5.c DTH proba

elektromos hajó:
Az elektromos hajó olyan vízi jármű, amelyet villanymotor hajt.
Az 1880-as évek óta létezik. Az 1920-as évekig kifejezetten népszerűek voltak a villanymotoros
hajók, ezt követően viszont nagyrészt a hajózásban is előtérbe kerültek a belső égésű motorok. A
villanymotoros hajók újabb generációja az 1970-es években jelent meg, részben az olajválság
hatására. Fontos fejlemény volt a napelemek megjelenése, mivel segítségükkel az elektromos
hajó elvileg a nyílt tengeren is újratöltheti az akkumulátorait, vagyis más motoros hajókhoz képest
nem korlátozza az, hogy rendszeresen vissza kell térnie a kikötőbe üzemanyagért.
Működése
A modern elektromos hajókban típustól függően többféle tölthető akkumulátor található, a
villanymotor ebből nyeri a propeller működtetéséhez szükséges energiát. A leggyakoribbak a
hagyományos ólomsavas akkumulátorok (ilyen akkumulátorokkal működnek egyes civileknek
gyártott hajók is). Léteznek emellett lítium-ionos, valamint üzemanyagcellás akkumulátorral
működő modellek, ezek azokban egyelőre viszonylag költségesek és alacsony hatásfokúak.
Az akkumulátor mérete elsősorban azt határozza meg, milyen távolságot tud megtenni újratöltés
nélkül. Nem mindegy az sem, milyen gyorsan halad a hajó: alacsonyabb sebességgel haladva
arányaiban is kevesebb energiát fogyaszt, így nagyobb távolságokat tud megtenni.
Egyes hajókon olyan eszközök is találhatók, amelyekkel a hajó energiát spórolhat. A
leggyakoribbak a napelemek, amelyekkel parkoláskor, vagy akár üzem közben is folyamatosan
tölthetők az akkumulátorok. Egyes hajókon szélkereket használnak, másokra
vontatható generátort szereltek fel, mindkettő a hajó mozgási energiáját használja ki. Léteznek
emellett hibrid hajók is, ahol a villanymotor mellett dízel- vagy benzinmotor is működik. Ilyenkor
vagy mindkét motor váltva hajtja a propellert, vagy a robbanómotor egy generátor segítségével
tölti az akkumulátorokat.
A kezdetek
A legelső, kísérleti elektromos hajót Moritz von Jacobi német feltaláló készítette 1839-ben. A hajó
7,3 méter hosszú volt és 14 utast tudott szállítani 4,8 km/h sebességgel. Szentpéterváron,
a Néva folyón sikeres próbautat hajtott végre, elterjedté azonban egyelőre nem vált ez a
technológia.
A villanymotorok és az elemek csak az 1880-as évekre érték el azt a szintet, hogy széles körben
lehessen őket alkalmazni. 1880-ban Gustave Trouvé francia mérnök készített egy kisebb
elektromos motort tervezett, ami képes volt lapátkerekek meghajtására. Később ugyanő
propellerek használatát javasolta a hajókon.
Később Anthony Reckenzaun osztrák származású brit feltaláló az Electrical Power Storage
Company mérnökeként végzett úttörő munkát az elektromos hajózás terén. Az ő nevéhez fűződik
az első praktikus, elemről működő motoros hajó, az Electricity megépítése. A 7 méter hosszú
hajó teste acélból készült, az elemeket és a villanymotort a fedélzeti ülések alatt helyezték el. Az
elemek összesen hat órányi haladást tettek lehetővé átlagosan 12,9 km/h sebességgel. Az
Electricityt már az idegenforgalomban használták is, a Temzén utaztattak vele embereket. Fő
vonzereje a csendes és sima haladás volt.
Két év múlva Moritz Immisch és William Keppel elektromos járművek gyártására specializált
céget alapítottak. Az ő egyik alkalmazottjuk volt Magnus Volk, aki a hajózási osztály vezetője lett.
A ’80-as as években a cég állította fel az első bérelhető elektromoshajó-flottát, sőt, nyolc
töltőállomást is felszereltek végig a Temze mentén – ezek később korabeli turisztikai térképeken
is feltűntek. A cég hajói komoly népszerűségre tettek szert a gazdag turisták körében, akik
kedvéért luxuskivitelű elektromos hajók is készültek, amelyek akár 75 utast is szállíthattak. 55