Vizkom_v1

PREZENTÁCIÓKÉSZÍTŐ ALKALMAZÁSOK
A talpas (serif) vagy római betűképek négy fő csoporttal rendelkeznek:
• Reneszánsz betűrajzolatok, ahol a különbség a betűk vastagságában jelentkezik:
ilyenek a Garamond, Centaur, vagy a Palatino betűképek is.
• Barokk betűképek, ahol a betűrajzolatok közti változatosság sokkal nagyobb:
ide tartoznak a Baskerville, Times Roman, Georgia, Caslon és Plantin betűképek.
• Klasszicista betűképek, ahol vastagságuk mutat szembetűnő változatokat:
ilyen a Bodoni és Century Schoolbook betűkép is.
• Modern betűképek, amik gyakorta díszítőelemként jelennek meg: ilyen például
a szinte teljesen szögletes Rockwell betűkép.
A talpatlan (sans-serif) betűtípusok a legfiatalabbak, a 19. századból származnak.
Leginkább címsorokban fordulnak elő, ahol nem a folytonos olvasás,
hanem figyelemfelkeltés a cél. Négy fő csoporttal rendelkeznek:
• Groteszk betűképek a korai talpatlan betűk: ilyenek a Grotesque és a Royal
Gothic betűrajzok is,
• Újgroteszk elnevezésű modernebb betűképek, mint például a Standard, Helvetica,
Arial és Univers,
• Humanista betűképek, avagy a Gill Sans és a Frutiger,
• Mértani betűképek, mint a Futura vagy Spartan.
3.2. A tipográfia szabályai a képi prezentációkban
Elsődleges szabály az olvashatóság: ahhoz, hogy a kivetített felületen szereplő
szöveg olvasható legyen, legalább 24 pontos 3 betűkkel kell dolgoznunk;
amennyiben nagyobb teremben vetítünk, 30 pontos betűméret alá semmiképp
ne tervezzünk. Ha nem olvasható a szöveg, élvezhetetlen a vizuális anyag.
Frusztrációt okoz a közönségnek, ezáltal a figyelmet is könnyen elveszíti az
előadó. A szöveg olvashatósága nem csupán méret, hanem alakzat függvénye
is, mivel az olvasást nem betűnként, értelmezzük, hanem szavakat fogunk fel.
A képi prezentáció készítésekor különféle betűtípusok közül választhatunk,
amelyek tervezése komoly grafikusi feladat. Hangsúlyoznunk szükséges azonban,
hogy minden eset egyedi, tehát elképzelhetőek olyan sajátos megoldások,
melyek felülírják az alább feltüntetett irányokat.
Javasoljuk mindössze egy betűtípus alkalmazását, vagy határozott különbségeket
tartalmazó betűtípusok (maximum háromféle változat) választását. A
különféle betűcsaládok vegyítése a prezentáció tagolása és szerkezete okán
alkalmazható, amennyiben annak célja indokolja. A cím és a képi prezentációban
szereplő szövegek határozott megkülönböztetését szolgálja egyrészt a
betűcsaládok keveréke, másrészt a méretbéli különbségek alkalmazása. Azonos
betűcsaládba tartozó fontokat tehát ne használjunk, mert a köztük lévő
3 francia pont: 1 pont 0,376 mm; ettől eltérő angol mértékrendszer: 1pt = 0,351 mm
13