Megszabadítottál szégyenemtől

Lábánné Hollai Katalin
Megszabadítottál szégyenemtől
A Biblia és a 21. század meddő asszonyai
2020.

Borítóterv:
Bonifert Rita
Borítófestmény:
Pesti Ráhel
Tördelőszerkesztő:
Hollainé Aczél Adrien
Fotó:
Hegedüs Márton
Felelős kiadó:
777 Közösség Egyesület
©1072 Budapest Akácfa utca 7. I. Em. I/B
777blog.hu
ISBN 978-615-00-7325-5
Nyomda:
Premier Nyomda Kft.
1117 Budapest Budafoki út 64.
premiernyomda.hu

„Odaadom Neked mindenemet,
amit akarsz, cselekedd meg most velem!
Legyen, ahogy akarod!
Formálj át engem, hogy hasonlítsak rád!
Drága Szentlelkeddel gyere közel hozzám!”
Pintér Béla

Meddőség
Egy téma, amiről nehéz nyíltan, őszintén beszélni
„Odaadom neked mindenemet,
amit akarsz, cselekedd meg most velem!”
Ez a mondat vezetett engem az elmúlt években,
különösen, mikor ezt a könyvet írtam.
Önmagam erejéből képtelen lettem volna nyilvánosság
elé állni és beszélni a meddőség küzdelmeiről és
szégyenéről. Szükségem volt azokra az évekre, amikor
végigjártam a felismerés, a reménykedés és a csalódás
útját, miközben Isten formált engem, megerősített és
bátorságot adott. Bátorságot, hogy leírjam a legmélyebb
érzéseimet és mindazt, amit megértettem a
Biblia meddő asszonyainak történeteiből.
A meddőségről olvashatunk szakmai leírásokat, de
kevés személyes szó esik róla a keresztény fórumokon,
mondhatni tabu téma. Ez nem meglepő, hiszen a
meddőségben a szexualitás és a családalapítás intimitása
keveredik a fájdalmas kudarcérzéssel. A kívülállók
éppen ezért nehezen tudják elképzelni, mit élnek át
a meddő emberek, mennyi félelem, kétségbeesés,
tanácstalanság, szégyen kapcsolódik ehhez az állapothoz,
és milyen nehéz küzdelmeken mennek keresztül a
párok.
6

Abban bízom, hogy ez a könyv segít a hozzám hasonló
helyzetben lévő, gyermekáldásra váró embereknek.
Találhatnak benne vigasztalást és kapaszkodókat,
melyek nekem is segítettek a meddőség terhének
hordozásában. Örülnék ugyanakkor, ha mások is elolvasnák
és így nagyobb megértéssel tudnának fordulni a
küszködő párok felé.
Könyvem főszereplői bibliai nők, akik szintén a
meddőség nehézségeivel néztek szembe. Az ő történetükben
magunkra ismerhetünk. Életük, sorsuk egy-egy
részlete segít megérteni saját érzéseinket. Sokat tanulhatunk
tőlük - hibáikból és erényeikből egyaránt.
7

Néhány tudnivaló
• A meddőség nem feltétlenül végleges állapot. A
könyvben szereplő nők közül a legtöbbnek végül
született gyermeke, de az egyszerűség kedvéért
meddőnek, terméketlennek fogom őket nevezni,
mikor a várakozásuk éveiről írok.
• Érdemes minden fejezet előtt az adott asszonyról
szóló bibliai szakaszt elolvasni, hogy egyértelműek
legyenek az utalások.
• A bibliai idézetek pontos helyét lábjegyzetben
jelöltem meg. A forrás mellett az is szerepel, hogy
melyik fordításból származik az idézet. A könyv írása
során több változatot is elolvastam, hogy minél
pontosabban és mélyebben megértsem az adott
szakaszokat. Legtöbbször a Szent István Társulat
(SZIT) fordítását használtam. Emellett a következő
fordítások jelennek még meg:
··
Káldi-Neovulgáta (KNB),
··
Magyar Bibliatársulat újfordítású (RUF),
··
Károli Gáspár revideált újfordítású (KG)
··
Simon Tamás László (STL)
8

