Részletes program (pdf)

17.csütörtök18.péntek19.szombat20.vasárnap21.hétfő22.kedd23.szerda16.30Veszélyes játékokmbÁlmodó ifjúságmbA kék fényhb/GA fekete hegyekbenhb/RŐnagysága nem akargyerekethb/DA zongoránál KecskemétiGábor.Háromgarasos operamf/GÉnek a búzamezőkrőlmb18.30Szekfü AndrásKőháti Zsolt előadásaiGesztusok és részletekhb/PÉretlen évekhb/PTiago BaptistaelőadásaÉretlen évekhb/P20.30Karl Brunnerhb/RMutánsokhb/PTavaszi szertartáshb/P„Nem”hb/PEmlékek a Sárga Házbólhb/PTrás-os-monteshb/P■ Moveast’89 – Retro-filmfesztivál ■ Portugál filmtörténet ■ Balázs Béla 125mb = Hungarian speaking, mf = with Hungarian subtitles, hb = voice over translation into Hungarian, B = Bulgarian, D = Danish, G = German, P = Portuguese, R = Russian, Ro = Romanian, S = Serbian, Slo = SlovakVetítések színhelye/Location of Screenings: Örökmozgó Filmmúzeum VII., Erzsébet körút 39., Tel: 342-21-67• Mozivezető/Filmtheatre manager: Ötvös Géza24.csütörtök25.péntek26.szombat27.vasárnap28.hétfő29.kedd30.szerda16.30Édes Emma, drága Böbemb16.00A cigányok idejemf/S16.00Eldorádómb16.00A tölgymf/RoValahol Európábanmb18.3018.00Jelszó: A papír kékre váltmf/rRoÉs ülünk a fa tetejénmf/Slo18.00Végelgyengülésmf/R18.00Menekülés a SzabadságmozibólmbNarkózishb/GA zongoránál KecskemétiGábor.18.00Az a kedves augusztusihónaphb/P20.3020.00Asszamf/RKerekasztal-vendégeink:Sz Bíró, KrauszRohanó kutyákmf/BKerekasztal-vendégeink:Bächer, Kukorelly,BereményiÉpítészmérnökökhb/G19.30Kerekasztal-vendégeink:Elbert, SzomjasJampecekmf/R20.00Elmúlt fiatalsághb/PPortugál búcsúhb/P■ Moveast’89 – Retro-filmfesztivál ■ Portugál filmtörténet ■ Balázs Béla 125mb = Hungarian speaking, mf = with Hungarian subtitles, hb = voice over translation into Hungarian, B = Bulgarian, D = Danish, G = German, P = Portuguese, R = Russian, Ro = Romanian, S = Serbian, Slo = SlovakELTE Kelet-Európa Története TanszékELTE Történeti Ruszisztikai Tanszék • Pécsi Filmünnep Kht. • Goethe Intézet

Portugál filmtörténet Portuguese Film HistoryAmikor a 70-es évek első felében kiteljesedett a portugálúj hullám, az új nemzedék filmesei csupán Manoel deOliveirát nem tagadták meg az elődök közül. Ő olyanmorális példaképnek számított, mint Jean Renoira francia nouvelle vague alkotói előtt. Némi túlzással aztmondhatjuk: Oliveirának köszönhető, hogy a portugálfilmtörténetnek van említésre méltó előélete az újhullám előtt is. De talán helyesebb, ha úgy fogalmazunk:a portugál film kezdetben elsősorban funkcionális jellegűvolt (legfőbb célja a közönségszórakoztatás volt), amikésőbb sem változott sokat, legfeljebb a funkcionalitáscélja változott meg (a diktatúra propagandaeszköze lett),majd a fasiszta rezsim bukása után, az európai új hullámosmozgalmaktól némiképpen lemaradva, művészi szerepretett szert. Egy kicsit más szemszögből azt is mondhatnánk:a belföldi piacról kilépett az európai porondra. Hogy aztánigen gyorsan el is szigetelődjék. A portugál filmesek általhasznált sajátos nyelv kevéssé érthető a külföldiek számára,de már a belföldi közönségtől is távol áll. A portugál filmigazi szubkulturális jelenség lett, a hozzáértő filmszeretőkszámára exkluzivitást, vagyis igazi szellemi kalandot,kulturális izgalmat jelent.A 50-es évek végén, 60-as évek elején néhány filmeslehetőséget kapott, hogy külföldön tanuljon. PauloRocha Franciaországban járt rendező szakra. Renoirasszisztense lett a Le caporal épinglé forgatásán.Párizsban tanult António da Cunha Telles is. AntónioPedro Vasconcellos Roberto Rossellini mellettWhen in the early seventies the Portuguese new wavereached full maturity, the filmmakers of the new generationdenied all their predecessors except for Manoel de Oliveira.He was regarded as a moral example, like Jean Renoirby the filmmakers of the French nouvelle vague. Withsome exaggeration we can say: it is due to Oliveira thatPortuguese film history had a past worth mentioning beforethe advent of the new wave. Or to put it more correctly:Portuguese film was mainly functional in character (itsmain aim being the entertainment of the audience), whichlater did not change much, only as far as the purpose of itsfunctionality changed (turned into a means of propagandaby the dictatorship), and after the fall of the Fascistregime, somewhat lagging behind the European newwave movements, it assumed an artistic presence. From aslightly different perspective we might say: it left the homemarket for the European stage. Just to become isolated in alittle while. The peculiar language used by the Portuguesefilmmakers is hardly comprehensible for foreigners, beingalready foreign to native audiences. Portuguese film hasturned into a genuine underground phenomenon, offeringan exclusive experience for art-film fans, that is, realintellectual adventure and cultural excitement.In the late fifties and early sixties some filmmakers got thechance to study abroad. Paolo Rocha studied film directingin France, acting as Renoir’s assistant at the shooting ofThe Elusive Corporal. Also António da Cunha Telles studiedin Paris. António Pedro Vasconcellos had his practical

az önkifejezéssel, nem kell, hogy kommunikáljanaka közönséggel. Még a fesztiválsikerekre való koncentrálássem kötötte a filmesek kezét. Ebben a szituációbanjelentkezett a határozott forgalmazói és gyártásikoncepcióval rendelkező Paolo Branco. Elképzeléséneklényege az volt, hogy ha odahaza nem kíváncsiaka portugál filmre, akkor külföldön kell reputációt teremteniszámukra. A közönség pedig nosztalgiával fordult a 40-esévek vígjátékai felé. Persze ekkor is voltak olyanok, akikpróbáltak kapcsolatot tartani a nézőkkel, például AntónioPedro Vasconcellos, aki kora társadalmát izgató kérdésekrőlkészített esszéisztikus filmeket.A 90-es években egyre erősebb lett azok hangja, akika fogyasztói társadalom, és fő megjelenési formájánaktekinthető nagyvárosi élet visszásságairól forgatjáka filmjeiket. Pár évvel ezelőtt vendégül láttuk BudapestenJoão Canijo-t, akinek egyértelműen ide sorolhatóaka filmjei. Most a metropoliszlét két perifériájáról láthatunkegy-egy filmet. A kitelepített építőipari vendégmunkásokvilágába kalauzol Pedro Costa a Mulandó fiatalsággal,a kilátástalanul vegetáló, céltévesztett fiatalokéletét mutatja be nagy empátiával Teresa Villaverdea Mutánsokban. Úgy tűnik, a portugál film legjobbjaiutat találtak Európába. Nemzetközi fesztiválokonmérethetik meg magukat, és olykor a legkevésbé semtaláltatnak könnyűnek. Eközben készülnek produkcióka hazai közönség számára is. Gyakran úgy, hogy mozibanlevetítik az alkotást, majd a tévében is bemutatjákegy sorozatosított verzióját. Közben Hollywood ismegtalálta a maga portugáljait Maria de Medeiros ésJoaquim de Almeida személyében.MutánsokOs mutantesTeresa Villaverde, 1998» Legutóbbi portugál filmhetünkön láthattuk Villaverde sokkoló munkáját,a Kábulatot a jóléti Európában kiszolgáltatottan hányódó szentpétervárilányról (lásd: Tanner Gábor: A portugál film – útban Európa felé?, www.filmkultura.hu). Most azt a filmet tekinthetik meg, amellyel a rendezőnőeurópai hírűvé vált tíz évvel ezelőtt. A Mutánsok dimenziója szűkebb,mint a Kábulaté (Lisszabon a helyszín), de Villaverde szociálisérzékenysége és ábrázolásmódja már kiforrott. Sötét tónus, éjszakaijelenetek sora – az ezredforduló portugál nagyvárosi „elhagyottainak”világában vagyunk. Három, nevelőotthonból megszökött tinédzserkálváriáját vágja a szemünkbe Villaverde. Andrea, Pedro és Ricardonem kérnek a hivatalos segítségből, nem akarnak nevelőcsaládot sem.Boldogulni szeretnének