Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
gény pedig egy darázsfészekre<br />
bukkant az egyik cserép alatt. Védekezés<br />
közben a darazsakkal hadakozó<br />
fiú megcsúszott a poros<br />
ereszen, elveszítette egyensúlyát,<br />
aztán fejét az állványrúdba verve<br />
a mélybe zuhant. Odalent már<br />
nem lehetett segíteni rajta. Egy<br />
héttel később, már estére járt, a<br />
zeneszerző a tökéletes csömör<br />
közepén egy ópiumpipa meggyújtásával<br />
bajlódott, amikor a cseléd<br />
halk kopogás után bejelentett neki<br />
egy hölgylátogatót. Fiatal, reszketeg<br />
lány lépett be a szobába,<br />
halvány alakú, mint egy árnyék.<br />
Félszeg tekintetét a padlóra szegezte,<br />
majd helyet foglalt az<br />
egyik széken. Hosszú ideig egyikük<br />
sem szólt, mintha nem tudnák,<br />
mi a teendő ebben a<br />
váratlan, társas csendben. Egy<br />
gyufa sercenése, aztán egy játékosan<br />
leütött e-hang a zongorán, és<br />
a lány hallgatása megtört. Egészen<br />
halkan mesélte el a történetét,<br />
boldog ifjúkorát, amit<br />
vőlegényének szerelme beteljesített,<br />
önfeledt napjaikat, egészen a<br />
dallamig bezárólag, amit a fiú a<br />
haláláig oly gyakran dúdolt abban<br />
a szűkös kis manzárdszobában,<br />
szerelmi fészkükben. A lány elmondta,<br />
hogy a szíve nagyon fáj,<br />
és sokat tépelődött ezen a látogatáson,<br />
de amióta a legény elárulta<br />
neki, honnan származik a melódia,<br />
tudta, egy napon muszáj lesz<br />
eljönnie ebbe a házba, megtenni<br />
ezt az első és utolsó találkozást.<br />
LÜNEBURG • MÉSZÁROS URBÁN SZABÓ GÁBOR<br />
26<br />
A tragédia az, hogy tökéletlen<br />
lényként kell megélnünk egy tökéletes<br />
sorsot. Ilyesmit mondott<br />
neki halkan a zeneszerző, de ekkor<br />
már nem a zongora mellett<br />
ült, hanem a lány előtt térdelt, és<br />
annak egészen finom öt ujjára<br />
helyezte saját öt ujját, és megpróbált<br />
helyet csinálni magában a<br />
helyzet elviselhetetlen bája számára,<br />
ami, úgy érezte, egy csöppet<br />
sem volt illendő egy friss<br />
özvegy társaságában. Azon kapta<br />
magát, hogy gyűrűsujja, akár egy<br />
billentyűt, néhányszor lágyan leüti<br />
a lány gyűrűsujját, és ekkor,<br />
ebben a pillanatban a fejében ez<br />
a kegyetlen, követelőző dallam<br />
megnyílt, feltárulkozott, és fülében<br />
az egymást követő hangok<br />
sebesen, akár a víz egy lefolyón<br />
át, belecsorogtak a régóta hajszolt<br />
tökéletes dalformába. A<br />
zeneszerző visszaült a hangszerhez,<br />
és eljátszotta az elkészült<br />
művet, egyszer, kétszer, háromszor<br />
is egymásután. Olyan volt az<br />
egész gyertyafényes éj, mint egy<br />
ünnep, egy halottvirrasztás. Pirkadatkor<br />
felemelte fejét a zongoralapról,<br />
látta, a lány már nincs a<br />
szobában. Kinézett az ablakon,<br />
az állványzatot elbontották, a kőmosott<br />
mintás nyári ég épp csak<br />
ébredezett. A csendben olyan hiányérzete<br />
támadt, amit csakis a<br />
tökéletes dolgok hagynak hátra<br />
az emberben.<br />
MÉSZÁROS URBÁN SZABÓ GÁBOR
Change language