Dr. Görög János bemutatkozása:Egy régi zsámbéki familia története,avagy a családfakutatás nehézségeiCím: 1147 Budapest, Lőcsei u. 101.Tel.: 30 2803-796Email: gorogjanos@t-online.huRégi zsámbéki családok leszármazottjavagyok. A négy nagyszülői ágból három család1725 és 1740 között települt ideNémetországból. Csak az egyiknél tudjuk, hogyhonnan. A negyedik ág, apámék később„elsvábosodott” magyar ága, a Görögök,ugyancsak az 1700-as évek elején, az ország más részéből települtekZsámbékra. Az időt ki lehet következtetni, mert az 1725 évi összeírásban sem amagyarok, sem a svábok közt nem szerepeltek, viszont 1766-ra elfogytak aparcellázható telkek Zsámbékon. Két Görög testvér 1778-ban kötött házasságotZsámbékon és az 1795. évi összeírásban mindkettő telkes gazdaként szerepel.Nyugdíjazásom után, jóval túl a hetvenedik évemen, arra az elhatározásrajutottam, hogy kikutatom és feldolgozom német őseim lehető legrészletesebbtörténetét; miért vándoroltak ide, milyen utakon, mit találtak itt és későbbmiként boldogultak.Most azonban nem a teljes családi körről, hanem csupán a Pfendertekről,anyám családjáról szeretnék mesélni, mert az ő történetük jól példázza azoknaka pionír jellemű és bátor – mert a majdnem lehetetlent vállaló - a nyomorból anyomorba menekülő német telepeseknek a sorsát, akik török hódoltság és az1711.évi, a Rákóczi Szabadságharcnak véget vető Szatmári Béke után újrabenépesítették és felépítették Zsámbékot A Pfendert család históriájának akibogozása azt is jól szemlélteti, hogy a ma már rendelkezésre álló és sokakáldozatos munkájával összeállított forrás-anyagok birtokában is mennyirenehéz a történéseket és a sorsok alakulását sorba rakni.16
A ma Németországban élő, de Zsámbékon született páter Martin A. Jelliáltal tízévi munka és levéltári kutatások alapján összeállította három kötetes„Schambek-Zsámbék” c. művét, amit olvasói csak Heimatbuch-ként titulálnak.Az ugyancsak ős-zsámbéki Johan Gallina által összeállított„Ortsfamilienbuchban” – azaz családkönyvben – hihetetlenül aprólékosmunkával közel 1300 család minden születési, halálozási és házasságkötésiadatát feldolgozta és rendszerezte a zsámbéki anyakönyvezés 1716. évikezdeteitől fogva.Azt lehetne hinni – és én is azt hittem – hogy pusztán e két műből a teljescsaládtörténetek kihámozhatók, legfeljebb egy kis levéltári kutakodás kell méghozzá. Sajnos nem így van. A fenti művek beható tanulmányozása és sok-soknapi levéltári mikrofilm böngészés után meg kell állapítanom, hogy bizony akorabeli anyakönyvekből és más listákból – ha az ember a lúdtollas írást és azesetenkénti gót betűket el tudja olvasni – nem függetlenül az akkorikörülményektől, bizony sok minden kimaradt, az adatok egy része hiányos,más része téves, ha nem éppen ellentmondó. Ez fog írásomból az alábbiakbankiderülni.Visszatérve tárgyamhoz, a Pfendert családhoz: Tudom a történet elejét,sehogy nem találom az elejének a folytatását és a történet vége felé is vannaktisztázandó kérdések.A történet elejét illetően abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy Jellipáter már említett „Schambek” c. műve III. kötetében a 24. oldalonillusztrációként ismerteti az eredetileg latin nyelvű, de általa németre fordított,1723. szeptember 6-án Aschaffenburgban kiállított keresztelési okiratot, amelya Bender (később: Pfendert) családot először említi. Nem a manapság szokásos,néhány adatot tartalmazó bizonyítványról van szó. Az irat nem csupán példásaninformatív, hanem olyan veretesen szép nyelvezetű és annyira jellemző a korra,hogy ehelyütt, – saját fordításomban – e sorok olvasóival meg szeretnémosztani. Íme:A jóakaratú olvasónak, mindörökké dicsérve az UratTudatom mindazokkal akiket illet, hogy az Úr 1702. esztendejében,november 21. napján a tiszteletreméltó Johann Thomas Benderúrnak, Wörth városa polgárának és hites feleségének Magdalénánaktörvényes házasságból leánya született, aki a nagytiszteletű,rendkívüli és tanult Konrad Würtzbacher által a Maria Ursula névre17
Change language