Csaladunk 2006 3 korr.qxd - Veszprémi Érsekség

C S A L Á D U N K 

CC ss aa ll áá dd pp aa ss zz tt oo rr áá cc ii óó ss ffff oo ll yy óó ii rr aa tt 2222 00 00 66 .. VV II II II .. éé vv ffff oo ll yy aa mm 33 .. ss zz áá mm 

MM oooo tttt tttt óóóó nnnn kkkk aaaa 2222 0000 0000 6666 .... eeee gggg yyyy hhhh áááá zzzz iiii éééé vvvv rrrr eeee :::: 

"" VV EE LL EE DD TT ÖÖÖÖ BB BB VV AA GG YY OO KK "" 

AA hhiitt ttoovváááábbbbaaddáááássaa VV aa ll ee nnnn cc ii aa SSSS vv áááá jj cc 

DD ii aa kk oo nnnn áááá tt uu ss 11 99 55 66

GONDOLAT 

GONDOLA 

TTTT aaaa rrrr tttt aaaa llll oooo mmmm jjjj eeee gggg yyyy zzzz éééé kkkk 

2. oldal 

Anna 

3.oldal 

Továbbadni a lét gyönyörûségét 

4. oldal 

A hit továbbadása a családban 

6. oldal 

Jegyesoktatás és utóélete 

7. oldal 

Mi történt velük - beszélgetés 

a Vásárhelyi házaspárral 

8. oldal 

Család éld és add tovább a hitet 

10. oldal 

Tapasztalatok a világtalálkozóról 

11. oldal 

Diakonátusra készülve 

12. oldal 

Juniális Veszprémben 

13. oldal 

Tapolcai családok tábora 

14. oldal 

Három generáció együtt Gyenesdiáson 

15. oldal 

Emlékeim 1956-ról 

16. oldal 

Családközösségek Füreden és 

Veszprémben 

17. oldal 

Svájc 

18.oldal 

Az élet nagysága 

19. oldal 

Életünk bálványai 

20. oldal 

Akik a szeretetáramlatot befogadták 

I. 

21. oldal 

MÉCS jubileum 

22. oldal 

Gyereknevelés 

23. oldal 

A pszichológus gondolatai 

24. oldal 

A szõlõrõl 

25. oldal 

Szüret 

26.oldal 

Faludi Akadémia 

27. oldal 

Szellemi környezet és lelki 

egészség 

28. oldal 

DVD ajánló 

29.oldal 

A Regina Mundi Plébánia 

családtábora 

30. oldal 

Tûnõdések a nagyszülõi 

szeretetrõl 

31. oldal 

Isten gyermeke lettem 

Vannak nevek, amelyeknek nemcsak 

sokatmondó, szép és mély értelmû 

jelentésük van, hanem az idõk 

folyamán rengeteg szimbolikával 

földrajzi, történelmi, irodalmi és 

mûvészeti értékekhez kapcsolódtak, 

vagy jeles személyiségeket tettek 

„halhatatlanná”. Új viselõik szinte 

örököseivé lesznek mindeme gazdag 

tartalomnak. 

Az Anna név eredetét kutatva a közel-kelet 

ószövetségi népének szellemi 

kincsei között találjuk magunkat. 

Jelentése tiszteletet kiváltó, ünnepélyes, 

kicsit sejtelmes és felemelõen 

jóságos: a viselõjérõl azt állítja, hogy 

õ Isten kegyelme (ajándéka), kellemet 

és bájt hordoz, és még Isten 

(szeretetteljes) irgalmát is magán 

érezheti. 

Az Anna név jelentése rávilágít a 

nõi és anyai lélek hivatására és lelki 

gazdagságára. Oly tapintatosan és 

finom egyszerûséggel teszi mindezt, 

hogy szinte észrevétlenül elsiklunk 

mellette. Pedig nekünk magyaroknak 

egészen különleges kapcsolatunk van 

hozzá. De tulajdonképpen kihez 

vagy kikhez fûz bennünket ez a 

kapcsolat? 

Számunkra a történet ott kezdõdik, 

amikor még az elsõ ezredforduló 

elõtt a magyar fejedelemasszonyok, 

majd tõlük a magyar királynék megörökölték 

Veszprémet, s az a királynõk 

városa lett. Szerény, de azért 

- 2 - 

Anna 

erõs asszony égi palástjának védelmét 

keresték, aki nem volt más, mint Szent 

Anna, a Boldogságos Szûz édesanyja. 

Szerénytelenségnek tûnt volna, hogy 

Máriához hasonlítják magukat, s ezért 

az õ édesanyjának egyszerû lelki gazdagságából 

kívántak töltekezni. 

Ugyanakkor ez a választás élethivatást 

is kijelölt a magyar királynék számára: 

anyai szolgálatot nemzet-gyermekük 

boldogulására; mert Szent Anna nemcsak 

Mária édesanyja volt, hanem ezáltal 

Jézus nagyanyja is. Tudjuk nagyon 

jól, hogy minden nõ számára a nagyszülõvé 

válás különös lelki megújulást 

jelent, mert élettapasztalatának bölcsességével 

és engedékennyé szelídült szívével 

hozzáfiatalodik unokái gyermekded 

lelkéhez. 

Minden bizonnyal Szent Anna égisze 

alatt kibontakozó lelki gazdagság jótékonyan 

hozzájárult sok-sok bensõséges 

magyar családi élet kibontakozásához 

az oly nemes Árpád-házi királyi családokban 

és az egész nemzet életében is. 

Mindezt kultikus módon erõsítette a 

Veszprémi Püspökség védõszentjének, 

Szent Annának liturgikus kultusza és 

ünnepe, amely átívelte az egész évezredet, 

és ami folytatódik a jelenben is, 

mert Szent Anna ünnepét védõszentjének 

kijáró tisztelettel üli meg napjainkban 

is a Veszprémi Érsekség. 

Az Anna nevet 1825. óta még egy 

nemes elegancia is körülveszi. Azóta 

ugyanis Balatonfüreden minden évben 

Anna-bált rendeznek, mely a fiatalság, 

a boldogság és a párválasztás különös 

hangulatával friss lendületet ad ennek a 

kedves névnek. 

Kedves Annák, és valamennyien Hölgyek, 

Édesanyák és Nagymamák, legyetek 

a keresztény hit buzgó átadói, 

ahogy azt a Szentatya Valenciában a 

családok világtalálkozóján kérte. 

Dr. Balázs Pál

"Jó dolog szülõnek lenni, de ne állj 

meg, a végtelen hív tégedet, csodák várnak 

rád." 

Csodálom a legparányibb lény létét 

is, azt, hogy van, hogy akar, szeret lenni, 

ahogy a léthez ragaszkodik. Csodálom a 

kis magok határtalan bizalmát, mellyel a 

felszínre küldik kis hajtásukat, és nem 

állnak meg, hanem virágot bontanak, 

majd magot érlelnek, megélik a maguk 

határa közt a teljes létüket. Bármerre 

fordulok is, ugyanezt látom, hosszú út 

után érkezik a gólya, nem tátja a száját, 

fészket épít, fiat nevel, hogy átadja a legdrágábbat, 

a lét ajándékát. Minden mi 

él, élni akar, nagyra nõni, virágot, 

gyümölcsöt teremni, a lét gyönyörûségét 

továbbadni, és olyan jól van ez 

így. 

Csodálom az életet, mi bennünk, 

emberekben felfakadt. Csodálom az 

anyaméhben egymagában elinduló kis 

sejtet, ahogy társat keres, és talál, 

majd hónapok alatt szeretetbõl, vérbõl 

új élet fakad, csoda a lét, melynek te is 

hordozója vagy. Megszületik az ember 

és tipegõ-topogó léptekkel elindul a 

végtelen felé. Csodálom ezt az ívet, 

pályát, mely a semmibõl a végtelenbe 

visz. 

Gyönyörûséges a lét, jó lenni, kisbabaként 

odabújni szüleinkhez, jó 

bebarangolni a gyermekkor megannyi 

ligetét, erdejét, barátságokat kötni, 

megtapasztalni, hogy jó szeretni és 

szeretve lenni. Telnek az évek, de minden 

nap meghozza a maga gyümölcsét. Te a 

világot járod, hogy felfedezd, de ezáltal 

önmagadat is meghódítod, felépíted. 

Milyen szép a kisgyermek önfeledt 

kacagása, az eszmélõ ifjú örökös 

elégedetlenkedése azzal, ami van, és 

ahogy van, õ többet akar, és úgy érzi, 

hogy többet is tud tenni az elõtte 

járóknál. Csodálatos naivság, tisztaság 

mellyel hiszi a serdülõ, hogy õ mindent 

meg tud oldani, világunk kiapadhatatlan 

õsereje. Jó dolog huszonévesnek lenni, 

szórakozni, de ne torpanj meg, torzó, 

torzszülött leszel, ha itt leáll kibontakozásod. 

Attól leszel felnõtt, hogy a 

megismert értékek közül választasz ma- 

Továbbadni a lét gyönyörûségét 

Böjte Csaba levele 

gadnak, meghozod döntéseidet, majd 

lassan kialakul világnézeted, életcélod, 

életformád. Mind-mind egy nagy csata, 

melyet ha megvívsz alázattal, de bátran, 

boldog leszel. 

Csodálatos a szerelem, ez az emésztõ 

tûz, mely mint táltos paripa, elragad a 

fellegek felé, repít, és olyan távlatokat 

nyit, melyekrõl nem is álmodtál; társat 

találsz magadnak, örvendj neki, a tiéd, s 

te az övé vagy. Jó dolog szülõvé válni. 

Egy nõ nemcsak gyermeket szül a földre, 

hanem megszül egy édesanyát, egy édesapát 

is, életet adsz, de te is új életet kapsz. 

Egy határtalan új dimenzió, egy új világ, 

melynek csillagvárosai gyermekeid elsõ 

szavai, botladozó léptei, butuska gesztusai. 

Ezt a világot ti teremtettétek, de általa 

születsz te magad is. Gyermeked, 

ahogy szembefordul veled, tekintetével 

azt mondja, hogy "az én apukám a világ 

legerõsebb embere", te se tudod hogyan, 

de gyermeked teremtõ tekintete átalakít, 

és valóban sokkal erõsebb, tisztább 

leszel, új ismeretlen források fakadnak 

fel szívedben. Te teremted õt, a csodát, a 

gyermeket és õ tégedet, a gondoskodó 

szülõt. 

Jó dolog szülõnek lenni, de ne állj 

meg, a végtelen hív tégedet, csodák várnak 

rád. Lassan látni fogod, hogy bon- 

- 3 - 

GONDOLAT 

GONDOLA 

takozik a bimbó, s gyermeked szép 

nagylány, kemény ifjú lesz. Szívedben 

mérhetetlen büszkeséggel tapasztalod, 

hogy csinos lányod után megfordulnak 

a fiúk, hogy fiad jelenlétében a lányok 

elpirulnak, összesúgnak, beszédesebbek 

lesznek. Jó dolog gyönyörködni 

iskolát végzõ ballagó gyermekedben, 

vele együtt dolgozni, látni a felnõttkor 

küszöbén átlépõ gyermekedet. 

Aztán egy szép nap nagyszülõ leszel, 

ez egy új világ, ne félj tõle, talán 

most már idõd is több van rácsodálkozni 

a csodára, a kisunokára. Õ nem a 

tiéd, de belõled fakadt a forrás, és ez 

boldoggá tesz. Elindítottál valamit, 

mi már nélküled is forog. Meséket 

mondasz, talán a kis lurkónak 

bevallod, hogy nagymaminak van 

egy seprûje, min repülni is tud, s 

aztán mindig összekacagtok, megtanítod 

halászni, s megmutatod azt 

a tisztást ott fent a havason, mit 

nagyapád mutatott neked, és õ 

ugyanazzal a néma csodálattal 

fürdeti tekintetét a harmatos tájban, 

mint te évtizedekkel ezelõtt. 

Utad nem ért még véget. Ahogy 

lassan, mint fölösleges limlomot, 

elengeded e világ dolgait, méltósággal 

megöregedsz. Jó dolog a jól 

végzett munka után megpihenni. És 

ahogy visszanézel, tudod, hogy kár 

lett volna életed útján akárhol is 

megállni, életed attól teljes, hogy 

bejártad azt, minden életszakodnak 

megvolt a maga szépsége, ajándéka, mi 

teljessé tette életed. 

Utad soha nem ér véget, mert Isten 

végtelen, és a végtelent bebarangolni 

végtelen idõ kell, ne aggódj, idõd van, 

halhatatlan vagy. Bízz Istenedben, ki 

létre hívott, ki megajándékozott a bontakozó 

élet csodájával. Õ azt akarja 

végtelen bölcsességével, jóságával, 

szeretetével, hogy mindent megismerj, 

és te is megtapasztald a létezés örömét. 

Útban vagy a nemlétbõl a lét felé, csodák 

várnak rád, minden nap ajándék, 

hogy lassan te magad is ajándék legyél. 

Csaba testvér

GONDOLAT 

A hit továbbadása a családban 

Valenciába a Családok V. Világtalálkozójára Magyarországról érkezett küldöttség tagja volt dr. Tóth Pál, a 

Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kommunikációs Tanszékének tanszékvezetõ helyettese feleségével, Judittal 

együtt. Az alábbiakban õt kérdezzük tapasztalatairól, a találkozó tanulságairól. 

- Várakozásokkal, nyitott szívvel 

érkeztünk Valenciába a Szentatya 

üzenetének befogadására. Melyek 

voltak ebben az üzenetben rejlõ 

újdonságok, fontos útmutatók közül 

a legfontosabbak? 

A világtalálkozó címe "A hit 

továbbadása a családban" volt. Ha 

egy mondatban akarnám összefoglalni 

a Szentatya üzenetét, akkor 

azt mondanám, hogy a pápa felhívta 

a figyelmünket arra, hogy a 

család mennyire fontos az evangelizáció 

szempontjából. Azt a hitet, 

amelyet a keresztény házasok 

szüleiktõl kaptak, tovább kell adni 

gyermekeiknek. A hit átadásának 

legfontosabb eszköze a keresztény 

életvitel, a hit mindennapi megélése. 

Fontos azonban, hogy a szülõk 

beszéljenek is a gyermekeinek a 

hitükrõl, a hitben megélt tapasztalataikról. 

Újra fel kell tehát fedeznünk 

a családot, mint az evangelizáció 

igen fontos, sok szempontból 

elsõdleges színterét. A szülõk 

nem háríthatják át ezt a feladatot 

másra. A hit olyan örökség, amit a 

generációk egymásnak adnak át, és 

itt pótolhatatlan szerepe van a szülõknek 

és a nagyszülõknek. A mai 

keresztény családok sokszor gyengék 

és bizonytalanok ebben a tekintetben, 

szükség van arra, hogy tudatára 

ébredjenek feladatuknak, és 

megerõsödjenek küldetésükben. Az 

Egyház jövõje és a keresztény hit 

terjedése nagymértékben attól függ, 

hogy a keresztény családok teljesítik-e 

ezt a küldésüket. 

- A Családok Világtalálkozóját 

négynapos Nemzetközi Pasztorálteológiai 

Kongresszus elõzte meg. 

Mi volt ennek a fõ célkitûzése? 

A kongresszus részletesen tárgyalta 

a család szinte minden vonatkozását. 

Négy nap alatt egyedülálló 

teljesítményt nyújtott: 

bemutatta a családdal kapcsolatos 

aktuális teológiai és etikai kérdéseket, 

elemezte a család helyzetét szociológiai, 

pszichológiai, demográfiai 

szempontból, foglalkozott a bioetika 

kérdéseivel, a család és az ökumenizmus 

helyzetével. Mind az egyház 

tanítását, mind a kapcsolódó kutatási 

A család fontos az 

örömhír továbbadásában. 

eredményeket igen rangos képviselõk 

adták elõ, vatikáni bíborosok vagy 

nemzetközi tekintélyû professzorok. 

Kiemelt szerepet kapott azoknak a segítõ-fejlesztõ 

programoknak a bemutatása, 

amelyet a lelkiségi mozgalmak 

és a családok érdekében alakult katolikus 

szervezetek végeznek világszerte. 

A kongresszus végén elfogadott 

részletes záródokumentum vélhetõleg 

nagyon fontos szerepet fog játszani a 

családokért végzett munkában, mert 

összefoglalja a család világával kapcsolatos 

minden fontos teológiai és 

gyakorlati pasztorális kérdést. 

A konferencia témái között szerepelt 

többek között: megerõsíteni a 

család természetjogi valóságát. A 

liberális felfogás ugyanis gyakran 

- 4 - 

szimpatikus köntösben a másik iránti 

szolidaritás jegyében olyan 

felfogást terjeszt, amely ellentétes 

az emberi személy méltóságával, és 

a társadalom valós érdekével. Öszszekeverik 

a kivételt a szabállyal. 

Miként Bíró püspök úr mondta a 

minap: "A homoszexuális párok a 

házasságért és a gyermekvállalásért 

harcolnak, miközben természetes 

családok bomlanak szét." A család, 

mint intézmény tehát nem magánügy. 

A házasság sem csupán két 

ember intim érzelmeire vonatkozik 

csupán, hanem publikus szerepe 

van. A családban a férfi és a nõ az, 

aki továbbadja az életet. Amikor az 

egyház ezt a természetjogi felfogást 

hangsúlyozza, akkor nem valamiféle 

vallási tanítást akar az emberekre 

ráerõltetni, hanem a társadalom 

érdekében védelmezi a családot. 

- Elhangzottak olyan új felvetések, 

kérdések, amelyekrõl eddig 

nem volt szó a családpasztorációval 

kapcsolatban? 

