Kisújszállási Nagykun Kalendárium 2010
Kisújszállási Nagykun Kalendárium 2010
Kisújszállási Nagykun Kalendárium 2010
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
KISÚJSZÁLLÁSI<br />
NAGYKUN KALENDÁRIUM<br />
a <strong>2010</strong>. közönséges évre<br />
Kisújszállás, <strong>2010</strong>
KISÚJSZÁLLÁSI<br />
NAGYKUN KALENDÁRIUM<br />
a <strong>2010</strong>. közönséges évre<br />
Kisújszállás, <strong>2010</strong>
<strong>2010</strong>-ben<br />
205 éve annak, hogy Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805) meghalt,<br />
210 éve annak, hogy Vörösmarty Mihály (1800-1855) született,<br />
155 éve pedig, hogy meghalt,<br />
125 éve annak, hogy Kosztolányi Dezsõ (1885-1936) és<br />
105 éve annak, hogy József Attila (1905-1937) született.<br />
Jeles költõinkrõl megemlékezünk kalendáriumunkban.<br />
A hónapokhoz kapcsolódó képeket<br />
Losonczi József rajzolta.<br />
Kalendáriumunk fõszerkesztõje:<br />
Dr. Ducza Lajos<br />
A szerkesztõk:<br />
Ari Géza<br />
Gubuczné Tomor Mária<br />
Dr. Kiss Kálmánné<br />
Kocsisné Monoki Julianna<br />
Major Zita<br />
Pozsonyi Gabriella<br />
Soós Anna Rita<br />
Tán Eszter<br />
A kalendárium szerkesztõi köszönetet mondanak mindazoknak,<br />
akik írásaikkal, fotóikkal, hirdetéseikkel vagy más módon<br />
segítették e kiadvány elkészítését.<br />
ISSN 1219-7378<br />
Kisújszállás Város Önkormányzatának kiadványa<br />
Fõszerkesztõ: Dr. Ducza Lajos<br />
A tördelés és a nyomdai munka a Karcagi Nyomdában készült 2009-ben,<br />
felelõs vezetõk: Márkusné Tankó Orsolya, Nagyné Tankó Tímea<br />
Tipográfia: Szabó Éva<br />
Petõfi Sándor:<br />
Isten csodája<br />
Ameddig a történet csillaga<br />
Röpíti a multakba sugarát:<br />
A szem saját kezünkben mindenütt<br />
Saját szivünkre célzó gyilkot lát,<br />
S ez öngyilkos kéz hányszor szálla ránk!…<br />
Isten csodája, hogy még áll hazánk.<br />
Igy hordozunk sok százados sebet,<br />
Keblünk soha be nem gyógyulhatott;<br />
Mérget kellett mindenkor innia,<br />
Ki sebeinkre önte balzsamot.<br />
Valami rossz szellemtõl származnánk!<br />
Isten csodája, hogy még áll hazánk.<br />
S míg egymást martuk szennyes koncokért,<br />
Mint a szeméten a silány ebek,<br />
Azt vettük észre csak, hogy ezalatt<br />
Az oroszlánok itt termettenek;<br />
Jött a tatár, jött a török reánk.<br />
Isten csodája, hogy még áll hazánk.<br />
Ott foly Sajó… oly görbén kanyarog,<br />
Mint ember, aki görcsben haldokol;<br />
Ott haldokoltunk, vérünk ott szivá<br />
Az óriási nadály, a mogol,<br />
S holttesteinket fölfalá a láng!<br />
Isten csodája, hogy még áll hazánk.<br />
S ott van Mohács… ott nyomta a királyt<br />
Sárkoporsóba páncéla s lova,<br />
S készûlt számunkra a ledõlt király<br />
Kardjából a rettentõ zabola,<br />
Melytõl még most is ég és vérzik szánk!…<br />
Isten csodája, hogy még áll hazánk.<br />
Mi lesz belõlünk?… ezt én kérdezem,<br />
De mily kevesen gondolnak vele.<br />
Oh nemzetem, magyar nép! Éltedet<br />
Mindig csak a jó sorsra bízod-e?<br />
Ne csak Istenben bízzunk, mint bizánk;<br />
Emberségünkbõl álljon föl hazánk!<br />
Szalkszentmárton, 1846. január
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
ELÕSZÓ<br />
Kedves Olvasó!<br />
"Õrizzük emlékeinket,<br />
gyûjtsük össze töredékeinket,<br />
nehogy végleg elvesszenek,<br />
s ezáltal üresebb legyen a múlt,<br />
szegényebb a jelen,<br />
s kétesebb a jövõ."<br />
- Ipolyi Arnold -<br />
Fut az idõ, már itt van küszöbünk elõtt az új esztendõ, s a szorgalmas szerkesztõk a város<br />
új kalendáriumával köszöntik a régi, hûséges és az új, kíváncsi olvasót. Naptárukat<br />
forgatva gondoltak-e egyáltalán már arra, milyen végtelen az idõ, hogy mérhetõ-e egyáltalán<br />
az, aminek se elejét, se végét nem látjuk, sõt nem is tudjuk megbecsülni? Csak elhelyezzük<br />
magunkat abban a rövid terminusban, amelyet megélünk. Persze segít az idõ felosztásában<br />
a Nap vagy a Hold járása, a szinte átmenet nélkül változó évszakok, a lerövidülõ, majd<br />
megnyúló napok, a csillagok állása.<br />
Õseink benne éltek a természetben, figyelték a bolygók és a csillagok járását, az égi jeleket.<br />
Nem számoltak perceket, másodperceket, még órát sem mindig. Napkeltérõl, delelõnapról,<br />
napnyugtáról szóltak, meg rügyfakadásról, tél beköszöntérõl, holdtöltérõl, holdfogytáról. A<br />
csillagok feljöttét, lemenetelét figyelték. Várták a jeles napokat, ismerték az ezekhez kapcsolódó<br />
népi regulákat. Értettek a csízióhoz, olvasták a planétás naptárokat, amelyekben minden<br />
fontos tudnivaló (ami akkor meghatározó volt) versbe szedve állt. A Biblia mellett legkedvesebb<br />
családi olvasmány a kalendárium volt. Ebben benne volt minden, ami az elmúlt évben,<br />
években történt, más média híján ez volt az egyedüli és elfogadott hírforrás. Okos tanácsokat<br />
olvashattak egészségük megõrzésérõl, gazdálkodásról, sõt szórakoztató olvasmányok is színesítették<br />
ezeket a régi évkönyveket.<br />
Helyi kalendáriumunkkal mi is egy ilyen színes, sok-sok információt nyújtó, egész évre<br />
szóló olvasmányos könyvet ajánlunk, televízió és számítógép helyett/mellett. Mi még mindig<br />
hiszünk az írott szó varázsában, idõállóságában, az újonnan nyomott könyv jó illatában.<br />
A <strong>2010</strong>-es évkönyvünk Kisújszállás történetében a huszadik, ha Török Imre esperes úr<br />
1905-ben, 1906-ban és 1931-ben kiadott kalendáriumát is beleszámítjuk. Reméljük, idei<br />
kiadványunk is elnyeri tetszésüket, mindenki talál benne újságot, és év közben is elõveszi,<br />
nem csak a naptár és a névnapok miatt.<br />
E helyen is megköszönöm a könyv szerzõinek és szerkesztõinek önzetlen munkáját, a hirdetést<br />
vállalók anyagi támogatását. A könyv alkotóinak nevében is kívánok minden Kedves<br />
Olvasónak és családjának Istentõl áldott, boldog új esztendõt, benne jó egészséget.<br />
Kelt Kisújszálláson, Karácsony havában, Anno Domini 2009.<br />
Tisztelettel:<br />
Dr. Ducza Lajos<br />
fõszerkesztõ<br />
6<br />
7
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
KÖSZÖNTÕ<br />
Kedves Olvasótársam!<br />
Tudom, Te ismered azt a pillanatot, amikor kettesben maradsz a Könyvvel… Te és a<br />
Könyv. Ismered azokat a perceket, amikor feltárul elõtted a Könyvnek addig rejtett világa.<br />
Ismered azokat a meghitt órákat, amelyekkel a magányos olvasás otthonossága ajándékoz<br />
meg - úgy, hogy közben egyetlen pillanatig nem érzed magad egyedül, hiszen a Könyv által<br />
valaki szól Hozzád.<br />
De a Könyv magát az alkotót, az íróját is ilyen bensõséges érzésekkel veszi körül, amikor<br />
az egyedül marad gondolataival - no és tollával, papírjával, ma már számítógépével. De õ<br />
sincs egyedül, mert valakinek ír. Másnak, másoknak van mondanivalója.<br />
A könyv nem él emberi kapcsolatok nélkül.<br />
Kalendáriumunk szerzõi gárdája igen gazdag. Legtöbbjük kisújszállási vagy<br />
városunkhoz valamilyen módon kötõdõ személy, aki, akik legelõször is nekünk, helybélieknek<br />
szeretnének elmondani valamit. A kalendárium különös fajtája a könyveknek: a tartalmi<br />
gazdagság, változatosság alapvetõ jellemzõje - ezzel együtt a befogadás is az, hiszen helyet ad<br />
életkortól, témától függetlenül számtalan írásnak. Mindebbõl eredõen széles olvasói tábort<br />
szólít meg: idõseket és fiatalokat, a mai vagy múltbéli, a történelmi, irodalmi, tudományos,<br />
egészségügyi stb. témák iránt érdeklõdõket egyaránt. Így hát telve van azzal az ígérettel, hogy<br />
mindenki talál benne olvasnivalót.<br />
A könyv szellemi közösséget teremt. Kalendáriumunkra ez különösen igaz, hiszen a benne<br />
krónikaként leírtak jelentõs része egymást ismerõ kisújszállási emberekrõl és általuk, általunk<br />
közösen átélt eseményekrõl szól. És bizony leginkább azokhoz tartozunk, akiket ismerünk,<br />
akik mindenapjaink részesei, akikkel megosztjuk egyéni vagy közösségi ünnepeinket, de<br />
bánatainkat is - akiknek ez a város az otthona.<br />
Kedves Olvasótársam! Kívánom, légy nyitott, elfogadó e könyv iránt. Amikor kettesben<br />
maradsz vele az olvasás meghittségében, találd meg benne a Hozzád, Neked szóló szavakat,<br />
és érezd, hogy e város nemcsak külsõ tere, hanem belsõ, gazdag lelki-szellemi környezete is a<br />
kisújszállásiak életének.<br />
Kecze István<br />
polgármester<br />
Losonczi József: Kert<br />
8<br />
9
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Összesített naptár a <strong>2010</strong>. évre<br />
Naptár<br />
Öröknaptár<br />
H<br />
K<br />
Sz<br />
Cs<br />
P<br />
Sz<br />
V<br />
H<br />
K<br />
Sz<br />
Cs<br />
P<br />
Sz<br />
V<br />
H<br />
K<br />
Sz<br />
Cs<br />
P<br />
Sz<br />
V<br />
JANUÁR<br />
1<br />
2<br />
3<br />
4<br />
5<br />
6<br />
7<br />
8<br />
9<br />
10<br />
11<br />
12<br />
13<br />
14<br />
15<br />
16<br />
17<br />
ÁPRILIS<br />
1<br />
2<br />
3<br />
4<br />
JÚLIUS<br />
1<br />
2<br />
3<br />
4<br />
5<br />
6<br />
7<br />
8<br />
9<br />
10<br />
11<br />
5<br />
6<br />
7<br />
8<br />
9<br />
10<br />
11<br />
12<br />
13<br />
14<br />
15<br />
16<br />
17<br />
18<br />
12<br />
13<br />
14<br />
15<br />
16<br />
17<br />
18<br />
18<br />
19<br />
20<br />
21<br />
22<br />
23<br />
24<br />
19<br />
20<br />
21<br />
22<br />
23<br />
24<br />
25<br />
19<br />
20<br />
21<br />
22<br />
23<br />
24<br />
25<br />
25<br />
26<br />
27<br />
28<br />
29<br />
30<br />
31<br />
26<br />
27<br />
28<br />
29<br />
30<br />
26<br />
27<br />
28<br />
29<br />
30<br />
31<br />
H<br />
K<br />
Sz<br />
Cs<br />
P<br />
Sz<br />
V<br />
H<br />
K<br />
Sz<br />
Cs<br />
P<br />
Sz<br />
V<br />
FEBRUÁR<br />
1<br />
2<br />
1<br />
2<br />
3<br />
4<br />
5<br />
6<br />
7<br />
8<br />
9<br />
10<br />
11<br />
12<br />
13<br />
14<br />
MÁJUS<br />
15<br />
16<br />
17<br />
18<br />
19<br />
20<br />
21<br />
AUGUSZTUS<br />
H<br />
K<br />
Sz<br />
Cs<br />
P<br />
Sz<br />
V 1<br />
3<br />
4<br />
5<br />
6<br />
7<br />
8<br />
9<br />
2<br />
3<br />
4<br />
5<br />
6<br />
7<br />
8<br />
10<br />
11<br />
12<br />
13<br />
14<br />
15<br />
16<br />
9<br />
10<br />
11<br />
12<br />
13<br />
14<br />
15<br />
17<br />
18<br />
19<br />
20<br />
21<br />
22<br />
23<br />
16<br />
17<br />
18<br />
19<br />
20<br />
21<br />
22<br />
24<br />
25<br />
26<br />
27<br />
28<br />
29<br />
30<br />
23<br />
24<br />
25<br />
26<br />
27<br />
28<br />
29<br />
22<br />
23<br />
24<br />
25<br />
26<br />
27<br />
28<br />
H<br />
K<br />
Sz<br />
Cs<br />
P<br />
Sz<br />
V<br />
31 H<br />
K<br />
Sz<br />
Cs<br />
P<br />
Sz<br />
V<br />
30<br />
31<br />
H<br />
K<br />
Sz<br />
Cs<br />
P<br />
Sz<br />
V<br />
MÁRCIUS<br />
1<br />
2<br />
3<br />
4<br />
5<br />
6<br />
7<br />
8<br />
9<br />
10<br />
11<br />
12<br />
13<br />
14<br />
15<br />
16<br />
17<br />
18<br />
19<br />
20<br />
21<br />
JÚNIUS<br />
1<br />
2<br />
3<br />
4<br />
5<br />
6<br />
22<br />
23<br />
24<br />
25<br />
26<br />
27<br />
28<br />
SZEPTEMBER<br />
1<br />
2<br />
3<br />
4<br />
5<br />
7<br />
8<br />
9<br />
10<br />
11<br />
12<br />
13<br />
6<br />
7<br />
8<br />
9<br />
10<br />
11<br />
12<br />
14<br />
15<br />
16<br />
17<br />
18<br />
19<br />
20<br />
13<br />
14<br />
15<br />
16<br />
17<br />
18<br />
19<br />
21<br />
22<br />
23<br />
24<br />
25<br />
26<br />
27<br />
20<br />
21<br />
22<br />
23<br />
24<br />
25<br />
26<br />
29<br />
30<br />
31<br />
28<br />
29<br />
30<br />
27<br />
28<br />
29<br />
30<br />
01<br />
02<br />
03<br />
04<br />
05<br />
06<br />
07<br />
08<br />
09<br />
10<br />
11<br />
12<br />
13<br />
14<br />
15<br />
16<br />
17<br />
18<br />
19<br />
20<br />
21<br />
22<br />
23<br />
24<br />
25<br />
26<br />
27<br />
28<br />
A) Évek<br />
1801-1900<br />
29<br />
30<br />
31<br />
32<br />
33<br />
34<br />
35<br />
36<br />
37<br />
38<br />
39<br />
40<br />
41<br />
42<br />
43<br />
44<br />
45<br />
46<br />
47<br />
48<br />
49<br />
50<br />
51<br />
52<br />
53<br />
54<br />
55<br />
56<br />
57<br />
58<br />
59<br />
60<br />
61<br />
62<br />
63<br />
64<br />
65<br />
66<br />
67<br />
68<br />
69<br />
70<br />
71<br />
72<br />
73<br />
74<br />
75<br />
76<br />
77<br />
78<br />
79<br />
80<br />
81<br />
82<br />
83<br />
84<br />
85<br />
86<br />
87<br />
88<br />
89<br />
90<br />
91<br />
92<br />
93<br />
94<br />
95<br />
96<br />
97<br />
98<br />
99<br />
01<br />
02<br />
03<br />
04<br />
05<br />
06<br />
07<br />
08<br />
09<br />
10<br />
11<br />
12<br />
13<br />
14<br />
15<br />
16<br />
17<br />
18<br />
19<br />
20<br />
21<br />
22<br />
23<br />
24<br />
25<br />
26<br />
27<br />
28<br />
29<br />
30<br />
31<br />
32<br />
33<br />
34<br />
35<br />
36<br />
37<br />
38<br />
39<br />
40<br />
41<br />
42<br />
43<br />
44<br />
45<br />
46<br />
47<br />
48<br />
49<br />
50<br />
51<br />
52<br />
53<br />
54<br />
55<br />
56<br />
57<br />
58<br />
59<br />
60<br />
61<br />
62<br />
63<br />
64<br />
65<br />
66<br />
67<br />
68<br />
69<br />
70<br />
71<br />
72<br />
73<br />
74<br />
75<br />
76<br />
77<br />
78<br />
79<br />
80<br />
A) Évek<br />
1901-2099<br />
81<br />
82<br />
83<br />
84<br />
85<br />
86<br />
87<br />
88<br />
89<br />
90<br />
91<br />
92<br />
93<br />
94<br />
95<br />
96<br />
97<br />
98<br />
99<br />
00<br />
01<br />
02<br />
03<br />
04<br />
05<br />
06<br />
07<br />
08<br />
09<br />
10<br />
11<br />
12<br />
13<br />
14<br />
15<br />
16<br />
17<br />
18<br />
19<br />
20<br />
21<br />
22<br />
23<br />
24<br />
25<br />
26<br />
27<br />
28<br />
29<br />
30<br />
31<br />
32<br />
33<br />
34<br />
35<br />
36<br />
37<br />
38<br />
39<br />
40<br />
41<br />
42<br />
43<br />
44<br />
45<br />
46<br />
47<br />
48<br />
49<br />
50<br />
51<br />
52<br />
53<br />
54<br />
55<br />
56<br />
57<br />
58<br />
59<br />
60<br />
61<br />
62<br />
63<br />
64<br />
65<br />
66<br />
67<br />
68<br />
69<br />
70<br />
71<br />
72<br />
73<br />
74<br />
75<br />
76<br />
77<br />
78<br />
79<br />
80<br />
81<br />
82<br />
83<br />
84<br />
85<br />
86<br />
87<br />
88<br />
89<br />
90<br />
91<br />
92<br />
93<br />
94<br />
95<br />
96<br />
97<br />
98<br />
99<br />
B) Hónapok<br />
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12<br />
4 0 0 3 5 1 3 6 2 4 0 2<br />
5 1 1 4 6 2 4 0 3 5 1 3<br />
6 2 2 5 0 3 3 1 4 6 2 4<br />
0 3 4 0 2 5 0 3 6 1 4 6<br />
2 5 5 1 3 6 1 4 0 2 5 0<br />
3 6 6 2 4 0 2 5 1 3 6 1<br />
4 0 0 3 5 1 3 6 2 4 0 2<br />
3 1 2 6 0 3 5 1 4 6 2 4<br />
0 3 3 6 1 4 6 2 5 0 3 5<br />
1 4 4 0 2 5 0 3 6 1 4 6<br />
2 5 5 1 3 6 1 4 0 2 5 0<br />
3 6 0 3 5 1 3 6 2 4 0 2<br />
5 1 1 4 6 2 4 6 3 5 1 3<br />
6 2 2 5 0 3 5 1 4 6 2 4<br />
0 3 3 6 1 4 6 2 5 0 3 5<br />
1 4 5 1 3 6 1 4 0 2 5 0<br />
3 6 6 2 4 0 2 5 1 3 6 1<br />
4 0 0 3 6 1 3 6 2 4 0 2<br />
5 1 1 4 6 2 4 0 3 5 1 3<br />
6 2 3 6 1 4 6 2 5 0 3 5<br />
1 4 4 0 2 5 0 3 6 1 4 6<br />
2 5 5 1 3 6 1 4 0 2 5 0<br />
3 6 6 2 4 0 2 5 1 3 6 1<br />
4 0 1 4 6 2 4 0 3 5 1 3<br />
6 2 2 5 0 3 5 1 4 6 2 4<br />
0 3 3 6 1 4 6 2 6 0 3 6<br />
1 4 4 0 2 5 0 3 6 4 4 6<br />
2 5 6 2 4 0 2 5 1 3 6 1<br />
H<br />
K<br />
Sz<br />
Cs<br />
P<br />
Sz<br />
V<br />
OKTÓBER<br />
1<br />
2<br />
3<br />
4<br />
5<br />
6<br />
7<br />
8<br />
9<br />
10<br />
11<br />
12<br />
13<br />
14<br />
15<br />
16<br />
17<br />
18<br />
19<br />
20<br />
21<br />
22<br />
23<br />
24<br />
25<br />
26<br />
27<br />
28<br />
29<br />
30<br />
31<br />
H<br />
K<br />
Sz<br />
Cs<br />
P<br />
Sz<br />
V<br />
NOVEMBER<br />
1<br />
2<br />
3<br />
4<br />
5<br />
6<br />
7<br />
8<br />
9<br />
10<br />
11<br />
12<br />
13<br />
14<br />
15<br />
16<br />
17<br />
18<br />
19<br />
20<br />
21<br />
22<br />
23<br />
24<br />
25<br />
26<br />
27<br />
28<br />
29<br />
30<br />
H<br />
K<br />
Sz<br />
Cs<br />
P<br />
Sz<br />
V<br />
DECEMBER<br />
1<br />
2<br />
3<br />
4<br />
5<br />
6<br />
7<br />
8<br />
9<br />
10<br />
11<br />
12<br />
13<br />
14<br />
15<br />
16<br />
17<br />
18<br />
19<br />
20<br />
21<br />
22<br />
23<br />
24<br />
25<br />
26<br />
27<br />
28<br />
29<br />
30<br />
31<br />
C) Napok<br />
V H K Sz Cs P Sz<br />
1 2 3 4 5 6 7<br />
8 9 10 11 12 13 14<br />
15 16 17 18 19 20 21<br />
22 23 24 25 26 27 28<br />
29 30 31 32 33 34 35<br />
36 37<br />
Példa: Milyen napra esett 1848. március 15-e?<br />
A) táblázatban az 1848-as év sorának a B)<br />
táblázatban a március oszlopának a 3-as szám<br />
felel meg, ehhez kell hozzáadni a keresett napot<br />
(a hónap 15. napját) mely a 15+3=18-as<br />
számot adja.) A C táblázatból a 18-as számot<br />
kikeresve: szerdai nap.<br />
10<br />
11
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Naptár<br />
Január<br />
JANUÁR<br />
TÉLHÓ<br />
December 21-tõl január 19-ig Bak csillagjegy<br />
<strong>2010</strong><br />
31 nap<br />
Boldogasszony hava<br />
Javában tombol még a tél.<br />
Alél és feleszmél a szél.<br />
Neszezve suhan a szûz havon,<br />
Urasan ballag a hûlt tavon.<br />
Állkapcsa jégcsappal vicsordul,<br />
Rámlehel, a könnyem kicsordul.<br />
Napok Névnap<br />
Szentek napja<br />
A Nap<br />
A Hold<br />
kelte ó. p. nyug. ó. p. kelte ó. p.nyug. ó. p.<br />
1 P Újév, Fruzsina Mária, Isten anyja 07.31 16.03 7.03 08.03<br />
2 Sz Ábel Vazul, Gergely 07.31 16.04 18.26 08.40<br />
3 V Genovéva, Benjámin Genovéva 07.31 16.05 19.50 09.09<br />
4 H Titusz, Leona Angéla, Renáta 07.30 16.06 21.12 09.33<br />
5 K Simon - 07.30 16.07 22.30 09.55<br />
6 Sz Gáspár, Menyhért, Boldizsár Vízkereszt 07.30 16.08 23.47 10.15<br />
7 Cs Attila, Ramóna Bálint, Rajmund 07.30 16.09 - 10.37<br />
8 P Gyöngyvér Szeverinusz 07.29 16.10 01.02 04.52<br />
9 Sz Marcell Juliánusz, Marcella 07.29 16.11 02.15 11.28<br />
10 V Melánia Vilmos 07.29 16.13 03.26 12.01<br />
11 H Ágota Ágota Honoráta 07.28 16.14 04.31 12.42<br />
12 K Ernõ, Cézár - 07.28 16.15 05.30 13.31<br />
13 Sz Veronika Veronika, Hiláriusz 07.27 16.16 06.18 14.28<br />
14 Cs Bódog, Félix Félix 07.27 16.18 06.58 15.31<br />
15 P Lóránt, Lóránd Mór, Pál 07.26 16.19 07.29 16.36<br />
16 Sz Gusztáv, Stefánia Marcell 07.26 16.20 07.55 17.42<br />
17 V Antal, Antónia Antal 07.25 16.22 08.16 18.47<br />
18 H Piroska Árpádházi Szt. Margit 07.24 16.23 08.35 19.51<br />
19 K Sára, Márió Márta, Máriusz 07.23 16.25 08.52 20.56<br />
20 Sz Fábián, Sebestyén Sebestyén, Özséb 07.22 16.26 09.08 22.00<br />
21 Cs Ágnes Ágnes 07.21 16.28 09.26 23.07<br />
22 P Vince, Artúr Vince, Artúr 07.21 16.29 09.45 -<br />
23 Sz Zelma, Rajmund, Mária Emerencia 07.20 16.30 10.08 00.16<br />
24 V Timót, Xénia Ferenc 07.19 16.32 10.37 01.28<br />
25 H Pál - 07.18 16.33 11.14 02.40<br />
26 K Vanda, Paula Timóteusz, Paula 07.17 16.35 12.04 03.51<br />
27 Sz Angelika, Angéla Angéla, Angelika 07.15 16.36 13.08 04.56<br />
28 Cs Károly, Karola Tamás, Károly 07.14 16.38 14.25 05.50<br />
29 P Adél Adél, Valér 07.13 16.40 15.50 06.32<br />
30 Sz Martina, Gerda - 07.12 16.41 17.17 07.06<br />
31 V Marcella Bosco-Szt. János 07.11 16.43 18.43 07.33<br />
- Kerekes Sándor -<br />
Szalonnasütés a jégen - Tóth Csaba fotója<br />
Jegyzetek<br />
12<br />
13
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Naptár<br />
Február<br />
FEBRUÁR<br />
TÉLUTÓ<br />
Napok Névnap<br />
Január 20-tól február 18-ig Vízöntõ csillagjegy<br />
<strong>2010</strong><br />
Szentek napja<br />
14<br />
A Nap<br />
28 nap<br />
Böjtelõ hava<br />
A Hold<br />
kelte ó. p. nyug. ó. p. kelte ó. p.nyug. ó. p.<br />
1 H Ignác, Virgínia Brigitta 07.09 16.44 20.06 07.56<br />
2 K Karolina, Aida - 07.08 16.46 21.26 08.18<br />
3 Sz Balázs Balázs, Celerina 07.07 16.47 22.45 08.40<br />
4 Cs Ráhel, Csenge András, Veronika 07.05 16.49 - 09.04<br />
5 P Ágota, Ingrid Ágota, Etelka 07.04 16.50 00.02 09.30<br />
6 Sz Dorottya, Dóra Pál, Dorottya 07.03 16.52 01.15 10.02<br />
7 V Tódor, Rómeó Richárd 07.01 16.54 02.23 10.41<br />
8 H Aranka Jeromos 07.00 16.55 03.25 11.28<br />
9 K Abigél, Alex Apollónia, Erik 06.58 16.57 04.16 12.22<br />
10 Sz Elvira Skolasztika, Elvira 06.57 16.58 04.59 13.23<br />
11 Cs Bertold, Marietta - 06.55 17.00 05.32 14.27<br />
12 P Lívia, Lídia Lídia, Eulália 06.54 17.01 06.00 15.32<br />
13 Sz Ella, Linda Katalin 06.52 17.03 06.22 16.38<br />
14 V Bálit, Valentin Szt. Cirill, Metód 06.50 17.05 06.42 17.43<br />
15 H Kolos, Georgina Georgina 06.49 17.06 06.59 18.47<br />
16 K Julianna, Lilla Julianna 06.47 17.08 07.16 19.52<br />
17 Sz Donát Donát 06.45 17.09 07.33 20.58<br />
18 Cs Bernadett Bernadett, Simon 06.44 17.11 07.52 22.05<br />
19 P Zsuzsanna Zsuzsanna 06.42 17.12 08.13 23.15<br />
20 Sz Aladár, Álmos Leó 06.40 17.14 08.39 -<br />
21 V Eleonóra Péter, Eleonóra 06.39 17.15 09.12 00.26<br />
22 H Gerzson - 06.37 17.17 09.55 01.35<br />
23 K Alfréd Polikárp, Alfréd 06.35 17.18 10.50 02.40<br />
24 Sz Mátyás Szt. Mátyás apostol 06.33 17.20 11.58 03.37<br />
25 Cs Géza Cézár 06.31 17.22 13.17 04.23<br />
26 P Edina Viktor 06.30 17.23 14.41 05.00<br />
27 Sz Ákos, Bátor Gábor, Leander 06.28 17.25 16.07 05.30<br />
28 V Elemér Oszvald 06.26 17.26 17.32 05.56<br />
Felhõ-dunnák rejtekébõl néha-néha már<br />
Elõ-elõ tündököl a pajkos napsugár.<br />
Bársonyos tapintásával lelkeket melenget,<br />
Ragyogó mosollyal áraszt farsangi jókedvet.<br />
Uszíthatja szélkutyáit február a felhõnyájra,<br />
Ázva-fázva - mégis vígan - készülünk a karneválra.<br />
Rövid ez a téli hónap, itt a tavasz nemsokára.<br />
- Kerekes Sándor -<br />
A Sárgagát télen - Losonczi József fotója<br />
Jegyzetek<br />
15
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Naptár<br />
Március<br />
MÁRCIUS<br />
TAVASZELÕ<br />
Napok Névnap<br />
Február 19-tõl március 20-ig Halak csillagjegy<br />
<strong>2010</strong><br />
Szentek napja<br />
16<br />
A Nap<br />
31 nap<br />
Böjtmás hava<br />
A Hold<br />
kelte ó. p. nyug. ó. p. kelte ó. p.nyug. ó. p.<br />
1 H Albin Leontina, Lea 06.24 17.28 18.55 06.19<br />
2 K Lujza Ágnes, Henrik 06.22 17.29 20.17 06.41<br />
3 Sz Kornélia Frigyes, Kornélia 06.20 17.31 21.38 07.04<br />
4 Cs Kázmér Kázmér, Lucius 06.18 17.32 22.55 07.31<br />
5 P Adorján, Adrián Adorján, Kolett 06.16 17.34 - 08.01<br />
6 Sz Leonóra, Inez Koletta 06.14 17.35 00.08 08.38<br />
7 V Tamás Perpétua, Felicitász 06.12 17.36 01.14 09.23<br />
8 H Zoltán János, Domonkos 06.10 17.38 02.11 10.16<br />
9 K Franciska - 06.09 17.39 02.57 11.15<br />
10 Sz Ildikó Emil 06.07 17.41 03.33 12.18<br />
11 Cs Szilárd Konstantin 06.05 17.42 04.03 13.23<br />
12 P Gergely Gergely, Maximilian 06.03 17.44 04.27 14.28<br />
13 Sz Krisztián, Ajtony Patricia 06.01 17.45 04.47 15.33<br />
14 V Matild Matild, Paulina 05.59 17.47 05.06 16.38<br />
15 H Nemzeti ünnep, Kristóf Kelemen, Lujza 05.57 17.48 05.23 17.43<br />
16 K Henrietta - 05.55 17.50 05.41 18.49<br />
17 Sz Gertrúd, Patrik Patrik, Gertrúd 05.53 17.51 05.59 19.56<br />
18 Cs Sándor, Ede Cirill, Sándor 05.51 17.52 06.20 21.05<br />
19 P József, Bánk Szt. József 05.49 17.54 06.44 22.16<br />
20 Sz Klaudia Alexandra 05.47 17.55 07.15 23.25<br />
21 V Benedek Benedek, Miklós 05.45 17.57 07.54 -<br />
22 H Beáta, Izolda Beáta, Katalin 05.43 17.58 08.44 00.31<br />
23 K Emõke - 05.41 18.00 09.46 01.29<br />
24 Sz Gábor, Karina, Gabriella Gábor, Karina 05.39 18.01 10.58 02.18<br />
25 Cs Irén, Írisz - 05.37 18.02 12.17 02.57<br />
26 P Emánuel Emánuel 05.34 18.04 13.39 03.28<br />
27 Sz Húsvét, Hajnalka Lídia 05.32 18.05 15.02 03.55<br />
28* V Húsvét, Gedeon, Johanna Johanna 06.30 19.07 17.24 05.19<br />
29 H Auguszta - 06.28 19.08 18.46 05.41<br />
30 K Zalán - 06.26 19.09 20.07 06.04<br />
31 Sz Árpád Benjámin 06.24 19.11 21.28 06.29<br />
Megújulás vágya feszít mindent, ami él.<br />
Átolvad a tavaszba az öregedõ tél.<br />
Rongyos koldussá lett õ, 'ki hónapokon át<br />
Csillogó koronát viselt, s szórta vagyonát.<br />
Igazi úr rongyosan is elegáns tud lenni,<br />
Ugyan most a tavasz ellen semmit sem tud tenni.<br />
Sebaj! Decemberben úgyis revánsot fog venni.<br />
- Kerekes Sándor -<br />
Aki nem lép… - Kácsor Károly fotója<br />
Jegyzetek<br />
* A nyári idõszámítás kezdete<br />
17
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Naptár<br />
Április<br />
ÁPRILIS<br />
TAVASZHÓ<br />
Napok Névnap<br />
Március 21-tõl április 20-ig Kos csillagjegy<br />
<strong>2010</strong><br />
Szentek napja<br />
18<br />
30 nap<br />
Szent György hava<br />
A Nap<br />
A Hold<br />
kelte ó. p. nyug. ó. p. kelte ó. p.nyug. ó. p.<br />
1 Cs Hugó Hugó 06.22 19.12 22.45 06.58<br />
2 P Áron Áron, Ferenc 06.20 19.14 23.56 07.33<br />
3 Sz Buda, Richárd Richárd 06.18 19.15 - 08.16<br />
4 V Izidor Izidor 06.16 19.16 00.58 09.07<br />
5 H Vince Vince, Irén, Teodóra 06.14 19.18 01.50 10.05<br />
6 K Vilmos, Bíborka - 06.12 19.19 02.31 11.07<br />
7 Sz Herman Herman 06.11 19.21 03.03 12.12<br />
8 Cs Húsvét, Dénes Dénes, Valér, Valter 06.09 19.22 03.29 13.18<br />
9 P Húsvét, Erhard - 06.07 19.24 03.51 14.22<br />
10 Sz Zsolt - 06.05 19.25 04.11 15.27<br />
11 V Leó, Szaniszló Leó, Szaniszló 06.03 19.26 04.29 16.31<br />
12 H Gyula Gyula 06.01 19.28 04.46 17.37<br />
13 K Ida - 05.59 19.29 05.04 18.44<br />
14 Sz Tibor Tibor 05.57 19.31 05.25 19.53<br />
15 Cs Anasztázia, Tas Anasztázia, Oktávia 05.55 19.32 05.49 21.04<br />
16 P Csongor Bernadett 05.53 19.33 06.18 22.16<br />
17 Sz Rudolf Izidóra, Dezsõ, Rudolf 05.51 19.35 06.55 23.23<br />
18 V Andrea, Ilma Apolló 05.50 19.36 07.42 -<br />
19 H Emma Emma 05.48 19.38 08.41 00.24<br />
20 K Tivadar - 05.46 19.39 09.50 01.15<br />
21 Sz Konrád - 05.44 19.40 11.05 01.56<br />
22 Cs Csilla, Noémi Kájusz, Noémi 05.42 19.42 12.24 02.30<br />
23 P Béla Adalbert, Béla 05.40 19.43 13.44 02.57<br />
24 Sz György György, Fidél 05.39 19.45 15.03 03.21<br />
25 V Márk Szt. Márk 05.37 19.46 16.22 03.43<br />
26 H Ervin Ervin, Klétusz 05.35 19.47 17.42 04.05<br />
27 K Zita, Mariann - 05.33 19.49 19.01 04.29<br />
28 Sz Valéria Valéria, Péter 05.32 19.50 20.19 04.56<br />
29 Cs Péter Katalin 05.30 19.52 21.34 05.28<br />
30 P Katalin, Kitti Katalin 05.28 19.53 22.41 06.07<br />
Álmukból felriadt rügyek lustán nyújtózkodnak,<br />
Pillát rebegtetõ fények rájuk csodálkoznak,<br />
Rohanó patakok fölött hûs szellõk motoznak,<br />
Itatójuk körül pihés kiscsibék csipognak,<br />
Lepel szirmú tulipánok lángot virágoznak,<br />
Illatontó orgonák méhekre áhítoznak,<br />
Selyemfényû gyöngyvirágok némán harangoznak.<br />
- Kerekes Sándor -<br />
Tavaszi rügyek - Kácsor Károly fotója<br />
Jegyzetek<br />
19
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Naptár<br />
Május<br />
Már a tavasz fénykora is nemsoká lejár,<br />
Álruhája rejtekében erre vár a nyár.<br />
Jönnek vissza Afrikából a hûséges gólyák,<br />
MÁJUS<br />
TAVASZUTÓ<br />
Április 21-tõl május 20-ig: Bika csillagjegy<br />
<strong>2010</strong><br />
31 nap<br />
Pünkösd hava<br />
Utánuk a fecskék is a magas eget róják,<br />
Sürgölõdnek-forgolódnak, fészkeiket rakják.<br />
- Kerekes Sándor -<br />
Napok Névnap<br />
Szentek napja<br />
1 Sz A munka ünn., Fülöp Fülöp, Jakab, József 05.27 19.54 23.39 06.55<br />
2 V Zsigmond Atanáz, Zsigmond 05.25 19.56 - 07.51<br />
3 H Tímea, Irma Fülöp, Jakab 05.24 19.57 00.25 08.54<br />
4 K Mónika, Flórián Mónika, Flórián 05.22 19.58 01.01 09.59<br />
5 Sz Györgyi Irén, Gotthárd 05.21 20.00 01.30 11.04<br />
6 Cs Ivett, Frida Judit, Frida 05.19 20.01 01.54 12.10<br />
7 P Gizella Gizella 05.18 20.02 02.14 13.14<br />
8 Sz Mihály Mihály, gyõzõ 05.16 20.04 02.33 14.18<br />
9 V Gergely Gergely 05.15 20.05 02.50 15.23<br />
10 H Ármin, Pálma Izidor, Ármin 05.13 20.06 03.08 16.29<br />
11 K Ferenc Ferenc, Fábiusz 05.12 20.08 03.28 17.37<br />
12 Sz Pongrác Pongrác 05.10 20.09 03.50 18.48<br />
13 Cs Szervác, Imola Szervác, Imola 05.09 20.10 04.18 20.00<br />
4 P Bonifác Bonifác 05.08 20.12 04.52 21.11<br />
15 Sz Zsófia, Szonja Zsófia 05.07 20.13 05.37 22.16<br />
16 V Mózes, Botond János, Mózes 05.05 20.14 06.33 23.11<br />
17 H Paszkál Paszkál 05.04 20.15 07.40 23.56<br />
18 K Erik, Alexandra Alexandra 05.03 20.17 08.55 -<br />
19 Sz ivó, Milán Celesztin, Ivó 05.02 20.18 10.14 00.32<br />
20 Cs Bernát, Felícia Bernát, Bernardin 05.01 20.19 11.33 01.01<br />
21 P Konstantin András 05.00 20.20 12.51 01.25<br />
22 Sz Júlia, Rita Rita, Júlia, Emil 04.59 20.21 14.09 01.47<br />
23 V Dezsõ Dezsõ, Renáta 04.58 20.23 15.26 02.09<br />
24 H Eszter, Eliza, Hanna Eszter 04.57 20.24 16.43 02.31<br />
25 K Orbán Gergely, Orbán 04.56 20.25 18.00 02.56<br />
26 Sz Fülöp, Evelin - 04.55 20.26 19.15 03.26<br />
