Antal László - Táncos-zenés mozgásfejlesztés (jegyzet).pdf

senkit nem lehet valamire kényszeríteni, csak lehetőséget kínálni a számára. Hogy mindig felelős vagyok a
másikért, de sosem várhatom el, hogy csak a másik feleljen értem. És hogy el ne felejtsek szabadon lélegezni.
A kontakt improvizáció egy olyan aktív megnyitó folyamat, melyet nevezhetünk az érintés táncának is. A
kontakt improvizáció nevet Steve Paxton 1972-ben adta ennek a táncformának. Mikor kontaktot táncolunk,
valójában nehéz nem nyitottnak lenni, mert a figyelem irányulása mindig változik. Egyik pillanatban a súlyra
kell figyelni, aztán a térre, majd az érintkezés változó pontjaira, s az ezekre nehezedő nyomásra. Aztán
figyelmünket átvisszük saját mozdulatainkra, de ezzel együtt a partner mozgására is, majd a támasz adására és a
megtámasztásra.
Mindig újabb és újabb információkat érdemes befogadni, új lehetőségeket felfedezni, kinyílni az azonnali
történésekre és táncolni. Érintesz és érintenek, fejjel, lábbal, háttal, a test bármely, néha egész felületével. A
kontaktban a testek érintkezési pontjai folyton vándorolnak és rajtuk keresztül történik a nagyon érzékeny és
kifinomult kommunikáció. „Az érintés fizikális párbeszéddé alakul, amelyben mindkét résztvevő egyenlő, nincs
vezető és követő, amely nem annyira demokrácia, mint inkább túlélési technika” - vallja Steve Paxton.
A tánc során a mozgást belülről érzékeljük, és a mozdulat külső formája csak másodlagos szempont. Az egyik
legfontosabb, amire a kontakt improvizáció megtanít, hogy tudjunk súlyunkkal bánni (a súlyt átadni és átvenni)
és használjuk bátran a gravitációt.
Mikor a mozgástapasztalás beépül a tanulási folyamatba, akkor nyitottá válunk és kialakul egy más szemlélet,
amely befolyásolja az alkotó folyamatot és hatással lesz a kapcsolati dinamikák alakulása során a tánc
esztétikájára is. A kontakttánc elemeket eszközként használjuk, hogy a test minél teljesebb és finomabb
hangszerré válhasson.
Természetes együttlét – szavak nélkül – a mozgásban
A kontakt improvizáció az USA 60-as 70-es évek kísérletező légkörében fogant, ennek megfelelően e generáció
értékrendszerét tükrözi.
A kezdetektől fogva erőteljesen közösségi jellegű volt
Együttműködés versengés helyett. A súlyadással és az egyensúlyi helyzetekkel való játékban a táncosoknak
mindig a közös megoldásokat, utakat kell keresniük. Ha az egyik táncos ráerőlteti az akaratát a másikra, a tánc
hamar unalmassá válik, és megszakad. A partner iránti érzékenység és a vele való kommunikáció természetes
ellentéte az önzésnek.
Egyenlőség hierarchia helyett. „A tánc maga a tanító.” A táncosoknak maguknak kell rátalálniuk a táncukra.
Ez az önállóság mozgósítja a résztvevőkben rejlő kreatív improvizációt, mozgásuk sokszínűségét. Ha valaki
egyszerre tanár és tanuló, akkor szertefoszlanak a társadalmi különbségek és hierarchiák. A tanítás ezért nem
technikák bemutatása, hanem egy meghívás a kísérletezésre, a közös felfedezésre, ahol nem létezik jó vagy rossz
vagy végső megoldás. Ez akkor is igaz, ha a partnerek egyike kevésbé járatos a kontakt improvizációban, mint a
másik! Ezek alapján szerveződnek a nyitott improvizációs találkozások: a „jam”-ek.
Önrendelkezés és egymásrautaltság. A kontakt improvizációban minden egy szándék, egy kérés kifejezésén
alapul: valaki adja a súlyát, és a másik szabadon dönti el, hogy mennyit fogad el belőle. Nincsen rá semmilyen
biztosíték, hogy a szándék, a kívánság teljesülni fog. Az önrendelkezés és a „létezés” tudatossága mélyen
beleivódott ebbe a táncformába. Azt a társadalmi együttélés modelljét tükrözi, ahol minden ember egyenlő,
ugyanakkor teljes felelősséget vállal önmagáért és viselkedéséért. A táncosok nem próbálnak egy esetleges esést
vagy lecsúszást megakadályozni, csupán felajánlják testük egy-egy felületét. Tudatosak, érzékenyek és nyitottak,
de nem irányítják a történéseket. Meghagyják partnerük választási szabadságát, hiszen mindenki képes
megoldani az előtte felmerülő helyzetet. Ezzel együtt a kontakt improvizáció az egymásra utaltság modellje is.
Az érintés tilalma feloldódik. A kontakt improvizációban megengedett az érintés, a kapcsolat, az érzések
kifejezése. Azon kevés társas helyzetek egyike, ahol a bizalom légkörében, a társadalmi korlátokat újra lehet
értelmezni.
18