Letöltés - Filmkaptár

DVD-ajánló
Erede cím: The Arst
2011
Műfaj: dráma, romankus, vígjáték
Magyar korhatár-besorolás: 12
IMDb pontszám: 8,2
Rendezte: Michel Hazanavicius (OSS 117 - Képtelen kémregény;
A két mesterlövész)
Forgatókönyv: Michel Hazanavicius
Zene: Ludovic Bource
Főszereplők: Jean Dujardin (OSS 117 - Képtelen kémregény; 99
frank; Apró kis hazugságok; A két mesterlövész), Bérénice Bejo
(Lovagregény; A nagy szerep; OSS 117 - Képtelen kémregény),
John Goodman (Arizonai ördögfióka; Arachnophobia - Pókiszony;
Hollywoodi lidércnyomás; Babe; A Flintstone család; A nagy Lebowski),
James Cromwell (Szigorúan bizalmas; A tábornok lánya;
Halálsoron; Űrcowboyok; Én, a robot; Csontdaráló; Dante pokla;
Hasonmás), Malcolm McDowell (Ha…; Mechanikus narancs; Én,
a kém; A tűz óceánja; Halloween 1-2.; Könnyű nőcske; Éli könyve)
Aki az átlagos filmfogyasztóknál egy hajszállal is jobban érdeklődik
a mozgóképes kultúra, a filmvilág friss történései, a filmkri-
ka visszhangjai iránt, minden kétséget kizáróan már találkozo
a szóban forgó alkotás címével valamilyen formában, amit a díjkiosztókon
és feszválokon való elsöprő szereplése is alátámaszthat.
Michel Hazanavicius, akár a mozi megidéze aranykorának
burleszksztárjai, a lehető legalázatosabb és legszerethetőbb
módon locsolta arcon a kortárs, elsősorban hollywoodi filmkészítés
apraja-nagyját, valamint a filmes diskurzus megannyi falkavezérét
egy vödörnyi nosztalgiával. A siker tehát borítékolható és
abszolút megérdemelt volt, ámbár a sikersztori koránt sem indult
ilyen felhőtlenül.
A mozi jelenlegi válságos állapotából, mint megannyiszor az elmúlt
több mint száz év során, ismét a technikai újításokkal próbálják
visszacsalogatni a nézőket a vásznak elé. A 3D, a Peter
Jackson A hobbitjában debütáló, duplázo másodpercenkén
képmennyiséggel operáló filmformátum, a kép részletgazdagságának
növelése vagy a kísérle stádiumból még éppen hogy előtámolygó
Dolby Atmosphere (lényege, hogy kibővík a
hangcsatornák számát többek közö a plafonon elhelyeze hangszórókkal,
így tágítva újabb dimenziókkal a mozik kínálta hangzásvilágot)
mind csinosítják valamelyest a készterméket, de egyik
sincs olyan grandiózus és lényeges újítás, mint anno a hangosvagy
talán még a színesfilm megjelenése volt. Mindenesetre szórakoztatóiparról
beszélünk, tehát a közönséget az efféle “apróságokkal”
jó eséllyel el lehet csábítani. Mégis többször ese már úgy,
hogy egy, a hollywoodi nagystúdióktól független film minden
“egyszerűsége” és alacsony költségvetése ellenére a blockbustereknél
nagyobb anyagi és krikai sikereket ér el. Ezt most tetézi,
hogy egy nagyrészt francia produkcióról beszélünk, még ha ez a
megtekintés után egy pillanatra se fordulna meg a fejünkben. Történt
ugyanis, hogy Hazanavicius azt a merész tervet ötölte ki az
előbb szemléltete filmes tendenciák ellenére, hogy ízig-vérig
filmrajongóként a mozizás gyökereihez nyúl vissza: némafilmet fog
készíteni. A lelkesedés nő, de a támogatók összekapirgálásával
kezdtek gyűlni azok a bizonyos felhők. “Kit érdekelnek a némafilmek
manapság?” – jö az üzle szempontból teljesen jogos kérdés.
Ám a művészet (még ha az anyagias és technikafüggő
mozgóképgyártásról is beszélünk) nem feltétlen a racionális kiszámíthatóságáról
híres. Vannak ugyan formulák, melyek a közíz-
34
Írta: Tasi Tibor