Vasárnapi Ujság 59. évf. 40. sz. (1912. október 6.) - EPA

810 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 40. 8ZÍM. 1911 59. ÉVÍOtYA*.
lóg volt. Ez néha zavarba hozta a fiúkat, mint
például mikor azt kellett kópzelniök, hogy már
megebédeltek.
- Igen, kis fiam — felelt aggódva Szleitli,
a ki attól félt, hogy ha kiesik képzelt szerepé¬
ből, Péter szokása szerint meggyomrozza.
- Kérem, uram, - - magyarázta Péter -
egy hölgy fekszik itt nagyon betegen.
Vendi ott feküdt f lábuknál, de Szleitlinek
volt esze, hogy meg ne lássa.
- Nonono — mondta. — Hát hol fekszik ?
- Itt, ezen a tisztáson.
- Beledugok a szájába egy üvegcsővet, attól
meg fog gyógyulni — mondta Szleitli és úgy
tett, mintha meg is tenné, miközben Péter
várt. Aggodalmas pillanat volt, mikor Szleitli
az üvegcsövet kihúzta Vendi szájából.
- Hogy van? — kérdezte Péter.
- Nonono, - - mondta Szleitli - - ez itt
meggyógyította.
- Igazán örvendek, — kiáltott fel Péter.
ŐSZI DIVATLEVÉL.
Szeptember végén.
Az idei ősz sok kellemetlen meglepetése
között elsőnek panaszolják minden formában
és a világ minden nyelvén, hogy tulajdonké¬
pen nincs is ősz. Mert hiszen még melegen
kellene sütnie a hűtlen napnak és az alkalmi
poétáknak meg kellene énekelniük a vénaszszonyok
nyarát. A helyett egyebet sem hal¬
lani, minthogy egyes helyeken esik a hó, a
hőmérő fagypontra sülyedt, mindenfelé pedig
ömlik, zuhog a hideg, novemberi eső.
A divat világában is némi forradalmat idéz
elő ez a rendkívüli időjárás, mely az intéző
köröket részben még készületlenül találja. Mert
ki hallotta például az utóbbi évtizedeken belül,
hogy a párisi divathölgy már most elhagyja,
még pedig örömmel hagyja el nyaralóját és a
tengerpartot ? Vagy hogy ugyanez a divathölgy
ŐSZI ÖLTÖZÉK.
— Este majd eljövök még egyszer — mondta
Szleitli. -- Adjanak neki húslevest olyan csé¬
széből, melynek csőre van.
Mikor aztán visszaadta a kalapot Jánosnak,
nagyokat lélekzett. Ez volt a szokása, vala¬
hányszor valami bajos helyzetből szabadult.
Ezalatt az erdő megelevenedett a fejszék
zajától, jóformán minden Vendi lábainál hevert,
a mi egy kellemes lakáshoz kell.
- Csak tadnók — mondta az egyik fiú -
hogy miféle házat szeret legjobban.
- Péter — kiáltott egy másik. — Megmoz¬
dul álmában!
- Kinyílik a szája - - kiáltott egy harma¬
dik, tiszteletteljesen belenézve Vendi szájába. —
Jaj de kedves!
- Talán énekelni fog álmában - - mondta
Péter. -- Vendi, énekeld el, milyen házat sze¬
retnél.
Vendi anélkül, hogy a szemét kinyitotta
volna, elkezdett énekelni.
hosszú, meleg köpenyben és prémes nyakba¬
vetővel nézze végig a trouville-i lóversenye¬
ket ? A szokott, fátyolkönnyű tüllből és musz¬
linból készült ruharemekek mind a szekrény
legmélyebb sarkába szorultak és a párisi mondaine
asszony siet a szabójához, hogy meg¬
rendelje nála a meleg téli ruhát. Paris kira¬
kataiból mintegy varázsütésre eltűntek az élénk
színű, lenge toilettek, hogy helyet adjanak a
vastag téli szöveteknek és selymes bársonyok¬
nak, prémeknek.
