németh csaba - madarat tolláról

Németh Csaba
MADARAT TOLLÁRÓL
( qgiacsen@gmail.com )

FÉNYNYELŐ KATICA
akusztikusan semmi háta jég
megmelegíteni nincs elég
fény a mában hogy mi volt
kiolvassza a tegnapi holt
ébresztő bogár nap süt
engedjen szabadon hagyd
kriksz-kraksz blabla áron
repülj akármi: vagy!
2

SZARVAS
A szarvasnak agancsa van,
hordja fején magasan.
Igen kecses állat,
őt nem éri bánat.
3

ŐSZI KIKERICS
Mit ér a perc? Arcodra, előbb,
emlékezem. Pírja halovány,
kilélegzi halk csak a szót.
Ki ez? Kérd a szem, s kéz
kezet fog, név nevet cserél.
Hallgatom. Az idő lépked.
Felfedjem szívem vonzalmát vagy
várjam, míg elhagy az úri derű?
S lassan mindenem, e néhány
emlék, fogva tart, nem enged.
A szív érezni vágy, néha fáj is.
Lépj elő, s mint virág kibontja
szirmát, add elő lassan magad.
S hogy ügyed halad, a fény
beérlel, késztet hű enyészet –
vállald bátran az egészet.
4

ÚTTALAN UTAKON
Tigris vagyok és nyúl
árnyék és a fény,
néma hangalakban
szunnyadó remény.
Gurulok utamon
sürget a szekér
súlyos rakománya
lassan célba ér.
Mi rossz volt, jó lett
- így mulatva sír -
ahogy összeér
a tenger és az ér.
5

TAVASZNAK CSIMBORGÓ BOGÁRA
Nyárelő, ojjő!
Avev égett ámbraszín tundra zsengve zöldbe lén s epekedelemmel rálépkedem.
Bár aggat kicsit, mily buzga lomok bogát ágja fel a hő
- még nincsen is, talpam mégis égi a lomha homokban -
kóbor hegyek prücskét, gyümölcsét meg nem vetem, s noha felhő a réten a nyáj,
kora virágok pimpóit víg benyalja, nő a galagonya, terem, várok, öröm, s elemelem.
6

PONTYOK PONTJA
Míg langy
vihar után az ablakon
egy kóbor méh be-belibben és elvonul
csattog a reggel szárnyán száll
picike járgány a sok
madár enni keres,
s ha lenn tűzoltóbogár,
akár a sok tündér nyálas csiga
összedugják fejük a kis emberek
és a fákon érő körte hallja ha
nyikorduló barátom
kertek alatt keresztül
kasul a szél,
addig érdemes.
7

SZÜLETÉSNAPOMRA
harminchét éves
lettem én
iker
ökör
négy kis kobak
összeért
alom
álom
születésnapi rejtjelem
magamat elrejthetem
ötöm
hatod
lovamon
mint hajadon
serény
sörény
néhai rab
rám harap
sebem
ebe
ingemet begombolom
gondtalan komondorom
eben
guba
sírhalmon fű
sírfalát
velem
verem
8

ŐSZ (HAIKU)
Tüzes színekben
játszik a táj s ráborul
a köd, a homály.
Pihen odvában
jó mogyoróval tele
egy bolyhos pele.
Falevél lehull,
éji tó vizén kacsa
nyugovóra tér.
9

ANDANTE
Nem emel fel már semmi kéz,
mégis jó ahogy ez van,
világot kaptam és elhiszem,
tennem kell legyen jobban,
s ha jól hiszem,
kéze lész a légnek.
10

POR ÉS HAMU VOGYMUK
nem tombol a dobozon por, jó takarója
s én rajt, holmi darab, parány,
horgolásztam a jeleket: kanyír, fanyár
és a bétát cepülő depilekot,
rá picit borciláztam: bolákom-bolákom…
hisz oly a por,
hogy az akármi bomolj ruhamoly
jön,
s hiába solymár, madra, pocka, verme:
öle unbúsan,
lesző.
egy hejj! hát több mint szabad,
míg fel nem kap egy ifjú szél
és újból a papírdoboz marad,
óráig, bolákom, én.
11

ROVAR-OKÉ
Jókor reggel úgy süt fenn az égen,
a sok virág hogy leengedi,
álló párák látát váltja mente,
álmát gondolatra a szunnyadó.
Sejted ne adj, gondolni mit merészel
nyakad fáján a hő gumó,
lássál, engedd dolgokkal elegyben
vezesse legjobb had, maga:
Gondolatban ül benn a pók,
hálói saját rabja.
Póksága boldogsága rabsága biztonsága,
ejj.
Ide-oda ül, vidám kóborló,
fügyürész cigány a légy,
s ha vígságát a pók megszakítja,
lába fötör, mutatja menne még.
12

