2022 január

KH
Az Összefogás Közösségünkért Egyesület ingyenes lapja
Baljós árnyak a béke egén
Hónapok óta sokkolja az olvasókat
a sajtó azzal, hogy Oroszország
lerohanni készül Ukrajnát. A
CIA jelentésére hivatkozva azt is
világgá kürtölik, hogy az orosz támadás
február 16­án következik
be. Azt állítják, hogy az ukrán határ
mentén felsorakozott százezres
orosz haderő már csak Putyin parancsára
vár.
Orbán Viktor és utána az európai
vezetők egymásnak adják a kilincset
Moszkvában, hogy Putyin elnököt
jobb belátásra bírják.
Mindenki nagyon bízik a békés
rendezésben, s egyben szörnyen
fenyegetik Oroszországot az
újabb szankciókkal, de tapasztaltuk,
hogy ez Putyint nem hatja
meg különösebben.
Putyin a békés rendezés feltételeként
azt követeli, hogy a NATO
az 1997­es állapotokra redukálja
az orosz területekre potenciális
veszélyt jelentő NATO erők és
fegyverek létszámát. Ehhez – a
szerződés szerint – joga van, s a
NATO megszegte ezt az egyezményt.
Ezt az érvet a tárgyaló
partnerek valamiért nem akarják
meghallani, s Ukrajna területi integritásának
védelmében fenyegetik
Oroszországot „azonnali és
hatékony” válaszlépésekkel.
Az biztos, hogy a helyzet korán
sem rózsás. 2014­ben Oroszország
öt nap alatt foglalta el a
Krím félszigetet, és a Krím azóta
de facto Oroszország része. Az
biztos, hogy Oroszország tud
meglepetéseket okozni világ számára.
Annak próbáltam utána
nézni, hogy valójában mekkora a
valószínűsége egy háborúnak a
közvetlen szomszédunkban. Ha a
szemben álló haderők létszámát
vizsgáljuk, Ukrajna bő negyedmilliós
haderővel rendelkezik, s a
határ mentén felsorakozott orosz
csapatok létszáma a legdurvább
becslések szerint sem haladja meg
a 130 ezer főt, a jelenlegi helyzetben
az egész Ukrajnát bekebelezni
akaró orosz agresszió esélye
nulla. Hiszen köztudott, hogy a
támadáshoz élőerőkben 3­3,5­szeres,
tűzerőben legalább ötszörös
fölény kell.
De egyáltalán nem biztos, hogy
az oroszok az államadósságban
úszó, kiéhezett Ukrajna megszerzésében
gondolkodnak. Ukrajnába
az amerikaiak, törökök,
angolok tonnaszámra szállították
a fegyvert az elmúlt években.
Szóval egyáltalán sem biztos,
hogy az invázió a krímihez hasonlóan,
puskalövés és áldozatok nélkül
lenne végrehajtható.
Különösen a nyugat­ukrajnai területeken
és a nagyvárosokban
számolni kell gerillaharccal, orosz
ellenes megmozdulásokkal is.
Putyin azt mondja, hogy semmiképpen
sem hajlandó tétlenül tűrni,
hogy Ukrajna NATO tag
VII. évfolyam 1. szám 2022. január
legyen, mert akkor előbb­utóbb
olyan csapásmérő eszközök kerülnek
Ukrajnába, hogy azok Oroszország
biztonságát közvetlenül
fenyegetik. Gondoljuk meg, ha az
oroszok megszállnák Ukrajnát,
akkor éppenséggel hét NATO országgal
lenne közvetlen határuk.
A józan ész azt mondja, hogy ez
nem lehet az oroszok célja.
Akkor mi lehet az oka annak az
erődemonstrációnak, amit az
orosz fegyveres erők Belorussziában
és Ukrajna keleti határai mentén
bemutattak? Mert ugye 130
ezer katona kivezénylése a hómezőkre
nem olcsó mulatság. A valószínűsíthető
közvetlen cél a
kelet­ukrajnai szakadár „népköztársaságok”
támogatása lehetett,
esetleg egy korlátozott területszerzés
a Luganszki Népköztársaság
égisze alatt, a herszoni és zaporozsjei
területekért abból a célból,
hogy közvetlen szárazföldi kapcsolat
létesülhessen a Krím ellátása
érdekében. Jelenleg ugyanis a
Krímet a Kercsi­szoroson épülő
híd és a tengeri szállítás látja el.
Ez nem kényelmes és nagyon sérülékeny
ellátási vonal.
Emlékezzünk, hogyan is kezdődött
ez az egész, immár nyolc éve
tartó konfliktus az ukránok és az
oroszok között! Ukrajna függetlenné
válása a Szovjetunió felbomlását
követően 1991­ben vált
lehetővé. Aztán a kiéleződött uk­