így esik, hogy már most is teljesen kiala¬
kulva látjuk az idei téli divatot, míg más
években ilyenkor még javában járja a fehér
ruha és virágos szalmakalap. Eszerint tudjuk,
hogy a divatszin a fehér-feketének vegyüléke
lesz. Akár utczai ruháról, akár estélyöltözékről
van szó. A téli divat alapját ez a két szín
adja meg: a fekete selyemruhát fehérrel díszí¬
tik, a fehéret feketével. A fehér muszlinruhát
fekete selyemre borítják, a feketét fehérre és
e félgyászba csak az öv mellé tűzött színes
rózsa hoz némi élénkséget.
A kalapok többnyire feketék. Mintha Paris
szeme pihenni vágyna a múlt év sok rikító
színű kalapja után, melyek -- franczia kije¬
lentés szerint -r oly kevéssé illettek a divat¬
metropolis örökké szürke egéhez. Az idei ka¬
lapdivat legfrissebb csodái különben mind ki
vannak állítva a főváros legújabb és legmo¬
dernebb kalapszalónjában, mely alig néhány
napja nyilt meg a Veress Pálné-utczában.
Tulajdonosa a korán elhunyt, neves festőmű¬
vész özvegye, Pataky Lászlóné, ki a jövőben
a divat terén kívánja művészi Ízlését érvénye¬
síteni. Működését azzal kezdi, hogy már az
idény legelején bemutatja nálunk a legendás
párisi divatművészek, Rebouth, Georgette és
Virot legszebb alkotásait, melyek az előkelő
hölgyek körében bizonyára szenzácziót fognak
kelteni.
A ránczozott ruhát még mindig erősen jelö¬
lik, lágy redőzete versenyre kél majd az egy¬
szerű, lerakott ruhával. A divat tehát változa¬
tos, mindenki a kedvére válogathat benne. Az
ujjak többnyire hosszúak, szinte túlhosszuak,
de hiszen túlzás mindig volt és lesz a divat
terén. Olykor könyökig apró gombokkal záród¬
nak és a hasíték köré keskeny csipkefodor
simul. Különösen a drága, nagyon elegáns
selyemruhák nélkülözhetetlen kiegészítője ez.
Az utezai ruha legkedveltebb szövetje vas¬
tag, bolyhos és durva, afféle «férfi-szövet»
a mely puha, meleg és rendkívül kellemes
viseletül szolgál. A kabátot az eddiginél kissé
hosszabbra szabják, prémgallért tesznek reá és
kész az ideális téli ruha. Divatosak még az
egyik felületükön csíkos vagy koczkás szöve¬
tek, miknek a másik fele sima, egyszínű Pél¬
dául az egyik fele piros-fekete csíkos, a másik
sima piros, az utóbbi szolgál egyszersmind
asznék. Szépek még a vastag, selyemhátú
gyapjúszövetek, a mikor természetesen ismét
a selyem fele adja a díszt.
Az esti köpenyek pazar szövetekből, brokatbol,
drága bársonyból készülnek, kivétel
elkul redőzött szabással. Olykor prémsávok
patmazott ezüst vagy arany paszomány tartja
ezt a redőzetet, mely harmonikusan ohad
Egy kicsi házat szeretnék én,
A milyen még nem volt soha,
Piros legyen a falacskája
És a födele zöld moha.
A fiúk ujjongtak örömükben, inert legnagyobb
szerencséjükre a gályák, a melyeket hoztak,
nyúlósak voltak a vörös mézgától és a föld
körülöttük zöld mohával volt kikárpitozva.
Mialatt a kis házat összerakták, maguk ig
nótába fogtak:
Megcsináltuk már a házat,
Falat, ajtót, födelet,
Mondd meg most már Vendi mama,
Mit kívánsz még egyebet?
Vendi erre kissé kapzsian felelt:
Jaj de szeretném, hogyha volna
Szép kis ablaka a házacskának,
Melyen a rózsák bekukucskálnak,
Kicsi babák meg kikukucskálnak.
(Folytatása következik.)
bele a ruha vonalaiba. Az utczai köpenyege¬
ket leginkább plüsből, bársonyból, moaréból
és ottománból készítik, sz'nte redőzötten. Eze¬
ket dús zsinorozás, paszomány és gombdíse
illeti meg, mely utóbbiak a bársonyruhánál is
nélkülözhetetlenek.