A legfontosabb szemléletbeli 

újdonság talán az, hogy a családoknak 

igazi fõszereplõvé kell 

válniuk a családokért végzett 

pasztorális munkában. Nem lehet 

a családokért dolgozni a családok 

nélkül. Ezt azt is jelenti, hogy egyre 

több házaspárnak kell felnõtté válnia 

hitében, hogy segíteni, hordozni 

tudjon másokat. A zsinat szellemiségét 

kell megvalósítanunk abban, 

amit a világiak apostolkodásáról és 

a családegyházról mondott. 

Amint az egész egyház, úgy a 

család is a Szentháromság mintájára 

épül. Ez az utóbbi két-három 

évtized teológiájában bontakozott 

ki. Jézus valójában azért jött, hogy 

bevezessen bennünket az Atyával 

és a Lélekkel való kapcsolatába. A 

Szentháromság nem egy absztrakt

teológiai tanítás, a 

család életéhez nagyon 

is köze van. Amikor 

Jézus új parancsolatot 

hoz, akkor 

valójában azt az 

életformát ajánlja nekünk 

is, ami a Szentháromság 

személyei 

között van. Nekünk is 

szeretnünk kell egymást, 

ahogyan Jézus 

szeretett minket." Ez 

a gyakorlatban azt 

jelenti, hogy a családnak 

a szeretet iskolájává 

kell válnia. 

Ez a szeretet teremti 

meg annak a lehetõségét, hogy a hitet 

egymásnak és a gyermekeinknek 

is tovább tudjuk adni, hiszen a megélt 

szeretet ad hitelt szavainknak. 

Szó volt a nagyszülõknek a családban 

elfoglalt különleges helyzetérõl. 

A gyermekek lelke másként 

nyílik meg a nagyszülõ iránt, mint 

szülei felé. A nagyszülõk kezében 

fontos eszközök vannak a gyermek 

hit felé orientálásában. Ha csupán 

saját életérõl, megélt tapasztalatairól, 

a hit fontosságáról szól, természetes 

módon átadja keresztény 

értékrendjét. 

A családok vallási identitásának 

megerõsítése szempontjából igen 

nagy szerepe van a családok 

közösségeinek, családcsoportoknak, 

szervezett programoknak. 

- Milyen fontos gondolat 

hangzott még el a keresztény 

családról? 

Valaha a társadalomnak a 

legtermészetesebb egysége a 

család volt, és ezt nem kérdõjelezte 

meg senki. Jól, vagy 

rosszul mûködött, de betöltötte 

funkcióját. Most nagyon sok 

okból gyenge családról lehet 

beszélni. Szükség van tehát a 

család identitásának, a családok 

belsõ erkölcsi tartásának a 

megerõsítésére. A lelkipásztorok 

és a családi közösségekben 

dolgozó aktív, másokért 

Valencia, a világtalálkozó helyszíne 

felelõsséget vállaló családok sokat 

tehetnek ezért. A család ügye azonban 

össztársadalmi ügy, nem maradhat 

meg egy elkötelezett keresztény 

közösség belsõ köreiben. A családdal, 

a házassággal kapcsolatos értékeinket 

nem szabad elhallgatnunk. 

Egészen kitapinthatóan egy kulturális 

küzdelemrõl van szó, ahol megjelennek 

bizonyos értékek, melyek 

nagyon humánusnak tûnnek, nagyon 

szolidárisak, majdnem a keresztény 

szeretet köntösében jelennek meg, 

ugyanakkor nem az emberi személynek 

és közösségnek a méltóságát és a 

javát szolgálják. Meg kell találnunk 

azt a megfelelõ beszédmódot, amely- 

- 5 - 

GONDOLAT 

lyel értékeinket a társadalminyilvánosságban 

is képviselni 

tudjuk. Nem feltétlenül 

a vita az, amely 

eredményre vezet. 

A pápa beszéde 

útmutatóul szolgálhat 

számunkra: világosanmegfogalmazta 

az egyház tanítását, 

de nem polemizált 

senkivel. 

A társadalomban 

viszonylag kevesen 

vannak, akik 

radikálisan ellenzik 

az egyház felfogását 

a házasságról és a családról. 

Sokan vannak viszont 

akik határozatlanok, és örülnek 

annak, ha megerõsítést 

kapnak a jóban. Ezeknek az 

embereknek elsõsorban a keresztény 

családok és közösségek 

hiteles életének példájára van 

szüksége. Ha szeretetet tapasztalnak, 

akkor megnyílnak a párbeszédre, 

és könnyebben befogadják 

értékeinket. 

mm

HÁZASSÁG 

JJ ee gg yy ee ss oo kk tt aa tt áá ss éé ss uuuu tt óó éé ll ee tt ee 

Veszprém nem csak azért különleges hely, mert egyetem van, vagy mert gyönyörû a vár, és kellemes sétát ígér az 

állatkert. Veszprémet a légköre teszi különlegessé. Az Egyház is igen fontos szerepet tölt be a város életében, járul 

hozzá ennek a légkörnek a kialakításához. A katolikus Egyház nem csak hittanórákat és katekézist szervez. Az aktív 

hitélet megvalósulásán túl az is fontos az egyházi vezetés számára, hogy a fiatalok megtalálják az igaz keresztény 

utat és ehhez többféle segítséget is adnak. Ilyen a Családpasztorációs Iroda által Veszprémben szervezett jegyesoktatás 

is, aminek két kurzusán közel 60 fiatal pár vett részt. 

2006. áprilisától hat héten keresztül jártunk az Érseki 

Hivatalba péntek esténként. Elõször - elfoglalt emberek révén 

- úgy gondoltuk, megterhelõ lesz a hat héten keresztüli péntek 

esti elfoglaltság, amikor az ember az egész heti munka után 

fáradtan már semmilyen kötelezettséget nem kíván magának. 

De aztán kellemesen csalódtunk. 

Mit is vártunk egy egyházi jegyesoktatástól? Ilyesmit: 

elmondják, hogy kell szépen, keresztény módon élni, hogy a 

házasság egy életre szól, nem szabad megcsalni a másikat, 

sok gyereket kell szülni és vasárnaponként templomba járni. 

Nos, gondoltuk, ezt már mind tudjuk, most akkor miért kell 

még ezen is részt venni. Aztán eljött az elsõ alkalom, és az 

Érseki Hivatal tetõtéri szobája megtelt jegyesekkel. A program 

elõadás, aztán beszélgetés. Mit vár el az ember a lehetõ 

legjobb indulattal is az elõadástól? Azt, hogy az idõ majd lassan 

múlik, hideg vagy meleg lesz, nem lesz levegõ a teremben 

és unatkozni fogunk. Ehhez képest egy nagyszerû szervezésû 

elõadássorozatot kaptunk, a vallásról, a keresztény házasságról, 

a tudatos és természetes gyerekvállalásról, a férfi és nõi 

szerepekrõl, a szülõ - gyerek - anyós - após kapcsolatokról. 

Csupa olyan témát, ami új szemszögbõl világította meg a minket 

körülvevõ világot, vagy tudatosította mindazt, amit eddig 

is tudtunk, csak soha nem gondolunk bele igazán. 

Az idõ repült, mire észbe kaptunk, már jött a 

beszélgetés. Na, gondoltuk, most következik a 

lelki elemzés, majd csak eltelik valahogyan az 

idõ. De ez sem így történt. A beszélgetések - a 

csoportvezetõknek köszönhetõen - nagyon 

dinamikusan, érdekesen, kellemesen zajlottak. 

Mindenki hozzászólt a témához, õszinte volt, és 

sokat megtudtunk hirtelen egymásról. Aztán 

múltak a hetek, és már vártuk, hogy jöjjön a 

péntek. Közben ismeretségek szövõdtek, és 

nagyon sokat tanultunk. Érsek atya is tartott 

elõadást a keresztény házasságról, nagyon jól 

megtalálta azt az elõadói stílust, amivel a fiatalokat 

szinte elbûvölte. Humoros, izgalmas és 

tartalmas elõadását még sokáig emlegettük 

utána is. 

Sokáig - ez nem csak azt a hat hetet jelenti, 

amíg a jegyesoktatás tartott. A jegyesoktatás 

utolsó alkalmakor ugyanis a szervezõk ren- 

deztek egy kis batyus bált, finom sütikkel és jóféle borral. 

Ekkor született meg az ötlet a Bodrogi házaspár által vezetett 

csoport tagjainak fejében, hogy keresztény borbarát társaságot 

szerveznek. Azóta is találkozunk havonta egyszer, illetve 

mostanában sûrûbben, mert megnõtt az igényünk egymás társaságára. 

Egy olyan társaságra, ahol elbeszélgetünk az élet 

dolgairól, mindennapi eseményekrõl, álmainkról és terveinkrõl. 

Nem telik el úgy alkalom, hogy, csoportunk egykori 

vezetõje ne mondaná el, hogy milyen fontos a közösség összetartó 

ereje. Megfogadtuk és gyakoroljuk ezt. Közben tapasztalatot 

cserélünk az esküvõ szervezési tennivalóiról, lelki 

életünkrõl. 

A jegyesoktatásnak tehát sokféle eredménye, haszna, 

mondhatnánk: gyümölcse lett. Nemcsak lelki életünk mélyítése, 

más vélemények megismerése, hanem egy új közösség 

teremtése is, amely mai egyre individualizálódó világunkban 

nagyon fontos és nélkülözhetetlen. Közösségi életünk alapja 

az egymás iránti odafigyelés, egymás elfogadása, segítése és 

szeretete, vagyis a katolikus vallás alappillérei. 

A szervezõknek további sikeres munkát és sok hozzánk 

hasonló lelkes jegyespárt kívánunk! 

6 

Érsek úr a jegyesekkel 

Tusa Cecília

- Mikor házasodtatok 

össze? 

Dani: Éppen tíz éve. Akkor 

még Budapesten laktunk. Körülbelül 

egy évi ismeretség 

után mentünk el az anyakönyvvezetõhöz, 

hogy összeházasodjunk. 

Hiába éreztük 

mind a ketten, hogy a templomi 

esküvõ az igazi, akkor erre 

nem volt lehetõségünk, megkeresztelve 

sem voltunk. 

Ági: Csak azért, hogy zúgjon 

a harang, nem akartunk 

templomba menni. Hallottuk másoktól, 

hogy a szükséges szentségeket 

rövid idõn belül fel lehet venni, de mi 

végig akartuk járni az állomásokat. 

- Melyek voltak ezek az állomások? 

Ági: Mind a kettõnkben fejlõdött a 

hit valamilyen módon, de ez még nagyon 

külön úton járt. Voltak élményei 

Daninak is, nekem is. Amikor 

elsõ gyermekünk, Bori megszületett, 

Dani szülei megkérdezték: ugye, 

szeretnétek a kisbabát a társadalomba 

bevezetni? Elõször nem értettem, 

miért mondják. Mint kiderült, a keresztelésre 

gondoltak. 

- Ti mikor keresztelkedtetek meg? 

MMMM iiii tttt öööö rrrr tttt éééé nnnn tttt vvvv eeee llll üüüü kkkk ???? 

Beszélgetés a Vásárhelyi házaspárral 

Dani: Három éve húsvétkor. 

Piroskával, második kislányunkkal 

Ági akkor már áldott állapotban volt. 

Õ tulajdonképpen kétszer lett megkeresztelve, 

elõször az édesanyja testében. 

- Ekkor már nem Budapesten laktatok. 

Dani: Egy évvel házasságkötésünk 

után Balatonalmádiba költöztünk. Ameddig 

a szentségekhez vezetõ úton 

eljutottunk, abban a helyi közösségnek, 

és a plébánosnak, János atyának 

jelentõs szerepe volt. 

- Milyen közösségi élményeitek 

voltak Balatonalmádiban? 

Dani: János atya elfogadott minket 

minden feltétel nélkül. 

A kezdetektõl 

fogva segített, hogy 

ne érezzük magunkat 

idegennek. Hetente 

egyszer eljött hozzánk, 

otthonunkban 

tartotta nekünk a katekézist. 

Már ez egyfajta 

közösségbe vezetés. 

A tihanyi cursillo 

elvégzésére is itt 

kaptam indíttatást. 

- 7 - 

HÁZASSÁG 

Ági és Dani az idén nyáron kétszer is házassági évfordulót ünnepeltek. Ági logopédus, hat éve gyermekeinek 

szenteli életét. Dani fényképész-grafikus, õ tervezte a Mária Rádió arculatát. Üzlete és lakhelyük 

Veszprémben van. Szívük Balatonalmádié. 

Ági: Balatonalmádiban 

valahogy természetes 

közeg a templom, ahová 

bármikor elmehet 

az ember. Teljesen megváltozott 

az oltárról alkotott 

képem. Addig úgy 

éreztem, oda sem szabad 

nézni rá. Azóta hívogat 

magához, mint ahogy a 

gyerekek leülnek szüleik 

köré. 

- Ilyen elõzmények 

után meséljetek szentségi 

házasságotokról! 

Ági: Elõbb térjünk vissza a 

kezdetekhez. Dani így kérte meg a 

kezemet: szeretném, ha Te szülnéd 

meg a gyerekeimet! Lelki szemeim 

elõtt megjelent egy vitorlás hajó, 

amelyik éppen megérkezik a kikötõbe. 

Onnantól kezdve bizonyosság 

bennem, hogy nekem Dani a párom. 

Dani: Isten elõtt tavaly nyáron 

az almádi templomünnep alkalmából 

fogadtunk örök hûséget. Ez 

aztán igazi közösségi élmény volt. 

Annak a templomnak a közössége 

vett minket körül, ahol mi Istent 

megismertük és megszerettük. Aznap 

kiáradt a kegyelem, megfogant 

harmadik gyermekünk, Szabolcs. 

- Ma már Veszprémben éltek. 

Miért? 

Dani: Jobb volt így. Sokkal praktikusabb 

a munka, a gyermekek, az 

életünk rendezése szempontjából. 

Úgy tervezzük, majd egyszer visszaköltözünk 

Balatonalmádiba. Ha 

kérik, mutatkozzam be, el szoktam 

mondani: Budapesten születtem, 

Veszprémben lakom, de a szívem 

Balatonalmádié. 

Gerstmár Ferenc

CSALÁD ÉLD ÉS ADD TOVÁBB A HITET! 

"A hit továbbadása a családban" címmel a katalán nagyvárosban, Valenciában szervezte meg a Családok Pápai 

Tanácsa és a Valenciai Egyházmegye közösen a Családok V. Világtalálkozóját 2006. július 4. és 9. között, melynek 

csúcspontja XVI. Benedek pápa látogatása volt. 

A Veszprémi Fõegyházmegye 

képviseletében Mód Miklós atya, valamint 

Sötét Béla és felesége, Csilla, 

az egyházmegye családreferensei 

vettek részt a találkozón. A rendezvény 

célja az volt, hogy a világ minden 

részérõl érkezõ családok erõsítsék 

egymást a családról alkotott 

felfogásukban, és megerõsítést kapjanak 

hivatásukról a Szentatyától, 

hogy az élet szentélyeivé váljanak. 

A programok négy központi 

esemény köré rendezõdtek: 

- a Nemzetközi Pasztoráteológiai 

Kongresszus, 

- péntek este a Földközi-tenger 

partján megtartott családok rózsafüzére, 

- a tanúságtételeket magában 

foglaló szombat esti imavirrasztás 

- a záró pápai szentmise. 

A családok nagy fesztiválját július 

4. és 7. között tudományos konferencia 

elõzte meg. A Pasztorálteológiai 

Kongresszus társadalmi, nevelési, 

törvényhozási, demográfiai és bioetikai 

szempontból vizsgálta, hogyan 

lehet továbbadni a hitet a családban. 

A konferencia 1oooo résztvevõje 

között ott volt Bíró László a MKPK 

családreferens püspöke, Radnai Jenõ 

a Magyar Katolikus Családegyesület 

/MAKACS/ alelnöke és felesége Kati, 

illetve Tóth Pál, a P.P.K.E.-B.T.K. 

Kommunikációs Tanszékének tanszékvezetõ 

helyettese feleségével, Judittal. 

Bíró püspök atya így foglalta össze 

a konferencián hallottakat: 

Ezekben a napokban megtapasztaltuk 

azt, hogy van keresztény család, 

ennek vitalitása van és a család ezt a 

vitalitását a hitbõl, Istennel és egymással 

való találkozásból meríti. 

A hit továbbadásában legfontosabb 

a megtérésre való készség. Megtérés 

Isten felé, egymás felé, megtérés 

szülõnek a gyerek felé és viszont. Az 

egymás felé fordulásból születik meg 

az az atmoszféra, ahol a hit továbbadható. 

Ha a hit légköre adott és a 

család nyitott az élet és szeretet felé, 

ott szinte automatikus a hit továbbadása. 

Hangsúlyos mondata volt a konferenciának, 

hogy a hit továbbadása 

nem külön tevékenység, hanem hitben 

való élet. 

Alkalmassá kell tenni a szülõket a 

hit továbbadására azáltal, hogy hiszünk 

az öntudatos, a másikért felelõsséget 

vállaló házaspárban, akik a 

házasság szentségében egyedülálló 

kegyelmeket kapnak Istentõl. 

A családkongresszussal párhuzamosan 

a nagyszülõknek is volt konferenciája. 

A záródokumentumban a 

- 8 - 

nagyszülõk arra tettek ígéretet, hogy 

hitelesebb mintát adnak az elkövetkezõ 

nemzedéknek a keresztény 

értékek továbbszármaztatására. 

A konferencián résztvevõkhöz 

csatlakozott a magyar delegáció további 

36 tagja, papok és házaspárok, 

akik a családpasztorációval foglalkoznak 

az egyes egyházmegyékben. 

Július 7-én, pénteken a világ minden 

tájáról érkezõ családok, papok és 

szerzetesek gyertyákkal a kezükben 

imádkozták a Családok Rózsafüzérét 

a Földközi-tenger partján a Malvarrosa-parti 

sétányon. A külön erre az 

alkalomra összeállított öt titok a 

Szent Család életébe vezetett be bennünket 

- Jézus születésétõl a haláláig 

- melyet valenciai iskolások öt színpadon 

jelenítettek meg. 