Köszönet
Hálát adok Istennek, aki szívemre helyezte a témát
és az írás minden percében vezette a gondolataimat.
Ugyanakkor szeretnék köszönetet mondani a 777 szerkesztőségének
is biztatásukért, támogatásukért. Büszke
vagyok rá, hogy a 777 szárnyai alatt lát napvilágot a
könyv.
Legnagyobb köszönetem férjemnek szól, akivel együtt
élhetem át a várakozás örömteli és embert próbáló
időszakait. Legnagyobb kritikusomként és egyben
támogatómként elsőnek olvasta el a könyvet és áldását
adta a megjelentetésre. Az ő szavaival hívlak meg a
könyv olvasására.
„A könyv őszinte, igaz példája annak, hogy Isten a
Biblián keresztül milyen sokrétűen tanít minket arra,
hogy az igazán nehéz pillanatokban is kövessük őt,
hallgassuk az ő Igéjét, és bízzunk az ő hatalmában.
Olyan részletekkel van teli, melyekből látszik az út,
amit közösen jártunk be és igyekeztünk Istennel
együtt megélni a magunk hús-vér emberi módján.”
9

Sára
aki nevetett az Úr ígéretén
„Feleséged, Sára ajándékoz meg fiúval téged, s te
majd az Izsák nevet adod neki. Szövetségemet örök
szövetséggé teszem vele, én pedig az ő és őutána
leszármazottainak Istene leszek.” (Ter 17.19)
Sára várakozása és időskori szülése az egyik legismertebb
történet az Ószövetségből. Sára kilencven
éves volt, mikor fia, Izsák végre megszületett, férje,
Ábrahám pedig már a százat is elérte akkor. Évtizedeket
kellett várniuk, miután Isten ígéretet tett Ábrahámnak,
hogy nagy néppé teszi. Ábrahám pedig „hitt az Úrnak,
ő pedig beszámította neki megigazulásra.” [1]
Ígéret
Ábrahám Noé tizedik generációs leszármazottja
volt. Feleségével, Sárával nagycsaládjuk körében
éltek Háránban. Isten szólt a 75 éves, gyermektelen
Ábrahámhoz, hogy induljon útnak egy új földre.
Ekkor hangzott el először az ígéret, mely szerint Isten
utódokat fog adni neki. A férfi engedelmeskedett az
Úrnak és néhány rokonával együtt útra kelt.
Istennek terve volt velük, méghozzá nem kisebb, mint
hogy a választott nép ősei legyenek. Ezt az akaratát
összesen tizenháromszor jelentette ki Izsák születéséig
[1] Ter 15.6 (SZIT)
11

MEGSZABADÍTOTTÁL SZÉGYENEMTŐL
különböző módokon [2] . Ígéretet tett, tényként beszélt az
utódokról, bizonytalanság, esetlegesség nélkül. Ahogy
Sára és Ábrahám számára volt Istennek egy terve, egy
ígérete, úgy számunkra, a 21. század embereinek is
van. Ez a terv semmivel sem kisebb, mint amit ennek
az idős házaspárnak szánt. Rengeteg helyen [3] kiderül
a Bibliából, mennyire fontosak vagyunk Istennek.
Számon tartja minden hajszálunkat [4] , nemhogy a
jövőnket. Azt azonban tudnunk kell, hogy életünk apró
céljai, ígéretei mind az üdvösségben teljesednek ki.
Krisztus kereszthalála által mindnyájan üdvözülhetünk
és Istennek nem kisebb a terve az életünkkel, mint az
örök élet Vele!
Abban biztosak lehetünk, hogy amit Isten kijelent,
az minden esetben kézzelfogható valósággá válik. Az
ő szava a biztosíték. Ezt Ábrahám is jól tudta. Ezért
történhetett, hogy hetvenöt éves korában nem kételkedett,
hanem oltárt épített és hálát adott az Úrnak,
még mielőtt látta volna megvalósulni az ígéretet.
Az emberi megoldás
Tíz évvel később, annak ellenére, hogy Isten már
hatszor megismételte ígéretét, Sára engedett a társadalmi
nyomásnak és utód utáni sóvárgásának. Beküldte
Ábrahámhoz a szolgálóját. Abban a korban nem volt
[2] Vö.: Ter 12.3; Ter 12.7; Ter 13.16; Ter 15.4; Ter 15.16; Ter 15.18; Ter 17.2;
Ter 17.7; Ter 17.10; Ter 17.16; Ter 17.19; Ter 17.21; Ter 18.10
[3] Vö.: Mt 6.25-34; Lk 12.6-7; Jn 3.16;
[4] Vö.: Lk 12.7
12

