Irodalom és filozófia - Irodalomtörténet

KULCSÁR SZABÓ ERNŐki 105 – akár egyetlen betűhelynyi korrekció vagy „visszaállítás” is differáló eseménykéntbefolyásolhatja a hagyomány továbbította jelentéskonfigurációk érvényét.Persze, miközben a szív – hisz a mindenkori értelmet legalább annyiraszükséges ápolnunk, mint a szöveget – Auerbachhoz húz, ép belátással ki korlátoznáazt a Philologiát (nem véletlenül Merkur alias Hermes jegyese), 106 aki a legkisebb,tehát a legvédtelenebb egység, a betű oltalmára hivatott?Ha ezt a kényelmetlen ambivalenciát termékenyre váltja, még az sem zárhatóki, hogy éppen egy olyan új (szellemű?) filológia vezeti be az irodalomtudománykövetkező fordulatát, amely nemcsak „rögzíteni” és olvasni, hanem érteniis képes a nyelv anyagi történésének retorikai „gondolatát”. De ettől mégnyitva marad a kérdés – hiszen a tulajdonképpeni tét ebben van –, vajon a mediálismegkülönböztetés erejével az esztétikai materializmus képes lesz-e megszakítaniaz esztétikai megkülönböztetés hagyományát. Vagy, mivel ugyanabban ahorizontban ágál, mindössze ellenimpulzusok kibocsátására, de nem a felülírásáralesz képes. Ezzel persze jó időre elhalasztja saját barátságtalan jóslatának beteljesedésétis, amely szerint – tárgya eltűntének megállapítására 107 kényszerülve– utolsó önértelmezése aktusával egyidejűleg megszűnik minden filológia.105„[…] valamely elem értéke anélkül is módosulhat, hogy akár jelentéséhez, akár hangjaihoz hozzányúlnánk,mégpedig pusztán azért, mert valamelyik szomszédos elem megváltozott.” SAUS-SURE, I. m., 140.106Vö. JAUSS, Ästhetische Erfahrung…, 10.107Egy rekonstruált térben „a kommunikatív materialitások kijelölték az irodalom eredetét és végét”.KITTLER, Aufschreibesysteme…, 521.TVERDOTA GYÖRGY„K betűkkel szól keményen…”Amikor olyan szerteágazó, nehezen körülhatárolható tevékenységi körről kellszót ejteni, amilyen a textológiai-filológiai munka, akkor a terület egészére kiterjeszkedőáttekintés helyett beérhetjük egy ideáltípus kiválasztásával és elemzésével.Tegyük fel, hogy olyan feladatot választhatunk, vagy olyan feladat juthatnekünk, amelynek elvégzése során egy még rendezetlen vagy nem megfelelőenfeldolgozott szövegkorpuszt kell hozzáférhetővé tenni szakmai vagy szélesebbközönség számára. Tegyük föl azt is, hogy az ilyen munka nem korlátozódik aszövegek precízebb gondozására, hanem mód nyílik arra is, hogy az alkotóról valótudást, akinek szövegeivel dolgunk adódik, jelentősen előre mozdítsuk. Nemminden textológusnak és filológusnak adatik meg ilyen lehetőség, ezért közelebbiszemügyre vétele sokat elárul minden szöveggondozó vállalkozás sikeréneklényegi feltételeiről. Szemléltető anyagként a József Attila értekező prózájárólkészülő kritikai igényű kiadás tanulságait felhasználva, e feltételekről mondomel gondolataimat.Az irodalmi szövegekkel folytatott munkában a kezdeményezést változómértékben találjuk a vizsgált tárgy vagy a vizsgálódó alany oldalán. Az általunkválasztott ideáltípusban a feltételeket a hozzáférhetővé tenni kívánt szöveganyagdiktálja, s a textológus-filológus aláveti magát a szöveg előírásainak. A kiindulóállapotot esetünkben a József Attila Összes művei 1958-ban, Szabolcsi Miklóssajtó alá rendezésében megjelentetett, a maga idejében kivételesen színvonalasharmadik kötete jelenti. A kutatás számára évtizedeken át ez a korpusz biztosítottaJózsef Attila gondolkodásának megértéséhez a szilárd alapot.Ha áttekintjük a gondolkodó, értekező József Attiláról 1958 és a nyolcvanasévek közepe közötti kép alakulását, egyfelől lehangoló mennyiségű szócséplés,üresjárat, terméketlen és kietlen fecsegés kerül a leltárunkba. A hasznavehetetlenségegyik oka az, hogy a Szabolcsi-féle kritikai kiadás révén a kutatás rendel-222 IRODALOMTÖRTÉNET • 2008/2 TANULMÁNYOK 223