Pdf olvasása - Magyar Kaktusz és Pozsgás Társaság

Barna JánosAz USA kaktuszos tájainZusammenfassuns: Der Autor des Artikels lOsst seine Reise in den USA(1997) aufleben, als er ein Teil der Kakteenlebensrüume befahren und überden Umstánde der Fundorte bzw. über den Kakteenpopulationen Erfahrungensammeln konnte.Abstract: The author of the article recalls his travel memories to the USA inthe spring of 1997 when they visited almost every habitat of cacti and gotexperience about the conditions of the habitat and the populations of cacti1997. tavaszán két kaktuszostársammal bejártuk az USA délnyugatirészét, kaktuszok után kutatva. Aközel egy hónapos túra során sokszép helyen jártunk, sok kaktusztmegtaláltunk eredeti, természeteskörnyezetében. Annak ellenére, hogyaz Egyesült Államokban viszonylagkevés kaktuszfaj él, mi ezeknekgyakran a töredékét láthattuk. Kimaradtsok ritka és sok gyakori faj is.A rendelkezésre álló idő alatt lehetetlenbejárni a hatalmas területet,ahol kaktuszok élnek. Meglepő voltszámomra egyes, itthon ritkaságnakszámító növények itt viszonylag tömegeselőfordulása. Ilyenek azEchínocactus polycephalus és horizonthalonius,néhány Echinomastusés Scierocactus faj. Ezek a számukramegfelelő élőhelyeken meglepő tömegbenélnek. Az Echínocactus horizonthaloniuspéldául Texas északnyugatirészén közönséges, az E.polycephalus pedig California ésNevada bizonyos területein él nagyterületeken, sok helyen néhány méterenkénttalálható méteres telepei. Ritkaságukoka itthon minden bizonnyalrendkívül lassú fejlődésüknek és amiénktől nagy mértékben eltérő klímáhozvaló alkalmazkodásnak köszönhető.(Ezenkívül erre az evolúciós„útra" jellemző különleges körülményeketigénylő szaporodásuknakis szerepe van!, szerkesztő.)Utunk Los Angelesben kezdődött,ide érkezett gépünk 1997. márciuselején. A városban nem sokatidőztünk, autót béreltünk és elindultunkelső célpontunk, a Yoshua TreeNemzeti Parkba amelyről már beszámoltam.Utunkat dél felé folytattuk tovább,hogy az Anza sivatagon áthaladvaArizona déli részére érjünk.Útközben egy Vista nevű kisvárosbanfelkerestünk egy kaktuszkertészetet.Számunkra hihetetlen méretekbentermesztenek itt kaktuszt, gyakori ésritka fajokat egyaránt. így százávalálltak itt eladó virágzóképes Discocactus,Uebelmannia, Pelecyphorastb. példányok. Minden növény sajátgyökerén, pontos névvel ellátva álltaz asztalokon. Az árak nevetségesenalacsonyak: egy láda növény 20-60dollárba került, fajtól függően. A kisebb

3. kép Opuntia macrocentra El Paso-tól délre, 70 mérföldreFotó: Barna Jáno4. kép Agavé lecfiuguilla és Echinocereus pectinatus v. dasyacanthus El Paso-tól délre

Az USA kaktuszos tájain DEBRECENI POZSGAS-TAR 173zinkút-kocsma-vegyesbolt komplexummögötti sík, de dimbes-dombos területetjártuk be a tulajdonos szívélyesengedélyével. Itt rengeteg érdekesnövény él, minden méteren újabb ritkaságottaláltunk. A terep alacsonycserjékkel (Larrea tridentata) borított,itt-ott sziklakibúvásokkal. Itt is rengetegOpuntia macrocentra él, és egymásik Opunta faj, talán O. ptiaeacanthalehet. És megjelent az Agavélechuguilla, (4.sz. kép), ami ezutánszintén sokáig elkísér, egészen Új-Mexikó déli részéig. Agavéra alighasonlít, keskeny, 1-2 cm széles, sötétzöldlevelei egy irányba hajlanak,inkább fűcsomóra hasonlít. Nagy tömegekbenés mindenütt. Igazi meglepetésvolt számunkra az Echínocactushorizonthalonius, (5,sz. kép), ami szinteméterenként nőtt. Apró és kifejlett, 20-30 cm magas példányok vegyesentenyésztek, ami életerős, szaporodópopulációt* jelez. Él itt két Echinocereusfaj is: az E. stramineus hatalmasfehér párnái és egy E. coccinneusváltozat néhány fejes sötétzöldpéldányai mindenütt megtalálhatók.A Glandulicactus uncinatus var.wrightii is jelen van. Tövisei akárarasznyiak is lehetnek. A sziklákonkét apró növényke is él. Az egyik azEscobaria tuberculosa. Kis, gömb alakúpéldányai szépek, de a nagyobb,megnyúlt növények az alsó részekenelvesztik a tövisüket, ezzel meglehetősentépett külsőt vesznek fel. Amásik törpe a Mammillaria lasiacantha.(6.SZ. kép). Ennek legnagyobb példányai3-4 cm-esek voltak, de apró,alig fél cm-es növényeket is találtunk.Éppen virágzásban volt, a legkisebbpéldányok is virágot hoztak. Előfordulásárajellemző,hogy kis, 1-2 méterármérőjű területen él egy-egy minipopulációban 20-30 példány. Ilyencsoportot 4-5 db-ot találtunk. Élt ittegy sűrű fésűs tövisű Echinocereus,talán az E. dasyacanthus (4.sz. kép).Nagy 30-40 cm-es példányok isakadtak. Éppen virágzott, virága hatalmas,sárga színű. Külsőre teljesenhasonló növényeket találtunk későbbmás élőhelyeken, amiknek azonbanapró, barna viráguk volt, ami az E.chioranthus formakörére jellemző.Megdöbbentő mennyire hasonlíthategymásra a két faj.Továbbhaladva száraz füves területreértünk, ritka facsoportokkal. Ittteljesen más fajok élnek a fű között.Egy Echinocereus chioranthus változat,az E. chioranthus var. cylindricus,ami alig tövises, inkább nagytermetű E. viridiflorusnak látszik. Középtöviseegyes példányoknak van,másokon hiányzik. Újabb faj egy laposMammillaria, talán. M. meiacantha. Ésegy igazi titkaság, az Echinomastusintertextus. Ez utóbbi most kezdettvirágozni. Tövisei egy élőhelyen belülegységesek voltak, de élőhelyről élőhelyrenagy változatosságot mutatnak.A nap végén Alpine városkábanaludtunk. Itt kiderült mennyire segítőkészeka helybeliek. A városkába érvebetértünk az első motelbe szállást keresve.A recepciós szoba volt egybena család nappalija: apuka, anyuka,egy kisgyerek mászókában, és egy

174 DEBRECENI POZSGAS-TÁR Az USA kaktuszos tájainházi l

Az USA kaktuszos tájain DEBRECENI POZSGÁS-TÁR 175rítja a mészkő-sziklákat. Leginkább asziklák repedéseiben összegyűlő talajbanél. Ennek a hegynek a lábánáltalálható a barlang és a nemzeti parkturistaközpontja: egy vadnyugatihangulatú kis utca boltokkal, szalonnal.A hegyre turistaút vezet fel, aholrengetegen járnak. Az úttól alig párméterre élnek az Epithelanthák.Következő megállónk a WhiteSands Nemzeti Park, híres-hírhedtfegyverkipróbáló hely. Kaktuszt nemtaláltunk, csak néhány Yucca schidigeraélt errefelé. Nem is ezért jöttünk.A hely fő látványossága a hófehér homokbólálló sivatag. Úgy néz ki minthahó lenne, egy helyütt még szánkóztakis a dünéken (lo.sz. kép). Gyönyörű hely.Elérkeztünk egy időre utolsó ilyenstílusú kaktuszos helyünkhöz LasCruces mellett. Itt főként néhány nagyobbtermetű Opuntia faj dominál,közöttük hatalmas, 40-50 cm magasés 8-10 cm átmérőjű fejekből állóEchinocereus coccinneus sz. kép)csoportokkal. Itt-ott Lepidocoryphanthamacromeris foltok nőttek. A Ferocactuswislizenii-k nagy példányaigazdagon díszlettek, terméseiktől (12.sz. kép).Ezután hosszú utazás következettészakra, Utah állam vörös talajú,Scierocactusos tájaihoz. Útközbenmegálltunk Belén mellett. A célunk azitt élő Toumeya papyracantha felkutatásavolt. Első ránézésre is reménytelenfeladat az elszáradt fűcsomókközött a hasonló tövisek felismerése.Nem is találtuk meg. A talajtitt foltokban fű borította, közte csupaszfelületekkel. Nagy telepekben nőtt aCorynopuntia clavata és az Opuntiapolyacantha. Előfordult egy feltűnőenvörös tövisű Escobaria vivipara változatis. Itt tű nt fel először az a Yucca faj, amiezután a Scierocactusok élőhelyeinmindenütt előfordul: a Yucca baileyi. Leveleikeskenyek, rojtos szélű ek, sötétzöldek,30-40 cm átmérőjű, talajon ülőfejecskéket alkotnak.Nemsokára megtaláltuk az elsőScierocactusokat, még Új-Mexikóban,alig néhány mérföldre a Four Cornershez,ahol az USA-ban egyedülállómódon négy állam határa találkozik:Arizona, Új-Mexikó, Utah és Colorado.A táj itt jellegzetes, a Scierocactusokélőhelyére jellemző volt: vörös talaj,ritkás fűcsomók, és alacsony, legfeljebb2-3 méteres göcsörtös törzsűfenyöfélék, borókák. Szinte az összesScierocactusos élőhely hasonló képetmutatott. (Lásd Buglyó Péter írását II./2., 3.számban. A szerk.)Utah lélegzetelállító sziklaformáirólnevezetes. Legismertebb a MonumentValley, de a környéken többhasonlóan gyönyörű hely található: aGod's Valley, a Mexican Hat szikla, ésegy meredek sziklafal, ahol a talajszintje hirtelen több száz métert emelkedik,és egy fennsíkban folytatódik. Asziklafalon félelmetes szerpentin vezetfel. A fennsíkon viszonylag sűrűerdő fogadott a másutt is látott elnyűttfenyőcskékböl. A bonsai kedvelői ittkedvükre csemegézhettek volna. Afák között foltokban még ott a hó. AScierocactusok sok helyen a hólébenállnak. Hideg nincs, rövidujjú pólóban

176 DEBRECENI POZSGÁS-TÁR Az USA kaktuszos tájainis kellemes az idő. A növények azilyen, hirtelen beköszöntő tavaszhozvannak szokva: a hó elolvadása utánnapokon belül nyári meleg fogadjaőket. Ezt itthon biztosítani szinte lehetetlen,talán ezért is olyan ritkák. Atermészetben megfigyelhető, hogysok idős példány körül kisebb-nagyobbmagoncok egész gyűrűje található.Ez arra utal, hogy a magokterjesztése nem túl hatékony. Még találtunktavalyi magokat a növényektetején és a tövisek között.Itt tartózkodásunk alatt MexicanHat falucskában laktunk. Az egész falunéhány motelből, boltból és étterembőláll, lakóházat nem találtunk.Ennek ellenére voltak a boltokban, főkénthelybeli indiánok. A falu a navahóindiánok földjének szélén található,az indián területen kívül. Általában érdemeselkerülni az indián kormányzatalatt lévő városokat, mivel itt kevés ésdrága a szállás, szórakozóhely aligvan, és helyi törvények szerint élnek.Néhány napot töltöttünk itt, majdvisszaindultunk végig Arizonán, LasVegas felé. Útközben nem álltunk meg,csak közvetlenül Arizona és Nevadahatárán, Kingman mellett. Ez már isméta Mojave sivatag területe, visszatértek aJózsué-fák és a többi, a Yoshua TreeNemzeti Parkból jól ismert kaktusz. Itt isgyönyörű Ferocactus acanthodes(cylindraceus) fonnák élnek (i3.sz. kép).Megérkezve Las Vegasba szállástkerestünk. Itt szabály, hogy nemszabad a motelokkal kezdeni. Általábana hatalmas kaszinó-szállodakomplexumokban a legolcsóbb a szállás.Csak hétvégeken, amikor ezekbennincs hely akkor kell a motelekben próbálkozni.Las Vegasra jellemző, hogyminden nagyon olcsó: a szállás, az étkezésis. Igy akarják idecsábítani aturistákat. A város meglepő, mozgalmasvilágát hetekig járhatjuk, akkor semnéztünk meg minden látványosságot.Minden kaszinó kínál valami néznivalót:saját vulkánt, kalóz-csatákat, 100 emeletmagas kilátót. A hullámvasút szintekötelező tartozék minden szállodamellett. Ilyen szórakoztató komplexumoktalálhatók a városon kívül is mindenüttNevadá-ban, sokszor a legváratlanabbhelyeken, a sivatag közepén,mindentől távol.A környék kaktuszos szemmel isrendkívül értékes. A Mojave sivatagkaktuszai élnek itt, kiegészítve néhányérdekességgel. Rengeteg Echínocactuspolycephalus él errefelé hatalmasfejekből álló méteres csoportokban. Általábanez a növény a legszárazabbhelyeken fordul elő, ahol sokszor semmimás növény nem él meg. Találtunk kiszáradófélben lévő Cylindropuntiákatott, ahol az E.polycephalus láthatóan jólérzi magát. Errefelé él az Echinomastusjohnsonii is. A többi Echinomastus fajtólnagyon eltérő növény: akár 20 cm magasrais megnő, erős 2-3 cm-es töviseivannak, és hatalmas rózsaszín vagysárga virága.Továbbindulva áthaladtunk aDeath Valley-n, a Halál Völgyén. Ez egykiszáradt sóstó medre, részben a tengerszintalatt, körbevéve 3000-4000méter magas hegyláncokkal. Ennek meg-

10. kép White Sands Nemzeti Park (Új-Mexikó)Fotó: Barna Jáno;11. kép Echinocereus coccineus változat Las Cruces (Új-Mexikó)

2. kép Ferocactus wislizenii Las Cruces (Új-Mexikó)Fotó; Barna János13. kép Ferocactus cylindraceus populációsearchlight-i elágazásnál Fotó; Barna János

Az USA kaktuszos tájain DEBRECENI POZSGAS-TAR 177Felelően szinte tejesen kihalt, néhánykülönleges helyi növénytől eltekintve.Nagyon érdekes szikla alakzatoktalálhatók errefelé, és nem mindennapiélmény tökéletesen sík, konyhasóbólálló mezőkön sétálni. Kaktuszcsak a peremén található hegyekbenél. Itt különösen gazdag Echínocactuspolycephalus populációkat találtunk,Mammillaria tetrancistra és Opuntiabasilaris társaságában. Élt itt egy aprótemrietű, vastag tövisű Echinocereusfaj (E. triglochidiatus!) is, és néhányJózsué-fa példány. Errefelé, a DeathValley nyugati peremén találkoztunkegy különleges fajjal: a Scierocactuspolyancistrussal. Ez hosszú sötétbordó és hófehér tövisekkel sűrűn borítottnövény, dombok kiemelkedő,széljárta tetején élt kis populációkban.Ezután elindultunk vissza LosAngelesbe, ahonnan a gépünk indulthaza. Előtte azonban búcsúzóul találtunkegy gyönyörű helyet Bakersfieldirányában, ahol az út mentén mindenüttsűrű Józsué-fa erdő állt, sokkalsűrűbb, mint a többi általunk bejárt helyen.Közöttük egy Opuntia basilarisváltozat, kivételesen nem kék, hanemzöld testtel és sárga glochidákkal.*Aki egyszer egy hasonló utat végigjár,az örökre megőrzi a táj vadszépségének emlékét. A sok viszontagság,késő éjszakába nyúló szálláskeresésekellenére benne ég a vágy,hogy egyszer visszatérjen és újabbcsodákat ismerjen meg. Szakmailag issokat jelent egy ilyen út, sok olyannövényről tudhatunk meg értékes információkat,amiknek a tartásával eddigsikertelenül próbálkoztunk. Az itthonmaradtak számára pedig annyiinfomnációt kell átadni, amennyit csaklehetséges, hogy ezzel is segítsük agyűjtőket újabb és újabb növényeksikeres felnevelésében.I RODALOMEarle, W., H.: 1980 Cacti of theSouthwest. Rancho Arrayo BookDistributor, South Los Feliz, ArizonaKümmel, F. Klügling, K.: 1987.Winterharte Kakteen. Neuman Veriag,Leipzig- RadebeulDebreczy, Zs.: 1976. Télállókaktuszok, agavék és pálmaliliomok.Mezőgazdasági KiadóFischer, P. C: 1995. Common Cactiof the South-west. Park andMonuments Association.Bensőn, L.: 1982. The Cacti of theUnited States and Canada. StanfordUniversity Press