A prémek királya a skungs, a királynéja a
hermelin. Méltóságteljes az egyik, csupa derű
és üdeség a másik. Az egyik minden kornak
illik, míg a másik a fiatalok és szépek kivált¬
sága. A hermelin külömben a jelenlegi fekete¬
fehér áramlat közepette teljesen stilszerű.
A blúz jelenleg is megmaradt a női öltözék
nélkülözhetetlen kiegészítőjének. Csakhogy most
többnyire rövid vagy hosszabb lebenynyel ké¬
szítik, a mi hasonlóvá teszi az egy időben már
kedvelt orosz blúzhoz. Nagyon kedvesek azok,
melyeknek csaknem térdig érő lebben'yét kes¬
keny prémsáv szegélyezi.
ŐSZI ÖLTÖZÉK.
40. szili. 1912. 59. KVFOLVAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 811
EGY ÚJ PETŐFI-FORDÍTÁS.
Mi az oka, hogy olyan lázas érdeklődéssel
fogunk a kezünkbe minden könyvet, a mely ma¬
gyarból van fordítva valamely idegen nyelvre ?
Vájjon tisztán a. sovinizmus-e, az öröm, hogy
ime, mi, kicsiny nép, gyenge hangunkkal,
mégis beleéneklünk végre megint egy hangot
abba a nagy konczertbe, a melynek európai
költészet a neve? Vagy hozzájárul érdeklődé¬
sünkhöz az az új hatás, a mit a régen ismert
versek ebben az új formában tesznek ránk.
Mintha új ruhában látnók valamely bará¬
tunkat, kissé szűk vagy nagyon is bő ruhá¬
ban, úgy hogy első pillanatban rá sem isme¬
rünk. Versélvező emberben kétségkívül felme¬
rül az a gondolat, hogy egy szép vers hatása
voltakép az olvasó nyelvtudásától, nyelvérzé¬
kétől függ. Hogyan hatna rám ez vagy az az
angol vers, ha angol volna az anyanyelvem ?
Kétségkívül másként mint most, akár fordí¬
tásban, akár angolul olvasom. Hogyan lehet
ezt a kétféle hatást összehasonlítani ? Össze¬
hasonlítjuk akkor, mikor egy magyar költe¬
ményt idegen nyelven (jó fordításban) olva¬
sunk. Még más is van. Nem nézzük-e ilyen¬
kor a magyar irodalmat pártatlanabbul, ide¬
genebb szemekkel, mintegy kívülről? A kinek
kevés a kincse, jobban szivében hordja azt -
és lehet-e bírálni, a mit szivünkben hordunk?
De ime, a fordítás egyszerre kívülről veri
felónk annak a képét, a mit lelkűnkben őriz¬
tünk, mint a tükör a saját arczunkat. A kri¬
tika egy irodalom önismerete: magyar kriti¬
kusnak sohasem árt e tükörbe nézni.
Ime: Umberto Norsa sem csupán az olasz
nép számára készítette Petőfi-fordítását; mi
is használjuk és okulunk belőle.
Umberto Norsa ? Ki ez a tudós olasz, a ki
nagy költőnk képét új tükörben mutatja ne¬
künk ? Mi köze a magyarsághoz ? hogyan
tanult meg magyarul ? Neve világosan mutatja
olasz származását; és nekem Mantovából küldte
könyvét. Ha külföldre vetődött magyarok, ha
fiumei tanárok fordítják a magyar költőket,
kétségkívül nemes lelkesedés volt munkájuk
motívuma ; de nem becsesebb-e előttünk egy
Cassone, egy Norsa munkája, nem közelebb
IRODALOM ÉS MŰVÉSZET.
