Bene Sándor - Irodalomtörténeti Közlemények

ItK
kedésre ki is mondják e vádakat, súlyos kritikával illetve az „udvarló” urakat. Ám a leg-
308
Irodalomtörténeti Közlemények
200. C. évfolyam . szám
hatásosabban éppen a „fővádlott” Nádasdy Ferenc tudta ezt megtenni: hírhedett Orációjában
hátborzongató pontossággal veti szemére társainak azt, amivel az „ország” többnyire
őt magát szorongatta: „Nem mentem semmire az második státust is, az nagyurakat
(…) Része az tisztekre való vágyódás miatt minden más jóra függeszthető elméjeket
megtompítják, s vonyakosznak az tiszteken, midőn nem lesz majd ország, kiben azt viseljék.
Részének éjjeli-nappali elméje izgága szerzésben fárad, udvarnál való hazudozásban,
mások ellen való vádolkodásban, azzal magának való becsület keresésében utolsó
értéke fogyasztásával, s gyermekinek koldulásra való juttatással. (…) Vannak ezek mellett,
kik józan elmével töltik az haza javábúl erszényeket, alattomban való praktikákkal
ártanak édes nemzeteknek (…) tartván az idegen nemzet közt titkos barátokat, inkább
királyunknál bírnak országunk dolgaival, s imádtatják magokat az statusoknak nagyjával
és kicsinyével egyaránt.”
Úgy érzem, a bizonyításhoz kevés, a szemléltetéshez azonban elegendő lesz ez a példa
a modell alkalmazhatóságára nézve. Azt már a reményeim szerint meginduló újabb kutatásoknak
kellene tisztázniuk, hogy a jelzett történeti keresztmetszet tanulságai alapján
kidolgozott rendszer alkalmazható-e, és ha igen, milyen mértékben, milyen módosításokkal,
a 15. századra vagy a 18. század elejére, mikor változnak döntő mértékben a jelzett
koordináták. A verifikálás legkézenfekvőbb eljárása a politikai diskurzustípusok retorikájának,
nyelvi konvencióinak, konstitutív fogalmainak (politica, status, libertas/libertates,
regnum, res publica és ezek magyar megfelelőinek) történeti-szemantikai vizsgálata,
a Skinner által művelt politikai beszédmódkutatás és a Koselleck-féle fogalomtörténet
ötvözése lehet. Azt hiszem azonban, az erről szóló további elméleti igényű vitáknak
mindenképpen együtt kellene járniuk a magyar politikai eszmetörténet kora újkori
forrásainak koncepciózus és filológiailag alapos, jól kommentált kiadásával.
Irodalom *
Torquato ACCETTO, Della dissimulazione onesta, a cura di Salvatore Silvano NIGRO,
Torino, 1997; A tisztes színlelésről, ford. VÍGH Éva, Szeged, JATEPress, 1997.
A koramodern politikai eszmetörténet cambridge-i látképe: John Dunn, John G. A. Pocock,
Quentin Skinner és Richard Tuck tanulmányai, szerk. HORKAY HÖRCHER Ferenc,
Pécs, 1997.
ALVINCZI Péter, Magyarország panaszainak megoltalmazása és válogatás prédikációiból,
leveleiből, kiad. HELTAI János, Bp., 1989, 204.
APÁCZAI CSERE János, Magyar Encyclopaedia, s. a. r. SZIGETI József, Bukarest, 1977.
Alberto ASOR ROSA, La fondazione del laico = Letteratura italiana, V, Le questioni, dir.
Alberto ASOR ROSA, Torino, 1986, 66–72.
* Csak a szövegben hivatkozott vagy a mondottak kontextusának megértéséhez elengedhetetlenül fontos
műveket sorolom fel.