Szombaton a város különbözõ 

templomaiban nyelvi csoportokban 

voltak a szentmisék. A magyarok 

számára a Szent Mihály templomban 

Bíró László püspök atya vezette a 

liturgiát. 

Este 9 órakor kezdõdött a családok 

közös imavirrasztása, melyre a 

"Mûvészetek és Tudományok Városában", 

Valencia futurisztikus, ugyanakkor 

harmonikusan megépített 

komplexumában állították fel a

szabadtéri pápai szentmise oltárát, 

amely egyben a találkozó 

központja is volt. 

Egy fából készült, laminált aranynyal 

bevont Szent Családot ábrázoló 

ikon, kegykép volt a találkozó jelképe, 

amely 1997 óta, a háromévente 

megrendezésre kerülõ családtalálkozón 

mindig ott volt. 

Az éjszakába nyúló családfesztivált 

több tucat kivetítõn kísérte végig 

a majdnem egymillió 

résztvevõ. A 

Szentatya jelenlétében 

a világ különbözõ 

pontjairól érkezett 

családok tettek 

tanúságot arról, hogyan 

gazdagítja õket 

és környezetüket 

a hitelesen megélt 

keresztény családi 

élet. 

A tapasztalatok a 

családi élet szinte 

minden területét érintették. 

Egy örökbefogadott 

felnõtt 

lány a pápa elõtt 

meghatottan köszönte meg azt a sok 

szeretetet, amit nevelõszüleitõl kapott. 

Egy beteg gyereket nevelõ 

család arról tett tanúságot, hogy a 

Jézusba vetett hit hogyan segíti õket a 

mindennapi kereszthordozásban. A 

tanúságtételek sorát egy olasz színész 

zárta, aki több mint 3o éve él boldog 

házasságban a feleségével és most 

közösen készülnek arra az idõre, amikor 

valamelyiküknek egyedül kell 

maradnia. 

Az anglikán, az etióp-szír ortodox 

egyházak képviselõi is köszöntötték 

XVI. Benedek pápát, vázolták a családok 

életét saját közösségeikben. 

Muzulmán környezetben a családon 

belüli és családok közötti szereteten 

keresztül tudjuk felmutatni Isten 

szeretetét - mondta egy családapa. 

A beszámolók között táncok, énekek 

mûvészien megkomponált sora 

gazdagította az estét. A világhírû 

katalán énekesnõ, Monserrat Caballé 

fellépése igazi ajándék volt mindenki 

számára. 

"A család az a kiváltságos közeg, 

ahol minden ember megtanul szeretetet 

adni és kapni, az Egyház ezért 

nem szûnik meg gondoskodó szeretettel 

védelmezni ezt az alapvetõ közeget. 

A család köztes intézmény az 

egyén és a társadalom között, és semmi 

sem helyettesítheti - hangzott a 

pápa üzenete. 

A Szentatya arra kérte a törvényhozókat 

és kormányokat, gondolkozzanak 

azon a nyilvánvaló áldáson, 

amit a családok biztosítanak az embereknek. 

A pápa külön köszöntötte a 

nagyszülõket, akik olyan kincset jelentenek, 

amelytõl soha nem szabad 

megfosztani az új nemzedékeket. 

Az esti virrasztás után sokan a 

szabadban töltötték az éjszakát, várva 

a vasárnap reggeli pápai szentmisét, 

melyen egymilliónál több hívõ vett 

részt. 

XVI. Benedek pápa spanyolul elmondott 

homíliáját a jelenlévõk egyetértésük 

jeleként többször szakították 

félbe tapssal. 

Az ószövetségi olvasmányban 

Eszter királynõ úgy jelenik meg, mint 

aki hûségesen õrzi az õsöktõl kapott 

hitet. Szent Pál is követi õsei hagyományát. 

A történelmi példákon keresztül 

a pápa levezette, hogy a hit 

9 

AMIT HALLOTTUNK 

továbbadásában milyen fontos szerepe 

van a generációk közösségének. 

Az Egyház Eszterben, az imádkozó 

királynõben Mária elõképét látja. 

A pápa hangsúlyozta, hogy az apa 

és az anya arra kaptak meghívást, 

hogy elsõsorban ne külsõ formákban 

éljék meg a hitüket, hanem mélyen, a 

Szentháromságos életbõl merítve. 

Nyomatékosan szólt arról, hogy a 

szülõk joga és kötelessége a gyerekek 

nevelése és a társadalmi életbe 

való bevezetése. Minden 

apaságban és anyaságban jelen 

van Isten és a gyermekek 

olyan mértékben növekednek, 

amilyen mértékben õket 

befogadják 

A Szentatya meghívta a 

szülõket arra, hogy hitükrõl 

és keresztény reményükrõl 

tegyenek tanúságot és külön 

kiemelte azokat az intézményeket, 

akik összefogják a 

családokat. Bátorította õket 

és kérte, hogy folytassák a 

megkezdett utat. 

A valenciai családtalálkozót 

lezáró szentmise után 

Benedek pápa a hívekkel együtt 

elimádkozta az Úrangyalát, Máriához 

fordulva, az Õ segítségét kérve a 

családokra: "A Szûzanya segítségével 

nyissátok meg otthonaitokat és szíveteket 

Krisztusnak, hogy Õ legyen 

erõtõk és örömetek, és segítsen nektek 

egységben élni és az igaz szeretet 

legyõzhetetlen erejét hirdetni a világnak." 

A világtalálkozó légköre, a 

Szentatya eredetisége mély 

nyomot hagyott bennünk. 

Szeretnénk továbbadni a pápának 

azt az üzenetét, hogy a 

családnak van helye és szerepe 

a mai világban! A sok 

negatív példa ellenére is hiszünk 

a házasság szentségében 

és a családi közösségek 

erejében. 

Sötét Béla és Csilla

AMIT HALLOTTUNK 

A VVilágtalálkozó mmagyar rrésztvevõinek 

tapasztalataiból 

- Ami engem megfogott a találkozón, az a családegyház 

hangsúlyozása volt. Ezen kívül az új parancsolat nagysága 

és felelõssége, hogy szeressek, elsõsorban a 

feleségemet, és ennek a kölcsönös szeretetnek a légkörét 

biztosítsuk a családban. Felelõsséget éreztem, amikor azt 

mondta a pápa, hogy nem lehet a családok pasztorációját 

családok nélkül végezni. Ne várjuk csak az egyháztól, a 

papjainktól a családok helyzetének a megoldását, mi is 

tegyük meg a mi részünket. Azt is láttam, nagyon sok 

helyen nagy céltudatossággal, szervezetten dolgoznak, 

tesznek a családokért az Egyházban papok, világiak 

együtt. Kellene új lépéseket tenni ennek a 

tudatosításában még több helyen, nem kapkodva, megfontoltan. 

(T.P.) 

- Személyes zarándoklatként is szerettem volna megélni 

ezt az utat. Szép emlékekkel, élményekkel térek haza. 

A környezetemben nem sok jól mûködõ családot láttam, 

így vágtam bele a saját házasságomba. Most 

találkoztam sok olyan házaspárral, akiktõl megerõsítést 

kaptam, lehet szépen élni egy életen keresztül 

a házastársammal. (SzA.) 

Valenciában kétmillió ember tett tanulságot arról a jövõrõl, ami elválaszthatatlan a családtól, és arról, hogy a család 

az emberiség boldogulásának az útja. Amikor az ember kihagyja életébõl szándékosan az Isten szeretetét, egy torz világ 

születik. A Terror Háza mutatja, milyen a világ, ha kiszorítjuk belõle az Istent. Eszembe jut egy pannonhalmai 

freskókép a hordóról. A hordó szabad akar lenni, azt akarja tenni, ami éppen jólesik, kényelmesen akar élni. Azért, 

hogy ne szorítsa az abroncs, ledobja azt. Dongáira hull, megsemmisül. A család és az emberiség élete akkor lehet tartalmas, 

szép és boldog, ha ezt az jelképes abroncsot hordozza, ha elkötelezi magát a Jóisten szeretetével. Ha 

végigkíséri életünket Isten szeretete, nem lesz több Terror Háza és Gulág, életünk megszentelõdik. 

Feladatot is ad nekünk az együtt töltött egy hét, tudjunk só és világosság lenni, ahol élünk. (Ft.G.S.) 

(A találkozóról DVD film kapható) 

10

D i a k o n á t uu s r a kk é s z ü l v e 

"…úgy vagyok köztetek, mintha szolgátok volnék." 

(Lk 22,27) 

A Veszprémi Egyházmegyében ez év tavasza óta tíz, " lélekkel eltelt bölcs férfi" (Apcsel 

6,3) készül hónapról hónapra arra, hogy reményeink szerint jövõ év nyarán Márfi 

érsek atya a képzési idõ lejártával állandó diakónussá szentelje õket. A képzés egyik 

résztvevõje vezet be most bennünket a diakonátus itézményébe. 

Mit is jelent a diakonátus, ki a 

diakónus, mi a szerepe, feladata? 

Jézus Krisztus küldetése megkívánja 

minden egyes kereszténytõl, hogy az 

embert és a közösséget szolgálja, és 

megköveteli minden tisztségtõl, hogy az 

szolgálat legyen. Erre a szolgálatra 

maga Jézus Krisztus adott példát. Õ az, 

aki megmosta tanítványai lábát, lehajolt 

az emberhez, s ezzel a szolgálattal az 

Ószövetség "szenvedõ szolgájának" 

küldetését teljesítette, s így Jézus Krisztus 

tekinthetõ az elsõ diakónusnak. 

Ebben az értelemben a diakónus 

kifejezetten és látható módon a szolgáló 

Krisztus megjelenítõje, reprezentánsa az 

Egyházban, s így az Apostolok Cselekedeteiben 

olvasott egyszerû asztalszolgálat 

új, mélyebb értelmet kap, mert 

részesedik Isten Szolgája megváltó 

küldetésében, aki vérét ontotta az emberekért. 

A diakónia átfogó értelemben Krisztus 

diakóniáján alapul, arra adott válasz, 

annak követése és megvalósítása: az 

Isten és az ember szolgálata, ami a 

gyakorlati életben elsõsorban az 

embertárs szolgálatában valósul meg. A 

diakónia az egyházi közösségben megélt 

szeretetszolgálat, mivel azonban a 

keresztény felebaráti szeretet egyetemes, 

az Egyház diakóniája alapvetõen 

mindenkire irányul. 

A diakonátusban három alapfeladat 

egysége valósul meg: az igehirdetés, a 

liturgia és a szeretetszolgálat közösségi 

diakóniája. Ebben az értelemben a diakónus 

az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek, 

a Szolgáló Krisztusnak 

megjelenítõje az Egyházban és a világban. 

A diakónus sajátos feladata az Egyház 

közösségében az összegyûjtés és a 

szétosztás dinamizmusában jellemezhetõ. 

Tevékenységével egyfelõl az 

Egyházba gyûjti a híveket, szolgálata 

révén különösen is a peremre szorultakat, 

aktívan közremûködik az egyházi 

közösség integrálásában; másfelõl 

pedig az egyházi rend szentségében részesülve 

közremûködik a szentségi kegyelmek 

kiosztásában. 

A II. Vatikáni Zsinat Lumen Gentium 

kezdetû dokumentuma szerint "a 

diakónus feladata, ha az illetékes hatóság 

megbízza vele, hogy ünnepélyesen 

kiszolgáltassa a keresztséget, 

õrizze és kiossza az Oltáriszentséget; 

az Egyház nevében eskessen és 

megáldja a házasulandókat; elvigye a 

szent Útravalót a haldoklóknak; Szentírást 

olvasson a híveknek; oktassa és 

buzdítsa a népet, vezesse a hívek istentiszteletét 

és imádságát, kiszolgáltassa 

a szentelményeket és temessen" (LG 

29.) 

- 11 - 

ÉLETÜNKBÕL 

Az áldozópapsághoz képest a diakónus 

nem mutat be szentmiseáldozatot, nem 

gyóntathat, és nem szolgáltathatja ki a betegek 

kenetét. A diakónus a püspöki teljhatalomból 

a szolgálatra koncentráltan részesedik, 

teológiailag nem annyira az 

áldozópapság alá, mint inkább mellé rendelten.Tevékenysége, 

szolgálata ugyanakkor 

kimeríthetetlen, hiszen a pasztoráció 

valamennyi területét átöleli. 

Ki lehet diakónus? 

Az ún. átmeneti diakonátusban az áldozópapságra 

készülõ kispapok részesülnek, 

míg az állandó diakónátusra készülõ 

nõtlen férfit csak betöltött 25, házasembert 

pedig legalább 35. életéve és feleségének 

beleegyezése után lehet diakónussá szentelni. 

Szükséges hozzá a bérmálás szentsége, 

az akolitusi és lektori szolgálatok elõzetes 

felvétele és legalább fél évig való 

gyakorlása, valamint kellõ teológiai felkészültség 

és a folyamatos képzés. 

A Veszprémi Egyházmegyében jelenleg 

dr. Szathmáry László állandó diakónus 

lát el szolgálatot, és õ végzi annak a tíz 

jelöltnek a felkészítését is, akik jövõ nyáron 

szeretnének csatlakozni az országban 

mûködõ mintegy nyolcvan, és a világban 

szolgáló mintegy 25.000 diakónus közösségéhez. 

Gyümölcsözõ tevékenységükre kérjük 

a Jóisten áldását és kegyelmét, valamint a 

hívõ közösség imádságát. 

dr. Munkácsi János

ÉLETÜNKBÕL 

Juniális 

Veszprémben 

A gazdag programsorozat Michl 

Miklós, egy Tatáról érkezett nagycsaládos 

édesapa elõadásával indult 

amelyben megosztotta velünk gondolatait 

a magyarságról és a hitrõl. 

Az elõadó maga is egy nagy család 

tagja, hívõ ember, édesapa, lelkipásztori 

segítõ. Fontosnak érzi minden 

fórumon hirdetni hitünket, magyarságunkat. 

Elõadásában kihangsúlyozta: egész 

életünkben folyamatosan kérnünk kell 

Isten segítségét, hogy erõsödjünk Általa, 

hiszen minden lehetséges annak, aki 

hisz. Képesek vagyunk szép életet élni, 

higgyünk benne! Nagy örökséget kaptunk 

õseinktõl, adjuk tovább a 

szeretetet, tápláljuk, növekedjünk általa, 

és másokat is segítsünk ehhez 

hozzá. Isten szeretete feltétel nélküli, ez 

a szeretet éljen a családunkban is, 

emeljük fel egymást. 

Ne hagyjuk õseink erkölcsi normáit 

elveszni, tegyünk érte, hogy tovább éljenek 

bennünk, általunk, leszármazottainkban. 

Szent István király és családjának 

hite vezessen bennünket. 

Szkíta örökségünk a Boldogaszszony 

tisztelete. Õ legyen példája az 

édesanyáknak, tõle tanulják a család 

belsõ melegének a biztosítását. Az 

édesapa tartsa vállaival a világot, 

tudja, mi a feladata, vezesse a családját. 

Lássa jól a világ dolgait, tegye a 

dolgát. 

Õseid szent hitét és nemzetséged 

gyökereit soha ne feledd! 

A Veszprémi Fõegyházmegye családos juniálisa az idén június 10én 

került megrendezésre Veszprémben a Davidikumban. Az esõs idõ 

ellenére is szép számban vettek részt a programon az egész egyházmegyébõl 

érkezett családok. 

A kegyelmes Úristen a családokat 

nem hagyja magukra, Isten védelme 

alatt állunk. - fejezte be elõadását 

vendégünk. 

A további programok jókedvre és 

vidámságra derítettek mindenkit. Az 

elõadás után nagy érdeklõdéssel hallgatták 

a mesemondó Mihálykó testvérek 

és Mód Marcell meséit. Ezután 

az elõadóterem kisebb táncteremmé 

változott, ahol Szabó Sándor és néptáncosai 

szórakoztatták a közönséget. A 

táncbemutatót tánctanítás és játék 

követte, öröm volt látni a kis táncos 

lábú "utánpótlásokat". Ezután a Szent 

Margit plébánia családos közössége 

gondoskodott arról, hogy egy szerény 

ebéddel és itallal mindenki egyaránt 

csillapíthatta éhségét és szomját egyaránt. 

- 12 - 

A nap folyamán kézmûves foglalkozások 

várták az érdeklõdõket. A 

különbözõ szakmák mesterei bemutatták 

a családoknak tudásukat, és tanították 

a fortélyokra a résztvevõket. Betekinthettünk 

a fazekas szakma, a csuhézás 

és mézeskalács készítés rejtelmeibe. 

Délutánra úgy kisütött a nap, hogy 

a közös játékot az udvaron tartottuk 

meg. Ennek során különbözõ népszokásokat 

elevenítettünk fel. 

Programunk lehetõséget adott arra, 

hogy a családok kikapcsolódjanak 

mindennapi gondjaikból, szülõk és 

gyermekek együtt, közösen játszanak. 

Hálát adtunk az Úrnak, hogy 

megadta családjaink számára az együttlét 

örömét. 

Gelencsér Károly és Betti 

(A napról DVD film kapható)

Családtábor a Bakonyban 

A tapolcai c s a l á d kö z ö s s é g tábora 

B a ko nyo s z l o p o n 

A Veszprémi Fõegyházmegyében hagyomány, hogy nyaranta váltakozva 

szervezõdnek a családtáborok. Egyik évben közösen táboroznak az egyházmegyében 

élõ családok - így volt ez tavaly Gyõrben -, a közbensõ években a 

családközösségek szervezik saját közös nyaralásukat. 

Tulajdonképpen mi is a családtábor? 

Nehéz pontosan meghatározni, 

talán egyszerûbb úgy megközelíteni, 

hogy mi nem. Nem kifejezetten lelkigyakorlat, 

nem továbbképzés, nem 

nyaralás, nem kalandtúra, nem "csapatépítés", 

nem család-, vagy párterápia. 

