You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Musorfüzet<br />
<strong>2016</strong> I <strong>2017</strong>
Családi élmények<br />
a Hadart <strong>Színház</strong>zal<br />
Minden színháznak az a vágya, hogy igazi törzsközönsége<br />
legyen. Nem titkolt célunk ezzel a kis műsorfüzettel, hogy<br />
Önt és kedves családját is rendszeres nézőink között<br />
tudhassuk. Infokommunikációs akadálymentesítés, vígjátékok,<br />
zenés darabok, gyerek és ifjúsági előadások, elismert<br />
művészek, minőségi szórakoztatás. A magyar és a<br />
világirodalom méltán klasszikus műveit népszerűsítő, műfajokban<br />
gazdag repertoár. Érzékenyítő program, integrált,<br />
jeltolmáccsal színpadra állított előadások. Komoly<br />
társadalmi szerepvállalás az esélyegyenlőségért. Több<br />
százezer elégedett néző, kontinensnyi megtett kilométer<br />
és közel 1000 teltházas művészeti program. Dióhéj ban ez<br />
jellemezi magánszínházunk, a <strong>HADART</strong> <strong>Színház</strong> elmúlt fél<br />
évtizedét.<br />
A <strong>HADART</strong> <strong>Színház</strong> 2011-ben kezdte meg működését. A<br />
“Jármika” Jövőkép Gyermek Alapítvány és Társulatunk arra<br />
szövetkezett, hogy a színház népszerűsítésén túl eltörölje<br />
a kommunikációs akadályokat és esélyegyenlőséget teremtsen<br />
a kultúra területén.<br />
Sokszínűek vagyunk, előadásaink köre évről évre bővül.<br />
Klasszikus vígjátékokkal, mint például az Oscarral, ami i gazi<br />
jutalomjáték a színészeknek, hiszen ez egy igen sodró,<br />
fergeteges előadás, a Tévedések vígjátékának mai magyar<br />
változatával, az Őrületek tornyával, ami fordulatokkal és<br />
félreértésekkel nyújt kitűnő szórakozást. Nos az irodalmat<br />
se hagyjuk ki. Hiszen ha Nagy Endre kabaré, akkor<br />
az Őnagysága kabaréja a színház klasszikus korszakát<br />
idézi, amelyben két színésznő párharcát láthatják egy<br />
szövegíró szerelméért, rengeteg zenével, ezzel is az<br />
igényes kikapcsolódást szolgáljuk. A „rímhányó” Romhányi<br />
Józsefet idéző stílusban rímelő előadás, a magyar<br />
nyelvben rejlő bravúrokra építő Vérszipoly, avagy ki<br />
harap a végén című darab ugyancsak az irodalmi élményt<br />
és a családi kikapcsolódást szolgálja igazi slágergyanús<br />
dalokkal. Az egyik legjobb off-broadway musicallel, az<br />
Apácákkal, fantasztikusan jó zenékkel és öt nagyszerű<br />
színésznővel (Vándor Éva, Voight Ági, Mérai Kata, Zakariás<br />
Éva és Laurinyecz Réka) varázsoljuk el a közönséget.<br />
A Süsü, a sárkány kalandjai című zenés mesejátékunk<br />
pedig megállíthatatlanul hódít a gyermekek, szüleik és<br />
nagyszüleik körében a 2013-as premier óta.<br />
Az 5. jubileumi évünket az ORFEUM - zenés barangolás<br />
a XX. században című darab bemutatójával ünnepeljük.<br />
Az élő zenekarral kísért előadásban a színészek<br />
egy-egy ismert melódiával mesélik el a XX. századot a<br />
múlt század két világháborújától, 1956-on át, a nyolcvanas<br />
évek zenei „robbanásáig”. Egy magyar klasszikus<br />
premierjére készülünk, a jubileumi évadban tervezzük<br />
bemutatni Müller Péter és Seress Rezső Szomorú<br />
vasárnap című kamaradarabját is.<br />
Nem hiányozhat a gyerekeknek Kis herceg, hiszen<br />
színházunk alapvető célkitűzése az emberi értékek<br />
megtartása.<br />
Öt év van mögöttünk és még nagyon<br />
sok előttünk, hogy teljesítsük legfőbb<br />
küldetésünk: a minőségi szórakoztatást,<br />
és hogy a rászorulók minden<br />
csoportjához elvigyük a színházat.<br />
Remélem mindenki talál magának<br />
valót repertoárunkban.<br />
Igyekeztünk úgy összeállítani<br />
ezt a kis csomagot, hogy mindenki<br />
eljöhessen hozzánk a<br />
családból 4-99 éves korig.<br />
A mielőbbi találkozásig jó<br />
szórakozást kíván Önöknek.<br />
Háda János<br />
művészeti vezető
ORFEUM<br />
zenés revü<br />
időutazással<br />
a XX. századba<br />
élő zenekarral<br />
Szereplők:<br />
PÁL TAMÁS<br />
MÉRAI KATALIN<br />
LAURINYECZ RÉKA<br />
HÁDA JÁNOS<br />
ZAKARIÁS ÉVA<br />
GIELER CSABA<br />
Rendező Háda János<br />
Zenei vezető Darvas Ferenc<br />
Jelmez Zsigmond Éva<br />
Köszönet CSERHÁTI MIKLÓSNAK a<br />
koreográfiákban való segítségért<br />
I Orfeum<br />
Munka után, estefelé...<br />
A hajdani orfeumok emlékezetes<br />
világát az egykori kávéházak hangulatával<br />
ötvözve idézi meg a Hadart<br />
<strong>Színház</strong>. A színpadon hat színész<br />
és egy zenekar - semmi sem szab<br />
határt fantáziánk, emlékeink szárnyalásának.<br />
El sem hinnék, hogy<br />
egy-egy ismert melódia mi mindent<br />
képes elmesélni, olykor szeretettel,<br />
máskor szemrehányással, boldogan,<br />
vagy kétségbeesetten, de mindig<br />
személyesen és szenvedélyesen.<br />
Darvas Ferenc, e világ egyik leghivatottabb<br />
szakértője, válogatásában<br />
olyan dalok csendülnek fel például,<br />
mint a Gyere, te nímand, a Mily mesés<br />
a niagara vízesés, a Fizetek főúr, a Valaki<br />
kell nekem is stb…<br />
Egy orfeumi revü, ahol mindenki<br />
megtalálja a saját kedvencét.
