Emléktáblát avattak Sinkovits Imre egykori lakóházánál - Óbuda ...

2011/3. szám Önkormányzat – Emlékezés 7„Lelkünkben is maradandót alkotott”Emléktáblát avattak Sinkovits Imre egykori lakóházánálHit, hûség, egyszerûség, szeretet,szolgálat - e szavakkal idéztemeg Sinkovits Imre Kossuth-díjasszínmûvészt, a Nemzet Színészénekalakját fia, Sinkovits-VitayAndrás.Édesapja egykoron a Záporutca egyik kis lakásábólindult diákként nap mint nap azÁrpád Gimnáziumba, majd színészkénta Belvárosi, az Ifjúsági,késõbb a volt Nemzeti Színházba.Örökségének, csendesállhatatosságnak Illyés Gyula:Haza a magasban címû versénekelszavalásával állított emléketSinkovits-Vitay András.- Sinkovits Imre már nemcsaka miénk, családjáé, barátaié;õ a Nemzet Színésze. Szeretetthazájáé, melyet nem hagyottel az üldöztetés éveibensem - szólt gyermekkori barátjáról,cserkésztársáról OrmayJózsef, a Magyar CserkészSzövetség korábbi országos fõtitkára.„Hazát, hitet nem cserélaz ember, miként arcot sem.Mindkettõt õseink hagytákránk, s a hûség kötelez” - idéztebarátja szavait.A színmûvésznek emléktáblájáta mûvész gyermekeivel,Sinkovits Mariannával ésSinkovits-Vitay Andrással BúsBalázs polgármester lepleztele. Beszédében kiemelte: azemléktábla állításával az önkormányzategyik célja, hogySinkovits Imrének nem csupánszínészi munkásságára, deegész életpályájára is ráirányítsaaz ifjabb nemzedékek figyelmét.Felejthetetlen alakításaimellett példamutató volt ahazájáért való kiállása is - emlékeztetetta polgármester. Felidézte,amint a színész 1956.október 23-án, az Erzsébet hídpesti hídfõjénél, a Petõfi-szobornál,tízezres néma tömegelõtt, hangosítás nélkül szavaltael a Nemzeti dalt.- Ott és akkor a színész közönségeegy egész nemzet volt,az „elõadás” pedig sorsfordítóélménye a kortársaknak és utódaiknakegyaránt - fogalmazotta Bús Balázs.- Minden ember életében vannakpillanatok, amikor elementáriserõvel tör fel a saját igazábavetett hit. Ilyenkor nem mérlegel,s noha világos, hogy tetteinek súlyoskövetkezményei lesznek,mégis azt teszi, amit a belsõ hangdiktál. Sinkovits Imre is így tett1956-ban, s tettével vállalta a forradalomutáni meghurcoltatást.Hajlíthatatlanságát pontosan jelzi,hogy bár nevezték õt trianonistának,nacionalistának, veszélyesklerikális elemnek, õ lelkemélyén mindig hazáját szeretõmagyar maradt. Cserkészként,színészként, és közéletiemberként is. Ha igaz AlbertSchweitzer gondolata, mely szerint:„A legszebb emlékmûvedembertársaid szívében áll”, akkorbátran kijelenthetjük, a KossuthésJászai-díjas mûvész nemcsaka színpadon, de bennünk is maradandónyomott hagyott - zártabeszédét a polgármester.A megemlékezést dr. NagyPál tárogatójátéka kísérte. Azemléktábla leleplezése után arésztvevõk megkoszorúztákSinkovits Imre sírját az ÓbudaiTemetõben.FOTÓK: SÁNTA BALÁZS