Miskolc zenei élete a két világháború között - EPA

156 t VARGÁNÉ ZALÁN IRÉN
E tanulmányban — a címtől némileg eltérően — a zenetanárképzés eredményeit
és gondjait fejtegeti. „Művészképzésünk magas színvonalát mutatja, hogy
nagy számú külföldön élő magyar zenész elismerést és tiszteletet szerez a magyarságnak.
A zenetanárképzés terén is elsőrangút produkálunk." Hogy van az
mégis — kérdi —, hogy mindezek mellett zenekultúránk fejlődése oly lassú tempóban
halad előre. Szerinte a bajok oka, hogy „félrendszabályok" intézkednek
az énektanításról. A középiskolában a rendszeres énektanítás megszakad.
A középiskolai énektanítás elhanyagolása az oka annak, hogy nem nevelhetünk
képzett karénekeseket. „Eltekintve attól a kártól, mely e mulasztás következtében
magára az egyénre hárul, még nagyobb az a kár, amelyet zenekultúránk
szenved." Ez az oka annak — folytatja —, hogy a magyar „dalosügy",
amelyet lelkes magyar zenészek: Erkel, Ábrányi,Zimaymegalapítottak és felvirágoztattak
—, bizonyos tekintetben hanyatlóban van. „A középosztály"
mindig jobban és jobban visszahúzódik a zene művelésétől. Nagy kára ez az
egyénnek, de nagy kára nemzeti ügyünknek is." Ezután sorba veszi a zenei élet
gondjait, a zenekarok hiányáról, azok szükségességéről szól, és kifejti véleményét
a cigányzenéről is. Szent-Gály Gyula vélekedése a cigányzenéről egybeesik
Bartók Béla 1931-ben megjelent tanulmányában foglaltakkal. 3 Szent-Gály
Gyula tanulmánya többi részében javaslatokat tesz a zenetanárképzés teljessé
tételére alsó- közép- és felsőfokon. Évtizedek igazolták az akkori elgondolás
szükséges és helyes voltát.
Ebben megegyezett véleménye a miskolci zeneiskola híressé vált tanárának,.
Hollósy Kornélnak e témában írt cikkével. Hollósy Kornél még Szent-Gály
igazgatása alatt került Miskolcra és a zeneiskolában zeneelméletet, zeneszerzést,
később orgonát tanított. Hollósy a háború zenei rombolásáról ezeket
írta: „A háborús műdal is elsősorban, mint jövedelmező üzletág virágzott. Mi
sem volt könnyebb, mint az itthon maradt édesanyák és lánytestvérek szívét
elérzékenyíteni azokkal az egyszerű szerzői dalokkal, amelyekben háborús
cselekményű szövegéhez a zenének, mint kifejező eszköznek és művészetnek
igazán nagyon kevés, vagy semmi köze nem volt. Az a háborús szerzői dal, amelyet
a cigány játszott az itthonmaradóknak, a sírva vigadóknak, zenei szempontból
éppen olyan alacsonyrendű alkotás, mint akármelyik utcai kupié." 4
Miskolc haladó polgárainak a háborúról vallott nézeteit, már a háború
végén, jól tükrözik egy miskolci hetilapban megjelent sorok: „A háború, mint
valami gúnyos tükör, groteszkké torzította a politikai gondolkodás fogyatékosságait.
A polgárság nem tudta, milyen attitűdöt foglaljon el, a háborúval
szemben. A sajtó teljesen a háborúcsinálók befolyása alá került. Az emberek
össze-vissza féltek, lelkesedtek, szidták az angol imperializmust, dicsőítették az
imperialista Németországot, hadakoztak Ausztria ellen. Mindig a pillanatnyi
helyzethez szabták nézeteiket és meggyőződésüket. A haditérképeken, mint
zászlócskák, a meggyőződések változásait jelképezték. — Le kell szögezni, hogy
3. Bartók Béla: Válogatott zenei írásai. Magyar Kórus kiadása. Budapest, 1948. 78.
4. Színpad és kultúra. Művészeti, zenei, színházi, társadalmi és sport hetilap, Miskolc, 1919. II. évf.
5. sz. II. 8—15-ig.