I Pál Tamás<br />
Pál Tamás, a kiváló énekes és színész, a Megasztár című tehetségkutató<br />
műsorban vált országosan ismertté. Évek óta szinkronizál, zenés és prózai<br />
színdarabokban egyaránt szerepel. Tamás az Orfeum című előadásunk<br />
sztárvendége.<br />
Nagyon örültem amikor Zakariás Éva felhívott, hogy lenne-e kedvem részt venni a <strong>HADART</strong> <strong>Színház</strong><br />
következő produkciójában. Már kilencedik éve, hogy szinkronizálok így a csapat egy részét már régóta<br />
ismertem. Évivel ráadásul a – Magyar Változat Munkatársai nevű, – szinkronszínészekből verbuválódott<br />
zenekarban is együtt játszunk. De eddig valahogy még sosem dolgoztunk együtt egyetlen színdarabban<br />
sem. Pedig láttam, hogy Zaki sok mindent posztol a facebookon, hogy vannak előadásaik, jönnek<br />
mennek, fellépnek szerte az országban, és persze volt bennem egy pozitív irigység is, hogy de jó nekik<br />
és milyen jó lenne ennek részesévé válni. Egyszóval azonnal igent mondtam a felkérésnek. Eleinte kicsit<br />
izgultam, hogy az idő rövidsége miatt fel tudom-e majd venni velük a ritmust, de nagyon jó a csapat<br />
és hamar sikerült beilleszkednem közéjük.<br />
Évekkel ezelőtt egyébként csináltam már egy hasonló szerkesztésű produkciót musical dalokkal,<br />
aminek szintén volt egyfajta dramaturgiai szerkezete, így kifejezetten örültem ennek az előadásnak.<br />
Nagyon jó kis műsor állt össze, a díszlettel, a vetítéssel kifejezetten jó és igényes lett a végeredmény.<br />
Remélem sokat fogjuk még játszani. Voltak dalok – főleg az előadás első részében – amiket korábban<br />
egyáltalán nem ismertem. De így, hogy egy négy fős zenekarral, nagyon jó hangszerelésben, élőben<br />
szólalnak meg, kifejezetten közel kerültek hozzám. Milyen érdekes, amikor egy dalt valamilyen feldolgozásából<br />
ismer meg és kezd el kedvelni az ember, akkor általában<br />
nyitottá válik a szerzemény eredeti kiadására, annak eredeti stílusára<br />
is. Megtalálja a szépségeket, érdekességeket az egyes verziókban. Van<br />
például az az egyveleg, amiben az Esős vasárnap délután című dal két<br />
versszakát éneklem. Ennek feldolgozását ismertem már korábbról, és<br />
nagyon örültem, hogy azt a részt pont én kaptam. De nagyon szeretem<br />
a Munka után este felé, Háda Janival közösen előadott Madonna<br />
drága, vagy a Rékával közös Niagara című dalokat is. Aztán az előadás<br />
második része a beat korszaktól kezdve már végig ismerős volt. Az<br />
első villamos című dal nagy kedvencem.<br />
Ha csak épp, hogy jelzés értékűen, de ez a produkció nagyon jó lenyomatot<br />
ad a magyar, tulajdonképpeni könnyűzene fejlődéséről és a<br />
magyar történelemről egy teljes évszázadon keresztül. Olyan dalok<br />
is előkerülnek, melyek a fiatalabb generációk számára végképp teljesen<br />
ismeretlenek, pedig igazi gyöngyszemei a magyar kultúrának,<br />
ráadásul a mai fülnek ismerős hangszerelésben tálalva. Egyébként<br />
is a magyar könnyű zene valamilyen fura helyzetből fakadóan sokak<br />
életében mostohagyermek. A mai korosztály, akár már az enyém<br />
is, már nagyon a külföldi könnyűzenére van rágyógyulva. Sokan<br />
egyáltalán nincsenek tisztában azzal, hogy mennyire gazdag, színes<br />
és mind műfajilag, mind pedig stílusilag mennyire sokrétű a magyar<br />
könnyűzene. Még ha egy-egy dal az eredetitől eltérő szituációba is<br />
van helyezve, összességében egy nagyon érthető és élvezhető produkciót<br />
sikerült színpadra állítanunk, igazi szívbemarkoló és nagyon<br />
vidám pillanatokat szerezve a nézőknek.
I Zakariás Évi<br />
Nagyon furcsa volt amikor Háda<br />
János először beszélt nekem<br />
erről az előadásról. Eleinte nem<br />
is tudtam elképzelni mi lesz<br />
belőle – egy koncert, vagy egy<br />
előadás, vagy a kettő között<br />
valami.<br />
Tudtuk, hogy nem lesznek prózai részek, hanem csak dalok, amikkel a huszadik század történelmét<br />
mondjuk el. Elvileg erre utalt a darab eredeti munkacíme is – „Dalban mondom el”. Nagyon kíváncsi<br />
voltam, hogy lehet ezt így majd megoldani, hogy lehet úgy kiválasztani és összeállítani dalokat,<br />
hogy az végül egy kerek történetté álljon össze. Persze vizuálisan is segítünk a közönségnek, hogy<br />
értsék éppen hol tartunk a huszadik század történelmében. A háttérben a daloknak és a színpadi<br />
helyzetnek megfelelően váltakoznak a korabeli fotók és hangulatképek, így persze a néző is sokkal<br />
könnyebben beleélheti magát, nemcsak a korba, hanem akár egy dal mondanivalójába is. Mert nem<br />
biztos, hogy mindenki tisztában van azzal, hogy mikor élt Karády Katalin vagy, hogy Az első villamos<br />
című dal mikor hangzott el először.<br />
Karády egyébként az egyik nagy kedvencem, az egyénisége, a furcsa hangszíne, az egész lénye hihetetlenül<br />
szimpatikus számomra. Ezért nagyon örültem, amikor én kaptam Karádynak a Jó éjt drága<br />
kis hadnagyom című dalát. Szintén nagy kedvencem lett, a méltatlanul alig ismert Nyolcadik osztály<br />
című dal, ami egy kimondottan megindító, drámai szerzemény. Ezt a dalt nagyon sokat, szinte a<br />
meg unásig kellett, hogy énekeljem otthon, a kocsiban, és mindenhol, hogy el ne sírjam magam rajta.<br />
Jópofa sztori, amikor ezt a dalt próbáltuk mindenki sírva fakadt, aki bent volt a próbán. Én is, János<br />
is, aki engem instruált, tehát tulajdonképpen úgy próbáltunk, hogy közben végig bőgtük ezt a dalt.<br />
Amúgy az nagyon érdekes, hogy egy előadáson belül miként fér meg egymás mellett egy 1910-<br />
es és egy 70-es évekből származó dal. A század elejéről a század végére eljutni érdekes, jópofa<br />
és nagyszerű kihívás. Az első felvonás persze kicsit komorabb, hiszen ott van az első és második<br />
világháború. Az előadás második fele viszont már sokkal vidámabb, ami a látványban, a jelmezekben<br />
és Cserháti Miklós nagyszerű koreográfiáiban is megjelenik.
