Mándoki - Állatorvostudományi Doktori Iskola - Szent István ...

Napos korú csirkékben kísérletes fertızést követıen a Lieberkühn-mirigyekben
található enterocyták degenerációját és elhalását lehetett megfigyelni, enyhe fokú lymphoid
sejtes és makrofág infiltráció mellett (Frazier és Reece, 1990)
Mivel az astrovírusok által elıidézett kórképek többnyire mindenféle beavatkozás
nélkül elmúlnak, vakcinát sem állítottak elı ellenük. Újabb kelető kutatásokban laboratóriumi
állatkísérletekkel vizsgálták, hogyan váltják ki az astrovírusok a hasmenést, és milyen
védekezı válaszreakciót váltanak ki a szervezetbıl (Behling-Kelly és mtsai, 2002). Igazolták,
hogy a vérben keringı lymphocyták száma nem változik jelentısen, míg a lépben a
vírusfertızés hatására olyan makrofágok képzıdtek, amelyek nagyobb mennyiségben
termeltek nitrogén-oxidot. A nitrogén-oxid in vivo kísérletekben is gátolta az astrovírusok
szaporodását (Koci és mtsai, 2004).
Az állatok nagy része, akár több mint a fele is szeropozitív lesz felnıttkorára, de
tünetekkel is kísért megbetegedésekrıl fıleg napos vagy fiatal korban, illetve súlyos
immunszuppresszált állapotban lévı állatoknál számolnak be (Narita és mtsai, 1990).
4.4.3. Laboratóriumi diagnosztika
Az astrovírusok kimutatására különbözı diagnosztikai módszereket alkalmaztak, de
ezek érzékenységben, specifikusságban és/vagy a kivitelezhetıség vonatkozásában eltérı
megítélés alá esnek.
5. ábra: A HAstV-1 elektronmikroszkópos képe klinikai mintában
(http://www.clinical-virology.org/gallery/images/em/astrovirus.jpg)
20