Újságírók tanulmányúton - Zalakaros

62011. november 17.Zalakarosról jöttünkAKIT BEMUTATUNK: VITÉZ BALPATAKI ISTVÁNVitéz Balpataki István esetében a Zalakarosról jöttünkkifejezés helyett talán a Zalakarosra jöttünk volnatalálóbb. Az újságokban, rádiókban tárogatómûvésznekés gobelinhímzõnek titulált férfi ugyanisnem városunk szülötte. Balpataki István 1924-ben Sátoraljaújhelyenlátta meg a napvilágot, s egészségiállapota hozta a nyugalom és gyógyulás szigeténektartott Zalakarosra. Sokan ismerik nálunk Pista bácsit.Különös jelenség õ – vitézi címe, egyenruhája, noés a csodálatos, több mint százéves tárogatója és ahangszeren játszott zenéje számos karosi elõtt ismert.– Mióta él Zalakaroson?– Több mint húsz éve, 1988-ban, Papp Lajos szívsebész tanácsára,egy komoly szívmûtét utánkerestem és találtam meg magamnakezt a csodálatos települést.Igaz, a letelepedés nehézkes voltszámomra, többen nem láttak ittszívesen, de azért csak gyökeretvertem itt, s jól is érzem magamKaroson.– A tárogatózást hol, kitõl tanulta?– Kottaolvasást nem tanultamsehol, az iskolán kívül, kisgyermekkoromban. De melyikünk ne tudottvolna fûzfa síppal vagy kivájtbodzaággal sípolni, melyikcserkész ne tudott volna elfújnitrombitán dalokat…! Én is így tanultamfújni, kezelni a hangszereket,a dallamokra meg magam jöttemrá. A tárogatót 1983-ban vettemegy kedves ismerõsömtõl.Egyiptomi rózsafából, ezüst veretekkel,gombokkal, még 1896-ra, amillenniumra készült. Csodálatosdarab, sokat ér. Nemcsakpénzben… nekem nem is azértértékes… hanem, mert amikorezen játszhatok, amikor tárogatónfújhatom el a Boldogasszonyanyánkat, vagy a kuruc nótákat,olyan, de olyan csodálatos érzésjárja át a lelkemet újra, és újra!Mindegy, hányadszor játszom,mindig ugyanaz a felemelõ, méltóságosérzés lesz rajtam úrrá. És aközönségen is. Amikor könny csillana szemekbena tárogatószóra,az valami leírhatatlan,szép dolognekem, akijátszom, és annakis, aki azt átéli.– Biztosanvannak igazánemlékezetesszereplései. Melyikre,melyekregondol visszalegszívesebben?– Itt, Zalakaroson a legszebbemlékem az Árpád-szobor avatásáhozfûzõdik, ahol tárogatózhattama közönségnek. Itt ismerhettemmeg Tõzsér Erzsébet szobrászmûvésztis, akire nagy-nagyszeretettel gondolok ma is… Decsodálatos volt a nagykanizsaiNagy Magyarország emlékmû újbólifelállítása, az akkori ünnepség,ahol szintén felléphettem.Azt az érzést, ami ott, akkor,mindannyiunkat áthatott, leírninem is lehet… Büszke vagyok arra,hogy tárogatózhattam PappLajos szívsebésznek, az õ kifejezettkérésére, s arra is, hogy a kanizsaibelgyógyászati részleg felújításiünnepén játszhattam. Azén nevemre palackozott, ajándékbakapott bort becses emlékkéntõrzöm. Pénzt soha nem fogadokel a fellépésekért. Nem emiatt játszom.Parlagfû akcióBefejezõdött a Zalakaros Város Önkormányzata által meghirdetettparlagfû gyûjtési akció. A 2011. augusztus 20. szeptember30. közötti akcióban 50 db, még nem virágzó parlagfû gyûjtéseután 1 db „sorsjegy” került átadásra. Az akcióban az idén 5 fõvett részt, részükre emléklapok átadása mellett vásárlási utalványokatosztanak ki november 22-én, összesen 25.000 Ft értékben.