HorváthLászlóSziklakert építés pozsgásoknakZusammenfassung: Der Autor erwatint die Grundkriterien des Felsgartenbausund listet die Arten auf, die sich bei ihm als winterharterwiesen hatten.Abstract: The author telis about the criteria of the building of rockgardensand lists species which have tumed out to be frost-proof.Kertünk legszebb része lehet egy jól megtervezett, megépített és beültetettsziklakert. Azonban az összes kertépítési mód közül ez igényli a legtöbb éslegnehezebb munkát, de az eredmény, azt hiszem, kárpótol mindenért. Azalábbiakban többek között saját tapasztalataimat felhasználva szeretnék kedvetcsinálni másoknak is ehhez az embert - több értelemben is - próbáló munkához.A sziklakertnek két fő típusa van:1. Lejtős (lábra)2. Sziget (2. ábra)Méreteit tekintve az erkélyládától egész domboldalakig terjedhet. A lényeg,hogy első látásra teljesen természetes, magától értetődő látványt nyújtson.Alapvető dolog még, hogy különböző nagyságú, de azonos fajtájú kövekethasználjunk. Legnagyobb mértékben ezek határozzák meg a végsőösszképünket, ezért ne legyen túl sok kö. Sajnos sok helyen láttam/látokúgynevezett „katonasír"-okat, azaz kis földkupacra sűrűn vagy ritkábban rászórtköveket. Ezeket, mint elrettentő példát le sem rajzolom, nehogy valaki ilyetvizualizáljon.Általánosan elmondható, hogy igyekezzünk mindig a rendelkezésünkre állóterep adottságait maximálisan kihasználni. Alulra jó vízelvezető réteget készítsünkegészen darabos, durva, majd azon finomabb téglatörmelékböl, vagy zúzottkőből, kavicsból, hogy a talaj bemosódását megakadályozzuk. A kövek nagyrésze legyen benne a talajban. A kőzetek hasadása, kristályosodásának rétegeia természeteshez hasonló legyen. (Például mészkősziklakertek esetében akristályosodási rétegek vízszintesek legyenek, s az is szebb, ha a kövek némilegerodáltak.) A kis teraszok vagy ültetőzsebek enyhén hátrafelé lejtsenek.A saját sziklakertem Debrecenben, tehát az Alföldön egy 8x4 m-es területenhelyezkedik el. Egy teraszos sziget (31-32. sz. kép). Építéshez kb. 6 m^ földet- aminek a felső rétege humuszos homok - és 2 tonna követ használtam fel. Akövek mérete 10 és 100 kg közötti (amit még egyedül viszonylag könnyenelbírtam). Házunk déli oldalán van, elég messze az öntözési lehetőségtől. Ezért -no meg, mert kaktuszos vagyok - döntöttem úgy, hogy szinte kizárólag csakszukkulens növényeket telepítek bele, közülük is elsősorban télállókat. Nagyon

Sziklakert építés pozsgásoknak DEBRECENI POZSGÁS-TÁR 179szépek és tetszenek a törpe örökzöldek és az alpesi növények is, de ezekfeltétlenül rendszeres öntözést igényelnek.A képeken azonban látszik, hogy vannak csak néhány fok fagyot elviselőnövényeim is, pl.: Agavé stricta (elől, éppen virágszárat hoz), A. filifera, A.americana. Ezeket komolyabb fagyok megérkezése előtt leviszem az üvegházamba.Amik garantáltan bírják akár a -23 C° -ot, vagy hosszú időn keresztülakár a fél méteres hóval való borítottságot is, azok nálam a következők: Agavékaibabensis, Yucca baccata, Y. filamentosa, Opuntia phaeacantha, O. imbricata,O. humifusa, O. hystricina, Corynopuntia clavata, különböző Sedum-ok éshagymás növények a Fritillaria-któl a Crocus -okig, valamint több Sempervivumfaj.A karbantartást már évek óta csak az esetleg nagyon elszaporodott növényekritkítása, illetve a gyomlálás jelenti. Mivel ez utóbbi nem tartozik a kedvencelfoglaltságaim közé, ezért a teraszokat nem, de a sziklakert körüli járó utakatmulcsoltam*, azaz fenyőkéreg darabokkal borítottam.Nem kis munka egy ilyen méretesebb sziklakert megépítése - főleg egyedül- de én úgy érzem megérte. Most már jobbára csak gyönyörködök benne. Azt ahavi 1-2 órás fenntartási munkát (tavasztól-ősszig) észre sem veszem.Remélem sikerült másokat is elgondolkodtatni egy kisebb vagy nagyobbpozsgás sziklakert megépítéséről! Még bőven van idő tavaszig felmérni adottságainkat,lehetőségeinket.Sikeres tervezgetést kíván:Felhasznált irodalom:HorváthDebrecenLászlóBrookes J. : 1993 Kertek Könyve.Officina Nova, Bp.Debreczy, Zs.: 1976 Télálló kaktuszok, agávék és pálmaliliomok.Mezőgazdasági Kiadó, Bp.Hamilton G.: 1990 Az élet kertje.Officina Nova, Bp.Hawthorne L.: 1997 Sziklakerti növények.Panamex Kft., Bp.Hessayon D. G. : 1995 Építem a kertem.Park Kiadó Bp.Izsák, B.né: 1989 Miniatűr sziklakertek.Mezőgazdasági Kiadó, Bp.

180 DEBRECENI POZSGÁS-TÁR Sziklakert építés pozsgásoknak1. ábra Lejtős szil

Papp LászlóAz Escobaria nemzetség IV.Zusammenfassung: Neben der allgemeinen Beschreibung, den taxonomischenProblemen und der Evolution dieser Gattung stellt der Autor auch die Arten, bzw.derén Umstánde am Standort und in Kultur vor Aus organisatorischen Grundén hatder Autor die Thematik derArűlfei verándert (Teil 4)Abstract:: After giving a generál description and saying about systematical problemsand evolution of tiiis genus the author writes about species, habituai and raisingconditions of them. The editor has exchanged the subject of articles for reason ofediting.Utolsó gondolatokban - befejezvén a kialakulásuk és fejlődésük csak aklímarekonstrukciókból és a geológiai változásokból következtetett, feltételezettfolyamatsorát - bizonyos koevolúciós (együttes fejlődés) jelenségekre is utalnunkkell. Ugyan - tudomásunk szerint - nincsenek speciális beporzó, magotvagy temriést fogyasztó állalfajai az Escobariaknak, mégis kimutathatók azok aszáraz élőhelyi rovarfajok, amelyek szeme kimondottan e virágszínekre érzékeny,ezeknek a virágoknak a belső színkörére, porzókörére és bibéjének színére,ami célpontot jelenthet (bogarak, hártyásszárnyúak). (Nagy többségük középV. hosszú-nappalos időszakokban virít, ami bizonyítja egy északi út evolúcióshatását.) Észak felé haladva főleg a nagy síkságon a virág mérete is nő,ami az észrevételt, valamint a felmelegedésük és ez által kinyílásuk intenzitásátis fokozza. Jellegzetes húsos falú, sok összetett szénhidrátot tartalmazó termésükis számos, elsősorban rovarfajoknak, de rágcsáló emlősöknek is táplálékotjelent, terjedési lehetőséget teremtve ezzel. Ezekből láthatóan, számos élettelenés élő tényezője lehetett az északi irányba való terjedésnek, esetleg visszajutásnak.A nemzetségről az ismereteink akkor kezdtek nőni, amikor 1923.-banBritton és Rose leírta, a mexikói Escobar botanikus testvéréről elnevezve. Ebbena leírásban elválasztották őket a Mammillariáktól, így a kisebb virágú fajokestek bele az új genusba. Majd főleg Buxbaum, Backeberg, később Tayior soroltát, korábban Coryphantha, Neobessseya és Neolloydia nemzetségbe tartozófajokat. Tayior 1983-as revíziós* munkájával, a virágfelépítés és elhelyezkedés,a termés- és magszerkezet, valamint az areolák és szemölcsök struktúrájaés viszonya alapján próbálta összeilleszteni e csoportot, fejlődéstörténetiszemlélettel, létrehozva a négy szekciót. A legutolsó vizsgálatok alapján, a legősibbAcharagma szekció aguirreana nevű faja annyira eltér, hogy önállónemzetség rangjára emelték (Glass 1998).

182 DEBRECENI POZSGAS-TAR Az Escobaria nemzetség IV.Szinte minden fajuld, megfelelő élettani átállás (folyamatosan csökkenő napi középhőmérséklet,megvilágítás és szárazság mellett) irtán jól bírják a hideget. (Fagypont alattis). Télállónak viszont már kevesebbet nevezhetünk, így ilyennek bizonyultak az E.stobilifomriis, E. sneedii, E. sneedii var. leei,* az E. orcuttii komplexum fajai (kistájai,alfajai, változatai), az E. vivipara* komplexum taxonjai, az E. emskoetteriana komlexumtaxonjai, az E. robbinsorum, az E. minima, E. dasyacantha északi változatai, az E.missouriensis* északi változatai, de tél-tűrésük igazán a csapadékmentesség - vagyisesőtől, (hótól) való védelem árán - bizonyos. (Csapadékos őszök és esős telek esetén acsillaggal jelölt fajok bírják nálunk legjobban a telet.)Szaporításuk általában nem jelent problémát. Tudnunk kell róluk azt, hogynem önbeporzóak ill. a legészakibb fajoknál találkozunk (általában) spontánönbeporzással. így mint minden fajból, belőlük több egyedet tartsunk, aholodafigyelünk a fajazonos beporzásra - vagyis mesterségesen porozzuk beőket,- főképpen a szabadon tartott fajok esetében. Magvaik általában jólcsíráznak, és a csiraképességüket sem rohamosan veszítik el. Tapasztalatainkszerint az északi, hidegtűrő fajok sem igényelnek hideghatást ehhez, de úgytűnik, csiraképességüket némileg fokozza az alacsony hőmérséklet. Jólelőkészített - viszonylagosan kórokozóktól mentes - magágy esetében,legalább egy éves korukig tartva a magasabb páratartalmat, komoly méretbelifejlődés érhető el. (És nem is feltétlenül kell ehhez koratavasszal vetnünk őket!)Mivel fényigényesek, vigyázzunk, hogy a párás környezet ebben, a juvenilisstádiumban ne jelentsen túlzott árnyékoltságot. A második évben egyre jobbanszoktassuk intenzív fényhez, de még ne nyaraltassuk őket teljesen szabadon. Aharmadik év a legtöbb fajnál, a mi nyári körülményeinkhez való szoktatás éve,ekkor lehet jól kialakított vízáteresztésű talajjal rendelkező sziklakertekbekiültetni, ill. a megjelölt néhány fajt takarás nélkül is kint teleltetni. (Takarva afelsoroltak jól bírják a telünket.) Viszont egyről soha ne feledkezzünk meg, hogy atéli fényhiányos időszak után fokozatosan kell fényakklimatizálni növényeinket. Azivarérett egyedek éves csapadékigénye 200-400 mm között van, ennél több csapadékis érheti őket, de akkor gyorsan száradjon ki a talajuk, főleg a felső régiókban.Mindenkit arra biztatok, hogy saját gyökéren próbálja megtartani őket, ez azesetek többségében nem ördöngös feladat. A sarjadzó fajok hajtásait viszonylagkönnyű gyökereztetni, de sokkal értékesebb és változatosabb agyűjteményünk, ha ivarosán szaporítjuk őket. (Ásványi anyagokban gazdag, kb1 %-nyi, humusztartalmú talajokat kedvelik. A fajok többsége bazikus alapkőzetekenlétrejött talajon él, de néhány vulkánikus kőzeteken kialakult talajontalálható.) Igénytelenségük, látványos virágaik, gyakori virágzásuk, nagyszerűés apró termetük miatt, az írásom végén újra csak ajánlani tudom őket!Papp LászlóDebrecen

Az Escobaria nemzetség IV. DEBRECENI POZSGÁS-TÁR 183Felhasznált és ajánlott irodalomAxelrod, D. I. 1940: Late Tertiary Floras of the Great Basin and Bordér Areas. Bulletin of theTorrey Botanical ClubAxelrod, D. I. 1948: Climate and Evolution in Western North America during Middle PlioceneTime. Evolution 2.Axelrod, D. I. 1950 : Classification of the Madro Tertiary Flóra. Camegie Inst. of Washington Publ.Axelrod, D. 1. 1950.: Evolution of Desert Vegetation is Westem North America. Camegie Inst. ofWashington Publ.Axelrod, D. 1.1966: The pleistocene Sonoma Flóra of Sunthem California Berkeley and Los AngelesBackeberg, C. 1961: Die Cactaceae V. Jena: 2940-3004Backeberg, C. 1977: Das Kakteenlexikon. VEB Gustav Fischer Veriag, JenaBarthlott, W., Voit, G. 1979: Plánt Systemtics and Evolution 132:205-229Bensőn, L. 1982 The Cacti of the United States and Canada. Stanford University PressBerger, A. 1929: Kakteen. Stuttgart. 278-280Boedeker, F. 1933. Ein Mammillarien - Vergleichs-Schlüssel, 14-17Bravo-Hollis, H. 1980. Cact. Suc. Mex. (Mexico) 25:65Britton, N. L., Rose, J. N. 1923: The Cactaceae. Washington. IV: 43-57Buxbaum, F., Endler, J. 1974: Die Pfanzen familie der Kakteen.Buxbaum, F. 1950-55: Morphology of Cacti (Part 1-3). Abbey Garden Press, California.Buxbaum,F. 1958: Cactus Culture based on Biology. Blandford, London.Chaney, R. W., Coriton, C. and Axelrod, D. I. 1944: Pliocene Floras of California and Oregon.Camegia Inst. of Washington Publ.Debreczy, Zs. 1976: Télálló kaktuszok, agávék és pálmaliliomok. Mezőgazdasági Kiadó, Bp.Earle, W.H. 1963: Cacti of the Southwest. PhoenixMolnár, B. 1984: A föld és az élet fejlődése.Tankönyv Kiadó, BudapestGlass, C. 1998 Guia pare la identificación de Cactaceas amenazadas de Mexico. Vol. 1. Coiyeacán Mex.Haage, W. 1979: Kakteen von A bis Z. Neumann Veriag, Leipzig- Radebeul.Justyák, J. 1995: Klimatológia. Kossuth Egyetemi Kiadó, DebrecenJustyák,, J. 1994: Észak-Amerika és az Északi Sarkvidék éghajlata Kossuth Egyetemi Kiadó, DebrecenJustyák, J. 1997: Közép és Dél-Amerika éghajlata.Kossuth Egyetemi Kiadó, DebrecenKádár, L., Félegyházi, E. 1971: BeitrSge zur Frage der Tertiaren und Quartaren Kimate der Erde.Acta Geographica Debrecina 1969/70. Tom.XV-XVI. pp. 275-303Kavaler, L. 1970: Freezing Point. Cold as a matter of life and death. New YorkKrainz, H., Buxbaum, F. (1956-1975) 1690: Die Kakteen, Lfg. Stuttgart. 14(15.8)Kümmel, F., Klügling, K. 1987: Winterharte Kakteen. Neumann Veriag, Leipzig- RadebeulMészáros, Z. 1969.: Virágzó kaktuszok. Mezőgazdasági Kiadó, BudapestNemes., L., Szabó., D. 1981: Kaktuszok. Mezőgazdasági Kiadó, BudapestPowel, J. W. 1962: The Lands of the arid region of the United States. MassachusettsRowley, G. 1997: A history of Succulent plants. Whitestone Gardens Ltd.Rowley, G. 1978: The Illustrated Encyclopedia of Succulents. Salamander Books Ltd. LondonTaylor,N.P.. 1983: Die Arten der Gattung Escobaria Britton et Rose, I-V. Kakt. and Sukk. 34. 4-8.76-79., 120-123., 136-140., 154-158., 184-187Tayior, N., P. 1986: The Identification of Escobarias (Cactaceae) B.C. and S. Sociaty, Oxford