27 Cs Pünkösd, Hella Pelbárt, Ágoston 04.54 20.27 20.25 04.02<br />
28 P Pünkösd, Emil, Csanád Vilma, Vilmos 04.53 20.28 21.26 04.46<br />
29 Sz Magdolna Magdolna, Ervin 04.52 20.29 22.17 05.38<br />
30 V Janka, Zsanett Johanna 04.52 20.30 22.58 06.39<br />
31 H Angéla, Petronella Petronella 04.51 20.31 23.30 07.44<br />
20<br />
A Nap<br />
A Hold<br />
kelte ó. p. nyug. ó. p. kelte ó. p.nyug. ó. p.<br />
Cseresznyevirágzás - Tán Eszter fotója<br />
Jegyzetek<br />
21
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Naptár<br />
Június<br />
Június van, ilyenkor még minden csak ígéret.<br />
Újrafogalmazza magát a sokféle élet.<br />
Nem unta meg ezt a módit, pedig amióta<br />
JÚNIUS<br />
NYÁRELÕ<br />
Május 21-tõl június 21-ig: Ikrek csillagjegy<br />
<strong>2010</strong><br />
30 nap<br />
Szent Iván hava<br />
Itt a földön divatba jött, errõl szól a nóta.<br />
Ugyanaz a dal szólal meg különbözõ hangszereken,<br />
Sokszólamú harmóniánk karmestere a szerelem.<br />
Napok Névnap<br />
Szentek napja<br />
A Nap<br />
A Hold<br />
kelte ó. p. nyug. ó. p. kelte ó. p.nyug. ó. p.<br />
1 K Tünde Jusztiniusz, Paulina 04.50 20.32 23.56 08.50<br />
2 Sz Kármen, Anita Marcellinusz, Péter 04.50 20.33 - 09.56<br />
3 Cs Klotild Károly, Klotild 04.49 20.34 00.17 11.01<br />
4 P Bulcsú - 04.49 20.34 00.36 12.05<br />
5 Sz Fatime Bonifác, Reginald 04.48 20.35 00.54 13.08<br />
6 V Norbert, Cintia Norbert 04.48 20.36 01.12 14.13<br />
7 H Róbert Fülöp, Róbert 04.47 20.37 01.30 15.20<br />
8 K Medárd Medárd, Ágnes 04.47 20.38 01.51 16.29<br />
9 Sz Félix Efrém 04.46 20.38 02.16 17.40<br />
10 Cs Margit, Gréta Margit 04.46 20.39 02.48 18.52<br />
11 P Barnabás Barnabás 04.46 20.40 03.28 20.00<br />
12 Sz Villõ János 04.46 20.40 04.20 21.01<br />
13 V Antal, Anett Antal, Antónia 04.46 20.41 05.24 21.51<br />
14 H Vazul Vazul 04.46 20.41 06.39 22.31<br />
15 K Jolán, Vid Jolán, Viola 04.45 20.42 07.59 23.03<br />
16 Sz Jusztin Jusztina, Auréliusz 04.45 20.42 09.20 23.30<br />
17 Cs Laura, Alida Adolf, Laura 04.45 20.42 10.40 23.53<br />
18 P Arnold, Levente Arnold 04.45 20.43 11.59 -<br />
19 Sz Gyárfás Gyárfás, Romuald 04.46 20.43 13.16 00.15<br />
20 V Rafael Rafael, Franciska 04.46 20.43 14.32 00.36<br />
21 H Alajos, Leila Alajos, Lujza 04.46 20.44 15.48 01.00<br />
22 K Paulina Tamás 04.46 20.44 17.02 01.28<br />
23 Sz Zoltán, Szidónia Etelka 04.46 20.44 18.13 02.00<br />
24 Cs Iván Iván 04.47 20.44 19.17 02.41<br />
25 P Vilmos, Viola, Vilma 04.47 20.44 20.11 03.30<br />
26 Sz János, Pál Cirill, Dávid 04.47 20.44 20.55 04.27<br />
27 V László László, Sámson 04.48 20.44 21.30 05.30<br />
28 H Levente, Irén Iréneusz, Irén, Laura 04.48 20.44 21.58 06.36<br />
29 K Péter, Pál Péter, Pál, Judit 04.49 20.44 22.21 07.42<br />
30 Sz Pál Szt. Emília 04.49 20.44 22.41 08.48<br />
Jegyzetek<br />
- Kerekes Sándor -<br />
A Fekete-Tisza forrásvidéke - Dr. Tóth Albert fotója<br />
22<br />
23
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Naptár<br />
Július<br />
JÚLIUS<br />
NYÁRHÓ<br />
Napok Névnap<br />
Június 22-tõl július 22-ig: Rák csillagjegy<br />
<strong>2010</strong><br />
Szentek napja<br />
24<br />
31 nap<br />
Szent Jakab hava<br />
A Nap<br />
A Hold<br />
kelte ó. p. nyug. ó. p. kelte ó. p.nyug. ó. p.<br />
1 Cs Tihamér, Annamária Olivér, Áron 04.50 20.44 22.59 09.52<br />
2 P Ottó Ottó 04.50 20.43 23.17 10.56<br />
3 Sz Kornél, Soma Tamás, Kornél 04.51 20.43 23.35 11.59<br />
4 V Ulrik Erzsébet, Ulrik 04.52 20.43 23.54 13.04<br />
5 H Emese, Sarolta Anita 04.53 20.42 - 14.11<br />
6 K Csaba Mária 04.53 20.42 00.17 15.20<br />
7 Sz Apollónia Apollónia, Vilibald 04.54 20.41 00.44 16.31<br />
8 Cs Ellák Edgár 04.55 20.41 01.19 17.40<br />
9 P Lukrécia Veronika 04.56 20.40 02.05 18.45<br />
10 Sz Amália Engelbert 04.57 20.40 03.03 19.40<br />
11 V Nóra, Lili Benedek 04.57 20.39 04.14 20.26<br />
12 H Izabella, Dalma Eleonóra, János 04.58 20.38 05.34 21.02<br />
13 K Jenõ Henrik, Petronella 04.59 20.38 06.57 21.37<br />
14 Sz Örs, Stella Kamil 05.00 20.37 08.21 21.56<br />
15 Cs Henrik, Roland Bonaventura 05.01 20.36 09.43 22.19<br />
16 P Valter - 05.02 20.35 11.02 22.42<br />
17 Sz Endre, Elek András, Elek 05.03 20.34 12.21 23.05<br />
18 V Frigyes Hedvig, Frigyes 05.04 20.34 13.38 23.32<br />
19 H Emília Emília 05.05 20.33 14.53 -<br />
20 K Illés Illés, Margaréta 05.06 20.32 16.05 00.02<br />
21 Sz Dániel, Daniella Lõrinc, Dániel 05.08 20.31 17.10 00.40<br />
22 Cs Magdolna Mária Magdolna 05.09 20.30 18.07 01.26<br />
23 P Lenke Brigitta, Apollinár 05.10 20.28 18.54 02.19<br />
24 Sz Kinga, Kincsõ Kinga, Krisztina 05.11 20.27 19.31 03.20<br />
25 V Kristóf, Jakab Jakab, Kristóf 05.12 20.26 20.01 04.25<br />
26 H Anna, Anikó Joakim, Anna 05.13 20.25 20.26 05.31<br />
27 K Olga. Liliána Natália, Rudolf 05.14 20.24 20.47 06.37<br />
28 Sz Szabolcs Ince 05.16 20.23 21.06 07.41<br />
29 Cs Márta, Flóra Beatrix, Flóra 05.17 20.21 21.23 08.45<br />
30 P Judit, Xénia Péter, Judit 05.18 20.20 21.41 09.49<br />
31 Sz Oszkár, Ignác Loyolai Szt. Ignác 05.19 20.19 21.59 10.52<br />
Jön talán egy hûvös zápor, ami enyhít a hõségen,<br />
Úszkál is pár lenge foszlány fenn a bárányfelhõs égen.<br />
Lehorgasztott kalászával búsan bólogat a búza.<br />
Itt az aratás a nyakán, feje nem sokáig húzza.<br />
Unalmában délibábbal játszadozik a határ.<br />
Soha nem lesz vége, hiszen örökké tart ez a nyár.<br />
- Kerekes Sándor -<br />
Zümi - Kácsor Károly fotója<br />
Jegyzetek<br />
25
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Naptár<br />
Augusztus<br />
AUGUSZTUS<br />
NYÁRUTÓ<br />
Napok Névnap<br />
Július 23-tõl augusztus 22-ig: Oroszlán csillagjegy<br />
<strong>2010</strong><br />
Szentek napja<br />
26<br />
31 nap<br />
Kisasszony hava<br />
A Nap<br />
A Hold<br />
kelte ó. p. nyug. ó. p. kelte ó. p.nyug. ó. p.<br />
1 V Boglárka Alfonz 05.21 20.17 22.20 11.58<br />
2 H Lehel Özséb 05.22 20.16 22.45 13.04<br />
3 K Hermina Hermina, Lídia 05.23 20.14 23.16 14.13<br />
4 Sz Domonkos, Dominika János 05.24 20.13 23.55 15.21<br />
5 Cs Krisztina Krisztina 05.26 20.11 - 16.27<br />
6 P Berta, Bettina - 05.27 20.10 00.46 17.26<br />
7 Sz Ibolya Sixtus, Kajetán 05.28 20.08 01.49 18.16<br />
8 V László Domonkos 05.30 20.07 03.04 18.56<br />
9 H Emõd Román 05.31 20.05 04.26 19.29<br />
10 K Lõrinc Lõrinc, Blanka 05.32 20.04 05.51 19.57<br />
11 Sz Zsuzsanna, Tiborc Klára, Zsuzsanna 05.34 20.02 07.16 20.21<br />
12 Cs Klára Hilária 05.35 20.00 08.39 20.45<br />
13 P Ipoly Ipoly 05.36 19.59 10.01 21.09<br />
14 Sz Marcell Maximilian, Marcell 05.37 19.57 11.21 21.35<br />
15 V Mária - 05.39 19.55 12.39 22.05<br />
16 H Ábrahám Ábrahám, Rókus 05.40 19.54 13.54 22.41<br />
17 K Jácint Jácint 05.41 19.51 15.03 23.24<br />
18 Sz Ilona Ilona, Rajnald 05.43 19.50 16.02 -<br />
19 Cs Huba Emília, Marián 05.44 19.48 16.52 00.15<br />
20 P Állami ünnep, István, Vajk Sz. István 05.45 19.46 17.32 01.14<br />
21 Sz Sámuel, Hajna Piusz, Sámuel 05.47 19.45 18.05 02.17<br />
22 V Menyhért, Mirjam Menyhért 05.48 19.43 18.31 03.22<br />
23 H Bence Róza 05.49 19.41 18.53 04.28<br />
24 K Bertalan Bertalan 05.51 19.39 19.12 05.33<br />
25 Sz Lajos, Patrícia Patrícia, Elvira 05.52 19.37 19.30 06.36<br />
26 Cs Izsó Natália 05.53 19.35 19.48 07.40<br />
27 P Gáspár Mónika, Cézár 05.55 19.33 20.06 08.44<br />
28 Sz Ágoston Ágoston, Mózes 05.56 19.32 20.26 09.48<br />
29 V Beatrix, Erna Beatrix 05.57 19.30 20.49 10.54<br />
30 H Rózsa Félix, Rózsa 05.59 19.28 21.17 12.01<br />
31 K Erika, Bella Arisztid 06.00 19.26 21.52 13.08<br />
Aki nem volt még az idén, most menjen el nyaralni!<br />
Utazz, lazíts, fürödj, napozz, semmibõl se maradj ki!<br />
Gondjaidról feledkezz el, vidámsággal szerelkezz fel!<br />
Utánad az özönvíz, ha elõtted az özön víz.<br />
Szikrázik a napsugár és fodrozza a hullámokat,<br />
Terád vetõdik a fénye, ahogy szeled a habokat.<br />
Utolér a déli szél és jól a vitorládba mélyed,<br />
Sodortasd magad a sorssal, vezéreljen most a végzet!<br />
- Kerekes Sándor -<br />
Dinnyeevés - Tóth Csaba fotója<br />
Jegyzetek<br />
27
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Naptár<br />
Szeptember<br />
SZEPTEMBER<br />
ÕSZELÕ<br />
Napok Névnap<br />
Augusztus 23-tól szeptember 22-ig: Szûz csillagjegy<br />
<strong>2010</strong><br />
Szentek napja<br />
28<br />
30 nap<br />
Szent Mihály hava<br />
A Nap<br />
A Hold<br />
kelte ó. p. nyug. ó. p. kelte ó. p.nyug. ó. p.<br />
1 Sz Egyed, Egon Egyed, Noémi 06.01 19.24 22.37 14.13<br />
2 Cs Rebeka, Dorina István, Renáta 06.03 19.22 23.33 15.13<br />
3 P Hilda Gergely, Hilda 06.04 19.20 - 16.05<br />
4 Sz Rozália Ida, Rozália, Róza 06.05 19.18 00.41 16.49<br />
5 V Viktor, Lõrinc Lõrinc, Viktor 06.07 19.16 01.57 17.24<br />
6 H Zakariás Zakariás, Beáta 06.08 19.14 03.19 17.54<br />
7 K Regina Regina 06.09 19.12 04.43 18.20<br />
8 Sz Mária, Adrienn, Adorján 06.11 19.10 06.07 18.45<br />
9 Cs Ádám Ádám, Péter 06.12 19.08 07.31 19.09<br />
10 P Nikolett, Hunor Miklós 06.13 19.06 08.54 19.35<br />
11 Sz Teodóra Jácint, Igor 06.15 19.04 10.16 20.04<br />
12 V Mária Mária 06.16 19.02 11.35 20.39<br />
13 H Kornél János, Kornél 06.17 19.00 12.49 21.21<br />
14 K Szeréna, Roxána 06.19 18.58 13.53 22.10<br />
15 Sz Enikõ, Melitta 06.20 18.56 14.48 23.07<br />
16 Cs Edit Ciprián, Edit 06.21 18.54 15.32 -<br />
17 P Zsófia Róbert, Zsófia 06.23 18.52 16.06 00.10<br />
18 Sz Diána József 06.24 18.50 16.35 01.14<br />
19 V Vilhelmina Januáriusz 06.25 18.47 16.58 02.20<br />
20 H Friderika Zsuzsanna 06.27 18.45 17.18 03.24<br />
21 K Máté, Mirella Máté, Jónás 06.28 18.43 17.37 04.28<br />
22 Sz Móric Tamás, Móric 06.29 18.41 17.55 05.32<br />
23 Cs Tekla Linusz, Tekla 06.31 18.39 18.13 06.35<br />
24 P Gellért, Mercédesz Gellért 06.32 18.37 18.33 07.40<br />
25 Sz Eufrozina, Kende Kleofás, Eufrozina 06.33 18.35 18.55 08.45<br />
26 V Jusztina Kozma, Jusztina 06.35 18.33 19.22 09.52<br />
27 H Adalbert Vince, Adalbert 06.36 18.31 19.55 10.58<br />
28 K Vencel Salamon, Pelbárt 06.37 18.29 20.35 12.04<br />
29 Sz Mihály Mihály 06.39 18.27 21.27 13.04<br />
30 Cs Jeromos Jeromos 06.40 18.25 22.28 13.58<br />
Színesednek a levelek, hûvösödnek az éjjelek,<br />
Egyre bátrabbak a szelek, ezek bizony nem jó jelek.<br />
Pedig alig néhány hete végtelennek tûnt a nyár,<br />
Tovarepült, mint az álom, szép reményünk oda már.<br />
Elvágyódnak a fecskék is, egy dróton sok egyed ül.<br />
Megkezdõdött az iskola, a baj nem jár egyedül.<br />
Bár az õsz is tartogat még számos kellemes napot,<br />
Egy dolog van, ami miatt mégis szomorú vagyok:<br />
Rövidülnek a nappalok, megnõnek az árnyékok.<br />
- Kerekes Sándor -<br />
Berettyói naplemente - Dr. Tóth Albert fotója<br />
Jegyzetek<br />
29
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Naptár<br />
Október<br />
OKTÓBER<br />
ÕSZHÓ<br />
Napok Névnap<br />
Szeptember 23-tól október 22-ig Mérleg csillagjegy<br />
<strong>2010</strong><br />
Szentek napja<br />
30<br />
31 nap<br />
Mindenszentek hava<br />
A Nap<br />
A Hold<br />
kelte ó. p. nyug. ó. p. kelte ó. p.nyug. ó. p.<br />
1 P Malvin Teréz 06.42 18.23 23.39 14.43<br />
2 Sz Petra 06.43 18.21 - 15.21<br />
3 V Helga Évald 06.44 18.19 00.56 15.52<br />
4 H Ferenc Ferenc 06.46 18.17 02.16 16.19<br />
5 K Aurél Placid, Attila 06.47 18.15 03.37 16.44<br />
6 Sz Brúnó, Renáta Brúnó, Renáta 06.48 18.13 05.00 17.08<br />
7 Cs Amália Amália 06.50 18.11 06.22 17.33<br />
8 P Koppány Simon 06.51 18.09 07.45 18.01<br />
9 Sz Dénes Ádám, János 06.53 18.07 09.07 18.34<br />
10 V Gedeon Ferenc 06.54 18.05 10.26 19.14<br />
11 H Brigitta, Gitta Lajos 06.55 18.03 11.37 20.01<br />
12 K Miksa Edvin 06.57 18.01 12.37 20.57<br />
13 Sz Kálmán, Ede Kálmán, Edvárd 06.58 17.59 13.26 21.59<br />
14 Cs Helén Kallixtusz, Helén 07.00 17.58 14.05 23.04<br />
15 P Teréz Teréz 07.01 17.56 14.36 -<br />
16 Sz Gál Margit, Hedvig 07.03 17.54 15.01 00.10<br />
17 V Hedvig Ignác, Rudolf 07.04 17.52 15.23 01.15<br />
18 H Lukács Lukács, Jusztusz 07.06 17.50 15.42 02.19<br />
19 K Nándor János, Pál 07.07 17.48 16.00 03.22<br />
20 Sz Vendel Vendel, Kleopátra 07.08 17.47 16.19 04.26<br />
21 Cs Orsolya Orsolya, Celina 07.10 17.45 16.38 05.30<br />
22 P Elõd Szalóme 07.11 17.43 17.00 06.35<br />
23 Sz Nemzeti ünnep, Gyöngyi János 07.13 17.41 17.26 07.42<br />
24 V Salamon Salamon, Antal 07.14 17.39 17.57 08.49<br />
25 H Blanka, Bianka Blanka 07.16 17.38 18.36 09.56<br />
26 K Dömötör Armand 07.17 17.36 19.24 10.58<br />
27 Sz Szabina Szabina 07.19 17.34 20.23 11.54<br />
28 Cs Simon, Szimonetta Simon, Júdás, Tádé 07.20 17.33 21.30 12.41<br />
29 P Nárcisz Melinda 07.22 17.31 22.43 13.20<br />
30 Sz* Alfonz Alfonz, Zenóbia 07.23 17.29 - 13.53<br />
31 V Farkas Wolfgang 06.25 16.28 00.00 13.20<br />
Olyan zsémbes az október, mint egy vén hangulatember:<br />
Kedélytelenül virrad ránk hûvös, ködös reggelekkel,<br />
Topog kopott mamuszában, morcosan motyog magában.<br />
Óh, de másnap jobb lábbal kel, fiatalos lendülettel:<br />
Borostáját borotválja, mosolyogva dudorászik,<br />
Elegánsan felöltözik, fényes társaságba vágyik,<br />
Ragyogó a hangulata, ez a vénasszonyok nyara.<br />
- Kerekes Sándor -<br />
Szemlélõdés a Tisza-tavon - Tóth Csaba fotója<br />
Jegyzetek<br />
* A nyári idõszámítás vége<br />
31
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Naptár<br />
November<br />
NOVEMBER<br />
ÕSZUTÓ<br />
Napok Névnap<br />
Október 23-tól november 21-ig Skorpió csillagjegy<br />
<strong>2010</strong><br />
Szentek napja<br />
30 nap<br />
Szent András hava<br />
A Nap<br />
A Hold<br />
kelte ó. p. nyug. ó. p. kelte ó. p.nyug. ó. p.<br />
1 H Marianna Mindenszentek 06.26 16.26 00.18 13.45<br />
2 K Achilles Achilles 06.28 16.25 01.36 14.08<br />
3 Sz Gyõzõ Márton, Szilvia 06.29 16.23 02.56 14.32<br />
4 Cs Károly Károly 06.31 16.22 04.17 14.58<br />
5 P Imre Imre, Zakariás 06.32 16.20 05.38 15.28<br />
6 Sz Lénárd Krisztina 06.34 16.19 06.58 16.05<br />
7 V Rezsõ Ernõ, Florentin 06.35 16.17 08.13 16.49<br />
8 H Zsombor Gottfrid 06.37 16.16 09.20 17.43<br />
9 K Tivadar Teodor 06.38 16.15 10.15 18.43<br />
10 Sz Réka Leó, András 06.40 16.13 11.00 19.49<br />
11 Cs Márton, Martin Márton 06.41 16.12 11.35 20.56<br />
12 P Jónás, Renátó Jozafát 06.43 16.11 12.02 22.02<br />
13 Sz Szilvia Szaniszló, Szilvia 06.44 16.10 12.26 23.07<br />
14 V Aliz Huba 06.46 16.09 12.46 -<br />
15 H Albert, Lipót Albert 06.47 16.07 13.05 00.11<br />
16 K Ödön Margit 06.49 16.06 13.23 01.14<br />
17 Sz Hortenzia, Gergõ Dénes, Hilda 06.50 16.05 13.42 02.17<br />
18 Cs Jenõ Jenõ 06.52 16.04 14.03 03.22<br />
19 P Erzsébet, Zsóka Erzsébet 06.53 16.03 14.27 04.28<br />
20 Sz Jolán Zsolt 06.55 16.02 14.56 05.36<br />
21 V Olivér Olivér 06.56 16.01 15.33 06.43<br />
22 H Cecília Cecília, Filemon 06.57 16.00 16.19 07.49<br />
23 K Kelemen, Klementina Kelemen, Kolumbán 06.59 16.00 17.15 08.48<br />
24 Sz Emma Emma, flóra 07.00 15.59 18.21 09.39<br />
25 Cs Katalin, Katinka Katalin 07.01 15.58 19.34 10.21<br />
26 P Virág Konrád, Viktória 07.03 15.57 20.50 10.55<br />
27 Sz Virgil Virgil 07.04 15.57 22.07 11.24<br />
28 V Stefánia Jakab 07.05 15.56 23.24 11.49<br />
29 H Taksony Filoména 07.07 15.55 - 12.12<br />
30 K András, Andor, Andrea András 07.08 15.55 00.41 12.35<br />
Napokon át nem láthatod a kék eget és a napot,<br />
Ott fenn hófelhõ kavarog, itt lenn hideg szél csavarog,<br />
Vadul tekeri a fákat, vonyíttatja a kutyákat.<br />
Ezért olyan meghitt este behúzódni a melegre.<br />
Motozva pattog a parázs, áthat a kandalló-varázs.<br />
Bensõséges esti hangulat, önmagába nézõ öntudat.<br />
Elcsituló heves nyári vágy, hívogató hûvös téli ágy.<br />
Rosszalkodnak kint az elemek? Õrizzük meg bent a meleget.<br />
- Kerekes Sándor -<br />
Novemberi alkony - Máté Albert fotója<br />
Jegyzetek<br />
32<br />
33
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Naptár<br />
December<br />
DECEMBER<br />
TÉLELÕ<br />
Napok Névnap<br />
November 22-tõl december 20-ig Nyilas csillagjegy<br />
<strong>2010</strong><br />
Szentek napja<br />
1 Sz Elza Blanka 07.09 15.54 01.59 12.59<br />
2 Cs Melinda, Vivien Aranka 07.10 15.54 03.17 13.27<br />
3 P Ferenc, Olívia Ferenc, Natália 07.12 15.54 04.35 13.59<br />
4 Sz Borbála, Barbara János, Borbála 07.13 15.53 05.51 14.39<br />
5 V Vilma 07.14 15.53 07.01 15.28<br />
6 H Miklós Miklós 07.15 15.53 08.02 16.26<br />
7 K Ambrus 07.16 15.52 08.51 17.30<br />
8 Sz Mária 07.17 15.52 09.31 18.38<br />
9 Cs Natália Valéria, Natália 07.18 15.52 10.02 19.46<br />
10 P Judit Eulália, Judit 07.19 15.52 10.27 20.52<br />
11 Sz Árpád Damazusz 07.20 15.52 10.49 21.57<br />
12 V Gabriella Johanna, Franciska 07.21 15.52 11.08 23.00<br />
13 H Luca, Otília Lúcia 07.22 15.52 11.27 -<br />
14 K Szilárda 07.23 15.52 11.45 00.03<br />
15 Sz Valér Valér 07.24 15.52 12.05 01.07<br />
16 Cs Etelka, Aletta Adelaida, Albina 07.24 15.53 12.28 02.11<br />
17 P Lázár, Olimpia Lázár, Olimpia 07.25 15.53 12.54 03.18<br />
18 Sz Auguszta Gracián 07.26 15.53 13.28 04.26<br />
19 V Viola Anasztáz, Orbán 07.26 15.54 14.10 05.32<br />
20 H Teofil Teofil, Liberátusz 07.27 15.54 15.02 06.35<br />
21 K Tamás 07.28 15.54 16.06 07.31<br />
22 Sz Zénó Flórián, Zénó 07.28 15.55 17.18 08.18<br />
23 Cs Viktória János, Viktória 07.28 15.56 18.36 08.56<br />
24 P Ádám, Éva Szenteste, Adél 07.29 15.56 19.55 09.27<br />
25 Sz Karácsony, Eugénia Urunk születése 07.29 15.57 21.13 09.54<br />
26 V Karácsony, István István 07.30 15.57 22.31 10.18<br />
27 H János János, Teodor 07.30 15.58 23.48 10.41<br />
28 K Kamilla Aprószentek, vértanúk 07.30 15.59 - 11.04<br />
29 Sz Tamás, Tamara Tamás 07.30 16.00 01.05 11.30<br />
30 Cs Dávid Libériusz 07.30 16.01 02.22 12.00<br />
31 P Szilveszter Szilveszter, Donáta 07.31 16.01 03.37 12.36<br />
34<br />
31 nap<br />
Karácsony hava<br />
A Nap<br />
A Hold<br />
kelte ó. p. nyug. ó. p. kelte ó. p.nyug. ó. p.<br />
De szép lenne mindent újra gyermekszemmel látni!<br />
Elhinni, hogy a jótettért érdemes jót várni,<br />
Csodálkozva rákérdezni a megszokott tényekre,<br />
Egyszerûen ráérezni az elrejtett lényegre,<br />
Meglátni a láthatatlan Jézuskát, ahogy nevet,<br />
Boldog szívvel élni, hiszen õriz Õ, ki úgy szeret,<br />
Erkölcsösnek maradni egy erkölcstelen világban,<br />
Reménykedni a jövõben, mert reménybõl hiány van.<br />
- Kerekes Sándor -<br />
Köd elõttem - Kácsor Károly fotója<br />
Jegyzetek<br />
35
Aba nov. 12.<br />
Ábel jan. 2.<br />
Abigél febr. 9.<br />
Ábrahám aug. 16.<br />
Achilles nov. 2.<br />
Ada dec. 24.<br />
Adalbert szept. 27.<br />
Ádám szept. 9., dec. 24.<br />
Adél jan. 29., dec. 24.<br />
Adolf febr. 11., máj.11., jún. 17., szept. 27.<br />
Adorján márc. 4., 5., szept. 8.<br />
Adrián l. Adorján, márc. 5.<br />
Adrienn l. Adorján, szept. 8.<br />
Afrodité aug. 5., 7.<br />
Ágnes jan. 21.<br />
Ágoston máj. 28., aug. 28.<br />
Ágota jan. 11., febr. 5.<br />
Aida febr. 2.<br />
Ajándék febr. 6., jún. 25., júl. 17., dec. 31.<br />
Ajtony márc. 13., júl. 27.<br />
Ákos febr. 27.<br />
Aladár febr. 20., márc. 11., jún. 21.<br />
Alajos jún. 21.<br />
Alán nov. 25.<br />
Albert ápr. 29., nov. 15.<br />
Albertina l. Albert<br />
Albin márc. 1.<br />
Albina márc. 1., dec. 16.<br />
Aletta dec. 16.<br />
Alex febr. 9.<br />
Alexandra márc. 18., máj. 18.<br />
Alfonz aug. 2., okt. 30.<br />
Alfréd febr. 23.<br />
Alida jún. 17.<br />
Alina jún. 17.<br />
Alinda jún. 17.<br />
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Névnapok<br />
Alíz l. Erzsébet, nov. 14.<br />
Alma júl. 10.<br />
Álmos febr. 20.<br />
Alóma jún. 21.<br />
Alpár szept. 5.<br />
Amádé márc. 30.<br />
Amália júl. 10., okt. 7.<br />
Amanda febr. 6. máj. 26.<br />
Amarilla máj. 1.<br />
Amáta jan. 5. febr. 20., szept. 13.<br />
Ambrus dec. 7.<br />
Anasztáz jan. 22., aug. 17.<br />
Anasztázia ápr. 15.<br />
Anatol júl. 3.<br />
Andor l. András, nov. 30.<br />
András febr. 4., ápr. 18. máj. 21., júl. 17. okt.<br />
9., nov. 10., 30.<br />
Andrea l. András, ápr. 18.<br />
Anett l. Anna, jún. 13.<br />
Angéla jan. 4., 27., máj. 31.<br />
Angelika jan. 27.<br />
Anikó l. Anna, júl. 26.<br />
Anita l. Anna, jún. 2.<br />
Anna jún. 2., 13., júl. 26.<br />
Annabella jún. 9.<br />
Annamária jún. 2., júl. 1., 26.<br />
Antal jan. 17., jún. 13., júl. 5.<br />
Antónia jan. 17., ápr. 29., jún. 13.<br />
Ányos ápr. 25.<br />
Apolló ápr. 18.<br />
Apollónia febr. 9., júl. 7., 23.<br />
Apor febr. 2., dec. 20.<br />
Arabella márc. 13.<br />
Aranka febr. 8.<br />
Arika aug. 17.<br />
Arisztid ápr. 27.<br />
Ármin máj. 10.<br />
Arnold jún. 18.<br />
Áron ápr. 2., júl. 1.<br />
Árpád márc. 31., ápr. 7., dec. 11.<br />
Artúr jan. 22., nov. 15.<br />
Árvácska júl. 27.<br />
Atália dec. 3.<br />
Atanáz máj. 2.<br />
Attila jan. 7.<br />
Auguszta márc. 29., dec. 18.<br />
Aurél okt. 5.<br />
Aurélia dec. 2.<br />
Auróra okt. 15.<br />
Babett júl. 4., dec. 4.<br />
Balabán márc. 23., máj. 20.<br />
Balázs febr. 3.<br />
Bálint febr. 14.<br />
Bánk márc. 19., ápr. 16.<br />
Barabás l. Barnabás<br />
Barbara l. Borbála, dec. 4.<br />
Barna l. Barnabás jún. 11.<br />
Bátor febr. 27.<br />
Beáta márc. 22., máj. 9., szept. 6.<br />
Beatrix júl. 29., aug. 29., okt. 14.<br />
Béla ápr. 23.<br />
Belizár dec. 17.<br />
Bella aug. 31.<br />
Bence márc. 21., aug. 23.<br />
Bendegúz márc. 11.<br />
Benedek márc. 21., júl. 11. 17.<br />
Benjámin jan. 3.<br />
Benõ márc. 31.<br />
Bernadett febr. 18.., ápr. 16.<br />
Bernát máj. 20., aug. 19.<br />
Berta júl. 4., aug. 6.<br />
Bertalan aug. 24.<br />
Bertold febr. 11., dec. 14.<br />
Bettina aug. 6., okt. 8., dec. 4.<br />
Bianka l. Blanka, okt. 25.<br />
Bibiána l. Viviána<br />
Bíborka ápr. 6.<br />
Naptár<br />
Blanka aug. 10., okt. 25., dec. 1.<br />
Bódog jan. 14., nov. 20.<br />
Bodomér dec. 21.<br />
Boglárka aug. 1.<br />
Boldizsár jan. 6.<br />
Bolivár febr. 18., jún. 19.<br />
Bonifác máj. 14., jún. 5.<br />
Bónis l. Bonifác<br />
Borbála dec. 4.<br />
Boriska l. Borbála<br />
Borisz júl. 24.<br />
Boróka l. Borbála<br />
Boriska márc. 11.<br />
Botond máj. 16., dec. 25.<br />
Bottyán jan. 25.<br />
Brigitta júl. 23. okt. 11.<br />
Brúnó okt. 6.<br />
Buda ápr. 3.<br />
Bulcsú jún. 4., nov. 20., dec. 12.<br />
Cecília nov. 22.<br />
Celeszta okt. 14.<br />
Celesztin ápr. 6.<br />
Celina okt. 21.<br />
Cézár febr. 25., ápr. 15., aug. 27.<br />
Cintia jún. 6. okt. 20.<br />
Ciprián szept. 16.<br />
Cirill febr. 14., márc. 18., jún. 26., júl. 7.<br />
Csaba júl. 6. dec. 5.<br />
Csanád máj. 28.<br />
Cseke aug. 16.<br />
Csenge febr. 4., júl. 24.<br />
Csenger nov. 7.<br />
Csilla ápr. 22., aug. 10.<br />
Csongor jan. 13., ápr. 16., 17.<br />
Dália okt. 25.<br />
Dalida ápr. 13.<br />
Dalma júl. 12.<br />
Dániel júl. 21.<br />
Daniella l. Dániel, júl. 21.<br />
Darinka febr. 24.<br />
Dávid dec. 29., 30.<br />
36<br />
37
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Naptár<br />
Deli jan. 5.<br />
Délia jún. 6., okt. 20.<br />
Demeter szept. 27., okt. 26.<br />
Dénes ápr. 8., okt. 9.<br />
Detre aug. 24., dec. 15.<br />
Dézi máj. 23.<br />
Dezsõ máj. 23.<br />
Diána jún. 9., 10., szept. 18.<br />
Dolóresz szept. 15.<br />
Doloróza jún. 18., szept 15.<br />
Dominika aug. 4.<br />
Domokos l. Domokos<br />
Domokos márc. 9., aug. 4., 8.<br />
Donát febr. 17.<br />
Donáta dec. 31.<br />
Dóra l. Dorottya, febr. 6.<br />
Dorina l. Dorottya, szept. 2.<br />
Dorottya febr. 6., szept. 2., 3.<br />
Döme l. Demeter<br />
Dömötör l. Demeter, okt. 26.<br />
Éda dec. 13.<br />
Edda szept. 16.<br />
Ede márc. 18., okt. 13.<br />
Edina febr. 26.<br />
Edit szept. 16.<br />
Edgár júl. 8.., szept. 10.<br />
Edmond nov. 16.<br />
Édua máj. 9.<br />
Edvárd okt. 13.<br />
Edvin okt. 4., 12.<br />
Egon júl. 15., szept. 1.<br />
Egyed szept. 1.<br />
Elek febr. 17., júl. 17.<br />
Elemér febr. 28.<br />
Eleonóra febr. 21.<br />
Éliás febr. 16., júl. 20.<br />
Eliza máj. 24.<br />
Ella febr. 13.<br />
Ellák júl. 8.<br />
Elõd jún. 9., okt. 22., dec. 26.<br />
Elvira febr. 10.<br />
Eliza l. Erzsébet, dec. 1.<br />
Emánuel márc. 26.<br />
Emerencia jan. 23.<br />
Emese júl. 5.<br />
Emil máj. 28.<br />
Emilia jan. 5., júl. 19.<br />
Emma ápr. 19., nov. 24.<br />
Emõd aug. 9.<br />
Emõke márc. 23., dec. 8.<br />
Endre l. András, júl. 17.<br />
Enikõ szept. 15.<br />
Erhard ápr. 9.<br />
Erik máj. 18., aug. 31., szept. 10.<br />
Erika l. Erik, aug. 31.<br />
Erna jan. 12., aug. 29.<br />
Ernõ jan. 12.<br />
Ervin ápr. 26.<br />
Ervina ápr. 25.<br />
Erzsébet júl. 4., 8., aug. 24., nov. 14., 19., 25., dec. 1.<br />
Eszter máj. 24.<br />
Etel l. Etelka<br />
Etele márc. 10.<br />
Etelka febr. 5., okt. 8., dec. 16.<br />
Eufrozina jan. 1., szept. 25.<br />
Eugénia szept. 16., dec. 25.<br />
Éva dec. 24.<br />
Evelin febr. 12., máj. 26.<br />
Fábián jan. 20.<br />
Fabióla dec. 27.<br />
Fanni márc. 9., okt. 4.<br />
Farkas aug. 23., okt. 31.<br />
Fatime jún. 4., 5.<br />
Felícia máj. 20.<br />
Felicián jún. 9.<br />
Félix jan. 14., jún. 9., nov. 20.<br />
Ferdinánd máj. 30.<br />
Ferenc jan. 29., ápr. 2., máj. 11., jún. 4., 10.,<br />
dec. 3.<br />
Fidél ápr. 24.<br />
Flóra jún. 20. júl. 29., nov. 24.<br />
Flórián máj. 4.<br />
Franciska márc. 9., aug. 21.<br />
Frida l. Friderika, máj. 6.<br />
Friderika máj. 6., szept. 20., okt. 19.<br />
Frigyes márc. 3., júl. 18.<br />
Fruzsina l. Eufrozina jan. 1.<br />
Fülöp máj. 1., 26., jún. 7., aug. 23.<br />
Gábor febr. 27., márc. 24., szept. 29.<br />
Gábriel l. Gábor<br />
Gabriella dec. 12.<br />
Gál okt. 16.<br />
Gáspár jan. 6., aug. 27.<br />
Gaszton febr. 6.<br />
Gedeon márc. 28., szept. 1., okt. 10.<br />
Gellért ápr. 23., szept. 24.<br />
Genovéva jan. 3.<br />
Georgina febr. 15.<br />
Gerda jan. 30., szept. 24.<br />
Geréb márc. 16.<br />
Gergely jan. 2., márc. 12., máj. 9., 25., szept.3., nov. 17.<br />
Gergõ l. Gergely, nov. 17.<br />
Gerõ l. Gergely<br />
Gertrúd márc. 17.., nov. 17.<br />
Gerzson febr. 22.<br />
Géza febr. 25.<br />
Gibárd aug. 27.<br />
Gitta l. Brigitta, okt. 11.<br />
Gizella máj. 7., 8.<br />
Glória ápr. 11.<br />
Gotfrid nov. 8.<br />
Gothárd máj. 5.<br />
Gotlib márc. 6.<br />
Grácia jún. 7., aug. 21.<br />
Gréta jan. 19., jún. 10.<br />
Gújdó márc. 31., szept. 12.<br />
Gusztáv jan. 16., aug 2.<br />
Gyárfás jún. 19.<br />
Gyöngyi máj. 14., okt. 23.<br />
Gyöngyvér jan. 3., 8.<br />
György febr. 15., ápr. 24., máj. 5., dec. 9.<br />
Györgyi l. György, máj. 5.<br />
Gyözõ febr. 26., máj. 8., júl. 28., nov. 3.<br />
Gyula ápr.12., máj. 27.<br />
Hajna júl. 9., aug. 21.<br />
Hajnalka márc. 27.<br />
Hanga febr. 9., máj. 18.<br />
Hanna máj. 24., 30.<br />
Hedvig júl. 18., okt. 16., 17.<br />
Helén l. Ilona, okt. 14.<br />
Helga okt. 3.<br />
Hella máj. 27.<br />
Henriett márc. 16.<br />
Henrietta I. Henriett márc. 16.<br />
Henrik jan. 25., júl. 13., 15.<br />
Herman ápr. 7.<br />
Hermész aug. 28.<br />
Hermina aug. 3.<br />
Hetény aug. 17.<br />
Hilda szept. 3.<br />
Honória szept. 30.<br />
Hont okt. 11.<br />
Hortenzia nov. 17.<br />
Huba aug. 19., nov. 14.<br />
Hubert márc. 20.<br />
Hugó ápr. 1.<br />
Hunor ápr. 24., szept. 10., 30., dec. 30.<br />
Ibolya aug. 7.<br />
Ida ápr. 13., szept. 4., 6., nov. 3.<br />
Ignác febr.1., júl. 31., okt. 17., 23.<br />
Igor szept. 11., nov. 1.<br />
Ila l. Ilona<br />
Ildikó márc. 10.<br />
Ilka nov. 3.<br />
Illés júl. 20.<br />
Ilma ápr. 18., nov. 29.<br />
Ilona aug. 18., szept. 23., okt. 14.<br />
Imelda máj. 13.<br />
Imola máj. 13.<br />
Imre nov. 5.<br />
Ince júl. 28., aug. 13.<br />
Inez márc. 6.<br />
Ingrid febr. 5., szept. 2.<br />
Ipoly aug. 13.<br />
38<br />
39
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Naptár<br />
Irén márc. 25., jún. 28., okt. 20.<br />
Iréneusz jún. 28.<br />
Irina l. Irén<br />
Iringó dec. 24.<br />
Írisz márc. 25., szept 22.<br />
Irma máj. 3., szept. 12., 14.<br />
István aug. 3., 20., szept. 2., dec. 26.<br />
Itala jan. 15.<br />
Iván jún. 24.<br />
Ivett máj. 6.<br />
Ivó máj. 19.<br />
Ivonn máj. 19.<br />
Izabella júl. 12.<br />
Izidor márc. 30., ápr. 4., dec. 21.<br />
Izolda márc. 22., jún. 6., 15., aug. 5.<br />
Izsák máj. 15. okt. 19.<br />
Izsó aug. 26.<br />
Jácint júl. 3., aug. 17., szept. 11.<br />
Jácinta jan. 30.<br />
Jakab máj. 1., júl. 25.<br />
Janka l. Johanna, máj. 30.<br />
János jan. 27., 31., febr. 8., márc. 8., máj. 6., jún. 12.,<br />
24., 26., júl. 12., aug. 9., 29., nov. 24., dec. 27.<br />
Jenõ júl. 13., nov. 18.<br />
Jeromos júl. 20., szept. 30.<br />
Joakim aug. 16.<br />
Johanna márc. 28., 31., máj. 30.<br />
Jolán jún. 15., nov. 20.<br />
Jónás nov. 12.<br />
Jozefina nov. 14.<br />
Józsa jún. 24., nov. 14.<br />
József márc. 19., ápr. 7., 16., aug. 27., szept. 18.<br />
