Magyar Református Nevelés

6 FÉNYLÕ SZENVEDÉLYEINK SZÁZADOK
Történetek a múltból
„Az okosak fényleni fognak,
mint a fénylõ égbolt,
és akik sokakat igazságra vezettek,
mint a csillagok, mindörökké.”
/Dán 12,3/
I
ntézményünk mai életét nehéz lenne bemutatni a múlt megemlítése nélkül, hiszen iskolánk jelene a múltban
gyökerezik. Igen, ennek az Alma Maternek óriás múltja van, sok mindent láttak már a falai. Így a munkánkat
áthatják a hagyományok, a „Bethlen-szellem”. Különleges a több mint száz éves iskolaépület, továbbá az elõdeink
és nagyjaink által kialakított mérce a nevelésben és az oktatásban. Kivétel nélkül szinte mind példaképpé is válhat.
Hálásak lehetünk a mi Urunknak, hogy idevezérelt a Bethlenbe. Mindenkinek a múlt küldötteivé kell válni, ezért
kialakult szokás az is, hogy tanárainkat, ha lehet, volt bethlenes diákokból választjuk ki. Így láncszemenként tudjuk
továbbadni az õsi református iskola értékrendjét. Ezért tudott megmaradni a Bethlen-szellemiség is 1948-1994 között,
amikor a pártállam elvette gimnáziumunkat a református
egyháztól. Keresztyén õseink mindegyike itt hagyott
egy-egy „téglát”, mely építette, kialakította azt
az erõs várat, mely hitet, lelkiséget, elkötelezettséget,
Jézus Krisztus-i utat sugároz mindenki felé. Bethlen
Gábor erdélyi fejedelem nevének felvétele (1930) is ezt
a szellemiséget erõsítette és erõsíti.
A múlt a garancia arra is, hogy kiváló diákok kerültek
és kerülnek ki a Bethlen falai közül, akikre iskolánk,
városunk, kis hazánk mindig büszke lehet. Tanítványainkat
keresztyén szellemben neveljük, oktatjuk
magyar hazánkhoz hûséges emberekké, akik az örökölt
kultúrát, értékeket készek befogadni, megtartani, gyarapítani
és továbbadni.
A Gimnázium folyosója a Pantheonnal
Gimnáziumunk története
Czeglédi Sándor
H
ódmezõvásárhely õsi iskolája valószínûleg már a
XVI. században mûködött. A debreceni református
kollégium anyakönyvei szerint rendszeresen
érkeztek hozzájuk vásárhelyi diákok, hogy a szülõvárosukban
megszerzett ismeretekre építsék a magasabb szintû mûveltséget.
A debreceni kapcsolatra építve szerkesztették meg
1723-ban a vásárhelyi református iskola törvényeit, és ettõl
kezdve mûködik folyamatosan iskolánk. Ekkor emeltek vályogépületet
a késõbbi Ógimnázium helyén, és kezdték meg
a könyvtár gyarapítását. A 18. században kiemelkedõ református
lelkész és költõ élt városunkban, Szõnyi Benjámin,
aki az iskola helyzetének javítására is többször tett erõfeszítést.
A 19. század elsõ évtizedeiben emeltek új épületet a
régi helyére, ez az Ógimnázium keleti szárnya.
1848-49-ben a vásárhelyi gimnázium felsõbb éves tanulói
is kivették részüket a szabadságharc küzdelemibõl.
1864-ben sor került az elsõ érettségire. Az Ógimnáziumot
kibõvítették, de szûknek bizonyult. 1896-ban
került tetõ alá az a Sándy Gyula tervezte épület, amely a
mai gimnázium otthona. Az épület tágas, hatalmas ablakai
délre néznek; az egyes szinteket különbözõ (román,
gótikus, reneszánsz) stílusban építették.
Az 1867-1914 közötti idõszakban rendkívül sok értékes
anyaggal gyarapodott iskolánk. Egykori diákunk,