21.03.2014 Views

Kisújszállási Nagykun Kalendárium 2010

Kisújszállási Nagykun Kalendárium 2010

Kisújszállási Nagykun Kalendárium 2010

SHOW MORE
SHOW LESS

Create successful ePaper yourself

Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.

KISÚJSZÁLLÁSI<br />

NAGYKUN KALENDÁRIUM<br />

a <strong>2010</strong>. közönséges évre<br />

Kisújszállás, <strong>2010</strong>


KISÚJSZÁLLÁSI<br />

NAGYKUN KALENDÁRIUM<br />

a <strong>2010</strong>. közönséges évre<br />

Kisújszállás, <strong>2010</strong>


<strong>2010</strong>-ben<br />

205 éve annak, hogy Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805) meghalt,<br />

210 éve annak, hogy Vörösmarty Mihály (1800-1855) született,<br />

155 éve pedig, hogy meghalt,<br />

125 éve annak, hogy Kosztolányi Dezsõ (1885-1936) és<br />

105 éve annak, hogy József Attila (1905-1937) született.<br />

Jeles költõinkrõl megemlékezünk kalendáriumunkban.<br />

A hónapokhoz kapcsolódó képeket<br />

Losonczi József rajzolta.<br />

Kalendáriumunk fõszerkesztõje:<br />

Dr. Ducza Lajos<br />

A szerkesztõk:<br />

Ari Géza<br />

Gubuczné Tomor Mária<br />

Dr. Kiss Kálmánné<br />

Kocsisné Monoki Julianna<br />

Major Zita<br />

Pozsonyi Gabriella<br />

Soós Anna Rita<br />

Tán Eszter<br />

A kalendárium szerkesztõi köszönetet mondanak mindazoknak,<br />

akik írásaikkal, fotóikkal, hirdetéseikkel vagy más módon<br />

segítették e kiadvány elkészítését.<br />

ISSN 1219-7378<br />

Kisújszállás Város Önkormányzatának kiadványa<br />

Fõszerkesztõ: Dr. Ducza Lajos<br />

A tördelés és a nyomdai munka a Karcagi Nyomdában készült 2009-ben,<br />

felelõs vezetõk: Márkusné Tankó Orsolya, Nagyné Tankó Tímea<br />

Tipográfia: Szabó Éva<br />

Petõfi Sándor:<br />

Isten csodája<br />

Ameddig a történet csillaga<br />

Röpíti a multakba sugarát:<br />

A szem saját kezünkben mindenütt<br />

Saját szivünkre célzó gyilkot lát,<br />

S ez öngyilkos kéz hányszor szálla ránk!…<br />

Isten csodája, hogy még áll hazánk.<br />

Igy hordozunk sok százados sebet,<br />

Keblünk soha be nem gyógyulhatott;<br />

Mérget kellett mindenkor innia,<br />

Ki sebeinkre önte balzsamot.<br />

Valami rossz szellemtõl származnánk!<br />

Isten csodája, hogy még áll hazánk.<br />

S míg egymást martuk szennyes koncokért,<br />

Mint a szeméten a silány ebek,<br />

Azt vettük észre csak, hogy ezalatt<br />

Az oroszlánok itt termettenek;<br />

Jött a tatár, jött a török reánk.<br />

Isten csodája, hogy még áll hazánk.<br />

Ott foly Sajó… oly görbén kanyarog,<br />

Mint ember, aki görcsben haldokol;<br />

Ott haldokoltunk, vérünk ott szivá<br />

Az óriási nadály, a mogol,<br />

S holttesteinket fölfalá a láng!<br />

Isten csodája, hogy még áll hazánk.<br />

S ott van Mohács… ott nyomta a királyt<br />

Sárkoporsóba páncéla s lova,<br />

S készûlt számunkra a ledõlt király<br />

Kardjából a rettentõ zabola,<br />

Melytõl még most is ég és vérzik szánk!…<br />

Isten csodája, hogy még áll hazánk.<br />

Mi lesz belõlünk?… ezt én kérdezem,<br />

De mily kevesen gondolnak vele.<br />

Oh nemzetem, magyar nép! Éltedet<br />

Mindig csak a jó sorsra bízod-e?<br />

Ne csak Istenben bízzunk, mint bizánk;<br />

Emberségünkbõl álljon föl hazánk!<br />

Szalkszentmárton, 1846. január


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Kalendárium <strong>2010</strong><br />

ELÕSZÓ<br />

Kedves Olvasó!<br />

"Õrizzük emlékeinket,<br />

gyûjtsük össze töredékeinket,<br />

nehogy végleg elvesszenek,<br />

s ezáltal üresebb legyen a múlt,<br />

szegényebb a jelen,<br />

s kétesebb a jövõ."<br />

- Ipolyi Arnold -<br />

Fut az idõ, már itt van küszöbünk elõtt az új esztendõ, s a szorgalmas szerkesztõk a város<br />

új kalendáriumával köszöntik a régi, hûséges és az új, kíváncsi olvasót. Naptárukat<br />

forgatva gondoltak-e egyáltalán már arra, milyen végtelen az idõ, hogy mérhetõ-e egyáltalán<br />

az, aminek se elejét, se végét nem látjuk, sõt nem is tudjuk megbecsülni? Csak elhelyezzük<br />

magunkat abban a rövid terminusban, amelyet megélünk. Persze segít az idõ felosztásában<br />

a Nap vagy a Hold járása, a szinte átmenet nélkül változó évszakok, a lerövidülõ, majd<br />

megnyúló napok, a csillagok állása.<br />

Õseink benne éltek a természetben, figyelték a bolygók és a csillagok járását, az égi jeleket.<br />

Nem számoltak perceket, másodperceket, még órát sem mindig. Napkeltérõl, delelõnapról,<br />

napnyugtáról szóltak, meg rügyfakadásról, tél beköszöntérõl, holdtöltérõl, holdfogytáról. A<br />

csillagok feljöttét, lemenetelét figyelték. Várták a jeles napokat, ismerték az ezekhez kapcsolódó<br />

népi regulákat. Értettek a csízióhoz, olvasták a planétás naptárokat, amelyekben minden<br />

fontos tudnivaló (ami akkor meghatározó volt) versbe szedve állt. A Biblia mellett legkedvesebb<br />

családi olvasmány a kalendárium volt. Ebben benne volt minden, ami az elmúlt évben,<br />

években történt, más média híján ez volt az egyedüli és elfogadott hírforrás. Okos tanácsokat<br />

olvashattak egészségük megõrzésérõl, gazdálkodásról, sõt szórakoztató olvasmányok is színesítették<br />

ezeket a régi évkönyveket.<br />

Helyi kalendáriumunkkal mi is egy ilyen színes, sok-sok információt nyújtó, egész évre<br />

szóló olvasmányos könyvet ajánlunk, televízió és számítógép helyett/mellett. Mi még mindig<br />

hiszünk az írott szó varázsában, idõállóságában, az újonnan nyomott könyv jó illatában.<br />

A <strong>2010</strong>-es évkönyvünk Kisújszállás történetében a huszadik, ha Török Imre esperes úr<br />

1905-ben, 1906-ban és 1931-ben kiadott kalendáriumát is beleszámítjuk. Reméljük, idei<br />

kiadványunk is elnyeri tetszésüket, mindenki talál benne újságot, és év közben is elõveszi,<br />

nem csak a naptár és a névnapok miatt.<br />

E helyen is megköszönöm a könyv szerzõinek és szerkesztõinek önzetlen munkáját, a hirdetést<br />

vállalók anyagi támogatását. A könyv alkotóinak nevében is kívánok minden Kedves<br />

Olvasónak és családjának Istentõl áldott, boldog új esztendõt, benne jó egészséget.<br />

Kelt Kisújszálláson, Karácsony havában, Anno Domini 2009.<br />

Tisztelettel:<br />

Dr. Ducza Lajos<br />

fõszerkesztõ<br />

6<br />

7


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Kalendárium <strong>2010</strong><br />

KÖSZÖNTÕ<br />

Kedves Olvasótársam!<br />

Tudom, Te ismered azt a pillanatot, amikor kettesben maradsz a Könyvvel… Te és a<br />

Könyv. Ismered azokat a perceket, amikor feltárul elõtted a Könyvnek addig rejtett világa.<br />

Ismered azokat a meghitt órákat, amelyekkel a magányos olvasás otthonossága ajándékoz<br />

meg - úgy, hogy közben egyetlen pillanatig nem érzed magad egyedül, hiszen a Könyv által<br />

valaki szól Hozzád.<br />

De a Könyv magát az alkotót, az íróját is ilyen bensõséges érzésekkel veszi körül, amikor<br />

az egyedül marad gondolataival - no és tollával, papírjával, ma már számítógépével. De õ<br />

sincs egyedül, mert valakinek ír. Másnak, másoknak van mondanivalója.<br />

A könyv nem él emberi kapcsolatok nélkül.<br />

Kalendáriumunk szerzõi gárdája igen gazdag. Legtöbbjük kisújszállási vagy<br />

városunkhoz valamilyen módon kötõdõ személy, aki, akik legelõször is nekünk, helybélieknek<br />

szeretnének elmondani valamit. A kalendárium különös fajtája a könyveknek: a tartalmi<br />

gazdagság, változatosság alapvetõ jellemzõje - ezzel együtt a befogadás is az, hiszen helyet ad<br />

életkortól, témától függetlenül számtalan írásnak. Mindebbõl eredõen széles olvasói tábort<br />

szólít meg: idõseket és fiatalokat, a mai vagy múltbéli, a történelmi, irodalmi, tudományos,<br />

egészségügyi stb. témák iránt érdeklõdõket egyaránt. Így hát telve van azzal az ígérettel, hogy<br />

mindenki talál benne olvasnivalót.<br />

A könyv szellemi közösséget teremt. Kalendáriumunkra ez különösen igaz, hiszen a benne<br />

krónikaként leírtak jelentõs része egymást ismerõ kisújszállási emberekrõl és általuk, általunk<br />

közösen átélt eseményekrõl szól. És bizony leginkább azokhoz tartozunk, akiket ismerünk,<br />

akik mindenapjaink részesei, akikkel megosztjuk egyéni vagy közösségi ünnepeinket, de<br />

bánatainkat is - akiknek ez a város az otthona.<br />

Kedves Olvasótársam! Kívánom, légy nyitott, elfogadó e könyv iránt. Amikor kettesben<br />

maradsz vele az olvasás meghittségében, találd meg benne a Hozzád, Neked szóló szavakat,<br />

és érezd, hogy e város nemcsak külsõ tere, hanem belsõ, gazdag lelki-szellemi környezete is a<br />

kisújszállásiak életének.<br />

Kecze István<br />

polgármester<br />

Losonczi József: Kert<br />

8<br />

9


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Összesített naptár a <strong>2010</strong>. évre<br />

Naptár<br />

Öröknaptár<br />

H<br />

K<br />

Sz<br />

Cs<br />

P<br />

Sz<br />

V<br />

H<br />

K<br />

Sz<br />

Cs<br />

P<br />

Sz<br />

V<br />

H<br />

K<br />

Sz<br />

Cs<br />

P<br />

Sz<br />

V<br />

JANUÁR<br />

1<br />

2<br />

3<br />

4<br />

5<br />

6<br />

7<br />

8<br />

9<br />

10<br />

11<br />

12<br />

13<br />

14<br />

15<br />

16<br />

17<br />

ÁPRILIS<br />

1<br />

2<br />

3<br />

4<br />

JÚLIUS<br />

1<br />

2<br />

3<br />

4<br />

5<br />

6<br />

7<br />

8<br />

9<br />

10<br />

11<br />

5<br />

6<br />

7<br />

8<br />

9<br />

10<br />

11<br />

12<br />

13<br />

14<br />

15<br />

16<br />

17<br />

18<br />

12<br />

13<br />

14<br />

15<br />

16<br />

17<br />

18<br />

18<br />

19<br />

20<br />

21<br />

22<br />

23<br />

24<br />

19<br />

20<br />

21<br />

22<br />

23<br />

24<br />

25<br />

19<br />

20<br />

21<br />

22<br />

23<br />

24<br />

25<br />

25<br />

26<br />

27<br />

28<br />

29<br />

30<br />

31<br />

26<br />

27<br />

28<br />

29<br />

30<br />

26<br />

27<br />

28<br />

29<br />

30<br />

31<br />

H<br />

K<br />

Sz<br />

Cs<br />

P<br />

Sz<br />

V<br />

H<br />

K<br />

Sz<br />

Cs<br />

P<br />

Sz<br />

V<br />

FEBRUÁR<br />

1<br />

2<br />

1<br />

2<br />

3<br />

4<br />

5<br />

6<br />

7<br />

8<br />

9<br />

10<br />

11<br />

12<br />

13<br />

14<br />

MÁJUS<br />

15<br />

16<br />

17<br />

18<br />

19<br />

20<br />

21<br />

AUGUSZTUS<br />

H<br />

K<br />

Sz<br />

Cs<br />

P<br />

Sz<br />

V 1<br />

3<br />

4<br />

5<br />

6<br />

7<br />

8<br />

9<br />

2<br />

3<br />

4<br />

5<br />

6<br />

7<br />

8<br />

10<br />

11<br />

12<br />

13<br />

14<br />

15<br />

16<br />

9<br />

10<br />

11<br />

12<br />

13<br />

14<br />

15<br />

17<br />

18<br />

19<br />

20<br />

21<br />

22<br />

23<br />

16<br />

17<br />

18<br />

19<br />

20<br />

21<br />

22<br />

24<br />

25<br />

26<br />

27<br />

28<br />

29<br />

30<br />

23<br />

24<br />

25<br />

26<br />

27<br />

28<br />

29<br />

22<br />

23<br />

24<br />

25<br />

26<br />

27<br />

28<br />

H<br />

K<br />

Sz<br />

Cs<br />

P<br />

Sz<br />

V<br />

31 H<br />

K<br />

Sz<br />

Cs<br />

P<br />

Sz<br />

V<br />

30<br />

31<br />

H<br />

K<br />

Sz<br />

Cs<br />

P<br />

Sz<br />

V<br />

MÁRCIUS<br />

1<br />

2<br />

3<br />

4<br />

5<br />

6<br />

7<br />

8<br />

9<br />

10<br />

11<br />

12<br />

13<br />

14<br />

15<br />

16<br />

17<br />

18<br />

19<br />

20<br />

21<br />

JÚNIUS<br />

1<br />

2<br />

3<br />

4<br />

5<br />

6<br />

22<br />

23<br />

24<br />

25<br />

26<br />

27<br />

28<br />

SZEPTEMBER<br />

1<br />

2<br />

3<br />

4<br />

5<br />

7<br />

8<br />

9<br />

10<br />

11<br />

12<br />

13<br />

6<br />

7<br />

8<br />

9<br />

10<br />

11<br />

12<br />

14<br />

15<br />

16<br />

17<br />

18<br />

19<br />

20<br />

13<br />

14<br />

15<br />

16<br />

17<br />

18<br />

19<br />

21<br />

22<br />

23<br />

24<br />

25<br />

26<br />

27<br />

20<br />

21<br />

22<br />

23<br />

24<br />

25<br />

26<br />

29<br />

30<br />

31<br />

28<br />

29<br />

30<br />

27<br />

28<br />

29<br />

30<br />

01<br />

02<br />

03<br />

04<br />

05<br />

06<br />

07<br />

08<br />

09<br />

10<br />

11<br />

12<br />

13<br />

14<br />

15<br />

16<br />

17<br />

18<br />

19<br />

20<br />

21<br />

22<br />

23<br />

24<br />

25<br />

26<br />

27<br />

28<br />

A) Évek<br />

1801-1900<br />

29<br />

30<br />

31<br />

32<br />

33<br />

34<br />

35<br />

36<br />

37<br />

38<br />

39<br />

40<br />

41<br />

42<br />

43<br />

44<br />

45<br />

46<br />

47<br />

48<br />

49<br />

50<br />

51<br />

52<br />

53<br />

54<br />

55<br />

56<br />

57<br />

58<br />

59<br />

60<br />

61<br />

62<br />

63<br />

64<br />

65<br />

66<br />

67<br />

68<br />

69<br />

70<br />

71<br />

72<br />

73<br />

74<br />

75<br />

76<br />

77<br />

78<br />

79<br />

80<br />

81<br />

82<br />

83<br />

84<br />

85<br />

86<br />

87<br />

88<br />

89<br />

90<br />

91<br />

92<br />

93<br />

94<br />

95<br />

96<br />

97<br />

98<br />

99<br />

01<br />

02<br />

03<br />

04<br />

05<br />

06<br />

07<br />

08<br />

09<br />

10<br />

11<br />

12<br />

13<br />

14<br />

15<br />

16<br />

17<br />

18<br />

19<br />

20<br />

21<br />

22<br />

23<br />

24<br />

25<br />

26<br />

27<br />

28<br />

29<br />

30<br />

31<br />

32<br />

33<br />

34<br />

35<br />

36<br />

37<br />

38<br />

39<br />

40<br />

41<br />

42<br />

43<br />

44<br />

45<br />

46<br />

47<br />

48<br />

49<br />

50<br />

51<br />

52<br />

53<br />

54<br />

55<br />

56<br />

57<br />

58<br />

59<br />

60<br />

61<br />

62<br />

63<br />

64<br />

65<br />

66<br />

67<br />

68<br />

69<br />

70<br />

71<br />

72<br />

73<br />

74<br />

75<br />

76<br />

77<br />

78<br />

79<br />

80<br />

A) Évek<br />

1901-2099<br />

81<br />

82<br />

83<br />

84<br />

85<br />

86<br />

87<br />

88<br />

89<br />

90<br />

91<br />

92<br />

93<br />

94<br />

95<br />

96<br />

97<br />

98<br />

99<br />

00<br />

01<br />

02<br />

03<br />

04<br />

05<br />

06<br />

07<br />

08<br />

09<br />

10<br />

11<br />

12<br />

13<br />

14<br />

15<br />

16<br />

17<br />

18<br />

19<br />

20<br />

21<br />

22<br />

23<br />

24<br />

25<br />

26<br />

27<br />

28<br />

29<br />

30<br />

31<br />

32<br />

33<br />

34<br />

35<br />

36<br />

37<br />

38<br />

39<br />

40<br />

41<br />

42<br />

43<br />

44<br />

45<br />

46<br />

47<br />

48<br />

49<br />

50<br />

51<br />

52<br />

53<br />

54<br />

55<br />

56<br />

57<br />

58<br />

59<br />

60<br />

61<br />

62<br />

63<br />

64<br />

65<br />

66<br />

67<br />

68<br />

69<br />

70<br />

71<br />

72<br />

73<br />

74<br />

75<br />

76<br />

77<br />

78<br />

79<br />

80<br />

81<br />

82<br />

83<br />

84<br />

85<br />

86<br />

87<br />

88<br />

89<br />

90<br />

91<br />

92<br />

93<br />

94<br />

95<br />

96<br />

97<br />

98<br />

99<br />

B) Hónapok<br />

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12<br />

4 0 0 3 5 1 3 6 2 4 0 2<br />

5 1 1 4 6 2 4 0 3 5 1 3<br />

6 2 2 5 0 3 3 1 4 6 2 4<br />

0 3 4 0 2 5 0 3 6 1 4 6<br />

2 5 5 1 3 6 1 4 0 2 5 0<br />

3 6 6 2 4 0 2 5 1 3 6 1<br />

4 0 0 3 5 1 3 6 2 4 0 2<br />

3 1 2 6 0 3 5 1 4 6 2 4<br />

0 3 3 6 1 4 6 2 5 0 3 5<br />

1 4 4 0 2 5 0 3 6 1 4 6<br />

2 5 5 1 3 6 1 4 0 2 5 0<br />

3 6 0 3 5 1 3 6 2 4 0 2<br />

5 1 1 4 6 2 4 6 3 5 1 3<br />

6 2 2 5 0 3 5 1 4 6 2 4<br />

0 3 3 6 1 4 6 2 5 0 3 5<br />

1 4 5 1 3 6 1 4 0 2 5 0<br />

3 6 6 2 4 0 2 5 1 3 6 1<br />

4 0 0 3 6 1 3 6 2 4 0 2<br />

5 1 1 4 6 2 4 0 3 5 1 3<br />

6 2 3 6 1 4 6 2 5 0 3 5<br />

1 4 4 0 2 5 0 3 6 1 4 6<br />

2 5 5 1 3 6 1 4 0 2 5 0<br />

3 6 6 2 4 0 2 5 1 3 6 1<br />

4 0 1 4 6 2 4 0 3 5 1 3<br />

6 2 2 5 0 3 5 1 4 6 2 4<br />

0 3 3 6 1 4 6 2 6 0 3 6<br />

1 4 4 0 2 5 0 3 6 4 4 6<br />

2 5 6 2 4 0 2 5 1 3 6 1<br />

H<br />

K<br />

Sz<br />

Cs<br />

P<br />

Sz<br />

V<br />

OKTÓBER<br />

1<br />

2<br />

3<br />

4<br />

5<br />

6<br />

7<br />

8<br />

9<br />

10<br />

11<br />

12<br />

13<br />

14<br />

15<br />

16<br />

17<br />

18<br />

19<br />

20<br />

21<br />

22<br />

23<br />

24<br />

25<br />

26<br />

27<br />

28<br />

29<br />

30<br />

31<br />

H<br />

K<br />

Sz<br />

Cs<br />

P<br />

Sz<br />

V<br />

NOVEMBER<br />

1<br />

2<br />

3<br />

4<br />

5<br />

6<br />

7<br />

8<br />

9<br />

10<br />

11<br />

12<br />

13<br />

14<br />

15<br />

16<br />

17<br />

18<br />

19<br />

20<br />

21<br />

22<br />

23<br />

24<br />

25<br />

26<br />

27<br />

28<br />

29<br />

30<br />

H<br />

K<br />

Sz<br />

Cs<br />

P<br />

Sz<br />

V<br />

DECEMBER<br />

1<br />

2<br />

3<br />

4<br />

5<br />

6<br />

7<br />

8<br />

9<br />

10<br />

11<br />

12<br />

13<br />

14<br />

15<br />

16<br />

17<br />

18<br />

19<br />

20<br />

21<br />

22<br />

23<br />

24<br />

25<br />

26<br />

27<br />

28<br />

29<br />

30<br />

31<br />

C) Napok<br />

V H K Sz Cs P Sz<br />

1 2 3 4 5 6 7<br />

8 9 10 11 12 13 14<br />

15 16 17 18 19 20 21<br />

22 23 24 25 26 27 28<br />

29 30 31 32 33 34 35<br />

36 37<br />

Példa: Milyen napra esett 1848. március 15-e?<br />

A) táblázatban az 1848-as év sorának a B)<br />

táblázatban a március oszlopának a 3-as szám<br />

felel meg, ehhez kell hozzáadni a keresett napot<br />

(a hónap 15. napját) mely a 15+3=18-as<br />

számot adja.) A C táblázatból a 18-as számot<br />

kikeresve: szerdai nap.<br />

10<br />

11


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Naptár<br />

Január<br />

JANUÁR<br />

TÉLHÓ<br />

December 21-tõl január 19-ig Bak csillagjegy<br />

<strong>2010</strong><br />

31 nap<br />

Boldogasszony hava<br />

Javában tombol még a tél.<br />

Alél és feleszmél a szél.<br />

Neszezve suhan a szûz havon,<br />

Urasan ballag a hûlt tavon.<br />

Állkapcsa jégcsappal vicsordul,<br />

Rámlehel, a könnyem kicsordul.<br />

Napok Névnap<br />

Szentek napja<br />

A Nap<br />

A Hold<br />

kelte ó. p. nyug. ó. p. kelte ó. p.nyug. ó. p.<br />

1 P Újév, Fruzsina Mária, Isten anyja 07.31 16.03 7.03 08.03<br />

2 Sz Ábel Vazul, Gergely 07.31 16.04 18.26 08.40<br />

3 V Genovéva, Benjámin Genovéva 07.31 16.05 19.50 09.09<br />

4 H Titusz, Leona Angéla, Renáta 07.30 16.06 21.12 09.33<br />

5 K Simon - 07.30 16.07 22.30 09.55<br />

6 Sz Gáspár, Menyhért, Boldizsár Vízkereszt 07.30 16.08 23.47 10.15<br />

7 Cs Attila, Ramóna Bálint, Rajmund 07.30 16.09 - 10.37<br />

8 P Gyöngyvér Szeverinusz 07.29 16.10 01.02 04.52<br />

9 Sz Marcell Juliánusz, Marcella 07.29 16.11 02.15 11.28<br />

10 V Melánia Vilmos 07.29 16.13 03.26 12.01<br />

11 H Ágota Ágota Honoráta 07.28 16.14 04.31 12.42<br />

12 K Ernõ, Cézár - 07.28 16.15 05.30 13.31<br />

13 Sz Veronika Veronika, Hiláriusz 07.27 16.16 06.18 14.28<br />

14 Cs Bódog, Félix Félix 07.27 16.18 06.58 15.31<br />

15 P Lóránt, Lóránd Mór, Pál 07.26 16.19 07.29 16.36<br />

16 Sz Gusztáv, Stefánia Marcell 07.26 16.20 07.55 17.42<br />

17 V Antal, Antónia Antal 07.25 16.22 08.16 18.47<br />

18 H Piroska Árpádházi Szt. Margit 07.24 16.23 08.35 19.51<br />

19 K Sára, Márió Márta, Máriusz 07.23 16.25 08.52 20.56<br />

20 Sz Fábián, Sebestyén Sebestyén, Özséb 07.22 16.26 09.08 22.00<br />

21 Cs Ágnes Ágnes 07.21 16.28 09.26 23.07<br />

22 P Vince, Artúr Vince, Artúr 07.21 16.29 09.45 -<br />

23 Sz Zelma, Rajmund, Mária Emerencia 07.20 16.30 10.08 00.16<br />

24 V Timót, Xénia Ferenc 07.19 16.32 10.37 01.28<br />

25 H Pál - 07.18 16.33 11.14 02.40<br />

26 K Vanda, Paula Timóteusz, Paula 07.17 16.35 12.04 03.51<br />

27 Sz Angelika, Angéla Angéla, Angelika 07.15 16.36 13.08 04.56<br />

28 Cs Károly, Karola Tamás, Károly 07.14 16.38 14.25 05.50<br />

29 P Adél Adél, Valér 07.13 16.40 15.50 06.32<br />

30 Sz Martina, Gerda - 07.12 16.41 17.17 07.06<br />

31 V Marcella Bosco-Szt. János 07.11 16.43 18.43 07.33<br />

- Kerekes Sándor -<br />

Szalonnasütés a jégen - Tóth Csaba fotója<br />

Jegyzetek<br />

12<br />

13


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Naptár<br />

Február<br />

FEBRUÁR<br />

TÉLUTÓ<br />

Napok Névnap<br />

Január 20-tól február 18-ig Vízöntõ csillagjegy<br />

<strong>2010</strong><br />

Szentek napja<br />

14<br />

A Nap<br />

28 nap<br />

Böjtelõ hava<br />

A Hold<br />

kelte ó. p. nyug. ó. p. kelte ó. p.nyug. ó. p.<br />

1 H Ignác, Virgínia Brigitta 07.09 16.44 20.06 07.56<br />

2 K Karolina, Aida - 07.08 16.46 21.26 08.18<br />

3 Sz Balázs Balázs, Celerina 07.07 16.47 22.45 08.40<br />

4 Cs Ráhel, Csenge András, Veronika 07.05 16.49 - 09.04<br />

5 P Ágota, Ingrid Ágota, Etelka 07.04 16.50 00.02 09.30<br />

6 Sz Dorottya, Dóra Pál, Dorottya 07.03 16.52 01.15 10.02<br />

7 V Tódor, Rómeó Richárd 07.01 16.54 02.23 10.41<br />

8 H Aranka Jeromos 07.00 16.55 03.25 11.28<br />

9 K Abigél, Alex Apollónia, Erik 06.58 16.57 04.16 12.22<br />

10 Sz Elvira Skolasztika, Elvira 06.57 16.58 04.59 13.23<br />

11 Cs Bertold, Marietta - 06.55 17.00 05.32 14.27<br />

12 P Lívia, Lídia Lídia, Eulália 06.54 17.01 06.00 15.32<br />

13 Sz Ella, Linda Katalin 06.52 17.03 06.22 16.38<br />

14 V Bálit, Valentin Szt. Cirill, Metód 06.50 17.05 06.42 17.43<br />

15 H Kolos, Georgina Georgina 06.49 17.06 06.59 18.47<br />

16 K Julianna, Lilla Julianna 06.47 17.08 07.16 19.52<br />

17 Sz Donát Donát 06.45 17.09 07.33 20.58<br />

18 Cs Bernadett Bernadett, Simon 06.44 17.11 07.52 22.05<br />

19 P Zsuzsanna Zsuzsanna 06.42 17.12 08.13 23.15<br />

20 Sz Aladár, Álmos Leó 06.40 17.14 08.39 -<br />

21 V Eleonóra Péter, Eleonóra 06.39 17.15 09.12 00.26<br />

22 H Gerzson - 06.37 17.17 09.55 01.35<br />

23 K Alfréd Polikárp, Alfréd 06.35 17.18 10.50 02.40<br />

24 Sz Mátyás Szt. Mátyás apostol 06.33 17.20 11.58 03.37<br />

25 Cs Géza Cézár 06.31 17.22 13.17 04.23<br />

26 P Edina Viktor 06.30 17.23 14.41 05.00<br />

27 Sz Ákos, Bátor Gábor, Leander 06.28 17.25 16.07 05.30<br />

28 V Elemér Oszvald 06.26 17.26 17.32 05.56<br />

Felhõ-dunnák rejtekébõl néha-néha már<br />

Elõ-elõ tündököl a pajkos napsugár.<br />

Bársonyos tapintásával lelkeket melenget,<br />

Ragyogó mosollyal áraszt farsangi jókedvet.<br />

Uszíthatja szélkutyáit február a felhõnyájra,<br />

Ázva-fázva - mégis vígan - készülünk a karneválra.<br />

Rövid ez a téli hónap, itt a tavasz nemsokára.<br />

- Kerekes Sándor -<br />

A Sárgagát télen - Losonczi József fotója<br />

Jegyzetek<br />

15


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Naptár<br />

Március<br />

MÁRCIUS<br />

TAVASZELÕ<br />

Napok Névnap<br />

Február 19-tõl március 20-ig Halak csillagjegy<br />

<strong>2010</strong><br />

Szentek napja<br />

16<br />

A Nap<br />

31 nap<br />

Böjtmás hava<br />

A Hold<br />

kelte ó. p. nyug. ó. p. kelte ó. p.nyug. ó. p.<br />

1 H Albin Leontina, Lea 06.24 17.28 18.55 06.19<br />

2 K Lujza Ágnes, Henrik 06.22 17.29 20.17 06.41<br />

3 Sz Kornélia Frigyes, Kornélia 06.20 17.31 21.38 07.04<br />

4 Cs Kázmér Kázmér, Lucius 06.18 17.32 22.55 07.31<br />

5 P Adorján, Adrián Adorján, Kolett 06.16 17.34 - 08.01<br />

6 Sz Leonóra, Inez Koletta 06.14 17.35 00.08 08.38<br />

7 V Tamás Perpétua, Felicitász 06.12 17.36 01.14 09.23<br />

8 H Zoltán János, Domonkos 06.10 17.38 02.11 10.16<br />

9 K Franciska - 06.09 17.39 02.57 11.15<br />

10 Sz Ildikó Emil 06.07 17.41 03.33 12.18<br />

11 Cs Szilárd Konstantin 06.05 17.42 04.03 13.23<br />

12 P Gergely Gergely, Maximilian 06.03 17.44 04.27 14.28<br />

13 Sz Krisztián, Ajtony Patricia 06.01 17.45 04.47 15.33<br />

14 V Matild Matild, Paulina 05.59 17.47 05.06 16.38<br />

15 H Nemzeti ünnep, Kristóf Kelemen, Lujza 05.57 17.48 05.23 17.43<br />

16 K Henrietta - 05.55 17.50 05.41 18.49<br />

17 Sz Gertrúd, Patrik Patrik, Gertrúd 05.53 17.51 05.59 19.56<br />

18 Cs Sándor, Ede Cirill, Sándor 05.51 17.52 06.20 21.05<br />

19 P József, Bánk Szt. József 05.49 17.54 06.44 22.16<br />

20 Sz Klaudia Alexandra 05.47 17.55 07.15 23.25<br />

21 V Benedek Benedek, Miklós 05.45 17.57 07.54 -<br />

22 H Beáta, Izolda Beáta, Katalin 05.43 17.58 08.44 00.31<br />

23 K Emõke - 05.41 18.00 09.46 01.29<br />

24 Sz Gábor, Karina, Gabriella Gábor, Karina 05.39 18.01 10.58 02.18<br />

25 Cs Irén, Írisz - 05.37 18.02 12.17 02.57<br />

26 P Emánuel Emánuel 05.34 18.04 13.39 03.28<br />

27 Sz Húsvét, Hajnalka Lídia 05.32 18.05 15.02 03.55<br />

28* V Húsvét, Gedeon, Johanna Johanna 06.30 19.07 17.24 05.19<br />

29 H Auguszta - 06.28 19.08 18.46 05.41<br />

30 K Zalán - 06.26 19.09 20.07 06.04<br />

31 Sz Árpád Benjámin 06.24 19.11 21.28 06.29<br />

Megújulás vágya feszít mindent, ami él.<br />

Átolvad a tavaszba az öregedõ tél.<br />

Rongyos koldussá lett õ, 'ki hónapokon át<br />

Csillogó koronát viselt, s szórta vagyonát.<br />

Igazi úr rongyosan is elegáns tud lenni,<br />

Ugyan most a tavasz ellen semmit sem tud tenni.<br />

Sebaj! Decemberben úgyis revánsot fog venni.<br />

- Kerekes Sándor -<br />

Aki nem lép… - Kácsor Károly fotója<br />

Jegyzetek<br />

* A nyári idõszámítás kezdete<br />

17


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Naptár<br />

Április<br />

ÁPRILIS<br />

TAVASZHÓ<br />

Napok Névnap<br />

Március 21-tõl április 20-ig Kos csillagjegy<br />

<strong>2010</strong><br />

Szentek napja<br />

18<br />

30 nap<br />

Szent György hava<br />

A Nap<br />

A Hold<br />

kelte ó. p. nyug. ó. p. kelte ó. p.nyug. ó. p.<br />

1 Cs Hugó Hugó 06.22 19.12 22.45 06.58<br />

2 P Áron Áron, Ferenc 06.20 19.14 23.56 07.33<br />

3 Sz Buda, Richárd Richárd 06.18 19.15 - 08.16<br />

4 V Izidor Izidor 06.16 19.16 00.58 09.07<br />

5 H Vince Vince, Irén, Teodóra 06.14 19.18 01.50 10.05<br />

6 K Vilmos, Bíborka - 06.12 19.19 02.31 11.07<br />

7 Sz Herman Herman 06.11 19.21 03.03 12.12<br />

8 Cs Húsvét, Dénes Dénes, Valér, Valter 06.09 19.22 03.29 13.18<br />

9 P Húsvét, Erhard - 06.07 19.24 03.51 14.22<br />

10 Sz Zsolt - 06.05 19.25 04.11 15.27<br />

11 V Leó, Szaniszló Leó, Szaniszló 06.03 19.26 04.29 16.31<br />

12 H Gyula Gyula 06.01 19.28 04.46 17.37<br />

13 K Ida - 05.59 19.29 05.04 18.44<br />

14 Sz Tibor Tibor 05.57 19.31 05.25 19.53<br />

15 Cs Anasztázia, Tas Anasztázia, Oktávia 05.55 19.32 05.49 21.04<br />

16 P Csongor Bernadett 05.53 19.33 06.18 22.16<br />

17 Sz Rudolf Izidóra, Dezsõ, Rudolf 05.51 19.35 06.55 23.23<br />

18 V Andrea, Ilma Apolló 05.50 19.36 07.42 -<br />

19 H Emma Emma 05.48 19.38 08.41 00.24<br />

20 K Tivadar - 05.46 19.39 09.50 01.15<br />

21 Sz Konrád - 05.44 19.40 11.05 01.56<br />

22 Cs Csilla, Noémi Kájusz, Noémi 05.42 19.42 12.24 02.30<br />

23 P Béla Adalbert, Béla 05.40 19.43 13.44 02.57<br />

24 Sz György György, Fidél 05.39 19.45 15.03 03.21<br />

25 V Márk Szt. Márk 05.37 19.46 16.22 03.43<br />

26 H Ervin Ervin, Klétusz 05.35 19.47 17.42 04.05<br />

27 K Zita, Mariann - 05.33 19.49 19.01 04.29<br />

28 Sz Valéria Valéria, Péter 05.32 19.50 20.19 04.56<br />

29 Cs Péter Katalin 05.30 19.52 21.34 05.28<br />

30 P Katalin, Kitti Katalin 05.28 19.53 22.41 06.07<br />

Álmukból felriadt rügyek lustán nyújtózkodnak,<br />

Pillát rebegtetõ fények rájuk csodálkoznak,<br />

Rohanó patakok fölött hûs szellõk motoznak,<br />

Itatójuk körül pihés kiscsibék csipognak,<br />

Lepel szirmú tulipánok lángot virágoznak,<br />

Illatontó orgonák méhekre áhítoznak,<br />

Selyemfényû gyöngyvirágok némán harangoznak.<br />

- Kerekes Sándor -<br />

Tavaszi rügyek - Kácsor Károly fotója<br />

Jegyzetek<br />

19


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Naptár<br />

Május<br />

Már a tavasz fénykora is nemsoká lejár,<br />

Álruhája rejtekében erre vár a nyár.<br />

Jönnek vissza Afrikából a hûséges gólyák,<br />

MÁJUS<br />

TAVASZUTÓ<br />

Április 21-tõl május 20-ig: Bika csillagjegy<br />

<strong>2010</strong><br />

31 nap<br />

Pünkösd hava<br />

Utánuk a fecskék is a magas eget róják,<br />

Sürgölõdnek-forgolódnak, fészkeiket rakják.<br />

- Kerekes Sándor -<br />

Napok Névnap<br />

Szentek napja<br />

1 Sz A munka ünn., Fülöp Fülöp, Jakab, József 05.27 19.54 23.39 06.55<br />

2 V Zsigmond Atanáz, Zsigmond 05.25 19.56 - 07.51<br />

3 H Tímea, Irma Fülöp, Jakab 05.24 19.57 00.25 08.54<br />

4 K Mónika, Flórián Mónika, Flórián 05.22 19.58 01.01 09.59<br />

5 Sz Györgyi Irén, Gotthárd 05.21 20.00 01.30 11.04<br />

6 Cs Ivett, Frida Judit, Frida 05.19 20.01 01.54 12.10<br />

7 P Gizella Gizella 05.18 20.02 02.14 13.14<br />

8 Sz Mihály Mihály, gyõzõ 05.16 20.04 02.33 14.18<br />

9 V Gergely Gergely 05.15 20.05 02.50 15.23<br />

10 H Ármin, Pálma Izidor, Ármin 05.13 20.06 03.08 16.29<br />

11 K Ferenc Ferenc, Fábiusz 05.12 20.08 03.28 17.37<br />

12 Sz Pongrác Pongrác 05.10 20.09 03.50 18.48<br />

13 Cs Szervác, Imola Szervác, Imola 05.09 20.10 04.18 20.00<br />

4 P Bonifác Bonifác 05.08 20.12 04.52 21.11<br />

15 Sz Zsófia, Szonja Zsófia 05.07 20.13 05.37 22.16<br />

16 V Mózes, Botond János, Mózes 05.05 20.14 06.33 23.11<br />

17 H Paszkál Paszkál 05.04 20.15 07.40 23.56<br />

18 K Erik, Alexandra Alexandra 05.03 20.17 08.55 -<br />

19 Sz ivó, Milán Celesztin, Ivó 05.02 20.18 10.14 00.32<br />

20 Cs Bernát, Felícia Bernát, Bernardin 05.01 20.19 11.33 01.01<br />

21 P Konstantin András 05.00 20.20 12.51 01.25<br />

22 Sz Júlia, Rita Rita, Júlia, Emil 04.59 20.21 14.09 01.47<br />

23 V Dezsõ Dezsõ, Renáta 04.58 20.23 15.26 02.09<br />

24 H Eszter, Eliza, Hanna Eszter 04.57 20.24 16.43 02.31<br />

25 K Orbán Gergely, Orbán 04.56 20.25 18.00 02.56<br />

26 Sz Fülöp, Evelin - 04.55 20.26 19.15 03.26<br />

27 Cs Pünkösd, Hella Pelbárt, Ágoston 04.54 20.27 20.25 04.02<br />

28 P Pünkösd, Emil, Csanád Vilma, Vilmos 04.53 20.28 21.26 04.46<br />

29 Sz Magdolna Magdolna, Ervin 04.52 20.29 22.17 05.38<br />

30 V Janka, Zsanett Johanna 04.52 20.30 22.58 06.39<br />

31 H Angéla, Petronella Petronella 04.51 20.31 23.30 07.44<br />

20<br />

A Nap<br />

A Hold<br />

kelte ó. p. nyug. ó. p. kelte ó. p.nyug. ó. p.<br />

Cseresznyevirágzás - Tán Eszter fotója<br />

Jegyzetek<br />

21


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Naptár<br />

Június<br />

Június van, ilyenkor még minden csak ígéret.<br />

Újrafogalmazza magát a sokféle élet.<br />

Nem unta meg ezt a módit, pedig amióta<br />

JÚNIUS<br />

NYÁRELÕ<br />

Május 21-tõl június 21-ig: Ikrek csillagjegy<br />

<strong>2010</strong><br />

30 nap<br />

Szent Iván hava<br />

Itt a földön divatba jött, errõl szól a nóta.<br />

Ugyanaz a dal szólal meg különbözõ hangszereken,<br />

Sokszólamú harmóniánk karmestere a szerelem.<br />

Napok Névnap<br />

Szentek napja<br />

A Nap<br />

A Hold<br />

kelte ó. p. nyug. ó. p. kelte ó. p.nyug. ó. p.<br />

1 K Tünde Jusztiniusz, Paulina 04.50 20.32 23.56 08.50<br />

2 Sz Kármen, Anita Marcellinusz, Péter 04.50 20.33 - 09.56<br />

3 Cs Klotild Károly, Klotild 04.49 20.34 00.17 11.01<br />

4 P Bulcsú - 04.49 20.34 00.36 12.05<br />

5 Sz Fatime Bonifác, Reginald 04.48 20.35 00.54 13.08<br />

6 V Norbert, Cintia Norbert 04.48 20.36 01.12 14.13<br />

7 H Róbert Fülöp, Róbert 04.47 20.37 01.30 15.20<br />

8 K Medárd Medárd, Ágnes 04.47 20.38 01.51 16.29<br />

9 Sz Félix Efrém 04.46 20.38 02.16 17.40<br />

10 Cs Margit, Gréta Margit 04.46 20.39 02.48 18.52<br />

11 P Barnabás Barnabás 04.46 20.40 03.28 20.00<br />

12 Sz Villõ János 04.46 20.40 04.20 21.01<br />

13 V Antal, Anett Antal, Antónia 04.46 20.41 05.24 21.51<br />

14 H Vazul Vazul 04.46 20.41 06.39 22.31<br />

15 K Jolán, Vid Jolán, Viola 04.45 20.42 07.59 23.03<br />

16 Sz Jusztin Jusztina, Auréliusz 04.45 20.42 09.20 23.30<br />

17 Cs Laura, Alida Adolf, Laura 04.45 20.42 10.40 23.53<br />

18 P Arnold, Levente Arnold 04.45 20.43 11.59 -<br />

19 Sz Gyárfás Gyárfás, Romuald 04.46 20.43 13.16 00.15<br />

20 V Rafael Rafael, Franciska 04.46 20.43 14.32 00.36<br />

21 H Alajos, Leila Alajos, Lujza 04.46 20.44 15.48 01.00<br />

22 K Paulina Tamás 04.46 20.44 17.02 01.28<br />

23 Sz Zoltán, Szidónia Etelka 04.46 20.44 18.13 02.00<br />

24 Cs Iván Iván 04.47 20.44 19.17 02.41<br />

25 P Vilmos, Viola, Vilma 04.47 20.44 20.11 03.30<br />

26 Sz János, Pál Cirill, Dávid 04.47 20.44 20.55 04.27<br />

27 V László László, Sámson 04.48 20.44 21.30 05.30<br />

28 H Levente, Irén Iréneusz, Irén, Laura 04.48 20.44 21.58 06.36<br />

29 K Péter, Pál Péter, Pál, Judit 04.49 20.44 22.21 07.42<br />

30 Sz Pál Szt. Emília 04.49 20.44 22.41 08.48<br />

Jegyzetek<br />

- Kerekes Sándor -<br />

A Fekete-Tisza forrásvidéke - Dr. Tóth Albert fotója<br />

22<br />

23


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Naptár<br />

Július<br />

JÚLIUS<br />

NYÁRHÓ<br />

Napok Névnap<br />

Június 22-tõl július 22-ig: Rák csillagjegy<br />

<strong>2010</strong><br />

Szentek napja<br />

24<br />

31 nap<br />

Szent Jakab hava<br />

A Nap<br />

A Hold<br />

kelte ó. p. nyug. ó. p. kelte ó. p.nyug. ó. p.<br />

1 Cs Tihamér, Annamária Olivér, Áron 04.50 20.44 22.59 09.52<br />

2 P Ottó Ottó 04.50 20.43 23.17 10.56<br />

3 Sz Kornél, Soma Tamás, Kornél 04.51 20.43 23.35 11.59<br />

4 V Ulrik Erzsébet, Ulrik 04.52 20.43 23.54 13.04<br />

5 H Emese, Sarolta Anita 04.53 20.42 - 14.11<br />

6 K Csaba Mária 04.53 20.42 00.17 15.20<br />

7 Sz Apollónia Apollónia, Vilibald 04.54 20.41 00.44 16.31<br />

8 Cs Ellák Edgár 04.55 20.41 01.19 17.40<br />

9 P Lukrécia Veronika 04.56 20.40 02.05 18.45<br />

10 Sz Amália Engelbert 04.57 20.40 03.03 19.40<br />

11 V Nóra, Lili Benedek 04.57 20.39 04.14 20.26<br />

12 H Izabella, Dalma Eleonóra, János 04.58 20.38 05.34 21.02<br />

13 K Jenõ Henrik, Petronella 04.59 20.38 06.57 21.37<br />

14 Sz Örs, Stella Kamil 05.00 20.37 08.21 21.56<br />

15 Cs Henrik, Roland Bonaventura 05.01 20.36 09.43 22.19<br />

16 P Valter - 05.02 20.35 11.02 22.42<br />

17 Sz Endre, Elek András, Elek 05.03 20.34 12.21 23.05<br />

18 V Frigyes Hedvig, Frigyes 05.04 20.34 13.38 23.32<br />

19 H Emília Emília 05.05 20.33 14.53 -<br />

20 K Illés Illés, Margaréta 05.06 20.32 16.05 00.02<br />

21 Sz Dániel, Daniella Lõrinc, Dániel 05.08 20.31 17.10 00.40<br />

22 Cs Magdolna Mária Magdolna 05.09 20.30 18.07 01.26<br />

23 P Lenke Brigitta, Apollinár 05.10 20.28 18.54 02.19<br />

24 Sz Kinga, Kincsõ Kinga, Krisztina 05.11 20.27 19.31 03.20<br />

25 V Kristóf, Jakab Jakab, Kristóf 05.12 20.26 20.01 04.25<br />

26 H Anna, Anikó Joakim, Anna 05.13 20.25 20.26 05.31<br />

27 K Olga. Liliána Natália, Rudolf 05.14 20.24 20.47 06.37<br />

28 Sz Szabolcs Ince 05.16 20.23 21.06 07.41<br />

29 Cs Márta, Flóra Beatrix, Flóra 05.17 20.21 21.23 08.45<br />

30 P Judit, Xénia Péter, Judit 05.18 20.20 21.41 09.49<br />

31 Sz Oszkár, Ignác Loyolai Szt. Ignác 05.19 20.19 21.59 10.52<br />

Jön talán egy hûvös zápor, ami enyhít a hõségen,<br />

Úszkál is pár lenge foszlány fenn a bárányfelhõs égen.<br />

Lehorgasztott kalászával búsan bólogat a búza.<br />

Itt az aratás a nyakán, feje nem sokáig húzza.<br />

Unalmában délibábbal játszadozik a határ.<br />

Soha nem lesz vége, hiszen örökké tart ez a nyár.<br />

- Kerekes Sándor -<br />

Zümi - Kácsor Károly fotója<br />

Jegyzetek<br />

25


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Naptár<br />

Augusztus<br />

AUGUSZTUS<br />

NYÁRUTÓ<br />

Napok Névnap<br />

Július 23-tõl augusztus 22-ig: Oroszlán csillagjegy<br />

<strong>2010</strong><br />

Szentek napja<br />

26<br />

31 nap<br />

Kisasszony hava<br />

A Nap<br />

A Hold<br />

kelte ó. p. nyug. ó. p. kelte ó. p.nyug. ó. p.<br />

1 V Boglárka Alfonz 05.21 20.17 22.20 11.58<br />

2 H Lehel Özséb 05.22 20.16 22.45 13.04<br />

3 K Hermina Hermina, Lídia 05.23 20.14 23.16 14.13<br />

4 Sz Domonkos, Dominika János 05.24 20.13 23.55 15.21<br />

5 Cs Krisztina Krisztina 05.26 20.11 - 16.27<br />

6 P Berta, Bettina - 05.27 20.10 00.46 17.26<br />

7 Sz Ibolya Sixtus, Kajetán 05.28 20.08 01.49 18.16<br />

8 V László Domonkos 05.30 20.07 03.04 18.56<br />

9 H Emõd Román 05.31 20.05 04.26 19.29<br />

10 K Lõrinc Lõrinc, Blanka 05.32 20.04 05.51 19.57<br />

11 Sz Zsuzsanna, Tiborc Klára, Zsuzsanna 05.34 20.02 07.16 20.21<br />

12 Cs Klára Hilária 05.35 20.00 08.39 20.45<br />

13 P Ipoly Ipoly 05.36 19.59 10.01 21.09<br />

14 Sz Marcell Maximilian, Marcell 05.37 19.57 11.21 21.35<br />

15 V Mária - 05.39 19.55 12.39 22.05<br />

16 H Ábrahám Ábrahám, Rókus 05.40 19.54 13.54 22.41<br />

17 K Jácint Jácint 05.41 19.51 15.03 23.24<br />

18 Sz Ilona Ilona, Rajnald 05.43 19.50 16.02 -<br />

19 Cs Huba Emília, Marián 05.44 19.48 16.52 00.15<br />

20 P Állami ünnep, István, Vajk Sz. István 05.45 19.46 17.32 01.14<br />

21 Sz Sámuel, Hajna Piusz, Sámuel 05.47 19.45 18.05 02.17<br />

22 V Menyhért, Mirjam Menyhért 05.48 19.43 18.31 03.22<br />

23 H Bence Róza 05.49 19.41 18.53 04.28<br />

24 K Bertalan Bertalan 05.51 19.39 19.12 05.33<br />

25 Sz Lajos, Patrícia Patrícia, Elvira 05.52 19.37 19.30 06.36<br />

26 Cs Izsó Natália 05.53 19.35 19.48 07.40<br />

27 P Gáspár Mónika, Cézár 05.55 19.33 20.06 08.44<br />

28 Sz Ágoston Ágoston, Mózes 05.56 19.32 20.26 09.48<br />

29 V Beatrix, Erna Beatrix 05.57 19.30 20.49 10.54<br />

30 H Rózsa Félix, Rózsa 05.59 19.28 21.17 12.01<br />

31 K Erika, Bella Arisztid 06.00 19.26 21.52 13.08<br />

Aki nem volt még az idén, most menjen el nyaralni!<br />

Utazz, lazíts, fürödj, napozz, semmibõl se maradj ki!<br />

Gondjaidról feledkezz el, vidámsággal szerelkezz fel!<br />

Utánad az özönvíz, ha elõtted az özön víz.<br />

Szikrázik a napsugár és fodrozza a hullámokat,<br />

Terád vetõdik a fénye, ahogy szeled a habokat.<br />

Utolér a déli szél és jól a vitorládba mélyed,<br />

Sodortasd magad a sorssal, vezéreljen most a végzet!<br />

- Kerekes Sándor -<br />

Dinnyeevés - Tóth Csaba fotója<br />

Jegyzetek<br />

27


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Naptár<br />

Szeptember<br />

SZEPTEMBER<br />

ÕSZELÕ<br />

Napok Névnap<br />

Augusztus 23-tól szeptember 22-ig: Szûz csillagjegy<br />

<strong>2010</strong><br />

Szentek napja<br />

28<br />

30 nap<br />

Szent Mihály hava<br />

A Nap<br />

A Hold<br />

kelte ó. p. nyug. ó. p. kelte ó. p.nyug. ó. p.<br />

1 Sz Egyed, Egon Egyed, Noémi 06.01 19.24 22.37 14.13<br />

2 Cs Rebeka, Dorina István, Renáta 06.03 19.22 23.33 15.13<br />

3 P Hilda Gergely, Hilda 06.04 19.20 - 16.05<br />

4 Sz Rozália Ida, Rozália, Róza 06.05 19.18 00.41 16.49<br />

5 V Viktor, Lõrinc Lõrinc, Viktor 06.07 19.16 01.57 17.24<br />

6 H Zakariás Zakariás, Beáta 06.08 19.14 03.19 17.54<br />

7 K Regina Regina 06.09 19.12 04.43 18.20<br />

8 Sz Mária, Adrienn, Adorján 06.11 19.10 06.07 18.45<br />

9 Cs Ádám Ádám, Péter 06.12 19.08 07.31 19.09<br />

10 P Nikolett, Hunor Miklós 06.13 19.06 08.54 19.35<br />

11 Sz Teodóra Jácint, Igor 06.15 19.04 10.16 20.04<br />

12 V Mária Mária 06.16 19.02 11.35 20.39<br />

13 H Kornél János, Kornél 06.17 19.00 12.49 21.21<br />

14 K Szeréna, Roxána 06.19 18.58 13.53 22.10<br />

15 Sz Enikõ, Melitta 06.20 18.56 14.48 23.07<br />

16 Cs Edit Ciprián, Edit 06.21 18.54 15.32 -<br />

17 P Zsófia Róbert, Zsófia 06.23 18.52 16.06 00.10<br />

18 Sz Diána József 06.24 18.50 16.35 01.14<br />

19 V Vilhelmina Januáriusz 06.25 18.47 16.58 02.20<br />

20 H Friderika Zsuzsanna 06.27 18.45 17.18 03.24<br />

21 K Máté, Mirella Máté, Jónás 06.28 18.43 17.37 04.28<br />

22 Sz Móric Tamás, Móric 06.29 18.41 17.55 05.32<br />

23 Cs Tekla Linusz, Tekla 06.31 18.39 18.13 06.35<br />

24 P Gellért, Mercédesz Gellért 06.32 18.37 18.33 07.40<br />

25 Sz Eufrozina, Kende Kleofás, Eufrozina 06.33 18.35 18.55 08.45<br />

26 V Jusztina Kozma, Jusztina 06.35 18.33 19.22 09.52<br />

27 H Adalbert Vince, Adalbert 06.36 18.31 19.55 10.58<br />

28 K Vencel Salamon, Pelbárt 06.37 18.29 20.35 12.04<br />

29 Sz Mihály Mihály 06.39 18.27 21.27 13.04<br />

30 Cs Jeromos Jeromos 06.40 18.25 22.28 13.58<br />

Színesednek a levelek, hûvösödnek az éjjelek,<br />

Egyre bátrabbak a szelek, ezek bizony nem jó jelek.<br />

Pedig alig néhány hete végtelennek tûnt a nyár,<br />

Tovarepült, mint az álom, szép reményünk oda már.<br />

Elvágyódnak a fecskék is, egy dróton sok egyed ül.<br />

Megkezdõdött az iskola, a baj nem jár egyedül.<br />

Bár az õsz is tartogat még számos kellemes napot,<br />

Egy dolog van, ami miatt mégis szomorú vagyok:<br />

Rövidülnek a nappalok, megnõnek az árnyékok.<br />

- Kerekes Sándor -<br />

Berettyói naplemente - Dr. Tóth Albert fotója<br />

Jegyzetek<br />

29


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Naptár<br />

Október<br />

OKTÓBER<br />

ÕSZHÓ<br />

Napok Névnap<br />

Szeptember 23-tól október 22-ig Mérleg csillagjegy<br />

<strong>2010</strong><br />

Szentek napja<br />

30<br />

31 nap<br />

Mindenszentek hava<br />

A Nap<br />

A Hold<br />

kelte ó. p. nyug. ó. p. kelte ó. p.nyug. ó. p.<br />

1 P Malvin Teréz 06.42 18.23 23.39 14.43<br />

2 Sz Petra 06.43 18.21 - 15.21<br />

3 V Helga Évald 06.44 18.19 00.56 15.52<br />

4 H Ferenc Ferenc 06.46 18.17 02.16 16.19<br />

5 K Aurél Placid, Attila 06.47 18.15 03.37 16.44<br />

6 Sz Brúnó, Renáta Brúnó, Renáta 06.48 18.13 05.00 17.08<br />

7 Cs Amália Amália 06.50 18.11 06.22 17.33<br />

8 P Koppány Simon 06.51 18.09 07.45 18.01<br />

9 Sz Dénes Ádám, János 06.53 18.07 09.07 18.34<br />

10 V Gedeon Ferenc 06.54 18.05 10.26 19.14<br />

11 H Brigitta, Gitta Lajos 06.55 18.03 11.37 20.01<br />

12 K Miksa Edvin 06.57 18.01 12.37 20.57<br />

13 Sz Kálmán, Ede Kálmán, Edvárd 06.58 17.59 13.26 21.59<br />

14 Cs Helén Kallixtusz, Helén 07.00 17.58 14.05 23.04<br />

15 P Teréz Teréz 07.01 17.56 14.36 -<br />

16 Sz Gál Margit, Hedvig 07.03 17.54 15.01 00.10<br />

17 V Hedvig Ignác, Rudolf 07.04 17.52 15.23 01.15<br />

18 H Lukács Lukács, Jusztusz 07.06 17.50 15.42 02.19<br />

19 K Nándor János, Pál 07.07 17.48 16.00 03.22<br />

20 Sz Vendel Vendel, Kleopátra 07.08 17.47 16.19 04.26<br />

21 Cs Orsolya Orsolya, Celina 07.10 17.45 16.38 05.30<br />

22 P Elõd Szalóme 07.11 17.43 17.00 06.35<br />

23 Sz Nemzeti ünnep, Gyöngyi János 07.13 17.41 17.26 07.42<br />

24 V Salamon Salamon, Antal 07.14 17.39 17.57 08.49<br />

25 H Blanka, Bianka Blanka 07.16 17.38 18.36 09.56<br />

26 K Dömötör Armand 07.17 17.36 19.24 10.58<br />

27 Sz Szabina Szabina 07.19 17.34 20.23 11.54<br />

28 Cs Simon, Szimonetta Simon, Júdás, Tádé 07.20 17.33 21.30 12.41<br />

29 P Nárcisz Melinda 07.22 17.31 22.43 13.20<br />

30 Sz* Alfonz Alfonz, Zenóbia 07.23 17.29 - 13.53<br />

31 V Farkas Wolfgang 06.25 16.28 00.00 13.20<br />

Olyan zsémbes az október, mint egy vén hangulatember:<br />

Kedélytelenül virrad ránk hûvös, ködös reggelekkel,<br />

Topog kopott mamuszában, morcosan motyog magában.<br />

Óh, de másnap jobb lábbal kel, fiatalos lendülettel:<br />

Borostáját borotválja, mosolyogva dudorászik,<br />

Elegánsan felöltözik, fényes társaságba vágyik,<br />

Ragyogó a hangulata, ez a vénasszonyok nyara.<br />

- Kerekes Sándor -<br />

Szemlélõdés a Tisza-tavon - Tóth Csaba fotója<br />

Jegyzetek<br />

* A nyári idõszámítás vége<br />

31


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Naptár<br />

November<br />

NOVEMBER<br />

ÕSZUTÓ<br />

Napok Névnap<br />

Október 23-tól november 21-ig Skorpió csillagjegy<br />

<strong>2010</strong><br />

Szentek napja<br />

30 nap<br />

Szent András hava<br />

A Nap<br />

A Hold<br />

kelte ó. p. nyug. ó. p. kelte ó. p.nyug. ó. p.<br />

1 H Marianna Mindenszentek 06.26 16.26 00.18 13.45<br />

2 K Achilles Achilles 06.28 16.25 01.36 14.08<br />

3 Sz Gyõzõ Márton, Szilvia 06.29 16.23 02.56 14.32<br />

4 Cs Károly Károly 06.31 16.22 04.17 14.58<br />

5 P Imre Imre, Zakariás 06.32 16.20 05.38 15.28<br />

6 Sz Lénárd Krisztina 06.34 16.19 06.58 16.05<br />

7 V Rezsõ Ernõ, Florentin 06.35 16.17 08.13 16.49<br />

8 H Zsombor Gottfrid 06.37 16.16 09.20 17.43<br />

9 K Tivadar Teodor 06.38 16.15 10.15 18.43<br />

10 Sz Réka Leó, András 06.40 16.13 11.00 19.49<br />

11 Cs Márton, Martin Márton 06.41 16.12 11.35 20.56<br />

12 P Jónás, Renátó Jozafát 06.43 16.11 12.02 22.02<br />

13 Sz Szilvia Szaniszló, Szilvia 06.44 16.10 12.26 23.07<br />

14 V Aliz Huba 06.46 16.09 12.46 -<br />

15 H Albert, Lipót Albert 06.47 16.07 13.05 00.11<br />

16 K Ödön Margit 06.49 16.06 13.23 01.14<br />

17 Sz Hortenzia, Gergõ Dénes, Hilda 06.50 16.05 13.42 02.17<br />

18 Cs Jenõ Jenõ 06.52 16.04 14.03 03.22<br />

19 P Erzsébet, Zsóka Erzsébet 06.53 16.03 14.27 04.28<br />

20 Sz Jolán Zsolt 06.55 16.02 14.56 05.36<br />

21 V Olivér Olivér 06.56 16.01 15.33 06.43<br />

22 H Cecília Cecília, Filemon 06.57 16.00 16.19 07.49<br />

23 K Kelemen, Klementina Kelemen, Kolumbán 06.59 16.00 17.15 08.48<br />

24 Sz Emma Emma, flóra 07.00 15.59 18.21 09.39<br />

25 Cs Katalin, Katinka Katalin 07.01 15.58 19.34 10.21<br />

26 P Virág Konrád, Viktória 07.03 15.57 20.50 10.55<br />

27 Sz Virgil Virgil 07.04 15.57 22.07 11.24<br />

28 V Stefánia Jakab 07.05 15.56 23.24 11.49<br />

29 H Taksony Filoména 07.07 15.55 - 12.12<br />

30 K András, Andor, Andrea András 07.08 15.55 00.41 12.35<br />

Napokon át nem láthatod a kék eget és a napot,<br />

Ott fenn hófelhõ kavarog, itt lenn hideg szél csavarog,<br />

Vadul tekeri a fákat, vonyíttatja a kutyákat.<br />

Ezért olyan meghitt este behúzódni a melegre.<br />

Motozva pattog a parázs, áthat a kandalló-varázs.<br />

Bensõséges esti hangulat, önmagába nézõ öntudat.<br />

Elcsituló heves nyári vágy, hívogató hûvös téli ágy.<br />

Rosszalkodnak kint az elemek? Õrizzük meg bent a meleget.<br />

- Kerekes Sándor -<br />

Novemberi alkony - Máté Albert fotója<br />

Jegyzetek<br />

32<br />

33


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Naptár<br />

December<br />

DECEMBER<br />

TÉLELÕ<br />

Napok Névnap<br />

November 22-tõl december 20-ig Nyilas csillagjegy<br />

<strong>2010</strong><br />

Szentek napja<br />

1 Sz Elza Blanka 07.09 15.54 01.59 12.59<br />

2 Cs Melinda, Vivien Aranka 07.10 15.54 03.17 13.27<br />

3 P Ferenc, Olívia Ferenc, Natália 07.12 15.54 04.35 13.59<br />

4 Sz Borbála, Barbara János, Borbála 07.13 15.53 05.51 14.39<br />

5 V Vilma 07.14 15.53 07.01 15.28<br />

6 H Miklós Miklós 07.15 15.53 08.02 16.26<br />

7 K Ambrus 07.16 15.52 08.51 17.30<br />

8 Sz Mária 07.17 15.52 09.31 18.38<br />

9 Cs Natália Valéria, Natália 07.18 15.52 10.02 19.46<br />

10 P Judit Eulália, Judit 07.19 15.52 10.27 20.52<br />

11 Sz Árpád Damazusz 07.20 15.52 10.49 21.57<br />

12 V Gabriella Johanna, Franciska 07.21 15.52 11.08 23.00<br />

13 H Luca, Otília Lúcia 07.22 15.52 11.27 -<br />

14 K Szilárda 07.23 15.52 11.45 00.03<br />

15 Sz Valér Valér 07.24 15.52 12.05 01.07<br />

16 Cs Etelka, Aletta Adelaida, Albina 07.24 15.53 12.28 02.11<br />

17 P Lázár, Olimpia Lázár, Olimpia 07.25 15.53 12.54 03.18<br />

18 Sz Auguszta Gracián 07.26 15.53 13.28 04.26<br />

19 V Viola Anasztáz, Orbán 07.26 15.54 14.10 05.32<br />

20 H Teofil Teofil, Liberátusz 07.27 15.54 15.02 06.35<br />

21 K Tamás 07.28 15.54 16.06 07.31<br />

22 Sz Zénó Flórián, Zénó 07.28 15.55 17.18 08.18<br />

23 Cs Viktória János, Viktória 07.28 15.56 18.36 08.56<br />

24 P Ádám, Éva Szenteste, Adél 07.29 15.56 19.55 09.27<br />

25 Sz Karácsony, Eugénia Urunk születése 07.29 15.57 21.13 09.54<br />

26 V Karácsony, István István 07.30 15.57 22.31 10.18<br />

27 H János János, Teodor 07.30 15.58 23.48 10.41<br />

28 K Kamilla Aprószentek, vértanúk 07.30 15.59 - 11.04<br />

29 Sz Tamás, Tamara Tamás 07.30 16.00 01.05 11.30<br />

30 Cs Dávid Libériusz 07.30 16.01 02.22 12.00<br />

31 P Szilveszter Szilveszter, Donáta 07.31 16.01 03.37 12.36<br />

34<br />

31 nap<br />

Karácsony hava<br />

A Nap<br />

A Hold<br />

kelte ó. p. nyug. ó. p. kelte ó. p.nyug. ó. p.<br />

De szép lenne mindent újra gyermekszemmel látni!<br />

Elhinni, hogy a jótettért érdemes jót várni,<br />

Csodálkozva rákérdezni a megszokott tényekre,<br />

Egyszerûen ráérezni az elrejtett lényegre,<br />

Meglátni a láthatatlan Jézuskát, ahogy nevet,<br />

Boldog szívvel élni, hiszen õriz Õ, ki úgy szeret,<br />

Erkölcsösnek maradni egy erkölcstelen világban,<br />

Reménykedni a jövõben, mert reménybõl hiány van.<br />

- Kerekes Sándor -<br />

Köd elõttem - Kácsor Károly fotója<br />

Jegyzetek<br />

35


Aba nov. 12.<br />

Ábel jan. 2.<br />

Abigél febr. 9.<br />

Ábrahám aug. 16.<br />

Achilles nov. 2.<br />

Ada dec. 24.<br />

Adalbert szept. 27.<br />

Ádám szept. 9., dec. 24.<br />

Adél jan. 29., dec. 24.<br />

Adolf febr. 11., máj.11., jún. 17., szept. 27.<br />

Adorján márc. 4., 5., szept. 8.<br />

Adrián l. Adorján, márc. 5.<br />

Adrienn l. Adorján, szept. 8.<br />

Afrodité aug. 5., 7.<br />

Ágnes jan. 21.<br />

Ágoston máj. 28., aug. 28.<br />

Ágota jan. 11., febr. 5.<br />

Aida febr. 2.<br />

Ajándék febr. 6., jún. 25., júl. 17., dec. 31.<br />

Ajtony márc. 13., júl. 27.<br />

Ákos febr. 27.<br />

Aladár febr. 20., márc. 11., jún. 21.<br />

Alajos jún. 21.<br />

Alán nov. 25.<br />

Albert ápr. 29., nov. 15.<br />

Albertina l. Albert<br />

Albin márc. 1.<br />

Albina márc. 1., dec. 16.<br />

Aletta dec. 16.<br />

Alex febr. 9.<br />

Alexandra márc. 18., máj. 18.<br />

Alfonz aug. 2., okt. 30.<br />

Alfréd febr. 23.<br />

Alida jún. 17.<br />

Alina jún. 17.<br />

Alinda jún. 17.<br />

Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Névnapok<br />

Alíz l. Erzsébet, nov. 14.<br />

Alma júl. 10.<br />

Álmos febr. 20.<br />

Alóma jún. 21.<br />

Alpár szept. 5.<br />

Amádé márc. 30.<br />

Amália júl. 10., okt. 7.<br />

Amanda febr. 6. máj. 26.<br />

Amarilla máj. 1.<br />

Amáta jan. 5. febr. 20., szept. 13.<br />

Ambrus dec. 7.<br />

Anasztáz jan. 22., aug. 17.<br />

Anasztázia ápr. 15.<br />

Anatol júl. 3.<br />

Andor l. András, nov. 30.<br />

András febr. 4., ápr. 18. máj. 21., júl. 17. okt.<br />

9., nov. 10., 30.<br />

Andrea l. András, ápr. 18.<br />

Anett l. Anna, jún. 13.<br />

Angéla jan. 4., 27., máj. 31.<br />

Angelika jan. 27.<br />

Anikó l. Anna, júl. 26.<br />

Anita l. Anna, jún. 2.<br />

Anna jún. 2., 13., júl. 26.<br />

Annabella jún. 9.<br />

Annamária jún. 2., júl. 1., 26.<br />

Antal jan. 17., jún. 13., júl. 5.<br />

Antónia jan. 17., ápr. 29., jún. 13.<br />

Ányos ápr. 25.<br />

Apolló ápr. 18.<br />

Apollónia febr. 9., júl. 7., 23.<br />

Apor febr. 2., dec. 20.<br />

Arabella márc. 13.<br />

Aranka febr. 8.<br />

Arika aug. 17.<br />

Arisztid ápr. 27.<br />

Ármin máj. 10.<br />

Arnold jún. 18.<br />

Áron ápr. 2., júl. 1.<br />

Árpád márc. 31., ápr. 7., dec. 11.<br />

Artúr jan. 22., nov. 15.<br />

Árvácska júl. 27.<br />

Atália dec. 3.<br />

Atanáz máj. 2.<br />

Attila jan. 7.<br />

Auguszta márc. 29., dec. 18.<br />

Aurél okt. 5.<br />

Aurélia dec. 2.<br />

Auróra okt. 15.<br />

Babett júl. 4., dec. 4.<br />

Balabán márc. 23., máj. 20.<br />

Balázs febr. 3.<br />

Bálint febr. 14.<br />

Bánk márc. 19., ápr. 16.<br />

Barabás l. Barnabás<br />

Barbara l. Borbála, dec. 4.<br />

Barna l. Barnabás jún. 11.<br />

Bátor febr. 27.<br />

Beáta márc. 22., máj. 9., szept. 6.<br />

Beatrix júl. 29., aug. 29., okt. 14.<br />

Béla ápr. 23.<br />

Belizár dec. 17.<br />

Bella aug. 31.<br />

Bence márc. 21., aug. 23.<br />

Bendegúz márc. 11.<br />

Benedek márc. 21., júl. 11. 17.<br />

Benjámin jan. 3.<br />

Benõ márc. 31.<br />

Bernadett febr. 18.., ápr. 16.<br />

Bernát máj. 20., aug. 19.<br />

Berta júl. 4., aug. 6.<br />

Bertalan aug. 24.<br />

Bertold febr. 11., dec. 14.<br />

Bettina aug. 6., okt. 8., dec. 4.<br />

Bianka l. Blanka, okt. 25.<br />

Bibiána l. Viviána<br />

Bíborka ápr. 6.<br />

Naptár<br />

Blanka aug. 10., okt. 25., dec. 1.<br />

Bódog jan. 14., nov. 20.<br />

Bodomér dec. 21.<br />

Boglárka aug. 1.<br />

Boldizsár jan. 6.<br />

Bolivár febr. 18., jún. 19.<br />

Bonifác máj. 14., jún. 5.<br />

Bónis l. Bonifác<br />

Borbála dec. 4.<br />

Boriska l. Borbála<br />

Borisz júl. 24.<br />

Boróka l. Borbála<br />

Boriska márc. 11.<br />

Botond máj. 16., dec. 25.<br />

Bottyán jan. 25.<br />

Brigitta júl. 23. okt. 11.<br />

Brúnó okt. 6.<br />

Buda ápr. 3.<br />

Bulcsú jún. 4., nov. 20., dec. 12.<br />

Cecília nov. 22.<br />

Celeszta okt. 14.<br />

Celesztin ápr. 6.<br />

Celina okt. 21.<br />

Cézár febr. 25., ápr. 15., aug. 27.<br />

Cintia jún. 6. okt. 20.<br />

Ciprián szept. 16.<br />

Cirill febr. 14., márc. 18., jún. 26., júl. 7.<br />

Csaba júl. 6. dec. 5.<br />

Csanád máj. 28.<br />

Cseke aug. 16.<br />

Csenge febr. 4., júl. 24.<br />

Csenger nov. 7.<br />

Csilla ápr. 22., aug. 10.<br />

Csongor jan. 13., ápr. 16., 17.<br />

Dália okt. 25.<br />

Dalida ápr. 13.<br />

Dalma júl. 12.<br />

Dániel júl. 21.<br />

Daniella l. Dániel, júl. 21.<br />

Darinka febr. 24.<br />

Dávid dec. 29., 30.<br />

36<br />

37


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Naptár<br />

Deli jan. 5.<br />

Délia jún. 6., okt. 20.<br />

Demeter szept. 27., okt. 26.<br />

Dénes ápr. 8., okt. 9.<br />

Detre aug. 24., dec. 15.<br />

Dézi máj. 23.<br />

Dezsõ máj. 23.<br />

Diána jún. 9., 10., szept. 18.<br />

Dolóresz szept. 15.<br />

Doloróza jún. 18., szept 15.<br />

Dominika aug. 4.<br />

Domokos l. Domokos<br />

Domokos márc. 9., aug. 4., 8.<br />

Donát febr. 17.<br />

Donáta dec. 31.<br />

Dóra l. Dorottya, febr. 6.<br />

Dorina l. Dorottya, szept. 2.<br />

Dorottya febr. 6., szept. 2., 3.<br />

Döme l. Demeter<br />

Dömötör l. Demeter, okt. 26.<br />

Éda dec. 13.<br />

Edda szept. 16.<br />

Ede márc. 18., okt. 13.<br />

Edina febr. 26.<br />

Edit szept. 16.<br />

Edgár júl. 8.., szept. 10.<br />

Edmond nov. 16.<br />

Édua máj. 9.<br />

Edvárd okt. 13.<br />

Edvin okt. 4., 12.<br />

Egon júl. 15., szept. 1.<br />

Egyed szept. 1.<br />

Elek febr. 17., júl. 17.<br />

Elemér febr. 28.<br />

Eleonóra febr. 21.<br />

Éliás febr. 16., júl. 20.<br />

Eliza máj. 24.<br />

Ella febr. 13.<br />

Ellák júl. 8.<br />

Elõd jún. 9., okt. 22., dec. 26.<br />

Elvira febr. 10.<br />

Eliza l. Erzsébet, dec. 1.<br />

Emánuel márc. 26.<br />

Emerencia jan. 23.<br />

Emese júl. 5.<br />

Emil máj. 28.<br />

Emilia jan. 5., júl. 19.<br />

Emma ápr. 19., nov. 24.<br />

Emõd aug. 9.<br />

Emõke márc. 23., dec. 8.<br />

Endre l. András, júl. 17.<br />

Enikõ szept. 15.<br />

Erhard ápr. 9.<br />

Erik máj. 18., aug. 31., szept. 10.<br />

Erika l. Erik, aug. 31.<br />

Erna jan. 12., aug. 29.<br />

Ernõ jan. 12.<br />

Ervin ápr. 26.<br />

Ervina ápr. 25.<br />

Erzsébet júl. 4., 8., aug. 24., nov. 14., 19., 25., dec. 1.<br />

Eszter máj. 24.<br />

Etel l. Etelka<br />

Etele márc. 10.<br />

Etelka febr. 5., okt. 8., dec. 16.<br />

Eufrozina jan. 1., szept. 25.<br />

Eugénia szept. 16., dec. 25.<br />

Éva dec. 24.<br />

Evelin febr. 12., máj. 26.<br />

Fábián jan. 20.<br />

Fabióla dec. 27.<br />

Fanni márc. 9., okt. 4.<br />

Farkas aug. 23., okt. 31.<br />

Fatime jún. 4., 5.<br />

Felícia máj. 20.<br />

Felicián jún. 9.<br />

Félix jan. 14., jún. 9., nov. 20.<br />

Ferdinánd máj. 30.<br />

Ferenc jan. 29., ápr. 2., máj. 11., jún. 4., 10.,<br />

dec. 3.<br />

Fidél ápr. 24.<br />

Flóra jún. 20. júl. 29., nov. 24.<br />

Flórián máj. 4.<br />

Franciska márc. 9., aug. 21.<br />

Frida l. Friderika, máj. 6.<br />

Friderika máj. 6., szept. 20., okt. 19.<br />

Frigyes márc. 3., júl. 18.<br />

Fruzsina l. Eufrozina jan. 1.<br />

Fülöp máj. 1., 26., jún. 7., aug. 23.<br />

Gábor febr. 27., márc. 24., szept. 29.<br />

Gábriel l. Gábor<br />

Gabriella dec. 12.<br />

Gál okt. 16.<br />

Gáspár jan. 6., aug. 27.<br />

Gaszton febr. 6.<br />

Gedeon márc. 28., szept. 1., okt. 10.<br />

Gellért ápr. 23., szept. 24.<br />

Genovéva jan. 3.<br />

Georgina febr. 15.<br />

Gerda jan. 30., szept. 24.<br />

Geréb márc. 16.<br />

Gergely jan. 2., márc. 12., máj. 9., 25., szept.3., nov. 17.<br />

Gergõ l. Gergely, nov. 17.<br />

Gerõ l. Gergely<br />

Gertrúd márc. 17.., nov. 17.<br />

Gerzson febr. 22.<br />

Géza febr. 25.<br />

Gibárd aug. 27.<br />

Gitta l. Brigitta, okt. 11.<br />

Gizella máj. 7., 8.<br />

Glória ápr. 11.<br />

Gotfrid nov. 8.<br />

Gothárd máj. 5.<br />

Gotlib márc. 6.<br />

Grácia jún. 7., aug. 21.<br />

Gréta jan. 19., jún. 10.<br />

Gújdó márc. 31., szept. 12.<br />

Gusztáv jan. 16., aug 2.<br />

Gyárfás jún. 19.<br />

Gyöngyi máj. 14., okt. 23.<br />

Gyöngyvér jan. 3., 8.<br />

György febr. 15., ápr. 24., máj. 5., dec. 9.<br />

Györgyi l. György, máj. 5.<br />

Gyözõ febr. 26., máj. 8., júl. 28., nov. 3.<br />

Gyula ápr.12., máj. 27.<br />

Hajna júl. 9., aug. 21.<br />

Hajnalka márc. 27.<br />

Hanga febr. 9., máj. 18.<br />

Hanna máj. 24., 30.<br />

Hedvig júl. 18., okt. 16., 17.<br />

Helén l. Ilona, okt. 14.<br />

Helga okt. 3.<br />

Hella máj. 27.<br />

Henriett márc. 16.<br />

Henrietta I. Henriett márc. 16.<br />

Henrik jan. 25., júl. 13., 15.<br />

Herman ápr. 7.<br />

Hermész aug. 28.<br />

Hermina aug. 3.<br />

Hetény aug. 17.<br />

Hilda szept. 3.<br />

Honória szept. 30.<br />

Hont okt. 11.<br />

Hortenzia nov. 17.<br />

Huba aug. 19., nov. 14.<br />

Hubert márc. 20.<br />

Hugó ápr. 1.<br />

Hunor ápr. 24., szept. 10., 30., dec. 30.<br />

Ibolya aug. 7.<br />

Ida ápr. 13., szept. 4., 6., nov. 3.<br />

Ignác febr.1., júl. 31., okt. 17., 23.<br />

Igor szept. 11., nov. 1.<br />

Ila l. Ilona<br />

Ildikó márc. 10.<br />

Ilka nov. 3.<br />

Illés júl. 20.<br />

Ilma ápr. 18., nov. 29.<br />

Ilona aug. 18., szept. 23., okt. 14.<br />

Imelda máj. 13.<br />

Imola máj. 13.<br />

Imre nov. 5.<br />

Ince júl. 28., aug. 13.<br />

Inez márc. 6.<br />

Ingrid febr. 5., szept. 2.<br />

Ipoly aug. 13.<br />

38<br />

39


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Naptár<br />

Irén márc. 25., jún. 28., okt. 20.<br />

Iréneusz jún. 28.<br />

Irina l. Irén<br />

Iringó dec. 24.<br />

Írisz márc. 25., szept 22.<br />

Irma máj. 3., szept. 12., 14.<br />

István aug. 3., 20., szept. 2., dec. 26.<br />

Itala jan. 15.<br />

Iván jún. 24.<br />

Ivett máj. 6.<br />

Ivó máj. 19.<br />

Ivonn máj. 19.<br />

Izabella júl. 12.<br />

Izidor márc. 30., ápr. 4., dec. 21.<br />

Izolda márc. 22., jún. 6., 15., aug. 5.<br />

Izsák máj. 15. okt. 19.<br />

Izsó aug. 26.<br />

Jácint júl. 3., aug. 17., szept. 11.<br />

Jácinta jan. 30.<br />

Jakab máj. 1., júl. 25.<br />

Janka l. Johanna, máj. 30.<br />

János jan. 27., 31., febr. 8., márc. 8., máj. 6., jún. 12.,<br />

24., 26., júl. 12., aug. 9., 29., nov. 24., dec. 27.<br />

Jenõ júl. 13., nov. 18.<br />

Jeromos júl. 20., szept. 30.<br />

Joakim aug. 16.<br />

Johanna márc. 28., 31., máj. 30.<br />

Jolán jún. 15., nov. 20.<br />

Jónás nov. 12.<br />

Jozefina nov. 14.<br />

Józsa jún. 24., nov. 14.<br />

József márc. 19., ápr. 7., 16., aug. 27., szept. 18.<br />

Judit máj. 6., júl. 30., dec. 10.<br />

Júlia febr. 16., máj. 22.<br />

Julianna febr. 16.<br />

Juliánusz jan. 9.<br />

Jusztin jún. 1., 16.<br />

Jusztina jún. 16., szept. 26.<br />

Kada márc. 2.<br />

Kadosa márc. 10., okt. 25.<br />

Kálmán okt. 13.<br />

Kamélia aug. 3.<br />

Kamill júl. 14., 18.<br />

Kamilla márc. 3., dec. 28.<br />

Karina márc. 24.<br />

Kármen jún. 2., júl. 16.<br />

Karola jan. 28., szept. 27., nov. 4.<br />

Karolina febr. 2.<br />

Károly jan. 28., jún. 3., nov. 4.<br />

Kartal márc. 23.<br />

Katalin febr. 13., márc. 22., ápr. 29., 30., máj. 9. nov. 25.<br />

Katinka l. Katalin, nov. 25.<br />

Kázmér márc. 4.<br />

Kelemen márc. 15., nov. 23.<br />

Kende szept. 25.<br />

Kenese júl. 10., dec. 13.<br />

Kenéz dec. 7.<br />

Kerény jún. 4.<br />

Keresztély I. Krisztián<br />

Keve jan. 8.<br />

Kilián júl. 8.<br />

Kincsõ február 1., júl. 24.<br />

Kinga júl. 24.<br />

Kitti l. Katalin, ápr. 30.<br />

Klára aug. 11., 12.<br />

Klaudia márc. 20.<br />

Klementina nov. 14., 23.<br />

Kleofás szept. 25.<br />

Klotild jún. 3.<br />

Kocsárd ápr. 19.<br />

Kolos febr. 15., okt. 30., nov. 8.<br />

Konrád febr. 18., 19., ápr. 21., nov. 26.<br />

Konstantin máj. 21.<br />

Konstantina márc. 11., szept. 19.<br />

Koppány okt. 8.<br />

Kordélia okt. 22.<br />

Korinna okt. 22.<br />

Kornél júl. 3., szept. 13., 16.<br />

Kornélia márc. 3.<br />

Kozima szept. 26.<br />

Kozma szept. 26., 27.<br />

Kreszcencia ápr. 9., jún. 15.<br />

Kristóf márc. 15., júl. 25.<br />

Kriszta l. Krisztina<br />

Krisztián márc.13., ápr. 3., nov. 12.<br />

Krisztina júl. 24., aug. 5., nov. 6.<br />

Kunigunda márc. 3.<br />

Kunó nov. 12.<br />

Kürt febr. 14.<br />

Lajos aug. 19., 25.<br />

László jún. 27., aug. 8.<br />

Laura ápr. 11., jún. 17.<br />

Lázár dec. 17.<br />

Lea márc. 22.<br />

Lehel aug. 2.<br />

Leila jún. 21.<br />

Lénárd nov. 6.<br />

Lenke júl. 23.<br />

Leó ápr. 11.<br />

Leona jan. 4., ápr. 11., nov. 10.<br />

Leonóra febr. 21., márc. 6.<br />

Letícia aug. 30.<br />

Levente febr. 13., jún. 18., 28.<br />

Lídia febr. 12., ápr. 8., aug. 3.<br />

Lili júl. 11.<br />

Liliána júl. 27.<br />

Lilla febr. 16., júl. 27.<br />

Linda febr. 13.<br />

Lipót nov. 15.<br />

Lívia febr. 12.<br />

Lóránd l. Lóránt, jan. 15.<br />

Lóránt jan. 15.<br />

Loretta dec. 10.<br />

Lotár jan. 27.<br />

Lõrinc júl. 21., aug. 10., szept. 5.<br />

Luca l. Lúcia , dec. 13.<br />

Lúcia dec. 13.<br />

Lucián jan. 7.<br />

Ludmilla szept. 17.<br />

Ludovika szept. 13.<br />

Lujza márc. 2., jún. 21.<br />

Lukács okt. 18.<br />

Lukrécia júl. 9.<br />

Magdolna máj. 29., júl. 22.<br />

Malvin okt. 1.<br />

Magda l. Magdolna<br />

Manó márc. 26.<br />

Manuéla márc. 26.<br />

Marcell jan. 9., 16., 31., aug. 14.<br />

Marcella I. Marcell, jan. 31.<br />

Marcián jún. 17.<br />

Margaréta l. Margit<br />

Margit jan. 18., 19., febr. 22., jún. 10., júl. 20.,<br />

okt. 16., 17.,<br />

Mária jan. 1., 23., febr. 11., márc. 25., ápr. 8.,<br />

máj. 24., jún. 15., júl. 6., 22., aug. 15., 16.,<br />

22., szept. 8., 12., okt. 8., 24., dec. 8.<br />

Marián aug. 19.<br />

Mariann ápr. 27.<br />

Marianna ápr. 27., nov. 1.<br />

Marietta l. Mária, febr. 11.<br />

Marina júl. 9., 20.<br />

Márió jan. 19., dec. 31.<br />

Máriusz jan. 19.<br />

Márk ápr. 25.<br />

Márkus l. Márk<br />

Márta júl. 29.<br />

Martina jan. 30.<br />

Márton ápr. 13., nov. 11., 12., 13.<br />

Máté szept. 21.<br />

Matild márc. 14., júl. 6.<br />

Mátyás febr. 24.<br />

Maura szept. 21.<br />

Medárd jún. 8.<br />

Medárda l. Medárd<br />

Megyer jan. 19., nov. 13.<br />

Melánia jan. 10., dec. 31.<br />

Melinda okt. 29., dec. 2.<br />

Melitta márc. 10., ápr. 1., szept. 15.<br />

Menyhért jan. 6., aug. 22.<br />

Mercédesz szept. 24.<br />

Metella jan. 24.<br />

Mihály máj. 8., szept. 29., nov. 8.<br />

Miklós márc. 21., szept. 10., dec. 6.<br />

40<br />

41


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Naptár<br />

Miksa okt. 12.<br />

Milda júl. 13.<br />

Milos nov. 26.<br />

Milán máj. 19.<br />

Mirandola máj. 11.<br />

Mirella szept. 21.<br />

Mirjam aug. 22.<br />

Mónika máj. 4., aug. 27.<br />

Mór jan. 15., márc. 20., okt. 25.<br />

Móricz szept. 22.<br />

Mózes máj. 16.<br />

Nándor máj. 30., okt.19.<br />

Napóleon aug. 15.<br />

Napsugár júl. 3.<br />

Nárcisz okt. 29.<br />

Natália aug. 26., dec. 1., 9.,<br />

Natasa l. Natália<br />

Niké dec. 23.<br />

Nikolett szept. 10.<br />

Nimród aug. 31.<br />

Noé ápr. 22., dec. 24.<br />

Noémi ápr. 22.<br />

Nóra febr. 21. márc. 6., júl. 11.<br />

Norbert jún. 6.<br />

Norberta l. Norbert<br />

Oktávia ápr. 15.<br />

Olga júl. 27.<br />

Olimpia dec. 17.<br />

Olivér nov. 21.<br />

Olívia márc. 5., dec. 3.<br />

Ond jún. 10.<br />

Orbán máj. 25., dec. 19.<br />

Oresztész júl. 3.<br />

Oros dec. 19.<br />

Orsolya okt. 21.<br />

Oszkár febr. 3., júl. 31.<br />

Oszvald febr. 19., 28., aug. 5.<br />

Otília dec. 12., 13.<br />

Ottó júl. 2.<br />

Ottokár febr. 26., júl. 2.<br />

Ödön nov. 16., 18.<br />

Örs jan. 17., júl. 14., szept. 30., okt. 2.<br />

Õzike jún. 16.<br />

Özséb jan. 20., aug. 2., 14.<br />

Pál jan. 15., 25., febr. 6., ápr. 28., jún. 26., 29.,<br />

30., okt. 19., nov. 18.<br />

Pálma máj. 10., 18.<br />

Paszkál máj. 17.<br />

Patrícia márc. 17., ápr. 28., aug. 25.<br />

Patrik márc. 17., ápr. 28.<br />

Paula jan. 26.<br />

Paulina márc. 14., jún. 22.<br />

Pázmán aug. 30.<br />

Péter jan. 28., febr. 21., 23., ápr. 28., 29., jún. 2.,<br />

29., júl. 30., aug. 1., szept. 9., okt. 19., nov.<br />

18., dec. 9., 21.<br />

Petra febr. 22., okt. 2.<br />

Petronella máj. 31., júl. 13.<br />

Piroska jan. 18.<br />

Piusz máj. 5., júl. 11.<br />

Polla l. Apollónia<br />

Pongrác máj. 12.<br />

Rafael jún. 20., szept. 29., okt. 24.<br />

Ráhel febr. 4.<br />

Rajmund jan. 7., 23., aug. 31.<br />

Rajnald aug. 18.<br />

Ramóna jan. 7., aug. 31.<br />

Rebeka szept. 2.<br />

Regina szept. 7.<br />

Réka aug. 17., nov. 10.<br />

Renáta szept. 2., okt. 6.<br />

Renátó szept. 2., okt. 6., nov. 12.<br />

Rezsõ ápr. 17., okt. 12., nov. 7.<br />

Richárd ápr. 3.<br />

Rita máj. 22.<br />

Róbert máj. 13., jún. 7., szept. 17.<br />

Rókus aug. 16.<br />

Roland jan. 15., júl. 15., aug. 9., szept. 15.<br />

Román febr. 28.<br />

Rómeó febr. 7.<br />

Roxána szept. 14.<br />

Róza l. Rozália<br />

Rozália aug. 23., 30., szept. 4.<br />

Rozina márc. 13.<br />

Rózsa l. Rozália aug. 30.<br />

Rudolf ápr. 17., okt. 17., nov. 7.<br />

Salamon okt. 24.<br />

Samu l. Sámuel<br />

Sámuel aug. 20., 21., okt. 10.<br />

Sándor febr. 26., márc. 18.<br />

Sára jan. 19., júl. 13.<br />

Sarolta júl. 5., 17.<br />

Sebestyén jan. 20., dec. 5.<br />

Sebõ l. Sebestén<br />

Simon jan. 5., febr. 18., okt. 28.<br />

Solt márc. 13.<br />

Soma júl. 3., szept. 16.<br />

Stefánia aug. 20., okt. 30., nov. 28.<br />

Stella máj. 8., júl. 14., 19.<br />

Szabella júl. 4., 8.<br />

Szabin dec. 11.<br />

Szabina okt. 27.<br />

Szabolcs júl. 28., szept. 19.<br />

Szalvia jan. 11.<br />

Szandra márc. 18.<br />

Szaniszló ápr. 11., nov. 13.<br />

Szeráf okt. 12.<br />

Szerafina l. Szeráf<br />

Szeréna júl. 28., aug. 16., szept. 14.<br />

Szervác máj. 13.<br />

Szevér febr. 1.<br />

Szeverin jan. 8.<br />

Szibilla ápr. 29.<br />

Szidónia jún. 23., aug. 23.<br />

Szigfrid febr. 15.<br />

Szilárd márc. 11.<br />

Szilárda dec. 14.<br />

Szilvánusz máj. 4.<br />

Szilveszter nov. 26., dec. 31.<br />

Szilvia nov. 3., 13.<br />

Szimóna máj. 16., 24.<br />

Szimonetta okt. 28.<br />

Szonja máj. 15., aug. 1.<br />

Szórád júl. 17.<br />

Szorina febr. 10.<br />

Szörény jan. 8.<br />

Taksony nov. 29.<br />

Tamara jan. 26., szept. 1., dec. 29.<br />

Tamás márc. 7., jún. 22., szept. 22., dec. 21., 29.<br />

Tarcal febr. 25.<br />

Tarján máj. 26., nov. 30.<br />

Tas ápr. 15.<br />

Tekla szept. 23.<br />

Telma okt. 15.<br />

Teodor dec. 27.<br />

Teodóra ápr. 5., szept. 11.<br />

Teofil dec. 20.<br />

Teréz júl. 8., okt. 1., 3., 15.<br />

Tetény nov. 5.<br />

Tibád máj. 21.<br />

Tibold júl. 1.<br />

Tibor ápr. 14., aug. 11.<br />

Tiborc aug. 11.<br />

Tihamér júl. 1., dec. 16.<br />

Tilda l. Matild<br />

Tilla márc. 14.<br />

Tímea máj. 3.<br />

Timot jan. 24., 26.<br />

Titanilla febr. 6.<br />

Titusz jan. 4., 26.<br />

Tivadar ápr. 20., nov. 9.<br />

Tóbiás jún. 13.<br />

Tódor febr. 7.<br />

Toszka máj. 5.<br />

Töhötöm jún. 17., szept. 2.<br />

Tullia jún. 22.<br />

Tünde ápr. 2., jún. 1.<br />

Ubul máj. 16.<br />

Ugron máj. 22.<br />

Ulrik júl. 4.<br />

Ulrika aug. 6.<br />

Upor szept. 17.<br />

Vajk aug. 20.<br />

Valentin febr. 14., júl. 25.<br />

42<br />

43


Valentina I. Valentin<br />

Valér jan. 29., dec. 15.<br />

Valéria ápr. 28., dec. 9.<br />

Valter ápr. 8., júl. 16.<br />

Vanda jan. 26., nov. 14.<br />

Vászoly jan. 2.<br />

Vazul jan. 2., jún. 14<br />

Vencel szept 28.<br />

Vendel okt. 20.<br />

Vera jan. 13., júl. 9.<br />

Veronika jan. 13., júl. 9.<br />

Vid jún. 15.<br />

Vidor jan. 13., 14<br />

Viktor júl. 28., szept. 5.<br />

Viktória dec. 23.<br />

Vilhelmina szept. 19.<br />

Villõ jún. 12.<br />

Vilma jún. 25., szept. 19., dec. 5.<br />

Vilmos jan. 10., ápr. 6., jún. 25.<br />

Vince jan. 22., ápr. 5., júl. 19., szept. 27.<br />

Viola jún. 25., dec. 19.<br />

Virág febr. 10., júl. 29., nov. 26.<br />

Virgil márc. 5., nov. 27.<br />

Virgilia jan. 31., nov. 27.<br />

Virgínia febr. 2., szept. 13.<br />

Vitália aug. 13.<br />

Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Vitális okt. 20.<br />

Viviána dec. 2.<br />

Vivien l. Viviána, dec. 2.<br />

Xavér dec. 3.<br />

Xénia jan. 24., júl. 30.<br />

Zádor márc. 16.<br />

Zajzon dec. 18.<br />

Zakariás szept. 6.<br />

Zalán márc. 30., júl. 14.<br />

Zelma jan. 23.<br />

Zénó dec. 22.<br />

Zenóbia okt. 30.<br />

Zita ápr. 27.<br />

Zoárd júl. 17.<br />

Zoltán márc. 8., jún. 23.<br />

Zóra jún. 19., okt. 4.<br />

Zorán márc. 4.<br />

Zsaklin l. Jakab<br />

Zsanett l. Johanna, máj. 30.<br />

Zsigmond máj. 2.<br />

Zsófia máj. 15., szept. 17.<br />

Zsóka l. Erzsébet, nov. 19.<br />

Zsolt ápr. 10., okt. 21., nov. 20.<br />

Zsombor ápr. 21., nov. 8.<br />

Zsuzsanna febr. 19., aug. 11.<br />

Vásárok Kisújszálláson<br />

Országos állat- és kirakodóvásár:<br />

március 14-én<br />

június 27-én<br />

szeptember 5-én<br />

december 12-én<br />

A vásárok helye: Vásártér, eseti döntés alapján a Piactér.<br />

Piaci napok: minden héten kedd, csütörtök, szombat<br />

(ha a piaci nap ünnepnapra esik,<br />

akkor a piacot az ünnepet megelõzõ napon tartjuk meg)<br />

Helye: Piactér (Vásár u. 7-9.)<br />

Évfordulók, ünnepek<br />

Évfordulók <strong>2010</strong>-ben<br />

1930 éve (80-ban) felavatták az 50.000 nézõ befogadására alkalmas<br />

Colosseumot, az ókor legnagyobb amfiteátrumát.<br />

1685 éve (325. máj. 20-án) Nagy Konstantin megnyitotta a niceai zsinatot,<br />

melyen rögzítették a húsvét ünnepét az elsõ tavaszi<br />

holdtölte utáni elsõ vasárnapra.<br />

1635 éve (375-ben) a hunok elõl menekülõ népek elindították a<br />

népvándorlásnak nevezett migráció elsõ hullámát.<br />

1565 éve (445-ben) fivére, Buda megölése után Attila egyeduralkodója<br />

lett a 434-ben alapított hun birodalomnak.<br />

1380 éve (630-ban) a vallásalapító Mohamed visszatért Mekkába,<br />

lerombolta a pogány bálványokat és a Kabát iszlám<br />

szent hellyé és zarándokhellyé tette.<br />

1210 éve (800. dec. 25-én) Nagy Károly frank uralkodót Rómában III. Leó<br />

pápa a Szent Péter templomban római császárrá<br />

koronázta. Szándéka a dicsõ Római Birodalom felélesztése<br />

volt. Letette az alapjait annak a császárságnak,<br />

mely 1806-ig állt fenn, s a Német-Római<br />

Császárság nevet viselte. Õt tartják Franciaország<br />

és Németország atyjának.<br />

1115 éve (895-ben) lépték át õseink a Vereckei-hágót.<br />

1055 éve (955. aug. 10-én) I. Ottó király az Augsburg melletti Lech-mezei csatában<br />

megállította a Dél-Németországba betörõ<br />

magyar sereget. Ez után hagytak fel a magyarok a<br />

kalandozásokkal.<br />

1010 éve (1000. dec. 25-én)<br />

I. Istvánt Magyarország királyává koronázták.<br />

985 éve (1025-ben) Arezzói Guido bencés szerzetes megírta fõ mûvét,<br />

melyben megteremtette a mai hangjegyírás alapjait.<br />

955 éve (1055-ben) I. András megalapította a tihanyi apátságot, melynek<br />

alapító levelében olvasható az elsõ összefüggõ<br />

magyar nyelvû mondattöredék.<br />

775 éve (1235-ben) Julianus Domonkos-rendi szerzetes IV. Béla megbízásából<br />

Baskíriában (Magna Hungaria) maradt<br />

magyarok felkutatására indult, akiket a Volga<br />

környékén meg is talált. Visszatérve elsõként<br />

hozott hírt az Európát fenyegetõ mongol-tatár<br />

veszedelemrõl.<br />

44<br />

45


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

730 éve (1280-ban) vezetett IV. (Kun) László hadjáratot a fellázadt<br />

kunok megfékezésére.<br />

720 éve (1290-ben) a kunok meggyilkolták IV. (Kun) Lászlót.<br />

675 éve (1335 õszén) III. Kázmér lengyel és Luxemburgi János cseh<br />

király a visegrádi várban Károly Róbert magyar<br />

király által összehívott találkozón rendezte a két<br />

ország területi vitáit.<br />

595 éve (1415. júl. 6-án) ítélték máglyahalálra Husz Jánost, a cseh prédikátort.<br />

570 éve (1440. febr. 2-án) III. (Habsburg) Frigyest választották meg német<br />

királynak. Háborúellenes politikájával, jó gazdasági<br />

érzékkel, házasságok és örökségek révén fektette le<br />

a Habsburg világhatalom alapjait, mely Ausztria-<br />

Magyarországon 1918-ig tartott.<br />

555 éve (1455-ben) Gutenberg mainzi feltaláló és nyomdász elkészítette<br />

42 soros Bibliáját. A cserélhetõ betûs nyomtatás<br />

a kommunikációs technika forradalmát indította<br />

el.<br />

520 éve (1490-en) Bécsben meghalt I. Mátyás király. Halálhírére<br />

Lorenzo de Medici így kiáltott fel: "Meghalt Mátyás<br />

király, olcsóbbak lesznek a könyvek Európában!"<br />

495 éve (1515. júl. 22-én) I. Miksa császár és II. (Dobzse) Ulászló magyar és<br />

cseh király Bécsben szerzõdést kötött Ulászló<br />

gyermekeinek és Miksa unokáinak házasságáról. E<br />

szerzõdés révén kerül utóbb Csehország és<br />

Magyarország a Habsburgok kezére.<br />

450 éve (1560-ban) a dohány eljutott Európába, Kolumbusz Kristóf<br />

révén. A növényt Amerikában gyógyításra használták.<br />

420 éve (1590-ben) Vizsolyban megjelent a Biblia elsõ, teljes, protestáns<br />

szellemû, magyar nyelvû fordítása, Károlyi Gáspár<br />

munkája.<br />

410 éve (1600. febr. 17-én) Rómában nyolcévi fogság után nyilvánosan megégették<br />

Giordano Bruno filozófust.<br />

375 éve (1635-ben) Pázmány Péter egyetemet alapított Nagyszombatban.<br />

310 éve (1700. jan. 1-jén) Olaszországban bevezették a Julianus naptárt.<br />

Addig a bizánci idõszámítás volt használatban.<br />

300 éve (1710. jan. 23-án) egy Böttger nevû alkimista a szászországi Meissenben<br />

megalapította az elsõ európai porcelánmanufaktúrát.<br />

Évfordulók, ünnepek<br />

275 éve (1735-ben) Svédországban Carl von Linné megalkotta a<br />

növény- és állatvilág fajainak rendszerbe foglalását.<br />

275 éve (1735-ben) a törökországi Rodostóban meghalt II. Rákóczi<br />

Ferenc.<br />

265 éve (1745-ben) a Német Lovagrend földesúri hatósága alól magukat<br />

megváltott jászkunokat (Redemptio) Mária<br />

Terézia szabad parasztokká nyilvánította.<br />

235 éve (1775. ápr. 19-én) a Lexingtonnál vívott ütközettel kezdetét vette az<br />

amerikai függetlenségi háború.<br />

230 éve (1780-ban) Rát Mátyás szerkesztésében megindult a pozsonyi<br />

Magyar Hírmondó, az elsõ magyar nyelvû hetilap.<br />

220 éve (1790. okt. 21-én) Franciaországban a trikolor lett a nemzeti zászló.<br />

205 éve (1805. jan. 28-án)Debrecenben meghalt Csokonai Vitéz Mihály.<br />

195 éve (1815. jún. 18-án) a Waterloo melletti csatában I. Napóleon<br />

megsemmisítõ vereséget szenvedett a britektõl és<br />

a poroszoktól, október 16-án pedig számûzetése<br />

helyére érkezett, az Atlanti-óceán déli részén lévõ<br />

Szent Ilona szigetre.<br />

185 éve (1825. szept. 27-én) indult elsõ útjára az elsõ nyilvános személyszállító<br />

gõzvasút. A szerelvényt a Stephenson által épített<br />

lokomotív, azaz mozdony vontatta.<br />

185 éve (1825. nov. 3-án) Széchenyi István felajánlotta egyévi jövedelmét a<br />

Magyar Tudományos Akadémia megalapítására.<br />

180 éve (1830. nov. 17-én) ülésezett elõször a Magyar Tudományos Akadémia,<br />

akkori nevén a Magyar Tudós Társaság.<br />

170 éve (1840. máj. 6-án) megjelent a világ elsõ levélbélyege, a fekete egy<br />

pennys.<br />

160 éve (1850-ben) vezették be a postabélyeg használatát.<br />

160 éve (1850-ben) Pest és Bécs között vasúti összeköttetés létesült.<br />

155 éve (1855-ben) halt meg Vörösmarty Mihály.<br />

150 éve (1860. ápr. 8-án) Döblingben Széchenyi István öngyilkosságot követett<br />

el.<br />

145 éve (1865. ápr. 9-én) véget ért az amerikai polgárháború.<br />

135 éve (1875. máj. 20-án) Párizsban 17 állam aláírta a nemzetközi méterkonvenciót,<br />

amely arra hivatott, hogy elõsegítse a<br />

metrikus rendszer elterjedését.<br />

135 éve (1875-ben) Liszt Ferenc elnökletével és Erkel Ferenc igazgatása<br />

mellett megnyitotta kapuit az Országos Zeneakadémia.<br />

46<br />

47


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

125 éve (1885. júl. 6-án) Pasteur vegyész és bakteriológus elsõ ízben adott<br />

be oltást a veszettség ellen.<br />

120 éve (1890. aug. 6-án) az Amerikai Egyesült Államokbeli Auborn városában<br />

elsõ ízben használtak kivégzéshez villamosszéket.<br />

115 éve (1895. nov. 8-án) Röntgen felfedezte a röntgensugárzást.<br />

110 éve (1900. ápr. 14-én) Párizsban megnyitották a század elsõ világkiállítását,<br />

mely több, mint 47 millió látogatót fogadott.<br />

110 éve (1900. júl. 2-án) Zeppelin gróf próbautat tett léghajóján. Az ötletet<br />

a magyar Schwarz Dávid özvegyétõl vette meg.<br />

110 éve (1900-ban) Sigmund Freud pszichiáter kiadta Álomfejtés címû<br />

könyvét, a pszichoanalízis alapmûvét.<br />

105 éve (1905. nov. 19-én) Budapesten felszentelték a Bazilikát.<br />

100 éve (1910. márc. 10-én) a kínai császári kormány eltörölte a rabszolgaságot,<br />

és betiltotta az emberek adásvételét.<br />

95 éve (1915. máj. 7-én) a Lusitania nevû hatalmas utasszállító brit hajót<br />

elsüllyesztette Írország déli partjainál egy német<br />

tengeralattjáró. 1198 fõ életét vesztette.<br />

90 éve (1920. aug. 14-én) a hazánkkal szomszédos új államok politikai, katonai<br />

szövetséget ("kisantant") hoztak létre Magyarország<br />

ellen.<br />

90 éve (1920. aug. 26-án) az USA-ban életbe lépett az általános nõi szavazati<br />

jog.<br />

90 éve (1920. jún. 4-én) aláírták a trianoni békeszerzõdést.<br />

85 éve (1925. ápr. 18-án) megnyílt a Budapesti Nemzetközi Vásár.<br />

85 éve (1925. dec. 1-jén) felavatták a budapesti rádióstúdiót, megindult a<br />

mûsorszóró rádiózás.<br />

80 éve (1930. márc. 13-án) felfedezték Naprendszerünk kilencedik bolygóját,<br />

a Plútót.<br />

80 éve (1930. júl. 30-án) Urugvay futballcsapata az Argentína ellen aratott<br />

4:2-es gyõzelmével megnyerte a labdarúgás történetének<br />

elsõ világbajnokságát, melyre 13 válogatott<br />

nevezett be.<br />

65 éve (1945. jan. 7-én) a szovjet csapatok felszabadították az auschwitzi<br />

koncentrációs tábort.<br />

65 éve (1945. ápr. 30-án) Adolf Hitler öngyilkosságot követett el.<br />

65 éve (1945. jún. 26-án) 51 állam képviselõi San Franciscoban aláírták az<br />

ENSZ alapokmányát.<br />

65 éve (1945. aug. 6-án) az amerikai légierõ atombombát dobott Hirosima,<br />

majd 9-én Nagaszaki japán városokra.<br />

Évfordulók, ünnepek<br />

65 éve (1945. szept. 2-án) Japán fegyverletételével véget ért a II. világháború.<br />

65 éve (1945. jan. 25-én) a háborús bûnösök felelõsségre vonására népbíróságokat<br />

állítottak fel.<br />

65 éve (1945. szept. 26-án) New Yorkban meghalt Bartók Béla.<br />

60 éve (1950. jan. 1-jén) életbe lépett a Minisztertanács határozata a megyék<br />

átszervezésérõl - a korábbi 25 helyett 19 megye<br />

alakult.<br />

60 éve (1950. jan. 2-án) megindult az I. ötéves terv.<br />

60 éve (1950. szept. 28-án) a kormány felhívására megindult a békekölcsön<br />

jegyzése.<br />

55 éve (1955. máj. 14-én) létrejött a Varsói Szerzõdés.<br />

55 éve (1955. dec. 14-én) Magyarországot felvették az ENSZ tagállamai közé.<br />

40 éve (1970. ápr. 2-án) megnyílt a budapesti metró elsõ szakasza az Örs<br />

vezér tér és a Deák tér között.<br />

35 éve (1975. ápr. 30-án) vietkong egységek elfoglalták Saigont. Ezzel befejezõdött<br />

az 1946 óta tartó vietnámi háború.<br />

35 éve (1975. máj. 25-én) felavatták a zánkai úttörõtábort.<br />

35 éve (1975. dec. 31-én) kötelezõvé tették a biztonsági öv használatát.<br />

30 éve (1980. április 6. - szeptember 28. között)<br />

életbe lépett a nyári idõszámítás.<br />

30 éve (1980. május 26. - június 3. között)<br />

a szovjet-magyar közös ûrrepülés keretében Farkas<br />

Bertalan a Szojuz-36 fedélzetén eljutott a világûrbe.<br />

30 éve (1980. júl.) Super Color néven színes televízió gyártását kezdték<br />

el a székesfehérvári Videoton gyárban.<br />

30 éve (1980. decemberében)<br />

az Országgyûlés 24 hónapról 18 hónapra csökkentette<br />

a katonai szolgálat idejét.<br />

25 éve (1985. március 1-jén)<br />

bevezették a gyermekgondozási díjat.<br />

25 éve (1985. ápr. 2-án) új helyén, a Budavári Palotában megnyílt az Országos<br />

Széchényi Könyvtár.<br />

25 éve (1985. okt. 5-én) szépségkirálynõ választás volt Magyarországon.<br />

25 éve (1985. nov. 1-jén) átadták a Ferihegy 2 épületét.<br />

20 éve (1990. okt. 3-án) az NDK és az NSZK 41 évi megosztottság után újra<br />

egyesült.<br />

20 éve (1990. márc. 10-én)aláírták a hazánkban tartózkodó szovjet csapatok<br />

teljes kivonásáról szóló egyezményt.<br />

48<br />

49


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

20 éve (1990. márc. 25-én)43 év után ismét többpárti országgyûlési választásokat<br />

tartottak.<br />

20 éve (1990. jún. 19-én) az országgyûlés módosította az alkotmányt: a Magyar<br />

Köztársaság független, demokratikus jogállam.<br />

20 éve (1990. szept. 1-jén) megkezdte mûködését a Kárpótlási Hivatal.<br />

20 éve (1990. szept. 30-án) önkormányzati választásokat tartottak, melynek eredményeként<br />

megszûnt a tanácsrendszer.<br />

20 éve (1990. okt. 25-én) a 65%-al megemelt benzinárak miatt a taxisok<br />

országos tiltakozó akciót szerveztek, mely "Taxisblokád"<br />

néven maradt fenn a köztudatban.<br />

20 éve (1990. nov. 6-án) hazánk csatlakozott az Európa Tanácshoz.<br />

Múlt idõ - Losonczi József fotója<br />

Évfordulók, ünnepek<br />

Hitet és jövendõt adott<br />

Melyek azok az értékek, erkölcsi normák, amelyeket Szent István királyunk hagyott<br />

ránk örökül? Államalapító királyunk ünnepén -- köszöntõjében - erre kereste a választ<br />

Kecze István polgármester. Szavait Szabó Magda író, Nagy Gáspár költõ és Szokolay<br />

Sándor zeneszerzõ gondolataihoz fûzte. (Szerk.)<br />

Ezer év - pillanat az Idõ folyamában, de egy nép életében olyan messzeségbe<br />

nyúlik, amelyet már legendák ölelnek át. Szent István királyunk ezeréves<br />

öröksége azonban tisztán csillog a magyarság történelmének múltjában, a<br />

róla szõtt legendák, mondák nem homályosítják el elsõ királyunknak sem<br />

tetteit, sem gondolatiságát. Közel négy évtizedes országlásában ugyanis olyan<br />

egyértelmû örökséget hagyott ránk mind cselekedeteiben, mind pedig<br />

szellemiségében, amely máig hat, és ma is érvényes.<br />

"… te vagy legendáink legnagyobbika, István, szent király, aki megnyitottad elõttünk<br />

az élet kapuját. Amit te tettél, valóban az ég csodája volt, hitet adtál, jövendõt" -<br />

tekint fel rá Szabó Magda. Szavaiban ott rejlik az a tisztelet, amellyel nagy<br />

királyunk felé fordulunk. De bennünk a vágy, hogy õt, az államalapító nagy<br />

királyt, mint embert is közelünkben érezzük. Ez már a szeretet útja, az az út,<br />

amelyet a kereszténységgel õ nyitott meg elõttünk, nemzete elõtt.<br />

"Összekulcsolt kezed hídján / érkeztünk szívedhez, István" - fogalmazza meg a ma<br />

emberének lelki-érzelmi bizonyosság iránti vágyát a költõ, Nagy Gáspár, az<br />

emlékére írott versében.<br />

"Kiválasztott, karizmatikus személynek, szerethetõ embernek érzem - folytatja a költõ<br />

gondolatait Szokolay Sándor zeneszerzõnk, aki oratóriumot írt az idézett versre. - Mitõl<br />

szerethetõ egy király? - kérdezi. - Legfõképp azért, mert alkalmas posztjára. István rátermett<br />

uralkodó volt, ízig-vérig király. Építõ, nemzetteremtõ. Rendíthetetlen hittel, szilárd<br />

hivatástudattal európai életformát alkotott keletrõl érkezõ népének. Kemény kézzel<br />

formált szilárd államot. Vaskézzel irtotta a pogányságot. Szelídséggel, jámborsággal<br />

gyakorolta hitét, és támogatta az egyházat. Szüntelenül imádkozó, meditatív alkatú,<br />

égi látomások felé forduló, aszketikus uralkodó volt, ünnepélyes lelkületû. Engem<br />

lenyûgöz az a valószínûtlen erõ, amely évszázadok óta, napjainkig felénk sugárzik neve<br />

hallatán" - fogalmaz.<br />

Ez az erõ értékrendszerébõl és tetteibõl fakad.<br />

Egy közösség erejét a belsõ lelki töltet adja meg: az, hogy a közösség és<br />

annak tagjai életüket milyen értékek szolgálatába állítják. István király saját és<br />

népe életének alapértékeivé a szeretet hitvallására épülõ keresztény szellemiség<br />

értékeit emelte. Ennek fontosságát a gyermekéhez írott intelmeiben is<br />

50<br />

51


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

elsõ helyre teszi: "… a hitet akkora buzgalommal és éberséggel õrizd, hogy minden<br />

Istentõl rendelt alattvalódnak példát mutass …, ha a hit pajzsát tartod, rajtad az<br />

üdvösség sisakja is" - fogalmazott.<br />

A közösség értékrendszere - mint összetartó erõ - láthatóvá a közösség sorsának,<br />

életének alakulásában válik. Annak a népnek lesz jövõje, amely élére<br />

olyan vezetõt emel a sors, aki ennek tudatában képes felismerni korának<br />

folyamatait, és nem szembe megy azokkal, hanem népe megerõsödése és<br />

megmaradása érdekében alkalmazkodik ahhoz. Az ifjú István király olyan<br />

ország élére került, amelynek néhány emberöltõvel korábban kalandozó,<br />

hódító hadjáratokat folytató, nomád életet élõ népe már megállapodott, és<br />

új utak nyíltak meg számára Nyugat felé. Az ifjú királyt apja, Géza fejedelem<br />

megkereszteltette, így az új utakhoz nemcsak gyermeke, hanem az ország<br />

számára is útravalót adott.<br />

A történelem, benne országunk mai létezése igazolja, hogy István felismerte<br />

és megértette a kor szavát. Kelet és Nyugat határán az utóbbit választotta.<br />

Királyi hatalmának külsõ és belsõ megszilárdításával épített erõs Magyarországot.<br />

Bár a külsõ támadások visszaverése és belül a nemzetségfõk erejének<br />

megtörése véráldozatokat követelt, István uralkodását nem a hódítások,<br />

hanem a belsõ építkezés jellemezték. Okos külpolitikájának - és egyben<br />

házasságkötésének - eredményeként a Német-római Császársággal úgy tudott<br />

rokoni kapcsolatba kerülni, hogy közben az ország nem került e birodalommal<br />

hûbéresi viszonyba. A pápától kért korona a katolikus hit melletti elkötelezettség<br />

kifejezése volt, egyben e Szent Korona ma is misztikus jelkép: az<br />

ország egységének és a haza feltétel nélküli szolgálatának jelképe.<br />

Az ország belsõ rendjének megteremtésében az államszervezet és az egyházszervezet<br />

kiépítése meghatározó - és máig ható - volt. Európai példákból<br />

építkezett: a gazdasági, közigazgatási és katonai szervezet kialakításához a<br />

bajoroktól és frankoktól tanult, a vármegyerendszert a szlávoktól vette át. A<br />

püspökségek megalapításával a latin írásbeli kultúrának nyitott utat. Az<br />

európai hatások így kezdték meg formálni az õsi magyar szokásokat.<br />

István király - alig néhány évvel hivatalának elfoglalása után - kiadta elsõ<br />

törvénykönyvét, mely szintén a belsõ rendet, belsõ békét erõsítette. Védte a<br />

magántulajdont, és keményen büntette a lopást, rablást, erõszakoskodást és<br />

hatalmaskodást. Szavatolta az egyházi vagyon védelmét, szabályozta a keresztény<br />

vallás gyakorlását, a templomi viselkedést, a vasárnap megtartását, a heti<br />

piacok és idõszaki vásárok rendjét, és elõírta minden tíz falunak legalább egy<br />

templom építését.<br />

A keresztény értékrend, benne a szeretet és a tolerancia hangján gyermekéhez,<br />

Imre herceghez írott intelmei a bölcs uralkodás, de mondhatjuk azt<br />

is, hogy a bölcs emberi élet alapelveit hagyta ránk örökül. Az emberi lélek erejét<br />

Évfordulók, ünnepek<br />

a hitbõl meríti, az ország békéjét a gyengék oltalmazásából, az alázatból, a türelembõl,<br />

az idegenek gyámolításából, az ifjak tanításából, az öregek megbecsülésébõl<br />

és a mértékletes életmódból. István király sem törvénykönyveiben,<br />

sem pedig intelmeiben nem hangsúlyozza a magyarságot, de ezek a<br />

magyarságnak és a magyarságról íródtak azért, hogy mielõbb elfoglalhassuk,<br />

megállhassuk és megtarthassuk helyünket Európában és a keresztény világban.<br />

Hiszem, hogy nemzetünk mai problémáinak okai döntõen emberi együttélésünk<br />

értékeinek meggyengülésébõl fakadnak. Ha kérdésként tennénk fel<br />

mindazokat, amelyeket példaként felsoroltam István király rendelkezéseibõl,<br />

hogyan válaszolnánk a kérdésekre? - Jogbiztonság? Hit? Gyengék oltalmazása?<br />

Alázat? Türelem? Idegenek gyámolítása? Öregek megbecsülése? Mértékletes<br />

életmód? Nem folytatom. Ezek az értékek ezer éve egy erõs Magyarország<br />

koronájának ékkövei voltak. Mivé leszünk nélkülük, kedves Barátaim?<br />

Ünnepünk arról is szól, hogy hiszünk Szent István királyunk örökségében,<br />

ezért hát hiszünk azokban az értékekben, amelyekre õ építette ezer éve Magyarországot.<br />

