Az én forradalmam

gyerekekrehangolva

Az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából meghirdetett vers- és novellaíró pályázat beérkezett művei

Az én forradalmam

A Gyerekekre Hangolva Alapítvány az 1956-os forradalom és

szabadságharc évfordulója alkalmából vers- és novellaíró pályázatot

hirdetett "Az én forradalmam" címmel. A középiskolák 9-12.

évfolyam tanulói pályázhattak.

A beérkezett műveket online kiadvány formájában olvashatják.

Gyerekekre Hangolva Alapítvány, Hatvan, 2017.


Lukács Flóra Kíra

Mit jelent ma a szabadság?

A szabadság furcsa dolog,

Én nem is értem igazán,

De azt én is megmondhatom,

Hogy szükségem sincs rá talán.

Elvégre mily kényelmes volt,

Gyerekként nem gondolkodni

Az élet nagy problémáin,

Hol van az a fél pár zokni?

Szaladtunk mind anyukánkhoz,

Oldja meg minden problémánk,

Kár, hogy ma már nincs ilyesmi,

Vagy ha van is, nem ily jó már.

Aztán mégis belegondolsz,

Milyen is volt kisgyerekként,

És rájössz, hogy nem oly szép volt,

Két gombóc különlegesség.

Inkább állok neki én is,

Felnövök és szabad leszek,

De most arra gondolok csak,

Holnap két gombócot veszek!

3


Lukács Flóra Kíra

Az én forradalmam

A forradalmam furcsa dolog,

Néha nem is látható,

De ha egyszer én elindultam

Nincs olyan, hogy állj. Hahó!

Eleinte észre se veszed,

Csak pár pici változás,

Aztán egyszer csak nagy robbanás,

És onnan nincs megállás.

Nem vagy már olyan tökéletes?

Nem érsz haza kilencig?

Aztán már csak pár lépés és jön

A tetkó meg a piercing?

Mindenki rossz véleménnyel van,

Elítélnek rögtön, hah,

Pedig fogalmuk sincs semmiről,

Hogy belül jókislány vagy.

2


Magyar Inez

Az én forradalmam

Salgótarjánban minden évben október 23-án megrendezésre

kerül a városi futóverseny. Ilyenkor az egész város

megjelenik a Megyeháza előtt, és mindenki a maga

korosztályával méretteti meg magát. De ez nem csak egy

egyszerű futóverseny. Ez a megmérettetés az 1956-os

december 8-ai sortűz áldozatainak állít emléket.

Én óvodás korom óta minden évben részt veszek ezen a

versenyen, habár akkor még nem tudtam, nem értettem

miért van ez a nagy felhajtás. Lefutottam a távot, majd a

családommal elmentünk a McDonald’s-ba.

De mi is történt 1956. december 8-án? Salgótarjánban és

környékén, október 23-a után egyre érezhetőbbé vált a

forradalmi hangulat. A gimnazisták nemzeti szín

kokárdákban jelentek meg az iskolákban, a munkástanács

megkérdőjelezte majd megtagadta a Kádár-kormány

követeléseit.

December 8.-án hajnalban egy pufajkás alakulat

(Munkásőrség) Kisterenyén letartóztatott két

munkástanácsi vezetőt: Gaál Lajost és Viczián Tibort. Gaált

megvádolták sztrájkra buzdító röpiratok terjesztésével,

Viczián pedig csak véletlenül került az események

középpontjába, ugyanis november végén szabadult a

börtönből, így alig ismerték. A karhatalom valójában

Kelemen Károlyt akarta letartóztatni, aki azonban értesült

Gaál elfogásáról, ezért elmenekült majd emigrált. Ekkor

3


esett a választás Viczián Tiborra, aki szabadulása után

jelentkezett a rendőrségen, így ő már ismert volt a

karhatalom előtt. A két személyt Salgótarjánba, a BM

főosztály zárkájába szállították be.

Az üzemek és a munkástanács-vezetői már kora reggel

tudomást szereztek Gaál és Viczián őrizetbe vételéről.

Közben a kisterenyei bányászok Salgótarjánba akartak

menni, amit a megyei munkástanács elnöke ellenzett, de

később megjelentek a szorospataki bányászok is, majd

elindult a menet a megyeszékhelyre.

Miután a szovjetek tudomást szereztek a felvonulás

előkészületeiről, megszállták a rendőrségi homlokzat előtti

részt, majd három harckocsi gördült az épület előtti főútra.

Az Acélgyárból pufajkás alakulatokat rendeltek erősítés

gyanánt.

A tüntetők 9 órától folyamatosan érkeztek a főosztály elé.

