Megszabadítottál szégyenemtől

777blog

A Biblia és a 21. század meddő asszonyai

Lábánné Hollai Katalin

Megszabadítottál szégyenemtől

A Biblia és a 21. század meddő asszonyai

2020.


Borítóterv:

Bonifert Rita

Borítófestmény:

Pesti Ráhel

Tördelőszerkesztő:

Hollainé Aczél Adrien

Fotó:

Hegedüs Márton

Felelős kiadó:

777 Közösség Egyesület

©1072 Budapest Akácfa utca 7. I. Em. I/B

777blog.hu

ISBN 978-615-00-7325-5

Nyomda:

Premier Nyomda Kft.

1117 Budapest Budafoki út 64.

premiernyomda.hu


„Odaadom Neked mindenemet,

amit akarsz, cselekedd meg most velem!

Legyen, ahogy akarod!

Formálj át engem, hogy hasonlítsak rád!

Drága Szentlelkeddel gyere közel hozzám!”

Pintér Béla


Meddőség

Egy téma, amiről nehéz nyíltan, őszintén beszélni

„Odaadom neked mindenemet,

amit akarsz, cselekedd meg most velem!”

Ez a mondat vezetett engem az elmúlt években,

különösen, mikor ezt a könyvet írtam.

Önmagam erejéből képtelen lettem volna nyilvánosság

elé állni és beszélni a meddőség küzdelmeiről és

szégyenéről. Szükségem volt azokra az évekre, amikor

végigjártam a felismerés, a reménykedés és a csalódás

útját, miközben Isten formált engem, megerősített és

bátorságot adott. Bátorságot, hogy leírjam a legmélyebb

érzéseimet és mindazt, amit megértettem a

Biblia meddő asszonyainak történeteiből.

A meddőségről olvashatunk szakmai leírásokat, de

kevés személyes szó esik róla a keresztény fórumokon,

mondhatni tabu téma. Ez nem meglepő, hiszen a

meddőségben a szexualitás és a családalapítás intimitása

keveredik a fájdalmas kudarcérzéssel. A kívülállók

éppen ezért nehezen tudják elképzelni, mit élnek át

a meddő emberek, mennyi félelem, kétségbeesés,

tanácstalanság, szégyen kapcsolódik ehhez az állapothoz,

és milyen nehéz küzdelmeken mennek keresztül a

párok.

6


Abban bízom, hogy ez a könyv segít a hozzám hasonló

helyzetben lévő, gyermekáldásra váró embereknek.

Találhatnak benne vigasztalást és kapaszkodókat,

melyek nekem is segítettek a meddőség terhének

hordozásában. Örülnék ugyanakkor, ha mások is elolvasnák

és így nagyobb megértéssel tudnának fordulni a

küszködő párok felé.

Könyvem főszereplői bibliai nők, akik szintén a

meddőség nehézségeivel néztek szembe. Az ő történetükben

magunkra ismerhetünk. Életük, sorsuk egy-egy

részlete segít megérteni saját érzéseinket. Sokat tanulhatunk

tőlük - hibáikból és erényeikből egyaránt.

7


Néhány tudnivaló

• A meddőség nem feltétlenül végleges állapot. A

könyvben szereplő nők közül a legtöbbnek végül

született gyermeke, de az egyszerűség kedvéért

meddőnek, terméketlennek fogom őket nevezni,

mikor a várakozásuk éveiről írok.

• Érdemes minden fejezet előtt az adott asszonyról

szóló bibliai szakaszt elolvasni, hogy egyértelműek

legyenek az utalások.

• A bibliai idézetek pontos helyét lábjegyzetben

jelöltem meg. A forrás mellett az is szerepel, hogy

melyik fordításból származik az idézet. A könyv írása

során több változatot is elolvastam, hogy minél

pontosabban és mélyebben megértsem az adott

szakaszokat. Legtöbbször a Szent István Társulat

(SZIT) fordítását használtam. Emellett a következő

fordítások jelennek még meg:

··

Káldi-Neovulgáta (KNB),

··

Magyar Bibliatársulat újfordítású (RUF),

··

Károli Gáspár revideált újfordítású (KG)

··

Simon Tamás László (STL)

8


Köszönet

Hálát adok Istennek, aki szívemre helyezte a témát

és az írás minden percében vezette a gondolataimat.