Ez ünnepen kívánom, erõsödjünk meg hitünkben és erkölcseinkben,<br />

egyénként és közösségként egyaránt.<br />

… Amikor nagy királyunk imájában bizalommal fordult Istenhez, kenyeret<br />

kért tõle nemzete számára. Kenyeret, mely az életet, a bõséget, a jólétet jelképezte.<br />

Kívánom, legyen áldás Szent István királyunkon, kenyerünkön, nemzetünkön.<br />

Nagy Gáspár költõ szavaival köszönöm meg figyelmüket:<br />

"Királyi kéz vérünk vére:<br />

korona-fényt gyújt reményre<br />

támadjon hit legyen áldás<br />

visszhangozzék a megváltás.<br />

Királyi vér s vértanúké<br />

minden élõ magyaroké…<br />

akik hûek még e tájhoz<br />

imájuk esd Szent Istvánhoz."<br />

Királyi kéz vérünk vére:<br />

Bennünk lüktet ezredéve!<br />

52<br />

53


Vörösmarty Mihály<br />

Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Szózat<br />

Évfordulók, ünnepek<br />

Március 15.<br />

"…erõs nemzet, jellemes vezetés és a kor szavának felismerése"<br />

Hazádnak rendületlenûl<br />

Légy híve, oh magyar;<br />

Bölcsõd az s majdan sírod is,<br />

Mely ápol s eltakar.<br />

A nagy világon e kivûl<br />

Nincsen számodra hely;<br />

Áldjon vagy verjen sors keze;<br />

Itt élned, halnod kell.<br />

Ez a föld, melyen annyiszor<br />

Apáid vére folyt;<br />

Ez, melyhez minden szent nevet<br />

Egy ezredév csatolt.<br />

Itt küzdtenek honért a hõs<br />

Árpádnak hadai;<br />

Itt törtek össze rabigát<br />

Hunyadnak karjai.<br />

Szabadság! itten hordozák<br />

Véres zászlóidat,<br />

S elhulltanak legjobbjaink<br />

A hosszu harc alatt.<br />

És annyi balszerencse közt,<br />

Oly sok viszály után,<br />

Megfogyva bár, de törve nem,<br />

Él nemzet e hazán.<br />

S népek hazája, nagy világ!<br />

Hozzád bátran kiált:<br />

"Egy ezredévi szenvedés<br />

Kér éltet vagy halált!"<br />

1836<br />

Az nem lehet, hogy annyi szív<br />

Hiában onta vért,<br />

S keservben annyi hû kebel<br />

Szakadt meg a honért.<br />

Az nem lehet, hogy ész, erõ,<br />

És oly szent akarat<br />

Hiába sorvadozzanak<br />

Egy átoksúly alatt.<br />

Még jõni kell, még jõni fog<br />

Egy jobb kor, mely után<br />

Buzgó imádság epedez<br />

Százezrek ajakán.<br />

Vagy jõni fog, ha jõni kell,<br />

A nagyszerû halál,<br />

Hol a temetkezés fölött<br />

Egy ország vérben áll.<br />

S a sírt, hol nemzet sûlyed el,<br />

Népek veszik körûl,<br />

S az ember millióinak<br />

Szemében gyászköny ûl.<br />

Légy híve rendületlenûl<br />

Hazádnak, oh magyar:<br />

Ez éltetõd, s ha elbukál,<br />

Hantjával ez takar.<br />

A nagy világon e kivûl<br />

Nincsen számodra hely;<br />

Áldjon vagy verjen sors keze:<br />

Itt élned, halnod kell.<br />

Tavaly március 15-én Illéssy János mérnök, közgazdász, pénzügyi szakember, a<br />

Keresztyén Vezetõk és Üzletemberek Társaságának elnöke mondott köszöntõt a városi<br />

ünnepi megemlékezésen. Az alábbiakban idézett gondolatai mai gondjainkra is választ<br />

kerestek. (Szerk.)<br />

Rendkívüli nagy megtiszteltetés, hogy Kisújszállás polgármestere, Kecze<br />

István úr meghívásából egy ilyen jeles ünnepen Önök elõtt röviden beszédet<br />

mondhatok. Külön öröm számomra és családom számára, hogy olyan város<br />

polgárainak vendégszeretetét élvezhetjük, mely az Illéssy nevet ilyen nagy<br />

becsben tartja, hagyományait odaadóan ápolja és a dicsõ õsök emlékét hûséggel<br />

õrzi. Ezeknek az õsöknek - így ma különösen a 48-as kormánybiztos Illéssy<br />

Jánosnak és szabadságharcos Illéssy Sándornak - az érdemeiben ugyan nem<br />

osztozva, de rájuk az Önökéhez hasonló büszkeséggel gondolva vagyunk ma<br />

itt, Kisújszálláson.<br />

Nagy kiváltság és felelõsség ezzel a családnévvel Önök elõtt megállni.<br />

Kérem, fogadják gondolataimat olyan szeretettel, amilyen szeretettel jöttünk<br />

õseink szülõhelyére, a közös ünnepelésre.<br />

Egy magyar embernek 1848-ról nagyon nehéz úgy beszélni, hogy a közhelyeket<br />

elkerülje. Azt hiszem, én nem is akarom elkerülni õket. Mert már<br />

nyolcéves kislányomon is látom - ahogy otthon büszkén énekli a Kossuthnótát,<br />

vagy az iskolából hozott Petõfi-képeket rajzolja és festi ki, vagy büszkén<br />

viseli kokárdáját -, hogy mi 48-at már gyermekkorban életünk szerves részeként<br />

fogadjuk be. Hányattatott történelmû és sorsú hazánknak, népünknek<br />

a forradalom és a szabadságharc azon kevés idõszakok egyike, amikor Magyarország<br />

igazi függetlenségének reménye megcsillant, amikor sorsunkat alkalmunk<br />

volt kezünkbe venni, amikor a nemzet egysége, tartása és elhatározottsága<br />

kézzel fogható volt. 1848 történelmünk egyik kapaszkodója. Akkor<br />

is, ha szabadságharcunkat végül a hatalmas túlerõ leverte, és óriási árat fizettünk<br />

a legyõzõknek elsõsorban drága magyar vérrel, fiatal és idõs életekkel.<br />

Petõfi próféciája valóra vált, mert valóban leborulunk a sírok mellett, és áldó<br />

imádságot mondunk mindazokért, akik 1848-ban óriási áldozatot, sokan<br />

életáldozatot hoztak hazánkért. Nagyon kérem Önöket, hogy a hõsök ne csak<br />

a mai napon, március 15-én legyenek gondolatainkban és szívünkben,<br />

hanem minden nap és mindörökké.<br />

54<br />

55


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Ha hõseinket nemcsak csodálni, hanem tõlük<br />

tanulni is akarunk, fel kell tegyük a kérdést:<br />

miként érhette el forradalmunk és szabadságharcunk,<br />

hogy bukása ellenére kivívja<br />

az akkori világ csodálatát?<br />

Bár nem vagyok történész, és természetesen<br />

tartózkodnék a történészi mélységû elemzéstõl,<br />

véleményem szerint a fõ okok a következõk<br />

voltak:<br />

- szembe mertünk nézni a kor hívásával, a<br />

változás szükségével,<br />

- szembe mertünk nézni a veszedelemmel,<br />

- nemzetünknek erõs tartása és erõs összetartása<br />

volt; volt reménységünk,<br />

- a tartással bíró nemzet erõs és jellemes vezetõket választott magának,<br />

- az erõs és jellemes vezetõk a közös értékek mentén vezettek, és õket bizalommal<br />

követték.<br />

Összefoglalva: erõs nemzet, jellemes vezetés és a kor szavának felismerése.<br />

És ezt akkor is mélyen emlékezetünkbe kell véssük, ha tudjuk, hogy '48-49-<br />

ben is voltak problémák, némelyek széthúzása vagy a lehetõségek<br />

elszalasztása akkor sem volt teljesen ismeretlen.<br />

Kedves barátaim, 1848-ról úgy is nagyon nehéz beszélni, hogy a mai helyzetünkkel<br />

való párhuzamokat, analógiákat elkerüljük. És ezt sem szeretném<br />

elkerülni. Mert kétségtelen, hogy hazánk most is bajban van. A veszedelem<br />

nem egy diktatórikus elnyomás formájában jelentkezik (Magyarországon képviseleti<br />

demokrácia van). Nem egy megszálló sereg formájában, vagy egy uralkodóban.<br />

Ennél sajnos sokkal rosszabb formában: lelki elszegényedésben,<br />

szûk- és rövidlátó szemléletmódban, értékek nélküli életekben és vezetésben,<br />

gazdasági kötöttségben, és ami talán a legfájóbb, reményvesztettségben.<br />

Hibáztathatunk sok mindenkit rajtunk kívül, hogy õk bajaink okozói, és<br />

ebben még talán jogos érveket is fel tudunk hozni. De sajnos úgy gondolom,<br />

a gyors és mély változatás reményével elsõsorban magunkba kell nézzünk.<br />

Nem tudunk a saját magunk vétkei, hibái, restsége, vagy akár a külsõ környezet<br />

okozta verembõl kimászni, ha elõször nem magunkban keressük a változás<br />

lehetõségét.<br />

Mit is tettek 48-as hõseink? Erre kell figyelnünk, és megadnunk a ma<br />

válaszát a ma kérdéseire:<br />

- Õseink szembe mertek nézni a változás szükségével. - Tudjuk-e mi is, hogy<br />

a mai világ is nagy változások elõtt áll, és hogy nekünk magunknak is<br />

változnunk kell? Készek vagyunk-e?<br />

Évfordulók, ünnepek<br />

- Õseink szembe mertek nézni a veszedelemmel. - A veszedelmet, úgy gondolom,<br />

sokan látjuk. De szembe merünk-e nézni velük õszintén, számba véve,<br />

hogy mi hozzájárultunk-e, és hogy mi módon lehet õket kivédeni?<br />

- Õseinknek erõs tartásuk és összetartásuk volt. Volt reménységük. - Mikor<br />

leszünk képesek mi magunk is nemzetként összetartani? E nélkül az összetartás<br />

nélkül nem lehet igazi reménységünk!<br />

- Õk erõs és jellemes vezetõket választottak maguknak. - Képesek leszünk-e<br />

egyszer már ÉRTÉKrendszer, és nem ÉRDEKrendszer alapján vezetõket választani,<br />

felhatalmazni?<br />

- Vezetõk az értékek mentén vezettek, és õket bizalommal követték. -<br />

Tudjuk-e, akarjuk-e egyáltalán követni az arra érdemes vezetõket, még ha az<br />

áldozattal is jár?<br />

Csodálatos lenne, ha igennel tudnánk válaszolni ezekre a kérdésekre.<br />

És kérem, ne értsenek félre: Nem pártokról, nem pártpolitikusokról beszélek,<br />

habár ezen dolgok fontosságát nem tagadom. Nemzetrõl beszélek és<br />

magyar emberekrõl, a nemzet összefogásáról és a magyar emberek tartásáról.<br />

Mostanában többször kérdeznek mint gazdasági szakembert, hogy van-e<br />

ilyen mély válságból kiútja egy nemzetnek. A történelem azt mutatja, hogy<br />

ennél sokkal mélyebb válságból is VAN. De meggyõzõdéssel és hangosan<br />

osztom meg Önökkel: számomra elképzelhetetlen nemzetünk felemelkedése<br />

anélkül, hogy elõbb lelkünkben meg ne újulnánk. Hivõ keresztyénként így<br />

mondanám: hogy lélekben, szóban és tettben elõször Istenhez ne fordulnánk.<br />

Hadd zárjam gondolataimat kedves költõm, Arany János soraival - az õ<br />

gondolati sokkal méltóbbak a záráshoz, mint a sajátjaim. Fiamnak címû<br />

versébõl szeretnék Önöknek két versszakot felolvasni:<br />

Majd ha játszótársaid közül<br />

Munka hí el - úgy lehet, korán -<br />

S idegennek szolgálsz eszközül,<br />

Ki talán szeret… de mostohán:<br />

Balzsamul a hit malasztja légyen<br />

Az elrejtett néma könnyeken.<br />

Kis kacsóid összetéve szépen,<br />

Imádkozzál, édes gyermekem.<br />

Oh, remélj, remélj egy jobb hazát!<br />

S benne az erény diadalát:<br />

Mert különben sorsod és e föld<br />

Isten ellen zúgolódni költ. -<br />

Járj örömmel álmaid egében,<br />

Útravalód e csókom legyen:<br />

Kis kacsóid összetéve szépen,<br />

Imádkozzál, édes gyermekem.<br />

…<br />

Az 1848-as hõsökre emlékezve és tõlük tanulva kívánom Önöknek, családjuknak,<br />

országunknak és nemzetünknek, hogy örömmel tudjunk járni álmaink<br />

egében, és hogy meg tudjunk változni annak érdekében, hogy az álmok<br />

egy napon meg is valósuljanak.<br />

Köszönöm, hogy meghallgattak. Isten áldja Önöket!<br />

56<br />

57


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Kétszáz éve született Erkel Ferenc,<br />

a magyar nemzeti opera<br />

megteremtõje<br />

"A fenségestõl kezdve a népiességig,<br />

a paloták komoly méltóságától,<br />

a tragikum gyászától elkezdve<br />

a puszták méla ábrándozásáig,<br />

mindent feltalálunk eszményítve,<br />

megnemesítve Erkel dalmûveiben,<br />

ami magyar, ami a miénk.<br />

Ez örökíti meg Erkel<br />

alkotásait a hazában,<br />

míg magyar él, míg a magyar haza áll."<br />

- Jókai Mór -<br />

Erkel Ferenc 1810-1893<br />

A XVIII. század vége felé egy német eredetû képzett muzsikus család, az<br />

Erkel család Pozsonyból Erkel József (1757-1830) családfõvel gróf Wenckheim<br />

uradalmába, Gyulára költözött. Erkel Ferenc 1810. november 7-én látta meg<br />

a napvilágot ifj. Erkel József (1787-1855) kántortanító legidõsebb fiúgyermekeként.<br />

A kis Ferenc kilenc testvérével bensõséges, zenével telt családi légkörben<br />

nevelkedett. Gimnáziumi tanulmányait Nagyváradon kezdte meg,<br />

majd a pozsonyi bencéseknél folytatta. 1828-34 között Kolozsváron, Erdély<br />

szellemi központjában virtuóz zongoristaként kereste kenyerét, és közben<br />

vezényelni tanult. Erkel egyik levelében így emlékezik vissza a kolozsvári<br />

évekre: "…igen kedves, felejthetetlen emlékek kötnek engem Kolozsvárhoz, ahol nemcsak<br />

elsõ alapját vetettem meg szerény ismereteimnek, de megkönnyített, szerencsésebb<br />

haladásomat is nagy részben ottani legbensõbb barátaim szíves részvételének, szakadatlan<br />

buzdításának köszönhetém - mit mindenkor hálás elismeréssel nyíltan bevallani<br />

szeretek…"<br />

Az 1830-as években a fõváros még Budából, Pestbõl és Óbudából állt. A<br />

reformkor idején impozáns középületek és polgári paloták, bérházak nõttek<br />

ki a semmibõl. Ebben az idõszakban szegõdött el hangásztanítónak Szemerédre,<br />

de útközben Pesten a Nemzeti Kaszinóban adott egy sikeres hang-<br />

Évfordulók, ünnepek<br />

versenyt. 1835-ben megpályázta a Nemzeti Játékszín (Várszínház) karmesteri<br />

állását. Rövid idõ alatt a Pest-budai zenei élet legfoglalkoztatottabb vezetõ<br />

egyéniségévé vált. A Játékszín csõdje után a Német Színházban vállalt másodkarmesteri<br />

állást, majd a Magyar Színház felépítése után (mely a magyar<br />

kultúra és zene ügyének elõmozdítását tûzte ki célul) annak elsõ karmestere<br />

lett. Nyomtatásban az elsõ mûve 1837-ben jelent meg Duo Brillant néven.<br />

1839-ben feleségül vette Adler Adélt, akitõl 1860-ban különvált. 11 gyermeke<br />

közül négy fia lépett zenei pályára: Elek, Gyula, László és Sándor.<br />

A színházban Erkelt temérdek munka várta, így csak lassan kezdett komponálni.<br />

Azonban Egressy Béni Bátori Mária librettója annyira megihlette, hogy<br />

hatására megszületett az elsõ magyar nemzeti opera. Az 1840-ben bemutatott<br />

opera nagy közönségsikert aratott: 18 éven át játszották. Az operát a magyar<br />

verbunkos széles körû hangszeres, vokális alkalmazása és egyben az olaszos<br />

dallamosság jellemezte. "Kevesen tudják és sohasem emlegetik, hogy már Erkel Ferenc<br />

elindult azon az úton, amelyen a zenét a nép felé, a népet a zene felé közelíteni lehet."<br />

Ezeket a sorokat a népzene legnagyobb kutatója, Kodály Zoltán írta.<br />

Ebbõl a korszakából még csak két mûve ismert: a Honmûvész és a Rákóczi<br />

nótára írt zongorajátéka. Erkel egyre közismertebb, egyre népszerûbb szereplõje<br />

lett a magyar zenei életnek. 1843-ban Bartay András színházigazgató (akit a<br />

reformkori mûvelõdés kimagasló egyéniségeként tartanak számon) pályázatot<br />

hirdetett. A Vörösmarty Szózat címû mûvének megzenésítésére kiírt pályázatot<br />

Egressy Béni nyerte meg. Erkel tagja volt a bíráló bizottságnak, ezért<br />

nem indulhatott a pályázaton. 1844-ben azonban újabb pályázat kiírására került<br />

sor: a Kölcsey Himnuszának megzenésítésére kiírt pályázaton méltán<br />

nyerte el az elsõ díjat Erkel Ferenc alkotása. A költõ 1823-ban írt mûvének<br />

mondanivalója archaizáló, versformája régies. A magyar nép zivataros századaiból<br />

alcímû költemény verssorai szinte szárnyra keltek Erkel muzsikája által. A<br />

díjnyertes Himnuszt és a dicséretben részesült további hat kompozíciót bemutatta<br />

a színház is. Az Életképek címû korabeli lapban így emlékeznek meg<br />

Erkel mûvérõl: "E dalszerzemény magyar jelleme kétségtelen; megvan hymnuszi magasztossága<br />

is, s könnyû dallamos, természetes emelkedésével a fülbe is könnyen tapad,<br />

többszöri hallás után, mi népszerûséget ígér neki…"<br />

Erkel még 1840-ben hozzákezdett a Hunyadi László komponálásának, melynek<br />

textusát Egressy Béni készítette. Az 1844-es bemutató elõadás a korabeli<br />

lapok kritikája szerint elég vegyes fogadtatásban részesült. Erkel valójában<br />

ezzel a mûvével megtette az elsõ lépést a magyar zenedráma felé vezetõ úton.<br />

A nyitányba belesûrítette az egész cselekményt, ez igazi szimfonikus remekmû.<br />

A mû elsõ felvonásának fináléjában csendül fel a közismertté vált Meghalt<br />

a cselszövõ szövegû dalbetét. Az operában több kiemelkedõ szimfonikus rész<br />

van pl. a bevonulási induló, a hattyúdal és a gyászdal.<br />

58<br />

59


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Az Erkel Színház egy korabeli felvételen<br />

A forradalom idején nemzetõrnek jelentkezett, de nem vették fel szolgálatra,<br />

ezért zenéjével szolgálta hazáját, bár egyre csendesebben. A világosi fegyverletétel<br />

után népszínmûvei szerepeltek a színház repertoárján. Ezekben az<br />

években alakította meg a színház zenekarának a tagjaiból a Filharmóniai<br />

Társaságot, amely azonban törvényesen engedélyezett egyesületté csak 1867-<br />

ben vált. 1874-ig volt Erkel a zenekar vezetõ karnagya.<br />

Erkel Ferenc sokoldalú ember volt. Kevésbé ismert, hogy az õ nevéhez fûzõdik<br />

az elsõ magyarországi sakk-kör megalakítása is Pesti Sakk-kör néven.<br />

Az 1850-es években ismét egy Egressy-szövegkönyv alapján írt operát. Az<br />

Erzsébet címû mû Ferenc József és Erzsébet királyné magyarországi látogatásának<br />

tiszteletére ünnepi díszmûként, alkalmi kompozícióként született. Ezektõl<br />

az évektõl kezdõdõen részben egy ún. Erkel-mûhely (melyet a Doppler fivérek<br />

és saját fiai alkottak) közremûködésével komponálta mûveit. 1858-80 között<br />

az Országos Magyar Daláregyesület karnagya volt. 1860. március idusát a<br />

fõváros népe hatalmas tömegtüntetéssel ünnepelte, melyen lelõttek egy<br />

diákot. Április 7-én a döblingi elmegyógyintézetben (vitatott körülmények<br />

között) agyonlõtte magát Széchenyi István, a "legnagyobb magyar". Ebben a<br />

gyászterhes idõszakban Erkel visszavonult Gyulára alkotni. Katona József drámája<br />

alapján még 1850-ben (kevéssel halála elõtt) írt szövegkönyvet Egressy.<br />

A librettó alapján Erkel 1860-ban fejezte be életmûve legértékesebb darabját,<br />

Erkel Ferenc sírja<br />

Fejezetcím<br />

a Bánk bánt. A mû, mely nemzeti kultúránk<br />

kincsévé vált, a korai magyar operairodalom<br />

betetõzése. Az opera a verbunkost túl<br />

nem szárnyalható magaslatra emelte. (Erkel<br />

mûvén Nádasdy Kálmán és Rékai Nándor a<br />

két világháború között hangszerelési módosításokat<br />

és zenei változtatásokat végzett.<br />

Ma már világszerte ebben az új formában<br />

játsszák.) A mû 1861-es bemutatója felért<br />

egy politikai tüntetéssel. A kritika egyöntetûen<br />

elismerõ volt. A Vasárnapi Újságban az<br />

alábbi elismerõ mondat jelent meg "…egyes<br />

kitûnõ részletei a világ legelsõ zeneszerzõjének is<br />

dicséretére válnának…"<br />

1862-ben egy vígoperát írt az Erkel-mûhely:<br />

a Saroltát. A fiktív történelmi hátterû népszínmûnek<br />

tekinthetõ mûben népdalszerû<br />

dallamok jelennek meg és offenbachi ha-<br />

a Kerepesi temetõben<br />

tás érzõdik. Az opera azonban nem hozta meg a várt sikert, "csúfos bemutatója"<br />

után Erkel hosszú idõn át támadások állandó célpontjává vált. Ebben<br />

az ellenséges légkörben komponálta meg Jókai Dózsa c. drámájából új operáját,<br />

mely 1867. április 6-án került színre a Nemzeti Színházban. A sajtóvisszhang<br />

zavaros, ellentmondásos volt, pedig a szövegkönyvet a tehetséges<br />

Szigligeti Ede írta. Az operára a wagneri hatás jellemzõ, ugyanakkor felcsillan<br />

benne Tinódi históriás énekeinek az emléke is.<br />

1874 jelentõs változást hozott: kinevezték a Nemzeti Színház fõigazgatójának.<br />

Ebben az évben mutatta be a színház Brankovics György címû drámai<br />

operáját, mely a kiegyezés súlyos<br />

bírálata is egyben. A mû jelentõségét<br />

néhány felkészültebb kritikustól<br />

eltekintve senki sem értette<br />

meg. A mûvet az Operaház<br />

1962-ben dramaturgiailag felújította<br />

és a szöveget Romhányi<br />

József költötte újjá. Erkelnek felajánlották<br />

az 1875-ben felállított<br />

Zeneakadémia igazgatói állását.<br />

Ebben a légkörben találta meg<br />

Az Erkel-emlékház Gyulán<br />

ismét önmagát. Tisztelte és szerette<br />

mindenki, mert magyar<br />

60<br />

61


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

szellemet hozott az intézet életébe, és kölcsönös bizalmon alapuló vezetési<br />

stílust teremtett meg. Erkel utolsó elõtti operája, A névtelen hõsök mindössze<br />

hat elõadást ért meg, pedig a mû zenei anyaga a népies mûdalon alapult és a<br />

zenei anyag egy része tovább élt, fejlõdött az operett mûfaj keretein belül.<br />

Erkel utolsó operája, az István király inkább tekinthetõ fia, Gyula mûvének,<br />

mint az Erkel-életmû szerves részének. Ezt bizonyítja a korszerûbb, gördülékenyebb<br />

hangszerelés is. Az operát az Ybl Miklós tervezte Operaházban<br />

mutatták be.<br />

A bemutató után Erkel alkotóereje meggyengült, Liszt Ferenc 1886. évi<br />

halála után betegeskedni is kezdett. Utolsó mûvei közül kimagaslik a Nemzeti<br />

Színház 50. évfordulójára komponált ünnepi nyitány.<br />

1893. június 15-én szûnt meg dobogni a szíve a magyar zenetörténet egyik<br />

legnagyobb alakjának, Erkel Ferencnek. Testét az Operaház elõcsarnokában<br />

ravatalozták fel, majd "gyászfátyolba burkolt lobogók" alatt hatalmas tömeg kísérte<br />

utolsó útjára a Kerepesi temetõbe. Erkel Ferenc a XIX. századi magyar<br />

zenekultúra vezetõ egyénisége volt, a verbunkos muzsikára épülõ magyar<br />

nemzeti opera megteremtõje, aki zeneszerzõ, karmester, zongoramûvész és<br />

pedagógus volt egy személyben. Gazdag életmûve ma is példaértékû.<br />

Az Erkel nevét viselõ budapesti színház az egykori Népszínház épületében<br />

létrejött teátrum, mely 1953 óta viseli a zeneszerzõ nevét. Egy 2008-as<br />

kormánydöntés alapján lebontották, <strong>2010</strong>-ben kezdõdik meg az új színház<br />

építése, amely a tervek szerint 2013-ra készül el.<br />

Az Erkel Ferenc mûvészeti díjat 1951-ben alapította a Minisztertanács. Az<br />

1992-ben újjáalapított díj a zenei életben végzett kiemelkedõ tevékenységért<br />

jár, melynek átadására március 15. alkalmából kerül sor.<br />

Erkel szülõházában Gyulán, az Apor tér 7. szám alatti klasszicista épületben<br />

Erkel Ferenc Emlékmúzeumot rendeztek be, mely 1968-ban nyitotta meg<br />

kapuit. A <strong>2010</strong>-es Erkel emlékév nyitó programja Gyulán 2009. június 10-én<br />

kezdõdik a 165 éves a magyar himnusz dallama, Erkel Ferenc kompozíciója<br />

címû városi ünnepségsorozattal.<br />

Forrás:<br />

Erkel Ferencrõl és koráról. Bp. Püski, 1995.<br />

Németh Amadé: Erkel. Budapest, Gondolat, 1979.<br />

Nagy András: Az Erkel család krónikája. Gyula: Önkormányzat, 1992.<br />

Gubuczné Tomor Mária<br />

Évfordulók, ünnepek<br />

Néhány szó Trianon kapcsán<br />

Kilencven évvel ezelõtt, 1920. június 4-én írta alá Trianonban Benárd Ágoston<br />

a magyar kormány részérõl azt a békediktátumot, amely formálisan is<br />

megpecsételte a tényt: a történelmi Magyarország nincs többé. Ehhez fogható<br />

tragédiát a Kárpát-medencét lakó magyarság csak nagy ritkán élt meg ezer<br />

éves honalapítása óta. Ennek árnyéka érzelmileg, gazdaságilag, kulturálisan<br />

is rávetül a jelenre, de a jövõnkre is. A seb az emberi élettel mérve régi, behegedését<br />

azonban gátolja egyrészt e fájó témának a Kárpát-medencét lakó népek<br />

közötti kitárgyalatlansága, másrészt az az idõnként fellángoló etnokrata<br />

nacionalizmus, amely idõnként minket, magyarokat is megmételyezett, de<br />

amely ma környezetünkben, a szomszédos országokban felütötte fejét, sõt -<br />

mint a Felvidéken - az állami politika rangjára emelve dühöng.<br />

Történelemtanárként az ifjúság körében, de állampolgárként is a társadalomban<br />

a témával szemben egyfelõl alapvetõen egyfajta közömbösséget, másfelõl<br />

ismerethiányt vagy - ami még kártékonyabb - tévhiteket és azok ápolását<br />

érzem. Ezek pótlására egy ilyen cikk persze nem vállalkozhat, ezért csak ajánlhatom<br />

mindenki figyelmébe, hogy e tárgykörben ma már gazdag szakirodalom<br />

áll rendelkezésére. Kijelenthetem azt is, hogy a magyar történelemoktatás<br />

kellõ terjedelemben és objektivitással tárgyalja történelmünk ezen<br />

fejezetét, és alapvetõ feladatának tekinti az egészséges, más népeket ugyanakkor<br />

nem sértõ nemzeti identitás ápolását.<br />

A tényekrõl ezért csak a következõket - emlékeztetõül.<br />

A Magyar Szent Korona Országai (ezt a közjogi<br />

fogalmat szokás a "történelmi Magyarország" , vagy a<br />

"Nagy - Magyarország" köznyelvi kifejezéssekkel illetni)<br />

területe az 1910-es statisztika szerint 325 411<br />

km 2 , lakossága 20 886 487 fõ volt. Ebbõl a "szûkebb"<br />

Magyar Királyság a Horvát-Szlavón Királyság és<br />

Fiume nélkül 282 870 km 2 -t tett ki, 18 264 533<br />

lakossal, s ennek mintegy 54%-a volt magyar nemzetiségû.<br />

(A pontosság kedvéért. Ez a Magyarország<br />

"…a magyar történelemoktatás<br />

kellõ terjedelemben<br />

és objektivitással<br />

tárgyalja történelmünk<br />

ezen fejezetét, és<br />

alapvetõ feladatának tekinti<br />

az egészséges, más<br />

népeket ugyanakkor nem<br />

sértõ nemzeti identitás<br />

ápolását."<br />

63 vármegyével bírt, Fiume nem magyar, hanem horvát vármegye volt. Maga<br />

Fiume városa pedig a 21 km 2 -ével és félszázezer olasz és horvát lakosával az<br />

1870. július 28-án Magyarország és Horvátország között létrejött megállapodás<br />

szerint a Magyar Szent Koronához csatolt külön testnek - ún. "corpus<br />

separátumnak "számított, élén a magyar miniszterelnök által oda kinevezett<br />

62<br />

63


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

kormányzóval. Tehát 64 vármegyérõl - legalábbis ebben a korszakban és<br />

összefüggésben - nem beszélhetünk.) A trianoni döntés értelmében az egykori,<br />

történelmi Magyarország területének mindössze 28%-a, lakosságának<br />

36%-a maradt a 92 963 km 2 -re zsugorodott „Csonka - Magyarországnak” úgy,<br />

hogy kívül rekesztette ennek határain a magyar etnikai - nemzeti test egyharmadát,<br />

mintegy három millió magyart. Magához Romániához nagyobb terület<br />

- 103 093 km 2 - került, mint a maradék Magyarország, a megalakuló Jugoszlávia<br />

63 092, a szintén ekkor születõ Csehszlovákia pedig 61 633 km 2 -t<br />

"örökölt" meg hazánkból. Csak kevesek tudatában él, hogy az említett államok<br />

és Ausztria (4020 km 2 ) mellett 589 km 2 terület (Szepes megye egy kis északi<br />

része és az árvai kiszögelés) Lengyelországhoz került, Fiumét pedig Olaszországnak<br />

ítélték a békecsinálók. Utóbbi területvesztések a nagyságrendjük<br />

mellett azért is voltak kevésbé fájók, mert ott a magyarság aránya csak<br />

elenyészõ volt.<br />

A békeszerzõdés megszületésének, illetve ennek körülményei bemutatásánál<br />

- hely híján - fontosabbnak tartom, hogy néhány olyan, a békeszerzõdés<br />

mai aktualitását érintõ kérdésben elmondhassam véleményemet, amelyek<br />

körül ismeretségi körömben és tanítványaim között is bizonytalanságot vagy<br />

téves ismereteket látok jelen lenni.<br />

Ilyenek pl. mindjárt a kétségtelenül nagyon súlyos, megalázó és igazságtalan<br />

békeszerzõdéshez vezetõ okokról és a felelõsökrõl elterjedt nézetek.<br />

Ma ugyanis sokan feledni látszanak, hogy Magyarország (pontosabban az<br />

Osztrák-Magyar Monarchia) az elsõ világháborút nem egyszerûen elveszítette,<br />

hanem feltétel nélkül volt kénytelen kapitulálni. Ez persze önmagában<br />

nem ok ilyen mérvû büntetés elszenvedésére,<br />

ám a gyõztes Antant hatalmak -<br />

mindenekelõtt Franciaország - a keletrõl<br />

terjedõ „vörös pestis” (értsd bolsevizmus)<br />

ellen hathatós ütközõzónát kívántak<br />

Szovjet-Oroszország és a Nyugat közé<br />

ékelni. E célnak pedig a kivérzett<br />

"Magyarország (pontosabban az<br />

Osztrák-Magyar Monarchia) az elsõ<br />

világháborút nem egyszerûen elveszítette,<br />

hanem feltétel nélkül volt kénytelen<br />

kapitulálni."<br />

Monarchiánál hatékonyabbnak vélték (utóbb kiderült, tévesen) egy olyan<br />

pszeudo nemzetállamokból álló rendszert összetákolni, amelyeknek határai<br />

megállapításánál az etnikai elveknél nagyobb súllyal estek latba a stratégiai és<br />

a gazdaságképességi szempontok. Ez el is döntötte az egyébként színmagyar<br />

Komárom vagy Nagyvárad sorsát.<br />

Tény, hogy a Monarchia felbomlásának pillanatában az „õszirózsás” forradalommal<br />

hatalomra került és az Antant-hatalmak tisztességességét és saját<br />

lehetõségeit illetõen magát illúziókban ringató, Károlyi Mihály vezette kormány<br />

nem szervezett önálló magyar haderõt területeink megtartása céljából, szem-<br />

Évfordulók, ünnepek<br />

ben pl. Csehszlovákiával és Jugoszláviával, amelyek haderõiket a területrablás<br />

szándékával az Antant szolgálatába állították. Ne feledjük azonban az elõbb<br />

említett körülményt: hazánk vesztese volt az elsõ világégésnek, míg utóbbi<br />

két, akkor még meg sem született ország 1915 óta az Antant szövetségesének<br />

számított, ezért hadseregeik 1918-ban - ama kritikus pillanatban - minden<br />

segítséget megkaptak hadseregeik felállításához, mindenekelõtt Franciaországtól.<br />

A sajátos körülmények között hatalomra jutott proletárdiktatúra megkísérelte<br />

a csehszlovákokkal és a románokkal szembeni katonai ellenállást, a tényleges<br />

gyõzelem minden esélye nélkül, magát ugyanúgy, csak más aspektusokban<br />

illúziókba ringatva, mint elõdje, a polgári - liberális kormány. Ezzel<br />

együtt a proletárdiktatúra önmagában nem rontott és nem is javít(hat)ott<br />

hazánk esélyein, hiszen határainkat Párizsban már 1919 áprilisában véglegesítették.<br />

A trianoni békét tehát szimplán úgy tekinteni, mint a liberális kormány<br />

erélytelenségének eredményét, vagy a proletárdiktatúráért ránk mért<br />

büntetést, úgy gondolom, hogy történelmietlen.<br />

Ugyanígy az a vélelem, amely Trianon felelõsei között a Szovjetuniót véli<br />

felfedezni. A magyar-orosz (szovjet) kapcsolatok történelmünk során számos<br />

ponton vetnek fel akár kölcsönös szemrehányni valót, 1848-49-tõl 1941-45-ön<br />

át 1956-ig, ám történetesen a trianoni okmányon nincs ott a szovjet kormány<br />

kézjegye, s akkor (1920-ról beszélünk) magyar területek sem kerültek szovjet<br />

uralom alá. Nem a szovjet kormány és Lenin védelmében, csak a tárgyszerûség<br />

kedvéért jegyzem meg, hogy - mint a Párizs környéki békerendszernek<br />

maga is területi vesztese - a szovjet kormány következetesen elutasította a<br />

békerendszert, és éppen ez teremtett közös - magyar részrõl kellõen ki nem<br />

használt - alapot 1940-ben annak megváltoztatásához.<br />

Mint ahogy 1920 után közvetlenül, ma is hallani olyan hiedelmeket, hogy<br />

a békét meghatározott idõre kötvén e terminus lejárván, felvethetõ a revizió<br />

kérdése. Erre alapot vélhetõen a békeokmány hivatalos anyagához csatolt és<br />

a magyar küldöttségnek átadott ún. Millerand-kísérõlevél adhatott, amely<br />

valóban nem zárta ki a revizió jövõbeli lehetõségét, ám ez nem az Antanthatalmak,<br />

de még csak nem is Franciaország hivatalos álláspontját tükrözte,<br />

inkább afféle cukormáz volt a méregpohárhoz, hogy a magyar közvélemény<br />

a remény újbóli illúziójával könnyebben feldolgozhassa a feldolgozhatatlant.<br />

Itt kell megjegyezni, hogy bár a történelmi Magyarország felbomlását valóban<br />

Trianon szentesítette, ekként neve okkal és joggal vált Moháccsal máig<br />

szinonimmá, ám hazánk jelenlegi határait nemzetközi jogi értelemben ma<br />

már nem ezen békeokmány határozza meg, mint ahogy országunk területe<br />

sem pontosan azonos a „trianoni Magyarország” területével. Sajnos három<br />

faluval még kisebb is annál. A jelenlegi határokat az 1947. február 10-én aláírt<br />

64<br />

65


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

"…a kérdéskör iránt<br />

érzékenyen viszonyuló<br />

honfitársaink számára<br />

sarkalatos kérdés: a trianoni<br />

béke reviziójának<br />

kérdése."<br />

és a magyar országgyûlés által ratifikált párizsi békeokmány,<br />

illetve az 1975. augusztus 1-jén Helsinkiben<br />

aláírt jegyzõkönyv határozza meg, utóbbiban Magyarország<br />

vállalta, hogy nem törekszik határainak<br />

erõszakos megváltoztatására.<br />

Azt hiszem, hogy ezzel eljutottam ahhoz a kérdéshez,<br />

amely kimondva vagy kimondatlanul a kérdéskör<br />

iránt érzékenyen viszonyuló honfitársaink számára sarkalatos kérdés:<br />

a trianoni béke reviziójának kérdése.<br />

„I trattati di pace nono sono eterni” vagyis „a békeszerzõdések nem örök<br />

életûek” mondta valamikor a húszas évek elején Benito Mussolini, s szavai<br />

felkerültek az 1945-ben lebontott, a mai Szabadság téren állott központi<br />

Trianon emlékmû talapzatára is. S bár Mussolini, azt gondolom, ma már<br />

vállalhatatlan, szavai tárgyszerûek és igazak. S mint láttuk, a helsinki-i, azóta<br />

az összes európai ország (plusz USA és Kanada) által aláírt okmány sem zárja<br />

ki a határok megváltozásának lehetõségét - mint ahogy 1990 óta számos<br />

ponton változtak is az európai határok -, csupán annak erõszakosan történõ<br />

eszközlésérõl mondtak le az érintett országok. (Jóllehet példa azért erre is<br />

akadt.) Azonban minden józanul és nemzetéért, hazájáért felelõsséggel<br />

gondolkodó magyarnak - felülkerekedve indulatain - figyelembe kell vennie<br />

a következõket. A határok módosításához optimális esetben négy feltétel<br />

együttes megléte szükséges. A konkrét esetre lefordítva l. a szomszédos országok<br />

kormányainak hajlandósága erre, 2. a magyar kormány ilyen szándéka, 3.<br />

a határokon túl élõ magyar kisebbségek csatlakozási szándéka, 4. a nemzetközi<br />

közösség (EU, ENSZ) támogatása.<br />

Sorra véve a feltételeket. Ami az elsõt illeti, teljesen kizártnak tarthatjuk,<br />

hogy bármely szomszédos ország kormánya bármikor is partner lenne a határok<br />

megváltoztatásában. A magyar kormány szándékait illetõen a jövõre<br />

nézve nehéz lenne prognózist adni, de a realitás és a racionalitás valamint<br />

nem utolsósorban a történelmi tapasztalatok e tekintetben józanságra kell,<br />

hogy intsenek minden, a jövõben regnáló magyar kormányt is. A határokon<br />

túli nemzettársaink véleményüket csak egy valóban szabad és retorzióktól<br />

való félelemtõl mentes népszavazáson fogalmazhatnák meg a többségi elven,<br />

ám ennek sincs semmilyen realitása. A határokon túli magyarok jelenleg<br />

meglévõ politikai szervezõdései legfeljebb a területi autonómia követelését<br />

tûzik zászlajukra, ám mint láthatjuk, ez is teljes elutasításba ütközik mindenütt.<br />

Ami pedig a nemzetközi közösségeket illeti, azok semmi olyan<br />

határmódosítást nem akceptálnának, amellyel a térség politikai stabilitása<br />

felborulhatna. A nemzetközi jog egyébként egy állam (jelen esetben az<br />

ukrán, szerb, román vagy szlovák) szuverenitása elé csak abban esetben<br />

Évfordulók, ünnepek<br />

helyezi a népek önrendelkezési jogát (jelen esetben egy magyarok által lakott<br />

terület leválási szándékát), ha az adott területen az adott nép többséget<br />

képez, illetve ha az adott terület elszakadása technikailag megvalósítható.<br />

Azaz érintkezik jelen esetben Magyarországgal.) Az elmúlt évtizedek<br />

tendenciózus elmagyartalanító politikájának következtében azonban mára<br />

már alig maradt közvetlenül határaink mentén olyan terület, amely magyar<br />

többségûnek lenne tekinthetõ. (Kivétel talán Komárom, Dunaszerdahely,<br />

Beregszász, Zenta környéke.) Így egy esetleges határmódosítással az adott területen<br />

a kisebbségek aránya nem csökkenne, hanem nõne, s ezt a nemzetközi<br />

jog nem támogatja. (Alapelv: egy régi jogtalanság nem orvosolható új<br />

jogtalansággal.)<br />

Nos, ezek azok a tényezõk, amelyeket figyelembe kell vennünk. Mit tehetünk<br />

tehát, hogy a Trianon támasztotta<br />

sebeket orvosoljuk, ha már határrevizióról<br />

nem álmodozhatunk, kivált akkor,<br />

amikor már világossá vált, hogy nemzeti<br />

érdekeink határokon túli érvényesítésében<br />

az EU-ra egyáltalán nem számíthatunk?<br />

(Nem mintha nem lenne nagyon<br />

fontos körülmény a határok nyitottabbá<br />

válása a schengeni csatlakozás<br />

"…a történelmi Magyarországot<br />

virtuálisan kell fenntartani a nemzettudatban.<br />

Gyakorlatban ez azt<br />

jelenti, hogy minél többet látogassunk<br />

Erdélybe, Délvidékre, Kárpátaljára,<br />

Burgenlandba, a Felvidékre, s ne<br />

érezzük magunkat idegennek…"<br />

révén, de azt láthatjuk, hogy az EU nem avatkozik be kisebbségi kérdésekben<br />

tagállamaiban.)<br />

Túl azon az erkölcsi, anyagi és politikai támogatáson, amit a határokon túli<br />

magyaroknak a mindenkori magyar kormányok adni tudnak és adni tartoznak,<br />

a történelmi Magyarországot virtuálisan kell fenntartani a nemzettudatban.<br />

Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy minél többet látogassunk Erdélybe,<br />

Délvidékre, Kárpátaljára, Burgenlandba, a Felvidékre, s ne érezzük<br />

magunkat idegennek, külföldinek Kassán, Kolozsváron, Szabadkán, Munkácson<br />

vagy Kismartonban. Mert bár e városok mára elvesztették magyar<br />

többségüket, de a nemzeti identitás felett itt õrködik a Rákócziak, Esterházyak,<br />

Zrinyiek, Hunyadiak élõ emlékezete.<br />

Pintér Zoltán<br />

66<br />

67


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

„Aki a hazát szereti,<br />

egy végzetet szeret”<br />

- Részlet Vida Tamás beszédébõl, mely 2009. október 23-án,<br />

a Református templom elõtti 1956-os emlékmûnél<br />

rendezett megemlékezésen hangzott el -<br />

1956 története nem érthetõ meg az ember, az egyéni sorsok, a személyes<br />

döntések, sorsfordító elhatározások nélkül. Azok nélkül a diákok nélkül, akik<br />

a követeléseiket pontokba szedték, elsõként vonultak az utcákra, és az elsõ<br />

sortüzek áldozatául estek. Azok nélkül a fiatalasszonyok nélkül, akik ételt<br />

osztottak, majd maguk is fegyverrel szálltak szembe a túlerõvel, halálra ítélték<br />

õket, és a börtönben töltött másfél évtized alatt váltak felnõtté. És azok<br />

nélkül a munkások nélkül, akik az igazság eszméjéért fogtak fegyvert és<br />

áldozták életüket.<br />

Õk mártírok, áldozatok, hõsök. Nem számított, hogy már akkor voltak,<br />

akik tudták, vagy csak sejtették: senki nem fog rajtunk segíteni, ha egyszer<br />

megindul a gyilkos keleti gõzhenger. Tudták, hogy eljött az idõ a cselekvésre.<br />

1956 magyar hõsei elmondhatták: volt a saját életüknek egy olyan pillanata,<br />

amikor mindent megtettek az igazságért. 1956. október 23-án és az utána<br />

következõ napokban olyan dolgokat cselekedtek, mely egész további életüket<br />

meghatározta. Akkor kiálltak teljes életükkel az igazság mellett, és ez az<br />

igazság nem eresztette el õket többé. Õk tudják, milyen az, amikor a felismert<br />

igazság átalakítja az ember életét.<br />

Amikor megemlékezünk az ötven évvel ezelõtti történelmi eseményekrõl,<br />

soha ne feledjük el magát az embert! "Óriási nyomással, folytonos kínzással igyekeztek<br />

a hatalom birtokosai az emberi agyból régi fogalmait kiszívni, és erõszakkal 'új<br />

igazságokkal' megtölteni. Ez utóbbiaknak kellett volna az ember szellemét és lényegét<br />

átalakítaniuk" - írta vezércikkében a svájci Neue Zürcher Zeitung 1956 novemberében.<br />

Majd levonta a következtetést: "Ennek ellenére furcsa módon, az<br />

ember ugyanaz maradt, a változás legkisebb jele nélkül. Hû maradt országához, hitéhez<br />

és a szabadságról és jogról vallott elképzeléseihez. Mélységesen felháborodott azok ellen<br />

az abszurd és önkényes kísérletek ellen, amelyeket kárára végeztek. A rendszerre<br />

köszöntött elsõ komoly erõpróbában az új ember, a könnyen befolyásolható szociális<br />

eszköz, amelyet a szovjetrendszer hiába próbált létrehozni, minden tekintetben, a<br />

harcban éppúgy, mint az önfeláldozásban, emberibbnek bizonyult, mint bármikor."<br />

1956. október 23-án kiderült, hogy éppen a kommunizmus legnagyobb<br />

célkitûzése mondott kudarcot: az ember átalakítása. 1956 októberében kide-<br />

Évfordulók, ünnepek<br />

rült, hogy nem létezik a kommunista embertípus, a hitét, a családját és a<br />

nemzetét levetkezõ, a gyökereitõl megszabaduló világproletár. A megyei<br />

napilap címoldalán október 24-én még ott díszelgett a "Világ proletárjai egyesüljetek!"<br />

jelmondat. Az október 26-i Néplapon már csak a hûlt helyét látjuk,<br />

október 27-én pedig a Szózat sorai jelentek meg: "Hazádnak rendületlenül légy<br />

híve, óh magyar!"<br />

A forradalmárok szembeszálltak az elnyomókkal és helytartóikkal, mert<br />

igazságérzetük ezt diktálta, szembenéztek a túlerõben lévõ harckocsikkal, mert<br />

hazaszeretetüket nem roppantotta meg a legbrutálisabb fenyegetés sem. Felnõttek<br />

ahhoz a pillanathoz, ami egy nemzet történelmében ritkán adatik meg.<br />

A magyarok kivételes, nagy alkalmairól ír Faludy György költõnk 1956, te<br />

csillag címû versében, mikor így fogalmaz: "… ezerhétszázhárom, nyolcszáznegyvennyolc,<br />

és ötvenhat: egyszer minden száz évben talpra állunk kínzóink ellen; bármi<br />

következik". Nekünk, magyaroknak, úgy adódott, hogy mikor nemzeti egységet<br />

kellett teremtenünk, mikor meg kellett mutatnunk: bármilyen sötét és<br />

gyilkos elnyomó rendszerben élünk is, ha kell, életünk árán fogunk össze a<br />

nekünk járó szabadságért. Ezek azok a pillanatok, amik kézzelfogható, tapintható<br />

valósággá alakítják azt, amirõl mostanában is oly elõszeretettel<br />

beszélnek: a nemzeti egységet.<br />

Koszorúzás 2009. október 23-án<br />

68<br />

69


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

A valódi nemzeti egység mind a mai napig<br />

kiolvasható az '56 októberében készült fotókon<br />

látható felkelõk tekintetébõl. Az a<br />

reményteljes elszántság és tenni akarás átsüt a<br />

képeken. Többet ér ez minden elõre megrendezett<br />

propagandaanyagnál, amelyben az<br />

éppen aktuális hatalom, a számára közelgõ<br />

bizonytalan idõk szelétõl félve, tesz még egy<br />

utolsó kísérletet, hogy eljátssza: õ a letéteményese<br />

a nemzeti ügynek. Az ilyen hatalom<br />

attól fél: egyik pillanatról a másikra leleplezõdhet<br />

valóságos gyengesége, kártyavárként<br />

omlik össze minden, amit felépített, és el is<br />

kell számolnia mindazért, amit elkövetett a<br />

jelen és a jövõ generációi ellen.<br />

56 hõseinek lett volna mitõl félniük, mégsem<br />

hátráltak meg. A világ legkegyetlenebb, irgalmat még csak hírbõl sem<br />

Vida Tamás<br />

ismerõ szuperhatalmával szembefordulva saját hazájukért haltak meg bátran.<br />

Márai Sándor hazaszeretetrõl írt sorai mintha róluk szólnának: "Aki az államot<br />

szereti, egy érdeket szeret. Aki a hazát szereti, egy végzetet szeret." Az õ végzetük november<br />

4-e volt, személyes sorsuk egybefonódott Magyarország keleti rabságba<br />

kényszerítésével, annak minden, ma is érezhetõ következményével.<br />

És aztán jött a megtorlás. De a lelkeket újra félelembe taszítani, megtörni<br />

nem lehetett egy-két nap alatt.<br />

A Karcagi Híradó 1956. november 24-i számának címlapján még a Szózat<br />

sorai olvashatók, még megjelenhetett Tamási Lajos Piros a vér a pesti utcán<br />

címû verse. A vezércikkbõl idézek: "A kihullott vért, a kiömlött könnyet gyászlobogóval<br />

nem lehet feltörölni. Üzenjük a gyászoló családoknak: velük érzünk, velük<br />

küzdünk s velük együtt követeljük: legyen október 23. a magyar szabadságharcosok<br />

emléknapja, legyen nemzeti ünnepnap. Ez a legkevesebb, amit tehetünk."<br />

Nem így lett. Még ezt a "legkevesebbet" sem tehették meg, az eseményekrõl<br />

szólni sem volt szabad. A megtorlás nem ismert könyörületet, elérte azokat is,<br />

akik élelmet küldtek a fõvárosban harcolóknak, de még azt is, aki a nemzeti<br />

lobogót kitûzte a házára a forradalom napjaiban.<br />

A következõ évtizedekben Kádár János állampárti diktatúrája ellenforradalomnak<br />

bélyegezte az 1956-os forradalmat, résztvevõit pedig ellenforradalmároknak,<br />

akik a nép ellenségeiként megérdemelték a sorsukat. A szovjet<br />

fegyverek segítségével a nép forradalmát leverõ és a törvényes kormányt<br />

megdöntõ Kádár-rendszer a vérbosszúval beszennyezett hatalomátvétel miatt<br />

sem legitimálható, hiába gondolnak a korszak végére sokan nosztalgiával.<br />

Évfordulók, ünnepek<br />

1989-ig kellett várni arra, hogy a forradalmárok célja valóra váljon. Nagy<br />

Imre, az 1956-os forradalom miniszterelnöke újratemetése a kommunizmusból<br />

a demokráciába vezetõ átmenet szimbóluma lett. De tegyük fel a kérdést:<br />

megvalósultak a forradalmárok ideái?<br />

…<br />

Minden jeles történelmi évforduló, minden ünnep önvizsgálat is egyben.<br />

1956 tehát arra is kötelez bennünket, magyarokat, hogy megmérjük<br />

magunkat. Ezért minden jeles évforduló méltó megünneplésének az a<br />

legnagyobb próbája, hogy meg tudunk-e felelni az általa felállított mércének.<br />

A forradalmárok néhány napra megszerezték a nemzeti függetlenséget.<br />

Joggal tehetjük fel a kérdést: ma megvan ez a függetlenségünk?<br />

„…ezerkilencszázötvenhat, nem emlék,<br />

nem múlt vagy nékem, nem történelem,<br />

de húsom-vérem, lényem egy darabja,<br />

szívem, gerincem - kijöttél velem<br />

az irgalmatlan mindenségbe, hol a<br />

Semmi vize zubog a híd alatt<br />

és korlát nincs sehol sem - életemnek<br />

te adtál értelmet, vad álmokat<br />

éjjelre és kedvet a szenvedéshez<br />

s az örömhöz; te fogtál mindig kézen,<br />

ha botladoztam; hányszor ihlettél meg,<br />

s nem engedted, hogy kifulladjak vénen; -<br />

ezerkilencszázötvenhat, te csillag,<br />

oly könnyû volt a nehéz út veled!<br />

Nagyon soká sütöttél õsz hajamra,<br />

ragyogj, ragyogj, ragyogj sírom felett.”<br />

- Faludy György -<br />

Morzsák<br />

70<br />

71


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

„A Magyar Köztársaság független,<br />

demokratikus jogállam”<br />

- Alkotmány 2. § (1) bekezdés -<br />

Évfordulók, ünnepek<br />

Amikor 1990-ben véget ért Magyarországon a szocialista/kommunista politikai<br />

rendszer, az országban még álltak azok a szobrok, amelyek a bukott hatalom dicsõségét<br />

hirdették. Ezek a szobrok rövidesen múzeumba vagy emlékparkokba kerültek, az év<br />

eseményei pedig Magyarország történelmének fontos epizódjaivá váltak.<br />

E történelmünkben meghatározó jelentõségû év politikai botránnyal kezdõdött:<br />

a belügyi szervekrõl kiderült, hogy folyamatosan figyelik az ellenzéki<br />

pártok vezetõit. A Duna-gate botrányába belebukott a belügyminiszter is. A<br />

reformszocialisták ezzel behozhatatlan választási hátrányba kerültek a kampány<br />

kezdetén. Pedig máig ható sikereket is felmutathattak: januárban írták<br />

alá az Opel szentgotthárdi és a Suzuki esztergomi beruházásáról szóló egyezményt,<br />

s március 10-én Moszkvában a külügyminiszterek (Horn Gyula és<br />

Eduard Sevardnadze) megállapodtak arról, hogy 1991. június 30-áig kivonják<br />

hazánkból az összes szovjet katonát.<br />

43 év után elõször március 25-én elérkezett a nagy pillanat, lezajlott a többpárti,<br />

szabad országgyûlési választások elsõ fordulója, mely szoros eredményt hozott<br />

az ellenzék két vezetõ pártja - a Magyar Demokrata Fórum és a Szabad<br />

Demokraták Szövetsége - között. A második forduló (április 8.) eredménye<br />

alapján végül a jobbközép (keresztény-nemzeti) pártok szerezték meg a többséget,<br />

s az MDF alakíthatott kormányt. Az említett pártokon kívül mandátumhoz<br />

jutottak a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt (FKgP), a<br />

Magyar Szocialista Párt (MSZP), a Fiatal Demokraták Szövetsége (Fidesz), a<br />

Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) és az Agrárszövetség képviselõi is. A<br />

„Március 10-én Moszkvában a<br />

külügyminiszterek (Horn Gyula és<br />

Eduard Sevardnadze) megállapodtak<br />

arról, hogy 1991. június 30-áig<br />

kivonják hazánkból az összes szovjet<br />

katonát.”<br />

rendszerváltás nagyságrendjét kitûnõen mutatja<br />

a parlament összetételében bekövetkezett<br />

változás: a szabadon választott országgyûlés<br />

tagjainak 95,6 %-a új képviselõ volt.<br />

A tavaszi választások tettek pontot a<br />

hatalmi/politikai átalakulási folyamat végére.<br />

A küzdelmek lezárultával eldõlt, hogy<br />

mely erõket terheli a kormányzati felelõsség,<br />

illetve melyeknek jut az ellenzéki szerep. Április 29-én aláírták az MDF-<br />

SZDSZ-paktumot: az országgyûlés két legerõsebb pártja megállapodott abban,<br />

hogy a Magyar Köztársaság elnökét az SZDSZ jelöli (és a parlament választja<br />

Antall József, a rendszerváltás utáni Göncz Árpád, a rendszerváltás<br />

elsõ miniszterelnök<br />

utáni elsõ köztársasági elnök<br />

meg), továbbá elfogadták a kétharmados többséggel elfogadandó törvények<br />

listáját is. Május 2-án alakult meg az új országgyûlés, a köztársasági elnök Göncz<br />

Árpád, az országgyûlés elnöke Szabad György lett.<br />

Május 23-án Antall József alakított koalíciós kormányt (MDF, FKgP, KDNP),<br />

de programjukat a parlamenti ellenzék rögtön megsemmisítõ bírálat alá<br />

vette, a konkrétumokat hiányolták az általános jellegû ígéretek mögül. A<br />

kormányfõ elsõ külföldi útjai az Európai Unió meghatározó országaiba<br />

vezettek, jelezve ezzel is hazánk új elkötelezettségének irányát.<br />

A választásokat követõ hetekben, hónapokban új arcokat ismert meg a közvélemény,<br />

kiragadva közülük néhányat: Sólyom László az Alkotmánybíróság,<br />

Hágelmayer István a számvevõszék, Györgyi Kálmán a Legfõbb Ügyészség,<br />

Surányi György a Magyar Nemzeti Bank, Hankiss Elemér a köztévé, Gombár<br />

Csaba a Magyar Rádió vezetõje lett.<br />

Július 29-én ismét népszavazás volt Magyarországon, ezúttal a tét: közvetlenül<br />

vagy a parlament által válasszanak-e köztársasági elnököt. A nyár egyik<br />

legforróbb napján csupán a választásra jogosultak 13 %-a jelent meg az urnák<br />

elõtt, így a népszavazás eredménytelenül zárult, s azóta is az országgyûlés<br />

jogkörében van a köztársaság elsõ embere megválasztásának joga.<br />

A rendszerváltó év másik kiemelkedõ eseménye az õszi helyhatósági (önkormányzati)<br />

választások voltak. A decentralizáció területigazgatási alapelvként<br />

is fontos szerepet kapott: nõtt a helyi igazgatási önállóság. A tanácsrend-<br />

72<br />

73


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

szer helyett felálló helyi képviselõ-testületekkel befejezetté vált a rendszerváltás<br />

intézményi alapjainak a megteremtése. A választásokon való részvételi<br />

arány azonban mintha a polgárok elsõ csalódottságát is kifejezte volna az új<br />

rendszerrel szemben: az elsõ fordulóban (szeptember 30.) 40,18 %, a másodikban<br />

(október 14.) már csupán 28,94 % élt a választójogával. Érdekes folyamat<br />

zajlott a 10 ezernél kisebb településeken, ahol a polgármestereket<br />

közvetlenül választották: a gyõztesek 82,9 %-a független jelölt volt, tehát a vidéki<br />

Magyarországon döntõen nem pártpolitikai alapon álló önkormányzatok<br />

jöttek létre.<br />

A nagypolitikában olyan viták zajlottak, mint a kötelezõ hitoktatás bevezetése,<br />

a köztársaság új címere és kitüntetési rendje, az új állami ünnepek<br />

rendje, a kárpótlás mikéntje, a régi rezsim vezetõinek elszámoltatása és megbüntetése,<br />

vagy a földtulajdon és a szövetkezetek sorsa. A lakosságot azonban<br />

jobban foglalkoztatta a felpörgõ infláció (1990-ben kb. 30%-os!), a munkahelyek<br />

tömeges elvesztése, a bûncselekmények számának drasztikus emelkedése.<br />

„Göncz Árpád köztársasági elnök<br />

- a fegyveres erõk fõparancsnokaként<br />

- bejelentette, hogy a honvédség<br />

erõit semmiféle rendfenntartó feladatra<br />

nem vetik be (ti.: a taxiblokád<br />

idején), Budapest és több város<br />

(pl. Karcag) rendõrkapitánya is<br />

ellene volt rendõrei bevetésének<br />

parancs esetén.”<br />

Fõiskolai hallgatóként éltem meg 1990<br />

októberében a hazautazás nehézségeit is:<br />

néhány magántaxis kezdeményezésére<br />

október 26-án tiltakozó akció indult a<br />

benzin árának 65%-os (59,50 Ft-ra) emelése<br />

miatt. A taxisok és magánfuvarozók<br />

megbénították az ország közúti közlekedését,<br />

eltorlaszolták a budapesti hidakat,<br />

barikádokat emeltek. Budapest utcáin<br />

már-már a polgárháborúk hétköznapjainak<br />

hangulata uralkodott. A kormány (Horváth Balázs belügyminiszter) a<br />

rend minden törvényes eszközzel történõ helyreállítását ígérte. Göncz Árpád<br />

köztársasági elnök - a fegyveres erõk fõparancsnokaként - bejelentette, hogy<br />

a honvédség erõit semmiféle rendfenntartó feladatra nem vetik be, Budapest<br />

és több város (pl. Karcag) rendõrkapitánya is ellene volt rendõrei bevetésének<br />

parancs esetén. Október 28-ára a kormány végül megegyezett az érdekképviseleti<br />

szervekkel és a gazdasági élet szereplõivel, 12 forinttal olcsóbban<br />

árulták a benzint. A taxisblokád, a válság három nap alatt elhárult, de egyértelmûen<br />

kiderült, hogy sem a lakosság, sem a kormányzat nincs felkészülve a<br />

rendszerváltás gazdasági következményeinek átlátására. A miniszterelnök<br />

decemberben fontos posztokon alakította át kormányát: Horváth Balázs<br />

belügyminisztert Boross Péter, Rabár Ferenc pénzügyminisztert Kupa Mihály<br />

váltotta.<br />

Évfordulók, ünnepek<br />

Antall József decemberben drámai hangú beszédben vázolja Magyarország<br />

gazdasági helyzetét: hatalmas államadósság, az ipar termelékenységének<br />

visszaesése, a keleti piacok összeomlása, az elhúzódó nemzetközi válság<br />

(Öböl-válság) és az aszály mind károsan érintették hazánkat. "Az ország<br />

állapota rendkívül súlyos, és az emberek felháborodása jogos" - mondta a<br />

kormányfõ. Némi vigaszt jelenthetett csak, hogy a Polgár-lányok (Zsuzsa,<br />

Zsófia, Judit) és Mádl Ildikó újra - másodjára is - megnyerték decemberben a<br />

sakkolimpiát.<br />

1990-ben a rendszerváltás elsõ szakasza lezárult: megalapoztatott az új<br />

demokrácia politikai, gazdasági, szervezeti és kulturális feltételrendszere:<br />

mûködõ többpártrendszer, demokratikus választások, szabad tulajdonlás, a<br />

piaci mechanizmusok mind erõsebb érvényesülése. Az elmúlt 20 év legnehezebb,<br />

de legnagyobb eredményeként a rendszerváltás a fejekben is lezajlott…<br />

Toldi Attila<br />

1990 után:<br />

Morzsák<br />

- 1990. október 26-án országszerte útlezárások kezdõdtek egy jelentõs<br />

benzináremelés hírére. A taxisblokád három nap múlva békésen, egy politikai<br />

kompromisszummal ért véget.<br />

- 1991. június 19-én Csapnál az utolsó szovjet katona, Viktor Silov altábornagy<br />

elhagyta Magyarországot.<br />

- 1994. március 31-én Magyarország benyújtotta csatlakozási kérelmét az<br />

Európai Unióhoz.<br />

- 1997. július 8-án a NATO meghívta Csehországot, Magyarországot, és<br />

Lengyelországot, hogy csatlakozzanak a szövetséghez.<br />

- 1999. március 12. Letétbe helyezték a magyar NATO-csatlakozási okmányokat<br />

az amerikai Independence városban.<br />

- 2004. május 1-jén Magyarország másik kilenc társult országgal együtt<br />

csatlakozott az Európai Unióhoz.<br />

74<br />

75


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Az elsõ demokratikus<br />

választás Kisújszálláson<br />

Kisújszállás politikai, gazdasági, társadalmi életében történõ változásoknak<br />

hû tükre volt az 1989. május és 1991. február között megjelenõ helyi újság a<br />

"Kisújszállás és Vidéke" címû havi lap. Az újságot anyagilag legnagyobb részt<br />

a város két mezõgazdasági szövetkezete finanszírozta, és a város közéletében<br />

szerepet vállaló agrár és humán értelmiségiek szerkesztették. Felelõs szerkesztõként<br />

dr. Szabó Lajosné volt bejegyezve, aki nem cenzúrázta az írásokat,<br />

így gyakran ellentmondó megnyilatkozások jelentek meg a lap hasábjain.<br />

A napi hírek mellett olvashatjuk az új demokratikus pártok megalakulását,<br />

az MSZMP átalakulásának történetét. Olvashatunk a kunok betelepülésének<br />

750 éves évfordulós megemlékezésérõl, a civil szervezetek újjáalakulásáról, a<br />

vallásoktatás megszervezésérõl, az országgyûlési választásokról. Dr. Tóth Albert<br />

lett az elsõ szabadon választott parlament tagja, a 6. választókerület (benne<br />

Kisújszállás) képviselõje az MDF színeiben. Olvashatunk a román forradalomról,<br />

a segélyakciókról, a városban épülõ házakról (benzinkúti lakótelep),<br />

a Gaál Kálmán-díj odaítélésérõl, a Pro Urbe Díjban részesülõkrõl, a telefonbekötésekrõl<br />

és a gázhálózat bõvítésrõl.<br />

1990 szeptemberében különszám jelent meg választási tájékoztató címmel.<br />

Itt olvashatták a város lakói, hogy 1990. szeptember 30-án került sor a helyi<br />

önkormányzati képviselõk választásának elsõ fordulójára. A választópolgárok<br />

19 képviselõt választhatnak, ebbõl 10 egyéni (választókerületi) és 9 listás képviselõ<br />

megválasztására lesz mód.<br />

Az 1990. augusztusi újság már arról tájékoztat, hogy a 10 választókerületben<br />

71 jelölt indul a mandátum megszerzéséért, a listákon pedig 64 pályázó<br />

neve szerepel. A helyi pártok terjedelmes cikkekben közlik programjukat és<br />

elvárásukat az új képviselõ-testület felé. Az MSZP kiköti, csak "pártsemleges<br />

(frakciómentes) mûködést" tud elfogadni az új képviselõ-testületben.<br />

Az 1990. szeptember 30-án lezajlott önkormányzati választáson a megjelenési<br />

arány nem érte el a 40 %-ot, a 9870 választópolgár közül 3404 fõ, azaz<br />

34,5 % szavazott. A választópolgárok, úgy látszik, belefáradtak az évközi sok<br />

szavazásba.<br />

Évfordulók, ünnepek<br />

A pártlistákra leadott szavazatok az alábbiak szerint alakultak:<br />

1. Agrárszövetség 702 szavazat 21,75 %<br />

2. Magyar Demokrata Fórum 665 szavazat 20,60 %<br />

3. Magyar Szocialista Párt 521 szavazat 16,14 %<br />

4. Szabad Demokraták Szövetsége 399 szavazat 12,36 %<br />

5. Független Kisgazda-, Földmunkás<br />

és Polgári Párt 358 szavazat 11,09 %<br />

6. Pedagógusok Szakszervezete 210 szavazat 6,50 %<br />

7. Fiatal Demokraták Szövetsége 201 szavazat 6,22 %<br />

8. Magyar Néppárt<br />

Nemzeti Parasztpárt 95 szavazat 2,94 %<br />

9. Kisújszállási Ipartestület 76 szavazat 2,35 %<br />

A második fordulóra október 14-én került sor. A választás elõtt az Agrárszövetség<br />

az alábbi tartalmú szórólapon buzdított a szavazásra, és megjelölte,<br />

kit kíván polgármesterjelöltként indítani.<br />

Tisztelt Választópolgár!<br />

A helyhatósági választások elsõ fordulójában a legtöbb szavazatot az Agrárszövetség<br />

kapta. Ezúton is megköszönjük a választók bizalmát.<br />

Tudomásunkra jutott, hogy különféle híresztelések terjedtek el, kit szeretne választási<br />

szövetségünk polgármesternek jelölni.<br />

Közöljük, hogy szövetségünk<br />

Dr. Ducza Lajos független jelöltet,<br />

A Városvédõ és -Szépítõ Egyesület Elnökét kívánja polgármesterjelöltként indítani.<br />

Dr. Ducza Lajos körzetében, a 3-as körzetben, de a városban is legtöbb szavazatot<br />

kapott jelölt.<br />

Kérjük, aki jelölését támogatja, körzetében szavazzon rá az október 14-i választáson.<br />

A többi körzetben pedig az elsõ fordulóban legtöbb szavazatot kapott jelöltek<br />

támogatásával fejezhetik ki egyetértõ szándékukat. Kérjük, a többi pártot és választási<br />

szövetséget is, támogassa jelöltünket.<br />

Várjuk Önöket a vasárnapi választáson.<br />

Tisztelettel: Agrárszövetség<br />

76<br />

77


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Évfordulók, ünnepek<br />

Néhányan az 1990-ben megválasztott önkormányzati képviselõink közül<br />

(balról jobbra): Brankovics László, mögötte Sóki Antalné, Jakab Sándor, mögötte<br />

Ponyokai Bálint, Kolics Károly, mögötte dr. Tóth Albert, Mészáros Endre.<br />

Balról jobbra: Cs. Kiss Gusztáv, Oláh Balázs, Oláh Kálmán, Tuka Gyula,<br />

a mögöttük lévõ sorban dr. Gyányi Margit, Hegedûs Endre és Nagy István.<br />

A második fordulóban a 9864 választópolgár közül 3533, azaz 35,8 % szavazott.<br />

Az egyes választókörzetek eredményei:<br />

1. sz. választókörzet: Domján László (MSZP)<br />

2. sz. választókörzet: Oláh Kálmán (Agrárszövetség)<br />

3. sz. választókörzet: Dr. Ducza Lajos (független)<br />

4. sz. választókörzet: Kolics Károly (független)<br />

5. sz. választókörzet: Dr. Tölgyvári Béla (független)<br />

6. sz. választókörzet: Brankovics László (független)<br />

7. sz. választókörzet: ifj. Oláh Balázs (Agrárszövetség)<br />

8. sz. választókörzet: Mészáros Endre (független)<br />

9. sz. választókörzet: Fekete János (Agrárszövetség)<br />

10. sz. választókörzet: Jakab Sándor (független)<br />

FKGP listáról<br />

Sóki Antalné<br />

SZDSZ listáról<br />

Agrárszövetség listáról<br />

MSZP-listáról<br />

MDF-listáról<br />

78<br />

79<br />

Dr. Gyányi Margit<br />

Tuka Gyula<br />

Bozó Imre<br />

Cs. Kiss Gusztáv<br />

Tokár István<br />

Kis Péter<br />

Nagy István Zoltán<br />

Hegedûs Endre<br />

A fenti személyek lettek a képviselõ-testület tagjai. A Kisújszállási Ipartestület,<br />

a Magyar Néppárt - Nemzeti Parasztpárt, a Pedagógusok Szakszervezete,<br />

a Fiatal Demokraták Szövetsége nem jutott mandátumhoz. Az önkormányzat<br />

1990. október 27-én (szombaton) 9 órai kezdettel tartotta alakuló<br />

ülését. Az alakuló ülést a korelnök, Sóki Antalné vezette le.<br />

Az ünnepi ülést a Phoenix kórus mûsora vezette be. A Választási Bizottság<br />

beszámolója után a testület polgármestert, alpolgármestert és megyei küldötteket<br />

választott. A jelöltek szavazólapra kerülésérõl nyílt szavazással döntött<br />

a testület. Végül a képviselõk titkos szavazással polgármesternek dr. Ducza<br />

Lajost választották (munkabérét 45.500,- Ft-ban állapították meg), a társadalmi<br />

megbízatású alpolgármesternek Domján Lászlót választották (tiszteletdíját<br />

havi 6.500,- Ft-ban állapították meg).<br />

Megyei küldöttek: Brankovics László, dr. Ducza Lajos és Fekete János lettek,<br />

közülük a közgyûlés tagja Fekete János lett. A testület döntött pályázat kiírására<br />

a jegyzõ kinevezése érdekében, szervezeti és mûködési szabályzat kialakításáról<br />

és pénzügyi-ellenõrzõ bizottság megalakításáról. Az ülés végén a jelenlévõk<br />

a Phoenix kórussal közösen énekelték a Szózatot.<br />

A Kisújszállás és Vidéke 1990. november-decemberi számában köszönti az<br />

olvasót dr. Ducza Lajos polgármester, és képviselõtársai nevében megköszöni


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Évfordulók, ünnepek<br />

A 140 éves 48-as olvasókör<br />

emléknapja: 2009. június 27.<br />

Dr. Ducza Lajos polgármester (jobbról) és Domján László alpolgármester (balról)<br />

eskütétele. Az eskü szövegét Sóki Antalné korelnök képviselõ-testületi tag<br />

olvasta fel elõttük.<br />

a választók bizalmát. Megígéri, hogy a képviselõ-testület a város lakóinak<br />

érdekében fog tevékenykedni, a Városháza nem lesz politikai vitatér színhelye<br />

(ezt az ígéretet sikerült is két ciklusban betartani).<br />

December 14-én avatták a város új Crossbar telefonközpontját. November<br />

19-én a képviselõ-testület dr. Kittlinger Ilonát jegyzõnek nevezi ki.<br />

A december 14-ei közmeghallgatáson bejelentik, hogy a testület a város<br />

utcáinak, közterületeinek régi neveit visszaállítja, de ettõl eltérõ javaslatokat<br />

is szívesen fogad. A város régi címerének visszaállítására is sor kerül. Az évet<br />

a város lakói - egy jobb jövõben bizakodva - ökumenikus karácsonyi istentisztelettel<br />

zárták a Városháza dísztermében.<br />

Az 1991. január-februári lapszámban a polgármester bejelenti, hogy a Kisújszállás<br />

és Vidéke újság megszûnik, helyette Karcaggal új lapot adnak ki "<strong>Nagykun</strong>sági<br />

Hírmondó" címmel. Ez az újság nem lett hosszú életû, végül 1993.<br />

január 1-jétõl napjainkig egy városi hírlevél vette át a tájékoztatási feladatot,<br />

Nagy István Zoltán képviselõ javaslatára ez máig a Kisbíró nevet viseli.<br />

Az utolsó lapszámban értesülnek az olvasók az önkormányzati bizottságok<br />

megalakulásáról és az 1991. évi költségvetésrõl. A költségvetés fõösszege az<br />

elsõ gazdasági évben 309.800.000,- Ft volt.<br />

Dr. Ducza Lajos<br />

A 2009. évi közgyûlésünkön tûztük ki célul, legfontosabb feladatként az<br />

olvasókör 140 éves fennállásának méltó megünneplését. Év elején, egy városi<br />

összejövetelen, összehangoltuk a település nemzeti ünnepeinek, kulturális<br />

programjának fontos állomásait, a civil szervezetek rendezvényeit. Így kapott<br />

helyet a városi megemlékezések sorában az olvasókör emléknapja, amelyet<br />

2009. június 27-re tûztünk ki. Elsõ vezetõségi ülésünkön megbeszéltük az elõkészületeket,<br />

kiosztottuk a feladatokat, amelyek arra irányultak, hogy a székházat,<br />

az udvart rendbe tegyük. Ki-ki talált magának munkát: takarítást, udvarrendezést,<br />

kertészkedést.<br />

Az épület szépítésével egy idõben indítottuk el a kiállítás anyagának összegyûjtését<br />

is. Felkerestük régi, idõs tagtársainkat, és fényképeket, tárgyi emlékeket<br />

kértünk tõlük, amelyet nagyon nagy örömmel tettek meg. A rendelkezésünkre<br />

álló írásos dokumentumok, jegyzõkönyv-gyûjtemény, régi névsorok,<br />

fényképek, mind elõkerültek, és lelkesen idéztük fel azt a sok szép élményt,<br />

eseményt, amelyek a közösség életében történtek. A kiállítás anyagában fontos<br />

helyet kaptak az asszonyok kézimunkái, az asszonykórus oklevelei, tárgyi<br />

emlékei, a két fiatal népzenészünk eredményeit dokumentáló emléklapok,<br />

ajándékok. A kiállítás szakszerû berendezõje Fekete Imre volt, aki nagy oda-<br />

A 48-as Olvasókör székháza a Kígyó utcán<br />

80<br />

81


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

figyeléssel, ízlésesen berendezte a székház nagytermét a rendelkezésre álló<br />

anyaggal. Itt, a kalendárium lapjain is megköszönjük lelkiismeretes munkáját.<br />

Mindezek mellett elindult a városi Helytörténeti füzetek sorozat 23. kötetének<br />

szerkesztése, amely az olvasókör 140 éves történetét eleveníti fel. Máté<br />

Endre, volt elnökünk hagyatékai között találtunk egy részletes kéziratot,<br />

amely alapjául szolgált a kötet tartalmának. Ez adta az ötletet ahhoz, hogy<br />

összefoglaljuk, kiegészítsük napjainkig az olvasókör történetét. Máté Endre<br />

Évfordulók, ünnepek<br />

elnökünk munkáját Bana Sándorné dr. nyugdíjas tanárnõ korábbi írásával<br />

tettük teljessé, valamint napjainkig összefoglaltuk az olvasókör jelenét. Fényképek,<br />

írásos dokumentumok tették érdekesebbé a kiadványt, amelynek nyomdai<br />

elkészítését lelkes elõfizetõk és támogatók tették lehetõvé. Az emléknapra<br />

elkészült a kötet, amely sok érdeklõdõre talált, mindenki lelkesen forgatta és<br />

örült a megjelenésének. A kiállítás gazdag anyaga, az emlékfüzet elõkészületei<br />

adták a következõ ötletet, hogy fényképekbõl összeállított emléklapot készíttessünk<br />

a nyomdában. Régi felvételek, mai események képei, az épület, az<br />

udvar és az emléktábla-avatás kapott helyet ezen a lapon. Tagtársaink ajándékba<br />

kapták, és támogatóinknak is jutott belõle.<br />

Az emléklappal párhuzamosan készíttettük a meghívókat is az ünnepnapra.<br />

Meghívást kapott az Országos Olvasóköri Szövetség, a vidéki, baráti olvasókörök,<br />

a körzet országgyûlési képviselõje, a polgármester, valamint az önkormányzat<br />

képviselõ-testülete, a város civil szervezetei és természetesen minden<br />

régi és mai olvasóköri tag. A rendezvényt meghirdettük az önkormányzat lapjában,<br />

a Kisbíróban, és meghívtuk a helyi média képviselõjét, a TV Kisúj munkatársát.<br />

Meginvitáltuk a Jász-<strong>Nagykun</strong>-Szolnok megyei sajtót is, amely a rendezvény<br />

után hírt adott az eseményrõl.<br />

Az ünnepnap közeledtével kialakult a résztvevõk létszáma, megszépült az<br />

épület és az udvar, felállítottuk a sátrakat, a nagytermünkben pedig berendeztük<br />

a kiállítást. Az emléknap elõtti délután néhányan kimentünk a temetõbe,<br />

és az évforduló alkalmából emlékkoszorút helyeztünk el Máté Endre<br />

volt elnökünk sírjánál, aki 20 évig sikeresen vezette ezt a közösséget.<br />

Az olvasókör tagjai a 60-as években<br />

Az olvasókör 1981-ben megválasztott vezetõségének néhány tagja;<br />

középen Máté Endre, aki 2002-ig volt elnöke a közösségben<br />

82<br />

83


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Június 27-én a megemlékezés az épület falán levõ emléktábla megkoszorúzásával<br />

indult, emlékszalagot hoztak a vidéki olvasókörök és a helyi civil szervezetek.<br />

Az ünnepélyes megnyitót dr. Ducza Lajos alpolgármester, az olvasókör<br />

régi tagja mondta el, régi és mai eseményeket foglalt össze, történelmi<br />

emlékekrõl beszélt. Kiemelte az önkormányzat és az olvasókör mint a város<br />

legrégebbi civil szervezetének folyamatos, kölcsönös együttmûködését. Rendezvényünket<br />

anyagilag is támogatta az önkormányzat, és elismerte hagyományõrzõ<br />

tevékenységünket. A megnyitó után Rózsa Endre országgyûlési képviselõ<br />

méltatta a kör munkáját, és átadta dr. Hiller István oktatási és kulturális<br />

miniszter elismerõ oklevelét, valamint bejelentette azt az anyagi támogatást,<br />

amelyet saját keretébõl adományozott a miniszter úr. A megnyitó szavak és<br />

elismerés után köszöntöttek bennünket a vidéki és helyi civil szervezetek.<br />

Ezek után került sor az emlékkiállítás megnyitójára, amely nagy érdeklõdésre<br />

tartott számot. Az ünnepi, emelkedett hangulatot baráti beszélgetéssel,<br />

emlékek felidézésével, "fehér asztal" mellett folytattuk. A hangulatot a 15.<br />

születésnapját ünneplõ "48-as Asszonykórus" teremtette meg, és Angyal Ferenc,<br />

többszörös Aranypáva díjas citerás szórakoztatta a jelenlévõket. Az emléknap<br />

teljes ideje alatt hang- és képfelvétel készült, hangosítás, népzenei felvételek<br />

tették mindenki számára érdekessé, hallhatóvá és láthatóvá az eseményeket.<br />

A kalendárium lapjain - olvasóköri tagtársaim nevében - mondok köszönetet<br />

mindazoknak, akik segítettek az ünnepi rendezvény létrejöttében és az<br />

emlékfüzet megjelenésében.<br />

Monoki Kálmánné, az olvasókör elnöke<br />

Jó hangulatban a megyaszói Országos Olvasóköri Találkozón, 1996-ban<br />

Évfordulók, ünnepek<br />

'Hogy ne legyünk egyedül<br />

az éjszakában'<br />

- Az Ünnepi Könyvhét 80 éve -<br />

2009-ben volt nyolcvan éve, hogy ünnepet kapott maga a könyv: az évforduló<br />

alkalmából városunk kapta a lehetõséget, hogy az Ünnepi Könyvhét megyei megnyitóját<br />

megrendezhesse. Kecze István polgármester köszöntõ szavaiból idézünk. (Szerk.)<br />

Kérem, engedtessék meg nekem - csak egy árnyalatnyi - személyesség. Annak<br />

kifejezése, hogy egykori könyvkiadó-vezetõként "A Könyvrõl" alázat és megilletõdés<br />

nélkül nehezen tudok szólni. Nehezen, mert olyan, mintha az Életrõl<br />

gondolkodnék és beszélnék - arról pedig elakad a szavunk, amikor létének<br />

lényegét szeretnénk megragadni. Móricz Zsigmond, városunk egykori diákja<br />

"A könyv és az élet" címû írásában így fogalmazott: "Én a könyvet gyermekkorom<br />

óta egyenrangúnak érzem az élettel."<br />

Valóban. A könyv az a szellemi alkotás, amelyben az ember az éjszakát, a<br />

halandóságát gyõzi le. Amellyel felülkerekedik múlandóságán. Az egyén, és<br />

általában az ember egyaránt. Az egyén azért, mert személyes életét és érzéseit,<br />

vágyait és gondolatait érzi megjelenni bennük, mert útmutatást keres,<br />

remél és talál bennük véges életének véget nem érõ problémáihoz. Vagy<br />

éppen õ maga, az egyén írja, adja át a megoldásnak vélt tudást és ismeretet<br />

neked, nekem, nekünk… Maga az ember, az évezredek óta élõ ember is ezt<br />

teszi a könyvek által. A hangyaszorgalommal összegyûjtött könyvekben ott<br />

rejlünk mi mindannyian. Ott az emberiség teljes története. Kõtáblákra vésve,<br />

pergamenre vagy papírra írva, CD-lemezekre kódolva - mikor, mely korban<br />

milyen eszközök álltak és állnak rendelkezésünkre. Könyvek ezek. Súlyos, de<br />

egyben felemelõ lenyomatai az emberlétnek. Történéseink, cselekedeteink:<br />

békéink és háborúink, csodálatos alkotásaink és elborzasztó pusztításaink,<br />

örömeink és sikolyaink, születéseink örömteli kínjai, szerelmeink lángja,<br />

elmúlásunk csendje, "az emberi élet valamennyi bolondsága és nyomorúsága" -<br />

mind-mind ott van magában a Könyvben…<br />

Töltsön el bennünket örömmel, hogy van ünnepe, idén immáron 80. esztendeje.<br />

Van nap, vannak napok, van könyvhét, amikor nagyobb figyelemmel,<br />

nagyobb érdeklõdéssel fordulunk feléje. Töltsön el bennünket örömmel<br />

az is, hogy a könyvek olvasókhoz történõ eljuttatásából az elmúlt években<br />

mind többen kiveszik részüket egy-egy jó ötlettel, játékkal - gondoljunk itt az<br />

84<br />

85


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Olvasás Évére vagy a könyvtárak "Nagy Olvashow" játékára. De töltsön el<br />

bennünket aggodalommal a piaci szemléletû könyvkereskedelem térhódítása<br />

is, mely mai életünk felszínességét zúdítja rá az értékek világára.<br />

A szerzõk oldaláról Kiss Tamás, kisújszállási születésû költõ néhány éve adott<br />

interjújában így gondolkodott: "A könyvek, az olvasás iránti igény … nem fog<br />

megszûnni, ám arra figyelmeztetnék minden írástudót, hogy az íróknak nagyobb<br />

felelõsséget kellene érezniük. Mert a mûvészet mindig egyfajta, az életünket is<br />

alapjaiban meghatározó, morális erõ. Elfogadtatja a mindennapi emberrel is az élet<br />

szépségét és örömét. Akár még pesszimista szemléletû is lehet egy könyv - a nagy<br />

alkotásoknak legalább a fele ilyen -, de hozza magával a varázsát, felemeli az embert,<br />

és az ember azonosulni tud velük. Hiszen az, amit olvasok, egyben én magam is<br />

vagyok."<br />

Az olvasók részérõl a választás fontosságát kell hangsúlyoznunk. Annak<br />

képességét, hogy rátaláljunk az értékekre, egyetlen, vagy néhány könyvre<br />

"Csak odakint tért magához,<br />

és amikor ráébredt a<br />

valóságra, kitépte magát<br />

kísérõi karjából, és visszarohant<br />

az égõ házba. Néhány<br />

perc múlva visszatért<br />

a füsttõl fuldokolva, és egy<br />

könyvet szorongatott a hóna<br />

alatt."<br />

legalább. Hogy miért is? Erre legszebben egy<br />

réges-régi, valamikor az 1400-as évekbõl származó<br />

történettel szeretnék válaszolni. Szerb Antal<br />

meséli nekünk: "Egy németalföldi vár ostroma idején<br />

történt, hogy egy, korában híres németalföldi korahumanista<br />

tudós házát felgyújtotta egy lángcsóva. A<br />

tudósember, aki a várostrommal édeskeveset törõdött,<br />

éppen az igazak és a jámborlelkû humanisták álmát<br />

aludta, úgy kellett kivonszolni az égõ házból. Csak<br />

odakint tért magához, és amikor ráébredt a valóságra,<br />

kitépte magát kísérõi karjából, és visszarohant az égõ<br />

házba. Néhány perc múlva visszatért a füsttõl fuldokolva, és egy könyvet szorongatott<br />

a hóna alatt. Barátai kíváncsian nézték, mi ez a kincs, amiért visszafutott a lángok<br />

közé. - Nem is tudom - felelte õ - , de szép … és könyv. Hogy ne legyek egyedül az éjszakában."<br />

Az Ünnepi Könyvhét ünnepén kívánom, hogy legyenek mindannyiunknak<br />

olyan könyvei, amelyeket jó kézbe venni, jó megsimogatni, amelyeknek jó<br />

magunkba szívni az illatát, jó olvasgatni a szavait, és amelyek - Szerb Antal<br />

szavaival - "…hamar otthon érzik magukat, és új hajtásokat eresztenek a szívünkben.<br />

… Külsõ szépségük kifejezi azt a szeretõ gondot, amelyet kiadójuk munka közben érzett,<br />

és azt a szeretõ gyengédséget, amellyel a könyvek barátja a kezébe veszi ezeket."<br />

Kívánom tehát, legyen olyan könyvünk, amelyért érdemes tûzbe rohanni …<br />

'hogy ne legyünk egyedül az éjszakában'.<br />

Évfordulók, ünnepek<br />

Karácsonyi gondolatok<br />

- elhangzottak 2008 karácsonyán, a Református templomban -<br />

Különös és titokzatos varázsa van a karácsonynak. Ez a varázs az az út,<br />

amely észrevétlenül nyílik meg elõttünk advent elsõ vasárnapján. Hitehagyott<br />

világunkban szinte elsuhanunk mellette. De hitre vágyó lelkünk szép csendesen<br />

mégis lépkedni kezd ezen az úton Betlehem felé. Ma mind nehezebben<br />

haladunk, mintha egyre több teher nyomná vállainkat, nehezítené a<br />

lépteinket. "Hordjuk szívünk szakadatlan, / kormos arccal, száz darabban" - idézem<br />

Nagy Gáspár költõnket. A mi hangversenyünk lelki feltöltõdést, megerõsödést<br />

ígér az ünnephez vezetõ úton.<br />

Engedjék meg, hogy egy személyes élményemet megosszam Önökkel.<br />

Nem, nem nagy horderejû eseményrõl van szó, inkább amolyan egyszerû<br />

dologról, abból a fajtából, amely késõbb kezd hatni, munkálkodni bennünk.<br />

A minap, a mai ünnepi estre való készülõdés során megadatott nekem az<br />

egyedüllét templomunkban. Az egyik délután eljöttem, hogy megnézzem,<br />

hogyan sikerül a gázpalackos fûtõtestekkel enyhíteni a templomi hideg<br />

levegõn, áll-e már a fenyõfa, hogyan zajlanak a próbák… Ám érkezésemkor<br />

éppen senki sem volt e falak között. Késõ délutáni szürkület, csend volt.<br />

Sétálni kezdtem a padok között, nézelõdtem. Aztán leültem az egyikre, és<br />

elgondolkodtam. Egyedül vagyok Isten házában, most beszélgethetnék vele,<br />

hiszen annyiszor és annyi mindenben szeretném tudni döntéseim, tetteim<br />

helyességét… De akkor és ott mégsem tudtam magamban felidézni ezeket a<br />

problémákat, mintha itt súlyukat vesztették volna. Az Úr azonban, úgy érzem,<br />

mégis üzent.<br />

Csendes szemlélõdésre szólított. Megmutatta ezeket a vastag, erõs falakat.<br />

Itt-ott látni a kicsiny téglákat, amelyekbõl õseink hajdan felépítették. Hány<br />

száz éve ennek? És e falak állnak. Egyszerûek, tiszták, szerény, puritán díszítéssel.<br />

Milyenek lehetettek dédszüleink és azok szülei fiatalon, erejük teljében,<br />

amikor évszázadokkal ezelõtt betértek ide, beszélgettek az idõjárásról, a<br />

termésrõl, a rokonságról, közben elfoglalták helyüket, meghallgatták lelkipásztorukat,<br />

majd hazamenve folytatták szorgos hétköznapjaikat. Templomuk<br />

és hitük megõrzésével erõsítették, össze- és megtartották közösségüket,<br />

közösségünket. A néma templom nekem arról üzent, hogy idetartozom. Idetartozunk<br />

mindannyian. Ide, ahol a falon, velem átellenben ott a márványtábla,<br />

amelyet eleink a pacséri kényszerû elvándorlás fájdalmára emeltek.<br />

Persze nem a tábla, hanem az üzenete fontos. Az õsök üzenete nekünk, hogy<br />

bár vannak, akiket a sors innen elvezérelt, de mégis összetartozunk.<br />

86<br />

87


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

…És itt az Úrasztalán e gyönyörû terítõ, amelyet a próbák alatt valaki<br />

ráhajtott a kinyitott szent Bibliára, védve azt. A terítõ fonákán egy felirat -<br />

ebbõl tudjuk, hogy a Béres testvérek - drága Katica néni és Milike tanítónõ<br />

hímezték a híres, világkiállítást is megjárt Gál Sándor kisújszállási szûcsmester<br />

mintái alapján. Érezzük gyökereinkben õket.<br />

…Itt a keresztelõmedence - a gyermekeket õseink is idehozták keresztelõre,<br />

ahogyan bennünket annak idején, de innen vitték utolsó útjukra az<br />

elhunyt öregeket is. Mint történt az idén februárban tisztelt és szeretett<br />

díszpolgárunkkal, dr. Szûcs Aladárral. És megannyi szeretett õsünkkel… de<br />

itt, itt vannak velünk valamennyien, az õ létük már örökkévaló a mi templomunkban.<br />

Idetartozunk. Az ünnepeink gyökerei ezért hát innen hatolnak<br />

legmélyebbre, ágai innen nõnek legmagasabbra.<br />

Annak a minapi délutáni templomi magánynak, a hozzám érkezett üzenetnek<br />

volt még egy olvasata. Mégpedig az, hogy a Biblia évében a Megváltó<br />

születésnapján nem hívhatok, nem idézhetek más bölcsességet, csakis a<br />

Szentírást. Engedjék meg, hogy a benne foglalt tisztasággal és egyszerûséggel<br />

kívánjak Önöknek áldott, szeretteik körében eltöltött, boldog karácsonyt. Ne<br />

feledjük tehát az angyalok üzenetét, mellyel a kis Jézus születésekor átölelték<br />

a világot:<br />

"Dicsõség a magasságban Istennek,<br />

és a földön békesség,<br />

és az emberekhez jóakarat."<br />

Kecze István<br />

História<br />

Kisújszállás címertörténete<br />

1723.<br />

Kisújszállás az Olas nemzetség szállásterületén szervezett Kolbáz-széki<br />

kunokhoz tartozó õsi település. A település elsõ ismert címerképe 1723-ból<br />

származik, melyen a mai napig csak kisebb változások történtek.<br />

A CÍMER MOTÍVUMAI<br />

- Címerpajzs: egyenesen álló, csücskös talpú. A máz eredetileg kék színû,<br />

de 1974-1991 között a bal haránt pajzson ezüst és kék, majd 1991-tõl szürke<br />

színû.<br />

- Mesteralak: 1974-1991 között a címer alapja bal haránt pajzs volt, mert a<br />

pajzson átlós (egyenes) vonallal pajzsmetszés (harántosztás) volt látható.<br />

- Címerkép: behajlított (behajtott) kar (csak a karon lévõ ruha színe változott<br />

kékrõl feketére, majd vörös színûre), mely régen kedvelt címerkép<br />

volt. A kar három szál (kezdetben csak egy szál) arany búzakalászt tart,<br />

melyek a gazdálkodásra utaló jelképek, a mezõgazdálkodás szimbólumai.<br />

Ásványábrázolás is szerepel, mint címerkép: a kar alátámasztására szolgáló<br />

zöld hármas halom a XIX. század elején jelent meg a címerben.<br />

- Címertani korona: rangjelzõ, nemesi rangra utaló öt lombú korona. Az<br />

1845-ös címerképen a lombok helyén üveggyöngyök láthatók.<br />

- Sisakdísz: kétfarkú, ágaskodó, mancsában kivont szablyát (kardot) tartó<br />

oroszlán, mely 1845-tõl szerepel a címeren, bár már 1725-tõl a kunok<br />

címerállata.<br />

TAKARÓ<br />

A pajzs két oldalán - a heraldikai szabályokkal ellentétesen - kék-arany és<br />

vörös (piros) - ezüst akantusz levél (akantusz növény levele, melyet a görögök<br />

a korinthusi fõoszlopon használtak díszítésre).<br />

A Néprajzi Kiállítóterem (volt Morgó csárda) gyûjteményében található<br />

egy 1717-bõl való címeres pecsétnyomó. A pecséten lévõ címerképen a kar<br />

látható három szál búzakalásszal, az alátámasztásra szolgáló hármas halom<br />

még nem jelenik meg. Felirata: KISUJSZALLAS.1717.SIG. CUMAN.<br />

1845.<br />

A Jászkun Redemptio emlékkönyvben megjelent (valószínûleg Palugyay<br />

Imre 1854-ben kiadott Jász-Kun Kerületek s Külsõ Szolnok vármegye leírása<br />

címû könyve alapján) és egy 1845-bõl származó címeres pecsétnyomó alapján<br />

Kisújszállás 1845-ben használt címerképének leírása:<br />

88<br />

89


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

- Címer: álló, csücskös talpú pajzs kék mezejében hármas zöld halom.<br />

Felette vörös ruhás, könyökben behajlított jobb kar három szál arany<br />

búzakalászt tart. A pajzson nyitott aranykorona.<br />

- Sisakdísz: jobbra fordult, a koronából kinövõ, kétfarkú arany oroszlán<br />

jobbmancsában kivont szablyát emel.<br />

- Takaró: kék-arany, vörös-ezüst.<br />

1974.<br />

Az 5142-7/1949. sz. BM rendelet megszüntette a megyék, városok,<br />

községek címerhasználatát. A címerhasználatot csak 1974-tõl engedélyezték<br />

újra Magyarországon. Az 1006/1974. (II.22.) Mt. számú határozata helyi címer<br />

és zászló alkotás jogát a tanácsokra ruházta. A határozat értelmében meg<br />

kellett ismerni és figyelembe kellett venni a lakosság véleményét is. A települési<br />

címert a település történelmi múltjára és az akkori jellegzetességeire<br />

utaló jelképként kellett kezelni. A helyi címertervre a Képzõ- és Iparmûvészeti<br />

Lektorátus hozzájárulását kellett kérni. Kisújszállás Város Tanácsa<br />

1974. évi 3. számú tanács rendelete rendelkezik a városi címer és zászló<br />

alkotásáról és használatáról.<br />

Városcímerünk<br />

A címer leírása: Kisújszállás város címere:<br />

pajzs alakú. A címer mezõjét a bal felsõ sarokból<br />

a jobb alsó sarokba húzódó átlós vonal két<br />

részre osztja. Az átlós vonaltól balra esõ felsõ<br />

rész színe világoskék, a jobbra esõ alsó rész színe<br />

ezüstszürke. Középen három szál búzakalászt<br />

tartó ruhába bújtatott jobb kar helyezkedik el. A<br />

kar és a búzakalász fekete és aranyszínû. A<br />

búzakalász felett középen vörös csillag, a<br />

búzakalászt tartó jobb kar alatt középen vörös<br />

színû fogaskerék, közepén vízhullámzást<br />

jelképezõ ábrával található. A címer világoskék<br />

és ezüstszürke színe, valamint a búzakalászt<br />

tartó jobb kar a város haladó hagyományaira<br />

utal, a búzakalász egyúttal a város mezõgazda-<br />

a szocialista idõkben<br />

sági jellegét is jelképezi. A vörös csillag a város új történelmének nyitányát<br />

jelenti. A fogaskerék a város ipari fejlõdésére utal, a közepén levõ vízhullámzást<br />

jelképezõ ábra pedig a mezõgazdaság fejlõdését, az öntözéses gazdálkodás<br />

jelentõségét jelképezi. A címer hagyományostól eltérõ rajzolata a kor<br />

megváltozott gondolkodására utal.<br />

História<br />

1991.<br />

Kisújszállás város önkormányzata 10/1991. (IV.30.) számú önkormányzati<br />

rendeletében "a településtörténeti emlékek és hagyományok ápolása végett visszaállítja<br />

az 1845-ben létesített városi címert…".<br />

A címer leírása: egyenesen álló csücskös talpú ezüstszínû pajzson három<br />

zöld halmocska fölött egy behajtott vörös színû kar három búzakalászt tart. A<br />

pajzs fölött ötlombú aranyozott korona és a nagykunok jelképére utaló,<br />

jobbjában kardot tartó kétfarkú ágaskodó oroszlán. A címerpajzs két oldalát<br />

akasztusz levél díszíti. A jobb oldali (heraldikai jobb oldal, tehát így nézve<br />

=bal) alul kék, felsõ része aranyszínû, a bal oldali alul piros, fölül ezüstszínû.<br />

A jelenleg hatályos önkormányzati rendelet I. fejezet 1.§ címer leírásra<br />

vonatkozó szövegrésze egyetlen helyen tér el az elõbbitõl. Az 1991-es rendelet<br />

szövegében a pajzsot körülvevõ levél neve nem lett helyesen leírva<br />

(akasztusz), a 2004-es rendeletben már a pontos elnevezés szerepel: akantusz.<br />

A rendelet I. fejezete rendelkezik a városi címer használatáról. A fejezet a<br />

címer képének részletes leírásán túlmenõen a címer használatának körét és<br />

a címer elõállítása, használatának, forgalomba hozatalának engedélyezésére<br />

vonatkozó elõírásokat is tartalmazza. A rendelet III. fejezetében a vegyes<br />

rendelkezések 1.§ a címerhasználat engedélyezésre vonatkozásában kiegészítõ<br />

szabályt is tartalmaz.<br />

Városcímerünk régen és ma<br />

Kisújszálláson több helyen is fellelhetõ a város címerképe. Többek között<br />

a gimnázium épületének 1990-es felújítása során a homlokzaton került<br />

elhelyezésre a gimnázium és a debreceni kollégium címerképe mellett a<br />

90<br />

91


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

város címerképe is. A Városházán látható Papi Lajos szobrászmûvész 1985-<br />

ben készített dombormûvén a város 1974-1991 között használt címerképe<br />

mellett a jelenleg is használt címer képe. A 48-as emlékmû kõoszlopán is<br />

láthatjuk az õsi címert. A városi könyvtár helyismereti tár dokumentumgyûjteményében<br />

került elhelyezésre egy kisújszállási diáklány (Békési Fanni a debreceni<br />

egyetem másodéves történelem szakos hallgatója) dolgozata Kisújszállás<br />

címerének elemzésérõl.<br />

Forrásjegyzék:<br />

1. Botka János: Jász-<strong>Nagykun</strong>-Szolnok Megye jelképei. Szolnok: Jász-<strong>Nagykun</strong>-<br />

Szolnok Megye Önkormányzata, 2000.<br />

2. Jászkun Redemptio. Kiskunhalas: Kiskunhalas Város Önkormányzata,<br />

1995.<br />

3. KISÚJSZÁLLÁS VÁROS TANÁCSA 1974. évi 3. számú tanácsrendelete a<br />

városi címer és zászló alkotásáról és használatáról<br />

4. Kisújszállás Város Önkormányzati Képviselõ-testületének 10/1991.<br />

(IV.30.) számú. önkormányzati rendelete Kisújszállás város címerének és<br />

zászlójának létesítésérõl és használatának rendjérõl<br />

5. Kisújszállás Város Önkormányzatának 18/2004. (IV.20.) önkormányzati<br />

rendelete Kisújszállás város címerének és zászlójának létesítésérõl és<br />

használatának rendjérõl a 18/2009.(VIII.29.) önkormányzati rendelettel<br />

egységes szerkezetben<br />

Gubuczné Tomor Mária<br />

História<br />

Illéssy József református<br />

prédikátor<br />

Az Illéssy család néhány új tagját fedeztem fel a közelmúltban. Közülük<br />

szeretném bemutatni Illéssy Józsefet és családját.<br />

Illéssy József Kisújszálláson született 1783. február 20-án. Szülei: nemes IV.<br />

Illéssy György (1740-1817) és nemes Karakas Erzsébet (1745-1831). József<br />

szülei kilenc gyermeke közül nyolcadikként született. Elemi iskolába<br />

Kisújszálláson járt, a középiskolát és a teológiát Debrecenben végezte. Illéssy<br />

József református prédikátor volt Magyarhomorogon és Mezõsason (Hajdú-<br />

Bihar m.). Többször nõsült. Elsõ házasságát nádasdi Szabó Zsuzsannával<br />

kötötte 1814 körül, gyermekeik: János (1815-1817), Rozália (1817-18xx),<br />

Zsuzsanna (1818-18xx) és Ágnes (1820-18xx). Hitvese 1791-ben született és<br />

Mezõsason hunyt el 1820-ban. Második házasságát Kisújszálláson kötötte<br />

Várady Sámuel lelkész és Mészáros Rebeka lányával, Várady Rebekával 1821.<br />

június 19-én. Felesége két év múlva, 1823-ban Mezõsason elhunyt. Harmadik<br />

házasságát Mezõsason kötötte Kovács Juliannával, 1823. november 19-én.<br />

Ebbõl a házasságból hét gyermek született: Julianna (1824-18xx), Erzsébet<br />

(1825-1843), Klára (1827-18xx), Eszter (1829-18xx), György (1832-1871),<br />

Karolina (1834-18xx) és Emília (1838-18xx).<br />

Illéssy Józsefnek sok gyermeke fiatalon elhunyt, ami abban a korban nem<br />

volt ritka. Néhányan azonban felnõttek. Illéssy Rozália 1836-ban férjhez ment<br />

Tóth Andráshoz (1815-1870), aki kántortanító és jegyzõ volt Mezõsason.<br />

Késõbb Sarkadra kerültek, két gyermekük született: Tóth József (1839) és<br />

Emília (1842). Illéssy Zsuzsannát Oláh József vette nõül 1839-ben, Oláh<br />

József ispán volt Mezõpeterden (Hajdú-Bihar m.). Illéssy Ágnes férje 1840-tõl<br />

Hajdu Ferenc, aki rektor volt Mezõsason. Illéssy Julianna házasságot kötött<br />

1842-ben Török Györggyel, aki jegyzõ volt Mezõsason. Illéssy V. György 1861-<br />

ben feleségül vette Ember Karolinát (1841-1882). Két gyermekük született<br />

Debrecenben: Illéssy Piroska (Szabó Istvánné) és egy kisfiú (róla nincs<br />

adatunk). György hírlapíró és költõ volt, róla a 2009-es <strong>Nagykun</strong> Kalendáriumban<br />

olvashattak. Illéssy Klára, Eszter, Karolina, Emília további sorsáról<br />

nincsenek adataink. Illéssy József 61 éves korában, 1844. augusztus 25-én<br />

hunyt el Mezõsason, temetését augusztus 27-én tartották.<br />

Szentpéteri Géza<br />

Forrás: Illéssy-családfa, továbbá kisújszállási, mezõhomorogi, mezõsasi és pesti anyakönyvek.<br />

A mezõhomorogi, és mezõsasi adatokat Asztalos Györgytõl kaptam.<br />

92<br />

93


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Pénztárjegy-kibocsátás<br />

Kisújszálláson?<br />

Kisújszállást 1919. április 29-én elfoglalta a román hadsereg, a megszállás<br />

1920. február 28-ig tartott. A tíz hónapos megszállás súlyos terheket rótt a<br />

városra, a személyi zaklatáson túl szinte teljes anyagi kifosztást jelentett. A<br />

román parancsnokság a város területén található összes igavonó-, tenyész- és<br />

haszonállat, valamint gép- és eszközállomány 75%-át rekvirálta és elszállította.<br />

Megkezdték a terménykészletek felmérését és a "feleslegek" rekvirálását is.<br />

Emiatt a város vezetése lemondott, a lemondást azonban a nagyszebeni<br />

román kormányzótanács nem fogadta el. A képviselõ-testület Cséti Róbert<br />

budapesti gyárigazgatót, kisújszállási földbirtokost küldte ki Nagyszebenbe -<br />

aki jól beszélt franciául -, hogy a panaszos ügyben járjon el. Cséti panaszait a<br />

románok meghallgatták, és mint tárgyalóképes személyt ki is nevezték a<br />

Tiszáig tartó csonka vármegye („<strong>Nagykun</strong> vármegye”?) prefektusának (fõispánjának).<br />

Így lett Kisújszállás e maradék megye székhelye, és lett román<br />

neve Salasu Nou (Újszállás).<br />

Cséti Róbert fõispánként igyekezett a gazdasági helyzetet hatósági területén<br />

konszolidálni. A háborús viszonyok miatt a pénzforgalomban is zavar<br />

állt be: nem volt elegendõ kis címletû bankjegy, ezt valami módon pótolni<br />

kellett. Ebben is intézkedett az új prefektus. Cséti Róbert levelét, melyet a<br />

magyarországi északi román hadsereg fõparancsnokához dr. Valerui<br />

Moldovan Vanefena tábornokhoz címzett, levéltárunk rendezése során találtuk<br />

meg.<br />

A levél szövege az alábbi:<br />

Kisújszállás, 1919. július 7.<br />

Tábornok Úr!<br />

Kisújszállás város, és a vele együtt szintén megszállás alatt levõ szomszédos városok<br />

és községek oly nagy hiányt szenvednek a napi forgalom lebonyolítására alkalmas,<br />

fizetési eszközökben, hogy e városok közönsége ügyleteit lebonyolítani és köztartozásait<br />

befizetni alig képes. Mondhatni, egyedüli fizetési eszköz a 200 Koronás fehérhátú<br />

papírpénz, kisebb értékû fizetési eszköz azonban alig van forgalomban.<br />

Mintegy 8 város és község, melyek együtt cirka 40 millió Korona értékû vagyonnal<br />

rendelkeznek, Kisújszállás központtal egy pénzügyi szövetséget óhajtanak létesíteni,<br />

hogy 15 millió Korona értékû pénztári jegyet bocsássanak ki 100 Koronás és 20<br />

Koronás czímletû pénztári jegyekben, hogy ezennel megfelelõ fizetési eszközöket teremtsenek.<br />

História<br />

A „NagyKunvidéki pénzügyi szövetség” ez címen mûködni óhajtó e szövetség részére<br />

kérjük e jegyek kibocsátását s e szövetség mûködését engedélyezni.<br />

Kiváló tisztelettel<br />

az elõkészítõ bizottság megbízásából:<br />

Cséti Róbert<br />

Herczegh Béla<br />

A július 7-én kelt levélre július 9-én válaszoltak. A román válasz magyar<br />

fordítása így szól:<br />

„A kérésben felhozott indokkal megengedem 15 millió Korona értékig 100 és 20<br />

Koronás pénztárjegyek kibocsátását. A kibocsátási jog Kisújszállás várost a vele szomszédos<br />

és e célra társult városokat illeti meg, akik a kibocsátott jegyekért egész vagyonukkal<br />

és egész adózó képességükkel felelnek…”<br />

Dr. Valerui Moldovan Vanefena<br />

General Guvernator<br />

Hogy a pénzjegykibocsátás megtörtént-e, arról sem írásos, sem tárgyi<br />

bizonyítékunk sincs. Érdekes lenne, ha elõkerülne egy városunkban<br />

kibocsátott pénztári jegy, 90 évvel keletkezése után.<br />

Dr. Ducza Lajos<br />

"Nem az a szegény, akinek kevés a vagyona, hanem az, aki többet kíván."<br />

- Seneca -<br />

"A vagyon mit sem ér, ha nem élünk vele."<br />

- Aiszóposz -<br />

"Nehéz dolog a szegénynek rokont találni."<br />

- Menendrosz -<br />

Morzsák<br />

"Szerencsés az, aki kevés pénzzel boldog, szerencsétlen az,<br />

aki sok pénzzel boldogtalan."<br />

- Démokritosz -<br />

94<br />

95


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

In memoriam 1945.<br />

História<br />

A hadifogoly álma<br />

Hõsök, akik a második világháborút átélték vagy életüket adták a hazáért.<br />

A mai kor embereitõl egyre távolabb látszik az I. és II. világháború borzalma.<br />

Fogy azoknak a száma, akik a háborút átélték, ma már kevesen beszélnek<br />

átélt emlékeikrõl. Kötelességünk azonban hõsi halottainkról tisztelettel és<br />

kegyelettel megemlékezni, hogy az utókor se feledkezzen meg róluk. A hõsök<br />

emléknapját nemcsak mi ünnepeljük: Budapesten és az ország többi<br />

városában is koszorúzással emlékeznek.<br />

A hõsök napján tisztelettel adózunk a világháborúban elesettek emlékének<br />

és a világégést túlélõknek, akik hadifogolyként, elhurcoltként szenvedtek.<br />

Hatvanöt év múltával bebizonyosodott, hogy azoknak is igazuk volt, akik vesztesként<br />

hagyták el a csatateret. Sajnos, ha megnézzük az életkorokat, azt látjuk,<br />

hogy az 1918-1924 évek között született fiatal férfiak hetven százaléka<br />

ártatlanul halt meg a hazáért. Õk voltak az igazi hõsök - fiatal életüket áldozták<br />

fel. Itthon hiába várta a család, a föld és a haza építése. Hatvanöt éve,<br />

hogy hazánk hatalmas veszteséget szenvedett. Fõvárosunkat, hídjainkat teljesen<br />

lebombázták, felrobbantották. Hosszú évek alatt, nehéz és szorgalmas munkával<br />

épültek újjá.<br />

Mindezeket el kell mondani a mai fiatalságnak is, hogy emlékezzenek a<br />

hõsökre és tiszteljék az életben maradottakat. A békére kell törekednünk<br />

mindenáron, mert megtanulhattuk, hogy a viszálykodás, háborúskodás hová<br />

vezet. Emlékezzünk a hatvanöt évvel ezelõtt véget ért háború által okozott<br />

nagy személyi és anyagi károkra, melyek nem tehetõk jóvá. Történelmünk is<br />

azt követeli, hogy szeretetben és békében éljük ezt a kevésre mért életünket.<br />

Ma már az Európai Unió tagországa vagyunk, kötelességünk az egyetemes<br />

béke megõrzése. Szeretnénk egyre több országgal társadalmi, gazdasági együttmûködésre<br />

lépni, hogy minél elõbb gazdagságban erõs országban éljünk.<br />

Hatvanöt év elõtti megpróbáltatásokra, hazánk akkori állapotára emlékezve<br />

írom soraimat, egy romokban hevert ország helyzetére gondolva. Emlékezem<br />

azokra, akiknek neve után 65 éve került az „elesett” szó - a hõsökre,<br />

hõseinkre. Emlékezem azokkal együtt, akik még élünk, de együtt éltük át<br />

életünk legkegyetlenebb szakaszát, a hadifogságba esést, az elhurcolást.<br />

Legyen ez az emlékezés egyben buzdítás, bizakodás, útmutatás a szebb jövõ<br />

felé.<br />

Bana Sándor volt hadifogoly, tart. hadnagy<br />

Õserdõben van a fogoly tanyám,<br />

Hol felkeresett az édesanyám.<br />

Bánatkönny csillogott két szemében<br />

Mint karbunkulus a sötét éjben.<br />

Remegõ karjait felém kitárta<br />

A jöttömet már hiába várta.<br />

Fergeteges, sötét nagy éjszakán<br />

Álmok szárnyán jött el hozzám Anyám.<br />

Szelíden átölelt, sokszor csókolta arcom,<br />

Azt kérdezé, mikor ér már véget harcom.<br />

Mikor látom viszont szép magyar hazám,<br />

Nem jutok haza én többet, édes jó Anyám.<br />

Ne búsulj, gyermekem, az Isten velünk,<br />

Meg lesz alázva egykor ellenünk.<br />

Forgandó a sors, igazságot oszt,<br />

Érdeme szerint sújtja a gonoszt.<br />

Szenvedésednek egyszer vége szakad,<br />

Mint sötét éj után a nap felvirrad.<br />

Látod még boldognak édes jó hazád,<br />

Szívére ölelhet az édes Anyád.<br />

Elszállott az éj, lassan felvirradt,<br />

Bátran szemébe néz szomorú valónak,<br />

Álmából a fogoly felriadt:<br />

Istenem! Hisz az álmok nem hazudnak.<br />

Bana Sándor volt fogoly<br />

96<br />

97


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Magyarország sodródása<br />

a II. világháború felé<br />

Az évszázados magyar külpolitikai gondolkodás alaptézise: "történelmi jogunkat"<br />

érvényesíteni az ezeréves államterülethez, nagyhatalmi segítséggel. 1918-ig<br />

a Habsburg Monarchia fennállása volt a magyar szupremácia (fennhatóság)<br />

biztosításának a feltétele. Trianon után kis országgá zsugorodott Magyarország,<br />

önmagában képtelen volt bármilyen revízióra. A szomszédos országokkal<br />

való megegyezésnek a legcsekélyebb realitása is hiányzott.<br />

Amikor 1938-ban a nemzeti szocialista Német Birodalom - Ausztria bekebelezése<br />

után - hazánk közvetlen szomszédja lett, a magyar politikai vezetõ<br />

réteg nem tudott ellenállni a csábításnak, s felerõsödött az a külpolitikai<br />

törekvés, hogy a hitleri Németország segítségével vissza lehet szerezni az I.<br />

világháború után elvesztett területeket. Sem hazánk, sem a szomszédos<br />

országok vezetõ politikusai - tisztelet a kivételnek - nem ismerték fel a veszélyt,<br />

hogy a nagyratörõ birodalom célkitûzéseinek eszközévé váltak.<br />

1931-ben, tíz évi miniszterelnökség után önként távozott a kormány élérõl<br />

gróf Bethlen István. A gazdasági világválság hazánkban is súlyos helyzetet<br />

idézett elõ. Károlyi Gyula kormányfõ ún. takarékossági programja, s a társadalmi<br />

feszültség megfékezése érdekében bevezetett statárium egyre elviselhetetlenebbé<br />

vált. Werth Henrik, a hadiakadémia parancsnoka katonai<br />

doktrínájában abból indult ki, hogy a háború elkerülhetetlen. 1932-ben<br />

elrendelték az általános védkötelezettséget. Hozzákezdtek a hadsereg<br />

modernizálásához. Gömbös Gyula miniszterelnöksége idején még egyértelmûbbé<br />

vált a Németországhoz és Olaszországhoz való közeledés. Gömbös<br />

1933 júniusában elsõként látogatta meg Hitlert az európai államférfiak<br />

közül.<br />

A führer Ausztria bekebelezése után elhatározta Csehszlovákia feldarabolását.<br />

Már 1937 novemberében jelezte, hogy a Csehszlovákiával szembeni<br />

magyar területi követeléseket jogosnak ismerik el, Magyarország számíthat<br />

Németországra. A közelgõ háborús konfliktussal számolva Darányi Kálmán<br />

miniszterelnök Gyõrben meghirdetett egy nagyobb fegyverkezési programot:<br />

öt esztendõ alatt egymilliárd pengõt fordítottak erre. Hitler 1938 augusztusában<br />

bizalmas megbeszélésre hívta a magyar vezetõket, s Szlovákia elleni<br />

katonai támadás fejében felajánlotta a régi Felsõ-Magyarországot. Horthy<br />

kormányzó és Imrédy Béla miniszterelnök ezt ekkor még nem vállalták. Hitler<br />

ingerülten jegyezte meg: "Annak, aki az asztalhoz akar ülni és enni akar, a<br />

História<br />

fõzésbõl is ki kell vennie a részét." Egyelõre a németek által lakott Szudétavidéket<br />

csatolták a birodalomhoz. Errõl az 1938. szeptember 29-ei müncheni egyezmény<br />

intézkedett. Az egyezmény záradéka javasolta, hogy a magyar és a csehszlovák<br />

kormány egyezzen meg a magyar kisebbséggel kapcsolatos vitás kérdésekben.<br />

A magyar-szlovák tárgyalások 1938. október 9-én kezdõdtek Komáromban.<br />

A két fél nem tudott megegyezni, ezért a döntés egy nagyhatalmi konferenciára<br />

várt. Anglia és Franciaország érdektelenséget mutatott, így német-olasz<br />

döntõbíráskodásra került sor. Az 1938. november 2-án meghozott bécsi döntés<br />

értelmében 11.927 km2-nyi terület került vissza Magyarországhoz 1 millió<br />

60 ezer fõnyi lakossággal. Az Imrédy-kormány ekkor viszonzásul engedélyezte<br />

a német kisebbség náci jellegû szervezetének, a Volksbundnak a megalakítását,<br />

majd bejelentette Magyarország kilépését a Népszövetségbõl, és csatlakozását<br />

az Antikomintern paktumhoz.<br />

Az Imrédyt követõ gróf Teleki Pál miniszterelnök stratégiai szempontból, a<br />

lengyel-magyar közös határ megteremtése érdekében fontosnak tartotta<br />

Kárpátalja visszaszerzését. A németek Csehország megszállásával voltak elfoglalva,<br />

ezt kihasználva a magyar vezetõk német beleegyezés nélkül határozták<br />

el Kárpátalja visszacsatolását. Kisebb harcok árán 1939. március 15. és 18. között<br />

a 12 ezer km 2 -nyi területet visszafoglalták.<br />

98<br />

99


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Teleki Pál is híve volt a revíziónak, de õ az etnikai alapú revízió mellett<br />

foglalt állást. A fenyegetõ háborús készülõdés közepette Teleki a fegyveres<br />

semlegességet hangoztatta: el kell kerülni a háborúban való részvételt, meg<br />

kell õrizni az ország gazdasági és katonai potenciálját, így a háború után<br />

Magyarország rendezõ szerepet tölthet be Közép-Európában. Teleki<br />

külpolitikája nem illeszkedett bele a hitleri elképzelésekbe. Õ az angolszász<br />

hatalmakkal való kapcsolatot is szükségesnek tartotta. Közérdekû levelek<br />

címû írásait illegálisan juttatta el két és félmillió példányban vidékre és<br />

