Régi magyar irodalom és európai közköltészet
Régi magyar irodalom és európai közköltészet
Régi magyar irodalom és európai közköltészet
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
l<strong>és</strong>t, mint még utalunk rá, csak a spanyol költ<strong>és</strong>zet szintén vágáns eredetű mester de<br />
clerecía-íoTmája ismer. 33<br />
Az olasz-latin csoportba tartozó (tehát a nem történeti vagy bibliai) széphistóriák<br />
témái többnyire antikos-regényes elbeszél<strong>és</strong>ek, esetleg Boccaccio-novellák — éppen<br />
megfelelnek, jóllehet nagyon egyszerűsített, a humanista pretenziók ellenére is popularizáló<br />
kivitelben, ennek a klerikus-humanista folytonosságnak.<br />
Az 1573-as bécsi Poncidnus — amelyről Varjas helyesen állapítja meg, hogy udvaribb<br />
szellemű, mint Heltai fordítása 3 * (bár az azért túlzás, hogy „megőrizte udvari,<br />
lovagi szellemét", latin népkönyv-változatról van szó) — nos, a bécsi Ponciánus<br />
egyik epizódja, az Indusa, meglepő lovagi toposzokat tartalmaz: „Messze egy tartományban<br />
vala egy nemes vitéz <strong>és</strong> igen erős, kinek álmába jelenék meg egy királyné<br />
asszony igen szép kit oly igen meg szerété <strong>és</strong> kívána mintha testi szemeivel látná <strong>és</strong><br />
ugyan tetszik vala neki ha jól esmérné viszontag az királyné asszony igaz ollyan álmot<br />
láta az vitéz felől kinek igaz vígan tetszik vala ha jól esméré <strong>és</strong> el végezé az ő<br />
szívébe hogy az vitézt meg akarná látni <strong>és</strong> az ő álmát meg bizonyítani az vitéz meg<br />
azon képpen fogadást tőn hogy az ő lába addig meg nem nyugodnék míg nem az királyné<br />
asszonyt meg keresné fel üle egy lovára <strong>és</strong> mind el jára kastélyokat <strong>és</strong> különb<br />
különb országbeli városokat míg nem az városba jőve a hol az asszony az toromban<br />
vala <strong>és</strong> kezde ott lakni. Egy napon be mene az vitéz a várba, <strong>és</strong> nem tudja vala<br />
hogy a királyné asszony ott volna az kit keresne, hogy ott az vár piacban mórálna<br />
meg látá az asszony hogy az torony ablakából kinéz vala az vitéz es meg esméré az<br />
álomból hogy az volna a vitéz fel tekinte történet szerént az vitéz is <strong>és</strong> meg látá az<br />
asszonyt, leg ottan meg esméré hogy az volna az királyné asszony kiről az álmot látta<br />
volna, kezde nagy szép éneket a szerelemről <strong>és</strong> ezen módon egymás szemében<br />
nagy gyakorta néznek vala, <strong>és</strong> az vitéz minden nap el járja vala az várat nézi vala<br />
hogy honnat juthatna az királyné asszonyhoz <strong>és</strong> vele szólhatna../' 35 Az ismeretlenül<br />
támadt, <strong>és</strong> mégis mégoly személyes távoli szerelem, a trubadúr Jaufre Rudel vida)kt<br />
idéző motívum után hogyan zajlik le a szerelmesek első, gyengéd találkozása? „Bemene<br />
az után az királyné asszonyhoz, <strong>és</strong> nagy tisztességgel köszöne neki <strong>és</strong> hogy<br />
látta volna űtet az asszony el csodálkozék <strong>és</strong> monda: mi módon jöttél te ide hozzám<br />
jelesül hogy csak én magam vagyok. Monda az vitéz az te nagy szerelmed tötte ezt<br />
hogy én ide egy likat csináltattam <strong>és</strong> arról jöttem te hozzád. Azért veled akarok hálnom,<br />
mert te vagy az kiről álmot láttam. Monda az asszony ne legyen az, hogy az<br />
én királyom alatt illyen nagy bűnt tennék, monda az vitéz ha énnekem nem engedsz<br />
által ütlek ezennel az én tőrömmel, <strong>és</strong> meg öllek. Az asszony hogy ezt hallá kételen<br />
lőn vele hálni <strong>és</strong> engede neki, mely dolog meg levén az vitéz dolgára mene..." M<br />
Ilyen az udvari-lovagi szellem... Kétségtelen, hogy a némileg ordenáré, mindenesetre<br />
más műfaji konvencióból származó befejez<strong>és</strong> valamelyest üti a valóban a lovagi<br />
<strong>irodalom</strong> szellemére emlékeztető kezdetet, de mégis: az elbeszél<strong>és</strong> kezdete talán a 16.<br />
századi, Balassi előtti <strong>magyar</strong> epika leginkább az udvari szerelem konvencióira utaló<br />
r<strong>és</strong>zlete. Ennél közelebb majd csak a Magelone-népkönyv németből való fordítása<br />
jut a 17. században. A bécsi Poncidnus nem is vált a <strong>magyar</strong> hagyomány szerves r<strong>és</strong>zévé,<br />
nem úgy, mint Heltai fordítása, melyben ezeknek az udvari finomkodásoknak<br />
33 Ül. létezik egy olasz verses krónika is (szintén klerikus műfaj!) monorímes négysoros, alexandrinusokból<br />
álló strófákban 1368-ból (Buccio di RANALLO, Cronaca aquilana), 1. Cantari del Trecento 257.<br />
19. jegyzet.<br />
34 VARJAS, f. m. 88.<br />
35 Ponciánus históriája. Bécs, 1573. Kiadja HEINRICH Gusztáv. Bp., 1898. 162-3. (A helyesírást<br />
némileg modernizáltam. Z. F.)<br />
36 1. m. 164.<br />
560
Change language