A franczia kastély. Szindbád immár minden¬
képen ismert alak a közönség előtt: Krúdy Gyula
novellás könyvei, melyek az idei magyar irodalmi
produkczió legérdekesebbjei, szétvitték alakját min¬
denfelé, a hova egyáltalán könyvben rajzolt alak
el tud jutni. A merengő hangulatú novellák hőse
most szélesebb arányú regényben lép elénk. A
beállítása ugyanaz, mint a novellákban, a hangu¬
lat is, nemkülönben a környezet, az ósdi kis fel¬
vidéki város, ósdi, kedves embereivel, furcsa merev,
modoros, de szeretetreméltó szokásaival, a melyek
magukhoz hasonlítanak mindent, a mi csak közéjük
kerül. És mint a novellákban, a regényben
is ez a hangulat, ez a környezet a fó'dolog, nem
a történet, nem is az egyes alakok, - - az egész
alapjában véve lírai természetű. Úgy is kell ol¬
vasni, mint lírát, nem a történet hangulatát kell
megfogni az olvasónak, hogy igazán élvezni tudja
magát a történetet is. Ez pedig hamar megvan,
mert Krúdy nagyon jól meg tudja ütni azokat a
hangokat, melyek egyszerre belerezegnek az ember
leikébe és viszhangot csalnak ki belőle. Mintha
mindjárt az első lépéssel holdvilágos, bujkáló
clair-obscurbe vont utczákra kerülnénk, melyek¬
nek különös világítása egy kicsit el változtat min¬
den körvonalat, különös árnyékokat vetít a házak
falaira és különösre rajzol minden mozdulatot.
Ilyen különössé válnak ebben a levegőben az ala¬
kok is : maga a merő lírából alkotott Szindbád, a
hármasfödelű ház lakói: a két asszony, ugyan¬
annak az embernek két elvált felesége, volt férjük,
a híres gavallér, világhírű kártyás, a ki elválni
el tudott második feleségétől, de szakítani vele
sohasem bír, a vidéki színtársulat tagjai, a kik a
furcsa környezetben maguk is még furcsábbak let¬
tek. Szindbád c>ak előterében áll a regénynek, a
maga szerelmével az egyik elvált asszony iránt,
ábrándos borongásaival, — a történet központja,
tulajdonképeni magva a hármasfödelű ház és lakói,
a kik hol világosan, felismerhetően lépnek elénk,
hol homályba burkolóznak, — a nyugtalan, foly¬
ton változó világítás, melyet az iró rájuk vetít,
mintha valami reflektort forgatna ide-oda, jobban
felizgatja az olvasó érdeklődését irántuk, mintha
még oly pontosan volnának odarajzolva. Az egész
dolog nem reális, határozott, állandó körvonalak
állnak-e hozzánk ők, a kik a nagy távolságból
lelkünket szerették meg és lelkünk kedvéért
megtanulták nehéz, testvértelen nyelvünket ?
De mindjárt hozzá kell tennem: itt sokkal
többről van szó, mint egy tudós irodalom¬
barát, mint néhány elszigetelt lélek vonzalmá¬
ról, érdeklődéséről. Umberto Norsa Petőfi-for¬
dítása igen előkelő helyen, a Biblioteca ilei
Popoli czímü vállalatban jelent meg, melynek
igazgatója nem kisebb ember, mint Giovanni
Pascoli volt, s a melyben eddig csak olyan
művek láttak napvilágot, mint a Mahabharata,
a Bhagavad-Gita, mint Aristophanes, Aischylos,
mint Menander, mint a Kalevala. Modern
költő, Petőfin kívül, még csak egy szerepel :
Walt Whitman, a kinek külömben sok a ro¬
konsága Petőfivel, mint már Imre Sándor
észrevette. A hol ilyen társaságban jelennek
meg egy idegen költő összes versei, (melyek
közül hozzá sok inkább csak biográfiai értékű)
két vaskos kötetben, ott kétségkívül nem egy
iró, hanem egy közönség érdeklődéséről, egy
közszükséglet kielégítéséről van szó. Hozzá
kell tennem, hogy egyidejűleg ugyanitt jelent
meg a Silvino Gigante magyar népdalfordítá¬
sainak új, bővített kiadása, csak nemrégen
jött az első és a Zalán Futása, alig egy éves
a Sirola kitűnő Petőfije, egészen új még az
Ambrus Midas királyának olasz fordítása. Senkisem
tagadhatja a nagy érdeklődést, a mivel
az egész olasz közönség a magyar irodalom
felé fordult.