Sára
szokatlan, hogy a meddő nők beküldték szolgálójukat a
férjükhöz, hogy foganjon és szüljön örököst helyettük.
Sára okos asszony volt, hitt Istenben, de tudta azt is,
mit követel tőle a világ, a család. „Feleségül adta” [5]
egyiptomi szolgálóját Ábrahámnak, hogy ne haljanak
meg fiú utód nélkül. Nem szabad ezt a cselekedetet a
mai erkölcsi szemüvegen keresztül néznünk és házasságtörésnek
neveznünk, hiszen ez a történet még
más normák, szokások korában játszódik. Sára igazi
vétke az volt, hogy nem bízott meg teljesen az Úrtól
kapott ígéretben és maga akarta beteljesíteni emberi
módszerekkel. Ugyanakkor Isten nem csapott le tüzes
ménkővel, nem kérte számon Sára tettét, csupán
szeretettel biztosította még hétszer az ígéretéről. A kor
szokásai alapján Ábrahámnak így már volt utóda, Isten
akár áldását is adhatta volna erre, de Ő ragaszkodott a
saját tervéhez. Nem elégedett meg emberi félmegoldással.
Az Úr azt akarta, hogy Sárának és Ábrahámnak
közös gyermeke legyen, akitől a választott nép származik
majd.
Isten a mi életünkben is a teljes tervet szeretné
megvalósítani. Nem szeretné, hogy megalkudjunk
és beérjük kevesebbel.
Ez messze többről szól, mint a törvényes vagy erkölcsi
módszerekről, melyeket az egyház adott esetben nem
támogat. Ez nem egy tiltás részéről. Soha nem mondta
[5] Vö.: Ter 16.1-3
13

MEGSZABADÍTOTTÁL SZÉGYENEMTŐL
Sárának, hogy ne küldje be Hágárt Ábrahámhoz. Nem
szólt közbe, hogy Sára kerülje el a „béranyaságot”,
ahogy ma sem lép közbe, amikor valaki a lombikprogram
mellett dönt. Ugyanakkor kijelentette újra és újra,
hogy ennél sokkal fantasztikusabb terve van. Teljesebb
örömöt szán neki, amit érdemes kivárni.
A mai világ által kínált lehetőségek sokszor gyors megoldást
nyújtanak a problémáinkra, de egyáltalán nem
biztos, hogy ezek részét képezik annak a tervnek, amit
ajándékba szeretne adni nekünk az Atya. Márpedig
egy mindenható és tökéletesen szerető Isten ajándékáról
kár lemondani. Ez olyan volna, mintha örökre
lemondanék álmaim autójáról, mert jelen pillanatban
nincs rá pénzem. Pedig logikus, hogy kitartó gyűjtögetéssel
egyszer lesz pénz az álomautóra. Addig azonban
adott esetben áldozatokat kell meghoznom, ami nem
könnyű.
Én is nap mint nap döntök, hogy mi legyen a következő
lépés. Induljak el az örökbefogadás útján? Keressek
fel egy megbízható lombikos központot? Mondjak le
végleg a gyermekáldásról? Nem egyszerű szem előtt
tartanom Isten ígéretét és teret adni az életemben,
hogy az valóra válhasson. Nem egyszer fordul elő, hogy
zuhanyzás közben sírok, hogy utána ne látszódjanak
a könnyeim. Számtalanszor kiáltottam Istenhez, hogy
„Nekem ez most nagyon fáj, értsd meg! Nem teheted
ezt velem!” Rengetegszer álcáztam felindultságomat
zavart nevetéssel, témaváltással vagy bántó szavakkal.
14