Judit máj. 6., júl. 30., dec. 10.<br />
Júlia febr. 16., máj. 22.<br />
Julianna febr. 16.<br />
Juliánusz jan. 9.<br />
Jusztin jún. 1., 16.<br />
Jusztina jún. 16., szept. 26.<br />
Kada márc. 2.<br />
Kadosa márc. 10., okt. 25.<br />
Kálmán okt. 13.<br />
Kamélia aug. 3.<br />
Kamill júl. 14., 18.<br />
Kamilla márc. 3., dec. 28.<br />
Karina márc. 24.<br />
Kármen jún. 2., júl. 16.<br />
Karola jan. 28., szept. 27., nov. 4.<br />
Karolina febr. 2.<br />
Károly jan. 28., jún. 3., nov. 4.<br />
Kartal márc. 23.<br />
Katalin febr. 13., márc. 22., ápr. 29., 30., máj. 9. nov. 25.<br />
Katinka l. Katalin, nov. 25.<br />
Kázmér márc. 4.<br />
Kelemen márc. 15., nov. 23.<br />
Kende szept. 25.<br />
Kenese júl. 10., dec. 13.<br />
Kenéz dec. 7.<br />
Kerény jún. 4.<br />
Keresztély I. Krisztián<br />
Keve jan. 8.<br />
Kilián júl. 8.<br />
Kincsõ február 1., júl. 24.<br />
Kinga júl. 24.<br />
Kitti l. Katalin, ápr. 30.<br />
Klára aug. 11., 12.<br />
Klaudia márc. 20.<br />
Klementina nov. 14., 23.<br />
Kleofás szept. 25.<br />
Klotild jún. 3.<br />
Kocsárd ápr. 19.<br />
Kolos febr. 15., okt. 30., nov. 8.<br />
Konrád febr. 18., 19., ápr. 21., nov. 26.<br />
Konstantin máj. 21.<br />
Konstantina márc. 11., szept. 19.<br />
Koppány okt. 8.<br />
Kordélia okt. 22.<br />
Korinna okt. 22.<br />
Kornél júl. 3., szept. 13., 16.<br />
Kornélia márc. 3.<br />
Kozima szept. 26.<br />
Kozma szept. 26., 27.<br />
Kreszcencia ápr. 9., jún. 15.<br />
Kristóf márc. 15., júl. 25.<br />
Kriszta l. Krisztina<br />
Krisztián márc.13., ápr. 3., nov. 12.<br />
Krisztina júl. 24., aug. 5., nov. 6.<br />
Kunigunda márc. 3.<br />
Kunó nov. 12.<br />
Kürt febr. 14.<br />
Lajos aug. 19., 25.<br />
László jún. 27., aug. 8.<br />
Laura ápr. 11., jún. 17.<br />
Lázár dec. 17.<br />
Lea márc. 22.<br />
Lehel aug. 2.<br />
Leila jún. 21.<br />
Lénárd nov. 6.<br />
Lenke júl. 23.<br />
Leó ápr. 11.<br />
Leona jan. 4., ápr. 11., nov. 10.<br />
Leonóra febr. 21., márc. 6.<br />
Letícia aug. 30.<br />
Levente febr. 13., jún. 18., 28.<br />
Lídia febr. 12., ápr. 8., aug. 3.<br />
Lili júl. 11.<br />
Liliána júl. 27.<br />
Lilla febr. 16., júl. 27.<br />
Linda febr. 13.<br />
Lipót nov. 15.<br />
Lívia febr. 12.<br />
Lóránd l. Lóránt, jan. 15.<br />
Lóránt jan. 15.<br />
Loretta dec. 10.<br />
Lotár jan. 27.<br />
Lõrinc júl. 21., aug. 10., szept. 5.<br />
Luca l. Lúcia , dec. 13.<br />
Lúcia dec. 13.<br />
Lucián jan. 7.<br />
Ludmilla szept. 17.<br />
Ludovika szept. 13.<br />
Lujza márc. 2., jún. 21.<br />
Lukács okt. 18.<br />
Lukrécia júl. 9.<br />
Magdolna máj. 29., júl. 22.<br />
Malvin okt. 1.<br />
Magda l. Magdolna<br />
Manó márc. 26.<br />
Manuéla márc. 26.<br />
Marcell jan. 9., 16., 31., aug. 14.<br />
Marcella I. Marcell, jan. 31.<br />
Marcián jún. 17.<br />
Margaréta l. Margit<br />
Margit jan. 18., 19., febr. 22., jún. 10., júl. 20.,<br />
okt. 16., 17.,<br />
Mária jan. 1., 23., febr. 11., márc. 25., ápr. 8.,<br />
máj. 24., jún. 15., júl. 6., 22., aug. 15., 16.,<br />
22., szept. 8., 12., okt. 8., 24., dec. 8.<br />
Marián aug. 19.<br />
Mariann ápr. 27.<br />
Marianna ápr. 27., nov. 1.<br />
Marietta l. Mária, febr. 11.<br />
Marina júl. 9., 20.<br />
Márió jan. 19., dec. 31.<br />
Máriusz jan. 19.<br />
Márk ápr. 25.<br />
Márkus l. Márk<br />
Márta júl. 29.<br />
Martina jan. 30.<br />
Márton ápr. 13., nov. 11., 12., 13.<br />
Máté szept. 21.<br />
Matild márc. 14., júl. 6.<br />
Mátyás febr. 24.<br />
Maura szept. 21.<br />
Medárd jún. 8.<br />
Medárda l. Medárd<br />
Megyer jan. 19., nov. 13.<br />
Melánia jan. 10., dec. 31.<br />
Melinda okt. 29., dec. 2.<br />
Melitta márc. 10., ápr. 1., szept. 15.<br />
Menyhért jan. 6., aug. 22.<br />
Mercédesz szept. 24.<br />
Metella jan. 24.<br />
Mihály máj. 8., szept. 29., nov. 8.<br />
Miklós márc. 21., szept. 10., dec. 6.<br />
40<br />
41
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Naptár<br />
Miksa okt. 12.<br />
Milda júl. 13.<br />
Milos nov. 26.<br />
Milán máj. 19.<br />
Mirandola máj. 11.<br />
Mirella szept. 21.<br />
Mirjam aug. 22.<br />
Mónika máj. 4., aug. 27.<br />
Mór jan. 15., márc. 20., okt. 25.<br />
Móricz szept. 22.<br />
Mózes máj. 16.<br />
Nándor máj. 30., okt.19.<br />
Napóleon aug. 15.<br />
Napsugár júl. 3.<br />
Nárcisz okt. 29.<br />
Natália aug. 26., dec. 1., 9.,<br />
Natasa l. Natália<br />
Niké dec. 23.<br />
Nikolett szept. 10.<br />
Nimród aug. 31.<br />
Noé ápr. 22., dec. 24.<br />
Noémi ápr. 22.<br />
Nóra febr. 21. márc. 6., júl. 11.<br />
Norbert jún. 6.<br />
Norberta l. Norbert<br />
Oktávia ápr. 15.<br />
Olga júl. 27.<br />
Olimpia dec. 17.<br />
Olivér nov. 21.<br />
Olívia márc. 5., dec. 3.<br />
Ond jún. 10.<br />
Orbán máj. 25., dec. 19.<br />
Oresztész júl. 3.<br />
Oros dec. 19.<br />
Orsolya okt. 21.<br />
Oszkár febr. 3., júl. 31.<br />
Oszvald febr. 19., 28., aug. 5.<br />
Otília dec. 12., 13.<br />
Ottó júl. 2.<br />
Ottokár febr. 26., júl. 2.<br />
Ödön nov. 16., 18.<br />
Örs jan. 17., júl. 14., szept. 30., okt. 2.<br />
Õzike jún. 16.<br />
Özséb jan. 20., aug. 2., 14.<br />
Pál jan. 15., 25., febr. 6., ápr. 28., jún. 26., 29.,<br />
30., okt. 19., nov. 18.<br />
Pálma máj. 10., 18.<br />
Paszkál máj. 17.<br />
Patrícia márc. 17., ápr. 28., aug. 25.<br />
Patrik márc. 17., ápr. 28.<br />
Paula jan. 26.<br />
Paulina márc. 14., jún. 22.<br />
Pázmán aug. 30.<br />
Péter jan. 28., febr. 21., 23., ápr. 28., 29., jún. 2.,<br />
29., júl. 30., aug. 1., szept. 9., okt. 19., nov.<br />
18., dec. 9., 21.<br />
Petra febr. 22., okt. 2.<br />
Petronella máj. 31., júl. 13.<br />
Piroska jan. 18.<br />
Piusz máj. 5., júl. 11.<br />
Polla l. Apollónia<br />
Pongrác máj. 12.<br />
Rafael jún. 20., szept. 29., okt. 24.<br />
Ráhel febr. 4.<br />
Rajmund jan. 7., 23., aug. 31.<br />
Rajnald aug. 18.<br />
Ramóna jan. 7., aug. 31.<br />
Rebeka szept. 2.<br />
Regina szept. 7.<br />
Réka aug. 17., nov. 10.<br />
Renáta szept. 2., okt. 6.<br />
Renátó szept. 2., okt. 6., nov. 12.<br />
Rezsõ ápr. 17., okt. 12., nov. 7.<br />
Richárd ápr. 3.<br />
Rita máj. 22.<br />
Róbert máj. 13., jún. 7., szept. 17.<br />
Rókus aug. 16.<br />
Roland jan. 15., júl. 15., aug. 9., szept. 15.<br />
Román febr. 28.<br />
Rómeó febr. 7.<br />
Roxána szept. 14.<br />
Róza l. Rozália<br />
Rozália aug. 23., 30., szept. 4.<br />
Rozina márc. 13.<br />
Rózsa l. Rozália aug. 30.<br />
Rudolf ápr. 17., okt. 17., nov. 7.<br />
Salamon okt. 24.<br />
Samu l. Sámuel<br />
Sámuel aug. 20., 21., okt. 10.<br />
Sándor febr. 26., márc. 18.<br />
Sára jan. 19., júl. 13.<br />
Sarolta júl. 5., 17.<br />
Sebestyén jan. 20., dec. 5.<br />
Sebõ l. Sebestén<br />
Simon jan. 5., febr. 18., okt. 28.<br />
Solt márc. 13.<br />
Soma júl. 3., szept. 16.<br />
Stefánia aug. 20., okt. 30., nov. 28.<br />
Stella máj. 8., júl. 14., 19.<br />
Szabella júl. 4., 8.<br />
Szabin dec. 11.<br />
Szabina okt. 27.<br />
Szabolcs júl. 28., szept. 19.<br />
Szalvia jan. 11.<br />
Szandra márc. 18.<br />
Szaniszló ápr. 11., nov. 13.<br />
Szeráf okt. 12.<br />
Szerafina l. Szeráf<br />
Szeréna júl. 28., aug. 16., szept. 14.<br />
Szervác máj. 13.<br />
Szevér febr. 1.<br />
Szeverin jan. 8.<br />
Szibilla ápr. 29.<br />
Szidónia jún. 23., aug. 23.<br />
Szigfrid febr. 15.<br />
Szilárd márc. 11.<br />
Szilárda dec. 14.<br />
Szilvánusz máj. 4.<br />
Szilveszter nov. 26., dec. 31.<br />
Szilvia nov. 3., 13.<br />
Szimóna máj. 16., 24.<br />
Szimonetta okt. 28.<br />
Szonja máj. 15., aug. 1.<br />
Szórád júl. 17.<br />
Szorina febr. 10.<br />
Szörény jan. 8.<br />
Taksony nov. 29.<br />
Tamara jan. 26., szept. 1., dec. 29.<br />
Tamás márc. 7., jún. 22., szept. 22., dec. 21., 29.<br />
Tarcal febr. 25.<br />
Tarján máj. 26., nov. 30.<br />
Tas ápr. 15.<br />
Tekla szept. 23.<br />
Telma okt. 15.<br />
Teodor dec. 27.<br />
Teodóra ápr. 5., szept. 11.<br />
Teofil dec. 20.<br />
Teréz júl. 8., okt. 1., 3., 15.<br />
Tetény nov. 5.<br />
Tibád máj. 21.<br />
Tibold júl. 1.<br />
Tibor ápr. 14., aug. 11.<br />
Tiborc aug. 11.<br />
Tihamér júl. 1., dec. 16.<br />
Tilda l. Matild<br />
Tilla márc. 14.<br />
Tímea máj. 3.<br />
Timot jan. 24., 26.<br />
Titanilla febr. 6.<br />
Titusz jan. 4., 26.<br />
Tivadar ápr. 20., nov. 9.<br />
Tóbiás jún. 13.<br />
Tódor febr. 7.<br />
Toszka máj. 5.<br />
Töhötöm jún. 17., szept. 2.<br />
Tullia jún. 22.<br />
Tünde ápr. 2., jún. 1.<br />
Ubul máj. 16.<br />
Ugron máj. 22.<br />
Ulrik júl. 4.<br />
Ulrika aug. 6.<br />
Upor szept. 17.<br />
Vajk aug. 20.<br />
Valentin febr. 14., júl. 25.<br />
42<br />
43
Valentina I. Valentin<br />
Valér jan. 29., dec. 15.<br />
Valéria ápr. 28., dec. 9.<br />
Valter ápr. 8., júl. 16.<br />
Vanda jan. 26., nov. 14.<br />
Vászoly jan. 2.<br />
Vazul jan. 2., jún. 14<br />
Vencel szept 28.<br />
Vendel okt. 20.<br />
Vera jan. 13., júl. 9.<br />
Veronika jan. 13., júl. 9.<br />
Vid jún. 15.<br />
Vidor jan. 13., 14<br />
Viktor júl. 28., szept. 5.<br />
Viktória dec. 23.<br />
Vilhelmina szept. 19.<br />
Villõ jún. 12.<br />
Vilma jún. 25., szept. 19., dec. 5.<br />
Vilmos jan. 10., ápr. 6., jún. 25.<br />
Vince jan. 22., ápr. 5., júl. 19., szept. 27.<br />
Viola jún. 25., dec. 19.<br />
Virág febr. 10., júl. 29., nov. 26.<br />
Virgil márc. 5., nov. 27.<br />
Virgilia jan. 31., nov. 27.<br />
Virgínia febr. 2., szept. 13.<br />
Vitália aug. 13.<br />
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Vitális okt. 20.<br />
Viviána dec. 2.<br />
Vivien l. Viviána, dec. 2.<br />
Xavér dec. 3.<br />
Xénia jan. 24., júl. 30.<br />
Zádor márc. 16.<br />
Zajzon dec. 18.<br />
Zakariás szept. 6.<br />
Zalán márc. 30., júl. 14.<br />
Zelma jan. 23.<br />
Zénó dec. 22.<br />
Zenóbia okt. 30.<br />
Zita ápr. 27.<br />
Zoárd júl. 17.<br />
Zoltán márc. 8., jún. 23.<br />
Zóra jún. 19., okt. 4.<br />
Zorán márc. 4.<br />
Zsaklin l. Jakab<br />
Zsanett l. Johanna, máj. 30.<br />
Zsigmond máj. 2.<br />
Zsófia máj. 15., szept. 17.<br />
Zsóka l. Erzsébet, nov. 19.<br />
Zsolt ápr. 10., okt. 21., nov. 20.<br />
Zsombor ápr. 21., nov. 8.<br />
Zsuzsanna febr. 19., aug. 11.<br />
Vásárok Kisújszálláson<br />
Országos állat- és kirakodóvásár:<br />
március 14-én<br />
június 27-én<br />
szeptember 5-én<br />
december 12-én<br />
A vásárok helye: Vásártér, eseti döntés alapján a Piactér.<br />
Piaci napok: minden héten kedd, csütörtök, szombat<br />
(ha a piaci nap ünnepnapra esik,<br />
akkor a piacot az ünnepet megelõzõ napon tartjuk meg)<br />
Helye: Piactér (Vásár u. 7-9.)<br />
Évfordulók, ünnepek<br />
Évfordulók <strong>2010</strong>-ben<br />
1930 éve (80-ban) felavatták az 50.000 nézõ befogadására alkalmas<br />
Colosseumot, az ókor legnagyobb amfiteátrumát.<br />
1685 éve (325. máj. 20-án) Nagy Konstantin megnyitotta a niceai zsinatot,<br />
melyen rögzítették a húsvét ünnepét az elsõ tavaszi<br />
holdtölte utáni elsõ vasárnapra.<br />
1635 éve (375-ben) a hunok elõl menekülõ népek elindították a<br />
népvándorlásnak nevezett migráció elsõ hullámát.<br />
1565 éve (445-ben) fivére, Buda megölése után Attila egyeduralkodója<br />
lett a 434-ben alapított hun birodalomnak.<br />
1380 éve (630-ban) a vallásalapító Mohamed visszatért Mekkába,<br />
lerombolta a pogány bálványokat és a Kabát iszlám<br />
szent hellyé és zarándokhellyé tette.<br />
1210 éve (800. dec. 25-én) Nagy Károly frank uralkodót Rómában III. Leó<br />
pápa a Szent Péter templomban római császárrá<br />
koronázta. Szándéka a dicsõ Római Birodalom felélesztése<br />
volt. Letette az alapjait annak a császárságnak,<br />
mely 1806-ig állt fenn, s a Német-Római<br />
Császárság nevet viselte. Õt tartják Franciaország<br />
és Németország atyjának.<br />
1115 éve (895-ben) lépték át õseink a Vereckei-hágót.<br />
1055 éve (955. aug. 10-én) I. Ottó király az Augsburg melletti Lech-mezei csatában<br />
megállította a Dél-Németországba betörõ<br />
magyar sereget. Ez után hagytak fel a magyarok a<br />
kalandozásokkal.<br />
1010 éve (1000. dec. 25-én)<br />
I. Istvánt Magyarország királyává koronázták.<br />
985 éve (1025-ben) Arezzói Guido bencés szerzetes megírta fõ mûvét,<br />
melyben megteremtette a mai hangjegyírás alapjait.<br />
955 éve (1055-ben) I. András megalapította a tihanyi apátságot, melynek<br />
alapító levelében olvasható az elsõ összefüggõ<br />
magyar nyelvû mondattöredék.<br />
775 éve (1235-ben) Julianus Domonkos-rendi szerzetes IV. Béla megbízásából<br />
Baskíriában (Magna Hungaria) maradt<br />
magyarok felkutatására indult, akiket a Volga<br />
környékén meg is talált. Visszatérve elsõként<br />
hozott hírt az Európát fenyegetõ mongol-tatár<br />
veszedelemrõl.<br />
44<br />
45
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
730 éve (1280-ban) vezetett IV. (Kun) László hadjáratot a fellázadt<br />
kunok megfékezésére.<br />
720 éve (1290-ben) a kunok meggyilkolták IV. (Kun) Lászlót.<br />
675 éve (1335 õszén) III. Kázmér lengyel és Luxemburgi János cseh<br />
király a visegrádi várban Károly Róbert magyar<br />
király által összehívott találkozón rendezte a két<br />
ország területi vitáit.<br />
595 éve (1415. júl. 6-án) ítélték máglyahalálra Husz Jánost, a cseh prédikátort.<br />
570 éve (1440. febr. 2-án) III. (Habsburg) Frigyest választották meg német<br />
királynak. Háborúellenes politikájával, jó gazdasági<br />
érzékkel, házasságok és örökségek révén fektette le<br />
a Habsburg világhatalom alapjait, mely Ausztria-<br />
Magyarországon 1918-ig tartott.<br />
555 éve (1455-ben) Gutenberg mainzi feltaláló és nyomdász elkészítette<br />
42 soros Bibliáját. A cserélhetõ betûs nyomtatás<br />
a kommunikációs technika forradalmát indította<br />
el.<br />
520 éve (1490-en) Bécsben meghalt I. Mátyás király. Halálhírére<br />
Lorenzo de Medici így kiáltott fel: "Meghalt Mátyás<br />
király, olcsóbbak lesznek a könyvek Európában!"<br />
495 éve (1515. júl. 22-én) I. Miksa császár és II. (Dobzse) Ulászló magyar és<br />
cseh király Bécsben szerzõdést kötött Ulászló<br />
gyermekeinek és Miksa unokáinak házasságáról. E<br />
szerzõdés révén kerül utóbb Csehország és<br />
Magyarország a Habsburgok kezére.<br />
450 éve (1560-ban) a dohány eljutott Európába, Kolumbusz Kristóf<br />
révén. A növényt Amerikában gyógyításra használták.<br />
420 éve (1590-ben) Vizsolyban megjelent a Biblia elsõ, teljes, protestáns<br />
szellemû, magyar nyelvû fordítása, Károlyi Gáspár<br />
munkája.<br />
410 éve (1600. febr. 17-én) Rómában nyolcévi fogság után nyilvánosan megégették<br />
Giordano Bruno filozófust.<br />
375 éve (1635-ben) Pázmány Péter egyetemet alapított Nagyszombatban.<br />
310 éve (1700. jan. 1-jén) Olaszországban bevezették a Julianus naptárt.<br />
Addig a bizánci idõszámítás volt használatban.<br />
300 éve (1710. jan. 23-án) egy Böttger nevû alkimista a szászországi Meissenben<br />
megalapította az elsõ európai porcelánmanufaktúrát.<br />
Évfordulók, ünnepek<br />
275 éve (1735-ben) Svédországban Carl von Linné megalkotta a<br />
növény- és állatvilág fajainak rendszerbe foglalását.<br />
275 éve (1735-ben) a törökországi Rodostóban meghalt II. Rákóczi<br />
Ferenc.<br />
265 éve (1745-ben) a Német Lovagrend földesúri hatósága alól magukat<br />
megváltott jászkunokat (Redemptio) Mária<br />
Terézia szabad parasztokká nyilvánította.<br />
235 éve (1775. ápr. 19-én) a Lexingtonnál vívott ütközettel kezdetét vette az<br />
amerikai függetlenségi háború.<br />
230 éve (1780-ban) Rát Mátyás szerkesztésében megindult a pozsonyi<br />
Magyar Hírmondó, az elsõ magyar nyelvû hetilap.<br />
220 éve (1790. okt. 21-én) Franciaországban a trikolor lett a nemzeti zászló.<br />
205 éve (1805. jan. 28-án)Debrecenben meghalt Csokonai Vitéz Mihály.<br />
195 éve (1815. jún. 18-án) a Waterloo melletti csatában I. Napóleon<br />
megsemmisítõ vereséget szenvedett a britektõl és<br />
a poroszoktól, október 16-án pedig számûzetése<br />
helyére érkezett, az Atlanti-óceán déli részén lévõ<br />
Szent Ilona szigetre.<br />
185 éve (1825. szept. 27-én) indult elsõ útjára az elsõ nyilvános személyszállító<br />
gõzvasút. A szerelvényt a Stephenson által épített<br />
lokomotív, azaz mozdony vontatta.<br />
185 éve (1825. nov. 3-án) Széchenyi István felajánlotta egyévi jövedelmét a<br />
Magyar Tudományos Akadémia megalapítására.<br />
180 éve (1830. nov. 17-én) ülésezett elõször a Magyar Tudományos Akadémia,<br />
akkori nevén a Magyar Tudós Társaság.<br />
170 éve (1840. máj. 6-án) megjelent a világ elsõ levélbélyege, a fekete egy<br />
pennys.<br />
160 éve (1850-ben) vezették be a postabélyeg használatát.<br />
160 éve (1850-ben) Pest és Bécs között vasúti összeköttetés létesült.<br />
155 éve (1855-ben) halt meg Vörösmarty Mihály.<br />
150 éve (1860. ápr. 8-án) Döblingben Széchenyi István öngyilkosságot követett<br />
el.<br />
145 éve (1865. ápr. 9-én) véget ért az amerikai polgárháború.<br />
135 éve (1875. máj. 20-án) Párizsban 17 állam aláírta a nemzetközi méterkonvenciót,<br />
amely arra hivatott, hogy elõsegítse a<br />
metrikus rendszer elterjedését.<br />
135 éve (1875-ben) Liszt Ferenc elnökletével és Erkel Ferenc igazgatása<br />
mellett megnyitotta kapuit az Országos Zeneakadémia.<br />
46<br />
47
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
125 éve (1885. júl. 6-án) Pasteur vegyész és bakteriológus elsõ ízben adott<br />
be oltást a veszettség ellen.<br />
120 éve (1890. aug. 6-án) az Amerikai Egyesült Államokbeli Auborn városában<br />
elsõ ízben használtak kivégzéshez villamosszéket.<br />
115 éve (1895. nov. 8-án) Röntgen felfedezte a röntgensugárzást.<br />
110 éve (1900. ápr. 14-én) Párizsban megnyitották a század elsõ világkiállítását,<br />
mely több, mint 47 millió látogatót fogadott.<br />
110 éve (1900. júl. 2-án) Zeppelin gróf próbautat tett léghajóján. Az ötletet<br />
a magyar Schwarz Dávid özvegyétõl vette meg.<br />
110 éve (1900-ban) Sigmund Freud pszichiáter kiadta Álomfejtés címû<br />
könyvét, a pszichoanalízis alapmûvét.<br />
105 éve (1905. nov. 19-én) Budapesten felszentelték a Bazilikát.<br />
100 éve (1910. márc. 10-én) a kínai császári kormány eltörölte a rabszolgaságot,<br />
és betiltotta az emberek adásvételét.<br />
95 éve (1915. máj. 7-én) a Lusitania nevû hatalmas utasszállító brit hajót<br />
elsüllyesztette Írország déli partjainál egy német<br />
tengeralattjáró. 1198 fõ életét vesztette.<br />
90 éve (1920. aug. 14-én) a hazánkkal szomszédos új államok politikai, katonai<br />
szövetséget ("kisantant") hoztak létre Magyarország<br />
ellen.<br />
90 éve (1920. aug. 26-án) az USA-ban életbe lépett az általános nõi szavazati<br />
jog.<br />
90 éve (1920. jún. 4-én) aláírták a trianoni békeszerzõdést.<br />
85 éve (1925. ápr. 18-án) megnyílt a Budapesti Nemzetközi Vásár.<br />
85 éve (1925. dec. 1-jén) felavatták a budapesti rádióstúdiót, megindult a<br />
mûsorszóró rádiózás.<br />
80 éve (1930. márc. 13-án) felfedezték Naprendszerünk kilencedik bolygóját,<br />
a Plútót.<br />
80 éve (1930. júl. 30-án) Urugvay futballcsapata az Argentína ellen aratott<br />
4:2-es gyõzelmével megnyerte a labdarúgás történetének<br />
elsõ világbajnokságát, melyre 13 válogatott<br />
nevezett be.<br />
65 éve (1945. jan. 7-én) a szovjet csapatok felszabadították az auschwitzi<br />
koncentrációs tábort.<br />
65 éve (1945. ápr. 30-án) Adolf Hitler öngyilkosságot követett el.<br />
65 éve (1945. jún. 26-án) 51 állam képviselõi San Franciscoban aláírták az<br />
ENSZ alapokmányát.<br />
65 éve (1945. aug. 6-án) az amerikai légierõ atombombát dobott Hirosima,<br />
majd 9-én Nagaszaki japán városokra.<br />
Évfordulók, ünnepek<br />
65 éve (1945. szept. 2-án) Japán fegyverletételével véget ért a II. világháború.<br />
65 éve (1945. jan. 25-én) a háborús bûnösök felelõsségre vonására népbíróságokat<br />
állítottak fel.<br />
65 éve (1945. szept. 26-án) New Yorkban meghalt Bartók Béla.<br />
60 éve (1950. jan. 1-jén) életbe lépett a Minisztertanács határozata a megyék<br />
átszervezésérõl - a korábbi 25 helyett 19 megye<br />
alakult.<br />
60 éve (1950. jan. 2-án) megindult az I. ötéves terv.<br />
60 éve (1950. szept. 28-án) a kormány felhívására megindult a békekölcsön<br />
jegyzése.<br />
55 éve (1955. máj. 14-én) létrejött a Varsói Szerzõdés.<br />
55 éve (1955. dec. 14-én) Magyarországot felvették az ENSZ tagállamai közé.<br />
40 éve (1970. ápr. 2-án) megnyílt a budapesti metró elsõ szakasza az Örs<br />
vezér tér és a Deák tér között.<br />
35 éve (1975. ápr. 30-án) vietkong egységek elfoglalták Saigont. Ezzel befejezõdött<br />
az 1946 óta tartó vietnámi háború.<br />
35 éve (1975. máj. 25-én) felavatták a zánkai úttörõtábort.<br />
35 éve (1975. dec. 31-én) kötelezõvé tették a biztonsági öv használatát.<br />
30 éve (1980. április 6. - szeptember 28. között)<br />
életbe lépett a nyári idõszámítás.<br />
30 éve (1980. május 26. - június 3. között)<br />
a szovjet-magyar közös ûrrepülés keretében Farkas<br />
Bertalan a Szojuz-36 fedélzetén eljutott a világûrbe.<br />
30 éve (1980. júl.) Super Color néven színes televízió gyártását kezdték<br />
el a székesfehérvári Videoton gyárban.<br />
30 éve (1980. decemberében)<br />
az Országgyûlés 24 hónapról 18 hónapra csökkentette<br />
a katonai szolgálat idejét.<br />
25 éve (1985. március 1-jén)<br />
bevezették a gyermekgondozási díjat.<br />
25 éve (1985. ápr. 2-án) új helyén, a Budavári Palotában megnyílt az Országos<br />
Széchényi Könyvtár.<br />
25 éve (1985. okt. 5-én) szépségkirálynõ választás volt Magyarországon.<br />
25 éve (1985. nov. 1-jén) átadták a Ferihegy 2 épületét.<br />
20 éve (1990. okt. 3-án) az NDK és az NSZK 41 évi megosztottság után újra<br />
egyesült.<br />
20 éve (1990. márc. 10-én)aláírták a hazánkban tartózkodó szovjet csapatok<br />
teljes kivonásáról szóló egyezményt.<br />
48<br />
49
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
20 éve (1990. márc. 25-én)43 év után ismét többpárti országgyûlési választásokat<br />
tartottak.<br />
20 éve (1990. jún. 19-én) az országgyûlés módosította az alkotmányt: a Magyar<br />
Köztársaság független, demokratikus jogállam.<br />
20 éve (1990. szept. 1-jén) megkezdte mûködését a Kárpótlási Hivatal.<br />
20 éve (1990. szept. 30-án) önkormányzati választásokat tartottak, melynek eredményeként<br />
megszûnt a tanácsrendszer.<br />
20 éve (1990. okt. 25-én) a 65%-al megemelt benzinárak miatt a taxisok<br />
országos tiltakozó akciót szerveztek, mely "Taxisblokád"<br />
néven maradt fenn a köztudatban.<br />
20 éve (1990. nov. 6-án) hazánk csatlakozott az Európa Tanácshoz.<br />
Múlt idõ - Losonczi József fotója<br />
Évfordulók, ünnepek<br />
Hitet és jövendõt adott<br />
Melyek azok az értékek, erkölcsi normák, amelyeket Szent István királyunk hagyott<br />
ránk örökül? Államalapító királyunk ünnepén -- köszöntõjében - erre kereste a választ<br />
Kecze István polgármester. Szavait Szabó Magda író, Nagy Gáspár költõ és Szokolay<br />
Sándor zeneszerzõ gondolataihoz fûzte. (Szerk.)<br />
Ezer év - pillanat az Idõ folyamában, de egy nép életében olyan messzeségbe<br />
nyúlik, amelyet már legendák ölelnek át. Szent István királyunk ezeréves<br />
öröksége azonban tisztán csillog a magyarság történelmének múltjában, a<br />
róla szõtt legendák, mondák nem homályosítják el elsõ királyunknak sem<br />
tetteit, sem gondolatiságát. Közel négy évtizedes országlásában ugyanis olyan<br />
egyértelmû örökséget hagyott ránk mind cselekedeteiben, mind pedig<br />
szellemiségében, amely máig hat, és ma is érvényes.<br />
"… te vagy legendáink legnagyobbika, István, szent király, aki megnyitottad elõttünk<br />
az élet kapuját. Amit te tettél, valóban az ég csodája volt, hitet adtál, jövendõt" -<br />
tekint fel rá Szabó Magda. Szavaiban ott rejlik az a tisztelet, amellyel nagy<br />
királyunk felé fordulunk. De bennünk a vágy, hogy õt, az államalapító nagy<br />
királyt, mint embert is közelünkben érezzük. Ez már a szeretet útja, az az út,<br />
amelyet a kereszténységgel õ nyitott meg elõttünk, nemzete elõtt.<br />
"Összekulcsolt kezed hídján / érkeztünk szívedhez, István" - fogalmazza meg a ma<br />
emberének lelki-érzelmi bizonyosság iránti vágyát a költõ, Nagy Gáspár, az<br />
emlékére írott versében.<br />
"Kiválasztott, karizmatikus személynek, szerethetõ embernek érzem - folytatja a költõ<br />
gondolatait Szokolay Sándor zeneszerzõnk, aki oratóriumot írt az idézett versre. - Mitõl<br />
szerethetõ egy király? - kérdezi. - Legfõképp azért, mert alkalmas posztjára. István rátermett<br />
uralkodó volt, ízig-vérig király. Építõ, nemzetteremtõ. Rendíthetetlen hittel, szilárd<br />
hivatástudattal európai életformát alkotott keletrõl érkezõ népének. Kemény kézzel<br />
formált szilárd államot. Vaskézzel irtotta a pogányságot. Szelídséggel, jámborsággal<br />
gyakorolta hitét, és támogatta az egyházat. Szüntelenül imádkozó, meditatív alkatú,<br />
égi látomások felé forduló, aszketikus uralkodó volt, ünnepélyes lelkületû. Engem<br />
lenyûgöz az a valószínûtlen erõ, amely évszázadok óta, napjainkig felénk sugárzik neve<br />
hallatán" - fogalmaz.<br />
Ez az erõ értékrendszerébõl és tetteibõl fakad.<br />
Egy közösség erejét a belsõ lelki töltet adja meg: az, hogy a közösség és<br />
annak tagjai életüket milyen értékek szolgálatába állítják. István király saját és<br />
népe életének alapértékeivé a szeretet hitvallására épülõ keresztény szellemiség<br />
értékeit emelte. Ennek fontosságát a gyermekéhez írott intelmeiben is<br />
50<br />
51
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
elsõ helyre teszi: "… a hitet akkora buzgalommal és éberséggel õrizd, hogy minden<br />
Istentõl rendelt alattvalódnak példát mutass …, ha a hit pajzsát tartod, rajtad az<br />
üdvösség sisakja is" - fogalmazott.<br />
A közösség értékrendszere - mint összetartó erõ - láthatóvá a közösség sorsának,<br />
életének alakulásában válik. Annak a népnek lesz jövõje, amely élére<br />
olyan vezetõt emel a sors, aki ennek tudatában képes felismerni korának<br />
folyamatait, és nem szembe megy azokkal, hanem népe megerõsödése és<br />
megmaradása érdekében alkalmazkodik ahhoz. Az ifjú István király olyan<br />
ország élére került, amelynek néhány emberöltõvel korábban kalandozó,<br />
hódító hadjáratokat folytató, nomád életet élõ népe már megállapodott, és<br />
új utak nyíltak meg számára Nyugat felé. Az ifjú királyt apja, Géza fejedelem<br />
megkereszteltette, így az új utakhoz nemcsak gyermeke, hanem az ország<br />
számára is útravalót adott.<br />
A történelem, benne országunk mai létezése igazolja, hogy István felismerte<br />
és megértette a kor szavát. Kelet és Nyugat határán az utóbbit választotta.<br />
Királyi hatalmának külsõ és belsõ megszilárdításával épített erõs Magyarországot.<br />
Bár a külsõ támadások visszaverése és belül a nemzetségfõk erejének<br />
megtörése véráldozatokat követelt, István uralkodását nem a hódítások,<br />
hanem a belsõ építkezés jellemezték. Okos külpolitikájának - és egyben<br />
házasságkötésének - eredményeként a Német-római Császársággal úgy tudott<br />
rokoni kapcsolatba kerülni, hogy közben az ország nem került e birodalommal<br />
hûbéresi viszonyba. A pápától kért korona a katolikus hit melletti elkötelezettség<br />
kifejezése volt, egyben e Szent Korona ma is misztikus jelkép: az<br />
ország egységének és a haza feltétel nélküli szolgálatának jelképe.<br />
Az ország belsõ rendjének megteremtésében az államszervezet és az egyházszervezet<br />
kiépítése meghatározó - és máig ható - volt. Európai példákból<br />
építkezett: a gazdasági, közigazgatási és katonai szervezet kialakításához a<br />
bajoroktól és frankoktól tanult, a vármegyerendszert a szlávoktól vette át. A<br />
püspökségek megalapításával a latin írásbeli kultúrának nyitott utat. Az<br />
európai hatások így kezdték meg formálni az õsi magyar szokásokat.<br />
István király - alig néhány évvel hivatalának elfoglalása után - kiadta elsõ<br />
törvénykönyvét, mely szintén a belsõ rendet, belsõ békét erõsítette. Védte a<br />
magántulajdont, és keményen büntette a lopást, rablást, erõszakoskodást és<br />
hatalmaskodást. Szavatolta az egyházi vagyon védelmét, szabályozta a keresztény<br />
vallás gyakorlását, a templomi viselkedést, a vasárnap megtartását, a heti<br />
piacok és idõszaki vásárok rendjét, és elõírta minden tíz falunak legalább egy<br />
templom építését.<br />
A keresztény értékrend, benne a szeretet és a tolerancia hangján gyermekéhez,<br />
Imre herceghez írott intelmei a bölcs uralkodás, de mondhatjuk azt<br />
is, hogy a bölcs emberi élet alapelveit hagyta ránk örökül. Az emberi lélek erejét<br />
Évfordulók, ünnepek<br />
a hitbõl meríti, az ország békéjét a gyengék oltalmazásából, az alázatból, a türelembõl,<br />