Kétségkívül némi politikai rokonszenv is
szerepet játszik ebben az érdeklődésben (a mai
olasz alig tud valamit politikai tekintetek nél¬
kül is szeretni) és szerepet játszik az itáliai
temperamentum vonzódása a magyar haza
legendás, talán kissé hamisan is kiképzelt
romantikájához. Mind a két dologra elég
illusztráczió az, hogy az érdeklődés épen
Petőfi felé fordul leghevesebben ; elég illusz¬
tráczió a nagy Carducci hires lapja Pető¬
firől, melyet Norsa is könyvének elejére
illeszt. Az a Petőfi, a kit Carducci elképzel,
lefest és istenít, a bor, a kéj, a puszták vad
Petőfije bizonyára inkább a legendáé, mint a
valóságé s maga az a körülmény, hogy a
nagy olasz költőnek e szép Petőfi-lapja a '
nélküli és mégis tele van élettel, - hiszen az
élet is ilyesformán dobál mindenfélét elénk, néha
világosan látjuk, néha sejtjük és mindig nyug¬
talanságban vagyunk miatta. Krúdy Gyula ma a
legérdekesebb Íróink egyike lett, úgylátszik még
nem jutott fel a maga legmagasabb pontjára, még
újabb meglepetéseket is fog szerezni.
Az erdélyi fejedelem jogköre. Dr. liiró Venczel
jogtörténeti tanulmánya a régi erdélyi fejedel¬
mek jogainak hatalmát és korlátait igyekszik meg¬
állapítani az egykorú országgyűlési végzések és
az oklevéltárban felkutatott adatok alapján. Leg¬
inkább az erdélyi fejedelemség teljes kialakultsága
korából veszi anyagát, mikor már a fejedelem
jogai meg voltak állapítva, a megalakulás korái a
csak annyiban tekint vissza, a mennyiben a fej¬
lemények megértésére szükséges. A tanulmány
önálló kutatások eredménye és az eddigelé kevéssé
tárgyalt kérdésnek főpontjaira a tudomány szem¬
pontjából értékes világot vet.
Ungarische Rundschau. Heinrich Gusztáv né¬
met nyelvű folyóiratának, mely a magyar tudo¬
mányos élet főbb eredményeinek a külfölddel való
közlését vette programmjába, most megjelent új
száma számos, magyar folyóiratokból nagyrószben
már ismert közleményt nyújt Polner Ödöntől,
Concha Győzőtől, Búd Jánostól, Grogger Róbert¬
től, Berzeviczy Alberttől stb. A nagyobb tanul¬
mányok mellett néhány kisebb közleményt is
találunk, köztük Riedl Frigyes czikkét Attila ~> Cf.ro. nagyságban, igen
díszes kerettel együtt 50 koronáért, margóval
70—90 czm. nagyságban 70 koronáért kapható,
részletfizetésre is.
Új könyvek.
A franczia kastély. Regény, irta Krúdy Gyula.
Budapest, Singer és Wolfner.
Az ci'ili'li/i fejeJelenuég jogköre. (1571 1690).
Irta dr. líii-ó VenczeL Kolozsvár, Stief Jenő és
társa.
HALÁLOZÁSOK.
Elhunytak a közelebbi napokban: Hegyfalui
SDOÁB SÁNDOR nagybirtokos, a csornai Esterházy
herczegi hitbizományi uradalom sok éven át volt
bérlője és Sopronvármegye közéletének évtizedek
óta egyik Tegtevékenyebb férfia, 73 éves korában
Ems-fürdőben. — Báró PODMANICZKÍ BÉLA alezredes,
a mezőhegyesi méneskar parancsnoka, 59 éves
korában Aradon. — Kisszeniczci SZENICZET GÉZA,
Tolna vármegye bizottsági tagja, a tolna-baranyai
és a somogyi ág. év. egyházmegye világi felügye¬
lője, Pakson. — Radnai WALUNDT EBHÓ miniszteri
tanácsos, a Vaskapu és Duna szabályozás tervezője,
a magyar mérnöki kár egyik legtekintélyesebb
tagja, Temesvárotl — DANKMABINGEB EBNŐ, 69 éves
korában Budapesten. — Dr. LAX ADOIJP vármegyei