Ubuntu kiszolgáló kézikönyve - Ubuntu dokumentáció - Ubuntu ...

Hálózatkezelés
üzenetszórási címek egy adott alhálózatra illeszkednek. A privát C osztályú 192.168.1.0 hálózaton
például az üzenetszórási cím a 192.168.1.255. A szórt üzeneteket általában hálózati protokollok
állítják elő, mint például az ARP vagy a RIP.
• Átjárócím Az átjárócím az az IP-cím, amelyen keresztül egy adott hálózat vagy gép elérhető. Ha
egy hálózati gép kommunikálni próbál egy másik hálózati géppel, és az a gép nem ugyanabban
a hálózatban van, akkor egy átjárót kell használni. Sok esetben az átjárócím ugyanazon hálózat
routerének címe, amely a forgalmat továbbítja más hálózatokra vagy gépekre, például internetes
gépekre. Az átjárócím értékének helyesnek kell lennie, különben a rendszer nem lesz képes az
azonos hálózatban lévő gépeken kívül más gépekhez csatlakozni.
• Névkiszolgáló címe A névkiszolgáló címe azon DNS-rendszerek IP-címeit képviseli, amelyek a
gépneveket IP-címekké oldják fel. A névkiszolgálócímeknek három szintjük van: az elsődleges,
a másodlagos és a harmadlagos névkiszolgáló. Ahhoz, hogy a rendszer képes legyen hálózati
gépnevek feloldására az azoknak megfelelő IP-címekké, olyan érvényes névkiszolgálócímeket
kell megadnia a rendszere TCP/IP beállításaiban, amelyek használatára jogosult. Sok esetben
ezeket a címeket az Ön internetszolgáltatója biztosítja, de sok ingyenesen és nyilvánosan elérhető
névkiszolgáló is használható, mint például a 4.2.2.1 és 4.2.2.6 közti 3. szintű (Verizon) kiszolgálók.
Az IP-címet, hálózati maszkot, hálózati címet, üzenetszórási címet és az átjáró címét
általában az /etc/network/interfaces fájl megfelelő direktívái adják meg. A
névkiszolgálók címeit általában az /etc/resolv.conf fájl nameserver direktívái
adják meg. További információkért nézze meg az interfaces vagy a resolv.conf
kézikönyvoldalát, a következő parancsok kiadásával:
Az interfaces fájl kézikönyvoldalának eléréséhez adja ki a következő parancsot:
man interfaces
A resolv.conf fájl kézikönyvoldalának eléréséhez adja ki a következő parancsot:
man resolv.conf
2.3. IP-útválasztás
Az IP-útválasztás a TCP/IP hálózatokon útvonalak megadásának és felfedezésének eszköze,
amelyeken az adatok küldhetők. Az útválasztás útválasztási táblák halmazának segítségével irányítja
az adatcsomagok továbbítását forrásuktól a céljukig, gyakran több köztes, útválasztó néven ismert
hálózati csomóponton keresztül. Az útválasztásnak két elsődleges módja van: a statikus útválasztás és
a dinamikus útválasztás.
A statikus útválasztás az IP-útvonalak kézi felvételét jelenti a rendszer útválasztási táblájába, és
általában az útválasztási tábla a route paranccsal való manipulálásával végzik. A statikus útválasztás
számos előnnyel rendelkezik a dinamikussal szemben, mint például a megvalósítás egyszerűsége
kisebb hálózatokon, kiszámíthatóság (az útválasztási tábla mindig előre kerül kiszámításra, így az
40