MÃ¡jusi akciÃ³ink! - NyergesÃºjfalu

More documents

Recommendations

Info

8 Nyergesi HÍRMONDÓ - 2011. MÁJUS | amiről beszélnek Vélemény Baj van a felsővel? Mostanában divat lett kis városunkban szidni az általános iskola felső tagozatát. Baj van a felsővel… Baj van a felsővel? Igen, lehet, hogy baj van a felsővel. De nézzük meg közelebbről, hogy pontosan kivel is van baj? A tanárokkal? Vagy netán a gyerekekkel? Esetleg az is lehet, hogy a szülőkkel? Néhány dolgot meg kell vizsgálnunk ahhoz, hogy pontos képet kapjunk. Az alsó tagozatban 14-15 fős osztályok működnek. 5. osztályban, amely amúgy is nagy változást és sokkal nagyobb terheket jelent a gyerekeknek, összevonják az osztályokat. Anyagi meggondolásból… Hogy nem tesznek jót ezzel a gyerekeknek? Nem számít. Nyilván szakértői vélemény alapján úgy gondolják, hogy a 25-26 fős osztályokban majd könnyebben veszik az ötödikesek az amúgy is sokkal nagyobb akadályokat. Sajnos, sokan elfelejtenek ezzel a kérdéssel kapcsolatban egy nagyon lényeges dolgot: hamarabb kezdődik a kamaszkor. 15-20 évvel ezelőtt nem okozott gondot 35-38 fős osztályokban tanítani a sok jól nevelt, értelmes gyermeket. Akkoriban 15-16 éves korukban kezdtek kamaszodni, lázadozni. Amikor már középiskolások voltak, ahol nagyon hamar elhangzott az ominózus mondat: „Nem kötelező ide járni…” De az általános iskola kötelező. Akkor is voltak „rossz” gyerekek, de nem voltak rosszindulatúak, nem érezték úgy, hogy bármit megtehetnek. Tegyék a szívükre a kezüket, kedves szülőtársaim, és vallják be őszintén: mikor volt/van a legtöbb gondjuk odahaza a saját gyermekeikkel? Óvodáskorban? Alsó tagozatban? Vagy netán a felsőben? Miért van az, hogy ha behívjuk a szülőt fogadóórára (és a legritkább esetben még hajlandó is bejönni), és elmondjuk, hogy mi a probléma a gyermekkel, a legtöbb esetben azt a választ kapjuk, hogy „Otthon se bírunk vele…”? Mit tehetünk mi, pedagógusok, ha ilyen gyerekből van 5-6 egy osztályban? Igen, tudom, mi vagyunk a szakemberek… De amíg a szülők részéről nem kapunk támogatást, nem fog történni semmi. Mert mit tehet a pedagógus? Próbálkozik szép szóval, rábeszéléssel, aztán legfeljebb beír az ellenőrzőbe, hogy tudassa a szülővel, hogy baj van a gyerekkel. De mi van akkor, ha a gyerek pontosan tudja, hogy nem fog történni otthon semmi? Se beszélgetés, se lelkizés, se büntetés? Mennyire fogja érdekelni egy beírás? És mi van akkor, amikor a kedves szülő visszaír a pedagógusnak, hogy az ő gyereke nem rendetlenkedik? Honnan tudja? Ott volt? Ja, hogy a gyerek otthon azt mondta… Mert valószínűleg a gyerek majd mindent úgy mesél el, ahogy történt, és nem úgy, ahogy ő a legkedvezőbben jön ki a helyzetből… Amíg egy-egy 25-26 fős osztályban van legalább 5-6 olyan tanuló, aki úgy érzi, bármit megtehet, mert a szülő támogatja, és ha hazamegy a beírással, akkor a szülő úgy reagál, hogy ”Na, majd én bemegyek az iskolába, és megmondom annak a tanárnak…”, addig nem sokat tehet a pedagógus. Elég 3-4 „beszólongatós”, bekiabálós, folyton beszélő tanuló, hogy tönkretegye a legjobban felépített órát is. Valljuk be, nincs sok eszköz a pedagógusok kezében. Csak a szülőkkel együtt tehetünk valamit. Arról se feledkezzünk meg, hogy immár 8. hónapja járnak a gyerekek (és a pedagógusok is!) állandóan délután iskolába. Délelőtt tanulnak, edzésre, zeneiskolába járnak, már fáradtan érkeznek az iskolába, ahol ismét csak