Először a kisterenyeiek kb. 100-150 fős csoportja jelent

meg, akiket egy rendőrtiszt távozásra szólított föl. Ennek

hatására a tömeg megmozdult, de éppen akkor ért oda egy

800 fős tömeg, így maradtak a kisterenyeiek is. Tizenegy

órára már mintegy 3-4 ezer fő gyűlt össze. Elfoglalták a

Megyei Tanács előtt lévő útszakaszt és a járdát. Hangzatos

szavakat kiabáltak és követelték Gaál és Viczián szabadon

engedését, a szovjet csapatok kivonulását, és ezenfelül

hangoztatták, hogy nem ismerik el a Kádár-kormányt.

Többen szidalmazták az odarendelt pufajkás egységet is.

Ekkor hangzott el Marosán György kommunista politikus

hírhedté vált mondata is: „Mától kezdve lövünk.”

4


Ebben a feszült helyzetben dördültek el az első lövések.

Több karhatalmista lőtt géppisztollyal a levegőbe. Ferencz

István AKÖV garázsmester látta az első lövések szörnyű

következményeit, így próbálta megakadályozni a további

lövöldözést a nála lévő hanggránáttal, amit egy füves

területre dobott. A hangrobbanással viszont csak annyit ért

el, hogy mindkét fél között pánikot keltett. Ferencz nem érte

el eredeti célját, mivel a rendőrség előtt máris eldördültek a

lövések a szovjet katonák, a rendőrök, és a pufajkások

fegyvereiből.

Magyar ölt magyart. A magyar menekült saját honfitársa

elől. Az ország és az eszme megint szétszakadt harcosokra

és talpnyalókra.

Nők, férfiak és gyermekek menekültek azon az

útvonalon, amelyet mi most minden évben végigfutunk.

Csak egy különbség van jelen és múlt között. Mi éremért,

oklevélért és dicséretért futunk, ők azonban az életükért

futottak.

A sebesültek és áldozatok között voltak olyanok, akik

még csak nem is tudták, miért lövik őket. Munkából vagy

iskolából mentek volna haza, de épp rosszkor voltak rossz

helyen, és sokaknak egy eltévedt golyó okozta a végzetét.

Név szerint 46 halottat ismerünk, közülük a legfiatalabb

egy 10 éves kisfiú volt, Kakuk József. Feltételezések szerint

a sortűznek 80 áldozata volt, de van olyan, aki 131 körülire

becsüli a halottak számát. A legtöbben nem élték meg a 25.

életévüket sem.

5


A lövöldözések után egyből elkezdték a sebesültek

ellátását majd elszállítását a bányai kórházba. Az

egészségügyi szakszolgálat alig győzte ellátni a sebesülteket,

a lakosság élelmiszer csomagokat küldött a kórháznak.

A halottakat a járdára fektették, hogy családtagjaik

felismerhessék elhunyt szeretteiket. Még a dédnagymamám

mesélte, hogy december 8-án a kisfia nagyon belázasodott,

így be kellett gyalogolniuk Somoskőújfaluból Salgótarjánba

a rendelőbe. Ahogy a helyszínre értek, halottak mellett

kellett elsétálniuk. Dédi nem tudta mi folyt le ott, nem

mondtak neki semmit. Csak később tudta meg, hogy mi lett

volna, ha pár órával előbb érkeznek be a városba. Talán ők

is áldozatul estek volna a forradalomnak.

Máig nem lehet tudni, hogy ki, vagy kik adták ki a

tűzparancsot. Ha volt egyáltalán parancs, az érkezhetett

Budapestről, hiszen a párt felső vezetése már december

elején elhatározta a forradalom radikális letörését. Az sem

kizárt, hogy a rendőrség épületében lévő vezetők minden

felsőbb utasítás nélkül adták ki a parancsot. Az is meglehet,

hogy nem volt semmilyen utasítás, csak a kialakult feszült

helyzet váltotta ki a fegyverek elsülését.

A véres esemény után a karhatalmista alakulat elvonult a

helyszínről, és Salupin szovjet parancsnok utasítására a

megyei pártbizottság képviselői egy röplapot szerkesztettek,

amelyben a valóságot meghazudtolva ellenforradalmi

provokációnak minősítették az eseményt.

A szovjet katonai városparancsnokság és a megyei

rendőrkapitány azonnali hatállyal feloszlatta a megyei

6


munkástanácsot és a város területén kijárási tilalmat rendelt

el. Aki este 7 óra után a tilalmat megszegte, arra a karhatalmi

és a katonai járőrök tüzet nyitottak. Délután pedig

megindult a forradalom vezetőinek letartóztatása, illetve

kezdetét vették az emigrálások.

