlános egyike volt a Csanád-nemzetség legrégibb alapításainak. NevétOroszlános vagy Arszlanics nevű alapítójának köszönhette. A későbbi idők folyamánis különös kegyelettel ragaszkodott Oroszlános monostorához. Midőn a görögkeleti szerzetesekhelyébe bencések jöttek, gazdag alapítványokkal halmozta el az apátságot;dísze.sen kiépítette és kis várral vette körül."(Folytatjuk.)45E-szt nyelv a keleti liturgiában. Esztóniaortihodox templomaiban az eszt községekben,többek közt a tallini Urszínvál-'ozás-egyházhan is az istenliszteleteket esztnyelven végzik imár az eszt gör. kel. egyháznak1845-ben történt megalapítása óta.Az orosz-lakta községekiben az istentiszteletnyelve „egyházi szláv." Az eszt orthodoxegyház 1918. tavaszán bevezette azújstílű (Gergely-féle) naptárt. Az összesszertartási könyveket lefordították esztnyelvre. Az egyház autonóm és testvéri közösségbenél úgy az egyetemes pátriárkával,mint a többi pravoszláv egyházakkalis. (Protoierei D. Szám ónnak, az eszt orthodoxegyházi szinódus titkárának 1930.évi eredeti leveléből közli Kozma János.(4) Ebben az alakban fordul elő 1247-ben. V. ö. Borovszky: Csanád vármegyetörténete II. 459.(5) Egykorú írók, mint Adelbolt és Thietmár említést tesznek e szokásról, úgyhogya legenda résziete kornű. Karacsuuy: szent tje: t 78.

41*Görögök Szatmáron címmel — forrásokmegjelölése nélkül — közli a Szatmáronmegjelenő Helios:„Mikor 1661-ben a törökök Váradot elfoglalták,az ottani görög kereskedőkészak felé, magyar területre menekültek.Egy részük Debrecenben vonta meg magát.A többi pedig a szatmári vár falaialatt keresett menedéket. A Habsburg-politika,amely mindent elkövetett, hogymonarchiájuk területén a római vallásturalkodóvá tegyék, a „görögök" első szabadságlevelébenis megkövetelték, hogypapjuk „Rómával" egyesült legyen. Elsőpapjuk, kinek nevét a Németiben levőegyházuk Trodion nevű szertartáskönyviikőrizte meg, Mihály volt 1681-ben.1685-ben Monasteity Demeter volt a németilelkész, aki egyúttal esperesi hivatalviselt.*Templomukat a görög eredetű munkácsiegyesült püspök, Camelis János szenteltefel imynay Szent Milklós tiszteletére1690-ben. Ezen év április 30-án jött apüspök Szatmárra és zsinatot tartott. Körülbelül60 görög szertartású pap jöttössze és kinyilvánották a római egyházzalvaló egyesülésüket.** Ezen tettükkelelszakadtak a konstantinápolyi egyháztólés a rómaiakhoz csatlakoztak."* Szatmár, Ugocsa, Ung, Bereg és Szabolcsmegyék gör. kat. főesperese (főmoderátora)volt I. Lipótnak 1685. ápr. 1-énBécsben kelt kinevezési okirata alapján.L. Hodinka: A munkácsi gör. szert, püspökségokmánytára. I. 258. (Szerk.)** A zsinati végzések egykorú példányában(Hodinka i. m. 300.) ilyen nyilatkozatnincsen. A papok teendőiről és viselkedésérőlszól s az unió ténye ezen egyetlenegymondatban van említve: „Omnesunionem, quam libere cum juramentoprofessi sunt, tenere cum S. R. E. firmiterteneant, aliter ut perjuri punientur."Érdekes volna ismerni a forrásokat, melyekbőla Helios adatait merítette.(Szerk.)Kérelem a Főtisztelendő Papsághoz.A keleti egyház nagy kérdéseivel, történelmi múltjával és liturgiájával igen sokpap, sőt lelkes világi hittestvérünk is örömest foglalkoznék. Sajnos, tudományos módszerrelkutatni s bármely kérdéssel is behatóan foglalkozni lehetetlen, ha a szükségesforrásmunkák nem állanak rendelkezésünkre. Magyarországon ma éppen ez a legnagyobbakadálya annak, hogy különben magas színvonalú papságunk legtanultabbjaisem képesek ezen a téren valami érdemesebb munkát végezni s számottevőbb eredménytfelmutatni. Közben sok értékes okmány s könyv felismeretlenül, felhasználatlanulhever. Lomtárakban, parókiák