Moravetz Levente<br />
Őrületek tornya<br />
vígjáték<br />
Rendező Háda János<br />
Ignác, a férj<br />
STRAUB DEZSŐ<br />
Anita, a feleség<br />
MÉRAI KATALIN<br />
Csuka Csaba<br />
SZABÓ MÁTÉ<br />
Csuka Edit<br />
VÉGH JUDIT/BÁLIZS ANETT<br />
Csuka Attila<br />
SUHAJDA DÁNIEL<br />
Géza, a közös képviselő<br />
HÁDA JÁNOS<br />
Zsófi, a szomszédasszony<br />
LAURINYECZ RÉKA<br />
Klára, az ingatlanügynök<br />
ZAKARIÁS ÉVA<br />
Tizedes<br />
JUHÁSZ GYÖRGY<br />
/BORDÁS MIHÁLY<br />
Őrmester<br />
MADAY GÁBOR<br />
Moravetz Levente<br />
I ÓRÜLETEK TORNYA<br />
Shakespeare Tévedések vígjátékának<br />
mai változata. A dottak<br />
az elcserélt ikrek, akik<br />
egy toronyházba kerülnek, és<br />
óhatatlanul összetévesztik<br />
őket. Adott a középkorú házaspár,<br />
akik arra készülnek,<br />
hogy megcsalják egymást,<br />
akár egy liftben is. És<br />
ráadásul a nagy kavarodásban<br />
még egy csecsemő<br />
is eltűnik, de ez is csak<br />
félreértés. Hogy a félreértések<br />
özönét nyomon<br />
tudjuk követni ebben a<br />
hasizmot próbáló káoszban,<br />
segítségünkre<br />
siet a mindent<br />
véleményező házmester,<br />
aki állandóan<br />
kibogozza<br />
a szálakat.
I Straub<br />
Dezsó<br />
Straub Dezső a Vidám<br />
Színpad művészeti<br />
vezetője, az „Őrületek<br />
tornya” előadásunk<br />
vendégművésze.<br />
Mindkét társulat amiben Háda Jani és én is játszottunk, valahol egy „elárvult” társulat, mivel annak idején<br />
megszűnt mögülünk az anyaszínház. A magunk útján és módján, de visszaküzdöttük magunkat a színházi világba<br />
elfogadott színházi csoportosulásként. Úgy gondolom ez mindkettőnk számára egyfajta pozitív bizonyítvány, egy<br />
nagy dolog, amit külön is tisztelünk egymásban túl a művészi elismertségen. Személy szerint nagyra becsülöm<br />
amit a <strong>HADART</strong> <strong>Színház</strong> csinál, és azt a minőséget amihez ragaszkodik a társulat.<br />
Az „Őrületek tornya” egy kedves barátom – Moravetz Levente – általam is ismert darabja és úgy gondoltam, hogy<br />
vendégművészként egy jó bemutatkozási lehetőség lesz ebben a csapatban, ahol csupa kedves és rokonszenves<br />
művésszel találkozhatok. Főleg olyan fiatalokkal, akikkel a nagy televíziós produkciók megszűnése okán manapság<br />
már nem igen találkozik az ember.<br />
Rengeteg színdarabban játszottam már, és rendeztem majdnem ugyan ennyit, főleg vígjátékokat. De ez volt az<br />
első, amit át kellett volna gondolnom, hogy merjem-e rendezni a játék mellett. Ugyanis papír, makettek nélkül<br />
szinte követhetetlen a virtuóz cselekmény. Viszont vizuálisan, úgy ahogy János végül összerakta, tökéletesen<br />
érthető. A darab minden pillanata a félreértések igazi vígjátéka, mely tökéletesen leköti és szórakoztatja a nézőt.<br />
A színpadon mindenképpen azokat a helyzeteket tudom értékelni, amik a félreértések tárgyai. Példának okán – és<br />
a poén lelövése nélkül,- amikor a szerepbéli feleségem éppen egy liftben...hogyismondjam „utazik” a szeretőjével,<br />
én pedig a földszinten állva próbálom ugyan azt a liftet lehívni, egy felettébb komikus helyzet kerekedik az<br />
egészből, miközben az ott lévő úriemberrel – Suhajda Danival – próbáljuk megbeszélni a kialakult szituációt. Dani<br />
a liftben folyó szexről beszél, jómagam pedig egy vélt lift-szerelés technikai részleteiről. Ezt a jelenetet persze a<br />
közönség is nagy röhögéssel szokta akceptálni. Mert ugye ez tipikusan egy olyan színpadi helyzet, ahol a szereplők<br />
tökéletesen félreértik egymást. Mindketten másról beszélünk és az a közönség számára roppant szórakoztató.<br />
Ahogy azt Bodrogi Gyula is mondta annak idején: „Azt szeretem legjobban, amikor a közönség a gondolataitokon<br />
nevet”, amikor a színésznek már nem is kell beszélni. Amikor valami elhangzott, két ember összenéz, a közönség<br />
már tudja az igazságot, és látja, hogy a két ember teljesen másra gondol. Az ilyen helyzetekhez kell a „szakember”,<br />
aki megtalálja a megfelelő arányokat, hogy mennyi hatásszünetet lehet tartani, mennyit lehet egy dolgon ülni.<br />
Nagy öröm, hogy ebben a játékban kiváló színész-partnerekkel dolgozhatok együtt.