csendesen, fegyelmezetten kell(ene) viselkedniük, lelkesen részt kell venniük az órákon, felelniük kell, dolgozatokat kell írniuk, miközben odakint ragyogóan süt a nap... Önök bírták volna ezt 11-12 évesen? Úgy gondolom, mint mindennek, ennek a dolognak is két oldala van. És illene mindkét oldalt megvizsgálni, mielőtt bárki is kimondja a divatos mondatot: „Baj van a felsővel…” VÉCS ÉVA Kedves Szülők! Gyermekének tanulási problémái vannak? Nehezen megy az írás, olvasás vagy a számolás? Nem szeret iskolába járni? Sokat kell otthon gyakorolni, mégis gyakran éri kudarc? Segíthetek? Amit nyújtani tudok: – képességfelmérés több mint 30 részterületen; – szakvélemény készítése 1 héten belül; – játékos, mozgásos készségfejlesztés egyéni fejlesztési terv alapján (ami felválthatja az eddigi monoton, sokszor eredménytelen otthoni gyakorlást); – teljes mértékben a szülők időbeosztásához igazodom (akár hétvégén is). Napi 20 perc időráfordítással nagymértékben csökkenthetők, megelőzhetők az iskolai kudarcok Ingyenes tanácsadás 06-30-448-6924 A helyi általános iskola egy diákja meglopta az egyik pedagógust. Mint megtudtuk, az érintett tanuló már máskor is keveredett lopás gyanújába, ám akkor sem a kiérkező rendőrök sem a pedagógusok nem tudtak konkrét bizonyítékot találni. Most viszont szemtanúja is akadt a bűncselekménynek, a rendőrök forró nyomon indultak el, és megtalálták a lopott holmi egy részét. A meglopott pedagógus eltekintett a feljelentéstől. Más országban a dolog ezzel le is zárult volna úgy, hogy minden segítő eszközzel rászorítják a családot arra, hogy vagy tegyen meg mindent azért, hogy az érintett tanuló ne lopjon többet, vagy ha nem sikerül, akkor gyereket a szakemberek veszik gondozásba. Ám itt más történt: a helyi nevelési tanácsadóban az eset után viharos gyorsasággal megjelent szakemberek egy része a meglopott pedagógust hibáztatta azért, mert „elhamarkodottan”a rendőrökhöz fordult. A hír persze kiszivárgott, és ki is verte a biztosítékot a város közvéleményében. Lopni bűn! képünk illusztráció A történetet a kellő óvatossággal jártuk körbe, egyrészt, mert a rajtakapott gyermek és családja személyiségi jogait tiszteletben tartjuk. Másrészt, mert az eseményben, mint vízcseppben a tenger mutatkozik meg a jelenlegi közoktatási és köznevelési rendszerünk kusza bonyolultsága, amelyben nem mindenki találja meg mindig a maga feladatát és felelősségét. Ezért, egy kicsit elvonatkoztatva a konkrét ügytől, számos kérdésünkre az adott szakterület képviselőinél kerestük a válaszokat. A Polgármesteri Hivatal Gyámügyi Osztálya az adott esetről még nem nyilatkozhat, hiszen lapzártánkig hivatalosan még nem kapták meg az érintett társszervektől a cselekvéshez szükséges információkat. Ám jelezték, hogy a probléma általánosságban is élő, és a későbbiek során szívesen részt vesznek egy társadalmi párbeszédben. "Gyermekjóléti szolgálat: A gyermekvédelemi rendszer feladata az, hogy közösen fejtsük meg a gyermekek jelzéseit!” Csillag Erika, a Kuckó Gyermekjóléti és Családsegítő Szolgálat vezetője készségesen fogad, és mindjárt leszögezi, hogy az eset kapcsán nem szeretne állást foglalni, inkább az... (FOLYTATÁS A KÖVETKEZŐ OLDALON.) A véleményére itt is számítunk: www.nyergesihirmondo.blogspot.com
