VALÓSÁG ÉS ÉRTÉK

KIBÉDI VARGA SÁNDOR : VALÓSÁG ÉS ÉRTÉK — Az ismeretelmélet és értékelmélet alapproblémája
kísérlet példáját, úgy is, mint a mai értékfilozófia legkiválóbb alkotását, e helyütt vázolni tartozunk. Miután a
valóság ismerete ténylegesen, vagy legalább elvileg a szaktudományoknak kiosztott feladat, a filozófia
kutatási területe Rickert szerint kizárólag az értékek birodalma. Ezért a helyesen értett filozófia mindig
az értékek filozófiája kell, hogy legyen. Az érték lényege és az értékek objektív érvényessége a filozófia
elvitathatatlan problémája. Hogy az értéket a valóságtól biztosan megkülönböztessük, arra kritériumul a
negáció fog szolgálni. Ez valóságfogalmaknál mindíg a valóság puszta tagadására, semmire vezet, míg
értékfogalmaknál egy fogalompárhoz juttat: a semmi és az értékellenes vagy negatív érték fogalmaihoz. 65 A
negáció értékfeltaláló képessége onnan származik, hogy maga is egy értékelési aktus, s mint ilyen rávezet
az értékre. — Az első értékterület, melyet a fentiek alapján szemügyre kell vennünk, a hedonizmus
értékszférája. A hedonizmus elméletének alapjául szolgáló gyönyör értéke annyira együtt van a gyönyör
létével, hogy megkülönböztetésük alig lehetséges és a kutatók előtt rendszerint egybe is folyik. Az
alaposabb megfontolásnak azonban meg kell tudnia különböztetni a gyönyör nem-érzéki értékét a gyönyör
érzéki lététől, melyen az megjelenik. Ezt azonnal megértjük, ha arra gondolunk, hogy az „érvényes”
sohasem lehet létezők jelzője, hanem mindíg nemlétezőkre, pontosabban ép azokra a nemlétezőkre
vonatkozik, melyeket értékeknek nevezünk. Már pedig kétségen kívül áll, hogy a gyönyör is érvényes, tehát
érték arra az individuumra nézve, ki azt érzi. Az értékvilág egyik területe a hedonista érték vagy a
gyönyörérték mely, mint ilyen természetesen csak individuális szubjektív érvénnyel bír. A szubjektív értékek
másik csoportját az általános szubjektív értékek képezik, melyek minden szubjektumra nézve érvényesek. A
szubjektum szféráját ezek sem lépik át s így elvileg újat nem mondanak, mert az érték objektív lényegére
nézve mit sem jelent, hogy csak egy szubjektum, vagy a szubjektumok többsége, esetleg összessége
értékeli. Az objektív értékekkel szemben úgy az individuális, mint az általános szubjektív értékek csak
látszatértékek. (V.ö. System, 132. l.)
A szubjektív vagy látszat-értékekkel szemben az objektív vagy valódi értékeket az jellemzi, hogy
önmagukban érvényesek. Más szóval, az objektív értékek érvénye független minden elismeréstől,
lényegükre nézve mit sem mond, hogy valaha megvalósulnak-e, vagy nem. Az objektív értékeket a kultúra
javain találjuk, melyek keletkezésével a történet ismertet meg bennünket. Ezért, a kultúréletet a maga
gazdag különféleségében feltáró történet az, melytől a filozófia egyedül tudhatja meg, hogy mi minden tart
igényt általános érvényességre, s tehát mi az, ami számára problémává lesz”. 66 Természetesen a történet
csak anyagot szolgáltat, melyen értékek tapadnak, de az értékek lényegéről nem ad felvilágosítást. Szerepét
tehát az értékek filozófiájára nézve nem szabad túlbecsülnünk. A történet folyamán megvalósult javak,
amilyen pld. a tudomány, művészet, erkölcs, vallás stb., lényegüket és összefüggéseiket illetőleg homályban
maradnak mindaddig, míg az értékfilozófia ki nem mutatja, hogy mi az, ami a kultúra javait értékessé teszi s
mennyiben lehetséges az értékvilág gazdag területén áttekintést, rendet, rendszert alkotni. Ami a különféle
értékek közös lényegét jellemző objektív érvényt illeti, az az igazság teoretikus értékénél
kétségbe-vonhatatlan bizonyossággal jelentkezik. Mert aki az igazság lényegére nézve más állásponton van,
álláspontja érvényességét csak az igazság objektív érvényére alapíthatja, vagyis az igazság objektív
érvényének feltételezése nélkül ő sem tud kijönni, s ezzel önmagának mond ellen. Másképp áll a dolog az
ateoretikus értékeknél. Ezek objektív érvénye sem nem bizonyítható, sem nem cáfolható, minthogy minden
bizonyítás és cáfolás a teória dolga, ami ateoretikus értékek elismerésében, vagy elvetésében nem dönthet.
Aki a teoretikusan bebizonyíthatónál akar maradni, az a teoretikus érték területét nem hagyhatja el, de az
elől az ateoretikus értékek teoretikus megértése el is van zárva. Ateoretikus értékekről csak akkor lehet
teóriát csinálni, ha azok objektív érvényét feltételezzük.
Az objektív értékek rendszerének felépítése a filozófia alapfogalmaihoz kapcsolódó alternatívákból indul
ki. Az alternatíva tagjai egymást kölcsönösen kizárják s együttességükben egy egészet alkotnak, mely az
alternatíva által megjelölt vonatkozásban minden lehetőséget kimerít. Rickert értékrendszere ezek után a
következőkép tagolódik. Az összes értékek két főcsoportra oszthatók: a kontemplatív élet értékeire és az
aktív élet értékeire. A kontempláció és aktivitás alternatívája az értékelő alanyra vonatkozik, ki a
kontempláció aktusában az értékképlettel olyan viszonyba jut, hogy azt magától „eloldja”, tárggyá teszi, a
maga alanytól független sajátosságaiban elismeri, míg az aktivitás viszonyában az alany és tárgy között
minden távolság eltűnik, alany és tárgy, akarat és érték eggyé lesznek az értéket akaró személyiségben. A
kontemplatív élet értékképleteiben a forma a tartalmat körülveszi s ez által a maga önállóságában megőrzi,
az aktív élet értékképleteiben a forma a tartalmat teljesen áthatja úgy, hogy semmi sem marad formálatlanul.
A kontempláció a tartalom kimeríthetetlen gazdagságát egységesíteni, pontosabban egyszerűsíteni
65 Az értékjelzők párosságára, mint az axiológiai minősítés kritériumára rámutat Böhm Károly is Az ember és világa IV.
kötetének 323. lapján.
66 Rickert: Der Gegenstand. 387. l. — V.ö. System 321. l.-val is!
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2006 - 33 -