1956-ban egy ország felemelte fejét, talpra állt, majd

szembenézett megszállójával. 1956-ban egy ország egyként

küzdött és bukott. Egyként haltak és egyként gyászoltak. A

forradalom elbukott, de Magyarország nem. A

forradalmárok meghaltak, de tetteik és az emlékük tovább

él a magyar emlékezetben. Ezeknek a hősöknek

köszönhetjük azt a Magyarországot, amelyben most is

élhetünk. Tisztában voltak tetteik következményével, ők

mégis emelt fővel, büszkén néztek szembe a halállal, hogy

majd egy szebb és szabadabb országot teremtsenek a jövő

gyermekeinek.

Büszke vagyok arra, hogy bár ezt az országot a történelem

során annyiszor megtámadták, majd elfoglalták, minden

alkalommal sikerült megszabadulnia láncaitól.

Mert a magyar bízik, küzd, és szabad, amíg csak él.

7


Lázár Gabriella

Az én forradalmam

Egész életemben tudtam, hogy nem illek a rendszerbe.

Párszor lázadtam is, nem csináltam rendszert belőle.

Ha rendszeres lett volna, nem illettem volna bele,

És a rendszeresség életemet sosem jellemezte.

Önmagam ellensége sosem voltam,

De paradoxonokat magamban találtam.

Követni akartam valami rendszert,

Holott tudtam, hogy a rendszeresség sosem tetszett.

De a rendszer, ami volt, nem a jót szolgálta,

A népet, kik hittek benne, orvul kihasználta.

Azt mondták a nagyok, jót tesznek, és jó lesz,

S mit eldöntenek maguk közt, a mi javunkra lesz.

Ki hitte ezt el? Ki lehet oly ostoba?!

Ezt mondják mindenhol, de a jónak semmi nyoma.

Az egész csak hazugság, mocskos propaganda,

A rendszerben a tagokban szólni sincs joga!

Bár megértem, miért nem engedik,

Megértem, az igazságot miért kendőzik.

Már tudom, mit rejtegetnek a függönyök mögött

Ezek az álszent férgek, elvadult dögök!

Egyedül én, csak én látom át a káoszt,

8


Egyedül én tudom, hogy a puszta szó változást nem hoz!

Egyedül szállok szembe minden hatalommal,

Egyedül rendelkezek a forradalmammal.

Ha mások nem is látják, hogy ez a világ mocska,

Hol nincs önállóság, porba vagyunk taposva,

Egyedül én állok majd ellen ennek,

És talán lesz értelme felkelésemnek!

De tévedek, mint mindig. A rendszer túl erős...

Többen vannak, és ebben a világban a sokaság győz...

Hiába áll ellen egyetlen lázadó,

Ha az agymosott népnek a látszatszépség is jó...

9


Veres Vencel és Budaházy Gabriella Kinga

Mi hőseink, mi szabadságunk

Emelik a zászlót, hét galamb emeli

De véres sorsukat egyik sem feledi

Honfivér áztatta mind a három színét

Szabadság és dics várja fent hőseinknek szívét.

Bár a zászlónk véres, honfik szíve fényes,

Vízilabdásaink öröme most édes

Szabadság, mint hálóba röppenő labda

Labdánkat az orosz kapus már el nem kaphatta.

Amit értünk tettek, nem lesz elfelejtett

Erre emlékezünk tankok hangja helyett

Előttük tisztelgünk, hogy mindenki lásson

Magyar embernek nincs párja a világon

Köszönjük az áldozatot, amit értünk tettetek

Méltatlanok vagyunk rímbe lopni a szent nevetek

Fent a mennyben dicsőségben nyugodjék meg lelketek.

10


Lázár Gabriella

Az én Forradalmam?

Kételkedem. Ahogy mindig tettem.

Ezt nevelték belém, amíg növekedtem.

Néztem az egyértelműt, és kerestem a kérdést,

Kerestem a hibát... de szerettem az érzést.

Mindenben kételkedtem, amit csak láttam...

A kételyeimmel együtt Önmagammá váltam.

A részeim voltak, belém épültek,

Nem voltam meg nélkülük, s ők csak velem léteztek.

Mindvégig úgy éreztem, van valami célom.

Hogy azért jöttem világra, mert volt rá okom.

De annyi minden van itt, és semmi sem az enyém,

Annyi üres állat, ember... mind ösztönlény...

Akik mind csak hajtanak, hisznek és remélnek,

Akik egy nekik lényegtelen álomnak élnek.

Teszik a dolguk, mintha kötelességük lenne,

Bele sem gondolnak, miért jöttek létre.

Tán azért, hogy egy világméretű gépezetnek

Egyetlen apró alkatrészei legyenek?

És emiatt azt hihessék: "együttműködnünk kell,

Egységben az erő, nélkülem nem működik a rendszer!"?

Hogy elhihessék, mennyire fontosak,

És milyen lényeges részei a világnak?

Hogy azt gondolhassák, pótolhatatlanok,

És nélkülük az egész világ halott?

