Történelemtanítás (45.) Új folyam 1. 2. szám 2010. május - EPA

Katona András: A honvédelemről, a hadseregről szóló ismeretek tanításának módszertani kérdései
Szervezeti hovatartozást illetően megkülönböztetünk zászlóalj-, ezred-, dandár-,
hadtest- és hadseregtüzérséget. Rendeltetése szerint tábori, páncéltörő, hegyi-,
partvédő- és hajótüzérségről beszélhetünk. Technikai megközelítésben a cső
űrmérete szerint kis (60 mm-ig), közepes (160 mm-ig) és nagy (ennél nagyobb)
űrméretű tüzérség létezik.
utász: különleges műszaki katonai alakulat, melynek feladata műszaki akadályok
építése, ill. lerombolása, folyami átkelések előkészítése, pontonhidak verése stb.
üteg: a tüzérség harcászati alegysége. Általában 2-4 lövészrajt, 2-3 tűzszakaszt és
1-1 híradó- és federítőrajt magában foglaló állománnyal rendelkezik. A tüzérütegek
tüzérosztály kötelékébe szerveződnek, zászlóaljak megerősítésére is használják
őket.
zászlóalj: a francia bataillon, a bataille ’csata’ szóból származik, és a XVII.
században jött létre állandó jelleggel a gyalogságnál. 3-4-5 századból áll, melyekhez
kezdetben gránátos, majd az első világháború során géppuskás és aknavető
(tüzérségi) kötelékek is kerültek. A két világháború között alakulnak meg a harckocsi-
, önjáró tüzér-, utász-műszaki, kerékpáros és motorkerékpáros, majd a második
világháború alatt/után az elektronikai, híradó, útépítő, repülő-műszaki és az ún.
kiszolgáló zászlóaljak. A gépesített lövészeknél 400-800 főt, a harckocsizóknál 400-
500 főt számláló az ezred, ill. a dandár állományába tartózó harci kötelék, mely a
szárazföldi mellett légidesszantcsapatoknál és tengerészgyalogságnál is alapvető
harcászati alaegység.