You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
28 a fa kultúrája<br />
gyökkenteni, s azt is nehezen. Ilyenkor a rostok<br />
egy része törött csak el, a többi összetartotta,<br />
de rendeltetésére már alkalmatlan volt.<br />
Az e fajta ostornyelet csak a borsikafenyõ ágából<br />
lehet elõállítani. A fa egyedi szerkezete és<br />
a láng fölötti edzés, azaz hirtelen kiszárítás tette<br />
lehetõvé azt a sajátos rugalmasságot, amivel<br />
ez a faféleség rendelkezett. Nem véletlen,<br />
hogy a borsikanyelû ostor tekintélyt adott a<br />
hegyvidéki pásztoroknak, amirõl messzeföldön<br />
híresek volt.<br />
Harsintáskor, vagyis amikor a pásztor a<br />
feje felett háromszor körbeforgatta az ostort,<br />
és egy hirtelen mozdulattal ellentétes irányba<br />
megrántotta, az ostor végén levõ csapó csattanó<br />
hangot adott ki. A csattanó hangot csak<br />
akkor lehet elérni, ha az ostortest végén lévõ<br />
csapó, (ami a legnagyobb sebességet veszi<br />
Osotrnyél hasogatása<br />
Borsika ostornyél edzése<br />
fel, legtávolabb lévén a nyéltõl) meghaladja a<br />
hang terjedési sebességét. A hirtelen irányváltáskor<br />
lökéshullám keletkezik, s ez adja a<br />
pukkanó hangot. Ezért fontos, hogy az ostor<br />
elég hosszú legyen, mert rövid madzaggal<br />
aligha lehet ezt elérni. Természetesen a csattanást<br />
eredményezõ részt, a csapót (ami 20-<br />
30 cm), külön erõsítik az ostorhoz. A csapó a<br />
harsintás gyakorisága függvényében kopik, alkalmanként<br />
0,5 cm-nyit. Ezért cserélni kell.<br />
Egy jó ostor akár száznál több csapót is kiszolgálhat.<br />
A pásztor a csorda terelésekor harsintott,<br />
méghozzá úgy, hogy az ostor vége a csordától<br />
eltávolodott marhát elérje. Ezzel egy igen<br />
csípõs fájást okozott. Néhány eset elég volt<br />
ahhoz, hogy az állat megtanulja, hogy a<br />
harsintás = fájdalom = vissza a csordához<br />
jelentésû. Ha ezt nem felejtette el, már nem<br />
kellett a pásztornak az elcsángáló tehénig<br />
szaladnia, csak egyet harsintani, s az eltávolodó<br />
marhák térültek a csorda felé. Ugyanilyen<br />
szerepe volt a láncos botnak is, amivel<br />
a pásztor meghajította ez elbitangolt tehenet.<br />
A lánc csörgése hamarosan a fájdalomérzettel<br />
társult, s már elég volt, ha a pásztor<br />
megrázta a botját, az állat indult a csordához.<br />
Így a pásztor is, az állat is jól járt. A pásztornak<br />
nem kellett az állatig elmenni az ostorral,<br />
illetve nem kellett az elhajított bot után szaladgálnia.<br />
A marha pedig minél hamarabb<br />
megtanulta, hogy a figyelmeztetõ hangjelzéshez<br />
csípõs fájás társul, annál hamarabb<br />
elkerülte az ütlegelést. A harsintás jellegzetes<br />
puskalövésre emlékeztetõ hangja a vadállatok<br />
távoltartását is elõsegítette. Amikor a<br />
kutyák jelezték a vad közeledését, a pásztor<br />
gyakrabban harsintott, az állatok is közelebb<br />
húzódtak egymáshoz, s a zajtól a vad legtöbb<br />
esetben elriadt.