Papp LászlóBritish Cactus & Succulent Journal 1999/3Folyó iratszemleA brit folyóirat szeptemberi számát, K. Grantham irása nyitja néhány nagyonnépszerű szukkulens nemzetség és faj bemutatásával a szőlőfélék (Vitaceae)családjából,* mint a Cissus és Cyphostemma, „Savanyú a szőlő" címmel. • E.von Juarsveld a Gasteria bayiissiana élőhelyének újabb bemutatásával, és aBCS Society élőhelyvédelmi alapítványának a faj érdekében tetttevékenységéről ír. (E faj Dél-Afrikában a Zuurhegységben él, rendkívül ritka ésbennszülött.) • J. Pilbeam most megjelent jelentős könyvének (Mammillaria)részletes bemutatásával folytatja oldalait a lap („Egy nagy és újszerű könyverről a népszerű nemzetségről" címmel.) (A könyvet mi is bemutatjuk majd akövetkező Pozsgás-Tár számban. Szerk.) • A Warionia saharáé ismertetésétvállalta J. A. Andissou, amely faj a fészkesek (Compositae) családjának egyszárazságtűrő cserjéje Észak-Afrikából. (Hozzáteszi „Ámbár nem szukkulens,viszont sok növény nő ezen az élőhelyen, amelyek kedveltek a pozsgásgyűjteményekben".) • A nyolcvanéves Francisco Stockingerről, a meteorológus-szobrászművészről,aki értékes infomnációkkal járult hozzá a fajokfelfedezésével, Brazília kaktuszainak megismeréséhez - művész nevén Xicoról- olvashatunk N. Gerioff és R. Zahra tollából. • „Látogatás John Smithgyűjteményében" címmel tudósít egy igazán nagyszerű gyűjteményről,amelynek a tartása is különleges, B. Weightman. • G. F. Smith és N. R.Crouch számol be néhány, a hagyományos (népi) gyógyászati, használat általfenyegetett, pozsgás növény populációjáról, „Kristályvirág-félék* a muthipiacon: Lithops lesliei, mint népgyógyászati növény" címmel (A két szerző a délafrikaiBotanikai Kutató Intézet kutatójaként vizsgálja a kristályvirág-félékhelyzetét és a hozzájuk fűződő valós ismereteket, valamint hiedelmeket.) • Akövetkező oldalakon három új könyvet ajánl a folyóirat. • „Problémák afajkeletkezésben" címmel vitatja meg a kérést, az elmélet nehézségeinekösszeütköztetésével az egyik fajból a másikba való átmenet folyamatában R.Stephenson. • Egy Nagy-Britaniában bennszülött, ritka pozsgás faj, a Sedumforsterianum típuslelőhelyéről olvashatunk L. Newton vis.szaemlékezéseiben. •A Neoporteria* senilis megjelenésének varázsáról és sajátságairól elmélkedikD. Lambia. • Miben közös a Cipocereus laniflorus és az Aloe jucunda? Mind akettő veszélyeztetett, és a híres Kew botanikuskert védelmi kutatásának ésműveleteinek a legfőbb célpontja, tudatja velünk részlettiiben is M. Mays. • C.Gamham a fény és energia intenzitást hasonlítja össze Anylia (London) és a pozsgásélőhelyek között (Nyugat-Európában éppen a fele például a Kalifomiai félszigetének,de a nyári nappal hosszúsága majdnem négy órával több Londonban, így a teljes

Folyóiratszemle DEBRECENI POZSGÁS-TÁR 185napi sugárzás nagyjából egyfonnává válik.) • „ Tudás szeretni az Agavékat" címmelmutatja be a nemzetséget, saját szemszögéből, az Agavék látványának méltatásával,számos faj eredeti élőhelyén az USA déli részén és Mexikóban J. Pilbeam. (Jó párremek fotó illusztrálja a cikket!) • Hat fajáról ír S. Mace a Dinteranthus (Kristályvirágfélékcsaládja) nemzetségnek valamint, részletezi a tartási módokat is. Gordon Rowleyfolytatja a télálló pozsgásokról szóló tanulmányát, - annak hetedik részében azegyévesekről (egynyáriakróO esik most szó. (Cleretum*, Portulaca és néhány Sedumfajról.)EGYESÜLETÜNK 2000.1. FÉLÉVI PROGRAMJAJanuár 29.:Február 26.:Március 25.:Évnyitó összejövetelünk. Az előző év értékelése.1. Melocactusokról. (ÚjrétI Endre)2. Közgyűlés. Tervezett napirendi pontok:a. /Az 1999 évi pénzügyi beszámoló előterjesztése(Molnár Imre)b. / 2000 évre a költségvetés előterjesztése (Szani Károly)c. / EgyebekHelye: KLTE Szervetlen Kémiai Tanszék1. Kedvenc növényeim. (Libnár Antal)2. Közgyűlés (A februári határozatképtelensége esetén.)a. /Az 1999 évi pénzügyi beszámoló előterjesztése(Molnár Imre)b. / 2000 évre a költségvetés előterjesztése (Szani Károly)cl EgyebekHelye: KLTE Szervetlen Kémiai TanszékÁprilis 15-16. Részvétel a vásáron. Szatmárnémeti gyüjtőtársak fogadása.Április 29-30. és május 1.: Vásár a Nagyerdei Állat és NövénykertbenMájus 6.:Május 27.:Május 30.:Június 24.:Télálló Echinocereusok. Svájci botanikus kertekben.(Szutorisz Gyula)Kaktuszok tartása fűtetlen fóliában (Barna János)Vásár a Nagyerdei Állat és Növénykertben (Gyermeknap)Az első félévben végzett munka értékelése.A kaktuszfélék kialakulásáról (Papp László)Összejövetelek kezdési időpontja 15,00 óra

Barna JánosKaktuszok az InternetenZusammenfassung: Einige für Kakteenlichhaher interessante Linkswerden in dicsem Artikel hesdiriehen.Abstract: Tiie author provides usiful key for peopíe interested in tiiefield to get acces to websites on the world wide web on cacti.Az Internet* tele van kaktuszos Információkkal. Megtalálni sem túl nehéz ezeket egy kissegítséggel. Ezt a kis segítséget igyekszem megadni az Olvasó számára. Akit komolyanérdekel a téma, az napokat, heteket tölthet az információk összegyűjtésével. Internethozzáféréssel nem rendelkezőknek is ajánlom, hogy keressenek olyan ismerőst, aki anekik tetsző információkat le tudja tölteni, és ki tudja nyomtatni a számukra. Rengeteg,meglepően érdekes és értékes ismeret-anyaghoz juthatunk ezen a módon. Azt csakfélve említem, hogy a legtöbb információ angol nyelven érhető el, ennek ismeretefeltétlen ajánlott.Néhány érdekes kaktuszos oldal az első lépésekhezCactus and Succulent Plánt Mail - a KözpontCíme: http://www.cactus-mall.com/index.htmlEzt a helyet minden internetezőnek érdemes megjegyezni. Az oldal meglepően bőségesgyűjteménye az Interneten elérhető kaktuszos információknak. Található itt mutató szinteminden egyesület, kaktuszkereskedés, és sok magánszemély kaktuszos oldalára. Többekközött a Magyar Kaktuszgyűjtők Egyesületének internetes lapja is megtalálható innen. Akövetkező kategóriákba sorolt lapokat érhetjük el:- nemzeti kaktuszklubok oldalai- nemzetközi, szakosodott egyesületek oldalai- egyéb kaktuszos szervezetek- kaktuszkertészetek- kaktuszos irodalom- kaktuszos könyveket árusító könyvkereskedések- kaktuszos termékeket és szolgáltatásokat kínálókKülön oldalakon megtalálható itt sok egyéb információ és szolgáitatás, példáuljelentkezhetünk Interneten keresztül a nagyobb kaktuszos egyesületekbe.Az eddigiekből is látható, hogy az oldal bőséges anyagot kínál, kiválóan alkalmasaz első kaktuszkereső lépések megtételére, de később is könnyen és gyorsanráakadhatunk itt a keresett információk lelőhelyére.Cactus and Succulent Field Number QueryCíme: http: //ralph.cs.cf.ac.uk/cacti/fieldno.htmlGyűjtőszám-adatbázis, mely az Interneten keresztül lekérdezhető. Sajnos otthoniszámítógépre nem tölthető le a szerzői jogok miatt. Kiváló, szinte teljes alista. A beírt gyűjtőszámról megad minden elképzelhető információt: a faj nevét.

Kaktuszok az Interneten DEBRECENI POZSGÁS-TÁR 187az élőhelyet, sok esetben a környezet és a talaj leírását is. Hasonlóan részletesinforniációk találhatók a kaktuszgyűjtőkről is, akik a gyűjtéseket végezték. Ajánlomminden kaktuszgyűjtőnek.A következő rövidítéseket használó gyűjtők számlistáit tartalmazza az adatbázis: A,AA, AG, AH, AM, B&K, BDH, BKS, BLMT, BLOSSF, BO, BV, BW, 0, CH, CR, CSD, CZ,DH, DJF EG, FGB, FH, FK, FO, FOSTER, FPAN, FR, FS, G, G & GOLD, GF, GL, GL &DONEY, GL & F GL & KIMNACH, GL & MENDOZA, GLASS & GLASS, GN, HK, HN,HNT, HO, HR, HS, HU, ISI, JLH, JM, JPR, JS, KK, KPR, L (LAU), LB, LF, LH, LNO, LZ,M, MB, MDF, ME, MGH, ML, MN, MZ.NM, NPT PF, PM, P, PP, PR, PV, R, RCH,REEVES, REP, REPP RH, RMF RP RRM, RWB, S, SB, SCHL, SP, STO, TK VZ, WK,WM, WP, WRACactus and Succulent Whazit PageCíme: http://people.clarityconnect.com/webpages/hjmann/cactus.htmKaktuszok azonosítására specializálódott szolgáltatás. Bárki küldhet be fotókat, amit azoldalon közzétesznek. Ha a látogatók közül valaki felismeri a növényt, az leírhatja egynaplószerű lapra. Itt néha egész kis viták alakulnak ki a növény nevét illetően, de végülmindig sikerül az azonosítás. Érdekes öttet, amit érdemes kihasználni.Kaktuszkertészetek az InternetenMegszámlálhatatlan kaktuszos cég jelent már meg az Interneten is. Ezek közül mutatokbe néhány, az Internetet kiválóan kihasználó oldalt. Természetesen, ahol lehetséges, ottaz egyéb, nem internetes elérhetőséget is megadom. A katalógusok az itt felsoroltoldalakon egyszerűen letölthetők és kinyomtathatók, ezzel lehetőséget adva azInternettől elzárt gyűjtőknek is a válogatáshoz. Rendszerint akad a közelben gyűjtő, akiezt meg tudja tenni és a rendelést is feladja. Arról nem is beszélve, hogy a katalógusokmaguk is hasznos információforrásként használhatókMesa GardenCíme: http://www.cactus-mall,com/mesa/index.htmlAz általam ismert legteljesebb kínálatot nyújtó kertészet, Steven és Linda Brackvezetik. Magokat és növényeket is kínál eladásra, kis- és nagykereskedelmimennyiségben is. Helyileg az USA-ban található, Új-Mexikóban, Belén városban.Specialitása, hogy a legtöbb magot pontos gyűjtőszámmal és élőhely megjelölésselkínálja, rendszerint egy-egy fajból több élőhelyről is rendelkezik maggal. Ebben azesetben megadja az adott élőhelyi fornia jellegzetességét. A magok minősége ésfajazonossága kiváló, a kikelő magoncok meglepően egységesek és a leírtjellegzetességeket viselik. A lista tartalmaz utalásokat a növény tartásáról, vetésiköriJiményeiről és fagytűréséről is. Ez utóbbi a kertészet egyik szakterülete. A másik akristályvirágfélék, ezekből rendkívül alapos és teljes a kínálat.

188 DEBRECENI POZSGÁS-TÁR Kaktuszok az InternetenAz oldalról letölthető és kinyomtatható a maglista, amit mindenkinek feltétlenajánlok megszerezni, szakkönyv gyanánt is használható. Az egyes formákról irtpár szavas angol megjegyzések egy szótár segítségével angol tudás nélkül ismegérthetök.Elérhetőség:Cím: Mesa Garden / PO Box 72 / Belén, NM 87002 USATelefon: 505-864-3131Fax: 505-864-3124e-Mail: cactus@swcp.comNavajo CountryCíme: http://www.cactus-mall.com/navajo/index.htmlÉszaki, ritka fajokra specializálódott kertészet, Fritz Hochstátter vezeti. Hihetetlenválasztékot találunk itt Scierocactus, Pediocactus és hasonló nemzetségekfajaiból, pontos élőhely és gyűjtőszám megjelöléssel. A tulajdonos számtalankönyvet is írt ezekről a növényekről, amik szintén megrendelhetők könyv alakbanvagy CD-n. Kapunk egy kevés termesztési és magvetési leírást is, kényesnövényeket, valamint a könyvekből is láthatunk részleteket kedvcsinálóul.Elérhetőség:p.o. box 510201 / D-68242 / Mannheim / Gennanyvagy:Hamlyn Valley /Modena, Utah / 8453 / USAtel. (0621) 794675 (international 49-621-794675)Conos ParadiseCime: http://www.cactus-mall.com/conos-paradise/index.htmlKristályvirágfélékre specializálódott kertészet, Uwe Beyer vezeti. Nagy választékbantalálunk ezekből a növényekből pontosan azonosított, gyűjtőszámos növényeket.A katalóguson kívül számtalan értékes információ is található itt,többek között gyűjtöszámos listák az ide tartozó fajokról és formákról.Elérhetőség:Dorfstr. 10 D-56729 Nettehoefe Germanytel. & fax: 0049(0) 2655 3614Doug and Vivi RowlandCíme: http://www.cactus-mall.com/rowland/index.htmlLeginkább kristályvirágfélékre specializálódott, de számtalan más kaktusz éspozsgás fajt is tartalmaz a katalógusuk. Ez megjelenik egy kedves kis könyvalakjában is, ami válogatást tartalmaz a kínálatukból, sok képpel kiegészítve.Megrendelhető a Rainbow Garden Bookshop-ból is, 1-2 dolláros áron. Máskönyvek megrendelése mellé kiváló kiegészítő.Elérhetőség:200 Spring Road, KempstonBedford, England, MK42 8NDFax: +44 1234 358 970

Buglyó PéterFolyóiratszemle - KuaS 1999./1-4 számKuaS 1999/1.A KuaS januári számánál^ első írása G. R. W. Frank, W. Metorn és E.Scherer munkája, amelyben egy új Echinocereus reichenbachii fomriát mutatnakbe. A Coahuilában honos új fomriát intenzívebb virágszíne és finomabb töviseikülönböztetik meg az alaptípustól, -f A Bemutatjuk rovatban J. Ettelt cikke olvashatóaz Eriocactusok történetéről, -f A. Böchner egy igazi különlegességrőltudósít: az amúgy is nehezen virágzó Mammillaria (Mammilopsis) senilis fehérvirágú változatának a virágzásáról. A fehér virág habitusában azonos a vörösével,de kisebb méretű. ••• A taxonómiai rovatban egy új faj, a Coryphanthahintoniorum Dicht & A. Lüthy spec. nov. bemutatása szerepel. A mexikói NuevoLeón államban talált új fajt közeli rokonától a C. sulcata-tól eltérő tövisei ésvirágszíne különbözteti meg. W. Hoffmann visszaemlékezésében a CurtBackeberggel* való találkozásáról ír. ••• A szép fotókkal is illusztrált rövid munkájábanW. Niestradt a kelet-afrikai Haemanthus multiflorus-t ismerteti. -•• K.Wassermann a légbuborékos fóliával való külső hőszigeteléssel kapcsolatos tapasztalataitosztja meg az olvasókkal. „Krémfehér x mélyvörös = sárga" A fenti„egyenlet" értelmezéséről G. Sporleder ír, aki Lobiviák és Echinopsisok keresztezésévelfoglalkozik; a szép fotókat nézve nem is eredménytelenül.KuaS 1999/2.Az Ariocarpus és más mexikói kisnemzetségek élőhelyére kalauzol W. vanHeek. írásában az Ariocarpus trigonus, a var. minor, a var. elongatus, valamintaz Obregonia denegrii temnőhelyének klimatikus és talajviszonyait foglalja öszsze,a növényeket néhány pompás képpel is bemutatva, -f Az 1998-ban elhunytCharles Glass által hátrahagyott két új fajleírást ismertet J. M. Lüthy: a Mammillariaschw^einvariana-ét, valamint a Thelocactus garciae-ét. -f D. Herbel rovatábanaz Echinomastus macdowellii-t, az Agavé victoria-reginae-t, a Mammillariamatudae-t, a Turbinicarpus schmiedickeanus-t, a Sedum rubrotinctum-ot és aThelocactus hexaedrophust mutatja be. -f E. Lutz az USA-beli Organ PipeCactus National Monumentben tett útjáról számol be, összefoglalva az északamerikaikontinens négy sivatagi területéről és azok flórájáról a legfontosabbismereteket. 4- D. Herbel ezúttal a magvetéshez használt talajok fertőtlenítésitechnikáiról ír. Munkájából az is kiderül, hogy kis mennyiségeket mikrohullámúsütőben érdemes a leggyorsabban csíramentesíteni, -f D. Supthut írásában KariSchumann 100 éve megjelent híres monográfiájára emlékezik (Gesamtbeschreibungder Kakteen), amely mű először igyekezett rendet teremteni akaktuszok névkáoszában.