11


Ó, mily kicsinyes gondolkodás.

Ó, mily kicsinyes célok.

Minek az a rengeteg kutatás?

Miért kellenek nekünk az ezzel járó gondok?

Hisz sosem kérték tőlünk, hogy legyünk szolgák,

Mi mégis azok vagyunk.

Fogvatartónk egy isten, egy álom, egy ország,

S mi boldogan behódolunk...

Miért? Mégis miért tesszük ezt magunkkal?

Miért nem élünk az álmainkkal?

Miért leszünk önmagunk rabjai, amikor

Lehetnénk szabadok, bárhol, és bármikor?

Miért érdekel görcsösen mások véleménye,

A világé, a szomszédé? És isten rendelete?

Elhisszük másnak, hogy mi a célunk

És a világon mégis miért vagyunk?

Kételkedem. Nem hiszem, hogy érdekel engem,

De mégis. Mégis része vagyok, annak kell lennem.

Ez nem az én forradalmam, dehogy...

Egyedül álljak ki eléjük? Azt mégis hogy?

Sok az ember, hittel és reménnyel szívükben.

Együtt vonulnak, mint birkák a réten.

Mégis miért lennék én az, aki ezt megállítja?

Úgysem tudnám. De nem is érdekel mások istene és álma...

12


Tóth Áron

Forradalom

A hideg időben

Remény a lelkükben

Fény gyúlt a szemükben

A jövő reményében

Utcára vonulva

Megtörve haladva

Reményt kutatva

Indultak a forradalomba

13


Kecskés András

Hallomásból

Elődeink nagy harcai

56-os nagy hősei

Menetelnek a halálba

Forradalmát megvívta a kis sereg

De nagy volt a túlerő és nem mindig győzhetett.

14


Fazekas Petra

56 Emberei

Sötét felhők gyülekeztek

S a vihar elérte a nemzetet

Az emberek ijedten nézték a felleget

De bátran mentek és nem félve

Mert hazájukért tették és ellene

15


Fazekas Sára

Kelj fel te ország

Kelj fel te ország

Szakítsd le láncodat

Kit meggyötört a múlt

Becsüld meg polgáraidat

Hagyd a múltat

És élj szabadság között

Kezed Uram nyújtsd ki

E nemzet fölött

16


Dániel Bálint

Harag

Amikor a nemzetben forrong a harag

Amikor a nép csak papíron szabad

Akkor a hősök előre lépnek

És próbálnak szabadságot szerezni a nemzetnek.

17


Bódi Fanni

Remény

Sok vérző szív

Melyben nem volt remény

Bízott benne

Hogy egy jobb kort elér

Budapest utcáin

nagy volt a nyüzsgés

Mindenki kereste

Hogy mi jobbá tenné

Az ország ifjai

Kiáltanak egy népért

Tudták már, mi jobbá tenné

Harcolni, küzdeni örökké

18


Bódi Fanni

56

Az a sok nap nem volt hiába,

A sok ima az égbe kiáltva

Lett szabadság, mi bőven kijárt

De meg kellett harcolni a győztes csatát.

56 a forradalom éve volt

De meg kellett érni a győztes kort.

Lett szabadság, mi bőven kijárt,

Mert az a sok ima célba talált.

19


Rákos Dominik

Az emberi történelem legsötétebb fotlja

Az emberi történelem legsötétebb fotlja,

A huszadik század embermilliók életét kioltja.

Az ellenállást a hatalom vérbe fojtja,

S a fejlődést, a mézédes fejlődést elrontja.

Sötét tombol, fagyos munkatábor

Innen az se szabadul, aki nagyon bátor

Itt egy oszló tetem, amott egy szakadt sátor

A hely maga olyan, mint egy terminátor.

Foglalkozz a múlttal, sose feledd

A megoldást te magad keresd!

20


Lukács Flóra Kíra

Elkövettél bármi rosszat

Elkövettél bármi rosszat,

Vagy akár csak megszólaltál,

Nem tetszett ez valakinek,

Gulag már csak terád vár.

Éhínség és tömegnyomor,

Higiénia is romokban,

Hogyha mégis túléled ezt,

Lelked is darabokban.

Hogy miért kerültél ide?

Minő rosszat cselekedtél?

Nem kötötted meg cipődet,

S nagy Sztálin úr elé estél.

Ez még nem is lett volna baj,

Ha csak ennyi történt volna,

De a TV is jelen volt,

S az egész világ már tudja.

Ez hatalmas szégyen neki

Nem is tudja földolgozni,

Elvégre ez furcsa dolog,

Vajaskenyér ment most neki.

A földről téged felkapnak

Őrizetbe bezáratnak.

Harmadnapnak elteltével

Gulágba elszállítanak.

21

More magazines by this user
Similar magazines