Életigenlők 2017. tél
Az ünneplések ideje elérkezett. Decemberben a fényességre és a nyugalomra vágyás egyszerre zajlik bennünk, körülöttünk. Elkereskedelmiesedett világban élünk, az év végi időszak még inkább az időszűkéről, a rohangálásról, „a még ezt el kell intézni, még azt be kell fejezni” feszkóról szól.
Az ünneplések ideje elérkezett. Decemberben a fényességre és a nyugalomra vágyás egyszerre zajlik bennünk, körülöttünk. Elkereskedelmiesedett világban élünk, az év végi időszak még inkább az időszűkéről, a rohangálásról, „a még ezt el kell intézni, még azt be kell fejezni” feszkóról szól.
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Kultúra<br />
Nagyjaink életigenlése<br />
Reményik, Arany, Kodály, Szent László, Mindszenty, Szabó Magda és mások...<br />
Elindítunk egy hosszabb sorozatot, amiben nagyjaink – írók, költők, zeneszerzők, politikusok,<br />
történelmi személyiségek, közéleti- és egyházi szereplők - életvitelét, egészséghez,<br />
betegséghez, gyógyuláshoz fűződő viszonyát mutatjuk be a ma kor emberének, az ÉLETI-<br />
GENLŐK olvasóinak. A közös szálak, amik ebben a sorozatban nagyjainkat összekötik, az<br />
hogy mindegyiknek van valami aktualitása. Mindegyiknél van valami életüket alapvetően<br />
meghatározó pszicho-filozófiai eszmény, értékrendszer, ami az élet, az életigenlés, az örök<br />
élet felé mutat.<br />
A <strong>tél</strong>i-ünnepi számban szereplők között van Reményik és Kodály<br />
Reménytelenül is csillagokkal teli élet<br />
kegyelemről, reményről és az életigenlésről<br />
Nomen est omen… Reményik Sándor a remény és a kegyelem<br />
költője volt. Advent idején a Kegyelem című verse<br />
kínálkozik a leginkább arra, hogy végig menjünk bizonyos<br />
nehézségek, emberpróbáló küzdelmek - ez lehet szerelem,<br />
betegség, kilátástalan emberi kapcsolatok, mindenkinek<br />
hasonló, de mégis más káoszhelyzetek - megoldásig<br />
vezető utak bemutatásán. Megnézzük milyen is az,<br />
amikor az ünnepvárásnak valóban szentséget tulajdonítunk<br />
és belenézünk abba a tükörbe, ami a “nem-megyeinket”<br />
mutogatja egész évben, esetleg egész életünkben. És<br />
hagyjuk elengedni a múltat, hogy a jelenben békében éljünk,<br />
megtudjuk milyen amikor “csak úgy magától minden aranyágon friss gyümölcs terem.”<br />
Akarsz, egetostromló akarattal –<br />
S a lehetetlenség konok falán<br />
Zúzod véresre koponyád<br />
36<br />
Reményik akinek még a neve<br />
is a reményre emlékeztet,<br />
szenvedő, törődő, halk hangú<br />
ember. Belső töprengéseit,<br />
legbensőbb érzéseit is a<br />
nagy megrendülés élménye<br />
színezi. Testi szenvedésekben<br />
is része volt, hónapokat<br />
töltött szanatóriumokban, és<br />
a húszas évek derekától úgy<br />
érezte, hogy népe felmorzsolódása<br />
is elkerülhetetlen.<br />
Mégis mindig az életet hirdette.<br />
Emberileg is nagy tett<br />
volt az élete: reménytelenül<br />
is csillagokkal népesítette<br />
be az erdélyi éjszakákat..<br />
Számot vetett a kisebbségi<br />
létezéssel, amely mindig<br />
lesz, amíg lesznek államok,<br />
amelyekben jelentős számmal<br />
élnek más nemzeti hagyományú<br />
népek. Verseiért<br />
és szenvedésekben tisztult<br />
életéért szerették őt értő<br />
kortársai. A formának tán<br />
nála nagyobb mesterei is<br />
voltak a magyar lírában, de<br />
nem volt senki, aki nála több
Change language