Megemlíti, hogy Trefort Ágoston miniszter 1874-ben Schulek Frigyes építésztanártbízta meg a feladattal.Elsorolja az egymást követő munkafolyamatokat, megemlíti a belső díszítésalkotóit, a programot megadó Czobor Béla művészettörténészt és az alkotókat:Székely Bertalan és Lotz Károly festőművészt, valamint Scholtz Róbertet, adíszítőfestés kivitelezőjét. Felsorolja az építési bizottság vezetőit és azépítésvezetőket, végül megörökíti az elhelyezés időpontját: „Ezen okmány akeresztvirág-végződésbe, a befejező gombba, 1894 október hó 4-én alulirottakjelenlétében ünnepélyesen elhelyeztetett.”A dokumentum margóin körben aláírások sokasága látható. KözépenWekerle Sándor miniszterelnök és dr. Eötvös Loránd aláírása – a toronybefejezése ugyanis az Einstein által a legnagyobb élő geofizikusnak nevezetttudós hét hónapos minisztersége idejére esett. Alattuk a kormány tagjai, köztükbáró Fejérváry Géza hadügy-, Szilágyi Dezső igazságügy-, gr. Festetics Andorföldművelésügyi és ifj. Andrássy Gyula király személye körüli miniszter; grófKárolyi Tibor a főrendiház és báró Bánffy Dezső a képviselőház képviseletében;
Vaszary Kolos bíboros-hercegprímás és Császka György kalocsai érsekvezetésével a püspöki kar tagjai; az ország főméltóságai: gróf Szapáry Gézafőudvarmester, gróf Széchényi Gyula főajtónállómester és báró Orczy Bélafőkamarásmester; jobbszélen a főváros képviselői Ráth Károly főpolgármestervezetésével, báró Forster Gyula, a Műemlékek Országos Bizottságának elnöke,valamint Radisics Jenő, az Iparművészeti Múzeum igazgatója; baloldaltállamtitkárok, a Pázmány Péter Tudományegyetem képviseletében a magyarközegészségügy első apostola: Fodor József rektor, valamint az egyes karokdékánjai, köztük egyik legkimagaslóbb orvoskutatónk, Hőgyes Endre; aMűegyetem rektora és dékánjai, valamint főtisztek és egyéb közéletiszemélyiségek. A felső margón Schulek Frigyes építész mellett a templomépítésrésztvevői: rajzolók, pallérok, mesteremberek. Mindössze két név alatt nemtüntettek fel titulust, mégis mindkettőt ismerjük: az egyik a valószínűleg Schulekmestereként meghívott Steindl Imre, a másik az államtitkárok alatt szerénykedődr. Jókai Mór.A kor legkiválóbbjainak neve a mi számunkra már utca- vagyintézménynévként ismerős, együttes megjelenésük a budavári főtemplombefejezésének ünnepén pedig megrendítő tény. Annak bizonyítéka, hogy aközöttük fennálló valláskülönbségre való tekintet nélkül képesek voltak Mátyáskirály templomában a nemzeti egység jelképét tisztelni és ünnepelni.Az emlékirat mellett elhelyezték az építésvezetőség 1894. évi 39. hetiszámadását a számlákkal együtt. Ezekből megtudjuk, hogy Pius Sándor pallér ésBaumann Ferencz munkavezető 25 forintos, Pulay Sándor kovács 17 forintos,Linczbauer György közmunkás és társai 8 forintos heti bérért végeztékmunkájukat, míg a legutolsó, „Asszony” megjelölésű munkakörben ahabarcskészítésben közreműködő Wáló Veron csupán heti 4 forint 56 fillértkeresett. Az iratok mellett pénzsorozatot is találtunk az 1 fillérestől az arany 10és 20 koronásig.A Székesfőváros közönsége mélységes áhítatának jeléülA kiállításában még díszesebb, 1935-ös emlékirat a Schulek János vezettetoronyfelújítás befejezését örökíti meg, amelynek során a Mátyás-torony mállóbácstoroki mészkőtömbjeit jelentős részben süttői mészkőre cserélték.Az emlékirat elsősorban a Székesfőváros és az építkezés irányítását ésellenőrzését végző hatóságok szerepére teszi a hangsúlyt. A 29 aláírással ellátottszöveg a következőképpen zárul: „A toronysisak 1935. évi augusztus hó 15-én,Szűz Mária mennybemenetelének (sic!) ünnepén készült el és ezen a napon nyertelhelyezést ez az okmány a keresztvirág végződésében levő befejező gombbanaz alulirottak jelenlétében, annak a mélységes áhitatnak jeléül, amellyel BudapestSzékesfőváros közönsége – a templom kegyura – ezt az újjáépitést elhatározta,ezzel Magyarország Nagyasszonyának, a Boldogságos Szent Szűznek tiszteletére