Haditechnika fiataloknak - A Gripen

helyettesíteni. A pilóta munkáját a korszak
csúcstechnikáját képviselő digitális központi
számítógép és digitális autopilotrendszer
segítette, amelyek már integrált
áramkörökből álltak. A repülőgép orrában
nagy teljesítményű és a zavarásoknak is
ellenálló radar kapott helyet, amely nemcsak
légi, de földi és vízfelszíni célok felderítésére
is alkalmas volt. A repülőgépet
két fő változatban gyártották, a JA 37
többcélú változat fegyverzetében a különleges
RB–04E hajók elleni irányított rakéta
is megtalálható volt. A JA 37 elfogóvadász
változatot 1979-ben mutatták be,
amely fejlettebb radarja és félaktív lokátoros
önirányítású Skyflash rakétája segítségével
akár látóhatáron túli légi célokat is
megsemmisíthetett.
A Viggent a Panavia Tornado 1981-es
megjelenéséig Európa legjobb harci repü-
lőgépének tartották, de a korszak bonyolult
politikai viszonyai miatt a svéd kormány
nem exportálta a típust.
SAAB 37 VIGGEN
Mint az az elődtípusok műszaki fejlettségén
is látszik, a svéd légierő és a SAAB
mérnökei mindig is nagyon jó érzékkel tudták
felmérni a jövő igényeit. A Viggen élettartamának
derekán már kezdett körvona-
lazódni az igény egy nagy teljesítményű és
többfeladatú korszerű harci repülőgépre.
A kor nagyhatalmai főként olyan nagy hatótávolságú,
két hajtóműves típusokat állítottak
hadrendbe, mint az F–15 Eagle vagy
a Szu–27 Flanker, de a svédek úgy gondolták,
hogy a kisebb költségvetésű légierőknek
inkább egy könnyű, egy hajtóműves
repülőgépre lesz szükségük. A fejlesztés
során megmaradt a deltaszárny és a kacsavezérsík,
amely a gép karcsú törzsével nagyon
áramvonalas és kecses kialakítást
eredményezett.
A tervezéskor célul tűzték ki, hogy az új
típus kombinálja a Draken felderítőképességét
a JA 37 légiharc- és az AJ 37 levegő-föld,
illetve levegő-vízfelszín képességével.
A nagyközönség számára a Gripent
már a cég 50. évfordulóján bemutatták
1987-ben, ám a repülésvezérlő rendszer
megbízhatatlansága miatt az első felszállásra
csak 1988 végén került sor.
Mint minden radikálisan új fejlesztésnél,
a JAS 39 esetében sem ment minden zökkenőmentesen.
Az ütemtervet jelentősen
hátráltatta, amikor 1989-ben az egyik prototípus
leszállás közben a földnek csapódott
és összetört a fly-by-wire rendszer
szoftverhibája miatt. A nem megfelelően
beállított visszacsatolási értékek miatt a repülőgép
oszcillációba (önlengésbe) kezdett.
VIGGEN ÉS FEGYVERZETE
Amikor a pilóta vagy a számítógép korrigálni
akart, az tovább rontotta a helyzetet. Szerencsére
annak ellenére, hogy a repülőgép
jelentősen károsodott, a pilóta mindöszsze
egy törött karral megúszta az eseményt.
A baleset több mint egy évvel vetette vissza
a tesztrepüléseket, és az első időkben a flyby-wire
rendszer finomhangolása során más
sajnálatos esemény is bekövetkezett, de
ezeket a többnyire szoftveres hibákat sikeresen
ki tudták küszöbölni. 1992-ben még
javában zajlottak a tesztrepülések, amikor
a Svéd Királyi Légierő már kifejezte vételi
szándékát, és több mint 100 repülőgépre
adott le megrendelést.
Az első A és B szériás típusok még leginkább
a svéd igények kiszolgálására készültek,
így például hiányoztak belőlük a
NATO-kompatibilis adatátviteli és kommunikációs
rendszerek. Később, amikor már a
külföldi export lehetősége is felmerült, a vásárló
országok egyéni igényeinek is próbált
megfelelni a gyártó, és a NATO-kompatibilitás
is egyre hangsúlyosabb lett.
A tervezés során a SAAB nagyjából 50
éves élettartamot tűzött ki célul, és nemcsak
a könnyű javíthatóság és gyárthatóság
volt fontos, hanem a felhasznált anyagok
újrahasznosíthatósága is. A Volvo Aero által
gyártott RM12 hajtómű például hét könynyen
cserélhető integrált modulból épül
34 / HADITECHNIKA FIATALOKNAK A Gripen / 35