saját erejükből. De a vágyakon túl mijük vanmég? Nincstelenek, talajtalanok, kiszolgáltatottak. Nincs más út, csaka bűnözésé. A fiúk a pornóipar legszennyesebb bugyrában végzik, a lányteherbe esik. Ekkor fordul az anyjához, aki ismét durván ellöki magától.Nincs kiút, sem előre, sem visszafelé. Nincs belátás, jó érzés, gondoskodás.Csak elfordulás, szembehunyás.» Villaverde dokumentumfilmet tervezett. Elkezdett anyagot gyűjteni,de az állami rehabilitációs intézmények egy idő után megtagadták azegyüttműködést vele. De ő folytatta a munkát az utcán és a leszakadófiatalokkal foglalkozó privát intézményekben. A felhalmozott alapanyagotazonban annyira erősnek érezte, hogy úgy gondolta, ebből játékfilmet kellforgatni. Annak nagyobb hatása lehet. A két fiú amatőr, az utca szülöttei,Andreát profi színész alakítja. Portugáliában óriási vihart kavart a filma javító-nevelő intézetek szerepéről és működésük értelméről.In our last Portuguese film week we could see Trance, Villaverde’s shockingwork about a girl from St. Petersburg, helplessly straying in welfare Europe(see: Gábor Tanner: The Portuguese Film – on the Road to Europe?,www.filmkultura.hu).Now we can see another film by the same director, the one which ten yearsago made her renowned all over Europe. Lisbon being the site, the Mutantsare narrower in dimension than Trance, but Villaverde’s social sensibilityand her art of presentation have already reached full maturity. Dark tones,a number of night scenes – we are in the world of the “abandoned” ones ofthe Portuguese metropolis at the turn of the millennium. Villaverde makesus face the calvary of three teenagers who escaped from the reform school.Andrea, Pedro and Ricardo won’t accept any official support; they don’t evenwant a foster family. They would like to manage on their own. But what elsedo they have beyond desires? Destitute, without any firm ground to walk on,got used to being able to experiment with self-expressionin the way they like, free from having to communicate withthe audience. Even the concentration on festival successdid not tie the hands of the filmmakers. In this situationPaolo Branco, with determined concepts of distribution andproduction, made his appearance. His point was that if thereis no demand for Portuguese film at home, its reputationmust be established abroad. And the public turned innostalgia towards the comedies of the forties. Even at thistime, of course, there were some who tried to keep in touchwith the viewers, for example António Pedro Vasconcellos,who made essayistic films about issues in the focus of thesociety of his age.In the nineties, the voice of those who make films about theabsurdities of consumer society and its main representation,city life, was becoming ever stronger. A few years ago wehad the honor to welcome João Canijo in Budapest, whosefilms belong into this context. This time we can see twofilms about the two peripheries of metropolitan existence.Colossal Youth, directed by Pedro Costa, guides us intothe world of the displaced guest workers in the buildingindustry, while in Mutants, Teresa Villaverde presents withgreat empathy the life of destitute young people, doomedto pass an aimless existence. The best authors of Portuguesefilm seem to have found a road to Europe. They can tryout themselves at international festivals, and weighed inthe balance, sometimes they are not at all found wanting.Meanwhile there are productions being made for theirhome audiences, as well: frequently, by playing the film ina cinema, and then showing it on TV in a serialized version.Also Hollywood has found its Portuguese stars, representedby Maria de Medeiros and Joaquim de Almeida.they are at the mercy of the world. There is no way but crime. The boys endup in the filth of porn industry, while the girl becomes pregnant. Then sheturns to her mother, who once again drives her rudely off. There is no escape,neither ahead, nor back. There is no understanding, no sympathy, no care.There is nothing but looking away.Villaverde had a documentary in her mind. She started to collect material,but after a while the national rehabilitation institutions refused tocooperate with her. Yet she went on with her work in the streets and inprivate institutions housing dropout youngsters. However, she felt that theaccumulated material was so powerful that it was worth making a featurefilm of it. This might have a greater impact. The two boys are amateurs,natives of the streets, while Andrea is played by a professional actress.In Portugal the film raised an enormous storm about the role of reformschools, and about the purpose of their existence.18-án fél 9-kor/on 18 Sept., at 8.30 p.m.Éretlen évekOs verdes anosPaulo Rocha, 1963» A tizenkilenc éves Júlio Lisszabonba utazik, cipész bácsikájához, hogykitanulja a mesterségét. A műhellyel szomszédos házban felfigyel egy veleegyidős lányra, Ildára, aki szolgálólányként dolgozik ott. Megismerkednek,találkozgatnak, egymásba szeretnek. Ugyanakkor Juliót egyre jobbanzavarja a nagyvárosi élet. Ilda sokkal jobban tud alkalmazkodni. Eza különbség folyton mélyül közöttük. Júlio már nem bírja, szeretnevisszamenni a falujába, a lány hallani sem akar erről. Csakhogy a fiúnem tudja elviselni a gondolatot, hogy a lány másé legyen, ezért inkábbmegöli. A diplomája megszerzése után Jean Renoir mellett asszisztenskedőPaolo Rocha opera primáját a filmtörténészek a portugál új hullám

emains ambiguous all the time, as well as the relationship of the “lovers”…By resorting to stupefying, absurd solutions, João César Monteiro dividesthe public and the critics. His works either meet absolute incomprehension(saying, it can’t be called a film if for half an hour there is nothing to be seenbut people eating in a noisy room), or they are found wittily entertaining,particularly due to their saucy-spicy dialogs. However it may be, in 1989 thisfilm was awarded the Silver Lion at the Venice Film Festival.21-én fél 9-kor/on 21 Sept., at 8.30 p.m.Trás-os-montesTrás-os-montesAntónio Reis, Margarida Martins Cordeiro, 1976» A rendező házaspár Észak-Portugália legeldugottabb csücskébe kalauzol.A film a leszakadás és a bezárkózás, az autark élet gyönyörű képekkelmegalkotott vizuális metaforája. Falusi életképeket elevenít meg az ittélőkből alakult két amatőr színjátszó csoport, a Brança és a Miranda doOuro segítségével. A portugál történelem és a népi hagyományok együttélnek a kis vidéken. Az emigrációba kényszerültek miatt szétforgácsolódottcsaládokat ismerhetünk meg, és leveleket olvasnak fel nekünk, melyek révénbeleképzelhetjük magunkat a családok mindennapjaiba.» The directors of the film, a married couple, guide us into the remotestcorner in the North of Portugal. Featuring gorgeous images, the film isa visual metaphor of dropping-out and seclusion, of autarchic life. Villagescenes spring up with the help of Brança and Miranda do Ouro, two amateurtheatre groups made up of those living here. Portuguese history and folktraditions live together in this tiny neighborhood. We are shown familiesbroken up due to the departure of those forced into emigration, and we areread letters making us imagine the daily life of the families.23-án fél 9-kor/on 23 Sept., at 8.30 p.m.elmosódik a határ közöttük. A filmet időnként szkeccsmorzsák törik meg.Például vissza-visszatérő vicces jelenet egy részeges helybéliről, aki mindigmegpróbálja alávetni magát a vidék kis kőhídjáról.» Situated in the hills, Arganil is