Vándorbot

ENGEDD EL
Nem akar kopni az a szorongató érzés
hogy egyedül vagy
de tudod mi még itt vagyunk veled
ha távol is mindig közel.
Valamit együtt csináltunk emlékszel még a nevetésre?
S annyi jó emlék csak úgy cikáztak köröttünk a lepkék.
Mégsem távoznak a démonok
s ez rosszul lenni ok
gyere nagyon várunk rád
a kísértetkastély örökre bezár.
Jó lesz újból s otthon lesz a nagyvilág
s eltávozhat mi gonosz meddő s galád.
Olyan betegnek éreztem magam
kell egy kis idő míg feleszmélek a kábulatból
állítólag más is szeretett
mégis rosszul lettem attól.
Mint mindig most is az lesz semmi más
ilyen az élet fogadd el s felvirul a határ.
22