Letöltés - Filmkaptár

HungaroTár
1979
Műfaj: dráma
Magyar korhatár-besorolás: 12
IMDb pontszám: 7,1
Rendezte: Tarr Béla (Kárhozat; Sátántangó)
Forgatókönyv: Tarr Béla
Zene: Tolcsvay Béla, Szörényi Szabolcs, Móricz Mihály, Bródy
János, Tolcsvay László
Főszereplők: Horváth László, Horváth Lászlóné, Kun Gábor, Horváth
Krisztina
A filmet 1977-ben készítette Tar Béla. Az ekkor még fiatal rendező
pályájának korai szakaszán fikciós dokumentumfilmeket forgatott
a Budapesti iskolának is nevezett csoportosulás tagjaként.
A műfaj a 70-es években bontakozott ki hazánkban, egyik sajátossága,
hogy a szociális problémákra világítottak rá és ezeket
boncolgatták, egyfajta kritika volt a szocialista állam felé. A látszólagos
jólét mögött rejlő sorscsapások és valódi társadalmi,
anyagi helyzet, színvonal bemutatása lelki szinten. A dokumentarista
játékfilmek jellegzetessége, hogy többnyire amatőr színészekkel
dolgoznak. Adott egy szituáció és a színészeknek ebbe kell
magukat beleélni. Az adott kor társadalmi problémáit próbálják
bemutatni. Rendezői koncepció van, konkrét forgatókönyv nincs!
Tarr fiatal tehetségként jelent meg közöttük, de nem sokáig tevékenykedett
ebben a stílusban. Még két jelentős filmet készített,
ami a Családi tűzfészek folytatásának is tekinthető, 1980-ban a
Szabadgyalog, majd 1987-ben a Panelkapcsolat, melyek hasonló
tematikát követnek.
Tarr későbbi munkáiban jellemző az átfogó vízió és világmagyarázat.
Ezt már egy bizonyos szinten itt is tetten érhetjük, bár
nem használ olyan hosszú beállításokat, mint későbbi filmjeiben,
de mégis úgy érezzük néha, mivel sokáig dolgozik egy térben a kamerával.
Tarr új formában készíti ezt a fikciós dokumentumfilmet. Az eddigiek
a társadalmat, a szociális helyzetet egészében próbálják bemutatni,
ő ember közelibbé teszi. Olyan kamaradrámát teremt,
mely egy családra szűkítve mutatja be a szociális problémákat, de
az emberi drámákon keresztül ábrázolva. Leviszi a kollektív szociális
válságot az egyén szintjére. Olyan teret teremt, mely könynyebben
megérinti az embereket, és a Kovács András Bálint által
„nagy művészet”-ként említett alkotás tanúi vagyunk. Ennek a
nagy művészetnek a lényege, hogy a történetek általánosíthatóak,
felölelnek egy egész világot, és egy koherens szemléletet hoznak
létre, arra ösztönözve bennünket, hogy bontsuk le az addigi képünket
a világról és azt építsük újra. „A nagy művészek rákényszerítik
akaratukat és látomásukat az egész világra.” – írja Kovács
András Bálint A film szerint a világ című munkájában. Természetesen
ez egyelőre a hasonló gondokkal küszködő szocialista országokra
terjed ki.
A rendező főleg kistotálakkal és premier plánokkal dolgozik.
Nem véletlen, a kistotálakat általában a szülők lakásában láthatjuk,
mikor a közös veszekedés zajlik, de ezeket rendre megszakítják
a premier plánok, amik egy-egy emberre vannak épp
kihegyezve. Így meg tudja mutatni a szereplők érzéseit, az arcukon
megjelenő szenvedést. És ez azért is működik olyan jól, mert
mint már említettem olyan szereplőkkel dolgoznak, akik hasonló
élethelyzetből kerülnek ki, abszolút bele tudnak helyezkedni a szerepbe,
és az érzelmek hitelesen jelennek meg az arcukon. A film is
élethűbb, és így erősíti a dokumentarista jellegét. Tarr, így vélekedik
erről: „Olyan szereplőket kell kiválasztani, akiket,
ha összeeresztünk egy szituációban, tényleg úgy
30 viselkednek, ahogy az életben is viselkednének, ha-
Bezzeg Kriszán rovata
Családi tűzfészek
„Ez a történet valódi,
nem a filmben szereplő
emberekkel történt meg,
de velük is megtörténhetett volna.”
sonló helyzetben.”
A történet jól felfűzött.
A film expozíciójában
azon kívül,
hogy az egyik főszereplőről
kapunk vágóképet,
egy fizetés
zajlik a kamerák
előtt. Felvezeti a
problémát, hogy a
történet a pénz és a megélhetés körül fog forogni. Hamar bele is
csöppenünk a dolgok közepébe, az otthoni konfliktusba. Egy igazi
családi tűzfészekbe. Az egyik fő probléma a lakáskérdés, a másik
pedig a generációk közötti feszültség. Gelencsér Gábor :A Titanic
zenekara. Stílusok és irányzatok a hetvenes évek magyar filmművészetében
című könyvében, így ír róla: „… a szűk élettérbe öszszezsúfolódott
három generáció taktikai játszmája nem ”szociális”,
hanem ”lélektani” térben zajlik;”. Érzelmi és lelki szenvedésüket
követhetjük a szereplőknek, azt a fajta vívódást, önzést és kiszolgáltatottságot,
mely előkerülhet egy olyan élettérben, mely több
generációt tart magában. Az együttélés nem kivitelezhető, folyamatosan
konfliktusokba torkollik. A vita pedig természetszerűleg
a költözésről és a lehetetlen lakásszerzésről szól. Egy remek vágóképpel
pedig képet kapunk a szobában lévő tv-ben bemutatott
hírről, miszerint rengeteg új lakás épül a panelprogram keretében,
és mindenki tud lakást kapni. Erős kontrasztot állít a valóság és az
állam által keltett látszat között. A rendszer állszentségét mutatja,
miként hitegetik az embereket és milyen álruhába akarják bújtatni
a valóságot.
Tarr beépít a filmbe mini interjúkat, megszólaltat embereket,
aki szintén lakásgondokkal küszködnek. Ezek hitelessé, naturalistábbá
és még kézelfoghatóbbá teszik a problémát. Az anti-hősnőnk
is próbálkozik, de mindhiába. Vannak üresen lakások,
mégsem költöztetnek be oda senkit, akinek vagy akiknek szüksége
lenne arra. A rendszer csődöt mond. Tehetetlen vagy épp szándékosan
tétlen. A politikai helyzet remek karikatúrája, mikor a törött
szocialista címert próbálják
megragasztani. Még ha sikerül
is, attól az még törött
maradt, mindössze a teljesség
látszata marad meg.
Végül is ez a törés családi töréseket
okoz, és a bemutatott
kis közösség is a film
végére teljesen szétcsúszik.
A szereplők
sorsának bizonytalansága
megegyezik
a kor embereinek
megélhetési gondjaival
és létbizonytalanságával.
FK