De mindezekbõl van benne 

egy-egy csipetnyi, ezeknek, és még 

sok minden másnak az egyedi, meghatározhatatlan 

egyvelege. Olyan, 

mint egy ritka, különlegesen finom 

eledel. 

Idén a tapolcai 

plébánia családközössége 

Bakonyoszlop- 

Sövénykúton táborozott. 

A Bakony oldalában, 

vadregényes környezetben 

levõ helyszín 

néhány kilométernyire 

a tulajdonképpeni 

településtõl, 

festõi kilátással a 

cseszneki várra és környékére 

ideális volt a 

kikapcsolódásra. 

A tábor célkitûzése 

a lelki, szellemi töltõdés 

volt. A témát 

2006. évi mottónkkal 

összhangban választottuk: 

"Veled több vagyok." Az elsõ 

két nap elõadója Takáts István 

plébános atya volt, aki a tábor ideje 

alatt lelki vezetésünket is biztosította. 

Elsõ elõadását a fõ téma fényében az 

Isten és az egyén kapcsolatának, a 

másodikat az egyház és az egyén 

kapcsolatának szentelte. Az elõadások 

után közös beszélgetés formájában 

dolgoztuk fel a hallottakat, 

ízelítõül néhány kiragadott gondolat, 

amit érdemes megfontolni: 

Az ember önmagában törékeny, 

múlandó teremtmény, ami sokszor 

csak valamilyen súlyos tragédia folytán 

tudatosul bennünk. Csak Teremtõnkkel, 

a bele vetett hittel vagyunk 

képesek elfogadni, elviselni, túlélni a 

különbözõ nehézségeket. 

A szeretet (egyik) mértéke, hogy 

mennyi idõt adunk az életünkbõl a 

másiknak. Ez igaz a mennyei és a 

földi kapcsolatainkra is. Mennyire 

tudunk türelmesek lenni, mennyit 

tudunk várni valamire, valakire. 

A mi feladatunk, hogy tegyük a 

dolgunkat lehetõ legjobb lelkiismeretünk 

szerint, még ha ez sokszor 

kilátástalannak, feleslegesnek, esetleg 

nevetségesnek tûnik is. "Építsük 

az utat", amit majd bejár az, akinek 

be kell járnia, akkor, amikor itt lesz az 

ideje. 

Az egyház a hívõ emberek 

összessége - mi vagyunk. Ezt idõnként 

elfelejtjük. Mindenkinek megvan 

benne a maga helye és feladata. 

13 

ÉLETÜNKBÕL 

A harmadik napon a hatgyerekes 

Vértesaljai házaspár, János és Vali 

szólt a házaspár kapcsolatáról, ezen 

belül is kifejezetten a párkapcsolatra, 

szexualitásra fókuszálva. Az elõadás 

gerincét Pál apostol levelei képezték. 

Arról beszéltek, hogy a házastársak a 

legnagyobb tisztelettel és megbecsüléssel 

forduljanak egymáshoz. Ezt 

az alapelvet szem elõtt tartva mindent 

meg lehet egymással beszélni és 

tenni… 

A szentmisék, 

elõadások és azok 

feldolgozása lelkünk 

épülését szolgálták. 

Ezen kívül 

sokat játszottunk, 

sportoltunk, kirándultunk 

a cseszneki 

várba. Akadályverseny,kürtõskalács 

sütés tették 

emlékezetessé együttlétünket. 

A búcsúest elmaradhatatlankelléke 

volt a tábortûz, 

aminek misztikumát 

most különösenkihangsúlyozta, 

hogy éppen 

Szent Iván éjjelére esett. Családonként 

rögtönzött színdarabokat 

adtunk elõ egymásnak, aminek mûfaja 

- a sok apróságra tekintettel - a 

mese volt. 

A kölcsönös szeretetrõl nem csak 

beszéltünk, élni is akartuk az együtt 

töltött napok folyamán, és egymást 

segítve tettünk érte folyamatosan. 

A táborban szerzett élményekért 

köszönet és hála elsõsorban a Jóistennek 

- úgy éreztük, Õ is ott volt velünk! 

Zsikla János

ÉLETÜNKBÕL 

Szeretnék beszámolni elsõ hittanos 

kirándulásunkról, melyet június 

elején tartottunk meg és remekül sikerült. 

Igyekeztünk elõre megbeszélni 

és elosztani a feladatokat hittanos 

gyermekeink szüleivel. Egyik apuka 

a tábortûzért vállalt kezességet, 

mások pedig finomságok készítésével 

gondoskodtak rólunk. Ákos atyánk az 

akadályverseny állomásain teljesített 

szolgálatot néhány édesanyával és 

édesapával együtt, hõsiesen ellenállva 

a szúnyoghadak "csípõs" támadásainak. 

Az érkezéskor mindenki kapott 

egy kis emblémát, amelyre ráírta a 

nevét. Ez a nyakbavaló sokat segített 

abban, hogy néven tudjuk szólítani 

egymást és merjünk beszélgetést 

kezdeményezni. 

Három generáció együtt 

A gyenesdiási Nagymezõre várták a vonyarcvashegyi, balatongyöröki és a 

helybeli hittanosokat, szüleiket és nagyszüleiket egy közös kikapcsolódásra 2006. 

június 9-én. A három generáció együtt vett részt a programon. 

A lelkes gyerekhadak öt csoportra 

osztva indulhattak el a kihívást jelentõ 

akadálypályán. Ügyességi és 

agytekervényeket megmozgató fela- 

datok várták õket, melyeken magukat 

átverekedve jutottak el a hétfejû sárkányig. 

Sárkányunkat, melyet 

a bokorra tûzve keltettünk életre, 

egy ügyes leányzó készítette. 

A fenevad hét feje a 

fõbûnöket szimbolizálta, amelyekkel 

nap mint nap 

szembe kell néznünk. Vízzel 

félig megtöltött pillepalackokat 

fölcímkéztünk a bûnök 

neveivel és az a csapat kapta 

a legtöbb pontot, aki a kislabdával 

többet tudott kidobni a 

helyérõl, semmisített meg. 

- 14 - 

A jól megérdemelt munka után 

pihenés és terített asztal várta ifjú 

bajvívóinkat. A csemegézést követõen 

eredményhirdetésre és jutalomosztásra 

tereltük össze a lurkókat. 

Ezután a fiúk labdarúgással, 

a lánykák pedig 

szelídebb játékokkal múlatták 

a hátralévõ idõt. 

Amíg a gyerekek játszottak, 

gitárosunk is megérkezett 

és a húrok közé 

csapott. Három generáció 

- ugyanis a szülõkön kívül 

a nagyszülõk is megtisztelték 

az eseményt - dalolt 

együtt és tanult új énekeket 

Gábortól. Nagyon élveztük 

az együttlétet. 

Sötétedéskor a tûz is fellobbant, s 

ennek barátságos melegében pakoltuk 

össze a játékokat és az egyéb 

kellékeket. 

Kicsit fáradtan, de boldogan és 

hálatelt szívvel köszöntük meg Mennyei 

Atyánknak a kapott kegyelmeket, 

az esõvel fenyegetõ elõrejelzés 

ellenére a jó idõt, a gyerekeket és 

szüleiket, akik tennivágyásukkal és 

tevékeny szeretetükkel tették élõvé 

közösségünket. 

Veszprémi Érsekség Lelki Egészség Szolgálata, Devecser 

Dr. Sallai János klinikai gyermekpszichológus kéthetente csütörtöki 

napokon várja azokat, akiknek segítségre, tanácsra van szüksége. 

Dr. Széplaky Annamária minden hónap második és negyedik keddjén 

családterápiás rendelést tart. 

Dr. Folly Éva a hónap elsõ és harmadik szerdáján segítõ beszélgetésre 

hívja a lelki problémákkal küzdõket. 

A rendelésekre elõzetes bejelentkezés, idõpontkérés szükséges. 

Folly Eszter 

Címünk: 

Veszprémi Érsekség Családpasztorációs 

Irodája 

8460 Devecser 

Miskei út 47. 

Tel.: 88/223-960, 30/436-2449, 

E-mail: 

csaladiroda@somlo.hu

Emlékeim 1956-ról 

Az írás szerzõje kislányként élte meg 1956-ot egy faluban. 

Az alábbiakban az õ benyomásait olvashatjuk. 

1956-ban második osztályos voltam. 

Egy õszi reggel azt vettük észre 

belépve az osztályba, hogy a címer 

helyett egy feszület van a falon. A 

tanító nénink sírva jött be, elimádkoztuk 

a Miatyánkot, aztán elkezdõdött 

a tanítás. Nem értettük sehogy 

sem, mert addig csak a hittanórákon 

imádkoztunk. A tanítás végeztével 

ismét ima, az Üdvözlégy 

Mária. Otthon a szüleim izgatottak 

voltak, de nem tudtam miért. Aztán 

egyszer csak megszólalt a hangosbemondón 

a rádió hangja: "hazudtunk 

nappal, hazudtunk éjjel, hazudtunk 

minden hullámhosszon". 

Egyik nap a káplán sietõsen jött 

hozzánk - édesapám volt a sekrestyés 

- , kérte a szüleimet, ha jönnek 

emberek a faluból, tagadjuk le. 

Felkelõk voltak, akik szerették volna, 

ha a káplán a csoport élére áll. 

Õ ezt nem vállalta, s amint kivettem 

a felnõttek beszélgetésébõl, politikai 

fogolyként szabadult nemrégiben. 

Másnap nagyanyám 

és édesanyám 

kamrát meszelt, mi a 

barátnõmmel nagy 

tettet hajtottunk 

végre. Õ lesett, én 

meg mésszel rámázoltam 

a falra egy 

nagy F betût az 

"éljen a párt" felirat 

elé. 

A felnõttek izgatottan 

tárgyalták, 

hogy ez a fiú, meg 

az a fiú is eltûnt a 

faluból, disszidáltak 

mondták. Sehogy 

sem értettem a szüleimet, 

mi miért nem 

kelünk útra. 

Hallottuk azt is, hogy az adószedõnek 

beverték kõvel az ablakait 

keresetlen szavak kíséretében . 

Egyik este hatalmas hangzavar 

volt a faluban. A húgomat a szüleim 

lefektették, engem pedig felöltöztettek, 

kézenfogtak, és mentünk a tanácsháza 

felé, ahonnan a hangok 

jöttek. Tisztes távolban megálltunk. 

A tanácsháza udvarán rengeteg 

ember, erõs hangok, egy a falunak 

sokat ártó alkalmazottat vertek. Fel 

akarták akasztani. A párttitkárnak 

sikerült õt kimenekíteni és az erdõn 

át valahogy a saját falujába juttatni. 

(Ezt csak mostanában tudtam meg 

az egykori párttitkár lányától). 

Szüleim nem sokáig ácsorogtak ott, 

hazamentünk. 

Aztán egyszer csak nagyon 

csendes lett a falu. Elmaradt az ima 

is az iskolában. A felnõttek komor 

arccal jártak. Késõbb hallottuk, 

hogy éjszakánként megjelent egy 

nagy fekete autó, és összeszedte a 

15 

CSALÁDOK VIDÉKEN 

1 9 5 6 

2 0 0 6 

hangadókat. Az egyikük felesége 

megkérdezte a letartóztatáskor: Mit 

csomagoljak a férjemnek? Törülközõt 

és szappant. - hangzott a felelet. 

Évek múlva megtört öregemberként 

jött haza ez az ember. 

Szüleim nem beszéltek elõttem, 

arról mi történt. Én éltem a gyerekek 

boldog életét. Fiatalkoromban 

jóapám sokat politizált, de 56-ról 

nem esett szó. A 90-es évek fordulóján, 

szemem-szám nyitva maradt a 

hírek hallatán. Én nem tudtam hol 

éltem. Azt hiszem, ezzel nem voltam 

és nem vagyok egyedül. 

Számomra az a legborzasztóbb, 

hogy úgy nõttünk fel, hogy errõl 

semmit nem tudtunk. A szocializmus 

éveiben tilos volt 1956-ról nyíltan 

beszélni. Nem szólhattak a túlélõk, a 

szabadultak sem. Nagyon igaza van 

Illyés Gyulának, valóban úgy érzem 

ebben az országban a zsarnokság 

térnyerése által "mindenki szem a 

láncban". (Igaz nem mindenki önkéntes 

alapon.) 

Mit tehetek én személy 

szerint, kérdezi magától 

az ember. Szerintem 

a megismert igazságot 

nem lehet elhallgatni. 

Ha méltón ünnepeljük 

március 15-ét, október 

23-át is ugyanúgy 

kell megünnepelnünk. 

Tudatosítani kell magunkban, 

hogy nemcsak 

egy országban élünk, 

hanem egy nemzet életének 

aktív részesei vagyunk, 

és felelõsséggel 

tartozunk egymásért. 

Marosszékyné Csósza Mária

ÉLETÜNKBÕL 

Néhány baráti házaspárral már 

évek óta dédelgettük az álmot, hogy 

családos közösséget szervezzünk. 

Régebben is résztvettünk már különbözõ 

imacsoportokban, de annyira 

jól éreztük magunkat az egyházmegyei 

családi napokon, hogy szerettük 

volna nálunk is hasonlóan megélni a 

találkozásokat. 

Jó az egyéni részvétel is a lelki 

épülésünket szolgáló eseményeken, 

de szerintünk fontos, hogy a házaspárnak 

együtt is legyenek ilyen élményei. 

Közösségünk tagjai számára 

az is fontos, hogy gyermekeink 

megfelelõ társaságra találjanak. 

Kis csoportunkkal 2005. õsze óta 

havonta egyszer találkozunk, vasárnaponként 

a 9 órai szentmise után a 

plébánia közösségi termében. 

Egyelõre öt család tartozik a 

közösséghez: az Ay, Bruckner, Gubicza, 

Munkácsi és a Szabó családok. 

Nyitottak vagyunk újabb családok 

befogadása felé is. 

Összejöveteleinken általában 

Gabriel Calvo: Szemtõl szemben c. 

könyve alapján beszélgetünk, gyermekeink 

pedig a szomszédos teremben 

játszanak, esetenként gyerekvi- 

- 16 - 

gyázó felügyelete alatt, máskor pedig 

egymást szórakoztatva. A nagyobbacskák 

ilyenkor igen ügyesen terelgetik 

a kisebbeket. 

Fontosak a közösen átélt kötetlen 

programok is. Iyenek voltak például a 

kirándulások sora, a születésnapi 

zsúrok, és a nagyon jól sikerült szilveszteri 

buli is. 

Sajnos a nyáron nem sikerült 

igazán összehozni a csapatot, de azért 

Füreden - kisváros lévén - gyakran 

összefutunk a strandon vagy séta 

közben is valahol. 

Munkácsiné Bea 

Fiaataal ppárok kközösségee VVeeszprémbeen 

Miután mindketten gyakorló 

keresztény családból származunk, egyértelmû 

volt számunkra, hogy egyházi 

esküvõt szeretnénk tartani. Így kerültünk 

a 2006. februárjában elindult 

oktatás "jegyescsapatába". 

Az elsõ alkalommal már az is meglepetés 

volt, hogy az elõadásokat házaspárok 

tartják. Nagy hasznát vettük 

ennek, hiszen õk nemcsak a házasság 

lelki oldalát mutatták be nekünk, hanem 

igen sok gyakorlati "tudnivalóra" is felhívták 

a figyelmünket. Sok olyan 

témáról volt szó, amit az ember ismer 

ugyan (pl. fontos az egymással eltöltött 

minõségi idõ, a kommunikáció stb.), de 

nem árt a házasság elsõ percétõl - sõt, a 

jegyesség idején is - odafigyelni arra, 

hogy kapcsolatunk igazán értékes 

legyen, és az is maradjon. 

A beszélgetés eleinte nehezen indult, 

de csoportvezetõink segítettek, hogy 

megnyíljunk egymás elõtt. A késõb- 

CC ss aa ll áááá dd kk öö zz öö ss ss éé gggg 

BB aa ll aa tt oo nn ff üü rr ee dd ee nn 

biekben már meg mertük osztani egymással 

gondolatainkat egy-egy témában, 

felszabadult, vidám hangulatban 

folytak az eszmecserék. A mi "kiscsoportunk" 

olyannyira összerázódott, 

hogy 5-6 párral azóta is összejárunk 

havonta egyszer "önszorgalomból" 

további témák megbeszélésére. 

A nyár elején egy kirándulást is 

szerveztünk. A gyalogtúra 

Vinyén indult, a Cuhapatak 

völgyében sétáltunk, 

a megduzzadt patakon 

való híd nélküli átkelések 

alaposan próbára tették ügyességünket. 

A délutáni 

hazaindulás elõtt még pár 

órás pihenõt tartottunk, ahol 

szalonnasütéssel, közös 

játékkal mulattunk az 

idõt, így a csapat még jobban 

összekovácsolódott. 

A kurzus azért is 

hasznos volt számunkra, mert hasonló 

gondolkodású párokat ismertünk meg, 

új barátokra tettünk szert, akikkel az 

oktatás után is találkozunk. 

A nyári szünet után, szeptembertõl 

folytatódnak összejöveteleink és további 

közös programokat is tervezünk. 

Hrabovszki Cecília és Keszthelyi Kristóf

CSALÁDTÁBOR 

A veszprémi Regina Mundi plébánia idei családos táborát 2006. augusztus 

24-27. között tartották Iszkaszentgyörgyön 6 család és a segítõik részvételével. 

Táborunk lelki hátterét a MÉCS 

füzetek anyagai szolgáltatták. 

Elsõ témánk a családi ima volt. A 

beszélgetés alapját az eltérõ imamódokon 

kívül fõleg a gyerekekkel való 

ima adta. Sok téma elõjött, ami aztán 

még visszaköszönt a késõbbi beszélgetések 

alatt is. 

Az elõadás után érkezett meg hozzánk 

Tóth Gyula atya, õ tartotta aznapi 

szentmisénket. 