Ugyanakkor szeretnék köszönetet mondani a 777 szerkesztőségének

is biztatásukért, támogatásukért. Büszke

vagyok rá, hogy a 777 szárnyai alatt lát napvilágot a

könyv.

Legnagyobb köszönetem férjemnek szól, akivel együtt

élhetem át a várakozás örömteli és embert próbáló

időszakait. Legnagyobb kritikusomként és egyben

támogatómként elsőnek olvasta el a könyvet és áldását

adta a megjelentetésre. Az ő szavaival hívlak meg a

könyv olvasására.

„A könyv őszinte, igaz példája annak, hogy Isten a

Biblián keresztül milyen sokrétűen tanít minket arra,

hogy az igazán nehéz pillanatokban is kövessük őt,

hallgassuk az ő Igéjét, és bízzunk az ő hatalmában.

Olyan részletekkel van teli, melyekből látszik az út,

amit közösen jártunk be és igyekeztünk Istennel

együtt megélni a magunk hús-vér emberi módján.”

9



Sára

aki nevetett az Úr ígéretén

„Feleséged, Sára ajándékoz meg fiúval téged, s te

majd az Izsák nevet adod neki. Szövetségemet örök

szövetséggé teszem vele, én pedig az ő és őutána

leszármazottainak Istene leszek.” (Ter 17.19)

Sára várakozása és időskori szülése az egyik legismertebb

történet az Ószövetségből. Sára kilencven

éves volt, mikor fia, Izsák végre megszületett, férje,

Ábrahám pedig már a százat is elérte akkor. Évtizedeket

kellett várniuk, miután Isten ígéretet tett Ábrahámnak,

hogy nagy néppé teszi. Ábrahám pedig „hitt az Úrnak,

ő pedig beszámította neki megigazulásra.” [1]

Ígéret

Ábrahám Noé tizedik generációs leszármazottja

volt. Feleségével, Sárával nagycsaládjuk körében

éltek Háránban. Isten szólt a 75 éves, gyermektelen

Ábrahámhoz, hogy induljon útnak egy új földre.

Ekkor hangzott el először az ígéret, mely szerint Isten

utódokat fog adni neki. A férfi engedelmeskedett az

Úrnak és néhány rokonával együtt útra kelt.

Istennek terve volt velük, méghozzá nem kisebb, mint

hogy a választott nép ősei legyenek. Ezt az akaratát

összesen tizenháromszor jelentette ki Izsák születéséig

[1] Ter 15.6 (SZIT)

11


MEGSZABADÍTOTTÁL SZÉGYENEMTŐL

különböző módokon [2] . Ígéretet tett, tényként beszélt az

utódokról, bizonytalanság, esetlegesség nélkül. Ahogy

Sára és Ábrahám számára volt Istennek egy terve, egy

ígérete, úgy számunkra, a 21. század embereinek is

van. Ez a terv semmivel sem kisebb, mint amit ennek

az idős házaspárnak szánt. Rengeteg helyen [3] kiderül

a Bibliából, mennyire fontosak vagyunk Istennek.

Számon tartja minden hajszálunkat [4] , nemhogy a

jövőnket. Azt azonban tudnunk kell, hogy életünk apró

céljai, ígéretei mind az üdvösségben teljesednek ki.

Krisztus kereszthalála által mindnyájan üdvözülhetünk

és Istennek nem kisebb a terve az életünkkel, mint az

örök élet Vele!

Abban biztosak lehetünk, hogy amit Isten kijelent,

az minden esetben kézzelfogható valósággá válik. Az

ő szava a biztosíték. Ezt Ábrahám is jól tudta. Ezért

történhetett, hogy hetvenöt éves korában nem kételkedett,

hanem oltárt épített és hálát adott az Úrnak,

még mielőtt látta volna megvalósulni az ígéretet.