az idegenek gyámolításából, az ifjak tanításából, az öregek megbecsülésébõl<br />
és a mértékletes életmódból. István király sem törvénykönyveiben,<br />
sem pedig intelmeiben nem hangsúlyozza a magyarságot, de ezek a<br />
magyarságnak és a magyarságról íródtak azért, hogy mielõbb elfoglalhassuk,<br />
megállhassuk és megtarthassuk helyünket Európában és a keresztény világban.<br />
Hiszem, hogy nemzetünk mai problémáinak okai döntõen emberi együttélésünk<br />
értékeinek meggyengülésébõl fakadnak. Ha kérdésként tennénk fel<br />
mindazokat, amelyeket példaként felsoroltam István király rendelkezéseibõl,<br />
hogyan válaszolnánk a kérdésekre? - Jogbiztonság? Hit? Gyengék oltalmazása?<br />
Alázat? Türelem? Idegenek gyámolítása? Öregek megbecsülése? Mértékletes<br />
életmód? Nem folytatom. Ezek az értékek ezer éve egy erõs Magyarország<br />
koronájának ékkövei voltak. Mivé leszünk nélkülük, kedves Barátaim?<br />
Ünnepünk arról is szól, hogy hiszünk Szent István királyunk örökségében,<br />
ezért hát hiszünk azokban az értékekben, amelyekre õ építette ezer éve Magyarországot.<br />
Ez ünnepen kívánom, erõsödjünk meg hitünkben és erkölcseinkben,<br />
egyénként és közösségként egyaránt.<br />
… Amikor nagy királyunk imájában bizalommal fordult Istenhez, kenyeret<br />
kért tõle nemzete számára. Kenyeret, mely az életet, a bõséget, a jólétet jelképezte.<br />
Kívánom, legyen áldás Szent István királyunkon, kenyerünkön, nemzetünkön.<br />
Nagy Gáspár költõ szavaival köszönöm meg figyelmüket:<br />
"Királyi kéz vérünk vére:<br />
korona-fényt gyújt reményre<br />
támadjon hit legyen áldás<br />
visszhangozzék a megváltás.<br />
Királyi vér s vértanúké<br />
minden élõ magyaroké…<br />
akik hûek még e tájhoz<br />
imájuk esd Szent Istvánhoz."<br />
Királyi kéz vérünk vére:<br />
Bennünk lüktet ezredéve!<br />
52<br />
53
Vörösmarty Mihály<br />
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Szózat<br />
Évfordulók, ünnepek<br />
Március 15.<br />
"…erõs nemzet, jellemes vezetés és a kor szavának felismerése"<br />
Hazádnak rendületlenûl<br />
Légy híve, oh magyar;<br />
Bölcsõd az s majdan sírod is,<br />
Mely ápol s eltakar.<br />
A nagy világon e kivûl<br />
Nincsen számodra hely;<br />
Áldjon vagy verjen sors keze;<br />
Itt élned, halnod kell.<br />
Ez a föld, melyen annyiszor<br />
Apáid vére folyt;<br />
Ez, melyhez minden szent nevet<br />
Egy ezredév csatolt.<br />
Itt küzdtenek honért a hõs<br />
Árpádnak hadai;<br />
Itt törtek össze rabigát<br />
Hunyadnak karjai.<br />
Szabadság! itten hordozák<br />
Véres zászlóidat,<br />
S elhulltanak legjobbjaink<br />
A hosszu harc alatt.<br />
És annyi balszerencse közt,<br />
Oly sok viszály után,<br />
Megfogyva bár, de törve nem,<br />
Él nemzet e hazán.<br />
S népek hazája, nagy világ!<br />
Hozzád bátran kiált:<br />
"Egy ezredévi szenvedés<br />
Kér éltet vagy halált!"<br />
1836<br />
Az nem lehet, hogy annyi szív<br />
Hiában onta vért,<br />
S keservben annyi hû kebel<br />
Szakadt meg a honért.<br />
Az nem lehet, hogy ész, erõ,<br />
És oly szent akarat<br />
Hiába sorvadozzanak<br />
Egy átoksúly alatt.<br />
Még jõni kell, még jõni fog<br />
Egy jobb kor, mely után<br />
Buzgó imádság epedez<br />
Százezrek ajakán.<br />
Vagy jõni fog, ha jõni kell,<br />
A nagyszerû halál,<br />
Hol a temetkezés fölött<br />
Egy ország vérben áll.<br />
S a sírt, hol nemzet sûlyed el,<br />
Népek veszik körûl,<br />
S az ember millióinak<br />
Szemében gyászköny ûl.<br />
Légy híve rendületlenûl<br />
Hazádnak, oh magyar:<br />
Ez éltetõd, s ha elbukál,<br />
Hantjával ez takar.<br />
A nagy világon e kivûl<br />
Nincsen számodra hely;<br />
Áldjon vagy verjen sors keze:<br />
Itt élned, halnod kell.<br />
Tavaly március 15-én Illéssy János mérnök, közgazdász, pénzügyi szakember, a<br />
Keresztyén Vezetõk és Üzletemberek Társaságának elnöke mondott köszöntõt a városi<br />
ünnepi megemlékezésen. Az alábbiakban idézett gondolatai mai gondjainkra is választ<br />
kerestek. (Szerk.)<br />
Rendkívüli nagy megtiszteltetés, hogy Kisújszállás polgármestere, Kecze<br />
István úr meghívásából egy ilyen jeles ünnepen Önök elõtt röviden beszédet<br />
mondhatok. Külön öröm számomra és családom számára, hogy olyan város<br />
polgárainak vendégszeretetét élvezhetjük, mely az Illéssy nevet ilyen nagy<br />
becsben tartja, hagyományait odaadóan ápolja és a dicsõ õsök emlékét hûséggel<br />
õrzi. Ezeknek az õsöknek - így ma különösen a 48-as kormánybiztos Illéssy<br />
Jánosnak és szabadságharcos Illéssy Sándornak - az érdemeiben ugyan nem<br />
osztozva, de rájuk az Önökéhez hasonló büszkeséggel gondolva vagyunk ma<br />
itt, Kisújszálláson.<br />
Nagy kiváltság és felelõsség ezzel a családnévvel Önök elõtt megállni.<br />
Kérem, fogadják gondolataimat olyan szeretettel, amilyen szeretettel jöttünk<br />
õseink szülõhelyére, a közös ünnepelésre.<br />
Egy magyar embernek 1848-ról nagyon nehéz úgy beszélni, hogy a közhelyeket<br />
elkerülje. Azt hiszem, én nem is akarom elkerülni õket. Mert már<br />
nyolcéves kislányomon is látom - ahogy otthon büszkén énekli a Kossuthnótát,<br />
vagy az iskolából hozott Petõfi-képeket rajzolja és festi ki, vagy büszkén<br />
viseli kokárdáját -, hogy mi 48-at már gyermekkorban életünk szerves részeként<br />
fogadjuk be. Hányattatott történelmû és sorsú hazánknak, népünknek<br />
a forradalom és a szabadságharc azon kevés idõszakok egyike, amikor Magyarország<br />
igazi függetlenségének reménye megcsillant, amikor sorsunkat alkalmunk<br />
volt kezünkbe venni, amikor a nemzet egysége, tartása és elhatározottsága<br />
kézzel fogható volt. 1848 történelmünk egyik kapaszkodója. Akkor<br />
is, ha szabadságharcunkat végül a hatalmas túlerõ leverte, és óriási árat fizettünk<br />
a legyõzõknek elsõsorban drága magyar vérrel, fiatal és idõs életekkel.<br />
Petõfi próféciája valóra vált, mert valóban leborulunk a sírok mellett, és áldó<br />
imádságot mondunk mindazokért, akik 1848-ban óriási áldozatot, sokan<br />
életáldozatot hoztak hazánkért. Nagyon kérem Önöket, hogy a hõsök ne csak<br />
a mai napon, március 15-én legyenek gondolatainkban és szívünkben,<br />
hanem minden nap és mindörökké.<br />
54<br />
55
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Ha hõseinket nemcsak csodálni, hanem tõlük<br />
tanulni is akarunk, fel kell tegyük a kérdést:<br />
miként érhette el forradalmunk és szabadságharcunk,<br />
hogy bukása ellenére kivívja<br />
az akkori világ csodálatát?<br />
Bár nem vagyok történész, és természetesen<br />
tartózkodnék a történészi mélységû elemzéstõl,<br />
véleményem szerint a fõ okok a következõk<br />
voltak:<br />
- szembe mertünk nézni a kor hívásával, a<br />
változás szükségével,<br />
- szembe mertünk nézni a veszedelemmel,<br />
- nemzetünknek erõs tartása és erõs összetartása<br />
volt; volt reménységünk,<br />
- a tartással bíró nemzet erõs és jellemes vezetõket választott magának,<br />
- az erõs és jellemes vezetõk a közös értékek mentén vezettek, és õket bizalommal<br />
követték.<br />
Összefoglalva: erõs nemzet, jellemes vezetés és a kor szavának felismerése.<br />
És ezt akkor is mélyen emlékezetünkbe kell véssük, ha tudjuk, hogy '48-49-<br />
ben is voltak problémák, némelyek széthúzása vagy a lehetõségek<br />
elszalasztása akkor sem volt teljesen ismeretlen.<br />
Kedves barátaim, 1848-ról úgy is nagyon nehéz beszélni, hogy a mai helyzetünkkel<br />
való párhuzamokat, analógiákat elkerüljük. És ezt sem szeretném<br />
elkerülni. Mert kétségtelen, hogy hazánk most is bajban van. A veszedelem<br />
nem egy diktatórikus elnyomás formájában jelentkezik (Magyarországon képviseleti<br />
demokrácia van). Nem egy megszálló sereg formájában, vagy egy uralkodóban.<br />
Ennél sajnos sokkal rosszabb formában: lelki elszegényedésben,<br />
szûk- és rövidlátó szemléletmódban, értékek nélküli életekben és vezetésben,<br />
gazdasági kötöttségben, és ami talán a legfájóbb, reményvesztettségben.<br />
Hibáztathatunk sok mindenkit rajtunk kívül, hogy õk bajaink okozói, és<br />
ebben még talán jogos érveket is fel tudunk hozni. De sajnos úgy gondolom,<br />
a gyors és mély változatás reményével elsõsorban magunkba kell nézzünk.<br />
Nem tudunk a saját magunk vétkei, hibái, restsége, vagy akár a külsõ környezet<br />
okozta verembõl kimászni, ha elõször nem magunkban keressük a változás<br />
lehetõségét.<br />
Mit is tettek 48-as hõseink? Erre kell figyelnünk, és megadnunk a ma<br />
válaszát a ma kérdéseire:<br />
- Õseink szembe mertek nézni a változás szükségével. - Tudjuk-e mi is, hogy<br />
a mai világ is nagy változások elõtt áll, és hogy nekünk magunknak is<br />
változnunk kell? Készek vagyunk-e?<br />
Évfordulók, ünnepek<br />
- Õseink szembe mertek nézni a veszedelemmel. - A veszedelmet, úgy gondolom,<br />
sokan látjuk. De szembe merünk-e nézni velük õszintén, számba véve,<br />
hogy mi hozzájárultunk-e, és hogy mi módon lehet õket kivédeni?<br />
- Õseinknek erõs tartásuk és összetartásuk volt. Volt reménységük. - Mikor<br />
leszünk képesek mi magunk is nemzetként összetartani? E nélkül az összetartás<br />
nélkül nem lehet igazi reménységünk!<br />
- Õk erõs és jellemes vezetõket választottak maguknak. - Képesek leszünk-e<br />
egyszer már ÉRTÉKrendszer, és nem ÉRDEKrendszer alapján vezetõket választani,<br />
felhatalmazni?<br />
- Vezetõk az értékek mentén vezettek, és õket bizalommal követték. -<br />
Tudjuk-e, akarjuk-e egyáltalán követni az arra érdemes vezetõket, még ha az<br />
áldozattal is jár?<br />
Csodálatos lenne, ha igennel tudnánk válaszolni ezekre a kérdésekre.<br />
És kérem, ne értsenek félre: Nem pártokról, nem pártpolitikusokról beszélek,<br />
habár ezen dolgok fontosságát nem tagadom. Nemzetrõl beszélek és<br />
magyar emberekrõl, a nemzet összefogásáról és a magyar emberek tartásáról.<br />
Mostanában többször kérdeznek mint gazdasági szakembert, hogy van-e<br />
ilyen mély válságból kiútja egy nemzetnek. A történelem azt mutatja, hogy<br />
ennél sokkal mélyebb válságból is VAN. De meggyõzõdéssel és hangosan<br />
osztom meg Önökkel: számomra elképzelhetetlen nemzetünk felemelkedése<br />
anélkül, hogy elõbb lelkünkben meg ne újulnánk. Hivõ keresztyénként így<br />
mondanám: hogy lélekben, szóban és tettben elõször Istenhez ne fordulnánk.<br />
Hadd zárjam gondolataimat kedves költõm, Arany János soraival - az õ<br />
gondolati sokkal méltóbbak a záráshoz, mint a sajátjaim. Fiamnak címû<br />
versébõl szeretnék Önöknek két versszakot felolvasni:<br />
Majd ha játszótársaid közül<br />
Munka hí el - úgy lehet, korán -<br />
S idegennek szolgálsz eszközül,<br />
Ki talán szeret… de mostohán:<br />
Balzsamul a hit malasztja légyen<br />
Az elrejtett néma könnyeken.<br />
Kis kacsóid összetéve szépen,<br />
Imádkozzál, édes gyermekem.<br />
Oh, remélj, remélj egy jobb hazát!<br />
S benne az erény diadalát:<br />
Mert különben sorsod és e föld<br />
Isten ellen zúgolódni költ. -<br />
Járj örömmel álmaid egében,<br />
Útravalód e csókom legyen:<br />
Kis kacsóid összetéve szépen,<br />
Imádkozzál, édes gyermekem.<br />
…<br />
Az 1848-as hõsökre emlékezve és tõlük tanulva kívánom Önöknek, családjuknak,<br />
országunknak és nemzetünknek, hogy örömmel tudjunk járni álmaink<br />
egében, és hogy meg tudjunk változni annak érdekében, hogy az álmok<br />
egy napon meg is valósuljanak.<br />
Köszönöm, hogy meghallgattak. Isten áldja Önöket!<br />
56<br />
57
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Kétszáz éve született Erkel Ferenc,<br />
a magyar nemzeti opera<br />
megteremtõje<br />
"A fenségestõl kezdve a népiességig,<br />
a paloták komoly méltóságától,<br />
a tragikum gyászától elkezdve<br />
a puszták méla ábrándozásáig,<br />
mindent feltalálunk eszményítve,<br />
megnemesítve Erkel dalmûveiben,<br />
ami magyar, ami a miénk.<br />
Ez örökíti meg Erkel<br />
alkotásait a hazában,<br />
míg magyar él, míg a magyar haza áll."<br />
- Jókai Mór -<br />
Erkel Ferenc 1810-1893<br />
A XVIII. század vége felé egy német eredetû képzett muzsikus család, az<br />
Erkel család Pozsonyból Erkel József (1757-1830) családfõvel gróf Wenckheim<br />
uradalmába, Gyulára költözött. Erkel Ferenc 1810. november 7-én látta meg<br />
a napvilágot ifj. Erkel József (1787-1855) kántortanító legidõsebb fiúgyermekeként.<br />
A kis Ferenc kilenc testvérével bensõséges, zenével telt családi légkörben<br />
nevelkedett. Gimnáziumi tanulmányait Nagyváradon kezdte meg,<br />
majd a pozsonyi bencéseknél folytatta. 1828-34 között Kolozsváron, Erdély<br />
szellemi központjában virtuóz zongoristaként kereste kenyerét, és közben<br />
vezényelni tanult. Erkel egyik levelében így emlékezik vissza a kolozsvári<br />
évekre: "…igen kedves, felejthetetlen emlékek kötnek engem Kolozsvárhoz, ahol nemcsak<br />
elsõ alapját vetettem meg szerény ismereteimnek, de megkönnyített, szerencsésebb<br />
haladásomat is nagy részben ottani legbensõbb barátaim szíves részvételének, szakadatlan<br />
buzdításának köszönhetém - mit mindenkor hálás elismeréssel nyíltan bevallani<br />
szeretek…"<br />
Az 1830-as években a fõváros még Budából, Pestbõl és Óbudából állt. A<br />
reformkor idején impozáns középületek és polgári paloták, bérházak nõttek<br />
ki a semmibõl. Ebben az idõszakban szegõdött el hangásztanítónak Szemerédre,<br />
de útközben Pesten a Nemzeti Kaszinóban adott egy sikeres hang-<br />
Évfordulók, ünnepek<br />
versenyt. 1835-ben megpályázta a Nemzeti Játékszín (Várszínház) karmesteri<br />
állását. Rövid idõ alatt a Pest-budai zenei élet legfoglalkoztatottabb vezetõ<br />
egyéniségévé vált. A Játékszín csõdje után a Német Színházban vállalt másodkarmesteri<br />
állást, majd a Magyar Színház felépítése után (mely a magyar<br />
kultúra és zene ügyének elõmozdítását tûzte ki célul) annak elsõ karmestere<br />
lett. Nyomtatásban az elsõ mûve 1837-ben jelent meg Duo Brillant néven.<br />
1839-ben feleségül vette Adler Adélt, akitõl 1860-ban különvált. 11 gyermeke<br />
közül négy fia lépett zenei pályára: Elek, Gyula, László és Sándor.<br />
A színházban Erkelt temérdek munka várta, így csak lassan kezdett komponálni.<br />
Azonban Egressy Béni Bátori Mária librettója annyira megihlette, hogy<br />
hatására megszületett az elsõ magyar nemzeti opera. Az 1840-ben bemutatott<br />
opera nagy közönségsikert aratott: 18 éven át játszották. Az operát a magyar<br />
verbunkos széles körû hangszeres, vokális alkalmazása és egyben az olaszos<br />
dallamosság jellemezte. "Kevesen tudják és sohasem emlegetik, hogy már Erkel Ferenc<br />
elindult azon az úton, amelyen a zenét a nép felé, a népet a zene felé közelíteni lehet."<br />
Ezeket a sorokat a népzene legnagyobb kutatója, Kodály Zoltán írta.<br />
Ebbõl a korszakából még csak két mûve ismert: a Honmûvész és a Rákóczi<br />
nótára írt zongorajátéka. Erkel egyre közismertebb, egyre népszerûbb szereplõje<br />
lett a magyar zenei életnek. 1843-ban Bartay András színházigazgató (akit a<br />
reformkori mûvelõdés kimagasló egyéniségeként tartanak számon) pályázatot<br />
hirdetett. A Vörösmarty Szózat címû mûvének megzenésítésére kiírt pályázatot<br />
Egressy Béni nyerte meg. Erkel tagja volt a bíráló bizottságnak, ezért<br />
nem indulhatott a pályázaton. 1844-ben azonban újabb pályázat kiírására került<br />
sor: a Kölcsey Himnuszának megzenésítésére kiírt pályázaton méltán<br />
nyerte el az elsõ díjat Erkel Ferenc alkotása. A költõ 1823-ban írt mûvének<br />
mondanivalója archaizáló, versformája régies. A magyar nép zivataros századaiból<br />
alcímû költemény verssorai szinte szárnyra keltek Erkel muzsikája által. A<br />
díjnyertes Himnuszt és a dicséretben részesült további hat kompozíciót bemutatta<br />
a színház is. Az Életképek címû korabeli lapban így emlékeznek meg<br />
Erkel mûvérõl: "E dalszerzemény magyar jelleme kétségtelen; megvan hymnuszi magasztossága<br />
is, s könnyû dallamos, természetes emelkedésével a fülbe is könnyen tapad,<br />
többszöri hallás után, mi népszerûséget ígér neki…"<br />
Erkel még 1840-ben hozzákezdett a Hunyadi László komponálásának, melynek<br />
textusát Egressy Béni készítette. Az 1844-es bemutató elõadás a korabeli<br />
lapok kritikája szerint elég vegyes fogadtatásban részesült. Erkel valójában<br />
ezzel a mûvével megtette az elsõ lépést a magyar zenedráma felé vezetõ úton.<br />
A nyitányba belesûrítette az egész cselekményt, ez igazi szimfonikus remekmû.<br />
A mû elsõ felvonásának fináléjában csendül fel a közismertté vált Meghalt<br />
a cselszövõ szövegû dalbetét. Az operában több kiemelkedõ szimfonikus rész<br />
van pl. a bevonulási induló, a hattyúdal és a gyászdal.<br />
58<br />
59
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Az Erkel Színház egy korabeli felvételen<br />
A forradalom idején nemzetõrnek jelentkezett, de nem vették fel szolgálatra,<br />
ezért zenéjével szolgálta hazáját, bár egyre csendesebben. A világosi fegyverletétel<br />
után népszínmûvei szerepeltek a színház repertoárján. Ezekben az<br />
években alakította meg a színház zenekarának a tagjaiból a Filharmóniai<br />
Társaságot, amely azonban törvényesen engedélyezett egyesületté csak 1867-<br />
ben vált. 1874-ig volt Erkel a zenekar vezetõ karnagya.<br />
Erkel Ferenc sokoldalú ember volt. Kevésbé ismert, hogy az õ nevéhez fûzõdik<br />
az elsõ magyarországi sakk-kör megalakítása is Pesti Sakk-kör néven.<br />
Az 1850-es években ismét egy Egressy-szövegkönyv alapján írt operát. Az<br />
Erzsébet címû mû Ferenc József és Erzsébet királyné magyarországi látogatásának<br />
tiszteletére ünnepi díszmûként, alkalmi kompozícióként született. Ezektõl<br />
az évektõl kezdõdõen részben egy ún. Erkel-mûhely (melyet a Doppler fivérek<br />
és saját fiai alkottak) közremûködésével komponálta mûveit. 1858-80 között<br />
az Országos Magyar Daláregyesület karnagya volt. 1860. március idusát a<br />
fõváros népe hatalmas tömegtüntetéssel ünnepelte, melyen lelõttek egy<br />
diákot. Április 7-én a döblingi elmegyógyintézetben (vitatott körülmények<br />
között) agyonlõtte magát Széchenyi István, a "legnagyobb magyar". Ebben a<br />
gyászterhes idõszakban Erkel visszavonult Gyulára alkotni. Katona József drámája<br />
alapján még 1850-ben (kevéssel halála elõtt) írt szövegkönyvet Egressy.<br />
A librettó alapján Erkel 1860-ban fejezte be életmûve legértékesebb darabját,<br />
Erkel Ferenc sírja<br />
Fejezetcím<br />
a Bánk bánt. A mû, mely nemzeti kultúránk<br />
kincsévé vált, a korai magyar operairodalom<br />
betetõzése. Az opera a verbunkost túl<br />
nem szárnyalható magaslatra emelte. (Erkel<br />
mûvén Nádasdy Kálmán és Rékai Nándor a<br />
két világháború között hangszerelési módosításokat<br />
és zenei változtatásokat végzett.<br />
Ma már világszerte ebben az új formában<br />
játsszák.) A mû 1861-es bemutatója felért<br />
egy politikai tüntetéssel. A kritika egyöntetûen<br />
elismerõ volt. A Vasárnapi Újságban az<br />
alábbi elismerõ mondat jelent meg "…egyes<br />
kitûnõ részletei a világ legelsõ zeneszerzõjének is<br />
dicséretére válnának…"<br />
1862-ben egy vígoperát írt az Erkel-mûhely:<br />
a Saroltát. A fiktív történelmi hátterû népszínmûnek<br />
tekinthetõ mûben népdalszerû<br />
dallamok jelennek meg és offenbachi ha-<br />
a Kerepesi temetõben<br />
tás érzõdik. Az opera azonban nem hozta meg a várt sikert, "csúfos bemutatója"<br />
után Erkel hosszú idõn át támadások állandó célpontjává vált. Ebben<br />
az ellenséges légkörben komponálta meg Jókai Dózsa c. drámájából új operáját,<br />
mely 1867. április 6-án került színre a Nemzeti Színházban. A sajtóvisszhang<br />
zavaros, ellentmondásos volt, pedig a szövegkönyvet a tehetséges<br />
Szigligeti Ede írta. Az operára a wagneri hatás jellemzõ, ugyanakkor felcsillan<br />
benne Tinódi históriás énekeinek az emléke is.<br />
1874 jelentõs változást hozott: kinevezték a Nemzeti Színház fõigazgatójának.<br />
Ebben az évben mutatta be a színház Brankovics György címû drámai<br />
operáját, mely a kiegyezés súlyos<br />
bírálata is egyben. A mû jelentõségét<br />
néhány felkészültebb kritikustól<br />
eltekintve senki sem értette<br />
meg. A mûvet az Operaház<br />
1962-ben dramaturgiailag felújította<br />
és a szöveget Romhányi<br />
József költötte újjá. Erkelnek felajánlották<br />
az 1875-ben felállított<br />
Zeneakadémia igazgatói állását.<br />
Ebben a légkörben találta meg<br />
Az Erkel-emlékház Gyulán<br />
ismét önmagát. Tisztelte és szerette<br />
mindenki, mert magyar<br />
60<br />
61
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
szellemet hozott az intézet életébe, és kölcsönös bizalmon alapuló vezetési<br />
stílust teremtett meg. Erkel utolsó elõtti operája, A névtelen hõsök mindössze<br />
hat elõadást ért meg, pedig a mû zenei anyaga a népies mûdalon alapult és a<br />
zenei anyag egy része tovább élt, fejlõdött az operett mûfaj keretein belül.<br />
Erkel utolsó operája, az István király inkább tekinthetõ fia, Gyula mûvének,<br />
mint az Erkel-életmû szerves részének. Ezt bizonyítja a korszerûbb, gördülékenyebb<br />
hangszerelés is. Az operát az Ybl Miklós tervezte Operaházban<br />
mutatták be.<br />
A bemutató után Erkel alkotóereje meggyengült, Liszt Ferenc 1886. évi<br />
halála után betegeskedni is kezdett. Utolsó mûvei közül kimagaslik a Nemzeti<br />
Színház 50. évfordulójára komponált ünnepi nyitány.<br />
1893. június 15-én szûnt meg dobogni a szíve a magyar zenetörténet egyik<br />
legnagyobb alakjának, Erkel Ferencnek. Testét az Operaház elõcsarnokában<br />
ravatalozták fel, majd "gyászfátyolba burkolt lobogók" alatt hatalmas tömeg kísérte<br />
utolsó útjára a Kerepesi temetõbe. Erkel Ferenc a XIX. századi magyar<br />
zenekultúra vezetõ egyénisége volt, a verbunkos muzsikára épülõ magyar<br />
nemzeti opera megteremtõje, aki zeneszerzõ, karmester, zongoramûvész és<br />
pedagógus volt egy személyben. Gazdag életmûve ma is példaértékû.<br />
Az Erkel nevét viselõ budapesti színház az egykori Népszínház épületében<br />
létrejött teátrum, mely 1953 óta viseli a zeneszerzõ nevét. Egy 2008-as<br />
kormánydöntés alapján lebontották, <strong>2010</strong>-ben kezdõdik meg az új színház<br />
építése, amely a tervek szerint 2013-ra készül el.<br />
Az Erkel Ferenc mûvészeti díjat 1951-ben alapította a Minisztertanács. Az<br />
1992-ben újjáalapított díj a zenei életben végzett kiemelkedõ tevékenységért<br />
jár, melynek átadására március 15. alkalmából kerül sor.<br />
Erkel szülõházában Gyulán, az Apor tér 7. szám alatti klasszicista épületben<br />
Erkel Ferenc Emlékmúzeumot rendeztek be, mely 1968-ban nyitotta meg<br />
kapuit. A <strong>2010</strong>-es Erkel emlékév nyitó programja Gyulán 2009. június 10-én<br />
kezdõdik a 165 éves a magyar himnusz dallama, Erkel Ferenc kompozíciója<br />
címû városi ünnepségsorozattal.<br />
Forrás:<br />
Erkel Ferencrõl és koráról. Bp. Püski, 1995.<br />
Németh Amadé: Erkel. Budapest, Gondolat, 1979.<br />
Nagy András: Az Erkel család krónikája. Gyula: Önkormányzat, 1992.<br />
Gubuczné Tomor Mária<br />
Évfordulók, ünnepek<br />
Néhány szó Trianon kapcsán<br />
Kilencven évvel ezelõtt, 1920. június 4-én írta alá Trianonban Benárd Ágoston<br />
a magyar kormány részérõl azt a békediktátumot, amely formálisan is<br />
megpecsételte a tényt: a történelmi Magyarország nincs többé. Ehhez fogható<br />
tragédiát a Kárpát-medencét lakó magyarság csak nagy ritkán élt meg ezer<br />
éves honalapítása óta. Ennek árnyéka érzelmileg, gazdaságilag, kulturálisan<br />
is rávetül a jelenre, de a jövõnkre is. A seb az emberi élettel mérve régi, behegedését<br />
azonban gátolja egyrészt e fájó témának a Kárpát-medencét lakó népek<br />
közötti kitárgyalatlansága, másrészt az az idõnként fellángoló etnokrata<br />
nacionalizmus, amely idõnként minket, magyarokat is megmételyezett, de<br />
amely ma környezetünkben, a szomszédos országokban felütötte fejét, sõt -<br />
mint a Felvidéken - az állami politika rangjára emelve dühöng.<br />
Történelemtanárként az ifjúság körében, de állampolgárként is a társadalomban<br />
a témával szemben egyfelõl alapvetõen egyfajta közömbösséget, másfelõl<br />
ismerethiányt vagy - ami még kártékonyabb - tévhiteket és azok ápolását<br />
érzem. Ezek pótlására egy ilyen cikk persze nem vállalkozhat, ezért csak ajánlhatom<br />
mindenki figyelmébe, hogy e tárgykörben ma már gazdag szakirodalom<br />
áll rendelkezésére. Kijelenthetem azt is, hogy a magyar történelemoktatás<br />
kellõ terjedelemben és objektivitással tárgyalja történelmünk ezen<br />
fejezetét, és alapvetõ feladatának tekinti az egészséges, más népeket ugyanakkor<br />
nem sértõ nemzeti identitás ápolását.<br />
A tényekrõl ezért csak a következõket - emlékeztetõül.<br />
A Magyar Szent Korona Országai (ezt a közjogi<br />
fogalmat szokás a "történelmi Magyarország" , vagy a<br />
"Nagy - Magyarország" köznyelvi kifejezéssekkel illetni)<br />
területe az 1910-es statisztika szerint 325 411<br />
km 2 , lakossága 20 886 487 fõ volt. Ebbõl a "szûkebb"<br />
Magyar Királyság a Horvát-Szlavón Királyság és<br />
Fiume nélkül 282 870 km 2 -t tett ki, 18 264 533<br />
lakossal, s ennek mintegy 54%-a volt magyar nemzetiségû.<br />
(A pontosság kedvéért. Ez a Magyarország<br />
"…a magyar történelemoktatás<br />
kellõ terjedelemben<br />
és objektivitással<br />
tárgyalja történelmünk<br />
ezen fejezetét, és<br />
alapvetõ feladatának tekinti<br />
az egészséges, más<br />
népeket ugyanakkor nem<br />
sértõ nemzeti identitás<br />
ápolását."<br />
63 vármegyével bírt, Fiume nem magyar, hanem horvát vármegye volt. Maga<br />
Fiume városa pedig a 21 km 2 -ével és félszázezer olasz és horvát lakosával az<br />
1870. július 28-án Magyarország és Horvátország között létrejött megállapodás<br />
szerint a Magyar Szent Koronához csatolt külön testnek - ún. "corpus<br />
separátumnak "számított, élén a magyar miniszterelnök által oda kinevezett<br />
62<br />
63
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
kormányzóval. Tehát 64 vármegyérõl - legalábbis ebben a korszakban és<br />
összefüggésben - nem beszélhetünk.) A trianoni döntés értelmében az egykori,<br />
történelmi Magyarország területének mindössze 28%-a, lakosságának<br />
36%-a maradt a 92 963 km 2 -re zsugorodott „Csonka - Magyarországnak” úgy,<br />
hogy kívül rekesztette ennek határain a magyar etnikai - nemzeti test egyharmadát,<br />
mintegy három millió magyart. Magához Romániához nagyobb terület<br />
- 103 093 km 2 - került, mint a maradék Magyarország, a megalakuló Jugoszlávia<br />
63 092, a szintén ekkor születõ Csehszlovákia pedig 61 633 km 2 -t<br />
"örökölt" meg hazánkból. Csak kevesek tudatában él, hogy az említett államok<br />
és Ausztria (4020 km 2 ) mellett 589 km 2 terület (Szepes megye egy kis északi<br />
része és az árvai kiszögelés) Lengyelországhoz került, Fiumét pedig Olaszországnak<br />
ítélték a békecsinálók. Utóbbi területvesztések a nagyságrendjük<br />
mellett azért is voltak kevésbé fájók, mert ott a magyarság aránya csak<br />
elenyészõ volt.<br />
A békeszerzõdés megszületésének, illetve ennek körülményei bemutatásánál<br />
- hely híján - fontosabbnak tartom, hogy néhány olyan, a békeszerzõdés<br />
mai aktualitását érintõ kérdésben elmondhassam véleményemet, amelyek<br />
körül ismeretségi körömben és tanítványaim között is bizonytalanságot vagy<br />
téves ismereteket látok jelen lenni.<br />
Ilyenek pl. mindjárt a kétségtelenül nagyon súlyos, megalázó és igazságtalan<br />
békeszerzõdéshez vezetõ okokról és a felelõsökrõl elterjedt nézetek.<br />
Ma ugyanis sokan feledni látszanak, hogy Magyarország (pontosabban az<br />
Osztrák-Magyar Monarchia) az elsõ világháborút nem egyszerûen elveszítette,<br />
hanem feltétel nélkül volt kénytelen kapitulálni. Ez persze önmagában<br />
nem ok ilyen mérvû büntetés elszenvedésére,<br />
ám a gyõztes Antant hatalmak -<br />
mindenekelõtt Franciaország - a keletrõl<br />
terjedõ „vörös pestis” (értsd bolsevizmus)<br />
ellen hathatós ütközõzónát kívántak<br />
Szovjet-Oroszország és a Nyugat közé<br />
ékelni. E célnak pedig a kivérzett<br />
"Magyarország (pontosabban az<br />
Osztrák-Magyar Monarchia) az elsõ<br />
világháborút nem egyszerûen elveszítette,<br />
hanem feltétel nélkül volt kénytelen<br />
kapitulálni."<br />
Monarchiánál hatékonyabbnak vélték (utóbb kiderült, tévesen) egy olyan<br />
pszeudo nemzetállamokból álló rendszert összetákolni, amelyeknek határai<br />
megállapításánál az etnikai elveknél nagyobb súllyal estek latba a stratégiai és<br />
a gazdaságképességi szempontok. Ez el is döntötte az egyébként színmagyar<br />
