Az óvodai zenei nevelés módszertana (1. rész) - NyEOMSzSz

Balogh Mária – Czikó GabriellaAZ ÓVODAI ZENEI NEVELÉSMÓDSZERTANAI. RÉSZLosonc, 2000

A Losonci Pedagógiai Akadémia részére összeállítottaBalogh MáriaCzikó GabriellaBírálta: Szakall KatalinLektorálta: Németh ZsuzsannaAZ 1. RÉSZ TARTALMA1. Bevezetés az óvodai zenei nevelés módszertanába / 31.1. A zenei nevelés módszertanának tárgya és feladata / 31.2. A zenei nevelés helye az esztétikai nevelésben / 31.3. Az esztétikai tevékenységek formái / 4a) befogadó tevékenység / 4b) előadó tevékenység / 4c) zenei alkotótevékenység / 51.4. Az óvodai zenei nevelés célja és feladata / 51.5. A zenei nevelés didaktikai elvei / 61.6. A jó óvónő tulajdonságai / 72. A zenei képességek és készségek / 82.1. A gyermek zenei fejlődése / 92.2. A gyermek fejlődése óvodáskorban / 10Felhasznált irodalom / 12

1. BEVEZETÉS AZ ÓVODAI ZENEINEVELÉS MÓDSZERTANÁBA1.1. A zenei nevelés módszertanának tárgya és feladataA metodika görög szó ('methodosz' = út). Olyan út, amely valaminek anyomába ered, amelyen valamit elérünk.A módszer valamilyen feladat megtervezésének, értelmezésének és megoldásánakelvi rendjét jelenti. Az oktatás módszereinek nevezzük a nevelőismeretnyújtó és a tanuló ismeretszerző közös munkájából eredő sajátosoktatási eljárásokat, amelyek alkalmazásával elősegítjük az ismeretek elsajátítását,a jártasságok, készségek kialakítását, a képességek fejlesztését.A zenei nevelés módszere a zenei nevelés feladataiban meghatározott pedagógiaiés didaktikai elvek megvalósítását, ezen keresztül a gyermek személyiségénekformálását teszi lehetővé.Az óvodai zenei nevelés módszertana az óvodában folyó zenei neveléskérdéseivel foglalkozik. Tárgya három téma köré csoportosítható:– mit tanítsunk; vagyis milyen énekes, hangszeres anyag alkalmas az óvodáskorúgyermek ének-zenei nevelésére;– hogyan tanítsunk; vagyis milyen módszerek, eljárások segítségével ésmilyen szervezési formák keretében érjük el a kívánt eredményt;– nevelési feladatok, amit az előzőek segítségével igyekszünk megoldani.Az óvodai zenei nevelés módszertanának feladata: megfelelő szakismereteknyújtása a zenei nevelés gyakorlatához, valamint az óvodai zenei neveléstervezéséhez és vezetéséhez szükséges jártasságok kialakítása. A szakismeretekfontos részét alkotják a zeneelméleti és az óvodapedagógiai ismeretek. Azoktató-nevelő tevékenység akkor válik eredményessé, ha az elméleti ismeretekelsajátítása mellett a zenei képességek és az előadókészség is kellőképpen fejlett.A képességek és készségek az óvoda énekes-játékos-hangszeres anyagánakrendszeres gyakorlásával, az ismeretanyag folyamatos bővítésével fejlődnek.A zenei nevelés keretében a szép és kifejező énekléssel, zenei előadássalismertetjük meg a gyermekeket. Ebből következik, hogy ez a speciális nevelésitevékenység az esztétikai nevelés körébe tartozik.1.2. A zenei nevelés helye az esztétikai nevelésbenAz esztétika (széptan) tudományosan fejtegeti a szépet. Az „esztétika”szó görög „aithesis”-ből (érzéki észlelés, érzékszerveinkkel való észrevétel)ered. Baumgarten Gottlieb Sándor hallei tanár (1714–1762) alkotta a szót atudomány számára, amely a szépet tudományos alapon tárgyalja.3

