Erdélyi régi oláh könyvek. - EDA

172 • VERESS ENDRE
Canisius kátéjának új, oláhnyelvü kiadása, mivel először 1636-ban Pozsonyban
jelent meg oláh nyelven P. Némethi Jakab jezsuita-atya kiadásában,
vagyis felügyelete mellett. Ez a munka azonban ismeretlen s csupán Dobronoki
György nagyszombati jezsuita 1636 februárius 2-iki naplóföljegyzéséből
értesülünk róla, hozzátévén, hogy Karánsebesből kapta. 1 De hogy
ez vájjon azonos-e a karánsebesi születésű Buitul munkájával — miként
a Bibliográfia szerzői gondolják — nem tudjuk, mert életrajzi pontos adataink
nincsenek Buitulról és életéről jóformán csak annyit tudunk, a mennyit
könyvének czímlapja nyújt.
A kis könyv öt részből áll, melyekhez az 53—60. lapokon mindennapi
imádságok (Rugecsune de tote dzilele) járulnak. Szerzőjét, illetve fordítóját
Horányi Elek magyarnak mondja 2 és irályából, magyaros kifejezéseiből
ítélve — oláhos neve ellenére — mi is annak tartjük. írását olvasva
Buitul t. i. azt a benyomást teszi reánk,' hogy Karánsebesen élve, felnőve,
az oláhoktól eltanulta nyelvüket beszélni, de a mikor írni kezd rajta, sok
helyen eltér az oláh nyelv szellemétől, melyet elég mélyen nem ismert és
magyarosan fejezi ki magát, sőt azt is gondolom, hogy a káténak egyenesen
magyar kiadásából fordítá müvét oláh nyelvre. Erre vallanak az oláhban
idegenül hangzó alábbi kifejezések és fordulások: cu mod bun (jó
móddal, renddel), déféjtnétura (diffamálás), deszkumperetorul nosztru (Megváltónk),
emputáté (imputált), pékálé cse sztrigé en csér (égbekiáltó bűnök),
pelicze oménászke (emberi ábrázat), Pilát den Póncz (Ponczius Pilátus),
rendül szeo (maga rendjén), rendül besserecsiéy (egyházi rend), szupt pélicza
(színe alatt), unicsune svintzilor (szentek egyessége).
Magyar voltát érdekesen bizonyítják az alábbi példák. Nem ismervén
az evangélium szó oláh nemét és genitivusát, evangeliei helyett magyaros,
törzséből ragozza így : Evangeliomuluj; a gyümölcsfát pedig a tűzifa nevével
nevezi meg így: lemn. Magyaros az ilyen kifejezése: Hirisztusz Dotnnul
(Krisztus urunk), szventá Missé (szent mise), en álldnul prietnikuluj (a jó
barát ellen) és a megtartásra alkotott új szava: cznieturá.
Sajátos emilyen szóalkotása: uszebituré (különbség) és az is, hogy
a kuprinde (tartalmaz) szóalakot alig 3—4 izben használja, hanem helyette
latinosan írja: kuntineste, a mit a mai oláhban a conXine szó pótol; míg
Szűz Máriát következetesen így nevezi: Maria Vergure.
Magyar kölcsönszavai ilyenek: alduité (áldott), allensigü (ellenség),
bintetujála (büntetés), bintétuité (büntetett), bobonele (babonák), cséluit
(megcsalva), drik (derék), engeduitura (engedékenység, gyengeség), hásznd
(haszna), katnéta (kamat), kin (kín), marha (marha), oka (ok, többese:
1
A nagyszebeni ,Archív des Vereins für siebenbürgische Landeskunde,
19. k. 629. 1.
3
Nova memória Hungarorum-a I. k. 625. 1.