Mikes International - Hollandiai Magyar Szövetség

More documents

Recommendations

Info

VII. évfolyam, 1. szám Mikes International Volume VII., Issue 1. ____________________________________________________________________________________________ VERES, Ildikó : Előszó Böhm Károly erkölcsi érték-elméletéhez 1 2007. január 6-án megjelentettük Böhm Károly AZ EMBER ÉS VILÁGA című hatkötetes rendszerének ötödik kötetét (’Az Erkölcsi Érték Tana’) elektronikus kiadásban. A Mikes International felkérésére Veres Ildikó, a Miskolci Egyetem Filozófiatörténeti Tanszékének docense, egyetemi magántanár írt bevezető tanulmányt, amelyet itt közlünk. — Mikes International Szerk. „Mert az ember egyszer él; helyrehozhatatlan annál fogva minden mulasztás, amit életünkben az erkölcsi téren elkövetünk” 2 Böhm Károly etikai kérdéseket elemző munkáinak néhány alapkérdését jelző Bartók György bevezető gondolatait figyelembe véve, a következőkben olyan megközelítési, értelmezési szempontokat próbálunk meg adni, amellyel szándékunk szerint a huszonegyedik század olvasója számára segítünk eligazodni a fogalomhálóban. 3 Megkísérelünk értékelméletének és etikájának néhány kulcsproblémájára koncentrálni, elősegítve a temporális interpretációban a „horizontösszeolvadást”. Nem fogalommagyrázatra szorítkozunk, hanem néhány lényeges összefüggés hálóját próbáljuk felfejteni. Alapvetően arra a kérdésre keressük a választ, hogy Böhm szellemisége és az értelmező olvasó között milyen, ma is érvényes, autentikus kapcsolódási pontok lehetnek az etikai kérdések vonatkozásában. Vagyis a tizenkilencedik századi nyelvezettel íródott mű milyen üzenetet hordozhat a ma embere számára? Talán ha megtaláljuk és felfejtjük a központi fogalmakat, nem veszünk el Böhm erkölcsfilozófiájának labirintusában. Mindezekben a dialogikus hermeneutika eszköztára igen nagy segítségünkre lehet, s így elsősorban a gadameri fogalomhálót találjuk használhatónak. Alapvető a megértésben, ha tudjuk, milyen kérdésre válasz az adott szöveg. A kérdés és a válasz a szövegben különböző rétegekben felfejthetők, de a temporális interpretációban nemcsak a tartalmi vonatkozások, hanem a nyelviek is megfejtésre, megértésre várnak. Természetszerűleg a böhmi terminológia — mint az első hazai filozófiai rendszer — egyrészt használja a már meglévő klasszikus filozófiai-nyelvi eszközöket, másrész újakat konstruál, megkeresve a korabeli magyar szavakat, szóösszetételeket hozzá. A teljes megértést igazából az segítené, ha elkészülne egy, a huszonegyedik századi nyelvhasználatban értelmezett Böhm-szótár. Valójában, ha ismerjük Böhm alapkérdéseit, és azokat, amelyeket a továbbiakban e kérdések involválnak, akkor az adott válasz könnyebben feldolgozható. Ezek a következők: mi az érték, melyek a becslés, az értékítélet folyamatai, tárgyai, mit jelent a Másik, milyen erényekkel és kötelességekkel kell az intelligibilis világban jelen lennünk? Milyen módon élhetjük meg döntéseikben, cselekvéseinkben a szabadságot, s milyen módon segíthet a lelkiismeret cselekedeteinkben. A böhmi rendszer eredetileg nem tartalmazta az etikát, második tervezetében, amelyet a Mi a filozófia? című posztumusz munkájában részletez, a deontológiában helyezi el az értékdiszciplínák között. Magát Az erkölcsi érték tanát Bartók György illesztette a logikai és az esztétikai tan közé. Etikájában az értékelméleti fejezetekben feltett és kidolgozott kérdések továbbkérdezése történik meg. Lényegesnek tartom itt jelezni, hogy dilemmát jelent a böhmi filozófia koherenciája, mely dilemmát ő is érzi, hiszen szintén az Axiológia bevezetésében jelzi, hogy az a huszonkét év, amely elválasztja a hat kötetes munka első és harmadik kötetét, jelentős változásokat hozott