I Suhajda Dániel<br />
Néhány évvel ezelőtt egy szinkronos bulin János azzal lépett<br />
oda hozzám, hogy lenne egy izgalmas vígjáték amiben szeretné<br />
ha én is szerepelnék. Ezután eltelt egy kis idő – talán<br />
egy bő esztendő- és én már el is felejtkeztem a dologról,<br />
amikor egy rigófüttyös délelőtt csörög a telefon, Jani hív,<br />
hogy amit azon a korábbi szinkronos bulin beszéltünk az mostantól<br />
érvényes és vár szeretettel az olvasópróbára. Hirtelen<br />
fogalmam sem volt miről van szó, de a beszélgetés végére<br />
rendeztem a soraim. Néhány nappal később megkaptam a<br />
szövegkönyvet. Azt rögtön láttam, hogy ez egy elképesztő<br />
történet lesz. Huszonegyedik századi tévedések vígjátéka.<br />
Olvasás közben régen röhögtem ennyit!<br />
Már javában próbáltuk a darabot, amikor egyik kollégám, –<br />
Moravetz Levente, aki a Jóban-rosszban című sorozatban a<br />
karakterem ügyvédjét játssza – odajött hozzám a büfében.<br />
„Hallom, hogy belekeveredtél ebbe a rémálomba” – mondta<br />
viccesen. Megkérdezte, hogy minden világos-e? Hát, mondom<br />
az olvasó próbán volt fejvakarás, de ahogy elkezdtük<br />
vele színpadon dolgozni, szép lassan megfejtettük a többiekkel,<br />
hogy mi is történik pontosan. Onnantól fogva viszont<br />
kristály tiszta az ügy. „Ennek nagyon örülök – folytatta Levente<br />
– mert amikor írtam, akkor én magam is hatszázszor<br />
bele keveredtem”. Na ott leesett, hogy a darab az ő tollából<br />
származik.<br />
Egyébként ez volt az első közös munkám a <strong>HADART</strong>-tal és remélem lesz folytatása, mert egy nagyon jó<br />
csapatba kerültem. Elképesztően jó meló volt. Csodálatos természetességgel találtunk egymásra a szereplőkkel.<br />
Belülről ez egy nagyon jó társasjáték, itt mindenki feladja a kollégájának a labdát és hagyja,<br />
hogy a másik lecsapja, és persze ez fordítva is igaz. Nagyon kevés ennyire alázatos társulattal találkoztam.<br />
Korábban nem nagyon játszottam vígjátékokban. Valamiért mindig ezek az eszelős szerepek jutottak<br />
nekem, amiket egyébként nagyon szeretek. A sorozatban például egy minden hájjal megkent ravasz,<br />
kíméletlen maffiavezért alakítok, de játszom vérnősző Caligulát és volt már szerencsém alkoholista,<br />
káromkodó kocsmároshoz is a Kéretik elégetni című színdarabban. Könnyed, nevettetős figurák tehát<br />
nem jutottak. Jani, eddigi pályám legfurfangosabb karaktereivel kínált meg, hiszen a darabban a saját<br />
kanadai ikremet is „kénytelen” vagyok eljátszani, aki homlokegyenest más figura, mint a testvére. Ezért<br />
hálás vagyok, mert egy nagyon jó, sokrétű szerepet kaptam tőle. A hab a tortán pedig, hogy két bejövetel<br />
között karaktert kell váltanom. Aztán, hogy ez mennyire sikerül nekem, azt a nézők eldöntik.<br />
Az egész előadást imádom az elejétől a végéig, de Szabó Mátéval van egy közös jelenetünk a második felvonásban,<br />
amit különösen szeretek. Itt mindkettőnknek nagyon össze kell szednie magát, hogy nevetés<br />
nélkül kibírja a jelenetet. De nem győzöm hangsúlyozni, hogy tényleg mindenki egészen elképesztőt<br />
alakít ebben a darabban. Az elejétől a végégig, a színpadtól a háttér munkáig, bárki aki ebben a darabban<br />
megfordult és dolgozott, az egészen zseniális munkát végzett, és nagyon szerencsésnek mondhatom<br />
magam hogy ennek a részese lehettem.<br />
Arra is rá kellett jönnöm, hogy vígjátékot játszani nagyon nehéz. Ami a színpadon történik és amilyen<br />
utat egy karakternek be kell járnia az ott, abban a pillanatban vérre megy és mindenki halálosan komolyan<br />
is csinálja. Végül ettől lesz igazi vígjáték a vígjáték. De amikor az előbb még „normális” karakter, a<br />
következő pillanatban már lányosan húzza a szavakat és a többi szereplő, ha beledöglik sem érti, hogy<br />
mi történik, na nekünk ott indul a dráma. A nézők pedig csak fogják a hasukat a nevetéstől.
DAN GOGGIN<br />
APÁCÁK<br />
musical<br />
Mária Regina nővér<br />
VOITH ÁGI<br />
Mária Huberta nővér<br />
VÁNDOR ÉVA / CSARNÓY ZSUZSANNA<br />
Mária Roberta nővér<br />
ZAKARIÁS ÉVA<br />
Mária Amnézia nővér<br />
MÉRAI KATA<br />
Mária Lea nővér<br />
LAURINYECZ RÉKA<br />
Zenei vezető Gebora György<br />
Koreográfus Ullman Krisztina<br />
Jeltolmács Takács Erika<br />
Művészeti vezető Háda János<br />
Rendező Kökényessy Ági<br />
Dan Goggin<br />
I Apácák<br />
A történet szerint tragédia árnyékolja<br />
be a hobokeni nővérek boldog-dolgos<br />
hétköznapjait. Egy este, mikor<br />
visszaérnek afrikai missziójukról,<br />
váratlan szerencsétlenség történik:<br />
mialatt a nővérek ötfős csoportja<br />
átruccan a szomszédos Mária<br />
domb ra, az 52 otthon maradt apáca<br />
bevacsorázik egyik társuk mérgező<br />
főztjéből. A bingózásból hazatérő<br />
életben maradt apácákra vár a feladat,<br />
hogy eltemessék a megboldogult<br />
lányokat. Képeslapokat gyártanak,<br />
és a befolyt pénzből eltemetnek<br />
48 nővért az 52-ből. A maradék 4<br />
apácát pedig fagyasztóládába<br />
teszik.<br />
Az ő temetésükhöz<br />
szükséges hiányzó összeget<br />
egy jótékonysági rendezvény<br />
bevételéből kívánják fedezni,<br />
ezért jótékonysági show-t<br />
rendeznek, ami azonban kicsit<br />
másként alakul, mint ahogy azt a<br />
zárdafőnök asszony elképzelte...
I Voith Agi<br />
Voith Ági Jászai Mari-díjas magyar színésznő, rendező és érdemes művész.<br />
Amikor Háda János megkeresett azzal a felkéréssel, hogy lenne-e kedvem részt venni az Apácák<br />
című musicalben, szinte gondolkodás nélkül elvállaltam. Hiszen tudtam, hogy nagyon igényes, jó<br />
színvonalú produkcióra számíthatok és Jánost is kiváló szakembernek tartom.<br />
Kökényessy Ági, aki a darabot rendezte, annak idején a Madách színházban maga is játszott ebben<br />
a darabban Psota Irénnel, akinek – Mária Regina zárdafőnök – szerepét most én alakítom. A karakteremet<br />
természetesen a saját személyiségemre formáltam, és volt is honnan építkeznem. Fiatal<br />
koromban egy ideig a Suore delle Marcelline apácáknál nevelkedtem Olaszországban. A színész<br />
általában saját szűrőjén keresztül közelíti meg a szerepet, ettől lesz élő, hiteles az a karakter. De<br />
fontosak a színészkollégák is. Itt egy olyan csapat állt össze, akikkel minden percét élvezem a közös<br />
„munkának”. Nagyon szeretek velük együtt játszani. Van, hogy menet közben improvizálunk egy<br />
kicsit, így egyik előadás sem lesz olyan mint a másik. Ez az a darab, ahol az ember ugyan úgy élvezi a<br />
többiek játékát. Én például nagyon jókat szoktam szórakozni amikor éppen nincs szövegem, és csak<br />
nézem a többieket – mert nagyon jól énekelnek és táncolnak a lányok. A darab is arról szól, hogyan<br />
állítja össze a zárdafőnök asszony az apácák által előadott jótékonysági műsort. Nagyon szeretem,<br />
hogy élő zenekari kísérettel játszhatunk. Külön köszönet jár ezért Gebora Györgynek az előadás<br />
zenei vezetőjének.<br />
Az Apácák egy nagyon vidám és felettébb szórakoztató darab, aranyos szövegekkel, és tehetséges<br />
színművésznőkkel. Minden generációnak tudom ajánlani kortól függetlenül.