Pénteken a reggeli imát a gyerekek 

nagyon élvezték: ütemre rázták 

a rizses ping-pong labdákat, énekeltek, 

meg az álmaikról beszéltek. Ezután 

a családon belüli kommunikációval 

foglalkozó beszélgetés következett 

Megtudtuk, hogy a férfiakat a váratlan 

helyzetek okozta alkalmazkodás 

kényszere visszahúzódásra, 

magukba zárkózásra és erõs összpontosításra 

készteti, míg a nõket feldúlja, 

kiborítja és érzelmileg megviseli. 

A délutáni elõadás témája a családi 

szokásokkal foglalkozott. Itt ért 

össze igazából az eddig elhangzott 

két téma: az imádkozás rendje és az 

egymással való egyeztetés folyamatos 

és szükséges eleme annak, hogy 

saját szokásai legyenek 

egy családnak. Igazából 

már az imarend is egyfajta 

szokás, amiben sajnos 

sokunknak semmilyen 

használható tapasztalata 

nincsen a szülõi házból, 

ezért saját magára van 

utalva. 

A beszélgetés után tettünk 

egy nagy kört táborhelyünk 

körül, megmásztunk 

kisebb dombokat, a 

bátrabbak még sziklát is. 

Az esõ utáni erõs szél 

gyönyörû tisztára fújta az 

idõt, messze el lehetett 

látni. Nagyon szép volt a környék! 

Vacsora után begyújtottuk a professzionálisan 

összerakott tábortüzet. 

Az altatás után diameditáció 

következett. 

Szombaton a reggeli ima után 

érkezett meg Halmágyi Zoltán atya 

Jásdról, és a Ménesi házaspár, Krisztina 

és Balázs, a MÉCS családmozgalom 

magyarországi elindítói, jelenlegi 

vezetõi. Közös szentmisénk után 

az õ elõadásukat hallgathattuk meg. 

Témájuk a család külsõ hivatásának 

bemutatása volt saját példájukon keresztül. 

Az elõadás elsõ harmada 

arról a sok pozitív élményrõl szólt, 

amit Krisztináék átéltek a MÉCS 

mozgalom elindítása által. Ezen kívül 

beszéltek még a vezetéssel járó kísértésekrõl 

illetve a saját családi élettel 

való összeegyeztethetõségrõl is. 

Ebéd után amíg a gyerekek aludtak 

számos segédanyaggal kísért elõadást 

hallgattunk a Szentlélek adományairól. 

Este vacsora után megint tábortüzet 

gyújtottunk, a gyerekek medvére 

sõt még fókára is vadásztak! 

Este egy rövid Taizé-i imaestet 

17 

ÉLETÜNKBÕL 

tartottunk. A bensõséges dallamok 

alól kinyúló csend és a mécsesek fénye 

szép befejezése volt a napnak. A 

gyertyák meleg fényében elmondott 

csendes imáknak nem nagyon akart 

vége szakadni, hirtelen nehezen akartunk 

kimenni a kápolnából. Egyikünk 

ezt így fogalmazta meg: 

"Soha nem csengtek-zengtek még 

az Üdvözlégyek így, ilyen lágyan, 

ilyen kedvesen, ilyen félve , tisztelettel, 

szeretettel, és remélve, mint most. 

Világosodik a hivatásunk ...?! Hát 

világosítsuk, ragyogjunk, váljunk egy 

nagy engesztelõ lánggá ... mindanynyian 

együtt. Gyûjts egybe magadnál 

mindnyájunkat a Te fölséged színe 

elõtt mindörökké. Amen." 

Az utolsó nap is tartalmasan telt, 

szentmisén vettünk részt majd egy 

Salkaházi Sára életérõl szóló totót 

töltöttünk ki, ezzel is kicsit talán jobban 

megismerve a legújabb magyar 

boldoggá avatott életét. Hazafelé még 

egy rövid, fél órás túra keretében 

megálltunk a római fürdõnél. 

Összességében egy nagyon jó 

tábort tudhatunk magunk mögött. 

Örültünk, hogy Olgi néni is el 

tudott jönni velünk. Az 

elõadások alatt a gyerekek 

vele játszottak, ragasztottak, 

festettek, 

szineztek, olvasgattak. 

Mi, szülõk, örömmel tapasztaltuk, 

hogy nem 

csak számunkra szolgált 

feltöltõdéssel a tábor, 

munkáik alapján gyerekeink 

is sokat fejlõdtek, 

ügyesedtek. Külön köszönjük 

Olgi néninek a 

sok segítségét és a gyerekek 

iránti szeretetét, 

amivel körülvette õket. 

Tátrai család

ÉLETVÉDELEM 

Minden ember egyszeri és megismételhetetlen 

csoda. Csoda, hogy én 

vagyok, hogy te vagy és mégis az 

emberi élet kezdetétõl a végéig védelemre 

szorul. Védeni azt kell, akit 

támadnak, létét óvni kell, ha rendkívül 

becses. Van-e az embernek 

életénél nagyobb kincse? Nincs, mert 

"az ember élete Istentõl van, az Õ 

ajándéka, az Õ képmása és hasonmása, 

életleheletébõl való részesedés” 

(Evangélium vitae, II. János Pál 

pápa). A keresztény testvérek számára 

ez bizonyosság, az élet értelmét 

õszintén, igaz szívvel keresõk tudják 

becsülni és védeni az életet. 

A világi tapasztalat rádöbbent 

arra, hogy a súlyos társadalmi és 

erkölcsi válság "haláldemokráciát" 

hoz létre, ahol megkérdõjelezhetõ az 

... az élet súlyos, 

de nagyon szép! 

emberi élet kezdete, "abortuszkultúrának" 

nevezhetõ a magzatgyilkosság. 

Az eutanázia emberi jogként 

Azz Azz ééllet nnagysáága 

Életvédelem aa ffooggantatástól aa ttermészetes hhaláligg 

létezhet, holott a gyógyíthatatlan 

betegeknek fizikai fájdalmaik 

enyhítéseként gondoskodásra 

és határtalan szeretetre 

van szükségük. 

A természetjogot alapkõnek 

tekintõ ember számára az 

abortusz és az eutanázia fõbûn, 

mert gyilkosság, a sterilizálás 

csonkítás, az egynemûek "házassága" 

és a drogliberalizáció 

elvetendõ utálatos dolog. Az élet 

minõségének rontására, 

végsõ soron kioltására irányul. 

Az élet egyedüli ura Isten, 

az ember nem rendelkezhet 

vele életellenesen, és az isteni 

törvényekkel szemben. Történelmi és 

tapasztalati tény, hogy ha az ember 

mégis megteszi, súlyos árat kell fizetnie 

érte. 

Én úgy látom, és közel hatvan és 

távlatából belátom, hogy az élet súlyos, 

de nagyon szép. Bánat és fájdalom 

nélkül nem láthatnám az élet 

szépségét "nagyon"-nak. Az élet 

csoda voltát mindig tanúsítják gyermekeink 

és unokáink ragyogó létükkel, 

hogy "az élet él és élni akar". 

- 18 - 

Szent Pál az emberi élet titkának 

hármas megnyilvánulásáról beszél. 

(Tessz. 5,23) Megkülönböztet testi, 

lelki (psyché) és szellemi (pneuma) 

életet. Az emberi élet mindhármat 

egységbe foglalja. Óvnunk kell tehát 

mindhármat külön-külön és együttesen, 

hogy életünk teljes legyen, és 

bõségben legyen. 

Csné dr. Király Beáta

ÉÉ ll ee ee tt üü nn k k bb bb áá ll vv áá nn yy yy aa aa ii 

A tízparancsolatban azt olvashatjuk, 

hogy ne készíts magadnak 

faragott bálványokat. Majd késõbb a 

115. zsoltár arról ír, a pogányok azok, 

akik így tesznek. Vajon mi, akik 

magunkat megtért kereszténynek 

tartjuk, nem viselkedünk-e 

néha úgy, mint a pogányok? 

Valószínûleg megnyugtatjuk 

magunkat azzal,hogy nem, mi 

nem vagyunk ilyenek, hiszen 

szobánk falán ott függ a kereszt 

és más vallások jelképeit sem 

tesszük ki az asztalunkra. De 

valóban nincsenek életünkben 

bálványok? 

Egy gyermek ha gyerekkorában 

nem kap elég szeretetet,vagy 

ha nem úgy szeretik 

ahogyan az számára jó lenne, 

akkor elkezd fantáziálni. Ha 

kislány, akkor beöltözik királykisasszonynak, 

és elképzeli 

magát ebben a szerepben. Elképzeli 

a leendõ férjét, az álomherceget, 

aki a fehér lovon 

belovagol az életébe, feleségül 

veszi õt, kényezteti, állandóan vele 

van, és mindennél, mindenkinél jobban 

szereti. A herceg valóban meg is 

érkezik, és minden úgy történik, mint 

a mesében. De egyszer csak eljön a 

pillanat, mikor a férj egy este közli: 

"Drágám, ma elmegyek a barátaimmal 

a focimeccsre." A feleség nem 

érti a helyzetet: "De hogy mehetsz el? 

Hát nem szeretsz engem?" "Dehogynem 

- válaszolja a férj. A meccs 

után jövök, és akkor veled leszek." 

De a feleség csalódott, hiszen a 

hercege leesett a lóról. Õ elképzelt 

magának egy férjet, felépített egy 

bálványt, hogy milyen is egy férj, aki 

szereti õt, aki csak érte él. De ez a 

bálvány most hirtelen ledõlt és ráesett. 

Valahogy így vagyunk mi is, 

bálványokat építünk, a szeretet 

bálványait. A szeretet éltetõ elemünk, 

szükségünk van rá, nélküle szinte 

képtelenek vagyunk élni. Gyermekkorunkban 

természetesen valamenynyien 

kapunk szeretetet, ki így, ki úgy. 

Ha ez kevés volt számunkra, akkor mi 

magunk álmodjuk meg, hogy milyennek 

kellene lennie a szeretetnek, ami 

után vágyakozunk, vagy egyszerûen 

azt tesszük bálvánnyá, amit addigi 

életünkben megtapasztaltunk. 

Mindannyiunknak vannak ilyen 

bálványai. Azt gondoljuk, ha szeret a 

másik, akkor úgy viselkedik, ahogy 

mi szeretnénk. Ha szeret a gyerekem, 

akkor nem járat le mások elõtt. Ha 

szeretne a férjem, akkor nem kívánna 

tõlem ilyen rendet. 

Ha szeretne az anyósom, 

nem beszélne 

velem így. Ilyen 

és ehhez hasonló 

gondolatok mindannyiunk 

fejében 

keringenek. Ennek 

az a veszélye azontúl, 

hogy csalódunk, 

és nem kapjuk meg 

azt, amit várunk, 

hogy másokat viszont 

manipulálni 

- 19 - 

ÚJ ÉLETET A CSALÁDOKNAK 

kezdünk, feltételeket szabunk számukra, 

hogy hogyan szeressenek 

minket. 

De ez nem az a szeretet, amirõl a 

Szeretet himnusz beszél, ez már a mi 

emberi, bálványszeretetünk, ami manipulál, 

és feltételeket szab. Pedig 

Jézus arra hív minket, hogy úgy 

szeressük egymást, ahogyan Õ 

szeretett minket (Jn.13,34). Az Õ 

szeretete pedig az Atyától való, aki 

maga a szeretet, és akinek a szeretete 

feltétel nélküli. 

Erre az útra hív minket az Úr. 

Nézzünk magunkba, vizsgáljuk 

meg, vannak-e a mi életünkben, 

szeretetünkben is bálványok! Vannak-e 

dolgok, amiket elvárunk 

gyermekünktõl, házastársunktól, 

felebarátunktól? Ha igen, álljunk az 

Úr elé, és tartsunk bûnbánatot! 

Könnyedén megtehetjük ezt, hiszen 

biztosak lehetünk a bocsánatában, 

mivel Õ megígérte ezt nekünk, és 

megtartja az Ígéreteit. 

Ha meg tudunk szabadulni 

ezektõl a bálványoktól, szabadokká 

válhatunk arra, hogy elfogadjuk Isten 

feltétel nélküli szeretetét úgy, ahogy 

Õ küldi számunkra. És továbbadhatjuk 

azt, áldássá válva így mások 

számára. Ehhez kérjük az Úr áldását 

mindannyiunk számára! 

Erdõssy Krisztina

SCHSÖNSTA SCHSÖNST TT 

- 1956-ban egy tizenhét éves fiatalember 

átszökött Ausztriába, majd 24 év után 

1980-ban legálisan hazatelepült Magyarországra. 

Mi történt a két dátum között? 

Róbert: Érettségi, egyetemi tanulmányok, 

teológia, hitoktatói munka. Szerencsére 

már korán, 1957-ben találkoztam 

Õry Miklós jezsuita professzorral, aki 

segített tisztázni az akkor még fennálló világnézeti 

kételyeimet. A kommunizmusban 

nõttem föl. Az iskolában az ateista materializmust 

tanították, és ezt én elfogadtam. 

Õ volt az elsõ az életemben, aki felfedte 

elõttem, hogy azok az istenellenes érvek, 

amelyeket belém oltottak az iskolában, 

hamisak. Neki sokat köszönhetek 

azért, hogy hívõ ember lettem. 

Kamaszos vagányságból mentem el. A 

határátlépés után hamarosan Grazba kerültem. 

Az egyetem épületében hangosbemondón 

hirdették, hogy jelentkezzen, aki 

tanulni akar. December közepén már Tirolban 

voltam, Innsbruckban, egy magyar 

iskolában. Ott azonban már nem fértünk 

el, ezért rövid idõ után egy közeli faluban, 

Gnadenwaldban egy használaton kívüli 

szállodát rendeztek be iskolának és diákotthonnak. 

- Ön azonban valójában nem tanulni 

akart, hanem hazajönni… 

Róbert: Néhány hónap után eszméltem 

rá arra, hogy én tulajdonképpen nem 

akartam a hazámat elhagyni. Olyan erõsen 

éreztem az ellentmondást ezen belsõ beállítottságom 

és azon tény között, hogy külföldön 

vagyok, hogy lépnem kellett. 

Jeleztem szándékomat az iskola vezetõségének. 

Kitûzték az indulás napját. El is 

készültem, és vártam a rendõrautót, amivel 

bevisznek Innsbruckba. Eközben szólt az 

egyik iskolatársam, hogy menjek az irodába, 

postám érkezett. Egy levél és két lap 

AKIK A SZERETETÁRAMLATOT 

BEFOGADTÁK I. 

Gódány Róberttel és Ritával, a Schönstatti Családmozgalom magyarországi 

vezetõivel az Adja tovább a mikrofont! c. rádiómûsorban a 

szerkesztõ, Mezei Károly beszélgetett. A riport rövidített változatának elsõ 

részét közöljük most, a folytatás következõ számunkban lesz olvasható. 

várt a már régen meghalt édesanyám 

húgától és a gimnáziumi osztálytársaimtól. 

Mindegyikben az állt, nehogy haza menjek, 

mert veszélybe kerülök. 1957 elején már 

világossá vált számukra, hogy a forradalomban 

való részvételem miatt megtorlásban 

lenne részem, ha az úgynevezett pufajkások 

kezei közé kerülnék. 

- Elkezdõdtek a hosszú külországbeli 

évek. Rita asszony, mikor, milyen körülmények 

között találkozott Róberttel? 

Rita: Szegeden német szakos voltam 

az egyetemen. 1965 nyarán Bécsbe mentem 

a nyári szünetben, ahol rokonaim laktak, 

hogy gyakoroljam a nyelvet. Egy magyarok 

lakta házban, 

a Pázmáneumban találkoztunk 

Róberttel, 

aki közben osztrák 

állampolgár lett. Egy 

év múlva házasságot 

kötöttünk Magyarországon, 

és konzuli 

útlevéllel hivatalosan 

kivándorolhattam… 

- Ezt megelõzõen 

Ön már három-négy 

évvel korábban találkozott 

Joseph Kentenich 

atyával, ugye? 

Róbert: Mielõtt 

errõl a találkozásról beszélnék, meg kell 

említenem, hogy 1959-ben egyetemi hallgatóként 

Német-országban megismertem a 

Schönstatt mozgalmat. A nyári szünetben 

töltöttem ott néhány napot, s ez meghatározta 

további életemet. Megtaláltam azt 

a kereszténységet, melyet kerestem, és 

amelyet a mai napig igazinak tartok. 

Érdekelt természetesen az az ember, aki 

egy ilyen jelentõs mû létrehozásában lehetett 

a Gondviselés eszköze. 1962 novemberében 

és decemberében voltam nála az 

Egyesült Államokbeli Milwaukeeban. 

Kentenich atya ekkor 77 éves volt, és már 

- 20 - 

több mint tíz éve élt ott számûzetésben. 

Errõl a nagy nyilvánosság semmit sem 

tudott, mert õ csendben, zokszó nélkül 

viselte el az egyházi vezetõk döntését. 

- Ha Kentenich atya egyházi 

számûzetésbe került, akkor feltételezhetõ, 

hogy tevékenysége nem tetszett az akkori 

vezetõségnek. 

Róbert: Nem voltak hozzászokva 

ahhoz, hogy öntevékeny, élõ közösségek 

jönnek létre az egyházon belül. A II. Vatikáni 

Zsinat megújult egyházképére volt 

szükség, hogy megértsék Schönstattot. 

- Az 1962-es találkozás Kentenich 

atyával az Ön jövõjét is 

kijelölte. Milyen feladatot 

kapott tõle? 

Róbert: Beszélgetéseink 

során elhangzottak 

olyan dolgok, amelyeknek 

az értelmét csak 

évtizedekkel késõbb fogtam 

föl. Azt mondta: 

"Csak be kell fogadnia a 

szeretetáramlást és hagynia, 

hogy az átjárja, és 

keresni embereket, akik 

képesek ezt befogadni. 