Komárom vagy Nagyvárad sorsát.<br />
Tény, hogy a Monarchia felbomlásának pillanatában az „õszirózsás” forradalommal<br />
hatalomra került és az Antant-hatalmak tisztességességét és saját<br />
lehetõségeit illetõen magát illúziókban ringató, Károlyi Mihály vezette kormány<br />
nem szervezett önálló magyar haderõt területeink megtartása céljából, szem-<br />
Évfordulók, ünnepek<br />
ben pl. Csehszlovákiával és Jugoszláviával, amelyek haderõiket a területrablás<br />
szándékával az Antant szolgálatába állították. Ne feledjük azonban az elõbb<br />
említett körülményt: hazánk vesztese volt az elsõ világégésnek, míg utóbbi<br />
két, akkor még meg sem született ország 1915 óta az Antant szövetségesének<br />
számított, ezért hadseregeik 1918-ban - ama kritikus pillanatban - minden<br />
segítséget megkaptak hadseregeik felállításához, mindenekelõtt Franciaországtól.<br />
A sajátos körülmények között hatalomra jutott proletárdiktatúra megkísérelte<br />
a csehszlovákokkal és a románokkal szembeni katonai ellenállást, a tényleges<br />
gyõzelem minden esélye nélkül, magát ugyanúgy, csak más aspektusokban<br />
illúziókba ringatva, mint elõdje, a polgári - liberális kormány. Ezzel<br />
együtt a proletárdiktatúra önmagában nem rontott és nem is javít(hat)ott<br />
hazánk esélyein, hiszen határainkat Párizsban már 1919 áprilisában véglegesítették.<br />
A trianoni békét tehát szimplán úgy tekinteni, mint a liberális kormány<br />
erélytelenségének eredményét, vagy a proletárdiktatúráért ránk mért<br />
büntetést, úgy gondolom, hogy történelmietlen.<br />
Ugyanígy az a vélelem, amely Trianon felelõsei között a Szovjetuniót véli<br />
felfedezni. A magyar-orosz (szovjet) kapcsolatok történelmünk során számos<br />
ponton vetnek fel akár kölcsönös szemrehányni valót, 1848-49-tõl 1941-45-ön<br />
át 1956-ig, ám történetesen a trianoni okmányon nincs ott a szovjet kormány<br />
kézjegye, s akkor (1920-ról beszélünk) magyar területek sem kerültek szovjet<br />
uralom alá. Nem a szovjet kormány és Lenin védelmében, csak a tárgyszerûség<br />
kedvéért jegyzem meg, hogy - mint a Párizs környéki békerendszernek<br />
maga is területi vesztese - a szovjet kormány következetesen elutasította a<br />
békerendszert, és éppen ez teremtett közös - magyar részrõl kellõen ki nem<br />
használt - alapot 1940-ben annak megváltoztatásához.<br />
Mint ahogy 1920 után közvetlenül, ma is hallani olyan hiedelmeket, hogy<br />
a békét meghatározott idõre kötvén e terminus lejárván, felvethetõ a revizió<br />
kérdése. Erre alapot vélhetõen a békeokmány hivatalos anyagához csatolt és<br />
a magyar küldöttségnek átadott ún. Millerand-kísérõlevél adhatott, amely<br />
valóban nem zárta ki a revizió jövõbeli lehetõségét, ám ez nem az Antanthatalmak,<br />
de még csak nem is Franciaország hivatalos álláspontját tükrözte,<br />
inkább afféle cukormáz volt a méregpohárhoz, hogy a magyar közvélemény<br />
a remény újbóli illúziójával könnyebben feldolgozhassa a feldolgozhatatlant.<br />
Itt kell megjegyezni, hogy bár a történelmi Magyarország felbomlását valóban<br />
Trianon szentesítette, ekként neve okkal és joggal vált Moháccsal máig<br />
szinonimmá, ám hazánk jelenlegi határait nemzetközi jogi értelemben ma<br />
már nem ezen békeokmány határozza meg, mint ahogy országunk területe<br />
sem pontosan azonos a „trianoni Magyarország” területével. Sajnos három<br />
faluval még kisebb is annál. A jelenlegi határokat az 1947. február 10-én aláírt<br />
64<br />
65
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
"…a kérdéskör iránt<br />
érzékenyen viszonyuló<br />
honfitársaink számára<br />
sarkalatos kérdés: a trianoni<br />
béke reviziójának<br />
kérdése."<br />
és a magyar országgyûlés által ratifikált párizsi békeokmány,<br />
illetve az 1975. augusztus 1-jén Helsinkiben<br />
aláírt jegyzõkönyv határozza meg, utóbbiban Magyarország<br />
vállalta, hogy nem törekszik határainak<br />
erõszakos megváltoztatására.<br />
Azt hiszem, hogy ezzel eljutottam ahhoz a kérdéshez,<br />
amely kimondva vagy kimondatlanul a kérdéskör<br />
iránt érzékenyen viszonyuló honfitársaink számára sarkalatos kérdés:<br />
a trianoni béke reviziójának kérdése.<br />
„I trattati di pace nono sono eterni” vagyis „a békeszerzõdések nem örök<br />
életûek” mondta valamikor a húszas évek elején Benito Mussolini, s szavai<br />
felkerültek az 1945-ben lebontott, a mai Szabadság téren állott központi<br />
Trianon emlékmû talapzatára is. S bár Mussolini, azt gondolom, ma már<br />
vállalhatatlan, szavai tárgyszerûek és igazak. S mint láttuk, a helsinki-i, azóta<br />
az összes európai ország (plusz USA és Kanada) által aláírt okmány sem zárja<br />
ki a határok megváltozásának lehetõségét - mint ahogy 1990 óta számos<br />
ponton változtak is az európai határok -, csupán annak erõszakosan történõ<br />
eszközlésérõl mondtak le az érintett országok. (Jóllehet példa azért erre is<br />
akadt.) Azonban minden józanul és nemzetéért, hazájáért felelõsséggel<br />
gondolkodó magyarnak - felülkerekedve indulatain - figyelembe kell vennie<br />
a következõket. A határok módosításához optimális esetben négy feltétel<br />
együttes megléte szükséges. A konkrét esetre lefordítva l. a szomszédos országok<br />
kormányainak hajlandósága erre, 2. a magyar kormány ilyen szándéka, 3.<br />
a határokon túl élõ magyar kisebbségek csatlakozási szándéka, 4. a nemzetközi<br />
közösség (EU, ENSZ) támogatása.<br />
Sorra véve a feltételeket. Ami az elsõt illeti, teljesen kizártnak tarthatjuk,<br />
hogy bármely szomszédos ország kormánya bármikor is partner lenne a határok<br />
megváltoztatásában. A magyar kormány szándékait illetõen a jövõre<br />
nézve nehéz lenne prognózist adni, de a realitás és a racionalitás valamint<br />
nem utolsósorban a történelmi tapasztalatok e tekintetben józanságra kell,<br />
hogy intsenek minden, a jövõben regnáló magyar kormányt is. A határokon<br />
túli nemzettársaink véleményüket csak egy valóban szabad és retorzióktól<br />
való félelemtõl mentes népszavazáson fogalmazhatnák meg a többségi elven,<br />
ám ennek sincs semmilyen realitása. A határokon túli magyarok jelenleg<br />
meglévõ politikai szervezõdései legfeljebb a területi autonómia követelését<br />
tûzik zászlajukra, ám mint láthatjuk, ez is teljes elutasításba ütközik mindenütt.<br />
Ami pedig a nemzetközi közösségeket illeti, azok semmi olyan<br />
határmódosítást nem akceptálnának, amellyel a térség politikai stabilitása<br />
felborulhatna. A nemzetközi jog egyébként egy állam (jelen esetben az<br />
ukrán, szerb, román vagy szlovák) szuverenitása elé csak abban esetben<br />
Évfordulók, ünnepek<br />
helyezi a népek önrendelkezési jogát (jelen esetben egy magyarok által lakott<br />
terület leválási szándékát), ha az adott területen az adott nép többséget<br />
képez, illetve ha az adott terület elszakadása technikailag megvalósítható.<br />
Azaz érintkezik jelen esetben Magyarországgal.) Az elmúlt évtizedek<br />
tendenciózus elmagyartalanító politikájának következtében azonban mára<br />
már alig maradt közvetlenül határaink mentén olyan terület, amely magyar<br />
többségûnek lenne tekinthetõ. (Kivétel talán Komárom, Dunaszerdahely,<br />
Beregszász, Zenta környéke.) Így egy esetleges határmódosítással az adott területen<br />
a kisebbségek aránya nem csökkenne, hanem nõne, s ezt a nemzetközi<br />
jog nem támogatja. (Alapelv: egy régi jogtalanság nem orvosolható új<br />
jogtalansággal.)<br />
Nos, ezek azok a tényezõk, amelyeket figyelembe kell vennünk. Mit tehetünk<br />
tehát, hogy a Trianon támasztotta<br />
sebeket orvosoljuk, ha már határrevizióról<br />
nem álmodozhatunk, kivált akkor,<br />
amikor már világossá vált, hogy nemzeti<br />
érdekeink határokon túli érvényesítésében<br />
az EU-ra egyáltalán nem számíthatunk?<br />
(Nem mintha nem lenne nagyon<br />
fontos körülmény a határok nyitottabbá<br />
válása a schengeni csatlakozás<br />
"…a történelmi Magyarországot<br />
virtuálisan kell fenntartani a nemzettudatban.<br />
Gyakorlatban ez azt<br />
jelenti, hogy minél többet látogassunk<br />
Erdélybe, Délvidékre, Kárpátaljára,<br />
Burgenlandba, a Felvidékre, s ne<br />
érezzük magunkat idegennek…"<br />
révén, de azt láthatjuk, hogy az EU nem avatkozik be kisebbségi kérdésekben<br />
tagállamaiban.)<br />
Túl azon az erkölcsi, anyagi és politikai támogatáson, amit a határokon túli<br />
magyaroknak a mindenkori magyar kormányok adni tudnak és adni tartoznak,<br />
a történelmi Magyarországot virtuálisan kell fenntartani a nemzettudatban.<br />
Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy minél többet látogassunk Erdélybe,<br />
Délvidékre, Kárpátaljára, Burgenlandba, a Felvidékre, s ne érezzük<br />
magunkat idegennek, külföldinek Kassán, Kolozsváron, Szabadkán, Munkácson<br />
vagy Kismartonban. Mert bár e városok mára elvesztették magyar<br />
többségüket, de a nemzeti identitás felett itt õrködik a Rákócziak, Esterházyak,<br />
Zrinyiek, Hunyadiak élõ emlékezete.<br />
Pintér Zoltán<br />
66<br />
67
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
„Aki a hazát szereti,<br />
egy végzetet szeret”<br />
- Részlet Vida Tamás beszédébõl, mely 2009. október 23-án,<br />
a Református templom elõtti 1956-os emlékmûnél<br />
rendezett megemlékezésen hangzott el -<br />
1956 története nem érthetõ meg az ember, az egyéni sorsok, a személyes<br />
döntések, sorsfordító elhatározások nélkül. Azok nélkül a diákok nélkül, akik<br />
a követeléseiket pontokba szedték, elsõként vonultak az utcákra, és az elsõ<br />
sortüzek áldozatául estek. Azok nélkül a fiatalasszonyok nélkül, akik ételt<br />
osztottak, majd maguk is fegyverrel szálltak szembe a túlerõvel, halálra ítélték<br />
õket, és a börtönben töltött másfél évtized alatt váltak felnõtté. És azok<br />
nélkül a munkások nélkül, akik az igazság eszméjéért fogtak fegyvert és<br />
áldozták életüket.<br />
Õk mártírok, áldozatok, hõsök. Nem számított, hogy már akkor voltak,<br />
akik tudták, vagy csak sejtették: senki nem fog rajtunk segíteni, ha egyszer<br />
megindul a gyilkos keleti gõzhenger. Tudták, hogy eljött az idõ a cselekvésre.<br />
1956 magyar hõsei elmondhatták: volt a saját életüknek egy olyan pillanata,<br />
amikor mindent megtettek az igazságért. 1956. október 23-án és az utána<br />
következõ napokban olyan dolgokat cselekedtek, mely egész további életüket<br />
meghatározta. Akkor kiálltak teljes életükkel az igazság mellett, és ez az<br />
igazság nem eresztette el õket többé. Õk tudják, milyen az, amikor a felismert<br />
igazság átalakítja az ember életét.<br />
Amikor megemlékezünk az ötven évvel ezelõtti történelmi eseményekrõl,<br />
soha ne feledjük el magát az embert! "Óriási nyomással, folytonos kínzással igyekeztek<br />
a hatalom birtokosai az emberi agyból régi fogalmait kiszívni, és erõszakkal 'új<br />
igazságokkal' megtölteni. Ez utóbbiaknak kellett volna az ember szellemét és lényegét<br />
átalakítaniuk" - írta vezércikkében a svájci Neue Zürcher Zeitung 1956 novemberében.<br />
Majd levonta a következtetést: "Ennek ellenére furcsa módon, az<br />
ember ugyanaz maradt, a változás legkisebb jele nélkül. Hû maradt országához, hitéhez<br />
és a szabadságról és jogról vallott elképzeléseihez. Mélységesen felháborodott azok ellen<br />
az abszurd és önkényes kísérletek ellen, amelyeket kárára végeztek. A rendszerre<br />
köszöntött elsõ komoly erõpróbában az új ember, a könnyen befolyásolható szociális<br />
eszköz, amelyet a szovjetrendszer hiába próbált létrehozni, minden tekintetben, a<br />
harcban éppúgy, mint az önfeláldozásban, emberibbnek bizonyult, mint bármikor."<br />
1956. október 23-án kiderült, hogy éppen a kommunizmus legnagyobb<br />
célkitûzése mondott kudarcot: az ember átalakítása. 1956 októberében kide-<br />
Évfordulók, ünnepek<br />
rült, hogy nem létezik a kommunista embertípus, a hitét, a családját és a<br />
nemzetét levetkezõ, a gyökereitõl megszabaduló világproletár. A megyei<br />
napilap címoldalán október 24-én még ott díszelgett a "Világ proletárjai egyesüljetek!"<br />
jelmondat. Az október 26-i Néplapon már csak a hûlt helyét látjuk,<br />
október 27-én pedig a Szózat sorai jelentek meg: "Hazádnak rendületlenül légy<br />
híve, óh magyar!"<br />
A forradalmárok szembeszálltak az elnyomókkal és helytartóikkal, mert<br />
igazságérzetük ezt diktálta, szembenéztek a túlerõben lévõ harckocsikkal, mert<br />
hazaszeretetüket nem roppantotta meg a legbrutálisabb fenyegetés sem. Felnõttek<br />
ahhoz a pillanathoz, ami egy nemzet történelmében ritkán adatik meg.<br />
A magyarok kivételes, nagy alkalmairól ír Faludy György költõnk 1956, te<br />
csillag címû versében, mikor így fogalmaz: "… ezerhétszázhárom, nyolcszáznegyvennyolc,<br />
és ötvenhat: egyszer minden száz évben talpra állunk kínzóink ellen; bármi<br />
következik". Nekünk, magyaroknak, úgy adódott, hogy mikor nemzeti egységet<br />
kellett teremtenünk, mikor meg kellett mutatnunk: bármilyen sötét és<br />
gyilkos elnyomó rendszerben élünk is, ha kell, életünk árán fogunk össze a<br />
nekünk járó szabadságért. Ezek azok a pillanatok, amik kézzelfogható, tapintható<br />
valósággá alakítják azt, amirõl mostanában is oly elõszeretettel<br />
beszélnek: a nemzeti egységet.<br />
Koszorúzás 2009. október 23-án<br />
68<br />
69
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
A valódi nemzeti egység mind a mai napig<br />
kiolvasható az '56 októberében készült fotókon<br />
látható felkelõk tekintetébõl. Az a<br />
reményteljes elszántság és tenni akarás átsüt a<br />
képeken. Többet ér ez minden elõre megrendezett<br />
propagandaanyagnál, amelyben az<br />
éppen aktuális hatalom, a számára közelgõ<br />
bizonytalan idõk szelétõl félve, tesz még egy<br />
utolsó kísérletet, hogy eljátssza: õ a letéteményese<br />
a nemzeti ügynek. Az ilyen hatalom<br />
attól fél: egyik pillanatról a másikra leleplezõdhet<br />
valóságos gyengesége, kártyavárként<br />
omlik össze minden, amit felépített, és el is<br />
kell számolnia mindazért, amit elkövetett a<br />
jelen és a jövõ generációi ellen.<br />
56 hõseinek lett volna mitõl félniük, mégsem<br />
hátráltak meg. A világ legkegyetlenebb, irgalmat még csak hírbõl sem<br />
Vida Tamás<br />
ismerõ szuperhatalmával szembefordulva saját hazájukért haltak meg bátran.<br />
Márai Sándor hazaszeretetrõl írt sorai mintha róluk szólnának: "Aki az államot<br />
szereti, egy érdeket szeret. Aki a hazát szereti, egy végzetet szeret." Az õ végzetük november<br />
4-e volt, személyes sorsuk egybefonódott Magyarország keleti rabságba<br />
kényszerítésével, annak minden, ma is érezhetõ következményével.<br />
És aztán jött a megtorlás. De a lelkeket újra félelembe taszítani, megtörni<br />
nem lehetett egy-két nap alatt.<br />
A Karcagi Híradó 1956. november 24-i számának címlapján még a Szózat<br />
sorai olvashatók, még megjelenhetett Tamási Lajos Piros a vér a pesti utcán<br />
címû verse. A vezércikkbõl idézek: "A kihullott vért, a kiömlött könnyet gyászlobogóval<br />
nem lehet feltörölni. Üzenjük a gyászoló családoknak: velük érzünk, velük<br />
küzdünk s velük együtt követeljük: legyen október 23. a magyar szabadságharcosok<br />
emléknapja, legyen nemzeti ünnepnap. Ez a legkevesebb, amit tehetünk."<br />
Nem így lett. Még ezt a "legkevesebbet" sem tehették meg, az eseményekrõl<br />
szólni sem volt szabad. A megtorlás nem ismert könyörületet, elérte azokat is,<br />
akik élelmet küldtek a fõvárosban harcolóknak, de még azt is, aki a nemzeti<br />
lobogót kitûzte a házára a forradalom napjaiban.<br />
A következõ évtizedekben Kádár János állampárti diktatúrája ellenforradalomnak<br />
bélyegezte az 1956-os forradalmat, résztvevõit pedig ellenforradalmároknak,<br />
akik a nép ellenségeiként megérdemelték a sorsukat. A szovjet<br />
fegyverek segítségével a nép forradalmát leverõ és a törvényes kormányt<br />
megdöntõ Kádár-rendszer a vérbosszúval beszennyezett hatalomátvétel miatt<br />
sem legitimálható, hiába gondolnak a korszak végére sokan nosztalgiával.<br />
Évfordulók, ünnepek<br />
1989-ig kellett várni arra, hogy a forradalmárok célja valóra váljon. Nagy<br />
Imre, az 1956-os forradalom miniszterelnöke újratemetése a kommunizmusból<br />
a demokráciába vezetõ átmenet szimbóluma lett. De tegyük fel a kérdést:<br />
megvalósultak a forradalmárok ideái?<br />
…<br />
Minden jeles történelmi évforduló, minden ünnep önvizsgálat is egyben.<br />
1956 tehát arra is kötelez bennünket, magyarokat, hogy megmérjük<br />
magunkat. Ezért minden jeles évforduló méltó megünneplésének az a<br />
legnagyobb próbája, hogy meg tudunk-e felelni az általa felállított mércének.<br />
A forradalmárok néhány napra megszerezték a nemzeti függetlenséget.<br />
Joggal tehetjük fel a kérdést: ma megvan ez a függetlenségünk?<br />
„…ezerkilencszázötvenhat, nem emlék,<br />
nem múlt vagy nékem, nem történelem,<br />
de húsom-vérem, lényem egy darabja,<br />
szívem, gerincem - kijöttél velem<br />
az irgalmatlan mindenségbe, hol a<br />
Semmi vize zubog a híd alatt<br />
és korlát nincs sehol sem - életemnek<br />
te adtál értelmet, vad álmokat<br />
éjjelre és kedvet a szenvedéshez<br />
s az örömhöz; te fogtál mindig kézen,<br />
ha botladoztam; hányszor ihlettél meg,<br />
s nem engedted, hogy kifulladjak vénen; -<br />
ezerkilencszázötvenhat, te csillag,<br />
oly könnyû volt a nehéz út veled!<br />
Nagyon soká sütöttél õsz hajamra,<br />
ragyogj, ragyogj, ragyogj sírom felett.”<br />
- Faludy György -<br />
Morzsák<br />
70<br />
71
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
„A Magyar Köztársaság független,<br />
demokratikus jogállam”<br />
- Alkotmány 2. § (1) bekezdés -<br />
Évfordulók, ünnepek<br />
Amikor 1990-ben véget ért Magyarországon a szocialista/kommunista politikai<br />
rendszer, az országban még álltak azok a szobrok, amelyek a bukott hatalom dicsõségét<br />
hirdették. Ezek a szobrok rövidesen múzeumba vagy emlékparkokba kerültek, az év<br />
eseményei pedig Magyarország történelmének fontos epizódjaivá váltak.<br />
E történelmünkben meghatározó jelentõségû év politikai botránnyal kezdõdött:<br />
a belügyi szervekrõl kiderült, hogy folyamatosan figyelik az ellenzéki<br />
pártok vezetõit. A Duna-gate botrányába belebukott a belügyminiszter is. A<br />
reformszocialisták ezzel behozhatatlan választási hátrányba kerültek a kampány<br />
kezdetén. Pedig máig ható sikereket is felmutathattak: januárban írták<br />
alá az Opel szentgotthárdi és a Suzuki esztergomi beruházásáról szóló egyezményt,<br />
s március 10-én Moszkvában a külügyminiszterek (Horn Gyula és<br />
Eduard Sevardnadze) megállapodtak arról, hogy 1991. június 30-áig kivonják<br />
hazánkból az összes szovjet katonát.<br />
43 év után elõször március 25-én elérkezett a nagy pillanat, lezajlott a többpárti,<br />
szabad országgyûlési választások elsõ fordulója, mely szoros eredményt hozott<br />
az ellenzék két vezetõ pártja - a Magyar Demokrata Fórum és a Szabad<br />
Demokraták Szövetsége - között. A második forduló (április 8.) eredménye<br />
alapján végül a jobbközép (keresztény-nemzeti) pártok szerezték meg a többséget,<br />
s az MDF alakíthatott kormányt. Az említett pártokon kívül mandátumhoz<br />
jutottak a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt (FKgP), a<br />
Magyar Szocialista Párt (MSZP), a Fiatal Demokraták Szövetsége (Fidesz), a<br />
Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) és az Agrárszövetség képviselõi is. A<br />
„Március 10-én Moszkvában a<br />
külügyminiszterek (Horn Gyula és<br />
Eduard Sevardnadze) megállapodtak<br />
arról, hogy 1991. június 30-áig<br />
kivonják hazánkból az összes szovjet<br />
katonát.”<br />
rendszerváltás nagyságrendjét kitûnõen mutatja<br />
a parlament összetételében bekövetkezett<br />
változás: a szabadon választott országgyûlés<br />
tagjainak 95,6 %-a új képviselõ volt.<br />
A tavaszi választások tettek pontot a<br />
hatalmi/politikai átalakulási folyamat végére.<br />
A küzdelmek lezárultával eldõlt, hogy<br />
mely erõket terheli a kormányzati felelõsség,<br />
illetve melyeknek jut az ellenzéki szerep. Április 29-én aláírták az MDF-<br />
SZDSZ-paktumot: az országgyûlés két legerõsebb pártja megállapodott abban,<br />
hogy a Magyar Köztársaság elnökét az SZDSZ jelöli (és a parlament választja<br />
Antall József, a rendszerváltás utáni Göncz Árpád, a rendszerváltás<br />
elsõ miniszterelnök<br />
utáni elsõ köztársasági elnök<br />
meg), továbbá elfogadták a kétharmados többséggel elfogadandó törvények<br />
listáját is. Május 2-án alakult meg az új országgyûlés, a köztársasági elnök Göncz<br />
Árpád, az országgyûlés elnöke Szabad György lett.<br />
Május 23-án Antall József alakított koalíciós kormányt (MDF, FKgP, KDNP),<br />
de programjukat a parlamenti ellenzék rögtön megsemmisítõ bírálat alá<br />
vette, a konkrétumokat hiányolták az általános jellegû ígéretek mögül. A<br />
kormányfõ elsõ külföldi útjai az Európai Unió meghatározó országaiba<br />
vezettek, jelezve ezzel is hazánk új elkötelezettségének irányát.<br />
A választásokat követõ hetekben, hónapokban új arcokat ismert meg a közvélemény,<br />
kiragadva közülük néhányat: Sólyom László az Alkotmánybíróság,<br />
Hágelmayer István a számvevõszék, Györgyi Kálmán a Legfõbb Ügyészség,<br />
Surányi György a Magyar Nemzeti Bank, Hankiss Elemér a köztévé, Gombár<br />
Csaba a Magyar Rádió vezetõje lett.<br />
Július 29-én ismét népszavazás volt Magyarországon, ezúttal a tét: közvetlenül<br />
vagy a parlament által válasszanak-e köztársasági elnököt. A nyár egyik<br />
legforróbb napján csupán a választásra jogosultak 13 %-a jelent meg az urnák<br />
elõtt, így a népszavazás eredménytelenül zárult, s azóta is az országgyûlés<br />
jogkörében van a köztársaság elsõ embere megválasztásának joga.<br />
A rendszerváltó év másik kiemelkedõ eseménye az õszi helyhatósági (önkormányzati)<br />
választások voltak. A decentralizáció területigazgatási alapelvként<br />
is fontos szerepet kapott: nõtt a helyi igazgatási önállóság. A tanácsrend-<br />
72<br />
73
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
szer helyett felálló helyi képviselõ-testületekkel befejezetté vált a rendszerváltás<br />
intézményi alapjainak a megteremtése. A választásokon való részvételi<br />
arány azonban mintha a polgárok elsõ csalódottságát is kifejezte volna az új<br />
rendszerrel szemben: az elsõ fordulóban (szeptember 30.) 40,18 %, a másodikban<br />
(október 14.) már csupán 28,94 % élt a választójogával. Érdekes folyamat<br />
zajlott a 10 ezernél kisebb településeken, ahol a polgármestereket<br />
közvetlenül választották: a gyõztesek 82,9 %-a független jelölt volt, tehát a vidéki<br />
Magyarországon döntõen nem pártpolitikai alapon álló önkormányzatok<br />
jöttek létre.<br />
A nagypolitikában olyan viták zajlottak, mint a kötelezõ hitoktatás bevezetése,<br />
a köztársaság új címere és kitüntetési rendje, az új állami ünnepek<br />
rendje, a kárpótlás mikéntje, a régi rezsim vezetõinek elszámoltatása és megbüntetése,<br />
vagy a földtulajdon és a szövetkezetek sorsa. A lakosságot azonban<br />
jobban foglalkoztatta a felpörgõ infláció (1990-ben kb. 30%-os!), a munkahelyek<br />
tömeges elvesztése, a bûncselekmények számának drasztikus emelkedése.<br />
„Göncz Árpád köztársasági elnök<br />
- a fegyveres erõk fõparancsnokaként<br />
- bejelentette, hogy a honvédség<br />
erõit semmiféle rendfenntartó feladatra<br />
nem vetik be (ti.: a taxiblokád<br />
idején), Budapest és több város<br />
(pl. Karcag) rendõrkapitánya is<br />
ellene volt rendõrei bevetésének<br />
parancs esetén.”<br />
Fõiskolai hallgatóként éltem meg 1990<br />
októberében a hazautazás nehézségeit is:<br />
néhány magántaxis kezdeményezésére<br />
október 26-án tiltakozó akció indult a<br />
benzin árának 65%-os (59,50 Ft-ra) emelése<br />
miatt. A taxisok és magánfuvarozók<br />
megbénították az ország közúti közlekedését,<br />
eltorlaszolták a budapesti hidakat,<br />
barikádokat emeltek. Budapest utcáin<br />
már-már a polgárháborúk hétköznapjainak<br />
hangulata uralkodott. A kormány (Horváth Balázs belügyminiszter) a<br />
rend minden törvényes eszközzel történõ helyreállítását ígérte. Göncz Árpád<br />
köztársasági elnök - a fegyveres erõk fõparancsnokaként - bejelentette, hogy<br />
a honvédség erõit semmiféle rendfenntartó feladatra nem vetik be, Budapest<br />
és több város (pl. Karcag) rendõrkapitánya is ellene volt rendõrei bevetésének<br />
parancs esetén. Október 28-ára a kormány végül megegyezett az érdekképviseleti<br />
szervekkel és a gazdasági élet szereplõivel, 12 forinttal olcsóbban<br />
árulták a benzint. A taxisblokád, a válság három nap alatt elhárult, de egyértelmûen<br />
kiderült, hogy sem a lakosság, sem a kormányzat nincs felkészülve a<br />
rendszerváltás gazdasági következményeinek átlátására. A miniszterelnök<br />
decemberben fontos posztokon alakította át kormányát: Horváth Balázs<br />
belügyminisztert Boross Péter, Rabár Ferenc pénzügyminisztert Kupa Mihály<br />
váltotta.<br />
Évfordulók, ünnepek<br />
Antall József decemberben drámai hangú beszédben vázolja Magyarország<br />
gazdasági helyzetét: hatalmas államadósság, az ipar termelékenységének<br />
visszaesése, a keleti piacok összeomlása, az elhúzódó nemzetközi válság<br />
(Öböl-válság) és az aszály mind károsan érintették hazánkat. "Az ország<br />
állapota rendkívül súlyos, és az emberek felháborodása jogos" - mondta a<br />
kormányfõ. Némi vigaszt jelenthetett csak, hogy a Polgár-lányok (Zsuzsa,<br />
Zsófia, Judit) és Mádl Ildikó újra - másodjára is - megnyerték decemberben a<br />
sakkolimpiát.<br />
1990-ben a rendszerváltás elsõ szakasza lezárult: megalapoztatott az új<br />
demokrácia politikai, gazdasági, szervezeti és kulturális feltételrendszere:<br />
mûködõ többpártrendszer, demokratikus választások, szabad tulajdonlás, a<br />
piaci mechanizmusok mind erõsebb érvényesülése. Az elmúlt 20 év legnehezebb,<br />
de legnagyobb eredményeként a rendszerváltás a fejekben is lezajlott…<br />
Toldi Attila<br />
1990 után:<br />
Morzsák<br />
- 1990. október 26-án országszerte útlezárások kezdõdtek egy jelentõs<br />
benzináremelés hírére. A taxisblokád három nap múlva békésen, egy politikai<br />
kompromisszummal ért véget.<br />
- 1991. június 19-én Csapnál az utolsó szovjet katona, Viktor Silov altábornagy<br />
elhagyta Magyarországot.<br />
- 1994. március 31-én Magyarország benyújtotta csatlakozási kérelmét az<br />
Európai Unióhoz.<br />
- 1997. július 8-án a NATO meghívta Csehországot, Magyarországot, és<br />
Lengyelországot, hogy csatlakozzanak a szövetséghez.<br />
- 1999. március 12. Letétbe helyezték a magyar NATO-csatlakozási okmányokat<br />
az amerikai Independence városban.<br />
- 2004. május 1-jén Magyarország másik kilenc társult országgal együtt<br />
csatlakozott az Európai Unióhoz.<br />
74<br />
75
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Az elsõ demokratikus<br />
választás Kisújszálláson<br />
Kisújszállás politikai, gazdasági, társadalmi életében történõ változásoknak<br />
hû tükre volt az 1989. május és 1991. február között megjelenõ helyi újság a<br />
"Kisújszállás és Vidéke" címû havi lap. Az újságot anyagilag legnagyobb részt<br />
a város két mezõgazdasági szövetkezete finanszírozta, és a város közéletében<br />
szerepet vállaló agrár és humán értelmiségiek szerkesztették. Felelõs szerkesztõként<br />
dr. Szabó Lajosné volt bejegyezve, aki nem cenzúrázta az írásokat,<br />
így gyakran ellentmondó megnyilatkozások jelentek meg a lap hasábjain.<br />
A napi hírek mellett olvashatjuk az új demokratikus pártok megalakulását,<br />
az MSZMP átalakulásának történetét. Olvashatunk a kunok betelepülésének<br />
750 éves évfordulós megemlékezésérõl, a civil szervezetek újjáalakulásáról, a<br />
vallásoktatás megszervezésérõl, az országgyûlési választásokról. Dr. Tóth Albert<br />
lett az elsõ szabadon választott parlament tagja, a 6. választókerület (benne<br />
Kisújszállás) képviselõje az MDF színeiben. Olvashatunk a román forradalomról,<br />
a segélyakciókról, a városban épülõ házakról (benzinkúti lakótelep),<br />
a Gaál Kálmán-díj odaítélésérõl, a Pro Urbe Díjban részesülõkrõl, a telefonbekötésekrõl<br />
és a gázhálózat bõvítésrõl.<br />
1990 szeptemberében különszám jelent meg választási tájékoztató címmel.<br />
Itt olvashatták a város lakói, hogy 1990. szeptember 30-án került sor a helyi<br />
önkormányzati képviselõk választásának elsõ fordulójára. A választópolgárok<br />
19 képviselõt választhatnak, ebbõl 10 egyéni (választókerületi) és 9 listás képviselõ<br />