I Vándor Éva<br />
Talán éppen az Oscar című<br />
darabot játszottunk Pécsváradon,<br />
amikor Jani mondta, hogy az<br />
Apácák musical lesz a következő<br />
produkciójuk. Én meg azonnal<br />
lecsaptam a lehetőségre, bár nem<br />
tartom magam zseniális musical<br />
énekesnek, de nagyon szerettem<br />
volna részese lenni ennek az<br />
előadásnak. Zenés darabokban<br />
persze addig is szerepeltem, de<br />
főleg sanzonos, operettes műfajokban,<br />
a musical pedig másfajta<br />
hangképzést igényel.<br />
Végül én kaptam Huberta nővér szerepét, aki egy elég összetett jellem. Egyrészt ő a kis novíciák<br />
nevelője, akikhez mindig megértően viszonyul, másrészt komoly ambíciókat táplál a főanya posztra,<br />
emiatt pedig folyton konfliktusba keveredik Regina nővérrel, a zárdafőnök asszonnyal. A nővér és a<br />
zárdafőnök asszony csipkelődése végig kíséri a darabot, de persze kiderül, hogy azért ők is tisztelik,<br />
szeretik egymást. Huberta kicsit ambivalens személyiség, aki egyik percben bulizna a többiekkel,<br />
másik pillanatban meg próbálja helyre tenni, fegyelmezni az apácákat. Ugyanakkor könnyen feltalálja<br />
magát a kínos szituációkban is, például mikor a tisztelendő anya „rosszul lesz”, hamar átveszi a<br />
helyét és kitalálja, hogy adjanak elő egy sztepp számot a nővérek által rendezett jótékonysági gálán.<br />
Az egész darabot végigkíséri a humor és a vidámság. Nemcsak mert így van megírva a darab, hanem<br />
azért is mert tényleg jó a hangulat a szereplők között. Sokszor már az előadás előtti beénekléskor<br />
elkezdünk bolondozni egymással. Kicsit elkönnyítjük, lelazítjuk a dolgokat.<br />
Végig pörgős, vidám ritmusa van a darabnak, ezért nehéz lenne egy kedvenc részt kiemelni. De a<br />
sztepp számot például nagyon szeretem, ahol Huberta nővér kezdi a dalt és végül nagyot táncolunk<br />
a lányokkal. Ez a szám mindenkinek egy nagy, ereszd el a hajamat mókázás. De nagyon tetszik a<br />
darab fináléja is, mert az meg egy igazán jó kis eufóriás jelenet. Voith Ágival, azaz a főanyával is van<br />
egy klassz oda-vissza felelgetős, incselkedős duettünk. A dalok közben pedig szépen kirajzolódik a<br />
karaktereink személyisége is.<br />
Az Apácákban benne van a humor, a vidámság, de mélyebb emóciókat ugyan úgy ki tud váltani az emberből.<br />
Aki kedveli a jó zenéket, a gospeles hangulatokat, annak bátran tudom ajánlani az előadást.
Író Claude Magnier<br />
Díszlet Háda János<br />
Jelmez Zsigmond Éva<br />
Rendező Háda János<br />
CLAUDE MAGNIER<br />
I OSCAR<br />
vígjáték két részben<br />
Bertrand Barnier, szappangyáros STRAUB DEZSŐ / HÁDA JÁNOS<br />
Madame Barnier, a felesége VÁNDOR ÉVA / KÖKÉNYESSY ÁGI /<br />
CSARNÓY ZSUZSANNA<br />
Christian Martin, szappanmenedzser SZABÓ MÁTÉ/ BLAZSOVSZKY ÁKOS<br />
Charlotte, az új szobalány <br />
KOCSIS JUDIT / ZAKARIÁS ÉVA<br />
Jacqueline, a hazudós<br />
LAURINYECZ RÉKA<br />
Philippe, masszőr <br />
CSÓRIZS BALÁZS/ MADAY GÁBOR<br />
Colette, Barnier lánya CAP JÚLIA<br />
Bernadette, szobalány, grófné<br />
VÉGH JUDIT/MÉRAI KATA<br />
Vaszilij, sofőr <br />
JUHÁSZ GYÖRGY<br />
Oscar, akit mindenki keres<br />
GIELER CSABA<br />
Bertrand Barnier, a gazdag párizsi szappan<br />
gyáros élete egy hétköznapinak tűnő<br />
reggelen teljesen megváltozik. Mindazok,<br />
akik fél 9 és déli 12 között meglátogatják<br />
- a fiatal könyvelő, a mumpszos masszőr,<br />
a lánya, aki valójában nem is a lánya,<br />
vagyis tulajdonképpen igen, de mégse...<br />
- , rádöbbentik arra, hogy lányos apának<br />
lenni nem is olyan egyszerű dolog. Otthona<br />
a követhetetlenül cikázó fekete<br />
táskák, elveszett ékszerek, többszörösen<br />
elsikkasztott pénz kötegek és lavinaként<br />
hömpölygő női fehérneműk özönében<br />
egy szempillantás alatt őrültekházává<br />
változik, miközben ő már azt sem tudja,<br />
mit akar valójában. Egy biztos: A gyereknek<br />
apa kell!!!<br />
De hol van Oscar?
