VALÓSÁG ÉS ÉRTÉK
VALÓSÁG ÉS ÉRTÉK
VALÓSÁG ÉS ÉRTÉK
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
KIBÉDI VARGA SÁNDOR : <strong>VALÓSÁG</strong> <strong>ÉS</strong> <strong>ÉRTÉK</strong> — Az ismeretelmélet és értékelmélet alapproblémája<br />
ÖTÖDIK FEJEZET.<br />
JAVAK LÉTESÍT<strong>ÉS</strong>E.<br />
Az utolsó fejezetben az értékmegvalósítás problémáját kíséreljük meg közelebbről megvilágítani. Kérdjük:<br />
milyennek kell lennie a valóságnak, hogy benne értékek legyenek megvalósíthatók, és milyennek kell lennie<br />
az értékeknek, hogy megvalósításuk lehetséges legyen? Más szóval, miben állanak az értékmegvalósítás<br />
lehetőségének feltételei? E feltételekkel dolgozatunk folyamán többször találkoztunk, itt csak összefoglaljuk<br />
őket, hogy a problémái jobban kidomborítsuk, s némely tekintetben kiegészítsük.<br />
Szükségtelen ismételnünk, hogy értékek a szó szoros értelmében nem valósíthatók meg, mert ami<br />
lényegénél fogva nemvalóságos, az sohasem tehető valóságossá. Az „értékmegvalósítás” tulajdonkép nem<br />
egyéb, mint a valóságnak az értéket alkotó érvényvonatkozásokban megnyilatkozó rend szerint való<br />
rendezése, azaz értékábrázolás. Az értékből kiinduló normáknak a követése a valóság olyan rendezettségét<br />
hozza létre, melyen az érték megjelenik. Az értéket ábrázoló létezőket javaknak nevezzük s pontosan véve<br />
mindíg csak javak létesítéséről beszélhetünk, nem feledve el, hogy a „létesítés” is csak rendezést jelent,<br />
mert sem a nemlétező nem létesíthető, sem az, ami létezik. — Ami az értékábrázolás vagy jó-létesítés<br />
lehetőségének valóságfeltételeit illeti, meg kell állapítanunk, hogy az értékeknek a valóságban való<br />
ábrázolásáról sohasem beszélhetnénk, ha a valóság minden értéktől független, az értékre nézve teljesen<br />
idegen volna. Egy minden értéktől ment, „abszolút realitás” az értékek szerint való alakításnak mereven<br />
ellenállna s az értékeket megvalósító kultúrélet lehetősége megmagyarázhatatlan csodát alkotna. A<br />
valóságnak tehát az Ész érvényvonatkozásaiban kell állania, hogy értékes élet benne lehető legyen, amint<br />
azt az igazság értékének tárgyalásánál részletesen kimutattuk. — Ami az értékábrázolás lehetőségének<br />
értékfeltételeit illeti, azok megértéséhez ama, Kantot követő, meggondolás vezet, mely szerint az<br />
értékábrázolás lehetőségének és az értékábrázolás ismerete lehetőségének feltételei azonosak. Minden<br />
értékismeret, minden az értékekre vonatkozó megállapítás ez előfeltételre támaszkodik. Ha ez alaptételt<br />
kétségbevonnók, az értékekre irányuló minden objektív állítás lehetőségét tagadnók s az értékproblémát a<br />
privátvélemények szubjektív világába utalnók át. De ha az alaptételünkkel szemben felmerülő kétséget így<br />
elűztük, nyilvánvaló, hogy alaptételünk következményeként minden értéknek, az ú.n. ateoretikus vagy<br />
praktikus értékeknek is az Észben kell gyökerezniük, hogy megismerhetők legyenek. S minthogy az Észben<br />
gyökereznek, mely maga nem egyéb, mint objektív érvényvonatkozások egysége, az igazi értékek mindíg<br />
objektív érvénnyel kell, hogy bírjanak. „Szubjektív érték” contradictio in adiecto. A praktikus értékek objektív<br />
érvényének látszólag ellentmond az a tény, hogy míg a teoretikus érték objektív érvénye ellentmondás nélkül<br />
kétségbe nem vonható, mert a kétségbevonás objektív érvényessége is a teoretikus érték objektív érvényén<br />
alapul, a praktikus értékek ilyen nyilvánvaló ellentmondás nélkül kétségbe vonhatók és ténylegesen<br />
kétségbe is vonattatnak, emberi, sőt egyéni énünk szubjektivitásnak megnyilvánulásaiként értelmeztetvén.<br />
Ez a kétség azonban, ha mélyére nézünk, nem tudja igazolni magát. Mert ha az ateoretikus értékek<br />
csakugyan az egyéni, szubjektív tetszéstől függenének, aminek minden tapasztalat is ellentmond, róluk<br />
beszélni, velük jellemezni nem lehetne, hanem az egyén, mindenki mástól hozzáférhetetlen, zárt világába<br />
tartoznának, mely ismeret tárgyává sohasem válhatnék. A dolgok ateoretikus jellemzésének, az ateoretikus<br />
értékek minden ismeretének lehetősége azon alapszik, hogy az ateoretikus értékek is az objektív érvénnyel<br />
bíró jelentések világába tartoznak, mint az igazság maga. Igaz ugyan, hogy az ateoretikus értékek tényleges<br />
értékelésében nagyobb az ingadozás, mint a teoretikus érték területén, de ez nem pusztán az ateoretikus<br />
értékek rovására írandó, hanem az ateoretikus értékképletek szerkezetének nagyobb bonyolultságán kívül<br />
az értékelő egyének intelligenciájának különböző fejlettségi fokára mutat. Egy tökéletes intelligencia számára<br />
az ateoretikus értékek a maguk objektív érvényében minden esetben ép oly biztosan felismerhetők<br />
volnának, mint az objektív érvényű teoretikus érték. Természetesen ezzel a probléma, nehézsége nincs<br />
teljesen eltüntetve. A valóságot meghatározó ateoretikus értékek ugyanis, ha tárgyi érvénnyel is bírnak, nem<br />
úgy határozzák meg a valóságot, mint az igazság, mert nem jelentik a való tárgyak létstruktúrájának<br />
konstituens tényezőit. A nehézség csak akkor szüntethető meg, ha a praktikus értéket a valóság-konstituálás<br />
tevékenységét végző teoretikus érték tevékenységének előfeltételéül bírjuk kimutatni. Akkor belátjuk azt,<br />
hogy a teoretikus érték tevékenységének is előfeltételéül megkövetelt praktikus érték a valóságot konstituáló<br />
teoretikus értékkel együtt tárgyi jelentőségű, objektív érvényű kell, hogy legyen, ha nem is mutatható ki a<br />
tárgyak létalkatában, mert nem esik egybe a valóságot konstituáló teoretikus értékkel.<br />
___________________________________________________________________________________<br />
© Copyright Mikes International 2001-2006 - 39 -
Change language