Antal László - Táncos-zenés mozgásfejlesztés (jegyzet).pdf

értékessé tenni, akkor is ültessük az ölünkbe vagy magunk mellé a kicsit és játsszunk!
A teljesség igénye nélkül (hiszen a teljesség szinte lehetetlen lenne) közlünk ölbéli játékokat és bátorítunk
minden szülőt a játékra. A játék menetét is olvashatod, de ezen természetesen változtathatsz saját és gyermeked
"szája íze" szerint.
B. AZ ÉNEKES-TÁNCOS NÉPI JÁTÉK
- a népi kultúra tárháza,
- betekintést enged a népzene őskorába, amelybe történeti elemek szálltak alá, mozdulattal, cselekménnyel
egybekötött szöveggel és énekkel. (Bartha K. 1943)
- az emberiség mozgásos és művészi megnyilatkozásának formája;
- költészet, ritmus, dallam, szöveg, cselekmény, vagy funkció komplex megjelenése,
- amelyre az alapelemek bizonyos állandósága mellett az átalakulás, rögtönzés és az örök megújulás a jellemző.
- Eredménye a szocializációban a tartalmi ismeret, a kultúrába való beleélés kereteinek felismerése.
- A játék csoporttevékenysége révén meghatározza az adott korcsoporthoz való tartozást,
- a tagokkal való érintkezés szabályait, módjait, ezért van nagy jelentősége gyermek és ifjúkorban.
A játszó csoportok ugyanis megmaradnak a korcsoportok határain belül.
- A gyermekek táncos szokásai fontos szerepet játszanak a nemi szerepek (menyasszony, vőlegény, stb.)
rögzítésében.
- A játék verbális és nem verbális (gesztus) rendszer.
2. A TÁNC
- A tánc tanult mozgáskészség,
- Alapvető tulajdonsága a szabályozottsága (térbeli-plasztikai, időbeli- ritmikai, erőbéli-dinamikai paraméterekkel),
- szándékos mozgás,
- mint mozgáskészség a motoros képességeket feltételnek tartja,
- azokkal kölcsönhatásban fejlődik (művelése képességeket fejleszt),
a mozgásműveltség fogalmába tartozó emberi kapcsolattartalmak széles körét fejlesztheti.
- Alapvető jellemzője közösségi jellege. Az ember csak úgy önmagában nem, vagy ritkán táncol.
- A tánctörténet során kialakult tánctípusok individuális (szóló vagy pár) formái is csak megfelelő közösségi
kontextusban válnak értelmezhetővé.
Európában három nagy táncrégió különböztethető meg:
A. NÉPTÁNC
1. délkelet-európai régió, ahol az uralkodó táncfajta a lánc-, illetve körtánc, és a táncalkotás csoportos módon,
félig kötötten történik,
2. kelet-európai, ahol az egyéni, kötetlen, szóló improvizatív táncok uralkodnak,
3. nyugat-európai, ahol a teljesen kötött csoportos térformációs páros táncok (kadrillok és kontra táncok)
alkotják a tánckészlet gerincét.
- Régi és új rétegével, gazdag típusaival, kollektív és individuális, improvizatív formáival:
- Kötődnek az európai népélet és kultúrtörténet ismeretanyagához.
- A tánc elsajátítása nemcsak a kultúra szükségszerűségéből adódik,
- hanem abból is, hogy alapjai nagyon könnyen elsajátíthatók,
- ha az ember gyermekkorban átitatódott a gyermekjátékok mozgásformáival.
- Pl. A magyar néptánc mozgásai kötöttek, a zene ritmusa és gyakran az énekbeszéd tagolása köti a lépéseket.
- Ez a tagolás a mondókákból és a gyermekjátékokból a gyermek számára már ismerős, s ez megkönnyíti a tánc
tanulását.
6