Budapestre. Ezekben fellépett a náci és nyilas mákony ellen. Mivel tartani<br />

lehetett egy váratlan náci fellépéstõl, 1940 márciusában unokaöccse által 5<br />

millió dollárt küldött Amerikába a washingtoni magyar követnek, hogy majd<br />

segítse elõ egy emigráns kormánynak az USA-ba kimentését. 1941-ben Teleki<br />

magához kérette Kosáry Domokost, az akkor még fiatal, tehetséges<br />

történészt, akivel korábban az Eötvös Kollégium kurátoraként ismerkedett<br />

meg. Arra kérte Kosáryt, hogy írja meg Magyarország történetét az amerikai<br />

egyetemisták számára, és keresse fel a miniszterelnök által jól ismert<br />

tudósokat, politikusokat, s adja át a következõ üzenetét: "Mondd meg<br />

mindenkinek, hogy míg élek, Magyarország nem léphet háborúba ennek a gonosztevõ<br />

Hitlernek az oldalán." Majd hozzátette: "Egyébként is leverik, és akkor jön a<br />

muszka."/ ! /<br />

1940. szeptember 27-én Berlinben Németország, Olaszország és Japán<br />

képviselõi megkötötték a háromhatalmi egyezményt, kifejezetten agresszív<br />

"Mondd meg mindenkinek,<br />

hogy míg élek, Magyarország<br />

nem léphet háborúba<br />

ennek a gonosztevõ Hitlernek<br />

az oldalán."<br />

célzattal. Sztójay németországi magyar követ - a<br />

kormány felhatalmazása nélkül - felajánlotta<br />

Magyarország csatlakozását. Megkezdõdött a<br />

versengés Magyarország és Románia között.<br />

Antonescu marsall gyakori vendég volt Hitlernél,<br />

s kijelentette: Románia hajlandó Németország<br />

oldalán harcolni a nyugati nagyhatalmak ellen.<br />

Hitler viszonzásként megnyugtatta Antonescut: a német fegyveres erõ<br />

megvédi Romániát.<br />

Németországnak mindkét országra szüksége volt, miközben azok között<br />

egyre élesedett a viszony. A magyarországi német követ jelentésében<br />

figyelmeztette Berlint, hogy a két ország között olyan feszültség van, hogy itt<br />

a fegyverek maguktól is elsülnek…<br />

Hitler áldását adta a magyar-román határ módosítására, s a két ország<br />

között 1940 augusztusában Turnu-Szeverinben megkezdõdtek a tárgyalások.<br />

A két fél megegyezésére remény sem volt. A magyar politikusok 70 ezer km2-<br />

nyi terület visszaadását követelték, a románok mindent elutasítottak. Így<br />

1940. augusztus 30-án Bécsben német-olasz döntõbíráskodásra került sor. A<br />

História<br />

II. bécsi döntés értelmében Magyarország 43 km 2 területet kapott vissza 2,5<br />

millió lakossal (Székelyföld és Észak-Erdély). Románia a döntést nemzeti<br />

katasztrófának tartotta, de az eredménnyel Magyarország sem volt elégedett.<br />

A bécsi útjáról visszatérõ Teleki rosszul lett, ezért Komáromnál megállították<br />

a vonatot, orvosra és gyógyszerre volt szükség. Csáky külügyminiszter<br />

aláírásával engedélyezte a Volksbund mûködését és a nemzeti szocialista<br />

világnézet terjesztését, ami Telekit aggodalommal töltötte el. Magyarország<br />

1940. november 20-án elsõként csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez.<br />

A magyar csatlakozás után néhány nappal Szlovákia és Románia is aláírta a<br />

csatlakozási jegyzõkönyvet.<br />

1940 decemberében Teleki tett még egy kísérletet arra, hogy ne veszítse el<br />

a nyugat-európai hatalmak jóindulatát. Támogatásukat remélte megõrizni<br />

azzal, hogy december 12-én megkötötték a jugoszláv-magyar megegyezést,<br />

melynek értelmében "a két ország között állandó béke és örök barátság fog honolni".<br />

Hitler mindent elkövetett, hogy Jugoszláviát és Bulgáriát is bevonja a<br />

háromhatalmi katonai szövetségbe. Szerb tisztek puccsa ezt megakadályozta,<br />

Hitler-ellenes megmozdulás, tüntetés kezdõdött Jugoszláviában. Hitler<br />

válasza: "Minden intézkedést megteszek Jugoszlávia katonai széttörésére." Ehhez<br />

Olaszország, Magyarország és Bulgária segítségét is kérte azzal, hogy "a támadást<br />

könyörtelen keménységgel kell végrehajtani." A felszólítást Sztójay berlini követ<br />

hozta Budapestre. Ez súlyos belpolitikai gondot okozott, és Angliából is<br />

figyelmeztetés érkezett: ha Magyarország átengedi a támadó német egységeket,<br />

Anglia megszakítja a diplomáciai kapcsolatot, ha pedig aktívan részt vesz<br />

a támadásban, angol hadüzenettel kell számolnia.<br />

"Majd a békekötésnél egy<br />

széket üresen kell hagyni<br />

Teleki Pálnak"<br />

Teleki az ország számára nem látott kiutat.<br />

Önmaga számára a kiút az öngyilkosság volt.<br />

1941. április 3-a éjjelén fõbe lõtte magát,<br />

hátrahagyva Horthyhoz intézett híres<br />

búcsúlevelét: "A gazemberek oldalára álltunk… Nem<br />

tartottalak vissza. Bûnös vagyok!"<br />

Teleki tragédiájának hírére Churchill így reagált: "Majd a békekötésnél egy széket<br />

üresen kell hagyni Teleki Pálnak". Vagyis Teleki tettével erkölcsi tõkét szerzett<br />

hazájának, amit azonban a gyõztesek a háború utáni osztozkodáskor már rég<br />

elfelejtettek.<br />

Április 11-én a magyar gyorshadtest átlépte a határt, s néhány nap múlva a<br />

Duna vonaláig, a régi magyar határig haladt elõre.<br />

Dr. Kiss Kálmán nyugalmazott tanár<br />

100<br />

101


József Attila<br />

Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Hazám<br />

1<br />

Az éjjel hazafelé mentem,<br />

éreztem, bársony nesz inog,<br />

a szellõzködõ, lágy melegben<br />

tapsikolnak a jázminok,<br />

nagy, álmos dzsungel volt a lelkem<br />

s háltak az uccán. Rám csapott,<br />

amibõl eszméletem, nyelvem<br />

származik s táplálkozni fog,<br />

a közösség, amely e részeg<br />

ölbecsaló anyatermészet<br />

férfitársaként él, komor<br />

munkahelyeken káromkodva,<br />

vagy itt töpreng az éj nagy odva<br />

mélyén: a nemzeti nyomor.<br />

2<br />

Ezernyi fajta népbetegség,<br />

szapora csecsemohalál,<br />

árvaság, korai öregség,<br />

elmebaj, egyke és sivár<br />

bûn, öngyilkosság, lelki restség,<br />

mely, hitetlen, csodára vár,<br />

nem elegendõ, hogy kitessék:<br />

föl kéne szabadulni már!<br />

S a hozzáérto dolgozó<br />

nép gyülekezetében<br />

hányni-vetni meg száz bajunk.<br />

História<br />

Az erõszak bûvöletében<br />

mint bánja sor törvényhozó,<br />

hogy mint pusztul el szép fajunk!<br />

3<br />

A földesúr, akinek sérvig<br />

emeltek tönköt, gabonát,<br />

csákányosokkal puszta tért nyit,<br />

szétveret falut és tanyát.<br />

S a gondra bátor, okos férfit,<br />

ki védte menthetlen honát,<br />

mint állatot terelni értik,<br />

hogy válasszon bölcs honatyát.<br />

Cicáznak a szép csendõrtollak,<br />

mosolyognak és szavatolnak,<br />

megírják, ki lesz a követ,<br />

hisz „nyiltan” dönt, ki ezer éve<br />

magával kötve mint a kéve,<br />

sunyít vagy parancsot követ.<br />

4<br />

Sok urunk nem volt rest, se kába,<br />

birtokát óvni ellenünk<br />

s kitántorgott Amerikába<br />

másfél millió emberünk.<br />

Szíve szorult, rezgett a lába,<br />

acsargó habon tovatûnt,<br />

emlékezõen és okádva,<br />

mint aki borba fojt be bûnt.<br />

Volt, aki úgy vélte, kolomp szól<br />

s társa, ki tudta, ily bolondtól<br />

pénzt eztán se lát a család.<br />

Multunk mind össze van torlódva<br />

s mint szorongó kivándorlókra,<br />

ránk is úgy vár az új világ.<br />

102<br />

103


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

5<br />

A munkásnak nem több a bére,<br />

mint amit maga kicsikart,<br />

levesre telik és kenyérre<br />

s fröccsre, hogy csináljon ricsajt.<br />

Az ország nem kérdi, mivégre<br />

engedik meggyûlni a bajt<br />

s mért nem a munkás védelmére<br />

gyámolítják a gyáripart.<br />

Szövõlány cukros ételekrõl<br />

álmodik, nem tud kartelekrõl.<br />

S ha szombaton kezébe nyomják<br />

a pénzt s a büntetést levonják:<br />

kuncog a krajcár: ennyiért<br />

dolgoztál, nem épp semmiért.<br />

6<br />

História<br />

7<br />

S mégis, magyarnak számkivetve,<br />

lelkem sikoltva megriad -<br />

édes Hazám, fogadj szivedbe,<br />

hadd legyek hûéges fiad!<br />

Totyogjon, aki buksi medve<br />

láncon - nekem ezt nem szabad!<br />

Költõ vagyok - szólj ügyészedre,<br />

ki ne tépje a tollamat!<br />

Adtál földmívest a tengernek,<br />

adj emberséget az embernek.<br />

Adj magyarságot a magyarnak,<br />

hogy mi ne legyünk német gyarmat.<br />

Hadd írjak szépet, jót - nekem<br />

add meg boldogabb énekem!<br />

1937. május<br />

Retteg a szegénytõl a gazdag<br />

s a gazdagtól fél a szegény.<br />

Fortélyos félelem igazgat<br />

minket s nem csalóka remény.<br />

Nem adna jogot a parasztnak,<br />

ki rág a paraszt kenyerén<br />

s a summás sárgul, mint az asztag,<br />

de követelni nem serény.<br />

Ezer esztendõ távolából,<br />

hátán kis batyuval, kilábol<br />

a népségbõl a nép fia.<br />

Hol lehet altiszt, azt kutatja,<br />

holott a sírt, hol nyugszik atyja,<br />

kellene megbotoznia.<br />

104<br />

105


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Így emlékszem…<br />

… amikor Kisújszállást végigpusztította a háború<br />

Életem rögös útja címû önéletírásomban a II. világháború kisújszállási<br />

eseményeirõl 14 éves fiatal szemével nézve az alábbiakat jegyeztem fel.<br />

A háborús események tárgyalása elõtt az elõzményekrõl annyit, hogy<br />

Csehszlovákia német megszállása után 1938-ban a Felvidék magyarok által<br />

lakott részét, 1939-ben pedig Kárpátalját csatolták vissza az anyaországhoz.<br />

1940-ben Észak-Erdély is visszakerült. A következõ évben, 1941-ben<br />

Jugoszlávia szétesése után Bácska - a Duna-Tisza köze -, és Baranya megye déli<br />

része, valamint a Muraköz is visszatért az<br />

anyaországhoz. Majd a németek nyomására<br />

Magyarország is belépett oldalukon a háborúba.<br />

A harcokban részt vevõ II. magyar hadsereg 1942<br />

telén a Donnál megsemmisült. A németeket is<br />

súlyos vereségek érték, és a továbbiakban már<br />

csak védekezõ harcokra voltak képesek - a<br />

szovjetek egyre közelebb kerültek hazánk<br />

"A németeknek ugyanis<br />

csak annyi erejük volt, hogy<br />

bennünket, magyarokat<br />

sakkban tudtak tartani, de<br />

hazánkat már nem voltak<br />

képesek megvédeni."<br />

határához. A németek Horthy kormányzóban nem bíztak a háború<br />

továbbfolytatását illetõen, ezért 1944 tavaszán megszállták Magyarországot,<br />

hogy kikényszerítsék a háborúban való további részvételt. Emiatt az ország<br />

hadszíntérré vált, a harcok végigpusztították. A németeknek ugyanis csak<br />

annyi erejük volt, hogy bennünket, magyarokat sakkban tudtak tartani, de<br />

hazánkat már nem voltak képesek megvédeni.<br />

Édesapám, Ábri Balázs 1944 szeptemberében a rábízott lovas fogattal<br />

bevonult a honvédség egyik szállító egységébe. A kisújszállási Hadkiegészítõ<br />

Parancsnokságot szállították nyugat felé. Egészen 1945 nyaráig, hadifogságba<br />

eséséig ott szolgált. A hadifogságból 1945. október vége felé jött haza -<br />

természetesen lovas fogat nélkül. A romániai foksáni hadifogolytáborból<br />

szerencsére nem vitték õket tovább a Szovjetunióba.<br />

A hatodik elemi osztály elvégzése után, 12 éves koromtól kezdve minden<br />

nyáron dolgoztam valahol az iskolai szünetben. 1944. augusztus végén,<br />

szeptember elején történt. A reggeli fejés után hajtottam kifelé a határba,<br />

Igarióba, a rám bízott két tehenet legeltetni, amikor útközben csatlakozott<br />

hozzám egy fiatalember, olyan 22-24 éves lehetett. Gyalog ment haza<br />

Túrkevibe. Útközben beszélgettünk, bár inkább csak õ beszélt. Elmondta,<br />

hogy Erdélyben a mezõségi harcokban sebesült meg, és miután felépült,<br />

szabadságra megy. Említette azt is, ha az oroszok ilyen ütemben haladnak,<br />

História<br />

októberre ideérnek. Ebben nem is tévedett, mert 1944. október 8-án a front<br />

elérte Kisújszállás városát is. Éppen vasárnap volt. Már napokkal, sõt hetekkel<br />

azelõtt lehetett hallani, egyre közeledõen az ágyúdörgést. Elvonult az<br />

országúton, és a vasúton a szinte egy hónapig tartó, fõképpen Erdélybõl jövõ<br />

menekültáradat. Egyébként a városból is sokan elmenekültek nyugatra a<br />

románok és a szovjetek elõl, akiknek nem volt valami bizalomgerjesztõ hírük.<br />

Fõleg a módosabb és az értelmiségi családok menekültek, akik úgy<br />

gondolták, kívül tudnak kerülni a szovjet hadsereg hatósugarán. Többségük<br />

alaposan tévedett. Majd elvonult a harc, és a frontot tartó hadsereg is. Elõször<br />

a magyarok jöttek két irányból, Túrkeve és Dévaványa felõl Szolnok, mint a<br />

legközelebbi tiszai átkelõhely felé tartva. Jelentõs létszámban érkeztek. Két<br />

napig, pénteken, szombaton, nappal és éjjel is vonultak. Lófogatos<br />

szekereken ültek a katonák, akik többször is kértek tõlünk ivóvizet, mert a<br />

kútról jõve néztük õket. Természetesen csak a nappali vonulást láttam.<br />

A magyarok után szombaton jöttek a németek Dévaványa felõl, és ugyancsak<br />

Szolnok felé tartottak. Csupán szállító lófogatú csapat volt, nem jelentõs<br />

létszámmal. Fél nap alatt el is vonultak. Õk voltak az utóvédek. Szombaton<br />

éjjel pedig nagy zajjal német páncélosok vonultak Túrkeve felé, állítólag kb.<br />

300 db, ami igen soknak tûnik. Véleményem szerint az ellentámadást<br />

végrehajtó összes páncélos nem volt ennyi. Közben pénteken délután egy<br />

román jelzésû repülõgép végzett ún. zavarórepülést. Légiaknát, kis, inkább<br />

repeszhatású bombát dobott le a vonuló magyar csapatokra, de célt<br />

tévesztett, és a katolikus templom mögé esett a fõúttól 50-100 m-re. Egy<br />

lakatlan házat, illetve épületet talált el, ahol csak tyúkok voltak, s azokat<br />

pusztította el. A helyszínt kíváncsiságból néhány óra múlva megnéztem. A<br />

légiakna átütve a tetõt, a padlást, a padlózatba kb. 1,5-2 m átmérõjû, és kb.<br />

egy méter mély gödröt vágott. Késõbb hallottam, hogy a Király utca - jelenleg<br />

Béla király utca - elejénél is volt akkor bombázás, egy másik légiakna egy lovat<br />

ütött agyon. Ott<br />

azonban csak jóval<br />

késõbb jártam, de<br />

bizonyos nyomok<br />

még láthatók voltak.<br />

A repülõgép egyébként<br />

két-két légiaknát<br />

dobott le.<br />

A kisúji határban,<br />

1945-ben (Szepesi<br />

Jenõ gyûjteményébõl)<br />

106<br />

107


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

A légitámadást a zugból néztem végig, s csak akkor hasaltam a kerítés<br />

mellé, amikor meghallottam a nagy csattanást, és a háztetõkön csörögtek a<br />

repeszdarabok, illetve kõdarabok a becsapódás nyomán. A bombák<br />

kidobásakor a repülõgép erre-arra csapódó mozdulatokat végzett. A<br />

bombákat kis méretük miatt nem lehetett látni.<br />

A már említett vasárnapon, 1944. október 8-án nyolc óra tájban kint<br />

ácsorogtunk a zugunk Kossuth utcai torkolatában, amikor három német<br />

páncélos vonult a városközpont felé. Egy nehéz, ún. "párduc" típusú és két<br />

közepes nagyságú. A tornyukban nálunk alig idõsebb legények, úgy 16-20<br />

évesek állottak. Mi pedig nyáriasan öltözve, mezítláb bámultuk õket. A másik<br />

látványosság a járdán motorkerékpározó, elég zilált öltözetû magyar katona<br />

volt, aki feltehetõen futár lehetett, és Túrkeve felé robogott. Egy<br />

„párduc”típusú tankot késõbb a harcok után láttunk a dévaványai vasútvonal<br />

és a 4. sz. fkl. (fõközlekedési) út keresztezésénél kilõve, kiégve. A róla szóló<br />

ismertetõben, amit a Magyar Futár címû katonai újságban olvastam, az állt,<br />

hogy erõs homlokpáncélzata miatt szembõl nem lehet kilõni. Ez fedte is a<br />

valóságot, mert megnézésekor jól láthatóak voltak a lövedéknyomok,<br />

amelyek csak felsértették, de nem tudták átütni a homlokpáncélzatot.<br />

Egyébként tornyának bal oldalán lõtték ki, ami megfelelt a gyalpári erdõben<br />

megbúvó szovjet páncélosok tûzirányának. Elvileg személyzete három fõ lett<br />

volna, de emberhiány miatt csak két fõ volt: a toronyban lévõ és a vezetõ. Az<br />

elõbbi a kilövéskor meghalt, az utóbbi pedig sebesülten, égési sebekkel az<br />

egyik nagykerti ház melléképületébe menekült, ahol késõbb a rátaláló<br />

szovjetek agyonlõtték.<br />

A város védelmét az említett három tank és a Dévaványa felõl, délkeleti<br />

irányból várható támadással szemben a lövész gödörsorból álló elsõ vonal,<br />

illetve utóvédvonal látta el - minden egyéb megerõsítés nélkül. Ez<br />

nyilvánvalóan nem<br />

jelenthetett komoly<br />

védelmet, mégis az<br />

éjszakai órákig<br />

1945-ben a<br />

gimnáziumban katonai<br />

kórházat rendeztek be,<br />

a kép a épület Vásár<br />

utcai bejáratánál<br />

készült (Szepesi Jenõ<br />

gyûjteményébõl)<br />

História<br />

"A légitámadást a zugból<br />

néztem végig, s csak akkor<br />

hasaltam a kerítés mellé,<br />

amikor meghallottam a nagy<br />

csattanást, és a háztetõkön<br />

csörögtek a repeszdarabok,<br />

illetve kõdarabok a becsapódás<br />

nyomán."<br />

meggátolta a Vörös Hadsereg betörését a városba.<br />

Délután még láttuk, amint piros rakétát lõttek<br />

fel a védelmi vonalból. Az I. világháborúban<br />

résztvevõ emberek szerint tüzérségi tüzet kértek.<br />

Nyomban azután nyugati irányból meg is szólalt<br />

egyetlen ágyú, ami valószínûleg egy harckocsi<br />

ágyúja lehetett. A védelmi vonal a Nagykert keleti<br />

széle, majd a Bika-akolon - a városi tenyészállatok<br />

tanyája - át a Lógókert keleti és déli szélén húzódott.<br />

Az elsõ belövések kb. 8 óra tájban történtek,<br />

és a Református templom toronyórájára - amit szét is lõttek -, illetve az itt<br />

feltételezett magas megfigyelõállás ellen irányultak. Azután a városközpontot<br />

lõtték - késõbb már aknavetõvel is. Délután kb. 4 óra körül vettük észre, hogy a<br />

Református templom mögül sûrû fekete füst száll fel.<br />

Amikor a következõ napokban megnéztük, egy szovjet nehéz rohamlöveg<br />

és egy T-34-es tank volt kilõve, kiégve a templom hátsó homlokzatánál, a<br />

mûút mellett szorosan egymás után állva. Valószínûen a 10-20 m-re elõttük<br />

álló transzformátor ház mögül lõhették ki, kézi páncéltörõ, páncélököl<br />

fegyverrel. Ennek egy kezelõje volt, és hatótávolsága alig érte el az 50 métert.<br />

Nem kis bátorság kellett használatához. A németeknek volt még kétszemélyes<br />

hasonló páncéltörõ fegyverük is, 150 m-es hatótávolsággal, de azt ritkábban<br />

használták - valószínû emberhiány miatt. Ezért volt a tankokban is legfeljebb<br />

két fõ, de a kisebbekben - pl. „tigris” - csak egy fõ. A kilõtt szovjet tankok<br />

valószínûleg felderítõk voltak. A várost német utóvéd csapatok védték, akik<br />

éjszaka elvonultak Szolnok felé. Napközben több alkalommal ellenséges<br />

repülõgépek keringtek a város fölött, ezért nem mindig mertünk a<br />

bunkerbõl elõjönni. Ez a bunker minden háznál megépült. Keskeny,<br />

hosszúkás gödör volt kb. 1-1,5 m mély, fával vagy deszkával lefedve, amelyre a<br />

kitermelt földet rárakták. Ennek az alján üldögéltünk. Repeszdarabok és<br />

gyalogsági fegyverek lövedékei ellen védtek. Bejárata nyitott volt. Nagyanyám<br />

az én segítségemmel a házunk elõtt épített ilyen bunkert magának, mert mi<br />

a szemben lakó szomszéd kérésére nagyobbrészt az õ bunkerjukba voltunk.<br />

Nagyanyám pedig azt mondotta, hogy õ semmi esetre sem hagyja el a házát.<br />

Az ekkor lezajlott légi csatára is emlékszem, amit az udvarunkból néztem<br />

végig. A repülõgépek kört formálva repültek vegyesen német és román, s<br />

közben lõtték egymást. Egyébként a repülõgépek nagyon hasonlítottak<br />

egymásra, s csak késõbb tudtam meg, hogy mindegyik „Messersmidt” típusú<br />

vadászgép volt. Az egyik találatot kapott, ami miatt elõször láng, majd füst tört<br />

ki belõle, utána darabokra robbant szét, amelyek égve hullottak lefelé. A<br />

német repülõgépek úgy kerültek a románokhoz, hogy vezérük, Antonescu<br />

108<br />

109


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

"…a szovjet csapatok<br />

vandál gyújtogatást rendeztek<br />

a városközpontban és<br />

környékén. Üzemanyagos<br />

kannákkal jártak házrólházra,<br />

fõleg azokba, ahonnan<br />

a tulajdonosok elmenekültek.<br />

Az egyik szoba közepén<br />

összekotortak némi éghetõ<br />

anyagot, azt lelocsolták<br />

benzinnel vagy gázolajjal és<br />

meggyújtották, majd mentek<br />

tovább."<br />

kért és kapott is Hitlertõl 100 darab fenti típusú harci repülõgépet. A<br />

románok azonban 1944 augusztusában, amikor a szovjet csapatok elérték<br />

határukat, Antonescut meggyilkolták, és átálltak a szovjetek oldalára. A<br />

szovjeteknek a déli frontjukon nem volt számottevõ légierejük, így nagyon jól<br />

jött nekik a románok átállása. Még a front elvonulása után is gyakran láttuk,<br />

hogy alacsonyan repülve mentek bevetésre ezek a gépek. Mi pedig hétfõn<br />

reggel a zug elejénél már a vonuló szovjet csapatokat néztük. Azok is vonultak<br />

2-3 napig.<br />

Sajnos Kisújszálláson a harcok a németek elvonulásával<br />

nem értek véget. Akkor még nem tudtuk,<br />

hogy csak ezután fog következni a java.<br />

Majdnem elfelejtettem megemlíteni, hogy<br />

közvetlenül a front odaérkezése elõtt egy felelõtlen<br />

magyar katonatiszt a nagyobb, úgy 16-18 év<br />

körüli levente fiúkat - már akiket elért - összehívta,<br />

és a levente otthonban található fegyvereket<br />

- kispuskákat, amelyekkel a lövészetet tanultuk<br />

és gyakoroltuk - szétosztotta közöttük azzal,<br />

hogy a bevonuló szovjeteket támadják meg. Az<br />

egyik fiútól tudtuk meg a dolgot, aki a kapott<br />

kispuskát az utcán az árok vonalába levõ átereszbe<br />

dugta be. Valószínû, hogy a többiek is hasonlóan<br />

cselekedtek, mert a bevonuló szovjeteket senki sem támadta meg. Nem<br />

úgy, mint Karcagon, ahol a felfegyverzett leventék a bevonuló szovjetekre<br />

rálõttek, s egyik parancsnokukat meg is ölték. A szovjetek elfogták a<br />

lövöldözõket, kb. 10-20 fõt, és a város mellett fekvõ lógerbe (cséplés utáni<br />

szalmát tároló terület, szérûskert) kisérték, és ott agyonlõtték õket.<br />

A németek október 14-én Nagyivánból kiindulva harckocsikkal és<br />

páncélozott gépjármûvekkel támadást indítottak déli irányba, s másnap már<br />

Kisújszállás városát is elfoglalták. A szovjetek keleti és nyugati irányba tértek<br />

ki a támadás elõl. Egyébként nem voltak jelentõs megszállóerõik a városban.<br />

A németek déli irányból is támadtak azokkal a harckocsikkal, amelyek a front<br />

elõtt vonultak Túrkeve felé. Valószínûleg Kisújszálláson kellett volna<br />

egyesülniük, hogy teljesen el tudják vágni a szovjetek utánpótlási vonalát. Ez<br />

azonban nem sikerült, mert az erõs szovjet ellenállás miatt Túrkevénél<br />

megakadtak. A várost ugyan elfoglalták, de tovább már nem jutottak. Kisújszállást<br />

3-4 napig a kezükben tartották. Zugunk, zsákutcánk meghosszabbításában,<br />

a Nagy Imre utcán leállt egy német tank és néhány katona. A tank a<br />

városból keleti irányban, a gyalpári erdõben meghúzódott szovjeteket lõtte<br />

egész idõ alatt. A szovjetek október 15-16-án indítottak ellentámadást. Elõ-<br />

História<br />

õrseik benyomultak a városba is. Hozzánk egészen közel, a zug torkolatával<br />

szemben a Rézmûves utca északra esõ sarkánál, a Balogh-féle porta sarkában<br />

volt egy géppuskájuk beásva, amely állandóan lõtt. A városon kívülrõl pedig<br />

aknavetõvel lõtték a tüzelõ német tank környékét, így bennünket is. Ekkor a<br />

szomszéd bunkerjától, amibe mi is tartózkodtunk, kb. 15-20 m-re csapódott<br />

be két aknalövedék, amelynek repeszdarabjai a nyári konyhánk hátsó falát<br />

érték. Szerencsénkre a többi távolabb csapódott be. A harcok utolsó napja<br />

elõtti éjszakát a zug elejénél lakó gazdálkodó házának pincéjében töltöttük,<br />

eleget téve meghívásuknak. Itt még jobban hallatszott a Kossuth utcai harc<br />

zaja, mert a pince egyik ablaka arra nyílt, és mi is közelebb voltunk hozzá.<br />

Éjszaka egy igen éles kiáltást hallottunk, mert mondanom sem kell, hogy<br />

nem sokat aludtunk. Késõbb derült ki, hogy egy megölt szovjet katona utolsó<br />

kiáltása volt, akinek a puskája a Kossuth Lajos utca és a zug sarkán álló ház<br />

melléképületének falához volt támasztva, õ pedig vértócsába feküdt a földön,<br />

s rajta magyar katonaköpönyeg volt. Késõbb, akik eltemették az említett ház<br />

udvarában, azt mondták, hogy a torkát vágták el.<br />

A harcok során 16-án a református templom tornyát mint kiváló<br />

megfigyelõhelyet vették célba a szovjetek - ezúttal gyújtólövedékkel. Az elsõ<br />

lövésük még nem a tornyot találta el, hanem a gimnáziumot. Annak második<br />

emeletét és a tetõszerkezetét fel is gyújtja. Ekkor égett ki a díszterem melletti<br />

értékes iratokat tartalmazó könyvtár. Véletlenül láttam a következõ lövést,<br />

amikor a nyugati irányból jövõ, lángoló gyújtólövedék a tornyot eltalálta, és<br />

azt lángra lobbantotta. Az égõ torony tetõszerkezete késõbb a templomra<br />

zuhant. Így a templom tetõszerkezete is meggyulladt, és teljesen leégett.<br />

Sajnos nemcsak a templom égett le, hanem nagyjából a városközpont<br />

egyharmada is.<br />

Középületek, köztük<br />

iskolák, magánházak<br />

egyaránt. Ilyen arányú<br />

pusztítás az angolszász<br />

bombatámadásokon<br />

kívül az egész<br />

Tiszántúlon nem volt.<br />

A német ellentámadás<br />

A Református templom<br />

1945-ben (Szepesi Jenõ<br />

gyûjteményébõl)<br />

110<br />

111


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

visszaverése után a szovjet csapatok vandál gyújtogatást rendeztek a<br />

városközpontban és környékén. Üzemanyagos kannákkal jártak házról-házra,<br />

fõleg azokba, ahonnan a tulajdonosok elmenekültek. Az egyik szoba közepén<br />

összekotortak némi éghetõ anyagot, azt lelocsolták<br />

benzinnel vagy gázolajjal és meggyújtották, majd<br />

mentek tovább. Néhány épület annak köszönhette<br />

megmaradását, hogy az otthon levõ szomszédok<br />

figyelték az eseményeket, és a gyújtogató távozása<br />

után sietve eloltották a tüzet. Ilyen nyomokat én is<br />

láttam néhány nap múlva, amikor már kimerészkedhettünk<br />

az utcára. A szemben lakó szomszédunk<br />

melletti fogorvos házát is felgyújtották, de a szomszéd<br />

felnõtteknek sikerült a tüzet megfékezni, így<br />

"A gyújtogatás a késõ<br />

délutáni órákban kezdõdött,<br />

így estére a városközpont<br />

és környéke már<br />

égett. Szörnyû, soha el<br />

nem felejthetõ látvány<br />

volt az egész éjjel lángoló<br />

városközpont."<br />

csak az épület Kossuth utca felé esõ fele égett le. A gyújtogatás a késõ délutáni<br />

órákban kezdõdött, így estére a városközpont és környéke már égett.<br />

Szörnyû, soha el nem felejthetõ látvány volt az egész éjjel lángoló városközpont.<br />

Többek között leégett az óvoda, a központi leányiskola, a Petõfi<br />

utcai iskola, a polgári leányiskola földszintje, a városháza díszterme a fölötte<br />

levõ tetõszerkezettel együtt. Leégett a Kossuth Lajos utca elején levõ üzletházsor<br />

is. Egyébként Szabó Pál egyik könyvében megemlíti, hogy a szovjet<br />

csapatok a német ellentámadások hatására valósággal megvadultak. A következõkben<br />

elmondottakra azonban nemigen volt magyarázat.<br />

Jóval a harcok után, november végén, december elején a zugunk egyik<br />

sarkán álló Mohácsi-féle házat (a lakói nyugatra menekültek) felgyújtották, és<br />

amíg égett, fegyveres katonával õriztették, nehogy valaki megpróbálja eloltani.<br />

A tüzet mi, gyerekek is megnéztük.<br />

A harcok megszûnése utáni napokban 3-4 tagú szovjet katonákból álló<br />

járõrök kutatták át több alkalommal is a környezõ házakat - mindenütt német<br />

katonát keresve a zug sarkánál megölt szovjet katona miatt. Pedig az is elképzelhetõ,<br />

hogy saját katonatársai ölték meg, mivel magyar katonai köpeny<br />

volt rajta. Amikor nálunk jártak, a padlásra is kíváncsiak voltak, s a létrán<br />

engem küldtek elõre golyófogónak. Õk utánam jöttek kibiztosított, tüzelésre<br />

kész puskával. A padláson alaposan körülnéztek, még a teknõben levõ árpát<br />

is megkotorták, hogy nincs-e benne fegyver. A harcok után néhány nappal a<br />

szovjet katonák egyszerre csak ünneplésben törtek ki, s azt kiabálták „vojna<br />

kaput”, azaz vége van a háborúnak. Csak késõbb tudtuk meg, hogy Horthy<br />

Miklós magyar kormányzó fegyverszünetének hírét tudatták velük ekkor.<br />

Az egyik szomszéd elbeszélése szerint a harcok végén elfogtak egy német<br />

katonát, akit agyonlõttek, s utána lábánál fogva felakasztottak, s tüzet<br />

gyújtottak alá. A szökevény katonákat pedig akár német, akár magyar volt, ha<br />

História<br />

kezükbe került, minden további nélkül agyonlõtték. Tehát õk hajtották végre<br />

a szökött katona parancsnoka helyett a szökevénynek kijáró halálos ítéletet.<br />

Így végezte a Déli temetõtõl Túrkeve irányába esõ egyháztanyán, a<br />

református egyház földbirtokán meghúzódó magyar katona, valamint az a<br />

német katona is, aki tankját a tanyától keleti irányban haladó elég mély<br />

csatornába belevezette, és ott felrobbantotta, s ugyancsak az említett tanyán<br />

próbált menedéket találni. Abban a bizonyos mély árokban volt még egy<br />

másik, hasonlóan közepes nagyságú német tank is, melynek vezetõje az<br />

egyháztanyától nyugatra, kb. egy kilométer távolságra esõ Mészáros-féle,<br />

ugyancsak többlakásos tanyán talált menedéket. Neki szerencséje volt, mert<br />

szlovén vagy horvát származású lévén tudott beszélni az oroszokkal, s így<br />

megmenekült. Szerencséjében közrejátszott az is, hogy az ott lakó egyik<br />

család német származású lévén beszélt németül, s így könnyebben tudott<br />

környezetébe beilleszkedni. Késõbb, decemberben feljelentés alapján a<br />

szovjet katonai parancsnokságról két lovas katona ment a helyszínre, és az<br />

illetõt a nyergükhöz kötött hosszú kötélen vezették be a parancsnokságra. Ott<br />

a kihallgatása során - valószínûen átállási szándékának hangsúlyozásával -<br />

annyira megnyerte a parancsnok bizalmát, hogy meglevõ, tizedesi<br />

rendfokozatának meghagyásával felvette a szovjet hadsereg soraiba. Ezek<br />

után õ parancsolt korábbi elfogóinak is. A fentiek azt bizonyították, hogy a<br />

német hadsereg már igencsak belefáradt az öt éve tartó háborúba, és<br />

igyekezett mielõbb befejezni. Pedig tisztában voltak kockázatosságával -<br />

miként a magyarok is. Édesapám is említette, hogy gondolt a szökésre, de<br />

ismerve annak kockázatát, inkább a hadifogságot választotta. Neki lett igaza,<br />

mert épségben hazaérkezett.<br />

Az említett két tankot, valamint a temetõ és a város közötti kilõtt szovjet<br />

tankot is alaposan átvizsgáltuk. A várostól kb. egy kilométerre, a Kenderes<br />

felé vezetõ 4 sz. út mellett is volt egy kilõtt szovjet<br />

tank. A németek részérõl az említett tankokon<br />

kívül a Nagykert déli oldalánál elõl egy, és a csordajárás<br />

felé esõ végénél is egy páncél gépjármû<br />

volt kilõve (az elöl lévõ ki is égett). Ez a páncélos<br />

úgy nézett ki, mint egy kis teherautó, de csak elöl<br />

volt gumi-kereke, utána pedig hernyótalppal rendelkezett.<br />

Hátsó részén pedig merev (nem forgatható)<br />

páncél tornyából hátrafelé irányulóan négy<br />

"Az egyik szomszéd<br />

elbeszélése szerint a harcok<br />

végén elfogtak egy német<br />

katonát, akit agyonlõttek, s<br />

utána lábánál fogva<br />

felakasztottak, s tüzet<br />

gyújtottak alá."<br />

darab gépágyú volt beépítve, ami igen nagy tûzerõt biztosított neki. Ezeken<br />

kívül még a Lógókert északi oldalánál is volt egy hasonló páncél gépjármû<br />

kilõve és kiégve. Valószínû, hogy a gyalpári erdõben megbúvó szovjeteket<br />

támadták.<br />

112<br />

113


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

A harcok elmúltával a lakosság szinte egy emberként tódult az utcákra,<br />

hogy végre kiszabadulhatott saját kis óvóhelyérõl, s lássa mi történt a<br />

városban. A szovjet katonák az elsõ harcok végeztével törték fel egymás után<br />

a különbözõ üzleteket. A késõbbiekben pedig - a másodszori harcok után -,<br />

amikor beszállásoltak a lakosok házaiba, jórészük a nõkkel szemben<br />

erõszakoskodott. Érdekes volt számomra, hogy az elmenekültek üres házaiba<br />

- már amelyik megmaradt - nem szállásoltak katonákat. Novemberben vagy<br />

decemberben a nálam egy évvel fiatalabb szomszéd fiú elbeszélése szerint,<br />

amikor a városban járkált, elfogták a szovjet katonák, és azt mondták neki<br />

„málinki robot-”ra kell mennie. Felrakták egy teherautóra, ahol már több<br />

hasonló korú gyerek volt. Õ hamar ráeszmélt, hogy innen amilyen gyorsan<br />

csak lehet, el kell tûnnie. Amikor az autó egy éles kanyarban lassított,<br />

leugrott róla, s ahogy csak tudott, futott hazafelé. Így menekült meg az<br />

elhurcolástól. Nincs tudomásom arról, hogy valaki egyáltalán vissza tudott-e<br />

jönni errõl a „málinki robot”-ról?<br />

Az 1944-es évrõl még annyit, hogy az idõjárás is kegyes volt a harcoló<br />

katonákhoz és a menekült több ezer polgárhoz: 1945. január 1-jéig<br />

szokatlanul enyhe idõ volt, hideg vagy fagy nem fordult elõ. Az elsõ fagyot az<br />

új esztendõ hozta. Az esztendõ elsõ fele a háborús idõszak befejezõdését<br />

jelentette. 1945. május 9-én a német fegyverszünettel véget ért a hat éve tartó<br />

II. világháború.<br />

A II. világháború áldozatainak emlékére Kisújszálláson is készült szép<br />

emlékmû. Ezen a fronton elesett, illetve a hadifogságban elhalálozott magyar<br />

katonák mellett a város polgári áldozatai is szerepelnek, valamint a város<br />

körüli harcokban elesett német és szovjet katonák. Az emlékmûvet Györfi<br />

Sándor karcagi és Gyõrfi Lajos püspökladányi szobrászmûvészek készítették,<br />

méltón emlékezve a harcok áldozataira.<br />

Ábri Balázs<br />

História<br />

Széchenyi István,<br />

a legnagyobb magyar<br />

"Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent,<br />

és munkálkodhass a jövõn."<br />

A XIX. század Magyarország történelmének<br />

egyik legfontosabb idõszaka, hiszen<br />

ekkor alakult át a feudális társadalom<br />

polgári társadalommá. A reformkorban a<br />

reformok elkötelezettjei, a liberális ellenzékiek<br />

próbálták a reform-országgyûléseken<br />

programjaikat keresztülvinni. A reformkor<br />

kezdete 1830-ra tehetõ, hiszen ekkor hoztak<br />

döntést az országgyûlésben a regnicolaris<br />

deputatio-k (rendszeres bizottságok)<br />

létrehozásáról, amelyek a reformok elõkészítésére<br />

jöttek létre. A reformkor egyik<br />

legkiemelkedõbb alakja gróf Széchenyi<br />

István, aki bár nem tartozott a liberális reformellenzék<br />

soraiba, elképzeléseivel, írói<br />

munkásságával szintén a reformok ügyét<br />

segítette elõ.<br />

Gróf Széchenyi István 1791. szeptember 21-én született Bécsben. Édesapja<br />

gróf Széchényi Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum alapítója, édesanyja<br />

Festetich Julianna. Apja mélyen vallásos, konzervatív felfogású ember volt. Az<br />

ifjú Széchenyi több nyelven is beszélt: olaszul, franciául és angolul. Családi<br />

körben németül és magyarul beszéltek, bár magyar nyelvismerete nem volt<br />

tökéletes.<br />

1809-ben részt vett az insurrectio-n (nemesi felkelés Napóleon ellen),<br />

fõhadnagy lett egy huszárezredben. Az 1809. június 14-i gyõri csatában is<br />

kitûnt bátorságával. A lipcsei csatában is részt vett, futárszolgálatot látott el az<br />

osztrákok és a porosz tábornagy, valamint a svéd trónörökös között. Ekkor<br />

szerzett elsõ osztályú kapitányi rangot, szolgálatai elismeréséül.<br />

Ezután Európa több országában is járt: Franciaországban, Olaszországban,<br />

Angliában és Görögországban. Mindenhol tanulmányozta a kultúrát, a mûvészetet<br />

és az intézményrendszert. Tapasztalta a külföldi és a magyarországi<br />

állapotok közötti különbségeket, melyek arra inspirálták, hogy hazánkban is<br />

114<br />

115


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

"…felajánlom egy évi<br />

egész jövedelmemet, mely<br />

60.000 forintból áll, s az a<br />

felállítandó magyar tudós<br />

társaság alapjához csatoltassék."<br />

meghonosítani igyekezzen a külföldön látottakat. Wesselényi Miklóssal jó<br />

barátságot kötött. Wesselényi magyarul tanította, és lebeszélte Széchenyit<br />

emigrálási szándékáról. 1822-ben újabb külföldi tanulmányútra indult<br />

Wesselényi társaságában, amelyen fõleg a lótenyésztést tanulmányozták.<br />

Franciaországban a XIV. Lajos által építtetett csatorna felkeltette benne a<br />

Duna és Tisza szabályozásának gondolatát.<br />

1825-ben Pozsonyban összeült az országgyûlés, ahol felmerült a Magyar<br />

Tudományos Akadémia megalapításának szükségessége. Így Széchenyi<br />

felajánlotta egy évi jövedelmét: „Én szavazattal nem bírok, én nem vagyok országnagy,<br />

de földbirtokos. Ha egy intézet álland fel a magyar nyelv kifejlesztésére, mely<br />

polgártársaim nevelését is elõsegíti, úgy felajánlom egy évi egész jövedelmemet, mely<br />

60.000 forintból áll, s az a felállítandó magyar tudós társaság alapjához csatoltassék.”<br />

Az alapítást 1827-ben törvénybe is iktatták. Az 1825-ös országgyûlés kérdéseirõl<br />

alkotott nézeteivel kivívta Metternich<br />

kancellár rosszallását. Katonai karrierje megtorpant,<br />

mert úgy nyilatkozott, hogy az Osztrák Császárság<br />

elbukik, ha nem születnek reformok.<br />

Széchenyi azonban ragaszkodott kialakult nézeteihez.<br />

1826-ban lemondott katonai rangjáról,<br />

hogy véleményét szabadon képviselhesse. 1827-<br />

ben megalapította a Nemzeti Kaszinót a gazdasági,<br />

politikai és társadalmi kérdések megvitatására. Számtalan tagot nyert<br />

meg az egyesületnek - köztük Metternichet is.<br />

1828-ban megjelent röpiratában - a Lovakrul - a lótenyésztés fontosságáról<br />

és a hazai lótenyésztés elmaradottságáról értekezett. Véleménye szerint a<br />

magyar lovak a világ bármely táján megállnák helyüket. Nevéhez fûzõdik a<br />

lóverseny meghonosítása is.<br />

1830-ban jelent meg Hitel címû mûve. A könyv megírásának oka, hogy<br />

1828-ban 10.000 Ft értékû kölcsönt igényelt az Arnstein és Eskeles Banktól,<br />

amelyet elutasítottak. Õ az elutasítást megköszönte, mondván, hogy ez felnyitotta<br />

a szemét, és ihletet adott a könyv megírásához. A kötetben a magyar<br />

mezõgazdaság és kereskedelem fejlesztésének kérdéseivel foglalkozott. Kitért<br />

a rossz közlekedés, a termelés hiányosságaira, a nemzeti bank, a mûvelõdés,<br />

a törvények és a politika kérdéseire is. Ekkor még konkrétan nem írt az õsiség<br />

eltörlésérõl és a jobbágyfelszabadításról, de eléggé érthetõen körülírja azt. A<br />

Hitel zárómondata Széchenyi egyik legismertebb idézete: „Sokan azt gondolják:<br />

Magyarország - volt; én azt szeretném hinni - lesz!" Ez a mû nagyon megosztotta<br />

a nemzetet, többen kritikával illetik: Dessewffy József gróf könyvet is<br />

írt "A hitel czimü munka taglalatja" címmel. Mások egyenesen „parasztlázítónak"<br />

nevezik.<br />

História<br />

Hitel címû mûvének védelmére adja ki Világ címû munkáját, melyben a<br />

Hitelben leírtakat önti új formába, valamint azt, hogy Magyarország fejlõdése<br />

szempontjából létfontosságúnak látja Buda és Pest egyesítését. 1830-ban saját<br />

hajóján elindult, hogy a Duna folyásáról és szabályozásának lehetõségeirõl<br />

saját maga gyõzõdhessen meg. Errõl az útról tudósította József fõherceg<br />

nádort, aki 1833-ban megbízta a Duna hajózhatóvá tételével. Ettõl kezdve<br />

mint királyi biztos, tíz éven át vezette a munkálatokat. Közben (1833. szeptember<br />

3.) egy gõzhajóval, amely a Tiszán az elsõ volt, Szegedre is elhajózott,<br />

ahol nagy lelkesedéssel fogadták. A gõzhajózás ügye állandóan foglalkoztatta.<br />

Felkarolta a Duna-gõzhajózási Társulat<br />

ügyét, majd a balatoni gõzhajózást is.<br />

1833-ban adta ki két nagy mûvének - a<br />

Hitelnek és a Világnak - kiegészítését, a<br />

Stádiumot, melyben reformterveit 12<br />

pontba foglalva fejtette ki. 1834-ben kezdte<br />

írni Hunnia címû mûvét, melyben a<br />

magyar hivatalos nyelvvé tétele mellett<br />

érvelt. A mûvet kéziratban hagyta, csak halála<br />

után jelent meg. 1836-ben magánéletében<br />

kedvezõ fordulat állt be: feleségül<br />

vette Seilern Crescence osztrák grófnõt.<br />

Széchenyi állandó aggodalommal és ellenérzéssel<br />

figyelte Kossuth Lajos politikai<br />

szemléletét, aki a Pesti Hírlapban publikált.<br />

Ellenérzésének az volt az oka, hogy<br />

bár mindketten reformokra törekedtek,<br />

mégis más utat képviseltek: Széchenyi a királytól várta a reformok<br />

megvalósulását. Mivel Kossuth politikájának irányát veszélyesnek ítélte,<br />

megírta Kelet népe címû mûvét, melyben megjósolta ennek a politikai<br />

iránynak a következményét: a forradalmat. Személyeskedéstõl sem mentes<br />

"Sokan azt gondolják:<br />

Magyarország - volt; én azt<br />

szeretném hinni - lesz!"<br />

mûvére Kossuth válaszul megírta Felelet címû<br />

mûvét, amelyben tömören és közérthetõen<br />

cáfolta Széchenyi megállapításait, és tartózkodott<br />

a személyeskedéstõl, bár a késõbbi publicisztikai<br />

vitáik során õ is egyre élesebb hangnemben bírálta<br />

Széchenyit. Érvelésével egyre inkább Széchenyi ellen fordította a közhangulatot.<br />

A gazdaság és állattenyésztés kérdését továbbra is szívügyének tekintve<br />

Széchenyi 1830-ban megalakította az Állattenyésztõ Társaságot, melyet 1835-<br />

ben kibõvített, és elnevezte Magyar Országos Gazdasági Egyesületnek. Foglal-<br />

116<br />

117


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

koztatta a szedertermesztés és a selyem elõállítás kérdése is. 1840-ben írt is<br />

egy mûvet A selyemrül címmel.<br />

Már 1828-ban elkezdett foglalkozni a Lánchíd kérdésével, melynek tervét<br />

1832-ben Pest is elfogadta. 1842-ben tették le a Lánchíd alapkövét. A Duna<br />

szabályozása után pedig a Tisza szabályozásának kérdésével foglalkozott.<br />

1845-ben közlekedésügyi miniszterré nevezték ki - ekkor azonnal nekifogott<br />

a munkálatoknak.<br />

1847-ben Politikai programtöredékek címmel kiadott röpiratában ismét<br />

bírálta Kossuth politikáját. A forradalom kitörése után, az elsõ felelõs magyar<br />

kormány megalakulása után - Batthyány Lajos kérésére mégis elvállalta a<br />

közlekedésügyi és közmunka tárcát. 1848 áprilisától szeptember elejéig állt a<br />

tárca élén. Naplójában arról írt, hogy most írta alá halálos ítéletét, fel fogják<br />

akasztani, ráadásul Kossuthtal együtt; csak azt fogja kérni, hogy legalább<br />

egymásnak háttal fordítva akasszák fel.<br />

Kossuth politikáját egyre fenyegetõbbnek látta, de hiába szólalt fel ellene.<br />

Az általa helyesnek tartott politikai irányvonal oly mértékben tért el a valós<br />

politikai helyzettõl, hogy Széchenyit folytonos önmarcangolásra, a haza<br />

sorsán való tépelõdésre késztette, mely lassan felõrölte idegeit. Döblingbe -<br />

gyógyintézetbe - került, ahol hosszú éveket töltött. Betegsége lassan javult,<br />

levelezett, újból politikával kezdett foglalkozni, és írói munkásságához is<br />

visszatért.<br />

1857-ben megjelent egy névtelenül kiadott mû, a Rückblick (melyet az<br />

akkori közvélemény Bach miniszternek tulajdonított). Ez a mû - mely a Bachrendszert<br />

igyekszik igazolni - indította Széchenyit Ein Blick címû mûve megírására<br />

(1859), melyben támadja és kigúnyolja Bach személyét és politikáját<br />

egyaránt. Ez a mû jelentõs szerepet játszott a Bach-rendszer megbukásában,<br />

de hozzájárult Széchenyi tragikus halálához is. 1860-ban a bécsi rendõrség<br />

házkutatást tartott nála, és elkobozta iratait. 1860. április 8-ra virradó reggel<br />

halt meg. Valószínûsítik, hogy a rendõrség bánásmódja oly mértékben megzavarta<br />

és megfélemlítette, hogy öngyilkosságot követett el. Halála azonban<br />

vitatott, egyes vélekedések szerint gyilkosság áldozata lett. Valójában<br />

Széchenyi halála nem állt a bécsi udvar érdekében, hiszen igen kellemetlen<br />

helyzetbe sodorta: a temetésen tízezer ember vett részt, a gyászmisén nyolcvanezren<br />

jelentek meg - így halála valóságos nemzeti tömegtüntetéssé vált.<br />

Széchenyi egész életét a köz szolgálatának szentelte, és hû maradt ahhoz a<br />

gondolathoz, melyet még gyermekként édesapjának írt egy levelében: „édes<br />

Hazámnak boldogságát, amennyire tõlem kitelhet, elõre mozdítsam.” Méltán<br />

nevezte õt Kossuth - és az utókor egyaránt - a legnagyobb magyarnak.<br />

Szidey István<br />

História<br />

Kisúji diákok régi története<br />

mai újságban<br />

Lassan a 83. születésnapom közeledik, így egyre ritkábban mozdulok ki<br />

otthonról. Mivel megvan az a nagy ajándékom, hogy szemüveg nélkül olvasok,<br />

ezzel töltöm az idõt. A lelkészi diplomám mellett a könyvtárosit is megszereztem<br />

- közel háromezer kötetnyi dedikált könyvem van. Ezek mellett a<br />

családom és barátaim jóvoltából ma is sok könyvet, újságot kapok. Inkább<br />

ezekbõl olvasok, a rádiót és televíziót mellõzöm.<br />

Július elején így vettem a kezembe a Szabad Föld címû hetilapot. Falusi<br />

lelkész lévén járattam én is, mint az ott lakó emberek. Egy alkalommal Gulács<br />

községben fékezett egy autó, és Ari Kálmán szállt ki belõle, akivel elemibe<br />

együtt jártunk Kisújszálláson. Õ a Szabad Föld munkatársa lett, és riportot<br />

készített azon a környéken. Így felújítva a régi barátságot, sûrû vendég lett<br />

nálunk. Azóta is figyelemmel kísérem ezt az újságot. Mivel van idõm bõven,<br />

végigolvasom minden cikkét.<br />

Így került elém 2009. július 3-án, az újság 37. oldalán egy írás: „Forró nyár a<br />

munkatáborban". Szerzõje Szántó István (Pély) volt. Végigolvasva fedeztem fel,<br />

hogy ez a Békés megyei Nagykamaráson született és Gyulán, a Római Katolikus<br />

Gimnáziumban tanuló diák kortársam, 1944 nyarán a szolnoki repülõtérépítésnél<br />

az én osztálytársaimmal együtt dolgozott három hónapig. Azzal<br />

fejezi be az írását, hogy keresi azokat, akik esetleg élnek és olvassák ezt a<br />

cikket, hogy felvegye velük a kapcsolatot.<br />

1944 tavaszán, mivel közeledett a front Magyarországhoz, az állandó légiriadó<br />

miatt lehetetlenné vált a tanítás, és az iskolákat katonai kórházaknak<br />

vették igénybe, március utolsó napjaiban be is fejezték az iskolai évet. Kezdetben<br />

örültünk mi, diákok ennek, és az akkor hetedikesek irigyeltük a nyolcadikosokat<br />

a „hadi érettségiért", és még reménykedtünk is, hogy mi is hasonlót<br />

szerezhetünk. Nem sok idõ múlva azonban ide is jöttek a behívók a nyári<br />

munkaszolgálatra. Sokan mentek innen is a szolnoki repülõtér nagyobbítására.<br />

Én a béna lábam miatt alkalmatlan voltam a fizikai munkára, ezért a<br />

helyi városházára irányítottak, és a közellátási jegyeket osztottuk havonta a<br />

város lakóinak. Hétvégéken azonban találkoztunk a szolnoki osztálytársakkal,<br />

akik az 50 km-re lévõ munkahelyre kerékpárral mentek, 18 évesen még szombaton<br />

este munka után hazajöttek, és hétfõ hajnalban munkakezdésre visszamentek.<br />

Vasárnap a templomból kijövet beszámoltak a velük történtekrõl.<br />

Ebben nem volt szó a háborúról, inkább kalandos nyaralásnak tüntették fel a<br />

118<br />

119


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

munkaszolgálatot. Az amerikai repülõk „menetrendszerûen" jöttek délelõttönként,<br />

és ilyenkor a kukoricásba, fák alá húzódva kártyázással töltötték az idõt.<br />

Ha sokáig volt riadó, akkor nem dolgoztak aznap.<br />

Elõbb egy karcagi tornatanár volt a tábor parancsnoka,<br />

majd a kisúji Szõke Balázs tanár lett.<br />

Az ellátást elfogadták úgy, amint adták, és napi<br />

egy pengõ volt a fizetés. A Rákóczifalván túl lévõ<br />

Gorove major dohánypajtáiban volt a szállásuk. A<br />

legnagyobb élmény a földbirtokos lányának a<br />

megjelenése volt, aki minden délelõtt hintóval<br />

hajtott végig a pajták mellett, és kesztyûs kezével<br />

integetett a sorfalat álló diákoknak. Voltak olyan<br />

munkatáborosok is a közelükben, akik politikai<br />

okokból dolgoztak ott, de velük nem lehetett beszélgetni.<br />

"Az idõsödõ ember a rohanó,<br />

modern világban kevés<br />

örömöt kap. Egy levél,<br />

egy telefon segítségével azonban<br />

meg lehet szerezni. Az<br />

öröm akkor igazán az, ha<br />

megoszthatjuk valakivel, a<br />

bánat, gyász is könnyebb,<br />

ha elpanaszolhatjuk."<br />

Az újságcikkben Szántó István is hasonlóakat örökít meg. A legdöbbenetesebb<br />

esemény neki 1944. augusztus 20-a volt. Az ünnep miatt munkaszünet<br />

volt, és a rákóczifalvai templomba mentek misére. Alig kezdõdött meg a<br />

szertartás, amikor megszólaltak a szirénák és félreverték a harangokat. A<br />

templomból egy közeli kiserdõben lévõ lövészárkokba mentek. Innen jól<br />

lehetett látni a repeszbombát szóró gépeket és a légi csatát. A falu szélére és<br />

a munkahelyre hulltak a bombák. A szolnoki légitüzérség tûz alá vette a<br />

támadókat, és egy gépet eltaláltak. A lángoló gépbõl katapultáltak a pilóták,<br />

a gép égve zuhant le. Amikor csend lett, és indultak másnap a munkába,<br />

akkor látták, hogy a talicskák és a lapátnyelek szilánkká forgácsolódtak. Ettõl<br />

kezdve komolyabban vették a diákok a légiriadót, és az óvóhelyekre mentek.<br />

A nagy célpontok a szolnoki és a szajoli vasútállomások és a Tisza-hidak<br />

voltak.<br />

Szeptember vége felé egy este váratlanul bezárták a munkatábort. Szántó<br />

István és iskolatársai nem várták meg a reggelt, kocsit fogadtak és a martfûi<br />

vasútállomásra vitették magukat. A kisúji diákok is kerékpárra ültek és<br />

hazajöttek. A három hónap nehéz próbái összekovácsolták ezt a társaságot,<br />

de nem gondolták, hogy néhány nap múlva másik irányba, a háború és a<br />

fogság poklába indulnak el. Azt azonban itt is és más esetben is sokszor<br />

hallottam, hogy a diákévek és a katonaidõ próbatételei életre szólóan összekovácsolták<br />

az embereket, és életük végéig kapcsolatban maradtak.<br />

Többször is elolvastam a Szabad Föld cikkét. Mivel a volt osztálytársak<br />

közül csak Minya Lászlóval élünk Kisújon, felhívtam és telefonon beszámoltam<br />

az írásról. Õ részt vett ebben, és emlékezett rá annyi év után is. Így levelet<br />

írtam Szántó Istvánnak Pélyre. Õ telefonon azzal válaszolt, örömöt okoztam<br />

neki. Másnap el is jött hozzánk és Minya Lászlóval hármasban hosszan<br />

História<br />

beszéltünk a régi eseményekrõl, mintha tegnap lett volna. Telefonon<br />

bekapcsoltuk itthonról Demeter Kálmán tanár urat is, õ is ott volt. Elõkerült<br />

egy Franciaországban élõ volt diák, Tobák Géza címe és a Lapis Mihályé is.<br />

Szántó István gyógyszerész lett és nyugdíjasként Pélyen él. Köszöntük neki a<br />

közremûködést, e váratlan ajándékot. Tobak Gézának én írtam levelet, postafordultával<br />

jött a válasza, és írt Szántó Istvánnak is. Az õ életét is regényben<br />

lehetne megírni, és azt a csodát, hogy idõs korára lett festõ, és nyugdíját<br />

festményei eladásából egészíti ki. Lapis Mihály építészmérnök is kapcsolatot<br />

teremtett Szántó Istvánnal. Sajnos már sokan elmentek közülünk a minden<br />

élõknek útján, és így e csekély eredménynek is örülünk nagyon.<br />

Sokat gondolkodtam, hogy írjak-e errõl. Mivel volt már egy ilyen, szintén a<br />

Szabad Föld újságból merített kapcsolatfelvételem nem régen, megírtam. Ez<br />

dr. Kiss Kálmán tanár úrral kapcsolatos, akit ebben az újságban, egy 1942-ben<br />

készült fotón ismertem fel és hoztam össze egy régi, a Partiumban élõ, egykor<br />

debreceni diáktársával egészen a személyes találkozásig. Az idõsödõ ember a<br />

rohanó, modern világban kevés örömöt kap. Egy levél, egy telefon segítségével<br />

azonban meg lehet szerezni. Az öröm akkor igazán az, ha megoszthatjuk<br />

valakivel, a bánat, gyász is könnyebb, ha elpanaszolhatjuk. 65 éve<br />

történt háborús történetrõl írtam, örömöt remélve a békében olvasóknak.<br />

„A legszebb emlékmûved embertársaid szívében áll.”<br />

- Albert Schweitzer -<br />

Morzsák<br />

Vitális Sándor<br />

ny. ref. lelkész<br />

„A kéznek is kell tudni emlékezni. A soha meg nem érintett kezek melegére,<br />

a meg nem érintett homlokok, a lázból gyógyulók homlokának meleg hûvösére.<br />

Egyáltalán, az embernek kézzel, lábbal - gyomrával és tüdejével is - emlékeznie kell,<br />

mert semmije sincs, csak az, amit ily módon megõriz.<br />

Miért, hogy a felejtéshez van nagyobb tehetségünk? ”<br />

- Ancsel Éva -<br />

120<br />

121


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

A holokausztra emlékezve<br />

A Kisújszállási Városvédõ és -Szépítõ Egyesület szervezésében 2009. július<br />

12-én délután a világégés áldozatairól a Pallagi Gyula téren lévõ holokauszt<br />

emlékfalnál, illetve a zsidó temetõben megemlékezést tartottak. A programon<br />

részt vettek többek között a szolnoki, karcagi izraelita hitközség, a helyi<br />

önkormányzat, az egyesület és a városi civil szervezetek képviselõi. A megemlékezést<br />

dr. Ducza Lajos alpolgármester, az egyesület tiszteletbeli elnöke<br />

tartotta. Felidézte a város zsidó lakossága és hitközsége történéseinek legfontosabb<br />

eseményeit 1853-tól kezdõdõen az 1944. június 18-i deportálásig,<br />

majd a háború befejezését követõ évekig bezárólag. Az emlékezés helyszínein<br />

Deutsch László fõrabbi és Szilágyi Gábor fõkántor imája és éneke az ártatlanul<br />

elhurcoltakért, az áldozatokért szólt.<br />

Az emlékezés új és régi emléktáblák avatásával, újraavatásával folytatódott.<br />

Az 1964-ben eladott, majd lebontott zsinagóga helyén épült volt Sztár Áruház<br />

falán Illéssy Ádám nagykunkapitány és Tatár Zoltán egyesületi elnök leplezte<br />

le azt az új emléktáblát, amelyen a következõ felirat olvasható: „Itt állt városunk<br />

egyik legszebb épülete, a kisújszállási zsidóság zsinagógája 1904-tõl 1964-ig”<br />

(Városvédõ és -Szépítõ Egyesület 2009). Az a két eredeti márványtábla, mely<br />

egykoron a zsinagóga elõcsarnokában volt és az épület tervezésében, létre-<br />

História<br />

hozásában közremûködõk neveit tartalmazza, a téren lévõ emlékhely belsõ<br />

falára lett felhelyezve. A harmadik, a Városháza pincéjében megtalált, sok-sok<br />

darabra tört I. világháborús izraelita emlékmû márvány tábláját a zsidó temetõben<br />

kialakított új emlékhelyen újraavatták. Leleplezését Rózsa Endre<br />

országgyûlési képviselõ és Demeter Jánosné települési képviselõ végezte. Az<br />

emlékhely és táblák elkészítése, a régiek eredeti állapotukban történõ helyreállítása<br />

Oláh László mûköves mester és munkatársai szakmai hozzáértését<br />

dicsérik. Az emlékhelyet, táblákat a város nevében dr. Ducza Lajos alpolgármester<br />

vette át. A résztvevõk elhelyezték az emlékezés koszorúit, virágokat,<br />

kavicsokat az emlékhelyen.<br />

A kisúji városvédõk folytatják a zsidó temetõ kegyeleti parkká történõ alakítását<br />

s annak gondozását.<br />

Ari Géza<br />

122<br />

123


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Somogyi László írásaiból<br />

1.<br />

Weisz Antal kántor bácsi<br />

Zarándokúton jártam. Nem Lourdes-ban, nem is Máriaremetén. Utam<br />

Auschwitzba vezetett, ahol Mengele és gyilkos társai milliókat küldtek a<br />

gázkamrába. Megálltam a rámpán, ahol a szelekció történt. Képek százai<br />

elevenedtek fel elõttem, családtagjaim, barátaim, játszópajtásaim, akiknek ez<br />

volt az utolsó elõtti stáció a zsidók Golgotáján, közvetlenül a végsõ stáció - a<br />

gázkamra - elõtt. Felvillant elõttem Weisz Antal kántor bácsi képe, akinek<br />

utolsó perceit még 1945-ben mesélte el nekem valaki, aki véletlenül túlélte a<br />

haláltábort. Felvillant elõttem Krisztus képe a Golgotán a kereszttel: ha Õ<br />

1944 áprilisában véletlenül Kisújszálláson élt volna, Õt is megbélyegezte<br />

volna az a sárga csillag, amelynek felvarrására az 1920/1944. sz. törvény kötelezte<br />

a magyar zsidókat 6 éves kortól. Ennek a csillagnak 10x10 cm kanárisárga<br />

anyagból kellett készülnie. Baloldalt, jól láthatóan kellett hordanunk.<br />

Szülõvárosomnak, a Nagyalföld közepén fekvõ Kisújszállásnak ebben az<br />

idõben kb. 17000 lakosa volt, ebbõl talán 200 zsidó vallású magyar. A XX.<br />

század elején még majdnem 500 zsidó élt itt, de mivel a heti piac szombaton<br />

volt, a szombattartó zsidó kereskedõk elhagyták a várost. 1929 óta már rabbi<br />

sem volt itt, a kicsiny hitközség lelki irányítása Weisz Antal kántorra maradt.<br />

A nevét nem nagyon mondták, vagy úgy emlegették, hogy „a zsidó kántor”<br />

(hiszen volt református kántorunk is), vagy egyszerûen így fordultak hozzá:<br />

„kántor bácsi”. A zsinagóga mögött, a Mózes (ma Ostrom) utcában még ma<br />

is áll a ház, ahol a kántor bácsi és családja - felesége, lánya és fia - lakott. A<br />

süketnéma, béna fiú, Sanyika, akinek valódi életkorát senki sem ismerte, egy<br />

tolószékban töltötte napjait. Ha közeledtünk hozzá, mosolygott, mindenkit<br />

megismert. Fõleg édesapja foglalkozott vele, apa és fia nagyon kötõdtek<br />

egymáshoz. Weisz Antal volt hát a mi kántorunk, elõimádkozónk a zsinagógában,<br />

õ volt a sakter, és ugyancsak õ készítette fel a zsidó fiúkat a Bar-Micvára<br />

(konfirmáció, 13 éves korban). Õ vezette a hívek életét születésüktõl egészen<br />

halálukig. Kántor bácsinak gyönyörû hangja volt. Apám, aki nem volt vallásos<br />

ember, mindig azt mondta, hogy amikor a kántorunk a Kol Nidrét (az<br />

Engesztelõnap bevezetõ imáját) énekli, mintha magával a Jóistennel<br />

beszélgetne. Úgy éreztük, mintha a dallam egyenesen az égbõl szállott volna<br />

alá, a kántor lelke mintha egyszerre lett volna az égben és itt lent velünk.<br />

1944 áprilisát írtuk. Ekkor kezdtük hordani a sárga csillagot. A budapesti<br />

Zsidótanács még jótanácsokkal is ellátott bennünket, hogy miként kerüljük<br />

História<br />

el a zaklatásokat: vigyázzunk, nehogy valamilyen módon eltakarjuk a csillagot<br />

könyvvel, táskával vagy - horribile dictu - a balkézben tartott cigarettával.<br />

Néhány nappal azután, hogy fel kellett varrnunk a csillagot, beköltöztettek<br />

bennünket a Mózes utcai gettóba. Mindannyiunkat, öregeket, gyerekeket és<br />

asszonyokat. A 18 és 50 év közötti férfiakat már évekkel korábban elhurcolták<br />

munkaszolgálatba, a keleti frontra, ahol aknaszedésre és veszélyes kényszermunkára<br />

használták fel õket. Aki ott nem fagyott meg, nem pusztult el éhen<br />

vagy végelgyengülésben, azzal végeztek a magyar keretlegények válogatott<br />

kínzásai.<br />

De térjünk vissza kántor bácsi történetéhez. Június elején átszállítottak<br />

bennünket Szolnokra, a körzeti központi gettóba. Az SS-ek és magyar õreink<br />

már itt kezdtek hozzászoktatni minket jövendõ életünkhöz. Itt került sor az<br />

elsõ szelekcióra is: két csoportra osztottak bennünket - hogy miért, nem<br />

tudtuk meg - és két különbözõ vonatszerelvényre tettek fel. Az egyik, amelybe<br />

szüleimmel együtt magam is kerültem, Ausztria felé vette útját. A másik,<br />

amelyben kántor bácsi volt a családjával, Auschwitz felé indult. Errõl azonban<br />

már csak a szabadulás után szereztünk tudomást.<br />

Egy túlélõ mondta el, hogy amikor megérkeztek Auschwitzba, ahol újra<br />

szelektálták õket az ott szokásos forgatókönyv szerint (alkalmas még munkára<br />

vagy sem), a tolókocsiban ülõ Sanyika az alkalmatlanok azonnali halálra ítélt<br />

oszlopába került, a kántor bácsi pedig a másikba, a még munkára foghatókéba.<br />

A fiú kétségbeesetten nézte apját, aki ekkor kilépett az oszlopból, és elkezdte<br />

tolni a tehetetlen gyermek tolószékét. Elindult beszélgetni a Jóistennel.<br />

Azóta, valahányszor felcsendül az Engesztelõnapi ima, mindig a mi<br />

kántor bácsinkra gondolok és mindazoknak a vele együtt meggyilkoltaknak a<br />

tragikus sorsára, akiknek nem volt más bûnük, mint hogy ... zsidónak születtek.<br />

Kedves Bátyám! Sanyikám!<br />

2.<br />

Levél eltûnt testvéremhez<br />

Biztosan csodálkozol, hogy mi ütött öcsédbe? Miért ír ez nekem? Õszintén<br />

szólva igazad van, hiszen idestova hetvenhét éves leszek, és ez az elsõ alkalom,<br />

hogy tollat ragadok. A levelezés, emlékszel ugye, mindig Anyus dolga volt.<br />

Mindig így fejezte be: „Jolán, Pista, gyerekek.”<br />

Jolán, Pista, gyerekek… Már csak én vagyok itt. Már csak én tudom, mi<br />

történt velünk. Az egykori gyerekbõl lassan illene már felnõtté válni, és irni<br />

néhány sort.<br />

124<br />

125


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

De miért is írok? (Miért is sírok?) Közeleg a november 22-e, az a dátum,<br />

mely mindkettõnk életében határkõ. Mindketten ezen a napon hagytuk el<br />

szép magyar hazánkat. Én ötven éve jöttem el nyugat felé, saját akaratomból,<br />

remélve, hogy annyi megpróbáltatás után („balszerencse, s oly sok viszály után”)<br />

élvezhetek egy kis szabadságot, emberibb életet, s talán egy kis jólétet is.<br />

Te, Sanyikám, nem saját akaratodból mentél el, téged, munkaszolgálatos<br />

bajtársaiddal együtt, marhavagonba zárva vittek el Püspökladányból 1942.<br />

november 22-én. Odautaztunk Magdával, csomagokat vittünk, próbáltunk<br />

neked valami útravalót adni, de a keretlegények - akik között pedig volt még<br />

kisújszállási szomszéd is - a közeletekbe se engedtek, nehogy bármit odaadhassunk<br />

nektek.<br />

Vonultatok az állomás felé, rendezett sorokban, katonásan, bár nem volt<br />

rajtatok egyenruha, csak katonasapka, civil ruhában meneteltetek. A magyar<br />

állam csak sárga karszalagot és sapkát tudott nyújtani nektek. Elõtte egyszer<br />

még mondtad is: „abban kellene kivonulni, amit az államtól kapunk”. Amikor<br />

elvittek, már két éve „védted a hazát”, mint munkaszolgálatos, és arról volt szó,<br />

hogy most már leszerelnek benneteket. Ehelyett kivittek benneteket a frontra<br />

lövészárkot ásni, aknát szedni. Azt mondtad, úgy látszik, mi még a választottak<br />

között is kiválasztottak vagyunk. Nem tudom, mi történt veled 1942. november<br />

22. és 1943. január közepe között, hiszen ezt te élted át, te érezted a<br />

bõrödön. Rettenetes hírek keringtek arról, mit mûvelnek a keretlegények a<br />

munkaszolgálatosokkal Ukrajnában. Két tábori levelezõlap jött tõled néhány<br />

sorral, és valaki - kisújszállási volt és katonatiszt - még látott is, és azt mondta,<br />

hogy jól néztél ki. A következõ hír már a Vöröskereszttõl érkezett: „Értesítjük,<br />

hogy fiuk, Sándor január közepén eltûnt.” Anyusék kerestek mindenütt, ha akár<br />

a legkisebb remény is felcsillant valahol, azonnal rohantak, írtak. Azóta<br />

semmi, csak ez a szó: ELTÛNT. Anyus haláláig várt, reménykedett,<br />

imádkozott. Nem akarok elébe vágni az eseményeknek, de én a deportálás<br />

után nem akartam vissza(haza)jönni. De Anyus azt mondta : haza kell menni,<br />

mert ha Sanyi visszajön, nem talál meg bennünket.<br />

Szóval, Sanyikám! Fogtad magad és eltûntél. Nem öltek meg, dehogy! Csak<br />

kedved szottyant eltûnni és ELTÛNTÉL.<br />

Azóta is várunk, most már csak én egyedül várlak. (Vagy te vársz engem?)<br />

Vagy eszedbe jutott a latin mondás, amit a gimiben tanultunk: „Extra Hungariam<br />

non est vita”? És inkább eltûntél, minthogy máshol élj?<br />

Gondolataim kalandoznak a múltban, nem tudom, mit irjak még meg.<br />

Nincsenek pontos értesüléseim arról a „túl” világról, ahol te vagy. Mit tudsz<br />

te ott errõl a mi ideiglenes világunkról? Követed-e pontosan az eseményeket?<br />

Tudod-e, mi történik velünk, velem?<br />

História<br />

Hát elmesélem, úgy nagyjából, azt a néhány évet, amely a két november 22-<br />

e között eltelt. Ja, errõl jut eszembe: volt a könyvtáradban egy könyv,<br />

Csermely Gyula regénye Ami a két Miatyánk között van. Ez is eltûnt, mint<br />

könyvtárad legnagyobb része (és mint te magad), pedig mennyi szép könyved<br />

volt! Mindent megvettél a Platz könyvesboltban, ami akkor megjelent.<br />

Ezekbõl a könyvekbõl szerettem meg az olvasást. A könyvek nagy részét<br />

elhordták. Néhányat ugyan még megtaláltunk az udvaron sáros fényképek<br />

között, amikor a deportálásból visszajöttünk. Ahogy mesélték, orosz katonai<br />

teherautók állomásoztak az udvarunkon, és amikor a nagy sár miatt nem<br />

tudtak elindulni, kihordták a könyveket a kerekek alá, hogy a kultúra segítse<br />

a technikát. Na, ez már ‘44 telén volt. Még úgy is intézkedhetett a sors, hogy<br />

éppen ezek a katonák indultak minket felszabadítani. De most egy kicsit<br />

elõreszaladtam.<br />

Visszatérek ‘42-re. Október 19-én, 70 éves korában meghalt nagyanya. A<br />

temetésre emlékszem, de nem tudom, te ott voltál-e. Kaptál-e eltávozást?<br />

Utána volt az én barmicvóm. A kántor bácsi készített fel, mint mindenkit.<br />

Nagyon szép fogadalmat tettem az eljövendõ életet illetõleg (nem tudom,<br />

mennyit és hogyan tartottam be ebbõl a fogadalomból).<br />

A kántor bácsi történetét már egyszer megírtam: hogyan végezte be életét<br />

fiával, Sanyikával, azaz hogyan végezték ki õket. Nem tudom, olvastad-e.<br />

Hogyan követitek ti ott az itteni eseményeket?<br />

Emlékszel, hogy nem vettek fel a gimnáziumba? Akkoriban egy osztályba<br />

csak egy zsidót vettek fel. Féltek, hogy megfertõzzük a becsületes magyar<br />

gyerekeket. Beírattak magántanulónak Törökszentmiklósra a polgári iskolába,<br />

oda csak vizsgázni jártam. A háború után tettem csak különbözeti<br />

vizsgát, és folytattam tanulmányaimat a gimnáziumban.<br />

Nem akarom túl hosszúra nyújtani levelemet. Hát csak úgy schlagwortokban<br />

folytatom. Anyus a kis „Rachel” imakönyvébe minden fontos dátumot felírt,<br />

onnan másolom ki neked, hogy mi történt velünk, úgy, ahogyan õ beleírta:<br />

"Drága Sanyikám elment Püspökladányból 1942. november 22-én, mint muszos,<br />

eltûnt Krasznojenél, 1943. januárban.<br />

1944. IV. 5-én sárga csillag felvarrása.<br />

1944. jún. 18. indulás Kisújszállásról Szolnokra.<br />

Június 25-én vagonírozás Szolnokon.<br />

27-én érkezés Strasshofba.<br />

30-án este érkezés Lobauba.<br />

1944. október 7-én az elsõ nagy bombázás Lobauban.<br />

1945. március 1-én teherautóval Reyersdorfba.<br />

1945. IV. 5-én sárga csillag eldugása.<br />

126<br />

127


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

1945. IV. 11-én Reyersdorfból indulás.<br />

IV. 13. pénteken érkezés Pozsonyba gyalog.<br />

Pozsony 2 hét.<br />

Indulás IV. 27-én.<br />

Érkezés Pestre IV. 29-én.<br />

Érkezés haza 1945. V. 1. délben Kisújszállásra."<br />

Látod, Sanyikám, Anyus néhány sorban összefoglalta a család, a kisújszállási<br />

és a magyar zsidóság deportálását. Biztosan tudod: 1945. május 15. és<br />

július 15. között 437 ezer magyar zsidót hurcoltak el Auschwitzba. Minket a<br />

szolnoki gettóban kétfelé választottak. A mi vonatunk Strasshofba ment, a<br />

másik Auschwitzba. Velünk a németeknek terveik voltak. Talán el akartak<br />

cserélni bennünket teherautókra, de a fenének sem kellettünk. Hát igy,<br />

tévedésbõl, túléltük.<br />

Nem akarlak untatni ilyen régi dolgokkal. Ti, "ELTÛNTEK", láttátok-e<br />

ezeket a borzalmakat? Bizony, ez már olyan jó 60 éves történet. Mondd,<br />

mennyi 60 év az örökkévalóságban?<br />

Itt áll az imakönyv elsõ oldalán a család öt gyermekének neve. Anyus így<br />

jegyezte be:<br />

"Elluska 1917. október 10.+ 1918. X. 22" (spanyolnátha)<br />

"Sanyi 1919. júl. 7. + 1943. I. ? (1943. jan.)"<br />

"Magda 1922, júl. 15. él h. I." (Magda azóta meghalt)<br />

"Laci 1929. dec. 22. él h. I."<br />

"Öcsike 1931. júl. 8 + 1932. VIII. 8." (vérhas)<br />

Apus meghalt 1953. márciusában, Anyus 1974. áprilisában. Együtt vannak<br />

eltemetve a Kozma utcai zsidó temetõben. A sírkövön rajta van a te neved is:<br />

"Mártírhalált halt fiuk, Sándor". Szegény Anyus! Milyen borzasztó lehetett<br />

neki három gyereket elveszíteni! Mindig volt valami szomorúság az<br />

arckifejezésében…<br />

Kedves Bátyám! Ezen az oldalon már csak én vagyok egyedül a listából. Egy<br />

's máson én is keresztülmentem, többször belekaristoltak a lelkivilágomba.<br />

(Volt egy Aszódi Pista nevû kollégám, õ használta ezt a kifejezést.)<br />

Ott tartottunk, hogy 1945. május 1-jén "haza" érkeztünk. A piactéren volt<br />

a nagy ünnepély. Emlékszem, teletorokból énekeltem az Internacionálét:<br />

"Semmik vagyunk, s minden leszünk." Mint mondottam volt, letettem a különbözeti<br />

vizsgát, és gimnáziumba jártam Kisújszálláson. 1949 õszén felvettek a pesti<br />

bölcsészkarra. Borzasztóan büszke voltam (borzasztó büszke bölcsész - alliteráció).<br />

Képzeld el, öcséd négy szemeszteren át kiváló hallgató volt!<br />

História<br />

1951 decemberében, az ötödik szemeszter közben, származásom miatt<br />

kizártak az ország összes egyetemérõl. Ezúttal nem zsidóként, hanem "kulákként",<br />

"osztályidegenként". Segédmunkás lettem, majd átképzõs, aztán 1956.<br />

október 23-ig géplakatosként dolgoztam. Közben történt, hogy valaki<br />

megjegyzést tett a nevemre: "Nem igazi magyar név ez a Singer!" Hát ekkor lett<br />

belõlem Somogyi - jó magyar ember akartam lenni, magyarosítottam. Majd<br />

jött a forradalom, és én elhagytam "édes hazánkat". Nem úgy, mint te, nem<br />

marhavagonban, keretlegények között: Én "a szabadságot választottam" (ubi<br />

bene ibi patria?).<br />

2003 novemberében meghalt Magda. Nála találtam néhány Anyustól maradt<br />

családi dolgot. Köztük egy 1938-as naptárt, az elsõ oldalon ott a te aláírásod:<br />

Singer Sándor. A második oldalon a kézikönyv tulajdonosának neve:<br />

Singer Sándor. Címe: Kisújszállás Széchenyi u. 67. Telefonszáma: 80. Alatta<br />

pedig ez áll: "Ha ez a könyvecske elvész, úgy kérem a megtalálót, hogy a fenti címre<br />

küldje vissza."<br />

Arra sajnos nincs utasítás, mit kell tenni, ha a tulajdonos tûnik el. Aztán<br />

van egy furcsa levél is. Nagyapa írta neked (1942. augusztus 16-i dátummal),<br />

de sohasem küldte el. Képzeld el, az esküvõi meghívójuk (1893. jan. 23.)<br />

hátuljára írta! Az áll benne, hogy vasárnap reggel van és nincs otthon más<br />

papír, ezért írja erre a meghívóra. Vigasztal téged: "Ennél már csak jobb<br />

lehet! Te fiatal vagy. Elõtted az ÉLET"! Igen, az ÉLET, amely neked még kb.<br />

150 napig tartott, s az is tele volt szenvedéssel. Nagyapa élt még egy évet.<br />

Érdekes, azt hiszem, engem mindenki vidám, vicces embernek tart, de<br />

amikor írni kezdek, mindig valami szomorú lesz belõle. Amikor a múlt zsilipjei<br />

kinyílnak, onnan mindig az emlékáradat könnyei zúdulnak rám. Látod,<br />

Sanyikám, Anyus listáján tehát az egész családból én vagyok az utolsó túlélõ.<br />

Ti, a többiek - "Jolán, Pista, gyerekek" - egy más világban (másvilágban?) vagytok,<br />

éltek. Ami benneteket ebben a világban éltet, az az emlékezés.<br />

Én sokat gondolok rátok. Nemcsak akkor, amikor a halottakért imádkozunk,<br />

ti itt éltek velem a mindennapjaimban, az álmaimban. Életem részesei<br />

vagytok. Most zárom soraimat. Legközelebb megírom, mi történt velem<br />

1956. november 22-e óta.<br />

Genf, 2006. november 21.<br />

Öcséd: Laci<br />

128<br />

129


Radnóti Miklós<br />

Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Razglednica 4.<br />

Mellézuhantam, átfordult a teste<br />

s feszes volt már, mint húr, ha pattan.<br />

Tarkólövés. - Így végzed hát te is, -<br />

súgtam magamnak, - csak feküdj nyugodtan.<br />

Halált virágzik most a türelem. -<br />

Der springt noch auf, - hangzott fölöttem.<br />

Sárral kevert vér száradt fülemen.<br />

Szentkirályszabadja, 1944. október 31.<br />

Ez történt 2009-ben<br />

„Vagy találunk ott utat, vagy<br />

építünk egyet”<br />

- 2009-ben történt -<br />

A gazdasági világválság, melynek egyik legmélyebb esztendejeként jegyzik<br />

a 2009. évet, egy ókori hadvezér, Hannibál szavait juttatta eszembe: "Vagy<br />

találunk ott utat, vagy építünk egyet" - mondta a krónikák szerint. Valahogy így<br />

gondolkodtunk mi is a gazdasági válságnak ezen esztendejében. Ami fontos,<br />

és ami e hadvezér gondolatában is jelen volt: továbbmenni, nem feladni, nem<br />

visszalépni - megkeresni vagy "megépíteni" a továbbvivõ utat. Ennek szellemében<br />

dolgozott önkormányzatunk. Nemcsak visszafogtuk életünk kiadásait<br />

a "járt úton", hanem építettük is városunkat, mind anyagi, mind pedig szellemi<br />

javakban.<br />

Ezért nálunk eseményekben és eredményekben gazdag évként kerül bele<br />

városunk krónikájába 2009. A jelen önkormányzati választási ciklus harmadik<br />

éve ez, amikor a legtöbb olyan eredmény született, amelyeket a korábbi években<br />

elõkészítettünk, elsõsorban pályázati munkával. Azon terveknek, melyeket<br />

az önkormányzat gazdasági programjában megfogalmazott, jelentõs része<br />

megvalósult. Emellett közösségi, kulturális életünk is színes volt, elsõsorban a<br />

Kunok I. Világtalálkozójának bõséges programja miatt.<br />

A 2009-es esztendõ eredményeirõl néhány fontos területet kiválasztva<br />

számolok be kalendáriumunkban a kedves Olvasónak.<br />

A biztonságos pénzügyi háttér: tervezhetõ jövõ<br />

Radnóti utolsó verse, melyet 1946-ban, a zsidó munkaszolgálatosokat magába záró<br />

abdai tömegsír feltárásakor találtak meg a halott költõ kabátjának zsebében… (Szerk.)<br />

Önkormányzatunknak alapfeladata, hogy a városban az alapszolgáltatásokat<br />

biztosítsa, azaz "mûködjön" a város. A gyerekek óvodába, iskolába járhassanak,<br />

legyen egészségügyi és szociális ellátás, rendben elszállítsák a szemetet,<br />

legyen tiszta ivóvizünk, intézhessük hivatalos ügyeinket és így tovább.<br />

A nyugodt, biztonságos mûködés körültekintõ és szigorú költségvetés<br />

készítését igényelte. Tervünket, hogy maradéktalanul eleget tegyünk a kötelezõ<br />

és önként vállalt feladatainknak, és úgy finanszírozzuk intézményeinket,<br />

hogy év közben ne kerüljön sor költségvetésük módosítására, sikerült teljesítenünk.<br />

A város költségvetését 8,1 milliárdos fõösszeggel fogadta el önkormányzatunk.<br />

Az állami normatív támogatások csökkenése miatt önkormányzatunk<br />

73,1 millió Ft-tal kapott kevesebbet az elõzõ évinél; összességében a<br />

normatív támogatások a mûködési kiadásoknak csupán az 56%-ára adtak<br />

130<br />

131


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

fedezetet. A költségvetés elfogadását alapos elõkészítõ munka elõzte meg, az<br />

intézmények és a Polgármesteri Hivatal költségvetését is többször átdolgoztuk,<br />

hogy a mûködés hiányát minél alacsonyabbra le tudjuk szorítani. A<br />

központi támogatások, a saját bevételek csökkenése és a mûködési kiadások<br />

növekedése miatt a költségvetés hiánya közel 138 millió forint volt. A tárgyév<br />

mûködési hiányának összege az önkormányzat megfontolt gazdálkodásának<br />

és hiánycsökkentõ intézkedéseknek köszönhetõen, az elõzõ évek költségvetésében<br />

megjelenõ összeghez képest jelentõsen csökkent (a 2007. évinek például<br />

a 34 %-ára!).<br />

A fejlesztési feladatok, beruházások önerejét a 2008-ban kibocsátott kötvényforrás<br />

biztosította. Ebbõl 2009-ben, november 30-ig 238 millió forint<br />

kamatbevételhez jutottunk. A kötvényforrásból és kamataiból az önkormányzat<br />

eddig 445 millió Ft-ot használt fel, melynek jelentõs része a fejlesztések<br />

önerejét szolgálta (293,4 millió Ft - 66%), más része a gazdálkodás finanszírozását<br />

(60,1 millió Ft - 13 %), valamint ebbõl fedeztük a banknak a tõke<br />

után fizetendõ kamatot és jutalékot (91,8 millió Ft - 21 %).<br />

Környezetvédelem, vízkezelés: egészséges életteret<br />

A környezetvédelem egyre nagyobb probléma, amire figyelnünk kell. Elõsegítettük<br />

a hulladék szelektív gyûjtésének bevezetését, és a kistérségi összefogásban<br />

sikeresen pályáztunk két hulladéklerakó telepünk rekultivációjára<br />

is.<br />

Korszerûsítettük intézményeinkben a világítási (66 millió Ft) és a fûtési<br />

(279,6 millió Ft) rendszert is, az elõbbi 2008-ban, az utóbbi tavaly fejezõdött<br />

be - ezektõl nemcsak egészségesebb, de takarékosabb energiafelhasználást is<br />

várunk.<br />

2009 telétõl már új módszerrel fûtjük városunk több intézményi épületét:<br />

az Illéssy Sándor Szakközép- és Szakiskola épületét és tornatermét, valamint<br />

a Móricz Zsigmond Gimnázium, Közgazdasági Szakközépiskola és Kollégium<br />

fõépületét, tornacsarnokát, kollégiumait. A hõt abból az ún. B110-es kútból<br />

feltörõ gázból nyerjük, amely kút termálvizét pedig a strandfürdõ kapja. Az<br />

önkormányzat még 2007-ben kötött szerzõdést egy szolgáltatóval, amely<br />

elvégezte a gáz hasznosításához szükséges fejlesztéseket.<br />

A város szennyvízrendszerének kiépítése és az ivóvízminõség-javító<br />

program lezárulta után a belvízelvezetés problémájának megoldásán dolgozunk.<br />

A város déli és északi részének belvízelvezetésére tervet készíttettünk, a<br />

kivitelezésre pályáztunk. A déli területre vonatkozó tervünk megvalósítására<br />

már elnyertünk 465 millió Ft-ot, a beruházás <strong>2010</strong>-ben megvalósul.<br />

Ez történt 2009-ben<br />

Közlekedés: utak, parkolók, járdák, buszvárók<br />

épültek<br />

A város infrastruktúrájának fejlesztése<br />

önkormányzatunk fontos törekvése.<br />

Ebbe beletartozik az is, hogy jobbak<br />

legyenek a tömegközlekedés feltételei.<br />

Ezt szolgálta az a nagyszabású<br />

buszváró-felújítási program, amely<br />

szeptemberben fejezõdött be: 38 buszmegállóban<br />

végeztünk valamilyen munkát,<br />

12 új buszváró pavilont építettünk,<br />

a többi helyre pedig padokat helyeztünk<br />

ki. Felújíttattuk a városközponti<br />

autóbusz-állomás elõtti útszakasz megsüllyedt<br />

burkolatát, és kialakítottunk<br />

egy 20 férõhelyes parkolót is a Nyár<br />

utca elején. A beruházás 90 millió Ft-os<br />

költségének 90 %-át pályázati támogatásból<br />

finanszíroztuk, ezen túl a Jászkun<br />

Volán is támogatta a fejlesztést.<br />

Az utak rossz állapota városunkban is<br />

veszélyt jelentett a közlekedésben, a<br />

kátyúk nemcsak a gépkocsik futómûveit<br />

tehetik tönkre, de balesetet is okozhatnak.<br />

A város úthálózatának fejlesztését<br />

ezért is tartjuk különösen fontosnak.<br />

2009-ben 227 millió Ft-ot fordítottunk<br />

útfelújításokra. Elõször a legrosszabb<br />

állapotban lévõ utakat kátyúztuk,<br />

és kijavítottuk a földútjainkat is.<br />

Összesen 39 úton dolgoztunk, melynek<br />

során 16 ezer négyzetkilométernyi útfelület<br />

újult meg. Emellett járdákat is<br />

felújítottunk, több mint 3700 négyzetméteren.<br />

Tudjuk, ezzel még korántsem<br />

lett teljes a város úthálózatának biztonságossá<br />

tétele, ezért újabb pályázatokat<br />

nyújtottunk be nemcsak útépítésre,<br />

hanem további parkolók kialakítására<br />

132<br />

133


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

is. (Kisbíró c. hírlevelünk 2009/9. számában olvasható a hosszú felsorolás.)<br />

Az önkormányzati épületek akadálymentesítése is beletartozik a közlekedési<br />

feltételek javításába. Idén a Pitypang Óvodát és a Központi Orvosi<br />

Rendelõt tudtuk a közlekedésükben kerekes jármûhöz kötött embertársaink<br />

számára is megközelíthetõvé tenni, de pályázatot nyújtottunk be a Városháza,<br />

az Arany Iskola és a gimnázium központi épületének komplex akadálymentesítésére<br />

is.<br />

Fürdõfejlesztés: egészség és turizmus<br />

Az Erzsébet Gyógyvizû Strandfürdõ mint turisztikai központ szerepel fejlesztési<br />

terveinkben. Eddig már új hidegvizes kutat fúrattunk, és rendbe<br />

tettük a csónakázótavat. Idén strandfocipályát építettünk, fürdõgyógyászati<br />

ellátásokat szerveztünk, melynek eredményeként szeptember 1-jétõl a strandfürdõ<br />

hétféle fürdõgyógyászati szolgáltatással várja mozgásszervi problémák<br />

enyhítésére vendégeit. Akik egyszerûen csak felfrissülni szeretnének, azok<br />

wellness szolgáltatásokat is igénybe vehetnek.<br />

A strandfürdõre mindemellett egy közel egy milliárd forintos welnessturisztikai<br />

fejlesztési programot dolgoztunk ki, amely - ha sikerrel jár a második<br />

pályázati forduló is -, jövõ õszre meg is valósul. Nyertünk az ifjúsági szálláshelyek<br />

építésére benyújtott pályázaton is, így jövõre elkezdhetünk egy közel<br />

százmilliós beruházást, melynek eredményeként a csónakázótó északi partján<br />

építhetünk egy fogadóépületet, 5 db 6 férõhelyes, téliesített faházat és telepíthetünk<br />

2 db 15 fõs sátrat. Az építkezést követõen rendezzük a zöldterületet,<br />

parkolókat, kerékpártárolókat építünk, és kialakítunk egy, a kézmûves<br />

mesterséget bemutató teret is, hogy a szálláshelyen megszállóknak különféle<br />

sport- és kulturális programokat is kínálhassunk.<br />

Itt szólok arról, hogy végre sor kerülhetett három játszóterünk újjáépítésére<br />

is (az Ifjúsági úton, a Szabadság téri lakótelepen és a Bittner faluban),<br />

remélhetõen tavasszal már át is adhatjuk azokat.<br />

Foglalkoztatottság: mindent, amit lehet<br />

A foglalkoztatottság javítását városukban is sokan az önkormányzattól<br />

várják. Mi meg is tesszük ezért a tõlünk telhetõt. Egyrészt folyamatosan - és<br />

sikerrel - élünk azokkal a pályázatokkal, amelyekkel a közcélú és közhasznú<br />

foglakoztatásra vehetünk fel idõszakosan dolgozókat (pl. tavaly a több mint<br />

110 közcélú munkavállalón túl négy településõrt, egy-egy fõ szociális és<br />

munkaerõ-piaci menedzsert). Másrészt olyan infrastrukturális feltételeket<br />

teremtünk, amelyek szükségesek egy munkahely mûködéséhez. Harmadrészt<br />

Ez történt 2009-ben<br />

fejlesztéseink is jelentenek munkaerõigényt:<br />

pl. ilyen volt a fürdõgyógyászat<br />

és a pedagógiai szakszolgálat fejlesztése,<br />

illetve lesz a fürdõfejlesztés; továbbá<br />

a pályázati beruházások megvalósítása.<br />

Ez utóbbi esetekben akkor lehet<br />

kisújszállási céget megbízni, ha megnyeri<br />

a kötelezõen kiírandó közbeszerzési<br />

eljárást. Sajnos a gazdasági válságra<br />

- felvevõ piac híján - a gazdasági<br />

vállalkozások legtöbbje országszerte<br />

leépítésekkel válaszol, ez alól városunk<br />

sem kivétel.<br />

Közoktatás, kultúra: szellemi értékeink<br />

Közoktatási és a kulturális fejlesztésekre<br />

tavaly három jelentõs pályázatot<br />

nyertünk. A közoktatásban a kompetencia<br />

alapú nevelés-oktatás kiterjesztésére<br />

81 millió Ft pályázati támogatást<br />

nyertünk, a projektben a Városi Óvodai<br />

Intézmény, a két önkormányzati általános<br />

iskola, valamint a Móricz Zsigmond<br />

Gimnázium, Közgazdasági Szakközépiskola<br />

és Kollégium vesz részt. A<br />

kulturális területen egy programsorozatra<br />

"Itt mindenkire szerep vár" címmel<br />

98,5 millió Ft pályázati támogatást<br />

kaptunk, ennek révén két éven át színes<br />

programokat, tanfolyamokat szervezhet,<br />

illetve koordinálhat a mûvelõdési<br />

ház. A harmadik projekt a Néprajzi<br />

Kiállítóterem iskolabarát fejlesztésérõl<br />

szól, 40,5 millió Ft pályázati támogatással.<br />

Kulturális életünket tavaly a nagykun<br />

hagyományok ápolása határozta meg.<br />

Május 2-án ismét mi választhattunk<br />

nagykunkapitányt, Illéssy Ádám szemé-<br />

134<br />

135


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

lyében. Szeptemberben a kunok betelepülésének 770. évfordulója emlékére<br />

lezajlottak a Kunok I. Világtalálkozójának eseményei, melyben mi - önkormányzatunk<br />

és a város civil szervezetei - is aktív szerepet vállaltunk. A XII.<br />

Kun Viadalt is ennek keretében rendezte meg Horváth György vállalkozó.<br />

Minderrõl e kalendárium "A kunok útján" címû fejezetében részletesen beszámolunk.<br />

A nagykun hagyományõrzõ programok mellett új szabadidõs programok is<br />

megerõsödni látszanak: nagy siker volt a júniusi II. Halászlé- és Halételfõzõ<br />

Fesztivál, valamint a szeptemberi II. Ligeti Sportfesztivál is, melyek megrendezését<br />

támogattuk.<br />

Több kiadvány megjelentetésében is partnerek voltunk. A Kisújszállás arcai<br />

c. képeskönyvet önállóan jelentettük meg, a <strong>Nagykun</strong>sági krónikát - Györffy<br />

István könyvét - a <strong>Nagykun</strong> Hagyományõrzõ Társulással együtt. A helytörténeti<br />

füzetek sorozatban megjelent könyveket - a Munkás Horgász Egyesület<br />

megalakulásának 50. évfordulójáról, a 48-as Olvasókör létrejöttének 140.<br />

évfordulójáról, valamint a helyi cigányság életérõl - anyagilag támogattuk.<br />

Sport: eredményes küzdelmek<br />

A sportban az idei év szép eredményeket<br />

hozott. A <strong>Nagykun</strong> Diák Sportviadalt<br />

megnyerte a Móricz Zsigmond<br />

Gimnázium, Közgazdasági Szakközépiskola<br />

és Kollégium, felnõtt focicsapatunk<br />

pedig a megyei II. osztály bajnokságát,<br />

így 2009 õszétõl ismét a megyei<br />

I. osztályban versenyeznek. Ebben<br />

az osztályban újoncként jól megállták a<br />

helyüket, 18 csapatból az õszi szezon<br />

végén az 5. helyen állnak a tabellán.<br />

Felkészülésüket azzal segítjük, hogy a<br />

Pillangó u. 13. sz. alatti épületben<br />

sportöltözõt alakítottunk ki számukra,<br />

15,5 millió Ft-os költséggel.<br />

A sakk is az eredményes sportágak<br />

közé tartozik városunkban. A második<br />

helyezéssel zárták 2008/2009-es évet az<br />

NB II. Tóth László csoportjában. Az<br />

idei, 2009/<strong>2010</strong>-es évadot is eredményesen<br />

kezdték, jelenleg az elsõ helyen állnak.<br />

Ez történt 2009-ben<br />

Súlyemelõink a tõlük megszokott magas<br />

színvonalon versenyeztek, 2009-ben<br />

is sorra szerezték az érmeket, melyek<br />

közül kiemelkedik az, hogy a serdülõ<br />

korosztályban két magyar bajnokunk is<br />

lett: Budai Krisztina és Budai Attila.<br />

Tájékoztatás: tiszta forrásból<br />

Önkormányzati munkánkban a nyilvánosságot<br />

elengedhetetlennek tartjuk,<br />

ezért törekszünk mind jobban kihasználni<br />

meglévõ tájékoztatási lehetõségeinket,<br />

de újakat is teremtünk. Reméljük,<br />

tapasztalják, hogy a Kisbírót tartalmában<br />

színesebb, közérthetõbb tettük,<br />

a TV Kisújban az önkormányzati hírek<br />

közlésének módja megújult, a városi<br />

honlap (www.kisujszallas.hu) aktuális<br />

és naprakész. A város mind a tíz választókörzetében<br />

elhelyeztünk egy-egy új<br />

hirdetõtáblát, folyamatosan frissítjük a<br />

benne kihelyezett információkat.<br />

Megkezdtük elektronikus hírlevél<br />

(hirlevel@kisujszallas.hu) készítését is,<br />

2009 novemberétõl pedig a megújult<br />

Piaci Hírmondót is a lakosság tájékoztatásának<br />

szolgálatába állítottuk. Mindemellett<br />

várjuk az érdeklõdõket a nyilvános<br />

képviselõ-testületi ülésekre, a<br />

fogadóórákra, a lakossági fórumokra is,<br />

és természetesen problémáikkal képviselõikhez<br />

és hozzám egyaránt fordulhatnak.<br />

Kecze István polgármester<br />

136<br />

137


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

A Piculás ház<br />

Az 1934. február 4-én alakult, majd 1987. április 24-én újjászervezõdött civil<br />

szervezet, a Kisújszállási Városvédõ és -Szépítõ Egyesület 2009-ben pályázat<br />

útján elnyerte a város tulajdonában lévõ, Vásár és Táncsics utca sarkán álló<br />

egykori bank épület, a Piculás ház használati jogát. A kisújszállási városvédõk<br />

a több mint százéves épületet sok-sok munkával, pályázati pénzekbõl<br />

felújították és birtokba vették.<br />

Az épület képe<br />

A nyitó rendezvényre 2009. szeptember 22-én "Hagyományõrzõ civilek a<br />

<strong>Nagykun</strong>ságban" címmel került sor. Itt hangzott el a "Piculás bank története" címû<br />

elõadás, amely a név eredetét is ismertette. Zsoldos István tanár úrtól, a város<br />

neves helytörténészétõl eddig azt tudtuk, hogy azért hívták az e házban<br />

székelõ bankot Piculásnak, mert ide kis értékû pénzt, piculát is befogadtak,<br />

illetve kis összeget is hiteleztek az igénylõknek.<br />

A Pallas Nagylexikon ezt írja a piculáról: a picula a koronaérték behozatala<br />

elõtt forgalomban volt magyar és osztrák ezüst tíz krajcáros váltópénznek a<br />

Ez történt 2009-ben<br />

tréfás neve. A név az olasz spicciola szóból származik, mely a Velence-<br />

Lombardia tartományok számára 1862-ben vert rézpénzeken fordul elõ:<br />

Moneta spicciola del Regno Lombardo-Veneto.<br />

("Lombardia és Velence tartományok váltópénze")<br />

A moneta spicciola: váltópénzt, aprópénzt jelent, s az érmét magyar katonák<br />

hozták haza Olaszországból az ottani harcok végén. Késõbb ez az elnevezés<br />

átragadt a magyar 10 krajcárosokra is. A korona pénzrendszer bevezetése<br />

elõtt, tehát 1892-ig 1 forint 100 krajcárnak felelt meg, ez volt az "osztrák értékû"<br />

forint (a korábbi magyar értékû forintnál 1 forint 60 krajcár volt) a 10<br />

krajcár - a picula - a forint tizedét jelentette. Ezüst érme volt, és még volt<br />

önálló vásárló értéke, mert pl. egy kis cipót, zsemle kenyeret lehetett érte<br />

venni. De megmaradt a picula elnevezés, a korona-fillér pénzrendszer<br />

bevezetése után (1892-1925 között) is. A pénzcsere után a 10 krajcár - a<br />

picula - értéke 20 fillérnek felelt meg, ezért most már ezt hívta a vásárló<br />

közönség piculának (dr. Nagy Ádám numizmatikus közlése).<br />

Azért is maradhatott meg ez a kis pénz elnevezés, mert a Vistai szójegyzék<br />

szerint Erdélyben és a dél-Dunántúlon szokás volt a keresztapa részérõl az<br />

újszülöttnek egy, a születés<br />

évében vert ezüst 10<br />

20 fillér<br />

krajcárost ajándékozni.<br />

Ezt az érmét azután kilyukasztották,<br />

és a kisgyerek<br />

csuklójára kötötték. Addig<br />

kellett hordaniuk,<br />

amíg megtanulták, hogy<br />

"hányba" (melyik évben)<br />

születtek. A néprajzi közlések<br />

szerint Erdély egyes részein az 1940-es évekig fennmaradt a piculahordás<br />

szokása. A <strong>Nagykun</strong>ságban is szokás volt, hogy a született gyermeknek<br />

a keresztapja egy, a születés évében vert ezüst érmét ajándékozott. 94 éves<br />

édesanyám is sokáig õrizte az ajándékba kapott ezüstpénzt, amely aztán a sok<br />

viszontagság során elkallódott. Tehát a picula elnevezés fogalommá, eszmei<br />

pénzzé vált Magyarországon: azt a kis címletû (10 krajcár, még korábban 6<br />

krajcár, majd késõbb a 20 fillér) névértékû váltópénzt jelentette, amelyik még<br />

önállóan is vásárló értékkel bírt.<br />

Mondás is született errõl az értékrõl: "Jobb a gyakori picula, mint a ritka<br />

korona." Az a bank tehát, amelyik kis értékû pénzforgalmat is felvállalt,<br />

kiérdemelte a piculás-bank nevet. Valószínû több ilyen bank is mûködhetett<br />

az országban, amit köznyelven piculás-banknak neveztek. Elek város (Békés<br />

megye) krónikájában olvashatjuk, hogy a Keresztény Szociális Munkás Egylet<br />

138<br />

139


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

1925-ben kultúrházat épített,<br />

és az épületben "Piculás<br />

Bank" néven pénzintézet<br />

mûködött.<br />

A picula szó jelképpé<br />

vált. Kovács József, kisújszállási<br />

éremgyûjtõ bemutatott<br />

egy jelképes érmét,<br />

melyet Szentendrén használtak<br />

valamilyen egyesület<br />

vagy kör tagjai, amelyik<br />

pénzt helyettesített. Funkcióját<br />

a mai napig nem sikerült pontosítani.<br />

A homlokzati tábla fényképe<br />

A mi Piculás bankunk építésének évét az 1905-ben Török Imre esperes<br />

által szerkesztett <strong>Nagykun</strong> Kalendárium közlésébõl tudjuk. Az "egy idõs ember<br />

feljegyzései" címû cikkben az áll, hogy 1870-ben alapíttatott a takarékpénztár.<br />

Ezt nevezte el a köznép Piculásnak. A közlést igazolja, hogy az épület<br />

stílusa, szerkezete a 140 évvel ezelõtti gyakorlatnak felel meg, pl. a felfalazott<br />

eresz is erre utal és az épület külsõ és belsõ díszítése. Hogy banknak épült, azt<br />

a saroktornyon elhelyezett méhkas mintázat is igazolja. C. Szabó Istvánné<br />

adatközlõnk szerint a II. világháború után az épületben az Országos Szövetkezeti<br />

Hitelintézet mûködött. Férje, C. Szabó István 1949-ben volt a bankfiók<br />

igazgatója. 1953. január 1-jétõl a Magyar Nemzeti Bank vette át a pénzintézetet,<br />

melyet továbbra is férje vezetett. A Magyar Nemzeti Bank 1962. december<br />

15-ig mûködött a volt Piculás épületében. Az épületet 1962. december<br />

21-én adták át oktatási célra, és ezt a célt szolgálta 2008-ig, míg az Illéssy<br />

Sándor Szakközép- és Szakiskola használta.<br />

A másik, ma is álló szép banképület, mely ma az OTP-nek ad helyet -<br />

eredetileg Városi Takarékpénztár - több feljegyzés szerint csak késõbb, 1897-<br />

ben létesült. Tehát ezt 27 évvel megelõzte a Piculás bank építése.<br />

És még egy mondat a picula szó továbbélésérõl. Egy Avon katalógus<br />

közlése szerint (2008. 01. 31-én) a piperecikkeket forgalmazni kívánóknak<br />

nem kell tõkét befektetni, hogy viszontértékesítõk legyenek, szó szerint így<br />

írják: "Beugró nem kell egy picula sem." Tehát a picula név máig élõ fogalom, és<br />

szép hagyomány, hogy a városvédõk is megõrzik ezt a régi elnevezést, és új<br />

székházuk homlokzatára emlékeztetõként felírták.<br />

Dr. Ducza Lajos<br />

Ez történt 2009-ben<br />

Városszépítõ hét<br />

- Ifjúsági munka a Városvédõ és -Szépítõ Egyesületben -<br />

2009-ben 23. alkalommal tartottuk meg a városszépítõ hetet városunkban.<br />

Még soha ennyi diák és felnõtt nem jelentkezett "várost szépíteni", mint ezen<br />

a nyáron. A munkát végzõk száma összesen 111 fõ volt. Óvodástól nyugdíjasig<br />

valamennyien azon szorgoskodtunk, hogy városunk egy-egy része megújuljon,<br />

tetszetõsebb legyen. 1706 munkaórát dolgoztunk, melynek értéke közel<br />

700. 000 Ft.<br />

A jelentkezõk lelkes táborát az sem tántorította el, hogy az elsõ napon<br />

zuhogó esõben kellett otthonról elindulniuk. Szinte valamennyien munkára<br />

jelentkeztek. Inkább a szervezõknek okozott némi fejfájást, hogy mindenkinek<br />

tudjon fedett helyen hasznos tevékenységet felkínálni. Megoldottuk.<br />

Az elvégzett munkák:<br />

- gyomlálás a strand, a városközpont parkjában, a virágágyásokban,<br />

szabadtéri virágtartókban, a kunkapitányok sétányán;<br />

- a város belterületén a lánckorlátok tisztítása, mosása, festése;<br />

- az Ábri-ház (Tájház) udvarának gyomlálása, a ház kitakarítása, a kerítés<br />

lenolajozása;<br />

- nagytakarítás, ablaktisztítás a Papi Lajos Alkotóházban (Szalmaház);<br />

- parlagfû-mentesítés, valamint festési munkálatok az Erzsébet Gyógyfürdõ<br />

területén;<br />

- a Néprajzi Múzeum (Morgó) kerítésének lenolajozása;<br />

- a napközi otthon kis- és nagykapujának festése;<br />

- a Szabadság téri lakótelep padjainak festése, kõvirágtartók és szeméttárolók<br />

tisztítása, festése;<br />

- a helyi iskolákban is tevékenykedtek a gyerekek - a saját portájukon is<br />

rendet tettek (ez fõleg az esõs napnak köszönhetõen pakolás, teremrendezés<br />

volt, késõbb festés, gyomlálás).<br />

- Az idén új feladatként végeztük:<br />

- az izraelita temetõ akadálymentesítése, az új emlékmû környékének rendezése;<br />

- a vasútállomás peronjának "parkosítása", az ivókút és a kõkerítés meszelése;<br />

- ablakok, ajtók csiszolása, mázolása a Piculás Civilházban;<br />

- oszlopok kiemelése, tereprendezés a Horváth-tanyán.<br />

140<br />

141


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Egyéb rendezvények a városszépítõ héten:<br />

- ünnepélyes tábornyitás, ahol a város alpolgármestere és a táborvezetõség<br />

köszöntötte a résztvevõket, felvázolta a rájuk váró feladatokat;<br />

- munkabiztonsági oktatásra is sor került, melynek megértését aláírásukkal<br />

igazolták a résztvevõk<br />

- csoportkép készítése;<br />

- szabadidõs tevékenységek: sorversenyek, játékos ügyességi feladatok, a<br />

strandon;<br />

- könyvbörze, Olvasó-liget a könyvtár szervezésében;<br />

- megemlékezés a holokauszt kisújszállási áldozatairól a zsidó temetõben;<br />

- ünnepélyes táborzárás, jutalmazás;<br />

- részvétel a szombat délután rendezett CIVIL-kavalkád programjain.<br />

A résztvevõk köszönettel fogadták a mindennapi finom ebédet, a feliratos<br />

pólókat, az ingyenes strandolási lehetõséget, valamint egyéb apró jutalmakat.<br />

Igyekeztünk igazságosan, differenciáltan jutalmazni a több napot és kiválóan<br />

dolgozókat, ill. azokat, akik legtöbbet tettek a közösségi tevékenységek sikerének<br />

érdekében. Terveink között szerepelt egy õszi jutalomkirándulás megszervezése<br />

is Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe, amit októberben sikerült is<br />

lebonyolítani. 45 fõs csoportunk megismerte a megye legfontosabb<br />

természeti- és épített környezeti értékeit, lerótta kegyeletét Móricz Zsigmond<br />

és Kölcsey Ferenc emléke elõtt. A gyerekek többsége jelezte, hogy jövõre is<br />

szívesen jön a táborba, illetve az egyesület minden olyan programjára, amit<br />

velük és nekik szervezünk. Magunk, vagy partnereink, az oktatási, mûvelõdési<br />

intézmények, valamint civil partnereink segítségével.<br />

A szükséges anyagi forrásokat sikeres pályázatokból, támogatásokból,<br />

adományokból, ill. az egyesület pénztárából biztosítottuk. Köszönetünket<br />

fejezzük ki mindenkinek, aki hozzájárult a városszépítõ hét megrendezéséhez,<br />

az egyesületben folyó ifjúsági munka feltételeinek megteremtéséhez,<br />

folyamatos végzéséhez.<br />

Úgy érezzük, hogy ismét sikerült erõsítenünk az értékteremtõ munka<br />

fontosságát, az egyesülethez és a városhoz való kötõdést. Az értékteremtés<br />

mellett természetesen fontos célunk volt még a hagyományápolás, a környezetvédelemre,<br />

munkára nevelés, a közösségépítés, a nemzedékek együttmûködése,<br />

az ismeretközlés, ismeretterjesztés. Reménykedünk abban, hogy a<br />

résztvevõk környezettudatos, szülõvárosukhoz ragaszkodó felnõttekké<br />

válnak.<br />

Ez történt 2009-ben<br />

Képek a városszépítõ táborról<br />

A Néprajzi Kiállítóterem elõtt<br />

Kecze Jánosné<br />

A Piculás Civilházban<br />

142<br />

143


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Ez történt 2009-ben<br />

A zsidó temetõben<br />

Padfestés a fürdõben<br />

A Horváth-tanya bejáratánál<br />

A vasútállomáson<br />

144<br />

145


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Ez történt 2009-ben<br />

A vasútállomáson<br />

Kiránduláson Tiszacsécsén, Móricz szülõházánál<br />

Az Illéssy iskola udvarán<br />

Kiránduláson<br />

146<br />

147


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Ez történt 2009-ben<br />

Kitüntetettjeink 2009-ben<br />

Az önkormányzat kitüntetettjei<br />

PRO URBE DÍJBAN RÉSZESÜLTEK<br />

Máté Ottó híd- és vízmûépítési technikus a város vízellátásának,<br />

vízgazdálkodásának biztonságáért végzett több<br />

évtizedes kiváló szakmai és emberséges munkájáért, illetve<br />

korábban a város különbözõ építési beruházásainak<br />

során végzett vezetõi-irányítói tevékenységéért részesült<br />

az önkormányzat Pro Urbe Díjában.<br />

Városszépítõk 2009-ben<br />

Dr. Dékány László már három évtizedes, városunkban<br />

végzett, felelõsségteljes háziorvosi, sportorvosi és üzemorvosi<br />

tevékenységéért, valamint a Máltai Szeretetszolgálatban<br />

végzett másfél évtizedes karitatív munkájáért<br />

részesült az önkormányzat ezen, egyik legmagasabb<br />

rangú elismerésében.<br />

KISÚJSZÁLLÁS VÁROS SPORTJÁÉRT DÍJBAN<br />

RÉSZESÜLT:<br />

Szûcs István vállalkozó, asztalitenisz-edzõ és sakkozó, a<br />

sportok szerelmese. A Kisújszálási SE asztalitenisz szakosztályát<br />

évtizedekig vezette, tagja a jelenleg ezüstérmes<br />

NB II-es sakkcsapatnak, illetve a megyei bajnok kisújszállási<br />

sakkcsapatnak. Örökifjú „Mesterként”, életmûvészként<br />

szeretik barátai.<br />

148<br />

149


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

PRO COMMUNITATE URBIS DÍJBAN RÉSZESÜLTEK:<br />

Nagy Istvánné Szilágyi Ilona több mint négy évtizeden<br />

át dolgozott cukrászként, sokáig családi vállalkozásban<br />

süteményboltot is üzemeltetett, ahol saját készítésû<br />

finomságaival „édesítette meg” vásárlói életét. Az önkormányzat<br />

kiváló mesterségbeli tudásáért mondott e díjjal<br />

elismerést és köszönetet.<br />

A Fegyvernek és Vidéke Körzeti Takarékszövetkezet Kisújszállási Kirendeltsége<br />

városunkban több mint két évtizede mûködõ pénzintézet, mely a<br />

lakosság bizalmát élvezõ, megbízható pénzügyi tevékenységéért kapta az<br />

önkormányzat elismerését kifejezõ díjat.<br />

Ez történt 2009-ben<br />

ARANY JÁNOS PEDAGÓGIAI, KULTURÁLIS<br />

ÉS MÛVÉSZETI DÍJBAN RÉSZESÜLTEK:<br />

Bészabó András festõmûvész-tanárt városunk mûvészeti<br />

életében végzett kiemelkedõ alkotómunkásságának és a<br />

mûvészetoktatásban végzett eredményes pedagógusi<br />

munkájának elismeréseként részesítette önkormányzatunk<br />

Arany János-díj kitüntetésben.<br />

Himer Gyuláné ny. gyógypedagógus évtizedeken át, a<br />

sérült gyermekek iránti mély humanizmussal és szeretettel,<br />

optimizmussal, türelemmel és segítõkészséggel<br />

végzett pedagógusi munkájának városi elismeréseként a<br />

pedagógusnap alkalmából részesült az Arany Jánosdíjban.<br />

A KISÚJSZÁLLÁS TISZTELETBELI POLGÁRA CÍMBEN RÉSZESÜLTEK:<br />

Csányi Erzsébet Pacsér lelkészasszonya (Bácska - Szerbia)<br />

Francia Zsuzsanna egyetemi hallgató, olimpiai bajnok (USA)<br />

Dr. Karikó Katalin kutatóbiológus (USA)<br />

Kósa Zsuzsa tolmács, turisztikai szakember (Igló, Szlovákia)<br />

Papp Árpád iskolaigazgató (Négyfalu, Románia)<br />

Rózsa Imre fafaragó (Pacsér, Bácska - Szerbia)<br />

Somogyi (Singer) László tolmács (Svájc)<br />

Zsidik Sándor polgármester (Szernye, Ukraja)<br />

A NAGYKUNSÁGI TELEPÜLÉSEK<br />

NAGYKUNSÁGÉRT DÍJÁBAN RÉSZESÜLT:<br />

Szenti Ernõ költõ, ny. tanár, aki grafikákat készít és verseket<br />

ír, egyéni hangvételû verseibõl már kilenc önálló<br />

verseskötete jelent meg, tagja a Magyar Írószövetségnek<br />

és a Magyar Grafikusmûvészek Szövetségének - egyéni<br />

arc a <strong>Nagykun</strong>ság mûvészeti életében.<br />

150<br />

151


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

MEGYEI ELISMERÉSEKBEN RÉSZESÜLTEK:<br />

Bartus Mihályné, a Polgármesteri Hivatal pénzügyi<br />

osztályának nyugalmazott vezetõje a közigazgatásban<br />

végzett kiváló szakmai és vezetõi munkájának elismeréseként<br />

Jász-<strong>Nagykun</strong>-Szolnok Megyei Önkormányzati<br />

és Közigazgatási Díjban részesült, melyet a köztisztviselõk<br />

napja alkalmából rendezett megyei ünnepségen<br />

vehetett át.<br />

Kovács János, az EPOSZ Kft. ügyvezetõ igazgatója<br />

vállalkozásának példaértékû fejlesztéséért, szakmai<br />

eredményességéért, minõségi munkavégzéséért Jász-<br />

<strong>Nagykun</strong>-Szolnok Megyei Gazdasági Díjban részesült,<br />

melyet a megyei Szent István-napi ünnepségen vehetett<br />

át.<br />

A Városi Önkéntes Tûzoltó Egyesület Jász-<strong>Nagykun</strong>-Szolnok Megyei<br />