megválasztására lesz mód.<br />
Az 1990. augusztusi újság már arról tájékoztat, hogy a 10 választókerületben<br />
71 jelölt indul a mandátum megszerzéséért, a listákon pedig 64 pályázó<br />
neve szerepel. A helyi pártok terjedelmes cikkekben közlik programjukat és<br />
elvárásukat az új képviselõ-testület felé. Az MSZP kiköti, csak "pártsemleges<br />
(frakciómentes) mûködést" tud elfogadni az új képviselõ-testületben.<br />
Az 1990. szeptember 30-án lezajlott önkormányzati választáson a megjelenési<br />
arány nem érte el a 40 %-ot, a 9870 választópolgár közül 3404 fõ, azaz<br />
34,5 % szavazott. A választópolgárok, úgy látszik, belefáradtak az évközi sok<br />
szavazásba.<br />
Évfordulók, ünnepek<br />
A pártlistákra leadott szavazatok az alábbiak szerint alakultak:<br />
1. Agrárszövetség 702 szavazat 21,75 %<br />
2. Magyar Demokrata Fórum 665 szavazat 20,60 %<br />
3. Magyar Szocialista Párt 521 szavazat 16,14 %<br />
4. Szabad Demokraták Szövetsége 399 szavazat 12,36 %<br />
5. Független Kisgazda-, Földmunkás<br />
és Polgári Párt 358 szavazat 11,09 %<br />
6. Pedagógusok Szakszervezete 210 szavazat 6,50 %<br />
7. Fiatal Demokraták Szövetsége 201 szavazat 6,22 %<br />
8. Magyar Néppárt<br />
Nemzeti Parasztpárt 95 szavazat 2,94 %<br />
9. Kisújszállási Ipartestület 76 szavazat 2,35 %<br />
A második fordulóra október 14-én került sor. A választás elõtt az Agrárszövetség<br />
az alábbi tartalmú szórólapon buzdított a szavazásra, és megjelölte,<br />
kit kíván polgármesterjelöltként indítani.<br />
Tisztelt Választópolgár!<br />
A helyhatósági választások elsõ fordulójában a legtöbb szavazatot az Agrárszövetség<br />
kapta. Ezúton is megköszönjük a választók bizalmát.<br />
Tudomásunkra jutott, hogy különféle híresztelések terjedtek el, kit szeretne választási<br />
szövetségünk polgármesternek jelölni.<br />
Közöljük, hogy szövetségünk<br />
Dr. Ducza Lajos független jelöltet,<br />
A Városvédõ és -Szépítõ Egyesület Elnökét kívánja polgármesterjelöltként indítani.<br />
Dr. Ducza Lajos körzetében, a 3-as körzetben, de a városban is legtöbb szavazatot<br />
kapott jelölt.<br />
Kérjük, aki jelölését támogatja, körzetében szavazzon rá az október 14-i választáson.<br />
A többi körzetben pedig az elsõ fordulóban legtöbb szavazatot kapott jelöltek<br />
támogatásával fejezhetik ki egyetértõ szándékukat. Kérjük, a többi pártot és választási<br />
szövetséget is, támogassa jelöltünket.<br />
Várjuk Önöket a vasárnapi választáson.<br />
Tisztelettel: Agrárszövetség<br />
76<br />
77
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Évfordulók, ünnepek<br />
Néhányan az 1990-ben megválasztott önkormányzati képviselõink közül<br />
(balról jobbra): Brankovics László, mögötte Sóki Antalné, Jakab Sándor, mögötte<br />
Ponyokai Bálint, Kolics Károly, mögötte dr. Tóth Albert, Mészáros Endre.<br />
Balról jobbra: Cs. Kiss Gusztáv, Oláh Balázs, Oláh Kálmán, Tuka Gyula,<br />
a mögöttük lévõ sorban dr. Gyányi Margit, Hegedûs Endre és Nagy István.<br />
A második fordulóban a 9864 választópolgár közül 3533, azaz 35,8 % szavazott.<br />
Az egyes választókörzetek eredményei:<br />
1. sz. választókörzet: Domján László (MSZP)<br />
2. sz. választókörzet: Oláh Kálmán (Agrárszövetség)<br />
3. sz. választókörzet: Dr. Ducza Lajos (független)<br />
4. sz. választókörzet: Kolics Károly (független)<br />
5. sz. választókörzet: Dr. Tölgyvári Béla (független)<br />
6. sz. választókörzet: Brankovics László (független)<br />
7. sz. választókörzet: ifj. Oláh Balázs (Agrárszövetség)<br />
8. sz. választókörzet: Mészáros Endre (független)<br />
9. sz. választókörzet: Fekete János (Agrárszövetség)<br />
10. sz. választókörzet: Jakab Sándor (független)<br />
FKGP listáról<br />
Sóki Antalné<br />
SZDSZ listáról<br />
Agrárszövetség listáról<br />
MSZP-listáról<br />
MDF-listáról<br />
78<br />
79<br />
Dr. Gyányi Margit<br />
Tuka Gyula<br />
Bozó Imre<br />
Cs. Kiss Gusztáv<br />
Tokár István<br />
Kis Péter<br />
Nagy István Zoltán<br />
Hegedûs Endre<br />
A fenti személyek lettek a képviselõ-testület tagjai. A Kisújszállási Ipartestület,<br />
a Magyar Néppárt - Nemzeti Parasztpárt, a Pedagógusok Szakszervezete,<br />
a Fiatal Demokraták Szövetsége nem jutott mandátumhoz. Az önkormányzat<br />
1990. október 27-én (szombaton) 9 órai kezdettel tartotta alakuló<br />
ülését. Az alakuló ülést a korelnök, Sóki Antalné vezette le.<br />
Az ünnepi ülést a Phoenix kórus mûsora vezette be. A Választási Bizottság<br />
beszámolója után a testület polgármestert, alpolgármestert és megyei küldötteket<br />
választott. A jelöltek szavazólapra kerülésérõl nyílt szavazással döntött<br />
a testület. Végül a képviselõk titkos szavazással polgármesternek dr. Ducza<br />
Lajost választották (munkabérét 45.500,- Ft-ban állapították meg), a társadalmi<br />
megbízatású alpolgármesternek Domján Lászlót választották (tiszteletdíját<br />
havi 6.500,- Ft-ban állapították meg).<br />
Megyei küldöttek: Brankovics László, dr. Ducza Lajos és Fekete János lettek,<br />
közülük a közgyûlés tagja Fekete János lett. A testület döntött pályázat kiírására<br />
a jegyzõ kinevezése érdekében, szervezeti és mûködési szabályzat kialakításáról<br />
és pénzügyi-ellenõrzõ bizottság megalakításáról. Az ülés végén a jelenlévõk<br />
a Phoenix kórussal közösen énekelték a Szózatot.<br />
A Kisújszállás és Vidéke 1990. november-decemberi számában köszönti az<br />
olvasót dr. Ducza Lajos polgármester, és képviselõtársai nevében megköszöni
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Évfordulók, ünnepek<br />
A 140 éves 48-as olvasókör<br />
emléknapja: 2009. június 27.<br />
Dr. Ducza Lajos polgármester (jobbról) és Domján László alpolgármester (balról)<br />
eskütétele. Az eskü szövegét Sóki Antalné korelnök képviselõ-testületi tag<br />
olvasta fel elõttük.<br />
a választók bizalmát. Megígéri, hogy a képviselõ-testület a város lakóinak<br />
érdekében fog tevékenykedni, a Városháza nem lesz politikai vitatér színhelye<br />
(ezt az ígéretet sikerült is két ciklusban betartani).<br />
December 14-én avatták a város új Crossbar telefonközpontját. November<br />
19-én a képviselõ-testület dr. Kittlinger Ilonát jegyzõnek nevezi ki.<br />
A december 14-ei közmeghallgatáson bejelentik, hogy a testület a város<br />
utcáinak, közterületeinek régi neveit visszaállítja, de ettõl eltérõ javaslatokat<br />
is szívesen fogad. A város régi címerének visszaállítására is sor kerül. Az évet<br />
a város lakói - egy jobb jövõben bizakodva - ökumenikus karácsonyi istentisztelettel<br />
zárták a Városháza dísztermében.<br />
Az 1991. január-februári lapszámban a polgármester bejelenti, hogy a Kisújszállás<br />
és Vidéke újság megszûnik, helyette Karcaggal új lapot adnak ki "<strong>Nagykun</strong>sági<br />
Hírmondó" címmel. Ez az újság nem lett hosszú életû, végül 1993.<br />
január 1-jétõl napjainkig egy városi hírlevél vette át a tájékoztatási feladatot,<br />
Nagy István Zoltán képviselõ javaslatára ez máig a Kisbíró nevet viseli.<br />
Az utolsó lapszámban értesülnek az olvasók az önkormányzati bizottságok<br />
megalakulásáról és az 1991. évi költségvetésrõl. A költségvetés fõösszege az<br />
elsõ gazdasági évben 309.800.000,- Ft volt.<br />
Dr. Ducza Lajos<br />
A 2009. évi közgyûlésünkön tûztük ki célul, legfontosabb feladatként az<br />
olvasókör 140 éves fennállásának méltó megünneplését. Év elején, egy városi<br />
összejövetelen, összehangoltuk a település nemzeti ünnepeinek, kulturális<br />
programjának fontos állomásait, a civil szervezetek rendezvényeit. Így kapott<br />
helyet a városi megemlékezések sorában az olvasókör emléknapja, amelyet<br />
2009. június 27-re tûztünk ki. Elsõ vezetõségi ülésünkön megbeszéltük az elõkészületeket,<br />
kiosztottuk a feladatokat, amelyek arra irányultak, hogy a székházat,<br />
az udvart rendbe tegyük. Ki-ki talált magának munkát: takarítást, udvarrendezést,<br />
kertészkedést.<br />
Az épület szépítésével egy idõben indítottuk el a kiállítás anyagának összegyûjtését<br />
is. Felkerestük régi, idõs tagtársainkat, és fényképeket, tárgyi emlékeket<br />
kértünk tõlük, amelyet nagyon nagy örömmel tettek meg. A rendelkezésünkre<br />
álló írásos dokumentumok, jegyzõkönyv-gyûjtemény, régi névsorok,<br />
fényképek, mind elõkerültek, és lelkesen idéztük fel azt a sok szép élményt,<br />
eseményt, amelyek a közösség életében történtek. A kiállítás anyagában fontos<br />
helyet kaptak az asszonyok kézimunkái, az asszonykórus oklevelei, tárgyi<br />
emlékei, a két fiatal népzenészünk eredményeit dokumentáló emléklapok,<br />
ajándékok. A kiállítás szakszerû berendezõje Fekete Imre volt, aki nagy oda-<br />
A 48-as Olvasókör székháza a Kígyó utcán<br />
80<br />
81
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
figyeléssel, ízlésesen berendezte a székház nagytermét a rendelkezésre álló<br />
anyaggal. Itt, a kalendárium lapjain is megköszönjük lelkiismeretes munkáját.<br />
Mindezek mellett elindult a városi Helytörténeti füzetek sorozat 23. kötetének<br />
szerkesztése, amely az olvasókör 140 éves történetét eleveníti fel. Máté<br />
Endre, volt elnökünk hagyatékai között találtunk egy részletes kéziratot,<br />
amely alapjául szolgált a kötet tartalmának. Ez adta az ötletet ahhoz, hogy<br />
összefoglaljuk, kiegészítsük napjainkig az olvasókör történetét. Máté Endre<br />
Évfordulók, ünnepek<br />
elnökünk munkáját Bana Sándorné dr. nyugdíjas tanárnõ korábbi írásával<br />
tettük teljessé, valamint napjainkig összefoglaltuk az olvasókör jelenét. Fényképek,<br />
írásos dokumentumok tették érdekesebbé a kiadványt, amelynek nyomdai<br />
elkészítését lelkes elõfizetõk és támogatók tették lehetõvé. Az emléknapra<br />
elkészült a kötet, amely sok érdeklõdõre talált, mindenki lelkesen forgatta és<br />
örült a megjelenésének. A kiállítás gazdag anyaga, az emlékfüzet elõkészületei<br />
adták a következõ ötletet, hogy fényképekbõl összeállított emléklapot készíttessünk<br />
a nyomdában. Régi felvételek, mai események képei, az épület, az<br />
udvar és az emléktábla-avatás kapott helyet ezen a lapon. Tagtársaink ajándékba<br />
kapták, és támogatóinknak is jutott belõle.<br />
Az emléklappal párhuzamosan készíttettük a meghívókat is az ünnepnapra.<br />
Meghívást kapott az Országos Olvasóköri Szövetség, a vidéki, baráti olvasókörök,<br />
a körzet országgyûlési képviselõje, a polgármester, valamint az önkormányzat<br />
képviselõ-testülete, a város civil szervezetei és természetesen minden<br />
régi és mai olvasóköri tag. A rendezvényt meghirdettük az önkormányzat lapjában,<br />
a Kisbíróban, és meghívtuk a helyi média képviselõjét, a TV Kisúj munkatársát.<br />
Meginvitáltuk a Jász-<strong>Nagykun</strong>-Szolnok megyei sajtót is, amely a rendezvény<br />
után hírt adott az eseményrõl.<br />
Az ünnepnap közeledtével kialakult a résztvevõk létszáma, megszépült az<br />
épület és az udvar, felállítottuk a sátrakat, a nagytermünkben pedig berendeztük<br />
a kiállítást. Az emléknap elõtti délután néhányan kimentünk a temetõbe,<br />
és az évforduló alkalmából emlékkoszorút helyeztünk el Máté Endre<br />
volt elnökünk sírjánál, aki 20 évig sikeresen vezette ezt a közösséget.<br />
Az olvasókör tagjai a 60-as években<br />
Az olvasókör 1981-ben megválasztott vezetõségének néhány tagja;<br />
középen Máté Endre, aki 2002-ig volt elnöke a közösségben<br />
82<br />
83
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Június 27-én a megemlékezés az épület falán levõ emléktábla megkoszorúzásával<br />
indult, emlékszalagot hoztak a vidéki olvasókörök és a helyi civil szervezetek.<br />
Az ünnepélyes megnyitót dr. Ducza Lajos alpolgármester, az olvasókör<br />
régi tagja mondta el, régi és mai eseményeket foglalt össze, történelmi<br />
emlékekrõl beszélt. Kiemelte az önkormányzat és az olvasókör mint a város<br />
legrégebbi civil szervezetének folyamatos, kölcsönös együttmûködését. Rendezvényünket<br />
anyagilag is támogatta az önkormányzat, és elismerte hagyományõrzõ<br />
tevékenységünket. A megnyitó után Rózsa Endre országgyûlési képviselõ<br />
méltatta a kör munkáját, és átadta dr. Hiller István oktatási és kulturális<br />
miniszter elismerõ oklevelét, valamint bejelentette azt az anyagi támogatást,<br />
amelyet saját keretébõl adományozott a miniszter úr. A megnyitó szavak és<br />
elismerés után köszöntöttek bennünket a vidéki és helyi civil szervezetek.<br />
Ezek után került sor az emlékkiállítás megnyitójára, amely nagy érdeklõdésre<br />
tartott számot. Az ünnepi, emelkedett hangulatot baráti beszélgetéssel,<br />
emlékek felidézésével, "fehér asztal" mellett folytattuk. A hangulatot a 15.<br />
születésnapját ünneplõ "48-as Asszonykórus" teremtette meg, és Angyal Ferenc,<br />
többszörös Aranypáva díjas citerás szórakoztatta a jelenlévõket. Az emléknap<br />
teljes ideje alatt hang- és képfelvétel készült, hangosítás, népzenei felvételek<br />
tették mindenki számára érdekessé, hallhatóvá és láthatóvá az eseményeket.<br />
A kalendárium lapjain - olvasóköri tagtársaim nevében - mondok köszönetet<br />
mindazoknak, akik segítettek az ünnepi rendezvény létrejöttében és az<br />
emlékfüzet megjelenésében.<br />
Monoki Kálmánné, az olvasókör elnöke<br />
Jó hangulatban a megyaszói Országos Olvasóköri Találkozón, 1996-ban<br />
Évfordulók, ünnepek<br />
'Hogy ne legyünk egyedül<br />
az éjszakában'<br />
- Az Ünnepi Könyvhét 80 éve -<br />
2009-ben volt nyolcvan éve, hogy ünnepet kapott maga a könyv: az évforduló<br />
alkalmából városunk kapta a lehetõséget, hogy az Ünnepi Könyvhét megyei megnyitóját<br />
megrendezhesse. Kecze István polgármester köszöntõ szavaiból idézünk. (Szerk.)<br />
Kérem, engedtessék meg nekem - csak egy árnyalatnyi - személyesség. Annak<br />
kifejezése, hogy egykori könyvkiadó-vezetõként "A Könyvrõl" alázat és megilletõdés<br />
nélkül nehezen tudok szólni. Nehezen, mert olyan, mintha az Életrõl<br />
gondolkodnék és beszélnék - arról pedig elakad a szavunk, amikor létének<br />
lényegét szeretnénk megragadni. Móricz Zsigmond, városunk egykori diákja<br />
"A könyv és az élet" címû írásában így fogalmazott: "Én a könyvet gyermekkorom<br />
óta egyenrangúnak érzem az élettel."<br />
Valóban. A könyv az a szellemi alkotás, amelyben az ember az éjszakát, a<br />
halandóságát gyõzi le. Amellyel felülkerekedik múlandóságán. Az egyén, és<br />
általában az ember egyaránt. Az egyén azért, mert személyes életét és érzéseit,<br />
vágyait és gondolatait érzi megjelenni bennük, mert útmutatást keres,<br />
remél és talál bennük véges életének véget nem érõ problémáihoz. Vagy<br />
éppen õ maga, az egyén írja, adja át a megoldásnak vélt tudást és ismeretet<br />
neked, nekem, nekünk… Maga az ember, az évezredek óta élõ ember is ezt<br />
teszi a könyvek által. A hangyaszorgalommal összegyûjtött könyvekben ott<br />
rejlünk mi mindannyian. Ott az emberiség teljes története. Kõtáblákra vésve,<br />
pergamenre vagy papírra írva, CD-lemezekre kódolva - mikor, mely korban<br />
milyen eszközök álltak és állnak rendelkezésünkre. Könyvek ezek. Súlyos, de<br />
egyben felemelõ lenyomatai az emberlétnek. Történéseink, cselekedeteink:<br />
békéink és háborúink, csodálatos alkotásaink és elborzasztó pusztításaink,<br />
örömeink és sikolyaink, születéseink örömteli kínjai, szerelmeink lángja,<br />
elmúlásunk csendje, "az emberi élet valamennyi bolondsága és nyomorúsága" -<br />
mind-mind ott van magában a Könyvben…<br />
Töltsön el bennünket örömmel, hogy van ünnepe, idén immáron 80. esztendeje.<br />
Van nap, vannak napok, van könyvhét, amikor nagyobb figyelemmel,<br />
nagyobb érdeklõdéssel fordulunk feléje. Töltsön el bennünket örömmel<br />
az is, hogy a könyvek olvasókhoz történõ eljuttatásából az elmúlt években<br />
mind többen kiveszik részüket egy-egy jó ötlettel, játékkal - gondoljunk itt az<br />
84<br />
85
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Olvasás Évére vagy a könyvtárak "Nagy Olvashow" játékára. De töltsön el<br />
bennünket aggodalommal a piaci szemléletû könyvkereskedelem térhódítása<br />
is, mely mai életünk felszínességét zúdítja rá az értékek világára.<br />
A szerzõk oldaláról Kiss Tamás, kisújszállási születésû költõ néhány éve adott<br />
interjújában így gondolkodott: "A könyvek, az olvasás iránti igény … nem fog<br />
megszûnni, ám arra figyelmeztetnék minden írástudót, hogy az íróknak nagyobb<br />
felelõsséget kellene érezniük. Mert a mûvészet mindig egyfajta, az életünket is<br />
alapjaiban meghatározó, morális erõ. Elfogadtatja a mindennapi emberrel is az élet<br />
szépségét és örömét. Akár még pesszimista szemléletû is lehet egy könyv - a nagy<br />
alkotásoknak legalább a fele ilyen -, de hozza magával a varázsát, felemeli az embert,<br />
és az ember azonosulni tud velük. Hiszen az, amit olvasok, egyben én magam is<br />
vagyok."<br />
Az olvasók részérõl a választás fontosságát kell hangsúlyoznunk. Annak<br />
képességét, hogy rátaláljunk az értékekre, egyetlen, vagy néhány könyvre<br />
"Csak odakint tért magához,<br />
és amikor ráébredt a<br />
valóságra, kitépte magát<br />
kísérõi karjából, és visszarohant<br />
az égõ házba. Néhány<br />
perc múlva visszatért<br />
a füsttõl fuldokolva, és egy<br />
könyvet szorongatott a hóna<br />
alatt."<br />
legalább. Hogy miért is? Erre legszebben egy<br />
réges-régi, valamikor az 1400-as évekbõl származó<br />
történettel szeretnék válaszolni. Szerb Antal<br />
meséli nekünk: "Egy németalföldi vár ostroma idején<br />
történt, hogy egy, korában híres németalföldi korahumanista<br />
tudós házát felgyújtotta egy lángcsóva. A<br />
tudósember, aki a várostrommal édeskeveset törõdött,<br />
éppen az igazak és a jámborlelkû humanisták álmát<br />
aludta, úgy kellett kivonszolni az égõ házból. Csak<br />
odakint tért magához, és amikor ráébredt a valóságra,<br />
kitépte magát kísérõi karjából, és visszarohant az égõ<br />
házba. Néhány perc múlva visszatért a füsttõl fuldokolva, és egy könyvet szorongatott<br />
a hóna alatt. Barátai kíváncsian nézték, mi ez a kincs, amiért visszafutott a lángok<br />
közé. - Nem is tudom - felelte õ - , de szép … és könyv. Hogy ne legyek egyedül az éjszakában."<br />
Az Ünnepi Könyvhét ünnepén kívánom, hogy legyenek mindannyiunknak<br />
olyan könyvei, amelyeket jó kézbe venni, jó megsimogatni, amelyeknek jó<br />
magunkba szívni az illatát, jó olvasgatni a szavait, és amelyek - Szerb Antal<br />
szavaival - "…hamar otthon érzik magukat, és új hajtásokat eresztenek a szívünkben.<br />
… Külsõ szépségük kifejezi azt a szeretõ gondot, amelyet kiadójuk munka közben érzett,<br />
és azt a szeretõ gyengédséget, amellyel a könyvek barátja a kezébe veszi ezeket."<br />
Kívánom tehát, legyen olyan könyvünk, amelyért érdemes tûzbe rohanni …<br />
'hogy ne legyünk egyedül az éjszakában'.<br />
Évfordulók, ünnepek<br />
Karácsonyi gondolatok<br />
- elhangzottak 2008 karácsonyán, a Református templomban -<br />
Különös és titokzatos varázsa van a karácsonynak. Ez a varázs az az út,<br />
amely észrevétlenül nyílik meg elõttünk advent elsõ vasárnapján. Hitehagyott<br />
világunkban szinte elsuhanunk mellette. De hitre vágyó lelkünk szép csendesen<br />
mégis lépkedni kezd ezen az úton Betlehem felé. Ma mind nehezebben<br />
haladunk, mintha egyre több teher nyomná vállainkat, nehezítené a<br />
lépteinket. "Hordjuk szívünk szakadatlan, / kormos arccal, száz darabban" - idézem<br />
Nagy Gáspár költõnket. A mi hangversenyünk lelki feltöltõdést, megerõsödést<br />
ígér az ünnephez vezetõ úton.<br />
Engedjék meg, hogy egy személyes élményemet megosszam Önökkel.<br />
Nem, nem nagy horderejû eseményrõl van szó, inkább amolyan egyszerû<br />
dologról, abból a fajtából, amely késõbb kezd hatni, munkálkodni bennünk.<br />
A minap, a mai ünnepi estre való készülõdés során megadatott nekem az<br />
egyedüllét templomunkban. Az egyik délután eljöttem, hogy megnézzem,<br />
hogyan sikerül a gázpalackos fûtõtestekkel enyhíteni a templomi hideg<br />
levegõn, áll-e már a fenyõfa, hogyan zajlanak a próbák… Ám érkezésemkor<br />
éppen senki sem volt e falak között. Késõ délutáni szürkület, csend volt.<br />
Sétálni kezdtem a padok között, nézelõdtem. Aztán leültem az egyikre, és<br />
elgondolkodtam. Egyedül vagyok Isten házában, most beszélgethetnék vele,<br />
hiszen annyiszor és annyi mindenben szeretném tudni döntéseim, tetteim<br />
helyességét… De akkor és ott mégsem tudtam magamban felidézni ezeket a<br />
problémákat, mintha itt súlyukat vesztették volna. Az Úr azonban, úgy érzem,<br />
mégis üzent.<br />
Csendes szemlélõdésre szólított. Megmutatta ezeket a vastag, erõs falakat.<br />
Itt-ott látni a kicsiny téglákat, amelyekbõl õseink hajdan felépítették. Hány<br />
száz éve ennek? És e falak állnak. Egyszerûek, tiszták, szerény, puritán díszítéssel.<br />
Milyenek lehetettek dédszüleink és azok szülei fiatalon, erejük teljében,<br />
amikor évszázadokkal ezelõtt betértek ide, beszélgettek az idõjárásról, a<br />
termésrõl, a rokonságról, közben elfoglalták helyüket, meghallgatták lelkipásztorukat,<br />
majd hazamenve folytatták szorgos hétköznapjaikat. Templomuk<br />
és hitük megõrzésével erõsítették, össze- és megtartották közösségüket,<br />
közösségünket. A néma templom nekem arról üzent, hogy idetartozom. Idetartozunk<br />
mindannyian. Ide, ahol a falon, velem átellenben ott a márványtábla,<br />
amelyet eleink a pacséri kényszerû elvándorlás fájdalmára emeltek.<br />
Persze nem a tábla, hanem az üzenete fontos. Az õsök üzenete nekünk, hogy<br />
bár vannak, akiket a sors innen elvezérelt, de mégis összetartozunk.<br />
86<br />
87
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
…És itt az Úrasztalán e gyönyörû terítõ, amelyet a próbák alatt valaki<br />
ráhajtott a kinyitott szent Bibliára, védve azt. A terítõ fonákán egy felirat -<br />
ebbõl tudjuk, hogy a Béres testvérek - drága Katica néni és Milike tanítónõ<br />
hímezték a híres, világkiállítást is megjárt Gál Sándor kisújszállási szûcsmester<br />
mintái alapján. Érezzük gyökereinkben õket.<br />
…Itt a keresztelõmedence - a gyermekeket õseink is idehozták keresztelõre,<br />
ahogyan bennünket annak idején, de innen vitték utolsó útjukra az<br />
elhunyt öregeket is. Mint történt az idén februárban tisztelt és szeretett<br />
díszpolgárunkkal, dr. Szûcs Aladárral. És megannyi szeretett õsünkkel… de<br />
itt, itt vannak velünk valamennyien, az õ létük már örökkévaló a mi templomunkban.<br />
Idetartozunk. Az ünnepeink gyökerei ezért hát innen hatolnak<br />
legmélyebbre, ágai innen nõnek legmagasabbra.<br />
Annak a minapi délutáni templomi magánynak, a hozzám érkezett üzenetnek<br />
volt még egy olvasata. Mégpedig az, hogy a Biblia évében a Megváltó<br />
születésnapján nem hívhatok, nem idézhetek más bölcsességet, csakis a<br />
Szentírást. Engedjék meg, hogy a benne foglalt tisztasággal és egyszerûséggel<br />
kívánjak Önöknek áldott, szeretteik körében eltöltött, boldog karácsonyt. Ne<br />
feledjük tehát az angyalok üzenetét, mellyel a kis Jézus születésekor átölelték<br />
a világot:<br />
"Dicsõség a magasságban Istennek,<br />
és a földön békesség,<br />
és az emberekhez jóakarat."<br />
Kecze István<br />
História<br />
Kisújszállás címertörténete<br />
1723.<br />
Kisújszállás az Olas nemzetség szállásterületén szervezett Kolbáz-széki<br />
kunokhoz tartozó õsi település. A település elsõ ismert címerképe 1723-ból<br />
származik, melyen a mai napig csak kisebb változások történtek.<br />
A CÍMER MOTÍVUMAI<br />
- Címerpajzs: egyenesen álló, csücskös talpú. A máz eredetileg kék színû,<br />
de 1974-1991 között a bal haránt pajzson ezüst és kék, majd 1991-tõl szürke<br />
színû.<br />
- Mesteralak: 1974-1991 között a címer alapja bal haránt pajzs volt, mert a<br />
pajzson átlós (egyenes) vonallal pajzsmetszés (harántosztás) volt látható.<br />
- Címerkép: behajlított (behajtott) kar (csak a karon lévõ ruha színe változott<br />
kékrõl feketére, majd vörös színûre), mely régen kedvelt címerkép<br />
volt. A kar három szál (kezdetben csak egy szál) arany búzakalászt tart,<br />
melyek a gazdálkodásra utaló jelképek, a mezõgazdálkodás szimbólumai.<br />
Ásványábrázolás is szerepel, mint címerkép: a kar alátámasztására szolgáló<br />
zöld hármas halom a XIX. század elején jelent meg a címerben.<br />
- Címertani korona: rangjelzõ, nemesi rangra utaló öt lombú korona. Az<br />
1845-ös címerképen a lombok helyén üveggyöngyök láthatók.<br />
- Sisakdísz: kétfarkú, ágaskodó, mancsában kivont szablyát (kardot) tartó<br />
oroszlán, mely 1845-tõl szerepel a címeren, bár már 1725-tõl a kunok<br />
címerállata.<br />
TAKARÓ<br />
A pajzs két oldalán - a heraldikai szabályokkal ellentétesen - kék-arany és<br />
vörös (piros) - ezüst akantusz levél (akantusz növény levele, melyet a görögök<br />
a korinthusi fõoszlopon használtak díszítésre).<br />
A Néprajzi Kiállítóterem (volt Morgó csárda) gyûjteményében található<br />
egy 1717-bõl való címeres pecsétnyomó. A pecséten lévõ címerképen a kar<br />
látható három szál búzakalásszal, az alátámasztásra szolgáló hármas halom<br />
még nem jelenik meg. Felirata: KISUJSZALLAS.1717.SIG. CUMAN.<br />
1845.<br />
A Jászkun Redemptio emlékkönyvben megjelent (valószínûleg Palugyay<br />
Imre 1854-ben kiadott Jász-Kun Kerületek s Külsõ Szolnok vármegye leírása<br />
címû könyve alapján) és egy 1845-bõl származó címeres pecsétnyomó alapján<br />
Kisújszállás 1845-ben használt címerképének leírása:<br />
88<br />
89
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
- Címer: álló, csücskös talpú pajzs kék mezejében hármas zöld halom.<br />
Felette vörös ruhás, könyökben behajlított jobb kar három szál arany<br />
búzakalászt tart. A pajzson nyitott aranykorona.<br />
- Sisakdísz: jobbra fordult, a koronából kinövõ, kétfarkú arany oroszlán<br />
jobbmancsában kivont szablyát emel.<br />
- Takaró: kék-arany, vörös-ezüst.<br />
1974.<br />
Az 5142-7/1949. sz. BM rendelet megszüntette a megyék, városok,<br />
községek címerhasználatát. A címerhasználatot csak 1974-tõl engedélyezték<br />
újra Magyarországon. Az 1006/1974. (II.22.) Mt. számú határozata helyi címer<br />
és zászló alkotás jogát a tanácsokra ruházta. A határozat értelmében meg<br />
kellett ismerni és figyelembe kellett venni a lakosság véleményét is. A települési<br />
címert a település történelmi múltjára és az akkori jellegzetességeire<br />
utaló jelképként kellett kezelni. A helyi címertervre a Képzõ- és Iparmûvészeti<br />
Lektorátus hozzájárulását kellett kérni. Kisújszállás Város Tanácsa<br />
1974. évi 3. számú tanács rendelete rendelkezik a városi címer és zászló<br />
alkotásáról és használatáról.<br />
Városcímerünk<br />
A címer leírása: Kisújszállás város címere:<br />
pajzs alakú. A címer mezõjét a bal felsõ sarokból<br />
a jobb alsó sarokba húzódó átlós vonal két<br />
részre osztja. Az átlós vonaltól balra esõ felsõ<br />
rész színe világoskék, a jobbra esõ alsó rész színe<br />
ezüstszürke. Középen három szál búzakalászt<br />
tartó ruhába bújtatott jobb kar helyezkedik el. A<br />
kar és a búzakalász fekete és aranyszínû. A<br />
búzakalász felett középen vörös csillag, a<br />
búzakalászt tartó jobb kar alatt középen vörös<br />
színû fogaskerék, közepén vízhullámzást<br />
jelképezõ ábrával található. A címer világoskék<br />
és ezüstszürke színe, valamint a búzakalászt<br />
tartó jobb kar a város haladó hagyományaira<br />
utal, a búzakalász egyúttal a város mezõgazda-<br />
a szocialista idõkben<br />
sági jellegét is jelképezi. A vörös csillag a város új történelmének nyitányát<br />
jelenti. A fogaskerék a város ipari fejlõdésére utal, a közepén levõ vízhullámzást<br />
jelképezõ ábra pedig a mezõgazdaság fejlõdését, az öntözéses gazdálkodás<br />
jelentõségét jelképezi. A címer hagyományostól eltérõ rajzolata a kor<br />
megváltozott gondolkodására utal.<br />
História<br />
1991.<br />
Kisújszállás város önkormányzata 10/1991. (IV.30.) számú önkormányzati<br />
rendeletében "a településtörténeti emlékek és hagyományok ápolása végett visszaállítja<br />
az 1845-ben létesített városi címert…".<br />
A címer leírása: egyenesen álló csücskös talpú ezüstszínû pajzson három<br />
zöld halmocska fölött egy behajtott vörös színû kar három búzakalászt tart. A<br />
pajzs fölött ötlombú aranyozott korona és a nagykunok jelképére utaló,<br />
jobbjában kardot tartó kétfarkú ágaskodó oroszlán. A címerpajzs két oldalát<br />
akasztusz levél díszíti. A jobb oldali (heraldikai jobb oldal, tehát így nézve<br />
=bal) alul kék, felsõ része aranyszínû, a bal oldali alul piros, fölül ezüstszínû.<br />