Sára
Nem könnyű belesimulni Isten tervébe, de én is
meghallottam a személyes ígéretét ezzel kapcsolatban
és nem szeretném beérni kevesebbel,
még akkor se, ha a várakozás kőkemény.
Irgalom és szeretet
Hágár, a szolgálólány engedelmeskedett Sárának és
bement Ábrahámhoz, hogy foganjon és gyermeket
szüljön az idős házaspárnak. Mivel azonnal meg
is fogant, úgy érezte, felülkerekedett úrnőjén. Ez
azonban zavarta Sárát, így kemény kézzel bánt vele,
míg a várandós nő meg nem szökött a pusztába. Isten
angyala azonban megkereste Hágárt és átadta neki
az Úr személyes ígéretét. Isten nem kért rajta számon
semmit, nem vádolta, sőt megáldotta a szolgálót és
fiát. Izmael jövőjét ugyanúgy számon tartotta, mint
Izsákét.
Miért fontos ez a momentum? Mert ez lehet a vigasztalásunk
minden rossz döntésünkben. Isten nem
számonkéréssel érkezik az életünkbe, ha nem fogadjuk
el az ő tervét, vagy nem bírjuk kivárni az ajándékát.
Számára mi, emberek vagyunk a legfontosabbak.
Természetesen ez nem legalizálja előre a bűnöket,
de vigasztalás lehet, ha már meghoztunk egy rossz
döntést. Ami pedig a legfontosabb ebben a történetben,
hogy Isten semmiképpen nem bünteti meg azt az
új életet, aki fogant Sára hibás döntése miatt. Nem tesz
15

MEGSZABADÍTOTTÁL SZÉGYENEMTŐL
különbséget a fogantatás körülményei alapján. Teljes
értékű gyermekének tekinti, már a fogantatása pillanatától
van számára egy személyes terve. Ezt soha nem
felejthetjük el, mikor saját döntéseinket, vagy mások
döntéseit szemléljük.
Végső határaink
Visszatérve a történet főhőseire Ábrahámra és Sárára,
láthatjuk, hogy mindketten elértek a végső határaikhoz.
Bíztak Istenben, nem szűntek meg vele kapcsolatban
maradni, de ők is elvesztették a reményüket egy
ponton. Izmael születése után tizenhárom évvel Isten
szövetséget kötött Ábrahámmal, melynek jeleként
minden férfi, aki Ábrahámmal volt, körülmetélkedett. [6]
Ekkor hangzott el a tizedik ígéret: „Megáldom (Sárát)
és általa fiút adok neked.” [7] . Ez idő tájt Ábrahám már
99 éves volt, Sára pedig 89. Ezen a ponton már akár
egy rossz viccnek is tűnhetett a férfi számára ez a
kijelentés, annyira lehetetlennek látszott a megvalósulás.
Isten mégis megerősítette ígéretét. Nem sokkal
később három férfi látogatta meg a házaspárt. Példás
vendégszeretettel fogadták őket. Egyikük, akit később
Istenként azonosít a Biblia [8] , megismételte az ígéretet,
[6] Vö.: Ter 17.1-27
[7] Ter 17.16 (SZIT)
[8] Ter 18.13 (RUF) –Ez a fordítás nagyon hasznos, ha pontosan szeretnénk tudni,
hogy az eredeti héber szövegben valóban Istenre utalt-e a szerző, ugyanis ilyen
esetben csupa nagybetűvel írják az ÚR szót. Ezt a formázást kizárólag akkor használják,
amikor a héber szövegben a Jahve szó, vagyis minden kétséget kizáróan
Isten neve szerepel.
16