Az óvodai esztétikai nevelés szoros egységben áll az erkölcsi, értelmi éstestneveléssel. Az óvónő az esztétikai nevelés során a gyermekeket a szépészrevételére és annak igényére neveli. Megalapozza zenei ízlésüket, elmélyítiérzelmi életüket, fejleszti alkotóképességüket, készségeiket és szokásaikat.Az óvodai esztétikai nevelés egyik alappillére a zenei nevelés. Az ének, azene az óvodás gyermek számára az élmény és ismeretszerzés szempontjábólkiemelt fontosságú; mert:– a zenei hatás folyamatos, a ritmuson, a lüktetésen és a dallamon keresztülhat;– közvetlen érzelmi hatás éri a gyermeket, mivel a dalt élő személy adjaelő és a gyermekek közösen hallgatják majd éneklik;– az éneklés legtöbbször játékkal párosul, ez fokozza a gyermek örömét,egyben erősíti a biztonságérzetét és fejleszti alkalmazkodóképességét;– a szabályosan ismétlődő játékos mozdulatok a gyermeket fegyelemrenevelik;– a zenei befogadás természetes módon történik: a gyermek a sokszorhallott dallamot elraktározza az emlékezetében, majd később visszaidézi;– a zenei élmény hozzásegíti a gyermeket környezete jobb megismeréséhez;– a zene által a gyermek érzelmileg kiegyensúlyozottá válik, belső feszültségefeloldódik, megnyugszik;– a dalok által színesebbé és változatosabbá válik a gyermek érzelemvilága,és megtanulja kifejezni érzéseit.1.3. Az esztétikai tevékenységek formáiAz óvodai esztétikai nevelés a zenei nevelés keretén belül zenei tevékenységekformájában valósul meg. Ezek a következők:a) Befogadó tevékenység – ez egy belső folyamat, ami nem látható, ezértnehezen is ellenőrizhető. A gyermek a tapasztalatait az érzékszervein keresztülszerzi: hangrezgést, fényt, színt észlel. Művészi befogadásról akkor beszélünk,ha a tapasztalatokhoz érzelem társul, rácsodálkoznak a zenére, élvezik azt, ésélményeik közé sorolják. Ezekből az elraktározott élményekből alakul ki akésőbbiek folyamán az éneklési kedv, a ritmikus mozgás, a dúdolás. A zeneiélmények folyamatosan gyarapodnak. Hogy pozitív hatásúak legyenek, fontos,hogy a gyermeknek több művészi élményben legyen része. Ez a feltétele annak,hogy felnőtt korára kialakuljon a művészi értékek iránti igénye.b) Előadó tevékenység – nem más, mint egy zenemű bemutatása,melynek során az előadó újraalkotja a művet, mert saját érzelmein, gondolatain,egyéniségén keresztül közelíti az előadandó darabot. Az óvodákban az előadó4

tevékenység a gyermekdalok, egyszerű népdalok éneklését, többszöri ismétlésétjelenti. Az újraalkotás itt leginkább a népi énekes játékok által valósítható meg,mert ezek előadása során lehetőség nyílik arra, hogy kis mértékben változtassunka ritmuson, dallamon, szövegen.c) Zenei alkotótevékenység – egy összetett képesség a zenei problémákmeglátására, ezek zenei megoldására és új alkotások létrehozására. Azóvodákban ez a tevékenység a ritmusjátékoknál, hallásfejlesztő játékoknál és ahangszerkíséretnél nyilvánul meg. Az óvodai zenei alkotás nem más, mint egyszerűmondókaszövegek ritmizálása és megzenésítése, mely a gyermek játékkedvébőlés zenei élményeiből fakad.1.4. Az óvodai zenei nevelés célja és feladataAz óvodai nevelés célja a gyermek sokoldalú, harmonikus fejlődésénekelősegítése, a személyiség formálása és az iskolai oktató-nevelő munka megalapozása.Ezt segíti elő az óvodában folyó rendszeres zenei nevelés.A zene olyan emberformáló erővel bír, amely kihat az egész személyiségre,fogékonnyá teszi a szép