Philipp István – Bárány Ferenc<br />
I A Vérszipoly<br />
PHILIPP ISTVÁN – BÁRÁNY FERENC<br />
A VÉRSZIPOLY avagy Ki harap a Végén?<br />
zenés vígjáték<br />
Öreg gróf<br />
Fiatal gróf<br />
Grófné<br />
Vérszipoly<br />
Bérszipoly<br />
HÁDA JÁNOS<br />
GIELER CSABA<br />
ZAKARIÁS ÉVA<br />
BLAZSOVSZKY ÁKOS<br />
MADAY GÁBOR<br />
Jeltolmács Takács Erika<br />
Író Philipp István<br />
Zeneszerző Bárány Ferenc<br />
Koreográfus Jakus Szilvia<br />
Díszlet / Jelmez Borsos Mónika<br />
Rendező Gieler Csaba<br />
Idős grófunk ifjú felesége azt vette a fejébe, hogy<br />
őt már csak egy vámpír tudná boldoggá tenni.<br />
„Képzeld csak el azt a fúriát, az okoz neki eufóriát,<br />
Ha éjszaka, fejébe száll a vér szaga, S egy<br />
csókosszájú vámpírról merenghet, Ki a hóna<br />
alatt egy palack vért melenget”<br />
Így grófunk felbérel egy álvámpirt, egy bérszipolyt,<br />
hogy kedvére tegyen. Ifjú barátja, akivel megosztja<br />
tervét, kapva kap az alkalmon, és vámpírnak<br />
öltözve próbál a grófné kegyeibe férkőzni.<br />
„Most szépen műfogat ragasztok, aztán hanyagolva<br />
a főnemesi kasztot – művelek mindjárt<br />
baráti csodát.... Felcsörtetek a garádicson át.”<br />
Éppen ekkor kel ki kriptájából talán a világ legbugyutább,<br />
legszerencsétlenebb, de végre igazi<br />
vámpirja, akit viszont álvámpirnak néznek.<br />
És amikor a szálak már így összekeveredtek...<br />
„...no de ne szaladjunk ennyire előre,<br />
számíthatnak itt brilliáns agyvelőre.”<br />
Szóval ez a darab az a fajta, hogy ki egyszer<br />
látta, most is röhög rajta.
I Blazsovszky Akos<br />
Gieler Csaba barátom, a darab rendezője sokat áradozott a Vérszipolyról. Mindig mondta, hogy van ez a színdarab,<br />
amit meg kéne csinálni. Aztán évekkel később egyszer csak eljutottunk odáig, hogy minden akadály elhárult<br />
és elkezdhettük a munkát. A Vérszipoly lényegében egy musical paródia, amit a szerzők – Philipp István<br />
és Bárány Ferenc – Romhányi stílusában írtak. A szereplők végig versben beszélnek, sokszor kínrímekben.<br />
Zseniális már maga a szöveg is, emiatt már az olvasópróbák is sokszor nevetésbe fulladtak.<br />
A történet ugye arról szól, hogy vámpírokkal riogatják egymást a szereplők. Közben viszont feltűnik egy igazi<br />
vámpír is, akiről már senki sem hiszi el, hogy ő egy igazi vérszívó. Mindenki meg van róla győződve, hogy ő is<br />
csak egy ugyanolyan lökött színész mint a többi. Vérszipoly ettől teljesen kétségbe esik, nem érti miért nem<br />
félnek tőle az emberek, sőt egyenesen a pofájába röhögnek, vagy éppen kipenderítik az ablakon. Erre nem volt<br />
felkészülve. Ő mindig is ahhoz szokott, hogy amikor csak megjelenik mindenki rögtön halálra rémül. Ehelyett<br />
szembe találja magát egy nővel, aki finom szólva alaposan ellátja a baját.<br />
Eredetileg ez egy kis kamaradarab volt, amit egyetlen zongorával adtak elő. Gieler Csaba és Háda János azonban<br />
újragondolták a színdarabot és újrahangszereltették a dalokat. A rendező ugyanis egy sokkal nagyobb volumenű<br />
nagyszínpadi musicalt álmodott meg, és azt szerette volna, hogy ez a produkció sokkal szélsőségesebb<br />
és sokkal látványosabb legyen az eredetinél.<br />
Elkezdtünk rajta dolgozni, és Gieler Csaba engedte hogy „elszálljon az agyam”. Végül egy rajzfilmfigura-szerű<br />
karaktert csináltunk Vérszipolyból. Persze senki ne gondoljon rosszra, ez egy pontosan megfogalmazott és<br />
aprólékosan kidolgozott figura, akinek minden egyes mozdulata ki van találva. Például a szöveghez mérten azt<br />
is beállítottuk, hogy milyen magas legyen a figura, mikor tűnjön alacsonynak, vagy éppen magasnak. A hosszú<br />
köpenyem miatt a nézők nem látják, de van, hogy hajlított térdekkel, vagy éppen lábujjhegyen lépek színpadra.<br />
Ezzel finoman hangsúlyozni tudjuk a szereplők közötti viszonyrendszert.<br />
Sokat dolgoztunk a látványon. Nagyon szerencsés volt<br />
amikor a Vajdahunyad várban mutattuk be a produkciót.<br />
A vár ugyanis utánozhatatlan autentikus hangulatot<br />
kölcsönzött a műnek, amit mi teljességgel ki is használtuk.<br />
Vérszipoly első megjelenését a vár erkélyére helyeztük,<br />
ahonnan egy pillanat alatt kellett lejönnöm és<br />
megjelennem a színpadon. Mondanom sem kell, hogy<br />
a nézők mekkora tapsviharral fogadták ezt a jelenetet.<br />
Ebben a részben a belépő dal egyébként egy kis kihívást<br />
jelentett számomra, hiszen a figura karakteréből<br />
adódóan nemcsak egyféleképpen énekel. Tehát van,<br />
hogy hörög, üvölt, vagy visít, de közben érthetőnek kell<br />
maradni, és ügyelni kell az énekdallamra is, miközben<br />
hatalmas váltások, ugrabugrálások vannak a dalban.<br />
Nagyon élveztem a kihívást.<br />
Ha ajánlanom kéne a produkciót azt mondanám – Gyertek<br />
el, mert eszeveszett röhögéskavalkád az egész. Ha az ember<br />
becsukja a szemét és csak a szöveget hallgatja, már<br />
azon is fetrengeni fog a nevetéstől. De mindezt megtöltöttük<br />
a felszabadult és nagyszerű színészi játékkal, sok-sok<br />
poénnal – szerintem kifejezetten jól sikerült!
FRÁTER ZOLTÁN<br />
ŐNAGYSÁGA KABARÉJA<br />
zenés öltöző komédia<br />
Medgyaszay Vilma ZAKARIÁS ÉVA<br />
Vidor Ferike MÉRAI KATA<br />
Író Fráter Zoltán<br />
Zongorán kísér Erős Csaba<br />
Díszlet Harmati István<br />
Rendező Háda János<br />
Fráter Zoltán<br />
I Ónagysága kabaréja<br />
Medgyaszay Vilma és Vidor Ferike a magyar kabaré<br />
történetének két nagy énekesnője. Róluk<br />
szól a számos ismert kuplét feldolgozó zenés<br />
darab. Medgyaszay a mindenkori nagyasszony,<br />
Vidor Ferike az örök cselédlány figurájával<br />
aratott sikert Nagy Endre kabaréjában, ahol a<br />
művésznők a szövegíró Gábor Andor kegyeiért<br />
is vetélkedtek. A női rivalizálás fortélyaira<br />
épülő játék során új életre kelnek a régi dalok,<br />
a pesti ember életformájának és életérzésének<br />
halhatatlan kifejezői. 1913-ban, Nagy Endre<br />
kabaréjának fénykorában Medgyaszay Vilma<br />
és Vidor Ferike országos hírű művésznők,<br />
számtalan kuplé és sanzon népszerű előadói. A<br />
kulisszák mögött a két művésznő régóta rivalizál<br />
egymással. A vetélkedés nemcsak a közönség<br />
kegyeiért, hanem a kabaré házi szerzője, Gábor<br />
Andor szívéért is folyik. Medgyaszay a női trükkök<br />
sorozatát követi el, hogy az ő számai után a<br />
költő már ne tudjon Vidornak új verset írni. Mármár<br />
úgy tűnik, a nagystílű Medgyaszaynak kedvez<br />
a szerencse, amikor váratlan fordulat következik<br />
a kabaré életében? Az előadás a huszadik<br />
század elejének híres sanzonjait, kupléit eleveníti<br />
fel.