Az emberi megoldás

Tíz évvel később, annak ellenére, hogy Isten már

hatszor megismételte ígéretét, Sára engedett a társadalmi

nyomásnak és utód utáni sóvárgásának. Beküldte

Ábrahámhoz a szolgálóját. Abban a korban nem volt

[2] Vö.: Ter 12.3; Ter 12.7; Ter 13.16; Ter 15.4; Ter 15.16; Ter 15.18; Ter 17.2;

Ter 17.7; Ter 17.10; Ter 17.16; Ter 17.19; Ter 17.21; Ter 18.10

[3] Vö.: Mt 6.25-34; Lk 12.6-7; Jn 3.16;

[4] Vö.: Lk 12.7

12


Sára

szokatlan, hogy a meddő nők beküldték szolgálójukat a

férjükhöz, hogy foganjon és szüljön örököst helyettük.

Sára okos asszony volt, hitt Istenben, de tudta azt is,

mit követel tőle a világ, a család. „Feleségül adta” [5]

egyiptomi szolgálóját Ábrahámnak, hogy ne haljanak

meg fiú utód nélkül. Nem szabad ezt a cselekedetet a

mai erkölcsi szemüvegen keresztül néznünk és házasságtörésnek

neveznünk, hiszen ez a történet még

más normák, szokások korában játszódik. Sára igazi

vétke az volt, hogy nem bízott meg teljesen az Úrtól

kapott ígéretben és maga akarta beteljesíteni emberi

módszerekkel. Ugyanakkor Isten nem csapott le tüzes

ménkővel, nem kérte számon Sára tettét, csupán

szeretettel biztosította még hétszer az ígéretéről. A kor

szokásai alapján Ábrahámnak így már volt utóda, Isten

akár áldását is adhatta volna erre, de Ő ragaszkodott a

saját tervéhez. Nem elégedett meg emberi félmegoldással.

Az Úr azt akarta, hogy Sárának és Ábrahámnak

közös gyermeke legyen, akitől a választott nép származik

majd.

Isten a mi életünkben is a teljes tervet szeretné

megvalósítani. Nem szeretné, hogy megalkudjunk

és beérjük kevesebbel.

Ez messze többről szól, mint a törvényes vagy erkölcsi

módszerekről, melyeket az egyház adott esetben nem

támogat. Ez nem egy tiltás részéről. Soha nem mondta

[5] Vö.: Ter 16.1-3

13


MEGSZABADÍTOTTÁL SZÉGYENEMTŐL

Sárának, hogy ne küldje be Hágárt Ábrahámhoz. Nem

szólt közbe, hogy Sára kerülje el a „béranyaságot”,

ahogy ma sem lép közbe, amikor valaki a lombikprogram

mellett dönt. Ugyanakkor kijelentette újra és újra,

hogy ennél sokkal fantasztikusabb terve van. Teljesebb

örömöt szán neki, amit érdemes kivárni.

A mai világ által kínált lehetőségek sokszor gyors megoldást

nyújtanak a problémáinkra, de egyáltalán nem

biztos, hogy ezek részét képezik annak a tervnek, amit

ajándékba szeretne adni nekünk az Atya. Márpedig

egy mindenható és tökéletesen szerető Isten ajándékáról

kár lemondani. Ez olyan volna, mintha örökre

lemondanék álmaim autójáról, mert jelen pillanatban

nincs rá pénzem. Pedig logikus, hogy kitartó gyűjtögetéssel

egyszer lesz pénz az álomautóra. Addig azonban

adott esetben áldozatokat kell meghoznom, ami nem

könnyű.

Én is nap mint nap döntök, hogy mi legyen a következő

lépés. Induljak el az örökbefogadás útján? Keressek

fel egy megbízható lombikos központot? Mondjak le

végleg a gyermekáldásról? Nem egyszerű szem előtt

tartanom Isten ígéretét és teret adni az életemben,

hogy az valóra válhasson. Nem egyszer fordul elő, hogy

zuhanyzás közben sírok, hogy utána ne látszódjanak

a könnyeim. Számtalanszor kiáltottam Istenhez, hogy

„Nekem ez most nagyon fáj, értsd meg! Nem teheted

ezt velem!” Rengetegszer álcáztam felindultságomat

zavart nevetéssel, témaváltással vagy bántó szavakkal.