one of the popular summer haunts of thePortuguese. Yet relaxation, recreation is not the same experience for thePortuguese visiting this place as might be concluded from the photos in themagazines of the travel agencies. Instead, they play havoc with the peacefulneighborhood. They sing karaoke, dance, booze, and carouse. The inhabitantsadapt to them. There is also a film staff hanging around. The director and theproducer talk about a screenplay by which they might have made a feature film,but there hasn’t even been a casting. For want of something better, they filmwhat is going on. They record documents. A local girl wants to play in theirfilm. Then the members of the band playing the music for the party seem tobring forth the story which the filmmakers have previously been talking about.15-year-old Tania, the singer, and her cousin fall in love, but it also appearsthat between Tania’s father, the leader of the band, and his daughter theremight be something beyond the relationship of father and daughter. That is,a love triangle evolves. Fictional and documentary elements alternate, until theborderline is blurred between them. From time to time, the film is interruptedby crumbs of sketches. For example, by the funny scene of a local drunkard, whotries again and again to jump from his endeared stone bridge.30-án 6-kor/on 30 Sept., at 6.00 p.m.Portugál búcsúUm adeus portuguêsJoão Botelho, 1985» Egy szakasz katona lépdel az őserdőben valahol egy portugál gyarmaton.Akna robban. Az egyikük meghal, a többiek szétszóródnak az erdőben,és lövöldözni kezdnek. A fim kezdő képei az értelmetlen gyarmati harcotszimbolizálják. Aztán tíz évvel későbbre ugrunk az időben. A Minto-vidékenElmúlt fiatalságJuventude em marchaPedro Costa, 2006» Lisszabon egyik külvárosa, Fontainhas a zöld-foki-szigeteki bevándorlókáltal lakott rész. A nyomorúságos negyedet lebontják, az ott élőket (csaknemkilencezer embert) átköltöztetik egy olcsó bérű, új építésű lakótoronyba CasalBobába. Ventura már túl van a hetvenen, több mint harminc évet húzottle barlangszerű lakásában a feleségével, Clotildéval. A békés öregasszonymost összeomlik: ha menni kell, akkor ő inkább visszaköltözik a Zöldfoki-szigetekre.Hogy nyomatékot adjon elképzelésének, törni-zúzni kezd.Közben az öreg egy utolsó barangolásra indul a negyedben. Miközbenbemutatja nekünk a fiatalokat, az életét is elmondja. Megtudjuk, hogyegykor az építkezések nyújtotta munkalehetőség vonzotta a fővárosba, aztánbalesetet szenvedett…két idős földműves felkerekedik, hogy Lisszabonban meglátogassák kisebbikfiukat és az afrikai háborúban elpusztult fiuk özvegyét, Laurát. Ám a nőnekúj kapcsolata van, Alexandrét pedig teljesen magába szippantotta a nagyváros. A halott katona emléke egyre halványul. Már nem képes összetartania családot. A nagyvárosban a fiatalok élete lüktet tovább, de az idős párnaknincs helye többé ebben a világban…» A platoon of Portuguese soldiers strides in the jungle, somewhere ina Portuguese colony. A mine explodes. One of them dies; the others dispersein the forest and start shooting. The first sequences of the film symbolize thesenselessness of colonial warfare. Then there is a skip of ten years. A couple ofold farmers in the Minto area set out for Lisbon to visit their younger son andLaura, the widow of their son killed in the African war. But the woman hasa new partner, while Alexandre has been fully assimilated by the metropolis.The dead soldier’s memory is fading ever more. It is no more able to keepthe family together. The young people’s life rushes on in the bustle of themetropolis, but for the old couple there is no place in this world anymore…30-án fél 9-kor/on 30 Sept., at 8.30 p.m.» Fontainhas, one of the suburbs of Lisbon, is inhabited by immigrants fromthe islands of Cape Verde. The slum is to be pulled down, those living there(nearly nine thousand people) are to be removed to a newly built low-renttower block in Casal Boba. Ventura, 70+, and his wife Clotilde have stayedout more than thirty years in their cave-like flat. The placid old woman breaksdown: if she has to go, she will rather move back to Cape Verde. In order togive emphasis to her idea, she goes on a rampage. Meanwhile her old manmakes for a last walk in the district. While introducing the young people tous, he also tells his story. We learn that once he was attracted to the capitalby the new jobs provided by construction works, and that then he had anaccident…28-án 8-kor/on 28 Sept., at 8.00 p.m.Az a kedves augusztusi hónapAquele Querido Mês de AgostoMiguel Gomes, 2008» A portugálok egyik kedvelt nyaralóhelye a hegyvidéki Arganil. Ám a lazítás,a kikapcsolódás az ide látogató luzitánok számára nem olyasféle időtöltés,mint amit az utazási irodák magazinjainak fotói sejtetni engednek. Feldúljáka csendes környéket. Karaokéznak, táncolnak, vedelnek, mulatoznak.A helybéliek is alkalmazkodnak hozzájuk. Egy filmes stáb is itt bolyongközöttük. A rendező és a producer egy forgatókönyvről beszélnek, amibőlnagy filmet készíthettek volna, de még a szereplőválogatásig sem jutottak.Jobb híján forgatgatnak. Dokumentálnak. Egy helybéli lány szeretnebelekerülni a filmjükbe. Aztán a mulatsághoz zenét szolgáltató együttestagjai között mintha elkezdődne az a történet, melyről a filmesek beszéltekkorábban. A 15 éves énekes lány, Tania és az unokatestvére között szerelemszövődik, de az is felsejlik, hogy az együttes vezetője, Tania apja ésa lánya között sem csupán apa-lánya viszony van. Vagyis adott egyszerelmi háromszög. Fikciós és dokumentumelemek váltakoznak, mígnemTiago Baptista, a Cinemateca Portuguesa– Museu do cinema történészének előadásaa portugál filmtörténetrőlLecture of Tiago Baptista, historian ofCinemateca Portuguesa – Museu do cinema,about the history of Portuguese film» A „portugál mozi” látszólag egyértelmű és tisztán földrajzi vagy kulturálisfogalom, pedig ez egy ideológiailag terhelt meghatározás. Ennek fényében kellnézni, hogy milyen portugál filmek születtek (vagy éppenséggel nem születhettek)az elmúlt évszázad során. Előadásomban ennek a helyzetnek a keletkezését éskülönféle megjelenési formáit fogom elemezni. Meggyőződésem, hogy ebbőlfakadhat, hogy a portugál filmek hol hagyták magukat befalaztatni a „nemzet”esszencialista felfogásán alapuló identitás gettójába, hol eleve reménytelenversenyfutásba kezdtek a külföldi szórakoztató filmekkel. Végül begyűrűzöttkülföldről a „szerzői” film, mely, dicséretére legyen mondva, lehetővé tette ugyanjó néhány eredeti film létrejöttét, ám azzal fenyegetett, hogy a teljes nemzetifilmművészet bolondériává vagy netán műfajjá szűkül.» A seemingly transparent and merely geographical or cultural notion,‘Portuguese cinema’ is actually an ideologically charged concept thatdetermined most of what Portuguese films became (and were not allow tobecome) over the past century. This lecture will interrogate that concept, itsformation and different configurations over time. I believe the ambivalence ofthe concept to be responsible for the way Portuguese films allowed themselvesto be walled inside the ghetto of an identity founded upon an essentialist viewof the 'nation', an impossible desire to compete with foreign entertainmentcinema, and finally, an ‘autheurism’ assembled from abroad which, at the sametime as it praised the originality of a handful of films, threatened to reduce anentire national cinematography to a fad, or even to a genre.20-án fél 7-kor/On 20 Sept., at 6.30 p.m.