szemléletében, rendszerfelfogásában. Nemcsak a filozófia rendszeréről változott meg felfogása, hanem az emberi alkotásnak, mint az emberi létben és világban meghatározó terrénumnak a jelentőségéről is. Ehhez a konklúzióhoz az vezette, hogy az emberben a művész kezdte érdekelni, aki „… a világot saját tartalmából és saját formáiban alkotja meg;” 4 Az esztétikai érték tanában egyértelműen azt fogalmazza meg, hogy az esztétikai „álláspontban”, magatartásban nem azt vizsgáljuk, hogy követi-e a művész az erkölcsi törvényeket, amelyeket az intelligencia diktálna. Mindenek fölöttinek tartja az esztétikai szabadságot, amely szerinte „… az a felemelő hatalom is, amely a valláshoz vonzza az embereket. Nem az erkölcsiség a vallás lényege, — amint Kant éleselméjűen, de rigoristice tanította; ez csak a dogmáknak értelme, amelyet Kant az erkölcsi törvényből akart beléjük magyarázni. Az a belső vonzalom, amely az embert az istenhez ragadja, az aesthetikai szabadság után való kiírthatatlan vágy. Innen a művészet és a vallás örök összefüggése, a 1 A tanulmány az OTKA 046757 számú kutatáshoz kapcsolódik. 2 Böhm Károly: Az ember és világa /továbbiakban: EV/ V. rész. Az erkölcsi érték tana, Budapest, 1928. 10. 3 Mivel többször elkezdte erkölcstanát, bevezetőnkben a Bartók György által rendezett, szerkesztett 1900-1901-ből származó szöveget vettük figyelembe. 4 EV/ III. Axiológia vagy értéktan, Mikes International, Hága, 2006. XV. _____________________________________________________________________________________ © Copyright Mikes International 2001-2007 28
VII. évfolyam, 1. szám Mikes International Volume VII., Issue 1. _____________________________________________________________________________________ relígió és az aesthetikai élvezet elszakíthatatlan köteléke.” 5 E gondolatok részletes, cizellált formában, mint látni fogjuk, az esztétikában jelentős szerepet kapnak. Az értékelmélet immár deontológiát jelent rendszerében, s mint ilyen az ember világának azon felét tárgyalja, amely a többrétegű és többfajta hiányból, mint ontológiai, metafizikai, problémából kiindulva tárgyi és alanyi szinten gondolja végig a pótlási, kielégítési lehetőségeket, Böhm Károly tehát úgy véli, hogy az értékelméletének eddigi részei, az axiológia és a logika, az ott részletezett problémák mintegy prooemiumként állnak az etikai és az esztétikai érték-problémák megoldásai előtt, hiszen az Axiológia Bevezetőjében is megerősíti ezt: „… az értékelmélet végső feladata mégis csak a morális és az aesthetikai érték megmagyarázása. Ezen célnak szolgálnak művemben az ösztön, az érzés, az élvezet természetére vonatkozó kutatások, s ezen célt szem előtt tartva tárgyaltam különösen az öntudat fejlődési fokait is. Mert ezek nélkül az erkölcsiség sajátosságát megérteni s nyilvánulásainak sokszor fogyatékos formáit szeretetteljes igazságossággal megítélni nem lehet. — De nem lehet megérteni a művészi phantasia és az aesthetikai szemlélés különböző fokait sem, s ha azzal tisztába nem jövünk, homály marad a „jelenség” (Schein), a „forma”, a „beleérzés” fogalmain és sok más fontos dolgon, amelyek az aesthetika alapvető kérdéseit képezik.” 6 Mindezek vonatkozásában lényeges kérdésköröknek tartom a hiány filozófiai problémáinak átgondolását, a becslés, az értékelés processzusának, a Másik-Énnel való kontaktus, a közös élettér és a szabadság, a lelkiismeret működésének kérdéskörét. Mindezzel jelezni próbáljuk a böhmi koncepciónak néhány olyan sajátosságát, amely a filozófiai antropológia jellegzetességeit mutatja fel. A deontológia mint „hiányfilozófia” Világos tehát, hogy a hiány alapfogalom Böhm filozófiájában, s mint ilyen elsősorban ontológiai kérdést jelent, azonban a hiányok kielégítésének mikéntje és értelmezése az