14


Sára

Nem könnyű belesimulni Isten tervébe, de én is

meghallottam a személyes ígéretét ezzel kapcsolatban

és nem szeretném beérni kevesebbel,

még akkor se, ha a várakozás kőkemény.

Irgalom és szeretet

Hágár, a szolgálólány engedelmeskedett Sárának és

bement Ábrahámhoz, hogy foganjon és gyermeket

szüljön az idős házaspárnak. Mivel azonnal meg

is fogant, úgy érezte, felülkerekedett úrnőjén. Ez

azonban zavarta Sárát, így kemény kézzel bánt vele,

míg a várandós nő meg nem szökött a pusztába. Isten

angyala azonban megkereste Hágárt és átadta neki

az Úr személyes ígéretét. Isten nem kért rajta számon

semmit, nem vádolta, sőt megáldotta a szolgálót és

fiát. Izmael jövőjét ugyanúgy számon tartotta, mint

Izsákét.

Miért fontos ez a momentum? Mert ez lehet a vigasztalásunk

minden rossz döntésünkben. Isten nem

számonkéréssel érkezik az életünkbe, ha nem fogadjuk

el az ő tervét, vagy nem bírjuk kivárni az ajándékát.

Számára mi, emberek vagyunk a legfontosabbak.

Természetesen ez nem legalizálja előre a bűnöket,

de vigasztalás lehet, ha már meghoztunk egy rossz

döntést. Ami pedig a legfontosabb ebben a történetben,

hogy Isten semmiképpen nem bünteti meg azt az

új életet, aki fogant Sára hibás döntése miatt. Nem tesz

15


MEGSZABADÍTOTTÁL SZÉGYENEMTŐL

különbséget a fogantatás körülményei alapján. Teljes

értékű gyermekének tekinti, már a fogantatása pillanatától

van számára egy személyes terve. Ezt soha nem

felejthetjük el, mikor saját döntéseinket, vagy mások

döntéseit szemléljük.

Végső határaink

Visszatérve a történet főhőseire Ábrahámra és Sárára,

láthatjuk, hogy mindketten elértek a végső határaikhoz.

Bíztak Istenben, nem szűntek meg vele kapcsolatban

maradni, de ők is elvesztették a reményüket egy

ponton. Izmael születése után tizenhárom évvel Isten

szövetséget kötött Ábrahámmal, melynek jeleként

minden férfi, aki Ábrahámmal volt, körülmetélkedett. [6]

Ekkor hangzott el a tizedik ígéret: „Megáldom (Sárát)

és általa fiút adok neked.” [7] . Ez idő tájt Ábrahám már

99 éves volt, Sára pedig 89. Ezen a ponton már akár

egy rossz viccnek is tűnhetett a férfi számára ez a

kijelentés, annyira lehetetlennek látszott a megvalósulás.

Isten mégis megerősítette ígéretét. Nem sokkal

később három férfi látogatta meg a házaspárt. Példás

vendégszeretettel fogadták őket. Egyikük, akit később

Istenként azonosít a Biblia [8] , megismételte az ígéretet,

[6] Vö.: Ter 17.1-27

[7] Ter 17.16 (SZIT)

[8] Ter 18.13 (RUF) –Ez a fordítás nagyon hasznos, ha pontosan szeretnénk tudni,

hogy az eredeti héber szövegben valóban Istenre utalt-e a szerző, ugyanis ilyen

esetben csupa nagybetűvel írják az ÚR szót. Ezt a formázást kizárólag akkor használják,

amikor a héber szövegben a Jahve szó, vagyis minden kétséget kizáróan

Isten neve szerepel.

16


Sára

immár utoljára. Sára a sátorban hallgatózott és

kínjában felnevetett, hiszen jól tudta, hogy számára ez

biológiailag már lehetetlen. „Most legyen még szerelmi

örömöm, amikor már megöregedtem? Hiszen már

férjem is öreg.” [9]

Ez a jelenet a történet csúcspontja. Az isteni és az

emberi világ dinamikája, törvényei ütköznek össze.

Egyszerre élik meg az emberi élet korlátait és Isten

akaratának korlátok nélküliségét. Teljes feszültség van

az emberi perspektíva és az isteni terv között.