befogadására, formálja ízlését és emberi magatartását.A rendszeres zenei nevelés fejleszti a gyermek megfigyelőképességét,emlékezetét, serkenti gondolkodását, logikus gondolkodásra készteti, tehátnagymértékben elősegíti értelmi fejlődését. A zene elemei külön – külön isértékes nevelő eszközök. A ritmus fejleszti a figyelmet, a koncentrációt és ahatározottságot. A dallam az érzésvilágot nyitja meg. A dinamika, a hangszín ahallást élesíti. Az éneklésnek – mivel a helyes légzés erősíti a hangadó szerveket– testnevelő hatása is van. A közös éneklés fegyelmezettséget, önuralmat kíván,ezáltal fejlődik a gyermek akaratereje is.Kodály kiemeli a zene nemzetnevelő szerepét. Szerinte: „Az óvodáskorban kell lerakni a nemzeti hovatartozás alapjait. A tudatalatti nemzetivonások legjobb megalapozója a néphagyomány, elsősorban a játék- ésgyermekdalaival.”Elsősorban azonban a zenének, az éneknek a gyermek lelki életére,hangulatára gyakorolt hatása jelentős. Zenei élményt az óvodában elsősorban aközös éneklés nyújt. Ez határozza meg valójában a zenei nevelés feladatait: azenei képességek fejlesztését, az énekhang ápolását, a zenei továbbfejlődésmegalapozását, a zene megkedveltetését, az esztétikai érzék fejlesztését.5

1.5. A zenei nevelés didaktikai elveiA sikeres zenei nevelés egyik feltétele az alapvető didaktikai elvekbetartása.a) Az aktív alkotómunka elve. A mai zenei nevelés az aktív alkotómunkaelvét helyezi előtérbe. Az aktivitás az a tevékenység, amelyet az ember külsővagy belső indíttatásra végez. Az óvodás és kisiskolás gyermekeknél az aktivitásegybefonódik a zene iránti érdeklődéssel, mozgásigénnyel, játékkal, utánzásikészséggel, ami a kíváncsiságból és fantáziából ered. Az aktív alkotómunkamásik feltétele a pedagógus munkája.b) A zenei nevelés másik elve a szemléletesség elve. A zenét a hallószervenkeresztül érzékeljük. Itt a zenei hang lesz a szemléltető eszköz. Mivelszámíthatunk a gyermek utánzókészségére, ezért legjobb szemléltetés az óvónőéneke. A vizuális szemléltetés (képek, tárgyak) itt másodlagos, ugyanúgy, mint averbális (mese, vers).c) A korhozmértség elvét fontos betartani a dalok, zenehallgatási darabok,énekesjátékok kiválasztásánál. Betartásával biztosítjuk a gyermekek egyenletesmegterhelését. Amennyiben a korukhoz mérten nehéz, igényes feladatok eléállítjuk őket, nem lesznek képesek ezeket a feladatokat megoldani, túlterheljükőket, elveszítik önbizalmukat. Ellenkező esetben, tehát ha túl könnyű a feladat,untatjuk őket, és nem biztosítjuk fejlődésüket. Hogy a követelmény korhozmértlegyen, egyformán fontos a gyermek lelki, testi és zenei fejlettségi szintjénekpontos ismerete. Ez ellen az elv ellen legtöbbször a dalok kiválasztásánálvétenek, ahol a dalok hangkészlete túlhaladja a gyermekek hangterjedelmét.d) A fokozatosság elve az egyszerűtől az összetett felé, az ismerttől azismeretlen felé, a közelebbitől a távolabbi felé, a konkréttól az absztrakt felévaló haladást hangsúlyozza.e) A céltudatosság és következetesség elvének feltétele a zenei neveléscéljainak és feladatainak pontos ismerete. Állandóan tudatosítani kell, hogymilyen célt akarunk elérni. Elengedhetetlen a zenei képzés pontos megtervezése,és a hatásos oktatási módszerek alkalmazása.f) A tudatosság elvének alapja, hogy a gyermek ismerje fel, tudatosítsa zeneitevékenységének lényegét (például: azért ringatjuk a babát, mert el akarjukaltatni, vagy azért énekeljük az altatót halkan, mert el szeretnénk altatni).g) Az egyéni bánásmód elve. Minden gyermek más-más zenei képességekkelrendelkezik. Külön figyelmet kell szentelnünk a zeneileg kevésbé fejlettgyermeknek, többet kell vele foglalkoznunk. A tehetségesebbeknek igényesebbfeladatokat adhatunk, hogy képességeiknek megfelelően fejlődjenek tovább.6