A jelenleg hatályos önkormányzati rendelet I. fejezet 1.§ címer leírásra<br />
vonatkozó szövegrésze egyetlen helyen tér el az elõbbitõl. Az 1991-es rendelet<br />
szövegében a pajzsot körülvevõ levél neve nem lett helyesen leírva<br />
(akasztusz), a 2004-es rendeletben már a pontos elnevezés szerepel: akantusz.<br />
A rendelet I. fejezete rendelkezik a városi címer használatáról. A fejezet a<br />
címer képének részletes leírásán túlmenõen a címer használatának körét és<br />
a címer elõállítása, használatának, forgalomba hozatalának engedélyezésére<br />
vonatkozó elõírásokat is tartalmazza. A rendelet III. fejezetében a vegyes<br />
rendelkezések 1.§ a címerhasználat engedélyezésre vonatkozásában kiegészítõ<br />
szabályt is tartalmaz.<br />
Városcímerünk régen és ma<br />
Kisújszálláson több helyen is fellelhetõ a város címerképe. Többek között<br />
a gimnázium épületének 1990-es felújítása során a homlokzaton került<br />
elhelyezésre a gimnázium és a debreceni kollégium címerképe mellett a<br />
90<br />
91
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
város címerképe is. A Városházán látható Papi Lajos szobrászmûvész 1985-<br />
ben készített dombormûvén a város 1974-1991 között használt címerképe<br />
mellett a jelenleg is használt címer képe. A 48-as emlékmû kõoszlopán is<br />
láthatjuk az õsi címert. A városi könyvtár helyismereti tár dokumentumgyûjteményében<br />
került elhelyezésre egy kisújszállási diáklány (Békési Fanni a debreceni<br />
egyetem másodéves történelem szakos hallgatója) dolgozata Kisújszállás<br />
címerének elemzésérõl.<br />
Forrásjegyzék:<br />
1. Botka János: Jász-<strong>Nagykun</strong>-Szolnok Megye jelképei. Szolnok: Jász-<strong>Nagykun</strong>-<br />
Szolnok Megye Önkormányzata, 2000.<br />
2. Jászkun Redemptio. Kiskunhalas: Kiskunhalas Város Önkormányzata,<br />
1995.<br />
3. KISÚJSZÁLLÁS VÁROS TANÁCSA 1974. évi 3. számú tanácsrendelete a<br />
városi címer és zászló alkotásáról és használatáról<br />
4. Kisújszállás Város Önkormányzati Képviselõ-testületének 10/1991.<br />
(IV.30.) számú. önkormányzati rendelete Kisújszállás város címerének és<br />
zászlójának létesítésérõl és használatának rendjérõl<br />
5. Kisújszállás Város Önkormányzatának 18/2004. (IV.20.) önkormányzati<br />
rendelete Kisújszállás város címerének és zászlójának létesítésérõl és<br />
használatának rendjérõl a 18/2009.(VIII.29.) önkormányzati rendelettel<br />
egységes szerkezetben<br />
Gubuczné Tomor Mária<br />
História<br />
Illéssy József református<br />
prédikátor<br />
Az Illéssy család néhány új tagját fedeztem fel a közelmúltban. Közülük<br />
szeretném bemutatni Illéssy Józsefet és családját.<br />
Illéssy József Kisújszálláson született 1783. február 20-án. Szülei: nemes IV.<br />
Illéssy György (1740-1817) és nemes Karakas Erzsébet (1745-1831). József<br />
szülei kilenc gyermeke közül nyolcadikként született. Elemi iskolába<br />
Kisújszálláson járt, a középiskolát és a teológiát Debrecenben végezte. Illéssy<br />
József református prédikátor volt Magyarhomorogon és Mezõsason (Hajdú-<br />
Bihar m.). Többször nõsült. Elsõ házasságát nádasdi Szabó Zsuzsannával<br />
kötötte 1814 körül, gyermekeik: János (1815-1817), Rozália (1817-18xx),<br />
Zsuzsanna (1818-18xx) és Ágnes (1820-18xx). Hitvese 1791-ben született és<br />
Mezõsason hunyt el 1820-ban. Második házasságát Kisújszálláson kötötte<br />
Várady Sámuel lelkész és Mészáros Rebeka lányával, Várady Rebekával 1821.<br />
június 19-én. Felesége két év múlva, 1823-ban Mezõsason elhunyt. Harmadik<br />
házasságát Mezõsason kötötte Kovács Juliannával, 1823. november 19-én.<br />
Ebbõl a házasságból hét gyermek született: Julianna (1824-18xx), Erzsébet<br />
(1825-1843), Klára (1827-18xx), Eszter (1829-18xx), György (1832-1871),<br />
Karolina (1834-18xx) és Emília (1838-18xx).<br />
Illéssy Józsefnek sok gyermeke fiatalon elhunyt, ami abban a korban nem<br />
volt ritka. Néhányan azonban felnõttek. Illéssy Rozália 1836-ban férjhez ment<br />
Tóth Andráshoz (1815-1870), aki kántortanító és jegyzõ volt Mezõsason.<br />
Késõbb Sarkadra kerültek, két gyermekük született: Tóth József (1839) és<br />
Emília (1842). Illéssy Zsuzsannát Oláh József vette nõül 1839-ben, Oláh<br />
József ispán volt Mezõpeterden (Hajdú-Bihar m.). Illéssy Ágnes férje 1840-tõl<br />
Hajdu Ferenc, aki rektor volt Mezõsason. Illéssy Julianna házasságot kötött<br />
1842-ben Török Györggyel, aki jegyzõ volt Mezõsason. Illéssy V. György 1861-<br />
ben feleségül vette Ember Karolinát (1841-1882). Két gyermekük született<br />
Debrecenben: Illéssy Piroska (Szabó Istvánné) és egy kisfiú (róla nincs<br />
adatunk). György hírlapíró és költõ volt, róla a 2009-es <strong>Nagykun</strong> Kalendáriumban<br />
olvashattak. Illéssy Klára, Eszter, Karolina, Emília további sorsáról<br />
nincsenek adataink. Illéssy József 61 éves korában, 1844. augusztus 25-én<br />
hunyt el Mezõsason, temetését augusztus 27-én tartották.<br />
Szentpéteri Géza<br />
Forrás: Illéssy-családfa, továbbá kisújszállási, mezõhomorogi, mezõsasi és pesti anyakönyvek.<br />
A mezõhomorogi, és mezõsasi adatokat Asztalos Györgytõl kaptam.<br />
92<br />
93
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Pénztárjegy-kibocsátás<br />
Kisújszálláson?<br />
Kisújszállást 1919. április 29-én elfoglalta a román hadsereg, a megszállás<br />
1920. február 28-ig tartott. A tíz hónapos megszállás súlyos terheket rótt a<br />
városra, a személyi zaklatáson túl szinte teljes anyagi kifosztást jelentett. A<br />
román parancsnokság a város területén található összes igavonó-, tenyész- és<br />
haszonállat, valamint gép- és eszközállomány 75%-át rekvirálta és elszállította.<br />
Megkezdték a terménykészletek felmérését és a "feleslegek" rekvirálását is.<br />
Emiatt a város vezetése lemondott, a lemondást azonban a nagyszebeni<br />
román kormányzótanács nem fogadta el. A képviselõ-testület Cséti Róbert<br />
budapesti gyárigazgatót, kisújszállási földbirtokost küldte ki Nagyszebenbe -<br />
aki jól beszélt franciául -, hogy a panaszos ügyben járjon el. Cséti panaszait a<br />
románok meghallgatták, és mint tárgyalóképes személyt ki is nevezték a<br />
Tiszáig tartó csonka vármegye („<strong>Nagykun</strong> vármegye”?) prefektusának (fõispánjának).<br />
Így lett Kisújszállás e maradék megye székhelye, és lett román<br />
neve Salasu Nou (Újszállás).<br />
Cséti Róbert fõispánként igyekezett a gazdasági helyzetet hatósági területén<br />
konszolidálni. A háborús viszonyok miatt a pénzforgalomban is zavar<br />
állt be: nem volt elegendõ kis címletû bankjegy, ezt valami módon pótolni<br />
kellett. Ebben is intézkedett az új prefektus. Cséti Róbert levelét, melyet a<br />
magyarországi északi román hadsereg fõparancsnokához dr. Valerui<br />
Moldovan Vanefena tábornokhoz címzett, levéltárunk rendezése során találtuk<br />
meg.<br />
A levél szövege az alábbi:<br />
Kisújszállás, 1919. július 7.<br />
Tábornok Úr!<br />
Kisújszállás város, és a vele együtt szintén megszállás alatt levõ szomszédos városok<br />
és községek oly nagy hiányt szenvednek a napi forgalom lebonyolítására alkalmas,<br />
fizetési eszközökben, hogy e városok közönsége ügyleteit lebonyolítani és köztartozásait<br />
befizetni alig képes. Mondhatni, egyedüli fizetési eszköz a 200 Koronás fehérhátú<br />
papírpénz, kisebb értékû fizetési eszköz azonban alig van forgalomban.<br />
Mintegy 8 város és község, melyek együtt cirka 40 millió Korona értékû vagyonnal<br />
rendelkeznek, Kisújszállás központtal egy pénzügyi szövetséget óhajtanak létesíteni,<br />
hogy 15 millió Korona értékû pénztári jegyet bocsássanak ki 100 Koronás és 20<br />
Koronás czímletû pénztári jegyekben, hogy ezennel megfelelõ fizetési eszközöket teremtsenek.<br />
História<br />
A „NagyKunvidéki pénzügyi szövetség” ez címen mûködni óhajtó e szövetség részére<br />
kérjük e jegyek kibocsátását s e szövetség mûködését engedélyezni.<br />
Kiváló tisztelettel<br />
az elõkészítõ bizottság megbízásából:<br />
Cséti Róbert<br />
Herczegh Béla<br />
A július 7-én kelt levélre július 9-én válaszoltak. A román válasz magyar<br />
fordítása így szól:<br />
„A kérésben felhozott indokkal megengedem 15 millió Korona értékig 100 és 20<br />
Koronás pénztárjegyek kibocsátását. A kibocsátási jog Kisújszállás várost a vele szomszédos<br />
és e célra társult városokat illeti meg, akik a kibocsátott jegyekért egész vagyonukkal<br />
és egész adózó képességükkel felelnek…”<br />
Dr. Valerui Moldovan Vanefena<br />
General Guvernator<br />
Hogy a pénzjegykibocsátás megtörtént-e, arról sem írásos, sem tárgyi<br />
bizonyítékunk sincs. Érdekes lenne, ha elõkerülne egy városunkban<br />
kibocsátott pénztári jegy, 90 évvel keletkezése után.<br />
Dr. Ducza Lajos<br />
"Nem az a szegény, akinek kevés a vagyona, hanem az, aki többet kíván."<br />
- Seneca -<br />
"A vagyon mit sem ér, ha nem élünk vele."<br />
- Aiszóposz -<br />
"Nehéz dolog a szegénynek rokont találni."<br />
- Menendrosz -<br />
Morzsák<br />
"Szerencsés az, aki kevés pénzzel boldog, szerencsétlen az,<br />
aki sok pénzzel boldogtalan."<br />
- Démokritosz -<br />
94<br />
95
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
In memoriam 1945.<br />
História<br />
A hadifogoly álma<br />
Hõsök, akik a második világháborút átélték vagy életüket adták a hazáért.<br />
A mai kor embereitõl egyre távolabb látszik az I. és II. világháború borzalma.<br />
Fogy azoknak a száma, akik a háborút átélték, ma már kevesen beszélnek<br />
átélt emlékeikrõl. Kötelességünk azonban hõsi halottainkról tisztelettel és<br />
kegyelettel megemlékezni, hogy az utókor se feledkezzen meg róluk. A hõsök<br />
emléknapját nemcsak mi ünnepeljük: Budapesten és az ország többi<br />
városában is koszorúzással emlékeznek.<br />
A hõsök napján tisztelettel adózunk a világháborúban elesettek emlékének<br />
és a világégést túlélõknek, akik hadifogolyként, elhurcoltként szenvedtek.<br />
Hatvanöt év múltával bebizonyosodott, hogy azoknak is igazuk volt, akik vesztesként<br />
hagyták el a csatateret. Sajnos, ha megnézzük az életkorokat, azt látjuk,<br />
hogy az 1918-1924 évek között született fiatal férfiak hetven százaléka<br />
ártatlanul halt meg a hazáért. Õk voltak az igazi hõsök - fiatal életüket áldozták<br />
fel. Itthon hiába várta a család, a föld és a haza építése. Hatvanöt éve,<br />
hogy hazánk hatalmas veszteséget szenvedett. Fõvárosunkat, hídjainkat teljesen<br />
lebombázták, felrobbantották. Hosszú évek alatt, nehéz és szorgalmas munkával<br />
épültek újjá.<br />
Mindezeket el kell mondani a mai fiatalságnak is, hogy emlékezzenek a<br />
hõsökre és tiszteljék az életben maradottakat. A békére kell törekednünk<br />
mindenáron, mert megtanulhattuk, hogy a viszálykodás, háborúskodás hová<br />
vezet. Emlékezzünk a hatvanöt évvel ezelõtt véget ért háború által okozott<br />
nagy személyi és anyagi károkra, melyek nem tehetõk jóvá. Történelmünk is<br />
azt követeli, hogy szeretetben és békében éljük ezt a kevésre mért életünket.<br />
Ma már az Európai Unió tagországa vagyunk, kötelességünk az egyetemes<br />
béke megõrzése. Szeretnénk egyre több országgal társadalmi, gazdasági együttmûködésre<br />
lépni, hogy minél elõbb gazdagságban erõs országban éljünk.<br />
Hatvanöt év elõtti megpróbáltatásokra, hazánk akkori állapotára emlékezve<br />
írom soraimat, egy romokban hevert ország helyzetére gondolva. Emlékezem<br />
azokra, akiknek neve után 65 éve került az „elesett” szó - a hõsökre,<br />
hõseinkre. Emlékezem azokkal együtt, akik még élünk, de együtt éltük át<br />
életünk legkegyetlenebb szakaszát, a hadifogságba esést, az elhurcolást.<br />
Legyen ez az emlékezés egyben buzdítás, bizakodás, útmutatás a szebb jövõ<br />
felé.<br />
Bana Sándor volt hadifogoly, tart. hadnagy<br />
Õserdõben van a fogoly tanyám,<br />
Hol felkeresett az édesanyám.<br />
Bánatkönny csillogott két szemében<br />
Mint karbunkulus a sötét éjben.<br />
Remegõ karjait felém kitárta<br />
A jöttömet már hiába várta.<br />
Fergeteges, sötét nagy éjszakán<br />
Álmok szárnyán jött el hozzám Anyám.<br />
Szelíden átölelt, sokszor csókolta arcom,<br />
Azt kérdezé, mikor ér már véget harcom.<br />
Mikor látom viszont szép magyar hazám,<br />
Nem jutok haza én többet, édes jó Anyám.<br />
Ne búsulj, gyermekem, az Isten velünk,<br />
Meg lesz alázva egykor ellenünk.<br />
Forgandó a sors, igazságot oszt,<br />
Érdeme szerint sújtja a gonoszt.<br />
Szenvedésednek egyszer vége szakad,<br />
Mint sötét éj után a nap felvirrad.<br />
Látod még boldognak édes jó hazád,<br />
Szívére ölelhet az édes Anyád.<br />
Elszállott az éj, lassan felvirradt,<br />
Bátran szemébe néz szomorú valónak,<br />
Álmából a fogoly felriadt:<br />
Istenem! Hisz az álmok nem hazudnak.<br />
Bana Sándor volt fogoly<br />
96<br />
97
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Magyarország sodródása<br />
a II. világháború felé<br />
Az évszázados magyar külpolitikai gondolkodás alaptézise: "történelmi jogunkat"<br />
érvényesíteni az ezeréves államterülethez, nagyhatalmi segítséggel. 1918-ig<br />
a Habsburg Monarchia fennállása volt a magyar szupremácia (fennhatóság)<br />
biztosításának a feltétele. Trianon után kis országgá zsugorodott Magyarország,<br />
önmagában képtelen volt bármilyen revízióra. A szomszédos országokkal<br />
való megegyezésnek a legcsekélyebb realitása is hiányzott.<br />
Amikor 1938-ban a nemzeti szocialista Német Birodalom - Ausztria bekebelezése<br />
után - hazánk közvetlen szomszédja lett, a magyar politikai vezetõ<br />
réteg nem tudott ellenállni a csábításnak, s felerõsödött az a külpolitikai<br />
törekvés, hogy a hitleri Németország segítségével vissza lehet szerezni az I.<br />
világháború után elvesztett területeket. Sem hazánk, sem a szomszédos<br />
országok vezetõ politikusai - tisztelet a kivételnek - nem ismerték fel a veszélyt,<br />
hogy a nagyratörõ birodalom célkitûzéseinek eszközévé váltak.<br />
1931-ben, tíz évi miniszterelnökség után önként távozott a kormány élérõl<br />
gróf Bethlen István. A gazdasági világválság hazánkban is súlyos helyzetet<br />
idézett elõ. Károlyi Gyula kormányfõ ún. takarékossági programja, s a társadalmi<br />
feszültség megfékezése érdekében bevezetett statárium egyre elviselhetetlenebbé<br />
vált. Werth Henrik, a hadiakadémia parancsnoka katonai<br />
doktrínájában abból indult ki, hogy a háború elkerülhetetlen. 1932-ben<br />
elrendelték az általános védkötelezettséget. Hozzákezdtek a hadsereg<br />
modernizálásához. Gömbös Gyula miniszterelnöksége idején még egyértelmûbbé<br />
vált a Németországhoz és Olaszországhoz való közeledés. Gömbös<br />
1933 júniusában elsõként látogatta meg Hitlert az európai államférfiak<br />
közül.<br />
A führer Ausztria bekebelezése után elhatározta Csehszlovákia feldarabolását.<br />
Már 1937 novemberében jelezte, hogy a Csehszlovákiával szembeni<br />
magyar területi követeléseket jogosnak ismerik el, Magyarország számíthat<br />
Németországra. A közelgõ háborús konfliktussal számolva Darányi Kálmán<br />
miniszterelnök Gyõrben meghirdetett egy nagyobb fegyverkezési programot:<br />
öt esztendõ alatt egymilliárd pengõt fordítottak erre. Hitler 1938 augusztusában<br />
bizalmas megbeszélésre hívta a magyar vezetõket, s Szlovákia elleni<br />
katonai támadás fejében felajánlotta a régi Felsõ-Magyarországot. Horthy<br />
kormányzó és Imrédy Béla miniszterelnök ezt ekkor még nem vállalták. Hitler<br />
ingerülten jegyezte meg: "Annak, aki az asztalhoz akar ülni és enni akar, a<br />
História<br />
fõzésbõl is ki kell vennie a részét." Egyelõre a németek által lakott Szudétavidéket<br />
csatolták a birodalomhoz. Errõl az 1938. szeptember 29-ei müncheni egyezmény<br />
intézkedett. Az egyezmény záradéka javasolta, hogy a magyar és a csehszlovák<br />
kormány egyezzen meg a magyar kisebbséggel kapcsolatos vitás kérdésekben.<br />
A magyar-szlovák tárgyalások 1938. október 9-én kezdõdtek Komáromban.<br />
A két fél nem tudott megegyezni, ezért a döntés egy nagyhatalmi konferenciára<br />
várt. Anglia és Franciaország érdektelenséget mutatott, így német-olasz<br />
döntõbíráskodásra került sor. Az 1938. november 2-án meghozott bécsi döntés<br />
értelmében 11.927 km2-nyi terület került vissza Magyarországhoz 1 millió<br />
60 ezer fõnyi lakossággal. Az Imrédy-kormány ekkor viszonzásul engedélyezte<br />
a német kisebbség náci jellegû szervezetének, a Volksbundnak a megalakítását,<br />
majd bejelentette Magyarország kilépését a Népszövetségbõl, és csatlakozását<br />
az Antikomintern paktumhoz.<br />
Az Imrédyt követõ gróf Teleki Pál miniszterelnök stratégiai szempontból, a<br />
lengyel-magyar közös határ megteremtése érdekében fontosnak tartotta<br />
Kárpátalja visszaszerzését. A németek Csehország megszállásával voltak elfoglalva,<br />
ezt kihasználva a magyar vezetõk német beleegyezés nélkül határozták<br />
el Kárpátalja visszacsatolását. Kisebb harcok árán 1939. március 15. és 18. között<br />
a 12 ezer km 2 -nyi területet visszafoglalták.<br />
98<br />
99
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Teleki Pál is híve volt a revíziónak, de õ az etnikai alapú revízió mellett<br />
foglalt állást. A fenyegetõ háborús készülõdés közepette Teleki a fegyveres<br />
semlegességet hangoztatta: el kell kerülni a háborúban való részvételt, meg<br />
kell õrizni az ország gazdasági és katonai potenciálját, így a háború után<br />
Magyarország rendezõ szerepet tölthet be Közép-Európában. Teleki<br />
külpolitikája nem illeszkedett bele a hitleri elképzelésekbe. Õ az angolszász<br />
hatalmakkal való kapcsolatot is szükségesnek tartotta. Közérdekû levelek<br />
címû írásait illegálisan juttatta el két és félmillió példányban vidékre és<br />
Budapestre. Ezekben fellépett a náci és nyilas mákony ellen. Mivel tartani<br />
lehetett egy váratlan náci fellépéstõl, 1940 márciusában unokaöccse által 5<br />
millió dollárt küldött Amerikába a washingtoni magyar követnek, hogy majd<br />
segítse elõ egy emigráns kormánynak az USA-ba kimentését. 1941-ben Teleki<br />
magához kérette Kosáry Domokost, az akkor még fiatal, tehetséges<br />
történészt, akivel korábban az Eötvös Kollégium kurátoraként ismerkedett<br />
meg. Arra kérte Kosáryt, hogy írja meg Magyarország történetét az amerikai<br />
egyetemisták számára, és keresse fel a miniszterelnök által jól ismert<br />
tudósokat, politikusokat, s adja át a következõ üzenetét: "Mondd meg<br />
mindenkinek, hogy míg élek, Magyarország nem léphet háborúba ennek a gonosztevõ<br />
Hitlernek az oldalán." Majd hozzátette: "Egyébként is leverik, és akkor jön a<br />
muszka."/ ! /<br />
1940. szeptember 27-én Berlinben Németország, Olaszország és Japán<br />
képviselõi megkötötték a háromhatalmi egyezményt, kifejezetten agresszív<br />
"Mondd meg mindenkinek,<br />
hogy míg élek, Magyarország<br />
nem léphet háborúba<br />
ennek a gonosztevõ Hitlernek<br />
az oldalán."<br />
célzattal. Sztójay németországi magyar követ - a<br />
kormány felhatalmazása nélkül - felajánlotta<br />
Magyarország csatlakozását. Megkezdõdött a<br />
versengés Magyarország és Románia között.<br />
Antonescu marsall gyakori vendég volt Hitlernél,<br />
s kijelentette: Románia hajlandó Németország<br />
oldalán harcolni a nyugati nagyhatalmak ellen.<br />
Hitler viszonzásként megnyugtatta Antonescut: a német fegyveres erõ<br />
megvédi Romániát.<br />
Németországnak mindkét országra szüksége volt, miközben azok között<br />
egyre élesedett a viszony. A magyarországi német követ jelentésében<br />
figyelmeztette Berlint, hogy a két ország között olyan feszültség van, hogy itt<br />
a fegyverek maguktól is elsülnek…<br />
Hitler áldását adta a magyar-román határ módosítására, s a két ország<br />
között 1940 augusztusában Turnu-Szeverinben megkezdõdtek a tárgyalások.<br />
A két fél megegyezésére remény sem volt. A magyar politikusok 70 ezer km2-<br />
nyi terület visszaadását követelték, a románok mindent elutasítottak. Így<br />
1940. augusztus 30-án Bécsben német-olasz döntõbíráskodásra került sor. A<br />
História<br />
II. bécsi döntés értelmében Magyarország 43 km 2 területet kapott vissza 2,5<br />
millió lakossal (Székelyföld és Észak-Erdély). Románia a döntést nemzeti<br />
katasztrófának tartotta, de az eredménnyel Magyarország sem volt elégedett.<br />
A bécsi útjáról visszatérõ Teleki rosszul lett, ezért Komáromnál megállították<br />
a vonatot, orvosra és gyógyszerre volt szükség. Csáky külügyminiszter<br />
aláírásával engedélyezte a Volksbund mûködését és a nemzeti szocialista<br />
világnézet terjesztését, ami Telekit aggodalommal töltötte el. Magyarország<br />
1940. november 20-án elsõként csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez.<br />
A magyar csatlakozás után néhány nappal Szlovákia és Románia is aláírta a<br />
csatlakozási jegyzõkönyvet.<br />
1940 decemberében Teleki tett még egy kísérletet arra, hogy ne veszítse el<br />
a nyugat-európai hatalmak jóindulatát. Támogatásukat remélte megõrizni<br />
azzal, hogy december 12-én megkötötték a jugoszláv-magyar megegyezést,<br />
melynek értelmében "a két ország között állandó béke és örök barátság fog honolni".<br />
Hitler mindent elkövetett, hogy Jugoszláviát és Bulgáriát is bevonja a<br />
háromhatalmi katonai szövetségbe. Szerb tisztek puccsa ezt megakadályozta,<br />
Hitler-ellenes megmozdulás, tüntetés kezdõdött Jugoszláviában. Hitler<br />
válasza: "Minden intézkedést megteszek Jugoszlávia katonai széttörésére." Ehhez<br />
Olaszország, Magyarország és Bulgária segítségét is kérte azzal, hogy "a támadást<br />
könyörtelen keménységgel kell végrehajtani." A felszólítást Sztójay berlini követ<br />
hozta Budapestre. Ez súlyos belpolitikai gondot okozott, és Angliából is<br />
figyelmeztetés érkezett: ha Magyarország átengedi a támadó német egységeket,<br />
Anglia megszakítja a diplomáciai kapcsolatot, ha pedig aktívan részt vesz<br />
a támadásban, angol hadüzenettel kell számolnia.<br />
"Majd a békekötésnél egy<br />
széket üresen kell hagyni<br />
Teleki Pálnak"<br />
Teleki az ország számára nem látott kiutat.<br />
Önmaga számára a kiút az öngyilkosság volt.<br />
1941. április 3-a éjjelén fõbe lõtte magát,<br />
hátrahagyva Horthyhoz intézett híres<br />
búcsúlevelét: "A gazemberek oldalára álltunk… Nem<br />
tartottalak vissza. Bûnös vagyok!"<br />
Teleki tragédiájának hírére Churchill így reagált: "Majd a békekötésnél egy széket<br />
üresen kell hagyni Teleki Pálnak". Vagyis Teleki tettével erkölcsi tõkét szerzett<br />
hazájának, amit azonban a gyõztesek a háború utáni osztozkodáskor már rég<br />
elfelejtettek.<br />
Április 11-én a magyar gyorshadtest átlépte a határt, s néhány nap múlva a<br />
Duna vonaláig, a régi magyar határig haladt elõre.<br />
Dr. Kiss Kálmán nyugalmazott tanár<br />
100<br />
101
József Attila<br />
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Hazám<br />
1<br />
Az éjjel hazafelé mentem,<br />
éreztem, bársony nesz inog,<br />
a szellõzködõ, lágy melegben<br />
tapsikolnak a jázminok,<br />
nagy, álmos dzsungel volt a lelkem<br />
s háltak az uccán. Rám csapott,<br />
amibõl eszméletem, nyelvem<br />
származik s táplálkozni fog,<br />
a közösség, amely e részeg<br />
ölbecsaló anyatermészet<br />
férfitársaként él, komor<br />
munkahelyeken káromkodva,<br />
vagy itt töpreng az éj nagy odva<br />
mélyén: a nemzeti nyomor.<br />
2<br />
Ezernyi fajta népbetegség,<br />
szapora csecsemohalál,<br />
árvaság, korai öregség,<br />
elmebaj, egyke és sivár<br />
bûn, öngyilkosság, lelki restség,<br />
mely, hitetlen, csodára vár,<br />
nem elegendõ, hogy kitessék:<br />
föl kéne szabadulni már!<br />
S a hozzáérto dolgozó<br />
nép gyülekezetében<br />
hányni-vetni meg száz bajunk.<br />
História<br />
Az erõszak bûvöletében<br />
mint bánja sor törvényhozó,<br />
hogy mint pusztul el szép fajunk!<br />
3<br />
A földesúr, akinek sérvig<br />
emeltek tönköt, gabonát,<br />
csákányosokkal puszta tért nyit,<br />
szétveret falut és tanyát.<br />
S a gondra bátor, okos férfit,<br />
ki védte menthetlen honát,<br />
mint állatot terelni értik,<br />
hogy válasszon bölcs honatyát.<br />
Cicáznak a szép csendõrtollak,<br />
mosolyognak és szavatolnak,<br />
megírják, ki lesz a követ,<br />
hisz „nyiltan” dönt, ki ezer éve<br />
magával kötve mint a kéve,<br />
sunyít vagy parancsot követ.<br />
4<br />
Sok urunk nem volt rest, se kába,<br />
birtokát óvni ellenünk<br />
s kitántorgott Amerikába<br />
másfél millió emberünk.<br />
Szíve szorult, rezgett a lába,<br />
acsargó habon tovatûnt,<br />
emlékezõen és okádva,<br />
mint aki borba fojt be bûnt.<br />
Volt, aki úgy vélte, kolomp szól<br />
s társa, ki tudta, ily bolondtól<br />
pénzt eztán se lát a család.<br />
Multunk mind össze van torlódva<br />
s mint szorongó kivándorlókra,<br />
ránk is úgy vár az új világ.<br />
102<br />
103
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
5<br />
A munkásnak nem több a bére,<br />
mint amit maga kicsikart,<br />
levesre telik és kenyérre<br />
s fröccsre, hogy csináljon ricsajt.<br />
Az ország nem kérdi, mivégre<br />
engedik meggyûlni a bajt<br />
s mért nem a munkás védelmére<br />
gyámolítják a gyáripart.<br />
Szövõlány cukros ételekrõl<br />
álmodik, nem tud kartelekrõl.<br />
S ha szombaton kezébe nyomják<br />
a pénzt s a büntetést levonják:<br />
kuncog a krajcár: ennyiért<br />
dolgoztál, nem épp semmiért.<br />
6<br />
História<br />
7<br />
S mégis, magyarnak számkivetve,<br />
lelkem sikoltva megriad -<br />
édes Hazám, fogadj szivedbe,<br />
hadd legyek hûéges fiad!<br />
Totyogjon, aki buksi medve<br />
láncon - nekem ezt nem szabad!<br />
Költõ vagyok - szólj ügyészedre,<br />
ki ne tépje a tollamat!<br />
Adtál földmívest a tengernek,<br />
adj emberséget az embernek.<br />
Adj magyarságot a magyarnak,<br />
hogy mi ne legyünk német gyarmat.<br />
Hadd írjak szépet, jót - nekem<br />
add meg boldogabb énekem!<br />
1937. május<br />
Retteg a szegénytõl a gazdag<br />
s a gazdagtól fél a szegény.<br />
Fortélyos félelem igazgat<br />
minket s nem csalóka remény.<br />
Nem adna jogot a parasztnak,<br />
ki rág a paraszt kenyerén<br />
s a summás sárgul, mint az asztag,<br />
de követelni nem serény.<br />
Ezer esztendõ távolából,<br />
hátán kis batyuval, kilábol<br />
a népségbõl a nép fia.<br />
Hol lehet altiszt, azt kutatja,<br />
holott a sírt, hol nyugszik atyja,<br />
kellene megbotoznia.<br />
104<br />
105
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Így emlékszem…<br />
… amikor Kisújszállást végigpusztította a háború<br />
Életem rögös útja címû önéletírásomban a II. világháború kisújszállási<br />
eseményeirõl 14 éves fiatal szemével nézve az alábbiakat jegyeztem fel.<br />
A háborús események tárgyalása elõtt az elõzményekrõl annyit, hogy<br />
Csehszlovákia német megszállása után 1938-ban a Felvidék magyarok által<br />
lakott részét, 1939-ben pedig Kárpátalját csatolták vissza az anyaországhoz.<br />
1940-ben Észak-Erdély is visszakerült. A következõ évben, 1941-ben<br />
Jugoszlávia szétesése után Bácska - a Duna-Tisza köze -, és Baranya megye déli<br />
része, valamint a Muraköz is visszatért az<br />
anyaországhoz. Majd a németek nyomására<br />
Magyarország is belépett oldalukon a háborúba.<br />
A harcokban részt vevõ II. magyar hadsereg 1942<br />
telén a Donnál megsemmisült. A németeket is<br />
súlyos vereségek érték, és a továbbiakban már<br />
csak védekezõ harcokra voltak képesek - a<br />
szovjetek egyre közelebb kerültek hazánk<br />
"A németeknek ugyanis<br />
csak annyi erejük volt, hogy<br />
bennünket, magyarokat<br />
sakkban tudtak tartani, de<br />
hazánkat már nem voltak<br />
képesek megvédeni."<br />
határához. A németek Horthy kormányzóban nem bíztak a háború<br />
továbbfolytatását illetõen, ezért 1944 tavaszán megszállták Magyarországot,<br />
hogy kikényszerítsék a háborúban való további részvételt. Emiatt az ország<br />
hadszíntérré vált, a harcok végigpusztították. A németeknek ugyanis csak<br />
annyi erejük volt, hogy bennünket, magyarokat sakkban tudtak tartani, de<br />
hazánkat már nem voltak képesek megvédeni.<br />
Édesapám, Ábri Balázs 1944 szeptemberében a rábízott lovas fogattal<br />
bevonult a honvédség egyik szállító egységébe. A kisújszállási Hadkiegészítõ<br />
Parancsnokságot szállították nyugat felé. Egészen 1945 nyaráig, hadifogságba<br />
eséséig ott szolgált. A hadifogságból 1945. október vége felé jött haza -<br />
természetesen lovas fogat nélkül. A romániai foksáni hadifogolytáborból<br />
szerencsére nem vitték õket tovább a Szovjetunióba.<br />