És aztán majd, ha egy 

kis csapatot alkotnak - 

nem kell, hogy sokan 

legyenek - akkor majd vezessék a 

folyamot Magyarországra, Magyarországról 

Oroszországba…" - (tudta, 

hogy hat éven keresztül oroszul is 

tanultam). 

Én ezt magnetofonra rögzítettem, 

de a további években nem foglalkoztam 

a szalaggal. Amikor már Magyarországon 

voltunk, elõvettük és 

meghallgattuk a régi felvételt. Megdöbbenve 

állapítottuk meg, hogy amit 

akkor mondott, az beteljesült anélkül, 

hogy ez bennem valaha is 

tudatosult volna…

A program péntek este kezdõdött, Radványi Balázsnak 

(a Kaláka együttes tagja) és zenész barátainak színvonalas 

koncertjét hallgathattuk meg. A résztvevõk nagyon 

õszintén tettek tanúságot arról, hogy számukra mit 

jelent a MÉCS-hez való tartozás. 

Másnap reggel zsolozsmával kezdtünk, majd Bíró 

László püspök atya és Mészáros Domonkos atya bevezetõ 

elõadásait hallgattuk meg arról, hogy mit jelent 

keresztényként "só"-nak, "a világ világosságának" és 

"hegyre épült város"-nak lenni. Az elõadásokat minden 

alkalommal egy-egy pap (Czap Zsolt, Butsy Lajos és 

Szláby Tibor atya) és egy család személyes tanúságtétele 

követte (Simon, Tátrai 

és Orbán család). A 

Jubileum lelki ívének 

mindhárom témájához 

látókör-bõvítõ, 

vagy aktuális kérdéseket 

bemutató elõadások 

is kapcsolódtak. 

Lisztóczky László 

irodalomtörténésztõl 

áttekintést és iránymutatást 

kaptunk, 

hogy a magyar irodalom, 

a magyar nyelv 

ismeretén és szeretetén 

keresztül miként 

erõsödhet közösségi, 

nemzeti identitásunk. 

Dabóczi Rita szerzetes, gyermekpszichológus a kamaszok 

neveléséhez adott hiteles támpontokat, figyelmeztetve 

a személyes példamutatás és az ima erejére. 

Márki László az Európai Nagycsaládos Szövetség alelnökeként 

matematikusi hivatásához hû precizitással 

vezette le, hogy a MÉCS Családközösségek milyen társadalmi 

küldetés elõtt állnak. 

A felnõtteket, szülõket megszólító elõadások alatt 

korcsoportonként minden gyerek és fiatal tartalmas 

programokkal gazdagodhatott, ahol a kézmûves és lelki 

programok (beszélgetések) kiegyensúlyozott arányban 

álltak a játékkal, sporttal. A szombat esti "jubileumi 

mulatság" egyszerre volt forgószélszerûen magával 

MM ÉÉ CC SS JJ UU BB II LL LL EE UU MM 

- 21 - 

MÉCS 

A MÉCS Családközösségek plébániai alapon szervezõdõ, szentségi házasságban élõ házaspárokból álló csoportok. 

Céljuk, hogy a házaspárok és rajtuk keresztül a családok a közösség ereje által keresztény hitükben elmélyülve és 

megerõsödve egyre hitelesebben élhessék meg krisztusi hivatásukat a világban. Házascsoportjaik jelenléte erõsíti a plébániai 

közösséget, és a házaspárok a társadalomban is könnyebben és tudatosabban találják és állják meg helyüket. 

Magyarországon az elsõ MÉCS Családközösségek 1996-ban indultak. Jelenleg mintegy 50 családközösség mûködik az 

országban. A MÉCS Családközösségek magyarországi vezetõi Ménesi Balázs és Krisztina. A közösségek alakulásának 10 

éves jubileumát május utolsó hétvégéjén Balinkán szervezték meg. Veszprémbõl a Tátrai család vett részt a programon, az 

alábbiakban az õ beszámolójuk következik. 

ragadó és sallangmentesen ünnepélyes. Ebben nagy 

szerepet játszott a MÉCS jubileumi torta, a fotópályázat 

eredményhirdetése és a MÉCS fényei címû esti paraliturgia. 

De legalább ennyire emelte az ünneplés hangulatát a 

Bohém Ragtime Jazz Band koncertje, a Szárma népi 

zenekar táncháza vagy az éjszakai tûzijáték. 

A vasárnapi programban két külföldi elõadó házaspár 

is szerepelt. Tony és Lily Gauci a Keresztény Családközösségi 

Mozgalom korábbi európai vezetõi Máltáról, 

Nop és Elma Muangkroot, a MÉCS világszervezete, a 

különbözõ kontinenseken mûködõ ICCFM vezetõi Thaiföldrõl 

érkeztek Magyarországra. 

A hálaadó szentmisére a 

legnagyobb terem - ahol az 

elõadásokat hallgattuk - 

már teljesen otthonossá 

vált. Az érkezéskor üres 

tornateremként birtokba 

vett helyiség falait a családközösségek 

által készített 

színes, fényképes tablók, 

beszámolók és vallomások 

díszítették. A MÉCS 

Napok pillanatokba sûrített 

képi élményeit bibliai idézetekkel 

elmélyítõ fotókiállítás 

pedig abban segített, 

hogy a terem liturgikus térré 

változzon. Az oltárként 

használt asztal is virágdíszbe 

öltözött, s az oltár elõtt a gyerekek kézmûves 

alkotásai álltak. A vizuális élményt a közös éneklés, dicsõítés 

odaadottsága és színvonala csak tovább fokozta. 

Összességében nagyon-nagyon jól éreztük magunkat! 

A csapat nagyon barátságos volt, jó volt az ismerõs 

arcokat is látni, beszélni velük. Mindannyiunknak meghatározó 

élmény volt ez a hétvége. 

Örülnénk, ha ezekben a megerõsítõ élményekben mind 

többen részesedhetnének. Minden érdeklõdõ kérdésére 

szívesen válaszolunk. 

Tátrai József és Tátrainé Radics Rita 

E-mail: ovismise@freemail.hu

GYEREKNEVELÉS 

AAAA cccc ssss aaaa llll áááá dddd ssss zzzz eeee rrrr eeee pppp eeee 

aaaa kkkk eeee rrrr eeee ssss zzzz tttt éééé nnnn yyyy hhhh iiii tttt mmmm eeee gggg éééé llll éééé ssss éééé bbbb eeee nnnn 

Nagyon gyakori tapasztalat, hogy sokan csak a bérmálásig 

katolikusok, s ez esetben a legtöbb kritika a hitoktatókat éri. Jogos 

e ez a kritika? A szülõk elküldik a gyermeküket -jó esetben õk is 

vele tartanak- vasárnaponként misére, járatják hittan oktatásra, és 

közben sulykolják a gyermekbe, hogy a bérmálásig hittanra kell 

járni. Ahitoktatóktól pedig azt hallják a gyerekek, hogy vasárnapi 

mise részvétel nélkül nincs elsõáldozás, nincs bérmálkozás. De ha 

az igazi belsõ tartalom és elkötelezettség hiányzik, akkor a felnõtt 

keresztény nagykorúság szentségének felvétele végsõ állomás is 

lehet, pedig ez lenne az igazi kezdet. 

Ha a családi környezet nem ad helyet a kereszténység 

megélésére, akkor sajnos a bérmálás után elhamvad az addig nyiladozó 

hit. Természetesen vannak kivételek, hiszen a "szél ott fúj, 

ahol akar", a kegyelem áradásának nem lehet ellenállni. Az emberi 

okoskodás sem fogja gátját szabni az Isten gondviselésének. 

De ha otthon is úgy éli meg a gyermek, hogy ezek csak külsõségek, 

akkor nem lesz meg számukra felnõttként a folytatás és 

csak egy emlék marad, hogy valaha bérmálkoztak. Sok gyermekben 

már ott van az általános gyakorlat, hogy csak addig lesz 

õ is katolikus, míg le nem zajlik a bérmálkozás. 

A II. Vatikáni Zsinat ugyan feladta a leckét: újarcú 

keresztényekre van szüksége a világnak. De sokan ma is úgy õrzik 

a kereszténységüket, mint valami becses mûemléket. Nem 

tudnak vele mit kezdeni. Vasárnapokon vagy ünnepnapokon 

lefújják róla a port, megszellõztetik, de a hétköznapi életükben 

nincs közük hozzá. Vannak, akik ragaszkodnak gyermekük megkeresztelkedéséhez, 

bérmálkozásához, a templomi esküvõhöz és 

temetéshez, de ennyi elég is nekik. 

A zsinat tiszta vizet öntött a pohárba. Keresztény az, aki vállalja 

Krisztus evangéliumi programját. Keresztény az, aki teljes 

életét ráteszi Jézus Krisztusra. Van egy kissebségben lévõ réteg, 

aki ezt megértette. A keresztények egyre inkább kisebbségben 

lesznek. Nem feltétlenül baj ez, de tudnunk kell, hogy ez napjaink 

valósága. A hit ajándék, el lehet fogadni, és lehet vele élni. Az 

ajándék mindenki számára fel van ajánlva, de pörgõs életünkben 

sokan elmennek mellette és otthagyják ezt az ajándékot "kicsomagolatlanul". 

A bérmálkozás szentségében megtörténik a 

Szentlélek kiáradása, de Isten nem fogja helyettünk elvégezni azt, 

amit nekünk kell elvégezni. És akkor szokott ott maradni az 

ajándék kicsomagolatlanul. Szabad akarat adatott meg az 

embernek és ezt Isten nem hagyja figyelmen kívül. 

Nagyon fontos kérdés, hogy a gyermek, akit beírattak hittanra 

és felveszi a szentségeket, tovább fog e menni az úton? Legtöbb 

esetben ez akkor történik meg, ha a szülei is keresztény értékrend 

szerint élnek, nem csak vasárnap 1 órára, hanem éjjel-nappal és 

mindig. Ha az ember minél teljesebben ember, akkor lesz igazán 

keresztény is! Nincs külön lelki élet és testi élet. Az embernek 

egyetlen, megismételhetetlen saját élete van. A keresztény ember 

számára ez az élet Istennek odaadott élet. Benne Isten fénye ég. Ha 

bensõséges és mély kapcsolatot tartunk fenn Istennel, és ez járja át 

a hétköznapi tevékenységeinket is, a gyermekünkben is ez válik 

természetessé és a hit ajándéka is ekkor lesz igazán elérhetõ és 

gyümölcsözõ. A hitben való életre elsõsorban a családi otthon 

neveli a gyermeket, a hitoktatás ezt csak kiegészíti. Annak a 

szülõnek, aki hite szerint él, akinek Isten léte mindennapjait átjáró 

nagy élmény, nem lesz nehéz ebbõl az élménybõl a gyermeke 

korának, fejlõdésének megfelelõen újabb élményeket átadni. 

Minél egyszerûbben formálja életét a szülõ, minél nagyobb a 

házastársak egymás, és a gyermeke iránti szeretete, minél nyitottabbak 

a világ felé természetes emberi jóságban, annál gazdagabb 

lesz bennük Isten élete, annál sugárzóbb, mélyebb lesz keresztény 

mivoltuk. Az újarcú keresztények nevelése a családban kezdõdik 

el, ezt nem várhatja el senki csupán csak a hitoktatóktól, és nem 

teheti õket felelõssé senki, ha a családban a gyermek nem Isten 

szeretetének, megélt jelenlétének légkörében éli meg mindennapjait. 

A családnak, a maga egészében kell magán viselnie azokat a 

vonásokat, amelyekre a világnak soha nem volt akkora szüksége, 

mint napjainkban: Jézus emberiességének és jóságának vonásait. 

C.K.Edina 

- 22 -

Hitre nevelés aa 

családban 

A hitre nevelés alapja, hogy a 

szülõnek legyen igazi, hiteles, megélt 

hite. A felszínes, látszatra törekvõ hiten 

a gyermek átlát, megérzi a hamisságot. 

Sajnos, a hit területén komoly 

hiányosságok tapasztalhatók a keresztények 

között is. Olvastuk például, 

hogy a keresztények mintegy fele nem 

hisz a feltámadásban. Egy plébános 

szerint még ennél is többen kételkednek 

benne. Nos, gondoljuk meg, már 

Szent Pál megmondta, hiábavaló a 

hitünk, ha nem hiszünk a feltámadásban. 

Igen fontos tudatában lenni, hogy a 

gyermek anyján, apján keresztül érzi 

meg Isten szeretetét, gondviselését. A 

kereszténnyé válást segíti, ha a szülõ 

kielégíti a gyermek alapigényeit: 

- a védettség- és fészekmeleg érzetet, 

tudni, hogy a szülõk mellette állnak; 

- biztonság igényét (ez inkább apai 

feladat); 

- szeretetet - olyannak fogadnak el, 

amilyen vagyok. 

Fontos az, hogy a gyerek lássa, a 

szülõk szeretik egymást. Érezze a 

gyermek, hogy a szülõknek hiányozna, 

ha õ nem lenne, pl. várják, amikor 

nincs otthon. A szülõ teremtsen kedvet 

az élethez, sugározzon optimizmust 

(jó kezekben vagyunk, a dolgok végül 

jóra fordulnak). 

Kiemelkedõen jelentõs, hogy 

milyen képe van a szülõnek Istenrõl. 

Nagyon negativ hatású, ha Istent félelmetes, 

büntetõ hatalomnak tartja, aki 

azt lesi, sõt várja, hogy valami rosszat 

tegyünk s akkor lecsaphat ránk. Ennek 

egyik változata, ha Istenbõl mumust, 

fegyelmezõ eszközt csinálunk s ezzel 

akarjuk sakkban tartani a gyermeket. 

A másik véglet sem szerencsés, 

amikor a gyermek kedvéért valamilyen 

olcsó Jóistent faragunk, esetleg 

egy nagy varázslót. Ekkor az imád- 

kozás szinte csak utasítás Istennek, 

hogy mit tegyen számunkra 

(mintha egy üzletben vásárolnánk). 

A hitre nevelés elõfeltétele, 

hogy egy végtelenül szeretõ, szabadságunkat 

tisztelõ, nekünk drukkoló, 

minket segítõ Istenképünk legyen. 

Ennek tükörképe a gyermek számára 

a szülõk viselkedése, beszélgetése a 

gyermekkel. Istenrõl nem elvont magyarázatok 

kellenek. A gyermek színvonalán 

beszéljünk Róla, számára 

életszerû, érthetõ szavakkal. Segítheti 

a megértést hasonlatok használata, 

mint pl. Isten olyan jó, mint egy jó 

apa, jó anya, csupa szeretet. Jézus is 

alkalmazta a hasonlatokat, amikor 

magyarázott az embereknek. Olyan 

Istent mutassunk, aki szereti az embereket, 

közel van hozzájuk. 

A szülõ folyamatosan mélyítse 

saját hitét, így tud csak helytállni a 

gyerekkel való beszélgetésekben. 

Optimális esetben a gyermek nyitott, 

sokat kérdez. Ezért is legyünk felkészültek. 

Vigyázzunk viszont, hogy 

olyat ne mondjunk, amit késõbb viszsza 

kell vonnunk, módosítanunk kell. 

Ha pedig valamit nem tudunk, ne 

tegyünk úgy, mintha tudnánk. Néz- 

- 23 - 

A PSZICHOLÓGUS GONDOLATAI 

GONDOLA AI 

zünk utána a dolognak s térjünk vissza 

a témára. 

Az imádkozást is a szülõktõl tanulja 

meg a gyermek. Lássa, tudja, hogy a 

szülõk imádkoznak - az apa is ! Érezze 

a gyermek, hogy milyen nagy ajándék, 

hogy Istennel mindig lehet beszélni, Õ 

mindig ráér, amikor beszélni akarunk 

vele. Az imádkozás köre bõvül a gyermekkel 

- az együtt imádkozó család 

nagyon lényeges része a hitre nevelésnek. 

A gyermek is egyre inkább 

bekapcsolódik. Nem a kötött szövegû 

imákat kell erõltetni. Hadd mondja a 

gyermek saját szavaival, amit gondol, 

érez. 

A szervezett hitoktatásnak az 

otthoni hitre nevelésre kell épülnie. A 

hitre nevelés nem hoz automatikusan 

hitet. A hit ajándék. Ha gyermekünk elkanyarodik 

hitünktõl, ne essünk kétségbe. 

Imádkozzunk érte s bízzunk Istenben, 

hogy Õ megtalálja a módját annak, 

hogyan szólítsa meg gyermekünket, 

ez lehet, hogy csak felnõtt korában 

következik be. 

Dr. Sallai János és Anikó

TERMÉSZET 

Nekünk, 

Veszprém megyeiembereknekkülönösen 

fontos a 

szõlõ- és bortermelés, 

hiszen az ország több híres 

szõlõtermõ vidéke is gyönyörû megyénkben 

található. Hiszen ki ne ismerné 

nemcsak kis hazánkban, hanem 

határainkon túl is a badacsonyi, 

a somlói és a jó füredi-csopaki borokat? 

Környékünk táji-természeti 

adottságai nagyon kedveznek a 

szõlõtermesztésnek. 

A bibliai kétezer éves tájban a 

füge, a gránátalma és a gabonanövények 

mellett az egyik legfontosabb 

- ha nem a legfontosabb! - gazdasági 

növény a szõlõ volt. Több ezer éve 

termesztik azon a vidéken is, hiszen 

már az Ószövetségben számos említése 

történik. A Biblia legvirágdúsabb 

fejezete, az Énekek éneke már szinte 

nem is gazdasági növényként, hanem 

dísznövényként említi: …menjünk ki 

a szõlõhegyre, nézzük meg, fakad-e a 

szõlõ vesszeje. Vajon kifeslettek-e 

virága bimbói…(Én 7.13) 

A szõlõ a legismertebb kúszónövény, 

melynek termesztésbe vonása 

homályba vész. Bizonyos azonban, 

hogy Krisztus Urunk elõtt már 

évezredekkel mûvelték, hiszen a Mózes 

által küldött kémek az Ígéret 

Földjén lemetszett szõlõfürtökkel tértek 

vissza bizonyítva a föld gaz- 

A s z õ l õ 

Én vagyok a szõlõtõ, ti a szõlõvesszõk (Jn 15,5) 

dagságát (Szám. 13,24). Mózes 

törvényei a szõlõre is kiterjedtek: Ha 

embertársad szõlõjében jársz, annyi 

szõlõt ehetsz, amennyit akarsz, egészen 

a jóllakásig. De kosaradba ne 

szedj belõle! (MTörv 23,24.) 