Rendészeti és Közbiztonsági Díjban részesült. A több mint százéves múltra<br />

visszatekintõ egyesület jelenleg öt település tûzvédelmét látja el, de segítenek<br />

különbözõ káresetekkor is a mentésben (balesetek, ár- és belvíz). Önfeláldozó<br />

munkájuk szép elismerése e díj.<br />

Ez történt 2009-ben<br />

A Vállalkozók Országos Szövetsége által alapított<br />

Megyei Jubileumi Príma Díjban részesült:<br />

Dr. Kiss Kálmánné ny. címzetes középiskola-igazgató, városunk díszpolgára<br />

Pedagógus Szolgálati Emlékéremben részesültek:<br />

A Kossuth Lajos Általános Iskola, Egységes Pedagógiai Szakszolgálat és<br />

Diákotthonból:<br />

Ari Géza, Jónás Györgyné, Zsoldos Zoltán tanárok<br />

Az Illéssy Sándor Szakközép- és Szakiskolából:<br />

Debreczeny Zoltán tanár, iskolaigazgató<br />

A Móricz Zsigmond Gimnázium, Közgazdasági Szakközépiskola és<br />

Kollégiumból:<br />

Juhász Imre tanár<br />

Felsõoktatási intézményüktõl aranydiplomát kaptak:<br />

Barabás Rudolfné tanítónõ<br />

Bress Ferencné tanítónõ<br />

Fehér Károlyné tanítónõ<br />

A Jász-<strong>Nagykun</strong>-Szolnok Megyei Közoktatási Közalapítvány<br />

elismeréseiben részesültek:<br />

„Az év pedagógusa” cím elismerésben részesült:<br />

Szénási László testnevelõtanár, iskolaigazgató-helyettes;<br />

„Az év nevelõtestülete” cím elismerésében részesült:<br />

a Városi Óvodai Intézmény<br />

A Kisújszállási Városvédõ és -Szépítõ Egyesület<br />

Gaál Kálmán-díjában részesült: a Városi Nyugdíjas Klub<br />

152<br />

153


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Tiszteletbeli polgáraink gondolatai az ünnep kapcsán<br />

Dr. Karikó Katalin:<br />

Magyarországtól távol élek, már 25 éve, de megmaradtam kisújszállásinak.<br />

És nagyon örülök, hogy a város így gondolja a lányomról, Zsuzsáról is, mert<br />

gyermekkorában minden nyarát itt töltötte, 4 évestõl 18 éves koráig minden<br />

nyáron itt volt, és õ kisújszállásinak vallja magát. Amikor az iskolában be<br />

kellett írni a származását, azt mondta, hogy kisújszállási. És ezt mondta az<br />

NBC-nek, a Kossuth Rádiónak is - minden nyilatkozatában megemlékezik<br />

arról, hogy mennyire szereti Kisújszállást. Itt kezdte el, ebben a városban a<br />

késõbbi sportsikereit is megalapozni. Itt tanult meg úszni, teniszezni, itt<br />

biciklizett, futkározott a sportpályán, a konditeremben emelgette a súlyokat.<br />

A nagyvárosban minden nagy és szép, de nem volt meg az, ami itt igen: nagy<br />

szabadságot és önállóságot élvezett itt.<br />

Somogyi László:<br />

Mindig szeretettel gondoltam Kisújszállásra, mindig megõriztem szívemben.<br />

Azt hiszem, ez a megtiszteltetés, amit kaptam, nemcsak nekem szól,<br />

hanem egy eltûnt, nagy családnak is, amely tagjainak emlékét ott, a volt<br />

zsinagóga elõtt egy tábla õrzi, rajta 123 név szerepel, akik eltûntek közölünk,<br />

megölték õket … többek között az én bátyámat is.<br />

Csányi Erzsébet:<br />

Szeretném megköszönni, hogy valóban nem feledkeztek meg rólunk. …<br />

köszönöm a biztatást, bátorítást, mert hiszen nagyon-nagy szükségünk van a<br />

megerõsödésre. Valóban nehéz, de jó is, hogy a "Sírjatok a sírókkal, örüljetek<br />

az örvendezõkkel" valóra vált, hiszen amikor nehéz idõszak volt, akkor<br />

segítséget nyújtottatok, és most elhívtatok bennünket, hogy együtt örüljünk.<br />

Azt hiszem, ezt azért tudjátok megtenni, mert a szeretet nyelvén szóltok és<br />

cselekedtek. Isten áldjon meg benneteket, hogy be tudtátok tölteni Isten<br />

küldetését. Így szebb és boldogabb ez a világ, amelyben élünk.<br />

Ez történt 2009-ben<br />

Ponyokai Bálint<br />

(1932-2009)<br />

2009. január 21-én elhunyt Ponyokai Bálint, városunk<br />

volt tanácselnöke, Pro Urbe Díjasa, díszpolgára -<br />

közösségünk tisztelt és szeretett polgára. Városunk önkormányzata<br />

saját halottjának tekintette; 2009. január<br />

24-én, a Déli temetõben kísértük utolsó földi útjára.<br />

Ponyokai Bálint halálával nemcsak kevesebben<br />

lettünk, hanem szegényebbekké is váltunk. Az a<br />

kincstár, amely az õ életének elmúltával összedõlt,<br />

gazdag volt. E kincsekbõl, melyek szellemierkölcsi<br />

értékek, már életében részesített minket,<br />

azt a közösséget, amely õt körülvette.<br />

Olyan egyéniséggel ajándékozta meg õt a sors, amellyel városunk közösségében<br />

mindig meghatározó szerepre lett hivatott. A hajdan Törökszentmiklósról<br />

városunkba került ifjú biztos mesterségbeli tudással érkezett ide, az<br />

akkori Mezõgép Vállalat igazgatói posztjára. A város közéletébe elõbb tanácstagként<br />

kapcsolódott be, majd 1974-tõl a rendszerváltásig városunk tanácselnökeként<br />

dolgozott. Nem csak erkölcsi értékekkel gazdagította városunkat,<br />

hiszen városvezetésének ideje alatt lakótelep, lakóházak sora épült, sõt több<br />

középület is: iskolák, óvodák, bölcsõde, tornaterem. Épületfelújítások, közmûfejlesztések,<br />

ipari létesítmények városunkban történõ letelepítése - mindmind<br />

vezetõi aktivitásának eredményei. És városunk kulturális életének fejlõdése<br />

is: õ állt a hátterében a várostörténeti monográfia megjelentetésének, a<br />

rajongásig szeretett barát, Papi Lajos emlékére az Alkotóház kialakításának, a<br />

gazdag kiállítási életnek, a Hajdúsági Mûvésztelep alkotói bemutatásának.<br />

Olyan vezetõi erényekkel rendelkezett, amelyekkel csak kevesek. Alapvetõen<br />

szerény ember volt, aki sohasem magasról és utasításokkal közeledett<br />

kollégáihoz. A feladatok megvalósításához lelkesedésével, példamutatásával<br />

motivált. Olyan vezetõ volt, aki lendületet, kedvet adott, aki arra törekedett,<br />

hogy a legtöbbet hozza ki munkatársaiból. Õszintén tudott örülni minden és<br />

mindenki sikerének. A szakmai féltékenység vagy a diktatórikus irányítás tõle<br />

távol álltak. Ha vele szemben történtek méltánytalanságok, bölcsen és csendben<br />

túltette magát rajtuk. A megsértettség gyengeségét, vagy bármilyen indulatot<br />

nem engedett meg magának. A város közösségének fejlõdése érdekében<br />

az együttmûködést mindennél fontosabbnak tartotta. Ezért õ nemcsak tiszteletet<br />

vívott ki magának városunkban és megyénkben egyaránt, hanem szere-<br />

154<br />

155


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

tetet is. Több mint másfél évtizedes városvezetõi munkája a rendszer-váltáskor<br />

ért véget. Az, hogy akkor - 1990-ben, az ország reményteli megújhodásának<br />

idején -, itthon a civil szervezetek és az újonnan alakult pártok javaslatai alapján<br />

õ lett városunk egyik Pro Urbe Díjasa, olyan nagyszerû dolog, amely a város<br />

egészének az õ vezetõi munkája iránti elismerését fejezte ki.<br />

Az új városvezetés kialakításának idején Ponyokai Bálint felelõsséggel úgy<br />

vonult vissza, hogy mindenben számíthattak rá. Bár már nem vállalt képviselõséget,<br />

de minden tudását, tapasztalatát, kapcsolatait, segítségét felajánlotta<br />

az új önkormányzatnak. Dr. Ducza Lajos akkori polgármester elbeszélése szerint<br />

támogató hozzáállása, õszinte öröme, lelkesítése, bátorítása erõt, buzdítást<br />

adott az elsõ szabadon választott képviselõ-testületnek a munkához.<br />

Nyugdíjba vonulásával más tereket keresett és talált, amelyeken hasznára<br />

lehetett városunknak. Új oldalairól ismerhettük meg. Titkári szerepet vállalt<br />

a városvédõk egyesületének széles táborában, valamint kibontakoztatta<br />

kézmûves tudását. Mestermûvek kerültek ki a keze alól: régi hintókból újakat<br />

varázsolt, hogy csodájára jártak az országból. A lovak és lóversenyek szerelmeseként<br />

városi lovas bajnokságokat szervezett, megannyi támogató megnyerésével,<br />

népes közönség örömére. Õt mindig és mindenhol tárt kapuk<br />

fogadták, ha a versenyekhez mecénásokat keresett. Dolgozott, szorgoskodott<br />

- ahogyan a megismételhetetlen, egyszeri emberi csodáról ír Kosztolányi<br />

Halotti beszéde: "…futott, telefonált, / és szõtte álmát, mint színes fonált: / a<br />

homlokán feltündökölt a jegy, / hogy milliók közt az egyetlenegy."<br />

De milyen nehéz szembenézni erõnk fogytával… Bálint bácsi ebben is<br />

példa. Amit végzett, és amirõl tudta, hogy érték, nem hagyta veszendõbe. Az<br />

elmúlt években felelõsséggel végiggondolta, kik lehetnek az õ örökösei. Bár<br />

talált az egyes feladatokhoz elkötelezett embereket, de olyan kaliberû<br />

személyiség, aki mindezeket úgy együtt, egy kézben tartotta volna, mint õ,<br />

valljuk be, még nem nõtt föl…<br />

Bálint bácsi nyíltszívû, közvetlen, mérhetetlenül humánus egyéniség volt.<br />

Nem túlzás róla azt mesélni, hogy mindenkihez volt jó szava. Érdekelte, mi<br />

történik veled, velem, a szeretteinkkel, a barátainkkal. Sohasem tolakodóan,<br />

hanem tiszta õszinteséggel és szeretettel.<br />

Boldog lehet a család, amelynek támasza lehetett. Tudjuk, mindennél<br />

drágább volt neki a család, amelynek támasza volt, és amely továbbviszi az õ<br />

emberi, szellemi, erkölcsi örökét.<br />

Kecze István<br />

Ez történt 2009-ben<br />

Deme Lászlóné tanárnõ emlékére<br />

"Terike!<br />

(1931-2009)<br />

"Nem mindig ember, aki sorsot intéz;<br />

Gyakran a bölcs is eszköz, puszta báb;<br />

S midõn lefáradt az erõtlen kéz,<br />

A végzet tengelye harsog tovább..."<br />

- Arany János -<br />

Elhunyt Deme Lászlóné Terike tanárnõ, a Kossuth<br />

Lajos Általános Iskola biológia-kémia szakos pedagógusa.<br />

Emlékére a temetésén búcsúzót mondó<br />

Földesi Erzsébet nyugalmazott tanárnõ szavaiból<br />

idézünk.<br />

Hivatásod volt a tanítás. Jelentette ez a megszerzett tudásod folyamatos gyarapítását,<br />

a pedagógiai felkészültséget, a szakma- és gyerekszeretetet, a szigorú igényességet,<br />

pontosságot.<br />

Azon lelkes pedagógusok közé tartoztál, akire minden munkában számítani lehetett,<br />

legyen az bemutató tanítás, kalászgyûjtés, társadalmi munka, táboroztatás,<br />

munkaközösség-vezetés, dolgozók iskolája.<br />

Példa volt odaadásod: munkában, diákok segítésében, kartársak támogatásában.<br />

Példa volt ragaszkodásod: munkahelyhez, kollegákhoz, tanítványokhoz, a még élõ<br />

osztálytársakhoz. De példa lehet elõttünk becsületességed, õszinteséged, tisztességed,<br />

lelkiismeretességed, önzetlen segíteni akarásod.<br />

Mindig örültél és szeretted, ha meglátogattunk otthonodban. Nyugdíjasként is<br />

érdekeltek iskolád eseményei. Együtt örültél velünk sikereknek, s velünk szomorkodtál a<br />

nehéz idõkben. Figyelmed, gondoskodásod mindenkire és mindenre kiterjedt.<br />

Harcos, céltudatos akaraterõd vezetett e hosszú élet során, melyet egy mély érzésû,<br />

érzelemgazdag lélek irányított. A mai nappal egy igaz társsal, egy kiváló pedagógussal,<br />

kollégával, baráttal lettünk kevesebben e földi világban.<br />

A csendnek varázsa van. Megnyugszik a lélek. Legyen ez a csend és nyugalom örökre<br />

a Tied itt a kunsági földben szüleid, férjed mellett. Mi pedig emléked tisztelettel és<br />

kegyelettel megõrizzük. Isten Veled! "<br />

156<br />

157


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Törzsök Béla<br />

(1916 - 2009)<br />

2009. március 21-én a Nyugati temetõben a tisztelõk serege vett búcsút<br />

Törzsök Béla tanár úrtól. Jelen voltak a közeli és távoli rokonokon, egy hosszú,<br />

eredményes alkotó élet helyszíneinek képviselõin túl Kisújszállás mai önkormányzati<br />

és intézményi vezetõi, az egykori családi kapcsolatokat máig õrzõ<br />

ismerõsök, és jónéhányan az egykori tanítványok közül, akik - tudtuk, tudjuk<br />

- életre szóló útravalót kaptunk Béla bácsitól: a magyar népdal, zenei anyanyelvünk<br />

ismeretét - szeretetét.<br />

Törzsök Béla Battonyán született. A debreceni református tanítóképzõben<br />

szerzett kántortanítói oklevelével a kisújszállási református elemi iskolában<br />

kezdett 1936-ban éneket tanítani, karnagyként és kántorként mûködni.<br />

Igen tartalmas 13 évet töltött városunkban. Folyamatosan továbbképezte<br />

magát: 1942-ben a Zenemûvészeti Fõiskolán ének szaktanítói, 1948-ban középiskolai<br />

ének- és zenetanári diplomát szerzett. Ekkor már családos ember: felesége<br />

a köztiszteletben álló Apostol Gábor tanító úr leánya, Zsuzsanna, gyermekeik<br />

László és Béla. Hivatását és tanítványait szeretõ igazi pedagógus volt,<br />

óráin és énekkari foglalkozásain részt venni, a sikeres fellépések sokaságán<br />

szerepelni élményt jelentett.<br />

Az 1947/48-as tanévben már óraadó a gimnáziumban, az 1948/49-es centenáriumi<br />

évben már kinevezett tanár. Az 1947-ben létrehozott általános iskolai<br />

és gimnáziumi kórus 120-130 tagot számlált, szinte minden iskolai, templomi<br />

és városi ünnepségen fellépett, elsõ évben - Évkönyvünk tanúsága szerint 21,<br />

a másodikban 33 alkalommal! Mûsoron praeklasszikus és nyugati szerzõk<br />

mûvei mellett fõleg Bartók és Kodály alkotásai szerepeltek, valamint élõ szerzõk<br />

népdalfeldolgozásai. Korda Piroska emlékei szerint Törzsök Béla "szigorú,<br />

de nagyon kedves bácsi" volt, a kórus elsõ száma a Forr a világ… Felpezsdült<br />

a zenei élet, így történhetett, hogy a gimnazisták már 1942-ben a Székelyfonó<br />

elõadására vállalkozhattak. Korda Piroska tanúsítja: a 40-es években "a város<br />

két szellemi pólusa" Korda Béla és Törzsök Béla volt. Hogy mennyire ragaszkodtunk<br />

karvezetõnkhöz, igazolja másik iskolatársunk, Rásky Éva emlékezése<br />

arról, hogy amikor 1949-ben õ a békéstarhosi zenei általános és középiskola<br />

tanára lett, mi azzal próbáltuk visszakövetelni, hogy utódja elsõ énekkari<br />

próbáján egyetlen hangot sem voltunk hajlandók megszólaltatni…<br />

1952-tõl 1971-ig a soproni, 1979-ig a szarvasi óvónõképzõnek volt<br />

énektanár-karvezetõje Törzsök Béla. Ezekben az évtizedekben bontakozott ki<br />

gazdag alkotó tevékenysége: óvodai és iskolai dallamok százait komponálta,<br />

Ez történt 2009-ben<br />

gyakran azok szövegét is írta. Publikációi, gyûjteményei máig az óvodai munka<br />

nélkülözhetetlen anyagai, legismertebb talán a "Zenehallgatás az óvodában"<br />

és az "Aranygyûrû" címû, utóbbit mesterének, Kodály Zoltánnak ajánlotta<br />

"harangszavú üzenet"- ként.<br />

"Szép életet élt. Megpróbáltatásai ellenére elvégezte mindazt, amit Teremtõje rábízott"<br />

- így méltatja õt tisztelõje, volt kollégája, Róbert Gábor. Feleségét és idõsebb<br />

fiát is elvesztette. 93 évesen, õket követve talált, találjon maga is végsõ nyugalmat<br />

a nagykunsági anyaföldben.<br />

Dr. Kiss Kálmánné<br />

(A szerzõ megjegyzése: nevét méltán viselhetné városunk zenemûvészeti iskolája, mint<br />

Korda Béláét is. Dombormûvû arcmásának megalkotását felajánlotta Krasznay János<br />

zenemûvész, amatõr szobrász.)<br />

„Uram, tégy engem békéd eszközévé,<br />

hogy szeressek ott, ahol gyûlölnek,<br />

hogy megbocsássak ott, ahol megbántanak,<br />

hogy összekössek, ahol széthúzás van,<br />

hogy reménységet keltsek, ahol kétségbeesés kínoz,<br />

hogy fényt gyújtsak, ahol sötétség uralkodik,<br />

hogy örömet hozzak oda, ahol gond tanyázik.<br />

Uram, segíts meg, hogy törekedjem<br />

nem arra, hogy megvigasztaljanak,<br />

hanem hogy én vigasztaljak,<br />

nem arra, hogy megértsenek,<br />

hanem arra, hogy én megértsek,<br />

nem arra, hogy szeressenek,<br />

hanem hogy én szeressek.<br />

Mert aki így ad, az kapni fog,<br />

aki elveszíti magát, az talál,<br />

aki megbocsát, annak megbocsátanak,<br />

aki meghal, az fölébred az örök életre.”<br />

- Assissi Szent Ferenc -<br />

Morzsák<br />

158<br />

159


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Csordás János<br />

(1933-2009)<br />

Egy szerény, pedáns polgárunktól, sokunk kedves<br />

ismerõsétõl kellett most váratlanul elválnunk.<br />

Városunk hûséges Pro Urbe díjasától. Élete nagy<br />

részét Kisújszállás közútjainak karbantartásáért,<br />

mindnyájunk közlekedésének biztonságosabbá<br />

tételéért szentelte.<br />

1933. augusztus 17-én Mezõtúron született. Ott<br />

töltötte gyermekéveit, az ottani katolikus iskolában<br />

végzett. A háború után szüleire és rá is nehéz<br />

évek jöttek. Nincstelenné tett idõs szüleit is neki<br />

kellett fiatalon eltartani. Minden lehetséges fizikai<br />

munkát elvállalt, hogy családja megélhetését<br />

biztosítsa.<br />

1952-ben került az akkori útfenntartó vállalathoz, s ekkor vált az útépítés<br />

és fenntartás életcéljává. Katon évei és szülei elvesztése után, 1958-ban<br />

sikerült bejutnia a Mûszaki Egyetemre. Szakmai pályafutása töretlen volt. Az<br />

1960-as évek elejétõl, nyugdíjazásáig vezette - a kisújszállási központú - területi<br />

üzemmérnökséget.<br />

Mindig szerény, visszafogott, szolgálatkész ember volt, munkahelyi vezetõként<br />

is megértõ, kompromisszum kész, de határozott irányító. Nem hangos<br />

szóval, de szakmai tekintéllyel vezette a kisújszállási "közutasokat".<br />

Mindig igyekezett a területéhez tartozó települések gondjain segíteni:<br />

utak, iskolai sportudvarok, parkolók sokasága készült irányításával társadalmi<br />

munkában vagy szerény költséggel. Évtizedeken át tagja volt a megyei közlekedésbiztonsági<br />

tanácsnak.<br />

Embersége, alapossága, rendszeretete kivívta beosztottjai és vezetõi megbecsülését,<br />

számos szakmai elismerés és kitüntetés mellett 1990-ben Ponyokai<br />

Bálint tanácselnökkel együtt kapta meg a város elismerését, a Pro Urbe díjat.<br />

Munkája mellett számára legfontosabb mindig a családja volt. Felesége,<br />

lányai közelsége mellett katolikus hite adott erõt számára, melyet a legnehezebb<br />

s legválságosabb idõkben sem tagadott meg.<br />

Családja, barátai, az Ifjúság úti szomszédjai és önkormányzatunk el nem<br />

múló szeretettel õrzik emlékét.<br />

Dr. Ducza Lajos<br />

alpolgármester<br />

A kunok útján<br />

Ismét nagykunkapitányt<br />

választottunk<br />

A mai <strong>Nagykun</strong>ság X. kapitánya: Illéssy Ádám<br />

2009-ben - tíz évvel Horváth György nagykunkapitány megválasztása után - ismét<br />

városunk választhatott nagykunkapitányt. Az avatóünnepségre május 2-án került sor.<br />

Kalendáriumunk következõ oldalain ezen ünnepség fontosabb eseményeinek krónikáját<br />

adjuk. (Szerk.)<br />

I.<br />

Köszöntõt mondott a <strong>Nagykun</strong> Hagyományõrzõ Társulás Elnöke,<br />

Kecze István polgármester<br />

Emlékezésre és ünnepre gyûltünk össze. Az emlékezés beleolvad az ünnepbe,<br />

ünnepünkkel pedig a jövõbe tekintünk. Évszázados nagykunsági hagyományra<br />

emlékezünk, melyet éppen tíz esztendõvel ezelõtt emeltünk ki 'a<br />

múltnak mélységes kútjából'…<br />

Az 1200-as években IV. Béla királyunk által letelepített kunok népe edzett,<br />

szívós, harcos, hûséges és szabad nép volt. Az egyik kun település múltjáról<br />

így ír Illyés Gyula: "Lakosai büszkén emlegetik származásukat. Magyarok? Nemcsak<br />

színmagyarok, hanem ráadásul kunok õk, amin valami olyasmit értenek, hogy a<br />

magyarnál is magyarabbak. Szabadok, lovon járnak, s akkora határok van, mint egy<br />

birodalom. Az õshazát, a dicsõ Attila királyt õk még többet emlegették. Méltán: õk tiszta<br />

ogurok, az új hazába jó háromszáz éves késéssel jöttek be, merészek, villogószemûek,<br />

feketék, s hun rokonság ide vagy oda, igen szépek õk, s ezt õk is tudják. Legyen boldog<br />

és érezze megtisztelve magát, akit maguk közé fogadnak, aki tanyát verhet itt, a világ<br />

közepén."<br />

Letelepedésük utáni nyelvükrõl is van adalékunk: az õsi nyelv dinamikáját<br />

a Kun Miatyánk fennmaradt szövegében jól érezzük:<br />

"Bezén attamaz, kenze kikte<br />

(Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben)<br />

Szenlészen szen adon…"<br />

(szenteltessék meg a te neved")<br />

A kun nép szabadság- és önállóságvágya az évszázadok során mindannyiszor<br />

megmutatkozott. E nép, õseink önállóság iránti törekvéseinek kifejezõi<br />

a jászkun településcsoportokat összefogó, úgynevezett székek, illetve azok<br />

vezetõi: kapitányai voltak, akiket a közrendû kunok választhatták. <strong>Nagykun</strong>kapitányokat<br />

egészen az 1800-as évek második feléig választottak. Az utolsó<br />

160<br />

161


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

nagykunkapitány a nagyhírû kisújszállási Illéssy családból került ki: Illéssy<br />

Sándor volt õ, aki egyben városunk elsõ polgármestere.<br />

Ma, 2009 májusában, ebben a gazdaságában, szellemiségében, kultúrájában<br />

egységesülõ és uniformizálódó, az egyes embert észrevétlenül gyökértelen<br />

fogyasztóvá alakító világban, itt, e helyen hadd idézzem Györffy Istvánnak,<br />

a <strong>Nagykun</strong>ság egyik legkiválóbb néprajztudósának mintegy szellemi<br />

végrendeletként õrzött szavait: "Európa nem arra kíváncsi, hogy átvettünk-e<br />

mindent amit az európai mûvelõdés nyújthat, hanem arra, hogy a magunkéból mivel<br />

gyarapítottuk az európai mûvelõdést."<br />

Györffy István saját kultúránk megõrzésének fontosságára figyelmeztet. E<br />

gondolat mai olvasatában benne rejlik egy másik üzenet is. Az egyes embert,<br />

a népcsoportokat, népeket elsodró pénz, anyagi haszonszerzés világában úgy<br />

tudunk megmaradni, sõt: úgy tudunk teljes életet élni, ha kisebb-nagyobb<br />

közösségeinket, amelyekbõl gyökereink erednek, megõrizzük és továbbörökítjük.<br />

Ha közösségeink kapcsolatrendszerében úgy tudunk egymás felé fordulni,<br />

hogy látjuk egymás emberi arcát, és ezekben az arcokban saját magunkat<br />

is. Ha érezzük és megértjük, hogy összetartozunk, és ez az összetartozás<br />

közösségeink jelenét és jövõjét, de személyes jövõnket is biztosabbá<br />

teszi. Erõsít bennünket.<br />

A nagykunkapitány választásának és avatásának 2000-ben felélesztett hagyománya<br />

a nagykunsági települések múltban gyökerezõ, de a jelenünket és<br />

jövõnket szolgáló összetartozásának és együttmûködésének kifejezõje. E hagyomány<br />

újjáteremtése, a 19. századi szerepétõl eltérõ tartalommal való újjá-<br />

A kunok útján<br />

élesztése kisújszállási kezdeményezésre valósult meg. Fekete Imre, Ö Tóth<br />

Lajosné és a Városi Nyugdíjas Klub gondolata talált kedvezõ fogadtatásra az<br />

önkormányzati képviselõ-testületben, aminek nyomán 2000. május 6-án a<br />

<strong>Nagykun</strong>ság több mint egy évszázad után megválasztotta jelen történelmének<br />

elsõ nagykunkapitányát Horváth György kisújszállási hagyományõrzõ vállalkozó<br />

személyében.<br />

Ezután, évrõl évre, folytatódott e kezdeményezés. A nagykunsági települések<br />

sorban megválasztották kunkapitánynak azt a személyt, aki véleményük<br />

szerint a nagykunság összetartozását, kultúráját, szellemiségét hivatott kifejezni.<br />

- Karcag városa a <strong>Nagykun</strong>ság legkiválóbb szobrászmûvészét, Györfi Sándort<br />

tisztelte meg e címmel.<br />

- Túrkeve Balogh Márton elõadómûvészt emelte a kapitányok sorába.<br />

- Berekfürdõ szintén a mûvészetek felé fordult, amikor elszármazottjában,<br />

Csíkos Sándor színmûvészben látta a nagykunsági összetartozás kifejezését.<br />

- 2004-ben Kunhegyes városa Simai János személyében gazdálkodó, vállalkozó<br />

embert választott e hagyományõrzõ küldetésre.<br />

- A következõ évben Kunmadaras kapitánya Barta László lett.<br />

- Kunszentmárton Smuta Zsolt vállalkozónak adományozta e tiszteletteljes<br />

címet.<br />

- 2007-ben járunk, amikor Kuncsorba választ, Ullár Imre vállalkozó, sportember<br />

lesz a nagykunok új kapitánya.<br />

- Tavaly Kétpó szintén egy köztiszteletben álló vállalkozóját, Antal Zoltánt<br />

emelte a nagykunkapitányok sorába.<br />

A tizedik esztendõben, 2009-ben ismét Kisújszállásé a megtisztelõ küldetés,<br />

hogy megtalálja azt a személyt, aki kapocs lehet múltunk, jelenünk és jövõnk<br />

között, településeink között. Aki méltó arra, hogy személyiségével kifejezõje<br />

legyen a történelmi múltjára méltán büszke <strong>Nagykun</strong>ság mai arculatának,<br />

fejlõdési törekvéseinek, szellemi és kulturális értékeinek. Önkormányzatunk<br />

április 28-án meghozta döntését, megfogalmazta felkérését. Ezennel bejelentem,<br />

hogy képviselõ-testületünk 2009-ben Illéssy Ádámot, a magyar nemzet, a<br />

<strong>Nagykun</strong>ság és városunk életében meghatározó, történelmi szerepet betöl-tõ<br />

Illéssy család leszármazottját, a 19. század utolsó nagykunkapitányának<br />

ükunokáját választotta meg nagykunkapitánynak. Illéssy Ádám gépészmérnök,<br />

kelet-európai regionális igazgató rendkívüli személyiségével, emberi<br />

példájával és családjának múltból eredõ elkötelezettségével méltó e címre.<br />

162<br />

163


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

A kunok útján<br />

A nagykunkapitány-avatás vendégei: az elsõ sorban balról jobbra: Balogh Márton túrkevei nagykunkapitány; Cseh<br />

Sándor, Túrkeve polgármestere; dr. Fazekas Sándor országgyûlési képviselõ, Karcag polgármestere; Horváth György<br />

kisújszállási nagykunkapitány; Kecze István, városunk polgármestere; Osváth Judit, az újonnan megválasztott kapitány<br />

felesége; Illéssy Ádám X. nagykunkapitány; Antal Zoltán kétpói nagykunkapitány; Fejér Andor megyei közgyûlési elnök;<br />

Bogdán Péter, Kenderes polgármestere; dr. Ducza Lajos, városunk alpolgármestere. Második sor: Györfi Sándor karcagi<br />

nagykunkapitány; Varga Mihály és Rózsa Endre országgyûlési képviselõk; Smuta Zsolt kunszentmártoni nagykunkapitány.<br />

Harmadik sor: Szabó András, Kunhegyes polgármestere; Percz László jászkapitány; Kiss János megyei közgyûlési alelnök;<br />

Nagy Kálmán kunhegyesi lelkészelnök, Fábián József kiskunkapitány; Kambarov Kairat,<br />

a Kazak Nagykövetség sajtóattaséja; Ullár Imre, Kuncsorba nagykunkapitánya.<br />

II.<br />

Illéssy Ádám nagykunkapitányt bemutatta:<br />

dr. Ducza Lajos alpogármester, helytörténész<br />

Városunkhoz ezer szállal kötõdik az Illéssy-család, Kisújszállás történelmében<br />

- különösen a XVIII. és XIX. században - meghatározó szerepet töltöttek<br />

be. 1749-1872 között e neves család kiemelkedõ férfi tagjai álltak a <strong>Nagykun</strong><br />

Kerület élén. A család tagjai Kisújszállás gazdaságának fejlesztésében, a református<br />

templom építésében, majd a Tisza szabályozásában töltöttek be<br />

kulcsszerepet. Illéssy János és Sándor kiemelkedõ szerepet játszott 1848/49<br />

történéseiben is. A szabadságküzdelmekbe 18 évesen honvédként bekapcsolódó<br />

Illéssy Sándor századosi rendfokozatot ért el bátorsága és képességei<br />

révén, s benne tisztelhetjük nemcsak az utolsó - a régi hagyományok szerinti<br />

- nagykun kapitányt, hanem városunk elsõ polgármesterét is, aki 1872 és 1879<br />

között volt a településünk elsõ embere.<br />

Ükunokája Illéssy Ádám, 1957. május 16-án született. 1981-ben végzett a<br />

Budapesti Mûszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán mint okleveles gépészmérnök,<br />

majd a Külkereskedelmi Fõiskolán marketing szaküzemgazdász<br />

képesítést szerzett Budapesten, 1991-ben. Ezek után Japánban folytatta tanulmányait.<br />

1981-tõl 1983-ig a Szilikátipari Központi Kutató és Tervezõ Intézet<br />

tervezõ mérnöke. Dolgozott oktatóközpont vezetõjeként, tanácsadóként, kereskedelmi<br />

vezetõként. Jelenleg a Trocellen Nemzetközi Vállalatcsoport<br />

közép-európai üzletág-igazgatója. Illéssy Ádám vezetõségi tagja a Keresztény<br />

Vezetõk és Üzletemberek Társaságának. E közösség a vállalatok és a közigazgatás<br />

vezetési problémáira keres mai válaszokat a Biblia erkölcsi normái<br />

alapján.<br />

A felavatásra váró kapitányunk az 1990-es évek elsõ felétõl évente többször<br />

hazajött õsei földjére, s ápolja az Illéssyek szellemi örökségét, hagyományait.<br />

Kisújszállás történelmi megemlékezésein, hagyományõrzõ rendezvényein<br />

lehetõsége szerint - részt vesz. Tagja a Kunszövetségnek. A gyökerek, a hagyományok<br />

és az eleink iránti tiszteletadás kiemelendõ szerepet tölt be értékrendszerében.<br />

Tudja, hogy csak ezek az értékek szolgálhatnak a közösségek<br />

összetartó erejeként akkor, amikor a hagyományos közösségek világszerte<br />

széthullóban vannak.<br />

Kisújszállás Város Önkormányzatának Képviselõ-testülete és a <strong>Nagykun</strong><br />

Hagyományõrzõ Társulás Illéssy Ádámot méltónak tartja a nagykunkapitányi<br />

tiszt betöltésére. Ezt és az ezzel járó feladatokat Illéssy Ádám nagy megtiszteltetésnek<br />

tartva vállalja. E küldetésében kísérje Isten áldása.<br />

164<br />

165


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

III.<br />

A nagykunkapitányi eskü<br />

A nagykunkapitányi esküt Illéssy Ádám<br />

a <strong>Nagykun</strong> Hagyományõrõ Társulás elnöke, Kecze István elõtt tette.<br />

Én, Illéssy Ádám,<br />

akit Isten kegyelmébõl a mai napon<br />

a nagykunok kapitányának választottak,<br />

fogadom,<br />

hogy tisztségemet mindenkor becsülettel ellátom,<br />

s magamat a kun nép hû szolgálatába állítom.<br />

Soha semmi módon<br />

a kunok becsületén szégyenfoltot nem ejtek,<br />

minden cselekedetemmel méltó leszek<br />

kun õseim emlékéhez.<br />

Isten engem úgy segéljen!<br />

A kunok útján<br />

IV.<br />

Illéssy Ádám nagykunkapitány köszönete és programja<br />

Kedves <strong>Nagykun</strong> Testvérek! Kedves Kisújszállásiak!<br />

Mindenekelõtt szeretném megköszönni megtisztelõ bizalmukat és szeretetüket.<br />

Tudom és látom a feladataimat, kedves kötelességeimet, melyben<br />

három dolog is kötelez engem: az esküm fogadalma, a kisújszállásiak bizalma,<br />

kun elõdeink és õseink hagyatéka.<br />

Az újkori nagykun kapitányok feladata a nagykun társadalom figyelmének<br />

megjelenítése a nagykun közösségek felé és a környezetünk felé. Vállalásaim<br />

eszerint a következõk:<br />

- a "Reménység és Jövõépítés" jegyében való mûködés,<br />

- kiemelt figyelem a nagykun fiatalok identitásának erõsödésére,<br />

- odafigyelés és figyelem az idõsekre,<br />

- a nagykunok képviselete az év kiemelt rendezvényein:a betelepülés 770.<br />

évfordulójának ünnepségein, a Kunok I. Világtalálkozóján, a Jászkun Huszárok<br />

Kegyeleti Emlékhelye szoboravatóján, számos helyi és nagykunsági alkalmakon,<br />

- a nagykun hagyományõrzés, a szellemi mûhelyek, egyesületek és kun szervezetek<br />

munkájának támogatása,<br />

- az elszármazott és az õsi kun közösségekkel való kapcsolattartás támogatása,<br />

- meglévõ kapcsolatok ápolása és erõsítése a testvérvárosokkal és testvérszervezetekkel,<br />

- történelmi- és családkutatások támogatása.<br />

Vállalásaim elsõ pontja a Reménység és a Jövõépítés. Ez az a Reménység,<br />

amihez õseink több mint fél évezrede szilárdan ragaszkodnak, és ez az, ami a<br />

kun jövõnk záloga: a ragaszkodás az élõ Reménységhez, a Teremtõ és Gondviselõ<br />

Istenhez. Mi lehet ennél aktuálisabb, idõszerûbb, és reményt adóbb?<br />

Kérem Önöket, támogassák munkámat az elkövetkezõ évben.<br />

Illéssy Ádám Kecze István polgármester elõtt tesz esküt<br />

Jelképek átadása<br />

166<br />

167


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

A nagykunkapitányok történelmi<br />

szerepe<br />

- Elhangzott 2009. május 2-án, Illéssy Ádám nagykunkapitány beiktatásán -<br />

A <strong>Nagykun</strong>ság, az egykori Jászkun Kerület hazánk történelmében különleges<br />

színfoltot képviselt, amire ma is büszkék lehetünk.<br />

Kialakulásában, etnikai összetételében sajátos vonások jellemzik az egykori<br />

Jászkun Kerület belsõ életét. Irányítása eltért az általános magyar közigazgatástól.<br />

A helyi jogkörû, autonóm önkormányzat és igazgatás elkülönült a<br />

központi államhatalomtól és annak politikai egységeitõl, a vármegyéktõl. A<br />

Jászkun Kerület olyan módon illeszkedett az államba, hogy helyi szabadságjogait<br />

hangsúlyozva önkormányzatában a kerület létezéséig megõrizte az<br />

autonómia legfõbb vonásait.<br />

A jászkun önkormányzat gyökerei a középkorig nyúlnak vissza. Az etnikumában,<br />

életmódjában és kultúrájában különbözõ két népcsoport, a kunok és<br />

a jászok a 13. században érkeztek Magyarországra. Sorsuk a történelem során<br />

összefonódott. A kunok letelepítését IV. Béla király engedélyezte 1239-ben,<br />

majd a tatárjárás után 1246-ban. A befogadott és befogadó nép együtt alakította<br />

az ország történelmét. Sorsuk végérvényesen összefonódott: a kunokkal<br />

olyan jelentõs haderõ volt a király oldalán, amely mindig döntõ erõt képviselt,<br />

amikor a haza sorsát kellett elrendezni.<br />

A büszke, öntudatos nép úgy integrálódott a magyar társadalomba, hogy elsõsorban<br />

az autonómia révén megõrizte kultúrájának jelentõs részét, de különösképp<br />

történeti tudatát, ami a különbözõ korokban ugyan más-más tartalmat<br />

és formát öltött, de a kuntudat, mint a magyar történeti tudat egy különös színezete,<br />

mindig megmaradt. Autonómia és öntudat, az etnikus tudat, majd a<br />

redemptus tudat összetartozó fogalmak. A jászkun autonómia két szinten valósult<br />

meg. Egyik a helyi, önkormányzati szint, a másik a kerületi szint. A<br />

hatáskörök egymásra épülõ rendszere volt, amelyben a választójog csak a<br />

redemptusokat illette meg. Az a különleges a jászkun autonómiában, hogy<br />

egységben volt a függetlenség és a helyi szabály.<br />

A kunkapitányok a helyi autonómia letéteményesei voltak. Helyi statútumokkal<br />

szabályozták az életet. Ügyeltek a rendre, a hagyományra, miközben<br />

országos dolgokban is eljártak. A vitás ügyeket helyben intézték, a fõkapitánynak<br />

pallosjoga is volt. Az ítéleteket ott hajtották végre, ahol a bûnt elkövették.<br />

1876-ban ugyan megszûnt a Jászkun kerület, de tovább éltek a jogszokások.<br />

A kunok útján<br />

Éppen Kisújszállás az a város, amely 2000-ben újjáélesztette a kunkapitányválasztás<br />

szép hagyományát. Ezzel régi-új jelképet állított a kunok maradékai<br />

elé. De a mi világunkban vajon mit jelképezhet a kunkapitány? A tartást, az<br />

erõt, a mércét és mértéket. És a feddhetetlenséget, amely erény ma olyan<br />

nagyon kell.<br />

A kunkapitány-választás rendje az idén, a Kunok Évében újra Kisújszállásra<br />

ért. Olyan kapitánya lesz a kunoknak, aki az említett erények birtokosa volt.<br />

Méltó a felmenõihez. A nagynevû Illéssyek leszármazottja…. A <strong>Nagykun</strong><br />

Kerület élén 1749-1872-ig , tehát 123 éven át az Illéssy család kiváló férfitagjai<br />

álltak. Bár ebben az idõben Karcagon volt a kerület székhelye, a kapitányok<br />

Kisújszálláson laktak, innen intézték a kerület ügyes-bajos dolgait. Iskolázottságukkal,<br />

széles látókörükkel jól szolgálták a haza ügyeit. Országos jelentõségû<br />

szerepet is vállalt néhányuk.<br />

Az Illéssy-család legelsõ ismert tagja Illéssy György 1633-ban kapott II. Ferdinándtól<br />

nemességet. A vele együtt nemességet nyert testvérei, István, László,<br />

Gergely, János külön-külön is érdekes életpályát írtak le, volt aki virtigli<br />

labanc volt, másik Thököly követõjeként a bujdosók keserû kenyerét ette.<br />

Illéssy István, a bujdosó vitéz fia volt Illéssy György (immár a második nemzedék<br />

viszi tovább az alapító nevét). A Rákóczi szabadságharc idején Torna<br />

vármenyében élt, a korabeli sajtó Rákóczi fejedelem vitéz katonájaként említette.<br />

1721-ben költözött Kisújszállásra, ahol az 1750-es összeírás a gazdag<br />

parasztok között hozta a nevét. Fia, Illéssy István 1741-ben 400 lovas hadnagyaként<br />

harcolt a jászkun huszárok között Mária Terézia trónjáért, majd az<br />

újonnan kiállított jászkun huszárezred élén immár 1000 lovas hadnagyaként<br />

Poroszországban küzdött. Hadi érdemeiért apósa, Kisvárday Pap Dániel után<br />

1749-ben nagykun kapitány lett. 1753-ban arany láncos vitéz kitüntetést kapott<br />

a királynõtõl (ez egy 53 körmöczi arany súlyú lánc volt), amirõl még a<br />

sírfelirata is említést tesz.<br />

Az Illéssy család legfényesebb karriert megélt fia Illéssy István fia, János volt,<br />

akit négyszer jelöltek a Jászkun Kerület tisztségére. 1777-1801 között nagykun<br />

kapitány, presbiter, kurátor, majd Kisújszállás fõbírája volt. Kilenc gyermeket<br />

nevelt fel a haza szolgálatára.<br />

A híres Illéssy családban a II. János jogi pályára ment, aljegyõ lett, majd<br />

még apja életében nagykun kapitánnyá választották. Többször volt a Kunság<br />

követe Bécsben. 23 esztendõig volt a Kunsági Kerület kapitánya.<br />

Az õ fia volt Illéssy János (III.) aki ugyancsak jogi végzettségû volt, elõbb<br />

aljegyzõ, alügyész, majd nagykun kapitány lett. 1830-ban a Hármas Kerület<br />

országgyûlési követe volt. Ferdinánd császár aranysarkantyús vitézzé ütötte.<br />

Mint megingathatatlan reformert Széchenyi többször említi a naplójában. Az<br />

1836. évi pozsonyi országgyûlésen szabadszellemû nyilatkozatokat tett, amiért<br />

168<br />

169


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

a nádor elmozdította posztjáról. Ettõl kezdve egyházmegyei feladatokat vállalt,<br />

majd 1848-tól ismét a politikai színtérre lépett: Kossuth teljhatalmú kormánybiztosa<br />

volt a Hármas Kerületben. Szorgalmazta a nemzetõrség megszervezését,<br />

komoly része volt a tavaszi hadjárat sikereiben. A szabadságharc<br />

bukása után tíz évi várfogságra ítélték, ahonnan 1856-ban amnesztiával szabadult.<br />

Kisújszállás közéletében és különösen az oktatás elõsegítésében szerzett<br />

kiváló érdemeket: alapítványt hozott létre, amellyel példát teremtett.<br />

Haláláig a nemzeti ügy letéteményese volt.<br />

A politikus Illéssy János mellett meg kell említenünk egyik unokaöccsét, Illéssy<br />

Sándort, aki 1830-ban született. A szabadságharcban már nemzetõrszázados,<br />

majd még a 19. életévét sem töltötte, amikor már századosi rangban vett részt<br />

a tavaszi hadjárat csatáiban. Õ lett az utolsó nagykunkapitány, majd Kisújszállás<br />

elsõ polgármestere.<br />

Nem hagyhatom ki a család méltatásából azt, hogy volt az Illéssyek között<br />

egy bölcsész is, Dr. Illéssy János a Magyar Országos Levéltár tudós munkatársa,<br />

aki számos kitûnõ könyvet írt. Rendezte a levéltár iratait, azt a részt,<br />

amelyben dolgozott, máig Illéssy-patikának nevezik a levéltárban. Számos<br />

tudományos munkát írt, amiért kegyelettel emlékezik rá az utókor.<br />

A név kötelez. Olyan szép alkalom ez a mai , amit leginkább Szenti Ernõ<br />

egyik sorával tudok kifejezni: "A jövõ vendégül látja a múltat…" Isten éltesse az<br />

új kunkapitányt!<br />

Dr. Bartha Júlia<br />

A kunok útján<br />

A kunok útja<br />

Lovas emlékmenet a Radnai-hágótól a karcagi Kun emlékhelyig<br />

- Útijegyzet -<br />

Mottó: "Minden nép addig létezik, ameddig büszke tud lenni múltjára, s amíg<br />

meg tudja teremteni és fenn tudja tartani saját kultúráját."<br />

Gazda József<br />

Az idei év a Kunok Éve. Minden kulturális intézmény, civil szervezet úgy<br />

tervezte programját, hogy a Kunok I. Világtalálkozója alkalmából figyelmét a<br />

kunok maradékaira, a kunsági kultúra megmutatására összpontosítsa. Így volt<br />

ez a <strong>Nagykun</strong> Nádor Huszár Bandérium tagjai esetében is, akik különleges<br />

vállalásukban azt tûzték ki célul, hogy a kunok egykori, Kárpát-medencei vándorlásának<br />

útvonalán végigvonulva tisztelegjenek az õsök emlékének.<br />

Augusztus 19-én Kisújszálláson a Néprajzi Kiállítóterem udvarán a város<br />

vezetõi és a civil szervezetek képviselõ elbúcsúztatták a hosszú útra menõket,<br />

majd másnap hajnalban útra kelt a csapat, hogy a Radnai-hágótól a Kun<br />

emlékhelyig tartó, közel hatszáz kilométeres utat megtegye. A lovakat kamionnal<br />

szállítottuk ki, hogy onnan induljon a lovas emlékmenet, ahonnan a<br />

kunok indultak: az ezeréves határtól.<br />

Másnap, 21-én szép ünnepség keretében a Radnai-hágónál felsorakoztak<br />

az emlékmenet résztvevõi, valamint a kunságiak és más vidékrõl valók, de<br />

magukat idetartozónak érzõk, akik autóbusszal érkeztek a helyszínre. Rövid<br />

ünnepség keretében megemlékeztünk arról a nagy történelmi pillanatról,<br />

amikor IV. Béla, a második honalapítóként tisztelt uralkodó 1239. húsvét<br />

másnapján fogadta Kötöny kánt és maradék népét. Az ünnepségen Illéssy<br />

Ádám nagykunkapitány idézte fel azokat a jelentõs momentumokat, amelyek<br />

a kunok sorsát meghatározták, és megemlékezett arról, hogy miként ápolják<br />

az utódok azt az örökséget, amit e keleti népcsoport a történelem során ránk<br />

hagyományozott. Az útra bocsátó szép gondolatok sorát Smuta Zsolt kunszentmártoni<br />

kunkapitány folytatta, majd koszorút kötöttek a hágónál lévõ<br />

keresztre, mely az egykori rotunda, az árpád-kori körtemplom helyén áll. Az<br />

emlékmenet résztvevõi elszórták a kunsági földet, amit útravalóul kaptak<br />

tarisznyájukba a kisújszállási búcsúztató ünnepségen. Soha ilyen teli-torokból<br />

és tisztán nem szólt a himnusz, mint ott, az ezeréves határnál, a Radnaihágónál,<br />

a tanúhegyek lábánál.<br />

A lovas emlékmenet nem szokványos túra volt. A célja nem az volt, hogy<br />

lelovagolva a távot, elmondhassák maguknak a résztvevõk, hogy milyen kitartó,<br />

170<br />

171


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

derék lovasok. Az volt a cél, hogy hírét vigyük a kunsági mentalitásnak,<br />

annak, hogy itt a Kárpát-medence szívében él egy etnokulturális csoport,<br />

amely a történelem minden hányattatása ellenére magát kunnak vallja, õrzi<br />

azt a kultúrát, amit az elõdök hagytak rá.<br />

Mire tanítja a kunság ma a magyarokat és Európát? Arra, hogy merje magát<br />

vállalni, hogy álljon ki magáért és mutassa fel azt a kultúrát, azokat az értékeket,<br />

amelyeket évszázadokon át ápolt. Itt mindig erõs volt az identitástudat,<br />

és minden korban más-más formát öltött, de soha ilyen nagy szükség nem<br />

volt rá, hogy nevén nevezzük, mint ma. Jó volt végigvonulni az egykori útvonalon,<br />

folyóvölgyekben, a Radnai-havasoktól a Szilágyság lágy lankáin, s hol<br />

az Aranyos Beszterce patak sietett mellettünk, hol a Nagy Szamos mutatta<br />

meg, miként válik a sebes folyású patakból tekintélyes folyóvá. Majd a Berettyó<br />

kísért minket hazáig.<br />

Az elsõ megálló, így az elsõ két pihenõhely, amit a csapat a Keleti Kárpátokban<br />

a szabadban töltött, Radnalajosfalvánál és Radnaborbereknél volt egy-egy<br />

erdei tisztáson. Igazi nomád módjára, tûz mellett, egymást bátorítva. Az elsõ<br />

település, amit érintettünk, s ami már a középkorban is lakott volt, Óradna,<br />

ami most aprócska falu. A szórványmagyarság maroknyi csoportja él ott,<br />

mintegy négyszáz római katolikus vallású, aki identitását és vallását még<br />

tartja, de nyelvünket már nem beszéli. Azonban hárman, a helybéli plébános<br />

és egy tanárnõ, Bauer Ilona a férjével magyar iskolában tanít, ahol hét kisdiák<br />

tanulja a magyar nyelvet - tiszteletet parancsoló szorgalommal.<br />

Valaha hatalmas katedrálisa volt a helységnek, amit a tatárok romboltak le.<br />

Köveit széthordták, de felépült belõle másik két templom s ki tudja még hány<br />

lakóház. A Tatárrom, ahogyan a helybéliek nevezik, az ortodox templom<br />

mögött még romjaiban is monumentális. A polgármester fogadta a lovas<br />

menetet, gratulált a szép vállalkozáshoz és útnak indított minket. Szalagot a<br />

magyar házaspár kötött, még a hágónál. A harmadik napi pihenõ Naszódon<br />

volt, ahol már valamivel nagyobb létszámú magyar református közösség él,<br />

aprócska temploma szolidan hirdeti a hit tisztaságát. Kedves gyülekezete eljött,<br />

hogy a délutáni istentiszteleten köszöntse a kun menetet. A templomban<br />

kötöttek szalagot zászlónkra. Az elsõ igazán biztonságos szállásunk itt volt,<br />

ahol magát a templomot nyitották meg számunkra. Ha az ember idegenben<br />

szükségbõl szabadban tölt két éjszakát, akkor tudja csak értékelni a biztonságot…<br />

Ez a hely minden értelemben oltalmat adott nekünk. Áldott legyen<br />

érte.<br />

A lovas menet naponta 50-70 km távolságot tett meg, rövid, alig órányi déli<br />

pihenõt beiktatva. A pihenõhelyeket úgy kerestük, hogy a lovak számára is<br />

legyen lehetõség itatásra és némi legelésre. Hûséges patásainkat igencsak<br />

megviselte a nehéz terep, alföldi lovak lévén még dombot sem nagyon láttak,<br />

A kunok útján<br />

nemhogy hegyet! Beklenben volt a déli pihenõnk, ahol a város polgármestere<br />

és a református lelkész fogadta a csapatot, a városháza elõtt, az egykori<br />

Bethlen-kastély bejáratánál. Baráti kézfogással indították útjára a menetet.<br />

Mindenhol szimpátia kísérte a lovasokat, még a románok lakta településeken<br />

is. Ez egyrészt annak köszönhetõ, hogy a helyi sajtó tájékoztatta olvasóit az<br />

átvonuló menetrõl, másrészt pedig annak, hogy méltósággal vonult a csapat,<br />

tiszteletben tartva mások érzékenységét. A nemes vállalkozást tisztelték bennünk.<br />

Déscichegyen ért a negyedik nap estéje, ahol a református gyülekezet háza<br />

adott nekünk otthont.<br />

Békesség Istentõl! Így köszöntik egymást és az idegent is Erdélyben. Jó<br />

hallani, hogy nemcsak a papjuknak szól így a köszöntés. A negyedik nap estélye<br />

Déscichegy gyülekezeti házában telt, a kedves helybéliek érdeklõdésétõl<br />

kisérve. Felejthetetlen élmény volt, megtelt a gyülekezeti ház és mindent tudni<br />

szerettek volna a kunokról. Elhalmoztak minket nemcsak a szeretetükkel<br />

és figyelmükkel, hanem mindenféle jóval, gyümölccsel és jófajta borral is. Az<br />

egész út során az igazán biztos támaszunk a református egyház volt. A református<br />

gyülekezetek õrzik igazán a magyarságukat, õrködnek a kultúra felett<br />

is. Bár nehéz idõk járnak ott is, a szükség végett is, vagy talán mert összekapaszkodva<br />

könnyebb, jól élnek együtt. Kitûnõ lelkészek vezetik ezeket az apró<br />

gyülekezeteket. Ott a vallás még a mindennapok része, ezért jelent igazi támaszt<br />

a nehéz idõkben is. Aki arra jár, ne mulassza el megszorítani Orbán<br />

Attila déscichegyi, Molnár Endre zsibói, Lukács József szilágynagyfalui,<br />

Csernák Béla bihari nagytiszteletû urak kezét! Õk, az õrhelyüket el nem hagyók,<br />

akiknek köszönhetõ, hogy ez a maroknyi magyarság nem adja fel, nem morzsolódik<br />

fel a mindennapok küzdelmében.<br />

Déscichegyen az érkezésünkkor és a távozásunkkor is meghúzták a harangot.<br />

A menet felsorakozott a gyülekezeti ház elõtt és búcsút intett a helybélieknek,<br />

majd elindult Zsibó felé. Zsibó, Erdély kapuja, a Wesselényiek birtoka.<br />

Itt született báró Wesselényi Miklós (1796) a reformellenzék egyik képviselõje,<br />

aki elsõként szabadította fel jobbágyait 1848. március 20-án. A Szamosparti<br />

város nagymúltú, számos történelmi esemény fûzõdik nevéhez. 1849.<br />

aug. 25-én, 12 nappal a honvédsereg Görgey tábornok által vezetett fõerõinek<br />

világosi fegyverletétele után Kazinczy Lajos is letette a fegyvert a zsibói<br />

kastély udvarán. Kazinczy Lajos, Kazinczy Ferenc nyelvújító fia volt, serege<br />

négyezer honvédet számlált. Õ is az aradi vértanúk sorsára jutott, 14.-ként.<br />

(Sírja Széphalomban található, a Kazinczy sírkertben.) A ma mintegy tízezer<br />

lelket számláló város egytizede magyar, de jelentõsnek mondható a református<br />

gyülekezete.<br />

Amikor a kun emlékmenet megérkezett a városba, a tervezett idõnél jóval<br />

késõbb, hiszen lehetetlen volt tartani az idõpontokat, a zsibóiak a református<br />

172<br />

173


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

templom elõtt vártak már órák óta. Este 8 óra volt, amikor a lovasmenet<br />

megállt a templom elõtt. Felhangzott a 90. zsoltár, a reformátusok himnusza:<br />

Te benned bíztunk, elejitõl fogva… Elmondhatatlanul megható volt. Ezt<br />

követõen a templomban rövid istentisztelettel köszöntöttek minket, majd<br />

családoknál helyeztek el mindnyájunkat, s hogy ne legyen sértõdés, minden<br />

jelentkezõ vendégfogadónak jusson valaki a csapatból, egyesével…<br />

A zsibói búcsút követõen Szilágynagyfalu felé vettük az irányt, azaz, hogy<br />

vettük volna, ha nem jön elénk Nagyfaluból négy helybéli, aki jól ismeri a<br />

terepviszonyokat, kikerülendõ a lovakkal a forgalmas mûutakat, erdõn,<br />

hegyen-völgyön át, nagy kalandokkal elvezették a csapatot, ezzel mintegy<br />

negyven kilométeres kerülõt okozva nekik. A jószándékot senki nem vonta<br />

kétségbe, de gyakorlott túrázók és nem lovasok lévén nem jól mérték fel a<br />

lovasmenet esélyeit ezen az útszakaszon. Jelentõs késéssel értünk Szilágynagyfaluba.<br />

Ezt az is okozta, hogy az érintett településrõl elénk jöttek a helybéliek<br />

és nem volt mit tenni, meg kellett állni kicsit Krasznán, Ráton, Szilágybagoson,<br />

ahol muzsikaszóval, néptáncosokkal, borral, kaláccsal várták a menetet<br />

és boldogan kötöttek szalagot a lovas emlékmenet zászlajára. A hatodik nap<br />

kalandos útja éjjel fél kettõkor ért véget egy szilágynagyfalui birtokon, Veinbold<br />

Rudolf lovastanyáján a helybéliek kitartó türelmének és remek birkagulyásának<br />

köszönhetõen nyugodalmas éjszakával.<br />

A nagyfalusiak ugyan már délutántól várták a kunok bejövetelét, még a<br />

késõ éjszaki órákban is volt, aki kiszaladt az utcára. Másnap aztán bepótolandó<br />

az elmulasztottakat, minden jelentõs utcán végigmentünk, megkoszorúztuk<br />

Arany János mellszobrát és a hõsök emlékmûvét, majd a helybéli lovasok<br />

egészen a város határáig elkísérték a menetet. Bár nagyon fáradtak voltak<br />

a lovak és lovasok, mindenért kárpótolt az a lélekemelõ fogadtatás, ahogyan<br />

a szilágysági magyarok vártak minket. Szilágynagyfaluból Ipp, Berettyószéplak,<br />

Érábrány érintésével Margitára értünk. Ott a környékbeli gyalogos<br />

íjászok csapata és a szentjobbi huszárok vezették fel a csapatot a város fõterére,<br />

ahol már hatalmas sereg várta az ünnepséget. A város polgármestere,<br />

papjai, más települések (akiket nem érinthetett a menet) polgármesterei<br />

jöttek és köszöntötték a nagy feladatra vállalkozó lovasokat. Üdvözlésünkre<br />

elénk jöttek a debreceni huszárok képviselõi is. Margita mellett, Monostorpetriben<br />

volt az éjszakai szállás egy közösségi házban, a helybéliek kiváló vendégszeretetének<br />

köszönhetõen kitûnõ vacsora és némi tüzesvíz után igencsak<br />

fáradtan tért meg a társaság.<br />

Immár a nyolcadik napon, augusztus 27.-én Monostorpetribõl indultunk<br />

Hegyközszentmiklós, Szentjobb, Hegyközszentimre és Szalárd érintésével Biharba<br />

érkeztünk. Az érintett települések között mind nagy múltra tekint vissza,<br />

hiszen már Szent István államszervezése idején léteztek ezek a települések.<br />

A kunok útján<br />

Szentjobb különleges hely, már a 11. században, Szent László idején vásáros<br />

hely volt. Hírét a Szent Benedek rendi apátságának köszönhette, ahol Szent<br />

István jobbját, az ereklyét õrizték. Bár fából épült monostora a tatárjárás<br />

idején elpusztult, az ereklyét sikerült megmenteni. Késõbb ugyancsak itt<br />

õrizték, amíg jelenlegi helyére nem került. Ma már csak a Monostordomb és<br />

a jóemlékezet õrzi emlékét, no meg a hely szelleme vigyázza az itt élõk hírét<br />

és becsületét. Csöpp kis falu, de varázslatos. Ne mulasszák el útba ejteni! A<br />

menetet kaláccsal, szõlõvel fogadták, és a szentjobbi hagyományõrzõ huszárparancsnok,<br />

Kiss István jóvoltából csapolt sör is jutott a derék hadnak. A<br />

szentjobbi lovasoknak legyen hála, akik igazán ismerték, jól ismerték a terepet,<br />

földúton, jelentõs idõ és távolság lefaragásával érkezett a menet a bihari<br />

várba.<br />

Biharba érve régi álma teljesült a csapatnak: a bihari földvárban, az avarkori<br />

sáncok között táborozhattunk. Itt fogadott minket Nagy Gizella, a bihari<br />

polgármesterasszony. Õ és Csernák Béla tiszteletes úr kötött szalagot a zászlónkra.<br />

Biharba már otthoniak közül is sokat kijöttek, karcagi gyerekek és<br />

pedagógusaik, a kunhegyesi református lelkész, Nagy Kálmán és felesége. Felejthetetlen<br />

volt, ahogyan a naplementében belovagoltak a mieink a földvárba.<br />

Biharból másnap délben már az ártándi határátkelõnél voltunk. Minden<br />

várakozást felülmúlt a határátkelés. Lóháton szépen átsétált a csapat a szolgálatot<br />

teljesítõ határõrök elismerõ pillantásától kisérve. Talán ez az egyetlen<br />

igazán jó hozadéka annak, hogy az uniós határok nyitottak. Bár minden hátasunknak<br />

volt lóútlevele, semmi korábban megszokott tortúra nem volt a<br />

határon. Az este Zsákán ért minket a református egyház mûködtette Erdei<br />

Iskolában. Innen már csak Darvas, Füzesgyarmat volt a 10. nap úticélja, rövid<br />

távolság, alig húsz kilométer, azért, hogy a csapat kipihenten tegye meg a 11.,<br />

az utolsó nap távolságát. Füzesgyarmatról Bucsa érintésével augusztus 30-án<br />

16 órakor, a közel hatszáz kilométeres távolságot megtéve, a karcagi Kun<br />

emlékhelyre, az õsök tiszteletére emelt kun bálványok közé belovagolt a<br />

menet. Hosszú, szép volt ez az út, nemcsak a fizikai erõ, hanem a jellem próbája<br />

is. A méltósággal vonuló történelmi emlékmenet tagjait szép ünnepség<br />

keretében fogadták a nagykunságiak. Többen hangsúlyozták annak jelentõségét,<br />

hogy az elsõ kun világtalálkozó idején, az õsök tiszteletére megtett lovas<br />

emlékmenet szimbolikus értelmû: a hazatalálást, a szülõföldünk iránti elkötelezett<br />

hûséget mutatja, mert mi már tudjuk a helyünket, itt vagyunk otthon.<br />

Reméljük, ez a varázslatos hely, a Radnai-hágó zarándokhelye lesz a magyarországi<br />

kunoknak és mindazoknak, akiket a Keleti-Kárpátok bércei megigéznek.<br />

Tanulságos, szép élményekkel kecsegtetõ út, amit mindnyájuknak jó<br />

szívvel ajánl:<br />

Dr. Bartha Júlia etnográfus<br />

174<br />

175


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Indulás és hazatérés<br />

Kísérõ gondolatok a lovas emléktúrán<br />

I.<br />

A Néprajzi Kiállítóterem udvarán, 2009. augusztus 19-én<br />

A lovas emléktúra tagjaitól 2009. augusztus 19-én este, a Néprajzi Kiállítóterem<br />

udvarán búcsúzott el a város közössége, melyet az önkormányzat tagjai és több civil<br />

szervezet képviselt, közöttük a 48-as Olvasókör és a 48-as Asszonykórus, a Városvédõ<br />

és -Szépítõ Egyesület, valamint a <strong>Nagykun</strong> Táncegyüttes. A lovasok útját Galsi János<br />

plébános és Sípos Árpád református lelkész áldotta meg. Városunk nevében Kecze<br />

István polgármester kívánt szerencsét. Szavaiból idézünk. (Szerk.)<br />

Vajon hogyan gondolkodott Kötöny kán és IV. Béla király?<br />

„Micsoda útra indulnak ma néhányan! A Kunszövetség és a <strong>Nagykun</strong> Huszárbandérium<br />

tagjai nemcsak városunk, hanem a mai kunok nevében is megemlékeznek<br />

ezzel az úttal az 1239-es esztendõrõl, a mi õseink, a kunok sajátos<br />

honfoglalásáról. Horváth György nagykunkapitány vezetésével tíz kiváló lovas<br />

térben és idõben indul útnak: térben a Radnai-hágóhoz, az idõutazásban<br />

azonban mi is velük tarthatunk…, repüljünk hát a képzelet szárnyán, oda, a<br />

Radnai-hágótól keletebbre, ahol a nomád és harcos életmódban edzett,<br />

kemény nép, a kunok, a mi õseink egyre nagyobb aggodalommal a szívükben<br />

tekintettek jövõjük elé. Halljuk Kötöny kán szavait:<br />

- Elveszünk a mongolok támadásaiban! Seregeink elfogynak, legyengülnek,<br />

élelmünk alig, fiaink, asszonyaink veszélyben! Tudom, erõs harcosaink inkább<br />

meghalnak, de küzdenek, míg erejükbõl telik. De a mongolok - mint a<br />

tenger! Ránk zúdulnak, nem kímélnek senkit és semmit! A túlerõ vesztébe<br />

sodorja erõs népünket! Nincs más: nem halni, élni akarunk! Ha meg akarunk<br />

maradni, menekülnünk kell! Csak nyugatra mehetünk!<br />

- Nyugatra??? A keresztények közé??? Ismerjük már az õ<br />

hitüket, nem kérünk belõle! - hördültek fel a pogány vezérek.<br />

De a mongol veszély végzetesnek látszott. Kötöny kán,<br />

a kunok fejedelme meggyõzve vezéreit, maradék népével<br />

bebocsáttatást kérni kényszerült IV. Béla országába.<br />

De mit gondolhattak Magyarországon?<br />

"Befogadni a<br />

kunokat??? Ezt a<br />

vad és kemény<br />

népet?"<br />

A kunok útján<br />

- Befogadni a kunokat??? Ezt a vad és kemény népet? Azt, amelyik hajdan<br />

végigrabolta az országot? Szent László királyunk kellett hozzá, hogy örökre<br />

elkergesse õket. Most meg ideengedni ezt a pogány népet??? Akik nem<br />

tisztelik Istenünket, kinevetik hitünk terjesztõit? - IV. Béla királyunk biztosan<br />

hallotta, érezte ezeket az indulatokat, de a józanság hangjait is. Válaszában e<br />

gondolatok lehettek:<br />

- Testvéreim, ez a nép arról a tájról, Keletrõl érkezik, amelyrõl mi is<br />

jöttünk. Ez a nép még ismeri azt a harcmodort, amit a mi fiaink, katonáink<br />

már elfeledtek. Ez a nép tudja, mit jelent a mongol veszély, mit jelentenek a<br />

tatár hordák. Ennek e népnek a fiai edzettek, erõsek, kemények - tudják,<br />

hogyan harcolnak a mongolok! A mi harcosaink tanulhatnak tõlük. Igaz,<br />

hogy pogányok - de nem azok voltunk mi is? Igaz, hogy nem tisztelik az<br />

Istenünket - de nem így voltunk ezzel hajdan mi is? Ez a kun nép öntudatos.<br />

Ha kér, ha kérni kényszerül, akkor valóban nagy bajban van. Ha segítünk<br />

rajtuk, az minket is erõsít. Emlékezzetek Szent István királyunkra, aki azt<br />

tanította, hogy az idegenek példát és fegyvert hoznak, amitõl az ország<br />

erõsebb lesz. Be kell fogadnunk õket. Ezt kívánja keresztény hitünk is.<br />

A király 1239 húsvétján döntött. Bölcsen döntött. Nem könyöradományként<br />

fogadta be Kötöny kán népét. Egyenrangú népként tekintett rájuk,<br />

királynak kijáró tisztelettel ment eléjük az ország határáig, a Radnai-hágóig.<br />

Azt a pillanatot, azokat a perceket, órákat kellene felidéznünk, amikor Kötöny<br />

harcban edzett, nyers, de akkor menekülésre kényszerülõ, ám menekülésében<br />

is öntudatos népe, félve a visszautasítás szégyenétõl egyszer csak meglátja<br />

a magyar királyt és küldöttségét. Egy korabeli krónikás így adta ezt hírül a<br />

jövendõnek: „A király pedig csodálatos pompával, országának egészen a határáig<br />

(Kötöny kán) elébe ment, és rendkívüli kitüntetésben és annyi megtisztel-tetésben<br />

"A mi harcosaink tanulhatnak<br />

tõlük. Igaz, hogy pogányok - de<br />

nem azok voltunk mi is? Igaz, hogy<br />

nem tisztelik az Istenünket - de nem<br />

így voltunk ezzel hajdan mi is? Ez<br />

a kun nép öntudatos. Ha kér, ha<br />

kérni kényszerül, akkor valóban<br />

nagy bajban van. Ha segítünk<br />

rajtuk, az minket is erõsít."<br />

részesítette embereit, hogy az ország lakosai<br />

emlékezetet meghaladó idõ óta ilyent sem nem<br />

tettek, sem nem láttak. Végül, mivelhogy a nagy<br />

sokaság miatt azon a helyen nem tartózkodhattak<br />

kényelmesen, mert ez a nép kemény és vad<br />

volt, és nem ismerte az alárendeltséget - nehogy<br />

megsértsék a magyarokat, vagy õk szenvedjenek<br />

sérelmet ezektõl, kijelölte melléjük fõemberét, hogy<br />

vezesse be õket az ország közepibe."<br />

Csak láthatnánk a két nép, a kun és a<br />

magyar elsõ találkozását! Csak érezhetnénk,<br />

mit jelentett a menekülõ és megrendült kun nép számára az a rangos<br />

királyi fogadás!<br />

176<br />

177


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

A kunok útján<br />

- Magyarország vár…! Nem mint üldözötteket, nem szánalomból fogad be<br />

bennünket. Magyarország számít kun népünkre. Magyarország, Szent István<br />

országa, ez a keresztény nép, ez, ez az, amelyik üldözöttségünkben nemcsak<br />

befogad, de otthont is kínál! - ez lehetett az üzenet a kunok szívében. Így<br />

indulhatott a kun és magyar nép egymásra találásának az útja, mely Szent<br />

István király keresztény szellemisége nélkül nem válhatott volna ilyen erõssé.<br />

Igaz, az alkalmazkodás, az egymásra találás nem volt mentes tragédiáktól,<br />

emberi és közösségi fájdalmaktól, de odáig vezetett, hogy a kunok 'a<br />

legkiválóbb magyaroknak' érezték, érzik - remélem, ma is - magukat.<br />

Kedves Barátaim! Ezzel az úttal indul a mai kunok megemlékezéseinek sora.<br />

770 éves a közös történelmünk, erre emlékezünk hamarosan a Kunok I.<br />

Világtalálkozójának rendezvénysorozatával.<br />

Így kívánok szerencsét, jó utat Horváth Györgynek és csapatának. Vigyétek<br />

jó hírét, kedves Barátaim, a <strong>Nagykun</strong>ságnak, városunknak, és egyben a kunok<br />

mai leszármazottainak. Járjatok békével, szívetekben kun õseink emlékével,<br />

melybõl a jövõben építkezni tudunk."<br />

A Radnai-hágónál<br />

Kisújszállási földet szórnak a Radnai-hágónál<br />

II.<br />

A Radnai-hágónál, 2009. augusztus 21-én<br />

A lovas emlékmenet résztvevõi a Radnai-hágóig gépjármûvel utaztak, többen<br />

elkísérték õket autóbusszal. Közöttük volt Illéssy Ádám <strong>Nagykun</strong>kapitány is, aki a<br />

"hazaindulásnak", a lovas emlékmenet indulásának perceiben így szólt; idézünk<br />

szavaiból:<br />

„Itt állunk a Radnai-hágó csodálatos vidékén és emlékezünk. Emlékezünk<br />

arra, hogy Kötöny kun vezér 770 éve itt vezette be népét - a mintegy negyvenezer<br />

családot - a Kárpát-medencébe. 1239-ben Kötöny kán, a kunok fejedelme<br />

menedéket és bebocsáttatást kért a magyar IV. Béla királytól, ugyanis a<br />

kétszáz évig virágzó Kun Birodalomnak, Cumaniának, a terjeszkedõ mongol<br />

birodalom véget vetett.<br />

A kunok itt, e helyen, a Radnai-hágónál várták IV. Béla király döntését, ami<br />

1239-ben, húsvét másnapján történt meg. A második honalapítóként is tisztelt<br />

uralkodó Kötöny elé lovagolt, s a krónikák szerint királynak kijáró tisztelettel<br />

fogadta a kunok vezérét, és behívta õket az országba.<br />

A kunok teljes letelepítése, befogadása, életmódjuk megváltoztatása természetesen<br />

hosszú, és küzdelmekkel terhes idõszak volt. Véglegesen csak évszázadokkal<br />

késõbb fejezõdött be. Állíthatjuk azonban, hogy a kunok életének<br />

határpontja ide köthetõ, a Radnai-hágóhoz. A Radnai-hágó három alapvetõen<br />

fontos területen volt határpont a kunok számára: az új hazát illetõen, az<br />

életmódváltás tekintetében és új vallásuk felvétele terén.<br />

178<br />

179


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

A kunok útján<br />

Új haza:<br />

IV. Béla király befogadta a kunokat. És ezt a bizalmat a kunok a legdrágábbal<br />

hálálták meg: készek voltak életüket és vérüket áldozni királyukért, új<br />

hazájukért. A keleti taktikával harcoló kunok erõs támaszai lettek a királynak,<br />

jelentõs erõt képviseltek a királyi hadseregben. Katonai feladataik miatt a<br />

kunok jelentõsége egyre nõtt. A kunok 150 éven át az Árpád-házi királyok fõ<br />

támaszai lettek. De a kunok még ennél is többé lettek! Magyarokká váltak!<br />

Illyés Gyula a XX. században így méltatta a kunokat: "Büszkén emlegetik származásukat.<br />

Magyarok? Nemcsak színmagyarok, hanem ráadásul kunok õk, amin valami<br />

olyasmit értenek, hogy a magyaroknál is magyarabbak."<br />

A Radnai-hágónál<br />

Új életmód:<br />

A kunok eredetileg nomád nagyállattartó életmódot folytattak, és törzsinemzetségi<br />

szervezetben, sátortáborokban éltek. A XIV. század folyamán a<br />

kunok feudalizálódásával, letelepült életmódra való áttérésével és megkeresztelkedésével<br />

párhuzamosan területi szervezetekké,<br />

ún. kun székekké alakultak. A székek<br />

élén a kapitányok álltak. Törvényeiket maguk<br />

szabták, elszámolással csak közvetlenül a nádornak<br />

tartoztak. A XIX. századig tartott ez a különös<br />

jogállapot, melyhez fogható nem volt<br />

Európában! XV-XVI. századra a kunok megtelepülése<br />

befejezõdött. Mindez életmódváltást,<br />

asszimilációt, és átalakuló kultúrát jelentett<br />

"Büszkén emlegetik származásukat.<br />

Magyarok?<br />

Nemcsak színmagyarok,<br />

hanem ráadásul kunok õk,<br />

amin valami olyasmit értenek,<br />

hogy a magyaroknál is<br />

magyarabbak."<br />

számukra, azonban a zárt társadalmi berendezkedés következtében az egykori<br />

kun mûveltség számos eleme nemzedékrõl nemzedékre öröklõdött. A<br />

kun nép úgy integrálódott a magyarságba, hogy bár nyelvét felcserélte,<br />

identitását a mai napig megtartotta.<br />

Új vallás, új hit felvétele:<br />

A kun nép eredetileg pogány nép volt. 770 évvel ezelõtti befogadásuk egyik<br />

fontos feltétele a keresztény hit felvétele volt. A keresztény hit - a teremtõ<br />

Istenbe és az Õ egyszülött Fiába, a Megváltóba vetett erõs hitük - segítette és<br />

vezette a kunokat több mint fél évezreden át a megpróbáltatásaikban,<br />

küzdelmeikben, nehéz vagy kilátástalannak tûnõ helyzeteikben. Ez volt a<br />

reménységük, és ez is marad a reménységük!<br />

Most bátor lovasaink a kunok betelepülésének 770.-ik évfordulóján indulnak<br />

a nagy útra, tíz nap alatt lóháton újra bejárni a kunok 500 km-es<br />

vándorútját a Radnai-hágótól a nagykunsági Kun Emlékhelyig. Most innen a<br />

Radnai-hágótól, a kunok számára minden szempontból jelentõs határponttól<br />

180<br />

181


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

A kunok útján<br />

a kun Miatyánk lelki üzenetével engedjük lovasainkat útjukra. Kedves lovasok!<br />

Isten áldja utatokat! Járjatok a kunok büszkeségével, a génjeitekben hordozott<br />

kitartással és hõsiességgel! Jó utat kívánunk!"<br />

III.<br />

A nagykunsági Kun Emlékhelynél, 2009. augusztus 30-án<br />

A lovas emlékmenet, középen Horváth György, a túra vezetõje<br />

Illéssy Ádám nagykunkapitány (jobbról) és felesége (középen)<br />

Mi a jelentõsége Radnai-hágótól induló a lovas emlékmenetnek? Múltidézés?<br />

Kaland? A lovasok hazaérkezésekor, azon a nyárvégi napfényes délutánon sok százan<br />

összegyûltek a Kun Emlékhelyen, várva megérkezésüket. Különbözõ közösségek vezetõi,<br />

képviselõi sorban köszöntötték õket, keresték ennek a maga nemében páratlan útnak a<br />

jelentõségét. Városunk polgármestere, egyben a <strong>Nagykun</strong> Hagyományõrzõ Társulás<br />

elnöke harmadik, 'amolyan fordított honfoglalásnak' nevezte ennek az útnak a<br />

jelképiségét. Így szólt:<br />

„Nemzetségünk, a kun nép harmadik honfoglalásának - egy újabb történelmi<br />

eseménynek - vagyunk részesei. Nem, nem csak egy évfordulóról emlékezünk<br />

meg. És nem mi növesztjük naggyá azt az eseményt, amelynek részesei<br />

vagyunk: nálunknál nagyobb erõ már megtette azt.<br />

A kunok betelepülésének 770. esztendejében élünk mi, késõi, mai leszármazottak.<br />

Abban a világban, itt, a harmadik évezred elején, amikor a nemzetiségek,<br />

népek szinte önként hajtják fejüket a nagybetûs globalizáció jármába,<br />

és e fogyasztásra manipuláló világban észrevétlenül feladják sajátos kultúrájukat,<br />

hagyományaikat, egyéniségüket, és végül beleszürkülnek a fogyasztói<br />

társadalomba.<br />

Mind, akik itt jelen vagyunk, tudjuk, hogy életünk csak közösségben teljesedhet<br />

ki, legyen az szûkebb vagy tágabb, legyen az család vagy nemzet. Vagy<br />

éppen a kunok közössége. Kedves Barátaim! Azzal, hogy a kunok nemzetségébe<br />

születtünk, hogy ideszülettünk a <strong>Nagykun</strong>ságba: ajándékot kaptunk a<br />

sorstól. Gyökereket. Térben és idõben messzire, mélyre nyúló gyökereket. Azt,<br />

amit manapság sokan semmibe vesznek: múltat. Mi tudjuk: ezáltal erõt és hitet.<br />

Mi tudjuk: ezáltal jövõt, megtartó közösséget.<br />

Horváth György, mai korunk elsõ nagykunkapitánya, a Kunszövetség és a<br />

<strong>Nagykun</strong> Bandérium néhány lovasa elhatározta, hogy bejárja annak az útnak<br />

egy részét, amelyet 1239-ben kun õseink is megtettek. Azt a helyet és annak a<br />

pillanatnak az emlékét keresték meg, amikor a mongolok túlereje elõl menekülõ,<br />

egyebekben harcos és szilaj õseink bebocsáttatást nyertek Magyarországra.<br />

Azt, amikor IV. Béla királyunk Kötöny kán és népe elé ment egészen<br />

a Radnai-hágóig, hogy behívja õket az országba, és dacolva minden elõítélettel<br />

- hogy a kunok népe vad, kemény és pogány -, királynak járó tisztelettel<br />

fogadta ezt az akkor, menekülésében bizonyára megtört, de mégis öntu-<br />

182<br />

183


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Úton a Kárpátokban<br />

A kunok útján<br />

datos népet. De tudta, hogy ez a harcban edzett nép katonai erõt is jelent<br />

majd az ország számára.<br />

Lovasaink 2009. augusztus 19-én indultak el Kisújszállásról. A Radnaihágóig<br />

mai jármûvekkel, ám onnan a Kárpátok hegyei között lóháton<br />

indultak haza. Vajon ez a szó - haza - mit jelenthetett akkor, annak a nomád<br />

népnek? Tudta-e az a vándorló nép, hogy mit jelent otthonra találni? …<br />

Horváth György és társai errõl biztosan többet tudnak mesélni, hiszen<br />

nemcsak térben, hanem lélekben is hosszú utat tettek meg - hiszem, lesz<br />

alkalom, amikor élményeiket megosztják majd velünk.<br />

Az õ útjukat, ezt az utat nevezem én a kunok harmadik honfoglalásának.<br />

Hogy miért? Elõször arra hadd válaszoljak, mi is a kunok második<br />

honfoglalása. - Nem szabad idealizálnunk a múltunkat. Tudnunk kell, hogy<br />

õseink és a magyar lakosok között mindennaposak voltak az összetûzések,<br />

többek között azért, mert a kunok hatalmas csordái nagy károkat okoztak a<br />

földeken. A nép teljesen ellenük fordult, és<br />

amikor a tatárok az országba betörtek, Kötöny<br />

kánt és családját lemészárolták. A tatárok ellen<br />

hadba szólított kunok emiatt kivonultak az országból.<br />

A tatárjárás pusztítása így nélkülük érte<br />

az országot. A második betelepedés ezt követõen,<br />

1246 körül történt, ismét IV. Bélának köszönhetõen.<br />

Ekkor új fejezet kezdõdött nemcsak a<br />

kunok, de a két nép életében is. Egymást erõsítõ,<br />

egy hazát valló lett a két nemzet az évszázadok során.<br />

"Amolyan "fordított"<br />

honfoglalás: ma nem a<br />

kunok keresnek a magyar<br />

nép mellett helyet, otthont,<br />

hazát, hanem a magyarrá<br />

vált kunok keresik hajdani,<br />

kun õseiket."<br />

És itt vagyunk a "harmadik honfoglalásban". Lehet-e annak nevezni e maroknyi<br />

lovascsapat útját? Lehet, kedves Barátaim. Lehet, azért, mert ez az út<br />

jelképes. Ma nemcsak térben, hanem lélekben, kultúrában is hazát kell találni.<br />

Inkább úgy mondanám: lélekben és kultúrában újra hazát kell találni,<br />

hont kell találni, és emellett mindenkor hitet kell tenni. Lovasaink útja a ma<br />

élõ kunok e hitének, közös hitünknek a kifejezése. Amolyan "fordított" honfoglalás:<br />

ma nem a kunok keresnek a magyar nép mellett helyet, otthont,<br />

hazát, hanem a magyarrá vált kunok keresik hajdani, kun õseiket. És az õsi<br />

örökségben ma egymásra talál a múlt és a jelen - és persze egymásra találnak<br />

nagy- és kiskunok. A Kunok I. Világtalálkozója elõtt, köszöntve hazatérõ lovasainkat,<br />

kívánom, e "harmadik honfoglalásban" találjuk meg hajdani õseink<br />

üzenetét a testi-lelki erõrõl, a szívósságról, a küzdeni tudásról, a közösségért<br />

való kiállásról - és ezen értékekkel a szívünkben álljunk helyt a jövõben, mi,<br />

magyar kunok."<br />

184<br />

185


Szenti Ernõ<br />

Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Örvendj!<br />

A Kunok I. Világtalálkozójára<br />

Nem távoli parancsra törtél az élre,<br />

Szerencse fiává tetted a balsorsot.<br />

Szíved javakat termelt, a mögötted<br />

haladóknak s az elõtted járóknak.<br />

Élettelent élõvé csak a gondolat tehet,<br />

élõbõl holtat a kiszáradt hiány csinált.<br />

Alighogy a végtelent belehelyezted<br />

a parányiba, a harc értelmét meglelted.<br />

Nagyobb teret és szabadabb utat az értelemnek!<br />

Ha idõd javát a gondolkodás foglalja le,<br />

veled maradt és alakított az értékteremtés.<br />

Örvendj! Vendégül látta a múltat a jövõ.<br />

A kunok útján<br />

„Kunok a Kárpát-medencében<br />

napjainkban”<br />

- Egy fotópályázat díjnyertes alkotásai -<br />

A kisújszállási Kossuth Fotóklub a Kunok I. Világtalálkozója alkalmából országos<br />

fotópályázatot hirdetett. A beérkezett gazdag képanyag legszebb fotóiból 2009.<br />

augusztus 19-én kiállítást rendeztek a Városháza dísztermében. Hírlevelünk következõ<br />

oldalain a díjnyertes képeket mutatjuk be, közöttük két kisújszállási alkotó munkája is<br />

szerepel, Papi Lajosé és Balogh Beátáé.<br />

Kozák Albert: Lovasnap - különdíj az etnográfiai kategóriában<br />

186<br />

187


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

A kunok útján<br />

Péli László: Az utolsó forgács - 1. helyezés az etnográfiai kategóriában<br />

Papi Lajos: Tejelõ - 3. helyezés az etnográfiai kategóriában<br />

Hudák János: Ha kell, kéznél legyen - 2. helyezés az etnográfiai kategóriában<br />

Kun Erzsébet: Csata elõtt - MAFOSZ-különdíj<br />

188<br />

189


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

A kunok útján<br />

Koncz Dezsõ: Szürkék - 1. helyezés a mûvészi kategóriában<br />

Balogh Beáta: Tercsi néni - 3. helyezés a mûvészi kategóriában<br />

Bese József: Elveszett egy Bárány - 2. helyezés a mûvészi kategóriában<br />

Vágvölgyi Mihály: Egypár - különdíj<br />

190<br />

191


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Farkas Károly fuvaros emlékére<br />

Újszállási Rácz Lajos:<br />

1.<br />

ott vagyok köztetek<br />

fenn, a harci tetõn<br />

bércek közt jöttetek<br />

elhagyott legelõn<br />

kései telelõn<br />

Fejezetcím<br />

Terra Cumanorum<br />

2.<br />

a fejedelemnek<br />

Kötönynek fiai<br />

eladták lelküket<br />

Daniel és Juri<br />

áruló mindannyi<br />

3.<br />

Bezén Attmaz!<br />

Kenze kikte.<br />

Szen lészen szenadon<br />

Dösön szen küklön<br />

Nicigen gerde ali kektebezén<br />

ezer ló pihent ott<br />

szügyén remény csillant<br />

görcsös kézbe markolt<br />

hasító kard villant<br />

vérgõze elillant<br />

kunok fekszenek rá<br />

csontos paripákra<br />

csendben kapaszkodva<br />

lovaik nyakára<br />

lesve a csatára<br />

vérben izzó szemmel<br />

támadásra várnak<br />

lázas hevülettel<br />

arccal a halálnak<br />

ördögtûzzé válnak<br />

ott hagyott mindenki<br />

Fekete-Kunország<br />

menekült a kun bej<br />

keresni új hazát<br />

meglelni igazát<br />

a magyar király kegyes<br />

befogadta õket<br />

de nemessége vegyes<br />

akart nemzetfõket<br />

földre hulló fõket<br />

így lett áldozatja<br />

a vad akaratnak<br />

Kötöny comes nyaka<br />

gõgös indulatnak<br />

csõcselék hadaknak<br />

Akomuzne okne menze<br />

Okne mezge hergezge<br />

Pitpütor il bézen méne mezne<br />

Neszem bezde jermezbezge<br />

Utrogergenge illme bezne<br />

Olgyamanga<br />

Kutkor bezne algyamanna<br />

Szen borson hoka csalli<br />

Bocson igyi tengere,<br />

Amen<br />

Atyánk, ki a mennyekben vagy,<br />

tied az erõ, tied a név!<br />

mind a földön, mind az égben!<br />

Különösen-jó kenyerünket<br />

Ajándékozd nékünk máma!<br />

Fotó: Oláh Albert<br />

192<br />

hû komondor figyel<br />

feszülten a sorban<br />

ló faránál hever<br />

hangtalanul horkant<br />

avarra hullt porban<br />

tatár hordák zúgnak<br />

nyomukban vér zubog<br />

rémült kunokkal én<br />

imát mormolok<br />

Miatyánkat mondok:<br />

4.<br />

ezer ló dübörög<br />

már az égi mezõn<br />

fekete köd fölött<br />

megholtan és élõn<br />

bátran és nem félõn<br />

193<br />

Bocsásd meg a vétkeinket,<br />

miként mi is megbocsátunk<br />

a csapdába cselezõknek!<br />

Szabadíts az ellenségtõl!<br />

Te vagy, aki szerteszórod<br />

Gonosz-csalárd ellenünket<br />

Megbocsátó, jóságos úr! (Amen)<br />

v239<br />

isszaszállok hozzád<br />

Terra Cumanorum<br />

Olás a nemzetség<br />

Kolbáz-szék a fórum


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

A Kunok I. Világtalálkozója<br />

Kisújszálláson<br />

A Kunok I. Világtalálkozójának kisújszállási eseményeit és eredményeit foglalja össze<br />

az alábbi írás, mely el is hangzott Kecze István polgármestertõl 2009. szeptember 18-án.<br />

Ekkor került sor a nagykunsági programok nyitórendezvényére, egyben a XII. Kun<br />

Viadal megnyitójára, benne a Horváth-tanya bejáratánál kialakított Kun Emlékpark<br />

avatására. Az avatáson Varga Mihály országgyûlési képviselõ és Illéssy Ádám<br />

nagykunkapitány is köszöntõt mondott. (Szerk.)<br />

Kecze István:<br />

a kunok erejére ma is szüksége van Magyarországnak<br />

Kisújszállás Város Önkormányzatának és a <strong>Nagykun</strong> Hagyományõrzõ Társulásnak<br />

a képviseletében állok Önök elõtt, és mondok köszöntõ szavakat egy<br />

olyan évfordulón, amelyre büszkék lehetünk. Nem azért, mert 770 éve, 1239-<br />

ben egy, a tatárok elõl menekülõ népet - kun õseinket - IV. Béla, a magyarok<br />

királya beengedett az országába, nem. Azért lehetünk büszkék erre az évfordulóra,<br />

mert kun õseink otthonra találására és két nép, a magyar és a kun<br />

egymásra találására emlékeztet bennünket.<br />

Töltsön el bennünket örömmel ez az évforduló azért is, mert ennek okán<br />

egymásra találtak a Kis- és a <strong>Nagykun</strong>ság önkormányzatai, hagyományõrzõ<br />

szervezetei, intézményei, sõt a Jászság és a Délvidék több települése is, és 2008<br />

õszén elhatározták, hogy közösen emlékeznek meg kun õseink honfoglalásáról.<br />

Ezzel is kifejezni kívántuk a kis- és nagykunok történelmi múltból eredõ<br />

összetartozását, és jelenbeli együttmûködésének szorgalmazását. Szándékunkat<br />

konzorcium létrehozásával erõsítettük meg. A Kun Összefogás Konzorcium<br />

határozta el a Kunok I. Világtalálkozójának megrendezését, emlékezve<br />

egy tíz évvel ezelõtti ötletre, mely dr. Fazekas Sándor, Gyõrfi Sándor, Horváth<br />

György és Szörényi Levente egy közös beszélgetésén született meg. Az ötlet<br />

megvalósult, a világtalálkozó létrejött, a programsorozata szeptember 12-én,<br />

Kiskunfélegyházán kezdõdött.<br />

A mostani, kisújszállási XII. Kun Viadal fontos állomása a rendezvényeknek,<br />

mert ezzel nyílik meg ünnepélyes keretek között a nagykunsági programok<br />

sora. De - mint azt tudják - mi mégsem itt kezdtük megemlékezéseinket,<br />

hanem Horváth György nagykun fõkapitány szervezésében egy nagy és nemes<br />

vállalkozással. Õseink elé a Radnai-hágóhoz érkezett hívószavával IV. Béla<br />

király. Horváth György és csapata augusztus második felében, lóháton meg-<br />

A kunok útján<br />

A XII. Kun Viadalt Kecze István<br />

polgármester nyitotta meg<br />

tette azt az utat, amelyet õseink is,<br />

770 éve megjártak. Köszönet és elismerés<br />

illeti õket, mint mai „honfoglalóinkat".<br />

Jónéhány hónapja - a városi<br />

könyvtár meghívására - városunkba<br />

látogatott Szilágyi Miklós néprajztudós.<br />

Az õ munkássága javarészt városunkhoz<br />

kötõdik, értékes könyveket<br />

írt kisújszállási emberekrõl, gazdákról.<br />

Nem felejtem el arra a kérdésre<br />

adott szavait, hogy miért pont Kisújszállást<br />

választotta kutatásaihoz.<br />

"Mert beleszerettem Kisújszállásba -<br />

mondta. - Izgalmas volt társadalmilag,<br />

történetileg az a helyzet, amellyel itt találkoztam.<br />

Kisújszálláson a hagyományhoz<br />

ragaszkodás és az újítások elfogadása<br />

adta azt az egyensúlyt, ami a haladást<br />

jelentette." Azt gondolom, ezt ma<br />

sem, sohasem téveszthetjük szem<br />

elõl. A jelen évforduló kapcsán nem<br />

maradhatunk meg a hagyományoknál,<br />

azokra úgy kell tekintenünk, hogy meglássuk bennük a jövõnket szolgáló<br />

értékeket.<br />

Bízom benne, hogy a kisújszállási programok megfelelnek ennek a szándéknak.<br />

Ilyenek az Ipar és mûvészet a <strong>Nagykun</strong>ságban, a Kunsági címerek szalmából<br />

címû kiállítások és a Kunok a Kárpát-medencében címû országos fotókiállítás, de<br />

ilyenek a Városvédõ és -Szépítõ Egyesület programjai is, és legfõképpen a<br />

"…a munkában olyan erõs és<br />

küzdeni tudó, öntudatos, hûséges<br />

és kitartó népre, mint kun<br />

õseink voltak, ma is nagy szüksége<br />

van Magyarországnak. Ez a<br />

mai kunok küldetése, kedves barátaim."<br />

Kun Viadal változatos kínálata. Hiszem, hogy<br />

ilyen az emlékévben megjelentetett, Kisújszállás<br />

arcai címû képeskönyv és a <strong>Nagykun</strong> Hagyományõrzõ<br />

Társulás gondozásában megjelentetett,<br />

Györffy István által írt <strong>Nagykun</strong>sági<br />

Krónika is, melyet a feledésbe merüléstõl<br />

mentettünk meg az idei kiadással.<br />

Kedves Kun Atyámfiai! Évezredes múltja van annak a népnek, amelyhez a<br />

magyarságon belül tartozunk, hiszen a Radnai-hágónál lezajlott esemény csak<br />

egy - bár sorsfordító - állomása volt a kun nép történelmének. Azért mondom<br />

194<br />

195


Világfa és kunbaba a Horváth-tanya<br />

bejáratánál<br />

Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Ez a mai kunok küldetése, kedves barátaim.<br />

ezt és így, mert e múlttal a jövõre<br />

akarom a figyelmünket irányítani.<br />

Legalább újabb 770 évre. Ezt a történelmi<br />

parancsot éreznünk kell, és<br />

a jövõbe vetett hitünkkel, erõnkkel<br />

és cselekedeteinkkel megmaradni,<br />

továbbélni, értékeinket és hagyományainkat<br />

élményszerûen továbbadni<br />

generációkról generációkra.<br />

770 éve IV. Béla királyunk az ország<br />

védelméhez, majd a tatárdúlás után<br />

az ország újjáépítéshez, újjáteremtéséhez<br />

hívta mint egyenrangú társakat<br />

a kunokat. Ma sem kisebb a feladatunk,<br />

mint lerabolt országunk,<br />

erkölcseiben és értékeiben megsebzett<br />

nemzetünk újjáteremtése.<br />

Ebben a munkában olyan erõs és<br />

küzdeni tudó, öntudatos, hûséges<br />

és kitartó népre, mint kun õseink<br />

voltak, ma is nagy szüksége van<br />

Magyarországnak.<br />

Illéssy Ádám:<br />

a Kun Emlékpark jelképtár, a jövõ reménységének kifejezése<br />

Mi, mai kunok, akik a befogadtatás fogadalma szerint felhagytunk a pogányság<br />

minden formájával, és keresztényekké lettünk, úgy tekintünk a most<br />

felavatandó emlékparkra, mint egy jelképtárra. Jelképtár, mely bemutatja<br />

õseink világát. Az emlékpark azt is jelzi, hogy már régóta itt vagyunk. Emlékeztet<br />

arra, hogy a keletrõl a Kárpát-medencébe szakadt kipcsak török népcsoport<br />

itt új hazát talált.<br />

Az emlékpark elemei:<br />

- A két kõszobor, Uzak és Tolon szobra a kun törvényeket aláíró két vezér<br />

alakját jelképezi. Ezek az 1279-ben kiadott kun törvények határozták meg<br />

évszázadokra a kunok sorsát, rögzítve a kunok különleges jogállását, független<br />

önigazgatását, pogány szokásaiknak feladását. Emellett rögzítette még a<br />

kunok lakóhelyeit és katonai kötelességeit is.<br />

A kunok útján<br />

- A hét kopjafa a XIII. században betelepült hét kun törzs emlékét hirdeti<br />

számunkra és a jövõ nemzedékeinek.<br />

- A kun világfa a Kárpát-medencét formáló kõbõl nõ ki. A kunok sorsának<br />

jelképes megfogalmazása. Utal az életre, a halálra, a folytonos fejlõdésre és<br />

megújulásra. A világfa a közép-ázsiai nomád népek õsvallásának alapvetõ<br />

jelképe. A kereszténység felvétele után is tovább élt a folklórban ez a keleti<br />

eredetû, népi vallásossági elem. A magyar mondakincsben ez maga az Út,<br />

amelyen a hõs az égbe száll, vagy a pokolba jut. Kedves kötelességem, hogy<br />

elmondjam mindazok nevét, akik ennek a parknak a létrejöttében oroszlánrészt<br />

vállaltak: mindenek elõtt az ötletgazda, Horváth György nevét emelem<br />

ki, aki buzgó szorgalommal ápolja a kun hagyományokat. Házigazdánk<br />

a betelepülés évfordulójának tiszteletére lovas emlékmenet is szervezett és<br />

vezetett. Lóháton járta be társaival a betelepülõ kunok közel 600 km-es útját<br />

a Radnai-hágótól a karcagi Kun emlékhelyig. A lovas emlékmenet megtétele<br />

valóban tiszteletet parancsoló teljesítmény volt. A park és az emlékmû Györfi<br />

Sándor Mednyánszky-díjas szobrászmûvész tervei alapján készült, Kisújszállás<br />

Város Önkormányzata és a <strong>Nagykun</strong> Nádor Bandérium segítségével. A kopjafákat<br />

Nagy István kisújszállási, Nagy<br />

Imre kisújszállási, Andrási Mihály<br />

karcagi, Sinka István berekfürdõi,<br />

Czupp Pál kunhegyesi, Zsákai István<br />

bocskaikerti, Novák Attila békéscsabai<br />

fafaragó mûvészek faragták.<br />

Az életfa elõkészítésén Csörögi Gábor<br />

kisújszállási tanár munkálkodott.<br />

Ez a park mementója lesz annak,<br />

hogy itt a kunok leszármazottai élnek.<br />

Újabb hely, ahol megpihenhetünk<br />

és elgondolkodhatunk azon,<br />

hogy a történelem nagy viharai<br />

hányszor és miként sújtották ezt a<br />

népet. De a kun nép minden megpróbáltatás<br />

ellenére talpon akart, és<br />

talpon tudott maradni!<br />

Legyen a kunok kitartása, hûséges<br />

odaadása igaz és követendõ példa<br />

úgy a magyarság, mint egész<br />

Európa számára! Építsük felelõsen<br />

gyermekeink és unokáink jövõjét, Lovas íjász versenyzõ a Kun Viadalon<br />

196<br />

197


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

fennmaradásuk feltételeit, emberi tartását és összetarto-zását. Mert nem<br />

mindegy, hogy mit építünk, és nem mindegy, hogy hogyan építjük. Maradjon<br />

meg a kunok reménysége a jövõben is. Találja meg valamennyi kun<br />

testvérünk az igazi reménységet. Az Emlékparkot ezzel az üzenettel avassuk<br />

fel.<br />

A kunok útján<br />

A Jászkun Huszárezred 150 éve<br />

2009-ben volt 150 éve annak, hogy megalakult a 13. Jászkun Huszárezred. Ennek<br />

emlékére - Fekete Imre (<strong>Nagykun</strong>sági Szellemi Mûhely) kezdeményezõ és szervezõmunkájának<br />

eredményeként - október 17-én, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum díszudvarán<br />

emléktáblát avattak. Az avatóünnepségen sok jeles személyiség részt vett, közöttük<br />

Szekeres Imre honvédelmi miniszter, katonai fõtisztek, a Kis- és <strong>Nagykun</strong>ság polgármesterei,<br />

kis- és nagykunkapitányai. Az ünnepségen a kezdeményezõ Fekete Imre méltatta<br />

az eseményt, majd a leszármazottak nevében Kovács József szólt. Gondolataikat<br />

megjelentetjük városunk e krónikájában, és közöljük azt az 1934-bõl származó leírást<br />

is, amely a huszárezred megalakulásának 75. évfordulójára rendezett ünnepségrõl szól.<br />

(Szerk.)<br />

I.<br />

Fekete Imre: Megszólalt a lélekharang…<br />

Lovasbirkózás<br />

… az elesett, eltûnt és a vészterhes idõket túlélõ jászkun huszárok emlékére<br />

2009. október 17-én, pontban 10 órakor a Hadtörténeti Intézet és Múzeum<br />

méltóságot õrzõ díszudvarán, jelezvén a megjelent közel 250 emlékezõ elõtt<br />

a jászkun huszárok kegyeleti emlékhelye avatóünnepségének kezdetét.<br />

A jászkun induló zenéjére a Nádor õrség, a jász- és kiskun huszárbandériumok<br />

tagjai vitték be a történelmi zászlóinkat és álltak díszõrséget az újkori<br />

kapitányok tiszteletadása mellett az emlékmû elõtt. A Himnusz közös éneklése<br />

után a túrkevei Egres Kis Lajos néptánccsoport, a Pipás zenekar kíséretében<br />

idézte fel a történelmi katonai toborzót, a híres kun verbunkot, nagy<br />

sikert aratva. Szívmelengetõ volt a kicsit hideg idõben Balogh Márton elõadómûvész<br />

katonadalait hallgatni. Ezután dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter<br />

kegyeleti emlékezõ beszédében a nyilvánosság elõtt elismerte és példaként<br />

állította az utókornak a magyar hadtörténelmünkben nagy szerepet<br />

játszó jászkun huszárok hõstetteit, bátran vállalva származásukat is, mint<br />

mondta: "ezzel a mai avatóünnepséggel bekerültek a halhatatlan hõsök közé itt, a<br />

Múzeum falai között."<br />

Huszárjaink emlékét, átérzõ hangon idézte Szemere Bertalantól Ari Katalin<br />

tanárnõ, majd Kovács József meghatódottan, a hozzátartozók emlékezetével<br />

átadta Györfi Sándor Munkácsy- és Mednyánszky-díjas szobrászmûvész alkotását<br />

az utókor számára, örök mementóként. Az emlékmû leleplezése után az<br />

egyházi szertartást a Magyar Honvédség Protestáns Tábori Püspöke, és a<br />

198<br />

199


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Katolikus Püspökség titkára tartotta. Felolvasásra került a hadinaplók részleteibõl<br />

84 jászkun huszár neve, amelyet a jelenlévõ leszármazott hozzátartozók<br />

könnyes szemmel fogadtak.<br />

A protokoll szerinti koszorúzásban többek között a <strong>Nagykun</strong> Hagyományõrzõ<br />

Társulás elnöke, Kecze István, Bogdán Péter Kenderes és Rédai János<br />

Kuncsorba polgármesterei hajtottak fejet saját településük huszárjai emlékére.<br />

Felemelõ érzés volt látni azt a sok virágot, amit elhelyeztek a hozzátartozók<br />

az emlékmû elõtt. A Szózat eléneklése után a magyar takarodó trombita<br />

szólójával ért véget az érzelemmel teli esemény, amely a 13. Jászkun huszárezred<br />

megalakulásának 150. évfordulójára esett.<br />

Az emlékhely a hozzátartozók, az érintett jászsági, -kiskunsági és nagykunsági<br />

települések önkormányzatai, civil- és hagyományõrzõ közösségei,<br />

kapitányai, magánszemélyek mellett a Honvédelmi Miniszter, az Oktatási és<br />

Kulturális Minisztérium anyagi támogatása mellett valósulhatott meg.<br />

A rendezvényt - a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum közremûködésével<br />

- a <strong>Nagykun</strong>sági Szellemi Mûhely kezdeményezte és szervezte meg: dr. Tóth<br />

Albert, Ö. Tóth Lajosné, dr. Ducza Lajos, Kovács József, Barta László, Kurucz<br />

János, Oláh Lajos, Simai János, Vad László, Fekete Imre.<br />

A Jászkun Huszárezred emlékmûve Budapesten, a Hadtörténeti Múzeum udvarán<br />

A kunok útján<br />

II.<br />

Kovács József, akinek nagyapja tagja volt a Jászkun Huszárezrednek:<br />

Felemelõ érzés emléket állítani õseink és hõseink számára. Ez az emlékhely<br />

a 13-as Jászkun huszárok és minden huszár emlékhelye, akik valamikor is<br />

harcoltak a hazáért, az utódaikért, így értünk is. Több jeles évforduló is ez<br />

évre esik, így: 770 éve települtek be a kunok és jászok Magyarországra, 150<br />

éve alakult meg a 13-as Jászkun Huszárezred. A hozzátartozók nevében egy<br />

rövid beszéddel kívánok hozzájárulni ezen emlékhely avatásához.<br />

„Kovács József vagyok, Kisújszálláson születtem, üknagyanyámat Kun Katalinnak<br />

hívták, tehát valószínû, hogy ereimben a nyakas, konok kunok vére is<br />

folyik. Anyai nagyapám, Gellértfi János 13-as Jászkun huszár hõsi halott volt,<br />

aki az I. világháborúban szerzett sebesüléseibe, sokkoló élményeibe halt bele.<br />

A csapattestével, bajtársaival - miután addig végigharcoltak minden harcteret<br />

- 1917-ben a Gyimesi-szoros, a keleti harctér védelmére rendeltél ki õket.<br />

Mivel azonban a másfél, néhol két méteres hó miatt a Kárpátokban lovakkal<br />

nem lehetett harcolni, átminõsítették õket tüzérré, és így védték a határt.<br />

Szerencsétlenségére, az ágyújuk lõszerkezetébe csapódott az ellenség gránátja.<br />

Nagyapám légnyomást kapott, ami késõbb végzetes volt. Nem azonnali<br />

halált, hanem hosszú évekig tartó szenvedést hozott számára. Mintha csak az<br />

õ betegségérõl írt volna a korabeli újság:<br />

„A halálos félelembõl eredõ különféle idegbajok valóságos<br />

játékszert, magával tehetetlen hústömeget csinálnak<br />

az erõs férfiakból. A háború okozta sebek mérhetetlenek.<br />

Némelyik belehal a bánatba, más öngyilkos lesz,<br />

ismét más egész életén át, zúgolódik, panaszkodik, világés<br />

Isten-gyûlölõ lesz."<br />

Ilyen, tehetetlen hústömeg lett 32 évesen az<br />

eredetileg kovácsmester, erõs élete teljében levõ<br />

nagyapámból. Három évig ideggyógyintézetben<br />

"A háború okozta sebek<br />

mérhetetlenek. Némelyik belehal<br />

a bánatba, más öngyilkos<br />

lesz, ismét más egész<br />

életén át, zúgolódik, panaszkodik,<br />

világ- és Istengyûlölõ<br />

lesz."<br />

ápolták Budán és 35 évesen a harctéren szerzett nyavalyájába halt bele. Itt<br />

temették el tömegsírba, mivel sok volt a halott. Sírját ma sem ismerjük.<br />

Édesanyám, aki 1912-ben született és csodálatosképpen éppen ma, október<br />

17-én van a születésnapja, 86 évet élt. Jóformán nem is ismerte édesapját,<br />

mert másfél éves volt, mikor hadba vonult. 1917 áprilisáig, mikor a fenti<br />

végzetes szerencsétlenség történt vele, csak egy párszor volt itthon, rövid pár<br />

napos szabadságon. Édesanyám, csak arra emlékezett, hogy édesapjának<br />

ragyogó kék szeme és csiklandós bajusza volt. Felesége és egyetlen gyermeke<br />

fényképe - mint egy kapocs az otthonnal és szeretteivel - a zubbonyzsebében<br />

volt, talán ez adott neki erõt a borzalmak elviseléséhez. Édesanyám nem<br />

200<br />

201


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

tudta megbocsátani édesapjának, hogy nem vigyázott magára, hogy nem óvta<br />

meg magát a családjának. Neki, mint gyógykovácsnak nem kellett volna az<br />

elsõ vonalba menni - felettese ezt fel is ajánlotta neki -, de õ úgy gondolta,<br />

hogy a háborút nélküle elveszíti az ország. Édesanyánk hadiárvaként nõtt fel,<br />

nagymamánk a szeretett férj elvesztése után soha nem ment férjhez, bár<br />

szépasszony volt, lettek volna jelentkezõk. Varrónõnek tanult, és míg férjhez<br />

nem ment édesapánkhoz, édesanyjával együtt így keresték a mindennapi<br />

falatra valót, ami bizony mindig elég szûkös volt.<br />

Szüleink hármunkat neveltek fel és taníttattak. Most mindhárman itt<br />

vagyunk gyermekeinkkel az ünneplõ tömegben, és boldogok vagyunk, hogy<br />

a huszárok - így nagyapánk - emlékére állított gyönyörû emlékhelyre adakozhattunk.<br />

Így voltak ezzel Ábri Lajos, Oros Albert, Tuka Tamás a 13-as jászkun<br />

huszár rokonaim leszármazottai is és mindazok kik itt vannak és adakoztak.<br />

Bár elõdeink, huszárjaink emlékét eddig is ápoltuk, hisz Kisújszálláson<br />

1934-ben ünnepelték meg, az akkor még élõ 13-as Jászkun huszárok megalakulásuk<br />

75. évfordulóját, majd 1941-ben a Református templom falán állított<br />

emléktáblával emlékeztek. Ugyanebben az évben készült el az elsõ világhá-<br />

A kunok útján<br />

borús emlékmû - egy csodálatos lovas szobor -, mely a város összes hõsi halottjának<br />

emlékmûve. És most, a 150 éves évfordulón is itt áll ez az emlékhely.<br />

Megköszönöm a <strong>Nagykun</strong>sági Szellemi Mûhelynek, ahonnan az ötlet<br />

elindult; a jász, kis- és nagykun városoknak, intézményeknek, a magánszemélyeknek,<br />

hogy adományaikkal hozzájárultak az emlékhely megvalósításához.<br />

Györffi Sándor szobrászmûvész barátunknak, hogy jelenlegi formájában<br />

megálmodta és kivitelezte ezen gyönyörû kegyeleti emlékhelyet. Kívánom<br />

neki, hogy istenáldotta tehetségével még sok-sok alkotást hozzon létre. Megköszönöm<br />

dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter úrnak, hogy kegyeleti emlékbeszédével<br />

méltatta huszár õseink tetteit. Megköszönöm a HM Hadtörténeti<br />

Intézet és Múzeumnak, hogy az alkotást befogadta.<br />

Ezennel az emlékhelyet az alkotójától a huszárok leszármazottainak nevében<br />

tisztelettel átveszem, és megõrzésre a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum<br />

vezetõjének átadom. Munkatársaival gondjuk legyen a megõrzésére és rendben<br />

tartására, nekünk pedig gondunk legyen rá, hogy mindig legyen virág az<br />

emlékhelynél. Emlékezzünk a régmúlt huszárjaira, hõseinkre, akik szerte<br />

Európában jeltelen sírokban porladnak és alusszák örök álmukat. Úgy érzem,<br />

minden tisztességes ember nevében kívánhatom, hogy soha ne legyen háború,<br />

és soha ne kelljen az elesett hõsöknek emlékhelyet állítani.<br />

III.<br />

Így ünnepelték 1934-ben<br />

a Jászkun-huszárezred megalakulásának 75. évfordulóját<br />

- korabeli leírás -<br />

Az avatóünnepség kisújszállási résztvevõinek egy csoportja<br />

"Fényes keretek között ünnepelte a volt cs. és kir. 13. Jászkun-huszárezred<br />

75 éves fennállását és a limanovai csata 20 éves évfordulóját november 18-án<br />

Kisújszálláson.<br />

Vitéz nagybányai Horthy István ny. lovassági tábornokot és a volt ezred<br />

tisztikarát a fellobogózott állomáson raffi Borbély György fõispán, továbbá a<br />

megyei és a városi elõkelõségek fogadták. Az állomáson Gaál János dr. polgármester<br />

a városházán pedig Török Imre esperes, kormányfõtanácsos üdvözölte<br />

az érkezõ vendégeket. A piactéren több mint 600 öreg jászkun, a volt altisztek<br />

parancsnoksága alatt, hat században sorakozva várta az ezred tisztikarát. Felharsant<br />

a Jászkun-ezredhívó és az öreg jászkun trombitások a generalmarsot<br />

fújták, mialatt a tisztikar elvonult a felállított front elõtt. Majd katonás díszmenetben<br />

vonultak el a leventezenekar hangjai mellett az öreg marcona<br />

Jászkun-huszárok. Az ezt követõ istentisztelet után a városháza dísztermében<br />

az ezredünnepélyt az ezred tagjai iránti meleg szeretettõl áthatott beszédével<br />

vitéz nagybányai Horthy István ny. lovassági tábornok nyitotta meg.<br />

202<br />

203


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Solcz Dezsõ ny. huszárõrnagy ünnepi beszéde következett ezután. Vázolva<br />

az ezred 75 éves történetét, beszédét ekként folytatta: "Jászkunok! Az idõ<br />

rohan, a halál kaszája kíméletlen és mindannyiunkat learat, de az ezred kiváló<br />

szelleme, dicsõséges múltja örökké élni fog és azt, mint legszentebb ereklyét,<br />

utódainkra hagyjuk. Meséljétek el fiaitoknak, unokáitoknak a Jászkunhuszárok<br />

hõsi küzdelmét. Keljen szájról-szájra a sok hõsi tett és serkentse az<br />

ifjú nemzedéket. Állítsátok mintaképül a köztünk rangban legmagasabbat,<br />

de lélekben és testben legfiatalabbat, a bátorszívû hõs katonát, az igazi<br />

magyar nagyurat, ki forrón szereti hazáját, ismeri, becsüli és tudja értékelni a<br />

magyar parasztot és a magyar rögöt, aki imádja lovát, aki igazi ízig-vérig<br />

Jászkun-huszár és ez: vitéz nagybányai Horthy István õnagyméltósága".<br />

Az ünnepély után közös ebéden vettek részt a jubiláló ezred tagjai. Itt az<br />

elsõ felköszöntõt Tánczos Gábor tábornok mondotta a kormányzó úr<br />

õfõméltóságára.<br />

Melczer László földbirtokos, az ezred volt fõhadnagya, vitéz nagybányai<br />

Horthy István ny. tábornokot köszöntötte, Pápay István városi fõjegyzõ az<br />

ezred tisztikarát és legénységét üdvözölte.<br />

Az elhangzott üdvözlésekre vitéz nagybányai Horthy István ny. lovassági<br />

tábornok válaszolt. A legénység soraiból F. Tóth Sándor túrkevei és Somogyi<br />

Lajos kunmadarasi huszárok beszéltek. Végül Pólya Illyés kisújszállási legöregebb<br />

huszár a következõ szellemes jelentést olvasta fel: "Vitéz nagybányai<br />

Horthy István fõhadnagy Uramnak alásan jelentem, hogy 1890. október elsõ<br />

napját írjuk s a kunok városából, <strong>Nagykun</strong>-Kisújszállásról berukkolt a<br />

Jászkun-huszárezredbe Pólya Illyés regruta-közhuszár. Továbbá: vitéz<br />

nagybányai Horthy István kapitány uramnak én Pólya Illyés alásan jelentem,<br />

hogy 1892-t írunk. Vitéz brigadéros Horthy István lovassági tábornok uram<br />

elõtt alásan jelentkezik volt hû katonája, Pólya Illyés 65 esztendõs, a<br />

legöregebb Jászkun-huszár, s a Magyarok Istenének s a Seregek Urának<br />

minden áldását és kegyelmét kéri legfõbb nemzeti Hadurunkra, meg az édes<br />

Testvérére 1934. november 18-án. És áldást kér a Jászkun-huszárezred<br />

minden vezéreire, a vitéz Tiszt urakra, Meg Ti reátok, öregek, ifjabbak,<br />

huszárok, bajtársak, csaták hõsei, világ legelsõ katonái."<br />

A külsõségeiben is impozáns, bensõ értékében pedig felbecsülhetetlen<br />

emlékünnepélyt Kiss Endre Dezsõ tartalékos huszárfõhadnagy rendezte."<br />

A kunok útján<br />

Kunország: a milkói kun püspökség<br />

1227-1512<br />

A Jászkunság, Kuthan (a latin átírás kun kiejtéssel Köten, magyarul Kötöny)<br />

vezér ivadékainak története jól ismert, különösen a nagykunsági olvasók<br />

körében. Kevesebbet hallunk azonban arról, hogy a középkor során a magyar<br />

király nemcsak a kunsági kunok fölött gyakorolt fõhatóságot, hanem rex<br />

Cumanaie, azaz Kunország, egy teljesen más kun terület királya is volt. IV.<br />

Béla (1235-1270), akivel a titulus bekerül a magyar királyok titulatúrájába,<br />

elõbb rendelkezett a rex Cumaniae, mint<br />

Magyarország királya címmel. Kunország<br />

címere az ágaskodó, koronás, kétfarkú<br />

oroszlán, még például II. Lipót (1790-1792)<br />

német-római császár és magyar király összetett<br />

címerében is megtalálható, természetesen<br />

már réges-régen csak örökölt jogcímként,<br />

mivel a történelmi bukások, területi<br />

veszteségek, a status quo átrendezõdése ellenére<br />

a magyar középcímer változatlanul feltüntette<br />

a volt hûbéres területeket.<br />

Cumania, terra maxima et longa, azaz<br />

"Kunország nagyon nagy és hosszú ország"-<br />

írta Plano Carpini ferences misszionárius<br />

1246-ban, amelyet a Dnyeper, Don, a Volga és a Jaik öntöz. Határai nyugat<br />

felõl a Duna menti Vaskapu és Magyarország, észak felõl Oroszország (azaz<br />

Galícia), a mordvinok földje, keletrõl az Ural folyó és a Kaszpi-tenger. A<br />

Dnyeper és az Urál között elterülõ keleti részt Fehér Kumániának, a Dnyepertõl<br />

a Kárpátokig, illetve a Dunáig kiterjedõ nyugati részt pedig Fekete<br />

Kumániának nevezték. A magyar királyok titulatúrájában szereplõ Cumania,<br />

Kunország ennek nyugati részét, IV. Béla idején a Kárpátoktól délre és<br />

keletre elterülõ, Erdéllyel, a Szörényi Bánsággal, Bulgáriával és a tatárokkal<br />

határos tartományt alkotta.<br />

A kunokkal való érintkezés a Magyar Királyság számára a XI. század végétõl<br />

állandósult és az évek során egyre intenzívebbé vált. A IV. keresztes hadjárat<br />