190 DEBRECENI POZSGÁS-TÁR FolyóiratszemleKuaS 1999/3.W. Burow az Aporocactus flagelliformis mexikói élőhelyét kereste fel. írásábana talált példányokat mutatja be: a mintegy 0,5 cm átmérőjű hajtások akárkétméteresek is lehetnek. ••• Érdekes dolgozatában W. Sporbert arról számolbe, hogy milyen összefüggés lehet a termesztő talaj megnövekedett sótartalmaés a magoncok növekedése, illetve pusztulása között, -f Az Echinocereusdasyacanthus virágszínének sokféleségét illusztrálja szép élőhelyi fotókkal E.Scherer. A Rio Grandé USA felőli oldalán tett útja során, kis területen, a világosrózsaszíntől a mélyvörösig terjedő illetve sárga virágú példányokat kapott lencsevégre.••- A Turbinicarpus alonsoi-val kapcsolatos magoncoltási tapasztalatairólír. A. Neumann. A Pereskiopsison nevelt, jól fejlődő példányok 6hónapos korukra elérték a 4 cm-es átmérőt. ••• A taxonómiai rovatban A.Hofacker és K. Herm munkáját találjuk egy új taxon, a Paródia (Notocactus)langsdorfii subsp. multiceps-ről. A szerzők tárgyalják az Uruguayban talált újalfaj és a P. langsdorfii közötti eltéréseket. • Szép fotókkal folytatódik E. Lutznaka februári számban megkezdett úti beszámolója az Organ Pipe CactusNational Monument kaktuszflórájáról. Rövid írásában L. Rennemann arróltudósít, hogy idős, nem tápoldatozott Ariocarpus kotschoubeyanus példánya azoldalán két sarjat hozott.KuaS 1999/4.„Kaktuszok a ködben". Ez a mottója B. Schlumpberger írásának, aki a délbrazíliaihegyi esőerdőkbe kalauzolja el az olvasót. Epifiton kaktuszok mellett ittél a Notocactus linkii var. buenekeri is. • J. M. Lüthy egy sarjadó Thelocactusrinconensis-t mutat be a mexikói Nuevo León állam déli részéből. ••• Mirevigyázzunk, ha szabadon kiültetett növényeket is szeretnénk azüvegházunkban? Erre a kérdésre válaszol D. Herbel hosszabb írásánakmostani első részében, -f A KuaS 1998/6. számában megjelent írásrareflektálva W. Niestradt saját tapasztalatait adja közre a kaktuszostalajkeverékekhez használható agyagféleségekről. ••• Ismét hat szép pozsgásfotóját láthatjuk és tömör leírásukat is olvashatjuk D. Herbel jóvoltából. Abemutatott növények: Mammillaria stampferi, Aloe jucunda, Stenocactusheteracanthus, Hatiora x graeseri (húsvéti kaktusz), Mammillaria huajuapensisés Pachyphytum oviferum. -•• Irodalom- és botanikatörténeti írásában J. EtteltGoethe és a Bryophyllum calycinum (Kalanchoé pinnata) kapcsolatáról ír. • Azáprilisi szám nem maradhat tréfa nélkül: egy szokatlanul nagyra nőtt Notocactus(Eriocactus) leninghausii-ról olvashatunk.Dr. Buglyó PéterDebrecen

A Weingartia WERDERMANN nemzetség IILA Weingartia nemzetség taxonjainak (fajainak) ismertetéseZusantmenfasiins: Der Autor informiert üher den Namen der biiher heschriebenenArten und Taxen, dann stellt er sie die letzte Variation der Taxonomie(Donald-Bredero 1979,1981, Preston-Mafltam 1992) beacMend dar.Abstract: Tlie writer introduces the names of species and other taxons ofWeingartia genus than wües about them in detail accepting their last revision(Donald-Bredero 1979,1981, Preston-Mafltam 1992)24. Weingartia pilcomayoensisCARD .pilcomayo­Alapnév: Weingartiaensis CARD. 1964A fajnév eredete: a fajnév az elsőmegtalált populáció lelőhelyéreutal.Az elsődleges faji Jelleggel bírószervek leírása:Virágja 40 mm hosszú, sárga. Areceptakuluma és a perikarpellumazöldessárga. Magcsoport Neocumingii.A másodlagos faji Jelleggel bírószervek leírása:A teste golyó alakú, 130 mmmagasig és 120 mm átmérőjűig.Bőrszövete kékeszöldtől vöröses-zöldig.Bordáinak száma körülbelül 14,erős dudorokra vannak felosztva. Areoláikörülbelül 10 mm átmérőjűek,szürkék, gyapjasak. Tövisei igen erősek,fehéresek, a hegyük szürkékvagy barnák, alul vastagabbak. A peremtöviseinekszáma 12-15, körülbelül20 mm hosszúak. A középtöviseinekszáma 1-4, körülbelül 30mm hosszúak, felül a csúcs fele irányulnak.Élőhely: Bolívia, Savedra tartományPotosi kerületében, a PuentePilcomayo-Otuyo úton 2400 m magasan.25. Weingartia platygona CARD.Weingartia lanata subsp.pilcomayoensis [Card.) DON.Alapnév: Weingartia platygonaCARD. 1964A fajnév eredete: a fajnév a széles,szögletes bordázatra utal.Az elsődleges faji Jelleggel bírószervek leírása:Virágja 25 mm hosszú, aranysárga.Lepellevelei bíbor színezetűek.Bibeszála sárgazöld. MagcsoportNeocumingii.

192 DEBRECENI POZSGAS-TAR A Weingartia nemzetség III.A másodlagos faji jelleggel bírószervek leírása:A teste rövid oszlop alakú, körülbelül120 mm hosszúságú, általában55 mm átmérőjű. Bőrszövete bíborszínezetű elszíneződéssel. Bordáinakszáma 12, széles és kerekdeddudorokra vannak felosztva. Areolái10 mm távolságban vannak egymástól,szürkék. Tövisei vékonyak, fehéresek,12-14 peremtövissel és 2 középtövissel,melyek körülbelül 12 mmhosszúak és felfelé irányulnak.Élőhely: Bolívia, Potosi, Millares-nél3000 m magasságban. Érdekesés ritka taxon. (i6. sz. kép)26. Weingartia pulquinensis CARD.Weingartia multispina RITT .Aiapnév: Weingartia pulquinensisCARD. Rev. Agricult. Cochabamba,6:26-29. 1951A fajnév eredete: a fajnév az elsőmegtalált populáció lelőhelyéreutal.Az elsődleges faji jelleggel bírószervek leírása:Virágja 25-30 mm hosszú, sárga,perikarpelluma halványzöld, apikkelyei szélesek. A belső lepelleveleihegyben végződnek, lapátalakúak. Porzószálai sárgásfehérek.A bibeágainak száma max. 5.Az másodlagos faji jelleggel bírószervek leírása:A teste golyó, vagy idős korbankissé rövid oszlop alakú, 50 mm magasigés 45-100 mm átmérőig. Bordáinakszáma 20-ig, 5 mm magasdudorokra vannak felosztva. Areoláikerekded vagy ellipszis alakú, 5-7 mmátmérőjű és 5-10 mm távolságbanvannak egymástól. Töviseinek száma20-30, alig különbözőek, 5-20 mm aligkülönbözőek, 5-20 mm hosszúak, sugarasanállók, egyesek kissé íveltek,minden tövis vékony, kissé szúrósak,először sárgák majd szürkék, kissé érdesek.Élőhely: Bolívia Florida tartomány,Santa Cruz kerület, Pulquinahatárán Taperas, 1750 m. (17. Sz. kép)26a. Weingartia pulquinensis var.corroana CARD.Alapnév: Weingartia pulquinensisvar corroana CARD. Rev. Agricult.Cochabamba, 6: 30. 1951Bordáinak száma 11-15, viszonylagnagy dudorokra vannak felosztva,az alapnál körülbelül 20 mmszélesek. Areolái ellipszis alakúak,körülbelül 10 mm hosszúak. Peremtövisekszáma 18. Középtövisekszáma 1. Minden tövise árszerű,ívelt, sohasem serteszerű, 15-30 mmhosszú, szürke. Virágja 30 mm hoszszú.A belső lepellevelei halványsárgák. A bibeágainak száma 7-igterjed, zöldessárgák.

A Weingartia nemzetség III DEBRECENI POZSGAS-TAR 193Élőhely: Bolívia Florida tartomány,Santa Cruz kerület, Pulquinahatárán Saipina, 1700 m.27. 'Weingartia pruniosa' n.n.Csak egy katalógusnév. Talán egyWeingartia neocumingii BACKBG. taxon.28. Weingartia purpurea DON . & LAUAlapnév: Weingartia purpureaDON. &LAU 1974A fajnév eredete: a fajnév a virágbíbor színére utal.Az elsődleges faji Jelleggel bírószervek leírása:A virágja oldalt jelenik meg. Lepelleveleilekerekítettek és bíbor színezetíjek.A másodlagos faji Jelleggel bírószervek leírása:A teste lapos és kerekded. Bordáidudorokra vannak felosztva. Csúcsatövistelen. Töviseinek száma 6-10, rövidek, enyhén a testhez ívelődők.Élőhely: Bolívia. Donald és Bredero(1979) szerint ez a taxon aSulcorebutia BACKBG. nemzetségheztartozik, mivel a perikarpellumán és atermésén, rövid fehér szőrök találhatók.29. Weingartia pygmaea RÍTT.Weingartia kargliana RAUSOHAlapnév: Weingartia pygmaeaRITT. Kakteen in Südamerika, 659:1979.A fajnév eredete: pygmaeus =törpenővésű.Az elsődleges faji Jelleggel bírószervek leírása:Virágja a csúcs közelben jelenik meg,16-27 mm hosszú, szélesre ki-nyíló.Perikarpelluma golyó alakú, 2-4 mmátmérőjű, csupasz, 1-2 mm hosszú,zöld vagy barnazöld tompa, apró hegyűpikkelyekkel fedett. Nektárkamrájaigen redukált, kevesebb, mint 1mm hosszú, szűk és nektár nélküli. Avirág többi része tölcsér fomnájú, 6-11mm hosszú, felül 6-8 mm szélesrenyílik, belül halványsárga, kívül zöldesbarnás, sötétzöldes vagy violabarnás,lekerekített vagy kissé hegyespikkelyekkel, melyek 2-5 mm hosszúak3-4 mm szélesek. Porzószálai 5-8mm hosszúak, nagyon halvány sárgák,a receptakulum belső falán erednek.Portokjai halvány krémszínezetűek.Bibeszála legtöbbször zöld,esetleg vöröses, 11-17 mm hosszú, a2-5 mm hosszú, 6 darab halványsárgabibeággal. Lepellevelei 8-12 mmhosszúak, 3-4 mm szélesek, lapát alakúak,alul elkeskenyedők és befeléívelődők, a végük erősen kifelé hajlók.Színük citromsárgától aranysárgáigváltozik (színintenzítás 1,5-2). Termésegolyó alakú, zöldes, körülbelül7 mm vastag. Magja tök fomnájú, hátoldalaerősebben kidomborodik, mint

194 DEBRECENI POZSGAS-TAR A Weingartia nemzetség III.a hasi oldal, körülbelül 1,5 mm hoszszú,1 mm széles és 0,8 mm vastag,fekete-bama, igen apró, majdnem egészenlapos dudorocskákkal. Köldökealapi fekvésű, ovális, kissé ferde,kimagasló köldök-csírakapu régióval.Magcsoport Fidaiana.Az másodlagos faji jelleggel bírószervek leírása:A teste egyesével álló, a virágzóképesnövény 20-40 mm átmérőjű.A temnészetben félgolyó alakú vagylaposabb. Bőrszövete szürkezöld.Csúcsa kevéssé besüllyedt, tövisekkelfedett. Gyökérzete 50-100 mmhosszú, egy vagy többágú répa, kevéshajszálgyökérzettel. A bordáinakszáma 8-15, 3-6 mm magasak. Adudorok nagyon szélesek, kerekdedek,nagyon tompák, redő nélküliek. Abordák és a dudorok között szűkrovátkák vannak. Areolái a dudorokfelső részén találhatók, kerekek, kezdetbenfehérek, később feketeszürkefilcesek 2-4 mm átmérőjűek, 4-8 mmtávolságban vannak egymástól. Töviseiárszerűek vagy vastag tű formájúak,mind elállók, egyenesek vagykissé íveltek, feketétől elefántcsontszínűig,hegyük feketétől barnáig. Aperemtöviseínek száma 3-6, 10-30mm hosszúak. Középtövise hiányzikvagy ugyan olyan mint a peremtövis.Élőhely: Bolívia, Dél-Chichastartomány Mai Paso, Tupiza és Imporaközötti úton 4000 m magasan. Alegmagasabbra hatoló WeingartiaWEKD. taxon. Ritter 1962-ben gyűjtötte(FR 1102). Pilbeam (1985) szerint aWeingartia kargliana RAUSCH taxonnalazonos, azonban a Weingartia pygmaeaRiTTtR taxon mintegy 500 m-relmagasabban él. Hillmann (1994)1992-ben a Pampa Mochara-n kerestea Weingartia pygmaea RITTER taxont,körülbelül 4000 m magasságbanmegtalálta, ahol gyakran laposvölgykatlanban, egy 30x50 m-es területenegészen morzsalékos palarétegközött él. Kultúrában ezért érdemesteljesen ásványi eredetű közegbennevelni, tenyészidőszakban havontatápoldatozni. Az előbb említett élőhelyena Rebutia gracilispina RITTER,Rebutia rutiliflora RITTER és a Lobiviaculpinensis RITTER társaságában él.Hillmann tanulmánya végén azt a következtetéstvonja le, hogy egyetértAugustin-nal, miszerint a Weingartiafidaiana (BAI^KDI;.) WERD., Weingartiakargliana rauí-h és a Weingartia westii(HuT'n.) DONALD taxonok a Weingartianeumanniana (BACKBIS.) WERD.taxon alfajai.30. Weingartia riograndensis RÍTT.Weingartia lanata subsp. riograndensis(RÍTT.) DON.Aiapnév; Weingartia riograndensisRÍTT ., Cactus and SucculentJournal Gr. Brit. 1961. január.A fajnév eredete: a fajnév az elsőmegtalált populáció lelőhelyéreutal.

A Weingartia nemzetség III. DEBRECENI POZSGÁS-TÁR 195Az elsődleges faji jelleggel bírószervek leírása:A virágjai a csíjcs-közelben jelennekmeg, illat nélküliek, 20-30 mmhosszúak, 25-38 mm szélesre nyílnakki. A perikarpelluma 3-4 mm hosszú,3-3,5 mm vastag, halványzöld, majdnemteljesen fedett félkör formájú, fehérperemű, 1-2 mm hosszú, csupaszpikkelyekkel. Nektárkamrája teknőszerű,halvány, csak 1 mm hosszú és 0,5mm széles, a porzószálakkal karöltvea bibeszálat körbezárja, kevés nektárral.Receptakuluma 10-13 mm hoszszú,felül 7-8 mm széles, tölcsérformájú,alul erősebben tölcsérfonnájú,mint felül, nem csőszerű, mint a többiWeingartia WERD. taxonnál, belül halványsárgás,kívül halvány zöldessárga,félkör alakú sokszor inkább hoszszúkás-ovális,3-7 mm hosszú, 3-4mm széles pikkelyekkel. A pikkelyekfelső része tompa, apró heggyel, azalsó pikkelyek halványabbak, mint receptakulum,míg a felsők sötét barnásvörösek, fehér peremmel. A porzószálaifehérek, 4-6 mm hosszúak, afelsők a rövidebbek, egyenesek, eredésüka receptakulum egész belső falárakiterjednek. A portokjai befeléhajlanak, krémszínűek, kerekdedek.Pollenje fehér. A bibeszála halványzöld,15-16 mm hosszú, az 5-6 darab,halványsárga, a kissé szétnyíló ésr kisséhegyes, 4-5 mm hosszú bibeággalegyütt, melyek portokokon nem nyúlnaktúl. A lepellevelei 11-13 mmhosszúak, 3-4 mm szélesek, alul aligelkeskenyedők, felül lekerekítettekvagy apró heggyel, kifelé ívelődők,reggelenként nyílók, aranysárgák. (Avirágjellemzők két különböző élőhelyiegyed virága alapján készült.) Termése7-10 mm hosszú, 4-6 mm vastag,sárga-zöldtől vöröses zöldig, 2-3 mmszéles, 1-2 mm hosszú, zöldes, fehérperemű,apró hegyű pikkelyekkelfedett. Temnéskehely 2-3 mm széles.Magja 1 mm hosszú, 0,7 mm széles,0,5 mm vastag, egészen tök fonnájú,azonban a hasi oldala kidomborodó,az alap vége kissé elkeskenyedő.Maghéja nagyon apró lapos dudorocskákkaldíszített, vöröses fekete.Köldöke fehér, az alap végén lenyesett,kissé a maghéjperem fölött kifeléelőredomborodó. Magcsoport Neocumingii.A másodlagos faji jelleggel bírószervek leírása:A teste fűzöld, 50-100 mm átmérőjű,fél golyó alakú, idősebb korban kissémegnyúlik. Az alapjánál kissé sarjadzik,a csúcsa csak kis mértékbenbemélyedt, tövisezett. Gyökérzetenem répaszerű. Bordái dudorokravannak felosztva, a dudorok nyújtottak,körülbelül 10-20 mm hosszúak,7-15 mm szélesek, a felsők 7-10 mmmagasak, az alsók laposakká válnak,áll alakú kiszögelés nélkül. A dudoroknem egyértelműen alkotnak bordázatot.Areolái a dudorok felső részénhelyezkednek el, fehér filcesek, 5-8mm hosszúak, 2-4 mm szélesek ésáltalában 7-18 mm távolságban vannakegymástól. A virágzóképes areoláka gyapjasabbak. Tövisei idős korbanhalvány szürkesárgástól szürkebarnáig.Minden tövise egyszínű, he-