A szõlõket általában sorba ültették 

a domboldalakba. Érés idején tornyokból 

gondosan õrizték az állatok 

kártétele és a 

lopások viszszaszorítása 

miatt. 

Szüret után 

a termést 

nagy kádakban 

taposták. 

Egy részébõl 

mazsolapogácsát 

préseltek. 

Az erjedõ 

szõlõlevet új 

bõrbõl készült 

tömlõkbe (Mt 

9,17) vagy 

agyagkorsókba 

töltötték, így érlelték. 

Szüret idején a must, máskor a bor 

volt a legkedveltebb ital. A szõlõ 

Izrael nemzeti emblémái között a 

béke és a jólét jelképe volt. És melyik 

nemzet az, mely nem békét és jólétet 

kíván? Ezért is fontos kihangsúlyozni 

a szõlõ, mint szimbólum jelentõségét! 

Az evangéliumban gyakran hallhatunk 

Jézus szájából is a szõlõrõl. 

- 24 - 

Az egyik legismertebb a szõlõmûvesekrõl 

szóló példázata. Ebben a szõlõ 

az emberiséget, a híveket jelképezi. 

Bennünket ugyanúgy kell gondozni, 

lelkünket ápolni, védeni, mint a példázatban 

a szõlõt. A másik evangéliumi 

részben Jézus egyenesen a szõlõtõhöz 

hasonlítja magát. Nem véletlen, 

hiszen hallgatósága jól ismerte a 

szõlõt és annak mûvelési 

formáját, így még a tudatlanabbaknak 

sem esett 

nehezére megérteni a 

mondanivalót. A szõlõ és a 

szõlõmûvelés, szõlõmunkák 

összefonódása gyakori 

eleme az evangéliumnak. 

Megyénk útjait, hegyeit 

járva jusson eszünkbe a 

mottóban olvasható evangéliumi 

mondat! Mi a szõlõvesszõk 

vagyunk. A szõlõtõbõl 

hajtunk és életünk 

tõle függ. Különben lemetszenek 

és tûzre vetnek 

bennünket is, mint a 

szõlõsgazdák a venyigét megyénk 

szõlõterületein is. Ki szeretne erre a 

sorsra jutni? Inkább hozzunk mi is 

újabb és újabb szõlõvesszõket és 

nevelgessük, ápoljuk õket illetve 

vagdaljuk le vad hajtásaikat, hogy 

felnövekedve a szeretet gyümölcsét 

hozzák! 

Bruckner Attila 

REMÉNYFORRÁS EMBERTÁRS SEGÍTÕ EGYESÜLET 

A Családunk újság a Veszprémi Érsekség és a Reményforrás Egyesület közös kiadásában készül. 

Egyesületünk olyan gyerekeknek és családoknak nyújt elsõsorban segítséget, akik szociálisan hátrányos helyzetben élnek. 

Feladatunknak tekintjük a lelki gondokkal küszködõk gondozását és a családi élet támogatását is. 

Különbözõ családos programok szervezésével segítjük a családokat, hogy tudatosítsák értékeiket és felelõsségüket saját 

maguk és mások javára. Különbözõ kiadványokkal is szeretnénk segítséget nyújtani a családoknak, lelki problémákkal 

küszködõknek gondjaik megoldásában, belsõ életük erõsítésében. 

Kérjük amennyiben lehetõségében áll, adományával támogassa közhasznú egyesületünket! 

Az Ön segítségével tovább tudnánk szélesíteni azt a területet, ahol hatékonyan támogathatjuk a rászorulókat! 

Bankszámlaszámunk: Balaton-felvidéki Takarékszövetkezet, Tapolca 

72800054 - 10002261

SS zzzz üü rr ee tt aa cc ss aa ll áá dd bb aa nn 

Jó lenne, ha a szüret szó vidámságban, 

beszélgetésben együtt töltött, 

munkával járó közös tevékenységet 

jelentene. A szüret a XVI. és XVII. 

században igazi sátoros ünnep volt, 

melyre még a hadviselõ vitézek is 

hazasiettek. Városaink hajdani elõírásai 

szerint szüret idején még a törvénykezés 

is szünetelt. A vidámság és 

a jókedv ütött tanyát ilyenkor a szõlõkoszorúzta 

hegyeken és szõlõskertekben. 

A szüret általában zajkeltéssel 

indult, pisztolydurrogtatással, 

vagy riogatással. 

Ezt követõen indulhatott a 

munka. A szedõk (lányok, aszszonyok) 

görbe késsel, kacorral 

(szõlõmetszõ kés), vagy 

metszõollóval vágták le a fürt 

nyelét. Gyûjtõedénybe tették a 

fürtöket. Ez vidékenként változott. 

Lehetett vödör, kézi 

puttony, sajtár, szedõkosár stb. 

Amikor az edény megtelt, a 

szedõ kiáltott a puttonyosnak, 

aki a hátára vette - a régen fa, ma már 

inkább alumínium - edényt, puttonyt, 

begyûjtötte a szõlõt, s vitte a présházhoz. 

Préselés elõtt összezúzták a szemeket, 

régen taposva, manapság 

darálóval. Ezután kezdõdhetett a borkészítés. 

Sok helyen már elmúlt ennek 

a varázsa. Mindent gyorsan, 

rohanással kell elvégezni és idõben, 

hiszen "az idõ pénz", mondják-gondolják 

sokan. 

Családunkban a szüret leginkább 

a szõlõszüretet jelenti és nem rohanást. 

Kicsi a szõlõ, éppen annyi, amennyit 

Édesapám évrõl-évre egymaga 

megmûvel. Jó levegõn eltöltött 

munkát ad neki. 

A tavalyi szõlõszüret csodás volt, 

hiszen összegyûltünk mindannyian: 

kicsik, nagyok, gyerekek, unokák. 

Leszedtük a szõlõt és közben beszélgettünk. 

Mindenkinek akadt feladat. 

A mi gyermekeink nem a szüreti eszközök 

között nõttek fel, ezért Máténak 

a darálás és a préselés is nagy újdonság 

volt. Ha még ma is lenne olyan, 

hogy a lányok mezítláb tapossák 

a leszedett szõlõt, akkor a mi lányaink 

biztosan részt vennének 

HÍREINK 

- 25 - 

ÜNNEPEINK 

ebben és élvezetteltáncolnának 

a 

szõlõszemeken. 

A szõlõszedéshez 

a kicsik is 

használhattak kést vagy metszõollót, 

amit eddig ritkán adtunk a kezükbe. 

Együtt szüreteltünk. Nem csak a 

közös munka gyümölcsét gyûjtöttük, 

hanem újabb emlékeket, amelyek elsõsorban 

Édesapámnak adtak nagy 

erõt a magányban eltöltött napokra. 

Hálát adhattunk a Jóistenek, 

hogy erre a két napra a 

teljes család együtt lehetett. 

A szüret utáni idõ újabb feladatokat 

ad és a jó munka meghozza 

az újabb "gyümölcsöt", 

azaz a jó bort. "A bor Isten ajándéka!" 

- hallottuk egyszer egy 

rendkívül lehengerlõ elõadótól. 

Mi csak ritkán fogyasztunk bort, 

de azt tudom, hogy Édesapám 

bora jó ízû és mindenki dicséri. Szívétlelkét 

beleadja. 

Hamarosan itt a szõlõszüret ideje! 

Használjuk ki ezt az idõt is a családi 

összejövetelekre! Hívjuk meg rég nem 

látott vagy távoli rokonainkat a szüretre, 

elevenítsük fel, újítsuk meg szeretetkapcsolatainkat! 

Bruckner Zsuzsanna 

Várjuk azoknak a közösségeknek, iskoláknak, óvodáknak a jelentkezését, akik szeretnék a Családiskolát beindítani, ahol 

gyermeknevelési kérdésekben kaphatnak nevelési tanácsokat a szülõk. 

A kamaszoknak nyújt nagy segítséget gondjaik megoldásában a Társ-suli, befogadó iskolák, plébániák jelentkezését várjuk. 

A jegyesoktatásban szerzett tapasztalatainkat szívesen megosztjuk az érdeklõdõkkel, újabb kurzusok megszervezésében is 

segítséget nyújtunk. 

Õszi lelkinapunk 2006. október 7-én lesz Veszprémben a Hittudományi Fõiskolán. 

2006. november 9-11. között szervezi a MAKACS a XIII. Családkongresszust Máriabesnyõn. 

2006. december 3. lelkigyakorlat lesz életvédõknek Máriabesnyõn. 

Az adventi regionális lelkinapok szervezésére ösztönözzük családközösségeinket. 

Családpasztorációs Iroda

FALUDI ALUDI AKADÉMIA 

A közel 450 éves, jezsuiták által 

képviselt képzési modell világszerte 

számos oktatási intézményben mûködik. 

A jezsuiták magyarországi rendtartománya 

1994-ben Budapesten alapította 

az Akadémiát, amely ebbe a 

komplex, világszerte eredményesen 

mûködõ oktatási modellbe és hagyományba 

illeszkedik ifjúság- és felnõttképzési 

tudományos intézetként. 

Képzési programjaink a modern kultúra 

közegében elõtérbe helyezik az 

egyén és a társadalom, a hit és ateizmus, 

az önzés és szolidaritás problémaköreinek 

tárgyalását. A társadalomtudomány, 

a kultúra-kommunikáció 

és a teológia-lelkiség területén a 

magyarországi tudományos és kulturális 

közélet számos személyiségével 

együttmûködve kutatásokat folytatunk, 

képzéseket szervezünk, kiadunk 

könyveket, ösztöndíjakat hirdetünk. 

Kiemelten törekszünk fiatal oktatók, 

kutatók támogatására, akik hosszú távon 

kívánnak felelõsséget és feladatot 

vállalni a hazai oktatásban, kutatásban, 

nevelésben. Programjaink 

átalakuló magyar társadalmunk kérdéseinek 

keresztény szemléletû megvitatását 

tekintik céljuknak - mindezt 

a Katolikus Egyház társadalmi tanításának 

szellemében. 

Rendezvényeink, képzési programjaink 

típusai: akkreditált tanártovábbképzések 

(filmesztétika, médiaismeret, 

drámapedagógia), civilszervezeti 

munkatárs- és vezetõképzés, 

kutatómûhelyek (társadalomelmélet, 

ifjúság- és szociálpolitika, vallás- 

és értékszociológia) és szemináriumok, 

konferenciák és elõadássorozatok 

(teológia, társadalomtu- 

Bemutatkozik a Faludi Akadémia 

domány, filmelmélet), tudományos 

csereprogramok, filmklubok és filmszemle, 

posztgraduális ösztöndíjak 

itthon és külföldön. 

Az Akadémia Társadalomtudományokkal 

foglalkozó részlegének 

munkájába bárki bekapcsolódhat, a 

mûhelyvezetõkkel való személyes 

találkozás után. 

A kultúra-kommunikáció terület 

számos programja közül a tematikus 

amatõrfilm-szemle iránt évrõl-évre 

nõ az érdeklõdés. Kísérleti-, dokumentum-, 

és kisjátékfilm formájában 

dolgozhatják fel az alkotók a megadott 

bibliai témát. Az idei szemle 

címe 'Vízenjárás'; a pályázati kiírás 

és a részletes információk megtalálhatók 

a honlapon. 

Játékfilmes filmklubunk, a '6.45', 

ami a vetítések kezdõidõpontjáról 

kapta a nevét, immár 3 éve mûködik 

az Uránia Nemzeti Filmszínházban. 

A filmek és a beszélgetések - változatlan 

makacssággal - azt a kérdést 

vizsgálják: hogyan jelenik meg, 

hogyan értelmezõdik a film nyelvén 

életünknek az a távlata, amely érzéki 

módon többnyire megragadhatatlan. 

Ugyanott dokumentumfilmes klubot 

is mûködtetünk. 

Induló vállalkozásunk az a mûvelõdéstörténeti 

mûhely, amelyet Bálint 

István János levéltáros kutató 

tevékenysége határoz meg, aki tizenöt 

éve dolgozik a történelmi Magyarország 

1870-1919 közötti színházés 

filmmûvészetének törté-neti 

feltárásán. 

A teológia-lelkiség területén a Faludi 

Akadémia szervezésében minden 

hónap harmadik szerdáján jezsuiták 

26 

tartanak elõadásokat korunk tudományos, 

bölcseleti, kulturális és társadalmi 

kérdéseirõl. Ugyanezen tudományos 

területhez tartozik a Faludi Akadémia 

együttmûködése a Katolikus 

Pszichológusok Baráti Körével, a teológusok 

és pszichológusok szakmai 

párbeszédének elõsegítésében. Ennek 

eredményeképpen eddig négy konferenciát 

és egy tanfolyamot szerveztünk. 

Intézetünk évente hirdet posztgraduális 

ösztöndíjpályázatot, elsõsorban 

a kultúra, a kommunikáció, a 

média és társadalomtudományok területén 

tevékenykedõ hallgatók, doktorálók, 

fiatal oktatók számára. Ösztöndíjainkkal 

az evangéliumi értékeket 

integrálni képes Európa építését kívánjuk 

támogatni. 

Akadémiánk 2004-ben az MTA Irodalomtudományi 

Intézetével közö-sen 

Faludi Ferenc születésének 300. évfordulóján 

irodalmi díjat alapított a 

XVIII. századi irodalommal kapcsolatos 

kiemelkedõ kutatások elismerésére. 

A díjat kétévente egyszer, egy 

személynek ítéli oda a kuratórium. 

Ezen a bemutatkozáson túl az 

Akadémia tevékenységérõl, és programjairól 

részletes információt találnak 

az érdeklõdõk a honlapunkon 

www.faludiakademia.hu 

Az alábbi címen érnek el minket: 

Faludi Ferenc Akadémia, 

a magyar jezsuiták ifjúság- 

és felnõttképzési intézete 

H-1085 Budapest, Horánszky u. 20. 

postai cím: H-1447 Budapest, Pf. 462. 

tel: 411-0825 fax: 327-4056, 

e-mail: iroda@faludiakademia.hu 

Babarczy Veronika

SZELLEMI KÖRNYEZET 

ÉS A LELKI EGÉSZSÉG 

A Fejér megyei Nádasdladányban található Európa egyik büszkesége, a XIX. 

században Tudor- stílusban épített Nádasdy kastély. A kastély kiemelt mûemlék, a 

magyar nemzet tulajdona. ANádasdy Alapítvány l993-tól fõleg itt tartja mûvészeti programjait, 

képzéseket, konferenciákat, komolyzenei koncerteket. l997. évtõl rendszeresen 

szerveznek szimpóziumokat, ahol a szellemi élet és természeti környezetünk másmás 

területeit emelik ki. 

Idei nyári programjuknak jeles 

rendezvénye volt "A tömegtájékoztatási 

eszközök befolyásoló hatásai 

szellemi környezetünkre és lelki 

egészségünkre" címet viselõ konferencia. 

Különösen izgalmas volt, 

hogy ezt a rendkívül aktuális kérdést 

hogyan értékelték a tudós társadalom 

jeles képviselõi: pszichológus, gyermekpszichiáter, 

jogász-orvos, reklámszakember,tömegtájékoztatási 

szakember, reumatológus 

orvos, tanár-nyelvész 

doktor. 

Mit teszünk, és mit tehetünk 

a fiatalok helyes médiahasználatáért? 

- tette fel a 

kérdést Dr. Kósa Éva pszichológus. 

Ma már természetesnek 

vesszük, hogy 

gombnyomásra belepillanthatunk 

a föld másik részén 

zajló eseményekbe, azzal 

egyidejûleg. Az információ 

zúdul ránk, fontos ezért, hogy 

már fiatal korban megtanuljuk helyesen 

használni a médiát. Rendkívüli 

elõnye mellett komoly károsodást is 

okozhat. Befolyásolja véleményünket, 

teljes ráhagyatkozás esetén 

leszoktat az önálló gondolkodásról,véleményalkotásról. 

Dr. Bálint Géza reumatológus 

fõorvos szemléletesen mutatta be, 

hogy az ember fejlõdésében milyen 

jelentõsége volt a felegyenesedésnek, 

de nagyobb dolog volt a járás megtanulása, 

a térdek behajlítása. Nos a 

mai ember nagyon sokat ül, fõleg 

számítógép elõtt. Ülõhelyzetben gerincoszlopunk 

nagyobb terhelésnek 

van kitéve, mint álló, vagy fekvõ 

helyzetben. Az ember egyszer már 

felegyenesedett, most kezd visszagörbülni, 

jegyzi meg tréfás iróniával. 

Gyakorlati jó tanácsot is ad azoknak, 

akiknek állva kell pl. hosszan elõadniuk: 

helyezzék egyik lábukat kis 

dobogóra. 

Dr. Mogyorósi Dorottya orvosjogász 

a média nagyhatalmi, befolyásoló 

jellegét emeli ki. Jogszabályok 

úgy is létrejöhetnek, hogy pl. a sza- 

bályozandó kérdést elõször a média 

veti fel. Sokan hozzászólnak végül 

társadalmi igény lesz a szabályozás. 

Tehát adott esetben a média gerjeszti 

ezt a folyamatot. Az ember által alko- 

"HAGYOMÁNY - BECSÜLET - JÖVÕKÉP" 

tott törvények közmegegyezésen alapulnak, 

a természettörvények isteni 

törvények. A kettõ között meg kell 

lenni az összhangnak. 