(1202-1204) idején Kunország a keresztes lovagok szövetségese volt Bizánc<br />

elfoglalásában. A hadjárat egyik résztvevõje, Robert de Clari Krónikájának<br />

65. fejezetében a kunokat nomád harcosokként ábrázolta, akik "nem folytattak<br />

szántóvetést, házak helyett nemezsátrakban laktak, tejet, sajtot, húst fogyasztottak.<br />

Mindegyikük mintegy tíz-tizenkét lóval rendelkezett, amelyek bárhová követték<br />

204<br />

205


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

gazdáikat. Hol egyiket, hol másikat ülték meg. A lovaknak volt egy kis zsákjuk az abrak<br />

számára a nyeregre akasztva, amibõl ehettek, hogy ne kelljen megállni út közben. Egy<br />

nap és egy éjszaka alatt hatnapi járóföld távolságot tudtunk lovon megtenni. Poggyász<br />

nélkül vonultunk hadjáratra, s amikor visszatértek, gazdag zsákmánnyal tértek<br />

vissza. Fegyver nélkül nem mentek sehová. Birkabõr ruhát viseltek s íjakkal és<br />

nyilakkal voltak felfegyverkezve. Nem bíztak semmi másban, csak az elsõ vadban,<br />

amivel reggel találkoztak, s az, aki a vaddal találkozott, abba helyezte bizalmát egész<br />

nap, bármilyen vad légyen is az."<br />

A kunok arca hosszúkás, színe barna, feketés, termete magas és arányos<br />

volt, amelyet az európai kortársaik is megcsodáltak. Anna Komnéna, Alexiosz<br />

Komnénos (1081-1118) bizánci uralkodó lánya, amikor anyja szépségét<br />

kívánta érzékeltetni, leírásában a kun asszonyokkal hasonlította össze. V.<br />

István (1270-1272) magyar király felesége, akit a történetírók "Szép Erzsébet"<br />

néven ismernek, Szaján kun elõkelõ leány volt. A királyi pár fiát és utódát, IV.<br />

Lászlót (1272-1290) olyannyira magával ragadta a kun Edua, Kupcsek és<br />

Mandula szépsége, hogy csak a fõurak felkelése és a pápa biztatására, és a<br />

magyar király támogatásával,<br />

dominikánus misszionáriusok<br />

igyekeztek keresztény hitre téríteni<br />

a kunokat. A rend alapítója,<br />

Szent Domonkos maga is<br />

"Nem bíztak semmi másban, csak az elsõ<br />

vadban, amivel reggel találkoztak, s az, aki a<br />

vaddal találkozott, abba helyezte bizalmát egész<br />

nap, bármilyen vad légyen is az."<br />

szeretett volna hittérítést végezni a kunok között. A prédikátorok rendjét<br />

többek között éppen erre vonatkozó céllal alapította meg. Az alapító<br />

mindvégig bizakodott abban, hogy õ is eljut a kunok közé, forrásaink szerint<br />

még szakállát is megnövesztette, készülvén a feladatra. Úti elõkészületei<br />

közepette azonban váratlanul elragadta a halál (1221). Így az elsõ domonkos<br />

rendi térítõ a kunok földjén Paulus Hungarus (Magyarországi Pál) lett 1222<br />

körül. Az elsõ kunországi térítõ misszió teljes kudarc volt - feltehetõleg azért,<br />

mert a kunok a térítõkben a kunokra éppen az idõtájt csapást mérõ, tõlük a<br />

Kárpátok és a Szeret folyó közti Moldáviát és Havasalföld északi részét<br />

elfoglaló teuton lovagrend oltalmazottjait, védenceit sejtették.<br />

A kudarc nem szegte kedvét a dominikánusoknak. A második missziót a<br />

Dnyeper mentén élõ kunokhoz küldték. Ennek eredményeként 1227-ben<br />

Barsz Membrok, a kunok egyik fõbb vezetõje ("dux nobilior") egyetlen fiát,<br />

Burcsot, akit atyja utána "a kunok kisebb hercegének is neveztek", családjából 12<br />

kun nemes férfit és több "prédikátor testvér"-t "Isten kertjének kun földön dolgozó<br />

mûvelõi" közül Róbert esztergomi érsekhez küldött a következõ üzenettel:<br />

"Uram, keresztelj meg engem ezzel a 12 férfiúval együtt. Atyám el is fog jönni a hegyen<br />

át (Erdélybe), arra a helyre, ahová rendeled, 2000 férfival, akik mind fel akarják venni<br />

a kezedbõl a keresztséget."<br />

A kunok útján<br />

IX. Gergely pápa annyira megörült a fejleményeknek, hogy feloldotta<br />

Róbertet arra vonatkozó fogadalma alól, hogy Palesztinába megy téríteni, s<br />

meghatalmazást adott számára, hogy ugyanabból a célból Kunországban<br />

prédikáljon, kereszteljen, templomokat emeljen, papokat szenteljen, püspökséget<br />

létesítsen a keresztény hit elõmozdítására. Útjára elkísérte Bertalan<br />

pécsi, Bertalan veszprémi és Rainald erdélyi püspök, valamint ifjabb<br />

királyként (rex junior) II. András (1205-1270) király is. Ez volt a harmadik<br />

magyar misszió a kunoknál, amelynek eredményeként Moldvában "Barsz<br />

megtért Krisztus hitére a dominikánus testvérek segítségével és megkeresztelte õt népének<br />

sokaságával együtt Róbert úr, esztergomi érsek, jelen lévén Béla, rex junior,<br />

Magyarország hercege, András király fia." Vele együtt áttért 15 ezer kun férfi és<br />

nõ. Barsz 1229-ben, IV. Béla galíciai hadjáratán halt meg keresztény hitben<br />

(mellesleg csapatában még mindig voltak meg nem keresztelkedett kunok).<br />

A megtérés a kor szokásai szerint nem volt politikai indíttatás nélküli -<br />

csakúgy, mint a keleti kunságnak az iszlámra történõ áttérése. Az 1223-ban, a<br />

Kalka menti csatában a mongolokkal szemben alulmaradt, nyugatra szorult<br />

kunoknak erõteljes szövetségesre volt szükségük, hogy sikerrel vehessék fel a<br />

küzdelmet az elõretörõ mongolokkal szemben. Ehhez, a kor hatalmi erõviszonyainak<br />

ismeretében a Magyar Királyság hathatós segítségnek ígérkezett.<br />

Róbert esztergomi érsek, a pápa felhatalmazásával a kunok megtérítésében<br />

akkor már öt éve fáradozó Theodorik barátot, a domonkos rendek magyarországi<br />

tartományfõnökét püspökké szentelte (valamikor 1227. július 3. és<br />

1228. március 21. között) s az Olt, a Duna és a Szeret folyók között, moldvai<br />

csángó területen, a Milkó folyó mentén fekvõ Karácson központtal felállította<br />

a milkói kun püspökséget.<br />

A pápának írt levelében Róbert elmondta, hogy a kunok népe addig<br />

nomád, "kalandozó nép" volt, városok és falvak nélkül, most azonban hozzákezdenek<br />

a városok és falvak építéséhez, templomokkal együtt. Róbert 100<br />

napi búcsú engedélyezését kérvényezte azok számára, akik személyesen részt<br />

vesznek, vagy segítséget küldenek a templom építéséhez a megtért kunok<br />

számára. A kereszténység védelmének érdekében keresztes hadjáratot kért a<br />

pápától az ikoniumi szeldzsuk török szultán és más pogányok ellen, akik<br />

leigázva tartanak a kunokkal szomszédos keresztény országokat, valamint<br />

azon keresztények ellen, akik zavarják, nyugtalanítják a kunokat és akadályozzák<br />

õket a kereszténység felvételében. Ez utóbbi a román-bolgár cár, II.<br />

Asan lehetett, aki nem nézte jó szemmel Magyarország hûbéreseit Moldáviában<br />

és Havasalföldön, a Duna északi felén, amelyek ottani területi igényeit<br />

veszélyeztették.<br />

IX. Gergely pápa 1228. március 21-én kelt válaszlevelében engedélyezte a<br />

100 napi búcsút azok számára, akiknek Róbert kérte, továbbá felhatalmazást<br />

206<br />

207


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

adott Róbertnek arra, hogy azok számára, akik az ikoniumi szultán vagy más<br />

pogányok hatalma alóli meghódítás miatt a Kunországot környezõ országokba<br />

mennek, vagy szembeszállnak a megtért kunokat nyugtalanító csoportokkal,<br />

két évi búcsút engedélyezhessen. A keresztes hadjáratot ott hirdetik meg,<br />

ahol Róbert jónak tartja.<br />

A magyar királyi ház számára a térítés nagy eredmény volt, a király fennhatóságának<br />

kiterjedését jelentette. A kunok megtérítése különösen az Erdély,<br />

valamint a teuton lovagoktól frissiben elvett Moldávia és Havasalföld fölött<br />

rex juniorként uralkodó Béla hercegnek lehetett érdeke. Az 1222-es Aranybullában<br />

II. András (1205-1235) a teuton birtokot a megtért kunoknak adományozta,<br />

s a vazallusság keretein belül garantálta azok jogait, érintetlenségét<br />

és nemzeti szabadságát. Úgy látszik, a tömeges térítés tényleges megvalósulásával<br />

ezt kellett a pápának 1229. október 1-i levelében megerõsíteni:<br />

"szigorúan megtiltjuk, hogy valaki arra merészkedjen, hogy fennhatósága alá vonja az<br />

országokat, vagy hogy rabságba döntsön titeket azon ok miatt, hogy Krisztushoz tértetek."<br />

1229. szeptember 13-án a Szentszék úgy határozott, hogy a kun egyházmegye<br />

közvetlenül a pápa alárendeltségébe tartozzon. A pápa 1231. február 27-én<br />

újra Róbert esztergomi érseket nevezte ki apostoli küldöttnek az új egyházmegyébe.<br />

Ekkor történt meg a kunok egyházkerületének körülhatárolása, a<br />

Kárpátok, az Olt és a Szeret folyó, valamint Moldva határolta területen. Ez<br />

azzal a területtel azonos, amelyet hûbérbirtokként II. András adományozott<br />

a keresztény hitre tért kunoknak, azaz a teuton lovagrendtõl elvett földekkel.<br />

A kun egyházmegye püspökének rezidenciája feltehetõleg a Milkó folyó<br />

partján fekvõ, eredetileg teuton építésû karácsoni vár lehetett. IV. Béla<br />

(1235-1270) - immár királyként - a pápa 1234. október 25-i levelének hatására<br />

teljesítette a Szentszék magyarországi küldöttének tett fogadalmát is, s a kunok<br />

egyházmegyéjében olyan katedrálist építetett, amely tetemes vagyonnal<br />

és nagy kiterjedésû birtokkal ellátva méltó volt a kunok püspökéhez. A katedrálist<br />

Milkó városában emelték, amit a latin források civitas Milcoviensisnek<br />

vagy civitas de Milconak neveznek. Theodorikot kanonokok sora vette körül.<br />

A Kalka menti csatában (1223) az orosz-kun szövetségesek alulmaradtak.<br />

Ibn al-Aszír arab történetíró szerint a "harc egyike volt a leghevesebbeknek. Több<br />

napig tartott, míg végül a tarátok gyõztek. A kunokat és az oroszokat teljesen leverték.<br />

Szétszéledve még könnyebben kézre kerültek. Megölték õket, és minden vagyonuk a<br />

tatárok kezére került. Annak a kevés embernek is, aki el tudott menekülni, hosszú utat<br />

kellett megtennie az oroszok földjéig, és siralmas állapotban érkezett meg oda." A<br />

csatából megmenekült, az orosz fejedelemségbe húzódott kunok között volt<br />

Kuthan kán is, akinek leánya, Metiszlav a galíciai herceg felesége volt. 1239-<br />

ben a kunok egy része, 40 ezer család, az említett Kuthan vezetése alatt - aki<br />

A kunok útján<br />

korábban két ízben is sikeresen verte vissza a mongolokat - IV. Béla királytól<br />

kért és kapott menedéket.<br />

A magyarországi betelepülést követõen került sor a Kunország elleni tatár<br />

invázióra. Tuluj fia Bedzsák 1241-ben átkelt a Szeret folyón, és feldúlta Kunországot.<br />

A térítõ domonkosok 90 (vagy 190) fõ esett áldozatul, valószínûleg<br />

a püspök, Theodorik maga is odaveszett. 1279-ben még találunk egy "Fülöp,<br />

kun kanonok"-ot, 1308-1309 között egy "Montefia Gáspár kun kanonok"-ot, de<br />

1332-ben már egyetlen kanonok sincs életben.<br />

A tatárjárás hatalmas etnikai változást idézett elõ: a kunokat a mongolok<br />

részben szétkergették, részben kivégezték. A kunoktól elnéptelenedett területen<br />

idõvel a román anyanyelvû lakosság került túlsúlyba.<br />

A pápa és a magyar király több ízben megpróbálta újjászervezni a kun püspökséget,<br />

Kunországot. I. Lajos (1342-1382) 1345-ben tett egy sikertelen kísérletet.<br />

Végül 1512-ben II. Gyula pápa megszüntette önállóságát, és az esztergomi<br />

érsekségbe olvasztotta. Ezt követõen Kunország csupán nevében,<br />

memento gyanánt, a magyar királyok titulatúrájának részeként élt tovább.<br />

Dr. Nyitrai István,<br />

a nyelvtudományok kandidátusa<br />

A szerzõrõl, aki kisújszállási származású, általános és középiskolába itt járt:<br />

"Díjat nyerni dicsõség a szerzõnek. Külföldön díjat nyerni dicsõség az országnak is.<br />

De díjat nyerni egy olyan - nem csupán földrajzi értelemben - távoli országban, mint<br />

Irán, ennél is több. Különösen, ha tudjuk, hogy "Az év könyve" díj a legmagasabb<br />

szintû elismerése azoknak a külföldieknek, akik a perzsa kultúrával foglalkoznak. Az<br />

iráni Kulturális és Vallásügyi Minisztérium bírálóbizottsága minden évben kiemel egyegy<br />

mûvet szerte a világon megjelenõ ezernél is több e témakörrel foglalkozó könyv közül.<br />

Legutóbb egy magyar tudományos munkát is érdemesnek tartottak a díjra, a magyar<br />

nyelven megjelent Iráni föld, perzsa kultúra címû kötetet. A mintegy 400 oldalas könyv<br />

gerincét Nyitrai István, a teheráni magyar nagykövetség elsõ beosztott diplomatájának<br />

csaknem 200 oldalas tanulmánya adja, Irán történelme a muszlim hódítástól<br />

napjainkig címmel. Noha a kéziratot jóval kiküldetése elõtt adta le, az elismerést már<br />

akkreditált diplomataként vehette át Mahmud Ahmadinezsad elnöktõl."<br />

(Pál Attila, 2009.)<br />

208<br />

209


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Szent László harcai kunokkal,<br />

úzokkal, besenyõkkel<br />

1054-ben vagy 1055-ben történt, amikor László herceg, a késõbbi I. Béla<br />

király középsõ fia még csak 8-9 éves volt, hogy a Dnyeper folyónál, az orosz<br />

fejedelemségek déli határán feltûntek a keleti steppékrõl érkezõ úzok,<br />

megtámadták Vszevolod perejaszlavli fejedelmet, de vereséget szenvedtek,<br />

majd tovább vonultak nyugat felé. Nyomukban megjelent egy eddig<br />

ismeretlen, hatalmas törzsszövetség, a kumánok vagy kipcsakok, akik<br />

egyelõre nem bocsátkoztak harcba az oroszokkal, elõörseik visszafordultak. A<br />

saját magukat kumánoknak vagy kománoknak nevezõ kunok (a népnév<br />

jelentése "fakó, halványsárga") ezekben az években a Volga alsó folyásának<br />

vidékén és a nyugat-szibériai steppéken tanyáztak, ami elõzõleg az Úzok<br />

Pusztasága volt.<br />

A török népek oguz ágából származó úzok a X. század folyamán még a<br />

kijevi fejedelmek alkalmi szövetségesei voltak a kazárok ellen, ilyen<br />

vonatkozásban a bizánci diplomácia is számolt velük. Most azonban, amikor<br />

a kunok nyomására a Volgától nyugatra kíséreltek meg új hazát keresni,<br />

veszélyes szomszéddá váltak az oroszok számára. 1060-ban az orosz<br />

fejedelmek nagy hadsereget szerveztek az általuk torkoknak nevezett úzok<br />

ellen, mire az úzok elmenekültek és a következõ években a steppék nyugati<br />

végein, a Bug és a Szeret között tartózkodtak. Az úzok elvonulása után 1061-<br />

ben azonnal megjelentek a kunok a Dnyeper vidékén. Ekkor bocsátkoztak<br />

elõször harcba az oroszokkal, de Vszevolod perejaszlavli fejedelemnek<br />

sikerült velük békét kötnie. 1068-ban a kunok nagy sereggel törtek be<br />

Csernyigov környékére, három orosz fejedelem hadait is megverték, egy<br />

A kunok vándorlása<br />

A kunok útján<br />

ízben azonban õk is vereséget szenvedtek. A Fekete-tenger vidéki steppéket<br />

az úzok igen rövid ideig birtokolhatták. Õk a besenyõket nyomták nyugat és<br />

dél felé, akik az Al-Dunán átkelve már az 1040-es évek végétõl tömegesen<br />

költöztek a Bizánci Birodalomba. Az úzok 1064-ben betörtek az Al-Duna jobb<br />

parti síkságára, legyõzték az ellenük felvonuló bizánci seregeket, majd az<br />

egész Balkánt bekalandozva raboltak és pusztítottak. A bizánci krónikások<br />

rémülten számolnak be az eseményekrõl, az egész úz nép átköltözésérõl<br />

beszélnek. X. Konsztantinosz Dukasz császár nem merte nyíltan felvenni a<br />

harcot az úzokkal, követek útján, császári ajándékokkal próbálta rávenni õket<br />

a távozásra. Az úzok harci erejét azonban élelemhiány és járványos<br />

betegségek gyengítették, ezért az ajándékokat elfogadva visszavonultak a<br />

Dunától északra. 1064-1065 tele rendkívül hideg volt, az éhínség, a helyi<br />

besenyõ és bolgár lakosság támadása is megtizedelte soraikat, ezért az úzok<br />

jelentõs része bizánci szolgálatba lépett: Makedóniában telepítették le õket,<br />

fõnökeik magas katonai méltóságokat kaptak. A következõ években ezek az<br />

úz segédcsapatok, Uzasz nevû vezérükkel együtt gyakran szerepelnek a<br />

bizánciak balkáni harcaiban. Az úz népesség másik része bebocsátást kért az<br />

orosz fejedelmektõl, a kijevi és a perejaszlavli fejedelemség déli határvidékén<br />

telepítették le õket, de Halicsban, Csernyigovban és Rjazanyban is feltûnnek<br />

kisebb-nagyobb csoportjaik. Kisebb szórványaik ekkortájt bizonyára<br />

Magyarországra is menekültek.<br />

Miután az úzok uralma a steppén szerencsétlen kimenetelû balkáni hadjáratuk<br />

után megszûnt, megnyílt az út a kunok elõtt nyugat felé. Szakaszosan<br />

hódították meg a Fekete-tenger vidéki steppéket. 1071-ben a Dnyepertõl<br />

nyugatra, a kijevi fejedelemség délnyugati határvidékén találjuk a kunokat, az<br />

orosz évkönyvek szerint két Rosz folyó vidéki városkát támadtak meg. Az Al-<br />

Dunánál 1078-ban jelentek meg elõször kun csapatok. Michael Attaleiates<br />

bizánci krónikás elmondja, hogy Nikephoros Botaneiates császár uralkodása<br />

elsõ évében, 1078-ban, amíg a császári csapatok egy lázadás leverésével voltak<br />

elfoglalva Thesszalonikében, a dunai határvidék lázadó besenyõi behívták a<br />

kunokat és együtt ostromolták meg Adrianupoliszt. A császári sereg gyorsan<br />

odavonult, mire az ostromlók elmenekültek. Egy másik bizánci szerzõ, Skylitzes<br />

continuatus szerint ugyanebben az idõben történt, hogy Meszémbria kormányzója,<br />

Leon Diabatenos a besenyõkkel és a kunokkal próbált szövetkezni.<br />

A magyar krónikák szerint 1068-ban Beszterce felõl pogány kunok törtek<br />

be az országba, végigpusztították a Nyírséget és Bihar váráig hatoltak. Salamon<br />

király, Géza és László herceg seregükkel elébük kerültek és a Beszterce<br />

vára közelében emelkedõ Kerlés hegynél ütközetre kényszerítették õket. A<br />

magyarok szörnyû öldökléssel járó közelharcban megverték és megfutamították<br />

a pogányokat. A csatában kitûnt az ifjú László herceg, akinek a nevé-<br />

210<br />

211


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Miniatúrák a XV. századi Königsbergi Krónikából: fent: vonuló nomádok.<br />

Lent: orosz csapatok elõl menekülõ kunok.<br />

A kunok útján<br />

hez fûzõdik a következõ epizód. László herceg egy<br />

pogány kun üldözésére indult, aki egy szép magyar<br />

leányt hurcolt magával. Megközelítette, de nem<br />

sikerült lándzsavégre kapnia. Ekkor a leányhoz<br />

kiáltott, hogy ragadja meg a kunt az övénél fogva és<br />

vesse magát a földre. Ez meg is történt. László hosszú<br />

ideig birkózott a kunnal, s miután a leány a kun<br />

Achilles-inát elvágta, sikerült megölnie.<br />

A Szent László-legendának ez az epizódja nem<br />

került be a hivatalos egyházi Vita-ba (életrajzba),<br />

szájhagyomány útján maradt fenn, s a XIII. század<br />

végétõl kedvelt témája lett a magyarországi templomokban<br />

festett falképeknek, illetõleg a magyarok<br />

történetét tartalmazó kódexek miniatúráinak. Ilyen<br />

módon emelkedett jelképessé ez a küzdelem, a pogányok<br />

elleni harc jelképévé, Szent László személye<br />

példaképe lett a kibontakozó lovagi kultúrának.<br />

A történeti kutatás megállapítása szerint a kerlési<br />

csata pogányjai nem lehettek kunok, minthogy - a<br />

fent elmondottak szerint is - a kunok 1068-ban még<br />

nem érték el ezt a térséget. Sokkal valószínûbb, hogy<br />

a Meszes-kapunál betörõ nomádok besenyõk vagy<br />

úzok voltak. Krónikáink szerint a pogányok Osul<br />

nevû parancsnoka Gyula vezér alattvalója volt. Egy<br />

értelmezés szerint "Gyula vezér" alatt annak a<br />

Kun halotti szobor<br />

Jerney János gyûjtésébõl<br />

besenyõ Jula törzsnek a vezetõjét kell érteni, amelynek a Kárpátok keleti<br />

oldalán, a moldvai részeken volt a szállásterülete a X. században. Kétséges<br />

azonban, hogy a XI. század közepén ez a törzsi szervezet még élõ volt-e. Az<br />

1060-as években a Szeret és a Prut mellékén mind a besenyõ, mind az úz<br />

etnikummal számolnunk kell, tehát lehetséges, hogy vegyes úz-besenyõ sereg<br />

zsákmányoló hadjáratáról van szó.<br />

A következõ nomád betörés 1085-ben történt. A trónfosztott Salamon<br />

király, miután kiszabadult visegrádi fogságából, a krónikák szerint Kutesk kun<br />

vezérhez ment segítséget kérni László király ellen. Neki ígérte Erdélyt és a<br />

kun vezér lányát hajlandó lett volna feleségül venni. Kutesk északkelet felõl<br />

nagy sereggel támadt Magyarországra, feldúlta Ungvár és Borsova környékét,<br />

László király azonban kiverte a támadókat. Krónikáink szerint "László király<br />

rájuk rontott, megsemmisültek a színe elõtt, és sok ezer kun hullott el<br />

kardélre hányva. Salamon király pedig Kuteskkel együtt futva úgy menekült,<br />

mint tépett tollú kacsák a keselyû körmei közül." A gyõzelem emlékére Szent<br />

212<br />

213


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

László templomot emeltetett, ez valószínûleg a kisvárdai Szent Péter egyházzal<br />

azonosítható.<br />

Valójában Kutesk kunjai sem kunok voltak, Salamon szövetségesei úzok<br />

vagy vegyes úz-besenyõ csapatok lehettek. 1087 elején ugyanis Salamon úz és<br />

magyar csapataival részt vett a Bizánci Birodalomban élõ besenyõk hadjáratában<br />

a bizánci császár ellen, a hadjárat vezetõje a bizánci források szerint<br />

Cselgü besenyõ vezér volt, aki maga is elesett a csatában. A vesztett csata után<br />

a könnyûfegyverzetû nomádok cserbenhagyták a menekülõ Salamont, aki<br />

menekülés közben, titokzatos körülmények között meghalt. Egyes kutatók<br />

szerint Cselgü és Kutesk ugyanaz a személy lett volna, a két név különbözõségén<br />

kívül azonban ennek több körülmény ellene szól. Cselgü hadjárata<br />

a bizánci tartományon belülrõl indult, maga Cselgü pedig vagy helyi besenyõ<br />

fõnök volt, vagy az 1084-ben újonnan érkezett besenyõk vezére lehetett.<br />

Kutesk úz törzsfõ lehetett, aki Moldvában vagy Havasalföldön húzta meg<br />

magát népével és Erdélyben remélt új hazát találni a kunok nyomasztó<br />

terjeszkedése elõl.<br />

A kunok azonban ezekben az években már többször vezetnek kalandozó<br />

hadjáratot a Balkánra. 1087 õszén a lázadó besenyõk fõvezére, Tatusz<br />

személyesen hozott kun segítséget Drisztra városához, de a kunok késve<br />

érkeztek, miután a besenyõk már megverték I. Alexiosz Komnénosz császár<br />

seregét. A kunok mégis részt kértek a hadizsákmányból és emiatt összevesztek<br />

a besenyõkkel. Megtámadták és legyõzték a besenyõket - ami mindenképpen<br />

jelentõs kun haderõre vall - és egy ideig az Ozolimne-tó (Büdös-tó) mellett<br />

tartották körülzárva õket, csak élelemhiány miatt távoztak. Megfenyegették a<br />

besenyõket, hogy visszatérnek és bosszút állnak. 1089-ben csakugyan megjelentek<br />

és Alexiosz császártól engedélyt kértek az átvonulásra, hogy bosszút<br />

állhassanak a besenyõkön. A császár alig tudott megszabadulni újdonsült<br />

szövetségeseitõl, nagy nehezen rábírta õket a visszatérésre.<br />

A kunok azonban nem tettek le a bosszúról. 1091-ben megint megjelentek,<br />

ezúttal hatalmas sereggel. A bizánci szerzõk 40000-re teszik a kunok számát,<br />

ami nyilvánvaló túlzás, de mindenképpen jelentõs seregrõl van szó, mivel<br />

vezérük a kor két leghíresebb törzsfõje volt, Bönek kán (a bizánci forrásokban<br />

Maniak) és Tugor kán (Togortak). Bizánc ekkor szorult helyzetben<br />

volt, mindenképpen szüksége volt a kunok szövetségére. Alexiosz császár<br />

1091-ben az õ segítségükkel gyõzte le a besenyõket a sorsdöntõ lebunioni<br />

csatában, a Marica folyó torkolatvidékén. A csatát követõ éjjel a bizánciak<br />

lemészárolták besenyõ foglyaikat, a kunokat ez megrémítette és eltávoztak.<br />

Még zsákmányrészüket is hátrahagyták, a császár szállíttatta utánuk. Ettõl<br />

kezdve megromlott a bizánci-kun viszony, Alexiosz császár uralkodása alatt a<br />

kunok többször betörtek a Dunától délre esõ területekre. A besenyõk katonai<br />

A kunok útján<br />

és politikai erejének felmorzsolásával viszont a Fekete-tengertõl északra esõ<br />

steppék nyugati fele is teljes egészében a kunok fennhatósága alá került.<br />

Etnikailag azonban még sokáig nem töltötték ki ezt a vidéket, a Dnyesztertõl<br />

nyugatra még mindig maradt besenyõ és úz népesség. A kun régészeti leletek<br />

és a halotti szobrok (az ún. kamennaja babák, "kõ-õsök") elterjedése is<br />

tükrözi ezt a helyzetet, a Dnyepertõl nyugatra ugyanis egyre ritkulnak. Az<br />

1090-es években a kunok katonai akciói ebben a térségben zajlottak le,<br />

nyilván új szerzeményeik biztosítására. Gyõzelmeiket azonban fõként az<br />

oroszokkal folytatott állandó háborúskodás miatt nem tudták igazán<br />

kihasználni (bár mindkét részrõl történtek kísérletek a békekötésre is, pl.<br />

1094-ben II. Szvjatopolk kijevi fejedelem Tugor kán lányát vette feleségül), a<br />

nyugati steppék sûrûbb megszállására csak az 1140-1150-es évektõl<br />

kerülhetett sor, amikor felülkerekedtek az oroszok elleni harcokban.<br />

Magyarországot a kalandozó kun csapatok bizonyíthatóan 1091-ben<br />

támadták meg elõször. Valószínûleg a lebunioni csatából hazatérõ kunok,<br />

vagy legalábbis egy seregrészük tett egy kis kitérõt Krul fia Kapolcs<br />

vezetésével, a könnyû zsákmány reményében. László király ugyanis a magyar<br />

királyi sereggel éppen Horvátországban volt. Több történész véleménye<br />

szerint az ügyes bizánci diplomácia irányította Magyarország felé a kunokat,<br />

bár szerintem ez az ötlet a kun vezérek fejében is megszülethetett.<br />

Krónikáink részletesen leírják, hogy a kunok hogyan rabolták végig Erdélyt,<br />

Bihart és a Tisza-vidéket. A Duna-Tisza közét a fõseregbõl kivált két csapat<br />

pusztította végig, majd átkeltek a becsei réven és zsákmánnyal megrakodva,<br />

temérdek fogollyal, lassan, vadászgatva indultak Havasalföld felé. László<br />

király, amint hírül vette a kun támadást, azonnal visszatért Horvátországból<br />

és a Temes folyónál sikerült a kunok elébe kerülnie. A kunokat táborukban<br />

érte a váratlan támadás. Minden fõemberük elesett, sokan fogságba kerültek,<br />

alig volt, aki elmenekülhetett. A foglyok életét Szent László megkímélte,<br />

hogy felvehessék a kereszténységet. "A király pedig összes emberével hálát adott a<br />

nagy gyõzelemért a mindenható Istennek, aki kiragadta õket ellenségeik kezébõl; és azt<br />

a folyót a pogányok miatt Pagantinak nevezte el." (Pogáncs, románul Pogãniºul, a<br />

Temes baloldali mellékfolyója, Temesvártól délre.)<br />

Szent László hadvezéri teljesítménye és manõverezése egészen kimagaslónak<br />

nevezhetõ. A legrövidebb utat számítva is kb. 500 km-t kellett megtennie<br />

Horvátországból a Pogáncs folyóig egy jelentõs sereggel, ami legalább kéthárom<br />

hetet vett igénybe, ehhez hozzávehetjük a kun betörésrõl értesítõ<br />

hírvivõk számára szükséges mintegy egy hetet. Pontosan ki kellett számítani,<br />

hogy hol kerülhet a kunok elébe. Valószínûnek tartjuk, hogy folyamatos<br />

hírlánc mûködött a távollevõ királyi sereg és az ország belseje között.<br />

214<br />

215


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

A kunok útján<br />

Szent László hadjáratai<br />

A kun törzsfõk ezután követeket küldtek a királyhoz, hogy engedje el a foglyokat,<br />

ellenkezõ esetben bosszuló hadjáratot indítanak; "gúnyolták a királyt és<br />

kitûzték a napot, amikor betörnek Hungariába. Amikor ezt meghallotta a király,<br />

elmosolyodott, és azon a napon, amikor a kunok Hungariába akartak jönni, eléjük<br />

vágtatott, mert féltette Hungariát a pusztítástól. És egy szombaton kora reggel a Duna<br />

mellett megtámadta a kunokat. A király az elsõ rohamban ledöfte a kunok Akus nevû<br />

vezérét, … és a király gyõztesen tért haza."<br />

Ez a második kun betörés 1091-ben vagy 1092-ben történt, a csata valahol<br />

Orsova környékén lehetett. A magyarországi hadjáratokban a Tugor-kán és<br />

Bönek vezette, Balkánon szereplõ fõerõk nem vettek részt, azok bizonyára<br />

visszahúzódtak Dnyeper-vidéki szállásaikra. A két kun támadás sikeres elhárítása<br />

László ragyogó hadvezéri teljesítményének és személyes bátorságának<br />

volt köszönhetõ, és hatással volt a Szent László legenda kun epizódjának<br />

kialakulására is. Politikai következményének pedig az tartható, hogy a kunok<br />

zsákmányoló hadjáratai ezek után elkerülték Magyarországot.<br />

Néhány év múlva a kunoknak váratlanul mégis alkalmuk nyílt megtorolni<br />

a harci becsületükön esett sérelmeket, de ez már nem László király életében<br />

történt. 1099-ben Kálmán király válogatott páncélos sereggel vonult Przemyœl<br />

várához a kijevi fejedelem ellen lázadó orosz hercegek megbüntetésére. Az<br />

oroszok a kunokat hívták segítségül. A kunok vezére a lebunioni csatában is<br />

résztvevõ Bönek kán volt. A csata elõtti éjjel Bönek kiment a kunok<br />

táborából, farkasüvöltést hallatott, mire több farkas válaszolt neki. Ez a<br />

varázslat a gyõzelem elõjelét jelentette. Másnap a kunok a steppei hadviselés<br />

jól bevált cseléhez folyamodtak. Megfutamodást színlelõ csapatuk maga után<br />

csalogatta a magyarokat egy leshely felé, ahol a többiek voltak elrejtõzve. A<br />

lesbõl végrehajtott támadás a kunok számára teljes gyõzelmet hozott, a<br />

magyar sereg nagy része elpusztult, a király is alig tudott elmenekülni, magával<br />

hozott kincstára a kunok zsákmánya lett. Nos, Szent László hadvezetése<br />

alatt ilyen szerencsétlenség nem fordulhatott volna elõ. A fentebb vázolt<br />

történeti helyzet magyarázza, hogy a kunok Magyarországot még ezek után<br />

sem támadták meg.<br />

Végezetül néhány szót arról, milyen volt a kunok fegyverzete, amellyel két<br />

évszázadon keresztül sikeres harcaikat vívták az egész kelet-európai térségben,<br />

Szent László királynak köszönhetõen kivéve Magyarország ellen. Errõl a<br />

Fekete-tenger vidéki és magyarországi régészeti kutatásokból, a kun õsszobrok<br />

viseletébõl és más ábrázolásokból vannak viszonylag részletes és<br />

pontos információink. A steppei könnyûlovasság fegyverzete a XI. század<br />

folyamán kezd egyre nehezebbé válni, a támadó fegyverek hatékonyabbak<br />

lesznek. A kun harcosok védõfelszerelésében gyakori a vassisak és a páncélzat<br />

valamelyik formája, a sodronypáncél vagy a pikkelypáncél, a sisakhoz arc- és<br />

216<br />

217


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

nyakvédõ vért csatlakozik. Elterjednek a jól acélozott páncéltörõ nyilak. A<br />

szablyák a korábbiakhoz képest hosszabbak és nehezebbek. A közelharci<br />

fegyverek között ebben a korban terjed el - valószínûleg besenyõ és kun<br />

hatásra - a buzogány, amelynek egy igen hatékony típusa, az ún. tizenkéttüskés<br />

buzogány a kunoknak tulajdonítható. A kunokkal jelentek meg Kelet-<br />

Európában a korabeli steppei fegyverzet legkorszerûbb típusai, így pl. a kun<br />

típusú tegez is. Mindezek a Szent László legenda ábrázolásain is rendszeresen<br />

szerepelnek, a megrendelõk és a festõk szándékának megfelelõen bizonyára<br />

a pogány kunok minél hitelesebb és szemléletesebb megjelenítése végett.<br />

Történelmi paradoxon, hogy amikor ezeknek a képeknek a többsége<br />

készül, a XIV. század folyamán, a Magyarországra költözött kunok már<br />

betagolódtak a magyar társadalomba, a királyi hadsereg fontos és ütõképes<br />

kontingensét képezték, a kereszténységet is felvették, legfeljebb a keresztény<br />

hit tényleges gyakorlása hagyott maga után még némi kívánni valót.<br />

Dr. Pálóczi Horváth András<br />

Morzsák<br />

"Az istenek megteremtették a világot, már csak az volt hátra, hogy az erõt is<br />

belehelyezzék. Tanakodtak, hová tegyék, hogy az ember meg ne találja.<br />

Egyikõjük azt mondta: tegyük a föld alá. Az nem jó, mondta egy bölcsebb isten,<br />

mert az ember elõbb utóbb feltúrja a földet, és megtalálja, tegyük a hegy tetejére.<br />

Végül a legbölcsebb, legöregebb isten szólalt meg:<br />

Nem tehetjük a hegy tetejére, az ember elõbb-utóbb megmássza a hegyeket, tegyük<br />

magába az emberbe, ott sose fogja keresni."<br />

- Buddhista tanmese -<br />

"Az vagyunk, amit gondolunk. Mindaz, ami vagyunk,<br />

a gondolatainkból táplálkozik. Gondolatainkból építjük fel a világunkat."<br />

- Buddha -<br />

"Az egészség a legnagyobb ajándék, az elégedettség a legnagyobb gazdagság,<br />

a hûség a legjobb kapcsolat."<br />

- Buddha -<br />

A kunok útján<br />

Kunhalom-e a kunhalom ?<br />

Az Alföld képe napjainkra gyökeresen megváltozott. Bõ félévszázada még<br />

a tanyák sokasága volt a meghatározó tájképi elem. Szakmaibb kifejezéssel<br />

élve ez tette gazdagabbá a táji sokféleséget, ez növelte a tájdiverzitást. A<br />

felszámolódott tanyavilág helyét manapság mûtárgyak tömege foglalja el:<br />

távvezetékek acéltraverzei, telefonos átjátszó állomások tornyai, víztartályok<br />

gömbjei, betonból készült silók és zsilipek, s még megannyi, egyre szaporodó<br />

létesítmény.<br />

Ebben az erõsen megváltoztatott tájban szerényen húzódnak meg a kunhalmok,<br />

ahogyan Ecsedy I. mondja: "a puszták mûemlékei", tágabb értelemben,<br />

Illyés Gyula szavával élve "a mi katedrálisaink".<br />

A kunhalmok a sajátos egyedi vonásokban oly gazdag Kárpát-medence<br />

számtalan értékének hordozói és õrzõi. Fõleg síkvidéki tájainkon járva, látva<br />

e sajátos formájú földépítményeket, szinte mindannyiunkban felmerül a<br />

kíváncsiság: valami furcsa, természet alkotta formák ezek, vagy letûnt korok<br />

emberének különös alkotásai. Ha utóbbit fogadjuk el válaszként: vajon kik,<br />

mikor, milyen célból emelték õket?<br />

Értékeket keresõ világunkban a kunhalmok így kerülhetnek az érdeklõdés<br />

homlokterébe. Tapasztalva vészes pusztulásukat, értelmetlen fogyatkozásukat,<br />

sürgõs, halaszthatatlan közös feladatunk hathatós védelmükrõl gondoskodni.<br />

Ez pedig csak akkor jár eredménnyel, ha mind szélesebb körben<br />

felismertetjük, hogy a kunhalmok miért is pótolhatatlan értékei hazánknak,<br />

ennek a medence helyzetû országnak. Megmentésükrõl a világnak tartozunk<br />

felelõsséggel. A feladat nem egyszerû. Rá kell irányítanunk a figyelmet széleskörû<br />

természetvédelmi, kultúrtörténeti értékükre, de nem hagyva azt sem<br />

figyelmen kívül, hogy állapotuk romlásának, veszélyeztetettségüknek, sõt<br />

pusztulásuknak melyek a legfõbb okozói, forrásai.<br />

Bizonyított tény, hogy a kunhalom szavunk - mint számos fogalom megszületése<br />

is - adott személyhez kötõdik. A kunhalom elnevezés Horvát István<br />

(1784-1846) nyelvész-történésztõl származik, aki Kazinczy "pesti triász"-ának a<br />

tagjaként elfogult történelemszemléletével, önkényes szófejtéseivel tette magát<br />

ismertté. Megalkotott kunhalom szava abból a meggyõzõdésbõl fakadt, hogy<br />

ezeket az emberkéz alkotta halom-kiemelkedéseket a betelepülõ kunok<br />

hozták létre.<br />

Ezzel szemben Jerney János (1800-1855) kétségbe vonta ennek hitelességét,<br />

amikor azt állította: "Annyi bizonyos, hogy hazai halmainknak kunhalom nevezete<br />

a 'magyar nép ajkán nem él,' s néhány tizedév óta az írói nyelv kezdé divatba hozni."<br />

218<br />

219


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Jerney János (1844) a jeles õstörténész, nyelvész és utazó Keleti Utazása A<br />

'Magyarok' Õshelyeinek kinyomozása végett címû munkájában arra is<br />

rávilágít, hogy mennyire problémás és vitatható a halmok nevének használata.<br />

Ipolyi Arnold (1823-1866) is következetesen hunhalmokról beszél. Tariczky<br />

Endre régész az Egri Híradó 1903. évi 36. számában A Tiszavidéki halmokra<br />

vonatkozó felvilágosító ismeretek címû írásában is felteszi a kérdést. "Hun<br />

halom-e, vagy kún halom?" de egyértelmû választ a felvetésre nem adott.<br />

Tariczky (1903) azt is megemlíti, hogy "már a múlt század derekán dívott ama<br />

felkapott vélemény, mintha azok avar õrhalmok volnának"<br />

A magyar régészet alapítója, Rómer Flóris az 1876-ban Budapesten megrendezett<br />

VIII. Nemzetközi Õsrégészeti és Anthropológiai Kongresszus<br />

francia nyelven megjelentetett kiadványában az egész Kárpát-medencében<br />

fellelhetõ, a legkülönbözõbb típusba sorolható halmokat a legáltalánosabb<br />

értelemben egyszerûen csak halmoknak (les tumuli) nevezi.<br />

Összegzésként megállapíthatjuk, hogy a kunhalom név szakmailag teljesen<br />

pontatlan. Ennek ellenére, mint gyûjtõfogalmat más szóhasználattal<br />

helyettesíteni aligha lenne célszerû. Bármely helyette használt fogalom<br />

éppen úgy értelmezési zavarokat, további vitákat szülne.<br />

Az egyes kunhalmok nevét is számtalan bizonytalanság övezi. Ugyanaz a<br />

halom több néven is szerepelhet. Pl. a kisújszállási Bogarasi-halom, Vargahalom,<br />

mivel határrészek találkozásánál, azok peremén fekszik, nevezik<br />

Porosállási, és Göröngyösi-halomnak is. A település legnagyobb halma lévén<br />

egyben legmagasabb pontja, egyszerûen csak Nagy-halomnak is hívják.<br />

Ugyanez a halom egy leborított kenyérszakajtó kosárhoz is hasonlítható,<br />

ezért népiesen Kosárháti-hegynek is mondják a helybeliek.<br />

Nem csak a kunhalom névhasználat körül zajlik még manapság is vita, de<br />

legalább annyi eltérõ álláspont, egymásnak ellentmondó kérdés merül fel a<br />

halmok eredetét, korát, számát, funkcióját, típusát illetõen is.<br />

A kunhalom keletkezési módját, származását alapvetõen két nézet köré<br />

csoportosíthatjuk: az egyik szerint ezek a látványos tájelemek a természetes<br />

úton keletkezett formakincsek közé sorolhatók, míg a másik felfogás alapján<br />

emberkéz formálta (antropogén) képzõdmények. Neves geológusok,<br />

földrajztudósok érveltek a természetes eredet mellett. Szabó József (1822-<br />

1894) a neves geológus akadémikus az általa megvizsgált halmokat a tenger<br />

színe alatt született, természetes képzõdményeknek írta le. Miskolczy Károly<br />

a Vasárnapi Újság 1864. évi 23. számában A magyar alföldi halmokról írott<br />

cikkében hasonlóan vélekedik: "a halmok a természet mûvei, s midõn a síkságot<br />

tenger borítá, a víz hullámzása által jöttek létre." Az eróziós folyamatok neves<br />

kutatója, Kádár László (1908-1989) a halmok keletkezését a víz, a szél, s<br />

A kunok útján<br />

részben a jég felszínformáló munkájával hozta összefüggésbe. Az eddig vizsgálatok<br />

azt mutatták, hogy a megvizsgált, feltárt, megcsonkított, széthordott<br />

halmok szinte kivétel nélkül emberi alkotások voltak. Amely természetes<br />

úton keletkezettnek bizonyult, ott is inkább egy természetes felszíni képzõdményre<br />

(laponyag, homokbucka, folyóhát) késõbbi rátelepülés, temetkezés<br />

idézhette elõ ezt a kettõs jelleget.<br />

A kunhalmok elsõ szabatos definícióját Györffy István (1921) adta meg, aki<br />

szerint "ezek 5-10 méter magas, nem nagy területen fekvõ, messzirõl lapos, kúp vagy<br />

félgömb alakúnak látszó emelkedések, amelyek legtöbbször víz mellett de ármentes helyen<br />

terültek el, s nagy százalékban temetkezõhelyek, sírdombok, õr- vagy határhalmok".<br />

Ennél pontosabban, lényegretörõbben aligha tudnánk a halmok mibenlétét<br />

másként meghatározni.<br />

Ennek szellemében a kunhalmok legfontosabb típusai a következõk:<br />

1. Lakódombok (tell-telepek). Ebbe a kategóriába a többnyire szabálytalan<br />

alakú, nagy kiterjedésû és viszonylag magas halmok tartoznak. Kultúrrétegük<br />

több méter vastagságú. Felmagasodásukban az árvízmentes, de a<br />

vízközeli helyen megtelepedõ ember játszotta a fõszerepet. A halommá<br />

emelkedett egykori telephely kultúrrétegét fõleg az ott élõ emberek házainak<br />

omladéka (pl. patics), edénytörmelékei, tûzhelyének maradványai,<br />

az elfogyasztott állatok szétszórt csontjai, kagylóhéjai alkotják. Nagy szám-<br />

Fontos kordokumentum a Sárrétudvar határában lévõ Balázs-halom<br />

1910. évi elhordásáról. Mintegy 1300 szekérnyi anyagát<br />

a település kátyús utcáinak feltöltésére használták fel. (Zoltai Lajos korabeli felvétele)<br />

220<br />

221


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

ban keletkeztek lakódombok a késõ neolitikumban és a koraközépsõ<br />

bronzkorban (Kr. e. 4000-3500, illetve 2600-1500). A telepek nagy számából<br />

és méretébõl viszonylag nagy népsûrûségre következtethetünk. Ebbe<br />

a típusba sorolható a már teljesen feltárt európai hírû túrkevei Terehalom<br />

is.<br />

2. Sírdombok (kunhalmok). A régészeti kutatások feltárták,hogy a halmok<br />

nagy része rézkori és korabronzkori temetkezések emlékhelyei. A keleteurópai<br />

síkságon (orosz-ukrán sztyeppvidéken) igen gyakoriak ezek a<br />

mesterségesen emelt, kúp (félgömb) alakú dombok. A késõ rézkorban a<br />

Fekete-tenger melléki sztyeppékrõl nomád törzsek nyomultak be a<br />

Kárpát-medencébe és elfoglalták a Tiszától keletre esõ vidéket. Ez a<br />

népesség hagyta maga után azokat a szabályos formájú, többnyire nagy<br />

méretû mesterséges halmokat, amelyeket ma általában kunhalom néven<br />

ismerünk. Ahol ilyen halmot régészeti ásatás során megvizsgáltak, kiderült,<br />

hogy a keleti eredetû rézkori ún. gödörsíros kunhalmok népének<br />

temetkezését rejti magában. A halott számára elkészített sírgödröt gerendaszerkezettel<br />

fedték le, majd föléje halmot emeltek. A sírok jellegzetes<br />

melléklete a vörös okkerrög, amelynek az életet jelképezõ mágikus<br />

jelentõsége volt. Városunkban lévõ négy feltáratlan kunhalmot a régészek<br />

a gödörsíros kategóriába sorolják. A szkíták (Kr. e. 700-400) szintén emeltek<br />

igen nagy méretû kunhalmokat a mi vidékünkön is.<br />

3. Õrhalmok (vigyázóhalmok, strázsahalmok). Hazánk több táján, különösen<br />

az Alföld vidékén gyakoriak ezek az alacsony, földbõl emelt halmok. Eredetileg<br />

sem lehettek magasak, de a rendszeres szántás következtében<br />

egyre alacsonyabbak lettek. A tûzjelzéses információtovábbításban lehetett<br />

fontos szerepük.<br />

4. Határhalmok. Kialakulásuk és szerepük a megyék, a járások és a települések<br />

határának megjelölésével hozható összefüggésbe. Tipikusak az<br />

ún. hármas határhalmok. Városunk Hármas nevû határrészén fekszik az<br />

erõsen elgyomosodott, megbolygatott Hármashatár-halom.<br />

A kunok útján<br />

érintkezõ vízterek kiváló feltételt biztosítottak a megtelepülésre. Találóan<br />

állapítja meg Havassy Péter: "ami az Alföldön kiemelkedett a vízbõl, azt megülte az<br />

ember." Ezzel a különös tájadottsággal magyarázható a kunhalmok igen nagy<br />

számának létrejötte is.<br />

Annak ellenére, hogy hazai halmainknak 94 %-a még feltáratlan az utóbbi<br />

századok régészeti feltárásainak köszönhetõen mégis hatalmas ismeretanyag<br />

gyûlt össze, de ennek döntõ hányada régészeti jellegû.<br />

Mind a mai napig hiányzik azonban a kunhalmok természetvédelmi jellegû<br />

értékeinek tematikus számbavétele. Bármennyire is hihetetlen, az élõvilág<br />

feltárása is csak a közelmúltban kezdõdött meg.<br />

Sajnos mindezzel egyidõben vészesen tovább tart a kunhalmok történelmileg<br />

is tetten érhetõ pusztulása. Ennek döntõen három oka van:<br />

1. A táj, amiben a kunhalmok létrejöttek, az eredeti állapothoz képest gyökeresen<br />

megváltozott. A mezõgazdasági tevékenység nagy arányú térnyerése<br />

következtében a kunhalmok beszorultak az agrárparcellák szorításába.<br />

A szántás, a befásítás, a túllegeltetés, a beépítés, a kemizáció, az<br />

anyagkitermelés, hulladéklerakás, stb. létüket kíméletlenül fenyegeti.<br />

2. A kunhalmok valós értékével a közvélemény, a közítélet még ma sincs<br />

kellõképpen tisztában. Az ismerethiány, a tudatlanság következtében a kunhalmok<br />

egy bármi célra felhasználható "földtömeg" csupán. Elhordása, megcsonkítása<br />

e felfogás szerint nem károkozás, értékmegsemmisítés.<br />

Vitathatatlan tény, hogy a kunhalmok a maga nemében egyedülálló tájtörténeti<br />

értékei Kárpát-medencének. Nem csak egy több ezer évvel ezelõtti<br />

kultúra emlékei, hanem a tájat drasztikusan átalakító ember tájformáló tevékenysége<br />

elõtti idõk egy darab természetének õrzõi is egyben. A régészeti<br />

értékeken túlmenõen tájképi, felszínalaktani, rétegtani, talajtani, paleoökológiai,<br />

szigetbiogeográfiai, vízrajzi, kultúrtörténeti, néprajzi, irodalmi, mûvészettörténeti,<br />

s még megannyi más érték kötõdik hozzájuk.<br />

A Kárpát-medence vízjárta alvízországi része népek-, kultúrák olvasztó<br />

tégelyévé vált a történelem során. Az ármentes hátak és a velük közvetlenül<br />

Az impozáns méretû karcagi Ágota-halomhoz fûzõdik<br />

Zádor vitéz és Ágota kisasszony szerelmi története. (Fotó: Tóth Csaba)<br />

222<br />

223


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

3. A kunhalmok kifosztása, feldúlása, tönkretétele a kincskeresõk jóvoltából<br />

szintén történelmileg végig követhetõ értékvesztéssel együtt járó folyamat.<br />

Korunk technikai lehetõségei a geodéziai kutatásokra alkalmazott<br />

földradarok birtokában ez a károsító tevékenység rendkívüli módon<br />

felerõsödött.<br />

A kunhalmok sorsáért is felelõsséget érzõ akarat jóvoltából megszületett az<br />

1996. évi LIII. Törvény a természet védelmérõl. Ebben a fontos jogforrásban<br />

már nevesítve is szerepel a kunhalmok védelme. Ennek megfelelõen a hazánk<br />

területén lévõ valamennyi kunhalom helyétõl, állapotától, típusától,<br />

funkciójától, stb., függetlenül ex lege védettséget élvez. Sajnos a végrehajtási<br />

utasítás megszületése mind ez ideig várat magára.<br />

A Környezetvédelmi Minisztérium Természetvédelmi Hivatala 1997-ben a<br />

kisújszállási Alföldkutatásért Alapítványt bízta meg a terepbejárással hitelesített<br />

országos felmérés elvégzésével. Ez a munka 1649 halom számbavételével,<br />

regisztrálással lezárult. Ez képezhetné a fentiekben jelzett végrehajtási<br />

utasítás alapját.<br />

A kunhalom ügyben a tisztánlátás elemi kívánalom. Ne keltsünk képzelgést<br />

azzal, mintha ezeket az emberkéz formálta tájelemeket a betelepülõ kunok<br />

hozták volna létre. Döntõ többségüket már századokkal, évezredekkel a<br />

Kárpát-medencébe betelepülõ népek hagyták reánk kulturális örökségükként.<br />

Az más kérdés, hogy a történelem során kik, s miként vették birtokba<br />

õket. Voltak, akik lakóhelyül használták, templomot építettek reá, többen<br />

beletemetkeztek, mint ahogyan a ma embere is így kötõdik hozzájuk, hiszen<br />

geodéziai magassági jegynek, kilátónak, avagy szélmalomdombnak hasznosítja<br />

azokat. Ilyen alapon bármely velük kapcsolatba került népcsoport is<br />

lehetne a névadó, mint ahogyan jeles tudósok (pl. Ipolyi, Tariczky) a hunokhoz<br />

társítva õket hunhalmokról beszélnek. Ezen okoskodás révén beszélhetnénk<br />

pl. szarmata, gepida, roxolán, langobard, kelta, avar, stb. halmokról is.<br />

Az viszont fontos értékvédelmi feladatunk, hogy a halmokhoz kötõdõ<br />

valamennyi értéket oltalmazzunk. Szép kun eredetû nevük (Bócsa, Tarattyó,<br />

Lõzér, Kormáncsok, Bengecsek, stb.) se vesszen ki a köztudatból. Nemes,<br />

hagyományõrzõ tett volt az is, amikor a karcagi határban 1995-ben, Györfi<br />

Sándor Munkácsy-díjas szobrászmûvész alkotásának ("kunképek") felállításával<br />

kun emlékparkot hoztunk létre. Ámbár az ismertetõ táblán célszerû lett<br />

volna feltüntetni, hogy magát ezt a Kis-Hegyesbori-halmot már az újkõkorrézkor<br />

embere megépítette (a halomtól alig két kilométernyire a Kõhalomból<br />

több kõeszköz is elõkerült).<br />

Talán az sem volt szerencsés vállalkozás, hogy a Kunok I. Világtalálkozójának<br />

alkalmából Pusztaszeren a szkíta kurgánokat idézõ "kunhalmot" létesí-<br />

A kunok útján<br />

tettünk. A szakmai tévedés pedig még tovább mélyíti az értelmezési problémákat.<br />

A Karcag belterületén lévõ Kálvária-halom lábánál a következõ<br />

szöveg olvasható az ismertetõ táblán: "Kálvária-domb. Épült 1851-ben, az<br />

1848/49-es szabadságharc hõseinek emlékére". Célszerû lenne a tábla szövegét így<br />

pontosítani: "Ezen a négyezer éve létesült rézkori sírdombon 1851-ben alakították ki<br />

a kálváriát az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hõseinek emlékére". És ekkor<br />

igazat állítanánk…<br />

Bejárat – Kácsor Károly fotója, mellyel 2009 decemberében<br />

a Jászkun Fotóklub Plakettje díjban részesült.<br />

Dr. Tóth Albert<br />

224<br />

225


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Hagyomány született<br />

A „Szép magyar beszéd” verseny tíz éve Kisújszálláson<br />

Hét-nyolc évvel ezelõtt még csak beszélgetésekben merült fel annak lehetõsége,<br />

hogy az általános iskolás korú tanulók "Szép magyar beszéd" versenye -<br />

pontosabban annak fél-országos, kelet-magyarországi döntõje hagyományt<br />

teremthet városunkban. Ma már - tíz év és tíz verseny után - talán nem túlzás<br />

azt mondani, hogy megszületett egy új hagyomány. S gazdagabbak lettünk<br />

vele! Nemcsak mi, itt-lakók, hanem azok a gyerekek és felnõttek is, akik<br />

évente körülbelül 170-en eljönnek ide, ebbe a kisvárosba, amely addig ismeretlen<br />

volt számukra, s amelynek jó hírnevét viszik innen magukkal három,<br />

igen mozgalmas (és izgalmas) nap után. Gondoljuk el: tíz év alatt 1700-an<br />

jöttek el ide az ország keleti felébõl - a Dunától keletre fekvõ tíz megyébõl!<br />

Talán szerénytelenségnek hat, de a visszajelzésekbõl tudjuk: szinte ugyanennyien<br />

mentek vissza elégedetten, sõt különlegesnek, példaértékûnek tartva<br />

Nyelvünk és irodalmunk<br />

azt, amit itt kaptak. Kell-e jobb "hírverés", jobb "reklám" városunknak, mint<br />

azoknak a véleménye, akik csak egyszer is itt jártak s elmondták otthon, a<br />

környezetükben, hogy van egy kisváros az Alföldön, a 4-es út mellett, ahol<br />

nagy a vendégszeretet...?!<br />

A tizedik verseny persze nem "rendezõdhetett" meg anélkül, hogy vissza ne<br />

pillantottunk volna az elmúlt tíz évre. Az Arany János Városi Könyvtárral<br />

közösen a mögöttünk hagyott egy évtized fotóiból "szemezgettünk" s<br />

mutattuk be tablókon, hogy mi is "zajlik" itt, amikor - 2000 óta minden év<br />

áprilisának elején - "palotásan" szép Városházánk termeiben megrendezzük<br />

a versenyt, s gondoskodunk arról is, hogy a versengés óráin túl is jól érezzék<br />

magukat 13-14 éves és felnõtt vendégeink. Ezért szervezünk a nyitónap<br />

estéjén irodalmi-zenei mûsort (idén Gryllus Vilmos "babonázta meg" a<br />

közönséget énekeltvers-összeállításával), mutatjuk be másnap a gimnáziumot<br />

és a városközpontot egy séta során, visszük el a versenyzõket és kísérõiket<br />

autóbuszokkal Karcagra (ahol a <strong>Nagykun</strong> Múzeumon kívül a szélmalmot, a<br />

Zádor-hidat és a fazekasmûhelyt is láthatják) és szervezünk táncházat és<br />

szalmafonás-tanulást a gyerekeknek a mûvelõdési házban, illetve fogadást a<br />

felnõtteknek a Városháza dísztermében (ahol az ismerkedés-beszélgetés<br />

közben mindig "sikeresen" fogynak el a feltálalt finomságok - e jubileumi<br />

találkozón többek között a 250 éve született Kazinczy arcképével díszített,<br />

hatalmas torta).<br />

A nyitóünnepségen a helyi vendéglátók mellett korunk neves nyelvészei is<br />

jelen vannak. Az asztalnál balról jobbra: dr. Kiss Kálmánné ny. címzetes<br />

gimnáziumigazgató, Wacha Imre fõiskolai docens, Szabó Tamás gimnáziumigazgató,<br />

Szathmári István nyelvészprofesszor, Kerekes Barnabás középiskolai tanár,<br />

Kecze István polgármester, Benczédy József nyelvészprofesszor, Nagy Sándorné<br />

középiskolai tanár, Gömöri Árpád és dr. Csont Bálintné ny. középiskolai tanárok<br />

A bírálóbizottság elõtt<br />

226<br />

227


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Nyelvünk és irodalmunk<br />

"Hagyomány" a hagyományban, hogy a megnyitón városunk polgármestere<br />

és a Megyei Közgyûlés képviselõje köszönti a vendégeket, a gimnázium<br />

és a zeneiskola tanulói adnak közösen mûsort és Szathmári István professzor<br />

úr (városunk szülötte és díszpolgára) tart a gyerekeknek és felnõtteknek<br />

egyaránt érdekes elõadást. (Nagy tetszéssel fogadott idei témája a szójáték<br />

volt).<br />

Mit lehetne kívánni a következõ évtizedre...? Elsõsorban azt, hogy maradjon<br />

meg és itt ez a verseny, növekedjen és erõsödjön tovább ez a még gyerekcipõben<br />

járó hagyomány! Mert mi is növekszünk és erõsödünk általa. Mint<br />

minden által, ami érték ebben az értékeket vesztõ világban.<br />

Pintér István<br />

A magyar nyelvrõl:<br />

Morzsák<br />

Szathmári István tanár úr, zsûrielnök gratulál a díjazottak egyikének<br />

Márai Sándor:<br />

"…hálás vagyok a sorsnak, hogy anyanyelvem a gyönyörû magyar,<br />

az egyetlen nyelv, amelyen mindent el tudok mondani, ami érthetõ és érthetetlen<br />

az életben. És hallgatni is csak magyarul tudok arról, ami számomra becses."<br />

Tamási Áron:<br />

"Mint jelképes erõ és hatalom, a magyar szó nekünk<br />

a legnagyobb ereklye. Kegyelet, hûség és becsület illeti õt."<br />

Ove Ferglund svéd orvos és mûfordító:<br />

"Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem:<br />

a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke."<br />

George Bernard Shaw drámaíró:<br />

"Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet,<br />

meggyõzõdésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem,<br />

az életmûvem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerûen azért, mert ezen<br />

a különös, õsi erõtõl duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni<br />

a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit."<br />

A verseny résztvevõi gimnáziumunk könyvtárában dr. Kiss Kálmánné elõadását<br />

hallgatják Kisújszállás irodalmi emlékeirõl<br />

228<br />

229


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

A „Szép magyar beszéd” verseny<br />

híre Kaliforniából<br />

A "Szép magyar beszéd" verseny híre Kaliforniába, annak Fallbrook nevû<br />

kisvárosába is eljutott: Alt Sándor és neje, Divéky Zsuzsanna Kecze István<br />

polgármesternek és az önkormányzatnak címzett levelében a versenyzõkhöz<br />

és a verseny szervezõihez is szólt. Levelét az alábbiakban közöljük.<br />

"FALLBROOK, CALIFORNIA, USA<br />

2009. március 26.<br />

Mélyen tisztelt Polgármester Úr és Elöljáróság!<br />

Innen a "világ végérõl" küldöm magyar feleségemmel együtt õszinte magyar jókívánságainkat<br />

a "Szép magyar beszéd" alkalmával! Mint Nagyatádi Szabó István, tizenkilencedik<br />

századbeli államférfi hangoztatta: "…a nyelv fontosabb, mint az alkotmány".<br />

A békési Szegedi Kis István Református Gimnáziumban 1947-ben érettségiztem az<br />

utolsó évben az államosítás elõtt… Magyar szellemben tanítottak bennünket és<br />

nyelvünket hûen ápoljuk máig… Szerény magyar könyvtárunkat folytatólagosan<br />

gyarapítjuk.<br />

Azt üzenem fiatal kortársainknak: itteni közmondás szerint "a fû mindig szebben<br />

zöld a kerítésen túl", azaz másutt lehet, hogy "jobb" … NEM JOBB! MÁS ÉS<br />

TESTILEG-LELKILEG SOKKAL NEHEZEBB!<br />

Ami bennünket aggaszt, hogy ide is eljutott az otthoni szólásmondás: "inkább a<br />

kocsi, mint a kicsi"… Ez az autómánia tette tönkre Amerikát és a nyugati államokat!<br />

Házasodjatok fiatalok, s fõleg szaporodjatok, mert fogyunk magyarok világszerte!<br />

Nem emlékszem a pontos formájára, amit Berzsenyi Dániel költõnk írt: "…minden<br />

ország támasza, talpköve / A tiszta erkölcs, melly ha megvész: / Róma ledûl, s rabigába<br />

görbed." Szívelje ezt meg minden magyar, fõleg fiatal! S õrizze nyelvünket mindenben,<br />

a sok szükségtelen kölcsönszó használata idején…<br />

Magyar testvéri szeretettel vagyunk lélekben Veletek a messze idegenbõl:<br />

Alt Sándor és neje, leánykori nevén Divéky Zsuzsanna"<br />

Nyelvünk és irodalmunk<br />

A magyar nem tartozik<br />

a kis nyelvek közé<br />

Bencédy József nyelvészprofesszor záró elõadása<br />

a „Szép Magyar Beszéd” kelet-magyarországi döntõjén, Kisújszálláson<br />

(2009)<br />

Mindig öröm számunkra a kiejtési verseny döntõjén való részvétel, és mindig<br />

egy kis izgalom is. Öröm, mert tartalmas és szép szövegeket hallhatunk,<br />

lelkes és kellemes magatartású fiatalokkal találkozhatunk; de izgalom is<br />

egyben: van-e elõrelépés a versenyek célja tekintetében, látják-e a tanulók a<br />

részvétel értelmét.<br />

Immáron tíz éve találkozunk egy népszerû cél érdekében, maga az országos<br />

döntõ Gyõr és Sátoralja esetében már meghaladta a 30, illetve 40 évet. S<br />

ez nagy dolog, igen nagy dolog a mai világban, mikor a civil kezdeményezések<br />

sora adja föl erõfeszítéseit 6-8 vagy 10-12 év után. A mi mozgalmunk él,<br />

és elõre megy.<br />

Örömmel tapasztaltuk, hogy az idén is van elõrelépés. Itt, Kisújszálláson is<br />

azt bizonyították általános iskolai diákjaink, hogy közelednek a felnõttebb és<br />

elöl járó középiskolás mezõnyhöz. Nem külön gond már a pontos hangképzés<br />

(ha van is itt-ott pöszeség), normális<br />

tempóban adják elõ szép szövegeiket (ha<br />

fel-feltûnnek is vágtató paripák); nincsenek<br />

elgondolkodtató, hamis hangsúlyok (ha a<br />

mondanivaló kifejezése érdekében hallunk<br />

is bizonyos erõlködõ hangsúlyokat); megvannak<br />

tehát az alapok. Most már határozott<br />

irányt vehetünk a szöveg mondanivalójának<br />

kifejtéséhez, mint a gyakorlott<br />

gépkocsivezetõ a forgalom figyelésére,<br />

"Az utóbbi hónapokban több<br />

problémával találkoztunk, mint a<br />

megelõzõ évtizedek alatt összesen,<br />

kimûveletlen hangképzés, hadaró<br />

beszéd, pongyola szóválasztás, idegen<br />

szók és gondatlan mondatszerkesztés<br />

- ezek a sûrûn elõforduló<br />

jelenségek."<br />

miután a kapcsolók kezelése már automatikussá vált. Nagyon kell ez a<br />

törekvés, nagy szükség van a jó mintára, mert a mindennapi életben, de<br />

elsõsorban a médiumokban, a rádióban és a tévében bõven sok a gondunk.<br />

Az utóbbi hónapokban több problémával találkoztunk, mint a megelõzõ<br />

évtizedek alatt összesen, kimûveletlen hangképzés, hadaró beszéd, pongyola<br />

szóválasztás, idegen szók és gondatlan mondatszerkesztés - ezek a sûrûn<br />

elõforduló jelenségek.<br />

230<br />

231


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Miért vagyunk olyan érzékenyek a nyelvre, a nyelvhasználatra? - Mert a<br />

nyelv mi vagyunk! Ha a nyelvben lazaságokkal találkozunk, az azt is jelent,<br />

hogy bennünk, a nyelv hordozóiban is lazaságok támadtak. Kutatások tucatjai<br />

igazolják, hogy ahol meglazul az anyanyelvhez való kötõdés, ott sérül a<br />

gondolkodás, ott lelassul a tudományokkal való barátkozás, mert nyelv és<br />

gondolkodás szorosan összetartoznak, mert gondolkodni nem tudunk, csak<br />

a nyelv, az anyanyelv segítségével, mely összeköt a hazával, a hazaszeretettel,<br />

s ez a hazaszeretet egyik legszebb megnyilvánulása. De folytatni lehet és kell<br />

is az iménti sort: ahol lazulnak az emberi kötõdések, az emberi tartás szálai,<br />

ott meglazul a nyelv hagyományos értékeihez való kötõdés, mert a magatartás<br />

és a nyelv is szorosan összetartoznak.<br />

Látunk példát ezekre a lazulásokra? - Sajnos egyre többet. Sûrûn találkozunk<br />

kiüresedett szavakkal, mint: ez arról szól, hogy…; ez van, ez egy dolog,<br />

látjuk már az alagút végét, ez nem így mûködik. Se szeri, se száma a személytelen<br />

szerkezeteknek: nem történt intézkedés, nem nyert befejezést;<br />

terjednek a divatos idegen szók, mint: prezentál, projekt, imázs; és akkor még<br />

nem szóltam a gátlástalan durvaság és trágárság szavairól: a szarról, a tökös<br />

eljárásról, a túrósról, hogy az igazán bántóakat ki se mondjam.<br />

Gyakran merülnek föl bennem Bessenyei György testõríró szavai, melyeket<br />

1778-ban írt Magyarság c. röpiratában: "Valljuk meg, hogy nagyon megszûkültünk<br />

a magyarságba, melynek ugyan bõségben soha nem voltunk. Csudálkozom<br />

nagy nemzetünkön, hogy õ, ki különben minden tulajdonainak fenntartásába<br />

oly nemes, nagy és állhatatos indulattal viseltetik, a maga anyanyelvét<br />

felejteni láttatik; olyan világba pedig, melybe minden haza önnön<br />

nyelvét emeli, azon tanul, azon perel, kereskedik, társalkodik és gazdálkodik.<br />

Olyan szánakozásra s egyszersmind köpedelemre való csekélységgel<br />

kicsinyítik némelyek magokat, hogy magyarul nem lehet, mondják, jól írni,<br />

okoskodni, mivel sem ereje, sem elégsége nincsen a nyelvnek, melyekkel a<br />

tudományok szépségeket és mélységeket elõ lehetne adni. Olybá venném, ha<br />

mondanád egy nagy hegynek, mely aranykõvel tele volna, hogy semmit nem<br />

ér, mivel nincs bánya s bányász benne. Mit tehet arról a drága hegy, ha<br />

kincseit belõle nem szedik; mit tehet róla a magyar nyelv is, ha fiai õtet sem<br />

ékesítetni, sem nagyítani, sem fölemelni nem akarják…<br />

Jegyezd meg e nagy igazságot, hogy soha a földnek golyóbisán egy nemzet<br />

sem tehette addig magáévá a bölcsességet, mélységet, valameddig a tudományokat<br />

a maga anyanyelvébe bé nem húzta. Minden nemzet a maga nyelvén<br />

lett tudós, de idegenen sohasem."<br />

Anyanyelvünk belénk ivódott, az anyatejjel, a családdal, környezetünkkel.<br />

De az anyanyelvet tanulni is kell, helyes és szép használatának szabályait, írók,<br />

költõk mintáit. Kazinczy Ferenc, ez a széleskörûen mûvelt író, mélyen-<br />

Nyelvünk és irodalmunk<br />

szántóan gondolkodó nyelvújító írja Pályám emlékezete c. mûvében: "A nyelv<br />

dolgában nem a szokás a fõ törvény, hanem a nyelv ideálja, hogy a nyelv az<br />

legyen, aminek lennie illik, hív, kész és tetszõ magyarázója mindannak, amit<br />

a lélek gondol és érez. - De ennek értésére komoly tanulás, el nem foglalt<br />

elme, nyelvek ismerete s dolgozási gyakorlások vezethetnek el bennünket."<br />

"Se szeri, se száma a személytelen<br />

szerkezeteknek: nem történt intézkedés,<br />

nem nyert befejezést; terjednek<br />

a divatos idegen szók, mint:<br />

prezentál, projekt, imázs; és akkor<br />

még nem szóltam a gátlástalan<br />

durvaság és trágárság szavairól..."<br />

A nyelv tehát érték, s ezt az értéket megismerni,<br />

óvni, fejleszteni mindnyájunknak<br />

kötelessége. Nyelvünk értékben nem áll<br />

ugyan egyetlen nyelvnél sem feljebb, de<br />

vannak sajátságai, értékes vonásai. Ilyen pl.,<br />

hogy nem tartozik a kis nyelvek közé. A<br />

világnak mintegy hatezer nyelve közt a 47-<br />

48. beszélõi körét tekintve. És régi, nagy<br />

múltú nyelv! Gyökerei nyolcezer évre nyúlnak<br />

vissza, az uráli korba; írott nyelvemlékei<br />

ezer, nyolcszáz évesek; régebbiek sok európai nyelv emlékeinél. A<br />

toldalékoló (agglutináló) csoportba tartozik. Mi egy szóval mondjuk: látlak,<br />

kezem; az európai nyelvek többsége az efféléket két vagy három szóval fejezi<br />

ki: az angol: I see you, my hand, a latin: ego te video, manus meus.<br />

Ez a toldalékoló rendszer másoktól irígyelt tömörséget jelent, pl. az igeneves<br />

szerkezetekkel: madárlátta kenyér, szélfútta arccal; a Halotti Beszédben:<br />

"hallá holtát terümtevé istentül", azaz: hallotta teremtõjétõl, Istentõl,<br />

hogy meg fog halni. De efféléket alkot a nyelv, a nyelvet hordozó ember ma<br />

is: géntechnológia, azaz: a génekkel összefüggõ gyógyítás, kísérlet; ûrszemét,<br />

azaz: az ûrbe fellõtt szerkezetek pusztulásával keletkezõ hulladék; esõház,<br />

azaz: esõ ellen védelmet nyújtó ház.<br />

Milyen további értékeket teremtett a társadalom az elmúlt századok alatt?<br />

- Itt vannak a szólásaink. Mi minden õrzõdött meg ezekben! - Népi szokások:<br />

egy füst alatt elvégezték, azaz eredetileg: ugyanazon (nyitott) tûzhelyen<br />

készítették az ételt; kitették a szûrét, azaz: ezzel jelezték, hogy nem kívánják<br />

megújítani a szegõdményessel a szerzõdést; elküldték Kukutyinba zabot hegyezni:<br />

a zabot hegyez, ugyanolyan haszontalan cselekvés, mint a jeget aszal,<br />

borsót gömbölyít: ezt értjük, de vajon a Kukutyin létezett? - Igen, ugyanúgy,<br />

mint Hencida és Boncida ebben a szólásban: Hencidától Boncidáig folyt a<br />

vigalom. - A boszorkányhit emléke: hátra kötöm a sarkadat, lóvá tesz, Történelmünk<br />

lenyomata: több is veszett Mohácsnál, nem enged a negyvennyolcból.<br />

A szólásokat annál inkább emlegetem, mert vészesen kopik a használatuk,<br />

meg el is torzítják, meg is változtatják õket, pl. összerúgták a port, ehelyett:<br />

összerúgták a patkót.<br />

232<br />

233


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Szókincsünk is töméntelen emléket õriz múltunkból. Csak egy-két példa:<br />

rakonca (v. ö. Rakoncátlan), azaz támasztó rúd nélküli szekér, guba: durva<br />

posztó, ebbõl készült zeke (v.ö. guba gubához, suba subához), ravasz (róka),<br />

féreg (vadállat, farkas, v.ö. fába szorult féreg, azaz: fából készült csapdába),<br />

számszeríj (nyílpuska), rénes forint (rajnai forint), vitéz próba (Balassinál,<br />

azaz: vitézi viadal), áfium (Zrínyinél: ópium), árkus papír (ívpapír), kalamáris<br />

(tintatartó).<br />

A magyar nyelv különösen kedveli a szóképeket (metaforákat). Költészetünk<br />

hajnalán ott áll az Ómagyar Mária-siralom. Csodálatos, gyakran idézett<br />

képe: világ világa, virágnak virága (azaz: a világ világossága, a virágok közt is<br />

a legszebb - mondta a keresztfán függõ Jézusnak az alatta álló édesanyja). -<br />

Szilveszter János, aki a 16. században az elsõk közt fordított a Bibliából, ezt<br />

írta az Új testámentumhoz írt jegyzetei egyikében: "Íl (él, ti. a nép) íllyen<br />

beszídvel naponkíd való szólásában. Íl énekekben, kiváltkípen a virágínekekben,<br />

mellyekben csodálhatja minden níp a magyar nípnek elmíjínek éles<br />

voltát az lílísben (költészetében), mely nem egyéb, hanem magyar poézis."<br />

Aztán csak úgy áradnak szebbnél szebb képek íróinknál, költõinknél, hogy<br />

zavarban van, aki válogatni akar körükbõl.<br />

Berzsenyi Dánielnél:<br />

"Ó, a szárnyas idõ hirtelen elrepül<br />

S minden mûve tûnõ szárnya körül lebeg." (A közelítõ tél)<br />

Alighanem ismerik Vörösmarty Mihály Elõszó c. költeményét:<br />

"Most tél van és csen és hó és halál,<br />

A föld megõszült,<br />

Nem hajszálanként, mint a boldog ember,<br />

Egyszerre õszült az meg, mint az isten,<br />

Ki megteremtvén a világot, embert,<br />

A félig istent, félig állatot,<br />

Elborzadott a zordon mû felett<br />

És bánatában õsz lett és öreg."<br />

Nyelvünk és irodalmunk<br />

Juhász Gyula képei a Milyen volt c. versének merengésében mélységes bánat<br />

kifejezõi:<br />

"Milyen volt hangja selyme, sem tudom már,<br />

De tavaszodván, ha sóhajt a rét,<br />

Úgy érzem, Anna meleg szava szól át<br />

Egy tavaszból, mely messze, mint az ég."<br />

Radnóti Miklósra emlékezünk az idén, születésének 100. évfordulóján.<br />

Csak egy pár sort legtöbbet idézett versébõl, a Nem tudhatom… címûbõl:<br />

"Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg."<br />

Kitüntetések sora díszíti Kányádi Sándor erdélyi költõt. Valaki jár a fák hegyén<br />

c. verse képek, szimbólumok sorozata:<br />

"Valaki jár a fák hegyén<br />

Vajon amikor zuhanok<br />

Meggyújt-e akkor még azé<br />

Tüzemnél egy új csillagot…?"<br />

Ideje fölmerülnöm az irodalom és a nyelv szépségeinek tengerébõl. Ennyi<br />

fénynek még sötétebb az árnyéka! Ma nincs herderi fenyegetés, de vannak<br />

sötét képek, fellegek: a már emlegetett szürkeség, pongyolaság, durvaság,<br />

trágárság. Van aztán még egy sötét árny: a nemzetközi összefüggések, az a<br />

helyzet, melyben a magyar nyelv fokozatosan háttérbe szorul, kiszorul; mert<br />

az Európai Unióban pl. teljes jogú eszköze a kommunikációnak, de a hivatalos<br />

tárgyalásokon, a megbeszéléseken egyre inkább az angol nyelv tölti be<br />

az érintkezés szerepét; a tudományos konferenciákon az angol szerepel; az<br />

itthoni tudományos életben is egyre inkább az angol nyelv kerül elõtérbe;<br />

tudósaink, kutatóink is nemegyszer angolul fogalmazzák meg gondolataikat,<br />

s ezt a szöveget fordítják magyarra. A fenyegetõ kép: a magyar nyelv<br />

fokozatosan visszaszorul a familiáris rétegbe, a családi, baráti beszélgetés<br />

körébe, a fogyó népességgel együtt…<br />

Csupa kép Nagy László Ki viszi át a szerelmet c. verse; utolsó, megrázó sorai:<br />

"S ki viszi át fogában tartva<br />

a Szerelmet a túlsó partra?" (A szerelem itt: hit, eszmék.)<br />

234<br />

235


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

A szójátékokról<br />

Induljunk ki abból, hogy a stílus kifejezésmód, ahogyan egy-egy beszéd<br />

vagy írás meg van szerkesztve. A stílusnak a legfõbb sajátsága, hogy mindig<br />

hatni akar. Bizonyítja ezt minden szónoki beszéd és valamennyi reklám. Vagy<br />

például ez a macikiállítás-cím: Ezer bocs. És már itt is vagyunk a szintén a hatás<br />

kedvéért létrejött szójátékoknál. A bocs tudniillik egyszerre jelenti a kis medvét,<br />

illetve az azokhoz hasonló macit, valamint az ezer bocsánat udvariassági formula<br />

lerövidített változatát: ezer bocs. A humor forrása az, hogy ez a két jelentés<br />

egyszerre jelentkezik a tudatunkban, miközben megjelenik elõttünk valamilyen<br />

maci is.<br />

Mit tekintünk szójátéknak? Mi a legfõbb jellemzõje? Röviden az, hogy két,<br />

valamilyen szempontból kapcsolatban lévõ jelentés hirtelen szembekerül egymással.<br />

Lássunk egy példát. Néhány évvel ezelõtt a Suzuki gyár így hirdette<br />

termékét: "Suzuki, jól jár vele." Ebben a reklámban - amely egyébként szójáték<br />

- a jól jár vele két jelentésû: egyrészt arra utal, hogy a Suzuki autó megfelelõ<br />

sebességgel, hibátlanul megy; másrészt azt is jelzi, hogy hasznos a tulajdonos<br />

számára ("jól jár vele"), mert kényelmes, szép, kevés benzint fogyaszt és így tovább.<br />

Meg kell jegyezni, hogy a jár igének van alap- vagy tárgyi (idegen eredetû<br />

mûszóval: denotatív) jelentése: élõlény a lábait elõre rakja, és így megy, halad.<br />

Igen ám, de azt is mondjuk: "jár a vonat, a busz" (pedig nincs lába, viszont halad).<br />

Aztán "jár a motor, az óra" is: ezek valójában már nem is haladnak, a motor<br />

esetében még lehet szó körforgásról, a modern órában viszont talán már<br />

mozgás sincs. E két utóbbi az úgynevezett átvitt vagy asszociációs (idegen<br />

eredetû mûszóval: konnotatív) jelentés. Egyébként hasonlóság alapján vittük<br />

át a jár igét a busz, a vonat, illetve a motor és az óra járására. Amint láttuk, a<br />

hasonlóság nagyon kis mértékû is lehet. (Az ilyen, hasonlóság alapján való<br />

átvitelt idegen eredetû szóval metaforának nevezzük; a metaforáknak különösen<br />

a költészetben van nagy jelentõségük, pl. Petõfinél: "Kikelet a lyány,<br />

virág a szerelem." vagy József Attilánál: "Álmos dzsungel volt a lelkem.")<br />

A szójátéknak sokféle típusa van. Lássuk a legfontosabbakat.<br />

1. típus: "Hallgató hallgatók" (Újságcikk címe: a cikk arról szólt, hogy az<br />

egyetemi és fõiskolai hallgatók valamely fontos értekezleten<br />

nem szólaltak fel a saját érdekükben.)<br />

"Ne szórakozzon, szórakozzon!" (Vagyis: ne mással foglalkozzon, ha-<br />

Nyelvünk és irodalmunk<br />

nem töltse kellemesen az idejét.)<br />

Ezekben a szójátékokban a hallgató és a szórakozik szó alapjelentése<br />

ütközik az átvitt jelentéssel.<br />

2. típus: "Miért nyúl a nyúl?" (Találós kérdés, ha azt feleli a kérdezett, hogy<br />

"káposztáért", akkor azt mondjuk: nem, hanem azért mert négy<br />

lába, nagy tapsi füle van stb.; ha meg ez utóbbit válaszolja, akkor<br />

is tiltakozunk, és azt feleljük: "káposztáért".)<br />

"Nem bántja a szemét?" (Egyfelõl: nem bántja a látószervét, másfelõl:<br />

az összegyûlt szemét, hulladék?)<br />

Ebben az esetben azonos alakú szavak (idegen eredetû mûszóval:<br />

homonimák) - amelyek teljesen függetlenek egyébként egymástól<br />

- kerülnek szembe egymással. Ide számíthatjuk a hasonló<br />

hangzású szavakat is (idegen eredetû mûszóval: paronimákat):<br />

"Belgák nem balgák.",<br />

"Ami sok, az sokk." (Ezek a szavak tehát nem azonos, hanem csupán<br />

hasonló alakúak.)<br />

3. típus: "Szidják, mint a Bokrost." (A Bokros-csomag idején mondták.)<br />

"Enni vagy nem enni, ez itt a kérdés." (Ezt a hajléktalanok fogalmazták<br />

meg ilyen formában.)<br />

Ebben a típusban szólásokat, közmondásokat, szállóigéket, idézeteket<br />

változtatunk meg célirányosan.<br />

4. típus: "Ki korán kel, álmos melós."<br />

"Munka helyett édes a pihenés."<br />

Ez utóbbiak elferdített szólások, közmondások, idézetek. Az<br />

elõzõ típusba is besorolhatók, csupán azért tettem õket külön<br />

csoportba, mert ezekben mintha nagyobb hangsúlyt kapna a ma<br />

és a humor.<br />

5. típus: "A (kerék)páros élet szép."<br />

"Víz ga(rá)zdálkodás."<br />

A zárójeles szóbõvítéssel - mint láttuk - új szó is létrejön, amely<br />

"ütközik" az eredetivel.<br />

6. típus: "Hogy ityeg a fityeg?" (Jelentése: Hogy vagy, mi újság körülötted?)<br />

"Irgum-burgum." (Az Értelmezõ kéziszótár szerint: színlelt harag,<br />

enyhébb fenyegetés kifejezésére.)<br />

"Demszkynó" (A combino villamos elnevezése kezdetben.)<br />

236<br />

237


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

A hatodik típusba soroltak nem igazi szójátékok, inkább úgynevezett nyelvi<br />

játékok, azaz bizonyos mássalhangzóknak és magánhangzóknak szokatlan, játékos<br />

felsorakoztatása. Ez utóbbiakkal kapcsolatban érdemes kitérni az úgynevezett<br />

ikerszókra és a keresztnevek becézõ formáira: "csigabiga, gidres-gödrös,<br />

hercehurca, retyerutya, terefere, szuszimuszi, tyutyimutyi". Az ikerszó egy szónak és<br />

hangalakjában módosított változatának új szóvá való egybefûzése.<br />

Bizonyos fokig hasonló módon jönnek létre a keresztnevek becézõ formái:<br />

"Anna: Panna; András, Endre: Bandi; István: Pista, Pityu." Illetõleg: "Nóra" (az<br />

Eleonóra névbõl), "Tilda" (a Matild névbõl).<br />

A szójátékok szerepérõl, funkcióiról a következõt mondhatjuk: figyelemfelkeltés,<br />

humorkeltés, illetõleg jellemzés vagy éppen kritika (pl. Karinthy Frigyes:<br />

Így írtok ti). A magyar szépirodalomban a következõ írók, költõk éltek a szójátékokkal<br />

nagyobb mértékben: Gyöngyösi István, Arany János, Jókai Mór,<br />

Mikszáth Kálmán, Kosztolányi Dezsõ, Krúdy Gyula, József Attila. A mai posztmodernek<br />

közül: Esterházy Péter, Parti Nagy Lajos, Spiró György.<br />

Végül összefoglalva megállapíthatjuk: a szójátékok is nyelvünknek igazi teremtõ,<br />

alkotó (idegen eredetû mûszóval: kreatív) voltát igazolják.<br />

A magyar nyelvrõl:<br />

Szathmári István<br />

Morzsák<br />

Jakob Grimm meseíró:<br />

"A magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".<br />

Isaac Asimov scifi író:<br />

"Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön:<br />

emberek és magyarok."<br />

Amikor a második világháború során az USA-beli Los Alamosban a tudósok<br />

legkiválóbb csapata titokban az atombomba megalkotásán dolgozott, és amikor<br />

Oppenheimer csoportvezetõ hiányzott a megbeszélésekrõl, Teller Ede, Szilárd Leó,<br />

Neumann János és Wigner Jenõ rendszerint magyarul tanácskoztak.<br />

Így nem csoda, hogy amikor a munkában szintén részt vevõ Enrico Fermi olasz<br />

atomfizikustól megkérdezték, hogy hisz-e az ûrlakókban, azt válaszolta:<br />

"Már itt vannak közöttünk és magyaroknak hívják õket!"<br />

Nyelvünk és irodalmunk<br />

A 130. Móricz-születésnap<br />

néhány epizódja Kisújszálláson<br />

Elõzõ évi kalendáriumunkban már jeleztük, hogy 2009 irodalmi közéletünkben<br />

Móricz-év volt. Helyi terveinkrõl is szóltunk, amelyek megvalósulásáról az alábbiakban<br />

vázlatosan beszámolunk.<br />

1. A továbbélõ Móricz<br />

Ezzel a címmel jelent meg 2008-ban a Kalligram Kiadónál Szilágyi Zsófia<br />

Móricz-kutató könyve. Örömmel fogadva a címben is sugallt mondanivalót,<br />

azonnal "felderítésére" indultunk, s a Városi Könyvtár segítségével sikerrel<br />

jártunk. Ekkor következett a második örömteljes felfedezés: a mû szerzõje, a<br />

Pannon Egyetem docense kisújszállási édesanyja, gimnáziumunk volt diákja,<br />

néprajzkutató édesapja és saját, diákkori Forr a bor olvasmányélménye (a<br />

nagyszülõk polcáról), és a családi legendárium hatására került közel Móricz<br />

emberi és írói világához. Megtudta ugyanis, hogy mostoha dédnagyanyja,<br />

Kálmán Bella volt az a leány, aki Móricz itteni diákévei alatt ismerõse, esetleg<br />

egyik korai szerelme lehetett a leendõ írónak.<br />

A szakkönyv elsõ része "Személyes nyomozás az irodalom történetében" címmel a<br />

kutatás indítékait, célját és jó néhány eredményét ismerteti hat fejezetben. A<br />

második rész a könyv címét is adja. Hét fejezetében Szilágyi Zsófia igen<br />

újszerû módon (és imponálóan széles tájékozottság birtokában) mai írók egyegy<br />

mûvével veti össze Móricz alkotásait, párhuzamba állítva személyességüket,<br />

modern alkotásmódjukat. A harmadik rész címe: "Móricz- újraolvasás".<br />

Öt jelentõs Móricz-regényrõl szól itt a kutató, ad alapos és eredeti szempontú<br />

elemzést, köztük a Forr a borról is.<br />

Az Arany János Városi Könyvtár meghívására Szilágyi Zsófia november 9-én<br />

városunkba látogatott. Nagy érdeklõdéssel ismerkedett Móricz-hagyományainkkal<br />

és emlékeinkkel, igen érdekes "rendhagyó irodalomórát" tartott a végzõs<br />

gimnazistáknak. Ahogyan könyvében is, újszerûen közelítette meg az író<br />

egyéniségét és életmûvét, bemutatva modernségét a kortárs írókhoz, sõt mai<br />

fiatal írók alkotásmódjához viszonyítva is. Érdekes, új ismeretekhez jutottak<br />

így Móriczos diákjaink és a könyvtár Galériájában tartott délutáni elõadás<br />

résztvevõi is. Az érdeklõdés az utóbbi rendezvényen a megjelentek számában<br />

és az elõadás utáni kérdésekben, beszélgetésben is megnyilvánult. Köszönet<br />

mindezért a fiatal Móricz-kutatónak és könyvtárosainknak, akik egy szép<br />

238<br />

239


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Nyelvünk és irodalmunk<br />

Móricz-kiállítást is rendeztek a születési évforduló tiszteletére. Szilágyi Zsófia<br />

könyve újraolvasásra hív és biztat mindannyiunkat. Célja és reménye "tetszhalottból<br />

élõvé változtatni" Móriczot - legyen ez a 130. születésnap hozadéka!<br />

2. Találkozás Móricz Imrével a Móricz Gimnáziumban<br />

Gimnáziumunk az 1952. november 16-án történt névadásra emlékezve<br />

2002 óta minden év november közepén Móricz-napot tart. Kistérségi irodalmi<br />

vetélkedõ és játékos, osztályok közötti verseny folyik „A legjobb Móriczosztály”<br />

címért. Gyakran a Móricz család valamelyik tagja is megtiszteli rendezvényünket.<br />

2009. évi, nyolcadik Móricz napunk a 130. születésnap jegyében<br />

zajlott Móricz Imre részvételével november 13-án.<br />

Az 1935-ben született mérnök nem elõször, s reméljük, nem utoljára látogatott<br />

el Móricz Zsigmond 110 éve lezajlott érettségi vizsgájának színhelyére.<br />

Élményeit az íróról, aki Litkei Erzsébetet és õt, a kisfiát is örökbe fogadta,<br />

édesanyja életérõl, házasságáról, betegségérõl és haláláról, saját tanulmányairól<br />

igen hitelesen, szerényen mond el újabb és újabb epizódokat. Saját élete<br />

is érdekes eseményekben gazdag: a gimnáziumot Móricz Zsigmond kívánsága<br />

szerint a Debreceni Református Kollégiumban végezte el, majd a Budapesti<br />

Mûszaki Egyetemen szerzett mérnöki diplomát. Jelentõs és izgalmas<br />

vízépítési munkálatokat vezetett, pl. Indiában, Mongóliában, Finnországban.<br />

A Leányfalun létrehozott Móricz Zsigmond Társaság jelenlegi elnökeként<br />

vállal igen sok munkát a Móricz-hagyományok ápolásában.<br />

Iskolai könyvtárunkat most jelentõs új kiadványokkal gazdagította, pl.<br />

Hamar Péter Móricz Zsigmond utolsó szerelme (az író és Litkei Erzsébet<br />

kapcsolatáról szóló) és Hegedûs Károlyné A leányfalui Móricz ház és lakói<br />

címû szép könyvével.<br />

Az irodalmi vetélkedõre mintegy húsz, háromfõs csapat jelentkezett, közülük<br />

az elsõ, írásos fordulóból hat csapat vehetett részt a szóbeli döntõben. Itt<br />

jó hangulatú, szoros versenyben, változatos, szellemes feladatok megoldásával<br />

bizonyították alapos ismereteiket Móricz életérõl, munkásságáról, kivált<br />

a Forr a bor címû mûvérõl. Az elsõ és második helyezett a túrkevei Ványai<br />

Ambrus Gimnázium és Szakközépiskola egy-egy csapata, harmadik a házigazda<br />

iskola csapata lett. "A legjobb Móricz-osztály" címet most nagy harcban a<br />

12. B nyerte el, amit egy évig viselhet majd. A Móricz-napot záró nevelõtestületi<br />

vacsorán Szabó Tamás igazgató úr pohárköszöntõjében megköszönte a<br />

szervezõk, kiemelten Takácsné Gyõri Erika igazgatóhelyettes munkáját, és<br />

stílszerûen felidézte a Forr a borban megfogalmazott móriczi gondolatot<br />

arról, hogy "a nagy idõ", a jövõ megõrzi-e az író, és a mindenkori nevelõk<br />

emlékezetét. A továbbélõ Móriczot, hisszük, igen.<br />

3. Tisza István levele 1915-ben Móricz Zsigmond úrnak<br />

Gimnáziumunk egy öregdiákja, másik öregdiákunk, dr. Ducza Lajos alpolgármester<br />

úr közvetítésével juttatta el Kisújszállásra azt az érdekes levelet,<br />

amelyet mellékelten olvasóink is megismerhetnek.<br />

240<br />

241


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Elõzménye az, hogy Móricz, aki szívzavarai miatt nem alkalmas katonai<br />

szolgálatra (míg pl. Adyt sorozatos behívásokkal zaklatják), úgy érzi, nem<br />

maradhat távol a hadi eseményektõl . Mint a Pesti Hírlap munkatársa,<br />

haditudósítónak jelentkezik. Tisza Istvánhoz fordul a szükséges különleges<br />

engedélyért, amit meg is kap: vezérkari tiszt kíséretében a frontvonal bármely<br />

pontjára eljuthat. Ezt a tényt, a miniszterelnök személyes engedélyét a<br />

Móricz-szakirodalom mindig is számon tartotta, most Tisza István levelét<br />

eredetiben olvashatjuk.<br />

Mit mondhatunk róla? Vezetõ államférfi, intelligens ember kitûnõ<br />

stílusban, az irodalmi nyelv fölényes birtokában, tökéletes szerkezetben<br />

megírt levele. Az elismert írónak szóló udvarias fordulatok között alkalmat<br />

talál némi dorgálásra is, amikor az író pályakezdésének tévelygéseit említi, ill.<br />

azt, hogy a magyar értelmiség "sivár lelkében" a háború hatására ment végbe<br />

kedvezõ irányú változás.<br />

Tisza István 1915. november 17-én írott levele a következõ:<br />

"Igen Tisztelt Uram!<br />

Könyvét és ahhoz csatolt levelét megköszönve õszinte örömömet fejezem ki a felett,<br />

hogy a harctérre menetelét kieszközölhettem.<br />

Önnek az Úristen adott tehetséget, hogy meglássa, átérezze és visszaadja az emberi<br />

életnek egész csodálatos változatosságát. Ez a tehetség, meglátszott a saját útját keresõ<br />

fiatal író tévelygéseiben is. Keresse igazán az igazat, akkor meg fogja találni; azt az<br />

egész igazat, amely fénynek és árnyéknak csudálatos vegyüléke s annyi nemes vonással<br />

és lelki elõkelõséggel ruházza fel a magyar nép jellemét.<br />

Nekem, aki életem legjavát az alföldi magyar néppel bizalmas érintkezésben töltöttem,<br />

e borzalmasan nagy idõknek legnagyobb öröme az a relevatio, amely a magyar nép<br />

helyes értékelése tekintetében a mi úgynevezett intelligenciánk skeptikus, sivár lelkében<br />

végbement.<br />

Isten oltalmazza a fronton és hozza onnan lelkileg gazdagabban vissza.<br />

Tisztelõ híve: Tisza s.k."<br />

Mi történt ezután, milyen tapasztalatokat szerzett az író a háborúban?<br />

Valóban az igazságot kereste, a kint harcoló magyarok, tisztek és szegény<br />

katonák sorsát, körülményeit, érzéseit térképezte fel, ezekrõl írta tudósításait<br />

és novelláit. (Pl. az emberség szép példáját a Kis Samu Jóska címû novellában.)<br />

Csakhogy írásait hamarosan cenzúrázni kezdik. Egyiknek például csak az<br />

eleje és a vége jelenik meg, ami felháborítja Móriczot. Egyenesen a cenzort<br />

Nyelvünk és irodalmunk<br />

kérdezi meg, mi ez, mit írhat õ meg. A válasz: írhat mindent, ami a háborúra<br />

lelkesíti a népet. Mennyire különbözik ez Tisza István mondatától: "Keresse<br />

igazán az igazat" - vagy attól, ahogyan ezt az író addig értelmezte!<br />

Ezután nemsokára megírta a Szegény emberek címû, döbbenetes<br />

novelláját, amelynek szegényparaszt alakja a frontszolgálat és a család itthoni<br />

nyomora hatására már nem az emberség hõse, hanem az embertelenség<br />

elkövetõje és áldozata. Bizony, a ritka idill mellett a borzalmak is megjelentek<br />

Móricz Zsigmond írásaiban, aki valóban az élet, az igazság kiváló megfigyelõje<br />

és hiteles ábrázolója volt.<br />

4. Dr. Pallagi Gyula 110 éves könyve<br />

Fehér Károlyné S. Kiss Piroska nyugalmazott tanítónõ, a Kossuth Lajos<br />

Általános Iskola volt igazgatóhelyettese Kecskeméten, egy rokoni könyvtár<br />

kötetei között figyelt fel egy megsárgult könyvecske fedõlapján a szerzõ, dr.<br />

Pallagi Gyula nevére. Azonnal el is kérte, hiszen mint városunk polgára és<br />

gimnáziumunk egykori diákja, Móricz nagybátyjának, iskolánk igazgatójának<br />

írása iránt azonnal felébredt az érdeklõdése. Örömmel forgattuk és az<br />

alábbiakban vázlatosan olvasóinkkal is megismertetjük a kuriózumnak<br />

számító írást.<br />

A kiadó megnevezését a fedõlap hátoldalán találjuk: "Budapest, Lampel<br />

Róbert (Wodianer és fiai) cs. és kir. Udvari könyvkereskedés". A kiadás évszámát<br />

hiába kerestük, de a szerzõ elõszavának keltezése eligazít: Kisújszállás, 1899.<br />

május hava.<br />

Ekkor Pallagi Gyula már három éve a kisújszállási gimnázium igazgatója<br />

volt. Sokoldalú tehetségének, nagy nyelvtudásának, írói ambícióinak, de a<br />

szorongató anyagi gondjainak is betudható, hogy nagy elfoglaltsága mellett<br />

írásra, mûfordításra is szakít idõt. Szakmai és pedagógiai tanulmányok sorát<br />

publikálja hol országos folyóiratokban, hol helyi kiadványokban, újságokban,<br />

évkönyvekben. Budapesti kapcsolatai révén, mint látjuk, lehetõsége volt<br />

fõvárosi kiadót is találni.<br />

Ez a könyv Pallagi Gyula két szaktudománya közül a fizika tárgykörébõl<br />

meríti témáját. Három fizikai jelenséget mutat be, az elsõ fejezet címe: A<br />

villámlás; ezt mintegy hatvan oldalon fejtegeti. A második fejezet: A<br />

világosságról, kb. ötven oldalon a fény mibenlétérõl szól. A harmadik rész: A<br />

testek halmazatairól, azaz a halmazállapotokról íródott, mintegy negyven<br />

oldal terjedelemben.<br />

Célját a szerzõ az elõszóban fogalmazza meg. Fõleg a diákok, de más érdeklõdõk<br />

számára is tudományos hitelességgel, de érdekesen, olvasmányosan<br />

kívánja bemutatni a fizika egyes jelenségeit. Ez a tudományos ismeretter-<br />

242<br />

243


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

jesztés módszere, amely épp abban az idõben, a 19. század végén kezdett<br />

országosan teret nyerni. Pallagi is azt reméli, hogy a szélesebb olvasóközönség<br />

érdeklõdése a szépirodalom mellett már erre is kiterjed, s kis könyve<br />

közreadásával ezt mintegy "tesztelni" kívánja.<br />

Hogy mennyire lehetett sikeres ez a kísérlet, arról nincs visszajelzésünk. A<br />

mai olvasó a régiesnek ható, de valóban olvasmányos stílusú írást érdeklõdéssel<br />

forgathatja, de a szakmabeliek természetesen tartalmilag idejétmúltnak<br />

találják. Mégis megemlítésre érdemesnek tekinthetjük, mint Móricz<br />

Zsigmond szomorú sorsú, tehetséges nagybátyjának, egykori igazgatónknak<br />

egy próbálkozását, aki oly sokban segítette öccse íróvá válását.<br />

"Adassék e levél Móricz Zsigmond úrnak,<br />

Kit most érdemelten, szépen koszorúznak.<br />

Koszorút nem viszek, írás megy helyette,<br />

De ott leszek mégis, míg élek, mellette.<br />

Készül, mert készítik az én szemfedelem,<br />

De Móricz Zsigmond is megmarad énvelem.<br />

Magyar sors-kockákon ez ígyen döntõdött,<br />

Mind összekerülünk közös mártír-hõsök<br />

S ha a Lehetetlent nem tudtuk lebírni,<br />

Volt egy szent szándékunk: gyönyörûket írni."<br />

Dr. Kiss Kálmánné nyug. tanár<br />

Morzsák<br />

- Részlet Ady Levél-féle Móricz Zsigmondhoz c. versébõl -<br />

Nyelvünk és irodalmunk<br />

A XXI. század költõje - a mi költõnk<br />

Csokonai Vitéz Mihály<br />

(1773 - 1805)<br />

Debrecenben született és ott is halt meg,<br />

fiatalon, 32 évesen. Európai mércével mérve<br />

is a kor legnagyobbjainak egyike: született<br />

tehetsége által "poéta natus"-nak (õstehetség),<br />

rendkívül széles mûveltsége (európai<br />

nyelvek, irodalmak, filozófiák, esztétikák<br />

ismerete) alapján "poéta doctus"-nak,<br />

tudós költõnek nevezhetjük. Néhány mûve<br />

ma is a legszélesebb körben ismert, idézett<br />

magyar versek közé tartozik. Mégis - sajnos,<br />

sok más jeles költõhöz, tudóshoz hasonlóan<br />

- igen mostoha sors jutott neki. Szegénység,<br />

súlyos nélkülözés, öröklött tüdõbetegség<br />

és mellõzöttség kísérte végig rövid<br />

életútján.<br />

Ne csodáljuk hát, hogy utolsó éveiben, a<br />

teljes reménytelenség idején azt írja prózában<br />

és versben is, hogy elhallgatni készül, vagy ha ír még, "…írok a XX. vagy<br />

a XXI. századnak", s ha az a "boldog kor" egyszer is megemlíti majd õt, "nemes<br />

útálással hal ki" a maga sötét, igazságtalan korának világából.<br />

Most, halála után 205 évvel reá emlékezve eszünkbe juthat tehát, hogy õ is<br />

azon "fényes lelkek" egyike, akiket<br />

" …midõn már elhunytak s midõn<br />

Ingyen tehette - csúfos háladattal<br />

Kezdett imádni a galád világ"<br />

(Vörösmarty M.)<br />

A mi Csokonai-idézésünket a legõszintébb hála és szeretet vezérli. Életének,<br />

költészetének bemutatására, elemzésére természetesen terünk és módunk<br />

nincs, munkásságának csupán néhány fõ vonását villanthatjuk fel. Legjellemzõbb<br />

talán az említett õstehetségbõl és széles tájékozottságból fakadó<br />

színesség, tartalmi és formai változatosság. Elemzõi is a stílusirányok sokféleségére<br />

hívják fel a figyelmet.<br />

244<br />

245


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Az 1790-es évek elején született filozófiai tartalmú nagy versei: Az estve és<br />

a Konstancinápoly a felvilágosodás angol és francia földrõl indult, egész<br />

Európára kisugárzó eszmevilágát hirdetik. Csokonai mélyen érti és átérzi<br />

annak a feudalizmus elleni bírálatát, õ maga is a józan észre apellál, s mivel a<br />

magyar valóságot egyelõre reménytelennek látja, a természetben vagy a távoli<br />

jövõben (XXI. század!) keres vigasztalást. Ebben az elsõ korszakban a klasszicizmus<br />

jellemzi líráját.<br />

Következõ éveiben a szépséget és az egyéni boldogságot keresi és véli megtalálni<br />

a szerelemben. A közkedvelt Lilla-versek a rokokó játékosság jegyében<br />

született miniatûr remekmûvek. A Tartózkodó kérelem zeneisége szinte megkövetelte<br />

a dallamot, amellyel aztán nemzedékek sora énekelte, érezte magáénak.<br />

Hasonlóan kedves, üde vers A boldogság címû, meghatóan gyermeki<br />

dicsekvésével, A pillantó szemek és Az esküvés a viszonzott szerelem vallomásaival,<br />

miközben mi olvasók tudjuk, milyen törékeny és múlandó volt ez a<br />

boldogság. Lilla elvesztése után reménytelenségbe zuhant a költõ, de a csalódást<br />

nem a leánynak rótta fel, hiszen azt írta:<br />

Csokonai legszebb szobrát, Izsó Miklós szobrászmûvész alkotását 1771 októberében<br />

avatták fel, Debrecenben. A költõ baljában lanttal, zsinórdíszes magyar ruhában, dús<br />

redõzetû köpenyben áll. Elszánt tekintettel néz át a Kollégium felett, amelyrõl kicsapatása<br />

után mindig elfordította a fejét, ha arra járt. Az boldogságról szóló anakreóni<br />

dalok költõjét a gazdag természeti háttér, a szõlõfürtökkel teli tõke idézi fel.<br />

Nyelvünk és irodalmunk<br />

"Jaj, Lillám is a tiran törvénynek<br />

S a szokásnak meghódolt."<br />

A nagy veszteséget megörökítõ nagy versekben ismét új világszemlélet<br />

hatását ismerhetjük fel, ez a rousseau-i szentimentalizmus. Legismertebb<br />

ilyen költeménye A Reményhez 1803-ból. Ebben nem csupán a szerelmi boldogság<br />

elvesztését siratja, annál is többet: mindent, amit a fiatal költõ az élettõl<br />

várhatott. Ha egy lírai alkotás tökéletességére keresünk példát, vegyük elõ<br />

ezt a költeményt! Egyedülálló remekké teszi a sötét mondanivaló és a játékos<br />

forma különleges belsõ feszültsége (természeti képei, alakzatai, virtuóz verselése,<br />

a négy versszak tudatos belsõ és egymáshoz viszonyított építkezése). Ezt<br />

is dallammal ismertük valamikor, de hiszem és remélem, hogy amíg a magyar<br />

irodalmat tanulja - tanítja valaki, ez a vers nem megy feledésbe. Ennek az életérzésnek<br />

a nagyszerû költeménye még A tihanyi Ekhóhoz és A Magánossághoz.<br />

Csokonainak a néphez való felelõsségteljes viszonyát, rokonszenvét bizonyítja<br />

a Jövendölés az elsõ oskoláról a Somogyban, Szegény Zsuzsi, a táborozáskor<br />

stb. Ezek a Petõfi felé mutató népiességnek és a realizmusnak bizonyos<br />

vonásait is mutatják már.<br />

Végül a verskedvelõk figyelmébe ajánlom Csokonai nagyobb, epikus mûvét:<br />

Dorottya vagyis A dámák diadalma a Fársángon címû vígeposzt vagy<br />

eposzparódiát - és egyik utolsó versét, a Tüdõgyúladásomról címût. Ez szinte<br />

egyedülálló a halálos kór biológiai tüneteinek és a testi szenvedések közt<br />

vergõdõ lélek állapotának szívszorítóan hiteles megjelenítésében.<br />

Sokat szenvedett költõnk a debreceni Hatvani utca végén volt régi Köztemetõben<br />

talált végsõ nyughelyet. A temetõ felszámolása után az õ sírját és<br />

egyszerû, de impozáns síremlékét eredeti helyén hagyták, így most a Dorottya<br />

utca házai között, fái alatt kereshetjük, keressük õt fel. Mintha valóra válnék<br />

jóslata:<br />

"Majd talám a boldogabb idõben<br />

Fellelik sírhelyemet:<br />

S amely fának sátorában<br />

Áll együgyû sírhalmom magában,<br />

Szent lesz tisztelt hamvamért."<br />

Milyen jó lenne, ha tudná: nem kellett a XXI. századra várnia, a XIX. és a<br />

XX. században is a legnagyobb költõk ébresztették, szóltak róla verseikben is<br />

szeretettel, tisztelettel. Petõfi Sándor 1844-ben a jó bort és barátságot kedvelõ,<br />

vidám poétát idézi Csokonai címû költeményében. (Barátja, a kálomista<br />

pap csapot kérni küldi Vitézt, de õ a szomszédos lagziban<br />

246<br />

247


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

"… az étel és bor mellett<br />

És a zenének hanginál<br />

Csapot, papot, mindent felejtett…")<br />

Másként idézi Csokonait Az Illés szekerén címû kötetének Csokonai Vitéz<br />

Mihály címû versében a fiatal Ady. A halálra készülõ költõ szájára ad egy<br />

furcsa, de nagyon hiteles imát, amelyben azt kéri:<br />

"Add, óh, Uram, ki vagy, vagy nem vagy<br />

Rossz hátam alá a karod:<br />

Úgy emelj el innen magadhoz,<br />

Ne lássanak a magyarok."<br />

A következõkben méltó utódját szeretné látni, aki hozzá hasonlóan harcos,<br />

igaz magyar, a záró strófa szerint pedig:<br />

"… amikor a hajnal szétharsant,<br />

Rongyos mécsese lánginál<br />

Furcsát látott s szomorún halt meg<br />

Csokonai Vitéz Mihály."<br />

Idézte Csokonait 1913-ban a hasonló sorsú, szegény és beteg, mellõzött<br />

debreceni költõtárs is, Tóth Árpád. Nagyobb mûbe kívánt kezdeni õ is, mint<br />

a nagy elõd halála elõtt, ezét Invokáció Csokonai Vitéz Mihályhoz címû<br />

versében nem istenekhez, hanem a költõhöz fohászkodik erõért, hiszen<br />

"…ez a végsõ, szent virtus: szegény<br />

Magyar költõ, bár félholtan is, költsön:<br />

Hátha a magyar Jövõ szebben épül,<br />

Ha szívünk vérét vakolatul venné:<br />

Elénk bús szimbólummá ekként szépül<br />

A balladás Kõmíves Kelemenné!"<br />

Az említettnél késõbbi költeményében Ady Endre is a hazát szolgáló, igaz<br />

magyart ébreszti, hiszen<br />

"Õ volt honában a legbujdosóbb magyar,<br />

De fényküllõzött fél magyar eget".<br />

Búcsúzzunk tõle mi is Ady soraival:<br />

"Kinek bú, bor, nõ, gond dúsan adatott<br />

S a mi fájásunk volt az, ami fájt,<br />

Ébresztésünk ne fájjon néked,<br />

Csokonai, híres Vitéz Mihály<br />

…..<br />

Óh, ébredj, valahányszor ébresztünk."<br />

Dr. Kiss Kálmánné nyug. tanár<br />

Nyelvünk és irodalmunk<br />

Vörösmarty Mihály emlékezete<br />

"Szép vagy o hon, bérc, völgy változnak gazdag öledben,<br />

Téridet országos négy folyam árja szegi;<br />

Ám természettõl mind ez lelketlen ajándék:<br />

Naggyá csak fiaid szent akaratja tehet."<br />

(Magyarország címere)<br />

Az 1800. esztendõvel nagy jelentõségû évszázad<br />

köszöntött a magyarságra. Népünk ébredezni<br />

kezdett sok százéves zsibbadtságából és a század<br />

második negyedétõl már komoly erõfeszítéseket<br />

tett, hogy az elmaradott földesúri rendszer<br />

helyett korszerû polgári társadalmat teremtsen. A<br />

század derekán a szabadságharc fellángolása<br />

tanúsítja, hogy a nemzet felismerte a függetlenség<br />

jelentõségét, s nem akar többé osztrák gyarmatként<br />

tengõdni. E nagy évszázad beköszöntõ<br />

évében, 1800. december 1-jén született a Fejér<br />

megyei Pusztanyéken Vörösmarty Mihály, a reformkorszak<br />

irodalmi életének vezére, költõi<br />

nyelvünk újjáteremtõje.<br />

Iskoláit Fehérváron kezdte, majd Pestre került, ahol korán árván és szegényen<br />

maradván, a maga erejébõl tanítgatással kellett fenntartania magát, s<br />

özvegy anyját, Csáty Annát. Azután nevelõnek ment Tolna megyébe, Börzsönybe,<br />

a Perczel-családhoz, miközben a jogot magánúton tanulta. 1823-ban<br />

esküdött föl a királyi táblához jegyzõnek, a következõ esztendõben lett<br />

ügyvéddé - de az ügyvédséget sohasem gyakorolta. A csendes és szorgalmas<br />

fiúban korán ébredtek költõi hajlamok, melyeket Kazinczy Ferenc és Virág<br />

Benedek könyvei, illetve Homérosz és Shakespeare munkái élesztettek.<br />

Kisebb becsû lírai költeményekkel kezdte, majd a romantikus Hûség diadalmával<br />

az elbeszélõ nemben is kísérletet tett, de legnagyobb szeretettel a drámához<br />

fordult. Azonban költõnk keblét is egyre inkább aggodalommal töltötte<br />

el a nemzetiséget és szabadságot fenyegetõ veszély, s a nemzet ellenálló<br />

mozgalmának elsõ jeleire, a hazafi remény és kétségbeesés között fogott a<br />

honfoglalás megénekléséhez. Babits Mihály írja a fiatal Vörösmartyról:<br />

"Hazafias buzdításokat vártak tõle és a nemzeti történelem éneklését - s Vörösmarty<br />

azok közé tartozott, akik nyomasztó tehernek és kötelességnek érzik, ha valamit várnak<br />

248<br />

249


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

tõlük. Vörösmartynak … egyik jellemzõ vonása …, hogy beváltson minden várakozást."<br />

A Zalán futását a kor hangulata szülte. A hanyatlás képeitõl fordult a múlthoz:<br />

a hon szerzését mutatta fel, amikor az elvesztésétõl félt. A nemzet hatalmát,<br />

az egység erejét hangoztatta, amikor a hazafias lelkesedésre, a bizalom<br />

ébresztésére a legnagyobb szükség volt.<br />

"Régi dicsõségünk, hol késel az éji homályban?<br />

Századok ültenek el, s te alattok mélyen enyészõ<br />

Fénnyel jársz egyedül. Rajtad sürü fellegek, és a<br />

Bús feledékenység koszorútlan alakja lebegnek."<br />

(Zalán futása)<br />

Tizenegy hónap alatt készítette el a Zalánt, s 1825-ben adta ki. Bár elõfizetõje<br />

kevés, de hatása országszerte rendkívül nagy volt. Vörösmarty e mûvében<br />

összeolvaszt történelmet, hitregét és mondát. A nemzeti keserûség hangja<br />

élénk visszhangra talált, s a fiatal költõ híre egyszerre betöltötte a hazát. Az<br />

irodalmi köröket, különösen Kisfaludy Károlyt és barátait, elragadta Zalán,<br />

melynek költõjében nagy nemzeti epikust üdvözöltek. E mû után több kisebb<br />

epikai munkát írt s egy nagyobba is belefogott (Magyarvár), melynek tárgyát<br />

az õsmagyar nemzeti életbõl akarta meríteni, de abbahagyta. Valószínûleg<br />

ennek egy töredéke a Rom, amely gyönyörû allegóriája az akkori magyar<br />

közállapotoknak. Majd következett a Széplak, a Tündérvölgy, a Cserhalom, az<br />

Eger és Vörösmarty kétségkívül legkitûnõbb epikus alkotása, a Két szomszédvár.<br />

Terjedõ hírével sorsa is javult. 1828-ban átvette a Tudományos Gyûjtemény<br />

szerkesztését, s öt esztendeig folytatta. 1830-ban tagjává választotta az új<br />

akadémia, melynek nyelvészeti munkásságában, vitáiban, határozataiban és<br />

kiadásaiban elõkelõ része volt. Szorgalmasan dolgozott Bajza József Kritikai<br />

Lapjaiba és Aurórájába; 1837-tõl hat éven át szerkesztette az Athenaeumot<br />

Bajza és Toldy társaságában. Ezekben az idõkben kezdett visszatérni elsõ nagy<br />

szenvedélyéhez, a drámaíráshoz.<br />

A drámai nemben Vörösmartynak legkitûnõbb és az egész magyar költészetnek<br />

egyik bájos alkotása a Csongor és Tünde címû drámai költemény,<br />

melyet megjelenésekor sem a közönség, sem a kritika nem fogadott kedvezõen.<br />

Tárgyát a régi Árgirus-féle széphistóriából meríti, kissé átalakítva azt.<br />

Csongor keresi Tündét, de Mirigy, a vén boszorkány, az õsgonosz képviselõje,<br />

üldözi õket. Az ördögfiaktól hiába szerzi meg Csongor a varázsszereket, célját<br />

mégsem éri el. Nemcsak akadályokkal, hanem kísértésekkel is küzdenie kell,<br />

míg végre hûsége diadalt arat, s a tündérfánál egyesül Tündével. A magyar<br />

Nyelvünk és irodalmunk<br />

költõi nyelvnek legszebb diadala e mû. De nem szabad megfeledkeznünk<br />

Vörösmarty lírai alkotásairól sem, melyek a magyar hazafias költészet jelentõs<br />

darabjai. Reformkori költészetének nyitó verse a Szózat. Kossuth a vers<br />

jelentõségét méltatva azt mondta: "ha mást nem írt volna… ezen egy mûvével is<br />

hervadhatatlan koszorút körített homlokára."<br />

Vörösmarty életmûve kimagasló jelentõségû. A magyar romantika, a<br />

reformkor legnagyobb költõje. Tehetségének rendkívüli voltát jelzi, hogy a<br />

költõi látásmód minõségileg magasabb fokra emelkedett mûveiben és mûvei<br />

által. A legnagyobb metaforateremtõ költõk egyike. A "haza és az emberiség"<br />

gondolatának szerves egységbe foglalásával költészete világirodalmi rangot<br />

képvisel.<br />

Az ország elsõ költõjeként tisztelt Vörösmarty állandóan Pesten, s tisztán az<br />

irodalomnak élt. Õ segítette Petõfit 1844-ben költeményei kiadására. Szemei<br />

elõtt a nagy, országos átalakulás is, melynek megindításában és vezetésében<br />

dicsõséges része volt. Betetõzésekor, 1848-ban, a jankováci kerület országgyûlési<br />

képviselõvé választotta, 1849-ben pedig a kegyelmi fõtörvényszék bírája<br />

lett. A forradalom után szülõföldjére, Nyékre vonult, ahol megtört kedéllyel<br />

