Életigenlők 2017. tél
Az ünneplések ideje elérkezett. Decemberben a fényességre és a nyugalomra vágyás egyszerre zajlik bennünk, körülöttünk. Elkereskedelmiesedett világban élünk, az év végi időszak még inkább az időszűkéről, a rohangálásról, „a még ezt el kell intézni, még azt be kell fejezni” feszkóról szól.
Az ünneplések ideje elérkezett. Decemberben a fényességre és a nyugalomra vágyás egyszerre zajlik bennünk, körülöttünk. Elkereskedelmiesedett világban élünk, az év végi időszak még inkább az időszűkéről, a rohangálásról, „a még ezt el kell intézni, még azt be kell fejezni” feszkóról szól.
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
De vajon miért félünk az<br />
odaadástól? Miért nehéz<br />
odaadni magunkat egy feladatnak,<br />
egy közösségnek,<br />
egy embernek, elköteleződni<br />
valami vagy valaki mellett?<br />
Odaadni magamat nem<br />
egyenlő a birtoklással. Birtokolni<br />
lehet tárgyakat, pénzt,<br />
tudást, stb. de élményt, szeretetet,<br />
megélést nem. Birtokolni<br />
könnyebb. A birtokláshoz<br />
nincs szükség odaadásra,<br />
elég, ha uralom hatalmamnál<br />
fogva. Aki csak birtokolni<br />
akar és tud, megteheti ezt<br />
anélkül is, hogy odaadná magát.<br />
Az odaadás éntelensége<br />
félelmetes, mert azzal a téves<br />
érzettel jár együtt, hogy<br />
ha odaadom magamat bárminek/bárkinek,<br />
elvesztem a<br />
szabadságomat, az uralmamat<br />
a dolgok, helyzetek, emberek<br />
felett. Az odaadástól<br />
való félelem az emberi tudat<br />
terméke. A természetben, az<br />
univerzumban minden teljességben,<br />
odaadásban és<br />
befogadásban VAN. Nincs jelen<br />
a mérlegelés, az osztozás,<br />
a megtartás vágya. A nappal,<br />
nem adja oda magát az éjszakának,<br />
a fény a sötétnek,<br />
a tavasz a nyárnak. Amikor<br />
éjszaka van, akkor a maga<br />
tökéletességében, odaadásában<br />
megvalósul. A tavasz<br />
minden ízében tavasz. Nem<br />
gondolkozik azon, hogy szeretne<br />
nyár lenni, csöpögős<br />
őszibarackot érlelni. Odaadja<br />
magát az esőknek, langyos<br />
melegnek, a bimbók növesztésének.<br />
Egyszerűen csak<br />
van, a maga természetességében.<br />
Emberi gyarlóságunk, félelmeink,<br />
bipoláris érzékelésünk<br />
mondatja velünk azt,<br />
hogy, ha odaadom magamat,<br />
vagy bármit, amivel rendelkezem,<br />
kevesebb leszek, hiányérzetem<br />
lesz, veszítek.<br />
Talán fel sem fogjuk, hogy<br />
az odaadással egy magasabb<br />
minőségű életet kapunk, ami<br />
élményszerű, lelki feltöltöttségben<br />
gazdagabb. Igazuk<br />
van azoknak, akik azt mondják,<br />
hogy nem lehet mindent<br />
100% odaadással csinálni.<br />
Gyereket nevelni, karriert<br />
építeni, kapcsolatokat ápolni,<br />
tanulni, utazni, háztartást<br />
vezetni. Ez így van. Egyszerre<br />
egy időben nem is lehet. Valami<br />
sérülni fog. Valamit nem<br />
fogsz tudni számodra ideális,<br />
100%-ban megvalósítani.<br />
De mi az, ami igazán fontos<br />
a számodra? Az élet minden<br />
pillanatában dönthetsz arról,<br />
mi az, aminek 100%-ban<br />
odaadod magad, mert számodra<br />
ez fontos. Ne érd be<br />
kevesebbel! Ha csinálod, csináld<br />
teljesen, ha nem, inkább<br />
ne is tegyél bele energiát!<br />
Szuhai Nóra<br />
coach, tréner, mentor<br />
www.legjobbvagyok.hu<br />
29
Change language