értékelmélet terrénumába tartozik. A hiány kérdésköre a filozófia történetében igen gyakran alapvető problémakomplexum. Arisztotelész és Schopenhauer nézeteit kell röviden szemügyre vennünk, hiszen mindkét gondolkodó befolyással volt filozófiájára. Arisztotelész az Organon 10. fejezetében három feltételt szab a hiány „meglétéhez” illetve „működéséhez”, és ezek a következők: „A hiány és a birtoklás ugyanarra a dologra vonatkozik, pl. a látás és a vakság a szemre. Általánosságban mondva: aminek természete a birtoklás, arra vonatkozólag mondható mindkettő. Abban az esetben mondjuk, hogy hiányzik valamije annak, ami birtoklásra képes, amikor egyáltalán nincs abban a részében birtoklás, aminek természete, hogy birtokoljon, éspedig ha akkor nincs, amikor természete volna. Foghíjasnak ugyanis nem azt mondjuk, aminek nincs foga, és vaknak nem azt, ami nem rendelkezik látással, hanem azt, aminek akkor nincs, amikor pedig természete volna, hogy legyen. Mert egyes lényeknek születésüktől fogva (ill. születésükkor) nincs sem látásuk, sem foguk, mégsem mondjuk sem foghíjasnak, sem vaknak.” 7 Schopenhauer szenvedés-filozófiájának azon része hatott Böhmre, amelyben a boldogságot úgy értelmezi, mint az ösztönök kielégítését, a hiányok megszűnését, amellyel azonban újabb hiányok keletkeznek. A kielégített hiányok, a javak birtoklása, a beteljesülés csupán időleges, az akarat csak ideig-óráig nem talál tárgyat. A folyamatos hiány-kielégítés a szenvedést folyamatossá teszi, s minél fejlettebb egy organizmus, minél tökéletesebbé válik az akarat, annál nagyobb a hiány-lista, annál nagyobb az akarat kielégítő mechanizmusa. Böhm Károly két vonatkozásban beszél hiányról. Egyrészt metafizikai értelemben, amely tulajdonképpen azt jelenti, hogy „… minden defectus, akár testi, akár lelki téren, hiány. Ezt metaphysikai hiánynak nevezhetjük… a kifejlett ösztönnek aktuális visszaszorítását psychológiai hiánynak kell tekintenünk, amelynek psychológiailag a hiányérzet felel meg.” 8 Az előző az arisztotelészi értelemben vett hiányok rendszere, a másik a „társas világfonatokban” keletkezik. Vagyis a moralitás, az Én és a Más-én „közös életterében”, a cselekvések erkölcsi vonatkozásaiban, a lelkiismeret működésében, a szabadság birodalmában a hiány lelki defektusokat, fájdalmat avagy kínt okoz. Fontos áttekinteni, melyek azok az ösztönök, amelyek hiányok kiindulópontjaiként szerepelnek a böhmi koncepcióban? 1. fenntartó: egyéni: tápláló, mozgási és nemi ösztönök; 2. kifejtő: felfogó /intellektuális és szenzuális/ és alkotó /egyéni és társas „világfonatok”/; Ebből következően rendszerében a hiánynak két alapvető fajtája van: 1. fenntartás hiányai: a táplálkozás, a mozgás, a nemi élet terén keletkeznek; 2. kifejlés hiányai: a. receptív-érzéki, értelmi, érzelmi, valamint b. reactív–egyéni, társas vonatkozásokat érinti. 5 EV/VI: Az aesthetikai érték tana Budapest, 1942. 44. 6 EV/III. XVII. 7 Arisztotelész: Organon. Budapest, 1979. 51. 8 EV/V. 51. Az erkölcsi érték tana, Budapest, 1928. _____________________________________________________________________________________ © Copyright Mikes International 2001-2007 29
Page 1 and 2: Mikes International _______________
Page 3 and 4: VII. évfolyam, 1. szám Mikes Inte
Page 27: VII. évfolyam, 1. szám Mikes Inte
Page 79 and 80:
VII. évfolyam, 1. szám Mikes Inte
Page 81 and 82:
Page 83 and 84:
Page 85 and 86:
Page 87 and 88:
Page 89 and 90:
Page 91 and 92:
Page 93 and 94:
Page 95 and 96:
Page 97 and 98:
Page 99 and 100:
Page 101 and 102:
Page 103 and 104:
Page 105 and 106:
Page 107 and 108:
Page 109 and 110:
Page 111 and 112:
Page 113 and 114:
show all

Mikes International - Hollandiai Magyar Szövetség

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?