You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
E NTRÓPIA<br />
ARCHITEKTÚRA • „…A JÁTÉKTÓL AZ ÉLETÚT FELÉ.”<br />
„Mahakala és Mahayana Buddhizmus,<br />
posztkonstruktivizmus, az ipari<br />
gépek éneke és zaja, a posztmodern<br />
korban való felnövés és élet. A szavak<br />
nem pontosak, így a további kategorizálást<br />
a hallgatóra bízzuk.” ‒ írja<br />
magáról a 11 esztendeje alakult zenekar.<br />
Kevés interjú készült eddig velük,<br />
fél évtized után ezúttal a jelenlegi állapotról<br />
faggattam Őket.<br />
Szelevényi Gellért: ‒ Igazán régen<br />
volt, hogy interjút készítettem<br />
Veletek, azóta komoly átrendeződésen<br />
esett át a zenekari tagság.<br />
Mindenekelőtt beszéljetek, kérlek<br />
erről a folyamatról, az új tagokról<br />
a jelenlegi felállásról…<br />
Entrópia Architektúra: ‒ Komoly<br />
fejlődésen, nehéz időszakokon<br />
esett át a zenekar. Az átrendeződés<br />
tulajdonképpen elmozdulás<br />
volt a játéktól az életút felé. Nem<br />
tagadom kezdetben kísérleti zenekarként<br />
neveztem magam is az Entrópia<br />
Architektúrát. A kísérletezés<br />
játékos, gyermeki szakaszából<br />
azonban tovább kellett lépni. Talán<br />
furcsán hangzik, de az alkotó<br />
kreativitását korlátozza a túl nagy<br />
tér vagy szabadság. Tehát e gyermeki<br />
szakasz végét követte egy<br />
hosszú inaktív majd egy dinamikus<br />
átrendeződési szakasz (rövid<br />
idő alatt sok ember megfordult a<br />
zenekarban).<br />
Azonban végül rátaláltunk a jelenlegi<br />
és reményeim szerint végleges<br />
felállásunk tagjaira: Orosz<br />
Philippe Balázs fagottos és Grabow<br />
Wolfgang András basszusgitáros<br />
szinte egy időben történő<br />
4<br />
belépésével elkezdődött a mögöttünk<br />
álló másfél év szisztematikus<br />
fejlődése. Látásmódjukkal és<br />
technikai tudásukkal kiegészítik,<br />
erősítik és egyensúlyt teremtenek.<br />
Zeneileg és szervezési szempontból<br />
egyaránt megerősödtünk,<br />
a céltalan bolyongás véget ért, az<br />
Entrópia Architektúra elindult a<br />
kijelölt útján.<br />
Sz. G.: ‒ Hatásokként jelenleg a<br />
Mahakala és Mahayana Buddhizmust,<br />
a posztkonstruktivizmust,<br />
az ipari gépek énekét és zaját valamint<br />
a poszt-posztmodern korban<br />
való felnövést és életet<br />
jelölitek meg. Ez utóbbi kettő nem<br />
szorul magyarázatra, az előbbiekkel<br />
kapcsolatosan azonban mélyítenétek<br />
kicsit a „barázdát”?<br />
E. A.: ‒ A tradíció képes egyedül<br />
jellemezni azokat az energiákat<br />
és erőket, melyek folyamatosan<br />
ott sisteregnek a kimondatlan<br />
szavaink körül. A rituálé fontos<br />
eszköz ahhoz, hogy kiszakadjunk<br />
a konstans szakrális és szellemi<br />
környezetszennyezés szorításából,<br />
hogy megálljunk és kicsit a<br />
csendben odafigyeljünk a valóságra.<br />
A tradíció súlya elsöpri a<br />
jelen lerakódott szemetét. Ebben<br />
a csendben hangokból faragunk<br />
posztkonstruktivista szobrokat,<br />
amik az abszolút jelen letisztult<br />
formáit mutatják meg. Ezek a<br />
dolgok ősiek és sokkal ösztönösebbek<br />
annál, hogy érdemes legyen<br />
esztétikai eszközökkel<br />
összekenni őket. Entrópia Archi-
Change language