VÁRTUK A VÁLTOZÁSOKATMOVEAST’89 – RETRO-FILMFESZTIVÁLIdén is lehet egy meghatott sóhajunk. 20 éve volta rendszerváltás. És elkezdünk emlékezni. De sokunknálkiderül, hogy nem emlékszünk semmire. Vagy rosszulemlékszünk. Úgy tűnik, hogy pár évvel korábbanengedtük át az NDK-s turistákat, ezért volt jelentős tett.Hogy már a 80-as évek közepén megkezdődött 1956átértékelése. Összemosódik az 1989-es március 15-e ésNagy Imre temetése. Csodálkozva szembesülünk vele,hogy csak 1990-ben volt az első szabad választás. Közösteremben látjuk a nemzeti és az ellenzéki kerekasztalt.És teljesen összekeverednek a fejünkben a külpolitikaiesemények, a többi kelet-európai szocialista ország ésa Szovjetunió rendszerváltásának folyamata, jellege.A Magyar Nemzeti Filmarchívum is megpróbálemlékezni, emlékeztetni történésekre, törekvésekre,vagy egyszerűen csak felidézni a kor eufórikushangulatát. Mert ez utóbbi alighanem ma is könnyennosztalgiába ringatja azokat, akik átélhették ezeket azéveket. Szerencsére túlélni nem kellett őket. A legtöbbországban az öröm és a beletörődés békéje uralkodott.Nem törekszünk arra, hogy nagy igazságokat tárjunkfel – nem vennénk persze zokon, ha ilyesmi mégismegtörténne. Egyszerűen szeretnénk közönségünketjólesően elgondolkodtatni. Filmélményeken,beszélgetéseken keresztül.Talán érdemes lesz eltöprengeni azon, mennyire volttudatos folyamat a rendszerváltás. Mennyiben tükröztéka legjobb kelet-közép-európai játékfilmek 1987 és 1990között a kor szellemi-politikai mozgását? Éreztettek-eelőre valamit? Milyen volt a formabontásra törekvő,a történelmet újraértékelő, a társadalomkritikai ésa posztmodern alkotások aránya?Eközben lenne egy másodlagos „kontrollvizsgálat” is.Nevezzük inkább játéknak. Egy diákzsűri segítségével„versenyeztetnénk” a programba kerülő filmeket,tesztelnénk egy kicsit, hogy melyek maradtak közülükmáig hatásosak, melyek közvetítik jelenleg is aktuálisanaz akkori évek légkörét, problémáit a mai fiatal nemzedékszámára.Nem szeretnénk azonban teljesen beleragadni a filmvilágába. Az esti vetítések előtt beszélgetésekre kerülnesor rendezőkön kívül írókkal, történészekkel is, hogytudatunkba kavarodjon valami a tágabb gazdaságipolitikai-kulturáliskontextusból is.A retrofesztivál szerves része lesz szeptember 25-én és26-án délelőtt egy nyilvános nemzetközi konferencia is.Ezen a térség ismert filmtörténészei ismertetnékeredményeiket a térség országainak 1980-as évekvégi filmművészeti folyamatainak vizsgálatában.A tudományos fórumba társadalomtudósok, történészekis bekapcsolódnának előadásaikkal, megint csaka szélesebb kontextus feltárása érdekében.WE WERE LOOKING FORWARD TO THE CHANGES TO COMEMOVEAST’89 – RETRO-FILMFESTIVALThis year we can heave another soul-stirring sigh. Thechange of regime took place 20 years ago. And we startto remember. But for many of us it turns out that we donot remember anything. Or our memories turn out to bemistaken. We are deceived into thinking that we let theEast German tourists pass the border several years earlier,and that’s what should account for its greatness. Thatthe reassessment of 1956 started already in the mideighties.15 March 1989 and the reburial of Imre Nagyget muddled. We are surprised to learn that the first freeelections were to take place as late as 1990. We believeto see the national and the oppositional round table ina common room. And the events of foreign politics arehopelessly mixed up in our memories, as to the processand the character of the change of regime in the otherEast European socialist countries.The Hungarian National Film Archive also tries toremember, to make remember, events, aspirations, orsimply to recall the euphoric atmosphere of the age.Because this latter one is sure to lull you into nostalgia ifyou had the chance of living through those years. Luckily,you didn’t have to survive them. In most countries theywere ruled by the peace of joy and resignation.We are not striving to reveal great truths – however, wewouldn’t mind if something like this should still happen.We just want to make our audience stop and pleasantlyreflect on the issue, by virtue of film and talk sessions.It might be interesting to ponder to what extentthe change of regime was a procedure consciouslyperformed; to what extent the best East Central Europeanfeature films made between 1987 and 1990 reflected onthe intellectual and political movements of those times.Did they make you anticipate the events to come? Whatwas the proportion of works aiming at the break-up oftraditional forms, or at reevaluating history, of the socialcritical and postmodern ones?At the same time a secondary “control examination”would be taking place. Let’s rather call it a game. Withthe help of a student jury we would like to arrange acompetition for the films on program, testing a bit whichof them have still an impact, which of them succeed inreflecting the atmosphere and the problems of thoseyears for today’s young generation.We do not want, however, to be locked up in the world offilm. Before the night-screenings we would like to havetalks with Hungarian film directors, and also with writersand historians, to make our minds astir with the widereconomic, political, cultural context.A public international conference, taking place on 25 and26 September, will also become part of the retro festival.Renowned film historians of the region are to present theresults of their examination of the course of events in thefilm production of the countries of the region in the latenineteen-eighties. The academic forum will be joined bysocial scientists and historians, delivering lectures, againwith the purpose of widening the context.

Rendezvényünk során három beszélgetést tartunk meghívottvendégeinkkel az 1989-es rendszerváltásról.25-én fél 9-kor Sz. Bíró Zoltánt és Krausz Tamást látjuk vendégül.A beszélgetést Gyürey Vera moderálja.26-án fél 9-kor Bächer Ivánt, Kukorelly Endrét,Bereményi Gézát fogadjuk.A beszélgetést Forgács Iván vezeti.27-én fél 8-kor Szomjas Györgyöt és Elbert Mártátkérdezi Tanner Gábor.During the event we will have three talks with our invited guestsabout the change of regime in 1989.On 25 September at 8.30 p.m. our guests will be Zoltán Sz. Bíró andTamás Krausz. The talk will be moderated by Vera Gyürey.On 26 September at 8.30 p.m. our guest will be Iván Bächer, EndreKukorelly, Géza Bereményi. The moderator will be Iván Forgács.On 27 September at 7.30 p.m. György Szomjas and MártaElbert will be the guests to be interviewed by Gábor Tanner.A sorozathoz kapcsolódó vetítéseink/Our screenings related to the series:Édes Emma, drága BöbeSzabó István, 1991» Magyarország, 1989. Emma és Böbe barátnők. Faluról jöttek fel,orosztanárnők Budapesten, pedagógusszálláson laknak. Emma szerelmes azigazgatóba, de Stefanicsnak csak a viszony kell, elválni nem hajlandó. A lánytakarítást vállal, hogy megéljen. Böbe inkább férfiakat szed fel, meztelenstatisztának áll…És ülünk a fa tetejénSedím na konári a je mi dobreJuraj Jakubisko,1989» A második világháború után egy komédiás, Pepe és egy katona, Prengelközösen aranyra bukkan, ami elválaszthatatlan barátokká teszi őket. Későbbcsatlakozik hozzájuk egy zsidó lány, Ester, aki a koncentrációs táborból térvissza. A véletlen találkozás teljesen összeforrasztja a három otthon nélküliembert. Mindegyikük igyekszik a maga módján elképzelni a boldogságot.» At the end of the Second World War a comedian called Pepe and a soldiercalled Prengel happen to find gold, which makes them inseparable friends.Later they are joined by Ester, a Jewish girl, heading for home froma concentration camp. The chance encounter knits the three roofless peopletogether. Each of them tries to imagine happiness in their own way.25-én fél 7-kor/On 25 Sept. at 6.30 p.m.» Hungary, 1989. Emma and Böbe (Lisa) are friends. Coming from a village,they teach Russian in Budapest, living at a teachers’ boarding house. Emma isin love with the headmaster, but Stefanics, only interested in romance,doesn’t want to get divorced. The girl takes a cleaning job to get along. Böbeprefers picking up men, and she takes a job as a