196 DEBRECENI POZSGÁS-TÁR A Weingartia nemzetség III.gyük sötétebb, kissé felfelé íveltek. Aperemtöviseí többé-kevésbé vékonyak,oldalra vagy kissé oldalra irányulnak,sugárirányban az areolát körülveszi,az areola virágzási zónájaszabadon áll, számuk körülbelül 5-10,7-20 mm hosszúak, az alsók a rövidebbek.A középtöviseí erösebbek,merevebbek, számuk 3-6 darab, 10-25 mm hosszúak, erösebben sugarasanszéjjelállók, mint más WeingartiaWERD. taxonnál.Élőhely: Bolívia, a Rio Grandéfolyónál Puente Arce-nél. A Weingartiapulquinensis CARD.és a Weingartialongigibba RÍTT. taxonok a legközelebbirokonok. (18. sz. kép)31. 'Weingartia rio-orensis' n.n.Csak egy katalógusnév. Talánegy Weingartia neocumingii BACKBIÍ.taxon.32. Weingartia saetosa BRANDTWeingartia neocumingii subsp.pulquinensis (CARD.) DON.33. Weingartia saipinensis BRANDTWeingartia neocumingii subsp. pulquinensis(CARD.) DON.34. Weingartia sucrensis RÍTT.Weingartia neocumingii subsp.sucrensis (RITT.) DON.Alapnév: Weingartia sucrensisRÍTT. National Cactus and SucculentJournal, 1961. március.A fajnév eredete: a fajnév az elsőmegtalált populáció lelőhelyéreutal.Az elsődleges faji jelleggel bírószervek leírása:A virágjai általában a csúcs közeliareolákból erednek, tölcsér alakúak,körülbelül 20-33 mm hosszúak, teljesenkinyílva 20-30 mm szélesek. Avirág nem illatos. A perikarpelluma 3-4 mm hosszú és ugyanilyen széles,világos zöld, csupasz, kevés számú 1mm hosszú és 2 mm széles fehérespikkelyekkel fedettek, melyek alapjazöld, nem hegyben végződnek, amagház fölött kissé beszűkül. Nektárkamrája1-1,5 mm hosszú, igenszűk, halvány színezetű, a nektármennyisége igen kevés. Receptakulumacsupasz, 10-15 mm hosszú,felül 7-9 mm széles, alul tölcsérszerű,felül majdnem csőszerű, belül világossárga,kívül halvány zöldessárga,2-5 mm széles, 1,5-3 mm hosszú,zöldessárgától vörösbarnásig változó,kissé fehér peremű, hegy nélküli pikkelyekkelfedett. A porzószálaí aranysárgák,az alsók 5-7 mm hosszúak, afelsők 2,5-3 mm hosszúak. A receptakulumbelső falának egészére kiterjedaz eredésük. A portokjaí fehérekvagy krémszínűek, kerekdedek, kifeléívelődők. Bibeszála nem vagy csekélymértékben nyúlik túl a portokokon.Színezete zöldes, 12-15 mmhosszú, ebből 2,5-3 mm az 5-6, általábanösszehajló ágú bibére jut, melyekkrémszínezetűek, majdnem tom-

A Weingartia nemzetség III. DEBRECENI POZSGÁS-TÁR 197pák. A lepellevelei aranysárga színűek,végük lekerekített, 8-13 mm hoszszúak,3-6 mm szélesek, alul keskenyebbek,körülbelül a közepükön alegszélesebbek, a külső lepellevelekkevés pikkellyel. (A virágjellemzők 4különböző élőhelyi egyed alapján lettekmeghatározva.) Termése hosszúkás,körülbelül 6 mm hosszú és 4 mmvastag, zöld vagy vörösesbarnás zöld.Terméskehely 2-3 mm átmérőjű ésmeglehetősen lapos. A tennés csakkissé lédús. Magja 0,7 mm hosszú,0,5 mm széles, 0,3 mm vastag, a hátioldala kidomborodó. A maghéj színematt fekete, majdnem lapos. A köldökegésze fehér, mely a mag egyik végétkeresztben beborítja. Magcsoport:Neocumingii.Az másodlagos faji jelleggel bírószervek leírása:A teste fiatalon lapított kerekded,idősebb korban félgömb alakú, 80-150 mm átmérőjű, répagyökerű, nemsarjadzik. Csúcsa besüllyedt. Bőrszövetesötétzöld. A bordák dudorokraoszlanak, 10-15 mm hosszúak, 7 mmszélesek és ugyanilyen magasak. Abordák száma számos és igen változó.Areolái a dudorok felső részén jelennekmeg, hosszúkásak és fehérgyapjasak, 6-8 mm hosszúak és 3-4mm szélesek, 7-10 mm távolságbanállnak egymástól. Peremtöviseinekszáma 10-15, 7-20 mm hosszúak,egyenesek, elállók, az areolát teljesenkörbeveszik. Középtöviseinek száma6-12, 10-20 mm hosszúak. Mindentövis világosbarna vagy szürkésbarna,sötétebb heggyel.Élőhely: Bolívia, Sucre-tól keletre,Cuesta del Meadro, a Rio Chicofolyó környékén. Legközelebbi rokonaa Weingartia erinacea RÍTT. Ritter1954-ben találta meg az élőhelyen ésaz FR 953 gyűjtőszámon tartotta nyi~ván. Cardenas ezt a taxont Rebutiakéntújra definiálta. (19. sz, kép)35. 'Weingartia tominensis' Csakegy katalógusnév.36. Weingartia torotorensis CARD.Ritter 1954-ben találta meg az élőhelyet.Alapnév: Weingartia torotorensisCARD. 1971A fajnév eredete: a fajnév az elsőmegtalált populáció lelőhelyéreutal.Az elsődleges faji jelleggel bírószervek leírása:Virágja 30 mm átmérőjű, tölcsérfomnájú, körben jelenik meg, világosbíbor színezetű. Perikarpelluma világoszöld,pikkelyes, fehér hajjal. Bibeszálafehér. Bibeágainak száma 7,világossárgák.A másodlagos faji jelleggel bírószervek leírása:A teste golyó alakú, körülbelül 40 mmmagas és 70 mm átmérőjű. Bőrszöve-

198 DEBRECENI POZSGÁS-TÁR A Weingartia nemzetség III.te frisszöld. Csúcsa besüllyedt. Bordáinakszáma körülbelül 20, rövid,balta formájú dudorokra vannak felosztva.Areolái 12 mm távolságbanvannak egymástól, ellipszis alakúakés szürkefilcesek. Tövisei 3-20 mmhosszúak, fésűszerűen állnak, szürkétőlfehéresig, egyesek íveltek.Élőhely: Bolívia, Bilbao tartomány,Potosi kerületben Torotoronál2000 m magasan. A taxont előszörDr. Oskar Puna gyűjtötte. Donald ésBredero (1981) szerint ez a taxon aSulcorebutia BACKBG. nemzetségheztartozik. Az átsoroláskor az alábbi termésés magjellemzők lettek meghatározva:Termése vöröses zöld, golyófonnájú, 5,5 mm hosszú és 5 mm széles,nagyon apró fehér hajjal és olykornéhány sörtével a pikkely-hónaljban.Magja sapka fonnájú, 1,1-1,4 mmhosszú és 0,9-1,1 mm széles. Maghéjaszemölcsös, matt fekete-barna,részben okkerszínezetű arillusbőrrelfedett. Köldöke alapi fekvésű, sárgásfehér,bemélyedt és jól felismerhető,kiterjedt köldök-csírakapu régióval.37. Weingartia totoralensis BRANDTStátusza kérdéses.38. Weingartia trollii OESERWeingartia neocumingii subsp. sucrensis(RÍTT.) DON.Alapnév: Weingartia trollii OESER1978A fajnév eredete: A fajnév Prof.Dr. Wilhelm Troli (Mainzból) úrnak állítemléket.Az elsődleges faji Jelleggel bírószervek leírása:Virágja 19-24 mm hosszú és 30-35 mm átmérőjű, rövid tölcsér forniájú,egyszerre több virág jelenik meg.Színe zöldes narancs. A porzószálaíkét sorban erednek, narancssárgák.Portokjai világos sárgák. Bibeszálavilágos zöld. Bibeágainak száma 7-8.Termése körülbelül 7 mm hosszú és5-7 mm átmérőjű, világos barna.Magja 1,2 mm hosszú, feketebarna.A másodlagos faji jelleggel bírószervek leírása:A teste fél golyó alakú, idősebbkorban kissé rövid oszloppá nő, körülbelül130 mm magasságig és 100mm átmérőjűre nő meg, alig sarjadzik.Bőrszövete levélzöld. Csúcsa tövisekkelfedett. Areolái körülbelül 8mm hosszúak, 5 mm szélesek, fehérbarnagyapjasak. A tövisei erősek,sárgásbarnák, idősebb korban kiszürkülnek,hegyük barna. A 6-10 daraberősebb tövis, melyek középhelyzetbenállnak körülbelül 19 mm hoszszúak,elállók. A külső 16-24 darab,melyek a peremtöviseí gyengébbek,körülbelül 15 mm hosszúak és kissévilágosabbak, mint a középtövisei.Élőhely: Bolívia, Chuquisaca,Oropeza tartományban Sucre-tól délnyugatra2800 m magasan. A Wein-

A Weingartia nemzetség III. DEBRECENI POZSGAS-TAR 199gartia neocumingiihasonlít.BACKBG. taxonhoz40. Weingartia westii ( HUTCH .)BACKBG.39. Weingartia viícayensis CARD.Weingartia westii HUTCH.Alapnév: WeingartiaCARD. 1964viícayensisA fajnév eredete: a fajnév az elsőmegtalált populáció lelőhelyéreutal.Az elsődleges faji Jelleggel bírószervek leírása:Virágja 50-60 mm hosszíj, sárga.A peril

200 A Weingartia nemzetség III. DEBRECENI POZSGAS-TAR35 mm hosszúal^. Minden tövise fe- mányban Cuchu Ingenio-nál. Valószíhér,barnás heggyel. nűleg csak egy fomnája a WeingartiaÉíőhely : Bolívia, Potosi tartó- fidaiana ( BACKBG. ) WERD. taxonnak.Felhasznált és ajánlott irodalom:Backeberg, C. 1959: Die Cactaceae, III. kötet, 1787-1794 oldal. VEBVeriag Gustav Fischer, Jena.DEBRECENI, J., Nagy, J.: Latin - német - magyar kisszótár, 1976 (In 1926-1976: 50 éves a magyar kaktuszgyűjtés Szerk.: Bartalis Imre), CSILI KaktuszkedvelőSzakkör évkönyve 91-116.Donald, J., Bredero, A.J. 1979: Samenuntersuchungen an der GattungWeingartia Werdermann. Kakteen und andere Sukkulenten 30 (8): 198-202.Donald, J., Bredero, A.J. 1981: Blütenuntersuchungen bei Weingartia undSulcorebutia. Kakteen und andere Sukkulenten 32 (11): 270-273.Hillmann, R 1994: Weingartia pygmaea F. Ritter. Kakteen und andereSukkulenten 45 (10): 201-203.Krainz, H. 1975: Die Kakteen, Lieferung vom 1.10.Nemes, L., Szabó, D. 1981: Kaktuszok. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.Oeser, R. 1981: Weingartia neocumingii Backeberg var. koehresii Oeser -Eine neue Varietát aus dem Gebiet von Sucre. Kakteen und andere Sukkulenten32 (12): 286-289.Pilbeam, J. 1985: Sulcorebutia and Weingartia. Badsford, London.PRESTON-MAFHAM, R&K 1992: Kakteen-Atlas. Veriag Eugen Ulmer Stuttgart.Rausch, W. 1979: Weingartia kargliana spec. nov., Kakteen und andereSukkulenten 30 (5): 105-106.RITTER, F 1980: Kakteen in Südamerika 2 - Argentinien/Bolivien. FriedrichRitter Selbstveriag, Spangenberg.ca

RáczLászlóA Notocactus nemzetségről 3.(A természetes taxonok és cultivarok részletes leírása 2.)Zusammenfassung: Der Autor setz seine Artikelserie ohne nach Vollstandigkeit strebend mit derdetaiUierten Darlegung der Notocactus-Arten, der darunter stehenden taxonomischen Einheiten unCuUivaren fart.Abstract: The author continues his series giving exact description of Notocactus species, the classificationalunits under species and cultivars avoiding to mention all the "taxons". He also crticizewhether they are real or not.B. fajsor: kisvirágúaklínki félékN. linkii (LEHM. 1827) HERTER 1955Tőben erősen sarjadó, kékeszöldszínű. 12-13 bordája éles, 6-7 mmmagas. 6-12 fehéres peremtöviseegyenes, középtövise rövid, sötétbarnavagy feketés. Virága 3-4 cm átmérőjű,tojás sárga színű, rövid, kehelyalakú. Bibe világos piros. Mag apró,fekete. A fejlődő bimbókat kevésgyapjú fedi.Élőhely: Uruguay középső ésészaki része, Dél-Brazília. (20. sz. kép)v. albispinus BACKBG. 1962 (nom.inv. N. ottonis v. albispinus)Sötétzöld testű, 13 bordás. Peremtöviseifehérek, a rövid középtövisebarnás. Virága kb. 35 mm széles,bibéje 9 ágú, tégla-piros. Mértéktelensarjadásra hajlamos.Élőhely: Dél-Brazília.Eredetileg a N. ottonis fajsorbahelyezték, de a virág mérete, szerkezete,mag mérete és felépítése indokoltaaz átsorolását. (21. sz. kép)V. buenekeri RITTER 1979Lapított gömb alakú, 10 cm átmérőjű.10-12 egyenes lefutású bordájábaaz areolák besüllyednek.A fejlődő tövisek barnák, amelyekhamar megszürkülnek. Virága 2cm nagy, fénylő sárga. Bibe világospiros.Élőhely: Brazília, Rio Grandé doSul, Garibaldi. (22. sz. kép)v. guaibensis RITTER 1979Sötétzöld testű, 10-12 cm átmérőjű,tőben erősen sarjadó. 10-11bordája egyenes lefutású. Barnásszaru-sárga perem- és középtövisei2,5 cm hosszúak, ívesen hajlottak.Virága 4 cm hosszú és átmérőjű.Termése éréskor megsárgul.Élőhely: Brazília, Rio Grandé doSul, Guaiba.V. multiflorus FRIC. & BUING 1957Bordák éles szélűek, töviseibarnásak, 2 cm-nél nem hosszabbak.Virágai 2,5 cm nagyok, aranysárgák,Porzószárak és porzók sárgák, bibe-