1.6. A jó óvónő tulajdonságaiAz óvónő a pedagógiai tevékenység központi tényezője. Személyiségemeghatározó a zenei nevelés folyamán is. Tulajdonságait a zenei foglalkozásirányításának (vezetésének) követelményei szempontjából 3 csoportba oszthatjuk:a) Általános emberi tulajdonságokAz óvónő legyen bizalomkeltő, munkájában legyen kötelességtudó éskövetkezetes, határozott, de nem merev, fölényeskedő, elbizakodott. Magatartásalegyen nyugodt, derűs, de ugyanakkor komoly és mértéktartó. A rábízottgyermekekkel foglalkozzon lelkiismeretesen, forduljon hozzájuk szeretettel.Legyen mindig pontos és példamutató. Közeledjen jóindulattal a gyermekekhez.Legyen igazságos a gyermekek elbírálásában, értékelésében, kerülje arészrehajlást, kivételezést. Legyen rendszerető, tanítványaitól is követelje meg arendet.b) A zenei képzettség feltételeiAz óvónő legyen minden munkájában alapos. Ismerje jól az anyagot,amit tanít, ismerje azt egészében és részleteiben, ismerje összefüggéseiben éstávlataiban.Fejlessze állandóan szaktudását, kísérje figyelemmel a szakirodalmat. Neidegenkedjen az újtól, hiszen a zenei nevelés is állandóan fejlődik, megújulásonmegy keresztül. Zeneileg legyen jól felkészült, hogy félelem nélkül énekelhessenés játszhassa el a szükséges zenei anyagot.c) A pedagógiai munka minőségeAz óvónőnek nemcsak tanítania, hanem nevelnie is kell. Legyen jóemberismerő, különösen növendékeit ismerje meg jól, hogy az alkalmazottmódszereit rugalmasan kezelhesse. Ismerje a gyermeklélektant, a gyermek fejlődésénektörvényszerűségeit, kísérje figyelemmel növendékei zenei életénekkibontakozását.Tudja fegyelmezni önmagát és növendékeit. Fegyelem nélkül a közösségimunka lehetetlen. A foglalkozásra való felkészülés során legyen gondos éskörültekintő. Sose álljon készületlenül a gyermek elé. Legyen optimista, bízzékmunkája sikerében akkor is, ha ez nem mutatkozik azonnal. Kerüljön a munkájábanminden öncélúságot. Legyen türelmes. Növendékeit az életre készítsefel.7

2. A ZENEI KÉPESSÉGEK ÉS KÉSZSÉGEKA gyermek születésekor különböző hajlamokkal rendelkezik, amelyek akörnyezettől és a neveléstől függően különböző irányban fejlődnek. Ugyanolyanhajlamokkal az egyik esetben nagy tehetség fejlődik ki, a másikban pedigközépszerűség.Megfelelő feltételek mellett a hajlamok képességekké fejlődnek.A képesség az embernek valamilyen tevékenységre való alkalmasságátjelenti. A zenei képesség zenei ráhatás és zenei tevékenység közben alakul ki.Paul Michel a zenei képességek négy csoportját különíti el:– zenei hallásként jelölt képességek: érzékelési, differenciáló képességek(hangmagasság iránti érzék, hangszínérzék, metrum-, ritmus-, tempóérzék),észlelési képességek (nagyobb zenei egységek – dallam, motívum, téma, ritmikaitagolódás – megfigyelésének képessége);– emlékezeti képességek a hangok, hangcsoportok, hangsorozatokminőségére, erősségére, időtartamára