naked extra…24-én fél 5-kor/On 24 Sept. at 5.00 p.m.Jelszó: A papír kékre váltHârtia va fialbastrăRadu Muntean, 2006» A film főhőse kiváltságos család gyermekeként többé-kevésbé kiváltságossorkatona, akinek beidegződése, hogy minden román férfi feladata, hogyfelvegye a harcot a Ceauşescu-támogatókkal...Rohanó kutyákBjagasti kucsetaLjudmil Todorov, 1988» Lambo és barátai egyre inkább érzik, hogy nincs értelmet annak,amit csinálnak. Apátiába esnek, önmagukba zárkóznak. Családi életük isválságba kerül. Lambót elhagyja felesége. A fiú barátaival együtt el akarutazni az országból. Az országúton egy baleset elkerülése után egy elgázoltkutyára bukkannak. Az eset teljesen megrázza őket, és újra megpróbálnaktámpontokat találni életükben.» Lambo and his friends are ever more aware of the fact that what they aredoing is senseless. They fall in apathy, withdrawing into themselves. Theirfamily life, too, is breaking down. Lambo is left by his wife. He wants to leavethe country, along with his friends. On the road, after narrowly escaping anaccident, they find a dog hit by a car. Taken aback by the experience, they tryto find points of support for their lives.25-én fél 9-kor/On 25 Sept. at 8.30 p.m.EldorádóBereményi Géza, 1989» 1945, Teleki tér. Monori, a piac királya újrakezdi tevékenységét. Életelve:akinek aranya van, annak mindene van. Neki van. Lánya hazatér Bécsből,fiút szül. Monori két marék ékszer árán megszabadul a vejétől, az unokátezentúl ő neveli a feleségével. 1950. A piac vegetál, Monori kivár. Imimegkapja a diftériát, nagyapja egy rúd arannyal megmenti az életét. Lányukújra férjhez megy, de feltett szándéka, hogy visszaszerzi Imit Monoritól. Ezérta zsarolástól sem riad vissza...» 1945, Teleki square. Monori, king of the market, resumes his activity.His motto is: if you have gold, you have everything. He does. Back from» The protagonist of the film, the child of a privileged family, is a more or lessprivileged regular soldier, who has the idée fixe that every Rumanian man isobliged to fight the supporters of Ceauşescu...24-én 6-kor/On 24 Sept. at 6.00 p.m.AsszaSzergej Szolovjov, 1987» Krim, a havas, borongós Jalta. A Brezsnyev-korszak utolsó évei. Krimov,az illegális termelőegységek osztalékából élő bandavezér a tengerpartiváros luxusszállodájában élvezi az életet fiatal szeretőjével. A lány azonbanbeleszeret a hotel éttermében játszó rockegyüttes énekesébe…» The Crimean Peninsula, snowy, gloomy Yalta. The last years of theBrezhnev-era. Krimov, a gang-leader living by the dividend of illegalproduction units, enjoys life with his young lover in the luxury hotel of theseaside city. But the girl falls in love with the singer of the rock band playingin the restaurant of the hotel...24-én 8-kor/ On 24 Sept. at 8.00 p.m.A cigányok idejeDom za vesanjeEmir Kusturica, 1989» Egy cigány maffia Olaszországba csempészik gyerekeket, és ottrablóbandákba szervezik őket. Perhant úgy csábítják ki, hogy azt ígérik, azolasz kórházak valamelyikében meg tudják műteni kis húga lábát…» A gypsy mafia smuggles children to Italy, recruiting them there into gangsof robbers. Perhan is lured into going there by being promised that his littlesister’s leg would be operated in one of the Italian hospitals...25-én 4-kor/On 25 Sept. at 4.00 p.m.Vienna, his daughter gives birth to a boy. At the cost of two handfuls ofjewelry Monori gets rid of his son-in-law, and from now on it is he, andhis wife, who are to raise his grandson. 1950. The market is in depression.Monori is waiting for his time to come. When Imi contracts diphtheria, hisgrandfather saves his life with a bar of gold. His daughter marries again,but she is determined to get Imi back from Monori. She won’t even shrinkback from blackmailing him…26-án 4-kor/On 26 Sept. at 4.00 p.m.VégelgyengülésAsztenyicseszkij szindromKira Muratova, 1989» Egy negyven év körüli asszony férje meghal. Barátai, kollégáihiába vigasztalják. Valami nincs többé. Vége annak a humanista illúziónak,amely oly sokáig szinte egyedül adott értelmet az oroszországi életnek, hogya hit, az eszme, a gondolat, a szó képes formálni a világot.

» The husband of a woman about forty dies. Her friends, colleagues try tocomfort her in vain. Something has passed forever. The humanistic illusionis over, the one that has given sense to life in Russia, maintaining that faith,ideal, thought and words are able to shape the world.26-án 6-kor/On 26 Sept. at 6.00 p.m.ÉpítészmérnökökDie ArchitektenPeter Kahane, 1990» A szocializmus utolsó perceiben fiatal építészekre bízzák egy hatalmas, újlakóövezet megtervezését. Fantasztikus terv születik, amelyből azonban márcsak egy fantáziátlan torzó lesz…» In the last minutes of socialism, young architects are put in charge ofdesigning a huge new housing area. A fantastic plan arises, only to be realizedas a miserable torso…26-án fél 9-kor/On 26 Sept. at 8.30 p.m.A tölgyLe ChêneLucian Pintilie, 1992» Nela apja kommunista pártfunkcionárius volt. Halála után lánya a hamvakategy nescafés dobozba zárva indul neki az országnak, nyakában egy Polaroidgéppel…» Nela’s father was a communist party official. After his death his daughtersets out to see the country, with his ashes in a Nescafe box, and witha Polaroid camera hanging from her neck…27-én 4-kor/On 27 Sept. at 4.00 p.m.Menekülés a Szabadság mozibólUcieczka z kina WolnośćWojciech Marczewski, 1991» A Főcenzori Hivatal egyik beosztott cenzorát furcsa esethez hívják ki.A Szabadság filmszínházban egy filmben leáll a történet, és a filmvásznona szereplők a saját életüket élik, megszólítják a nézőtéren ülőket. Kíméletlenigazságokat vágnak a cenzor szemébe...» One of the second-line censors of the Head Censorship Office is called out toa strange incident. In Freedom Cinema the plot of a film stops, the persons onthe screen starting to live the lives of their own, speaking to the audience ofthe cinema. They cast grim truths in the censor’s face…27-én 6-kor/On 27 Sept. at 6.00 p.m.JampecekSztyiljagiValerij Todorovszkij, 2008» A szilveszteri hangulatú zenés filmünnep szándékosan laza történelmihitelességgel az 50-es évek közepén játszódik Moszkvában. A fővárosklubjaiban, bárjaiban megjelennek a jampecek, akik tüntető külsejükkel,a rock and roll kultuszával amerikai életörömöt hirdetnek. A komszomolistákfellépnek a bomlasztó jelenség ellen. Egyikük Melsz, aki azonban beleszereta jampecekhez tartozó Polzába, és ez a vonzalom átvarázsolja a másik oldalra.» The musical film party of New Year’s Eve atmosphere takes place in theMoscow of the mid-fifties, remaining deliberately careless about historicalauthenticity. Dandies make their appearance in the clubs and bars of thecapital, who in ostentatious make-ups and the cult of rock’n’roll proclaimhigh-flying American lifestyle. The Komsomolsk guys take a strong lineagainst the subversive phenomenon. One of them, called Melsk, however, fallsin love with Polza, a girl belonging to the dandies, and under the spell of thisaffection he can’t help changing sides.27-én fél 8-kor/On 27 Sept. at 7.30 p.m.Balázs Béla újra itthon Béla Balázs back home„Sötét, idegenbe indulni nem féltem. Ismeretlentengerek viharaitól sem féltem. Ha idegenek néztekidegenül, nem fájt. Ellenség ha bántott és nemértettek, akik nem ismertek. – De félek, félek hazatérni– testvéreim hideg szemétől. – És félek a magyaroktól,akik magyar szavam nem értik. Irgalmazzatok –hazatérek.” (MTA Ad 5024/2)1945 tavaszán, annyi más moszkvai magyaremigránssal (főleg politikusokkal) együtt BalázsBéla hazaérkezett Magyarországra. 