és templomok padlás zugaiban megy tönkre. Ezeket a felhasználatlanulheverő értékeket gyümölcsöztetni, a rejtett kincseket feltárni és közvagyonnátenni — egyebek között — szintén egyik célunk, amiben azonban kérnünkkeli összes hittestvéreink, elsősorban pedig a főtisztelendő papság szíves közreműködésétés segítségét. Konkrét kérésünk az: szíveskedjenek családi levéltárukat, a parochiálisirattárakat, sőt a templompadlásokat is átkutatni: sok becses és értékes, forrátanulmánynakis alkalmas régi iratra s főleg könyvre fognak akadni. Régi kiadású liturgikuskönyvek (kat. és nem kat. kiadásúak), történelmi munkák, monográfiák, stb.bőven akadnak egyik-másik helyen. Egyelőre csak annyit kérünk, méltóztassanak ezeketegyszerűen, a főbb adatokkal (cím, szerző, megjelenés helye és ideje) ceruzávalösszeírni és hozzánk beküldeni. A beérkező jegyzékek áttekintése után fogjuk majd előterjeszteniazt az újabb kérésünket, hogy a kiválasztandó darabokat a megalakulóbanlevő „Chrysostomos" keleti liturgia és egyházkutató társaság könyvtára részére átengedni szíveskedjenek. Ez az intézmény, melyet fölállítani sok lelkes hittestvérünk régivágya, lehetővé fogja tenni azt, hogy a tudományosan búvárkodni kívánkozók számáraforrásmunkák álljanak rendelkezésre és így önmagunk, történelmünk és liturgiánkmegismerése és ismertetése intenzívebb lehessen.

KELETI LEXIKON47A történelmi idők és viták hevében nem egy fogalom új tartalmat nyert, szinteátértékelődött. Részben ezek helyes megvilágítását szolgálja a Keleti Lexikon. Ezekenkívül lesznek a keleti egyházról írandó közleményeinkben is olyan ritkább szavak, kifejezések,meghatározások, stb., melyek nem általánosan ismeretesek s amelyek magyarázatanem lesz talán hiábavaló.Amay. Belgiumi bencés-kolostor neve.Az aimay-i irányzat az újabb katolikus irodalombankülön figyelmet érdemel. — Akolostor jeles atyái „Irénikon" (békét jelentő)c. folyóiratukban mely már IX. évfolyamábanvan) címének megfelelőennemcsak azt domborítják ki, ami bennünketa többi keresztényektől elválaszt,hanem azt is, ami közös, ami összeköt. Amegértés közös alapját keresve, inkábbaz egyháztörténelem azon korszakaivalfoglalkoznak, amikor az egyház, Kelet ésNyugat egységben volt. Az 1054. évi nagykeleti szakadás utáni időkkel kevesebbetfoglalkoznak, — hirdetik azonban, hogyaz egyház értékes részei másképpen fejlődtekvolna, ha az 1054. évi szakadásmeg nem történik. Ez az új módszer rendkívülértékes a keresztény egység munkálásáras talán azért vádolják itt-ottazok, akik az egyházak újraegyesülésétnem kívánják, azzal, hogy az egyesülésérdekében hajlandók bizonyos tényeketis elhallgatni.—n—n.Bizantinizmus. Egyházi vonatkozásbankeleti tradíciónak tartják azt a szervilizmust— elítélendő szolgaságot, amelyeta bizánci császárokkal szemben azegyházi személyek is gyakoroltak — s abizantinizmus szóval jelölik. Ugyanez,idők folyamán jelzője lett az állami életbenegyre sűrűbben és kiütközőbben tapasztalhatószervilizmusnak is. — Itt is bizonyosátértékelés történt. K. Krumbacher(Geschichte der byz. Literatur,München 1897., 23. old.) már több, mint30 évvel ezelőtt igyekezett megmagyarázni,hogy az a bizonyos szervilizmus nemkizárólagos bizánci sajátosság, hanemminden abszolút uralomnak kísérője shogy a művelt Nyugat e tekintetben semmitsem vethet Bizánc szemére, mert szerintea szervilizmus soha sem volt Bizáncbanoly fokú, mint pl. V. Károly, vagy II.Fülöp udvarában. Megvilágítja, hngy a:héliosz bazileüsz (napkirály) hű képmásátlátta Európa a: roi soleil-ben, Franciaországban. A történelem ma már nyugodtan megállapította, hogy Bizánc nemvolt olyan abszolisztikus, mint a híre,mert (Krumbacher szavai}: „a bizánciudvar az államhatalom centralizációja sa császár személyének szent volta mellettsem tűrte soha sem azt a határtalan korrupciót,amely pl. a XVIII. századbanFranciaországban s engedelmes utánzóiban,némely német kisállamban dühöngött."