a fenyő maradéktalan fel- használása - Intarzia Fabula

a fa kultúrája
27
Boróka, birsfenyõ, borsika
A fenyõmagot a párolt húsok, sültek ízesítésére, illetve
savanyúságok csípõsségének növelésére is
alkalmazták. Feltehetõen innen a fenyõbors megnevezés
is.
A fenyõrigó (Turdus pilaris L.), népi nevén
fenyõmadar, borókabogyóval táplálkozik, húsa
ezért fûszeres. Régebben lakodalmak, keresztelõk
sültjeinek elkészítésekor két-három vagy több
fenyõrigó húsát összekészítették a szárnyasok
húsával, ami kellemes enyhén fûszeres ízt kölcsönzött
az ételnek. 2 ( 2 Saját gyûjtés.)
Leírásokból tudjuk, hogy „télen ezrével fogdossák
össze és mint fenyõmadarat árulják.” 3 ( 3 Pallas Lexikon,
Fenyõmadár címszó)
A fenyõmag ízû madárínyencség több szakácskönyvben
is szerepel. Némelyekben a
„fenyvesmadár” belsõségeit is megkészítik, és
húsával együtt fogyasztják.
Ritka elõfordulású a nehézszagú boróka
(Juniper sabina), amit büdös-, vagy bûzös borsikának neveznek.
Magja és friss hajtásai kellemetlen illatanyagot tartalmaznak.
Termése magzatelhajtó hatású. Peres jegyzõkönyvek
tanúsága szerint ez a felismerés a székely népi tudásnak is része
volt.
ugyanis a tótokkal együtt élõ magyarok így nevezik az áfonyát. Ennek
Székelyföldön kokojsza, kokojza a neve. A tótok az áfonyát boronicának
a nevezik, szószerinti fordítása a fenyves erdõk ajándéka.
Az említett bogyók egy éves korukig zölden maradnak a szó legszorosabb
értelmében vett tûlevelek védelme alatt. Telelés után a
fagy megkékíti õket, ekkor válnak alkalmassá fenyõvízkészítésre. A
magvakat megõrlik, vízben erjesztik, majd kifõzik. A fenyõvíz nemesi
körökben is kedvelt lehetett. Az 1742. évi szárhegyi inventáriumban a
Lázár-kastély különbözõ helyiségeiben vékaszámra találni borsika bogyót,
hol borsfenyõ, fenyõbors, hol pedig fenyõmag néven.
„…egy parasztláda…fenyõbors mag vagyon benne…”
„…egy fenyõfa rosz vedret, fenyõmaggal szinte tele,
egy nagy kászút ebben is fenyõmag vagyon…”
„…új fenyõ kádacska két véka borsfenyõ van benne…”
„…két sákban három véka fenyõmagot, … 1
1 Csutak István – Pál-Antal Sándor: Szárhegyi Lázár kastély, CD-1999;
Inventárium 42. 56. 57 old
A fenyõmag a népgyógyászatban tüdõerõsítõ hírében áll. A tüdõgyulladás
utáni regeneráló hatását az orvostudomány is elismeri. A
népi gyógyászat szívbetegeknek is ajánlja. Köhögéscsillapító hatásáért,
meghûléses betegségekre is javallták.
A borókamagra szeszt is szoktak tölteni, s amikor színe elváltozik
már alkalmas bedörzsölõ szer reumás fájások kezelésére.
A borsikamag a kászutúrónak is fûszere. Az 1708-ban írt Fogarasi
János levelébõl az íz különlegesség népszerûségére is lehet következtetni:
„Az Kaszu saitokat úr(am) elkészitetvén fenyõ magosan in nro 60
bé küldettem.”
A borsika nyers illetve szárított magjának rágása illetve fõzetének
fogyasztása a sámánok révületének egyik eszköze. Mongóliában és az
Altáj vidékén ma is használják a nomádok szertartásaik során.
A csereklyék (lehullott tûlevelek) komposzttá érlelése is régtõl ismert
eljárás. Elismerten savasítja a talajt. A kimondottan mészköves
talajon jelentõsen érezhetõ a talajfeljavító hatása. A fenyõtoboz õrletével
feldúsított komposzt pedig a virágkertészet hálás alapanyaga.
Ezt a népi praktikát az üzemesített kertészet is gyakorolja, a biokertészetben
pedig ma már reneszánszát éli. A csereklyés talajfeljavításnak
Székelyföldön több módja is elterjedt. Leggyakrabban az erdei
kaszálókon alkalmazták. A feljavítandó kaszálókon késõ õsszel szétszórták
az ágakat, amik télen lehullatták csereklyéiket, s belõlük földfeljavító
trágya képzõdött. A lecsupaszodott ágakat, a megmaradt tobozokat
tavasszal összeszedték, s a nyári szálásokon tüzelõnek elhasználták.
Rendszertanilag a tiszafa is a fenyõfélék családjához tartozik, bár
vöröses-barnás fája nem tartalmaz gyantát. A többi fenyõfélével ellentétben
a fája tömör és súlyos, a vízben elmerül. Védett növényként
tartjuk számon. Jellemzõ sajátossága, hogy mérgezõ alkaloidokat tartalmaz.
A népi háztartásban a termését csirizzel keverve egérlyukakba
tömték, hogy a rágcsálók kénytelenek legyenek megrágni és így elpusztuljanak
tõle. Magvainak õrletét csupaszcsigák és más kártevõk
elleni védekezésben hasznosították.
Kisné Portik Irén,
okleveles néprajzkutató