202 DEBRECENI POZSGAS-TAR A Notocactus nemzetségről 3.szál és a bibe sötét narancssárga.Magvai barnás feketék.Élőhely: Brazília, Rio Grandé doSul északnyugati része.V. stenogonus BACKBG. 1962Teste elérheti a 8 cm magasságot.Bordazata kissé kiemelkedő, 8-10 db egyenes lefutásij. Peremtövisei,általában 8 db, 1,2 cm hosszúságúak,barnásak később megszürkülnek.A 3 középtövise 1,5 cm hosszú,színük megegyezik a peremtövisek színével.Virága 2,5 cm magas és széles,fénylő sárga. Bibe halvány vörös.Élőhelyét nem ismerem.V. villa-velhensis BACKBG. & VOLL. 1949Világos zöld, vagy sárgászöldtestű, 8-10 cm átmérőjű, de idős korbanelérheti a 15 cm átmérőt is.A 12 csavarodott lefutású bordájaaz areoláknál megvastagodik. Peremtövisei5-7 db, és az idősebb areolákonmegjelenő egy középtövis sárgavagy sárgásbarna, hosszuk 2 cm.Virág kanárisárga, 3-3,5 cm magasés széles, hegyben végződő sziromlevelekkel.Bibe 8 ágú, világos piros.Élőhely: Brazília, Parana, Vila-Velho.N. carambeiensis BUING. & BRED.1973Teste gömb alakú, később hengeres,8-10 cm átmérőjű, fakó zöldszínű. A fiatal areolák sűrű, fehérgyapjúval fedettek, később megkopaszodnak.12-14 bordája egyenes lefutású,amelybe az areolák besüllyednek.10-14 peremtövise feketésbarnavagy fekete, hosszuk 15-20 mm. A 4középtövise kereszt alakban áll, eltérőhosszúságú: a lefelé mutató 3 cm,a két oldalsó 2,5 cm, a felfelé mutató2 cm hosszú. A harang alakú tojásságavirágai 3 cm magasak és szélesek.Bibeszál feltűnően rövid, a bibebíbor vörös. Termés zöld, éréskormegpirosodik, magvak feketék, sisakalakúak.Élőhelye: Brazília, Parana, CarambeiAz egyik legészakabbra hatolóNoto. Ott hullámos fennsíkon, szikláshelyeken humuszos, savanyú (4-5pH) talajon nő.N. megapotamicus (OSTEN 1941)HERTER 1942A teste sötétzöld, gömb alakú, későbbkissé megnyúlik. Tőben erősen(egyes példányok mértéktelenül) sarjadnak.13-18 egyenes vagy enyhéncsavarodó lefutású bordába a fehérfilces areolák besüllyednek. 12-13 peremtöviseívesen testre hajló, úgy,hogy a testet teljesen betakarják. 1,5cm hosszúak, sárgás vagy vörösesbarnák, később megszürkülnek. A 2-3középtövise feketésbarna 1-3 cmhosszúak, vastagabbak, mint a peremtövisek.A virágok selymesenfénylő kénsárgák, 3 cm magasak és4,5 cm szélesek. Bibeszár fehéres,bibe halvány rózsaszín. Termésezöld, golyó alakú, csak teljes éréskor

A Notocactus nemzetségről 3. DEBRECENI POZSGÁS-TÁR 203nyiJlik meg egy kicsit. Magvai szürkés-feketék.Élőhely: Brazilia, Uruguay, a határmind a két oldalán. Brazília, RioGrandé do Sul. Uruguay, Tacuarembo.(23. sz. kép)v. alacriportanus ritter 1979Teste gömbölyű, bordái egyeneslefutásúak. Areolái enyhén filcesek,a perem- és középtövisei, vékony,tűszerűek, 8-10 mm hosszúak,nehezen különböztethetők meg egymástól.Virága kénsárga, a torka világosnarancssárga.v. crucicentrus ritter 197912-13 bordája egyenes lefutású.10 fehéres peremtövise szétterülő,tűszerű, hosszuk 10 mm. A 20 mmhosszú vörös középtövisei felmeredök.A virága 3 cm magas, szétterülő,5 cm átmérőjű, kanárisárga, a bibe világosbíborszínű.Élőhely: Brazília, Rio Grandé doSul, Sao Francisco de Assis.V. flavispinus (BUIN. & BRED.) ABRAHAM6 BUENEKER 1992Világoszöld színű, 4 cm magasés széles. Bordái egyenes lefutásúak,areolák nem süllyednek a bordákélébe. Fehér filcesek. Kereszt alakbanálló négy középtövise szürke, sötétebbheggyel. Peremtövisei sárgák, avégük fehéres. Virága 3 cm magas ésszéles, fénylő aranysárga. Bibeszárés a bibe sárga.Élőhely: Brazília, Rio Grandé doSul, Lagao Vermelho.v. horstii Ritter 1979Teste sötétebb, mint az alapfej színe.15 bordája keskeny, tövisei rövidek,tűszerűek. Bibe vékony és sárga.Élőhely: Brazilia, Rio Grandé doSul, Matacobra.Nekem még nem sikerült a leírásoknakteljesen megfelelő példánytbeszereznem. Általában a bibe pirosés nem sárga.V. vulgatus ritter 1979A teste kisebb, bordáinak számakevesebb és szélesebb is, mint azalapfajnál. Tövisei erősek, merevek,általában barnák. Virága 35 mm szélesés magas, sárga, vörös bibével.Élőhely: Brazília, Rio Grandé doSul, Jaguari.C. fajsor: acutus félék.Az ide sorolt összes faj és változatfélgömb alakú, sötétzöld testű. Virágaikarany vagy tojás sárga színűek.Keveset és ritkán sarjadnak.N. acutus RITTER 19797-9 hamvas kékeszöld, éles bordájú,amelyen a piszkos fehér filcesareolák 15-20 mm-re állnak egymástól.Az 5-7 peremtövise 12-15 mmhosszú, barnás fekete színűek, testre

204 DEBRECENI POZSGÁS-TÁR A Notocactus nemzetségről 3.visszahajlanak. Középtövise általábannincs, nagyritkán egy-egy megjelenik,rövid elálló. Virága 5,5-6,5 cm hosszúés széles, aranysárga színlj, a külső oldalánvöröses csíkkal. Porzó és a bibeszálsárga. Bibe 10-12 ágú, sötét bíborszínű. Termés éréskor megpirosodik,magok feketék kb. 1 mm nagyok.Élőhely: Brazília, Rio Grandé doSul, Quevedos. (24. sz. kép)Saját virágporával rosszul termékenyül,így kifejlődő magvak gyengéncsíráznak. A különböző élőhelyrőlszármazó példányok tövisvastagságajelentősen eltér egymástól.V. lorencoensís n. n.Kisebb testű vékonyabb tövisűváltozat. Már 3 cm átmérő eléréseután is szívesen virágzik. Sokkal többetsarjad, mint az alapfaj. A virágmérete 4 cm.Élőhely: Brazília, Lorencoenso.N. securituberculatus RITTER 19797-10 cm átmérőjű. Bordái egyeneslefutásúak, alapnál 15-18 mm, fölüléles. Areolák 10 mm-re állnakegymástól, a borda élébe kissé besüllyednek,világosbama filcesek. Töviseibarnásvörös színűek, 7-9 peremtövisevisszahajló, 1 középtövise erősebb.Virága 45-55 mm, szirmokhegyben végződnek. Bibe bíbor színű.Magok 1,5x1,2 mm nagyok, feketék.Élőhely: Brazília, Rio Grandé doSul, Quevedos. (25. sz. kép)V. miniatispinus RITTER 1979Átmérője kisebb, 6-7 cm, töviseivilágosabbak, virágai viszont nagyobbak,6,5-7 cm. A bibe halvány bíborszínű.Élőhely: Brazília, Santiago. (26. sz.kép)N. oxicostatus BUIN. & BRED. 1972Szürkés-zöld színű, 9-10 cm átmérőjű,lapított gömb alakú. A 7-8,alapnál széles bordája egyenes lefutású,a rajtuk ritkán álló areolák barnaszőrrel sűrűn fedettek. Tövisei sötétbarnák.Peremtövisei száma 5-6 db,jellegzetesen ívben hajlottak. Az egyközéptövise felmeredő. A fiatal areolákon6-8 melléktövis is megjelenhet,amelyek később lehullanak. Virága 6cm magas, szélesre nyílva 8-9 cm átmérőjű,aranysárga színű. Porzók ésa bibeszár sárga, bibe sötét-vérvörös.A termése barna szőrökkel éssörtével sűrűn fedett, zöld, mely éréskormegsárgul. Magvai 1-1,2 mm nagyokfeketés barnák, sisak alakúak.Élőhely: Brazília, Rio Grandé doSul, Sao Gábriel.N, pseudoacutus n. n. SCHL 168Egy leíratlan élöhelyi fornia,amely a test és virág fomriájában, méretében,tövisek számában és alakjábana N. acutus és a N. oxicostatusközött helyezkedik el. (27. sz. kép)A növényeimet, Hugó von Schiossermagküldeményéből neveltem.(Folytatjuk!)

Papp LászlóKÖNYVISMERTETÉS:Farkas Sándor (szerk.) Magyarország védett növényei (Protected Plants of Hungary)Mezőgazda Kiadó. Budapest (ISBN 9639239135) 422 old., közel 600 színes fényképpel éstérképpel, számos ábrával. (Ára 6850 Ft)Pozsgás folyóiratokban ritkán ismertetnek hazánkban ilyen tematikájú könyvet,s hogy ezt most itt megtesszük, annak nem az az oka, hogy e bemutató írója isérintett, társszerző a fent említett mijben, hanem az, hogy pozsgás növényfajainkszinte mindegyike - két kivétellel - védett. Azt a szándékot sem tagadjukle, hogy saját botanikai (nemzeti) kincsünk jobb megismertetése ill. az erre valókésztetés is célunk, már csak azért is, mert biztosak vagyunk abban, hogy aki aszukkulens növényeket szereti az vonzódik az összes egyéb növény - vagyakár élőlény - felé is!Ez a könyv hosszas és alapos, országos szintű adatgyűjtéssel (közel 220adatszolgáltató kutatóval) és feldolgozással párhuzamosan, 26 szerző által íródott,egy hasonlóan hosszú időszakot felölelő fotózás, és azt ezt követő, csak aképek minőségét figyelembe vevő fényképválogatás folyamatával. Fő célkitűzéseaz volt, - és nyelvezetében is ezt igyekszik tükrözni - hogy megismertessevédett fajaink alaktani és határozó jellemzőit (a növény kiszedése és károsításanélkül), aktuális hazai elterjedését, az összetéveszthető egyéb fajokat és azoktólvaló eltérés jegyeit. Számos életciklus részlet (fenofázis) adatot pontosít emű, például a virágzási időket, és közli, könyvben eddig még napvilágot nemlátott (külföldön sem) - a védelem szempontjából elengedhetetlen - spóra éstemiésérési időszakokat is. Fontosak és olvasmányos, jó stílusban készültek ela bevezető részek is, amelyekből a következők említendők: „Mit tehetünk Magyarországnövényvilágáért ?" ,A magyar növényvilág védelme"; „Nemzetközivörös listák és temnészetvédelmi egyezmények"; „A Magyar flóra veszélyeztetettsége";„Bevezetés Magyarország florisztikai növényföldrajzába"; „Növényrendszertaniés nevezéktani alapismeretek"; „IJtmutató a könyv használatához".Kiegészül a könyv a szinte összes hazai védett fajunk nagyszerű fényképe mellett(több mint 500 faj) „Fotómelléklettel", a „Védendő növényfajaink" leírásávalés rajzaival, valamint a figyelmet érdemlök listájával, a „Spóratartó - és terméstípusok"részletes definíciójával és rendszertani besorolással rendelkező táblázattal,és végül a „Felhasznált s ajánlott irodalom" tematikus, gazdag jegyzékével.A legtapasztaltabb és nagytekintélyű botanikusaink szerint is hasonlókivitelű, összeállítású és adatsorú könyvészeti vállalkozás még nem jelent mega botanikát magas színvonalon művelő országokban. így értékét - és ezértajánljuk minden kedves gyűjtőtársunknak is - mi sem bizonyítja jobban, mint az,hogy a magyar botanikai könyvkiadást a Frankfurti Könyvkiállításon ez a műképviselte.

Libnár AntalMammillaria gerninispina HAW.Zusammenfassuns: Die an nattlrlichem Standort gesattunelte Erfahrungen über die Variationen der Dorne dieser Art bzw. über derénAbhdngigkeit vom Schatten werden in diesan Artikel beschriebeiLAbstract: The author describes his Impressiom gained studying theoriginál habitat of these species, the variahUUy of their thorns and theidependency on e. g. shading.Talán az egyik legszebb Mammillaria, legalább a saját véleményem szerint, azeredeti élőhelyen, és a saját növényem láttán bátran állíthatom. Öklömnyi nagyságú, 15-18cm magas és 8-10 cm átmérőjű, hófehér széltövisekkel (kb. 20db), amelyek sugarasanszétállnak az areola körül. 0,6-0,7 mm a hosszuk, hegyeik lehetnek kissé barnásak. 2-6db középtövise kissé lefelé és oldalt áll, 1 db merőlegesen előre, színe olyan, mint aszéltövisé. Erősen sarjadzó, párnát képez, amely 2 m nagyságú is lehet. Virágja krémszínű,a közepe piros.Mexikó, Hidalgó államában, Barranca de Meztitlan-ban őshonos. Volt szerencsémkétszer is a helyszínen járni és testközelből látni ezeket a nem mindennapi növényeket,mekkora csoportokat alkotnak és milyen társaságban élnek; Astrophytum ornatum,Cephalocereus senilis, Echínocactus platyacanthus (grandis) és Ferocactus glaucescens,hogy csak az ismertebbeket említsem. És milyen csodálatos látvány az, ha egy 60-80cm-es A. ornatum lábánál egy méteres csoport látható a geminispina-ból, vagy ugyan ezegy 6-8 m-es Cephalocereus senilis, vagy 1,5 m magas és 1 m átmérőjű E. grandisnál,még sok-sok más csoportosítást is le lehetne írni. Egy-egy nagy csoport, vagy párna -ahogy tetszik- középtövisének hosszúsága igen változó. Megfigyelésem szerint sok olyancsoport van, ahol az egyik felén rövidebbek a középtövisek, mint a másik felén. Ezt a fentijelenséget megmagyarázza az, hogy a csoport melyik fele van az árnyékosabb részén.Például, egy senilis csoport, mely 3-4 db növényből is állhat a gerninispina egyik felétjobban beárnyékolja, mint a másikat, így természetes, hogy az egyik helyen 1-2 cm-eslesz a tövis, a másikon, amely teljes napfényt kap, akár 6-7 cm-es is lehet. (28. sz. kép M.gerninispina Baranca de Meztitlannál Mexikó.) *A fenti tény szerint a tövisre utaló variációnak úgy tűnik sok értelmük nincsen. Azottlétemkor egy kétfejű növénykét hoztam magammal, ebből mára 8 db öklömnyi fej lett,és ezek oldalain vagy 30 db sarj látható. Nem sokára kicsi lesz a 30 cm-es tál, amibenmost van. Nyáron, némi szoktatás után kint a kertben a tűző napon van, télen a többikaktusszal az üvegházban telel.Irodalom: Walther Haage.W.: 1981 Kakteen von A bis Z Neuman Varlag, Leipzig-Radebeul* (Elismerve a tényt, amelyet a szerző leírt, emellett az is megfigyelhető, hogy két különbözőadottságú növény kel ki egymás mellett, amelyek növekedve sarjtelepükkel egymássalösszenőnek! Szerk.)