ÁTÜTŐ TÁVIRAT
Egy a megállóban
egy meg állábon álló Á
megállt egy ott állónál, kit nem állt,
s meg nem állta, megütött,
így a másik állóban megálló Á
állóban megütődött.
Ám e másik álldogáló álló,
B?, á B!, másik Á,
ki ütődött épp, nem ütődött, ép,
ütésálló épp kivált,
állt, nem hátrált, hát ráállt,
állt vált, és másikát, ki őt ütött,
ott álltában állonütött.
S így állnak-ütnek lábon-állon
épen álon
e megállóban álló ütésálló-ütő Á-k,
míg az ütő egyikükben
meg nem állja állóját.
Á, ez áll. Kiálljt kiált.
Ki-ki. Stop( megállj ).
13

INTRO
az egész egy hosszú elhagyatott
peronon kezdődött
ahogy mentek a lábak s rajta a fenék
lassan ütemesen járt
és olyan szép volt ez a ringás
hogy a házfalak is beleremegtek
ment elől a nő s a férfi leste
bár leszállna már az este
korán van még ahhoz, mondta
s biciklijét arrébb tolta
14

TOLLBABORZOLT MITAKARÓ
Bugyogó zene
a halk szomjúságban amint
felhorkanok és éneklek valami
kifordíthatatlan lüktetést festek melled
falára hajtom defektes fejem
s szakadozó törött hangjai befoltozzák
az alvó kenyérre ragadó zordságokat
és letérdel mellénk a nyár
betoppant
búvárpapucsban lehajtja
ágait míg fejünkre pottyan a vérvörös
égből csorgó kígyópatak
hol a friss vízből kirántottalak
hogy mint nevetve felszelt halotti torta
essem szét leghuncutabb darabjaimra
s a magához térő erő
megbizsergesse
bizalmamat.
15

VÖRÖS OKTÓBER FÉRFIRUHAGYÁR
Bátor kovács, a szerelem nagy űr
s ha úgy kívánja az úr,
elvágyom s a képzelgés néha
nyugtat ó mily merész a tény
hogy odaballag a gyáva oroszlán
és páván lesi színe foltját míg
bakancsán az út lassan leveri
róla a néma szélt.
Mit mondok, ne hidd el
néha megbolondulok s
olykor a tűz fehér lesz
sírva koldulok.
Két fiú egy legény, vágya
egy,
hogy nagy legyél.
Gondolom félsz, hogy érzed
a megbotránkozás kósza féreg
s a lant a mélyben
szétteríti a húrt.
Vágyd, hogy érezd, mit
megélhet a rab, ha lépked
lábán súlyos gondoka,
Isten veled mostoha.
Nemigen adom amim nincsen
hókuszkodok a kilincsen
adóm vándor foga ellep
halvány viasz mit leperget
összegyűjti egy gondola
ne menj ide pont oda.
16

Karod izma meg ne feszüljön
hogy vágyod a súlyokat
csattogjanak a szárnyak,
a színlelés elmarad.
Szózatod halkan suttogd,
ha bánod gondjaid s lassan
öleljen át az emlékezés.
17

EGYSZERVOLT
egyszer volt nem is régen
egy kis csillag fenn az égen
kivált ő előtted a ködből
fényével csak rád tündököl
hosszú úton együtt jártok
hegyormok és tengerpartok
ha elesnél ő felsegítne
mézes teád melegítve
házastárs hogy lesz vagy sem
már ugyanegy a szívében
hozzád szól és terád hallgat
becsüld nagyra e hatalmat
18

PERSPEKTÍVA
otthonom egy távoli síkság
benne őzek fák füvek
de ennek most vége ennyi hátradőlök
s bort rendelek
kortyolgatom s érzem kezd hatni
zavaros kezdet után jó lesz
tisztán látni
csend van lelkemnek oázis
még ha egy szamár
beleiáz is
jó volna megérkezni már
bár szeretem az úton levést
s olvasom mit kezem bevés
ne nézz vissza már
19

KÖLTŐ E VAGY
elhagyott kis világom utat
mutathat egy hadseregnek
előre felnőtt fejjel megmaradnék
boldog kisgyereknek
játszani szépet játszani jó
nálam van minden hozzávaló
egy háló egy labda ceruza s ír
felragyog tőle Csaba fakír
20

TARTALOM
Fénynyelő katica 2
Szarvas 3
Őszi kikerics 4
Úttalan utakon 5
Tavasznak csimborgó bogára 6
Pontyok pontja 7
Születésnapomra 8
Ősz (haiku) 9
Andante 10
Por és hamu vogymuk 11
Rovar-oké 12
Átütő távirat 13
Intro 14
Tollbaborzolt mitakaró 15
Vörös Október Férfiruhagyár 16
Egyszervolt 18
Perspektiva 19
Költő e vagy 20
Tartalom 21
21