Nyergesi HÍRMONDÓ - 2011. MÁJUS | amiről beszélnek 9 általam említett jelenségről mondja el a véleményét. “A törvény tételesen felsorolja azokat az intézményeket és szervezeteket, akiknek tennivalójuk van a gyermekvédelem területén. Iskolától a gyámügyig, családsegítőtől a rendőrségig, a nevelési tanácsadótól az ügyészségig szereplői vannak e feladatnak – mondja Erika. – Másmás szakterületről kell megközelíteni az adott gyermekvédelmi szituációt. Egymás helyett nem cselekedhetünk, csakis együtt. Létkérdés, hogy a problémát közösen oldjunk meg.” A magamfajta laikus azt hiheti, hogy itt azért nem bonyolult az eset: lopás történt, és az iskola azt tette, amit tennie kellett… „Csak fordított irányban – jelzik szolgálatunk felé, ha azt tapasztalják, hogy egy gyermek „bajban van” és ez mindig így működik. Nem mondhatnak nemet, ha bejelentést kapnak.” Lehet, hogy az én felfogásom már őskövületnek számít, de ha gyermekkorunkban rossz fát tettünk a tűzre, azért büntetést kaptunk… „No igen – feleli Erika – szüleinktől, tanárainktól! Ha nem csak egyszeri „gyermek csínytevésről” van szó, ha a lopására fény derül és már többször is előfordult, gondoljunk arra is, nincs-e olyan bajban, amiben azonnali segítségre, támaszra, sőt védelemre is szorul. Lehet magányos, elkeseredett, képünk illusztráció Vagy mégsem? „A történet nem ilyen egyszerű – ingatja a fejét Erika. – Tapasztalataim szerint ha egy gyermek lop, akkor jelez a környezete felé, fel akarja hívni a körülötte élő felnőttek figyelmét magára. A felnőtt társadalom erkölcsi normáit egy bizonyos életkor alatt nem lehet számon kérni a gyerekektől. A szabályok megértése, az önkontroll és az erkölcsi érzék nem veleszületett tulajdonságok, a személyiség fejlődése során alakulnak ki. A hat éves gyerek tisztában van azzal, nem szabad mások dolgait eltulajdonítani. Ebben az életkorban a lelkiismeret képessége már kifejlődött: tudja, hogy ha a szülő vagy a pedagógus látná a lopást, helytelenítené. Ezért az iskolás gyerek tettét mindig titkolni igyekszik. A „zsákmányt” eldugja, és ha rajtakapják, tagadni igyekszik. Akkor mégis, mi lehet az oka? Az egyik magyarázat a gyerek magányossága lehet. Nem érzi elég szorosnak és intimnek a kapcsolatát a szüleivel, tanáraival. Tulajdontárgyaik magához vétele tehát a velük való kapcsolat kereséséről szól. Az is lehet, hogy társai között magányos, és azért vesz el pénzt, hogy a többi gyerek számára vonzó tárgyakhoz, menő cuccokhoz hozzájusson. Nemegyszer előfordul, hogy a közösségben perifériára szorult gyerek mindenféle ajándékokat, édességet oszt a többieknek szeretetük elnyeréséért.” Miért tartja elhamarkodottnak, hogy az iskola értesítette a rendőrséget, amely a törvény szerint is szereplője a gyermekvédelmi feladatokra kötelezettek körének? indulataival, félelmeivel izolálódott, énereje gyenge, értékrendje kialakulatlan, hibás. Ekkor a pszichológus szakértelme és a gyermekjóléti szolgálat szakemberének javaslata mutatja meg minden szereplőnek a megoldáshoz vezető utat és teendőket. De nincs varázspálcánk! Ez az út hosszú és folyamatos odafigyelést és együttműködést kíván minden szereplőtől!” És a többi gyermek védelme? Akitől lopott, akibe belekötött, akiknek az órai munkáját rendetlenkedéssel zavarta, ők nem számítanak? Ha „bűntényként” kezeljük a jelzett problémát, akkor nekem nem kompetenciám ezt eldönteni, hisz nem vagyok járatos a büntető törvénykönyv paragrafusaiban. Ha gyermekvédelmi problémaként kezeljük, időt kell hagyni a megoldásra. Ne feledjük: itt egy bűncselekmény történt! Szlávik József, az