1919 óta nem jártitt. Közben élt Bécsben, Berlinben és tizenkét éveta Szovjetunióban.Négy évig élt még hazatérte után.Sorsa ellentmondásosan alakul. Íróként, költőként,filmesztétaként számos sikere van, melyeket betetézaz 1949-ben megkapott Kossuth-díj. Ugyanakkorsoha nem érzi úgy, hogy eléggé megbecsülik, kulturálislapja, a Fényszóró egy év után megszűnik, vélt ésvalóságos sérelmek érik. Mindeközben „kiszabadulva”a Szovjetunióból, végre utazhat, és utazik is Nyugat- ésKelet-Európában, élvezve a 20-as években megjelentkönyveivel kiérdemelt világhírt.Balázs Béla életének ezek az utolsó, itthoni évei azúgynevezett koalíciós korszakkal esnek egybe, amikor1949 tavaszán meghal, a koalíciót is felváltotta azegypártrendszer. Levelezését tanulmányozva azonbanaz a benyomása támad az olvasónak, hogy BalázsBéla Moszkva óta folyamatosan egypártrendszerben“I was not afraid of setting out into dark wilderness. Iwas not afraid of the tempests of unknown seas, either.If I was looked at by strangers in a strange way, it didnot hurt, neither if the enemy offended me, nor if thosewho did not know me, failed to understand me. – YetI am afraid of returning home, of my brethren’s coldeyes – and I am afraid of the Hungarians, who do notunderstand my Hungarian words. Have mercy on me – Iam coming home.” (MTA Ad 5024/2)In spring 1945, along with a great many Moscowemigrants (mainly politicians), Béla Balázs returnedto Hungary. He had not been here since 1919. In themeantime he had lived in Vienna, in Berlin and twelveyears in the Soviet Union.He lived for four more years after his return, riddenbetween extremities. As a writer, poet, film aesthetician,topped by the Kossuth Prize in 1949, he enjoys numerousinstances of success. At the same time, he never feelsbeing properly valued, his cultural periodical Fényszóró(Headlight) is terminated after a year, and he suffersinsults, both assumed and actual ones. At the same time,after getting “free” from the Soviet Union, he can travelat last, and he indeed does, in West and East Europe,enjoying the worldwide fame due to his books publishedin the twenties.These last years of Béla Balázs, spent in Hungary,coincide with the so-called coalition era, and on hisdeath in spring 1949, coalition has already been turned

élt, ugyanis életére a legnagyobb befolyásta kommunista politikusok (Rákosi Mátyás ésRévai József ) gyakorolták, sérelmei miatt Balázshozzájuk fordult panasszal, ami olykor csak újabbmegaláztatásokhoz vezetett. Pedig ha valakire igaza (gyakran gúnyos) kifejezés, Balázs Béla hithűkommunista volt, szinte vallásos hitként élte megideális kommunizmusát, és ezen sem sérelmei, sema tapasztalt törvénytelenségek nem tudtak változtatni.A 13. Filmemlékezet Fesztiválon tartandóelőadásomban néhány, eddig publikálatlan vagykevésbé ismert adalékkal kívánom árnyalni ezt a képet.A múlt század 70-es éveiben filmtörténeti interjúkatkészítettem többek között Radványi Gézával, SzőtsIstvánnal, Hont Ferenccel és másokkal. Hogyan látták őkBalázs Bélát? Hogyan látta az akkor kommunista BacsóPéter és hogyan az akkor parasztpárti Ranódy László?Radványi és Szőts munkatársai voltak bizonyosértelemben Balázsnak, Hont Ferenc pedig kétszeresenis főnöke, mint a filmgyártás művészeti vezetőjeés mint a színiakadémia igazgatója. A korabelipletykák szerint (melyek két éve Szegeden ismételőkerültek egy emléktábla kapcsán) Hont közvetveBalázs Béla halálának okozója volt, annyit küzdöttekegymással. Az akkor divatos maró ál-sírfelirat mégBalázs életében így szólt: „Itt nyugszom én, BalázsBéla, / ki híven őriztem a hont/ de könnyebb mostidelenn a hant/ mint volt odafönn a Hont!” A képletazonban talán mégsem ilyen egyszerű.A kortársakkal folytatott interjúkból és a hagyatékbanfennmaradt levelekből, dokumentumokbólvilágképét, melyben a Ku-Klux-Klan a fehér ember jogosönvédelmi szervezeteként indítja el az amerikai nemzetmegszületésének folyamatát.2009-ben immár nem kerülhetünk ki további érzékenykérdéseket. Balázs 1913-ban kikeresztelkedett.Talán művészi mozgásterét növelte ily módon.Misztériumjátékai (ilyen volt A kékszakállú herceg vára is,melyet Bartók zenéje emelt világrangra) igazolnak egyefféle meggondolást.A nagy természetű, háremszervező BalázsBéla rokonszenvezett a hazai feminizmussal.Támogatta – hasztalan – a nők szavazati jogát. Közös– megvalósulatlan – filmes rendezvény terve is kötötteehhez a mozgalomhoz.Lukács György és Balázs Béla kapcsolata is figyelmetkeltett az idei rendezvényeken. Lukács 1913-ban– német lapban – publikált írása előbb mutatottérdeklődést a filmjelenség iránt, mint Balázs sokrétűmunkássága, de a következtetések utóbb egybeestek.Lukács embereként vett részt Balázs a MagyarTanácsköztársaság kulturális irányító apparátusában.Színházakkal foglalkozott, de a filmterületen értelmes,jó szakmai vitákat kezdeményező Komját Júlia BalázsBéla javaslatára került pozícióba. – A társadalmiemlékezet megfeledkezett az 1919-es évfordulóról is.Balázs számára, Lukács számára is tragédia volt, hogyéletük jelentős részét és lezárását a sztálinizmushatározta meg. Az életük, egzisztenciájuk forgottkockán, amikor a Szovjetunióban pártfrakciók, ideológiaiáramlatok között kellett navigálniuk. Amikor Balázshazatért, mégis „moszkovitá”-nak számított – azbonyolultabb kép rajzolódik ki. Talán annyimegelőlegezhető, hogy a történetben szerepet játszikaz emberi minőség és annak apró megbicsaklásai,a művészi tehetség és sokoldalúság, és a tehetséghatárai, a sokoldalúság veszélyei, az időskori bölcsességés az időskori hiúság, a befolyási szférák ütközései, ésmég sok minden. De az egész történet mögött felsejlika készülődő hazai sztálinista diktatúra, annak hatalmimechanizmusai.Dr. habil. Szekfü AndrásBalázs Béla 2009: filmemlékezetés társadalmi emlékezetA filmemlékezet – melynek ünnepét tartjuk –általában hitelesebb, tárgyilagosabb, mint a feledésre,átrajzolásra hajlamos, politikától befolyásolt társadalmiemlékezet. Így van ez idén Balázs Béla kettősévfordulóján is. Egy civilszervezet, a Közös NevezőTársulás a filmemlékezet képviseletében emlékeztetettaz értékelés feladatára, s a társadalmi emlékezet aztánmeg is mozdult. Budapesttől Szegedig, sőt a szomszédországokra is kiterjedő hatással. Sokféle rendezvényszületett ebből a nekibuzdulásból. Hivatásos és amatőrműhelyekben.De persze a filmemlékezet is lehet csalóka. Balázs 1925-ben a cenzúra beavatkozását kérte, amikor szembesültGriffith 1914-es filmeposzával, az Egy nemzet születésével(The Birth of a Nation). Nem tudta elfogadni a filmérdemeket itthon szerzett (Szegedi Fiatalok MűvészetiKollégiuma, Szegedi Szabadtéri Játékok stb.) HontFerenccel szemben. Hont aztán kiszekírozta az életbőla sebezhető, külföldi elfoglaltságai miatt sokszor távollevő Balázs Bélát. Rákosi sem a Galilei Kör titkáraként(1908) folytatta 1945 utáni tevékenységét.Az életmű gyarapodását 1904-től érdemes vizsgálni.A magyar nyelvű publikációk rendszerében. Ha ígyszemlélődünk, 1919-ig jutott el Balázs azokiga gondolatokig, amelyek később németül kiadott,máig klasszikus műveit meghatározták. Pantragizmus,panpoesia, panfiziognómia, panvizualitás folyamatábanelőbb jósolta meg a panfiziognómia világjelenséggéválását, mint Oswald Spengler A Nyugat alkonyában.Látnunk kell a balázsi gondolatrendszer továbbélésétfilológiai hivatkozások nélkül is pl. Charles FrazierHideghegy, A tizenhárom hold (Cold Mountain,Thirteen Moons) című regényeiben, a múlt százads a jelenlegi fordulóján. A tükröződés (mely Lukácsalapérdeklődéséhez is tartozott), a beszéd, szóbelikifejezés műhelygondjai, a fotográfia, az érzékek (vakságstb.) problémája, a fiziognómia motívuma léptennyomonelőkerül. Amiként a kinetoszkóp s a Mississippinvaló hajózást megörökítő roppant festménytekercs,a költői leleményű Bravard óriás pantoszkópja is„posztbalázsiánus” hangulatot kelt. De említhetnők JoséSaramagót, Murakami Harukit, Paul Austent és másokatis. Nagy megelégedésünkre.Kőháti Zsoltinto a one-party regime. Studying his correspondence,the reader gets the impression that Béla Balázs hadincessantly been living in one-party terms, since thegreatest influence on his life was exerted by communistpoliticians (Mátyás Rákosi and József Révai), and,when insulted, Balázs was complaining to them, whichsometimes produced new humiliations. If the term (oftenmockingly applied) of a faithful communist was truefor anyone, Béla Balázs was one, experiencing his idealcommunism almost as some religious faith, and this wasnever to be changed, either by the insults inflicted onhim, or by the illegal procedures he had experienced.In my lecture on the 13th Film Memory Festival I wouldlike to add to the accuracy of this image by some yetunpublished or little