Sára
immár utoljára. Sára a sátorban hallgatózott és
kínjában felnevetett, hiszen jól tudta, hogy számára ez
biológiailag már lehetetlen. „Most legyen még szerelmi
örömöm, amikor már megöregedtem? Hiszen már
férjem is öreg.” [9]
Ez a jelenet a történet csúcspontja. Az isteni és az
emberi világ dinamikája, törvényei ütköznek össze.
Egyszerre élik meg az emberi élet korlátait és Isten
akaratának korlátok nélküliségét. Teljes feszültség van
az emberi perspektíva és az isteni terv között.
Én is számtalanszor élem át ezt a feszültséget. A keserű
reményvesztettség és egy felvillanó reménysugár
sokszor engem is kényszeredett nevetésre késztet.
Olyankor ebben a nevetésben benne van minden
fájdalmam, keserűségem és a bizalmatlanság, hogy
valóban hihetek-e abban az ígéretben, amit Isten kijelentett
nekem. Sokszor magam sem tudom, bízzak-e
egy újabb javuló leletben, az orvos vigasztaló szavában,
hiszen, ha túlságosan reménykedem, végül a csalódás
sokkal nagyobb lesz. Ez az érzés valószínűleg egyetlen
gyermekre vágyó pár számára sem ismeretlen.
Eljön az a pillanat, amikor nem tudunk már az apróbb
jó híreknek sem örülni tiszta szívből, mert a csalódások
és az emberi korlátok, amik a szemünk előtt lebegnek,
megmérgezik ezeket a kis örömöket. Nem tud jól esni
egy vigasztaló mondat sem, mert mindenre találunk
egy kifogást, amivel igyekszünk megvédeni magunkat
[9] Ter 18.12 (SZIT)
17

MEGSZABADÍTOTTÁL SZÉGYENEMTŐL
egy nagyobb csalódástól. Hányszor eljátszottam már én
is egy-egy ciklusnál, hogy bíztam a „szokatlan tünetekben”
és beleéltem magam a nem létező terhességbe!
A következő hónapban pedig mereven elutasítottam
minden biztató szót, hogy magamat védjem.
Gyakran vigasztalnak azzal, hogy még olyan fiatal
vagyok, nem vagyok késésben. Ilyenkor mindig arra
gondolok, hogy ha első alkalommal megfogant volna,
akkor már óvodába járhatna a gyermekem. A következő
gondolatom pedig az, hogy ha ilyen fiatalon,
amikor a legtermékenyebb vagyok elvileg, nem jön
a baba, mi lesz idősebb koromban. Az esélyeim csak
csökkennek! Azon kívül, hogy ez amúgy igaz, jól látszik,
mennyire csak az emberi perspektíva szerint tudok
gondolkodni, pedig rengeteg átimádkozott órán vagyok
már túl. Egy-egy nehezebb pillanatban, amikor az
érzelmek magukkal ragadnak, én is képtelen vagyok az
ígéretre fókuszálni.
Isteni perspektíva
Isten perspektívája egészen más, mint a miénk. Ami
ennél is jobb, hogy a lehetőségei is korlátlanok. Bár
legtöbbször nem avatkozik bele az általa alkotott
természet törvényeibe, csak felhasználja azokat, a
lehetősége mégis megvan rá. Erre mutat rá nagyon
határozottan, amikor megkérdezi Sárát, hogy miért
nevet és miért gondolja: „Valóban szülni fogok még,
18

Sára
jóllehet öreg vagyok?” [10] . Isten még hozzátesz egy
költői kérdést, ami sokkal inkább kijelentés: „Van, ami
az Úrnak lehetetlen?” [11]
Ez a jó hír mindnyájunk számára. Isten számára nincs
lehetetlen. Bármit végbe tud vinni, amit szeretne. A
90 éves Sára is fiút szülhetett, így elkezdett beteljesedni
az Úr ígérete az utódokkal, a választott néppel
kapcsolatban. Ez hatalmas biztatás számunkra, hiszen
lehetünk öregek, betegek, lehet bármilyen orvosi
szakvéleményünk, Istennek nem okoz gondot, hogy
kimutassa szeretetét és megadja nekünk azt a jövőt,
amit megígért. Nem mindig ennyire csodásan és rendkívüli
módon cselekszik, mint Sára esetében, de mindig
cselekszik. Persze mi általában nem látjuk az összefüggéseket,
melyek az isteni perspektívából jól láthatók.
Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk az első
dologról, amit Sára története tanít nekünk! Isten mindnyájunknak
tesz egy személyes ígéretet, amiben nem
feltétlenül szerepel a gyermekáldás. Ezt nehéz elfogadni,
főleg, amikor valaki elemi vágyat érez az anyaság
iránt. Nem könnyű elfogadni Isten nagyszerű ajándékát,
amíg a szemünket az általunk elképzelt célokra,
álmokra függesztjük.
Az interneten gyakran felbukkan egy sokatmondó kép.
Egy kisgyermek szorongatja a kis játékmackóját. Jézus
ott térdel előtte és szeretné elkérni tőle, de ő nem
[10] Ter 18.13 (SZIT)
[11] Ter 18.14 (SZIT)
19