való emlékezés;– motorikus képességek: lehetővé teszik a zenei anyag hangszeren vagyénekhangon történő előadását;– szellemi képzelőerő: képzelőerő (belső hallás), gondolkodás(formaérzék – a zenemű felépítésének érzékelése).Az óvodai zenei nevelésben többek között ezeket a képességeketfejlesztjük.A zenei hajlamokkal rendelkező gyermekben a képességek játékosan,kevés gyakorlással, szinte észrevétlenül fejlődnek. A legtöbb gyermeknélazonban a zenei képességek fejlődése csak alapos, tervszerű nevelőmunkával éssok gyakorlással érhető el. A legtöbb gyermekben kifejleszthetők ezek a képességek.Egyedül abban az esetben nem fejlődnek, ha a gyermeknél kóros elváltozásoktapasztalhatók, vagy ha a zenei ráhatások a kellő időben elmaradtak. Agyakorlatlanság mellett a gátlások is a fejlődés elmaradásához vezethetnek. Agátlásoknak többféle oka lehet:– a gyermek tudatában van saját hiányosságainak, ezért nem merénekelni;– nevelési hiba eredménye: „botfülűnek” nevezik, elhallgattatják abizonytalanul intonáló gyermeket;– lelki megrázkódtatás érte.Ahhoz, hogy a zenei képességek fejlődésnek induljanak, sokszori,ismétlődő akusztikus hatás szükséges. Kezdetben fontos, hogy ez a hatásritmusban, hangmagasságban, hangszínben és tempóban ugyanolyan legyen,mint amilyen előadására a gyermek is képes. Ezért az óvónő előadásának alkalmazkodniakell a gyermek hangmagasságához, mozgási lehetőségeihez.8

Az egyes képességeket speciális képességfejlesztő gyakorlatokkal ésdidaktikai játékokkal fejleszthetjük.A zenei nevelésen belül a képességek és a készségek szoros kölcsönhatásbanvannak egymással.A készség gyakorlattal, gyakorlással megszerzett képességet, ügyességetjelent. A zenei készségek kialakulásánál a zenei tevékenységek meghatározottösszetevői automatizálódnak. A készségek tulajdonképpen a képességek alapjátképezik, de egyben a képességfejlesztés eredményei is. Pl.: ha egy gyermekkelsok azonos típusú ritmusgyakorlatot végeztetünk – a ritmikai egység ráismerésének,felfogásának, reprodukálásának és alkalmazásának a készségét alakítjukki nála –, egyben fejlesztjük a ritmusérzékét, ami a zenei képességekrendszerébe tartozik.A zenei nevelésben a képességfejlesztés megelőzi a készségfejlesztést. Azóvodában alapvetően képességfejlesztés folyik, mert az itt folyó zenei tevékenységekközül csak kevés kerül tudatosításra.2.1. A gyermek zenei fejlődéseA gyermek zenei fejlődése szoros összefüggésben van az általános testi ésszellemi fejlődésével. Érzékelése mindjárt a születés után fejlődésnek indul.Már a csecsemőkorban működésbe lép valamennyi érzékszerv. Születése utánlegelőször az egyensúlyérzék jelentkezik, majd néhány nap múlva a hallás is,legutoljára pedig a mozgási érzékelés.A kisgyermek születésétől fogva élénken reagál a helyváltoztatásra ésringatásra. A ritmikus zörejeket, hangokat már féléves kora előtt szívesenhallgatja. A második félévben már ritmikus testmozgással kíséri a mondókát,éneket, zenét.Hintázó, önmagát ringató és táncos ritmikus mozgások minden egészségesgyermeknél megfigyelhetők. Ülő helyzetben törzsével előre bólogat, állvakorlátba kapaszkodik és karjának hajlításával, nyújtásával előre-hátra ringatózik.