—n—n.Cankov S. Ismert nevű bolgár egyetemitanár, akinek a keleti egyházakkal foglalkozóműveire (Das Orthodoxe Christentumdes Ostens, Berlin, 1928.) nálunk is sokszortörténik hivatkozás és talán túlságosanis értékelik azokat. Kevesen tudjákugyanis, hogy Cankov professzor, aki kifeléa keresztény megértő szeretetet hirdeti,otthon Bulgáriában gyakran ír és beszéla katolikus egyház ellen. Legújabbanaz „Isztina" a szófiai kat. hetilap (46. sz.)mutatott rá egyik támadására, amelyetazért intézett a római Szentszék ellen, menta bulgár kormány meghallgatása nélkülnevezi ki a bulgár kat. főpapokat, holotttudnia kellene, hogy miért nincs meg máigsem a bulgár konkordátum. A „Makedonie"c. 1944. szám.) lap is rámutat ezekrea katolikus-ellenes támadásokra és figyelmeztetiCankovot ás társait, hogy igyekezzeneka bolgár pravoszláv egyházat belülrőlkonszolidálni, 'mert a vörös veszedelemfenyegeti. (Máris akadt két bolgárpravoszláv pap. akiket kommunista üzelmekmiatt kellett a Szinodusnak felfüggeszteni.)Az orosz példára hivatkozik alap, ahol a pozitív lelki munka helyett akatolicizmus támadásával vezették a hívőkseregét és az orosz pravoszláv egyházvallotta kárát. Inti őket, nehogy „ugyanezismétlődjék meg Bulgáriában."Szent (Kuntzevics) Jozafát. Vladimír-Volinszkban, 1580-ban született schizmatikusszülőktől. Igen jámbor nevelésbenrészesült és 1604-ben, tanulmányai befe-

48jeztével a Sz. Bazil-rendbe lépett, éppenabban az időben, amikor hazája a schizmábóla breszti unióval a katolikus egyházbatért vissza. Jozafát az unió eszméjénekáldozta egész életét. Előbb a vilnairendház szerzetese, majd archimandritájavolt. 1617-ben a polocki érsek coadjutora,majd a következő évben utóda lett a püspökitrónon. Áldásos működését gyűlölettelnézték az Oroszországból izgatottschizmatikusok. A gyűlölködő tömeg 1623.november 12-én Vitebszkben reárontottés embertelen kínzás után meggyilkolta.Holttestét vízbe dobták, majd a számoscsodás eset és megtérés hatása alatt ünnepélyeseneltemették. A bekövetkezettszomorú politikai események miatt évekigkellett a szent ereklyéinek bujdosnia.Először a bialai Sz. Bazil-rendi templombanpihent, ahol az orosz uralom általüldözött egyesült orosz hívek kerestek éstaláltak nála vigasztalást. ! 873-ban azorosz rendőrség elrabolta az ereklyét ésegy templomi kriptába falazta be. 1915-ben a német hadsereg segítségével szerencsésenmegtalálták, gróf Septicky lembergigör. kat. érsek közbenjárására Bécsbeszállították és a Sz. Borbála-templombanhelyezték el. Sz. Jozafát sírjánál sokfeltűnő csoda történt, mire halála utánrövidesen, 1643-ban VIII. Urbán pápa boldoggá,IX. Pius pápa pedig 1867-benszentté avatta. Elete és kora a legmozgalmasabbés legtanulságosabb egyháztörténelmidráma, amelyet részleteiben is megkell ismernünk.Pravoszláv (pravoszlávia). Ószláv—orosz szó, jelentése körülbelül ugyanaz,mint a görög: orthodox szóé. Szószerintfordítva: helyesen dicsőítő (aki Istent helyesendicsőíti). Népies magyar fordítása:igazhitű. (Ez az „orthodox" szó verbálisértelme). Ez utóbbit a történelem folyamánszázadokon át az egyetemes egyházminden tagjára vonatkoztatták. Későbbazon keleti keresztények megkülönböztetőjelzője lett, akik elszakadtak ugyanRómától, de nem voltak eretnekek (Áriánusok,Nesztoriánusok stb.) — helyes értelmezésébenelsősorban és mindenkor akatolikus egyház volt pravoszláv: