Mándoki - Állatorvostudományi Doktori Iskola - Szent István ...

4.4.4. Morfológia, genomszervezıdés és replikáció
Az astrovírusok kismérető, kb. 25-30 nm átmérıjő vírusok, amelyeknek jellegzetes
ikozaéder alakú fehérjékbıl álló tokjuk (kapszidjuk) van. A teljes genomjuk többnyire 6800-
7900 bázispár hosszúságú, pozitív szimpla szálú RNS. Így a sejtbe kerülı vírus-nukleinsav
azonnal fertızı, hiszen a gazdasejt riboszómája 5’-3’ irányban le tudja olvasni a bekerült
vírus RNS-t. Az astrovírusok szekvenciájában általában 45-47% a guanin-citozin tartalom.
Szaporodási mechanizmusuk továbbra sem teljesen tisztázott; valószínőleg a
citoplazmában zajlik, bár egy sejtmagban lezajló lépés sem kizárt. A virionok tehát a
citoplazmában képzıdnek és sejtoldódást követıen jutnak ki az extracelluláris térbe.
A replikációkor kétféle RNS képzıdik. Az egyik egy a 3’ végen poliadenilált farokkal
rendelkezı, teljes genomikus RNS, amely fertızı, illetve egy kb. 2,4 kilobázis hosszúságú
szubgenomikus RNS, amely a fı kapszidfehérjét kódolja, és nagy mennyiségben képzıdik.
Ez a szubgenomikus RNS nem épül bele a virionba, ellentétben a calicivírusokkal, ahol igen.
6. ábra: Az astrovírusok genomja (Murphy és mtsai, 1999)
A transzláció során két nagy kapszidprotein és több kis szerkezeti fehérje keletkezik,
illetve az astrovírusokban megtalálható riboszomális „frameshift” további fehérjék
létrehozását teszi lehetıvé. A nyílt olvasási keretek (ORF-ek) átfedik egymást és a
riboszomális „frame-shift” segítségével kötıdik egymáshoz az ORF1a és b (6. ábra).
Az ORF2 348 bázispárja által kódolt kapszid protein bizonyos szakaszokon
meglehetısen nagy konzervativizmust mutat, ezért gyakran használják tipizálásra. A régió
szekvencia- és filogenetikai analízisével sikerült a humán astrovírusokat 8 genotípusba
sorolni (Lukashov és Goudsmit, 2002; Ulloa és mtsai, 2005).
22