Állva apró térdrugózásokat végez, kis terpeszben testsúlyát egyik lábáról amásikra áthelyezve táncol. Ezeket a mozgásokat zene nélkül is ismételgeti.A gyermek hangadása és mozgása egész pici kortól szorosan együtt jár: agőgicséléshez mozgás, a mozgáshoz gőgicsélés, kiáltozás és az énekléshezhasonló hangok társulnak.Az első beszédkísérletei is közelebb állnak a zenéhez, mint a beszédhez. Amegismert állatoknak, tárgyaknak, jelenségeknek nevét hangjuk utánzásávalképezi.A gyermek hangszalagja születéskor 5 mm hosszúságú. Növekednihatéves kortól kezd. Ekkor évenként 1–1 mm-t növekszik a mutálásig. A hangszalagmérete 5 éves kortól kb. annyi mm, ahány éves a gyermek.9

Énekelni a második év végére kezd. Ez az énekhang azonban mégnagyon közel áll a beszédhez. A hangszalagok fejletlensége és a hangképzőszervek kis mérete miatt a gyermek csak kis hangterjedelemben képes énekelni.Általában akkora hangtávolságban énekel, ahány éves. Tehát hároméves gyermektőlszó-mi és mi-re-dó hangkészletű dalok éneklését várhatjuk, a hatévestőlpedig pentaton dó-lá hangterjedelmű dalokét.A gyermek fő tevékenysége a játék. Ebben éli ki mozgásigényét, ezenkeresztül szerzi ismereteit, ezzel fejezi ki érzelmeit és gyűjti élményeit. A zeneritmusa szabályos mozgásra készteti. A mozgás hároméves gyermeknél mégnem elég határozott, rendezett. Tempója lassú, ingadozó. Mindennek oka atesti és idegrendszeri fejletlenség, a figyelem ingadozása, az önuralom hiánya. Ahárom óvodai év alatt a bizonytalan mozgás határozottá, szabályossá rendeződik,tempója felgyorsul.A gyermeknek erősen fejlett az utánzó ösztöne. Ezt kihasználva a tanulásais erre épül.Mivel a gyermek érzelmi lény, a világot is az érzelmein keresztül közelítimeg, ezért a gyermeket megközelíteni is az érzelmein keresztül lehet. Ebbennyújt segítséget az óvónőnek a zene, amely érzéseket, hangulatokat közvetít.Az óvodába kerülő gyermek még egyedül játszik, de hamarosan érdeklődnikezd társai iránt, önuralma lassan fejlődésnek indul, így alkalmassá válik aközös játékra és közös zenélésre.A kisgyermek zenehallgatása néma együtténekléssel jár, és az átélés legtöbbszörritmikus mozgásban nyilvánul meg: bólogatás, ütögetés lábbal vagy kézzel,álló helyzetben ringó táncmozdulatok. A kisebb gyermek ösztönösen együtt énekliaz ismert dallamokat az előadóval, a nagyobbak már rendelkeznek annyiönuralommal, hogy képesek végighallgatni az ismerős dalokat beleéneklés nélkül.Az alkotótevékenység a kisgyermeknél még gátlástalanul jelentkezik. Bármilyenritmusba szedett vagy szedhető mondatot szívesen énekel egy ismert dalmintájára.2.2. A gyermek fejlődése óvodáskorbanA gyermek hároméves korában egy sor, különböző mértékben kifejlődöttképességgel lép az óvodába. Ezeknek szintjét a gyermek testi és szellemi fejlettségeés az addig szerzett élmények határozzák meg.A gyermekek általában három évet töltenek az óvodában, ezt a háromévet a nevelés és oktatás egységes folyamatának kell tekintenünk. A korszerűóvodai oktatás arra törekszik, hogy a gyermek ismereteit ne csak verbálisan,elvontan, hanem cselekvő és gondolkodó tevékenység útján szerezze. Azóvodai zenei nevelésben ez az éneklésen és közvetlen élményen alapuló ismeretszerzéstjelenti.10