és egészséggel élt. 1855-ben ismét Pestre költözött, mivel betegsége egyre<br />

súlyosabbá vált. Még ebben az évben meghalt, a Váci utcának ugyanabban a<br />

házában, melyben egy negyedszázaddal elõbb mestere, Kisfaludy Károly<br />

hunyta le szemeit.<br />

Vörösmarty Mihály<br />

Pázmán<br />

Pázmán, tiszta valóságnak hallója egekben,<br />

Megtért térítõ állok az isten elõtt,<br />

S hirdetek új tudományt, oh halld, s vedd szívre magyar nép:<br />

"Legszentebb vallás a haza s emberiség."<br />

Major Zita<br />

250<br />

251


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Kosztolányi Dezsõ<br />

- a „szegény kisgyermek”<br />

"Életrajzot kérnek tõlem? Két fontos adatot közlök. Az egyik: 1885 virágvasárnapja.<br />

Ekkor születtem. A másik: 1909 szeptembere. Ekkor írtam meg a legkedvesebb<br />

könyvemet, amit ma is a legjobban szeretek: A szegény kisgyermek panaszai-t. Minden,<br />

ami fontos nekem, e két dátum közé esik, s nem tagadom, hogy minden örömöm és<br />

szenvedésem benne van ebben a kis füzetben, mert az élményeim ma is a<br />

gyermekélmények, és a szenzációim gyermekszenzációk. Ha életrajzot írnék magamról,<br />

csak a gyermek életrajzát írnám meg."<br />

Ezt írta 1911-ben Kosztolányi Dezsõ, amikor<br />

azt várták tõle, foglalja össze életét.<br />

Tehetünk-e mást az író-költõre emlékezve,<br />

mint felidézni azokat az éveket, amelyeket<br />

ilyen fontosnak tartott.<br />

Kosztolányi Dezsõ egy és egy negyed<br />

évszázaddal ezelõtt, 1885. március 29-én,<br />

virágvasárnap reggelén látta meg a napvilágot.<br />

Édesapja, Kosztolányi Árpád szerint<br />

"verõfényes tavaszi nap volt". Fiának 41.<br />

születésnapjára írt levelében így emlékszik<br />

vissza: "Vidáman, reményekkel telten állottunk<br />

az ágy körül, melynek párnái közt aludtad elsõ<br />

édes álmaidat. Anyai nagynéném, özv. Mukics<br />

Mátyásné született Kádár Rebeka (a jó Rébi néni), mikor téged bepólyázottan a<br />

karjaiba vett, így szólott: 'Szép és jeles napon született, híres ember lesz belõle." Ekkor<br />

még nem volt híres költõ, mégis õ volt a család szemefénye.<br />

Az egyetlen unokát nagyapja hatalmas becsben tartotta. Hosszú, mozgalmas<br />

élete után kényeztette unokáját: "az õ unokájának nem volt szabad semmiben<br />

hiányt szenvednie". És ezt komolyan is gondolta. Az ifjú pár, Kosztolányi Árpád<br />

és neje, Kádár Rozália a korban megszokott módon a nagyszülõkkel együtt<br />

élt: az öreg Kosztolányi Ágoston az udvarra nézõ pici, egyszobás lakást szánta<br />

a fiataloknak. Így folyamatosan figyelni tudta egyetlen unokájának fejlõdését.<br />

Ebbõl rendszeresen volt vita a szülõk és nagyszülõk között. Egyszer addig<br />

elfajult a csetepaté a kis Dezsõ sírása miatt, hogy az öreg kirakta fiát és családját,<br />

mondván "nem bírja hallgatni, hogy kínozzák szegénykét". A kis Kosztolányi<br />

ugyanis beteges gyerek volt, hiába csitítgatta édesanyja, sokat sírt. Így hát a<br />

Nyelvünk és irodalmunk<br />

család elköltözött. S ment velük a nagyapa<br />

is: folyton az unokája mellett volt. Így hamarosan<br />

vissza is költöztek a Kosztolányiházhoz.<br />

A nagyapa alakja Kosztolányi<br />

egész gyermekkorát meghatározta. Kosztolányi<br />

Ágoston mögött küzdelmes élet állt.<br />

Honvédként harcolt az 1848/49-es szabadságharcban,<br />

majd Világos után követte<br />

Kossuthot számûzetésében. Járt Törökországban<br />

és Amerikában is, majd császári<br />

kegyelemmel térhetett haza szülõfalujába,<br />

Topolyára. Vagyonát sok-sok munkával kereste,<br />

s késõn, 33 évesen házasodott csak<br />

meg. Hatvanegy volt, amikor szeme fénye,<br />

unokája megszületett. Ekkortól minden<br />

idejét rá fordította. Védte, óvta, kényeztette,<br />

de közben tanította is. Felnõttként<br />

így emlékezik erre Kosztolányi Dezsõ: "Negyedfél éves koromban tanít írni-olvasni.<br />

Elõször a nyomtatott S-t tanultam meg egy S kiflirõl. A többi nyomtatott betût piros és<br />

fehér cukorkákból kell kiraknom a szõnyegre. Jutalmul megehetem a kiflit is s a cukorkákat<br />

is, ezzel példázva, hogy az irodalom esetleg tápláló is lehet és édes is."<br />

Az elsõ nagy fordulat húsz hónapos korában következett be: ekkor megszületett<br />

az öccse. A családi anekdoták szerint a kis Didebe, ahogy késõbb önmagát<br />

nevezte, ezen a napon szólalt meg elõször, s azt mondta: "Jaj de losz."<br />

A második gyermek, Árpád születésével anyja figyelme egyértelmûen a<br />

kicsi felé fordult. A nagyszülõknél azonban mindig megmaradt Dezsõke a<br />

kedvencnek. S ekkor, kisöccse kapcsán érezte meg elõször az életében oly<br />

meghatározó érzést: a félelmet. Féltékeny volt, de szeretett volna jó testvér<br />

lenni, ezért nagyon szerette az öccsét. "Diduska félteni kezdte Árpikát. Éjszakánként<br />

felriadt álmából, hogy Árpika nem halt-e meg, hogy Árpika nem hûlt-e meg, be<br />

van-e jól takarva? Kibújt jó meleg ágyából, és maga is meggyõzõdött róla, hogy nem<br />

történt-e valami baj Árpikával." Egyszer, a hároméves kis öcsi elszökött. Mindenki<br />

a keresésére indult, s hamar meg is találták, Dide azonban megijedt: ráébredt,<br />

hogy "eltûnni, elmenni, meghalni lehet", s elkezdett a halálról gondolkodni.<br />

Lassan a rokonok, az ismerõsök számára is egyértelmûvé vált: vigyázni kell<br />

Didére, kímélni kell. Késõbb, felnõttként is ezt írja versében: "Ó, a halál, mi<br />

ismerjük csak, pici gyerekek".<br />

És a betegség tényleg utolérte. Szinte folyamatosan beteg volt: köhögés,<br />

fuldoklási roham kínozta. Tízéves volt, amikor meghalt nagyapja. Õ hirtelen<br />

tüdõ- és mellhártyagyulladást kapott, de legyõzte a súlyos betegséget, s utána<br />

252<br />

253


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

korábbi tünetei is elmúltak. A haláltól, magánytól való félelem azonban megmaradt<br />

egész életében.<br />

A színek azonban nagyon érdekelték - festõ szeretett volna lenni. Unokatestvére,<br />

Brenner Józsika (akinek késõbb Csáth Géza álnéven jelentek meg<br />

novellái) nagyon szépen rajzolt és festett, Dezsõkének azonban nem volt<br />

ehhez tehetsége. Ahogyan a zenéhez sem. Késõbb költészetében azonban a<br />

színek és a hangok is visszacsengenek.<br />

Költõi tehetsége már nagyon fiatalon megnyilvánult. Még csak ötéves volt,<br />

amikor már néhány soros versikét írt:<br />

"Magunk vagyunk,<br />

ég a házunk.<br />

Kék az ablakunk."<br />

Még nem járt iskolába, de érzelmeit már jelképekké váltotta: a magányát,<br />

a veszteséget a tûzzel állította párhuzamba. Késõbbi bevallása szerint a valódi<br />

költõt azonban nagyapja halála szabadította fel benne.<br />

Az elemi után a szabadkai gimnáziumban tanult tovább, ahol apja is tanított,<br />

majd az intézmény igazgatója is lett. Hatodikos korában már komolyan<br />

foglalkozott az irodalommal: egyik osztálytársával szerkesztette és írta az Elõre<br />

címû folyóiratot. Ebbõl az idõszakból ismerjük elsõ szerelmes verseit is,<br />

amelyet Igalits Szandához ír. Közben unokatestvérével, Brenner Józseffel<br />

Heine verseit fordította és falta a könyveket. Szinte mindent elolvasott, ami a<br />

keze ügyébe került. De a történelemmel is foglalkozott: Széchenyirõl írt dolgozatával<br />

elnyerte az iskola nagydíját. Elsõ igazi költõi sikere 1901 októberében<br />

érte: a Budapesti Napló-ban megjelent Egy sír címû verse.<br />

A korai sikert azonban nem tudta kezelni: egyre több probléma volt vele az<br />

iskolában. Rímekben felelt, majd megsértette önképzõköri tanárát, amikor ki<br />

akarta javítani. Végül eltanácsolták az iskolától, így magántanulóként<br />

tanulhatott tovább. Az érettségi után tanár szeretett volna lenni, ezért beiratkozott<br />

magyar-német szakra Budapesten. Itt látogatta a híres Négyessy László<br />

verstani szemináriumait, s kötött barátságot Babits Mihállyal és Juhász Gyulával.<br />

Levelezésük sokat elárul az egyetemen eltöltött évekrõl.<br />

1907-ben elérkezett a várva várt pillanat: megjelent elsõ verseskötete, a<br />

Négy fal között. A fogadtatása azonban elmaradt a várttól. Ady Endre kritikájában<br />

azt írta, hogy tanult, de nem mélyen ihletett költõnek tartja: "…õ olyan<br />

költõ, akire egyenesen az irodalomnak van szüksége. Emberi dokumentumokat nem<br />

kínál õ, mert nem kínálhat. Valami félelmetesen új egyéniségnek gyilkos tolakodásával<br />

vagy tiltakozásával sem keseríti õ el a jámbor lelkeket. Õ mûvész, õ költõ, õ író, nem<br />

tudom, hogy mindenkivel meg tudom-e magamat értetni: õ irodalmi író."<br />

Majd 1909 szeptemberében megjelent a kötet, amely már az érett Kosztolányit<br />

mutatta: A szegény kisgyermek panaszai.<br />

Nyelvünk és irodalmunk<br />

"Az életrajzomat megírtam már versekben. Abban a kis könyvemben, amelyet legjobban<br />

szeretek és legjobbra becsülök, A szegény kisgyermek panaszai-ban, megírtam<br />

összes emlékeimet. Más nem történt velem."<br />

"…néha megállok az éjen,<br />

gyötrõdve, halálba hanyatlón,<br />

úgy ásom a kincset a mélyen,<br />

a kincset, a régit, a padlón,<br />

mint lázbeteg, aki föleszmél,<br />

álmát hüvelyezve, zavartan,<br />

kezem kotorászva keresgél,<br />

hogy jaj, valaha mit akartam.<br />

Mert nincs meg a kincs, mire vágytam,<br />

a kincs, amiért porig égtem.<br />

Itthon vagyok itt e világban,<br />

s már nem vagyok otthon az égben."<br />

- Kosztolányi Dezsõ -<br />

Morzsák<br />

Tán Eszter<br />

254<br />

255


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

József Attila breviárium<br />

Nyelvünk és irodalmunk<br />

"Merrefelé menjek? Balra-e vagy jobbra?<br />

Fönn csillagok vannak, fölnézek azokra,<br />

Fénylõ csillagokra.<br />

Merre nincs csillagfény, arra fogok menni,<br />

Ott fognak igazán engemet szeretni,<br />

Igazán szeretni."<br />

(Bolyongok, 1921)<br />

"Akár egy halom hasított fa,<br />

hever egymáson a világ,<br />

szorítja, nyomja, összefogja<br />

egyik dolog a másikát<br />

s így mindenik determinált.<br />

Csak ami van, annak van bokra,<br />

csak ami lesz, az a virág,<br />

ami van, széthull darabokra."<br />

(Eszmélet, 1933-34 tele)<br />

"Szeretlek, mint anyját a gyermek,<br />

mint mélyüket a hallgatag vermek,<br />

szeretlek, mint a fényt a termek,<br />

mint lángot a lélek, test a nyugalmat!<br />

Szeretlek, mint élni szeretnek<br />

Halandók, amíg meg nem halnak."<br />

(Óda, 1933)<br />

"Kit anya szült, az mind csalódik végül,<br />

vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni.<br />

Ha kûzd, hát abba, ha pedig kibékül,<br />

ebbe fog belehalni."<br />

(Kései sirató, 1935/36. dec.)<br />

József Attila (1905-1937)<br />

"Amit szivedbe rejtesz,<br />

szemednek tárd ki azt;<br />

amit szemeddel sejtesz,<br />

sziveddel várd ki azt."<br />

(Amit szivedbe rejtesz, 1936)<br />

"A harcot, amelyet õseink vivtak,<br />

békévé oldja az emlékezés<br />

s rendezni végre közös dolgainkat,<br />

ez a mi munkánk; és nem is kevés."<br />

(A Dunánál, 1936)<br />

"Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk,<br />

de mi férfiak férfiak maradjunk<br />

és nõk a nõk - szabadok, kedvesek<br />

- s mind ember, mert az egyre kevesebb…"<br />

(Thomas Mann üdvözlése, 1937)<br />

256<br />

257


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

"Ne légy szeles.<br />

Bár munkádon más keres -<br />

dolgozni csak pontosan, szépen,<br />

ahogy a csillag meg az égen,<br />

ugy érdemes.<br />

(Ne légy szeles…, 1935-37)<br />

"Amikor verset ír az ember,<br />

mindig más volna jó,<br />

a szárazföld helyett a tenger,<br />

kocsi helyett hajó.<br />

Amikor verset ír az ember<br />

Nem írni volna jó."<br />

"Minden s mindenki szeret engem -<br />

ember lettem a szerelemben…<br />

Ember vagyok és olyan boldog,<br />

mint, ha vannak, az örök dolgok."<br />

"Szól a szája szólitatlan,<br />

gondja kél a gondolatban"<br />

"Irgalom, édesanyám, mama, nézd, jaj kész ez a vers is!"<br />

"És ámulok,<br />

hogy elmulok"<br />

(Töredékek, 1937)<br />

"Szép a tavasz és szép a nyár is,<br />

de szebb az õsz s legszebb a tél,<br />

annak, ki tûzhelyet, családot,<br />

már végképp másoknak remél."<br />

(Ime, hát megleltem hazámat…, 1937.)<br />

(Összeállította: Kocsisné Monoki Julianna)<br />

Iskoláink régen és ma<br />

Mozaikok<br />

a kisújszállási református gimnázium évkönyveibõl<br />

1939-40.<br />

A tantárgyfelosztást és órarendet év elején és év végén is meg kellett változtatni,<br />

mivel a tanítás megkezdésekor a tanári kar két tagja katonai szolgálatot<br />

teljesített… egy másik kartársunk a pünkösdi szünidõ után vonult be<br />

katonai szolgálatra.<br />

Szertárak állapota:<br />

A fizikai szertár állománya vétel útján 37 darabbal gyarapodott. A többek<br />

között beszereztünk … 10 db krokodil csipeszt, 10 db gumidugót … A természetrajzi<br />

szertárt adományaikkal gyarapították: Kósa József vendéglõs 1 db<br />

hullámos papagáj, Boleman Dezsõ földbirtokos 1 db sólyom.<br />

Az internátusi tanulók jutalmazására adott özv. Platz Ferencné 10 P,<br />

Köztisztviselõk Szövetkezete 10 P, Schwarcz Béla 2 P …<br />

A köztartás céljára több ízben spenótfõzeléket küldött Szekeres Miklós<br />

helybeli földbirtokos.<br />

Az internátusban naponként ötször étkeztek növendékeink, az ebéd hétköznap<br />

két, vasár- és ünnepnapokon három tál ételbõl állt. A hústalan napokkal<br />

korlátozott húsos ételek mellett hetenként háromszor fõtt, kétszer pedig<br />

sült tésztát és naponként különféle fõzeléket kaptak. A napi kétszeri kávé<br />

október 5-én megszûnt, helyét tej váltotta fel, a délelõtti 11 órai süteményt<br />

szintén megkapták a gimnáziumban; 8 darab átlagosan 200 kg, súlyú saját<br />

hizlalású sertés most is levágatott részükre.<br />

1940-41.<br />

A tantárgyfelosztást és az órarendet az év elején és az év végén többször is<br />

meg kellett változtatni, mivel a tanári testület több tagja katonai szolgálatot<br />

teljesített.<br />

Arany János Önképzõkör. Tagsági díj 80 fillér a rendes, 44 fillér a rendkívüli<br />

tagoknak.<br />

A felvételi- és vegyesdíjak összege 51 P. E díjak fizetése alól senki sem menthetõ<br />

fel. Szintén mindenkire kötelezõ a 10 órai kifli árának a megfizetése, a<br />

kifli ára félévenként kb. 6 P. A tandíj helybeli protestáns tanulóknak évi 56<br />

pengõ, vidéki más vallású nyilvános tanulóknak 80 pengõ, más vallású<br />

magántanulóknak 100 P.<br />

258<br />

259


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

A vonaton való bejárásra az igazgató adhat engedélyt.<br />

A rendes szüneteken kívül tüzelõanyag hiánya miatt február 4-7-én<br />

szünetelt a tanítás.<br />

A tandíj a helybeli protestáns tanulóknak évi 76 P.<br />

A fegyelmi szabályok az iskola minden tanulójára a szünidõben is<br />

kötelezõk. Intézeten kívül álló egyesületnek (tehát sportegyesületnek sem)<br />

tagja középiskolai tanuló még a szünidõben sem lehet, oda el nem járhat! E<br />

szabályok ellen vétõktõl az igazgató a felvételt is megtagadhatja.<br />

Az internátusi díj 10 hóra fizetendõ, tehát tanévközi szünidõkért levonásnak<br />

helye nincs, még akkor sem, ha a növendék betegség címén bizonyos<br />

idõt otthon tölt.<br />

A növendékek által hozandó tárgyak jegyzéke: legalább 4 rendbeli fehérnemû,<br />

1 párna, 3 párnahaj, 3 fehér lepedõ, egy éjjeli takaró, paplan 3 paplanlepedõvel<br />

(dunnát hozni nem szabad) 1 ágyterítõ, 4 törülközõ, 10 zsebkendõ,<br />

10 pár harisnya, téli és nyári idõszaknak megfelelõ tisztességes ruházat,<br />

ivó pohár lehetõleg alumíniumból, felvételi számmal ellátva, fogkefe, fénymáz,<br />

hajkefe, fésû, szappan, a szekrény és az íróasztal bezárásához szükséges<br />

2 lakat. A ruhába a felvételi számok bevarrandók.<br />

A tanulók fehérnemûiket és felsõruháikat<br />

maguk kezelik, a mosatásról maguk<br />

gondoskodnak, de az internátus vezetõsége<br />

önköltségi áron úgy errõl, mint azoknak<br />

javításáról gondoskodik. A mosatást azonban<br />

az internátus csak akkor vállalhatja, ha<br />

a szülõk szerzik be a mosószappant. Minden<br />

növendék összes felszerelésérõl a szülõk<br />

által is aláírt, két példányban kiállított leltárt készít .<br />

1942-43.<br />

"A növendékek által hozandó<br />

tárgyak jegyzéke: legalább 4<br />

rendbeli fehérnemû, 1 párna, 3<br />

párnahaj, 3 fehér lepedõ, egy éjjeli<br />

takaró, paplan 3 paplanlepedõvel<br />

(dunnát hozni nem szabad)…"<br />

Napi munkánkat énekléssel, bibliaolvasással és imádkozással kezdettük és<br />

hálaadó imával fejeztük be. Vasárnaponként tanári vezetés mellett istentiszteleten<br />

vettek részt növendékeink.<br />

A háborús viszonyok, az utazási és ellátási nehézségek miatt nagyobb kirándulásokat<br />

ebben az évben nem rendeztünk. Önképzõköri munkásságunk<br />

csúcspontját jelentette az 1943. április 3-án a városi Vigadóban rendezett<br />

Honvédest. …mûsora a következõ volt: 1. Gyóni Géza: Csak egy éjtszakára.<br />

Kodály Zoltán: Székelyfonó c. daljátéka, elõadták a gimnázium növendékei<br />

… elõadásunkat megismételtük május 8-án Kenderesen, május 9-én pedig<br />

Túrkevén…<br />

Iskoláink régen és ma<br />

A tandíj a helybeli protestáns tanulóknak évi 100 P.<br />

A 80 tanuló befogadására alkalmas internátusban ez idõ szerint az alább<br />

felsorolt díjak fizetendõk: a) Felvételi díj címén a folyamodás alkalmával<br />

beküldendõ 10 P, mely azonban fel nem vétel esetén visszaadatik. b) Évi ellátási<br />

díj 1000 P, testvéreknek 50 P-vel kevesebb. Az ellátási díj havi részletekben<br />

is fizethetõ elõlegesen és minden hó 5-ig az internátus pénztárába. Aki a<br />

díjakat nem fizeti pontosan, attól a havi fizetési kedvezményt megvonjuk, s<br />

nagyobb késedelem esetén a növendék ellátására sem tarthat számot. c) Az<br />

orvosi díj egész évre 10 P, melynek fele szeptember 10-ig, másik fele pedig<br />

február 10-ig fizetendõ be.<br />

Betegség esetén gyógyszerek és egyéb kiadások, valamint járványos és ragályos<br />

betegség fellépése esetén a külön orvosi díjak és ápolási költségek a<br />

szülõket terhelik.<br />

1943-44.<br />

Az évet a miniszteri rendeletnek megfelelõen november 3-án nyitottuk<br />

meg. Az iskola munkája, mivel a gimnázium épületét katonai beszállásolásra<br />

vette igénybe a hatóság, március 29-én fejezõdött be. A rendkívüli helyzet<br />

miatt az év végi összefoglalások is elmaradtak.<br />

…a tanév késõi kezdete s korai vége, a légiriadók,<br />

a személyi változások, a bejáró tanulók<br />

számának emelkedése, gyakori vonatkésések<br />

nagy mértékben zavarták a tanítást…<br />

Pólya Lajos helybeli földbirtokos 105 szalmazsák<br />

megtöltésére elegendõ szalmát adományozott az internátus részére.<br />

A tandíj a helybeli protestáns nyilvános tanulóknak évi 100 P. Valószínû<br />

azonban, hogy a tandíj változni fog.<br />

1944-45.<br />

"Pólya Lajos helybeli földbirtokos<br />

105 szalmazsák megtöltésére<br />

elegendõ szalmát<br />

adományozott az internátus<br />

részére."<br />

A tanév kezdetét baljós elõjelek elõzték meg. Augusztus második felében és<br />

szeptember elején mindennapos volt az angolszász és orosz berepülés és<br />

légitámadás. A német keleti front összeomlása, Romániának fegyverszüneti<br />

kérése, majd Németország ellen való fordulása mindenki elõtt kétségtelenné<br />

tette, hogy a háború rettenetes vihara hazánk földjén pusztító erõvel zúg át,<br />

ha idejében le nem vonjuk a háborús helyzetbõl a ránk nézve logikus következtetést:<br />

minél hátrabban követjük Finnország, Bulgária és Románia példáját,<br />

annál inkább megrövidítjük népünk szenvedését, pusztulását, annál<br />

jobban biztosítjuk hazánk jövõjét és függetlenségét.<br />

260<br />

261


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

A német fasizmusnak azonban a hazaáruló belsõ bitangok segítségével<br />

sikerült a magyar nép többségét megakadályozni a háborúból való kiválásban.<br />

Ilyen körülmények közt a Szovjet-Únió Vörös Hadserege mint ellenség<br />

volt kénytelen hazánk földjére lépni. A politikai helyzet ilyen alakulása befolyással<br />

volt az iskola életére is. A tanév kezdetén, szeptember elsõ napjaiban<br />

kitûnt, hogy a viszonyok nem engedik meg az eredményes munkát. Az<br />

állandó légiriadók mellett nyugtalanítólag hatott az Erdélybõl menekülõ<br />

lakosság végeláthatatlan sora. A tanulók többsége vidéki volt, így részben a<br />

légitámadás lehetõsége, részben más aggodalom miatt sok vidéki szülõ<br />

otthon tartotta gyermekét. Az internátusba felvett 90 növendék közül 36 jött<br />

be. A vonaton bejáró tanulók a vonatközlekedés bizonytalansága miatt nem<br />

tudták az elõadásokat látogatni. Mivel a gimnázium óvóhelyét a német katonaság<br />

nem engedte használni, az aggodalmaskodó szülõknek a tanári kar is<br />

azt tanácsolta, hogy a mindegyre válságosabbra forduló helyzetben tartsa<br />

otthon gyermekét. E körülmények arra indították a tanári kart, hogy a<br />

tanítást az igazgatótanács hozzájárulásával szept. 15-én abbahagyja.<br />

Az internátusi és vonaton bejáró növendékek<br />

hazamentek, de a tanárkar mégsem akarta, hogy<br />

a helybeli tanulók tétlenkedjenek, ezért délutánonként<br />

rendszeres foglalkoztató órát tartott az<br />

internátusban csökkentett óraszámmal. Szept.<br />

29-én azonban ezt a munkát is abba kellett<br />

"Az állandó légiriadók<br />

mellett nyugtalanítólag<br />

hatott az Erdélybõl menekülõ<br />

lakosság végeláthatatlan<br />

sora."<br />

hagyni, mert az egyre közeledõ arcvonal minden tanítást lehetetlenné tett .<br />

A Vörös Hadsereg csapatai okt. 8-án érték el városunkat, s a német csapatok<br />

egy éjtszakai harc után kivonultak a városból. Az elsõ szovjet roham<br />

gyorsan keresztülment a városon, a gimnázium épülete az elsõ harcokban<br />

több kisebb találatot kapott.<br />

Október 13-14-én egy visszaforduló német csapat újra utcai harcok színhelyévé<br />

tette a várost. A németek behatoltak ugyan a város egy részébe, de az<br />

oroszokat nem tudták visszaszorítani, sõt két nap múlva maguk voltak kénytelenek<br />

visszavonulni. Sok házat felgyújtottak, leégett a református templom<br />

tornya is, valamint a templom teteje. Tûz támadt több helyen a gimnázium<br />

épületében is. A tanári könyvtár, és a benne elhelyezett régiségtár, ifjúsági<br />

könyvtár, igazgatói iratok megsemmisültek.<br />

A makacs német védekezés a Tisza-vonalán városunkat heteken keresztül<br />

fõ hadmûveleti területté tettek, s a városban feltorlódó katonaság az iskolák<br />

épületeit is lefoglalta.<br />

November folyamán az orosz városparancsnokság elõzékenysége lehetõvé<br />

tette az internátus és gimnázium épületének katonaságtól való mentesítését,<br />

s így gondolhattunk az iskolai munka megindítására. Az egyre hidegebb<br />

Iskoláink régen és ma<br />

idõjárás miatt a gimnázium épülete alkalmatlannak bizonyult iskolai célokra,<br />

mert a harcok alatt az ablakokat és fûtõberendezést olyan súlyos rongálódások<br />

érték, hogy azok rendbehozatalára nem is lehetett gondolni. Ezért<br />

iskolai célokra a Diákotthon négy termét rendeztük be, és a tanítást nov. 23-<br />

án megkezdtük. Délelõtt a IV-VIII. o., délután az I-IV.o, növendékei tanultak<br />

egyelõre csökkentett óraszámmal. A fûtõanyaghiány 4 tanterem használata<br />

mellett is bekövetkezett. Az iskolát a város vezetõsége segítette meg olyanképpen,<br />

hogy a városi ligetben kivágott fából utalt ki 20 mázsa fát. Fogat<br />

hiányában a kiutalt fát a felsõs növendékek szállították be kézikocsikon. A<br />

tanítás eredményesebbé tétele végett a karácsonyi és húsvéti szünetet 6-6<br />

napra csökkentettük.<br />

A húsvéti szünetet használta fel az igazgatóság a gimnázium épületének<br />

olyan mérvû rendbehozatalára, hogy a tanítást a szünet után az õsi épületben<br />

lehessen folytatni. Anyag-, pénz- és munkaerõ hiányában már-már kétségesnek<br />

látszott a terv kivitele, mikor a Magyar Kommunista Párt helyi szervezete<br />

és az Építõ Iparosok Szövetkezete tudomást szerezve az iskola nehéz helyzetérõl,<br />

az igazgatóság segítségére sietett. A munkások lelkes serege 4 nap alatt<br />

végezte el ezt a munkát, amelynek elvégzését hosszú hetekre terveztük.<br />

1945-46.<br />

Az intézet szertárait csaknem 100 %-os veszteség érte a háborús események<br />

következtében. - A tanulók névsorában az I. oszt. helyett: "Ált. isk. V . osztálya"<br />

szerepel.<br />

1946-47.<br />

Kisebb helyi kirándulások mellett május 27-28. napjain 65 növendékkel jól<br />

sikerült kirándulást tettünk Budapestre. Dr. Kovács Kálmán, a Közlekedésügyi<br />

Minisztérium elnöki osztályának vezetõje jóindulati támogatása segítségével<br />

nemcsak kedvezményes vasúti jegyet tudtunk szerezni, hanem kieszközölte<br />

a fõvárosi népi kollégiumokban való ingyenes lakásunkat és ellátásunkat,<br />

valamint két teherautó rendelkezésünkre bocsátásával lehetõvé<br />

tette az újpesti Magyar Pamutipar Rt., a Ganz-hajógyár és Aquincum megtekintését<br />

rövid két nap alatt. Megnéztük az érdekes és igen tanulságos közlekedési<br />

kiállítást, majd két órás sétahajózáson is részt vettünk. Amilyen<br />

szomorú szívvel látták növendékeink szép fõvárosunk romjait, ugyanolyan<br />

jólesõ érzéssel tapasztalták, hogy az újjáépítés nem remélt ütemben folyik,<br />

úgy a közlekedés, mint a gyáripar terén is.<br />

262<br />

263


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Az Arany János Kör továbbfejlesztette a színjátszók társaságát s városunk<br />

közönsége elõtt nagy népi hangverseny keretében mutatkozott be november<br />

9-én a városi vigadóban a következõ mûsorral: 1. Gárdonyi Zoltán: Magyar<br />

suite. 2. Veress Sándor Csángó népdalfeldolgozások.<br />

3. Görög Ilona székely népballada. 4,.<br />

Kodály-dalok. 5. Tánc. Magyar nemzeti négyes.<br />

6. Kerényi György: Mátyás király házassága, népi<br />

daljáték. Népi hangversenyünket elõadtuk<br />

Karcagon és Mezõtúron is, így nemcsak a<br />

magyar népi ének- és zenekultúrának tettünk<br />

nagy szolgálatot, hanem termékeny kapcsolatot<br />

teremtettünk két református testvérgimnázium<br />

ifjúságával is. 4. A kör tagjai az elmúlt tanévben is kiadták ízléses faliújságjukat<br />

s ezzel is sok kellemes percet szereztek az egész tanulóifjúságnak.<br />

Iskolai díjak: Felvételi és vegyes díj 35 Ft, tandíj 100 Ft, fûtési díj 20 Ft,<br />

épületfenntartási díj 20 Ft.<br />

A felvételi és vegyes díjak teljes összegben, a többi díjnak legalább a fele<br />

beíratás alkalmával befizetendõ. Köztisztviselõk, munkások és 10 holdnál<br />

kisebb földbirtokkal rendelkezõk gyermekei igazolt szegénységük esetében<br />

tanulmányi eredményeikhez képest s az erre elõirányzott összeg keretén<br />

belül tandíjmentességben vagy tandíjmérséklésben részesülhetnek.<br />

A ruházkodás. Az intézeti magyaros ruha ünnepélyek és kirándulások<br />

alkalmával kötelezõ. A ruha bárhol beszerezhetõ, azonban az elõírástól eltérõ<br />

"Az iskolában fülbevalón<br />

kívül más ékszert viselni<br />

tilos. A haj ne árnyékolja a<br />

szemet, az arcot, csattal vagy<br />

fésûvel legyen lefogva."<br />

"Amilyen szomorú szívvel<br />

látták növendékeink szép fõvárosunk<br />

romjait, ugyanolyan<br />

jólesõ érzéssel tapasztalták,<br />

hogy az újjáépítés<br />

nem remélt ütemben folyik,<br />

úgy a közlekedés, mint a<br />

gyáripar terén is."<br />

nem lehet. Méltányosságból a régi ruhák viselhetõk,<br />

ha azonban a tanuló a tanév folyamán új<br />

ruhát kap szüleitõl akkor kötelesek az egységes<br />

szabású öt zsinórral ellátott sötétkék színû magyaros<br />

diákruhát beszerezni, mely takarékossági<br />

szempontból is elõnyös. Az intézeti jelvénnyel<br />

ellátott Bocskai-sapka azonban kivétel nélkül kötelezõ minden tanulóra<br />

nézve, úgyszintén a testnevelõi órákon elõirt tornacipõ, tornanadrág, és<br />

tornatrikó.<br />

Az iskolában fülbevalón kívül más ékszert viselni tilos. A haj ne árnyékolja<br />

a szemet, az arcot, csattal vagy fésûvel legyen lefogva. Azok a leánytanulók,<br />

akik ezeket a szabályokat nem tartják meg, példás magaviseletet nem kaphatnak,<br />

amennyiben felszólításra sem alkalmazkodnak a szabályokhoz, a<br />

bejárástól eltiltatnak.<br />

Iskoláink régen és ma<br />

Hagyományápoló Kossuth iskolások<br />

Négyfaluban jártunk<br />

A kisújszállási Kossuth Lajos Általános Iskola küldöttsége 16 tanulóval 4<br />

pedagógus kíséretében 2009. június 3-6. között testvértelepülésünkre, a<br />

romániai Négyfaluba (Sacelébe) látogatott. Ezzel a George Morianu nevét<br />

viselõ román-magyar testvériskolánk küldöttségének tavalyi szeptemberi<br />

látogatását viszonoztuk. A hosszú, 13 órás autóbuszozás fáradalmait feledtette<br />

velünk a rengeteg látnivaló. Számunkra, akik itt az Alföld közepén élünk,<br />

nagyszerû élmény volt látni az erdélyi táj szépségeit, a Fogarasi havasokat, a<br />

zordon Kárpátok csúcsait, Brassó, Négyfalu panorámáját, nevezetességeit.<br />

Testvériskolánkban, a vendéglátó családoknál nagy szeretettel és érdeklõdéssel<br />

fogadták küldöttségünk tagjait. Szerény ajándékaink átadását követõen<br />

az intézményt Monteanu Gheorghe igazgató úr és Krizbai Melinda, az<br />

iskola magyar tagozatának vezetõje mutatta be. A közel 500 fõs oktatási intézményt<br />

42 fõs nevelõtestület irányítja. A magyar tagozaton 120 gyermek tanul.<br />

Mi is érdeklõdéssel vártuk az ottani iskolanapok tanévzáró kultúrmûsorát. A<br />

bemutatók során a magyar tagozat minden 1-8. osztályos tanulója színpadra<br />

lépett. Szép magyar beszéddel adták elõ a népi játékokat, jeleneteket. Népviseletbe<br />

öltözve táncoltak, énekeltek magyar népdalokat. Városunk, iskolánk<br />

képviseletében lehetõséget kaptak diákjaink is a bemutatkozásra, fellépésre.<br />

Iskolánk ének-zenei tagozatának sokoldalúságát bizonyította Monoki Kálmánné<br />

karnagy vezetésével kamarakórusunk, amely székely népdalcsokorral mutatkozott<br />

be. Közönségsikert aratott a városi Alapfokú Mûvészetoktatási Intéz-<br />

264<br />

265


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

mény két táncos párja is, jászsági és szatmári koreográfiájával. Hazatérve úgy<br />

éreztük, hogy a négyfalusi testvériskolánknál tett elsõ látogatásunk kedvezõ<br />

tapasztalatai hozzájárultak iskola- és testvérvárosi kapcsolataink további bõvüléséhez.<br />

Kossuth-napok<br />

Az új, 2009/<strong>2010</strong>-es tanév elején a Kossuth Iskola nevelõtestülete és<br />

diákönkormányzata az iskolai hagyományok ápolása jegyében tartotta meg a<br />

Kossuth-napok rendezvénysorozatát. A szeptember 14-18. között zajló eseményeket<br />

az iskola névadójáról, Kossuth Lajosról való méltó megemlékezés,<br />

hagyományõrzõ és új, változatos programok sora, a gyermekek és felnõttek<br />

vidám együttléte jellemezte.<br />

Az alsó tagozatos diákok sikeresen teljesítették a "Kossuth katonája vagyok"<br />

címmel meghirdetett játékos, "katonás" feladatokat. A nagyobbak (5-8. osztályosok)<br />

az iskola aulájában korhû dekorációval kialakított Kossuth kávéházban<br />

fogadták a vendégeket. A helyszínen készített süteményekkel, teával<br />

kínálták az érdeklõdõket, verseltek, Kossuth nótákat énekeltek. De volt az osztályok<br />

csapatai számára izgalmas váltófutás, sor- és akadályverseny és olyan<br />

sportverseny is, ahol a felnõttek, diákok is megmérkõzhettek egymással.<br />

Ezúttal sem maradt el a befejezõ napon a fõzõverseny, a bemutatók sora,<br />

diszkó és az esti záró tûzijáték.<br />

Az értékeléskor a díjak, oklevelek, üdítõ- és édességcsomagok átadásakor<br />

elhangzott: "a 2009. évi Kossuth-napok sikeres rendezvényei elõsegítették az<br />

iskolai hagyományok ápolását, az osztályközösségek fejlõdõsét."<br />

Ari Géza tanár<br />

Iskoláink régen és ma<br />

Táborok az Aranyban<br />

Az Arany János Általános Iskola tanárai, szülõi munkaközössége, alapítványai,<br />

valamint az Arany János DSE az egyre nehezebb anyagi körülmények<br />

ellenére is fontosnak tartja a nyári táborokat, ezért mindig meg is szervezzük<br />

azokat. Pályázatainknak és erõsödõ határon túli kapcsolatainknak köszönhetõen<br />

a legjobb teljesítményt nyújtó tanulóink rendszeresen eljutnak külföldre<br />

is.<br />

A Micimackó Gyermekközösség alsós természetjáró táborának résztvevõi<br />

ebben az évben a Zemplénben ismerkedtek hazánk természeti környezetével.<br />

Évek óta összeszokott felnõtt csapat gondoskodott - Máténé Varga Rózsa<br />

irányításával - a résztvevõ gyermekek programjáról.<br />

Hagyományosnak mondható a városszépítõ tábor is: az Arany iskola pedagógusai<br />

és tanulói adják a résztvevõinek mintegy 60%-át. A tábor bázisa iskolánk<br />

Szabadság téri épülete, a tábort pedig Kecze Jánosné, iskolánk pedagógusa<br />

vezeti. A tábor ideje alatt a város több pontján láthatták a szorgos kezek<br />

munkáját, jutott idõ saját épületeink csinosítására is.<br />

Az osztályközösségek élén olyan felnõttek állnak, akik szabadidejükben is<br />

szerveznek programot a gyerekeknek. Nagy Istvánné tanárnõ néhány napra<br />

vitte osztályát kerékpárral Gyomára.<br />

Néhány év kihagyás után 2009. nyarán ismét volt sporttábor. A mozgást<br />

szeretõ kicsik és nagyok az iskolában, a sportpályán és a városi strandon mozoghattak,<br />

valamint elsajátíthattak új sportági és életmódbeli ismereteket K.<br />

Szabó Jánosné és Újfalvi Erik vezetésével.<br />

A legjobb negyedikeseink Holló Lászlóné és Kovácsné Bucsai Piroska kíséretében<br />

vettek részt Pacséron, ifjúsági táborban - az ottani Református<br />

Egyház szervezésében. Évekre, talán életre szóló barátságok köttettek az egy<br />

hét alatt. Tudjuk, több család is felkeresi egymást az iskolai kapcsolatok<br />

révén.<br />

Szintén hagyományos a dráma tábor, mely idén nyáron Nagybörzsönyben<br />

valósult meg. Rázsó Katalin drámapedagógus, a szabadidõs programok mellett<br />

olyan szakmai tevékenységet is vezet a résztvevõk számára, mely elsõsorban<br />

önismeretük fejlesztését segíti. A szituációk, bemutatók olyan oldalukról is<br />

megismerni engedik a gyerekeket, mely néha még maguk elõtt is rejtve<br />

maradna a tábor és a drámafoglalkozások nélkül.<br />

Az iskola vízi-túrázáshoz alkalmas felszerelése a tavaszi, õszi kirándulások<br />

mellett jól szolgálja - immár 21. alkalommal - a vízitábor céljait. Tuka Antal<br />

kollégánk vezetésével, a Körösön túráztak igazi nomád körülmények között,<br />

266<br />

267


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Iskoláink régen és ma<br />

a mindennapos esõvel dacolva, de jó hangulatban egykori és mostani tanítványaink<br />

közösen. Szintén hagyományos az erdélyi jutalomtábor, ahol a legjobb<br />

nyolcadikosok utazhatnak kultúránk és történelmünk gyakran pusztuló értékeinek<br />

nyomában szemlélõdve. Az Arany Diák Alapítvány jóvoltából, Nagy<br />

Lajos igazgató úr vezetésével ezen a nyáron is eljutottak Négyfaluba, Alsócsernátonba,<br />

illetve az ezeréves határhoz.<br />

A hátrányos helyzetû tanulók integrációs nyári táborának lehetõsége ismét<br />

kínálkozott egy országos pályázatnak köszönhetõen. A Kádas György Általános<br />

Iskolával közösen K. Szabó Jánosné kolléganõnk vezetésével, a hátrányos<br />

helyzetû gyermekek Szivárvány nyári táborában a nyári szünet utolsó napjait<br />

töltötték a gyerekek a Bükkben és környékén - vidáman hangolódva az új<br />

tanévre. Az ott összeállított mûsorral kezdtük a tanévet a tanévnyitó ünnepségen.<br />

Köszönet azoknak a kollégáknak, akik vállalják a szervezést, az önkormányzatnak<br />

azért, mert anyagilag is hozzájárul a táboroztatáshoz, és a szülõknek<br />

akik anyagi áldozatvállalással, személyes közremûködéssel juttatják gyermekeiket<br />

életre szóló élményekhez.<br />

Morzsák<br />

Nagy Lajos<br />

igazgató<br />

Drámatáborosok<br />

"A gyermektársaság gyógyír a lélekre."<br />

- Dosztojevszkij -<br />

"Egy gyermek élete olyan, mint egy papírlap,<br />

melyen minden arra járó nyomot hagy."<br />

- kínai közmondás -<br />

"Hogy megértsd szüleid szeretetét, nevelj saját gyerekeket."<br />

- kínai közmondás -<br />

"…az ember - ezt egyre inkább hiszem - csak annyit ér és csak annyira ember,<br />

amennyire meg tudja õrizni lelke egy zugában az örök gyermeket."<br />

- Márai Sándor -<br />

Integrációs tábor<br />

268<br />

269


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Iskoláink régen és ma<br />

Integrációs tábor<br />

Pacséron<br />

Integrációs tábor<br />

Vízitáborosok<br />

270<br />

271


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Iskoláink régen és ma<br />

Vízitáborban<br />

Erdély - Nyerges-tetõ<br />

Vízitábor, kikötés a Körös partján<br />

Erdély - Sószékfürdõ<br />

272<br />

273


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Iskoláink régen és ma<br />

Erdély - A Brassói-hegyekben<br />

Alsós tábor<br />

Alsós tábor<br />

Alsós tábor<br />

274<br />

275


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Iskolai névadó ünnepség városunkban<br />

Iskoláink régen és ma<br />

Török Pál Református Általános Iskola<br />

"Mert az Úr ad bölcsességet,<br />

az õ szájából tudomány és értelem származik."<br />

(Példabeszédek 2:6)<br />

A Kisújszállási Református Egyházközség meghívóján olvasható fenti idézet<br />

2009. október 11-re, különös ünnepre hívogatta városunk lakóit, iskolai<br />

névadó ünnepségre. Tudjuk, hogy az esemény foglalkoztatta a lakosságot, kit<br />

így, kit úgy. Az elõzmények ismerete nélkül nem is érthetõ sokak számára sem<br />

a névadás ténye, sem pedig Török Pál személye, hogy miért éppen reá esett<br />

az egyházközség vezetõségének választása. Errõl szeretnék röviden írni.<br />

Az évszázadok alatt több mint 29 oktatási intézményt (óvodától középiskoláig)<br />

létrehozó és fenntartó kisújszállási református eklézsiát, az 1948-as<br />

államosítás idején minden intézményétõl törvénytelenül megfosztottak. Csak<br />

az 1989-es ún. rendszerváltás után kaphatott vissza a gyülekezet két, valaha<br />

tulajdonában lévõ iskolaépületet, minek eredményeként 1997-ben, a megalázó<br />

procedúrák, hihetetlen küzdelmek után újrakezdhette, illetve folytathatta<br />

azt az iskolai oktatást, amit a fennmaradt hiteles dokumentumok szerint<br />

református õseink kezdtek el, és nyugodtan mondhatjuk, hogy kimagasló<br />

Dr. Szathmári István nyelvészprofesszor, városunk egykori diákja, ma díszpolgára<br />

Az iskolanévadó ünnepség résztvevõi, igét hirdet: Bölcskey Gusztáv zsinati elnök<br />

Varga Mihály országgyûlési képviselõ<br />

276<br />

277


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

európai színvonalon folytattak az államosításig ebben a városban. Az Arany<br />

János utcai iskolaépület fõútra nézõ ormán máig olvasható az államosítás<br />

elõtti név, amit azonban érdekes módon nem kaphattunk vissza. Azt gondolom,<br />

hogy ez a mai városvezetés alatt másként történt volna.<br />

Így került a gyülekezet vezetése abba a helyzetbe, hogy nevet válasszon régiúj<br />

iskolájának, olyan nevet, mely méltóképpen kifejezi tevékenységének<br />

szellemiségét, célját. Alapos megfontolás után Török Pál neve mellett<br />

döntöttünk. Ki is volt Török Pál, mi köze van egyáltalán Kisújszálláshoz?<br />

Aki ott volt a templomi ünnepségen, vagy a helyi kábel TV mûsorában ezt<br />

látta, az erre a kérdésre bizonyára hiteles választ kapott, városunk országos,<br />

sõt nemzetközi hírû nyelvész tudósától, dr. Szatmári Istvántól - közismert<br />

nevén Szatmári professzortól -, aki a tõle megszokott nagyszerû színvonalon<br />

méltatta, ismertette Török Pál életét, munkásságát. Akik azonban egyiket sem<br />

látták, hallották, azoknak néhány sorban ismertetést adok, hogy ki volt Török<br />

Pál, mi köze van a városnak hozzá.<br />

Török Pál (1808-1883) városunk egyik büszkesége, akit másokkal együtt az<br />

ún. "átkos rendszerben" szándékosan és méltatlanul elfeledtettek az itt élõkkel.<br />

Õ volt Kisújszállás egyik leghíresebb "tiszteletes és tudós prédikátora", református<br />

lelkipásztora, egyben Arany János kortársa, aki az akkor még kollégiumi diák,<br />

késõbbi költõ itteni tanítóskodása idején rektor, majd lelkipásztor volt. Innen<br />

ered ismeretségük, kapcsolatuk. Erre az idõszakra Arany János késõbb, már<br />

Szalagkötés az iskola zászlójára<br />

Iskoláink régen és ma<br />

ünnepelt koszorús költõként úgy emlékszik vissza, hogy Török Pál uram<br />

könyvtárában nyílt ki számára az ablak a világra és Európára. Ez pedig<br />

elárulja azt, hogy Török Pálnak igen értékes, nagyszerû könyvtára volt és azt<br />

is, hogy megengedte a fiatal tanítónak, hogy ott olvasson. Nyilván azért, mert<br />

már akkor meglátta benne a tehetséget, az értelmet, a tanulni vágyást.<br />

Minden bizonnyal igen fontos információ ez. Rövid idõ múltával Arany János<br />

visszament Debrecenbe, ám nem sokkal késõbb Török Pál is elhagyta<br />

Kisújszállást. Budapestre hívták lelkipásztornak. Nevéhez fûzõdik a Kálvin<br />

téri református templom építése, a Budapesti Református Teológia alapítása<br />

(1855). Kivette részét a szabadságért vívott küzdelmekbõl ("pátens harc"),<br />

majd dunamelléki református püspökké választották. A teológián héber és<br />

görög nyelvet tanított, az õ érdeme a híres Ráday Könyvtár megszerzése, ami<br />

máig a teológia tulajdona. Országosan ismert, elismert tudású, nemzetünk<br />

javáért buzgólkodó, iskolateremtõ egyéniség volt, akinek nevéhez fûzõdik<br />

például a 8-osztályos református gimnázium megteremtése.<br />

Budapesten találkozott ismét Arany Jánossal, akkor már országos hírûek<br />

voltak mindketten. Arany végakaratában meghagyta, hogy halála esetén<br />

Török Pál temesse. Így is történt. A Kerepesi úti temetõben nyugszanak nem<br />

messze egymástól, ahol a fõváros díszsírhelyet adományozott Török Pálnak is.<br />

Tavaly, 2008-ban megemlékeztek Budapesten is Török Pál születésének<br />

200. évfordulójáról a Kálvin téri református templomban, ahova a kisújszállásiakat<br />

is meghívták, s ahol dr. Ritók Zsigmond akadémikus méltatta Török<br />

Pál életmûvét, aki munkásságával Kisújszállást is mindig magával vitte, hírét<br />

öregbítette - nem is akárhogy. Így talán érthetõ, hogy miért vette fel iskolánk<br />

Török Pál nevét, aki Aranynak mentora volt. Ugyanakkor nem szakadtunk el<br />

Arany Jánostól, illetve örökségétõl sem, aki egész életében református, templomba<br />

járó, Bibliát olvasó ember is volt. Nyilvánvalóan ugyanabból a forrásból<br />

táplálkozott mindkettõjük hite, tudása, hivatástudata, azért hozhatott<br />

munkásságuk olyan csodálatos gyümölcsöket nemzetünk egész kultúrájára,<br />

életére nézve. Gyülekezetünk, iskolánk magáénak vallja, tartja Török Pál<br />

örökségét, s ez üzenet városunknak, nemzetünknek, az utókornak.<br />

Legyen szabad egy tõle vett idézettel zárnom írásomat, amit akkor mondott,<br />

amikor a budapesti meghívástól el akarták riasztani mondván, hogy ott<br />

csak nyomorúság, baj és örök küzdelem vár rá, miközben itt megvan mindene.<br />

Õ azt felelte: "Nekem baj kell! Nem szeretem az eszem-iszom életet. Feladatra,<br />

munkára van szükségem, amit Isten segítségével gyõzelemre vihetek." Amit mondott,<br />

az valóra vált. Ennek idõszerûsége ma legalább olyan mértékben érvényes,<br />

megszívlelendõ, mint akkor.<br />

Sípos Árpád<br />

kisújszállási református lelkipásztor<br />

278<br />

279


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Mi más is egy tanár, ha nem<br />

felnõtt diák?<br />

Tuka Antal települési képviselõ, tanár pedagógusnapi köszöntõje, 2009-ben<br />

Bevallom, kissé elfogódottan állok itt, hiszen mindenki, aki valaha diák<br />

volt, õszinte tiszteletet érez a tanárok iránt. Ahogy visszagondolok saját egykori<br />

tanáraimra, felmerül bennem a kérdés, hogy kik is azok, akikre évek<br />

múltán is pontosan visszaemlékszem? Milyen tulajdonságok teszik vonzóvá a<br />

tanárt a diákok számára? Engedjék meg, hogy saját kérdésemre John Updike<br />

Kentaur címû regényébõl vett szavaival feleljek: "Mi más is egy tanár, ha nem<br />

felnõtt diák?" Mit jelenthet az a kifejezés, hogy "felnõtt diák"? Olyan tanárra<br />

utalhat, akinek érdeklõdési köre közelít a diákjaiéhoz, nem zárkózik el az õ<br />

világuktól, részt vesz a diákjaival közös programokon - amelyek eközben<br />

közelebb is hozzák õt tanítványaihoz -, a közös kirándulások, beszélgetések<br />

lehetõséget nyújtanak az egymás életébe való betekintésre.<br />

Mégis, kik azok a tanárok, akik tényleg népszerûek? Erre a kérdésre Önök<br />

valószínûleg sokkal jobban tudják a választ, mégis engedjék meg, hogy megosszam<br />

Önökkel egy megfigyelésemet: az évek távlatából azokra, a tanárokra<br />

gondolok vissza õszinte szeretettel, akik tudást közvetítõ tekintéllyel voltak<br />

jelen az osztályteremben. Akik nemcsak követeltek, de sugározták is a tudást,<br />

folytonos érdeklõdésükkel motiválták diákjaikat az egyre jobb eredmények<br />

elérésére. Õk voltak azok, akikkel emberi kapcsolatom is volt; amit szintén<br />

fontosnak tartok a jó tanár tulajdonságai között.<br />

Õszintén csodálom Önöket, mert nehéz és küzdelmes pálya lett a pedagógusoké.<br />

Folyamatos túlterheltséggel küzdenek, és mégis milyen bután ítéli<br />

meg a társadalom a tanárok 20-25 órás munkaidejét! Tudom, hogy ez csak<br />

töredéke annak, amennyi munkát végeznek.<br />

"Olykor eltûnõdöm én is,<br />

mit is jelent húsz-harminc szempár<br />

fénylõ tükörtermében élni,<br />

hol éle van minden igének,<br />

árnyéka van minden hibának,<br />

hol húsz-harminc sötétkamrában<br />

hívják elõ folyton a percek<br />

éles, kemény, hiteles képét."<br />

Iskoláink régen és ma<br />

A Füle Lajos Pedagógus címû versébõl idézett szavak a pedagógusi pálya<br />

ars poeticáját is adhatnák. Õszintén csodálom Önöket, hogy nap mint nap,<br />

óráról órára megfelelnek ennek a rendkívül összetett szerepnek, miközben<br />

olyan különleges gondokkal kell szembenézniük az osztályteremben.<br />

Minden ünnep egyfajta számvetés, végiggondolása annak, ami az ünnep<br />

forrása. Jelesül a pedagógia világa, benne a pedagógusok helyzete, szerepe.<br />

Ez az a terület, ez az a foglalkozás azonban, amelyrõl ha gondolkodunk,<br />

természetszerûen nem vonatkoztathatunk el a gyermekektõl, diákoktól, sem<br />

a szülõktõl, sem a tágabb társadalmi és erkölcsi-morális környezettõl. A<br />

pedagógia világa közelebbi és távolabbi jövõnk formálásának, alakításának<br />

világa. Pedagógusként, szülõként, egyben települési képviselõként<br />

gondolkodom, amikor szeretettel köszöntöm Önöket.<br />

A pedagógus bennem optimista ember, akit örömmel tölt el, ha gyermekek<br />

között lehet, aki meglátja a mosolygó, derûs gyermekarcokat, aki örül a<br />

mindennapok apró örömeinek. Akit minden nehézségért kárpótol, ha<br />

diákjai megértik a magyarázatát, és megajándékozzák a bizalmukkal. Akinek<br />

fontos, hogy a napi tanítási órákon kívül is élményt<br />

nyújtó közösségi programokat szervezzen számukra.<br />

Akit megerõsít választott hivatásában, ha vidámnak,<br />

boldognak látja ezeket a gyermekeket. Tudom,<br />

sokan vagyunk így az itt jelenlévõk között.<br />

De ha itt megállnánk, és csak ennyit látnánk -<br />

"A pedagógus bennem<br />

optimista ember, akit<br />

örömmel tölt el, ha<br />

gyermekek között lehet…"<br />

olyan lenne, mintha homokba dugnánk a fejünket, miközben kint mérhetetlenül<br />

nagy a baj, majdhogynem ég a ház. Az iskola nem mûködhet, nem<br />

mûködik a társadalomtól elszigetelt világban, nem mûködhet elzárt szigetként<br />

a társadalomban. A gyermekek a maguk lelki, fizikai érzékenységükkel<br />

szeizmográf módjára képezik le mindazokat a felnõttek világából érkezõ<br />

hatásokat, amelyek otthon, a médiákból, egymástól vagy akár az utcán érik<br />

õket. Bonyolult, szövevényes hatások ezek.<br />

A pedagógus látja a kiegyensúlyozott, vidám, tudásra szomjazó tekinteteket,<br />

amelyek mögött rendezett családi háttér áll: nap mint nap munkába járó<br />

szülõkkel, biztos otthonnal, anyagi problémáktól mentes családdal, mely családban<br />

jut értõ odafigyelés, jut közös elfoglaltság a gyermekkel.<br />

Kedves Pedagógustársaim! Mintha kevesebben lennének az ilyen gyermekek…<br />

Mintha az elmúlt években valami gyökeresen megváltozott volna…<br />

Mintha néhány éve még nyugodtabbak, szabálykövetõbbek lettek volna a<br />

tanítványaink… Mintha néhány éve még egyszerûbb lett volna megvívni a<br />

napi harcainkat, mintha ugyanaz a pedagógiai szándék, ugyanaz az akarás ma<br />

már kevesebb eredményhez vezetne, mintha észrevétlenül rákényszerülnénk<br />

a kisebb igénytámasztásra…<br />

280<br />

281


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Nyugtalanítóak ezek az érzések, amelyek számtalan jelbõl formálódnak<br />

bennünk. A gyermekek magaviseletének növekvõ problémáiból, az otthoni<br />

tanulási feltételeik romlásából, nemegyszer szüleik létbizonytalanságából, a<br />

negatív példáikból és talán a legsúlyosabból, az erõszaknak az életükbe való<br />

borzongató és beláthatatlan következményekkel járó betörésétõl, és megannyi<br />

vészjósló jelet sorolhatnék, amely gyermekeinket, a jövõnket veszélyezteti.<br />

Ki védi meg õket? Mivel védhetjük meg õket?<br />

A velük szemben támasztott követelmények csökkentésével? Az osztályozás<br />

mint az érthetõ értékelés megszüntetésével? A sok esetben kényszerû<br />

"Mintha az elmúlt években<br />

valami gyökeresen megváltozott<br />

volna… Mintha néhány éve még<br />

nyugodtabbak, szabálykövetõbbek<br />

lettek volna a tanítványaink…"<br />

integrációval? A tanulásban való továbbhaladás<br />

fékezésével? Az együttélési normák<br />

megtartásának megnehezítésével? A<br />

pedagógusok tekintélyének szinte már<br />

tudatos csorbításával? A manapság szárnyra<br />

kelt õrült ötlettel: a tantárgyak 6. osztályig<br />

történõ megszüntetésével? Vagy a felsõoktatásban megszerezhetõ tudás<br />

elérésének megnehezítésével? Mivel védhetjük meg a gyermekeket, a<br />

diákokat, kedves pedagógusok, szülõk, kedves felnõtt generáció?<br />

Mi, itt a végvárakon - meggyõzõdésem - legjobb tudásunk szerint tesszük a<br />

dolgunkat: tanítunk és nevelünk. Nehezebben, nagyobb energiákkal, nagyobb<br />

megterheléssel ugyan, de a tanításba, ezzel együtt a gyermekeink jövõjébe<br />

vetett hitünket fel nem adva. Ennek a hitnek és akaratnak a megerõsítését<br />

szeretném - minden körülmények ellenére - a pedagógusnap üzeneteként<br />

átadni. Ez a hit és akarat az, amely ott van velünk a tanórákon, a tantermekben,<br />

amikor csak õk, a gyerekek, és csak mi, pedagógusok vagyunk együtt,<br />

amikor mégis teremthetünk, csak azért is megteremtjük tudásunkkal és<br />

emberségünkkel azt a kis szigetet a társadalomban. Azt a szigetet, amelyben<br />

a hétköznapok aprólékos munkájával megvalósíthatjuk Móricz Zsigmond<br />

örökérvényû gondolatát: "Egy nemzetnek legfõbb kötelessége mindig csak az lehet,<br />

hogy gyermekeit belenevelje a jövõ helyes és szép élésébe." Ehhez a kulcs bennünk van,<br />

kedves pedagógustársaim, ne feledjük.<br />

Engedjék meg, hogy a települési képviselõként is szólhassak Önökhöz.<br />

Pedagógusi hivatásomat nem tudom elválasztani e feladatomtól, ezért hát<br />

mindig érzékenyebben közelítek a helyi oktatásügyet érintõ kérdésekhez.<br />

Hadd tegyem hozzá: vagyunk így többen ebben a képviselõ-testületben. Remélem,<br />

ennek is köszönhetõ az önkormányzat támogató, segítõ, a költségeket<br />

vállaló hozzáállása amikor a gyermekekrõl, tanulókról szóló döntési helyzetekbe<br />

kerülünk.<br />

Iskoláink régen és ma<br />

Közoktatási intézményeink az elmúlt években több szempontból is megújultak:<br />

nemcsak tárgyi feltételeikben léphettek elõre, tartalmi munkájukba<br />

is befogadták a legmodernebb oktatási módszereket.<br />

Köszönhetõk ezek a több európai uniós és hazai pályázatnak, amelyekhez<br />

az önkormányzat hónapokra, évekre vállalta és vállalja az elõfinanszírozás<br />

terheit. A rendszeres taneszközfejlesztés mellett a nevelés-oktatás tárgyi környezetét<br />

javítottuk a világítás és a fûtési rendszerek korszerûsítésével is. A<br />

tartalmi munka javításakor a Pedagógiai Szakszolgálat e tanévben megvalósított<br />

bõvítésérõl is szólnék, melynek révén szervezettebb lett a gyógytestnevelés,<br />

van nevelési és van pályaválasztási tanácsadás is városunkban. A gyermekek<br />

egészségét szolgálja a mostantól minden harmadikos tanuló számára<br />

biztosított úszásoktatás, sõt a gyógytestnevelés keretében ellátottaknak a<br />

gyógyúszási lehetõség is. De az a döntésünk is a gyermekeink egészségének<br />

védelmérõl szól, mely szerint - szintén ettõl az évtõl - minden 13 éves lánynak<br />

biztosítja önkormányzatunk az egyébként igen költséges HPV-vírus elleni<br />

védõoltásokat.<br />

A pedagógiai munka elismerése is fontos számunkra. Nemcsak a helyi elismerésekre<br />

gondolok, hanem például a megyeiekre is, melyekbõl kiemelném,<br />

hogy önkormányzatunk elõterjesztésére a Móricz Zsigmond Gimnázium,<br />

Közgazdasági Szakközépiskola és Kollégiumnak adományozta a Megyei<br />

Közgyûlés az Európa Díjat és e tanévben Kisújszállásra került "Az év pedagógusa"<br />

és "Az év nevelõtestülete" cím egyaránt, az elõbbi Szénási Lászlóhoz, középiskolánk<br />

igazgatóhelyetteséhez, az utóbbi pedig Városi Óvodai Intézményünkhöz.<br />

E helyen is elismerés illeti õket kiemelkedõ innovatív munkájukért.<br />

Az elismerésnek egy másik módját is megvalósítottuk tavaly, idén szeretnénk<br />

folytatni: kifejezni az odafigyelést, az elismerést és a köszönetet a kiemelkedõ<br />

tanulmányi és sportversenyeken elért teljesítményekért a diákoknak<br />

és tanáraiknak, edzõiknek. A mai napon érkezett el ennek az ideje.<br />

Kedves Jelenlévõk! Itt állok Önök elõtt mint szülõ, mint édesapa is, aki<br />

azon közös hitvallásunkat fogalmazza meg, hogy életünk értelme a gyermek,<br />

és bármilyen minõségünkben vagyunk, élünk, úgy kell gondolkodnunk és<br />

cselekednünk, hogy számára, számukra a lehetséges dolgok közepette a<br />

lehetetlent is vállalni tudjuk. Ezért azok a verssorok, amelyeket egy költõ a<br />

pedagógushoz írt, az én olvasatomban gyermekrõl szólnak:<br />

"mikor az ég csak szürkét játszott<br />

te gyújtottál világot<br />

és árnyaltál színeket az égre<br />

nyitottál kaput a tisztességre<br />

282<br />

283


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

megtöltötted szívvel a zsebem<br />

napokban innen költekezem<br />

és ha karcot ejt a szó van rá ige<br />

s tapaszként ragasztom sebem szélire<br />

és amit elém õszintén tudtál tenni<br />

merni õszintének lenni<br />

meglátni az értéket<br />

tartani a mértéket<br />

megragadni minden emberben az emberséget"<br />

Morzsák<br />

"A világ, amit teremtettünk, a gondolkodásunk eredménye;<br />

nem lehet megváltoztatni gondolkodásunk megváltoztatása nélkül."<br />

- Albert Einstein -<br />

"Ahogyan a használatból kikopott vasdarab rozsdásodni tud,<br />

úgy indul romlásnak a tétlenségre kárhoztatott elme."<br />

- Leonardo da Vinci -<br />

Iskoláink régen és ma<br />

Óvodáink életébõl<br />

I.<br />

„Az év nevelõtestülete”: Városi Óvodai Intézmény<br />

"Összejönni - jó kezdés. Együtt maradni - haladás. Együtt is dolgozni - siker."<br />

(Henry Ford)<br />

Megyei kitüntetést kapni, különösen megtisztelõ, megható érzés. Ezt élhette<br />

át nevelõtestületünk minden tagja, amikor 2009 januárjában értesültünk<br />

arról, hogy nevelõtestületünket a megyében a legméltóbbnak tartották<br />

"Az év nevelõtestülete 2008" kitüntetésre, melyet Janóné Rácz Ildikó intézményvezetõ<br />

2009. január 22-én - Szolnokon - a magyar kultúra napja megyeházi<br />

rendezvényén Szabó Józseftõl, a Jász-<strong>Nagykun</strong>-Szolnok Megyei Közoktatási<br />

Közalapítvány kuratóriumának elnökétõl vehetett át.<br />

A Városi Óvodai Intézmény - Kisújszállás két óvodai intézményének összevonásával<br />

jött létre, 1999-ben. Az intézményünk vezetõje 2004-ig Ábri Kálmánné<br />

volt, majd Janóné Rácz Ildikó kapott megbízást, aki kiegyensúlyozott,<br />

magas színvonalú szakmaisággal irányítja az intézmény tagóvodáiban folyó<br />

nevelõ - fejlesztõ munkát.<br />

"Az embert nem a születés, a földi rang avatja elõkelõvé,<br />

hanem a szellem és a jellem."<br />

- Goethe -<br />

- Nem a tudásban van a boldogság, hanem a tudás megszerzésében. -<br />

- Edgar Ellen Poe -<br />

"Ha az ember semmi módon nem jut el a szükséges tudásig, a végén azt kérdi:<br />

ki tudja, mi lesz? - és a képzelet ad rá választ."<br />

- Isaac Asimov -<br />

284<br />

285


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Az utóbbi évek tevékenységét nagymértékben meghatározta az elnyert<br />

pályázatok megvalósítása. Intézményünk részese volt a HEFOP 2.1.6 - "Az<br />

együttnevelés feltételrendszerének megteremtése Kisújszállás alapfokú közoktatási intézményeiben",<br />

a HEFOP 3.1.3 - "Felkészülés a kompetencia alapú nevelésre a kisújszállási<br />

Városi Óvodai Intézményben" és a HEFOP 2.1.5/B - "A halmozottan hátrányos<br />

helyzetû gyermekek integrált nevelése" címû pályázatoknak.<br />

A három projekt szakmailag egymást erõsítõ program volt. Megvalósításuk<br />

során a nevelõtestületünk szinte minden tagja részt vett továbbképzéseken,<br />

belsõ szakmai programokon, bemutatókon. Megismertük a projektek tartalmát,<br />

a napi nevelõmunka során pedig a gyakorlatban is alkalmaztuk az új<br />

módszereket, a hospitálásokon tapasztaltakat.<br />

Elõször 2007-ben, majd 2008-ban is sikeresen pályáztunk az Esélyegyenlõséget,<br />

felzárkózatást segítõ tevékenységek, programok szervezése, fejlesztõ eszközök beszerzése<br />

c. támogatásra, mely segítségével a halmozottan hátrányos helyzetû óvoda<br />

mindennapjait színesíthettük. A Jász-<strong>Nagykun</strong>-Szolnok Megyei Közoktatási<br />

Közalapítvány pályázataira is több éve intézményi szinten - a fenntartóval<br />

együtt - eredményesen pályázunk.<br />

A nevelõmunka szemléletének megújítása során az intézményben példaértékû<br />

együttmûködés alakult ki a tagóvodák nevelõközösségei, az óvodapedagógusok,<br />

valamint az intézmény és más városi közoktatási intézmények között.<br />

Szélesebb lett az intézmény szakmai kapcsolatrendszere is, elõtérbe került<br />

a horizontális tanulás. A nevelõtestületünk szakmailag felkészült, nyitott,<br />

igényes, innovatív, érzelmileg is elkötelezett a nevelõmunka hatékony folytatása,<br />

a módszertani megújulás gyakorlati alkalmazására.<br />

Intézményvezetésünk törekvése, a<br />

tagóvodák kiegyensúlyozott mûködtetése<br />

nemcsak a tartalmi munkában,<br />

hanem a tárgyi fejlesztésekben<br />

is. A fent említett három, valamit a<br />

fenntartói pályázatok és taneszköz<br />

pályázatok eredményeként, a tagóvodáink<br />

felszereltsége korszerû,<br />

esztétikus, megfelelõen szolgálja,<br />

segíti a nevelõmunkát.<br />

Megyei kitüntetést kapni, különösen<br />

megtisztelõ, megható érzés.<br />

Egyénnek, intézménynek egyaránt.<br />

Mi mindannyian büszkék vagyunk<br />

arra, hogy a Városi Óvodai Intézmény dolgozói lehetünk és az évek során<br />

olyan tartalmi és minõségi munkát végeztünk, amit a fenntartónk is<br />

Iskoláink régen és ma<br />

meglátott, értékelt, és felterjesztett bennünket erre a megyei kitüntetõ címre,<br />

melyet ezúton megköszönünk.<br />

"Egyetlen szervezet sem támaszkodhat zsenikre, mert azokból kevés van és<br />

megbízhatatlanok. Egy szervezet erejének az a próbája, hogy többet tud-e felszínre hozni<br />

egy közönséges földi halandóból, mint amire az képesnek látszik, elõhívja-e rejtett<br />

energiáit, hogy azzal másokat is segítsen képességeik kibontakoztatásában. Egy szervezet<br />

célja, hogy átlagos embereket átlagon felüli tettekre tegyen képessé "<br />

Peter Ferdinand Drucker<br />

II.<br />

Újabb sikeres pályázat a Pitypang Óvodában<br />

Ez év tavaszán viharos gyorsasággal kiírták a HEFOP<br />

3.1.3/B/09/03 pályázatot, melynek célja, hogy a kompetencia<br />

alapú oktatási programok, oktatási programcsomagok<br />

megvalósítását segítõ eszközök eljussanak a<br />

HEFOP 3.1.2 és 3.1.3 alintézkedés kiírásain támogatott<br />

közoktatási intézményekbe, a program végrehajtásában<br />

érintett óvodai csoportokban.<br />

E pályázati kiírás keretében - zártkörû meghívás<br />

alapján - pályázhatott a Városi Óvodai Intézmény<br />

Pitypang Óvodája. Közel 4 millió Ft értékben nyújtottuk be a pályázatot, mely<br />

elfogadásra került. A projekt célja, hogy a Városi Óvodai Intézmény HEFOP-<br />

3.1.3-05/1.-2005-09-0002/1.0 pályázatban támogatott óvodai csoportjának<br />

részére elérhetõvé váljanak a kompetencia alapú óvodai nevelés megvalósításához<br />

szükséges taneszközök, tárgyi eszközök, ezzel is elõsegítve az eredményes,<br />

élményközpontú, cselekvéses óvodai fejlesztést, tevékenykedtetést. A<br />

pályázat tartalmának összhangban kellett lennie az elõzõekben sikeresen<br />

végrehajtott HEFOP 3.1.3 pályázati projekt nyomán módosított pedagógiai<br />

programunkkal és a beszerzésre kerülõ elemeknek szerepelniük kellett a pályázó<br />

intézmény érintett csoportjára vonatkozó 2009/<strong>2010</strong> évre kidolgozott<br />

eszközigénye között.<br />

A projektet - a határidõ rövidsége okán - feladatok megosztásával, összedolgozással,<br />

intézményvezetõnkkel Janóné Rácz Ildikóval és a Pitypang Óvoda<br />

pedagógusaival együtt alkottuk meg. Május 28-án Budapesten került sor a<br />

szerzõdés-kötésre, azután felgyorsult tempóban folytatódott a megvalósítás:<br />

vagyis a pályázatban megnevezett eszközök beszerzése, mivel az elszámolás<br />

határnapja június 15. volt.<br />

286<br />

287


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

A már korábban bevezetésre került kompetencia alapú óvodai programcsomagban<br />

négy õselemre (LEVEGÕ-TÛZ-VÍZ-FÖLD) épülnek a tevékenységek,<br />

változatos lehetõségeket felkínálva óvodásainknak a tapasztalat-, ismeretszerzésre.<br />

A témák sokoldalú, részletes, újszerû feldolgozása, megközelítése,<br />

tartalmasabbá, ötletgazdagabbá teszi a gyermekek játékát. A sokszínû<br />

tevékenykedtetés által ismerik meg, fedezik fel a körülöttük lévõ világot.<br />

Ezekhez nyújtanak segítséget - monitoring mutatóink szerint - az alábbi,<br />

pályázati forrásból vásárolt eszközök: 57 db könyv, 402 db a nevelõmunkát,<br />

tevékenykedtetést segítõ fejlesztõ eszköz. Ehhez a pályázathoz is szükség volt<br />

a fenntartónk olyan támogatására - mint a legtöbb Európa Uniós pályázat<br />

esetében - a projekt költségvetésének megelõlegezésére, ami a mai gazdasági<br />

helyzetben igen jelentõs támogatás volt ez a fenntartónk részérõl. Szerencsére<br />

a végsõ elszámolás - az uniós projekt-idõintervallumokhoz képest - rövid<br />

volt, így augusztus végén már az elfogadott pénzügyi és szakmai elszámolásunk<br />

alapján utalásra került a pályázati összeg. Az eszközök kiszállítása július,<br />

augusztus és szeptember hónapokban történt, melyeket folyamatosan vesznek<br />

birtokba óvodásaink.<br />

III.<br />

„ZÖLD ÓVODA” lettünk<br />

Az Oktatási és Kulturális Minisztérium<br />

és a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium<br />

megbízásából az Oktatási és Kulturális<br />

Minisztérium Támogatáskezelõ Igazgatósága<br />

pályázatot hirdetett 2008 õszén<br />

az óvodák számára "Zöld Óvoda" cím elnyerésére,<br />

amelyre a Városi Óvodai Intézmény<br />

Pitypang Óvodája is pályázatot nyújtott<br />

be, 2009. január végén.<br />

E minisztériumok - hazai és a nemzetközi tapasztalatok alapján - fontosnak<br />

tartják, hogy az óvodás korosztály sajátos, korcsoportjának megfelelõ módszerekkel<br />

és eszközökkel, valamint élményekre és tapasztalatokra épített tanulási<br />

környezet kialakításával korszerû környezeti nevelésben részesüljön.<br />

Iskoláink régen és ma<br />

A pályázaton nyertes intézmények nem kapnak pénzbeni támogatást, a<br />

díjazottak oklevelet kapnak. A "Zöld Óvoda" cím erkölcsi elismerés, a nyertes<br />

pályázó a nyertesek listájának közzététele napjától számított három évig<br />

használhatja. (A cím - a kritériumrendszer alapján - a hároméves periódus<br />

végén - újabb pályázat útján ismét megszerezhetõ.)<br />

A Zöld Óvoda minõsítést azok az intézmények kaphatják meg, amelyek megfelelnek<br />

egy húsz pontból álló kritériumrendszernek, és nagy hangsúlyt fektetnek<br />

a környezeti nevelésre.<br />

Óvodánk Helyi óvodai nevelési programjának címe: "Természetszeretõ -<br />

hagyományápoló" nevelési program, melyben párhuzamosan jelennek meg<br />

a népi és a zöld jeles napok. Egyik kiemelt nevelési területként kezeljük a<br />

külsõ világ tevékeny megismerését, másik számunkra fontos terület a<br />

néphagyomány-ápolás. Erre alapozva dolgoztuk ki nevelési programunkat is,<br />

mely az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramja alapján készült és átfogja az<br />

óvodáskor nevelõ, fejlesztõ munkáját. Ehhez tökéletesen illeszkedik a kompetencia<br />

alapú óvodai programcsomag is. A helyi nevelési program a környezeti<br />

nevelést kiemelten "kezeli", erre építi a fejlõdést elõsegítõ tevékenységeket,<br />

tartalmazza a fenntarthatóság pedagógiája iránti elkötelezettséget.<br />

Óvodánkban sokszínû tevékenységben gazdag óvodai élet szervezésével<br />

biztosítjuk a természet megismerését, a természetszeretetet, a hagyományápolást,<br />

a természetvédelem megalapozását. Mindez magában foglalja a környezet<br />

régi hagyományaival való megismerkedést, új hagyományok teremtését,<br />

a zöld jeles napok beépítését.<br />

A pályázatban, nevelõ munkánk értékelésénél az elmúlt három évre vonatkozóan<br />

kellett bizonyítanunk azt, hogy óvodánk szellemiségében a környezeti<br />

nevelés alapján mûködik, a nevelési programunkban erre építünk, a<br />

korszerû környezeti nevelés céljainak elérése érdekében hatékonyan valósítjuk<br />

meg programjainkat. A gyerekek nevelése, fejlesztése egyéni fejlettségükhöz<br />

igazodó differenciált képességfejlesztéssel, tevékenységközpontú<br />

módszerekkel zajlik, kiterjed a sajátos nevelési igényû, halmozottan hátrányos<br />

gyermekek nevelésére is. A településen és az óvodában élõ, a gyermekek<br />

életkorának megfelelõ hagyományok ápolása, gazdagítása megvalósul az<br />

óvoda életében a szülõk bevonásával, és a családokkal való kapcsolatban is.<br />

Az óvodaépület helyiségeinek berendezése segíti a környezetbarát szemléletmód,<br />

valamint az egészséges életmód megalapozását. Minden csoportszobának<br />

egyéni hangulata van, növényekkel, a természetsarok "kincseivel",<br />

halakkal, teknõsökkel. Növényápolási, állatgondozási feladatokat látnak el<br />

rendszeresen a gyermekek az egészségügyi elõírásoknak megfelelõen. Óvodánk<br />

épülete akadálymentesített, kiépített a takarékossági rendszer a villany<br />

és a fûtés terén. A világítás megfelel az egészségügyi elõírásoknak. A fûtési<br />

288<br />

289


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

rendszer környezetbarát. A szelektív hulladékgyûjtés biztosított, a gyermekek<br />

számára a közeli szelektív lerakó elérhetõ - megérthetõ mintát nyújt.<br />

Az óvodapedagógus alkalmazott módszerei segítik a tanulási környezet<br />

megteremtését, a tanulás tanulásának megvalósítását - úgymint: játék, megtapasztalás,<br />

tevékenykedtetés, szenzitív módszerek, terepi tapasztalások, felfedezés,<br />

élménypedagógia, kooperatív tanulás.<br />

A pályázatban óvodánknak saját, egyéni fejlesztési vállalásokat kellett megfogalmaznia<br />

- a Zöld Óvoda kritériumrendszere segítségével -, mely megvalósítására<br />

három év áll a rendelkezésünkre. Az átadó ünnepségre Budapesten<br />

került sor - 2009. szeptember 25-én - a Hagyományok Háza csodálatos<br />

épületében. A Kisújszállás település név elhangzásakor büszkén léptem fel a<br />

színpadra, és meghatódva vettem át a Pitypang Óvoda részére a "ZÖLD<br />

ÓVODA" címet igazoló oklevelet.<br />

Ponyokainé Rab Judit<br />

Iskoláink régen és ma<br />

Nagy Dani: irány a foci NB I.!<br />

Az Arany János Általános Iskolából ballagott el 2009 júniusában Nagy<br />

Dániel, akinek életében jelentõs szerepet játszik a labdarúgás. Õt kérdeztem<br />

kedvenc sportjáról, és vele kapcsolatos élményeirõl, elképzeléseirõl.<br />

- Mikor kerültél kapcsolatba a focival?<br />

- Már óvodás koromban elkezdtem edzésekre járni az Arany János Általános<br />

Iskolába.<br />

- Hogyan sikerült beilleszkedned?<br />

- Edzõim felfigyeltek arra, hogy elég jól bánok a labdával, sok idõt<br />

töltöttem a pályán, és hamarosan a nálam egy-két évvel idõsebbek között is<br />

szerepeltem a bajnokságban.<br />

- Már 6-8 évesen bajnokságban játszottál?<br />

- A megyei diákolimpia keretei között rendszeresen játszottunk mérkõzéseket.<br />

- Milyen sikereket értél, értettek el?<br />

- A csapatnak is elég jól ment, sokszor végeztünk egy tornán dobogós<br />

helyen. Engem alsós koromban szinte minden évben beválogattak a megyei<br />

korosztályos válogatottba, és sokszor voltam gólkirály is.<br />

290<br />

291


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

- Ezek a sikerek még több erõt adhattak az edzésekhez, így volt?<br />

- Igen, nagyon büszke voltam ezekre az eredményekre, és a játék is jól<br />

ment.<br />

- Más sportággal nem is próbálkoztál?<br />

- Mindenek elõtt állt a labdarúgás. Felsõ tagozatban tagja voltam az iskola<br />

atlétika csapatának. A futóedzések jól jöttek az erõnlét növeléséhez, hiszen a<br />

focipályán is nagy futóteljesítményre van szükség.<br />

- Az elért sporteredményeid mellett vannak-e még emlékezetes, a labdarúgáshoz kötõdõ<br />

élményeid?<br />

- A kisújszállási csapattal eljutottunk Franciaországba, Belgiumba, Dániába<br />

is. Nyolcadikos koromban a debreceni sportiskola csapatával egy olaszországi<br />

tornán is részt vehettem.<br />

- Mit takar ez a kisújszállási csapat elnevezés?<br />

- Felsõs koromban tagja voltam a kisújszállási serdülõ, majd ifjúsági csapatnak.<br />

- Ha jól tudom, már nem Kisújszálláson tanulsz és nem is itt futballozol.<br />

Befolyásolta-e a középiskola-választását a labdarúgás?<br />

- Szüleimmel, testnevelõ tanárommal, edzõmmel sokat tanakodtunk. 8.<br />

osztály félévétõl átigazoltam a debreceni sportiskola csapatába. A felkészülés<br />

és az ottani játék alapján nyertem ide felvételt és tanulok Debrecenben 2009.<br />

szeptembere óta.<br />

- Most ott az iskola csapatában játszol?<br />

- A sportiskolának U15 korosztályos csapata van, aki ennél idõsebb, az már<br />

egy külsõ sportegyesületben játszhat. Voltam próbajátékon az NB I-es debreceni<br />

labdarúgó csapatnál és már ott játszom.<br />

- Ezek szerint az utóbbi hónapokban nemzetközi porondon is szereplõ, híres játékosokkal<br />

is találkozol?<br />

- Igen, az ifi csapat tagjaként hazai meccseken ingyenjeggyel vehetünk<br />

részt. A klub és az edzõk is fontosnak tartják, hogy edzéseken, vagy más szervezett<br />

keretek között találkozzunk a felnõtt játékosokkal. Õk is szívesen beszélgetnek<br />

velünk.<br />

- Eddig nagyon szépen alakult a pályafutásod, hogyan tervezed a jövõdet?<br />

- A sport mellett a tanulást sem szeretném elhanyagolni, de legfontosabb<br />

tervem, hogy NB I-es labdarúgó lehessek.<br />

- Eddigi sikereidhez gratulálok, további szép eredményeket kívánok, köszönöm<br />

a beszélgetést.<br />

- Köszönöm a beszélgetést.<br />

Nagy Lajos<br />

Iskoláink régen és ma<br />

Borók Orsolya<br />

diákolimpiai bajnok<br />

Orsi a Kossuth Lajos Általános Iskola tanulója,<br />

s tízévesen már a kyokushin karate<br />

irányzat diákolimpiájának elsõ helyezését<br />

tudhatja magáénak. Óvodás kora óta tanulja<br />

ezt a sportot, s jelenleg is minden héten részt<br />

vesz a 2-2,5 órás edzéseken, ahol Raczkó<br />

György felkészítõ tanára segítségével jut<br />

egyre magasabb szintre.<br />

Ebben az irányzatban az övek színe mutatja,<br />

hogy a sportoló milyen szinten sajátította<br />

már el a kyokushin tudományát. A színskála<br />

fehérrel kezdõdik, s az ezt követõ hatodik<br />

szín a fekete, amely a legmagasabb tudásszint<br />

birtokosáé. Orsi öve jelenleg kék színû,<br />

de szeretne minél feljebb kerülni ezen a ranglétrán,<br />

s egyszer majd feketeövesként gyakorolni<br />

a kyokushin tanait. Elmondása szerint a tanult gyakorlatok nem<br />

könnyûek, de nagyon szeret járni az edzésekre, s kitartásával egyre több<br />

versenyen ér el eredményeket. Sõt, szerénysége ellenére megtudtuk, hogy a<br />

nemrégiben Szolnokon megrendezett "Aranyszáj" Szépbeszéd- és Szépolvasás<br />

Versenyen is ötödik helyezést ért el. Ezúton kívánunk még több kitartást, s<br />

további eredményekben gazdag versenyszerepléseket.<br />

Pozsonyi Gabriella<br />

292<br />

293


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

A KI-ÜTÕK együttes<br />

A Kisújszállási Ütõegyüttes -röviden Ki-Ütõ- 2006 õszén alakult 4 tehetséges<br />

kisújszállási diákból. Tagjai: Horváth Ferenc, Horváth István, Lázár Péter és<br />

Nagy Roland. Õk mindannyian a kisújszállási Alapfokú Mûvészetoktatási Intézmény<br />

falain belül kerültek kapcsolatba a zenével, ezen belül is az ütõhangszerekkel.<br />

Zenei tanulmányaikat 8-9 éves korukban kezdték.<br />

Horváth Ferenc jelenleg a Móricz Zsigmond Gimnázium tanulója. Közel<br />

tíz éve zenél, s a jövõben is szeretne játszani, amikor ideje engedi. Horváth<br />

István a Debreceni Egyetem építõmérnök szakos hallgatója. Lázár Péter jelenleg<br />

a szolnoki Varga Katalin Gimnázium végzõs tanulója, mûszaki pályára<br />

készül, de hobbi szinten ezután is szeretné tovább csiszolni zenei tudását.<br />

Nagy Roland a zenei pályát választotta. Jelenleg a debreceni Kodály Zoltán<br />

Zenemûvészeti Szakközépiskola elsõs diákja. Elmondása szerint már négy<br />

éves kora óta a zenének él, tervei szerint ütõhangszereken fog tanítani.<br />

Az együttes létszáma folyamatosan bõvül, hiszen a fiatalabb növendékek is<br />

- zenei tanulmányaik elõrehaladtával - bekerülhetnek a csapatba, így bizto-<br />

Iskoláink régen és ma<br />

sítva az utánpótlást. Az õket felkészítõ Tõgyi Attila hosszú távú célja, hogy egy<br />

olyan ütõegyüttes jöjjön létre Kisújszálláson, amely átfog egy nagyobb korcsoportot,<br />

akár a 7 éves gyermektõl a 22 éves felnõttig.<br />

Az együttes elsõ megmérettetése 2007 áprilisában Szolnokon, a 4. Megyei<br />

Kamarazenei Fesztiválon történt. A Ki-Ütõ az elsõ díjnak megfelelõ Fesztiváldíjat<br />

nyerte el. Ezt a gyõzelmet 2009 áprilisában megismételték az 5. Megyei<br />

Kamarazenei Fesztivál keretein belül. Szintén 2009 tavaszán a Jászkun-Világ<br />

Gyermek- és Ifjúsági Mûvészeti Szemlén a legmagasabb elismerést, a Nívódíjat<br />

kapták meg. Ennek a versenynek köszönhetõen több megkeresést is<br />

kaptak fellépésre, például Kunhegyesre és Csépára is. Az Alapfokú Mûvészetoktatási<br />

Intézmény rendezvényein, városi ünnepségeken rendszeresen hallhatjuk<br />

õket, de testvérvárosi felkéréseknek is gyakran tesznek eleget. Erre<br />

példa a tavalyi tanév, amikor az együttes Wilamowice városában adott fergeteges<br />

koncertet. Játszottak már az Illéssy-bálon, kiállítás megnyitókon és a<br />

Móricz Zsigmond Gimnázium rendezvényein is. Egyre több közös fellépésük<br />

van a <strong>Nagykun</strong> Táncegyüttessel városon belül és kívül is, melynek apropója<br />

egy dobos szám, amelyre Kecskésné Herczegh Kata állított össze fantasztikus<br />

koreográfiát. Ezzel a közös produkcióval az Ürömi Táncfesztiválon díjat is<br />

nyertek.<br />

Pozsonyi Gabriella<br />

"A zene az igazi világnyelv."<br />

- Weber -<br />

Morzsák<br />

"A zene rendet teremt a csöndben."<br />

- Gabriel García Marquez -<br />

"Egy jó dolog van a zenében: amikor üt, nem érzel fájdalmat."<br />

- Bob Marley -<br />

"A zene erkölcsi törvény. Lelket kölcsönöz a mindenségnek, szárnyat az élménynek,<br />

szállni tanítja a képzeletet, bájt ad a szomorúnak, derût és életet mindennek.<br />

Lényege a rendnek, és útja minden jóhoz, igazságoshoz és széphez vezet,<br />

amelynek csak láthatatlan, de kápráztató, szenvedélyes és örökkévaló alakja."<br />

- Platón -<br />

A KI-ÜTÕK együttes tagjai: Horváth Ferenc, Lázár Péter,<br />

Horváth István és Nagy Roland<br />

294<br />

295


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

1949 és még 60 év<br />

1949 júniusában váltunk el a kisújszállási gimnázium akkor végzett VIII. A<br />

és VIII. B osztálya, összesen 45-en az alma materbõl. Nem volt könnyû a<br />

kezdet, felvételire készülés, munkahelykeresés, de a fiatalság miden akadályt<br />

legyõz: a többség megtalálta megfelelõ helyét, hivatását. Az elsõ (tízéves)<br />

találkozóra kicsit szétszóródott a társaság. Néhányan külföldre kerültek, ki az<br />

Egyesült Államokba, ki Izraelbe. Bárhol éltek is, munkában, tanulásban<br />

valamennyien képességeik legjavát adták.<br />

Az elsõ találkozó után ötévenként jöttünk össze az internátus öreg vadgesztenye<br />

fája alatt, sõt egy póttalálkozónk is volt. Tanáraink fiatal vagy fiatalos<br />

alakja mellett megjelentek házastársaink, majd a gyerekek, aztán az elsõ<br />

unokák.<br />

Az összetartozás érzése különösen felerõsödött az 50 éves találkozón. Köszönet<br />

érte Gönczy Sanyi osztálytársuknak, aki fáradságot nem kímélve megindította<br />

az osztálylevelezést, amiben szinte valamennyien részt vettünk. Ezeket<br />

a leveleket könyv formában két kötetben jelentettük meg. A két kötet<br />

nemcsak egyéni életünket eleveníti fel, hanem 60 év kortörténete is, segítséget<br />

ad a múlt egy darabjának megismeréséhez, korrajz az eltelt 60 évrõl. A<br />

Leveleinket és az Osztálypostát a gimnázium könyvtárában és a városi könyv-<br />

Iskoláink régen és ma<br />

tárban is hozzáférhetõvé tettük. Köszönet az összeállításért, kiadásért, anyagi<br />

áldozatért. Különösen sokat tettek a kiadványért az osztálytársak közül Gönczy<br />

Sándor, Kiss J., Bozóki Gy., Barcsay L. Ugyanitt fényképes és írásos albumaink<br />

is megtalálhatók, amiket az 50, 55 és 60 éves találkozóra állított össze Lévai<br />

Pál, dr. Barcsay László, Gönczy Sándor. Ezekkel próbálunk emléket hagyni<br />

magunk után az elkövetkezõ nemzedéknek.<br />

Még néhány szó a 60. találkozóról. Itt már valamennyien éreztük, hogy ez<br />

lesz az öreg fák alatt az utolsó, és búcsúzásra készültünk. A 45 fõbõl 25 fõ van<br />

életben. Elmentek sorban tanáraink is: Kiss Géza történelemtanárunk, végül<br />

Törzsök Béla énektanárunk, 20 osztálytársunk és tanáraink. Õk már más<br />

régióból figyelték emlékezésünket. 18-an voltunk, akik emlékeztünk fiatalságunkra,<br />

és azokra, akik örökre megmaradtak szívünkben, akik részesei voltak<br />

életünknek, s akiket nem felejtünk, amíg élünk.<br />

Végezetül köszönet még egyszer volt osztályfõnökünknek, dr. Borók Imrének,<br />

aki a sokféle családból jött gyerekeket fiatalos lendülettel összekovácsolta<br />

közösséggé, és az 50 éves találkozóig - míg élt - figyelemmel kísérte<br />

sorsunkat.<br />

Köszönet az iskolának, tanárainknak azokért az erkölcsi alapokért,<br />

amelyeket adtak nekünk. Szeretet, egymás megbecsülése, tisztességes<br />

helytállás az élet minden területén. Többen iskolánk hírnevét külföldön is<br />

öregbítették. Köszönet minden szépért, jóért, amit értünk tettek a minket<br />

útra bocsátó szüleink és tanáraink.<br />

† Deme Lászlóné Nagy Teréz<br />

Tornász gimnazisták hajdan, háttérben a gimnázium egykori tornaterme<br />

A gimnázium kollégiuma 1938-ban<br />

296<br />

297


Iskoláink régen és ma<br />

299<br />

Kalendárium <strong>2010</strong><br />

298<br />

298<br />

298<br />

298<br />

298<br />

298<br />

298<br />

298<br />

298<br />

298<br />

298<br />

298<br />

298<br />

298<br />

298<br />

298<br />

298<br />

298<br />

298<br />

298<br />

298<br />

298<br />

298<br />

298<br />

298<br />

298<br />

298<br />

298<br />

298<br />

298<br />

298<br />

298<br />

298<br />

298<br />

298<br />

298<br />

298<br />

298<br />

298<br />

298<br />

298<br />

298<br />

298<br />

298


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Iskoláink régen és ma<br />

50 év után elõször találkoztak<br />

50 év után elõször találkoztak<br />

300<br />

301<br />

50 év után elõször 2009. október 10-én találkoztak a Kossuth Lajos Általános Iskola 1959-ben végzett VIII. b osztályának<br />

diákjai. A képen az egykori VIII. b osztály és tanárai láthatók. A felsõ sorban balról: V. Nagy Bálint tanár, Dávid Ilona, Varga<br />

Mária, Finta Piroska, Zsoldos Emese, Juhász Margit, Kóré Erzsébet, Máthé Ilona, Orosz Edit, Cs. Kovács Magdolna, Borók<br />

Gizella, Darvas Erzsébet, Simon Emília, Tuka Ilona, Szilágyi Katalin, Juhász Tivadar tanár. Középsõ sor balról: Szûrös Lajos<br />

tanár, Kádár Istvánné tanár, Janó Gizella, J. Tóth Anna, M. Tóth Erzsébet, Varga Erzsébet, Nagy Ágnes, Bánki Dezsõné<br />

osztályfõnök, Tatár Mária, Demeter Erzsébet, Földi Róza, Pethe Julianna, Szepesi Edit, Nánási Margit, Kárai Sándor tanár. Alsó<br />

sorban balról: Tóth Gábor tanár, T. Kiss Róza, Horváth Klára, Horváth Julianna, Szûcs Erzsébet, Oros Magdolna, Tóth Erzsébet,<br />

Kovács Katalin, Szász Katalin, Kóré Jolán, Kása Róza. Az elsõ sorban a tanárok: Linka Tiborné, Lakatos Istvánné, Bodrogi<br />

Ferencné, Bobvos Jánosné, Szabadi Ilona igazgató, Mordán Piroska, Demeter Kálmánné, Rácz Jánosné, Csízi Mária<br />

Az 1959-ben végzett VIII. b osztály találkozóján 2009. október 10-én. Felsõ sor, balról: Pethe Julianna dr. Tóth Albertné, M.<br />

Tóth Erzsébet Nagy Kálmánné, Demeter Erzsébet Imre Jánosné, Tatár Mária Kalmár Antalné. Középsõ sor, balról: T. Kiss Róza<br />

Tóth Imréné, Darvas Erzsébet Kádár Ferencné, Nánási Margit Darabos Jánosné, Zsoldos Emese Tóth Lajosné, Szepesi Edit<br />

Diószegi Jánosné, Pap Terézia dr. Jeneiné. Alsó sor, balról: Máthé Ilona Németh Balázsné, Finta Piroska Rácz Miklósné, Szûcs<br />

Erzsébet Daróczy Mátyásné, Földi Róza Sas Ferencné, Szász Katalin Pálfi Józsefné, Kóré Jolán Tóth Jánosné, Szilágyi Katalin,<br />

Berkesi Lászlóné. Az elsõ sorban balról: Oros Magdolna Károlyi Jánosné, Dávid Ilona Kenéz Istvánné, Csízi Mária Csiszár<br />

Sándorné tanár, Lakatos Istvánné tanár, Kovács Katalin Kraftsik Béláné, Dr. Nagy Ágnes


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

50 éve érettségiztek<br />

Iskoláink régen és ma<br />

40 éves találkozó<br />

Az 1959-ben érettségizett humán tagozatú gimnáziumi osztály. Legelöl: D. Szabó Ilona. Balról jobbra, elsõ sor: (†)Vígh Sára Ilona, Dobrai<br />

Ilona, Bánhalmi Katalin, dr. Kiss Kálmán (egyedül még élõ tanárunk), Serege Mária, Szentpéteri Ilona, Zoltai Ibolya. Második sor: Biri Ilona,<br />

Vígh Róza, Zsíros Irén, Tóth Ilona, Pál Róza, Záhony Ilona. Harmadik sor: Gorzás Lajos, Oláh István, Sávai János, Szilágyi Lajos, Vántus<br />

Endre, dr. Tóth Albert. Negyedik sor: Kecze László, Mile Ferenc, Millinghoffer József, Németh Kálmán. Az egykori diákoknak Szabó Tamás, a<br />

gimnázium jelenlegi igazgatója Arany oklevelet nyújtott át, Kecze István polgármester pedig a városi önkormányzat ajándékaként Györffy István<br />

újra megjelentetett könyvével, a <strong>Nagykun</strong>sági krónikával lepte meg az ötven éve érettségizetteket.<br />

2008 karácsonya elõtt pár nappal benépesült a régi iskolánk volt tanterme,<br />

a 8. c. Két osztálytársammal egyeztetve 40 éves osztálytalálkozót szerveztünk.<br />

Hívó szavunkra az ország minden részérõl elindultak, és várakozással telve<br />

érkeztek. Vajon megismernek-e, vagy én megismerek-e mindenkit? Kerestük<br />

az ismerõs arcvonásokat és hanghordozást, amirõl talán ráismerünk<br />

egymásra. Nem múlt el a 40 év nyomtalanul, boldog családosok, nagymamák,<br />

nagypapák érkeztek közénk.<br />

Az osztályfõnöki órát Monoki Pálné Rózsika tanárnõ tartotta. Örömmel<br />

láttuk a fitt, fiatalos lendületét és szellemi frissességét, amit - reméljük - még<br />

nagyon sokáig megõriz. A bemutatkozások során kiderült, ki mit tanult, ki<br />

hol dolgozik, kinek mekkora a családja. Van, aki a hivatásának élt, magánélete<br />

háttérbe szorult.<br />

Késõbb a Kisúj étteremben rendezett vacsora után elõkerültek a családi<br />

fényképek gyermekeinkrõl, unokáinkról. Büszkeséggel könyveltük el, hogy a<br />

tanárainktól olyan indíttatást kaptunk, hogy mindenki megállta a helyét a<br />

világban. Ezzel fejet hajtunk emlékük elõtt.<br />

Szomorúan vettük tudomásul, hogy hatan már közülünk nem jöhettek el,<br />

meghaltak. Páran csak üzenetet küldtek: mindenkire szeretettel gondolnak,<br />

de nem tudtak eljönni. Újabb találkozó reményével záródott a hosszú-hosszú<br />

beszélgetések sora.<br />

Bacsó Endréné Ari Róza<br />

302<br />

303


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

304<br />

Az elsõ sorban balról jobbra a tanárok: Márta Kálmán, Darvas József, Balogh Mária, Nyíkos Ilona, Rázsó Elek ig.h., Kisbakonyi Ágnes<br />

osztályfõnök, Domján László ig., H. Tóth István, Ruzsinszki Jánosné, Béres Emilia, Vince Sándorné, Tóth József. A második sorban: F.<br />

Kovács Ibolya, Szegi Ilona, Ujhelyi Margit, Lovas Katalin, Nagy Margit, D. Nagy Erzsébet, Rácz Eszter, Katona Ágnes, Szabó Ildikó, D.<br />

Szabó Éva, Ari Róza, Horváth Jutka, G. Kovács Irén, Csípõ Ilona, Tónai Ilona, Károlyi Katalin, Molnár Klára, Lantai Éva. A<br />

harmadik sorban: Berkes Gyula, Z. Tóth István, H. Kiss László, Boros István, Csák István, Süveges István, Barta László, Szabó Károly,<br />

Boros József, Tóth Lajos, Nánási Endre, Szikszai László, Mércse Zoltán, Bolgovics Ferencz, Molnár István, Kiss László, Simon Lajos, Göõz<br />

Tibor, Cs. Nagy Endre, Csízi Albert, K. Szabó János, Nagy Károly gondnok.<br />

Iskoláink régen és ma<br />

305<br />

A 40 éves találkozón készült képen, az ülõ sorban balról jobbra: Bacsó Endréné Ari Róza, Fodor Zsigmondné G. Kovács Irén, Sajtos<br />

Ferencné Katona Ágnes, Szegi Ilona, Tónai Ilona, Monoki Pálné tanárnõ, Kása Tiborné Molnár Klára, Szalóczi Sándorné D. Szabó Éva,<br />

Püspöki Jenõné Rácz Eszter, Nagykéri Endréné Nagy Margit, Szabó Károly, Göõz Tibor, Molnár István, Kiss László, Csák István, K. Szabó<br />

János, Simon Lajos, H Kiss László.


Békési Fanni<br />

Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Egy novemberi vasárnapon<br />

Egy zajos, zakatoló vonaton ülök,<br />

Sötét, hideg, szeles éjben zötykölõdök.<br />

Esõcsepp kopogtat a piszkos ablakon,<br />

Búcsút int nekem az én kedves otthonom.<br />

Csak a távolodó fények tüze lángol,<br />

Mint ezernyi apró csillag, fényük sárgul.<br />

Dermedt, néma csendben állnak, mint a gyertyák<br />

Szép sorban odakint az utcai lámpák.<br />

Kopár, koromfekete száguldó semmi<br />

Vesz körül engem, mert nem haza kell menni!<br />

Sáros az út, nedves a levél rajta,<br />

A bõrönd kereke azt mind felkapja.<br />

Egy zajos, zakatoló vonaton ülök,<br />

Sötét, hideg szeles éjben zötykölõdök.<br />

S könnycseppen át látja otthonom a szívem,<br />

Az otthonom, mely mindig hazavár híven.<br />

Szenti Ernõ<br />

Helyi mûvészeink<br />

Késõ esti csönd<br />

Ütéstõl megrepedt hang,<br />

bibircsókos késõ esti csönd.<br />

Semmi, csak a pótösztön<br />

szokásos valóságrögtönzése.<br />

Ne add fel, kutasd tovább<br />

a semmiben fellelhetõ szeretnivalót!<br />

Éjjel-nappal a maga javát<br />

gyarapította a téged meglelõ.<br />

Az igazból éppen úgy, mint<br />

a hamisból, a szavak húznak hasznot.<br />

Vajon mire gondolsz majd, oda se nézve:<br />

amikor elvágod sorsom köldökzsinórját?<br />

Komplett élet<br />

Dobverõi nincsenek kezedben,<br />

Hallgasd, hát figyelmesebben!<br />

Tam-tam, tatám-tatám.<br />

Mikor egy gyermek a világba lép<br />

Megdobban az emberi szív.<br />

Tam-tam, tatám-tatám.<br />

Szívdobbanás<br />

Amikor ránk talál a szerelem,<br />

Egyre gyorsabban lesz az ütem.<br />

Tam-tam, tatám-tatám.<br />

Mikor elmegy egy szeretõ lélek,<br />

Megáll dobogása a szívnek.<br />

Tatám-tatám, tám-tám, tám, tá, t…<br />

Amikor elszakad két csüggedt szív,<br />

Úgy nem doboghat már, mint rég.<br />

Tam-tam, tatám-tatám.<br />

Házat sohasem látott vályog.<br />

Várfalat hírbol sem ismerõ kõ.<br />

Fényfészekben árnyékfióka,<br />

hulladékot ringató vízhullám.<br />

Öngyulladástól eltiltott anyag,<br />

fajsúlyától megfosztott szellem.<br />

Mélyen behatoltak a nemlétbe<br />

a kor-ömlengés rögmódosulásai.<br />

Fillérekért komplett élet,<br />

kézzel kitapogatott holdhormon.<br />

Ördögmaszk alatt mókás arc:<br />

a jót szûken, a rosszat bõven méri.<br />

306<br />

307


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Bészabó András<br />

Helyi mûvészeink<br />

Bészabó András kisújszállási mûvész-tanár<br />

2009-ben ünnepelte 60. születésnapját,<br />

ebbõl az alkalomból Hatvan kép címmel<br />

kiállításon mutatta be alkotásainak egy részét.<br />

Városunk önkormányzata több évtizedes<br />

pedagógiai és mûvészi munkájának<br />

elismeréseként Arany János Pedagógiai,<br />

Mûvészeti és Kulturális Díjban részesítette.<br />

Bészabó András alkotás közben<br />

Apokalipszis<br />

Notre Dame-i hangulat<br />

A hatvan kép c. kiállítást dr. Feledy Balázs mûvészeti író nyitotta meg<br />

Esztergomi angyal<br />

308<br />

309


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Figura Henrik fotóiból<br />

Helyi mûvészeink<br />

Gémeskút<br />

Kutya<br />

Szekér<br />

Visszapillantás<br />

310<br />

311


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Józsa Péter fotóiból<br />

Helyi mûvészeink<br />

Alkony (1)<br />

Folyó víz<br />

Fatörzs<br />

Alkony (2)<br />

312<br />

313


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Losonczi József alkotásiból<br />

Helyi mûvészeink<br />

1973-ban születtem Törökszentmiklóson.<br />

Jelenleg Kisújszálláson élek és<br />

itt is alkotok a Papi Lajos Alkotóházban.<br />

A mûvészethez való vonzódásom<br />

már diákkoromban megmutatkozott,<br />

rendszeresen részt vettem mûvészeti<br />

táborokban. Korán érzékeltem, hogy<br />

nem "másképpen" látom a körülöttem<br />

levõ világot, hanem inkább "máshogy"<br />

keresem a hangsúlyokat. Autodidakta<br />

módon gyarapítom tudásomat.<br />

Az elsõ idõkben rajzolással és<br />

grafikai technikákkal foglalkoztam,<br />

majd késõbb ráéreztem az olajfestékben rejlõ lehetõségekre.<br />

1998-tól minden alkalmat és lehetõséget megragadva tudatosan építem<br />

saját képi világomat. Képeim szárazlazúros technikával, ecset használatával<br />

készülnek. A realista ábrázolásból fokozatosan áttértem a nonfiguratív képek<br />

felé. Munkáimban különbözõ stílusjegyek keverednek (konstruktív,<br />

expresszív).<br />

Foglalkoztatnak a természet alkotta formák geometrikus formaelemei, a<br />

színekben és vonalakban rejlõ lehetõségek. Ezek együttalkalmazásával, képeim<br />

egységét igyekszem megteremteni. A kromatikus tisztaságú színeket<br />

kedvelem, ugyanis ezeknek a színeknek a társa nem a harsányság, hanem a<br />

csend.<br />

Belsõ világomban fellelhetõ gondolataimat képeimen keresztül próbálom<br />

kifejezésre juttatni, az alkotásaim középpontjában az érzelem áll.<br />

1999 óta a "fényképezés öröme" is hatalmába kerített és rendszeresen részt<br />

veszek pályázatokon, kiállításokon.<br />

Tavasz<br />

Fogságban<br />

314<br />

315


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Helyi mûvészeink<br />

Harcos Katalin<br />

Letisztult világ<br />

- Losonczi József kiállítására -<br />

Ím, felnyílik a szemed, és érzed ezt,<br />

amikor látni tanul benned a lélek,<br />

mozduló kezed festésbe kezd,<br />

születnek szédítõ, szokatlan képek,<br />

s jó útján jársz az alkotó szeszélynek.<br />

Õrszem áll meredten, õrizve sorsodat,<br />

s lám, megérint a kéklõ harmónia,<br />

fénytörés bûvöl, vagy játszi kapcsolat,<br />

és áramlást kell síkban megfognia<br />

ecsetednek, fel-le táncolva ma.<br />

Erdei fények<br />

Színek üzekednek vad orgiában,<br />

letisztult formák örvénye kavarog.<br />

Bennünk üzennek, nekünk ordibálnak<br />

Szín-ördögök, s képzelt angyalok.<br />

Nézz! Létezem. Láss, érted vagyok!<br />

S amint a bûvös forgatag megéled,<br />

képeiden az Univerzum tárul elénk;<br />

mestere vagy a rejtõzõ szenvedélynek,<br />

s megmutatod mi bennünk a szép,<br />

Alkoss soká, ecseted maradjon miénk.<br />

Fénytörés<br />

316<br />

317


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Kácsor Károly<br />

Helyi mûvészeink<br />

1957-ben születtem Kisújszálláson,<br />

a középiskolát itt jártam, és jelenleg<br />

is itt lakom. Agármérnök vagyok, a<br />

mezõgazdaságban dolgozom. A<br />

természetet nagyon szeretem, és<br />

munkámból kifolyólag szerencsére<br />

sokat tartózkodom a szabadban, a<br />

fényképezõgép az autóm tartozéka.<br />

A fotózás mindig is vonzott, és<br />

nagyon régóta mondhatom a hobbimnak.<br />

A természetfotózás a kedvencem.<br />

A természet õszinte és min-<br />

- én -<br />

dig más, a nyitott szemmel járó ember számára csodálatos. Szeretem a<br />

makrózást, de szívesen fotózok madarakat és tájakat is.<br />

A másik nagy szerelmem a motorozás, amelyre sajnos elég kevés idõm jut.<br />

Sikoly<br />

Sárgaság<br />

Rugóláb<br />

Kukucs<br />

318<br />

319


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Máté Albert<br />

Helyi mûvészeink<br />

Magamról: Kisújszálláson születtem,<br />

iskoláimat az Arany<br />

János Általános Iskolában és<br />

a szolnoki Varga Katalin Gimnáziumban<br />

végeztem. Jelenleg<br />

a BME építészmérnöki<br />

karán másodéves hallgató vagyok.<br />

Hobbiszinten fotózok,<br />

többnyire digitális géppel,<br />

ritkán fekete-fehér filmre.<br />

Képeim és egyetemi munkáim<br />

a www.albrt.extra.hu címen<br />

is megtekinthetõk.<br />

Víz!<br />

Harc<br />

Vízcseppek<br />

Erõ<br />

320<br />

321


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Péter József fotóiból<br />

Gyermekkoromban kerültem kapcsolatba a<br />

fényképezéssel. Az elsõ gépet a bátyámtól<br />

kaptam, az 1960-as évek végén. A fotós<br />

ismereteket testvéri segítséggel, illetve<br />

magánúton sajátítottam el. Fényképezésem<br />

elsõsorban családra, emberek, embercsoportok,<br />

események bemutatására, vasúti képekre,<br />

természetre, állatok fényképezésére irányul.<br />

Fõbb állomásai a fényképezésnek: 1972, 1996,<br />

2003, ezek új gép beszerzését jelentik. Ez<br />

mindig változást jelentett a korábbiakhoz<br />

képest (a gép megismerése, annak lehetõségei,<br />

fényképek elõhívása, tárolása hogy történjen,<br />

nagyítás, képkivágás technikája stb.).<br />

Nagyításban, képkidolgozásban 2003-tól digitális technika segít. A<br />

képeimet nem manipulálom, a képkészítésbe utólag ritkán avatkozok bele<br />

(legfeljebb képkivágás). Legfontosabb számomra a pillanat megragadása és a<br />

valóság bemutatása.<br />

Helyi mûvészeink<br />

Tél a ligetben<br />

A Vasutas Klub télen<br />

Tél<br />

322<br />

323


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Helyi mûvészeink<br />

Papi Lajos fotóiból<br />

A Balatonon<br />

Barátságban a fiammal<br />

Úton<br />

Párban<br />

324<br />

325


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Papi Lajos fotóiból<br />

Helyi mûvészeink<br />

Tóth Tünde festményeibõl<br />

326<br />

327


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Tóth Tünde festményeibõl<br />

Köröttünk a természet<br />

Csapadékanomáliák Kisújszálláson<br />

Sok gondunk, bajunk mellett két globális veszedelem is fenyegeti társadalmunkat<br />

és az egész emberiséget. Az egyik a Föld túlnépesedése és részben<br />

ebbõl eredõen a globális klímaváltozás.<br />

A Föld éghajlatváltozásának jelei: az áradások, a szélsõségesen magas hõmérsékletek,<br />

az aszályok növekvõ gyakorisága, és az ebbõl következõ erdõtüzek, járványok,<br />

a tengerek vízszintjének emelkedése, ökoszisztémák összeomlása stb.,<br />

lassan minden kétkedõt, még az Egyesült Államok elnökét is meggyõzik arról,<br />

hogy óriási a baj. Gyorsan tenni kell valamit a klímavédelem érdekében - ha<br />

még nem késõ.<br />

A fosszilis energiahordozók (szén, olaj) elégetése, az erdõterületek radikális<br />

csökkenése révén egyre több üvegházhatású gáz (széndioxid, dinitrogénoxid,<br />

metán) került a levegõbe, s ebbõl eredõen az utóbbi 100 évben 1 C 0 -kal<br />

emelkedett a Föld átlaghõmérséklete. Ha a megszokott módon és ütemben<br />

szennyezzük tovább Földünk légkörét - s nem hozunk az egész Földre kiterjedõ<br />

radikális klímavédelmi intézkedéseket - 2100-ra a földi átlaghõmérséklet<br />

hozzávetõleg 2 0 C-kal emelkedik. Ennek eredõjeként az átlagos tengerszint<br />

50 centimétert emelkedik, a gleccserek 50%-a elolvad, gyakoribbak lesznek a<br />

heves csapadékok, emellett sûrûbben lesznek aszályok, a növény és állatvilágot<br />

helyrehozhatatlan károk érik. Ezen a 2 0 C-os átlaghõmérséklet növekedésen<br />

múlik az emberiség jövõje, s ez egyben a földmûves kultúra végét is<br />

jelentheti.<br />

Hogy az elõbb vázolt prognózis nem tartozik az ijesztgetés kategóriájába,<br />

mutatják az elmúlt évek, évtizedek meteorológiai adatai. Magyarországon<br />

ezek a klimatikus hatások fokozottan jelentkeztek.<br />

Nõtt az árvizek és aszályok gyakorisága. Gyakran egy<br />

éven belül jelentkeztek, mint pl. a 2001-es esztendõben.<br />

Jó példa a szélsõséges idõjárásra az 1999-es és<br />

2000-es esztendõ.<br />

1999-ben Kisújszálláson 750,5 mm csapadék esett<br />

"Magyarországon …<br />

a klimatikus hatások<br />

fokozottan jelentkeztek.<br />

Nõtt az árvizek és<br />

aszályok gyakorisága."<br />

(ezt megelõzõen 1998-ban 703 mm), ebben az évben vonult le a Tiszán minden<br />

idõk legnagyobb árhulláma. A Tisza felsõ folyásán árvizek voltak.<br />

2000-ben aszályos év volt. Augusztusban 41,7 o C-kal megdõlt a melegrekord.<br />

Kisújszálláson 337 mm csapadékot mértek. Voltak hónapok, amikor<br />

nem volt csapadék a <strong>Nagykun</strong>ságban, augusztusban és októberben. A "nevelõ<br />

hónapokban", amikor a legtöbb nedvesség kell a növényeknek, alig esett esõ.<br />

Májusban 14,3 mm, júniusban 9,3 mm esõ esett.<br />

328<br />

329


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Köröttünk a természet<br />

1. ábra<br />

Az 1. ábrán egy vonalas grafikonon szeretném bemutatni Kisújszállás igariói<br />

mérõállomáson mért csapadékadatok változását az elmúlt 20 évben, 1987 és<br />

2007 között. Az elmúlt 36 év átlagértéke ezen a mérõhelyen 474, 3 mm volt.<br />

Az ábra mutatja, mekkora szóródás tapasztalható, s egyre hektikusabbak a változások.<br />

2004-ben 724,8, 2005-ben 787,8 mm csapadékot mértek Kisújszállás<br />

déli határában, 1992-ben 353,8 mm-t, 2003-ban 297,7 mm-t jegyeztek fel.<br />

A szélsõségek érzékeltetésére mutatjuk be Dobai Tibor házi meteorológusunk<br />

adatait: 2. ábra.<br />

Õ 1979 óta hûségesen írja az idõjárási adatokat. Jelen táblázat az 1998 és<br />

2008 évek csapadék adatait tartalmazza, megjelölve a kiugróan magas esõnapokat.<br />

Látható, hogy az 1999-es év belvizet okozó hatását az 1998-as magas<br />

csapadék összege is befolyásolta.<br />

A 2005-ös év nálunk, Kisújszálláson újabb katasztrófát okozott: augusztus 4-én<br />

126, augusztus 16-án 82 mm csapadékot kaptunk. Ilyen tömegû víz nem hullt<br />

városunkra emberemlékezet óta. Fokozta a belvíz kártételét, hogy a megelõzõ<br />

2004-es évben is 700 mm feletti csapadék volt.<br />

A 3. ábra mutatja, hogy az éves csapadék eloszlása mennyire változó. Ezek<br />

a szélsõséges értékek évrõl-évre gyakoribbak és a különbségek is nõnek. 2005-<br />

ben pl. augusztusban 253 mm csapadék esett, októberben már csak 7,6 mm.<br />

A klímakutatók azt mondják, hogy a "hidrológiai ciklus intenzívebbé vált",<br />

és ez csak fokozódik. Közismert, hogy a nagyintenzitású és nagy tömegû<br />

2. ábra<br />

csapadék kevésbé hasznosul, mint a csendes esõ. A hirtelen lezúduló víz<br />

elfolyik, sõt a belvízveszély miatt gyorsan el is vezetjük. A nyári csapadék<br />

mennyisége hosszú évek alatt várhatóan lehull, de a tavaszi, õszi esõzések<br />

tendenciózusan csökkennek. Nõ a gabonatermelés kockázata. Várhatóan a<br />

<strong>Nagykun</strong>ságban biztonsággal csak öntözött körülmények között lehet<br />

gazdálkodni. Legbiztonságosabb a rizstermesztés. Kisújszálláson külön gond,<br />

hogy a mély fekvésû területekrõl az elhanyagolt árkok, csatornák miatt a<br />

"felesleges" csapadék nem tud elfolyni. A korábbi években a kártételt az is fokozta,<br />

hogy 2008 elõtt a város szennyvízelvezetõ rendszere nem volt kiépítve,<br />

így a nagytömegû szennyvízzel telített talaj a lehulló intenzív csapadékot nem<br />

tudta befogadni.<br />

A kritikus években a kormány a belvíz okozta károkat igyekezett enyhíteni.<br />

Az önkormányzat által felmért károknak hozzávetõleg 80-90%-át kompenzálta<br />

az állam.<br />

1999-ben 163 lakás károsodott, a kár enyhítésére 14.517 ezer Ft-ot fizettünk<br />

ki, 10 önkormányzati ingatlan kárenyhítésére 31.500 ezer Ft-ot kaptunk.<br />

A belvízvédekezés költségeihez a kormány 1.594 ezer Ft-tal járult hozzá. 2000-<br />

ben a további károk enyhítésére 176 lakóépület helyreállításához 38.186 ezer<br />

Ft-ot, 18 önkormányzati épület javításához 57.666 ezer Ft-ot kaptunk. A belvízvédekezés<br />

eszközeinek támogatására 1.890 ezer Ft-ot utaltak át Kisújszállás<br />

330<br />

331


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Köröttünk a természet<br />

tot adott be a város északnyugati öblözetének belvíz-mentesítésére is, ennek<br />

összköltsége 424.864 ezer Ft, ebbõl 300 milliós támogatásra számíthat az<br />

önkormányzat, ez 71%-os támogatási arányt jelent.<br />

Fel kell készíteni a lakosságot is, a katasztrófahelyzetek megfelelõ kezelésére.<br />

Jó hír és az árvízkárok mérséklése szempontjából komoly elõrehaladás,<br />

hogy 2009. szeptember 24-én két Tisza menti víztározó alapkövét tették le. A<br />

100 millió köbméter víz tárolására alkalmas <strong>Nagykun</strong>sági tározó, és a 250<br />

millió köbméter víz befogadására alkalmas Hanyi-Tiszasülyi tározó javítja a<br />

térség klimatikus viszonyait és egy rendkívüli árhullám esetén 50-70 cm-rel<br />

csökkentheti a Tisza vízszintjét. A két beruházás 32,2 milliárd Ft-ba kerül.<br />

