Vándorbot

EPILÓGUS
– Mi bánt fiam, hogy forgolódsz az ágyban?
Csak az életed láttad nagykabátban.
– Mint űzött vad ki túl mindenen sosem volt éjjeli tivornyán
éberebb az eb szeme, mint szemüveg némely kutya orrán.
Merész, de most elhallgatok.
S a némaság megtöri a csendet.
– Mester, tegyél végre rendet!
– Nincs rend, vagyis épp annak hiánya maga.
– A célod tehát az igenis meg nem is tágabb összefüggésben nézve…
– Jól látod, jó hogy végre belátod, csak vigyázz, az átok!
– Átok-átok, tiszta a ruhánk babonánk be nem dőlünk a kanyarban.
– Mégis szólok, az út veszélyes maradj jókedvű s szeszélyes.
– Kérem uram, rászolgáljak a becsületére sorom végére érve.
34