igazhitű,Istent helyesen dicsőítő. — Ujabbidőben — főképen, mint az orosz—pravoszlávállamvallás jelzője, bizonyos nemzetisééi,sőt politikai színezetet is kapott.A pravoszláviából a katolikus egyház kebelébetérő hívő tehát szigorú értelembenvett igazhitűvé lesz. Ma a pravoszláv szógyakorlati alkalmazásánál a legtöbbennem is figyelnek annak mélytartalmú seredeti történelmi jelentésére, holott a dologmélyére nézve láthatnák, hogy a katolikusegyházon kívül levő „igazhitűség"(pravoszlávia, orthodoxia) hogyan ingadozika különböző hatások alatt s hogy a„pravoszláv" szó így ma éket jelent azegymáshoz oly közelálló keresztények között,nehogy azok az egyetemes keresztény(katolikus) egyházba lépve a szeretetéltető kapcsánál fogva — bizonyos érdekekmiatt — jobban közeledjenek egymáshoz.Az egyesült keleti keresztényekószláv miseszövegébeu, a római pápák határozottkívánságára, megmaradt a pravoszlávnyjszó, s nem lett (legalább isnem általánosan) helyettesítve a právovirnyj(helyesen hívő) azonos jelentésűszóval, mert annak több mint ezer évesmúltja van, csak helyesen kell felfogni ésértelmezni.—n—nVelehrád. Az uniós kongresszusok színhelye.Morvaország festői helye, MagyarHradistye városka közelében, Briinntőlmintegy 60 kilométernyire fekszik. A hagyományszerint Szent Cj'rill és SzentMethód ezeken a morva síkságokon hirdettékelőször Isten igéit. Hatalmas, többszáz vendég befogadására alkalmas zárdája(Jezsuita novitiatus is van ott) ésbazilikája alkalmassá teszik népes kongresszusokmegtartására is. A bazilikát,amely a XIII. században a cisztercitákévolt, a XVIII. században a jezsuita—barokkstílusban restaurálták. -— Velehrádmár századokkal ezelőtt is igen népesbúcsújáróhely volt, mert ott nyugszanaka szláv népek nagy apostolainak, SzentMethódnak ereklyéi, Szent Cyrillé pedigRómában, Szent Kelemen templomában.Ezen a történelmi helyen eddig, huszonötév alatt, hat uniós gyűlés volt, (1907.,1909., 1911., 1924., 1928., 1933.), amelyekenaz elszakadt keresztény egyházak újraegyesülésénekügyét, azok képviselőinekjelenlétében kiváló szaktudósok tárgyalták.Ujabban már van Velehrádbanegy kisebb s teljesen a keleti rítusok követelményeinekmegfelelő templom is,amelyben a kongresszuson résztvevő keletifőpapok a liturgikus előírásoknakmegfelelően végezhetik az istentiszteleteket.Hivatalos kiadványai „Acta AcademiaeVelehradensis" címen jelennek meglatin és szláv nyelven.Kiadja a Chrysostomos Társulat, Miskolcon.Felelős szerkesztő és kiadó: Szémán István dr.Szerkesztőség és kiadóhivatal: Miskolc, Hunyadi-utca 3 szám.Nyomatott az Universal Nyomdavállalat kft. könyvnyomdájában, Miskolcon.Nyomdavezt-Ó; Fekete Pál.

Korány JózsefVállalj templomfestést, (teljes belsőrestaurálást is), oltárkép* és arckép*festést, aranyozást, oltárrestauráláités újraépítést. Keresztúti feszületekfestését stb. Terv, költségvetés és kiutazásdíjtalan, állványozást sajátanyaggal Is vállaljafestőművész, ohi. iparművészakad. templomiestőEger, Ró/.sa^iié 20ÜVEGFESTÉSZETI ÉS ÜVEGMOZAIK MŰTEREM,PALKAJÓZSEFMagyarország ezüstkoszorus mestere. A pápai arany érdemkereszt tulajdonosaBudapest, Vili., Öaross-u. 59. Telefon: 3-02-18,ALAPÍTVA 1894.Készít jutányos árak mellett, festett és színes(emplom-ablakokat. Ablakok javítását is vállalja.Terv- és költségvetés díjtalan.1iMf* iMi^iMi A — IJfri" a •• ÀÀ J I ill " ^ ' itÉ É M •• >• gl jm* >1^1jjjpilllIHlinilllllUÍlflWffll^ . . ^UIIiliWlHIlWlímiHilffl^MindenféleSlRÓQEPEK !1propaganda árusításai1Krämer GyulacégnélFelsőmagyarország legnagyobbI választékú irógépszaküzletében;l MI5K0LC, 5ZÉCHEN7I-U. 21. 5Z. |1 Lelkészeknek nagy árkedvezmény I |' ^ 'lllll!l.iiillill'