A kiscsoportosok az év végén már önként részt vesznek a közöséneklésben. Az óvónő segítségével csoportosan együtt énekelnek az egyvonalasd és h hangok között. Éneklés és játék közben kialakul a csoport egyöntetűtempója, játékos mozdulataikat megközelítően egyszerre és ritmikusan végzik.Az előírt dalanyagot amennyire lehetséges tisztán és biztosan képesek énekelni.A mondókákat ízlésesen kiemelt hangsúllyal, a természetes beszéd hanglejtésénekmegfelelően mondják. Megkülönböztetik a magasabb-mélyebb hangokat,és kézzel jelzik, amit hallottak, énekeltek. Képesek néhány percig az óvónő énekesvagy hangszeres előadására figyelni.A középső csoportosok közös tevékenységén már bizonyos fokú biztonságtapasztalható. Éneklésük közepes hangerővel, tisztán szól az egyvonalas ésa kétvonalas c között. A tisztaság a dallamon és a szövegmondáson egyformánérzékelhető. Képesek átvenni a megváltozott kezdőhangot. Játékos mozdulataikritmikusak és esztétikusak. A megtanult anyagot teljes biztonsággaltudják előadni az óvónő kezdése után, majd óvónői segítséggel egyenként is.Az egyenletes lüktetést és a dal ritmusát egyénileg is hangoztatják. Ritmushangszerüka dob és a triangulum.A nagycsoportosok zenei tevékenységei mindinkább tudatossá, önállóváválnak. Játékos mozdulataikat, tánclépéseiket, könnyed, tiszta éneklésüketfigyelmesen illesztik társaik mozgásához, énekléséhez. A feladatokat, a játékbanvállalt szerepüket igyekeznek önállóan megoldani. Éneklésükön megjelenik adal jellegének kifejezése. Dalaikat az egyvonalas c és a kétvonalas d közöttihangtávolságon belül éneklik. Az anyagot képesek olyan biztonsággal énekelni,hogy azok csoportosan és egyénileg is tiszták, és már maguk is el tudjákkezdeni, óvónői segítség nélkül. Visszhangjátékaik csoportosan és egyénileg isfolyamatosak. Már önálló dallamalkotásra is képesek. Éneklés közben a dallamhaladási irányát a levegőbe rajzolják. Megtanulják a réztányér használatát. Mármaguk is kezdeményeznek egyszerű körjátékokat. Szívesen és figyelmesenhallgatnak néhány perces muzsikát.11

Felhasznált irodalom1. Bors, É., Jókai, M.: Szólj, síp, szólj! SPN Bratislava 1993.2. Fejesztő füzetek: Óvodai zenei nevelés. Megyei Pedagógiai Intézet, Nyíregyháza,1992.3. Forrai Katalin: Ének az óvodában. Zeneműkiadó, Bp. 1975.4. Ittzés M., Róbert G.: Ének-zene az óvónői szakközépiskola 2. és 3. osztályaiszámára. Tankönykiadó, Bp. 1990.5. Kantor, Š.: Piesne pre najmenších. SPN, Bratislava, 1974.6. Kodály Zoltán: Zene az óvodában. Zeneműkiadó, Bp. 1958.7. Michel, P.: Zenei képesség, zenei készség. Zeneműkiadó, Bp. 1964.8. Mózsi, F.– Kopinová, Ľ.– Podhorná, A. – Ružičková, T. – Dibák, I.: Zeneinevelés és módszertana a pedagógiai szakközépiskola 2., 3., 4. osztályai számára,SPN, Bratislava, 1987, 88–89.9. Mózsi, F., Pék, F.: Zenei nevelés, szakmai és módszertani segédkönyv atanításhoz az alapiskolák 1. és 2. osztályában, SPN Bratislava, 1976.10. Kopinová, Ľ. – Bystřická, K. – Procházková, F. – Urdová, D.: Metodikahudobnej výchovy pre stredné pedagogické školy. SPN, Bratislava, 1995.11. Program výchovy a vzdelávania detí v materských školách, LudoprintTrenčín, 1999.12. Szarkáné, H. V.: Az óvodai ének-zene foglalkozások módszertana. NemzetiTankönyvkiadó, Budapest, 1995.13. Szőnyi, E.: Kodály Zoltán nevelési eszméi. Tankönyvkiadó, Budapest, 1986.14. Törzsök, B.: Zenehallgatás az óvodában. Zeneműkiadó, Bp. 1982.15. Zilahiné – Mészárosné – Forrai Katalin – Eszetzkyné: Az óvodaifoglalkozások módszertana. Tankönyvkiadó, Bp. 1990.12