Én is számtalanszor élem át ezt a feszültséget. A keserű

reményvesztettség és egy felvillanó reménysugár

sokszor engem is kényszeredett nevetésre késztet.

Olyankor ebben a nevetésben benne van minden

fájdalmam, keserűségem és a bizalmatlanság, hogy

valóban hihetek-e abban az ígéretben, amit Isten kijelentett

nekem. Sokszor magam sem tudom, bízzak-e

egy újabb javuló leletben, az orvos vigasztaló szavában,

hiszen, ha túlságosan reménykedem, végül a csalódás

sokkal nagyobb lesz. Ez az érzés valószínűleg egyetlen

gyermekre vágyó pár számára sem ismeretlen.

Eljön az a pillanat, amikor nem tudunk már az apróbb

jó híreknek sem örülni tiszta szívből, mert a csalódások

és az emberi korlátok, amik a szemünk előtt lebegnek,

megmérgezik ezeket a kis örömöket. Nem tud jól esni

egy vigasztaló mondat sem, mert mindenre találunk

egy kifogást, amivel igyekszünk megvédeni magunkat

[9] Ter 18.12 (SZIT)

17


MEGSZABADÍTOTTÁL SZÉGYENEMTŐL

egy nagyobb csalódástól. Hányszor eljátszottam már én

is egy-egy ciklusnál, hogy bíztam a „szokatlan tünetekben”

és beleéltem magam a nem létező terhességbe!

A következő hónapban pedig mereven elutasítottam

minden biztató szót, hogy magamat védjem.

Gyakran vigasztalnak azzal, hogy még olyan fiatal

vagyok, nem vagyok késésben. Ilyenkor mindig arra

gondolok, hogy ha első alkalommal megfogant volna,

akkor már óvodába járhatna a gyermekem. A következő

gondolatom pedig az, hogy ha ilyen fiatalon,

amikor a legtermékenyebb vagyok elvileg, nem jön

a baba, mi lesz idősebb koromban. Az esélyeim csak

csökkennek! Azon kívül, hogy ez amúgy igaz, jól látszik,

mennyire csak az emberi perspektíva szerint tudok

gondolkodni, pedig rengeteg átimádkozott órán vagyok

már túl. Egy-egy nehezebb pillanatban, amikor az

érzelmek magukkal ragadnak, én is képtelen vagyok az

ígéretre fókuszálni.

Isteni perspektíva

Isten perspektívája egészen más, mint a miénk. Ami

ennél is jobb, hogy a lehetőségei is korlátlanok. Bár

legtöbbször nem avatkozik bele az általa alkotott

természet törvényeibe, csak felhasználja azokat, a

lehetősége mégis megvan rá. Erre mutat rá nagyon

határozottan, amikor megkérdezi Sárát, hogy miért

nevet és miért gondolja: „Valóban szülni fogok még,

18


Sára

jóllehet öreg vagyok?” [10] . Isten még hozzátesz egy

költői kérdést, ami sokkal inkább kijelentés: „Van, ami

az Úrnak lehetetlen?” [11]

Ez a jó hír mindnyájunk számára. Isten számára nincs

lehetetlen. Bármit végbe tud vinni, amit szeretne. A

90 éves Sára is fiút szülhetett, így elkezdett beteljesedni

az Úr ígérete az utódokkal, a választott néppel

kapcsolatban. Ez hatalmas biztatás számunkra, hiszen

lehetünk öregek, betegek, lehet bármilyen orvosi

szakvéleményünk, Istennek nem okoz gondot, hogy

kimutassa szeretetét és megadja nekünk azt a jövőt,

amit megígért. Nem mindig ennyire csodásan és rendkívüli

módon cselekszik, mint Sára esetében, de mindig

cselekszik. Persze mi általában nem látjuk az összefüggéseket,

melyek az isteni perspektívából jól láthatók.

Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk az első

dologról, amit Sára története tanít nekünk! Isten mindnyájunknak

tesz egy személyes ígéretet, amiben nem

feltétlenül szerepel a gyermekáldás. Ezt nehéz elfogadni,

főleg, amikor valaki elemi vágyat érez az anyaság

iránt. Nem könnyű elfogadni Isten nagyszerű ajándékát,

amíg a szemünket az általunk elképzelt célokra,

álmokra függesztjük.