Dr. Ducza Lajos<br />

3. ábra<br />

önkormányzatának. Bár 2000-ben csak 337 mm csapadék esett és szárazság<br />

volt, sok ház a talaj zsugorodása, kiszáradása miatt vált életveszélyessé. Így<br />

2000-ben kétszer akkora kár keletkezett, mint 1999-ben.<br />

2005-ben újabb felhõszakadás jellegû csapadék sújtotta a várost. 185 ingatlanban<br />

keletkezett kár, a károk enyhítésére 203.968 ezer Ft támogatást kaptak<br />

a lakosok, 12 ingatlan olyan súlyosan károsodott, hogy lakóinak új lakást<br />

kellett vásárolni. Az önkormányzati ingatlanokban 60.145 ezer Ft kár esett.<br />

2006-ban folytatódott a belvízkárok enyhítése. Újabb 117 épületet renováltak,<br />

17 új épületet kellett a károsult lakóknak vásárolni, ez 147.891 ezer Ft-ba<br />

került.<br />

A belvíz elleni védekezés költségeihez 3.500 ezer Ft-ot kapott az önkormányzat,<br />

megelõzési, helyreállítási feladatokra: 61.493 ezer Ft-ot. A két csapadékos<br />

ciklusban jelentkezõ károk nagysága mutatja, hogy a jövõben komolyan<br />

fel kell készülni a várható elemi csapások enyhítésére. Karban kell tartani<br />

a csapadékvíz-elvezetõ rendszereket, záportározókat kell kialakítani a<br />

rövid idõ alatt lezúduló csapadék befogadására. E szándékkal Kisújszállás<br />

város pályázatot nyújtott be a város délkeleti és délnyugati belvízöblözeteinek<br />

rekonstrukciójára. Az önkormányzat sikeresen pályázott a város belvíz sújtotta<br />

területeinek mentesítésére. A bekerülés összköltsége 543.855 ezer Ft,<br />

ebbõl a támogatás összege 465.342 ezer Ft, (85,56%). A munkálatok még<br />

2009-ben elkezdõdhetnek. Ugyanebben az évben az önkormányzat pályáza-<br />

Gyöngysor - Kácsor Károly fotója<br />

332<br />

333


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Kutyavilág<br />

"Te egyszer s mindenkorra felelõs lettél azért, amit megszelídítettél." Már szállóigévé<br />

váltak Antoine de Saint Exupery leghíresebb mûvének, A kis hercegnek<br />

sorai. Sokan mégsem tartják be az örök érvényû mondatot: évente több száz<br />

kutya kerül az utcákra Magyarországon. Sokukat az autó üti el, vagy befogják<br />

õket, és a sintértelepeken éri utol õket a halál.<br />

Az ebtartók Kisújszálláson sem felelõsségteljesebbek, mint máshol: egy év<br />

alatt 50-60 kutya vált feleslegessé. Õket a gyepmester fogja be, s néhány lelkes<br />

állatbarát gondozza õket. Saját erõbõl és felajánlásokból etetik, gondozzák a<br />

kutyákat, és megpróbálnak új otthont találni nekik.<br />

A legtöbb kutyát õrzési, védelmi céllal keresik. Ez volt a célja azoknak az<br />

õseinknek is, akik elsõként megszelídítették, és maguk mellé fogadták a<br />

farkasokat. A legõsibb kutyacsontokat Északkelet-Irakban találták - mintegy<br />

14 ezer évesek. (A régészeti leletek alapján a többi háziállatot csak 3200 évvel<br />

késõbb vették maguk mellé az emberek.) A kutyákat védelmi céllal tartották,<br />

illetve hamar társsá is vált. Ez a mai napig megmaradt. Kisújszálláson is sokan<br />

vannak, akik kedvenc négylábújukat nemcsak egynek tartják a sok állat közül.<br />

Pálfi László és magyar vizslái<br />

"A macska könnyen vált gazdát; semmi nem érhet<br />

fel a kutya hûségével, pláne nem kettõével!" -<br />

mondja László, két drótszõrû magyar vizsla<br />

büszke tulajdonosa. A vizslákat kölyökkoruk óta õ<br />

neveli, s bár úgy gondolja, egy menhelyi keverék<br />

is lehet olyan okos és jól betanított, mint bármely<br />

másik, kutyái fajtája iránt teljesen elkötelezett.<br />

Tervei szerint, ha lehetõsége lesz, még vérvonalukat<br />

is tovább szeretné vinni.<br />

A magyar vizslát az egyik legintelligensebb fajták<br />

közé sorolja. A betanításuk - elmondása szerint - könnyen ment, de nem<br />

tagadja, hogy ez napi szintû elfoglaltsággal jár. Szívesen tölti kutyáival<br />

szabadidejét, s a rengeteg beléjük fektetett energia híven tükrözõdik kutyái<br />

engedelmességében, tudásában. Fanni és Amy kiválóan apportírozzák a<br />

vadat, hallgatnak a "jobbra", "balra" vezényszóra, s ha gazdájuk úgy kívánja,<br />

akár fél napig is képesek egy helyben ülni - ami elnézve a folyton száguldozó,<br />

birkózó, ugráló vadászkutyákat, nem kis teljesítmény.<br />

Marjai Gréta és kutyája<br />

Köröttünk a természet<br />

A 11 éves kislányt épp kutyájával játszva találtam<br />

udvarukon. Két kutyájuk van: egy nagy<br />

termetû, de jámbor bordeauxi-dog és egy kis vadászkutya.<br />

Labdáztak. Hideg idõ volt, ködös, de<br />

ez rájuk csöppet sem volt hatással. Az iskola után<br />

jól esett a mozgás a kislánynak és a kutya is várta<br />

már haza kisgazdáját. A nagyobbik kutya hamar<br />

kifáradt, a kicsi viszont igazi vadászvirtussal<br />

folytatta a labdaüldözést. Gazdája szerint<br />

könnyen tanul, intelligens fajta, bár néha túl<br />

pörgõs. A kertben pár fának a száráról hiányzik a<br />

kéreg, s a virágok is túl vannak néhány "támadáson". Gréti szerint nagyon<br />

fontos, hogy jó legyen a választás a kutya fajtáját illetõen. Aki nem szeret vagy<br />

nincs ideje sokat mozogni, az nyugodt fajtát keressen, de aki szabadidejét<br />

szívesen tölti a szabadban, bevállalhat energikusabb típust is. Amíg kölyök,<br />

minden kutya aktívabb, nagyobb a mozgásigénye, így a kis beagle is sok<br />

türelmet és odafigyelést igényel. De a kislány szerint megéri a fáradságot,<br />

mert csak így válhat a kölyökkutyából felnõtt korára megbízható, hûséges<br />

társ.<br />

Horváth Zoltán - a kutya a hivatása<br />

Horváth Zoltán a "Gold Junior" beagle mestertenyészet<br />

tulajdonosa. A mestertenyésztõi címet<br />

2006-ban kapta meg. Elsõ beagle kutyája 1999<br />

nyarán került hozzá, azelõtt dobermanokkal<br />

foglalkozott. Elõször csak kiállításra vitte kutyáit,<br />

de mivel a kutyák szép eredményeket értek el a<br />

versenyeken, családjával a tenyésztésbe is belefogott.<br />

A kutyafajta családi kedvencként is kiállta a<br />

próbát: Zoltán gyermekei játékos, ragaszkodó pajtásra<br />

találtak bennük. A gyerekeknek természetes,<br />

hogy az állatok mindennapi életük részesei.<br />

Édesapjuk állatszeretetébõl adódóan ugyanis más állatok is, teknõsök,<br />

papagájok veszik körül õket. A tenyésztõ elmondása szerint nagyon fontos a<br />

család támogatása, hiszen a kölykök megfelelõ gondozása sok idõt igényel, a<br />

334<br />

335


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

pár hetes kiskutyáknak rengeteg törõdésre van szükségük. A gyerekektõl<br />

sokat tanulnak a kölykök a rengeteg játék során, ez segít, hogy jól szocializált<br />

kutyák kerüljenek ki a családokhoz. Amikor viszont eladósorba kerülnek a kis<br />

kedvencek, komoly feladat vár a tenyésztõre és családjára. Egyre nehezebb<br />

ugyanis biztos otthont, gondoskodó gazdit találni számukra.<br />

Egy kóbor kutya szerencséje<br />

A doktor úr azon kevés állattartók<br />

egyike, aki teljes felelõsséggel<br />

gondozza kedvencét. A<br />

rövid kora reggeli séta során<br />

kiderül, hogy a gazdája mellett<br />

futkározó, szimatoló fekete<br />

szõrgombóc 2002-ben került<br />

hozzá. Egy késõi, esõs délutánon<br />

vette észre, ahogy a több<br />

hónapi kóborlástól kimerült<br />

kutya az esõben fekszik a földön;<br />

ekkor hívta be magához.<br />

A doktor úrnak ekkor ugyan<br />

már volt otthon egy idõsebb -<br />

szintén befogadott - keveréke,<br />

de a két kutya jól kijött egymással,<br />

s az idõstõl sok túlélési technikát tanult meg az újonnan befogadott<br />

kóborló. Ugyan a beszélgetés ideje alatt kitûnik, hogy a kutya még most sem<br />

sok parancsszót ért, de az évek során sokat szocializálódott az emberek<br />

között.<br />

Az évek óta szokásos útvonalon megtett, napi háromszori séta nem eseménytelen.<br />

Maci és gazdája mindig próbál segíteni a hasonló sorsú kóbor<br />

állatokon. Ha kivert, éhezõ kutyára találnak, értesítik az állatorvost, a hatóságot.<br />

A doktor úr véleménye szerint elkeserítõ a töméntelen, esztelen kutyatenyésztés,<br />

s az ebbõl eredõ túlkínálat. Emiatt rengeteg, megunt házi kedvenc<br />

kerül az utcákra évrõl évre, majd a végállomásra - ahogy õ nevezi a<br />

telepet. Oda kijárva, sokszor idõt és energiát nem sajnálva, élelemmel, ruhaanyagokkal<br />

próbálja jobbá tenni a telepen gazdira váró kutyák életét.<br />

Maci szerencsés kutyának érezheti magát. Kevés kóbor kutyának van akkora<br />

szerencséje, hogy hozzá hasonlóan, meleg, szeretõ otthonra találjon.<br />

Pozsonyi Gabriella - Tán Eszter<br />

Köröttünk a természet<br />

A krokodil Debrecenbe<br />

látogatott…<br />

A kisújszállási Móricz Zsigmond Gimnázium Jermy Gusztáv természetrajzi szertárgyûjteménye<br />

már az 1900-as évek elejére eljutott arra a szintre, hogy a Kárpátmedence<br />

tíz legjelentõsebb iskolai gyûjteménye közé sorolta egy korabeli<br />

felmérés.<br />

A szertár alapítója Jermy Gusztáv, a bécsi egyetemen együtt tanult Anton<br />

Kernerrel, azzal az európai hírû botanikussal, akirõl a Kisújszállási <strong>Nagykun</strong><br />

Kalendárium 2008-as szökõévre megjelent számában méltató írás olvasható).<br />

A muzeális értékû természetrajzi szertár alapítása 1856-ra datálható, amikor<br />

is Jermy Gusztáv rövid kitérõ után a kisújszállási gimnáziumba került. A<br />

jelenleg is gyarapodó gyûjtemény országos jelentõsége ma is vitathatatlan. Ezt<br />

számos mértékadó tudós állásfoglalása is bizonyítja. Elég, ha csak a dédunoka,<br />

a 93 éves Jermy Tibor akadémikus véleményére alapozunk, avagy Balogh<br />

János, Jakucs Pál, Juhász-Nagy Pál, Kaszab Zoltán vagy éppen Soó Rezsõ akadémikusok<br />

ezzel kapcsolatos megítélésére gondolunk. A városunkban immár<br />

két évtizede megrendezett májusi Herman Ottó országos biológiai verseny is jó<br />

szolgálatot tesz a Jermy-gyûjtemény szélesebb körû megismeréséhez, hiszen a<br />

verseny egyik gyakorlati feladata éppen a szertár preparátumainak felismerését<br />

kéri számon. Mindezek ellenére a szertárgyûjtemény iskolán kívüli bemutatására<br />

ezidáig nem került sor - mígnem 2009 tavaszán egy jelentõs fordulat<br />

be nem következett.<br />

Nagy megtiszteltetés érte ekkor iskolánkat, s vele együtt városunkat, mivel<br />

a rangos debreceni Déri Múzeumban a Jermy-gyûjtemény bemutatkozhatott. Két elhívatott<br />

természettudományi muzeológus, Lovas Márton és Mezõ Szilveszter ötlete<br />

alapján és rendezésében, egy nagysikerû idõszaki kiállítás keretében mutattuk<br />

be a szertárgyûjtemény darabjait.<br />

A Jegecek, korallok és a természet más csodái címû kiállítás 2009. április 22-én (a<br />

Föld Napján) nyílt meg a Déri Múzeum impozáns kupolatermében. Egy teherautónyi<br />

kiállítási anyag között útra kelt a szertár különös látványosságának<br />

számító nílusi krokodil-preparátum is. A szertárnak ez a nevezetes, emblematikusnak<br />

is tekinthetõ darabja éppen 150 éve került a gyûjteménybe, egy Dévaványán<br />

elpusztult cirkuszi mutatványállat kipreparált példányaként. Másfél<br />

évszázad után a krokodil elhagyta vitrinjét, de szerencsésen vissza is érkezett,<br />

ahogyan a sarokban álló "felemás csontváz", amirõl Móricz Zsigmond is megemlékezett<br />

a Forr a bor címû munkájában.<br />

336<br />

337


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

A kiállítás megnyitója különös alkalmat teremtett a "Móriczos" diákok találkozójára<br />

is. A megjelenteket köszöntötte iskolánk öregdiákja, Halász János<br />

Debrecen város alpolgármestere, országgyûlési képviselõ, jelen volt városunk<br />

küldöttsége, Kecze István polgármester és az önkormányzat több képviselõje.<br />

A megjelentek sorában köszönthettük a Debreceni Egyetem Karcagi Kutatóintézetének<br />

laboratóriumvezetõjét, az egykori Jermy-díjas Antal Károlyt is. A két<br />

hónapig nyitvatartó kiállítást több százan látogatták meg. Szakemberek és<br />

diákok is elismerõen nyilatkoztak a látottakról. A szakmai szempontból kiválóan<br />

összeválogatott, valóban ritkaságnak számító preparátumokat esztétikusan<br />

és látványosan jelenítették meg a kiállítás rendezõi. Kiállították Illésy János<br />

országos allevéltáros ásványokból álló adományának néhány szép darabját.<br />

Ugyanúgy láthatta a közönség a helybeli ártézi kút rétegmintáit, amelyek<br />

Abrudbányai Nagy János, egykori városi fõorvos ajándékaként kerültek a szertár<br />

gyûjteményébe. Ez utóbbi egyedülálló preparátum együttes, mivel a híres<br />

Zsigmondy-féle fúrásokból országosan is csupán ez a mintasor maradt fenn.<br />

Bodnár Lajos, Móricz Zsigmond természetrajz tanára a gyûjteménygyarapításban<br />

utolérhetetlen munkát végzett. Az iskola az 1893/94-es tanévrõl szóló<br />

évkönyve errõl így számolt be: az adományok közül "nagyobb értéket képviselnek<br />

A nílusi krokodil és a múzeum egyik legértékesebb preparátumegyüttese,<br />

a korallgyûjtemény a Magyar Nemzeti Múzeum ajándéka 1894-bõl<br />

Köröttünk a természet<br />

A Jermy-plakett, Papi Lajos<br />

szobrászmûvész alkotása<br />

a Magyar Nemzeti Múzeumé, 1382 darabot, 423 Ft<br />

15 kr és Horthy Miklós cs. és kir. sorhajózászlós úré 76<br />

darab, 42 Ft 80 kr összegben". Ekkor került a<br />

gyûjteménybe a Nemzeti Múzeumból másodpéldányként<br />

kapott korall-kollekció is. Mivel az<br />

1956-os budapesti múzeumi tûzben az eredetiek<br />

elpusztultak, így ezek különösen fontos darabokká<br />

váltak.<br />

Ebbõl a gyûjteménybõl láthatott a közönség<br />

néhány szép korall-példányt. A Bodnár Lajos<br />

által preparált, mindmáig gondos munkát<br />

dicsérõ, kiváló állapotban megmaradt madárpreparátumok<br />

közül egy túzok kakas és egy<br />

fiatal kõszáli sas került bemutatásra.<br />

A szertárgyarapító tanárok sorában kiemelkedõ<br />

helyet foglal el Szász Károly tanár úr is. Közel<br />

ötven szolgálati éve alatt igen jelentõsen fejlõdött<br />

a szertár gyûjteménye. Különösen a herbáriumi dossziék szaporodtak<br />

szép számmal, amelyeket Soó Rezsõ akadémikus az 1950-es években<br />

darabonként revideált. Ez az alkalom is legyen méltó emlékezés erre a<br />

generációkat pályára állító, tudós tanár egyéniségre, aki <strong>2010</strong>. február 6-án<br />

lesz 45 éve, hogy véglegesen itt hagyott bennünket.<br />

A kiállításon bemutatták azt a Papi Lajos által készített plakettet is, amelyet<br />

1969-ben a szertáralapító emlékére hozott létre az iskola akkori közössége. A<br />

Jermy Gusztáv-díjat elsõként Karikó Katalin, az iskola kiváló diákja nyerte el, aki<br />

jelenleg a philadelphiai University of Pennsylvania kutatója, városunk tiszteletbeli<br />

polgára.<br />

A szertár gyûjteménye napjainkban is jelentõsen gyarapodik. Elsõsorban a<br />

világot járó egykori diákok juttatnak jelentõs kollekciókat a gyûjtemény részére.<br />

Simon Antal - öregdiák, útmérnök - Brazíliából, Japánból, Indonéziá-ból<br />

származó, több száz darabból álló tengeri csiga- és kagylóváz együttest adott<br />

át személyesen az oktatási intézménynek. A kiállított tárgyak között láthatta a<br />

közönség a világ legkisebb patás állatának, a jávai kancsilnak egy példányát,<br />

amelyet Vietnámból hozott Kovács József gyûjtõszenvedélyérõl is jól ismert<br />

konzervipari mérnök. A jelenlegi diákok közül is többen - szenvedélyüknek<br />

hódolva - szertárgyarapítókká váltak. Külföldi útjaikról hazatérve egy-egy<br />

ritka ásványt, állati preparátumot ajándékoznak a gyûjtemény számára.<br />

Willand Péter és Sánta Gábor tanulók pedig a város környékérõl összegyûjtött<br />

õskori régészeti leletekkel gazdagították a szertár anyagát.<br />

Külön meg kell emlékeznünk azokról a nemzetközi hírû tudósokról, akik<br />

338<br />

339


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

gazdag ajándékaikkal írták be nevüket a szertár történetébe. Balogh János<br />

ökológus professzor, aki gyermekéveit a szomszédos Ecseg-pusztán töltötte,<br />

trópusi útjairól hazatérve adta át a gyûjtemény számára az ott készült fotókat,<br />

az ott vásárolt edényeket, faragott dísztárgyakat, egyéb néprajzi emlékeket. A<br />

legnagyobb becsben tartott relikviák azok, amelyeket a Szent-Györgyi Alberttel<br />

és Selye Jánossal éveken át folytatott levelezés emlékeként õrzünk a gyûjteményben.<br />

A tõlük kapott dedikált könyvek, fotók és levelek féltve õrzött darabjai<br />

ennek a kollekciónak. A két világhírû tudóst 1974 augusztusában Jermy<br />

Gusztáv-díjjal tüntette ki az iskola biológia szakköre. Mindketten "boldog<br />

örömmel" fogadták ezt a nem szokványos gesztust.<br />

A kisújszállási Móricz Zsigmond Gimnázium híres gyûjteményét 1974 februárjában<br />

"Jermy Gusztáv természetrajzi szertár és múzeum"-má nyilvánítottuk. A<br />

szertár ajtaján elhelyeztük a Papi Lajos helybeli szobrászmûvész által készített<br />

vörösrézlemez-domborítást, amelyet Gál István diák, a biológia szakkör érettségizõ<br />

diákja (jelenleg belgyógyász fõorvos) leplezett le.<br />

Remélhetõleg természetrajzi szertárgyûjteményünk híres krokodilja más<br />

értékes preparátumokkal egyetemben a jövõben újabb kiállításra is ellátogat…<br />

Dr. Tóth Albert<br />

Losonczi József: Gondolatok<br />

Köröttünk a természet<br />

Néhány szó a szõlõrõl<br />

A szõlõ az egészségünk megõrzésének egyik fontos gyümölcse. Nézzük<br />

meg, mi minden található benne. Sok vitamin: A- (béta-karotin), B1-, B2- és<br />

C-vitamin, valamint ásványi anyagok, nyomelemek, kalcium, vas és foszfor is.<br />

Különösen fontos a szõlõ magas káliumtartalma. A kálium vízhajtóként hat,<br />

így elõsegíti az anyagcseretermékek kiürülését a veséken keresztül. A szõlõ<br />

ezen kívül gyümölcssavat, szõlõcukrot és pektineket tartalmaz, ami a rostanyagokhoz<br />

hasonlóan gondoskodik a jó emésztésrõl. A piros szõlõben van<br />

még cserzõanyag is, ami a bélnyálkahártyára van hatással. Az ún. flavonoidok<br />

- fõleg a piros szõlõben találhatók - jó hatást gyakorolnak a szívre, az érrendszerre,<br />

és segítenek az érelmeszesedés kialakulásának megakadályozásában<br />

is. Az értékes tápanyagokat akkor õrizheti<br />

meg teljesen, ha a szõlõt frissen, héjával és<br />

magjával együtt fogyasztjuk. A szemeket<br />

mindig alaposan meg kell mosni.<br />

Hogy ezt a sok jó tulajdonságát élvezhessük,<br />

meg kell tanulnunk néhány fontos<br />

dolgot a termelésrõl.<br />

A szõlõ a legvízigényesebb növények<br />

egyike. Sokan azt gondolják, hogy a szõlõ<br />

gyökérzete képes a legszárazabb idõben is<br />

biztosítani a saját vízigényét. Ez így is van -<br />

addig, amíg nem alakul ki egy olyan száraz<br />

nyár, mint az idei volt. Ekkor már jelentõs<br />

öntözésre van szüksége ahhoz, hogy az<br />

életét fent tudja tartani. Hogy ez így is<br />

Egészséges szõlõhajtás<br />

legyen, szárazságban elõször azokat a részeit<br />

veszti el, amelyek a fenntartását kevésbé<br />

veszélyeztetik. Így elõször a fürtök kezdenek fonnyadnak, majd leszáradnak.<br />

Aztán az öregebb részek következnek, és végül a tenyésztõcsúcsok.<br />

Ezek megmaradnak mindaddig, amíg fent tudják tartani az életüket. Ez<br />

akkor szûnik meg, ha csapadék vagy öntözés útján vizet kap a tõke. Ha ez<br />

késõn történik meg, a következõ évi termés veszélybe kerül, csak a vegetatív<br />

fejlõdés lesz teljes értékû. Ezért ha az elõrejelzés azt jelzi, hogy szárazság<br />

következik, az öntözését haladéktalanul el kell kezdeni. A szõlõ vízigénye egy<br />

tenyészidõben 700-800 mm, ezért ha nincs csapadék, elég jelentõs vízmennyiséget<br />

kell kijuttatni.<br />

340<br />

341


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Tápanyagigényét tekintve a növekedéshez nitrogénre van szüksége, foszfor<br />

a gyökeresedéshez és a generatív fejlõdéshez szükséges. A kálium a gyümölcs<br />

fejlõdését, a tõke ellenállóságát növeli a külsõ hatásokkal szemben, és a cukortartalom<br />

kialakulásában is jelentõs a szerepe. Ezen túl sok mikroelemre<br />

van szüksége ahhoz, hogy teljes értékû termést kapjunk. Összefoglalva: a jó<br />

terméshez a környezeti tényezõk komplex hatása szükséges (víz, talaj, tápanyag,<br />

hõ, fény, a levegõ mozgása, stb.)<br />

Fontos még beszélnünk a növényvédelemrõl, mert egészséges növényt csak<br />

így tudunk nevelni. A szõlõben fellépõ peronoszpóra, lisztharmat és botritisz<br />

fertõzések komoly terméskiesést és minõségromlást okoznak az ültetvényekben.<br />

A kialakuló járványszerû fertõzések még a következõ évben is éreztetik<br />

hatásukat a vesszõkben és a rügyekben tett károsításukkal. A peronoszpóra és<br />

lisztharmat fertõzések elõsegítik az ültetvények korai leromlását. Az elmúlt<br />

évek rendhagyó idõjárása azt eredményezte, hogy mind a két betegség<br />

járványszerûen felütötte fejét egy tenyészidõszakon belül, a botritisz pedig a<br />

fiatal hajtások, virágok és fürtök károsításával okozott jelentõs kiesést.<br />

Peronoszpóra<br />

A szõlõ peronoszpóra csapadékos években világszerte a legveszedelmesebb<br />

betegség. Folyamatos jelenléte miatt állandóan figyelemmel kell kísérni az<br />

ültetvényben. Kedvezõ idõjárási feltételek mellett a légzõnyílásain keresztül<br />

rajzó spóráival megbetegíti a növényt. A gyorsan támadó fertõzés megtámadja<br />

a szõlõ levelét, bogyóját, kocsányát és hajtását is. Növényvédelmi szempontból<br />

a leghatékonyabb védekezés a megelõzés - fakadástól érésig.<br />

Kórokozó: Plasmopara viticola<br />

Endoparazita moszatgomba. 1878. évi megjelenése óta rendszeresen károsít,<br />

a védekezés ellene elengedhetetlen a szõlõültetvényekben.<br />

Tünetek:<br />

A fiatal leveleken sárgászöld, kör alakú olajfoltokat figyelhetünk meg. A<br />

fonákán a gomba szaporító képletei fehér színû kivirágzást, penészgyepet<br />

okoznak. Ezek a foltok idõvel barnulnak, elszáradnak, nekrotizálódnak. Az<br />

idõsebb leveleken tipikus, mozaikos foltosodás, a fonákon fehér penészgyep<br />

tapasztalható. A fertõzött levelek elszáradnak és lehullanak.<br />

A szõlõfürtök zsendülésig fogékonyak a fertõzésre. A kocsányok, a fiatal<br />

bogyók és a virágok besárgulnak, fehér penészgyep jelenik meg rajtuk, majd<br />

elszáradnak. A nagyobb, borsó nagyságú bogyók lilás színûvé színezõdnek,<br />

majd összemennek, száradnak (ezeken nincsen penészgyep).<br />

Forrás:<br />

A gomba a lehullott levelekben telel át (oospórával). A kezdeti fertõzéshez<br />

10 Celsius fok és legalább 10 mm csapadék szükséges (ez legtöbbször május-<br />

Köröttünk a természet<br />

ban teljesül). Hosszan tartó csapadékos<br />

idõjárás esetén fennáll a járvány-veszély<br />

lehetõsége (és többnyire be is következik).<br />

Védekezés:<br />

A fertõzött, lehullott, beteg leveleket a<br />

talajba kell forgatni. Ha telepítés elõtt<br />

állunk, és lehetõségünk van rá, a sorokat<br />

telepítsük az uralkodó széliránynak megfelelõen.<br />

A kémiai védekezés az elõrejelzésen<br />

alapul. A peronoszpóra olcsó ellenszere<br />

a réz, a réztartalmú permetezõszerek.<br />

A technológiákban jól alkalmazható<br />

a jó esõállóságú és nagy felületaktivitással<br />

rendelkezõ Cuproxat.<br />

Szürkepenészes rothadás<br />

Peronoszpórával fertõzött fürt<br />

Kórokozó: Botrytis cinerea<br />

A gomba fõleg sebeken keresztül jut a növénybe (jégverés, rovarok okozta<br />

sérülések, bogyók felrepedése). Sok növényen okoz kárt (polifág kórokozó).<br />

Tünetek:<br />

A virágkocsány és a virág elhal, felületükön a fertõzésre jellemzõ szürke<br />

penészgyep jelenik meg. A bogyók rothadnak, sûrû, szürke konídiumtartó<br />

gyepet figyelhetünk meg rajtuk. A még zöld bogyók, és a már beérett bogyók<br />

is rothadásnak indulnak. Az érett bogyókon nemesrothadás alakul ki (az<br />

aszúsodás folyamata).<br />

Forrás:<br />

Elhalt és élõ növényi részeken egyaránt áttelel. A konídiumok kifejlõdéséhez<br />

20-25 Celsius fok és magas, 92-97%-os páratartalom szükséges. A<br />

megfelelõ körülmények között akár hat óra alatt kifejlõdik. A széllel terjed. A<br />

csapadékos, meleg nyárvégi (augusztus-szeptember) idõjárás járványveszélyt<br />

okozhat.<br />

Védekezés:<br />

Szellõs, levegõs tõkéket alakítsunk ki. A rovarkártevõk és a lisztharmat<br />

(sérves bogyó) elleni védekezés megakadályozza a sebek kialakulását a növényeken.<br />

Jégverés esetén a sebeket lehetõleg zárjuk le. A kémiai védekezést a<br />

kritikus fertõzési idõszakokban végezzük: virágzás vége, fürtzáródás elõtt,<br />

szüret elõtt egy hónappal (járvány esetén szüret elõtt két héttel is).<br />

342<br />

343


Lisztharmat<br />

Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Hosszú évekre visszatekintve a lisztharmat leküzdése jelentette a legtöbb<br />

nehézséget a szõlõ növényvédelmében a rejtõzködõ életmódja miatt. Az új<br />

vizsgálati eredmények a fertõzések kialakulásában a lisztharmat kleisztotéciumos<br />

áttelelésének jelentõségét emelik ki, amely új elgondolást eredményez<br />

az ellene való védekezésben. A fertõzést egyre korábbi idõpontokban lehet<br />

észlelni, ezért a korai lisztharmat elleni védekezést is komolyan kell venni. A<br />

kialakuló betegséget már nagyon nehéz blokkolni.<br />

Kórokozó: Uncinula necator (Erysiphe necator)<br />

A tömlõsgombák osztályába tartózó gomba. Szaporodásához ideális feltétel<br />

a 15-28 Celsius fokos hõmérséklet, valamint mérsékelt páratartalom. A nagy<br />

mennyiségû csapadék és a kánikulai hõmérséklet a gomba számára kedvezõtlen<br />

a fertõzés szakaszában. A fertõzés korai szakászában azonban a gombának<br />

szüksége van csapadékra (kora tavasz).<br />

Köröttünk a természet<br />

fertõzéshez. A másodlagos fertõzés átterjed a szõlõbogyókra. A bogyókon is<br />

megfigyelhetõ a fertõzésre jellemzõ lisztes bevonat. Súlyos fertõzés és a védekezés<br />

elmaradása esetén az utolsó stádiumban a bogyók felrepednek<br />

(sérves bogyók), elõsegítve más, sebparazita kórokozók megtelepedését.<br />

Forrás:<br />

A szõlõlisztharmat az elõzõ években megfertõzõdött rügyekben telel át. A<br />

vesszõk barna foltossága szinte mindig az erõs elõzõ évi fertõzésre utal.<br />

Védekezés:<br />

A fertõzés megelõzésének egyik feltétele, hogy az elõzõ évi fertõzést megelõzzük,<br />

mivel a fertõzés forrása és súlyosságának egyik meghatározó tényezõje<br />

az elõzõ évi fertõzés mértéke. A metszés során figyeljünk a fertõzött hajtások<br />

eltávolítására és megsemmisítésére. A tél végi lemosó permetezés a védekezés<br />

egyik alappillére, semmiképpen se mulasszuk el! A szellõs, levegõs,<br />

esõ után gyorsan száradó tõkék nem kedveznek a magas páratartalmat kedvelõ<br />

gombáknak, így a lisztharmat gombának sem, ezért metszéskor igyekezzünk<br />

ilyen tõkéket kialakítani.Száraz idõjárás esetén már májustól védekezzünk<br />

kontakt és szisztémikus (felszívódó) szerekkel.<br />

Természetesen közel sem teljes a károsítók és az ellenük való védekezés<br />

bemutatása, most csak a legfontosabbakról írtam. A többit majd jövõre.<br />

Paszternák Ferenc szaktanácsadó<br />

Lisztharmat a szõlõszemeken<br />

Tünetek:<br />

A szõlõlisztharmat a szõlõ minden zöld növényi részét károsítja. Lisztes,<br />

hintõporszerû, kézzel letörölhetõ bevonatot hoz létre a fertõzött növényi<br />

részen. A korai fertõzés nehezen észlelhetõ, mert a fiatal szõlõlevelek finom<br />

szõrszálakkal borítottak, ami a leveleket nagyon hasonlóvá teszi a lisztharmat-<br />

Losonczi József: Behálózott<br />

344<br />

345


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Kihajtom a libám a rétre…<br />

Az alábbi felvételt Monoki Ferencné Kenéz Gizella juttatta el kalendáriumunk<br />

szerkesztõségéhez, a következõ írás kíséretében:<br />

"Ez a fénykép 1967-ben készült a Karahát tanyán. 200 libánk volt. Meghízlalva<br />

értékesítettük õket, több állatot is tartottunk. Így az összerakott pénzbõl tudtunk építeni<br />

a városon, két gyermeket neveltünk fel. A nagyobbik fiam a MÁV dolgozója, a<br />

kisebbiknek sajnos nincs munkája, szociális segélyen van. Mi meg már nyugdíjasok<br />

vagyunk."<br />

Egészségünkre!<br />

2009, a „különös” évjárat<br />

az influenza történetében<br />

Az influenzás megbetegedés fõ idõszaka novembertõl márciusig tart. Kórokozói<br />

a humán A, B és a C influenza vírusok. Az A vírus kiterjedt járványokat,<br />

a B vírus általában kisebb, helyi, a C vírus elszórt, egyedi eseteket okoz.<br />

Ez év tavaszán Mexikóban megjelent egy új, halálos áldozatokkal járó influenzajárvány,<br />

a H1N1 egyik változata, amely az "új influenza A(H1N1) vírus"<br />

nevet kapta. A kór átterjedt az Egyesült Államokra, majd más kontinensekre<br />

is, köztük Európába. Az új vírus részben sertés, madár és emberi A-vírusból<br />

származik. Nevében a "H" a hemagglutinin fehérjére, az "N" a neuraminidáz<br />

fehérjére utal, ami a vírus felszínén található. A H1N1 törzsek számos különbözõ<br />

törzzsé mutálódtak korábban is, köztük van például a spanyolnátha<br />

vírusa (1918-1920), amely az emberiség történetének egyik legpusztítóbb jár-<br />

A kép megjelentetésének lehetõségét köszönjük.<br />

A szerkesztõk<br />

346<br />

347


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

ványa volt. Az enyhe emberi influenzák vírusai (2006-ban az összes influenzás<br />

megbetegedés mintegy felét okozták), járványos sertésinfluenza törzsek és a<br />

madarakban talált különbözõ törzsek is H1N1 törzsbõl származnak.<br />

Az influenza vírus cseppfertõzéssel terjed. Legjellemzõbb tünetei a több<br />

napig fennálló magas láz, izomfájdalom, fejfájás, és a gyakran hetekig<br />

fennálló levertség. Felsõ légúti hurutos tünetek nem minden esetben lépnek<br />

fel. Elõfordulhat még hasmenés, hasi panaszok és hányás. Az influenza és a<br />

megfázás tünetei sokban hasonlítanak egymáshoz, de mégis jól<br />

elkülöníthetõk. Az influenza ugyanis nem légúti tünetekkel, hanem lázzal,<br />

hidegrázással, borzongással, rossz közérzettel, fej- és izomfájdalommal,<br />

álmossággal, esetenként jellegzetes szegycsonttáji fájdalommal kezdõdik,<br />

amelyet a torokban kaparó érzés, esetleg száraz, improduktív köhögés<br />

követhet, és a hurutos tünetek csak késõbb jelennek meg.<br />

Azt, hogy az influenzás beteg A(H1N1) vírussal fertõzõdött-e, kizárólag erre<br />

alkalmas laboratóriumban végzett vizsgálattal lehet eldönteni. A betegség<br />

lappangási ideje általában 1-4, maximum 7 nap.<br />

Az új influenzával kapcsolatban a legnagyobb veszélyt a különbözõ szövõdmények<br />

kialakulása jelenti, amelyek közül az alábbiakat figyelték meg:<br />

- vírusos tüdõgyulladás, amelynél a tünetek gyorsan romlanak, a beteg gépi<br />

lélegeztetésre szorul. Ennél a szövõdménynél a halálozási arány 30-60%<br />

között van.<br />

- krónikus légzõszervi megbetegedésben szenvedõknél a másodlagos bakteriális<br />

tüdõgyulladás igen gyorsan alakulhat ki a tünetek kezdetétõl<br />

számított 2-3. napon.<br />

- az influenza-vírusfertõzés hajlamosít másodlagos bakteriális fertõzésre.<br />

Influenza idején a légzõszervek mûködése legyengül, így a belélegzett baktériumokkal<br />

szemben a szervezet kevésbé ellenálló; kialakulhat középfülgyulladás,<br />

homlok és melléküreg gyulladás.<br />

A betegség kialakulásának megelõzésére védõoltás igénybevétele a legjobb<br />

mód. A védõoltásoknak óriási szerepe van abban, hogy a fertõzõ betegségek<br />

által okozott halálozást (melyek a múlt század elején az elsõ helyen álltak)<br />

nagymértékben uralni tudtuk. A Magyarországon készített vakcina elölt,<br />

teljes (A)H1N1 vírust tartalmaz. Ez az elölt vírus nem tud influenzát okozni,<br />

arra viszont alkalmas, hogy hatékony immunválaszt váltson ki a szervezetben.<br />

Elõfordulhat, hogy oltás után is bekövetkezik a fertõzés, de annak lefolyása<br />

sokkal enyhébb lesz. A védettség az oltás beadását követõ 2 hétben alakul ki.<br />

Az oltást nem ajánlják a tojásfehérje érzékenységgel rendelkezõ személyek<br />

részére és az egy éven aluli kisgyermekek részére, ahol oltási tapasztalataink<br />

nincsenek. Az új influenza vírus elleni vakcinának is lehetnek mellékhatásai.<br />

Gyakori mellékhatások lehetnek: az injekció beadásának helyén jelentkezõ<br />

Egészségünkre!<br />

fájdalom, bõrpír, duzzanat, keményedés,<br />

fáradtságérzet és rossz közérzet. Nem gyakori<br />

mellékhatásként fejfájást, ízületi fájdalom,<br />

verítékezés, láz, izomfájdalom tapasztalható.<br />

Nagyon ritkán érgyulladás,<br />

az agy és gerincvelõt érintõ gyulladás;<br />

elenyészõ számban a végtagoktól a test<br />

felé terjedõ fájdalom, bénulás alakulhat<br />

ki. Ezen utóbbi súlyos mellékhatások<br />

valószínûsége azonban elenyészõ az új<br />

influenza okozta halálos szövõdmények valószínûségéhez képest.<br />

Ha már kialakult az influenzás megbetegedés, a tünetek kezelésén túl (lázcsillapítás,<br />

stb.) léteznek úgynevezett vírus ellenes gyógyszerek, közülük olyanok<br />

is, amelyekkel az influenza kezdeti stádiumában meg lehet akadályozni<br />

a tünetek kialakulását és segítik a gyorsabb felépülést.<br />

A fertõzõdés esélye csökkenthetõ, ha kerüljük a szoros érintkezéseket, és<br />

betartjuk az általános személyi higiénés szabályokat, valamint rendszeresen<br />

tájékozódunk a járványhelyzettel kapcsolatban.<br />

- étkezések elõtt és azon kívül is naponta többször mossunk kezet. A kézmosás<br />

meleg vízzel és szappannal történjen, és legalább 20 másodpercig tartson.<br />

Azok az alkohol tartalmú kézfertõtlenítõk, amelyek legalább 60%-os<br />

alkoholtartalmúak, szintén hatásosak. Különösen figyeljünk oda gyermekeinkre<br />

e tekintetben.<br />

- kerüljük el, hogy kezünkkel a szemünkbe, orrunkba vagy szánkba nyúljunk,<br />

mert ez egy lehetséges bejutási kapu a vírus számára.<br />

- köhögéskor, tüsszentéskor használjunk zsebkendõt, és a papír zsebkendõket<br />

egy orrfújás után dobjuk el, ne gyûjtögessük.<br />

- helyezzünk nagyobb hangsúlyt az egészséges táplálkozásra, fogyasszunk<br />

sok zöldségfélét, gyümölcsöt, szükség esetén szedjünk immunerõsítõ vitaminkészítményeket,<br />

és ne feledkezzünk meg a bõséges vízfogyasztásról (1,5-2<br />

l/nap).<br />

- pihenjünk eleget, mivel a kimerültség rontja az immunrendszer mûködését<br />

és könnyebben megbetegszünk.<br />

- kerüljük járvány idején a nagy tömeget.<br />

- fertõtlenítsük rendszeresen a közösen használt felületeket (telefon, asztalfelület,<br />

számítógép billentyûzet, kilincsek, stb.).<br />

- ha betegek vagyunk, ne menjünk közösségbe.<br />

- súlyosabb megbetegedés esetén forduljunk orvoshoz.<br />

Dr. Ducza Eszter<br />

gyógyszerész, egyetemi adjuntus<br />

348<br />

349


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Ha felmegy a pumpa…<br />

Olyan idõket élünk, amikor a körülöttünk lejátszódó események miatt<br />

nagyon könnyen elveszíthetjük nyugalmunkat, amikor a megélhetési, családi<br />

problémák következtében tele lehetünk szorongással, feszültséggel, bizonytalansággal.<br />

Ráadásul az átlagos magyar életvitel rendkívül egészségtelen<br />

mind a táplálkozás, mind a testmozgás tekintetében. Mindezek hatására nem<br />

csoda, hogy nagyon sok magas vérnyomásban szenvedõ honfitársunk van.<br />

Sokan még ma is úgy gondolkodnak a magas vérnyomásról, hogy nem<br />

kerülhetõ el, ha az ember egy bizonyos kort elér, akkor szinte velejárója a<br />

hipertónia betegség. Való igaz, hogy az életkor elõrehaladtával és az erek<br />

rugalmasságának csökkenésével nagyobb valószínûséggel alakul ki a magas<br />

vérnyomás, ugyanakkor az újonnan felfedezett betegek jelentõs része nem<br />

idõs, hanem fiatal vagy középkorú. A felnõtt lakosság mintegy 30%-a szenved<br />

ebben a betegségben.<br />

Amikor vérnyomást mérünk, akkor két értékkel jellemezzük azt: az ún<br />

szisztolés (a szív összehúzódott állapotában mért) és a diasztolés (a szív elernyedt<br />

állapotában mért) vérnyomással, melyeket higanymilliméterben (Hgmm)<br />

fejezünk ki. Az egészséges vérnyomás értéke 120/80 Hgmm körül van. Ha<br />

vérnyomás 130/80 felett van, akkor már ún. határérték magas vérnyomásról<br />

beszélünk, ami jelzés a szervezet felõl, hogy olyan folyamatok indultak le,<br />

melyek a hipertónia kialakulásához vezetnek. Tényleges magas vérnyomásról<br />

akkor mérhetõ, ha a vérnyomás értéke eléri vagy meghaladja a 140/90<br />

Hgmm-t.<br />

A hipertóniát csendes gyilkosnak is szokták nevezni, hiszen a betegség sokszor<br />

teljesen tünetmentes, csak a vérnyomásmérés mutatja ki, amit emiatt<br />

rendszeresen el kellene végezni mindenkinek. Egyes felmérések szerint a betegségben<br />

szenvedõknek csupán 10%-a kap megfelelõ kezelést Magyarországon,<br />

aminek elsõsorban az az oka, hogy a betegek nem is mennek el az orvoshoz,<br />

vagy nem is tudnak állapotukról. Pedig a magas vérnyomás olyan súlyos<br />

szövõdmények okozója, mint az agyvérzés, a szívinfarktus, vagy a szemfenék<br />

bevérzés okozta látásromlás. Sok esetben a hirtelen bekövetkezõ halálesetek<br />

hátterében egy évekig kezelés nélkül hagyott vérnyomásprobléma áll.<br />

Az esetek egy jelentõs részében a magas vérnyomásnak azért vannak tünetei,<br />

habár ezek a jelek legtöbbször nem csak a hipertónia esetén jelentkezhetnek.<br />

Tünet lehet a fejfájás szédülés és fáradékonyság megjelenése. Elõfordulhat,<br />

hogy a betegnek látászavara, elsõsorban "szikralátása" lesz, vagy gyakori<br />

vizeletürítésre panaszkodik. Figyelmeztetõ tünet lehet a minden különösebb<br />

Egészségünkre!<br />

ok nélkül kialakuló orrvérzés is. Nagyon sok múlik rajtunk annak tekintetében,<br />

hogy mit teszünk a magas vérnyomás ellen. Természetesen a legjobb,<br />

amit tehetünk a megelõzés, de ha már kialakult a betegség, akkor sem értelmetlen<br />

változtatni az életvitelen, természetesen a gyógyszerszedési utasítások<br />

pontos betartása mellett. Mit és hogyan kell változtatnunk az életmódunkon,<br />

hogy ne segítsük a hipertónia létrejöttét?<br />

Az egyik legfontosabb dolog a testsúlycsökkentés. Ha csupán 3 kg-ot fogyunk,<br />

a vérnyomásunk kb. 7 Hgmm csökken, 12 kg-os fogyás esetén ez akár<br />

20 Hgmm is lehet! Mindez azt jelenti, hogy akár egy középsúlyos magas vérnyomásbetegség<br />

csupán a testsúlycsökkentésével si jól kezelhetõ. Ehhez persze<br />

az kell, hogy kevesebbet együnk és fõleg ne este a TV vagy számítógép<br />

elõtt, illetve ügyelnünk kell arra is, hogy étrendünk elsõsorban zöldségekbõl,<br />

gyümölcsökbõl és gabonafélékbõl álljon, melyet kiegészítünk tejtermékekkel<br />

és legfeljebb egy kevés hússal. Ettõl persze a hazai szokások nagyon messze<br />

állnak, de ez az egyik oka, hogy sok a vérnyomás- súlyproblémával küszködõ<br />

beteg is.<br />

Régóta ismert, hogy a konyhasó túlzott fogyasztása emeli a vérnyomást. A<br />

napi só szükségletünk 2 gramm körül van, amit bõven megeszünk a boltban<br />

vásárolt kenyerekben, sajtokban és felvágottakban. Mindez azt jelenti, hogyha<br />

az otthon készült ételt egyáltalán nem sóznánk meg, akkor is túl sok sót ennénk.<br />

Nyilván az élelmiszeripart nagyon nehéz átállítani az egészséges élelmiszerek<br />

gyártására, ez természetesen a mindenkori kormányzat feladata kellene, hogy<br />

legyen, de sajnos általában senki sem törõdik ilyen szinten az egészségvédelemmel.<br />

Nem marad más hátra, mint hogy saját magunkat kell védenünk,<br />

mégpedig oly módon, hogy amennyire lehetséges, visszaszorítjuk a bolti kész<br />

élelmiszerek fogyasztását, az otthon készített ételeket pedig nem, vagy csak<br />

enyhén sózzuk. A sós ízhez hozzá lehet szokni. Ha valaki kb. egy héten keresztül<br />

nem sózza meg az ételeit, akkor kezdetben sótlan lesz minden, ugyanakkor<br />

a hét vége felé újra megjelenik majd a sós íz, mert a nyelvünk ízlelõbimbói<br />

képesek lesznek a kisebb sómennyiséget is észlelni. A konyhasóval szemben<br />

(nátrium-klorid) növelni kell a kálium-klorid bevitel (pl. tengeri só, zöldségek,<br />

gyümölcsök), mivel a kálium bevitel, elsõsorban a fiatalabb hipertóniásokban<br />

szintén csökkenti a vérnyomást.<br />

Az alkoholfogyasztás sem tesz jót a vérnyomásnak. A tömény szeszes italok<br />

egyértelmûen emelik az értékét, de napi 3-4 dl vörösbor után is már emelkedik.<br />

A kávé és más koffeintartalmú italok átmeneti vérnyomás emelkedést<br />

eredményeznek, ugyanakkor ez magas vérnyomás betegségben elhúzódó lehet,<br />

és jelentõsen ronthatja a vérnyomáscsökkentõ gyógyszerek hatását. Így<br />

sem az alkohol, sem pedig a koffein tartalmú italok nem javasoltak magas<br />

vérnyomásban, és nem segítik a megelõzést sem.<br />

350<br />

351


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Az erek egyik legnagyobb ellensége a dohányzás, melynek hatására csökken<br />

az erek rugalmassága, károsodik a vesemûködés. Ezek az ártalmak pedig<br />

többek között a hipertónia kialakulásához vezetnek. Ráadásul minden cigaretta<br />

elszívásakor jelentõs érszûkület következik be a szervezetben, ami szintén<br />

emeli az erekben mérhetõ nyomásértéket.<br />

A hipertónia hátterében gyakran áll a stressz, mint kiváltó tényezõ.<br />

Mindenkinek meg kell találnia azokat a stressz levezetõ módszereket, amelyek<br />

segítenek letenni a terheket. Ebben sokat segíthet az Istenbe vetett hit és a<br />

szabadidõ értelmes, pihentetõ eltöltése. Sajnos manapság sokan úgy gondolják,<br />

hogy nincs idõ pihenni, pedig a heti pihenõnap nélkül az ember szervezete<br />

hamar megbetegszik. Gondot jelent az is, hogy ah pihenésre jut idõ,<br />

akkor a legtöbben olyan módon kapcsolódnak ki, amely csak tovább rontja a<br />

kimerültséget (éjszakai buli, italozás, dohányzás, kábítószerezés). Sokan a TV<br />

elõtt szeretnek kikapcsolódni, ami megint csak ártalmas lehet egy idõ után<br />

egyrészt a mozgásszegénység, másrészt a gondolkodásra és beszélgetésre jutó<br />

idõ csökkenése miatt. Sokan a virtuális világba menekülnek a problémáik<br />

elõl, pedig a bátor szembenézés és tudatos életvitel váltás valódi megoldást<br />

hozhatna és segítene a vérnyomásproblémák kezelésében is.<br />

A magas vérnyomás elleni küzdelemben fontos megemlíteni még a testmozgás<br />

szerepét, hiszen rendszeres mozgás nélkül nincs egészség. A mozgás<br />

nemcsak a magas vérnyomás betegséget mérsékli, de jó eszköz az alacsony<br />

vérnyomásban szenvedõk számára is. Két naponta 1 óra, vagy napi fél óra<br />

mozgás mindenkinek szükséges, ami lehet gyaloglás, kerékpározás vagy bármilyen<br />

sport, ami megmozgatja az izomzatunkat. Alapvetõen nem is kellene<br />

sportolni, ha naponta mindannyian legalább 10000 lépést tennénk, de sajnos<br />

átlagosan 4000-5000 lépésnél többre nem futja az idõnkbõl és napi tevékenységünkbõl<br />

adódóan.<br />

Még egy fontos tanács: legyen minden otthonban vérnyomásmérõ és ellenõrizzük<br />

rendszeresen az egész család vérnyomását. Ma már ez nem luxus,<br />

hanem a háztartás alapvetõ felszerelési eszközei közé tartozik.<br />

A fentiekbõl az következik, hogy a magas vérnyomás betegséget elkerülhetjük<br />

és kezelhetjük is egyszerû, ámde sokszor mégis ellenállást kiváltó életviteli<br />

változtatásokkal. Ugyanakkor mindannyiunknak csak egy élete van, amivel<br />

gazdálkodhatunk, így érdemes ezt a páratlan kincset megbecsülni és védeni<br />

a helyes életmóddal és lelket is megújító életvitellel.<br />

Dr. habil. Gáspár Róbert<br />

gyógyszerész<br />

egyetemi docens<br />

Egészségünkre!<br />

Mindennapi jóga<br />

Nincs kivétel a globalizálódó, információkkal zsúfolt világ megerõltetése<br />

alól. Mindannyiunknak szüksége van arra, hogy képesek legyünk pár percre<br />

elzárkózni ez elõl, csöndben szívünkre hallgatni, hogy tudjuk, kik vagyunk, és<br />

miért úgy döntünk, ahogy döntünk. A jóga megfelelõ koncentrációval segít<br />

megnyitni érzelmeinket, kezelni konfliktusainkat, túllépni azokon.<br />

Ez az õsi tudomány összekötõ kapocsként képzelhetõ el a test, az elme és a<br />

szellem között. A róla szóló legkorábbi feljegyzések Tibetbõl származó pergamentekercseken<br />

olvashatók, majd késõbb több õsi kultúrában is gyökeret<br />

eresztett, például a kínaiak, a maják vagy az indiaiak között. Idõszámításunk<br />

szerint 200-800 között került sor a jógatechnikák rendszerezésére, melynek<br />

napjainkra számos válfaja vált ismerté.<br />

A jóga és a meditáció az új évezredre túllépett azon, hogy mindössze a szakembereket<br />

és a társadalom kis szegletét érdekelje csak, mint a 60-as évek elején.<br />

Úgy tartják, hogy jótékony hatással van az egészségre, a lélekre. Mindenki<br />

gyakorolhatja, az igazgatóktól kezdve a sportolókon át az átlagemberekig. Az<br />

iránta való nagy érdeklõdés következtében bevonult a családok, háztartások<br />

életébe. Sok jógairányzat azokra összpontosít, akik ki akarnak lépni a szokványos<br />

életbõl, s szerzetesnek, remetének, istenkeresõknek állnak. De ezen<br />

kívül olyan irányzatok is létrejöttek, melyek azoknak szólnak, akik "csupán"<br />

egészségesen, boldogan szeretnének teljes életet élni.<br />

352<br />

353


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

A továbbiakban olyan gyakorlatok következnek, melyeket bárki elvégezhet,<br />

s nem igényelnek különösebb felszerelést, elõkészületet, mégis gyorsan és<br />

hatékonyan adhatnak erõt a mindennapok nehézségeinek leküzdéséhez.<br />

Egyszerû gyakorlatok<br />

Ásítás<br />

Kezdje a gyakorlatot kilégzéssel. Lassan lélegezzen<br />

be. Tátsa ki a száját, torka is táguljon szélesre,<br />

és lazán engedje le az állkapcsát. Lassan,<br />

ásítva lélegezzen ki, s közben lazítsa el a torok<br />

izomzatát. Ezután finoman csukja be a száját.<br />

Sarkon járás<br />

Álljon a sarkára, s tegyen így néhány apró lépést. Légzése legyen szabad és<br />

egyenletes.<br />

Sarokemelés<br />

Helyezkedjen el egyenes állásban. Kezdje a gyakorlatot kilégzéssel.<br />

Belégzéskor emelje fel a sarkát, majd kilégzéskor ereszkedjen vissza.<br />

Ismételje tizenötször. Ezután kezdje ellenkezõ sorrendben: kilégzéskor<br />

emelje fel a sarkát és belégzéskor ereszkedjen vissza a talajra.<br />

Összetett kezek<br />

Mellkasa elõtt helyezze két tenyerét egymásra, úgy, hogy ujjai fölfelé<br />

mutassanak. Maradjon néhány lélegzetvétel erejéig ebben a helyzetben.<br />

Érezze, hogy teste ellazul, miközben légzése egyre mélyebb és nyugodtabb.<br />

Ez a keresztény imádkozó kéztartás egy óindiai üdvözlõ és imatartás volt,<br />

amely több ászanában is fellelhetõ. A gyakorlat hatékonyságát növeli, ha<br />

belégzéskor tenyerünket erõsen összeszorítjuk. A tenyerek összenyomását<br />

kezdje a csuklónál, majd fokozatosan haladjon fölfelé, a tenyér közepén át az<br />

ujjakra, egészen az újjak hegyéig. Kilégzés közben csökkentse lassan a<br />

nyomást, ismét a tenyér tövétõl kezdve. Ismételje kezdetben háromszor,<br />

ezután fokozatosan egyre többször.<br />

Egészségünkre!<br />

A fogyatékkal élõk és épek közös összefogása<br />

A Belszervi Betegek, Rokkantak Napsugár Egyesülete 2002. évi megalakulása<br />

óta a hét fõs elnökséggel, csoportbizalmiak irányításával alapvetõ feladatuknak<br />

tekintik a több mint száz tagot számláló egyesületben a fogyatékkal<br />

élõ és ép tagtársak közös összefogását.<br />

Egymás kölcsönös segítése megnyilvánul többek között a rokkantnyugdíjas,<br />

idõs, egyedül élõ beteg tagtársak életkörülményei alakulásának a figyelemmel<br />

kísérésében. Az egyesület csoportvezetõi kialakítottak egy jelzõrendszert<br />

is, ha beteg tagtársuknak szükségszerûen gyors segítségre van szüksége.<br />

A rehabilitációs munkájukkal igyekeznek elõsegíteni, hogy a fogyatékkal élõ<br />

tagtársaik is azt érezhessék, a társadalom aktív tagjaként számítanak tevékenységükre.<br />

A Napsugár Egyesület közgyûlése által elfogadott éves rendezvényterv<br />

alapján 2009-ben is 14-16 programon nyílt lehetõsége a tagságnak és<br />

hozzátartozóiknak arra, hogy bekapcsolódjanak az egyesületi eseményekbe.<br />

Ilyen hagyományos rendezvény a nõnapi köszöntés, a nyári és õszi kulturálisés<br />

sporttalálkozók, a kirándulások megtartása. A karácsonyi ünnepek elõtt<br />

tartják az évzáró összejövetelüket. A vezetõség szerény ajándékcsomaggal<br />

ajándékozza meg a tagságot.<br />

Az egyesület elnöksége július 25-én a mûvelõdési házban már hatodik<br />

alkalommal rendezte meg 120-150 fõ részvételével családias hangulatban a<br />

szabadidõs-, kulturális-, sporttalálkozót. Az egyesület tagsága számára további<br />

jelentõs esemény volt a VII. Fogyatékkal Élõk Jász-<strong>Nagykun</strong>-Szolnok Megyei<br />

Sport- és Kulturális Napon való részvétel. 2009. október 8-án Szolnokon, a<br />

Tiszaligetben tartott hagyományos megyei találkozón a Napsugár Egyesület<br />

tagságát több, mint ötvenen képviselték. A rendezõ szervek képviselõi miután<br />

köszöntötték a találkozóra érkezett közel négyszáz fõt, a színpadon mindjárt<br />

kezdetét is vette a fogyatékkal élõk és épek kulturális csoportjainak bemutatója.<br />

A kisújszállásiak képviseletében Ö. Tóth Istvánné is színpadra lépett<br />

versmondással. A fellépések szüneteiben különbözõ helyszíneken népi, ügyességi<br />

és sportjátékok is voltak. A kellemes õszi idõben a jó levegõn, szép környezetben<br />

ebéd elõtt rövid sétákat is lehetett tenni a rendezõktõl ajándékba<br />

kapott új pólóban. Az élményekben gazdag nap befejezéseként közös éneklés,<br />

tánc volt a fõtéren felállított színpad elõtt. Sokan énekeltek, mozogtak a<br />

zenére, még azok is, akiknek ez nehezére esett. Fõként akkor, ha mozgássérültként<br />

csak nézhették a mûsort.<br />

Az említett rendezvények jól szolgálták a fogyatékkal élõk és épek közös<br />

összefogását, szórakozását.<br />

Ari Géza<br />

354<br />

355


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

A szántóföldtõl az asztalig<br />

- rizsfeldolgozó épült a <strong>Nagykun</strong>ban -<br />

Mottónk: "Egészséges, jó minõségû, magyar élelmiszert<br />

a magyar fogyasztó asztalára!"<br />

A Kisújszálláson élõ emberek többsége tudja, hogy városuk határában évtizedek<br />

óta termesztenek rizst. Ezek a területek nagyrészt a <strong>Nagykun</strong> 2000 Mg.<br />

Zrt. mûvelésében vannak.<br />

A részvénytársaság mára a hazai rizstermesztés legnagyobb szereplõjévé<br />

vált. Hazai fajtákat termeszt, de a több éve kialakított olasz termelõkkel történõ<br />

együttmûködés alapján olasz fajták termesztésével is próbálkozik. 2009-<br />

ben 191 hektárral bõvítette a berendezett területét, valamint a meglévõ 1.317<br />

ha területen lézeres felületrendezést hajtott végre. Évi 4000 tonna rizst termel,<br />

további 1000-1500 tonna termést integrál. Az utóbbi években két lépcsõben,<br />

elsõsorban a rizs szárításra alkalmas szárítóüzemet épített, amivel elérhetõ<br />

a nyersrizs magas szintû kikészítése. Ennek jelentõsége a jó minõségû<br />

hántolatlan rizs elõállításában van. 2008-ig a megtermelt hántolatlan rizst a<br />

feldolgozóknak értékesítette.<br />

2008-ban a Társaság tulajdonosai, vezetõi rizshántoló és csomagolóüzem<br />

megépítése mellett döntöttek. Terveik szerint a megtermelt hántolatlan rizs<br />

feldolgozásával megszûnne a nyersrizs eladásában lévõ szûk mozgástér, valamint<br />

jó minõségû kereskedelmi termék elõállításával és forgalmazásával nagyobb<br />

jövedelmezõség érhetõ el. Továbbá a rizs vertikum kiépítésével megvalósul<br />

egy alapvetõ élelmiszertõl elvárt garancia: „szántóföldtõl az asztalig”<br />

minõségi nyomon követhetõsége.<br />

Egészségünkre!<br />

A döntést tettek követték és 2009 áprilisában elkezdõdött az építkezés. Az<br />

épületek átalakítása után júliusban megkezdõdött az Olaszországból importált<br />

komplett technológia telepítése. A tisztítást, hántolást, csiszolást, osztályozást,<br />

optikai válogatást, gépi anyagmozgatást, csomagolást végzõ gépsor<br />

telepítését a tervezõ útmutatása alapján a <strong>Nagykun</strong> szakemberei végezték. A<br />

kivitelezés az európai uniós és magyarországi élelmiszer-elõállító helyre vonatkozó<br />

biztonsági elõírások betartásával történt. Az üzem szeptemberre elkészült,<br />

beüzemelése megtörtént, elkezdõdtek a próbagyártások. A próbaüzem<br />

eredményei megmutatták, hogy a feldolgozó alkalmas kiváló minõségû<br />

rizstermékek gyártására, csomagolására. Az engedélyezési eljárás lefolytatása<br />

után megindulhatott a folyamatos termelés. A 2009-ben megtermelt 300<br />

millió forint értékû, 5.000 tonna mennyiségû hántolatlan rizs feldolgozásával<br />

500 millió forint termelési értékû kereskedelmi rizstermék és saját keverõüzemünkben<br />

felhasználható melléktermék elõállítását tervezzük.<br />

Novembertõl az alábbi termékekkel, 1 kg-os zsákos kiszerelésben állunk a<br />

kis- és nagykereskedelem és rajtuk keresztül a fogyasztók rendelkezésére:<br />

"A" minõségû NAGYKUN Rizs<br />

"B" minõségû NAGYKUN Rizs<br />

NAGYKUN Barna Rizs<br />

Amit kínálunk, az a folyamatos, megbízható, kiváló minõségû magyar élelmiszer,<br />

aminek biztosítéka munkatársaink szakértelme és szorgalma.<br />

Fazekas Gyula<br />

356<br />

357


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

„A méz tömény napsugár, sûrû<br />

cukor, kacagó szeretet” *<br />

Ahogy beköszönt a tél, egyre többen nyúlunk a mézes bödönhöz. Teát édesíteni,<br />

torokkaparást enyhíteni, vagy egy finom mézes puszedli alapanyagához<br />

kerül mérlegre ez az aranyszínû sûrûn folyó csoda.<br />

Az ember már az õskorban ismerte és fogyasztotta a mézet értékes tápanyagként<br />

és édesítõszerként. Ezt bizonyítja egy 16000 éves Spanyolországi<br />

sziklarajz, amely egy lépes mézet gyûjtögetõ embert ábrázol. Az Ószövetség is<br />

ír a méhek tartásáról, és a méz szüretelésérõl. Az ókori Egyiptomban sebgyógyítás<br />

céljából alkalmazták.<br />

A mézelõ méhek háziasítása mintegy<br />

6000 évvel ezelõtt kezdõdött, és a<br />

selyemhernyó mellett ez az egyetlen<br />

korán háziasított rovarfaj.<br />

A méz a virágok nektárjából származik.<br />

A nektárt a házi méh gyûjti össze,<br />

melyet elõgyomrában átalakít, és a lépbe<br />

helyez. Onnan pergetéssel (centrifugálás)<br />

nyerik, majd a nagy edényekbe<br />

gyûjtött méz tetejérõl a durvább<br />

szennyezõdéseket eltávolítják, tisztítás<br />

után szûrik és sûrûségét vízzel egy adott<br />

értékre állítják.<br />

Tartalmaz cukrot, kis mennyiségû fehérjét,<br />

szerves savakat, enzimeket, vitaminokat (B1, B2, B6, C, biotin),<br />

illóolajokat, flavonoidokat, ásványi sókat, kb. 20% vizet és polleneket. Enyhén<br />

savas kémhatású.<br />

Gyógyászati felhasználása: gyulladt torok esetén bevonásra, köhögési inger<br />

mérséklésére, enyhe köptetõként, ízjavításra. Már régóta alkalmazott roboráló,<br />

édesítõ és ízjavító szer. Mézet vagy mézzel édesített teát gyakran fogyasztanak<br />

felsõlégúti és gyomor-bélhurutok esetén. Külsõleg sebek kezelésére<br />

használják, valamint bõr- és hajápoló kozmetikumok alkotóeleme.<br />

Klinikai vizsgálatokat fõként a méz antimikrobiális aktivitására vonatkozóan<br />

végeztek. Bizonyos baktériumokkal szemben erõs antibakteriális hatást<br />

mutatott. Ilyen baktériumok a Staphylococcus aureus, Helikobacter pilori,<br />

Escerichia coli, Salmonella enterocolitis.<br />

Egészségünkre!<br />

Végeztek vizsgálatokat a méz sebgyógyulást elõsegítõ és sebfertõtlenítõ<br />

hatásának értékelése céljából. Kisebb égési sebek, mandulamûtétek, horzsolások,<br />

mûtét utáni hegek, gyulladásos bõrbetegségek mézzel történõ kezelése<br />

gyorsította a gyógyulást.<br />

Eredményesen alkalmazták a mézet fej- és nyakrákban szenvedõknél a<br />

sugárterápia következtében kialakuló nyálkahártya-gyulladás csökkentésében<br />

is. Alsó légúti megbetegedés esetén a lefekvés elõtt mézet fogyasztó gyermekeknél<br />

csökkent az éjszakai köhögések száma és erõssége. De a jótékony<br />

hatásai ellenére a mézet sem szabad mértéktelenül fogyasztani. Nagy<br />

mennyiségben fogyasztva hasmenést okozhat. Magas cukortartalma miatt<br />

diabéteszeseknek, pollentartalma miatt virágpor-allergiában szenvedõknek a<br />

méz, illetve a méztartalmú készítmények ellenjavalltak. Egy év alatti gyermekeknek<br />

adása nem tanácsos. Mézel a nyílt sebek kezelése sem javasolt.<br />

Mindezek ellenére édesítésre mindenképp érdemes a finomított cukrok<br />

helyett mézet használni, mert természetes formában tartalmaz egyszerû<br />

cukrokat és mellette még megannyi fontos ásványi anyagot, vitamint.<br />

(A címben szereplõ idézet Böszörményi Gyulától származik.)<br />

Morzsák<br />

"Mézédes a világ, ha elég méhecske gyûjtöget az embernek!"<br />

- Frank Herbert -<br />

Dr. Ducza Ágnes<br />

"A repülés ismert törvényei szerint nem lehetséges, hogy egy méh repülni tudjon.<br />

A szárnyai túl kicsik ahhoz, hogy a levegõbe emeljék a kövér kis testét.<br />

Persze a méh akkor is repül, mert a méhek fittyet hánynak arra, hogy az emberek<br />

szerint mi lehetetlen."<br />

- Mézengúz c. film -<br />

358<br />

359


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Receptek<br />

I. Tapasztó Szabolcs: Ételeink régen és most<br />

Hamis gulyásleves régen és most<br />

Magyar nemzeti leves (eredeti szöveg szerint) egykor<br />

Nyolcz darab meglehetõs nagyságú nyers burgonyát meghámozunk, tisztán<br />

megmossuk, ezután szépen koczkára vágva egy kaszerolba tesszük, s hat<br />

dekagram friss vajjal puhára pároljuk. Ezalatt egy darab középnagyságu<br />

vöröshagymát apró koczkára vagdalunk, s kevés vajjal világossárgára pirítjuk.<br />

Egy csipetnyi paprikát is teszünk hozzá. (Ahol különben az ételeket<br />

erõsebben szeretik, lehet több paprikát is venni.) Az így megpirított hagymát<br />

átpaszírozzuk egy szürõn. Mikor a burgonya már elég puha, ezt s megpiritott<br />

paprikás hagymatörmeléket hozzátesszük, azután felöntjük egy liternyi<br />

huslével. Most az egészet fölforraljuk, s az alatt három tojás sárgájával kemény<br />

tésztát gyurunk, melyet csinos apró koczkára vagdalunk. Ezt mikor a leves<br />

forr, beledobjuk, egy ideig forrni hagyjuk, kellõen megsózzuk, azután<br />

föltálaljuk. (1743. évjárat)<br />

Hamis gulyásleves… a mai változat<br />

Hozzávalók: 20 deka burgonya, 2 evõkanál olaj vagy 3 dkg zsír, 15 dkg<br />

leveszöldség, 1 hagyma, pirospaprika, zöldpaprika, paradicsom, gulyáskrém<br />

vagy gulyásleveskocka, csipetke.<br />

A hagymát apró kockákra, a zöldséget karikákra, a burgonyát kockákra<br />

vágjuk. A hagymát a zsiradékban fedõ alatt megpirítjuk, rászórjuk a paprikát,<br />

hozzáadjuk a zöldséget, amit fedõ alatt félpuhára párolunk. Beletesszük a<br />

burgonyát, az ízesítõket, vízzel felengedjük, és csendesen addig fõzzük, amíg<br />

a burgonya megpuhult. Csipetkét vagy apróbb galuskát, nokedlit fõzünk<br />

bele, ízlés szerint. (Horváth Ilona szakácskönyvének XIII. kiadása)<br />

Tikmonyból hig rántott sülve…<br />

Rántotta régen és most<br />

Egészségünkre!<br />

verd bele az vajban; de az tikmonynak szemét kihányjad, borsold,<br />

gyömbérezd, sózd meg, tedd szénre, valamig fõ, mindaddig tiszta kanállal<br />

keverjed. Az rántott, eszedbe ne vedd, hogy meg ne keményedjék; mikor fel<br />

akarod adni, idején ki vedd a tüzrõl, mert csak az serpenyõnek melegségétõl<br />

is meghevül; az serpenyõt tisztétsd meg, s mind serpenyõstül add fel. Ha<br />

pedig fejedelemnek csinálod, ezüst tálban készétsd el, s ugy add fel.<br />

Azaz rántotta…<br />

Hozzávaló személyenként 3 db tojás, 1 dkg zsír vagy olaj esetleg vaj, só.<br />

A tojásokat mély tálban jól elhabarjuk, megsózzuk. A zsiradékot palacsintasütõben<br />

megforrósítjuk, s a tojást a forró zsírba öntjük. Villával a sütõedény<br />

szélétõl a közepe felé kavarjuk, egy csomóba gyûjtjük, hogy az egész átsüljön.<br />

Ízlés szerint keményebbre vagy lágyabbra hagyhatjuk. Amennyiben a<br />

rántottát tojássütõben készítjük, úgy abban fel is tálalhatjuk. Elõtte azonban<br />

a tetejét paprikával vagy borssal megszórhatjuk, savanyúságot is adhatunk<br />

hozzá. Dúsíthatjuk még az ételt szalonnadarabkákkal (a zsírján süthetjük is),<br />

ízesíthetjük még vöröshagymával, paprikával, paradicsommal, sõt szaporíthatjuk<br />

tejjel, tejföllel stb.<br />

II. Csízi Pál és neje:<br />

Kunsági "tüzes hús" tócsnival<br />

Az étel alapja: marhalábszárpörkölt chili szósszal ízesítve - ettõl lesz "tüzes",<br />

vagyis jó csípõs a hús. Úgy készítem, hogy bográcsban kevés olajon füstölt<br />

szalonnát pirítok. Amikor kiadta a zsírját, hagymát pirítok rajta. Majd teszek<br />

hozzá õrölt paprikát, fokhagymát, összeízesítem, majd ezen jól átforgatom a<br />

húst. Fõzés közben vörös borral engedem föl. Szükség szerint ezzel pótolom,<br />

ha elfõtte a levét. Miután a hús megpuhult s a pörkölt elkészült, ízesítem<br />

sóval, borssal, színes paprikával, s ha kell még chilivel, paradicsom szósszal<br />

ízesítem.<br />

Az étel körete: a tócsni - úgy készül, hogy a nyers burgonyát lereszeljük.<br />

Teszünk hozzá lisztet, kefirt, tojást. Majd ízesítjük kevés fokhagymával, borssal,<br />

sóval és petrezselyemlevéllel. Az egészet jól összekavarjuk, a fasirthoz hasonlóan<br />

megformázzuk, majd kilapítjuk és olajon vagy vastárcsán megsütjük.<br />

A tálaláskor a tányér alján lesz a tócsni, rátéve a "tüzes hús".<br />

Jó étvágyat kívánnak a recept ajánlói: Csízi Pál és felesége<br />

Az igen szép tiszta vajat olvaszd meg, szürd egy tiszta mázos serpenyõben,<br />

de az vaj igen meleg ne legyen, hanem csak az mint megolvad, az tikmonyat<br />

360<br />

361


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

III. Vígh Kálmán: Fokhagymás busa<br />

Hozzávalók: 2 kg busa, 1 fej fokhagyma, 20 dkg füstölt szalonna, Delikát<br />

fûszerkeverék (ételízesítõ), õrölt fekete bors, étolaj.<br />

Elkészítése: A füstölt szalonnát vékony szeletekre vágjuk. Felét egy tepsi<br />

aljára sorba rakjuk. A megtisztított busát besózzuk, befûszerezzük, majd a<br />

sorba rakott szalonnára helyezzük. Az összeaprított fokhagymából a halra és<br />

a belsejébe is rakunk, majd a megmaradt szalonnával betakarjuk. Kevés olajat<br />

öntünk a tepsibe, és alufólia alatt kb. 30 percig pároljuk. A fólia levétele után<br />

megpirítjuk.<br />

IV. Csízi Pál: Kékfrankos harcsapaprikás<br />

abszolút gyõztes recept<br />

az I. Kisújszállási Halászlé- és Halételfõzõ versenyen<br />

Hozzávalók: 1 kg harcsahús, 2 paradicsom, 2 paprika, 20 dkg vöröshagyma,<br />

3 dl vörösbor, 10 dkg füstölt szalonna, 2-4 gerezd fokhagyma, 25 dkg zsíros<br />

túró, 60 dkg csuszatészta, tejföl, õrölt édes és csípõs fûszerpaprika, só.<br />

Elkészítés: A harcsahúst nagyobb kockára vágjuk, enyhén sózzuk, majd<br />

félre rakjuk. Lassú tûzön kisütjük a kockára vágott füstölt szalonnát. Ha kész,<br />

a pörcöt kiszedjük, félre rakjuk. (Ez lesz a csuszatésztához keverve.) A zsíron<br />

üvegesre pároljuk a nagyon apróra vágott vöröshagymát. Ha kész, öntsünk rá<br />

1 dl vizet, majd süssük vissza zsírjára. Belerakjuk az apróra vágott paprikát,<br />

paradicsomot, zúzott fokhagymát, és 3-4 percig pároljuk, majd belerakjuk a<br />

halat. Néhányszor óvatosan átforgatjuk, hozzáadjuk az õrölt fûszerpaprikát,<br />

újból átforgatjuk, majd felöntjük a vörösborral. Kissé nagyobb láng felett<br />

fõzzük. Ha a levét pótolni kell, azt kevés forró vízzel, vagy borral tegyük.<br />

A csuszatésztát magam készítem. 1 kg liszthez 10 db tojást teszek, és 1 kávéskanál<br />

sót. Jól kidolgozom, majd 20 percet pihentetem. Vékonyra nyújtom,<br />

hagyom megszáradni. Ha kész, összetördelem, és ruhazacskóban tárolom. A<br />

pörkölthöz sós vízben kifõzök 60 dkg tésztát, olajjal vagy zsírral kikent serpenyõre<br />

szedem, tûz felett belekeverem a pörcöt és a túrót. Tálalásnál a<br />

csuszatésztát a tányér aljára rakom, fészket csinálok a közepébe, ebbe rakom<br />

a pörköltet. A tetejét meglocsolom tejföllel, közepébe szúrok egy szép<br />

petrezselyem levelet, zöld és piros csípõs paprika karikákkal díszítem. Jó<br />

étvágyat!<br />

Kaleidoszkóp<br />

Irány Nizza!<br />

Kedves kisújszállásiak! Engedjék meg, hogy egy-két mondatban bemutatkozzon<br />

a cikk szerzõje. Kiss Attila, biológus PhD hallgató vagyok Szegedrõl.<br />

Kisújszálláson nõttem fel, szüleim, Kiss Lajos és Sáfár Róza negyedik gyermekeként<br />

jöttem a világra. Már gyermekkoromban is érdekelt a világ felfedezése<br />

és megismerése, emiatt vonzott a kutatói pálya. A kutatót mindig foglalkoztatja<br />

az ismeretlen megismerése, a felfedezés vágya szakterületén és azon<br />

kívül is. Így a különbözõ külföldi konferenciák alatt vagy azok után lehetõség<br />

nyílik az adott szervezõ ország egy-egy városát, tartományát megismerni.<br />

Az elmúlt években számos lehetõségem nyílt arra, hogy különbözõ országokban<br />

prezentáljam munkámat, és emellett lehetõségem adódott megismerni<br />

Bologna, Padova, Athén, és idén nyáron Nizza városát. Úti beszámolóm<br />

témája így Nizza és környéke. Egyrészt ez a legfrissebb emlék, másrészt<br />

az elmúlt évek külföldi látogatásai közül talán ez áll a legközelebb hozzám.<br />

Sajnos csak öt napot tölthettem kedves kollegámmal Nizzában és környékén,<br />

de úgy gondolom, hogy sikerült felfedezem Dél-Franciaország, Provance<br />

nagyszerû részeit. A kedves olvasókat nem szeretném untatni unalmas statisztikákkal,<br />

hogy hányan élnek e vidéken, milyenek a gazdasági mutatók stb.,<br />

inkább megpróbálok egy betekintést nyújtani a mindennapokba és kedvet<br />

csinálni az utazáshoz.<br />

362<br />

363


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

A nizzai Nice Côte d'Azur reptéren szállt le a repülõ - ez Franciaország<br />

második legforgalmasabb reptere, ahonnan az Angol sétány mentén haladva<br />

gyorsan és kényelmesen be lehet jutni a belvárosba. Aki bírja, akár gyalog is<br />

nyugodtan nekivághat a cirka 4-6 km-es sétának. A helyi közlekedés kiváló:<br />

napközben és éjszaka is vannak járatok a környezõ városokba (pl. Antibes,<br />

Monaco, Cannes stb). A jegy ára pedig csupán egy euró. A helyi szállodák -<br />

kategóriától függõen - megbízhatók, és általában még magyar pénztárcához<br />

mérve sem megfizethetetlenek. Az éttermek a belvárosban, a külvárosban és<br />

az Óvárosban kitûnõek: számos provence-i specialitás kerül az étlapra. Rendkívül<br />

ízletesek, harmonikusak a borok, amelyek kitûnõek a legjobb étkekhez<br />

- habár ez a francia konyhát és borokat ismerve nem meglepõ.<br />

A kulináris élvezetek után térjünk át a kulturális mámorba. Néhány mondatba<br />

megpróbálom bemutatni Nizzát és környékét. Nizzában számtalan látványosság<br />

fogadja a turistákat. Elsõképpen szeretném megemlíteni a tengerpartot,<br />

ami a várost határolja. Kellemes, tiszta víz, aprókavicsos tengerpart<br />

fogadja a vendégeket és nem utolsó sorban a helybélieket, akik a napi munka<br />

után szeretnek megmártózni a tengerben, majd a naplementében gyönyörködve<br />

indulnak haza. Pontosabban nem is haza, hanem legtöbben összeülnek<br />

és egy finom vacsora, valamint provance-i bor mellett megbeszélik a nap<br />

történéseit. Mindezek mellett érdemes megnézni Nizzában a Chagall Múzeumot,<br />

amely 1973-ban nyitotta meg kapuit.<br />

Nizza városának híres szülötte Giuseppe Garibaldi Nizza (1807. július 4.,<br />

Caprera-1882. június 2.), a két világ hõse. A város egyik gyöngyszeme, a Saint-<br />

Nicolas ortodox orosz katedrális mutatja, hogy a császári család mennyire<br />

vonzódott Nizza városához. A Parc Impérial lábánál épült, Nyugat-Európá-<br />

Kaleidoszkóp<br />

ban legszebb orosz templomnak tartják: falait kivételes ikonok, fafaragások és<br />

freskók díszítik. Nem szabad kihagyni a sétákat az óváros árnyékos utcáin<br />

sem. Ez a kacskaringós utcákkal és színes homlokzatokkal teli városnegyed a<br />

szárd építészet színeit és stílusát tükrözi. Következõ napon, a modern kori<br />

parfümgyártás és iskola "fõvárosába" Grasseba látogattunk. A Nemzetközi<br />

Parfüm Múzeumba saját érzékeinket (látás, szaglás, ízlelés) felhasználva élhetjük<br />

át a hajdani és a mai parfümgyártók hétköznapjait, majd a szomszédos<br />

üzletben megvehetjük a híresebbnél híresebb parfümöket. Mellesleg egy kis<br />

kuriózum a város központjában lévõ öntisztító mellékhelyiség, amely negyedóránként<br />

önmagát árasztja el vízzel.<br />

Mindezen megpróbáltatások után a következõ utunk Monacóba vezetett.<br />

Amennyiben igaz a mondás, hogy "Nápolyt látni és meghalni!", akkor számomra<br />

élni Monacóban lenne a szállóige. Nehéz szavakba önteni a látottakat,<br />

amit a nagyhercegség nyújt a kívülállók számára. Itt található és látogatható<br />

a Hercegi Palota, a Napóleon Múzeum (a hercegi család megszállottja<br />

Napóleonnak), a híres Óceonográfiai Múzeum (ahol Custo kapitány kalauzolta<br />

a látogatókat), az Opera és a Kaszinó-tér a Kaszinóval, ahol a világhírességek<br />

költik millióikat.<br />

Mindezen pompa és csillogás után visszatérve Nizzába egy pohár kellemes<br />

bor mellett még egyszer magamba szívtam az elmúlt napok történéseit, és a<br />

tengerbe bukó nap ragyogását. Örökké elmémbe véstem e nagyszerû utazást,<br />

és ezzel remélhetõleg másokban kedvet ébresztettem, hogy ellátogassanak<br />

Nizzába és annak szemet kápráztató környékére.<br />

Kiss Attila<br />

364<br />

365


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

A repülés: hivatás, hobbi<br />

és szerelem<br />

„Minden fölszállás változatosságot jelent”<br />

Rácz János harmincnégy éve repül hivatásosan. Kisújszálláson 1983 óta<br />

munkálkodik mezõgazdasági repülõgépvezetõként. Dolgozott Egyiptomban<br />

és Szudánban, mégis lokálpatriótának vallja magát, és Kisújszálláson szeretne<br />

nyugdíjba vonulni.<br />

Munkája során városunk és annak környéke fölött repülõgépérõl vegyszerekkel<br />

és mûtrágyával szórja be a termõföldeket, hogy a termények egészségesen<br />

növekedhessenek. Körülbelül 72 ezerszer emelkedett fel a földrõl, és<br />

11 200 órát tartózkodott a levegõben. Tudja, hogyan néz ki Kisújszállás a<br />

magasból, és imád repülni.<br />

- Mikor döntötte el, hogy szakmájaként a repülést választja?<br />

- Mindig is azt csináltam, amit szerettem, amiért éltem-haltam. Itt Kisújszálláson<br />

jártam gimnáziumba, illetve az utolsó növényvédõ gépész szakon érettségiztem.<br />

Már a harmadik osztály után elhatároztuk néhányan, hogy repülõs<br />

vonalon haladunk tovább. Az idõsebbek még elsõben megfertõztek minket a<br />

repüléssel. Akkoriban nem volt semmi probléma abból, hogy az idõsebbek<br />

Kaleidoszkóp<br />

"csicskáztattak" minket. Nem egyszer elzavartak bennünket különbözõ repülõs<br />

újságokért, és persze mi is átfutottuk azokat. Így fertõzõdtem meg és<br />

nagyon megszerettem a repülést. 1971-ben vitorlázó repülõ szakszolgálati<br />

engedélyt szereztem - korkedvezménnyel, mert akkor még tizenhét éves sem<br />

voltam. A vitorlázó repülést azonban nem folytattam tovább, helyette 1972-<br />

ben elkezdtem a mezõgazdasági fõiskolát Nyíregyházán.<br />

- Ott csak mezõgazdasági ismereteket vagy repülést is oktattak?<br />

- Mindkettõt. A fõiskola mellett folyt a repülõgép-vezetõi szakszolgálati engedély<br />

megszerzése, és miután azt kézhez kaptuk, különbözõ típusú repülõgépekkel<br />

repültünk.<br />

- A szakszolgálati engedély kifejezés mit takar?<br />

- Ugyanazt a célt szolgálja, mint egy autóvezetõi jogosítvány, ebben is<br />

vannak kategóriák. Benne van az orvosi alkalmassági vizsga is. Miután<br />

megszereztük a szakszolgálati engedélyt, és befejeztük a hároméves fõiskolát,<br />

1975-ben kikerültünk a nagybetûs életbe.<br />

- Hol kezdett dolgozni?<br />

- Bánhalmán kezdtem, a Közép-tiszai Állami Gazdaságnál. Akkor még mindenkinek<br />

volt biztos munkahelye. Leállamvizsgáztunk július elején, és egy hét<br />

múlva már dolgozhattunk, gyakoroltuk a fölszállásokat. Annak idején én<br />

Szolnok környékén csináltam az inasfölszállásokat; egy tapasztalt pilóta mellé<br />

osztottak be, és ott el kellett tölteni egy bizonyos repülési idõt, egy bizonyos<br />

fölszállásszámot. Utána jött az ellenõrzés, csak ezután engedtek önállóan<br />

dolgozni, az nem volt elég, amennyit a fõiskolán gyakoroltunk. Akkoriban<br />

azonban olyan nagy volumenû munkák voltak, és olyan gyorsan kellett a<br />

pilóta, hogy mi csupán egy félévet inaskodtunk; késõbb már - ahogy a fõiskola<br />

ontotta a pilótákat - nõtt ez az idõtartam.<br />

- Miért pont a mezõgazdaságot választotta?<br />

- Annak idején, amikor még gimnáziumba jártunk, hárman vadászpilótának<br />

is felvételiztünk. Csak azért, hogy lóghassunk a gimibõl. Három napos<br />

volt az orvosi vizsgálat a kecskeméti repülõorvosi intézetben, és ketten meg is<br />

feleltünk. A katonai kötöttségeket azonban nem bírtam. Ezért jelentkeztünk<br />

utána Nyíregyházára, és ezért lettem mezõgazdasági repülõgépvezetõ. Innen<br />

többször invitáltak a Malévhoz, és más kisebb repülõcéghez is. Eleinte a pénz<br />

miatt nem mentem, mert a mezõgazdaságban többet kerestem akkoriban,<br />

azután pedig nem akartam feladni a kis lokálpatrióta életemet, mivel a nagyvárost<br />

nem tudnám elviselni.<br />

- Elõfordultak veszélyes szituációk a munkája során?<br />

- Igen. Voltak kényszerleszállásaim. A repülés nagyon szép dolog, de olyan,<br />

mint a sebész szakmája: itt nem lehet tévedni. Ha az ember téved, az életével<br />

fizet, itt nincs másik lehetõség. Ezt a szakmát csak sok gyakorlás után, odafi-<br />

366<br />

367


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

gyeléssel, fegyelemmel, érzékkel és rátermettséggel szabad folytatni. Az egyik<br />

kényszerleszállásom 1978-ban áttételháztörésbõl adódott. Az áttételház, a<br />

motor nagyobb fordulatát redukálja kisebb légcsavarfordulatra. Az áttételházban<br />

megadta magát egy fogaskerék, és kényszerleszállást kellett végrehajtanom,<br />

de semmi baj nem történt, mert jó volt a terep, és le tudtam tenni a<br />

gépet. A másik kényszerleszállásom Afrikában, Szudánban történt. Ott a beduin<br />

szerelõk kerozin mellett egy kis vizet is tankoltak a gépbe, és a hajtómû<br />

megállt. Ám ott is sikerült olyan terepen kényszerleszállni, hogy minden és<br />

mindenki épségben maradt, de akkor, azt átélve - kommunikáció nélkül a<br />

semmi közepén - mindez elég borzalmas volt.<br />

- Hogyan került ki Afrikába?<br />

- A Repülõgépes Szolgálat állami szervezet volt, azt derítette föl egy egyiptomi<br />

vállalkozó, és egy külkereskedelmi szerven keresztül küldtek ki minket.<br />

Egyiptomban és Szudánban is dolgoztunk. Lényegesen jobb fizetést kaptunk,<br />

mint itthon - az akkori magyarországi fizetésünk háromszorosát. Viszont jóval<br />

többet is kellett adni érte, hiszen nagyon rossz körülmények között kellett ott<br />

dolgoznunk, az idõjárási körülmények, az életfeltételek borzasztóak voltak.<br />

Nehéz volt kibírni, de ötéves szerzõdésünk volt az 1983-88 közötti idõszakra,<br />

és évente 3-4-5 hónapot kellett kint tölteni. Két hónapot a szervezet még<br />

kibírt, elhasználta a tartalékait, de utána már nagyon nehéz volt. Viszont<br />

megtaní-tottuk a beduinokat gulyást, paprikás krumplit fõzni, palacsintát sütni.<br />

Muszáj volt rávenni õket, hogy valahogy a számunkra kedvezõ ízeket<br />

varázsolják elõ. Mindamellett a higiénia is elképesztõ volt, de az emberi<br />

szervezet mindent túlél. A betegségek ellen kaptunk három-négyfajta oltást,<br />

a malária ellen pedig tablettával védekeztünk. Akkor örültünk azonban a<br />

legjobban, amikor hazajöhettünk, és megúsztuk betegségek nélkül. Nekem<br />

Kaleidoszkóp<br />

sikerült, de voltak felelõtlenebb egyének is, ám nem a magyarok között.<br />

Nemzetközi csapatban folytattuk a munkát, volt ott új-zélandi, portugál, svéd,<br />

osztrák, és ebbõl a nemzetközi csapatból többen felelõtlenek voltak, és meg<br />

is haltak. Minden évben volt egy-két áldozat a pilóták közül is.<br />

- Mióta dolgozik Kisújszálláson?<br />

- Még mielõtt kimentem Afrikába, 1983-ban már Kisújszálláson dolgoztam.<br />

- Milyen géppel repül, repült?<br />

- Sokáig az AN-2 típusú repülõ volt a legjobb, amelyet a mezõgazdaságban<br />

használtunk. Ezzel a géppel dolgoztunk a legtöbbet. De repültem még Z-37,<br />

M-18 típusú repülõgéppel, 1994 óta pedig a Turbo Æmelak Z-137T típusú<br />

szerkezettel dolgozom. A "T" betû a végén azt jelenti, hogy turbópropelleres,<br />

tehát nem dugattyús hajtómûve van, hanem gázturbinás, amely lényegesen<br />

környezetbarátabb, erõsebb és megbízhatóbb, mint a korábbiak.<br />

- Szeret vele repülni?<br />

- Nagyon.<br />

- Említette, hogy 1994 óta repül ezzel a repülõvel. Mennyi idõs a gép?<br />

- Ezek a fajta gépek 1990 környéki gyártásúak, de nincsenek túlságosan<br />

igénybe véve. Üzemidõ- és állapotfüggõ ápolásokat, karbantartásokat kell<br />

elvégezni ezeken a repülõgépeken, s évente mûszaki vizsgán vesznek részt,<br />

mint az autók is.<br />

- Hogyan telik egy mezõgazdasági repülõgép-vezetõ munkanapja?<br />

- A munkanap a kemikáliák szórásából, a permetezésbõl, mûtrágyaszórásból<br />

áll. Vagy pedig a különbözõ gabonafélék vetésébõl, mert régebben búzát,<br />

rizst is vetettünk repülõrõl. A fekete rizst a mai napig is repülõrõl vetjük.<br />

Mindenféle megrendelõnek rendelkezésére állunk, akinek tápanyag-utánpótlási,<br />

permetezési gondja van, vagy nem tud rámenni a földre, mert nagyon<br />

vizes a talaj, vagy gyorsan el kell végezni egy munkát. Mi lényegesen hatékonyabban,<br />

gyorsabban tudunk reagálni a kérésekre, és olcsóbbak is vagyunk,<br />

mint a földi gépek. A kisgazdák Fegyvernektõl Kenderesen és Ecsegfalván át<br />

egészen a karcagi határig felkeresnek minket. Régebben ennél messzebbre is<br />

eljártunk, de most már nem, mert nincs megrendelés, ma már a kisgazda<br />

maga végzi el a munkát, ha gyõzi.<br />

- Ön egész évben dolgozik, vagy csak bizonyos évszakokban?<br />

- Nálunk a szezon tavasztól õszig tart, március-áprilistól szeptemberoktóberig.<br />

Régebben télen is dolgoztunk, januártól decemberig, karácsony<br />

elõttig, de akkor még nagyon sok mûtrágya és jóval több növényvédelmi<br />

feladat volt. Most már csak szezonális feladatok adódnak. Nemrég vittem<br />

vissza a repülõt a telephelyre, Jászapátiba téli tárolásra és ápolásra, mely<br />

ilyenkor veszi kezdetét. Csak a szezon ideje alatt van Kisújszálláson a repülõgép.<br />

368<br />

369


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Õsszel, amikor befejezzük a munkát, a következõ félév azzal telik, hogy a<br />

repülõgépet karbantartjuk, idõszakos ápolásokat végezünk rajta. A<br />

pilótáknak pedig minden évben egy-kéthetes továbbképzésen kell részt<br />

venniük, valamint a szakszolgálati engedélyt is minden évben meg kell<br />

védeni, orvosi vizsgálat pedig félévente van.<br />

- Ön is ért a repülõgép-szereléshez, -javításhoz, vagy ezeket a feladatokat kizárólag<br />

hivatásos szerelõk végzik el?<br />

- Van külön szerelõgárda, de természetesen a pilótának ugyanúgy tisztában<br />

kell lennie a repülõ minden porcikájával. Engem pedig mindenféle technika<br />

érdekel.<br />

- Hogyan lehet a levegõbõl kiszámítani, hogy pontosan hová kell szórni a mûtrágyát<br />

vagy a permetezõszert?<br />

- Ez olyan, mint a légi tájékozódás. Térképet kapunk a megrendelõtõl, aki<br />

tájékoztat minket arról is, hogy milyen vegyszert, milyen dózisban, melyik<br />

táblára szeretné kiszóratni. A földön pedig egy-egy tábla a környezõ kultúrák<br />

figyelembevételével korrektül beazonosítható. A sok éves gyakorlat kialakította<br />

már a szemmértéket, és most már körülbelül tíz éve GPS-sel tájékozódunk,<br />

ami nagyon nagy segítség, de azért nem helyettesítheti az ember<br />

szemét és gyakorlatát.<br />

- Egy 100 hektáros földterületet mennyi idõ alatt lehet repülõrõl permetezõszerrel vagy<br />

mûtrágyával beszórni?<br />

- A repülõgépes permezésnek vagy mûtrágyaszórásnak a hatékonysága<br />

abban rejlik, hogy egy 100 hektáros területet egy óra alatt lepermetezek,<br />

ugyanennyi idõ alatt 70-80 hektárt szórok be mûtrágyával, míg a földi gépnek<br />

mindez egy-két napba is beletelik. Mi viszont egy nap alatt akár 400-500<br />

hektárt is leszórunk. Az egyetlen gátat a repültidõ-korlát szabja a pilótának,<br />

hiszen naponta mindössze hat órát repülhetünk. Ez légügyi elõírás, amit be<br />

kell tartani, a vegyszerkiszórási szabályokkal együtt.<br />

- Kisújszálláson hány mezõgazdasági pilóta van?<br />

- Elõttem volt Vadas Jenõ bácsi, õ a mezõgazdaságból ment nyugdíjba.<br />

Utánam körülbelül hat évvel végzett Horváth Ferenc, aki itt lakik ugyan<br />

Kisújszálláson, de nem itt dolgozik. Õ már az én egyik gyakornokom volt.<br />

- Most vannak tanítványai? Lesz utánpótlás?<br />

- Nincs utánpótlás. Ennek következtében utánunk le fog épülni a mezõgazdasági<br />

repülés. A fõiskola ugyan még megvan, és folytatnak is képzéseket, de<br />

a nagy közforgalmú repülések részére képzik a pilótákat, azonban már jóval<br />

kevesebbet, mint korábban. Ráadásul a kiképzés is nagyon sok pénzbe kerül<br />

annak, aki meg akarja csinálni; és aki megszerzi a motoros szakszolgálati<br />

engedélyt, az már fehéringes pilótaként akar elhelyezkedni, nem pedig a<br />

mezõgazdaságban dolgozni, kukacbombázóként.<br />

Kaleidoszkóp<br />

- Akkor mi fogja fölváltani a repülést?<br />

- Maradnak a számítógéppel vezérelt földi gépek, a modern hidas<br />

traktorok. Csakhogy ezzel nem minden esetben tudják idõben elvégezni a<br />

munkát. Rengeteg olyan feladatot, mint például a szúnyogirtást, csak<br />

repülõrõl lehet véghezvinni. Vannak ugyan próbálkozások a földi irtással, de<br />

a légi és a földi irtás csak együtt lehet igazán hatékony.<br />

- Ön meddig fog még repülni?<br />

- A repülés miatt nekünk nyugdíjba vonulásnál korkedvezmény jár. A repülésben<br />

eltöltött öt év után egy év kedvezményt kapunk. Én szeretnék még<br />

dolgozni, amíg van munka, és az egészségem engedi. Örömmel csinálom,<br />

még nem untam meg. Nekem még minden fölszállás szép, és változatosságot<br />

jelent. Minden változik az ember körül, és föntrõl minden sokkal szebb, mint<br />

idelentrõl.<br />

- Milyen a város felülrõl?<br />

- Mindig el tud gyönyörködtetni. Vagyok annyira lokálpatrióta, hogy tetszik<br />

föntrõl Kisújszállás, és mindig meglátom az apró változásokat és a nyüzsgõ<br />

embereket.<br />

- Az embereket is látni odaföntrõl?<br />

- Persze. Mindig össze szoktunk köszönni az ismerõsökkel. Õk integetnek,<br />

én pedig a "repülõs köszönéssel" billegtetek nekik.<br />

- Milyen magasan repül?<br />

- Általában 30-50 méter között közlekedünk, de munka közben legtöbbet<br />

egy-két méteren.<br />

- Az nem veszélyes?<br />

- A repülés legveszélyesebb formája a földközeli repülés. Amikor mûtrágyát<br />

szórunk, 15-20 méteren repülünk, ez nagyon biztonságos, mert a vezetékek<br />

és akadályok alattunk vannak. De permetezésnél nem lehet magasan repülni,<br />

mert az oldalszél nagyon elsodorná azt a finom ködpermetet, amit a<br />

repülõbõl kiszórunk. Azért kell nagyon finom cseppeket készíteni, hogy a<br />

permet jobban beborítsa a növény felületét.<br />

- Mit tart a legérdekesebbnek a munkájában?<br />

- Én a repülést szeretem. Az, hogy közben mûtrágyát vagy vegyszert szórok,<br />

csak járulékos tevékenység.<br />

- Tehát ez hivatás és hobbi egyszerre.<br />

- Igen, és szerelem. Gimnázium óta megvan a repülés iránti szeretetem,<br />

amely máig töretlen.<br />

Lipcsei Anita<br />

370<br />

371


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Elmentem Hawaiira!<br />

Méri Csaba szerencséje a Friderikusz show mûsorában<br />

Tizenöt évvel ezelõtt a televízióban nagy sikerrel ment Friderikusz Sándor<br />

riporter mûsora, a Friderikusz show. A televíziós személyiség errõl részletesen<br />

szól a Friderikusz eddig címû, 2008-ban megjelent interjúkötetben.<br />

A show-mûsor egyik 1994. évi élõ adásának a felvételekor véletlenszerû,<br />

szerencsés kiválasztottja lett az akkor 25 éves kisújszállási nyurga fiatalember,<br />

Méri Csaba. Miután a riporter azon kérdésére, hogy: Van-e kedve elutazni<br />

most Hawaiira? - igennel válaszolt, mindjárt az elsõ induló repülõgéppel<br />

elutazhatott egy tizenkét napos ingyenes külföldi nyaralásra. Több ezer<br />

kilométert utazott, mire megérkezett az Amerikai Egyesült Államokhoz<br />

tartozó Csendes-óceáni szigetcsoportra, a Hawaii szigetekre.<br />

De vissza is jött. A párjával, Galambos Orsolyával itt élnek, dolgoznak<br />

városunkban, családot alapítottak, a kisfiuk, Marci most kilencéves. Azzal a<br />

céllal látogattam el hozzájuk az Illéssy utcába, hogy közösen felidézzük a<br />

"nagy utazás" régi emlékeit.<br />

- Csaba és Orsolya, hogyan emlékeznek vissza arra a nevezetes napra, 1994. október<br />

20-ra?<br />

- Csaba: A Friderikusz eddig<br />

címû könyvet mi is megvásároltuk,<br />

olvastuk is. Ebben az<br />

említett napról több oldalon<br />

át mesél Friderikusz Sándor az<br />

interjú során. Meg kell említenem,<br />

hogy néhány dolog<br />

egészen másképp történt,<br />

mint ahogy erre Sándor visszaemlékezett.<br />

Azon a nevezetes<br />

napon a budapesti Corvin<br />

Áruház elõtt sok százan gyûltek<br />

össze. Mert híre ment, itt<br />

forgatják az újraindított Fridi<br />

showt.<br />

- Orsi: Akkor mindketten egy hanglemezkiadó cégnél dolgoztunk, és a<br />

közelben volt a lakásunk is. A téren Csabi várt rám, mert egy tanfolyamra<br />

jártam. Láttuk a várakozó tömeget, és mi is kíváncsian odamentünk. Késõbb<br />

hallottuk, hogy az elõzõ napokon volt egy tévés közvélemény-kutatás is. Arról<br />

Kaleidoszkóp<br />

kérdezték a járókelõket, hogy ha kapnának rá egy lehetõséget, elutaznánake<br />

Hawaiira? Erre a nõk többsége elutasítóan felelt, a férfiak azonban igennel<br />

válaszoltak. Talán ezért is volt az, hogy a mûsorban a stúdióból már csak a<br />

férfiakat kérdezgették.<br />

- Hogyan esett éppen önre a választás?<br />

- Csaba: Ahogyan visszaemlékszem, a nézõket pásztázó kamera elõször egy<br />

fülbevalós fiút választott ki. De a stúdióban ülõ közönség õt leszavazta.<br />

Folytatódott a kiválasztás. A kamera rám irányult, mert hátul állva, a 180 cmes<br />

magasságommal kilógtam a tömegbõl. A könyvben leírtakkal ellentétben<br />

nem kellett felhívnom a páromat, hogy elmenjek-e Hawaiira, mert ott állt<br />

mellettem. Csak nem látszott a tömegben.<br />

- Orsi: Igen, ott álltunk egymás mellett. Egymásra néztünk és egyszerre<br />

mondtuk a kérdésre a választ: Igen! Akkor és késõbb is úgy voltunk vele, úgyis<br />

csak ugratás az egész, vagy valami ravasz show elem a mûsorban.<br />

- Mi lett volna akkor, ha Orsi is kijelenti, õ is el akar utazni a párjával?<br />

- Csaba: Ha lehetett volna, akkor ketten utaztunk volna el.<br />

- Orsi: Ezt a kérdést feltettem ott, akkor az utazási iroda jelenlévõ munkatársának<br />

is. Azt válaszolta, hogy ha most azonnal kifizetném a kb. 800 ezer<br />

forintnyi utazási költséget, akkor sem utazhatnék, mert csak egy személyre<br />

szól a lehetõség, és azonnal utaznia kell az elsõ induló repülõgéppel.<br />

- Mi történt azután, hogy kiválasztottként igent mondott?<br />

- Csaba: Elöljáróban még annyit mondanék: napok óta elég rossz egészségi<br />

állapotban voltam. Egy idegbecsípõdés miatt nagyon fájt a derekam. A munkahelyemen<br />

mondtam is, amikor eljöttem, hogy lehet, holnap nem is jövök<br />

dolgozni, mert megyek az orvoshoz. Nos, végül is nem a dokihoz, hanem a<br />

reptérre mentem. Pontosabban vittek.<br />

372<br />

373


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

- Orsi: De még elõtte két testõrnek látszó fickó Csabit és engem bevitt a<br />

Corvin Áruházba. Csabát ott gyorsan lefotózták, elkészítették az útlevelét,<br />

elintézték a vízumát is. Otthon volt útlevele, de nem engedték, hogy hazamenjen<br />

érte. Körülnézve megfigyeltem, hogy csak új férfiruházat volt elõkészítve<br />

az útra. Két bõröndbe csak úgy ránézésre beledobáltak felcímkézett<br />

ruhákat, kapott egy szalmakalapot is, és irány egy nagy limuzinnal a reptérre.<br />

Mindez gyorsan, a tévénézõk szeme láttára történt.<br />

- A repülõtérre érve hogyan folytatódott a "mûsor", a történet?<br />

- Csaba: Velünk tartottak a tévéstáb tagjai, az utazási iroda képviselõje.<br />

Útközben sorba rakva megkaptam a repülõjegyeket és a 200 ezer forint<br />

értékû költõpénzt csekkfüzet formájában. Gyorsan elmondták mikor, hol<br />

szálljak át. A repülõtereken mindig a "Friderikusz show" táblát tartó hölgyet<br />

keressem, aki segít majd eligazodni, merthogy angolul nem beszéltem.<br />

- Orsi: Csabát Ferihegyen csomagokkal együtt felrakták egy éppen ott<br />

veszteglõ teljesen üres repülõgépre, úgy, mintha éppen akkor elutazna. A<br />

tévések elkezdtek filmezni, majd a forgatás végén azt mondták, most már<br />

szálljon le, ezzel részükrõl vége a mûsornak és azzal elviharzottak. Mi ketten<br />

meg megkönnyebbülten ottmaradtunk a csomagokkal a reptér várójában.<br />

- Csaba: Na jó, most akkor vége az egész mûsornak, az eddigi felhajtásnak!<br />

- mondtam Orsinak. - Mi is megyünk haza! De nem így történt. Az egyik<br />

utaskísérõ közölte: Nem! Két óra múlva felrakjuk magát az elsõ gépre, és<br />

irány Hawaii!<br />

- Mielõtt elutazott, kinek tudott valamit üzenni?<br />

- Csaba: Csak annyi lehetõséget kaptam, hogy még a Corvin Áruházból<br />

felhívhattam a fõnökömet, akit Bálintnak hívtak, hogy holnap nem megyek<br />

dolgozni, mert elutazom Hawaiira.<br />

- Mit szólt mindehhez a fõnöke?<br />

- Csaba: A fõnököm az édesanyjával<br />

lakott együtt, aki ismert engem. Akkor<br />

este Bálint nem volt otthon, így az<br />

édesanyjával beszéltem, s közöltem a<br />

hírt: holnap nem megyek dolgozni,<br />

mert elutazom Hawaiira. Õ hitetlenkedve,<br />

de barátságosan mondta, hogy ne<br />

szórakozzak, viccelõdjek vele, de azért<br />

majd átadja az üzenetet. Csak ennyit<br />

telefonálhattam. Ezzel persze tovább fokozódott<br />

a bonyodalom. A Kisújszálláson<br />

élõ szüleimet is csak másnap, Orsi hívta fel telefonon.<br />

- Orsolya, mit mondott Csaba szüleinek?<br />

Kaleidoszkóp<br />

- Orsi: Csak annyit, hogy csütörtök este figyeljék a Friderikusz mûsorát,<br />

annak minden percét, mert nagyon érdekes és fontos dolgokat látnak majd.<br />

- Térjünk vissza a repülõtérre, az utazásra. Végülis mikor és hogyan utazott el<br />

Hawaiira?<br />

- Csaba: Több órás repülõút után kiderült, hogy Amszterdamba érkezés<br />

helyett éppen ellentétes irányba repült a gép, Ciprus szigetére, és Larnakán<br />

landolt. Innen megint várakozás után végre Hollandiába kerültem. Majd<br />

újabb átszállással csütörtökön este úgy tíz óra körül a tengerentúlon, San<br />

Franciscoban találtam magam. Nagyon fáradt voltam. Megtaláltam a "táblás<br />

hölgyet", aki angolul beszélt. Egy hatalmas limuzinnal elvitt egy szállodába.<br />

Közölte, hogy reggel vár a hotel elõtt, kilenc órakor indul a gépem Hawaiira.<br />

Reggel elaludtam, az utolsó pillanatban értem el a szigetekre induló repülõt.<br />

Körülbelül hét-nyolc órás repülõút után végre megérkeztem Hawaiira.<br />

- Itthon idõközben mi történt Orsolyával, hogyan fogadták a hírt a munkahelyén?<br />

- Orsi: Teljes volt a káosz a fejemben, sõt félreértések sorozata következett.<br />

Egész éjjel nem aludtam. Sírtam és mondogattam magamban: ilyen nem<br />

lehet, hogy egy embert csak úgy megfognak, felteszik egy repülõre és eltûnik!<br />

Ez borzasztó! Hol lehet most Csabi? Mit csináltak vele? - kérdeztem csak<br />

magamtól. Reggel, amikor bementem a munkahelyünkre, akkor is csak<br />

sírtam és sírtam. A munkatársaim nem értették, mi bajom van, kérdezgették:<br />

mi a baj, Orsi? Hol van Csaba? Miért nem jött dolgozni? Beteg vagy kórházba<br />

került? Mi van vele? Nem, nem, az én Csabim elutazott Hawaiira! - mondtam<br />

elkeseredve. Bálint, a fõnököm is mondta, hogy megkapta édesanyjától az<br />

üzenetet. De õ azt hitte, hogy egy rokonáról van szó, akit szintén Csabának<br />

hívtak, és hogy õ utazott el Hawaiira. Végül senki sem akart hinni nekem. Azt<br />

gondolták, csak szórakozom velük és vicc az egész. Elkeseredve azt mondtam<br />

a kollegáimnak: Ha nem hisztek nekem, ma este nézzétek a Friderikusz show<br />

adását!<br />

- Csaba, milyen élmények érték a hosszú utazás során?<br />

- Jó is, kellemetlen is. Miután sokan nézték a repülõtéren is az adást, hamar<br />

elterjedt a hír: õ az a szerencsés fickó, aki elutazhat Hawaiira! Mint valami<br />

sztárt, úgy fogadtak. A pilóták behívtak a fülkéjükbe, hogy nézzek körül.<br />

Megjegyzem, elõször ültem repülõgépen. Etettek, itattak, úgyhogy jól elvoltam.<br />

A nagy izgalomban meg a fáradtságtól még a derékfájásomról is elfeledkeztem.<br />

A reptereken mindenhol csinos lányok vártak "Friderikusz show"<br />

feliratú táblával, segítettek az átszállásnál. Az elsõ kellemetlenség San<br />

Franciscóban a vizsgálatnál ért. Nagyon elcsigázottan megérkezve, borostás<br />

arccal, ápolatlan külsõvel megjelenve az USA-ban a vámosok, a biztonsági<br />

õrök gyanús alakként vizsgálgattak. Ez csak fokozódott, amikor megnézték az<br />

okmányaimat. Friss útlevél, elõzõ napi dátummal, pecséttel kiállítva.<br />

374<br />

375


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Kipakoltatták a táskáimat, amelyek tele voltak érintetlen, eredeti csomagolású,<br />

tiszta, teljesen új ruhákkal. Nem értették, hogy egyetlen használt ruha<br />

sincs benne, csak rajtam. Kérdezgettek angolul, de nem tudtam válaszolni.<br />

Lehet az is, hogy valami hajléktalan áruházi tolvajnak néztek. Körülvettek<br />

vagy hatan, vitatkoztak, már azt hittem letartóztatnak! Végül intettek, hogy<br />

mehetek. Megtaláltam az utaskísérõmet, elvitt a szállodába, fáradtan, szinte<br />

elájultan. Reggel éppenhogy elértem a Hawaiira induló gépet.<br />

- Milyen volt a szigeteken a fogadtatás?<br />

- Csaba: Nagyszerû! Virágfüzér, táncoló lányok, nyitott, pavilonszerû repülõtér!<br />

A szokott táblával, magyarul beszélõ tolmács fogadott, aki Budapestrõl<br />

a szigetekre ment férjhez. Luxus szállodában laktam, limuzinnal közlekedtem,<br />

a szolgáltatásokat ingyen vehettem igénybe. A bepakolt öltöny, szmoking<br />

kicsi volt rám, nem tudtam felvenni. Így legtöbbször csak pólóban, a trópusi<br />

meleg miatt rövidnadrágban kirándultam.<br />

- Csabán kívül Kisújszállásról bizonyára nem sokan voltak a Csendes-óceáni<br />

szigetcsoporton, akit megkérdezhetnék arról, hogy egy turistának milyen érzés a Hawaiiszigeteken<br />

lenni?<br />

- Csaba: Röviden: egy csodálatos hely. Igazi turistaparadicsom. A Hawaiiszigetek<br />

szerintem a világ ékszerdobozai. Bõvebben: több szigetcsoportból<br />

áll. Az éghajlata trópusi. A tél és nyár között nincs nagy hõmérsékletkülönbség,<br />

átlag 30 fok körüli. A növényvilága nagyon gazdag. A virágok<br />

hazája, húszezer féle virág van. Rengeteg a zöldség, gyümölcs. Kókusz-,<br />

banán-, ananász-, cukornádültetvényeken is jártunk. Bõséges a tengeri<br />

halfélék családja is. A hawaii "hivatalos hal" neve kimondhatatlan, de le<br />

tudom írni: HUMUHUMUNUKUNUKUAPUA.<br />

- Ezek után adódik a kérdés: Sikerült-e gyomorrontás nélkül megúszni a nyaralást?<br />

- Csaba: Sikerült, mert leginkább gyümölcsöket ettem. Kerültem a nagyon<br />

ismeretlen ételek fogyasztását.<br />

- A szigetcsoportokon mit látogattak meg?<br />

- Csaba: Minden nap volt szervezett program. A szigetcsoportokat<br />

autóbusszal, hajóval, vagy repülõvel lehet elérni. Jártunk O'ahu, a "Nagy<br />

Szigeteken". Itt van Honolulu, a fõváros és Waikiki. Különös õserdei élmény<br />

volt Kauai szigetén. 1993-ban itt forgatták a Jurassic Park címû híres filmet.<br />

Maui szigetén bálnavadász falut láttunk. Megrendítõ élmény volt Pearl<br />

Harbor, a katonai támaszpont, az 1941-es japán támadás, pusztítás<br />

helyszínének a megtekintése. Itt több múzeum van, volt filmvetítés is.<br />

Közelrõl láttuk az Arizona nevû elsüllyesztett amerikai cirkálót. Mind-mind<br />

felejthetetlen élmény!<br />

- Találkozott érdekes, híres emberekkel?<br />

- Csaba: Igen. Gyorsan híre ment, hogy itt van egy szerencsés magyar<br />

Kaleidoszkóp<br />

fiatalember. A szállodában felhívott a magyar konzul, és meghívott Gál József<br />

vitorláshajójára, amivel Fa Nándor társaságában körülhajózták a Földet.<br />

Jártam a világhírességek villanegyedében is.<br />

- Mi lett a költõpénzzel?<br />

- Csaba: Nem kellett költenem semmire. Az a pénz, amit csekkfüzetben<br />

kaptam, egy hónapra is bõven elegendõ lett volna, ha fizetnem kellett volna.<br />

Így két táska apró ajándékot vettem a rokonoknak, barátoknak, családnak.<br />

- Kivel beszélt arról, hogy megérkezett Hawaiira, és hogy mikor érkezik haza?<br />

- Csaba: Akkor még nem volt mobiltelefonom. Kétszer beszéltem Orsival.<br />

- Orsi: Friderikusz Sándor felajánlotta, hogy az õ költségén bármikor<br />

beszélhetek Csabával telefonon.<br />

- Bizonyára hamar eltelt a nyolcnapos paradicsomi kirándulás?<br />

- Csaba: Persze. Két-két nap volt az utazás. Amikor megérkeztem Ferihegyre,<br />

a családom tagjai nagy örömmel fogadtak. Két-három hónapig bármerre<br />

jártam, felismertek, leszólítottak, állandóan mesélnem kellett az útról.<br />

- Orsi: A következõ adásban rövidebben, de újra szerepelt a Fridi showban.<br />

Táncoló, fûszoknyás lányok fogadták, mesélt az élményeirõl. Sándor nagy<br />

tetszéssel fogadta az ajándékba kapott elemes táncoló hula babát. Viszonzásul<br />

egy arcképével díszített strucctojást kapott, amit azóta is büszkén õrzünk.<br />

- Mi történt a magánéletükben az eltelt évek során?<br />

- Csaba: Budapestrõl hazaköltöztünk, új lakást<br />

építettünk. Én egy helyi könyvkiadónál dolgozom.<br />

- Orsi: Kilenc évvel ezelõtt megszületett a<br />

kisfiunk: Marci. Tanultam, elvégeztem a gazdasági<br />

fõiskolát. Jelenleg szakközépiskolában szakoktatóként<br />

dolgozom. A családdal szívesen utazunk így<br />

együtt, ha tudunk, külföldre is.<br />

- Marci: A Kossuth Iskolában tanulok, harmadikos<br />

vagyok. Szeretek számítógépezni és apuékkal<br />

kirándulni.<br />

- Ha ismételten lehetõsége lenne rá, a családdal együtt<br />

újra elutazna Hawaii szigetére?<br />

- Csaba: Természetesen. De ilyen hosszú utazásra most nem látok lehetõséget.<br />

Így egyelõre maradnak a Méri család részére a közelebbi utak, a<br />

kirándulások. A felidézett Hawaii szép emlékek sora, a fényképek, videofilm<br />

megtekintése. Talán egyszer majd a kisfiuknak, Marcinak nyílik lehetõsége<br />

arra, hogy felnõttként útra keljen és édesapja nyomdokain bejárja õ is a<br />

világot. Akkor talán így köszönhetne el a családtól: Szia Apa! Szia Anya!<br />

Elmentem Hawaiira!!!<br />

Ari Géza<br />

376<br />

377


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Kisújszállástól Hollywoodig<br />

- a világ legkiválóbb puliszakértõje, dr. Bordács Imre -<br />

Dr. Bordács Imre híres lótenyésztõ nemesi család leszármazottja, 2008-ban hunyt el.<br />

90 éves korában egy hosszabb interjúban idézte fel kalandos megpróbáltatásokkal teli<br />

életútját, ennek részleteivel ismertetjük meg olvasóinkat.<br />

- Édesapám, ifj. Bordács Tamás földbirtokos 1891-ben született Kisújszálláson,<br />

régi kun család sarjaként. 1914 óta gazdálkodott önállóan, az Igarió<br />

határrészen 560 saját és 330 hold bérelt földterületen. Dédnagyapám id.<br />

Bordács Tamás volt a család alapító lótenyésztõje, aki tiszt volt Kossuth<br />

hadseregében, és részt vett az 1848-as szabadságharcban. A kiegyezés után<br />

már részt vett tenyészló-kiállításon, majd 1898-ban Kisújszálláson a tenyészlókiállításon<br />

díjazott volt, 1901-ben "Elsõ Osztályú Arany Oklevelet" érdemelt<br />

ki kancájával. Ezt a vonalat édesapám vitte tovább (1941-44). Idõközben<br />

megnõtt a kereslet a lovak iránt, tenyészteni kellett. 1941-ben apám ménesében<br />

25 kanca és 30 darab 1-3 éves csikó volt. 1942-ben a Mezõgazdasági<br />

Kiállításra hajtottunk egy furioso ötös fogatot, Geszti János volt a segédhajtó,<br />

a fogatnak rendkívül nagy sikere volt, egy hatszáz méteres kör alakú pályán<br />

hajtottunk körbe, a több ezer ember tapsára táncoló lovakkal. Ötször<br />

szerepeltünk a Mezõgazdasági Kiállításon és Vásáron, melyet késõbb OMÉKnak<br />

neveztek el. 1944 októbere tájékán, a háború alatt az egyezményes<br />

ménesünk lóállományával édesapámék ellovagoltak Jászberénybe, csatlakoztak<br />

az ottani méntelephez, majd onnan a ménállománnyal Nyugat fele<br />

menekültek, és eljutottak Ausztriáig.<br />

Magam Debrecenben a gróf Tisza István Tudományegyetem jogi karán<br />

szereztem meg doktori diplomámat, és elvégeztem Pallagon a Gazdasági<br />

Akadémiát is. 1942-ben önként bevonultam katonának, de egy súlyos<br />

betegség folytán leszereltek. Mindezek ellenére újra behívtak, és a századdal<br />

elindultunk Nyugatra. Eljutottunk Ausztriába, és döntést kellett hoznom,<br />

amerikai fogságba kerülök és ki tudja mikor jöhetek haza, vagy visszafordulok<br />