– Gobelineket is hímez. Ezazért nem annyira férfi-elfoglaltság.Honnan az indíttatás?– Megboldogult feleségem egyhímzését fejeztem be egyszer, valahogykedvet kaptam hozzá. Igaz,akkor kaptam hideget-meleget,de a kedvemet nem vette el. Azótakészülnek a képek. Itt is láthatjaõket – mutat körbe a lakásban– a szobámban Jézus, SzentErzsébet és Mária képe. Gyönyörû,ahogy reggel a nap rájuk süt, megvilágítjaalakjukat; ez itt akisunokám, itt édesanyámat mintáztammeg, ez pedig én vagyok,fiatal katonaként.– Hány évesen is vonult be?– Repülõ mûszaki iskolás voltam,amikor 17 évesen bevonultattak.Akkor már õrmesteri rangomvolt, amiért zsoldot is kaptam, azzalsegítettem anyámat, aki otthonmég öt testvéremet nevelte.Édesapám akkor már nem élt. ’44-ben Dunaszekcsõnél vetettek beelõször, Bajánál orosz harapófogóbólszabadultunk, Celldömölkrevittek aztán, ahol a Szent Lászlóhadosztály nehézfegyver századábanszolgáltam. Hatszázból háromszázanmaradtunk… szörnyûidõk voltak… engem is aknaszilánksebesített – ez márIpolyszalkánál volt –, nyomait aszememnél és a lábamon máig õrzöm.Aztán Vasboldogasszonyfa,Rábakeresztúr, megint Celldömölk…bujkáltunk az oroszokelõl, körben az országban. Körülményesen,de hazaértem Újhelyre…édesanyámnak megölelnisem engedtem magam: hemzsegtema tetvektõl… gondolhatja, mivolt akkor, a háborúban…– Mi következett a háborúután?– Rokonaim mondták, hogyhagyjam el Sátoraljaújhelyet, megolyan munkát keressek magamnak,amibe nem nagyon kötnekbele. Merthogy engem HorthyJugendként tartottak számon, s aháború után ez veszélyes megbélyegzésvolt. Így hát Diósgyõrbementem kohásznak. Mestervizsgátis tettem – ez akkor csak hármunknaksikerült, én máig büszkevagyok rá. Keményen dolgoztam,húsz évig. 56 évesen nyugdíjbamehettem. Persze, közben megnõsültem,két gyermekünk lett…Késõbb Siófokra költöztünk, aztánide. Innen már ismeri a történetet.– Honnan a vitézi név?– Édesapám, aki elsõ világháborúshõs volt, kapta meg ezt, én pedigbüszkén vettem föl és örökítettemtovább. Én magam, lányomés fiam is vitézi rend tajgai lettünk,ez a mi családunkban nagyonfontos dolog. Ahogyan a tárogatózásis az, sõt, az acéltól semváltam meg ; igaz, már csak tûtfogok – teszi hozzá nevetve.Balpataki István búcsúzóul elárulta:dédelgetett terve, hogy jótékonyságikoncerteket szervez a környezõtelepüléseken, s a befolytpénzt az arra rászoruló iskoláknakiskolatej vásárlásra ajánlja fel. Természetesena koncert fõszereplõjea tárogató lesz.BTSZ elnökségi találkozóA közelmúltban tartotta elnökségi találkozóját a Balaton Turizmus Szövetség,melyen a szövetség tagjaként Szécsényi Szabolcs Tourinform-irodavezetõ személyében városunk is képviseltette magát. A résztvevõk a BalatoniTDM kiemelt feladatairól, valamint a szövetség ez évben még végrehajtandófeladatairól tárgyaltak, valamint megvitatták a szövetség ideiévi tevékenységét.