Az interneten gyakran felbukkan egy sokatmondó kép.

Egy kisgyermek szorongatja a kis játékmackóját. Jézus

ott térdel előtte és szeretné elkérni tőle, de ő nem

[10] Ter 18.13 (SZIT)

[11] Ter 18.14 (SZIT)

19


MEGSZABADÍTOTTÁL SZÉGYENEMTŐL

akarja odaadni. Nem látja, hogy Jézus háta mögött

van egy sokkal nagyobb plüssmackó. Gyakran érzem

magamat a kisgyermek bőrében. Nehezen tudom elengedni

a saját elképzeléseimet, mert nem látom, nem

értem, mi van Isten kérése mögött. Nem látom az isteni

perspektívát. Néha jó, ha egy lelkivezető, egy rokon

vagy barát, aki tágabb látószögben látja a helyzetet,

emlékeztetni tud rá, milyen ajándékot szán nekünk a

Mennyei Atya.

Isten pedig nemcsak a nagy egészet szemléli, hanem

a részletekre is figyel. Miután Ábrahám felnevetett az

ígéret hallatán, az Úr kijelentette, hogy „Feleséged, Sára

ajándékoz meg fiúval téged, s te majd az Izsák nevet

adod neki. [12] ” Az Izsák név jelentése pedig „nevetés”,

vagy ahogy a Bibliamagyarázat írja „Isten mosolyogjon,

legyen kegyes” [13] .

Hála

Végül Sára története örömmel végződött. Ahogy az

Úr megígérte neki, 90 évesen megszülte fiát, Izsákot.

Az asszony ekkor már felszabadult örömmel fordult

az Atyához: „Isten örömet szerzett nekem, s aki hallja,

velem együtt örül.” [14] Ha tovább olvassuk a Bibliát,

tudhatjuk, hogy az ígéret minden szava valóra vált.

Ábrahám nagy nép atyja lett, Sára pedig nem feledkezett

meg Istenről, mikor öröme teljes lett.

[12] Ter 17.19 (SZIT)

[13] Szent István Társulat Bibliamagyarázata szerint (Ter 17.17 kapcsán)

[14] Ter 21.6 (SZIT)

20


Sára

Nagyon fontos tanítás ez, hiszen hajlamosak vagyunk

csupán a gondjainkkal, fájdalmainkkal, kéréseinkkel

fordulni Istenhez. Pedig ő azt szeretné, hogy örömünket

is osszuk meg vele. Ahogy Papp Miklós szokta mesélni

az előadásaiban, mikor megszületett a gyermeke, és a

kórházban már nem maradhatott, elment Máriapócsra

hálát adni. Nem kell ehhez feltétlen templomba menni,

de fontos, hogy ne felejtsünk el hálát adni.

Kapcsolat

Az utolsó gondolat, amit fontosnak tartok Sára történetéből

kiemelni, az a folyamatos párbeszéd Isten és

ember között. Nem külön-külön monológok hangzanak

el Isten és ember részéről, hanem párbeszéd

zajlik közöttük. Isten megszólal, Ábrahám meghallja

és válaszol, amire szintén érkezik válasz. Már az

Ószövetség legelején elkezdődött a párbeszéd, ami

nagyon jó hír számunkra, így több ezer évvel később.

Mi is kapcsolatba léphetünk Istennel, nem kell a

papokra, lelkipásztorokra és más kiválasztott emberekre

várnunk, hogy elmondják nekünk Isten személyes

üzenetét. Bár Isten mindentudó, fontos, hogy kimondjuk

a gondolatainkat neki. Fontos, hogy napi szinten

kapcsolatba lépjünk vele és lehetőleg az ő sugallatára

cselekedjünk, döntsünk. Már évezredekkel ezelőtt is

válaszolt az imákra. Merjünk nyíltan Isten elé állni és

beszédbe elegyedni vele, és a válaszokon kívül gyógyulást

is kaphatunk.

21

More magazines by this user
Similar magazines