és orosz fogságba kerülök. Útban hazafelé egyre több orosz katonát láttunk.<br />

Mielõtt elértük volna az országhatárt, már el is vették a megszerzett javainkat,<br />

és gyalogosan kellett továbbmennünk, immár hadifogolyként. Egy kis földön<br />

kívül mindenünket elvették, de ennek ellenére sikerült valamelyest talpra<br />

állnom. Késõbb, miután megnõsültem, tejfuvarokat vállaltam.<br />

Kaleidoszkóp<br />

Sajnos késõbb a megmaradt termõföldjeinket<br />

is tagosították. Mi mindenünket<br />

pénzzé tettük, és részletfizetés ellenében<br />

megvásároltuk azt a régi Bordács házat, ahol<br />

születtem. Azonban ezt a házat is elvették<br />

tõlünk. Maradék állatainkat is értékesítettük,<br />

és felköltöztünk Budapestre. Budapesten<br />

nõvéremék jóvoltából volt fedél a fejünk<br />

fölött. Ahogy telt az idõ, pénzünk egyre<br />

fogyott, és szereznem kellett valamilyen<br />

munkát. A Tenyészállat-forgalmi Vállalatnál<br />

állatgondozói munkát kellett vállalnom.<br />

Mint kétdiplomás embert beosztottak a<br />

kifogásolt, selejt, nehezen fejhetõ tehenekhez.<br />

Nagy protekcióval átkerülhettem a sertésistállóba<br />

gondozónak. Megmaradt kis pénzünkbõl vásároltunk Budapest<br />

Dr. Bordács Imre<br />

központjától igen távol egy egyszoba-konyhás rozoga házat. Ezután a vállalat<br />

Teréz körúti központjába kerültem mint a telepre bejuttató kisújszállási<br />

ismerõsöm segítõje az anyagbeszerzésben és a raktárkezelésben; emellett<br />

fûtõként is dolgoztam.<br />

A segítõmet eltávolították átszervezés miatt, engem nem rúgtak ki, állományba<br />

vettek. Egyszer odahelyeztek egy embert, aki a háború elõtt lókupec<br />

volt, és a lóvásárokról ismerte apámat és lótenyésztését. Az õ ajánlására neveztek<br />

ki fõelõadónak, mint kancafelvásárlót. Protekció nélküliként engem<br />

bocsátottak el leghamarabb a következõ létszámcsökkentéskor.<br />

Felkerestem néhány barátomat, akik a Gyapjúforgalmi Vállalatnál õriztek<br />

birkákat. Így lettem juhász Kõbányán, 200 birkát legeltetve reggeltõl estig, a<br />

nagytemetõ melletti földeken, ekkor még csak 1953-at írtunk.<br />

A juhászkodásom nagyon nehéz munka volt, viszont ennek köszönhettem<br />

késõbbi sikereimet a pulitenyésztésben. Állami pulikat helyeztek ki a nyáj<br />

õrzésére, rengeteg idõm volt a természetben tanulmányozni õket. Felkerestem<br />

a volt Ebtenyésztõk Egyesületének irodáját, és elõjegyeztettem egy<br />

puli-kiutalást. Ekkoriban ugyanis pásztorkutyák kerülhettek kihelyezésre<br />

szerzõdéses alapon, és cserébe öt kölyköt kellett visszaszolgáltatni az államnak.<br />

Egy szerencsés véletlen folytán két elkóborolt birka "segítségével" sikerült<br />

egy barátomnak elérnie telefonon, és egy új álláslehetõséget ajánlott. A<br />

Fõvárosi Nyomdaipari Vállalat Javítóüzemében elvállaltam az anyagkönyvelõi<br />

állást, és bár azt gondolták, egy ilyen tanult ember nem marad meg ezen a<br />

helyen, én rácáfoltam, mert a 28 és plusz egy év telepvezetõi munka után<br />

innen vonultam nyugdíjba.<br />

378<br />

379


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Elsõ pulim neve Véngazember-Kormos lett. Ez a név a pulik pedigréjében<br />

úgy szerepel, mint õseink vérében Árpád neve szerepelt egykor, több mint<br />

500 utód született utána. Országos Mezõgazdasági Kiállításon Véngazember-<br />

Kormosom kitûnõ-gyõztes minõsítést kapott és elnyerte a Földmûvelésügyi<br />

Miniszter ezüstserlegét. Megalakult ismét a MEOE (Magyar Ebtenyésztõk<br />

Egyesülete). Igen hamar megkaptam az egyesületi jelvény arany fokozatát,<br />

majd a mestertenyésztõk arany fokozatát is. Az egyesület tervbe vette egy<br />

világkongresszus megrendezését. A kongresszus nagy sikert aratott, és vevõköröm<br />

egyre több külföldi vendéggel gazdagodott. Késõbb egyre több kutyát<br />

exportátltam külföldre, Amerikába is. A Cinkotai Csibész nevû kiváló kan<br />

Amerikában elnyerte a kiállítás legjobb kutyája címet.<br />

1968-ban váratlanul meghívást kaptam Kaliforniába. A szálloda igazgatójának<br />

is magyar pulija volt. Az amerikaiak úgy fogadtak engem, mint a világ<br />

legnagyobb puliszakértõjét. Tizenkét kiállításon bíráltam, jártam többek<br />

között Dallasban, New Yorkban, Las Vegasban. Szakértõként a világszervezet<br />

által (FCI) elismert magyarfajta kutyák küllemi bírója vagyok. Részt vettem<br />

sok külföldi és hazai kiállításon mint bíró, szakmai kérdésekben mûködtem,<br />

így a puli szabvány kidolgozásában és annak alkalmazásában is. Az egyesületet<br />

a folyamatos ellentétek miatt otthagytam, és immár harminc éve felhagytam<br />

a tenyésztéssel is.<br />

Sajnos a családunk, úgy tûnik, végleg felhagyott a lovakkal való foglalatossággal,<br />

de fiatal dédunokám nagy vonzalommal viseltetik a lovak iránt.<br />

Nagyon remélem, ez a kislány feléleszti családunk kapcsolatát a lovakkal.<br />

Morzsák<br />

"Mások nevezzék csak gyöngeségnek az állatszeretetet, gúnyoljanak ezért - te sétálj<br />

csak nyugodtan a kutyáddal. Jó társaságban maradsz, s Isten is tudja ezt."<br />

- Márai Sándor -<br />

"Nincs az a hit, mely töretlen maradna, kivéve egy igazán hûséges kutyáét."<br />

- Konrad Lorenz -<br />

"Amíg meg nem tapasztaltuk, milyen érzés szeretni egy állatot,<br />

lelkünk egy része mélyen alszik."<br />

- Anatola France -<br />

Kaleidoszkóp<br />

Horoszkóp <strong>2010</strong>-re<br />

Kos "Az akaraterõ megteremti az utat."<br />

(március 21.-április 20.)<br />

Lendületesség, aktivitás legyen önre jellemzõ a <strong>2010</strong>-es<br />

évben. Kezdeményezzen bátran, meglátja, a dolgok amibe<br />

belekezd, sikeresek lesznek. A gyors eredmények ösztönzik,<br />

erõsítenie kell kitartását. Nagyon nehéz Önt, kedves Kos<br />

befolyásolni, gyakran megy a saját feje után, sokszor "fejjel<br />

a falnak". Ilyenkor inkább számoljon el tízig, így megelõzheti, hogy meggondolatlansága<br />

bajba sodorja. Fontos az életében az önérvényesítés, ezért<br />

fogjon bele olyan dolgokba, amelyek érdeklik, a munkahelyen mutassa meg<br />

kreativitását, képességeit. Amennyiben gyermekáldás elõtt áll, nyugodjon<br />

meg, nagyon jó szülõ válik magából, mert valahol ön is örök gyerek marad,<br />

ezért lélekben közel áll majd csemetéjéhez. Tanulandó életfeladata a türelem.<br />

Foglalkozásai: katona, rendõr, tûzoltó, orvos, fodrász, varrónõ, sportoló,<br />

szabász<br />

Híres Kosok: Psota Irén, Jean-Paul Belmondo, Claudia Cardinale<br />

Bika "Az éhséget nehezen lehet festett süteménnyel<br />

csillapítani."<br />

(április 21.-május 22.)<br />

A <strong>2010</strong>-es évben a nyugalom, megfontoltság, állhatatosság<br />

és kitartás jellemzi. Mindig is fontos volt az Ön életében a<br />

stabilitás és a biztonság, de felléphet valamilyen hirtelen<br />

változás, amelyhez nehezen alkalmazkodik. Jellemzõ lehet a Bikákra, hogy<br />

többet mutatnak, mint amennyijük valójában van. Vigyázzon, nem minden a<br />

külsõ. Ajánlott lenne a belsõre is nagy hangsúlyt fektetnie, szerettei örömmel<br />

fogadják, ha megnyílik elõttük. Általában nehezen változtat mindenen, még<br />

a rossz mellett is kitart, mert jelmondata "a járt utat járatlanért fel ne add". A<br />

<strong>2010</strong>-es év azonban olyan lehetõséget hoz Ön számára, amikor el kell<br />

engednie a görcsös ragaszkodást. Munkahelyén a megfontoltság, kényelmes<br />

tempó jellemezte, ebben az évben azonban elõfordulhat, hogy fõnöke<br />

sürgetni, siettetni fogja, ami Önt kifejezetten zavarja. A munkahelyi stresszt<br />

vezesse le otthoni zenehallgatással, látogasson el múzeumokba, kiállításokra,<br />

380<br />

381


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

vagy tegyen egy sétát. Tanulandó életfeladata az elengedés.<br />

Foglalkozásai: szakács, kertész, építész, bankár, gazdálkodó, szobrász<br />

Híres Bikák: Nemcsák Károly, Cher, Geszti Péter<br />

Ikrek "Gondolkodom, tehát vagyok!"<br />

(május 23.-június 20.)<br />

Állandóan mozgásban van, és ez jellemzi a <strong>2010</strong>-es évét is.<br />

Nagyon jó az írás- és beszédkészsége, humorérzéke, amelyet<br />

nyugodt szívvel használjon. Maga a szavak embere, s<br />

könnyen a társaság középpontjává válhat. Legyen óvatos,<br />

mert tapintatlanságával könnyen bánt meg másokat, hiszen Önt az információ<br />

érdekli, és nem feltétlenül kapcsol hozzá érzéseket. Mivel a kommunikáció<br />

a lételeme, ne csodálkozzon, ha egy-két pletykával kapcsolatban is<br />

hírbe hozzák. Nehezen viseli az egyhangú, szürke napokat. Könnyen alkalmazkodik<br />

az új helyzetekhez, lehetõségekhez, sõt igényli az újat, a változatosságot,<br />

a szellemi kihívást. Munkahelyén gondot jelenthet pontatlansága,<br />

késései, mert egyszerre több dolgot vállal és csinál, ezáltal nem méri fel jól,<br />

hogy azokkal mikor végez. Tanulandó életfeladata egy dologban elmélyülni.<br />

Foglalkozásai: kereskedõ, sofõr, postás, író, riporter, tanár, ügyvéd<br />

Híres Ikrek: Csákányi Eszter, Michael J. Fox, Nicole Kidman<br />

Rák "Az a legszebb érzés az életben, ha valakinek szüksége<br />

van ránk." (június 21.-július 22.)<br />

<strong>2010</strong>-ben is az érzelmesség, az érzékenység lesz a rákok<br />

legfõbb jellemzõje. Mindent errõl az oldalról közelít meg,<br />

a világot az érzelmein keresztül érzékeli. Kapni fog egy<br />

költözéssel kapcsolatos ajánlatot (akár külföldre is). Ön<br />

azonban nemet mond, hiszen nagyon erõsen kötõdik a családjához,<br />

otthonához. Ne a fényûzõ otthont részesítse elõnyben, hanem a szeretetteljes<br />

légkörû, barátságos, családias hangulatú lakóhelyet, ahol jól érzi magát.<br />

Szívesen "rak fészket", hiszen ez jelenti a stabilitást, a biztonságot. Ha<br />

gyermekáldás elõtt áll, ez az Ön éve, hiszen a Rák jegyében születettek minél<br />

több gyermeket szeretnének, számukra az élet értelme a szülõi szerep. A<br />

munkahelyen gondoskodjon továbbra is munkatársairól, akik kedvességét<br />

meghálálják. Tanulandó életfeladata az érzelmeit nem eszközként használni.<br />

Foglalkozásai: óvónõ, tanító, halász, szülésznõ, szakács, cukrász<br />

Híres Rák: Hofi Géza, Meryl Streep, Robin Williams<br />

Kaleidoszkóp<br />

Oroszlán "Bármit is teszel, teljes szívvel tedd."<br />

(július 23.-augusztus 22.)<br />

Ön arra született, hogy a környezetében, közegében tündököljön<br />

és vezessen. Legyen továbbra is õszinte, nyíltszívû<br />

és segítõkész embertársaival, szeretteivel. A hiúsága <strong>2010</strong>-<br />

ben is érzékeny pontja lehet. Jól figyeljen, ne essen bele<br />

abba a hibába, hogy azokat az embereket kedveli, akik jó véleménnyel<br />

vannak Önrõl, mert nem biztos, hogy ez õszinte. Kreativitása miatt sokan<br />

csodálják, nagy a népszerûsége. Ügyeljen azonban, hogy a hízelgés és a<br />

folytonos dicséret nem lehet mindig igaz. A kapott dolgokat, érzéseket<br />

becsülje meg jobban, ne vegye természetesnek, csak mert Ön úgy érzi: ez jár.<br />

Lustasága, akár egy oroszláné. Örömmel szolgál egy ébredés utáni semmittevés.<br />

Tanulandó életfeladata a szerénység és az alázat.<br />

Foglalkozásai: színész, rendezõ, ékszerész, vállalkozó, tanár, bármilyen<br />

magas beosztású vezetõ<br />

Híres Oroszlán: Antal Imre, Madonna, Antonio Banderas<br />

Szûz "Az óvatosság és a bizalmatlanság jó dolog, csak óvatosnak<br />

és bizalmatlannak kell lenni velük szemben."<br />

(augusztus 23.-szeptember 22.)<br />

<strong>2010</strong>-re kitûzött céljait fontolja meg alaposan, figyeljen<br />

oda, hiszen ezekbõl késõbb profitálni tud. Legjellemzõbb<br />

tulajdonsága ezért az alaposság, a pontosság. Kiváló<br />

munkaerõnek tekintik. Új helyzetekbe kerülhet, ami Önt szorongással,<br />

félelemmel töltheti el, mert nem tudja hogyan állja majd meg a helyét az új<br />

szituációban. Próbálja meg önbizalmát erõsíteni, ha megkérik, bátran<br />

mondja el véleményét. Takarékossága és gyakorlatiassága eredményeképpen<br />

mindig tudja, mit hol kap meg a legolcsóbban, hol van az a hely, ahol<br />

pénztárcáját legjobban kímélheti. A munkahelyen igazán nagy segítség lehet,<br />

hiszen gyakorlatias gondolkodásával, a részletek pontos kidolgozásával<br />

segítheti a munkafolyamatokat. Tanulandó életfeladata elengedni magát és<br />

optimistán nézni a jövõbe.<br />

Foglalkozásai: könyvtáros, könyvelõ, vegyész, kutató, kritikus, író<br />

Híres Szûz: Peter Falk, Gloria Estefan<br />

382<br />

383


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Mérleg "Egyedül nem megy…"<br />

(szeptember 23.-október 22.)<br />

Kedvessége, mosolygása <strong>2010</strong>-ben is mindenkit elkápráztat.<br />

Õrizze meg továbbra is csinos külsejét, adjon magára.<br />

Nagyon jól mutat egy aprócska díszítõelem a mindennapi<br />

öltözékén. Vegyen fel egy sálat, hordjon egy csillogó<br />

fülbevalót, és máris teljes eleganciában pompázik. Természetesen ez a férfiak<br />

körében sem fog szó nélkül maradni. Amennyiben nincs párkapcsolata, ez az<br />

év a flörtöké. Használja tehát ki, menjen társaságba, ahol könnyen a<br />

középpontba kerülhet. Imádja élvezni az életet. Ügyeljen azonban, hogy<br />

harmonikus és rendezett külseje a környezetére is legyen jellemzõ. A<br />

munkahelyen nem bíznak magára nehezebb feladatokat, hiszen tudják, hogy<br />

Önnek a könnyebb dolgok igazán testhezállóak. Ez a könnyedség egész<br />

lényét jellemzi. Tanulandó életfeladata csak saját magának megfelelni és<br />

felvállalni a véleményét.<br />

Foglalkozásai: táncos, színész, diplomata, énekes, recepciós, jogász<br />

Híres Mérleg: Halász Judit, Roger Moore, Brigitte Bardot<br />

Skorpió "Ami nem öl meg, az megerõsít"<br />

(október 23.-november 21.)<br />

A dolgok iránti szenvedélyessége, lelkessége a <strong>2010</strong>-es<br />

évben is végig fogja kísérni. Hatalmas lelkierõvel rendelkezik.<br />

Elõfordulhatnak gondjai, mélypontra kerülhet, Ön<br />

azonban újra és újra talpra áll, telve energiával folytatja<br />

tovább az útját. Korábban kitûzött maga elé egy célt, amelynek megvalósítására<br />

ez az év tökéletes lesz. Önnek csak annyi a feladata, hogy óriási<br />

kitartással haladjon a maga által kitûzött pont felé. Mindenkivel bizalmatlan,<br />

pedig néha nem ártana kicsit feloldódnia a mély érzésekbõl. Munkahelyén a<br />

legjobb szellemi képességekkel és megfelelõ ravaszsággal rendelkezik,<br />

nagyon jó stratéga, aki nem a csatát akarja megnyerni, hanem a háborút.<br />

Párját nagyon tudja szeretni, azonban vigyázzon, ne vigye túlzásba, ne legyen<br />

féltékeny és birtokló, mert ezzel szerelmét fogja elûzni, s ezzel együtt boldogságát<br />

is. Tanulandó életfeladata megtalálni a középutat, bízni.<br />

Foglalkozásai: nyomozó, kutató, szülész, sebész, régész, asztrológus,<br />

pszichológus<br />

Híres Skorpió: Frajt Edit, Leonardo DiCaprio, Demi Moore<br />

Kaleidoszkóp<br />

Nyilas "Minden problémára létezik megoldás, és minden<br />

helyzetben van egy mondat, amely ott és akkor a legmegfelelõbb."<br />

(november 23.-december 22.)<br />

Maradjon mindig ilyen optimista, életvidám és jókedélyû<br />

<strong>2010</strong>-ben is. Ez a kisugárzás nagyon jó hatással van a<br />

környezetére. Mivel könnyen teremt kapcsolatot bárkivel, kedves és<br />

segítõkész modora mindenki számára megnyerõvé teszi. Legyen nyílt, õszinte<br />

és emberszeretõ. Maradjon meg a jó szokása, az adott szó Önnél szentség,<br />

amit ígér, azt tartsa is meg. Ez az év a lehetõségek éve lesz. Szó lesz egy<br />

külföldi útról, amire Ön szívesen igent mond. Jó lehetõség az idegen nyelvek<br />

tanulására, elsajátítására. A szerencse sem kerüli el, mintha a sors a tenyerén<br />

hordozná. Munkahelyén beleeshet abba a hibába, hogy az embereket nem az<br />

értékeik, hanem végzettségük, címük, rangjuk alapján ítéli meg. Élete során<br />

szert tett bizonyos saját maga által kialakított életbölcsességekre. Vigyázzon,<br />

ne ossza ezeket ki kéretlenül másoknak. Tanulandó életfeladata bölcselkedõ<br />

helyett bölccsé válni.<br />

Foglalkozásai: ügyvéd, színész, bíró, politikus, külkereskedõ, filozófus,<br />

pedagógus<br />

Híres Nyilas: Koltai Róbert, Kim Basinger, Woody Allen<br />

Bak "Minden dolognak megvan a maga ideje"<br />

(december 23.-január 22.)<br />

<strong>2010</strong>-ben a hivatása kerül elõtérbe. Ez lesz Ön számára a<br />

legfontosabb mindenek elõtt. Kitûzött céljainak megvalósítására<br />

koncentrál, amelyben nagyon kitartó. Munkahelyén<br />

elismerik munkaerejét, jó alkalmazkodóképességét,<br />

ezért a kemény munkáért késõbb elnyeri jutalmát. Nagyon megbízható, lelkiismeretes<br />

és fegyelmezett. Figyeljen azonban, ne határolódjon el a külvilágtól<br />

a munka miatt. A környezete számára a kapcsolattartás Önnel akadályokba<br />

ütközhet. Nagy akaraterõvel, állóképességgel és szívósággal rendelkezik, ami<br />

partnerét megijeszti, esetleg hátrálásra készteti. Ne legyen ennyire merev,<br />

engedje el magát, hiszen emberi léte nemcsak akkor értékes és fontos, ha tesz<br />

valamit. Mutassa ki bátran érzelmeit, s ne csak a tettein keresztül érzékeltesse<br />

ezt másokkal. Tanulandó életfeladata képessé válni lazítani és élvezni az<br />

életet.<br />

Foglalkozásai: tanár, szobrász, építész, asztalos, geológus, mérnök, grafikus<br />

Híres Bak: Eszenyi Enikõ, Gérard Dépardieu, Hegyi Barbara<br />

384<br />

385


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Vízöntõ "Soha nem akartam olyan klubhoz tartozni,<br />

amelyik elfogadott volna tagjának" (január 23.-február 22.)<br />

A különös kettõsség lesz jellemzõ Önre <strong>2010</strong>-ben. Egyszer<br />

polgárpukkasztó, kirívó, feltûnõ viselkedésével hívja fel<br />

magára a figyelmet, másszor pedig visszafogottság és a<br />

klasszikus értékrend követõjévé válik. A lázadó magatartás<br />

mindenképpen jellemzi, amely megmutatkozhat az öltözködésében, a nézeteiben,<br />

a szabályokhoz való alkalmazkodásában. Izgalmas helyzetek várnak<br />

magára, amelyeket nem utasít vissza, szívesen belemegy az ismeretlenbe,<br />

hiszen Ön számára az élet akkor jó, ha tele van meglepetésekkel. A munkahelyén<br />

gyors gondolkodásával hívja fel magára a figyelmet, kiemelkedõ<br />

szellemi képességekkel bír. Ne legyen társaival szemben távolságtartó, hideg,<br />

hiszen emberszeretõ, ezért siessen gyakrabban társai segítségére. Tanulandó<br />

életfeladata megtartani a kereteket, betartani a lényeges szabályokat.<br />

Foglalkozásai: reklámszakember, pilóta, informatikus, szociológus, asztrológus,<br />

divattervezõ<br />

Híres Vízöntõ: Cserhalmi György, Gábor Zsazsa, Eperjes Károly<br />

Halak "Olyan vagyok, mint egy szûrõ. Érzelmek folynak át<br />

rajtam." (február 23.-március 20)<br />

Mély érzelmei és empátiás készsége <strong>2010</strong>-ben még inkább<br />

felerõsödik. Könnyebben beleéli magát egy másik ember<br />

lelkiállapotába. Ne éljen azonban vissza képességeivel,<br />

hiszen ezáltal pontosan tudja, hogyan kell mozgatni a<br />

másikat. Elõfordulhat, hogy ezt megpróbálja a saját javára fordítani és a<br />

másik ember kárára tenni. Ugyanakkor képes feláldozni magát a másikért,<br />

nagyon jó az intuíciós készsége. Ébredjen fel az álomvilágból, amit saját<br />

magának gyártott. El a realitástól! Ez lehetne az egyik jelmondata, hiszen<br />

képes hosszasan a képzelet világában élni. Munkahelyén könnyen<br />

befolyásolhatják, mivel akaratereje nem túl erõs, és könnyebben függõvé<br />

válik. Legyen azonban büszke magára, mert Ön a tizenkettedik jegy, a<br />

fejlõdés csúcsán áll. Nagy akaraterõvel pedig képessé válik az önzetlen<br />

odaadásra és szeretetre. Tanulandó életfeladata megtalálni a saját határait és<br />

tartani azt.<br />

Foglalkozásai: fotós, mûvész, színész, író, költõ, orvos, zenész, festõ, ápoló,<br />

pszichológus<br />

Híres Halak: Bajor Imre, Ornella Muti, Bruce Willis<br />

Soós Anna Rita<br />

Kaleidoszkóp<br />

Dobogós helyeken a kisúji<br />

sakkozók<br />

A Kisújszállási SE sakk szakosztálya több évtizede eredményes résztvevõje<br />

megyénk sakkéletének. A kisebb hullámvölgy után a sikersorozat 2006-ban<br />

kezdõdött újra, majd 2009-ben tovább folytatódott.<br />

Három évvel ezelõtt Kecze István szakosztályvezetõ irányításával a kisúji<br />

sakkcsapat aranyérmes lett a megyei I. osztályú sakkcsapat bajnokságon. Az<br />

akkori sikercsapat tagjai voltak: Balogh Dávid, Bodó Sándor, id. Borsi Géza,<br />

Nagy László, Ferenczi Zoltán, Jakobei József, Kecze István, Kecze Mátyás,<br />

Kormos Lajos, Pápista Ákos, Szûcs István, Tóth Lajos, Ulveczki Zoltán, Vajda<br />

Ákos.<br />

A szakosztály életében, a csapat összetételében újabb változások<br />

következtek be, de a lendület ezután sem tört meg. Miután Kecze Istvánt<br />

megválasztották polgármesternek, a csapat játékosa maradt, de a szakosztály<br />

irányítását átadta versenyzõtársának, Jakobei Józsefnek. A megyei bajnoki<br />

cím másodszori elnyerésével a kisúji gárda a nemzeti bajnokság felsõbb, NB<br />

II. osztályába jutott. A megye sakkéletének kereteibõl kilépve ez magasabb<br />

szakmai követelményeket támaszt a csapattal, a szakosztály vezetõivel<br />

szemben. Az NB II. osztályában 6 csoportban szerepelnek a csapatok, és 12<br />

táblán zajlanak a partik. Az újonc kisúji csapatot a Tóth Lászlóról elnevezett<br />

csoportba sorolták be. Az elsõ megnyert mérkõzést további gyõzelmek<br />

követték. Mérkõzésenként átlagban 8 pontot, összesen 87 pontot értek el. A<br />

Magyar Sakkszövetség 2009. április 4-én tartott közgyûlésén dr. Kunos Péter<br />

elnöki beszámolójában is elhangzott a kisújiak helytállása, az NB II-ben való<br />

remek szereplése. A csapat a bajnoki küzdelmek során végig a második<br />

helyen maradva, biztosan szerezte meg az ezüstérmet. Az NB II. 2008/2009.<br />

évi csapatbajnoki címét a Tóth László SE (Kecskemét) szerezte meg, második<br />

a Kisújszállási SE, harmadik a Makói SVSE lett.<br />

Vajda Ákos utánpótlás edzõ és Szûcs István csapattag szerint a dobogós hely<br />

elérésében nagy szerepet játszott, hogy új, köztük nemzetközi mesteri címmel<br />

rendelkezõ kisújszállási kötõdésû versenyzõvel, Berebora Ferenc igazolásával<br />

sikerült megerõsíteni a csapatot. De rangos a versenyzõk további névsora is:<br />

Rat Dan és Horváth Lajos (Nagyvárad), Egri László és fia (Püspökladány),<br />

Kecze István és fia, Kecze Mátyás, Jakobei József, Lázár János, Cozma Adrian,<br />

Szûcs István, Nagy László, Ferenczi Zoltán, Tóth Lajos, Bodó Sándor, Vajda<br />

Ákos és nem utolsósorban Balogh Dávid (16), az ifjú kisúji sakkozó tehetség.<br />

386<br />

387


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Õ már 12 évesen megyei bajnokságot nyert a felnõttek B csoportjában. Célja:<br />

három év múlva elérni a mesteri címet. Edzõje szerint szorgalma alapján erre<br />

megvan az esélye. Az elõzõekben felsorolt sakkozók neveibõl kiderül az is,<br />

hogy több olyan tagja is van a helyi szakosztálynak - bizonyára nem véletlenül<br />

-, ahol apa és fia együtt készülnek a versenyekre. A sakkozók edzésére<br />

ellátogatva találkoztam olyan szülõvel is Szatmári Zoltán személyében, aki<br />

negyedszázada tologatja a sakkbábukat, de szerinte csak amatõr módon.<br />

Viszont szívesen jár az edzésekre, tanítgatja a fiatalokat. Köztük 11 éves<br />

kisfiát, Zolit is.<br />

A szakosztály legfõbb támogatója az önkormányzat, de vállalkozók és<br />

magánszemélyek is segítik. Névadó szponzora a Kun-Metalokála Kft. Ezért<br />

2009-tõl a sakkozók Kun-Metalokála Kisújszállás SE néven versenyeznek. Ami<br />

a további feladatokat, célokat illeti, Vajda Ákos szerint az utánpótlás-nevelés<br />

érdekében folytatni kell a tehetségkutató sakkversenyeket, bemutató<br />

foglalkozásokat az iskolákban és más szabadidõs rendezvényeken. Ami a<br />

sakkcsapatot illeti, céljuk továbbra is dobogós helyen végezni az õsszel<br />

kezdõdõ 2009/<strong>2010</strong>. évi NB II-es sakkcsapatbajnokságon.<br />

Ari Géza<br />

"Egyértelmû, hogy a sakkot egy nõ találta fel.<br />

Egyébként miért pont a királynõ lenne a legerõsebb figura?"<br />

- A. A. Milne -<br />

" A sakk az értelem próbaköve."<br />

- Goethe -<br />

Morzsák<br />

"A sakk elõvigyázatosságra tanít bennünket, arra, hogy a jövõre is figyeljünk<br />

egy kicsit, körültekintésre, vagyis arra, hogy az egész sakktáblát szem elõtt tartsuk,<br />

óvatosságra, vagyis arra, hogy ne kapkodjuk el lépéseinket.<br />

Végül három igen fontos szabályra: ne csüggedjünk, ha pillanatnyilag rosszul<br />

állnak a dolgaink, reménykedjünk a dolgok jobbrafordulásában,<br />

s végül, legyünk továbbra is kitartóak a kiút keresésében."<br />

- Benjamin Franklin -<br />

Sport<br />

Bajnok lett a kisúji focicsapat<br />

Így látja Farkas Tamás, a kisúji labdarúgó szakosztály vezetõje<br />

A 2008-2009. évi megyei II. osztályú labdarúgó bajnokság utolsó hazai<br />

mérkõzésén 2009. június 14-én nemcsak gyõzött a csapat, de a bajnoki címet<br />

is megszerezte. A Jász-<strong>Nagykun</strong>-Szolnok Megyei Labdarúgó Szövetség<br />

nevében Boros Tibor elnök köszöntötte és méltatta a Kisújszállás SE<br />

labdarúgó szakosztályának a bajnoki évadban nyújtott teljesítményét. Majd<br />

átadta a csapatnak, vezetõinek a megérdemelt bajnoki cím elnyeréséért járó<br />

díszes kupát, az aranyérmeket, az emlékplaketteket. Ezt követõen már régóta<br />

várt ünneplés kezdõdött a ligeti pályán. A szurkolók hosszasan éltették a<br />

bajnokcsapatot. Az 1990-ben bajnokságot nyert egykori idõsebb játékosok<br />

virággal is köszöntötték az újdonsült bajnokokat. A lelátón zúgott a "Hajrá,<br />

Kisúj! Hajrá, Kisújszállás!" buzdítás.<br />

A 2009/<strong>2010</strong>. évi Jász-<strong>Nagykun</strong>-Szolnok Megyei Labdarúgó I. osztályú<br />

bajnokság õszi idényének mérkõzései 2009. augusztus 16-án, a Túrkeve VSE<br />

elleni hazai mérkõzéssel vette kezdetét. (A végeredmény: Kisújszállás -<br />

Túrkeve 4:4) Az õszi idény folytatásával alapvetõen elégedett lehet a<br />

szakvezetés, hiszen beszélgetésünk idején tíz fordulót követõen a kisúji gárda<br />

16 pontot elérve a hetedik helyen tanyázik a tabellán. Biztatóan szerepelnek<br />

az utánpótlás csapatok fiataljai. A helyi labdarúgás helyzetének javulásáról<br />

Farkas Tamással, a kisúji labdarúgó szakosztály vezetõjével beszélgettem.<br />

- Azokat, akiket a sport, ezen belül a labdarúgás érdekel kisvárosunkban, bizonyára<br />

kíváncsiak arra, kinek, illetve minek köszönhetõ az elõrelépés?<br />

- A kérdéshez kapcsolódóan röviden magamról csak annyit mondanék:<br />

egyéni vállalkozó vagyok. A Primol Növényolajüzemben étolajgyártással<br />

foglalkozom. Ami a labdarúgáshoz való kötõdésemet illeti, úgy mondanám,<br />

szinte a focipályán nõttem fel. Játszottam a kisúji serdülõ, ifjúsági és felnõtt<br />

csapatban is. Számtalan teremlabdarúgó és kispályás focitornán vettem részt<br />

a Primol csapatában. Erre utal az irodám polcait díszítõ serlegek, érmék<br />

sokasága is. 1994-ig voltam a Kisújszállás SE labdarúgó szakosztályának igazolt<br />

játékosa. Amikor kimegyek a ligeti pályára, mindig szívesen gondolok vissza<br />

a volt edzõimre, akiknek sokat köszönhetek. Így Bodnár Gyulára, Nagy<br />

Sándorra, Ari Lajosra, Kádár Józsefre.<br />

- Mikor és hogyan lett szakosztályvezetõ, mások szerint a focipálya "mindenese"?<br />

- Három éve, 2006-ban a sportbarátaim felkértek, készítsek tervet a városi<br />

labdarúgás fejlesztésére. Az akkori helyzet nem volt könnyû, hiszen öt éve<br />

nem volt felmenõ rendszerû utánpótlás biztosítása a csapatnál. Rendezési<br />

388<br />

389


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Sport<br />

Felsõ sor balról: Bálint Tivadar, Seres Zoltán, Németh Sándor, Szabó József, Földvári Mihály, Berta János, Farkas Zoltán,<br />

Kurucz Lajos, S. Nagy Károly, Kádár Gusztáv. Középsõ sor balról: Tuka Antal, Juhász Attila (elnökségi tag), Majláth Antal<br />

(intézõ), Tokai Lajos (szakosztályvezetõ-helyettes), Szénási László (SE elnök), Farkas Tamás (szakosztályvezetõ), Kádár József<br />

(edzõ), Boncz Lajos (elnökségi tag), Kubicsek Gyula (a baráti kör elnöke), S. Nagy Zsolt (pályagondnok). Ülõ sor balról: Kui<br />

Tibor, Májer Norbert, Balla István, Kormány Péter, Erneszt Tibor, Monoki Péter, Ladányi Miklós, Darvas Lajos, Sztrimbei<br />

Ion Vasile. Fotó: Dankó András<br />

alapelvem volt: a szakosztályban az óvodás korosztálytól kezdõdõen a<br />

felnõttekig bezárólag csak kisújszállási játékosok szerepeljenek. Ezt<br />

helyeselték és elfogadták. A szakosztály irányítását a napi tevékenységem<br />

mellett társadalmi munkában végzem. Ebben a családom tagjai megértõ<br />

támogatóim. Az utánpótlás is biztosított: a fiam az ifjúsági csapat tagja.<br />

- Nézzük meg a szakmai munkát közelebbrõl. Az említett elképzeléseit hogyan sikerült<br />

valóra váltani?<br />

- A Kisújszállás SE labdarúgó szakosztályának jelenleg 90 igazolt, amatõr<br />

státuszú labdarúgója van. A felmenõ rendszerû utánpótlás nevelés biztosított.<br />

A 7-9-11 éves korosztállyal Kui Lajos, a 12-13 évesekkel Farkas Zoltán, a 14-16<br />

éves serdülõkkel S. Nagy Zsolt, a 16-19 éves ifjúságiakkal Újfalvi Erik, a felnõtt<br />

csapat tagjaival Kádár József foglalkozik. A vezetõség tagjaival együtt úgy<br />

látom, hogy közös összefogással sikerült az elképzeléseinket megvalósítani. A<br />

hazai mérkõzéseinket 200-400 nézõ látogatja és szurkol sportszerûen.<br />

- Kik támogatják a szakosztályt?<br />

- Legnagyobb támogatónk a város önkormányzata. A labdarúgó szakosztály<br />

éves költségvetése jelenleg 5,9 millió forint. Ebbõl fedezzük a kiadásainkat.<br />

Fizetjük a csapat vidéki meccsekre való utaztatását, a játékvezetõket, a<br />

pályagondnokot, a sporttelep fenntartását. Támogat bennünket több<br />

települési képviselõ, vállalkozó és magánszemély, továbbá szurkolói baráti<br />

körünk is. Örömünkre szolgál, ha 40-60 fõ az idegenbeli mérkõzéseinkre is<br />

elkíséri és buzdítja a fiúkat. Szûkösen gazdálkodunk, de nincs köz- és egyéb<br />

tartozásunk sem.<br />

- A szakmai munka irányítását kik segítik még?<br />

- Szerencsére többek segítségére számíthatok. Név szerint is elmondanám<br />

kik azok. Az egyesület elnöke: Szénási László. Társadalmi elnökhelyettes:<br />

Kecze István. Szakosztályvezetõ helyettes: Tokai Lajos. Az elnökség tagjai:<br />

Boncz Lajos, Juhász Attila, Tuka Antal. A szurkolók baráti körének vezetõje:<br />

Kubicsek Gyula. Pályagondnok: S. Nagy Zsolt. Intézõ: Majláth Antal. A pálya<br />

rendezõi: Boda Pál, Sánta Gábor, Tóth Imre, Kovács Pál, Németh Gábor,<br />

Rácz Miklós és Balogh Sándor.<br />

- A neveknél tartva, kik alkották a bajnoki címet szerzett csapatot?<br />

- A csapatkapitányok: Farkas Zoltán és Kádár Gusztáv. További játékosok:<br />

Bálint Tivadar, Seres Zoltán, Németh Sándor, Szabó József, Földvári Mihály,<br />

Berta János, Kurucz Lajos, S. Nagy Károly, Kui Tibor, Májer Norbert, Balla<br />

István, Kormány Péter, Erneszt Tibor, Monoki Péter, Ladányi Miklós, Darvas<br />

Lajos, Strimbei László.<br />

- Történt-e változás a csapat összetételében?<br />

- Nagy változások nem történetek. Eltávozott: Seres Zoltán és Monoki<br />

Péter. Visszavonult az aktív játéktól: Kurucz Lajos és Strimbei László. Érkezett<br />

390<br />

391


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

a csapathoz: Balla Richard és Balogh Attila.<br />

- Az egyesület és a szakosztály életében ismét egy fontos dátum: 2009. október 11-e.<br />

Ünnepélyesen átadták a sportöltözõt. Milyen lett az átalakított létesítmény?<br />

- Ezen a napon sokunk régi álma vált valóra. Nemcsak a labdarúgó<br />

szakosztályunknak, hanem minden sportolónak, aki a ligeti pályán szerepel.<br />

A Pillangó utcai épület öltözõvé történõ átalakítása 15,2 millió forintba<br />

került. Ezt az önkormányzat fedezte, a mûködtetését, fenntartását azonban a<br />

szakosztályunk költségvetésébõl kell biztosítani. Az öltözõk a kor<br />

követelményeinek minden tekintetben megfelelnek. A játékosoknak négy<br />

öltözõjük van, a játékvezetõknek is külön helyiség áll rendelkezésre. Úgy<br />

gondolom, most már méltó körülmények fogadják vendégeinket és a mi<br />

sportolóinkat is. Most õsszel elkészült a salakos edzõpálya feltöltése és<br />

bevetése fûmaggal. Várhatóan 1-1,5 év múlva lesz használható állapotban.<br />

- Mindezek ismeretében melyek a szakosztály további tervei?<br />

- Továbbra is célunk a 2009/<strong>2010</strong>. évi megyei I. osztályú labdarúgó<br />

bajnokságban jól szerepelni és megerõsödni a bajnokságban.<br />

"A gyõztesek soha nem adják fel. Akik feladják, sohasem gyõznek."<br />

- Németh Pál -<br />

"Kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci."<br />

- Puskás Ferenc -<br />

Morzsák<br />

"Adni jobb, mint kapni. Ezt minden ökölvívó tudja."<br />

- Feleki László -<br />

Ari Géza<br />

"Aki focizott vagy aki valódi drukker, az tudja, a futball a gyõzteseké.<br />

Idegen a játék szellemétõl például azt mondani, hogy inkább játsszunk jól, szépen,<br />

és veszítsünk, mint rossz játékkal nyerjünk. Nem. Nyerni kell.<br />

És ha nyerünk, azt úgyse lehet mindig rossz játékkal."<br />

- Eszterházy Péter -<br />

Sport<br />

Az alma nem esett messze<br />

a fájától<br />

Kádár József és Kui Lajos labdarúgó edzõk és fiaik<br />

Az alma nem esik messze a fájától - tartja a közmondás. Ez igaz lehet a<br />

Kisújszállási Labdarúgó Szakosztály régebbi és jelenlegi tagjaira nézve is.<br />

Többen vannak olyanok, akik miután abba hagyták az aktív sportolást,<br />

szülõként, szakemberként segítik, szorgalmazzák gyermekeik versenyszerû<br />

sportolását.<br />

Közéjük tartozik a helyi csapat két edzõje, Kádár József és Kui Lajos is,<br />

akiknek fiai, Kádár Gusztáv és Kui Tibor felnõtt korukra a Kisújszállási SE<br />

futballcsapatának legtapasztaltabb játékosai lettek. Érdekesség, hogy<br />

mindkét fiatalember labdarúgó sportpályafutása tíz éves korukban, az Arany<br />

János Általános Iskola sporttagozatában indult el. Az NB I-es MTK<br />

focisulijának növendékei voltak. Eljutottak korosztályuk legjobbjai közé.<br />

Tibor a junior magyar labdarúgó válogatottban is játszott két évig.<br />

Mindketten bejárták a világot. Számos ország korosztályos nemzetközi<br />

futballtornáján szerepeltek eredményesen. Igazolt játékosok lettek a nemzeti<br />

bajnokság elsõ és második vonalában játszó klubok csapatainál. Közel húsz év<br />

elteltével a család, a szurkolók örömére visszatértek oda, ahonnan elindultak,<br />

a kisújszállási labdarúgó csapathoz.<br />

Kádár József az Arany János Általános Iskola testnevelõ tanára. UEFA "B"<br />

licences edzõi képesítéssel rendelkezik. Iskolájában a sporttagozat<br />

létrehozása óta foglalkozik a labdarúgást kedvelõ fiatalok oktatásával,<br />

nevelésével. Egykoron a sporttagozat sok-sok tehetséges fiataljainak egyike<br />

volt Újfalvi Erik is. Õ szintén az iskola testnevelõje és Kádár József kollégája.<br />

Jelenleg az ifjúsági csapat edzõje. Így nem csak az iskolában, hanem a ligeti<br />

pályán is együtt oktatják, nevelik a fiatalokat. Kádár tanár úr az iskolai<br />

diáksport területén elért eredmények között büszke arra, hogy a 12-13 éves<br />

focistái 1992-ben megnyerték a megyei diákolimpiai tornát. Kádár edzõ<br />

irányításával a kisúji labdabûvölõk három alkalommal jutottak fel a nemzeti<br />

bajnokság (NB) magasabb osztályába. A mester néhány évi pihenõ után - az<br />

ismételt felkérésnek eleget téve - 2006-ban ült le újra az edzõi kispadra. A<br />

felnõtt csapat edzõjeként azóta újra sikeresen vezényli a szakmai munkát. A<br />

labdarúgásért végzett munkásságát több városi és megyei díjjal is elismerték.<br />

Célja: ismét az NB III. osztályba juttatni a Kisújszállás SE labdarúgó<br />

szakosztályát.<br />

392<br />

393


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

A fia, Kádár Gusztáv, jelenleg egy biztosítási cégnél dolgozik. Tíz évig - Kui<br />

Tiborral együtt - õ is az MTK focisulijának növendéke volt. Mindketten<br />

számos korosztályos nemzetközi futballtornán szerepeltek, amelyeket rangos<br />

európai és tengerentúli klubok szerveztek. Tehetsége már igen korán<br />

kibontakozott. Helyet kapott és 16 évesen játszott a Kisújszállás SE színeiben.<br />

A gólerõs, harcos kiállású középpályás szerepkörben pályára lépõ Gusztira az<br />

NB I. és NB I./B. osztályban szereplõ klubcsapatok vezetõi is felfigyeltek és<br />

leigazolták. Játszott 2000-tõl Hajdúszoboszlón, az NB I./B-ben<br />

Jászberényben, a szomszéd város, Karcag NB II-es együttesében. Édesapja<br />

szerint már eddig 150 NB I./B. mérkõzésen szerepelt. Az elmúlt év óta<br />

ismételten a Kisújszállás SE játékosa. Kui Tiborral együtt rúgják, fejelik a<br />

gólokat a szurkolók örömére. A csapattársai is bíznak benne. Az új<br />

bajnokságban - tíz forduló után - már hét góllal terhelte meg az ellenfél<br />

kapuját. Mint csapatkapitány, ebben is példát mutat játékostársainak.<br />

Kui Lajos a Primol Növényolajüzemben dolgozik. Õ is "B" licences edzõi<br />

képesítéssel rendelkezik. (Ezzel az NB III. osztály szintjéig lehet edzõ.) 16<br />

éves korától 38 éves koráig volt tagja a helyi labdarúgócsapatnak - elmondása<br />

szerint a legtöbbször támadó középpályás szerepkörben. A hosszú<br />

sportpályafutása alatt egyik edzõje volt Kádár József is. Az õ biztatására<br />

kezdett el foglalkozni az utánpótlás korcsoportú gyerekek oktatásával. Közel<br />

húsz éve edzõsködik, nem is eredménytelenül. Õ is joggal lehet büszke azon<br />

tanítványaira, akikkel országos utánpótlás tornán dobogós helyezéseket értek<br />

el. Jó pedagógiai érzékkel foglalkozik a legkisebbekkel, a 7-9-11 éves<br />

Sport<br />

korosztály leendõ bajnokaival. Beszélgetésünkkor éppen egy gyõztes<br />

mérkõzéssorozatról tértek haza Karcagról. A lurkókat a szülõk is elkísérik a<br />

vidéki meccsekre. Nem véletlenül bíznak benne a szülõk is. Mint mondja,<br />

akkor örül igazán a szíve, amikor a hazai mérkõzések szünetében azt látja,<br />

hogy a legapróbbak ellepik a pályát és önfeledten rúgják a labdát. Elismert<br />

edzõ. Munkásságáért Farkas Tamás szakosztályvezetõtõl emlékplakettet<br />

vehetett át a nyáron a bajnoki évad zárásakor.<br />

A fia, Kui Tibor jelenleg biztonsági õrként dolgozik. Kisújszállásról<br />

elindulva az MTK focisulijából az NB I-es csapat junior csapatának<br />

keretjátékosává fejlõdött. Eljutott a magyar junior labdarúgó válogatottba is,<br />

ahol két évig szerepelt a csapatban. Az MTK utánpótlás csapataival pályára<br />

lépett a világ számos országában. Izraeltõl kezdve Spanyolországon,<br />

Franciaországon, Olaszországon át az Egyesült Államokig szerepelt<br />

nemzetközi utánpótlás labdarúgótornákon. Késõbb az NB I./B. Szolnok<br />

együttesében, majd alsóbb osztályú csapatoknál, Algyõn, Túrkevén is játszott.<br />

Jelenleg a Kisújszállás SE egyik legtechnikásabb játékosa. Az elõzõ szezon<br />

megyei II. osztályú bajnokságában 38 gólt ért el. Ezzel ezüstcipõs lett a<br />

megyei góllövõk között.<br />

A Kádár József és Kui Lajos edzõk által elmondottakból kitûnt, hogy egyegy<br />

kiemelkedõen tehetséges fiatal sportpályafutását mennyire meghatározza<br />

a szülõk, az edzõk példamutatása, a kitartó szorgalom. A sok-sok<br />

edzésmunka, a fegyelmezett játék végül is meghozza a gyümölcsét. S akkor<br />

valóban elmondhatja szülõ és gyereke is: az alma nem esett messze a fájától!<br />

Ari Géza<br />

Kádár József edzõ<br />

Kui Lajos a jövõ focistáival a sportöltözõ avatásán<br />

394<br />

395


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

A „Mester” és tanítványai<br />

- a Kisújszállási SE asztalitenisz szakosztályának 2009. évi sikerei -<br />

A sikerért érdemes edzeni, akár szenvedni - vallja a sportról, a versenyszerû<br />

sportolásról Szûcs István vállalkozó, utánpótlásedzõ, a városi asztalitenisz- és<br />

sakkcsapat egyik erõssége.<br />

Szûcs István, alias "Mester", edzõként nem véletlenül foglalkozik közel két<br />

évtizede a tehetséges tizenéves pingpongosok és sakkozó fiatalok nevelésével.<br />

Ezért hangoztatja is: a versenysport nem nélkülözheti az utánpótlás nevelését.<br />

Minden sportolni vágyó fiatal megtanulhatja a keze alatt: hiába a tehetség,<br />

ha nem párosul kitartó, áldozatos munkával, nincs siker.<br />

S hogy miért érdemes sportolni? - teszi fel a kérdést a "Mester", s szinte<br />

azonnal válaszol is rá: "A sportoló megtanulja tisztelni önmagát, a másik embert. A<br />

sport egyenlõ emberek között állítja fel a teljesítményen alapuló rangsort. Ez jó. A sport<br />

ugyanakkor közelebb hozza az eltérõ társadalmi helyzetben lévõket. Ez napjainkban is<br />

igen fontos dolog" - teszi hozzá mosolyogva az örökifjú edzõ.<br />

Amikor õsz elején ellátogattam a vállalkozó Széchenyi utcán lévõ<br />

Házszépítõk boltjába, majd késõbb egy edzésre is, Szûcs István örömmel<br />

sorolta a szakosztály 2009. évi legfontosabb eredményeit. A Kisújszállási SE<br />

asztalitenisz felnõtt csapata a 2008/2009-es bajnoki évadban bronzérmes lett.<br />

Bajnoki címet szerzett a Lakiteleki SE 26 ponttal, második a Kecskeméti AC<br />

22 ponttal, harmadik a Kisújszállási SE 18 ponttal. Az õsszel elkezdõdött<br />

2009/<strong>2010</strong>. évi bajnokságban a kisúji gárda második helyen áll csoportjában.<br />

Sport<br />

A kezdet biztató: négy gyõzelem, vereség nélkül. A sikerben jelentõs szerepe<br />

van a szakosztályt támogató önkormányzatnak, vállalkozóknak, magánszemélyeknek<br />

is, akik biztosítják a versenyeztetés feltételeit.<br />

A szakosztály vezetõje, s egyben játékosa Himer Ádám. A felnõtt csapat<br />

versenyzõi: Varró Dániel csapatkapitány, Ágoston István, Ferenczi Zoltán,<br />

Kruchó Péter. Kiegészítõ keretjátékosok: Belukács Gábor, Palágyi Imre. Ha<br />

nagyon szükséges, a hatvan év felé közeledõ "Mester" is beszáll egy-egy mérkõzés<br />

erejéig - bizonyítva fiataljainknak, még ilyen korban is lehet versenyszerûen<br />

sportolni. Az elmúlt idõszakban szép egyéni sikerek is születtek.<br />

Ágoston István meghívásos nemzetközi veterán bajnokságon második<br />

helyezett lett. Hasonló sikert ért el egy nemzetközi versenyen, Lengyelországban<br />

Varró Dániel. Szûcs István vállalkozóként szponzorálja is az utánpótlás<br />

csapatot. A versenyszerû sportolás, a jövõ bajnokainak a nevelését szem<br />

elõtt tartva. Házépítõk Kisújszállás SE néven beneveztek a megyei I. osztályú<br />

2009/<strong>2010</strong>. évi csapatbajnokságba. Csoportjukban 9 csapat között jelenleg a<br />

II. helyen állnak a "Mester" tanítványai: Belukács Gábor, ifj. Palágyi Imre,<br />

Szöllõsi Viktor, Szöllõsi Tibor, Végh Richard, Németh Máté, Hajdú-Ráfis<br />

Kristóf, Bottlik Attila, Rázsó Attila.<br />

Ezek az elismerésre méltó eredmények nem jöhettek volna létre az<br />

asztalitenisz és a sakkszakosztály esetében sem a helyi önkormányzat, vállalkozók,<br />

szülõk támogatása nélkül - hangsúlyozza az utánpótlásedzõ. Szûcs<br />

István kitartó munkáját Kisújszállás Város Önkormányzata is elismerte: 2009.<br />

augusztus 20-án Kisújszállás Város Sportjáért Díjban részesítette.<br />

Ari Géza<br />

396<br />

397


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Súlyemelés, disznótor, boszorkánytúra,<br />

fõzõverseny és diákolimpia<br />

A fenti cím bármilyen furcsának is tûnik, a Kisújszállási Súlyemelõ és Szabadidõ<br />

Sportegyesületnél történt 2009. évi fõbb eseményeket foglalja keretbe.<br />

Egyben arra is utal, hogy az egyesület tagsága részérõl nagyobb lett az<br />

igény, az érdeklõdés a szabadidõs, családias jellegû rendezvények iránt. A<br />

megvalósítást segítette az is, hogy az utóbbi években folyamatosan javultak az<br />

egyesület mûködési, tárgyi feltételei, s ezáltal az edzési, versenyzési körülmények<br />

is. Korszerûsítették a Városháza pincéjében lévõ edzõtermek fûtését,<br />

világítását, a nõi-férfi öltõzõket, a vizesblokkot, a szaunát is. A helyi önkormányzat,<br />

a Magyar Súlyemelõ Szövetség, vállalkozók, magányszemélyek támogatásának<br />

köszönhetõen új erõfejlesztõ gépeket, futópadot, súlyzókészletet<br />

tudtak vásárolni.<br />

A jobb felkészülési, versenyzési lehetõségek a 2009. évi egyesületi tevékenységben,<br />

a sporteredményekben is megmutatkoztak. A vezetõség véleménye<br />

szerint ugyanakkor a társadalmi körülmények kedvezõtlen változásai, a csökkenõ<br />

gyermeklétszám hatással van a versenysportra is. Vagyis egyre kevesebb<br />

azon tizenéves fiatalok száma, akik hajlandóak vállalni a napi súlyemelõ<br />

edzéssel, majd a versenyzéssel járó felkészülési követelményeket. Ez is közrejátszik<br />

abban, hogy az egyesületi tagok igényei, szándékai, egyre inkább a<br />

kötetlenebb, szabadidõs tevékenység irányába tolódtak el. Mindezen okokat<br />

is figyelembe véve az egyesület vezetése úgy döntött, hogy a szakmai munkából<br />

nem mellõzi a versenysportot, a súlyemelést, de az egyesület feladatának<br />

megfelelõen nagyobb figyelmet szentel a szabadidõ hasznos eltöltésének<br />

- hangsúlyozta Szabolcsi Károly, egyesületi elnök, edzõ.<br />

Mindezeket szem elõtt tartva az egyesület képviseletében az év során több<br />

önkormányzati és intézményi, civil szervezetek által tartott rendezvényhez,<br />

akcióhoz csatlakoztak. Ilyen közös, egész napos, jó hangulatú, hagyományõrzõ<br />

összejövetel volt az egyesületi disznóvágás, disznótor megtartása a <strong>Nagykun</strong><br />

Klubban. Az idén is ez lesz az évadzáró fõ esemény az egyesületnél. Már<br />

erõsen hízlalják a disznótor kiszemelt négylábú áldozatát. A lányok, fiúk közremûködtek<br />

a HO-VA-VÁR városi szemétszedési akcióban, az I. Bittner Falusi<br />

Napok öttusa versenyén. De nem maradhattak le a Mihály-napi sokadalom<br />

eseményérõl sem. Augusztus elsején sok érdeklõdõt vonzott a III. Boszorkánytúra,<br />

amelynek fõszervezõje Fazekas Márta és Szabolcsi Károly volt. Késõ<br />

este seprûs, csúcsos sipkás boszorkányok szállták meg a város keleti részét, a<br />

régi 4-es út mentén. A szellemi és fizikai megmérettetésre 11 csapat boszorká-<br />

Sport<br />

nyos ügyességû asszonyai és lányai jelentkeztek. A boszorkányhithez fûzõdõ<br />

furfangos feladványokat ezúttal is Márta találta ki. Az "égetnivalóknak" volt<br />

szépségverseny, 5 km-es éjszakai gyalogtúra térképpel és zseblámpával. Az<br />

éjszakai különleges portyát a Roxforti Banyák elnevezésû boszik csapata<br />

nyerte. Vezetõjük Szakács Jánosné, aki nem véletlenül kapta meg a fõboszorkány<br />

címet. A túra utcabállal zárult. A szabadidõs rendezvényekhez régebbi<br />

egyesületi tagok, szülõk is szívesen csatlakoznak. Közéjük tartozik Csízi Pál<br />

szakács és családja. Legutóbb a Mihály-napi sokadalomban fõzött-sütött "tüzes<br />

hús" elnevezésû étellel aratott közönségsikert. (Az étel receptjét a kalendárium<br />

lapjain is megtalálja.)<br />

Az egyesületi eredmények a súlyemelõ versenyeken sem maradtak el. Az<br />

utánpótlás korcsoportú regionális csapatbajnokságon a Horváth Sándor,<br />

Varga György, Budai Attila, Rézmûves Krisztián, Szoboszlai Róbert, Lakatos<br />

Imre összetételû kisúji együttes Tégláson elsõ, Békéscsabán harmadik lett. A<br />

súlyemelõk diákolimpiáján Szerencsen a tíz versenyzõbõl hatan dobogós<br />

helyezést értek el. Diákolimpiai bajnok lett a serdülõ korcsoportban Rézmûves<br />

Judit (összetett eredmény: 54 kg) és Lakatos Imre (összetett eredmény:<br />

119 kg). A csapat összesítésben negyedik lett.<br />

A nyári hónapok hagyományosan az edzõtáborok jegyében zajlottak le. A<br />

kisújiak házigazdaként vendégül látták a budapesti Soroksár Súlyemelõ SE,<br />

valamint a Magyar Súlyemelõ Utánpótlás Válogatott versenyzõit. A táborozókat<br />

meglátogatták a Magyar Súlyemelõ Szövetség vezetõi, a válogatott szövetségi<br />

kapitánya és edzõje is. A felkészülésrõl, a programoktól elégedetten<br />

nyilatkoztak. Az egyéni, meghívásos országos és nemzetközi versenyeken érmes<br />

helyezéseket értek el: Budai Attila, Lakatos Imre, Kiss Milán, Budai Krisztina.<br />

Õk, korcsoportjukban is elõkelõ helyen állnak az országos ranglistán.<br />

Edzõjük, Szabolcsi mester a soron következõ év végi országos súlyemelõ<br />

bajnokságon tõlük elsõsorban jó helyezéseket, érmeket remél, de a többi<br />

versenyzõtõl is tisztes helytállást vár.<br />

Ari Géza<br />

398<br />

399


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

A Kisújszállási<br />

Modellezõ Baráti Kör<br />

Kisújszálláson a 2009. szeptember 11-13. között megtartott II. Ligeti Sportfesztiválon<br />

a különbözõ versenyszámokon kívül még számos bemutató - köztük<br />

a modellezõké is - színesítették a programokat. A szép számú közönség<br />

nagy érdeklõdéssel fogadta a két éve alakult Modellezõ Baráti Kör tagjainak<br />

és meghívott sporttársaiknak bemutatóját, melyet a strandfürdõ területén<br />

tartottak meg.<br />

Barta Kálmánnal, a Modellezõ Kör vezetõjével a találkozót követõ napokban<br />

beszélgettem. Õt - úgy gondolom - a kisújszállásiak elõtt nem kell külön<br />

bemutatnom. Sokan ismerik, hiszen évek óta aktív közéleti tevékenységet folytat.<br />

A Móricz Zsigmond Gimnázium nyugdíjazás elõtt álló technikai dolgozója.<br />

Nem mellékesen Pro Urbe Díjas önkéntes tûzoltóparancsnok-helyettes<br />

volt, tagja a városi Mellofon Fúvósegyüttesnek is, fotózik, videózik, kiállításokon<br />

vesz részt. Gyermekkora óta szerelmese a modellezésnek. Ebben két fia<br />

közül Csaba, Csilla lánya és ötéves unokája, Tamás is követi.<br />

Barta Kálmán elmondása szerint a hatvanas években az Úttörõházban két<br />

szakkör mûködött. Mindkettõnek aktív tagja volt. Az egyik az úttörõzenekar<br />

volt, a másik a repülõmodellezõ kör. Ez a két tevékenység, a zenélés és a<br />

Sport<br />

technikai eszközök készítése végigkísérte eddigi életútját. Számára ezen tevékenységek<br />

együtt jelentik a technikai sportot, a versenyzést, a hobbi tevékenységet,<br />

a szórakozást, a kikapcsolódást.<br />

Fiatal szakemberként munkája mellett a Faipari Vállalatnál 1967-ben lett<br />

elõször a modellezõk szakkörének klubtitkára. Idõközben más szakkörökben,<br />

így a Magyar Honvédelmi Szövetség Eszperantó úti bázisán is 50-60 fõre<br />

növekedett a modellezéssel foglalkozó fiatalok száma. Ide hívták vezetõnek,<br />

ahol Kói Károly bácsival együtt foglalkoztak az utánpótlás nevelésével. Az MHSZ<br />

megszûnését követõen Barta Kálmán egyedül építgette tovább motoros hajóit,<br />

repülõit. Egy-egy távirányítású modell megépítése hetekig tartott, s nem<br />

kevés anyagi áldozatot és sok türelmet követelt a Barta család tagjaitól. Például,<br />

amikor a konyhaasztalon száradt napokig a lakkozott hajómodell, a<br />

család tagjai hokedliról ették a nokedlit.<br />

Számtalan városi, megyei és országos bemutatón vett részt, elismerést szerezve<br />

a kisújszállási modellezõknek. A versenyek eredményei közül a legbüszkébb<br />

egy országos VI. helyezés elérésére, melyet még 1984-ben Budapesten,<br />

a városligeti tavon tartott modellezõk országos bajnokságán F1-V15 cm 3 -es<br />

robbanómotoros hajó-vízisikló modellel szerzett. Felnõtt korú fia, Csaba és<br />

lánya, Csilla gyakran elkísérik bemutatókra, segítenek a versenyeken. Megtanulták<br />

a vitorlás irányítását is. Közösen egy olyan, hároméltû jármûvet szeretnének<br />

elkészíteni, amely földön, vízen, levegõben is közlekedik.<br />

Két éve, egy városi gyereknapi bemutatót követõen barátaikkal közösen elhatározták,<br />

hogy megalakítják a helyi Modellezõk Baráti Körét, amelynek<br />

tagjai: Barta Kálmán, Barta Csaba, Barta Csilla, Domán Zsolt, Nagy Zsolt,<br />

Csányi Károly, Füleki Lajos, Bana Gyula, Vígh Albert, Vígh Norbert, Kõszegi<br />

Csaba, Kádár Pál, Nagy András, Jánvári László, Juhász Péter. Szinte mindenki<br />

más-más típusú modellel sportol, versenyez. Vannak rádió távirányítású,<br />

robbanómotoros mûrepülõk, rádió távirányítású vitorlázó repülõk, elektromos<br />

kisrepülõk, robbanó-, illetve elektromos autó- és hajómodellek. A kisúji<br />

klub tiszteletbeli tagjai Szolnokról id. Nagy Sándor és fia, valamint Toperczer<br />

Jenõ. Az utóbbi versenyzõ élethû hadihajó-modellezõ. A szeptemberi kisúji<br />

bemutatón sokan megcsodálták tengeralattjáró modelljét, ami a nagymedencébe<br />

merülve úszkált. Bemutatkozott elektromos sebességi hajómodelljével<br />

ifj. Nagy Sándor is, aki a Bulgáriában megrendezett motoroshajó világbajnokságon<br />

ifjúsági kategóriában bronzérmes lett.<br />

Ami a jövõbeni terveiket illeti: <strong>2010</strong>-ben Kisújszálláson egész napos repülõmodellezõ<br />

bemutatót, majálist szeretnének tartani a város határában. Állandó<br />

klubhelyiség létrehozását és Faluszigeten egy modellezõ vízibázis kiépítését<br />

is tervezik. A Modellezõ Baráti Kör tagjai természetesen további bemutatókat<br />

is szívesen tartanak a modellezés népszerûsítésére. Ari Géza<br />

400<br />

401


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

50 éves lett a Kisújszállási<br />

Munkás Horgász Egyesület<br />

Beszélgetés Zsoldos László egyesületi elnökkel<br />

Városunk legnagyobb létszámú egyesülete a Munkás Horgász Egyesület,<br />

amely 2009-ben ünnepelte megalakulásának 50. évfordulóját. Ebbõl az<br />

alkalomból megjelentették az egyesület történetét feldolgozó Helytörténeti<br />

füzetek 22. kötetét. Zsoldos László fogtechnikus az összetartó közösségnek a<br />

kezdetektõl tagja, elismert vezetõje. A horgásztársadalom érdekében különbözõ<br />

tisztségekben végzett munkásságát több megyei és országos szintû kitüntetéssel<br />

is elismerték. Az orvosi rendelõben - munkavégzése után - beszélgettünk<br />

az egyesület irányításáról, a jubileumi eseményrõl, a további terveikrõl.<br />

- A napi foglalkozásával járó elfoglaltságát látva, bizonyára nem kevés feladatot<br />

jelent az egyesület elnöki teendõinek ellátása sem.<br />

- Ez így igaz. Persze a 600 fõs egyesületünket nem egyedül vezetem. Az<br />

egyesületi feladatokat egy 8 fõs elnökség végzi, amely kiegészül az elnök,<br />

alelnök, titkár személyével. A foglalkozásom mellett a szabadidõmben végzem<br />

ezt a nem kevés felelõsséggel járó tevékenységet. Szinte minden napra<br />

van tennivaló, de szívesen végzem. Elnökségi ülést havonta tartunk, ahol beszámolok<br />

az elvégzett munkáról, majd sorra vesszük a következõ feladatokat,<br />

amelyek igen sokrétûek. Legyen az akár adminisztratív, pénzügyi, vagy pályázatokkal,<br />

horgászjegyekkel, a horgásztóval, vagy fejlesztésekkel kapcsolatos.<br />

Elmondanám, hogy legutóbbi ülésünkön éppen az utóbbiról volt szó.<br />

- Az egyesület vezetõsége, tagsága hogyan ünnepelte meg megalakulásuk<br />

fél évszázados jubileumát?<br />

- Számomra megtiszteltetés, hogy irányíthattam a nem kevés tennivalóval<br />

járó ezen feladatokat is. Egy évvel korábban már létrehoztunk egy hat tagú<br />

szervezõbizottságot és elosztottuk a munkaterületeket. Úgy döntöttünk, hogy<br />

a tagság bevonásával összegyûjtjük a dokumentumokat, fényképeket és megjelentetjük<br />

az egyesületünk 50 éves történetét bemutató füzetet. Az ötletünket<br />

anyagilag is támogatta az önkormányzat és a Városvédõ és -Szépítõ Egyesület<br />

is. A kiadványt sporttársaimmal közösen írtuk. A szerkesztési munkákban<br />

segítségünkre voltak: dr. Ducza Lajos, dr. Tóth Albert, ifj. Papi Lajos,<br />

Farkas Kálmán, Szarvákné Kelemen Dóra és Szarvák Márton. Ezúton is köszönet<br />

érte. Hozzátenném, hogy olyan sok dokumentum, emlék gyûlt össze,<br />

hogy akár két kötetben is kiadhattuk volna egyesületünk történéseit. Az<br />

anyagi erõnkbõl most csak ennyire futotta.<br />

Sport<br />

- Mikor tartották a jubileumi ünnepségüket?<br />

- 2009. június 6-án a Vadászházban tartottuk meg. Jó hangulatban, több,<br />

mint száz tagtársunk, vendégek jelenlétében. Hozzáteszem, hogy szerettünk<br />

volna még több egyesületi tagot meghívni, de most csak ennyire volt lehetõségünk.<br />

Visszatekintve az ünnepségünkre: ott is tisztelettel megemlékeztünk<br />

elõdeinkrõl, az alapító tagjainkról. A legkiválóbb tagtársaink emlékplakettet,<br />

45-en pedig aranyozott szélû dísztányért vehettek át. Sajnos, többen voltak<br />

olyan egykori horgásztársak, akik már nem ünnepelhettek velünk. Szõke<br />

Endre, egykori egyesületi elnökünkre posztomusz emlékplakett átadásával<br />

emlékeztünk. Õ nemrégiben, 2009. elsõ félévében váratlanul hunyt el. Viszont<br />

együtt örülhettünk, hogy velünk lehetett két régi, alapító tagunk,<br />

Zimány Ferenc és Szoboszlai János. Megemlíteném, hogy János barátom, soksok<br />

éven át foglalkozott a fiatal horgászpalánták oktatásával, nevelésével, igen<br />

eredményesen. A megyei Horgászszövetség nevében Németh István alelnök<br />

is köszöntötte a résztvevõket. Örömünkre egyesületünknek egy díszes kupát,<br />

majd egyéni kitüntetéseket nyújtott át. Minden résztvevõnek ajándékként<br />

átadtuk a jubileumi füzetet. Az összejövetelünk vacsorával, reggelig tartó<br />

szórakozással zárult.<br />

- Az emlékezést követõen, az elkövetkezendõ idõszakban milyen feladatok<br />

várnak az egyesület vezetõire, a horgászsport helyi szerelmeseire?<br />

- Elõretekintve úgy tûnik, lesz tennivalónk bõven. Horgászaink körében<br />

köztudott, hogy jelenleg évi 800 ezer forintért béreljük a tulajdonostól a<br />

téglagyári horgásztavat. Ezt igen költségesnek tartjuk. Igaz az is, hogy a<br />

jelenlegi tulajdonosok felajánlották a horgásztó megvásárlását egyesületünk<br />

részére. A felajánlásuk összegét, a 25 millió forintot nagyon soknak tartjuk.<br />

Erre jelenleg az egyesület anyagi lehetõségei nem adottak. Ebbõl<br />

következõen a vezetõségünk támogatta azt a fejlesztési elképzelésünket, hogy<br />

pályázati úton - saját erõbõl - olyan horgásztavat és környezetét építsünk meg,<br />

amely egyesületünk tulajdona lesz.<br />

- Ez az új horgásztó, -tanya hol épülhet majd meg?<br />

- Ez a halastó - sikeres pályázatunk eredményeként - az ecsegfalvai út<br />

mentén, az egykori szeméttelep mögötti 10 hektáros legelõ területén lenne.<br />

Itt 3 hektáros halastó építését tervezzük. A vízkivételi fejlesztési lehetõségek<br />

adottak. Persze sürgetõ is, hiszen a mostani bérleti szerzõdésünk a tulajdonossal<br />

a jövõ év végén lejár. Mindenesetre bízom abban, hogy a soron következõ<br />

horgász küldöttközgyûlésünk határozatával megerõsíti terveinket. Vezetõségünk<br />

úgy gondolja, ha sikeres lesz a pályázatunk, a megvalósításával egy<br />

teljesen új fejezet következhet majd 50 éves egyesületünk életében.<br />

Ari Géza<br />

402<br />

403


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Extrém sportok - Kisújszálláson is<br />

Az extrém szót hallva a legtöbben valami nagyon új dologra gondolnak. Ha<br />

ehhez még azt is hozzátesszük, hogy sportról van szó, akkor mindenképpen<br />

egy szokatlan mozgásformára gondolunk. Az extrém sportok azonban már<br />

részei mindennapjainknak. Mi sem mutatja ezt jobban, minthogy városunkban<br />

is önálló szakága van ennek a sportnak. De kezdjük az elején!<br />

Az extrémsport története az Egyesült Államokban kezdõdött. Kaliforniában<br />

- ahogyan sok más tengerparti területen - nagyon népszerû sport volt a<br />

szörf. Ez azonban helyhez kötött, s a természeti viszonyok is meghatározzák.<br />

Így néhányan úgy döntöttek, hogy kerekeket szerelnek a deszkára, s a hullámok<br />

helyett a közterületeket lovagolják meg. Így született meg 1963-ban a<br />

sportág, amelyhez - Amerikához hûen - hamarosan egy egész iparág épült ki.<br />

Tíz éven belül már profi sporttá vált a gördeszka. A deszkázáshoz azonban<br />

hozzátar-tozik a veszély is. A közterületeken sportoló deszkásokat számos<br />

baleset érte. Ezért a 80-as években betiltották. A döntést azonban akkora<br />

ellenállás követ-te, hogy kénytelenek voltak engedélyezni a sportágat. A<br />

biztonság érdekében azonban elkezdtek skate-parkokat építeni, amelyek az<br />

utcát modellezték, de szabályozott körülmények között kevésbé veszélyessé<br />

tette a sportot, amely-hez a gördeszka mellett a görkorcsolya és a BMX is<br />

tartozik. (Az extrém-sportok jövõjét mutatja, hogy hamarosan bekerül az<br />

olimpiai versenyszámok közé.)<br />

Magyarországon a 80-as évek második felében jelentek meg az elsõ deszkások.<br />

A 10-12 fõs lelkes csapat tagjainak Nyugat-Európából - titokban kellett<br />

beszerezni a sportfelszerelést. A rendszerváltás változást hozott: bárhol be<br />

lehetett szerezni a deszkákat, ruhákat, felszereléseket - de még mindig kis<br />

számban, ugyanis az USA-ból hozták be a termékeket. Néhány éven belül<br />

megépült az elsõ park is: Budapesten. Az ország többi részén azonban még<br />

sokáig kellett várni arra, hogy biztonságos körülmények között sportolhassanak.<br />

Kisújszálláson a 90-es évek elején jelentek meg az elsõ deszkások. Az 5-6<br />

lelkes fiatal egyéb hely hiányában a közterületeken gyakorolt, s versenyekre<br />

járt Budapestre. (2000-ig csak a XI. kerületi pályán tartottak versenyeket.) És<br />

hamarosan már szervezett keretek között is gyakorolhattak: a Súlyemelõ SEben<br />

önálló szakosztály alakult az extrémsportosokból. Szabolcsi Károly felkarolta<br />

a fiatalokat, és minden követ megmozgattak, hogy önálló pályájuk<br />

legyen. Végül sikerrel jártak: helyi vállalkozók, magánszemélyek, a Városi<br />

Polgárõrség és az önkormányzat támogatásával elkészült a pálya a Városháza<br />

Sport<br />

mögött, és 2006. szeptember 30-án át is adták. Azóta nemcsak gyakorolnak,<br />

hanem versenyeket is rendeznek a pályán. Az évadnyitó és -záró megmérettetésekre<br />

a hazai versenyzõk mellett a környezõ országokból is érkeznek<br />

sportolók, valamint nézõk is - több százan. (A megmérettetésen a helyiek is<br />

jól szoktak szerepelni: a görkorcsolyások és BMX-esek mindig dobogósok.)<br />

Emellett más, már hagyományosnak mondható rendezvényei is vannak a<br />

szakosztálynak. Tavasszal tartják a Game of SKATE elnevezésû versenyt a<br />

Víztoronynál. Itt párokban mérik össze tudásukat a nevezõk. Emellett Jam<br />

Rock-ot is tartanak, amely az extrémsport és a zene különleges találkozása.<br />

A sportág egyre népszerûbb városunkban is. Ezt mutatja, hogy ma már 45,<br />

10 és 40 év közötti tagja van a szakosztálynak. Az egyik legügyesebb Vígh<br />

Barna BMX-es, aki számos hazai és nemzetközi versenyen volt már sikeres.<br />

Elismertségét mutatja az is, hogy szinte az összes, meghívásos versenyre meginvitálják.<br />

A sikeres szereplésen és a versenyek iránti érdeklõdésen felbuzdulva az<br />

extrémsportosok nem pihennek: <strong>2010</strong>. márciusában a Game of SKATE-re,<br />

májusban pedig a szezonnyitó versenyre készülnek.<br />

Tán Eszter<br />

404<br />

405


Benedek Elek meséje<br />

Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Az aranytulipán<br />

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, még az Óperenciástengeren<br />

is túl, volt egyszer egy király, annak egy fia. Mikor ez a királyfi nagy<br />

legénnyé serdült, azt mondta az apjának:<br />

- Édesapám, én elmegyek, s addig vissza nem térek, míg a világon a legszebb<br />

leányt meg nem találom; az lesz az én feleségem.<br />

- Jól van, fiam - mondotta a király -, csak eredj isten hírével, szerencse kísérjen<br />

utadban.<br />

Elindult a királyfi, ment, mendegélt hegyeken, völgyeken által, egyszer csak<br />

beért egy rengeteg erdõbe, s rengeteg erdõ között amint mendegélne, látja,<br />

hogy egy ökörnyomban kínlódik, vergõdik egy kicsi halacska. Megszólal a<br />

halacska, mondja a királyfinak:<br />

- Szabadíts meg innét, te jó legény, vígy a folyóba, mert itt meghalok.<br />

A királyfi kivette a halacskát az ökörnyomból, s vitte, míg egy folyóhoz nem<br />

ért. Ott azt mondta a halacska:<br />

- Végy le egy pikkelyt rólam, tedd el, s ha valahol valami bajod lészen, ezt a<br />

pikkelyt csak vesd a folyóvízbe, én mindjárt ott leszek, és segítek rajtad.<br />

A királyfi levesz egy pikkelyt a halacskáról, azzal a halacskát beledobja a<br />

vízbe, s továbbmegy. Amint menne, mendegélne, látja, hogy egy fekete holló<br />

egy fának ága-boga közé szorult, vergõdik a szárnyával, rángatja a lábát, de<br />

nem tud kiszabadulni. Leszólott a királyfinak nagy búsan:<br />

- Szabadíts meg, te jó legény, bizony nem bánod meg.<br />

Felmászik a királyfi a fára, kiszabadítja a hollót, az meg a csõrével kihúz a<br />

szárnyából egy tollat, odaadja a királyfinak, s mondja neki:<br />

- Jótétel helyébe jót várj, te legény. Ha nagy bajba kerülsz, csak rázintsd<br />

meg ezt a tollat, én mindjárt ott leszek.<br />

Elbúcsúzik a királyfi a hollótól, továbbmegy, mendegél. Egyszerre csak<br />

látja, hogy egy õsz öregember ott áll a forrás mellett, szeretne lehajolni, hogy<br />

igyék, de nem tudott lehajolni.<br />

Megszólítja a királyfit:<br />

- Te jó legény, segíts rajtam, majd elepedek a szomjúságtól, s nem tudok<br />

lehajolni.<br />

A királyfi lekapta a sisakját, telemerítette vízzel, megitatta az öregembert.<br />

- No, te legény - mondotta az öregember -, nagy jót tettél velem. Nesze,<br />

adok neked két hajszálat, s ha valahol bajba kerülsz, csak ereszd szélnek.<br />

Gyerekeknek<br />

Majd rám talál ez a két hajszál, s én a világ végérõl is eljövök, hogy segítsek<br />

rajtad. A királyfi eltette a két hajszálat, elbúcsúzott az öregembertõl. Aztán<br />

továbbment, nemsokára kiért az erdõbõl, s túl az erdõn elért egy nagy városba.<br />

Szeme-szája elállott a csodálkozástól: gyászfeketébe volt vonva az egész<br />

város. Találkozik az utcán egy kicsi emberkével, akinek földig ért a szakálla,<br />

kérdi tõle:<br />

- Ugyan bizony, bácsikám, kit s mit gyászol ez a város, hogy így gyászfeketébe<br />

borult?<br />

- Hej, öcsém - mondja a kicsi ember -, nagy oka van annak. Van a királynak<br />

egy leánya, akihez hasonlatos szép nincs kerek e világon. S ez a lány a fejébe<br />

vette, hogy csak ahhoz megy feleségül, aki úgy el tud bújni elõle, hogy õ meg<br />

ne találja. Háromszor lehet próbát tenni. Ha kétszer megtalálja, az még nem<br />

baj, de ha harmadszor is megtalálja, karóba kerül annak a feje, aki szerencsét<br />

próbál. Eddig kilencvenkilencen próbáltak szerencsét, karóba is került a feje<br />

mind a kilencvenkilencnek. Próbálj te is, öcsém, hadd legyen a te fejed a<br />

századik.<br />

Mondja a királyfi:<br />

- Már vagy lesz századik, vagy nem lesz, ha csakugyan olyan szép az a leány,<br />

szerencsét próbálok.<br />

Éppen abban a pillanatban jött arra hatlovas hintón egy szépséges szép<br />

leány, amilyet még a királyfi sohasem látott. De olyan szép volt, hogy a szeme<br />

is káprázott, amikor ránézett. Kérdi a királyfi a törpe embert:<br />

- Ki ez a leány, bácsikám?<br />

- Ez a királykisasszony - mondotta a törpe ember.<br />

Hiszen több sem kellett a királyfinak, ment egyenest a király palotájába, a<br />

király színe elé.<br />

Mondotta a királynak:<br />

- Felséges királyom, hallottam, hogy kilencvenkilenc legény próbált szerencsét.<br />

Egy életem, egy halálom, a szerencsét én is megpróbálom.<br />

- No, fiam - mondotta a király -, szívembõl sajnállak, mert jóképû, derék szál<br />

legénynek látszol. De hiába, a leányomnak kedvében kell járnom. Nincs több<br />

gyermekem. Hát csak próbálj szerencsét, bújj el, ha tudsz, de úgy, hogy meg<br />

ne találjon.<br />

Eközben hazajött a királykisasszony, és bejött a szobába, s mondta a<br />

királyfinak:<br />

- Jobb lesz, ha nem is próbálsz szerencsét, királyfi, eredj haza, mert a te<br />

fejed is odakerül, ahova a többié.<br />

- Nem bánom én - mondta a királyfi -, hadd kerüljön. Nálad nélkül úgyis<br />

pipadohányt sem ér az életem.<br />

406<br />

407


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Azzal kiment a királyfi nagy búsan, s végigsétált a városon, aztán ki a mezõre,<br />

mezõrõl az erdõbe, egész úton azon tûnõdött, hová tudjon elbújni, hogy<br />

a királykisasszony meg ne találja. Egyszerre csak eszébe jutott a halacska,<br />

hátha az tudna rajta segíteni. Megy a folyó partjára, ott elõveszi a pikkelyt, s<br />

hát csakugyan jön a halacska, s kérdi:<br />

- Mi bajod, királyfi?<br />

Mondja a királyfi, hogy mi baja van.<br />

- Ó, azért egyet se búsulj - mondotta a halacska -, mindjárt ideszólítom a<br />

legnagyobb halat, azzal elnyeletlek, ott ugyan meg nem talál a királykisasszony,<br />

míg a világ s még két nap. Csak térült-fordult a halacska, s mindjárt jött utána<br />

egy rettentõ nagy hal, kitátotta a száját, s abba beléugrott a királyfi. Szépen<br />

leballagott a halnak a hasába, s ott úgy sétált fel s alá, akár egy palotában.<br />

Eközben elindult a királykisasszony, utána az udvarbeliek. Kereste a királykisasszony<br />

mindenfelé a királyfit, s mikor egy fél napig járt-kelt volna mindenfelé,<br />

egyszerre csak a folyóvíz partjára ért, s megparancsolta, hogy fogják ki a<br />

vízbõl a legnagyobb halat, mert annak a hasában van a királyfi. Egyszeribe<br />

odarendelik az udvari halászokat, kifogják a nagy halat, felhasítják a hasát, s<br />

hát csakugyan kifordul belõle a királyfi.<br />

Na, az elsõ próbával szerencsétlen volt a királyfi, próbált másodszor is.<br />

Továbbment nagy búsan, s amint mendegélne az erdõben, eszébe jut a holló,<br />

megrázintja a tollát, s hát repül is az egyszeribe, s kérdezi:<br />

- Mi baj, édes gazdám?<br />

Mondja a királyfi, hogy mi nagy baja van. A holló erre elkezdett károgni, s<br />

ím, egyszeribe repültek a hollók mindenfelõl, fekete lett tõlük az erdõ, s<br />

kérdezték mind egyszerre:<br />

- Mi baj, mi baj?<br />

- Tudtok-e valami jó búvóhelyet? - kérdezte a királyfi hollója.<br />

- Hogyne tudnánk, hogyne tudnánk - károgott a többi holló.<br />

Azzal felszállott valamennyi, repültek az erdõn keresztül. A királyfi mindenütt<br />

utánuk, s felvezették egy olyan magas hegyre, hogy a teteje az eget verte.<br />

Annak a hegynek a tetején volt egy mély gödör, abba beléállították a<br />

királyfit. De hiába állították, a királykisasszony ott is megtalálta.<br />

Búsult a szegény királyfi, majd felvetette a búbánat. Na, bizonyosan karóba<br />

kerül az õ feje is! De gondolta magában, egy élete, egy halála, már csak harmadszor<br />

is szerencsét próbál. Elõvette azt a két hajszálat, amit az öregember<br />

adott, s szélnek eresztette. Hát alighogy eleresztette a hajszálat, jön az öregember,<br />

s kérdi:<br />

- Mi bajod van, édes fiam?<br />

- Jaj, ne is kérdezze, bátyámuram, el kellene bújnom olyan helyre, ahol senki<br />

meg nem talál, máskülönben karóba kerül a fejem.<br />

Gyerekeknek<br />

- Hiszen ha csak ez a baj, azon én könnyen segíthetek. Ki elõl akarsz elbújni?<br />

- A királykisasszony elõl, bátyámuram.<br />

- Nohát majd én megmutatom - mondotta az öregember -, hogy a szeme<br />

elé viszlek, s mégsem lát téged. - Azzal megfogta a királyfi nyakát, csavarintott<br />

rajta, s abban a pillanatban aranytulipán lett a királyfiból. Aztán felfûzte a<br />

tulipánt a kalapjára, s bement a király városába.<br />

Éppen jött vele szemben a királykisasszony, akkor indult volt el, hogy megkeresse<br />

a királyfit, meglátja a ragyogó fényes tulipánt, s mondja az öregembernek<br />

szépen, nyájasan:<br />

- Jaj de szép tulipán! Adja nekem.<br />

- Nem adom én! - mondotta az öregember.<br />

- Annyi aranyat adok érte, hogy úrrá lesz maga is s minden nemzetsége.<br />

- Dehogy adom - mondotta az öregember -, a világ minden sûrû kincséért<br />

sem adom. Hiába kérte a királykisasszony, az öregember nem adta oda a<br />

tulipánt. Mit volt, mit nem tenni, továbbment nagy búsan a királykisasszony,<br />

s kereste a királyfit. De azt ugyan nem találta meg. Kereste másodnap, kereste<br />

harmadnap, akkor sem találta meg. Harmadnap letelt a keresés ideje, s akkor<br />

a király kihirdette, hogy elõállhat a királyfi bátran, most már övé a királykisasszony.<br />

Meghallotta ezt az öregember, egyet csavarintott a tulipánon, királyfi lett<br />

ismét. Azzal a királyfi felment a palotába. Mindjárt nagy lakodalmat csaptak,<br />

lakodalom után felkerekedtek, a királyfi hazájába mentek. Ott volt csak igazi<br />

hejehuja, dínomdánom.<br />

Még tán ma is táncolnak, ha meg nem haltak.<br />

* * *<br />

Benedek Elek (Kisbacon, 1859. szept. 30.-<br />

Kisbacon, 1929. aug. 17.): író, újságíró, szerkesztõ.<br />

Az erdélyi magyar irodalmi közélet egyik jelentõs<br />

alakja. Számos újság szerkesztõje, munkatársa, alapító<br />

tagja. Foglakozott népköltészeti alkotások gyûjtésével,<br />

máig nagyon népszerûek népmese-feldolgozásai,<br />

írt saját meséket is, s õ fordította pl. a Grimmmeséket,<br />

vagy az Ezeregyéjszaka meséit. Az irodalmi<br />

élet szervezésében kiterjedt levelezéssel is részt vett,<br />

otthona kulturális zarándokhellyé vált. Mûvei: Székely<br />

Tündérország (1885), A szív könyve (1895), Halljátok<br />

emberek? (1957)<br />

408<br />

409


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Fejtörõk<br />

Gyerekeknek<br />

3. Keresd meg a szavakat a táblázatban (átlósan, függõlegesen, vízszintesen)!<br />

A kimaradt betûket összeolvasva megkapod a megfejtést!<br />

1. Eltévedt állatok keresik családjukat<br />

A felsorolt állatneveket írd a megfelelõ helyre, hogy az összetartozó családtagok<br />

együtt legyenek! (Van olyan, ami több helyre is tartozik.)<br />

kanca, gida, kan, tojó, koca, gödölye, kölyök, gácsér, csõdör, bak, szuka,<br />

bárány, tehén, bika, suta, csikó, malac, kos, borjú<br />

ANNA<br />

AUTÓ<br />

BALTA<br />

BONT<br />

HÉT<br />

HUN<br />

ILIKE<br />

JÁCINT<br />

JÁRMÛ<br />

MÉN<br />

MIMIKA<br />

NYÉL<br />

NEGYVEN<br />

OROM<br />

ORV<br />

ORGONA<br />

REÁL<br />

SZÓR<br />

TULIPÁN<br />

VÉN<br />

2. Kösd össze a nevet a jelentésével!<br />

4. Oszd fel az ábrát három egyenes vonallal úgy, hogy minden részben 1-1<br />

golyó maradjon!<br />

Ajtony<br />

Tas<br />

Tétény<br />

Tömör<br />

Kartal<br />

Bese<br />

Torontál<br />

Jutas<br />

Levente<br />

Balog<br />

Eneh<br />

fejedelem<br />

arany<br />

vas<br />

kõ<br />

héja<br />

sas<br />

kánya<br />

élõ<br />

szarvastehén<br />

ínyenc<br />

balkezes<br />

410<br />

411


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

5. Melyik ábra illik a kérdõjel helyére?<br />

1.<br />

Gyerekeknek<br />

Megoldások<br />

6. Hány négyzet van az ábrán?<br />

2.<br />

Ajtony: arany<br />

Tas: kõ<br />

Tétény: fejedelem<br />

Tömör: vas<br />

Kartal: sas<br />

Bese: kánya<br />

Torontál: héja<br />

Jutas: ínyenc<br />

Levente: élõ<br />

Balog: balkezes<br />

Eneh: szarvastehén<br />

3. zsákbamacska<br />

4. egy fekvõ és két álló egyenes<br />

5. b<br />

6. 10 db<br />

Felhasznált irodalom:<br />

Matematikai agymozgató 10-14 éves korig, Szalay Könyvkiadó<br />

Agymozgató 6-10 éves korig, Szalay Könyvkiadó<br />

Agymozgató 10-14 éves korig, Szalay Könyvkiadó<br />

Szókincskeresõ, Szalay Könyvkiadó<br />

412<br />

413


Pozsonyi Gabriella<br />

Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Az elfelejtett játékmackó<br />

Történetünk nem ott volt, hol nem volt, hanem egy városka kicsi házában<br />

volt, és ki tudja hány helyen fordult elõ még ilyesmi. Ilyesfajta eset bizonyára<br />

majdnem minden gyerek szobájában megtörtént már, alighanem a tiédben is.<br />

A kakas már rég túl volt a hajnali kukorékoláson, és dölyfösen lépdelt a csipegetõ<br />

tyúkanyók között, mikor a kis házat és udvarát fájdalmas kiáltás járta<br />

át. A hang gazdája a gyerekszobába ágyán ülõ játékmackó, nem más.<br />

Brumi fájdalmas nyögdécselésekkel ébredt. Nagy nehezen kimászott a rágabalyodott<br />

lepedõ és takarókupacból, és álmosan megrázta a fejét.<br />

- Ajjaj, azt hiszem, ezúttal tényleg elkésünk. - azzal felpattant, és húzni<br />

kezdte a takaró végét. - Gréti! Gréti, ébredj, elaludtunk.<br />

- Csak te aludtál el, mackópajtás! - szólt nevetve a földrõl egy szárnyas fehér<br />

tündérló.<br />

- Nem, mindig együtt kelünk - rángatta tovább a maci az ágyat.<br />

- Csak az üres takarót rángatod mackó, semmi mást, Grétit az anyukája reggel<br />

elvitte az oviba, kocsival mentek - gyõzködte megszeppent hangon a<br />

gyönyörû tündérlány is a szoba sarkában felhalmozott játékok tetején.<br />

- Tessék?! - ült le most már a maci. - De hát nélkülem nem megy el az<br />

óvodába, nélkülem nem tud elaludni ebéd után. Mindig együtt alszunk.<br />

- Úgy néz ki, barátom, hogy lassan téged is elfelejt - szólt most le a szekrény<br />

tetejérõl egy poros, kopott, fekete-fehér plüss macska.<br />

- Nem! - ugrott fel a maci dühösen, akkorát kiáltva, amire még az odakint<br />

sétáló dölyfös kakas úr is felkapta a fejét. - Csak itthon felejtettek. Semmi<br />

több. Sietni kell, biztosan nincs már sok idõ hátra az alvásideig, akkorra mindenképpen<br />

oda kell érnem.<br />

Azzal a maci lecsúszott az ágyról, bemászott az ágy alá és elõvett egy kék kötött<br />

pulóvert, aminek bal felsõ sarkában egy kopott kis vitorlás hajó matricája<br />

díszelgett. Magára vette, és kirohant a konyhába. Tudta, ilyenkor senki nincs<br />

a házban, biztonságosan mászkálhatott anélkül, hogy feltûnt volna bárkinek<br />

is. Ahogy kiért a konyhába, felugrott az elsõ konyhaszékre, és onnan átmászott<br />

a konyhaasztalra, kinézett az ablakon, homályosan látott, mivel fél szeme<br />

csüngött, ezért gyorsan megigazította, és tovább kémlelõdött.<br />

- A teremburáját, tényleg autóval mentek, vakarta meg a fejét, és szomorúan<br />

lecsüccsent az asztalra, bánatosan lóbálni kezdte lábait a szélérõl.<br />

Odabent közben hangosan ment a vita a tündérlány és a macska között.<br />

Gyerekeknek<br />

- Szegény maci, õ is fel fog kerülni melléd, cica, a szekrény tetejére?<br />

- Hallottad, mit mondott Anya reggel? "Minek vinnénk magunkkal azt az<br />

ósdi plüsst? Le van szakadva már a szeme is, hiányzik a karjából a vatta."<br />

- Nem! - ordított erre fájdalmasan egyet újra Brumi, és leugrált az asztalról,<br />

kiszaladt az elõszobába. Hamar kerített egy sálat, és rádobva az ajtókilincsre<br />

kinyitotta a bejárati ajtót. Szerencsére anya megint elfelejtette bezárni, viszont<br />

Brumi eddigi lendülete a teraszra érve hirtelen elfogyott. Odakint hûvös szél<br />

fújt, a járdán patakokban álltak az éjszaka leesett esõ pocsolyái. Megijedt.<br />

Visszahátrált. Aztán hirtelen bevillant az agyába a kislány óriás barna szeme,<br />

amibõl patakokban ömlik a könny, és kedves mackója után kiabál. A mackó<br />

szíve elszorult a sajnálattól, és összeszorított szájjal kilépett az ajtón.<br />

A teraszon még biztonságban volt. Viszont a kertben egy óriás bordeuxidog<br />

és egy kis vadászkutya szaladgált. Annyi rémtörténetet hallott már szétszaggatott<br />

pólókról, törülközõkrõl, összerágott cipõkrõl, hogy belegondolni<br />

sem mert, mi lenne, ha megkaparintanák. Brumi a saját kis vattával tömött és<br />

puha szõrrel borított testének fél percet sem adott. Nagyot sóhajtva lassan a<br />

kerítéskapuhoz sétált, és leselkedni kezdett. Szerencsére a nagyobbik kutya<br />

épp beugrott az óljába és lefeküdt, a kicsi meg körbe-körbe szaladgált, mire<br />

az udvar másik végén meglátott egy verebet és üldözõbe vette. Brumi érezte,<br />

hogy ennél jobb alkalma nemigen lehet. Kiugrott az alacsony kerítésen, le a<br />

járdára és az utcakapu felé futott.<br />

- Már mindjárt ott vagyok, mindjárt ott vagyok - hajtogatta magában, és<br />

tényleg csak pár méter választotta el, mire a kiskutya észrevette és csaholva<br />

utánairamodott. Brumi gyorsan felugrott a kerítésre, és kezdte áttuszkolni<br />

hatalmas pocakját a kerítés vasrácsai között. Már csak a kezével kapaszkodott,<br />

mire a kutya utolérte, de az épp elég volt ahhoz, hogy elkapja a játékmackó<br />

mancsát, és az erõs rántástól félig kiszakadjon a mackó bal karja. Brumi<br />

fájdalmas nyögéssel esett a földre, és mozdulatlanná meredt. Nem tudhatta,<br />

vannak-e emberek a közelben. Kis idõ után felült a földrõl és körülnézett.<br />

Sehol egy lélek, de ez a kis játékmackót nem nyugtatta meg. Fogalma sem<br />

volt róla, hogyan jut el az óvodába. Felállt, és ment pár lépést elõre, pár lépést<br />

oldalra. Teljesen elbizonytalanodott, és a bal karját sem tudta használni.<br />

- Hát ez meg? - hallatszott hirtelen egy hang odafentrõl.<br />

A maci megijedt. Nem tudta, honnan jön a hang.<br />

- Nini, mackó, szia! - azzal egy fekete macska ugrott Brumi elébe.<br />

A mackó úgy megijedt, hogy meg sem mert szólalni, teljesen élettelennek<br />

tettette magát.<br />

- Hé! - azzal megbökdöste mancsával a játékot. - Láttam, hogy az elõbb mozogtál.<br />

414<br />

415


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Semmi reakció. A macska megszimatolta még egyszer, aztán sarkon fordult,<br />

és kecsesen elsétált.<br />

- Várj! - hallotta a macska a háta mögül.<br />

Az érdeklõdve kocogott vissza a játékhoz:<br />

- Jól hallottam? - meresztette óriás, zöld szemeit a mackóra, de most már<br />

ugró pózban várta a választ, felkészülve minden veszélyre. A maci lassan, félve<br />

felült.<br />

- El kell jutnom az óvodába.<br />

- Tessék? - nyávogta el magát a macska döbbenten.<br />

- Tudsz segíteni? - kérdezte halkan, szomorúan a játék.<br />

- No várjunk csak. Hogy kerülsz te az utcára?<br />

A maci szégyenlõsen lehajtotta a fejét.<br />

- Elfelejtettek, azt hiszem.<br />

- Szegénykém. Kiestél a gyerek kezébõl?<br />

- Nem. Csak… elfelejtettek. - szomorodott el, de hirtelen, szinte a semmibõl<br />

újra erõre kapott. - De ez nem lényeg, azzal otthagyta a macskát, és sétálni<br />

kezdett elõre. Gréti csak velem tud elaludni ebéd után, és mindjárt ebéd után<br />

lesz, és õ sírni fog. Azt pedig nem hagyhatom! Oda kell érnem!<br />

- Na, várj már! - szaladt utána a macska. - Egyedül akarsz oda eljutni?<br />

- Nincs más választásom. - menetelt tovább konokul elõre a maci. - Remélem<br />

nincs messze. - brummogta maga elé.<br />

- A gyerek hosszú barnahajú? Lila pulóverben? Az anyja fekete hajú,<br />

copfos.<br />

Brumi megállt. - Ismered õket?<br />

- Kóbor macska vagyok. Szoktam õket látni reggelente. A szemközti óvodába<br />

viszi a gyereket.<br />

- A szemközti az közel van?<br />

- Ott az orrod elõtt, te bamba.<br />

A mackó elõre nézett. Valóban ott volt az óvoda az úttest túloldalán. A<br />

mackó rohanni kezdett, de hirtelen egy óriási rántást érzett a hátán. A<br />

macska karmolt bele hátulról és megrántotta. Brumi elõször azt hitte, a<br />

vadállat most akarja felfalni, de ahogy három autó és egy böhöm kamion is<br />

elsuhant az orra elõtt, hirtelen rájött, mekkora szerencséje volt.<br />

- Bamba mackó - fintorgott a macska. - Sosem mész itt át, túl lassú vagy.<br />

A maci figyelte egy ideig a forgalmat és be kellett látnia, a macskának<br />

alighanem igaza van.<br />

- Át kell jutnom, cica, értsd meg! - szólt végsõ elkeseredésében, fejét rázva.<br />

- A lábadat sem tudod mozdítani, úgy megszívta magát vízzel, lóg a bal<br />

szemed, pár szál cérna tartja a karodat. Mondd, mit tett érted ez a gyerek,<br />

hogy ilyen fontos.<br />

Gyerekeknek<br />

- Semmit nem tett, a lényeg épp az, amit mondasz: gyerek. Azzal szomorúan<br />

leesett a földre és nem moccant többet.<br />

- Segítek - sóhajtott a macska megszánva a szerencsétlen játékot. - De a<br />

házimacskát hívják cicának, én pedig szabad vagyok, úgyhogy maradjunk a<br />

macskánál. Rendben, bamba mackó?<br />

- Segítesz? De hogyan? - pattant fel a játék, fittyet hányva a macska tudálékoskodására.<br />

- Tudsz kapaszkodni? - azzal fürkészni kezdte az úttestet.<br />

A maci rájött, mit akar a macska, nem tétovázott. Egy kézzel kicsit ügyetlenül<br />

ugyan, de felmászott a macska hátára.<br />

- Figyelj! Indulunk - azzal a macska behajlította elsõ két lábát, és egy farkcsóválásnyi<br />

lendülettel leugrott az úttestre. - De ha most elütnek… - nyávogta<br />

el magát, aztán konokul hozzátette - …akkor legalább téged is.<br />

Brumi mindenhol autót látott, görcsbe szorult mancsokkal tépte a macska<br />

bundáját, aki épp csak el tudott ugrani az utolsó kamion elõl, mielõtt két<br />

szökkenéssel az úttest túloldalán termettek. Mindketten lihegtek az izgalomtól.<br />

A mackó mondani akart valamit, de a macska nem várt. Egyszerre hallották<br />

meg az ablakból kihallatszódó sírást.<br />

- Kapaszkodj! - azzal felugrott a hatalmas kerítésen és két szökkenéssel az<br />

óvoda udvarán termettek. A macska még mindig nem állt meg, a nyitott ajtón<br />

besurrant az épületbe, és egyenesen a hang után szaladt. Amelyik ajtón a<br />

fájdalmas sírás hallatszott, a macska lelassította lépteit.<br />

- Várj, benézek - azzal a macska bedugta fejét az ajtón. Azonnal meglátta<br />

Grétit, aki sárga, fodros kis ruhájában az aludni készülõ gyerekek között állt,<br />

és melegbarna szemeibõl patakokban hullott a könny. Arca kipirosodva, kicsi<br />

haja az arcára tapadt, már úgy kimelegedett a sírástól. Görcsbe szorított kezekkel<br />

állt, az óvó néni tehetetlenül guggolt mellette, és próbálta vigasztalni.<br />

A macska kihúzta a fejét, mert a maci már kibírhatatlanul rángatta a szõrt<br />

a hátán.<br />

- Na?<br />

- Itt az idõ. - nyalta meg a száját a macska. - Szállj le!<br />

A maci engedelmeskedett.<br />

- Feküdj le!<br />

- De akkor nem vesznek észre.<br />

- Bízz bennem! - szólt oda a macska, azzal keresztüllépett a játékon, és<br />

beugrott a terembe. Az óvó néni felugrott.<br />

- Sicc ki innen, még az hiányzik, hogy balszerencsét hozz! - azzal az ajtó felé<br />

kergette. Ahogy kinyitotta az ajtót, döbbenten vette észre a pocsolyás, koszos,<br />

szakadt macit a földön. Akkor volt ám nagy meglepetés, amikor kinyitotta az<br />

ajtót, és Gréti is meglátta a macit.<br />

416<br />

417


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

- Grétikém, nézd mi van itt! - felejtkezett el a macskáról azon nyomban az<br />

asszony, és felkapta a játékmackót.<br />

- Köszönöm - súgta a rohanó fekete macska után Brumi.<br />

A gyerek szipogva szorította magához a mackót, és csöndesen odalépdelve<br />

az ágyához bebújt a takaró alá. Fáradtak voltak mindketten. Gréti megpuszilgatta<br />

a maci szakadt kezét, és megígérte, hogy anyával estére megvarrják.<br />

Így aludtak el, ketten, ahogy mindig is szoktak, a kislány és a koszos, szakadt<br />

játékmackó.<br />

(A szerzõ ezzel a meséjével megyei napilapunk pályázatán bekerült azok közé, akiknek<br />

meséjét egy könyvben 2009 karácsonyára megjelentették.<br />

Gratulálunk az ifjú kisújszállási meseírónak! - Szerk.)<br />

Gyerekeknek<br />

Sikeres tanulóink<br />

Önkormányzatunk második éve ismeri el a város iskoláiban kiváló tanulmányi<br />

és sporteredményeket elérõ diákok és tanáraik munkáját. Sikeres tanulóink<br />

nevét és eredményeit szívesen írjuk be a kalendáriumban való megjelentetéssel<br />

városunk krónikájába. Általános iskoláinktól képeket is kaptunk e<br />

diákokról. (A táblázatokban az iskolák neve rövidítve szerepel: Arany: Arany<br />

János Általános Iskola, Kossuth: Kossuth Lajos Általános Iskola, Egységes Pedagógiai<br />

Szakszolgálat és Diákotthon, Református: Török Pál Református Általános<br />

Iskola, Móricz: Móricz Zsigmond Gimnázium, Közgazdasági Szakközépiskola<br />

és Kollégium, ISZI: Illéssy Sándor Szakközép- és Szakiskola, Mûvészeti:<br />

Alapfokú Mûvészetoktatási Intézmény, Kádas: Kádas György Általános<br />

Iskola. A táblázatban azon tanulók nevei szerepelnek, akik a pedagógusnapon<br />

elismerésben részesültek.)<br />

Morzsák<br />

Albert Einstein gondolataiból<br />

"Csak kétféleképpen élheted az életed.<br />

Vagy abban hiszel, hogy a világon semmi sem varázslat.<br />

Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat."<br />

"A képzelõerõ mindennek az alapja. Ez az, ami bepillantást enged a jövõbe."<br />

"Tanuld meg a játékszabályokat<br />

aztán már csak játszanod kell - persze mindenkinél jobban."<br />

"Sose aggódj amiatt, hogy nem érted a matematikát. Biztosíthatlak, nekem még<br />

több gondom van vele." (Albert Einstein levele egy 12 éves diáknak)<br />

"Csak két dolog végtelen: a Világegyetem és az emberi butaság,<br />

bár az elsõben nem vagyok egészen biztos."<br />

"Az okos emberek megoldják a problémákat, a zsenik pedig megelõzik õket."<br />

418<br />

419


Kiemelkedõ tanulmányi eredményeket elért tanulók a 2008/2009-es tanévben<br />

Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Gyerekeknek<br />

420<br />

421


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Gyerekeknek<br />

Az Arany János Általános Iskola kiemelkedõ<br />

eredményeket elért tanulói<br />

Kiemelkedõ sporteredményeket elért tanulók a 2008/2009-es tanévben<br />

Ágotai Enikõ<br />

Bartucsek Martin<br />

Kui Krisztián<br />

Borók Boglárka<br />

Borók Bianka<br />

Borók Réka Budai Attila Csillag Edina Csípõ Viktória<br />

Csomor Csaba Csörögi Gábor Cs. Nagy Eszter Deme Zsófia<br />

422<br />

423


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Gyerekeknek<br />

Ducza Noémi<br />

Farkas István<br />

Farkas Sándor<br />

Fodor Gergõ<br />

Kovács Sándor<br />

Lakatos Edina Máté Dezsõ Molnár Tünde Vivien<br />

Gazsó Alexandra<br />

Hegymegi Attila<br />

Imre Anikó<br />

Kabai Richárd<br />

Monoki Marianna Nagy Anna Oláh Benjámin Rácz Levente<br />

Kása Zoltán<br />

Kiss Zsuzsanna Kató Tamás Kolics Bence<br />

Soós Bianka<br />

Szabó Balázs<br />

Bartucsek Martin<br />

Kui Krisztián<br />

Szabó Petra<br />

Tóth Ferenc<br />

424<br />

425


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Gyerekeknek<br />

A Kossuth Lajos Általános Iskola, Egységes Pedagógiai<br />

Szakszolgálat és Diákotthon<br />

kiemelkedõ eredményeket elért tanulói<br />

Borók Kitti<br />

Tanka Sándor<br />

Hercegh Veronika<br />

Csatári Bernadett<br />

Balogh Bianka<br />

Kelemen Anna<br />

Gazsó Barbara<br />

Bartus Cintia<br />

Lakatos Aletta<br />

Csizmadia Róbert<br />

Balogh Bianka<br />

Csatári Bernadett<br />

Csízi Tünde<br />

Molnár Tünde Vivien<br />

Szoboszlai Hanna<br />

Törörk Enikõ<br />

Zsoldos Mónika<br />

Diridongó Kórus<br />

Farkas Krisztián Ferenczi Dániel Fogarasi Péter Janó Berta<br />

426<br />

427


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Adatok<br />

Adatok a városról<br />

Kossuth-focicsapat<br />

Lakosok száma 2009. január 1-jén 12.224<br />

Lakások száma összesen 4920<br />

Ivóvízvezeték-hálózatba bekapcsolt lakások száma összesen<br />

Csatornahálózatba bekapcsolt lakások száma összesen<br />

Összes önkormányzati belterületi utak hossza<br />

84,28 km<br />

- ebbõl kiépített, burkolt út 51,48 km<br />

Rendszeres hulladékgyûjtésbe bekapcsolt lakások száma 4920<br />

A város közoktatási intézményeiben tanuló gyermekek száma<br />

2009. október 1-jén<br />

- óvodások 343<br />

- általános iskolások 1.076<br />

- ebbõl az egyházi iskolába jár 124<br />

- szakközépiskolások (nappali) 413<br />

- szakközépiskolások (esti) 65<br />

- szakiskolások 391<br />

- gimnazisták 245<br />

- nyelvi elõkészítõ évfolyammal indult gimnazisták 110<br />

- mûvészeti iskolások 337<br />

- kollégisták 97<br />

Nagy Lajos Adolf Szathmári Zoltán Szilágyi Patrik<br />

Monoki Éva<br />

Zenei Nagykórus<br />

428<br />

429


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Fejezetcím<br />

1. oldal hirdetés<br />

EPOSZ<br />

2. oldal hirdetés<br />

Városgondnokság<br />

430<br />

431


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Fejezetcím<br />

3. oldal hirdetés<br />

Kun_Vet.......<br />

4. oldal hirdetés<br />

FE-BACH<br />

432<br />

433


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Fejezetcím<br />

5. oldal hirdetés<br />

Kunszöv<br />

6. oldal hirdetés<br />

Autópark, .........<br />

434<br />

435


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Fejezetcím<br />

7. oldal hirdetés<br />

PANNON<br />

8. oldal hirdetés<br />

RST<br />

436<br />

437


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Fejezetcím<br />

9. oldal hirdetés<br />

MARADY, ..........<br />

10. oldal hirdetés<br />

VÍZMÛ<br />

438<br />

439


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Fejezetcím<br />

11. oldal hirdetés<br />

Kun-Épforg., ...............<br />

12. oldal hirdetés<br />

Szabó Mûszaki, Rehab<br />

440<br />

441


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Fejezetcím<br />

13. oldal hirdetés<br />

Kuntex<br />

14. oldal hirdetés<br />

Ponyokai, Imréné<br />

442<br />

443


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Fejezetcím<br />

15. oldal hirdetés<br />

CONTAREX<br />

16. oldal hirdetés<br />

Szalay, ............<br />

444<br />

445


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Fejezetcím<br />

17. oldal hirdetés<br />

Indián Rizs<br />

18. oldal hirdetés<br />

VERIST<br />

446<br />

447


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Fejezetcím<br />

19. oldal hirdetés<br />

Apollon<br />

20. oldal hirdetés<br />

VIP-REX<br />

448<br />

449


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Fejezetcím<br />

21. oldal hirdetés<br />

Fejedelmi cukrászat<br />

22. oldal hirdetés<br />

Trió, ........<br />

450<br />

451


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Fejezetcím<br />

23. oldal hirdetés<br />

Global_Home Trade<br />

24. oldal hirdetés<br />

Számadó_ker<br />

EZ hovákerüljön?<br />

25. oldal hirdetés lenne<br />

a BORSODI Mûhely<br />

de akkor már az oldalszám túl megy<br />

456 oldalon!!!!!<br />

452<br />

453


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Tartalom<br />

Petõfi Sándor: Isten csodája 5<br />

Mottó 6<br />

Elõszó (Dr. Ducza Lajos) 7<br />

Köszöntõ (Kecze István) 9<br />

Hónaptár<br />

Hónaptár 10<br />

Névnapok 36<br />

Vásárok <strong>2010</strong>-ben 44<br />

Évfordulók, ünnepek<br />

Évfordulók <strong>2010</strong>-ben 45<br />

Hitet és jövendõt adott (Kecze István) 51<br />

Vörösmarty Mihály: Szózat 54<br />

Március 15. (Illéssy János) 55<br />

Kétszáz éve született Erkel Ferenc (Gubuczné Tomor Mária) 58<br />

Néhány szó Trianon kapcsán (Pintér Zoltán) 63<br />

Aki a hazát szereti (Vida Tamás) 68<br />

A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam (Toldi Attila) 72<br />

Az elsõ demokratikus választás Kisújszálláson, 1990. (Dr. Ducza Lajos) 76<br />

A 140 éves 48-as Olvasókör emléknapja (Monoki Kálmánné) 81<br />

Hogy ne legyünk egyedül… (Kecze István) 85<br />

Karácsonyi gondolatok (Kecze István) 87<br />

História<br />

Kisújszállás címertörténete (Gubuczné Tomor Mária) 89<br />

Illéssy József református prédikátor (Szentpéteri Géza) 93<br />

Pénztárjegy-kibocsátás Kisújszálláson? (Dr. Ducza Lajos) 94<br />

In memorian 1945. (Bana Sándor) 96<br />

Magyarország sodródása a II. világháború felé (dr. Kiss Kálmán) 98<br />

József Attila: Hazám 102<br />

Így emlékszem… (Ábri Balázs) 106<br />

Széchenyi, a legnagyobb magyar (Szidey István) 115<br />

Kisúji diákok régi története mai újságban (Vitális Sándor) 119<br />

A holokauszt emlékezete (Ari Géza) 122<br />

Somogyi László írásaiból (Somogyi László) 124<br />

Radnóti Miklós: Razglednica 130<br />

Ez történt 2009-ben<br />

"Vagy találunk ott utat, vagy építünk egyet" (Kecze István) 131<br />

A Piculás-ház (Dr. Ducza Lajos) 138<br />

Városvédõk tábora 141<br />

Kitüntetettjeink 2009-ben 149<br />

Halottaink<br />

Ponyokai Bálint (Kecze István) 155<br />

Deme Lászlóné (Földesi Erzsébet) 157<br />

454<br />

Tartalom<br />

Törzsök Béla (Dr. Kiss Kálmánné) 158<br />

Csordás János (Dr. Ducza Lajos) 160<br />

A kunok útján<br />

Ismét nagykunkapitányt választottunk (Kecze István, Dr. Ducza Lajos, Illéssy Ádám) 161<br />

A nagykunkapitányok történelmi szerepe (Dr. Bartha Júlia) 168<br />

A kunok útja (Dr. Bartha Júlia) 171<br />

Indulás és hazatérés (Kecze István, Illéssy Ádám) 176<br />

Szenti Ernõ: Örvendj! 186<br />

"Kunok a Kárpát-medencében napjainkban" - egy fotópályázat díjnyertes alkotásai 187<br />

Farkas Károly bácsi emlékére 192<br />

Újszállási Rácz Lajos: Terra Cumanorum 193<br />

A Kunok I. Világtalálkozója Kisújszálláson (Kecze István, Illéssy Ádám) 194<br />

A Jászkun Huszárezred 150 éve (Fekete Imre, Kovács József) 199<br />

Kunország (Dr. Nyitrai István) 205<br />

Szent László harcai… (Dr. Pálóczy Horváth András) 210<br />

Kunhalom-e a kunhalom? (Dr. Tóth Albert) 219<br />

Nyelvünk és irodalmunk<br />

Hagyomány született: a "Szép magyar beszéd"… (Pintér István) 226<br />

A "Szép magyar beszéd" verseny híre Kaliforniából (Alt Sándor és neje) 230<br />

A magyar nem tartozik a kis nyelvek közé (Bencédy József) 231<br />

A szójátékokról (Szathmáry István) 236<br />

A 130. Móricz-születésnap néhány epizódja (Dr. Kiss Kálmánné) 239<br />

A XXI. század költõje - a mi költõnk Csokonai Vitéz Mihály (Dr. Kiss Kálmánné) 245<br />

Vörösmarty Mihály emlékezete (Major Zita) 249<br />

Kosztolányi Dezsõ, a "szegény kisgyermek" (Tán Eszter) 252<br />

József Attila breviárium (Kocsisné Monoki Julianna) 256<br />

Iskoláink régen és ma<br />

Mozaikok a kisújszállási református gimnázium évkönyveibõl (Lévai Zoltán) 259<br />

Hagyományápoló Kossuth iskolások (Ari Géza) 265<br />

Táborok az Aranyban (Nagy Lajos) 267<br />

Iskolanévadó ünnepség a városban (Sípos Árpád) 276<br />

Mi más is egy tanár, ha nem felnõtt diák? (Tuka Antal) 280<br />

Óvodáink életébõl (Ponyokainé Rab Judit) 285<br />

Nagy Dani: Irány az NB I.! (Nagy Lajos) 291<br />

Borók Orsolya diákolimpiai bajnok (Pozsonyi Gabriella) 293<br />

A KI-ÜTÕK együttes (Pozsonyi Gabriella) 294<br />

1949 és még 60 év (†Deme Lászlóné Nagy Teréz) 296<br />

50 év után elõször találkoztak (Dr. Tóth Albert) 300<br />

50 éve érettségiztek (Dr. Tórt Albert) 302<br />

40 éves találkozó (Bacsó Endréné) 303<br />

Békési Fanni verseibõl 306<br />

455


Kalendárium <strong>2010</strong><br />

Helyi mûvészeink<br />

Szenti Ernõ 307<br />

Bészabó András 308<br />

A kisújszállási Kossuth Fotóklub alkotói: Figura Henrik, Józsa Péter,<br />

Losonczi József, Kácsor Károly, Máté Albert, Péter József, Papi Lajos, Tóth Tünde 310<br />

Körülöttünk a természet<br />

Csapadék anomáliák Kisújszálláson (Dr. Ducza Lajos) 329<br />

Kutyavilág (Pozsonyi Gabriella, Tán Eszter) 334<br />

A krokodil Debrecenbe látogatott (Dr. Tóth Albert) 337<br />

Néhány szó a szõlõrõl (Paszternák Ferenc) 341<br />

"Kihajtom a libám a rétre" (Kenéz Gizella Monoki Ferencné) 346<br />

Egészségünkre!<br />

2009, a "különös" évjárat az influenza történetében (Dr. Ducza Eszter) 347<br />

Ha felmegy a pumpa (Dr. Gáspár Róbert) 350<br />

Mindennapi jóga (Pozsonyi Gabriella) 353<br />

A fogyatékkal élõk ... (Ari Géza) 355<br />

A szántóföldtõl az asztalig (Fazekas Gyula) 356<br />

A méz tömény napsugár (Dr. Ducza Ágnes) 358<br />

Receptek 360<br />

Kaleidoszkóp<br />

Irány Nizza! (Kiss Attila) 363<br />

A repülés: hivatás, hobbi és szerelem (Lipcsei Anita) 366<br />

Elmentem Hawaiira! Méri Csaba szerencséje (Ari Géza) 372<br />

Kisújszállástól Hollywoodig (Dr. Bordács Imre) 378<br />

Horoszkóp (Soós Anna Rita) 381<br />

Sport<br />

Dobogós helyeken a kisúji sakkozók (Ari Géza) 387<br />

Bajnok lett a kisúji focicsapat (Ari Géza) 389<br />

Az alma nem esett messze a fájától (Ari Géza) 393<br />

A "Mester" és tanítványai (Ari Géza) 396<br />

Súlyemelés, disznótor, boszorkánytúra, fõzõverseny és diákolimpia (Ari Géza) 398<br />

A kisújszállási Modellezõ Baráti Kör (Ari Géza) 400<br />

50 éves lett a Kisújszállási Munkás Horgász Egyesület (Ari Géza) 402<br />

Extrém sportok Kisújszálláson (Tán Eszter) 404<br />

Gyerekeknek (Major Zita)<br />

Benedek Elek: Az aranytulipán 406<br />

Fejtörõk 410<br />

Megoldások 413<br />

Pozsonyi Gabriella: Az elfelejtett játékmackó 414<br />

Sikeres tanulóink 419<br />

Adatok a városról 429<br />

Hirdetések 430<br />

Tartalom 454<br />

456

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!