I Mérai Kata<br />
Mérai Kata a Barátok közt című televíziós<br />
sorozat egyik főszereplője.<br />
Az Orfeum, az Apácák, az Őrületek<br />
tornya, valamint az Őnagysága kabaréja<br />
című színdarabjaink kiváló<br />
szíművésznője.<br />
Mindegyik előadás és szerep “szerelem”, de ez a<br />
“saját gyermekem”. Ezt a darabot Nekem írták, az<br />
én kérésemre. Közös „gyermekünk” Fráter Zoltán<br />
íróval, akivel ez a folyamat viharos, szeretettel teli,<br />
időnként kétségbeesett, de csodálatos volt. Finoman<br />
fogalmazva nem volt zökkenőmentes, de milyen is<br />
lehetne egy élő író és egy színésznő csatája!?<br />
Szerettem volna egy olyan produkciót ahol végre korlátok nélkül meg tudom magam mutatni. Ugyanakkor a<br />
témaválasztásnál elsődleges szempont volt, hogy túl a könnyed szórakozáson, fontos, de mára már feledésbe<br />
merült csodát mutassunk a nézőknek. Így került középpontba a századforduló két csodálatos és kiemelkedő<br />
színésznője, akik minden női praktikát és rafinériát latba vetve, a legnagyobb tisztelettel rivalizáltak egymással.<br />
Elkezdődhetett tehát végre a jelenetek témáinak kidolgozása, a dialógusok megírása, ami elsősorban Fráter<br />
Zolira várt. A már első formát kapott jelenetek és a kor bemutatását hitelesítő dalok kiválasztása nem volt<br />
egyszerű folyamat. Ebben nagy segítségem volt Magony Enikő, akivel napokon keresztül bújtuk a századfordulós<br />
zeneirodalmat és kerestük azokat a sanzonokat, kuplékat, amelyek eme két fantasztikus színésznőnek<br />
íródtak és amik a születendő karakterekről újabb mélységeket mutathatnak meg. Olyan szerencsés vagyok,<br />
hogy ez a darab már több mint 10 éve az életem része. Akkor Háda Jánost kértem fel, hogy rendezzen meg<br />
engem és a darabot, akkori partneremmel, Ullmann Mónikával. Az első bemutató óta sok idő eltelt. Néhány<br />
dolog változott, néhány viszont örök és változatlan, ilyen a rajongásom a darab és Háda János rendezése iránt.<br />
Akkor Medgyaszay Vilmát játszottam, ma viszont Vidor Ferike bőrébe igyekszem belebújni Zakariás Éva oldalán.<br />
Csodálatos ajándék, ha egy színésznőnek lehetősége van, két ennyire különböző karaktert megformálni,<br />
ráadásul egy olyan darabban, ahol a „születésnél mindkét gyermeknek” ő volt a szellemi … anyukája. Mindkét<br />
szerep fantasztikus és mindkettőben megtaláltam azt a csodálatos pillanatot, ami igazi kihívás. Medgyaszay<br />
Vilma csodálatos „Szépasszony dala”, ami egy igazi önvallomás a darab talán legszebb pillanatában, valamit<br />
Vidor Ferike monológja, ahol kétségbeesett bátorsággal száll szembe a kor nagyasszonyával.<br />
A darab számomra a MINŐSÉGI BULVÁR. Szórakoztatva, nevettetve, olykor szívet facsarva mutatja be a női rafinériát,<br />
eleganciát, temperamentumot és emberi nagyságot. Minden pillanatával, sodor, varázsol, nevettet és<br />
elgondolkodtat. Sokat lehet még ma is tanulni ettől a két fantasztikus művésznőtől. Az Őnagysága kabaréja<br />
egyszerre szórakoztat és tanít – emberségre, eleganciára, szeretetre, vagy akár gyűlöletre.<br />
És, hogy kinek ajánlanám ezt az előadást? Mindenkinek aki szeret nevetni, olykor romantikus pillanatokban<br />
sírni, felszabadultan örülni és szeret boldogan felállni egy előadás után és arra gondolni, hogy: De jó,hogy<br />
eljöttem!
Csukás István - Bergendy István<br />
SÜSÜ, a sárkány kalandjai<br />
zenés mesejáték 2 részben<br />
Süsü<br />
Bárány Gergely<br />
Királyfi DOLMÁNY ATTILA /<br />
BLAZSOVSZKY ÁKOS/CSÓRICS BALÁZS<br />
Királylány LAURINYECZ RÉKA/CAP JÚLIA<br />
Király CS. NÉMETH LAJOS /HÁDA JÁNOS<br />
Kancellár HÁDA JÁNOS/BOR VIKTOR<br />
Dadus ZAKARIÁS ÉVA/URBÁN ANDREA<br />
Trunkó<br />
GIELER CSABA<br />
Brunkó MADAY GÁBOR/BORDÁS MIHÁLY<br />
Sárkányfűárus<br />
JUHÁSZ GYÖRGY<br />
Udvari bolondok KATZ PETRA/ PETYI JÁNOS<br />
<br />
HÁDA BERNADETT<br />
Jeltolmács Takács Erika<br />
Író Csukás István<br />
Zeneszerző Bergendy István<br />
Bábtervező Lévai Sándor<br />
Díszlet Kovács Yvette Alida<br />
Rendező Háda János<br />
Csukás István<br />
Bergendy István<br />
I Süsü<br />
A “Süsü, a sárkány” legendája<br />
lett több generációnak.<br />
A bájos mese<br />
mélyén egy fontos és<br />
ma is erősen aktuális figyelmeztetés<br />
rejlik, hogy,<br />
aki nem olyan, mint én:<br />
MÁS, az nem biztos, hogy<br />
ellenséges, sőt, az sem<br />
biztos, hogy más, mint<br />
én. Hasznos, ha ezt már<br />
gyermekkorban kezdik<br />
a gyerekek megsejteni<br />
vagy megérezni, esetleg<br />
megérteni.