Szutorisz GyulaMAMMILLARIA SARTORII J. A. Purp.Zusammenfassung: Der Autor stellt in seinem Aaufsatz alles zusammen,was man heute über diese Art kennt, inklusive ihre erste Beschreibung.Abstract: Tiie autltor lias compiled all tite knowledge about theseextremly various .species recalling tfieirfir.it de.icription.Első leírásnak idézete M. f. K.. 1911.21:50(Neomammillaria sartorii.[J. A. PURP.] BR. & R.,The Cact.,1923.IV:82.)Növénytest: egyes, vagy sarjadzik, gömbölyű, vagy tiengeres, sötétzöld, a talajbanmélyen ül, 8-12 cm 0, a teteje laposak és valamennyire bemélyült.Szemölcs: egymáshoz közel állnak, 8:13 szerinti elrendezésben, feszes, matt,fehéren pontozott, piramisszerű, erősen 4 sarkos a töve, felül inkább kúpos,illetve négylapú, kerekített, nagyon erősen tejes, 1-1,2 cm hosszú.Areola: a kerektől az oválisig, bemélyült, kezdetben gazdagon gyapjas.Axillia: gazdagon fehérgyapjas (esetenként fehér sörtékkel is). Peremtövise: 4db, ritkán 6 db, sörteszerű, 5-8 mm hosszú, a felső hosszabb, mindtűszerű, fekete, visszahajló, merev, sima, a töve nem vastagabb, a tőszíne piszkos, vagy barnás fehér, hegye barna, erősen elálló.Középtövis: nincs, vagy csak alkalmanként 1 db, vagy több, 1-8 mm hosszú,erősen tűszerű, egyenes, fehér, barna heggyel, elálló, ívelt.Virága: harangszerű, 2 cm hosszú, (sosz.kép)Külső lepellevél: világos dióbarna középcsíkkal, egyenes, lándzsaszerű, vagynyújtott, hegyes, széle hullámos. A belső lepellevél: sárga, vagy világítókárminpiros, sötétebb középpel, egyenes, lándzsaszerű, vagy nyújtott,hegyes, a széle hullámos. A porzószál: vöröses.A portokja: sárga. Bibeszál: vöröses.Bibéje: 4-6 ágú vöröses (kármintól a bíborig).Termése: kárminvörös, megnyúlt bogyó, 1,6 cm hosszú, lepel maradvánnyal.Magja: megnyúlt matt, vörösesbarna, nyújtott körte-alakú, gyengén ívelt,hamvas, nem pontozott, nagyon kicsi.Gyökere: fonalszerű.Lelőhelye: Mexikó. (Veracruz, Distr. Fed.,Huatusco, Hacienda El Mirador,Barranca de Tenampa, Atlyae-es Zimapánnál.)Purpus megkülönböztet két változatot:VAR. BREVISPINA ímivs:Mammillaria sartorii brevispina. PURPUS. Monatsschr. Kakteenk., 1911. 21:50

208 DEBRECENI POZSGÁS-TÁR Mammillaria sartoriiErősebben zöld, az areolákban kevesebb a gyapjú, tövisek 1-2 mmhosszúak, barnák.VAR. LQNGISPINA J. A. PURP M.f.K.,1911.21 :50.A középtövisek: 8 cm hosszúak és ívelt.Britton és Rose, valamint más szerzők a varietasokat nem ismerik el. De H.Bravó fényképén (Las Cact. de Mex.,1937.678. 309. ábrán) mutat egy olyanhosszútövisű példányt, hogy a var. longispina helyesnek bizonyul. Az eltérésCraig 52. sz. ábrájától, a valamivel hosszabb, ívelt középtövisnél látszik,4db., rövid peremtövissel és sörteszerű jámlékos tövisekkel, az axilliák ezenfelül nemcsak "alkalmanként kicsi sörtével" (Craig), hanem több és hosszabbsörtékkel rendelkeznek. E szerint a var. longispina-t el kell választani. A2951-ábrán látható egy sötétebb virágú példány, ugyanilyen tövisekkel, decsekély rövid sörtékkel és sűrűn álló belső lepellevelekkel. Ezt én a típushozsorolom. De mindkettőnél vannak szemölcsök, amelyek felül kerekek, de azoldalsók és ez alsók sari^osak. A Craig típus ábráján a tövisek szabályoshosszúságúak. A virágformák (a leplek zártak vagy lazán állók) valamint asörték száma és hossza eltér.{Mammillaria rebsamina egy név a Cact. Journ. 2:76-ban Britton és Roseszerint lehet, hogy ide tartozik.(2951-ábra.)} (29. sz. kép)D. R. Hunt. írja:„Mamm. sartorii J. D. Purpus IVIonatsschr Kalitéért. 1911. 21:50. ábrával.Csoportot képez, gömbölyíj, vagy valamennyire hengeres-gömbölyű, 8-9cm, vagy.ritkán 11-12 cm 0, laposfejű, sötét-kékeszöld. Szemölcs piramisalakú, szabálytalanul szögletes, 10-12 mm hosszú, tejnedvű. Axillája.: sűrűgyapjúval és kicsi, kevés sörtével. Középtövis: 0-1 db, nem hosszabb, mint aperemtövis, vagy Jelentéjelentéktelenül hosszabb, vastag és. 8 cm-ig hosszú(var longispina) piszkosfehér, vagy barnás-fehér, hegye barna. Peremtövis:4 db, ritkán 6 db, 5-8 mm, hosszú, hasonló, mint a közép-töviseknek a szine,többnyire némelyik sörtéhez hasonló Járulékos tövis, a forma brevispina-nálcsak 1-2mm, hosszúak. Virága kb. 2 cm hosszú, világos kármin vörös, sötétebbközépcsíkkal. Bibe: 6 ágú, vöröses. Termése: kb. 1,5 cm hosszú, kármin-piros.Mag: nagyon kicsi, világosbarna.Mexikó. Vera Cruz. A völgy sziklafalában, Zeanapam (Zacuapam) közelében,kb. 800-1000 méter magasságban. A típuslelőhely nincs pontosanmeghatározva, még csak annyit adtak meg, hogy C. A. Purpus 1907-ben aBarranca de Tenampa-ban Atlaye-nál "Zaenapam"-nál gyűjtötte. Br & R.,

Mammillaria sartorii DEBRECENI POZSGÁS-TÁR 209szerint a The Cact, 1923. 4:82-ban ezt a fajt 1920-ban Purpus gyűjtötte ésugyancsal< a Barranca Panoaya-ban 300-600 méteres magasságban, de eztaz eredeti leírásban nem említették meg és ezért, mint típuslelőhelyet nemhasználták föl. Azok a példányok, amelyeknél az axilla sörték nincsenek, ésa gyapjú is kevesebb, és amelyeket Br & R.-nak küldtek, valószínűleg egymásik faj volt, amelyet C. A. Purpus a Barranca de Tenampa-ban gyűjtött.Különbözött a Mamm. sartoriitól és ezeket, mint Mamm. tenampensis-t (,mintNeomamm.) írták le, ámbár azt már Purpus is megemlítette, hogy a Mamm.sartorii-nak nagy a variációs lehetősége.Csodálatosan azonosnak látszik a fajnál a tövisezettség. Mindkettőjüknélvannak hajszerű járulékos tövisek és a növénytest, a szemölcsök és a virágszínstb. teljesen megegyeznek. Van Craig könyvében egy nagyon durvahiba is, amelynél a lelőhely "Barranca de Tenampa", amelyről azt mondta(ennél ő itt Dr Helia Bravó, Las Cact. de Mex. 1937.704. követi), hogy azMexikó szövetségi államban fekszik. Ott van, igy gondolom én, nem messzeMexiko-Citytől egy helyiségnév Tenampa, de ez nem Barranca, völgy és ottnincs olyan Mammillaria, amely ehhez a csoporthoz tartozna. Mivel Brittonés Rose nem adta meg, hagyatkozhatunk a híres utazóra C. A, Purpus-ra,aki minden kétséget kizáróan a kérdéses vidéket Barranca de Tenampa-naknevezte meg, amely csak Vera Cruz államban van, és ő gyűjtötte a Mamm.sartorii-t.Az elképzelésemet, hogy a Mamm. sartorii és a Mamm. tenampensis egyés ugyanazon növény csak még megerősíti, (lásd. a saját feljegyzésemet aMamm. karwinskiana csoportnál a J. Mamm. Soc. 1971.11:34.) a látogatásom,e rövid ideig tartó mexikói utazásomkor Hernando Sanchez Mejoradaval,a mexikói Kaktuszszövetség elnökével és Felipe Oteroval a Barranca deTenampa-ban. A kirándulás célja Veracruz flórájának a tanul-mányozásavolt, és ez jelenlegi fő feladata a Mexikói Biológiai Egyetemnek, és ennek avezetésével és finanszírozásával, valamint Prof Arturo Gomez-Pompa szervezésében.Mi Hernando erős de kicsi Datsun lakókocsijával mentünk oda.Ismert volt előttünk, hogy a Barranca de Tenampa-t Purpus óta botanikusnem látogatta meg. Tenampa vidéke némelyik térképen fel volt tüntetve, deút nem vezet oda. Mi nagy szerencsénkre találtunk egy útszerűséget TenampaZacuapan (vagy Zacuapam) szomszédságában, ahol egy hacienda van,amely a Sartorius családhoz tartozott, és ahol C. A. Purpus 1905-től haláláig,1941-ig élt.Amint Hernando, Felipe és én 1973. november 9-én Tenampába értünk,találtunk egy helybeli lakost, aki - a cukornád aratása ellenére - időt szakítottarra, hogy minket a meredek és szűk "BaJada"-hoz, illetve egy hegyiösvényen a 300 méter magas falakkal övezett szurdokhoz vezessen. Egypontnál az ösvény olyan meredek volt, hogy oda a segítőkész vezető egy fa-

210 DEBRECENI POZSGÁS-TÁR Mammillaria sartoriitörzsből - amely rovátkolt volt - egy eszközt fektetett, hogy a lábunk necsíjsszon vissza. Ahhoz, hogy a folyóhoz eljussunk, és ismét visszatérjünkegy teljes nap lett volna szükséges, de mi találtunk Mammilláriákat kb. az útegyharmadán a köves konglomerát párkányokon. Én azt akartam, hogymég egy kicsit menjünk tovább azért, hogy ezt a meredek lelőhelyet pontosanátkutassuk és fényképfelvételeket készítsek. Ennek a szurdoknak azegyüttes flórája engem nem nagyon érdekelt, de amely különféle Epiphyllum,Echeveria és Pachyphytum fajokból álltÁttanulmányoztam igen sok példányát ennek a Mammillariának, amelyeklegjobban elérhetők voltak és találtam ugyanazon a területen egészen eltérőtővisezettségű és tövis színű növényeket is, de átlagosan mind megegyezteka leírással. A a tipikus faj 4-6 tövissel (középtövis?) és néhányjárulékos tövissel. (Előfordult, hogy némelyik areola több mint 10 tövist viselt,a sörteszerű tövisek száma is variált a 0-12 kőzött). A tövisek többsége,(ha több volt, mint 4-6) magába foglalt 1-2 elállót A növények nagyobbrésze színe a zöld és a kékeszöld volt, és a virágzónában axillában gyapjútés sörtéket viseltek. A sörték száma, növényenként változott, némelyiknélnagyon kicsik voltak, némelyeknél hiányzott Az axilla gyapja szine a barnássárgaés a fehér között volt és több kékeszöld növény világosabb szinügyapjút is viseltA következő napon láttunk még növényeket a sziklafalon, elérhetetlen helyeken,Poente National közelében és Palo Rancho vidékén, Veracruz ésJalapa közötti úton (300 méter magasan), ahol mi egy erősen sarjadzónövényt is láttunk néhány nyílt virággal.A Palo Rancho alak, emlékeztet engem egy régebben az Abbey Gardenbenlévő, Mamm. sartorii-nak nevezett, növényre, amelyről azonban nem tudom,hogy a lelőhely megadott volt-e. Ez egy kisé sötétebb kékeszöld kaktusz,több axillát sörtével."A Mamm. sartorii rol

HorváthLászlóKönyvismertetésSteven A. Hammer - Christopher BarnhillLITHOPS - TREASURES OF THE VELD(Lithopsok - A dél-afrikai préri kincsei)A British Cactus and Succulent Society 1999-es kiadványa.ISBN száma 0 902 099 64 7Ára: kb. 6800 forintA könyv 150 oldalas, ebből 50 színes, oldalanként 2-6 kiváló fotóval,amelyek rendkívül megkönnyítik az azonosítást. Ezen kívül részletes rajzok éstérképek segítik azt, ill. az elterjedésekben a tájékozódást. Nagy előnye még eműnek, hogy a növények fotói mellett azok felfedezői és gyűjtőszámai isismertetve vannak.Bevezető és történelmi áttekintés után tanácsokat kapnak az esetleg felfedezniindulók, és válaszokat a gyűjtők az őket általában leginkább izgató kérdésekre,közülük is talán a legfontosabbra: a tartás és nevelés körülményeire.Mivel a gyűjteményekben is gyakran képződnek hibridek, a szerzők kitérnek atermészetes kereszteződésekre is.Megtaláljuk még az alapfajok és szinonim nevek felsorolását, valamint azegyes fajok felfedezésének időrendi táblázatát. A magméretek és a határozókulcsok megadása után a felhasznált irodalom és az index jegyzék zárja akönyvet.A mű tömör, lényegre törő, nagyszerű nyomdatechnikai kivitelű, könnyenés jól használható, bár minden szempontból nem meríti ki a monografikusalkotások minden jellemvonását, de íróiknak nem is ez volt a célja!Csak ajánlani tudom minden Lithops-gyűjtő könyvespolcára.

általában nagy, színes virágú fajoktartoznak ide, amelyek Dél-Afrikábólszármaznak. Hazánkban mégnem annyira ismertek.A cikkekber»*-gal jetzett kifejezések,fogalmak, nevek szerepelneka Pozsgás kislexikonbanBackeberg, Curt: (Fajleíróvagy auktor rövidítése: Backbg.)(1894-1966) Jól ismert „kaktológus",kakluszfajleíró, szakíró, rendszerező,gyijjtő. Tevékenységét 1929-benkezdte, amikor kutató és gyűjtő útraindult Amerikába, az erfurti Haagekaktuszkertészet megbízásából. E-zen az úton sok új fajt talált és írt lekésőbb. Az elkövetkezendő időkbentöbb alkalommal járt még eredetitermőhelyeken. 1934-től kiadja a„Blátter für Kakteenforschung" című sorozatátamelyben továbbfejlesztiBritton és Rose rendszerét, de ragaszkodikSchumann rendszerének a-lapvonalaihoz. 1958 és 61 között egyébkönyve mellett megjelenteti a hatkötetesnagy monográfiáját „Die Cactaceae"címmel, amely az akkori legteljesebb mű.Majd 1966-ban az azóta több kiadástmegélt „Das Kakteen Lexikon"-t. Több fajtés nemzetséget neveztek el róla.Cleretum: Régebbi nemzetségneve a kristályvirágfélék (Aizoaceae)családjába tartozó Dorotheanthus,magyarul dorottyavirágnemzetségnek. Pozsgás, egyéves.CD: Compact Disc (angol):kompakt lemez, optikai táv: digitáliskódolású hanginformációk (zene,beszéd stb.) tárolására alkalmas, 12cm átmérőjű 1.2 mm vastag, tárcsaalakú, fémezett műanyag lemez. Ahangmintákat, mikroszkopikus méretűmélyedések alakjában megjelenődigitális jeleket, a védő bevonattalóvott fém rétegen rögzítik spirálisan.Lejátszáskor a digitális információt,a mélyedéseket egy félvezetőlézer, fókuszált fénysugarávaltapogatja le és az átalakító a jeleket,sztereó hangjelekké alakítja át.Család (família: latin): A növényrendszertaniegységeknek az aszintje amely magában foglalja a rokonnemzetségek (genus) halmazát. A faj,nemzetség, család, rend, osztály, törzsrendszertani kategóriák kötelezően hierartíikussorának gyakran emlegetetttagja, mivel a törzsfejlődési (filogenetikai)temriészetes (szánnazást és rokonságotfigyelembe vevő) rendszerekbena faj feletti kategóriáknak viszonylag jólelkülöníthető, meghatározható és megkülönböztetőszintje a család taxon.Dichotómia (görög-latin) villáselágazódás, az ősi növényekre (moszatok,korpafüvek) jellemző, a fejlődéskorlétrejövő gyarapodási forma,amely a csúcs kettéválása és kétirányba való növekedése révén jönlétre. Kaktuszoknál főleg néhányMammillaria fajra jellemző.