iskola igazgatója is készségesen állt rendelkezésünkre. „A tények egyszerűek: történt egy lopás – szögezi le az igazgató úr. – Ilyenkor mi a rendőrséget értesítjük. Ha ismert az elkövető…” Az iskolába járó gyerekek szülei joggal várhatnák el, hogy gyermekeik ne legyenek lopás áldozatai, és hogy az iskola lépjen fel keményen a szarkák megfékezésére… „Naponta szembesülök a kérdéssel, hogy mit tesz az iskola? Sorolom, hogy beírtam az ellenőrzőbe, behívom a szülőket, csak legyintenek. És valahol igazuk van. Miért nem szólunk a rendőrnek? – kérdik a felháborodott szülők. A gyanúsított szülei követelik a bizonyítékot… Most bizonyíték is akadt, így a gyermekvédelem is teheti a dolgát. Kijelentem, hogy ezután is a rendőrséghez fordulunk, ha bűncselekmény történik. Kötelességünk!” Ki is az a „gyerekvédelem?” Halló, Pedagógiai Szakszolgálat? „Igen, parancsoljon!” Egy iskolai lopás ügyében keresem, a tanulságairól készítünk összeállítást a Hírmondóban. Szeretnék egy… „Ne haragudjon, de ez ügyben a gyermekvédelmet kell hívni.” Időpontot szeretnék kérni Önöktől, mivel a gyermekvédelem összes szereplőjét szeretném megkérdezni, és Önök is érintettek… “Ne haragudjon, még egyszer mondom: ez ügyben a gyermekvédelmet hívja.” Az ügyről a Pedagógiai Szakszolgálatnak jelenleg nincs mondanivalója az olvasóknak? A telefonvonal megszakadt... A gyermekvédelem nem egy intézmény, hanem egy feladat. A törvény mellesleg a pedagógiai szakszolgálatot is azon intézmények közé sorolja, amelyeknek tennivalója és felelőssége van a gyermekvédelemben. KUTI PÉTER Részlet a gyermekvédelmi törvényből 17. § (1) Az e törvényben szabályozott gyermekvédelmi rendszerhez kapcsolódó feladatot látnak el – a gyermek családban történő nevelkedésének elősegítése, a gyermek veszélyeztetettségének megelőzése és megszüntetése érdekében – a törvényben meghatározott alaptevékenység keretében; a) az egészségügyi szolgáltatást nyújtók, így különösen a védőnői szolgálat, a háziorvos, a házi gyermekorvos; b) a személyes gondoskodást nyújtó szolgáltatók, így különösen a családsegítő szolgálat, a családsegítő központ; c) a közoktatási intézmények, így különösen a nevelési-oktatási intézmény, a nevelési tanácsadó; d) a rendőrség, e) az ügyészség, f) a bíróság, g) a menekülteket befogadó állomás, a menekültek átmeneti szállása; h) a társadalmi szervezetek, egyházak, alapítványok. (2) a) jelzéssel élni a gyermek veszélyeztetettsége esetén a gyermekjóléti szolgálatnál, b) hatósági eljárást kezdeményezni a gyermek bántalmazása, illetve súlyos elhanyagolása vagy egyéb más, súlyos veszélyeztető ok fennállása, továbbá a gyermek önmaga által előidézett súlyos veszélyeztető magatartása esetén. Ilyen jelzéssel és kezdeményezéssel bármely állampolgár és a gyermekek érdekeit képviselő társadalmi szervezet is élhet. (3) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott személyek, szolgáltatók, intézmények és hatóságok a gyermek családban történő nevelkedésének elősegítése, a veszélyeztetettség megelőzése és megszüntetése érdekében kötelesek egymással együttműködni és egymást kölcsönösen tájékoztatni. A véleményére itt is számítunk: www.nyergesihirmondo.blogspot.com
Page 2 and 3: 2 Nyergesi HÍRMONDÓ - 2011. MÁJU
Page 10 and 11: 10 Nyergesi HÍRMONDÓ - 2011. MÁJ
Page 18: 18 Nyergesi HÍRMONDÓ - 2011. MÁJ

MÃ¡jusi akciÃ³ink! - NyergesÃºjfalu

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?