MEGSZABADÍTOTTÁL SZÉGYENEMTŐL
akarja odaadni. Nem látja, hogy Jézus háta mögött
van egy sokkal nagyobb plüssmackó. Gyakran érzem
magamat a kisgyermek bőrében. Nehezen tudom elengedni
a saját elképzeléseimet, mert nem látom, nem
értem, mi van Isten kérése mögött. Nem látom az isteni
perspektívát. Néha jó, ha egy lelkivezető, egy rokon
vagy barát, aki tágabb látószögben látja a helyzetet,
emlékeztetni tud rá, milyen ajándékot szán nekünk a
Mennyei Atya.
Isten pedig nemcsak a nagy egészet szemléli, hanem
a részletekre is figyel. Miután Ábrahám felnevetett az
ígéret hallatán, az Úr kijelentette, hogy „Feleséged, Sára
ajándékoz meg fiúval téged, s te majd az Izsák nevet
adod neki. [12] ” Az Izsák név jelentése pedig „nevetés”,
vagy ahogy a Bibliamagyarázat írja „Isten mosolyogjon,
legyen kegyes” [13] .
Hála
Végül Sára története örömmel végződött. Ahogy az
Úr megígérte neki, 90 évesen megszülte fiát, Izsákot.
Az asszony ekkor már felszabadult örömmel fordult
az Atyához: „Isten örömet szerzett nekem, s aki hallja,
velem együtt örül.” [14] Ha tovább olvassuk a Bibliát,
tudhatjuk, hogy az ígéret minden szava valóra vált.
Ábrahám nagy nép atyja lett, Sára pedig nem feledkezett
meg Istenről, mikor öröme teljes lett.
[12] Ter 17.19 (SZIT)
[13] Szent István Társulat Bibliamagyarázata szerint (Ter 17.17 kapcsán)
[14] Ter 21.6 (SZIT)
20

Sára
Nagyon fontos tanítás ez, hiszen hajlamosak vagyunk
csupán a gondjainkkal, fájdalmainkkal, kéréseinkkel
fordulni Istenhez. Pedig ő azt szeretné, hogy örömünket
is osszuk meg vele. Ahogy Papp Miklós szokta mesélni
az előadásaiban, mikor megszületett a gyermeke, és a
kórházban már nem maradhatott, elment Máriapócsra
hálát adni. Nem kell ehhez feltétlen templomba menni,
de fontos, hogy ne felejtsünk el hálát adni.
Kapcsolat
Az utolsó gondolat, amit fontosnak tartok Sára történetéből
kiemelni, az a folyamatos párbeszéd Isten és
ember között. Nem külön-külön monológok hangzanak
el Isten és ember részéről, hanem párbeszéd
zajlik közöttük. Isten megszólal, Ábrahám meghallja
és válaszol, amire szintén érkezik válasz. Már az
Ószövetség legelején elkezdődött a párbeszéd, ami
nagyon jó hír számunkra, így több ezer évvel később.
Mi is kapcsolatba léphetünk Istennel, nem kell a
papokra, lelkipásztorokra és más kiválasztott emberekre
várnunk, hogy elmondják nekünk Isten személyes
üzenetét. Bár Isten mindentudó, fontos, hogy kimondjuk
a gondolatainkat neki. Fontos, hogy napi szinten
kapcsolatba lépjünk vele és lehetőleg az ő sugallatára
cselekedjünk, döntsünk. Már évezredekkel ezelőtt is
válaszolt az imákra. Merjünk nyíltan Isten elé állni és
beszédbe elegyedni vele, és a válaszokon kívül gyógyulást
is kaphatunk.
21