I Csórics Balázs<br />
Csórics Balázst az utóbbi években egyre<br />
sűrűbben láthatjuk a televízió képernyőjén.<br />
Ezen elfoglaltságai mellett szerencsére<br />
marad ideje a színházi szerepekre<br />
is. Így láthattuk már őt a Kőszívű<br />
ember fiai és a Vámpírok bálja című nagy<br />
sikerű musicalekben, vagy a Jézus Krisztus<br />
Szupersztár Kajafásaként is. A Süsü a<br />
sárkány kalandjai című előadásunkban a<br />
királyfi karakterét játssza.<br />
A Süsü a sárkányt, még anno egy másik színházban kezdtük el játszani Janival és a bandával. Aztán úgy<br />
döntöttem, hogy egy időre más vizekre evezem. Énekesként egy tengerjáró hajón vállaltam munkát, a <br />
mivel körbejártam a fél világot. Miután hazajöttem János megkeresett azzal, hogy lenne-e kedvem újra<br />
beszállni a darabba a királyfi szerepébe. Persze azonnal igent mondtam, hiszen nagyon szerettem az<br />
előadást. Így kerültem a Süsübe, tékozló királyfiként.<br />
A királyfi karakterét kicsit átformáltam és igyekeztem a valóság felé elhúzni. A korábbi verzió ugyanis<br />
sokkal meseszerűbb és cukibb volt. Eleinte mondták is viccesen a kollégák, hogy „olyan faragatlan ez az<br />
új királyfi”. Persze egyáltalán nem az, csak látszik, hogy ez a legény már ki tudja mióta barangol hegyenvölgyön<br />
át. Aztán belefut egy sárkányba, ami lássuk be már önmagában sem egy hétköznapi szituáció,<br />
ráadásul ez a sárkány a sárkányok között is igen fura.<br />
Ha Süsü éppen vicces, akkor én is ugyan úgy nevetek rajta mint a néző. Ha kicsit butácska, akkor ennek<br />
megfelelően reagálok rá. Ebből csináltunk is jó pár élő poént, például mikor Süsü nem tudja merre van<br />
az arra, vagy melyik szereplő a király. Így mindig bekerülnek improvizatív elemek is az előadásba, e <br />
zekkel a játékokkal pedig egy sokkal közvetlenebb kapcsolat jön létre a közönséggel.<br />
Úgy ahogy van szeretem az előadást. Nagyon tetszik, hogy akár egy-egy jeleneten belül is mekkora ívet<br />
jár be kettejük – Süsü és a királyfi – története. Az első találkozáskor a halálos rémülettől eljutunk az ő <br />
szinte szimpátiáig. Kiderül, hogy semmi ok a félelemre, hiszen a sárkány nem akarja kitépni senki szívét,<br />
és nem fog senkit sem felfalni. Ezután megint csak hihetetlenül jó humorforrás, ahogy a többi szereplő<br />
reagál a sárkányra – Shreket idézve sárkány van nálam és nem félek használni.<br />
Ez az előadás olyan, mint egy életre kelt mese. Nem egy cukormázzal leöntött, habos babos történet,<br />
de mégis csak egy mese. A néző szinte elhiszi, hogy Süsü és a királyfi létező személyek. Elhiszi, hogy a<br />
király tényleg fázik, és semmi mással nem törődik csak a szalvétáival, a királylány pedig tényleg ki van<br />
akadva. A zsoldosok is nagyon viccesek, akik azt sem tudják merre van az arra, de azt nagyon. Ez egy szerethető<br />
és szép történet, amibe a gyerekek és a szüleik is könnyen bele tudják élni magukat.
ANTOINE DE SAINT-EXUPÉRY<br />
I A KIS HERCEG<br />
Zenés utazás bolygóról bolygóra<br />
A kis herceg című előadásban igazi mesevilág tárul elénk a B612-<br />
es kisbolygón. Tulajdonosa, egy rejtélyes kisfiú, aki gyermeki naivitásával,<br />
tiszta szívvel indul felfedezni a környező bolygókat, s megpróbálja<br />
megérteni a felnőttek világát. Hat bolygón tett látogatása<br />
során megtanulja, hogyan nem szabad élni, az élet értelmét pedig a<br />
róka árulja el neki. A legnagyobb kincs a szeretet, s az ember mindig<br />
felelős a barátjáért, azért, akit “megszelídített”.<br />
Az előadást színházi és tantermi változatban is ajánljuk !<br />
Tervezett szereposztás:<br />
Seress Rezső: HÁDA JÁNOS<br />
Pincér: SCHLANGER ANDRÁS<br />
Helén: VÁNDOR ÉVA/MÉRAI KATI<br />
SERESS REZSÓ<br />
MÜLLER PÉTER<br />
SZOMORÚ<br />
VASARNAP<br />
Rendező: Schlanger András<br />
A XX. század értékeinek felmutatása nagyon fontos feladat. A darab a XX. századot is bemutatja, így a fiatalok<br />
közelebb kerülhetnek történelmünk megértéséhez.<br />
“Az öngyilkosok himnusza” - így nevezték a harmincas évek végén a Szomorú vasárnap című dalt, mely az egész<br />
világot bejárta. Sikeréhez semmi sem fogható. A Föld szinte valamennyi országában játszották, a legnagyobb<br />
előadók tűzték műsorukra: Billie Holliday, Louis Armstrong, Bing Crosby, Paul Robeson, Ray Charles, Yma Sumach,<br />
Tom Jones, Oscar Peterson, a Mantovani-zenekar. Az a legenda járta róla, hogy valami egészen különös, mágikus<br />
hatása van. A dal szerzője, Seress Rezső, akit Müller Péter megidéz ebben a játékban, s akit Pesten csak úgy<br />
becéztek, hogy a “Füttyös muzsikus”, mivel a kottát nem ismerte s a zongorát is csak két ujjal tudta pötyögtetni<br />
egy füstös kis csehóban: valóban öngyilkos lett. Közel hetvenedik születésnapjához, 1968 januárjában kiugrott<br />
lakásának ablakából. Most viszatérve a közönséghez, újra játsza életét, keresve az okokat, hogy hogyan jutott el<br />
addig a napig, hogyan élte meg a hetedik kerületben a szerelmet, a háborút, bezárkózva a Kispipa vendéglőbe.<br />
A darab azon túl, hogy drámaian festi le ennek a zseninek az életét, igazi korrajz a huszadik századból, ráadásul<br />
Seress legismertebb dalaival.
Elérhetóségeink<br />
1134 Budapest, Váci út 51/a<br />
+ 36 20 459 6768<br />
+ 36 20 459 6789<br />
+ 36 30 730 3992<br />
info@hadartszinhaz.hu<br />
hadartszinhaz.hu<br />
hadartszinhaz<br />
Jegyértékesítés<br />
www.jegy.hu
Change language