known facts. In the seventies of thelast century I made film historical interviews with GézaRadványi, István Szőts, Ferenc Hont and others. How didthey see Béla Balázs? How was he seen by Péter Bacsó, acommunist back then, and how by László Ranódy, in thelines of the Peasant Party back then?Radványi and Szőts cooperated in a certain way withBalázs, while Ferenc Hont was his boss in a doublerespect, as the artistic leader of film production, andas the principal of the College of Theatre and Film.According to contemporary gossip (which two years agoturned up again in Szeged, related to a memorial plaque),Hont was indirectly the cause of Béla Balázs’s death, sincethey had so much fight with each other. Produced inBalázs’s lifetime, the mock epitaph, a popular intellectualsport back then, says: “Here I rest, Béla Balázs, / Whofaithfully joined the people’s front / But of the earthdown here I am fond / More than up there of Hont!” Theformula, however, might not be that simple.in which the Ku Klux Klan, as a legitimate self-protectiveorganization of white man, triggers the process of thebirth of the American nation.In 2009 we can no longer evade further sensiblequestions. In 1913 Balázs Christianized. He may havedone so to increase his artistic mobility. His mysteries(such as Bluebeard’s Castle, rendered immortal byBartók’s music) may justify such consideration.A great philanderer, tending a harem of his own, Balázswas in sympathy with Hungarian feminism. He supported– to no avail – the extension of suffrage to women.The design of a common – unrealized – film event wasanother tie to connect him with this movement.The relationship of György Lukács and Béla Balázs alsoattracted attention at this year’s events. In 1913, Lukácspublished an essay – in a German periodical – displayinginterest for the phenomenon of film, sooner thanspringing up from Balázs’s manifold activities, whiletheir conclusions later on coincided. It was under Lukácsthat Balázs participated in the cultural leadership ofthe Hungarian Soviet Republic. Balázs was in charge oftheatres, but it was he who provided for Júlia Komját,an intelligent expert of film, initiating good professionaldebates, to become head of film affairs. – Social memoryhas also forgotten about the anniversary of 1919.It was tragic for both, Balázs and Lukács, that much oftheir lives, even at their final stage, was determinedby Stalinism. Their life and existence were at stakewhen in the Soviet Union they had to navigate in themaze of party factions and ideological updates. OnBalázs’s coming home, he was nevertheless regarded aThe interviews made with the contemporaries, and theletters, documents in the bequest produce a more intricateconstellation. It might be said in advance that humancharacter plays a role in the story, and its tiny speckles, aswell as the artist’s talent and versatility, the limitations oftalent, the dangers of versatility, the wisdom of old age andthe vanity of old age, the collisions of spheres of influence,and many other things. But behind the whole story thereemerges the shadow of the impending Hungarian Stalinistdictatorship, along with its mechanisms of power.Dr.habil. András SzekfüBéla Balázs 2009: Film Memoryand Social MemoryFilm Memory, to be celebrated now, is usually moreauthentic, more objective than social memory, which,influenced by politics, tends to oblivion and retouch. It’sthe same with Béla Balázs’s double anniversary. A civilorganization, the Common Denominator Association,reminded us of the task of assessment on behalf of filmmemory, and social memory stirred in its wake: with animpact from Budapest to Szeged, even extending to theneighboring countries. Due to this élan, a great variety ofevents was produced. In both, professional and amateurworkshops.But, obviously, film memory, too, can be deceptive. In1925 Balázs asked for the intervention of censorshipwhen he faced The Birth of a Nation, Griffith’s film epic of1914. He wasn’t willing to accept the ideology of the film,“Muscovite”, in contrast to Ferenc Hont, who had gaineddistinction in Hungary (Art College of Szeged Youth,Szeged Open-Air Festival, etc.). Hont then vexed BélaBalázs, vulnerable, and often absent due to his jobsabroad, out of life. Neither did Rákosi resume his activityin 1945 as the secretary of the Galilei Circle (1908).The growth of the oeuvre deserves examinationfrom 1904 on, by the files of his Hungarian languagepublications. In the course of our observations wewill find that by 1919 Balázs had already arrived atthe thoughts decisive for his works later on to bepublished in German, and classical to the presentday. In the continuum of pan-tragism, pan-poetics,pan-physiognomy, pan-visuality, he foretold that panphysiognomywas to become a worldwide phenomenon,ahead of Oswald Spengler in The Decline of the West.We must be aware of the survival of Balázs’s system ofthoughts even with no philological references at hand,e.g. in Charles Frazier’s novels Cold Mountain and ThirteenMoons, at the turn of the last and the present century.The film-bound notions of reflection (a basic issue alsofor Lukács), talk, verbal expression, the problem ofphotography, of the senses (blindness, etc.), as well asthe motive of physiognomy, are features recurring all thetime. The “post-Balázsian” atmosphere is carried on bythe kinetoscope and the enormous roll of a painting ofsteamboats on the Mississippi: by the poetically inspiredBravard’s Mammoth Pantoscope. But we might alsomention José Saramago, Murakami Haruki, Paul Austenand others. To our great satisfaction.Kőháti Zsolt

Szekfü András és Kőháti Zsolt előadásai Balázs Béláról.Lectures of András Szekfü and Zsolt Kőháti about Béla Balázs.17-én fél 7-kot/On 17 Sept. at 6.30 p.m.Fénykép a tanítványoknakBalázs Béláról I-II.Photo of Béla Balázs for His DisciplesTényi István, 1990» A felszabadulás után az emigrációból hazatért Balázs Béla nemzetközitekintélyét alig méltányolták itthon. Interjúk sorából áll össze sorsa 1945-től1949-ben bekövetkezett haláláig. Akik emlékeznek: Major Tamás, RadványiGéza, Gyertyán Ervin, Hegedüs Géza, Nemeskürty István, Szőts István, RévészGyörgy, Makk Károly.» On his return from emigration to liberated Hungary, Béla Balázs’sinternational reputation and authority passed almost unnoticed andunappreciated. His last years from 1945 to his death in 1949 are reconstructedin a series of interviews. Tamás Major, Géza Radványi, Ervin Gyertyán,Géza Hegedüs, István Nemeskürty, István Szőts, György Révész, Károly Makklooks back at Béla Balázs.12-énaz első részt és 13-án 7-kor a második részt vetítjüka videogalérián.On 12 September the first part, on 13 September at 7.00p.m.the second part will be played in the video gallery.Karl BrunnerAlekszej Maszljukov, 1936» A Balázs Béla forgatókönyvéből készült filmben Hedwig Brunner egy kispadlásszobában folytat illegális kommunista tevékenységet a 30-as évekNémetországában. Egy nap a háza előtt egy rendőrautó áll meg. Amikora gestapósok betörik az ajtót, a szobát üresen találják. A parancsnok utasítástad, hogy fogják el a nő tízéves gyermekét, Karlt. A kisfiút azonban sikerülidőben értesíteniük a barátainak...» Written by Béla Balázs, the film is about Hedwig Brunner carrying onillegal communist activities in a little attic room in the Germany of thethirties. One day a police car stops outside her house. On breaking open thedoor, the Gestapo men find the room empty. The commander gives ordersto catch Karl, the woman’s 10-year-old child. Yet his friends manage towarn the boy in time…17-én fél 9-kor/On 17 Sept. at 8.30 p.m.