18. kép Weingartia lanata subsp. riograndensisFntn- Pann I á

kép Notocactus linkii HU 369Fotó: Horváth László21. kép Notocactus ottonis var. albispinusFotó: Horváth László

Pozsgás Kislexikon DEBRECENI POZSGÁS-TÁR 213Flóra (kaktuszflóra) (latin) : Bármelyterületen élő növényi taxonok(fajok, alfajok stb.) (virágos és edényesvirágtalan taxonok) összessége.Más szóval egy adott térben és időpontbanmeglévő növényi populációktialmaza. Egy terület kaktusz-flórájaaz ott élő kaktusztaxonok (fajok) halmaza(vagy fajok száma).Glochída (görög-latin): ÁltalábanOpuntioideae alcsaládra jellemző, azareolából fejlődő rövid, vékony, viszszafeléhorgas vagy recézett tövisképződmény. Mivel valószínijen azareola szőrzet módosulásai, ezértigen nagy tömegben találhatók ittvagyis a tövisrügypárnákon. Funkciójukvízfelvétel és védelem lehet.Haage, Walther: (1899-1992)Híres - ma már öt generációnkeresztül - kaktuszokkal foglalkozócsalád „utolsó előtti" tagja. Nevesszakíró és kaktuszkutató, a Kakteen-Haage kertészeti cég tulajdonosa,gyűjtő, számos ismeretterjesztő éstudományos mű és monográfia írója,társszerzője. Könyveit több mint tíznyelvre lefordították. Legjelentősebbmonográfiája a O. Sadowsky-val írtAstrophytumos könyvük (Kakteen-Sterne) legfontosabb összefoglalóműve a „Kakteen von A bis Z.Harpagophytum (görög, latin) Aszezám félék (Pedaliaceae) családbatartozó, magyarul temnésükről ördögcsáklyánakvagy csapdamagnak nevezett,évelő fajokból álló nemzetség.Régebbi genus nevük Uncaria volt.Temietük cserje szerű és Afrika délirészén élnek.Internet (angol): világháló: Számítógépeskommunikációs informatikairendszer amely az egész világotkörülöleli, híradástechnikai eszközök(telefon, műhold, stb.) révén összekapcsolva,képes a személyi számítógépekhezinfonmációt sugározni,juttatni, így újabban a médiumokrészévé lenni. A legelterjedtebbfelhasználása az elektronikus posta(e-mail, 1972-től) ill. a WWW(WorldWide Web) módszerrel kereshető, azinterneten továbbított infonnáció,amely a szöveges fonnán kívül hang,álló-és mozgókép infonnáció is lehet.Konglomerátum (latin) : kavicskő,(sokszor meszes) üledékeskőzetté szilárdult kavics. Ez általábantöbbféle kőzet egy kőzetté alakulásátjelenti.Kristályosodás: az anyagokegy részénél az alkotó atomjaik periodikusan,egyforma távolságokban helyezkednek,el olvadáspontjuk alatt. Eelemi kristályok nagyobb kristályokkáalakulnak megszilárdulásukkor. AKristályhalmazok törésvonalai - oldallapjainakszáma és bezárt szöge -jellemző az anyagra, azok egy részeszabad szemmel is jól láthatók.Kristályvirágfélék: Aizoaceae(régebbi nevükön Mesembrianthemaceae)család, amely taxonnak szinteminden faja levél (esetleg szár)szukkulens. Sok porzó és virágtakaró

214 DEBRECENI POZSGÁS-TÁR Pozsgás Kislexikonlevél (párta) jellemzi őket amelyek feltűnőenszínesek. Temnésük sok rekeszűtok, amely nedvesedésre nyílik fel. Nagytöbbségük Afrikában él. Levél szukkulenciájuka mimikrinek is remek példája.Fotoszintézisük, virágfelépítésük révénegyértelmű rokoni kapcsolatba hozhatóka kaktuszfélék rendjével is.Larrea tridentata: sonorai kreozotcserje,amely faj a Zygophyllaceae (királydinnyevagy járomfű félék) családjának,jellegzetes cserjéi, hámias, fogszeailevelekkel, öttagú, apró színes virágokkalközeli rokonságban állnak a kokacserjeés a gólyaonr félék családjával.IVIammillaria (latin): Szemölcs(mamilla) alakú felületnövelő képleteikalapján elnevezett, Haworth által leírt,mai tudásunk szennt legnagyobb fajszámú,fejlett kaktusz-nemzetség. Amammillakon, amelyek valószínűen atövisrügypárna (areola) alatti dudorokbólfejlődtek ki, helyezkednek atövispárnák és tövisek, de a virág éshajtás kezdemények kialakulási helyemár elvált az areolától és a szemölcsökhónaljába (axilla) tolódott el.Általánosan jellemzők rájuk az apróvirágok (több kivétellel), amelyek körbenhelyezkednek el és a húsos bogyótenmések.Mulcs (angol: mulch) : A talaj felületénekvédelmi célú takarása az esetlegesgyomosodás, a felmelegedés , akiszáradás és az erózió megakadályozására.Általában laza szerkezetű, természetesanyagok alkalmasak en-e (pl.faforgács, aprított fenyőkéreg, szalmatönnelék ), ezeket 1-6 cm-es rétegbenegyenletesen szórják rá a talaj felületére.Mulcsozással a humifikációs (humuszképződési)folyamatokat is kiegyenlítettebbéés hatékonyabbá lehet tenni.Tágabb értelemben a talaj talajtakarónövényekkel való beültetése, de fóliázásais mulcsozás. Az utóbbi a potenciáliskörnyezetszennyezés miatt állandóellenőrzésre szorul.Neoporteria: C.E.Porter botanikusrólelnevezett nemzetség, aki Chilébentevékenykedett. A Neoportériák (korábbanBridgesia) közép és dél-Chilét»enaz Andok nyugati oldalán élnek, jellegzetes,sokszor erőteljes tövisrendszer, nemritkán bamás bőrszövet, rövid nappalosság,keskenycsövű virágok jellemzikőket. Buxbaum rendszerében a Notocaoteaetribus, Neoporteriinae subtribus,Neoporteria linea (vonal) tagja anemzetség. Ugyan ebben a nemzetségijebeolvasztották a némileg eltérőNeochileniakat is.Nomenklatúra (latin): nevezéktan.A taxonómia egy külön ága, a-mely a növények tudományos elnevezésévelfoglalkozik. Az elnevezésnekés végződéseknek meghatározottszabályai vannak.Talaj: a földkéreg felszínén azéghajlat és az élővilág együttes hatásárakialakuló, állandóan változó, bonyolultösszetételű képződmény. Azanyakőzet fizikai és kémiai mállásarévén létrejött anyagokból, elpusztult ésanyagcsere termékeit e képződmény-

Pozsgás Kislexikon DEBRECENI POZSGÁS-TÁR 215be juttató élőlényekből és által jön létre,talajképző folyamatok (éghajlat, biológiaihumifikációk, domborzat, és nedvesség)hatására. A talaj tennékenységét létrehozóösszetevője a humusz, amely azelpusztult élőlények lebomló szervezetébőlés általuk kiválasztott enzimjeiből áll.Tövis: (spina: latin) a hajtás vagyannak része amely szúrószerwé módosult.Ily módon szöveti szerkezetébenminden szövet fellelhető ami ahajtásban van (bőr, alap, szilárdító,szállító szövet). Ha a tövis egész hajtásbólalakul ki akkor ág vagy szártövis, ha a levél egyes részeiből akkorlevél tövisnek nevezzük. A kaktuszoktövisei nem levélmódosulások, hanemlevélalapi képződmények.Tőzeg: Legfőképpen magasabbrendű növények (mohák, virágos növények)maradványaiból, lápokban és mocsarakbanfelhalmozódó üledék, a kőszénképződés kiinduló anyaga. A lápinövényzet elhalása után, a víz alá jutva,oxigén jelenlétében lassú humifikálódásifolyamaton megy keresztül, amikor a növényirészek töbté-kevésbé még felismertietőkmaradnak, de szénben dúsat)-bá válik. A növényzettől függő a tőzegektípusa, de az alapkőzet is befolyásolja ale-bontó, humifikáló mikrobák (gombák,baktériumok stb.) összetételét is.Populáció (latin): Azon egy fajhoztartozó élőlény csoportját jelenti,amely tényleges szaporodási közösségetalkot, vagyis azon egy fajúegyedek csoportja amelyek közöttgénkicserélődés lehet. (A génkicserélődéstegy fajhoz tartozó csoportokközött általában a közöttük lévő távolság,vagy az általuk áthághatatlanakadályok (pl. hegyek, nagy, felszínivizek) gátolják meg.) Minden fajpopuláció V. populációk alakjában létezik.Pseudocephalium: (görög-latin)ál nem valódi cefalium. Főleg a kaktuszfélék bizonyos nemzetségeinél, fajainál(pl. Pseudopilocereus), amikor a növényivarérett, más formájú része csupáncsak az (néhány) areolára, vagy azareoláris kiemelkedésre (podárium) terjedki, például az itt lévő szőrzet és tövismegnövekedésével a virágzás előtt. ( Avalódi cephalium vagy a csúcson jelenikmeg sok areola és podárium átalakulásávalaz ivarérés alatt, vagy a növényoldalán található.)Revízió: (latin) ellenőrzés, felülvizsgálat,újra átnézés. A taxonok (bámnilyenrendszertani kategória rangjánakmegjelölése nélküO helyzetének, rokonságiés számlázási viszonyainak megítélése,a tudomány kutatás általi fejlődésénekaz eredménye. A korábbi eredményekaz újabbak általi újraértékelése ésújrarendszerezése, adatainak helyesbítése,lényegében a növényrendszertanirevízió.Weingartia: Werdemnann által,1937-ben leírt kaktusz nemzetség, a-melyet Wilhelm Weingart georgenthaligyártulajdonosról nevezett el, akiCereus és Opuntia fajokat fedezett felés írt le A. V. Fric-csel. A nemzetségrokonsági körét lásd a cikkben.

(?^ MÉSZÁROS DÍSZFAISKOLA Kft. ^- örökzöldek, díszfák W\- díszcserjék termesztése,értékesítéseN- kertek tervezése, Qkivitelezése^- öntözőrendszerektelepítéseKözponti lerakat: Debrecen-Józsa35-ös útfél Tfel.: (52)- 405-9624028 Debrecen, Homok u. 6.m:{52)-345-557Mobil: (30)-968-0955^^ (20)-935-5699 ^^G R Á F I ANYOMPAiPARIÉS KERESKEDELMI KFT.4032 DEBRECEN, BÖSZÖRMÉNYI ÚT 68 SZ. TEL./FAX: (52) 342-f3SV A t L A L / U K :SZÓRÓLAPOK, PROSPEKTUSOK, KATALÓCUSOlKÖNYVEK, PLAKÁTOK, CÍMKÉK, DOBOZOKÉS ECYÉB NYOMDAIPARI TERMÉKEKKIVITELEZÉSÉTA TERVEZÉSTŐL A KÉSZ TERMÉKICLECYEN ÖN IS ICÉNYES PARTNERÜNK! ^

25. kép Notocactus securituberculatus 26. kép Notocactus securituberculatus var.m i n i a t i o r» i n I I o23. kép Notocactus megapotamicuskFotó: Deli Tar

9. kép Mammillaria sartorii formaváltozataiFotó: D. R. Hunt30. kép Mammillaria sartorii virágzó példányaFotó: Szutorisz Gyula

DEBRECENI POZSGÁS-TÁR 217•Kaktuszokkal foglalkozó szakirodalmatgyűjtök. Vétel és cserecéljából keresek partnereket!Herczeq István 4200 Hajdúszoboszló,Kösialja 22. sz.8 06-52-360939•Levelező-partnert és cseretársatkeresek!. Notocactus, Gymnocalycium,Echínocactus, Escobaria,Coryphantha, valamint Aizoaceae(Kristályvirág-félék) terén.Rácz László 4023 Debrecen,Dorogi út 41 ,sz.806(52)438-379•A DEBRECENI KAKTUSZ­GYŰJTŐK EGYESÜLETE várjaazon adományozó, segítőkésztagjait és szimpatizáns gyűjtőtársakjelentkezését, akik magadományaikkaltámogatni szeretnékfolyóiratunk színes nyomtatását.A felajánlások lehetnekkaktuszmagok afrikai és egyéb,más pozsgás magvak. Azadományokat a szeri

TartalomjegyzékInhaltsverzeichnis, Table of contentsSzerkesztői üzenet Papp László 169L. Papp: Vonvort des Chefredakteurs Bilanz am Ende des JahresL. Papp: Editor's message Report at the End of the YearAz USA katuszos tájain Bama János 170/. Bama: Auf den Kakteenlandschaften der USA/. Bama: In Cacti Habitat of the USASziklakertépítés pozsgásoknak Horváth László 178L. Horváth: Felsgartenbau für SukkulentenL. Horváth: Building Rock-Gardens for SucculentsAz Escobaria nemzetség IV. Papp László 181L. Papp: Die Gattung Escobaria Teil 4L. Papp: The Escobaria genus (part IV)Folyóiratszemle Papp László 184L. Papp: Zeitschriftenschau (B. C. and S. J. 3. 1999)L. Papp: Journal Review (B. C. and S. J. 3. 1999)Kaktuszok az Interneten Bama János 186/. Bama: Kakteen im InternetJ. Bama: Cacti on InternetFolyóiratszemle Buglyó Péter 189P. Buglyó: Zeitschriftenschau (KuaS 1-4./1999)P. Buglyó: Journal Review (KuaS 1-4./I999)A Weingartia nemzetség m. KLánfai Gyula 191Gy. Mánfai:lÍK Gattung Weingartia (Teil 3)Gy. A/á/í/fl/: The Weingartia genus (partm)A Notocactus nemzetségről 3. (A természetes taxonok és culticar.-okrészletes leírása 2.) Rácz László 201L. Rácz: Über die Gattung Notocactus (Teil 3). (Die detaillierte besclueibung dernatürlichen Taxen und der Kultivaren 2.)L. Rácz: The Notocatus genus (part III) (FuU description of natural taxons andcultivars 2.)

TartalomjegyzékInhaltsverzeichnis, Table of contentsKönyvismertetés (Farkas S. szerk: Magyarország védett növényei) Papp László 205L. Papp: Buchbesprechung (S. Farkas edit: Schutzpnanzen in Ungam)L. Papp: Book-review (S. Farka edit: Protected Plants of Hnngarj)Mammillaria geminíspina Libnár Antal 206A. Libnár: Mammillaria gerninispinaA. Libnár: Mammillaria gerninispinaMammillaria sartorii Szutorisz Gyula 207Gy. Szutorisz: Mammillaria sartoriiGy. Szutorisz: Mammillaria sartoriiKönyvismertetés (S. A. Hammer - c. Bamhill: Lithops) Horváth László 211L. Horváth: Buchbesprechung (S. A. Hammer-C. Bamliill: Litbops)L. Hon'áth: Book-review (S. A. Hammer-C. Bamhill: Lithops)Pozsgás kislexikon Papp Lá.szló - Molnár Imre 212L. Papp -L Molnár. Kleinlexikon für SukkulentenL. Papp - L Molnár: Small Encyclopaedia of SucculentsKeresek-kínálok: Molnár Imre 2167. Molnár: Verkaufs - Angebote/. Molnár: Look for - offerTartalomjegyzék 219InhaltsverzeichnisTable of contentsKülső borítókon lévő fotókCímlap oldal:Opuntia rufida a Big Bend Nemzeti parki tájban (Texas). Fotó: Bama JánosHátsó oldal: | 31ri2~i31 Teraszos sziklakert vulkanikus kőzettel. Fotó: Horváth László32 Taraszos sziklakert pozsgásokkal. Fotó : Horváth László

DEBRECENI POZSGÁS-TÁRSUCCULENT MAGAZINÉ OF DEBRECEN (HUNGARY)Ismeretterjesztő folyóirat (Educational Journal)Megjelenik évente 4 alkalommalFőszerkesztő (Managíng editor): Papp László biológus-botanikus(52) 316-666/20-37 E-mail:plaszlo@dragon.klte.huKiadja:a Debreceni Kaktuszgyűjtők Közhasznú EgyesületePublish by; Society of (Useful) Cactuscollectors in DebrecenSzerkesztőség (Editorial Office):4032 Debrecen, Poroszlay út 38. II./5.Levélcím: 4015 Debrecen, Pf.: 82. S (52) 481-985E-maíl: macko@externet.huTechnikai szerkesztők: Rácz László, Szani KárolySzerkesztőségi titkár: Molnár ImreA szerkesztőbizottság tagjai (Editorial Board):Buglyó Péter, Deli Tamás, Molnár Imre, Papp László, Rácz László, Szani KárolyIdegen nyelvi lektorok:Huczka Gabriella és Pappné Czappán MariannaTerjeszti (Sell by: Society of [Useful] Cactuscollectors in Debrecen):A Debreceni Kaktuszgyűjtők Közhasznú EgyesületeISSN: 1419-130XA DEBRECXiaPOZSeAs-TÁlf jogvédelem alatt áll, a belívek, illetve a képanyag másolása, azokfelhasználása a szerzők és a szerkesztőség előzetes írásbeli engedélye nélkül tilos!Text and illustration copyright © 1998 DKKEA folyóirat megjelenését támogatja:a Kertészet és Szőlészet, a Kertbarát.Magazin és Molnár ImreFölhívjuk tisztelt olvasóink figyelmét, hogy a közreadott cikkekkel és a folyóirattal kapcsolatos észrevételeiket levélben aszerkesztőség címére szíveskedjenek megküldeni! Folyóiratunkban bárki publikálhat, aki késztetést érez magában színvonalascikkek megírására. Kéziratokat géppel írottan (kézzel írva olvashatóan), mágneslemezen - floppyn - tudunkelfogadni, és kérésre azokat visszaküldjük. Egyéb megjegyzések hiányában a szerkesztésben és a tartalmat nem érintőszakmai lektorálásban minden jogot fenntartunk! Továbbá a szerkesztőség fenntartja a jogot az illusztrációs anyagpótlására a saját készleteiből.Nyomdai munkák:LITOGRÁFIA Nyomdaipari és Kereskedelmi Kft. 4032 Debrecen, Böszörményi út. 68.Tel/fax.: 342-535 Tel.: (52) 346-788/153 Mobil.: (06-60) 304-466Felelős vezető: Vécsei Tibor ügyvezető igazgatóFormátum: A/5 terjedelem: 4,5 (A/5) ívKészült a MSZ 5601 és 5602 szerintDebrecen, 1999.

ön iskeresse, olvassa,hogy hasznosíthassa!Rendelje meg, fizessen elő!kertészett Jbl^öü'at4A legnagyobb példányszámúkertészeti szakmai és üzleti folyóirat,mely a dísz-, bio- és haszonkertektervezésével, kivitelezésével és hasznosításává foglalkozik.A kertészeti szaksajtólegkedvezőbb díjtételével hirdetheti:SZÉPKERTEK'Lapelölizelés,hirdetésmegrendelés:SZÉPKERTEKSzerkesztőség:H-4024 Debrecer\.Kossuth u. 3.11/5.Tel.: (52) 522-222