Kondor Katalin a Magyar Rádió 

ismert szakembere a tõle megszokott 

határozottsággal áll ki amellett, hogy 

az erkölcsi mércét nem lehet tologatni. 

Napjainkban, a tömegtájékoztatásban 

is befolyásoló, sok esetben 

döntõ szerepe van a pénznek. 

27 

AMIT MEGHALLOTTUNK 

Büntetlenül lehet embereket lejáratni, 

rágalmazni. A bírósági ítélet alapján 

- ha az marasztaló- az elkövetõ nagyvonalúan 

fizet, de az erkölcsi hátrány 

marad, hisz a közvélemény a jogorvoslatról 

már nem is értesül. Optimizmusát 

nem veszti el, bízik a tisztulásban. 

Dr. Pócik Ilona reklámszakember, a 

reklám gyermekekre való hatását emeli 

ki. A reklámszövegek pont 

olyan hosszúságúak, amit a 

gyermek gond nélkül szinte 

elsõ hallásra meg tud jegyezni. 

A reklám pozitív szerepe 

mellett látnunk kell hatásának 

természetét. Gyakorlatilag 

kikerülhetetlen, akaratunk 

ellenére is ki tudja fejteni 

hatását. 

Dr. Börzsöny Ferenc hoszszú 

ideig a Magyar Rádió 

bemondója volt. Összetéveszthetetlen 

bársonyos, meleg 

hangjának sokak szerint 

gyógyító hatása van. Tudását, tapasztalatát 

most megjelenõ könyvében 

összegezte. 

Az elõadások végén a Sály András 

által vezetett kerekasztalbeszélgetésbe 

a jelenlévõk is bekapcsolódtak. 

A rendezvény színvonalát tovább 

emelte Lajkó László zongorahangversenye. 

A kastély kiállítótermében 

Nádasdy Ferenc festményeit 

láthattuk. A nyár közepén, ragyogó 

kánikulában a "szellem napvilága" 

ragyogta be a csodálatos kastélyt 

és környezetét. 

Gróf Nádasdy Ferenc volt a rendezvény 

házigazdája, köszöntõ és 

zárszavának lényege: HAGYOMÁNY 

- BECSÜLET - JÖVÕKÉP." 

Csontosné Király Beáta

Svájc 

A Megyei Közgyûlés Vallási Kulturális 

és Kisebbségi Bizottságával vállalkoztunk 

egy ökumenikus kaland-ra. 

Genf volt az uticélunk, hogy jobban 

megismerjük a reformáció központját. 

Az út egy tapasztalat volt az emberi 

barátságról, kultúrák és vallások szeretetben 

való létérõl. Salzburg volt az elsõ 

állomásunk. Ki-ki kedve szerint tallózhatott 

a gyönyörû óvárosban. 

Innsbruck melletti Tellfs felé vettük 

az irányt, ahol a szállásunk volt. Útközben 

nagyszerû úti ismertetõket hallgattunk 

és csodáltuk a hegyeket. 

Másnap irány Zürich, a gyönyörû 

óváros, Grossmünster. Majd Bern óvárosába 

érkeztünk, az Aare folyótól körülölelt 

kis ékszerdobozba. Igyekeztünk 

az óratoronyhoz, hogy megcsodáljuk 

figuráit és meghallgassuk harangjátékát. 

Lausanne mellett a Genfi tó partján 

volt a következõ szállásunk 

Harmadnap Genfben, az Egyházak 

Világtanácsának székházában, (mely 

helyt ad a LVSZ-nek, a RVSZ-nek) gazdag 

panorámát kaptunk mûködésükrõl 

dr. Setri Nyomi fõtitkártól. Aztán fõ 

uticélunkhoz értünk, a reformáció emlékmûvéhez. 

Itt hangzott el Illyés Gyula 

verse a reformációról Gyula bátyám 

komoly tekintélyt parancsoló elõadásában.Majd 

Luzernben és Vaduzban 

sétáltunk. Közben megcsodáltuk a hatalmas 

robaju, Európa legbõvízûbb schaffhauseni 

vízesését. Kufstein várát - ahol 

Rózsa Sándorral az élen sok magyar 

raboskodott - és Hallstadtot néztük meg 

még hazafelé. 

Ez a szép tanulmányút sok gondolatot 

idézett fel bennem személyes és egyházaink 

kapcsolatáról. Az igaz emberi 

barátság, ami köztünk van, alapot ad a 

dialógusra. Kicsiben, akik együtt voltunk 

szép egységet éltünk meg, de ez 

hiányzik még a nagy egészbõl. Igen, ott 

van ez a fájdalmas tapasztalat, hogy a 

megszakadt egység nehezen állítható 

helyre. Megvalósult köztünk az eredeti, 

a valós szeretet, ami Istentõl jön, mert ez 

a létállapot mindent visz, minden mást 

überel. Itt már szó sincs a "szeressük 

egymást gyerekek" haverságáról. A 

kapcsolatok itt már elõbb, a létezés 

szintjén dõltek el. 

28 

ÉLETÜNKBÕL 

Ha valakinek van tapasztalata arról a 

jelenségrõl, aki Isten, az tudja, hogy Õ 

Személyben létezik, mégpedig korlátlan 

és szuverén módon. Az imádkozó ember 

naponta megéli ennek valóságát. Véges 

személyünk értékét is a végtelen személy 

fényében tudjuk értelmezni és felfedezni. 

Az ökumené jövõje a személy újrafelfedezésében 

áll. Mégpedig annak a 

konkrétan jelen lévõ személynek a 

bûvkörében, akinek a neve Jézus Krisztus. 

Így egyesíthetõ a protestáns világ 

biblikus tudása, Ige szeretete, szociális 

érzékenysége, evilági ügyessége a katolikus 

jelenlévõ Jézust imádó, áldozatot 

bemutató és hozó szeretetével. 

Kicsi mérföldkõ volt ez a svájci 

kaland az ökumenizmus nagy útján. De 

már ebben a kicsiben is megélhettük 

Mesterünk igéjét: "Én vagyok az út, az 

igazság és az Élet". 

Sok szép beszélgetés tette mélyebbé 

ezt a kapcsolatot és érett egy itthon 

is használható tapasztattá. 

mm

DVD AJÁNLÓ 

LEGYETEK JÓK, 

HA TUDTOK… 

TUDTOK… 

(State buoni, se potete; 1983 - Rendezte: Luigi Magni) 

"Isten bohóca" - ezt a gúnynevet érdemelte ki kortársaitól Fülöp 

atya, akit Loyolai Szent Ignác már életében Néri Szent Fülöpként 

emlegetett. A film a reneszánsz Rómába kalauzol el bennünket, ahol 

egyébként is hemzsegnek a szentek. Közülük Fülöp és Ignác, a két 

fõszereplõ két lehetséges utat mutat meg az üdvözülésre. Fülöp a 

cselekvõ szeretet, a szociális gondoskodás mintaképe, aki a mindennapokban 

is képes meglátni, és megláttatni a maga köré gyûjtött árva 

gyerekekkel az élet vidámságait. Ignác a szigorú életvitel, az elmélyült 

gondolkodás embere. Párosuk a filmben nem kioltja, hanem felerõsíti 

egymást, köszönhetõen a két kitûnõ színész játékának. 

Az eddigieket olvasva talán sokan úgy emlékeznek, õk nem ilyen komoly filmet láttak annak idején. Igaz, a 

"Legyetek jók, ha tudtok…" nézhetõ akár vígjátéknak is. A jelenetek többsége a komikumra épít. Johnny Dorelli ezekben 

is remekel. Kaka Matyi néhány perces epizódszerepével pedig a mai harmincas generáció sokat emlegetett figurája. 

Mit mondhatnánk még a további gyermek/ifjú szereplõkrõl? Leonetta és Cirifischio sorsa, romantikus szerelme 

úgy forr össze, hogy elõbbi Jézus, utóbbi a Sátán szolgálatába áll. 

Hogy mégis van remény, ez a film legfontosabb üzenete: "Szent Péter háromszor tagadta meg Jézust. Szent Pál 

addig üldözte a keresztényeket, amíg le nem esett a lováról. Ha õk megmenekültek, mindannyian megmenekülhetünk." 

- mondja Fülöp atya. Akár még Cirifischio is, ott az akasztófa alatt. 

Nem szóltam még a felejthetetlen zenérõl. Aki egyszer hallotta, soha el nem felejti Angelo Branduardi dallamait. A 

többször visszatérõ betétdalt a Napoleon Boulevard is feldolgozta, örökre emlékezetünkbe vésve: 

"Legyetek jók, ha tudtok, a többi nem számít." 

OTTHON SEGÍTÜNK KÉPZÉS AJKÁN AJKÁ 

Az Otthon Segitünk mozgalom ismet szervez egy 

önkénteskepzõ tanfolyamot. 

Az oktatás szeptember végén Ajkán indul, 

hetente egyszeri találkozásokkal, és kb két hónapig tart. 

Jelentkezhetnek hölgyek és urak is, korhatár nélkül. Várjuk mindazokat, 

akik úgy erzik, van szabad idejük arra, hogy a tanfolyam elvégzése után 

segitsenek egy kisgyermekes családban az életet könnyebbé, szebbé varázsolni. 

Az érdeklõdõknek ajánljuk, hogy olvassak el az Otth on Segítünk 

mozgalomról szóló cikkeinket a Családunk újság 2006.1 és 2. számában. 

Jelentkezni lehet a tanfolyam szervezõjénél, 

Györgyné Kollár Gabriellánál 

az alábbi telefonszámokon: 

88/ 282-444 vagy 06-70-6115280. 

29 

E z t n é z d m e g ! 

Az áruházak polcait elárasztották a DVD-k. Most induló sorozatunkban 

a keresztény családoknak segítünk a válogatásban. 

Gerstmár Ferenc

CSALÁDI OLDAL 

Amikor az ember felneveli gyermekeit, 

meglátja az unokáit, elérkezik 

abba a korba, hogy végignézve élete 

útját azt látja, közelebb a vége mint a 

kezdete, óhatatlanul készíteni próbál 

valamiféle számvetést. Hogyan éltünk 

idáig? Hogyan sáfárkodtunk azokkal a 

javakkal, amiket a Teremtõtõl kaptunk? 

Hiszen feladatunk az élet, a 

megszerzett anyagi és szellemi javak 

továbbadásán túl a hit mustármagjának 

elültetése és gondozása a gyermekek, 

majd az unokák lelkében. 

A gyermekek esetében a felelõsség 

közvetlenebb, a nagyszülõ-unoka kapcsolatában 

közvetettebb, hiszen a nevelés 

jó része ekkor már a szülõkre 

hárul. Talán ez okozza azt a majd minden 

családban tapasztalható tényt, 

hogy a gyerekekhez a szülõ szigorúbb, 

a nagyszülõ megengedõbb. 

Mi nagyszülõk több nevelési tapasztalattal 

talán már jobban különbséget 

tudunk tenni lényeges és lényegtelen, 

azonnali és halasztható dolgok 

között. Persze a módszereink is 

mások, mint a saját gyermekeink ne- 

T õ n õ d é s e k 

Mit tehet a nagyszülõ unokáiért? Erre a kérdésre kapunk most választ egy 

veszprémi házaspártól. A kezdetektõl tagjai családpasztorációs munkacsoportunknak, 

és segítõ szeretüket sokan megtapasztalhatták. 

velésénél voltak. Nagyszülõként 

nagyfokú tapintatra, diplomáciai 

érzékre van szükség. A direkt beavatkozás 

sértheti a szülõi önállóságot 

és diszharmóniát okozhat a 

nevelésben. Ez problémákat forrása 

lehet. 

Csodálatos ajándék a Teremtõtõl, 

hogy kapunk még egy lehetõséget 

arra, hogy amit esetleg a saját gyerekeink 

nevelésénél elmulasztottunk, 

az unokáknál megtegyük. Türelmes 

tanítással is persze, de elsõsorban 

a példa erejével, a hiteles életminta 

felmutatásával és a közös, 

együtt megszerzett élményekkel. 

A közös imán, a közös szentmisehallgatáson 

túl egészen a közös 

cserkész élményekig minden segíthet 

a cél elérésében. 

Hogy mindezeket jól csináljuk-e, 

hogy az elültetett mag fává terebélyesedik-e, 

arra észre kell vennünk 

családon belül a Szentlélek által 

küldött jelzéseket 

- azt, hogy a gyermekeink vallásukat 

rendszeresen gyakorló, hívõ 

- 30 - 

keresztény életet élnek, 

- azt, hogy a végzõs egyetemista 

fiunk még majd minden hétvégén 

ministrál és felolvas a szentmisén, 

- azt, hogy a 13 éves András 

unokánk a saját plébániánkon végzett 

ministrálás mellett feljár a Székesegyházba 

is, mert ott hét közben nincs 

ministráns, 

- azt, hogy a két kisebb unokánk 

Virág és Annamária a misézõ idõs 

atyát a Papi Otthon ajtajáig kísérik, 

- azt, hogy a két nagyobb unoka a 

cserkészetben kap sok-sok élményt, 

- azt, hogy a gyerekek a saját 

családjukban a nyolc boldogság 

mintájára saját "nyolc boldogságot" 

hoztak létre (pl. szófogadás, türelem, 

szorgalom, stb.) és ennek igyekeznek 

nap mint nap megfelelni. 

Az ilyen és az ehhez hasonló jelekbõl 

tudjuk újból és újból megérezni, 

hogy milyen nagy az Úr kegyelme, 

melyet minden keresztény családnak 

szívbõl kívánunk! 

Varju Zsuzsa és István

Megszülettem 

Simon Zoltán András 

Szolnok, 2006. augusztus 2. 

Patkó Bertalan 

Budapest, 2006. augusztus 20. 

A kis Ritácska az unokatestvéreknél 

mûanyag szélû pancsolóban fürdött. 

Másnap így számol be élményeirõl: 

- A szatyorban fürödtünk. 

Ritácska nagy lelkesedéssel érdeklõdik a 

hangszerek után, meg is tanulja a nevüket 

az egyik a gitár, a másik a mandolin. 

Késõbb mikor kérdezem a hangszerek 

nevét, ezt mondja: 

- Az ott a gitár. 

- Az pedig - majd tûnõdik egy kicsit - a 

narancs. 

Rita étrendje 

- Rántott tojás ( tojás rántotta) 

- Körte fõtt be ( körtebefõtt) 

Gyerekszáj 

Véleményeket, cikkeket, keresztelési és családos 

fényképeket, újabb elõfizetéseket az alábbi címre várjuk: 

Családpasztorációs Iroda, 

8460 Devecser, Miskei u. 47. 

Tel.: 30/436-2449, 88/223-960 

E-mail: csaladiroda@somlo.hu 

Ugyanitt kapható bõvebb felvilágosítás az újságban 

olvasható cikkek témájával kapcsolatban felmerült 

kérdésekre. 

Kovács Kende Bálint 

Veszprém 2006. május 29. 

Fekete Júlia 

Veszprém, 2006. július 12. 

Rituska mondja: 

-Lacóka ne beszélj butaságokat, mert 

anyával begurulunk a méregbe! 

Gyarmati család 

- Nincs sötét ott hátul a teremben? - 

kérdezi a tanár az osztályban. 

- Ha elõremegyek, akkor nem lesz! - 

feleli Sötét Máté. 

- Gyerekek, lóg az esõ lába, nem 

megyünk ki az udvarra ma. - mondja édesanya 

a gyerekeknek. 

- Ha az esõ visszahúzza a lábát, akkor 

kimegyünk? - kérdi Áron reménykedve. 

Sötét család 

31 

ISTEN GYERMEKE LETTEM 

Orsós Kevin 

Devecserben, 2006. augusztus 13. 

Orsós Anasztázia 

Devecserben, 2006. augusztus 13. 

Ihász Brigitta 

Kolontáron, 2006. augusztus 27. 

Kiadja a Reményforrás Egyesület és a 

Veszprémi Fõegyházmegye Családpasztorációs Irodája 

Fõszerkesztõ: Mód Miklós 

Munkatársak: Bruckner Attila és Zsuzsa, Bodrogi Szilvia, Csontosné 

dr. Király Beáta, Czaun Edina, Fekete Gyöngyi, Folly Eszter, 

Gelencsér Károly és Betti, Gerstmár Ferenc, Gulyás Ibolya, 

Karikó Éva, Marosszékyné Csósza Mária, dr. Munkácsi János és 

Bea, dr. Sallai János és Anikó, Sinka Bálint és Heni, Sötét Béla és 

Csilla, Tátrai József és Rita, Vásárhelyi Dániel, Wéber Tünde 

Készült a TRADEORG Nyomdában, Fûzfõgyártelepen

"Istenünk, Te a Szent Családban a hitben és az akaratod iránti 

engedelmességben élt családi élet tökéletes példáját hagytad ránk. 

Segíts nekünk, hogy a hit és a parancsolataid iránti szeretet példái 

legyünk. Siess segítségünkre abban a küldetésünkben, hogy továbbadjuk 

a hitet gyermekeinknek. Nyisd meg szívüket, hogy növekedjék 

bennük a hit magja, amelyet a kereszténységben kaptak. 

Erõsítsd meg fiataljaink hitét, hogy növekedjenek Jézus ismeretében. 

Növeld minden házasságban a szeretetet és a hõséget, különösen 

azokban, amelyek szenvedésen és nehézségeken mennek keresztül. 

Józseffel és Máriával együtt Jézus Krisztus, a Te Fiad, a mi Urunk által 

kérünk téged. Ámen." 

((((BBBBeeeennnneeeeddddeeeekkkk ppppááááppppaaaa vvvvaaaalllleeeennnncccciiiiaaaaiiii iiiimmmmáááájjjjaaaa) 

Sagrada Familia templom Barcelonában

Csaladunk 2006 3 korr.qxd - Veszprémi Érsekség

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?