Álmodó ifjúságDreaming YouthRózsa János, 1974» A Balázs Béla azonos című regényéből készült filmben két tizenéves srácegy raktárban alakít ki rejtekhelyet. Egyszer egy szökött intézeti lányt isbezárnak ide. Az egyik fiú visszaadja a kis fogoly szabadságát, s ezzel örökreelveszti barátját...» In the film based on Béla Balázs’s novel of the same title, two teenageboys build a shelter in a store-room. One day, a little girl flying reformschool is also locked up here. One of the boys sets her free, at the cost oflosing his friend forever…18-án fél 5-kor/On 18 Sept. at 4.30 p.m.Balázs Béla emigrációs éveiBéla Balázs’s Years of EmigrationTényi István, 1995» Balázs Béla a Tanácsköztársaság bukása után emigrációba kényszerült.Bécs, majd Berlin következett, a második világháború alatt Moszkvábandolgozott. A film dokumentumok, valamint kortársak (Háy Gyuláné, RadványiGéza) emlékei és kutatók (Nemeskürthy István, Geréb Anna) eredményeinyomán ad képet Balázs Béla ellentmondásoktól sem mentes életútjáról.» After the defeat of the Hungarian Soviet Republic, Béla Balázs was forcedinto emigration. His stations were Vienna and then Berlin, while duringWorld War II he worked in Moscow. The film features Béla Balázs’s life story,which was not free of controversies, based on documents, as well as on thememories of his contemporaries (Mrs. Gyuláné Háy, Géza Radványi) and onthe results of researchers (István Nemeskürthy, Anna Geréb).19-én 7-kor (a videogalérián) /On 19 Sept. at 7.00 p.m. (in thevideo gallery).Annak szíve álmot terem– Balázs Béla librettóiBéla Balázs’s LibrettiTényi István, 1994» Bartók Béla alkotótársaként írt két librettója, a Fából faragott királyfiés A Kékszakállú herceg vára keletkezésének történetét rögzíti a film,hangsúlyozva a közel egyenrangú szövegkönyv irodalmi értékeit. A film utolsóharmada a Kodály Zoltánnal való együttműködésből született Cinka Panna zenésszínpadi mű felidézése, amely a Nemzeti Színház és a Magyar Állami Operaházközös ősbemutatójaként vonult be a színháztörténetbe.» The film traces back the story of how his two libretti for Béla Bartók, TheWooden Prince and Bluebeard’s Castle, came into being, with a stress onthe literary value of the congenial texts. The last third of the film recallsthe musical Cinka Panna, made in cooperation with Zoltán Kodály, which,as a peculiarity in the history of our theatres, was premiered as a commonproduction of the National Theatre and the Hungarian State Opera House.20-án 7-kor (a videogalérián)/On 20 Sept. at 7.00 p.m. (in thevideo gallery).Veszélyes játékokDangerous GamesFejér Tamás, 1980» A Balázs Béla Heinrich beginnt des Kampf című regényéből készült filmNémetországban játszódik, 1934-ben. A tízéves Peter egy kisvárosban élszüleivel. Illegális kommunista apját letartóztatják. Nyári szünidő lévéna környék gyerekei a szülők pártállása szerint két táborra szakadva háborúznakegymással: hol a nácikat utánzó Ewald, hol a kommunista apja példájátkövető Fritz csapata győz. Ám a gyerekjátékot komolyra fordítja az élet: egyszökésben levő fiatal kommunista vár Fritztől segítséget...» The film based on Béla Balázs’s novel Heinrich beginnt den Kampf plays inGermany in 1934. Peter, 10, lives with his parents in a little town. His father,an illegal communist, is arrested. Being summer holidays, the kids of theneighborhood, split up according to their parents’ political attitudes, indulge inmaking war: now it is the gang of Ewald, aping the Nazis, that wins, now thegang of Fritz, who follows his communist father’s example. Yet the children’sgame is turned earnest by life: a young communist breaking free from prisonwants Fritz to help him…17-én fél 5-kor/On 17 Sept. at 4.30 p.m.A kék fényDas blaue LichtLeni Riefenstahl, 1932» A legenda szerint holdtöltekor mindig kék fény gyúl ki a hegycsúcson,ahova csak egy boszorkánynak tartott, furcsa vadóc lány, Junta képesfelmászni. A nyomába eredő festő azonban kideríti, hogy a különös látomásoka a fény visszaverődése a kvarckristályokon…» According to legend, at the time of full moon a blue light shines up onthe top of the mountain, where only Junta, an odd, freakish girl, considereda witch, is able to climb up. The painter following her finds out that thestrange vision is caused by quartz crystals reflecting the light…19-én fél 5-kor/On 19 Sept. at 4.30 p.m.A fekete hegyekbenIn the Black MountainsNyikolaj Sengelaja, 1941» A magas hegyekbe szinte belevész egy szerb település. De ide is bevonulnaka megszálló németek. A szabadságszerető szerbek partizánegységetalakítanak… A forgatókönyvet Balázs Béla írta.» The high range of mountains hides a Serbian settlement from the world.Nevertheless, the advancing German troops do not fail to occupy it. TheSerbs, loving freedom, set up a partisan unit… The screenplay was writtenby Béla Balázs.19-én fél 5-kor/On 19 Sept. at 4.30 p.m.

Őnagysága nem akar gyereketMadame wünscht keine KinderKorda Sándor, 1926» Clément Vautel regényéből írta a forgatókönyvet Balázs Béla. A pikáns,szellemes vígjátékban egy barátnőktől körülrajongott ügyvéd a szolid, melegotthon reményében feleségül vesz egy társaságbeli hölgyet, aki azonbancseppet sem igyekszik férje elvárásainak megfelelni…» Béla Balázs wrote the screenplay from Clément Vautel’s novel. In the saucy,witty comedy, a lawyer, besieged by girlfriends, marries a woman fromhigher society in hope of a peaceful, cozy home. However, the woman will notlive up to her husband’s expectations…20-án fél 5-kor/On 20 Sept. at 4.30 p.m.Háromgarasos operaDie 3 Groschen-operGeorg Wilhelm Pabst, 1930» A forgatókönyvíró-team (Balázs Béla, Leo Lania és Vajda László) alakította történeten (kihagyta Lucyt, a rendőrfelügyelő lányát, Pollynak pedig bankalapításiötletet adott). Pabst pedig elidegenedett színházi világot épített fel.» The team of script writers (Béla Balázs, Lania Leo and László Vajda)modified the plot (cutting out Lucy, the police provost’s daughter, whilegiving Polly the idea of founding a bank). Pabst constructed an alienatedworld of theatre.21-én fél 5-kor/On 21 Sept. at 4.30 p.m.Ének a búzamezőkrőlSong of the CornfieldsSzőts István, 1947» Az első világháború után a hadifogságból hazatért Ferenc megözvegyült.Szörnyű titka, hogy földije, Rókus halálát ő okozta, mert nem osztotta megvele az utolsó falat kenyeret. Szülei biztatják, hogy kisfia érdekében is, a földmiatt is vegye feleségül Rókus özvegyét, Etelt. A nő is vonzódik Ferenchez…Ahhoz, hogy a filmet elfogadják a hivatalos ítészek, a rendező BalázsBéla segítségét is kérte, aki művészeti tanácsadóként vett részt a munkában.» Coming home from captivity after the First World War, Ferenc finds himselfa widower. He harbors the terrible secret that he was to blame for Rókus’s, hisfellow-countryman’s death, because he did not share his last bit of bread withhim. His parents encourage him, for the sake of his little son, as well as for thesake of land, to marry Etele, Rókus’s widow. The woman, too, feels attractedto him… To have the film accepted by the official jury, the director asked alsoBéla Balázs for help, who contributed as artistic consultant to its making.23-án fél 5-kor/On 23 Sept. at 4.30 p.m.NarkózisNarkoseAlfred Abel, 1929» Stefan Zweig novellájából írta a forgatókönyvet Balázs Béla. Angeliquemég gyerek, amikor a híres író, René Vernon rajongója lesz. Többszörösszehozza őket az élet, és mindegyik találkozás sorsfordító…» Béla Balázs wrote the screenplay from Stefan Zweig’s short story. Angelique isstill a child when she becomes an admirer of René Vernon, the famous writer. Theyare brought together several times, and each encounter changes their lives…28-án 7-kor/On 28 Sept. at 7.00 p.m.Valahol EurópábanSomewhere in EuropeRadványi Géza, 1947» Felejthetetlen alakítások, merész montázstechnika, költői flash backekemelték ezt a megrázóan humanista filmet a világ filmművészeténekélvonalába. A forgatókönyvírók között megtaláljuk Balázs Béla nevét is.„Felnőtt. Ellenség. Könyörgöm, akasszuk fel” – visítja a filmben egy szeplőskis csibész, mikor a rongyos, árva gyerekek egy csapata megtalálja a neveskarmestert rejtekhelyén, egy romba dőlt kastélyban.» Unforgettable acting, bold montage, lyrical flashbacks: these are thecharacteristics that raised this shockingly humanistic film into the first lineof the world’s movie art. Also Béla Balázs features among the writers ofthe screenplay. “Adult. Enemy. I beg you, let’s hang him” – screams a littlefreckled urchin, when the gang of destitute homeless orphans finds therenowned conductor in his hiding place, a ruined castle.29-én fél 5-kor/On 29 Sept. at 4.30 p.m.