A hatodik elemi osztály elvégzése után, 12 éves koromtól kezdve minden<br />
nyáron dolgoztam valahol az iskolai szünetben. 1944. augusztus végén,<br />
szeptember elején történt. A reggeli fejés után hajtottam kifelé a határba,<br />
Igarióba, a rám bízott két tehenet legeltetni, amikor útközben csatlakozott<br />
hozzám egy fiatalember, olyan 22-24 éves lehetett. Gyalog ment haza<br />
Túrkevibe. Útközben beszélgettünk, bár inkább csak õ beszélt. Elmondta,<br />
hogy Erdélyben a mezõségi harcokban sebesült meg, és miután felépült,<br />
szabadságra megy. Említette azt is, ha az oroszok ilyen ütemben haladnak,<br />
História<br />
októberre ideérnek. Ebben nem is tévedett, mert 1944. október 8-án a front<br />
elérte Kisújszállás városát is. Éppen vasárnap volt. Már napokkal, sõt hetekkel<br />
azelõtt lehetett hallani, egyre közeledõen az ágyúdörgést. Elvonult az<br />
országúton, és a vasúton a szinte egy hónapig tartó, fõképpen Erdélybõl jövõ<br />
menekültáradat. Egyébként a városból is sokan elmenekültek nyugatra a<br />
románok és a szovjetek elõl, akiknek nem volt valami bizalomgerjesztõ hírük.<br />
Fõleg a módosabb és az értelmiségi családok menekültek, akik úgy<br />
gondolták, kívül tudnak kerülni a szovjet hadsereg hatósugarán. Többségük<br />
alaposan tévedett. Majd elvonult a harc, és a frontot tartó hadsereg is. Elõször<br />
a magyarok jöttek két irányból, Túrkeve és Dévaványa felõl Szolnok, mint a<br />
legközelebbi tiszai átkelõhely felé tartva. Jelentõs létszámban érkeztek. Két<br />
napig, pénteken, szombaton, nappal és éjjel is vonultak. Lófogatos<br />
szekereken ültek a katonák, akik többször is kértek tõlünk ivóvizet, mert a<br />
kútról jõve néztük õket. Természetesen csak a nappali vonulást láttam.<br />
A magyarok után szombaton jöttek a németek Dévaványa felõl, és ugyancsak<br />
Szolnok felé tartottak. Csupán szállító lófogatú csapat volt, nem jelentõs<br />
létszámmal. Fél nap alatt el is vonultak. Õk voltak az utóvédek. Szombaton<br />
éjjel pedig nagy zajjal német páncélosok vonultak Túrkeve felé, állítólag kb.<br />
300 db, ami igen soknak tûnik. Véleményem szerint az ellentámadást<br />
végrehajtó összes páncélos nem volt ennyi. Közben pénteken délután egy<br />
román jelzésû repülõgép végzett ún. zavarórepülést. Légiaknát, kis, inkább<br />
repeszhatású bombát dobott le a vonuló magyar csapatokra, de célt<br />
tévesztett, és a katolikus templom mögé esett a fõúttól 50-100 m-re. Egy<br />
lakatlan házat, illetve épületet talált el, ahol csak tyúkok voltak, s azokat<br />
pusztította el. A helyszínt kíváncsiságból néhány óra múlva megnéztem. A<br />
légiakna átütve a tetõt, a padlást, a padlózatba kb. 1,5-2 m átmérõjû, és kb.<br />
egy méter mély gödröt vágott. Késõbb hallottam, hogy a Király utca - jelenleg<br />
Béla király utca - elejénél is volt akkor bombázás, egy másik légiakna egy lovat<br />
ütött agyon. Ott<br />
azonban csak jóval<br />
késõbb jártam, de<br />
bizonyos nyomok<br />
még láthatók voltak.<br />
A repülõgép egyébként<br />
két-két légiaknát<br />
dobott le.<br />
A kisúji határban,<br />
1945-ben (Szepesi<br />
Jenõ gyûjteményébõl)<br />
106<br />
107
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
A légitámadást a zugból néztem végig, s csak akkor hasaltam a kerítés<br />
mellé, amikor meghallottam a nagy csattanást, és a háztetõkön csörögtek a<br />
repeszdarabok, illetve kõdarabok a becsapódás nyomán. A bombák<br />
kidobásakor a repülõgép erre-arra csapódó mozdulatokat végzett. A<br />
bombákat kis méretük miatt nem lehetett látni.<br />
A már említett vasárnapon, 1944. október 8-án nyolc óra tájban kint<br />
ácsorogtunk a zugunk Kossuth utcai torkolatában, amikor három német<br />
páncélos vonult a városközpont felé. Egy nehéz, ún. "párduc" típusú és két<br />
közepes nagyságú. A tornyukban nálunk alig idõsebb legények, úgy 16-20<br />
évesek állottak. Mi pedig nyáriasan öltözve, mezítláb bámultuk õket. A másik<br />
látványosság a járdán motorkerékpározó, elég zilált öltözetû magyar katona<br />
volt, aki feltehetõen futár lehetett, és Túrkeve felé robogott. Egy<br />
„párduc”típusú tankot késõbb a harcok után láttunk a dévaványai vasútvonal<br />
és a 4. sz. fkl. (fõközlekedési) út keresztezésénél kilõve, kiégve. A róla szóló<br />
ismertetõben, amit a Magyar Futár címû katonai újságban olvastam, az állt,<br />
hogy erõs homlokpáncélzata miatt szembõl nem lehet kilõni. Ez fedte is a<br />
valóságot, mert megnézésekor jól láthatóak voltak a lövedéknyomok,<br />
amelyek csak felsértették, de nem tudták átütni a homlokpáncélzatot.<br />
Egyébként tornyának bal oldalán lõtték ki, ami megfelelt a gyalpári erdõben<br />
megbúvó szovjet páncélosok tûzirányának. Elvileg személyzete három fõ lett<br />
volna, de emberhiány miatt csak két fõ volt: a toronyban lévõ és a vezetõ. Az<br />
elõbbi a kilövéskor meghalt, az utóbbi pedig sebesülten, égési sebekkel az<br />
egyik nagykerti ház melléképületébe menekült, ahol késõbb a rátaláló<br />
szovjetek agyonlõtték.<br />
A város védelmét az említett három tank és a Dévaványa felõl, délkeleti<br />
irányból várható támadással szemben a lövész gödörsorból álló elsõ vonal,<br />
illetve utóvédvonal látta el - minden egyéb megerõsítés nélkül. Ez<br />
nyilvánvalóan nem<br />
jelenthetett komoly<br />
védelmet, mégis az<br />
éjszakai órákig<br />
1945-ben a<br />
gimnáziumban katonai<br />
kórházat rendeztek be,<br />
a kép a épület Vásár<br />
utcai bejáratánál<br />
készült (Szepesi Jenõ<br />
gyûjteményébõl)<br />
História<br />
"A légitámadást a zugból<br />
néztem végig, s csak akkor<br />
hasaltam a kerítés mellé,<br />
amikor meghallottam a nagy<br />
csattanást, és a háztetõkön<br />
csörögtek a repeszdarabok,<br />
illetve kõdarabok a becsapódás<br />
nyomán."<br />
meggátolta a Vörös Hadsereg betörését a városba.<br />
Délután még láttuk, amint piros rakétát lõttek<br />
fel a védelmi vonalból. Az I. világháborúban<br />
résztvevõ emberek szerint tüzérségi tüzet kértek.<br />
Nyomban azután nyugati irányból meg is szólalt<br />
egyetlen ágyú, ami valószínûleg egy harckocsi<br />
ágyúja lehetett. A védelmi vonal a Nagykert keleti<br />
széle, majd a Bika-akolon - a városi tenyészállatok<br />
tanyája - át a Lógókert keleti és déli szélén húzódott.<br />
Az elsõ belövések kb. 8 óra tájban történtek,<br />
és a Református templom toronyórájára - amit szét is lõttek -, illetve az itt<br />
feltételezett magas megfigyelõállás ellen irányultak. Azután a városközpontot<br />
lõtték - késõbb már aknavetõvel is. Délután kb. 4 óra körül vettük észre, hogy a<br />
Református templom mögül sûrû fekete füst száll fel.<br />
Amikor a következõ napokban megnéztük, egy szovjet nehéz rohamlöveg<br />
és egy T-34-es tank volt kilõve, kiégve a templom hátsó homlokzatánál, a<br />
mûút mellett szorosan egymás után állva. Valószínûen a 10-20 m-re elõttük<br />
álló transzformátor ház mögül lõhették ki, kézi páncéltörõ, páncélököl<br />
fegyverrel. Ennek egy kezelõje volt, és hatótávolsága alig érte el az 50 métert.<br />
Nem kis bátorság kellett használatához. A németeknek volt még kétszemélyes<br />
hasonló páncéltörõ fegyverük is, 150 m-es hatótávolsággal, de azt ritkábban<br />
használták - valószínû emberhiány miatt. Ezért volt a tankokban is legfeljebb<br />
két fõ, de a kisebbekben - pl. „tigris” - csak egy fõ. A kilõtt szovjet tankok<br />
valószínûleg felderítõk voltak. A várost német utóvéd csapatok védték, akik<br />
éjszaka elvonultak Szolnok felé. Napközben több alkalommal ellenséges<br />
repülõgépek keringtek a város fölött, ezért nem mindig mertünk a<br />
bunkerbõl elõjönni. Ez a bunker minden háznál megépült. Keskeny,<br />
hosszúkás gödör volt kb. 1-1,5 m mély, fával vagy deszkával lefedve, amelyre a<br />
kitermelt földet rárakták. Ennek az alján üldögéltünk. Repeszdarabok és<br />
gyalogsági fegyverek lövedékei ellen védtek. Bejárata nyitott volt. Nagyanyám<br />
az én segítségemmel a házunk elõtt épített ilyen bunkert magának, mert mi<br />
a szemben lakó szomszéd kérésére nagyobbrészt az õ bunkerjukba voltunk.<br />
Nagyanyám pedig azt mondotta, hogy õ semmi esetre sem hagyja el a házát.<br />
Az ekkor lezajlott légi csatára is emlékszem, amit az udvarunkból néztem<br />
végig. A repülõgépek kört formálva repültek vegyesen német és román, s<br />
közben lõtték egymást. Egyébként a repülõgépek nagyon hasonlítottak<br />
egymásra, s csak késõbb tudtam meg, hogy mindegyik „Messersmidt” típusú<br />
vadászgép volt. Az egyik találatot kapott, ami miatt elõször láng, majd füst tört<br />
ki belõle, utána darabokra robbant szét, amelyek égve hullottak lefelé. A<br />
német repülõgépek úgy kerültek a románokhoz, hogy vezérük, Antonescu<br />
108<br />
109
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
"…a szovjet csapatok<br />
vandál gyújtogatást rendeztek<br />
a városközpontban és<br />
környékén. Üzemanyagos<br />
kannákkal jártak házrólházra,<br />
fõleg azokba, ahonnan<br />
a tulajdonosok elmenekültek.<br />
Az egyik szoba közepén<br />
összekotortak némi éghetõ<br />
anyagot, azt lelocsolták<br />
benzinnel vagy gázolajjal és<br />
meggyújtották, majd mentek<br />
tovább."<br />
kért és kapott is Hitlertõl 100 darab fenti típusú harci repülõgépet. A<br />
románok azonban 1944 augusztusában, amikor a szovjet csapatok elérték<br />
határukat, Antonescut meggyilkolták, és átálltak a szovjetek oldalára. A<br />
szovjeteknek a déli frontjukon nem volt számottevõ légierejük, így nagyon jól<br />
jött nekik a románok átállása. Még a front elvonulása után is gyakran láttuk,<br />
hogy alacsonyan repülve mentek bevetésre ezek a gépek. Mi pedig hétfõn<br />
reggel a zug elejénél már a vonuló szovjet csapatokat néztük. Azok is vonultak<br />
2-3 napig.<br />
Sajnos Kisújszálláson a harcok a németek elvonulásával<br />
nem értek véget. Akkor még nem tudtuk,<br />
hogy csak ezután fog következni a java.<br />
Majdnem elfelejtettem megemlíteni, hogy<br />
közvetlenül a front odaérkezése elõtt egy felelõtlen<br />
magyar katonatiszt a nagyobb, úgy 16-18 év<br />
körüli levente fiúkat - már akiket elért - összehívta,<br />
és a levente otthonban található fegyvereket<br />
- kispuskákat, amelyekkel a lövészetet tanultuk<br />
és gyakoroltuk - szétosztotta közöttük azzal,<br />
hogy a bevonuló szovjeteket támadják meg. Az<br />
egyik fiútól tudtuk meg a dolgot, aki a kapott<br />
kispuskát az utcán az árok vonalába levõ átereszbe<br />
dugta be. Valószínû, hogy a többiek is hasonlóan<br />
cselekedtek, mert a bevonuló szovjeteket senki sem támadta meg. Nem<br />
úgy, mint Karcagon, ahol a felfegyverzett leventék a bevonuló szovjetekre<br />
rálõttek, s egyik parancsnokukat meg is ölték. A szovjetek elfogták a<br />
lövöldözõket, kb. 10-20 fõt, és a város mellett fekvõ lógerbe (cséplés utáni<br />
szalmát tároló terület, szérûskert) kisérték, és ott agyonlõtték õket.<br />
A németek október 14-én Nagyivánból kiindulva harckocsikkal és<br />
páncélozott gépjármûvekkel támadást indítottak déli irányba, s másnap már<br />
Kisújszállás városát is elfoglalták. A szovjetek keleti és nyugati irányba tértek<br />
ki a támadás elõl. Egyébként nem voltak jelentõs megszállóerõik a városban.<br />
A németek déli irányból is támadtak azokkal a harckocsikkal, amelyek a front<br />
elõtt vonultak Túrkeve felé. Valószínûleg Kisújszálláson kellett volna<br />
egyesülniük, hogy teljesen el tudják vágni a szovjetek utánpótlási vonalát. Ez<br />
azonban nem sikerült, mert az erõs szovjet ellenállás miatt Túrkevénél<br />
megakadtak. A várost ugyan elfoglalták, de tovább már nem jutottak. Kisújszállást<br />
3-4 napig a kezükben tartották. Zugunk, zsákutcánk meghosszabbításában,<br />
a Nagy Imre utcán leállt egy német tank és néhány katona. A tank a<br />
városból keleti irányban, a gyalpári erdõben meghúzódott szovjeteket lõtte<br />
egész idõ alatt. A szovjetek október 15-16-án indítottak ellentámadást. Elõ-<br />
História<br />
õrseik benyomultak a városba is. Hozzánk egészen közel, a zug torkolatával<br />
szemben a Rézmûves utca északra esõ sarkánál, a Balogh-féle porta sarkában<br />
volt egy géppuskájuk beásva, amely állandóan lõtt. A városon kívülrõl pedig<br />
aknavetõvel lõtték a tüzelõ német tank környékét, így bennünket is. Ekkor a<br />
szomszéd bunkerjától, amibe mi is tartózkodtunk, kb. 15-20 m-re csapódott<br />
be két aknalövedék, amelynek repeszdarabjai a nyári konyhánk hátsó falát<br />
érték. Szerencsénkre a többi távolabb csapódott be. A harcok utolsó napja<br />
elõtti éjszakát a zug elejénél lakó gazdálkodó házának pincéjében töltöttük,<br />
eleget téve meghívásuknak. Itt még jobban hallatszott a Kossuth utcai harc<br />
zaja, mert a pince egyik ablaka arra nyílt, és mi is közelebb voltunk hozzá.<br />
Éjszaka egy igen éles kiáltást hallottunk, mert mondanom sem kell, hogy<br />
nem sokat aludtunk. Késõbb derült ki, hogy egy megölt szovjet katona utolsó<br />
kiáltása volt, akinek a puskája a Kossuth Lajos utca és a zug sarkán álló ház<br />
melléképületének falához volt támasztva, õ pedig vértócsába feküdt a földön,<br />
s rajta magyar katonaköpönyeg volt. Késõbb, akik eltemették az említett ház<br />
udvarában, azt mondták, hogy a torkát vágták el.<br />
A harcok során 16-án a református templom tornyát mint kiváló<br />
megfigyelõhelyet vették célba a szovjetek - ezúttal gyújtólövedékkel. Az elsõ<br />
lövésük még nem a tornyot találta el, hanem a gimnáziumot. Annak második<br />
emeletét és a tetõszerkezetét fel is gyújtja. Ekkor égett ki a díszterem melletti<br />
értékes iratokat tartalmazó könyvtár. Véletlenül láttam a következõ lövést,<br />
amikor a nyugati irányból jövõ, lángoló gyújtólövedék a tornyot eltalálta, és<br />
azt lángra lobbantotta. Az égõ torony tetõszerkezete késõbb a templomra<br />
zuhant. Így a templom tetõszerkezete is meggyulladt, és teljesen leégett.<br />
Sajnos nemcsak a templom égett le, hanem nagyjából a városközpont<br />
egyharmada is.<br />
Középületek, köztük<br />
iskolák, magánházak<br />
egyaránt. Ilyen arányú<br />
pusztítás az angolszász<br />
bombatámadásokon<br />
kívül az egész<br />
Tiszántúlon nem volt.<br />
A német ellentámadás<br />
A Református templom<br />
1945-ben (Szepesi Jenõ<br />
gyûjteményébõl)<br />
110<br />
111
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
visszaverése után a szovjet csapatok vandál gyújtogatást rendeztek a<br />
városközpontban és környékén. Üzemanyagos kannákkal jártak házról-házra,<br />
fõleg azokba, ahonnan a tulajdonosok elmenekültek. Az egyik szoba közepén<br />
összekotortak némi éghetõ anyagot, azt lelocsolták<br />
benzinnel vagy gázolajjal és meggyújtották, majd<br />
mentek tovább. Néhány épület annak köszönhette<br />
megmaradását, hogy az otthon levõ szomszédok<br />
figyelték az eseményeket, és a gyújtogató távozása<br />
után sietve eloltották a tüzet. Ilyen nyomokat én is<br />
láttam néhány nap múlva, amikor már kimerészkedhettünk<br />
az utcára. A szemben lakó szomszédunk<br />
melletti fogorvos házát is felgyújtották, de a szomszéd<br />
felnõtteknek sikerült a tüzet megfékezni, így<br />
"A gyújtogatás a késõ<br />
délutáni órákban kezdõdött,<br />
így estére a városközpont<br />
és környéke már<br />
égett. Szörnyû, soha el<br />
nem felejthetõ látvány<br />
volt az egész éjjel lángoló<br />
városközpont."<br />
csak az épület Kossuth utca felé esõ fele égett le. A gyújtogatás a késõ délutáni<br />
órákban kezdõdött, így estére a városközpont és környéke már égett.<br />
Szörnyû, soha el nem felejthetõ látvány volt az egész éjjel lángoló városközpont.<br />
Többek között leégett az óvoda, a központi leányiskola, a Petõfi<br />
utcai iskola, a polgári leányiskola földszintje, a városháza díszterme a fölötte<br />
levõ tetõszerkezettel együtt. Leégett a Kossuth Lajos utca elején levõ üzletházsor<br />
is. Egyébként Szabó Pál egyik könyvében megemlíti, hogy a szovjet<br />
csapatok a német ellentámadások hatására valósággal megvadultak. A következõkben<br />
elmondottakra azonban nemigen volt magyarázat.<br />
Jóval a harcok után, november végén, december elején a zugunk egyik<br />
sarkán álló Mohácsi-féle házat (a lakói nyugatra menekültek) felgyújtották, és<br />
amíg égett, fegyveres katonával õriztették, nehogy valaki megpróbálja eloltani.<br />
A tüzet mi, gyerekek is megnéztük.<br />
A harcok megszûnése utáni napokban 3-4 tagú szovjet katonákból álló<br />
járõrök kutatták át több alkalommal is a környezõ házakat - mindenütt német<br />
katonát keresve a zug sarkánál megölt szovjet katona miatt. Pedig az is elképzelhetõ,<br />
hogy saját katonatársai ölték meg, mivel magyar katonai köpeny<br />
volt rajta. Amikor nálunk jártak, a padlásra is kíváncsiak voltak, s a létrán<br />
engem küldtek elõre golyófogónak. Õk utánam jöttek kibiztosított, tüzelésre<br />
kész puskával. A padláson alaposan körülnéztek, még a teknõben levõ árpát<br />
is megkotorták, hogy nincs-e benne fegyver. A harcok után néhány nappal a<br />
szovjet katonák egyszerre csak ünneplésben törtek ki, s azt kiabálták „vojna<br />
kaput”, azaz vége van a háborúnak. Csak késõbb tudtuk meg, hogy Horthy<br />
Miklós magyar kormányzó fegyverszünetének hírét tudatták velük ekkor.<br />
Az egyik szomszéd elbeszélése szerint a harcok végén elfogtak egy német<br />
katonát, akit agyonlõttek, s utána lábánál fogva felakasztottak, s tüzet<br />
gyújtottak alá. A szökevény katonákat pedig akár német, akár magyar volt, ha<br />
História<br />
kezükbe került, minden további nélkül agyonlõtték. Tehát õk hajtották végre<br />
a szökött katona parancsnoka helyett a szökevénynek kijáró halálos ítéletet.<br />
Így végezte a Déli temetõtõl Túrkeve irányába esõ egyháztanyán, a<br />
református egyház földbirtokán meghúzódó magyar katona, valamint az a<br />
német katona is, aki tankját a tanyától keleti irányban haladó elég mély<br />
csatornába belevezette, és ott felrobbantotta, s ugyancsak az említett tanyán<br />
próbált menedéket találni. Abban a bizonyos mély árokban volt még egy<br />
másik, hasonlóan közepes nagyságú német tank is, melynek vezetõje az<br />
egyháztanyától nyugatra, kb. egy kilométer távolságra esõ Mészáros-féle,<br />
ugyancsak többlakásos tanyán talált menedéket. Neki szerencséje volt, mert<br />
szlovén vagy horvát származású lévén tudott beszélni az oroszokkal, s így<br />
megmenekült. Szerencséjében közrejátszott az is, hogy az ott lakó egyik<br />
család német származású lévén beszélt németül, s így könnyebben tudott<br />
környezetébe beilleszkedni. Késõbb, decemberben feljelentés alapján a<br />
szovjet katonai parancsnokságról két lovas katona ment a helyszínre, és az<br />
illetõt a nyergükhöz kötött hosszú kötélen vezették be a parancsnokságra. Ott<br />
a kihallgatása során - valószínûen átállási szándékának hangsúlyozásával -<br />
annyira megnyerte a parancsnok bizalmát, hogy meglevõ, tizedesi<br />
rendfokozatának meghagyásával felvette a szovjet hadsereg soraiba. Ezek<br />
után õ parancsolt korábbi elfogóinak is. A fentiek azt bizonyították, hogy a<br />
német hadsereg már igencsak belefáradt az öt éve tartó háborúba, és<br />
igyekezett mielõbb befejezni. Pedig tisztában voltak kockázatosságával -<br />
miként a magyarok is. Édesapám is említette, hogy gondolt a szökésre, de<br />
ismerve annak kockázatát, inkább a hadifogságot választotta. Neki lett igaza,<br />
mert épségben hazaérkezett.<br />
Az említett két tankot, valamint a temetõ és a város közötti kilõtt szovjet<br />
tankot is alaposan átvizsgáltuk. A várostól kb. egy kilométerre, a Kenderes<br />
felé vezetõ 4 sz. út mellett is volt egy kilõtt szovjet<br />
tank. A németek részérõl az említett tankokon<br />
kívül a Nagykert déli oldalánál elõl egy, és a csordajárás<br />
felé esõ végénél is egy páncél gépjármû<br />
volt kilõve (az elöl lévõ ki is égett). Ez a páncélos<br />
úgy nézett ki, mint egy kis teherautó, de csak elöl<br />
volt gumi-kereke, utána pedig hernyótalppal rendelkezett.<br />
Hátsó részén pedig merev (nem forgatható)<br />
páncél tornyából hátrafelé irányulóan négy<br />
"Az egyik szomszéd<br />
elbeszélése szerint a harcok<br />
végén elfogtak egy német<br />
katonát, akit agyonlõttek, s<br />
utána lábánál fogva<br />
felakasztottak, s tüzet<br />
gyújtottak alá."<br />
darab gépágyú volt beépítve, ami igen nagy tûzerõt biztosított neki. Ezeken<br />
kívül még a Lógókert északi oldalánál is volt egy hasonló páncél gépjármû<br />
kilõve és kiégve. Valószínû, hogy a gyalpári erdõben megbúvó szovjeteket<br />
támadták.<br />
112<br />
113
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
A harcok elmúltával a lakosság szinte egy emberként tódult az utcákra,<br />
hogy végre kiszabadulhatott saját kis óvóhelyérõl, s lássa mi történt a<br />
városban. A szovjet katonák az elsõ harcok végeztével törték fel egymás után<br />
a különbözõ üzleteket. A késõbbiekben pedig - a másodszori harcok után -,<br />
amikor beszállásoltak a lakosok házaiba, jórészük a nõkkel szemben<br />
erõszakoskodott. Érdekes volt számomra, hogy az elmenekültek üres házaiba<br />
- már amelyik megmaradt - nem szállásoltak katonákat. Novemberben vagy<br />
decemberben a nálam egy évvel fiatalabb szomszéd fiú elbeszélése szerint,<br />
amikor a városban járkált, elfogták a szovjet katonák, és azt mondták neki<br />
„málinki robot-”ra kell mennie. Felrakták egy teherautóra, ahol már több<br />
hasonló korú gyerek volt. Õ hamar ráeszmélt, hogy innen amilyen gyorsan<br />
csak lehet, el kell tûnnie. Amikor az autó egy éles kanyarban lassított,<br />
leugrott róla, s ahogy csak tudott, futott hazafelé. Így menekült meg az<br />
elhurcolástól. Nincs tudomásom arról, hogy valaki egyáltalán vissza tudott-e<br />
jönni errõl a „málinki robot”-ról?<br />
Az 1944-es évrõl még annyit, hogy az idõjárás is kegyes volt a harcoló<br />
katonákhoz és a menekült több ezer polgárhoz: 1945. január 1-jéig<br />
szokatlanul enyhe idõ volt, hideg vagy fagy nem fordult elõ. Az elsõ fagyot az<br />
új esztendõ hozta. Az esztendõ elsõ fele a háborús idõszak befejezõdését<br />
jelentette. 1945. május 9-én a német fegyverszünettel véget ért a hat éve tartó<br />
II. világháború.<br />
A II. világháború áldozatainak emlékére Kisújszálláson is készült szép<br />
emlékmû. Ezen a fronton elesett, illetve a hadifogságban elhalálozott magyar<br />
katonák mellett a város polgári áldozatai is szerepelnek, valamint a város<br />
körüli harcokban elesett német és szovjet katonák. Az emlékmûvet Györfi<br />
Sándor karcagi és Gyõrfi Lajos püspökladányi szobrászmûvészek készítették,<br />
méltón emlékezve a harcok áldozataira.<br />
Ábri Balázs<br />
História<br />
Széchenyi István,<br />
a legnagyobb magyar<br />
"Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent,<br />
és munkálkodhass a jövõn."<br />
A XIX. század Magyarország történelmének<br />
egyik legfontosabb idõszaka, hiszen<br />
ekkor alakult át a feudális társadalom<br />
polgári társadalommá. A reformkorban a<br />
reformok elkötelezettjei, a liberális ellenzékiek<br />
próbálták a reform-országgyûléseken<br />
programjaikat keresztülvinni. A reformkor<br />
kezdete 1830-ra tehetõ, hiszen ekkor hoztak<br />
döntést az országgyûlésben a regnicolaris<br />
deputatio-k (rendszeres bizottságok)<br />
létrehozásáról, amelyek a reformok elõkészítésére<br />
jöttek létre. A reformkor egyik<br />
legkiemelkedõbb alakja gróf Széchenyi<br />
István, aki bár nem tartozott a liberális reformellenzék<br />
soraiba, elképzeléseivel, írói<br />
munkásságával szintén a reformok ügyét<br />
segítette elõ.<br />
Gróf Széchenyi István 1791. szeptember 21-én született Bécsben. Édesapja<br />
gróf Széchényi Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum alapítója, édesanyja<br />
Festetich Julianna. Apja mélyen vallásos, konzervatív felfogású ember volt. Az<br />
ifjú Széchenyi több nyelven is beszélt: olaszul, franciául és angolul. Családi<br />
körben németül és magyarul beszéltek, bár magyar nyelvismerete nem volt<br />
tökéletes.<br />
1809-ben részt vett az insurrectio-n (nemesi felkelés Napóleon ellen),<br />
fõhadnagy lett egy huszárezredben. Az 1809. június 14-i gyõri csatában is<br />
kitûnt bátorságával. A lipcsei csatában is részt vett, futárszolgálatot látott el az<br />
osztrákok és a porosz tábornagy, valamint a svéd trónörökös között. Ekkor<br />
szerzett elsõ osztályú kapitányi rangot, szolgálatai elismeréséül.<br />
Ezután Európa több országában is járt: Franciaországban, Olaszországban,<br />
Angliában és Görögországban. Mindenhol tanulmányozta a kultúrát, a mûvészetet<br />
és az intézményrendszert. Tapasztalta a külföldi és a magyarországi<br />
állapotok közötti különbségeket, melyek arra inspirálták, hogy hazánkban is<br />
114<br />
115
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
"…felajánlom egy évi<br />
egész jövedelmemet, mely<br />
60.000 forintból áll, s az a<br />
felállítandó magyar tudós<br />
társaság alapjához csatoltassék."<br />
meghonosítani igyekezzen a külföldön látottakat. Wesselényi Miklóssal jó<br />
barátságot kötött. Wesselényi magyarul tanította, és lebeszélte Széchenyit<br />
emigrálási szándékáról. 1822-ben újabb külföldi tanulmányútra indult<br />
Wesselényi társaságában, amelyen fõleg a lótenyésztést tanulmányozták.<br />
Franciaországban a XIV. Lajos által építtetett csatorna felkeltette benne a<br />
Duna és Tisza szabályozásának gondolatát.<br />
1825-ben Pozsonyban összeült az országgyûlés, ahol felmerült a Magyar<br />
Tudományos Akadémia megalapításának szükségessége. Így Széchenyi<br />
felajánlotta egy évi jövedelmét: „Én szavazattal nem bírok, én nem vagyok országnagy,<br />
de földbirtokos. Ha egy intézet álland fel a magyar nyelv kifejlesztésére, mely<br />
polgártársaim nevelését is elõsegíti, úgy felajánlom egy évi egész jövedelmemet, mely<br />
60.000 forintból áll, s az a felállítandó magyar tudós társaság alapjához csatoltassék.”<br />
Az alapítást 1827-ben törvénybe is iktatták. Az 1825-ös országgyûlés kérdéseirõl<br />
alkotott nézeteivel kivívta Metternich<br />
kancellár rosszallását. Katonai karrierje megtorpant,<br />
mert úgy nyilatkozott, hogy az Osztrák Császárság<br />
elbukik, ha nem születnek reformok.<br />
Széchenyi azonban ragaszkodott kialakult nézeteihez.<br />
1826-ban lemondott katonai rangjáról,<br />
hogy véleményét szabadon képviselhesse. 1827-<br />
ben megalapította a Nemzeti Kaszinót a gazdasági,<br />
politikai és társadalmi kérdések megvitatására. Számtalan tagot nyert<br />
meg az egyesületnek - köztük Metternichet is.<br />
1828-ban megjelent röpiratában - a Lovakrul - a lótenyésztés fontosságáról<br />
és a hazai lótenyésztés elmaradottságáról értekezett. Véleménye szerint a<br />
magyar lovak a világ bármely táján megállnák helyüket. Nevéhez fûzõdik a<br />
lóverseny meghonosítása is.<br />
1830-ban jelent meg Hitel címû mûve. A könyv megírásának oka, hogy<br />
1828-ban 10.000 Ft értékû kölcsönt igényelt az Arnstein és Eskeles Banktól,<br />
amelyet elutasítottak. Õ az elutasítást megköszönte, mondván, hogy ez felnyitotta<br />
a szemét, és ihletet adott a könyv megírásához. A kötetben a magyar<br />
mezõgazdaság és kereskedelem fejlesztésének kérdéseivel foglalkozott. Kitért<br />
a rossz közlekedés, a termelés hiányosságaira, a nemzeti bank, a mûvelõdés,<br />
a törvények és a politika kérdéseire is. Ekkor még konkrétan nem írt az õsiség<br />
eltörlésérõl és a jobbágyfelszabadításról, de eléggé érthetõen körülírja azt. A<br />
Hitel zárómondata Széchenyi egyik legismertebb idézete: „Sokan azt gondolják:<br />
Magyarország - volt; én azt szeretném hinni - lesz!" Ez a mû nagyon megosztotta<br />
a nemzetet, többen kritikával illetik: Dessewffy József gróf könyvet is<br />
írt "A hitel czimü munka taglalatja" címmel. Mások egyenesen „parasztlázítónak"<br />
nevezik.<br />
História<br />
Hitel címû mûvének védelmére adja ki Világ címû munkáját, melyben a<br />
Hitelben leírtakat önti új formába, valamint azt, hogy Magyarország fejlõdése<br />
szempontjából létfontosságúnak látja Buda és Pest egyesítését. 1830-ban saját<br />
hajóján elindult, hogy a Duna folyásáról és szabályozásának lehetõségeirõl<br />
saját maga gyõzõdhessen meg. Errõl az útról tudósította József fõherceg<br />
nádort, aki 1833-ban megbízta a Duna hajózhatóvá tételével. Ettõl kezdve<br />
mint királyi biztos, tíz éven át vezette a munkálatokat. Közben (1833. szeptember<br />
3.) egy gõzhajóval, amely a Tiszán az elsõ volt, Szegedre is elhajózott,<br />
ahol nagy lelkesedéssel fogadták. A gõzhajózás ügye állandóan foglalkoztatta.<br />
Felkarolta a Duna-gõzhajózási Társulat<br />
ügyét, majd a balatoni gõzhajózást is.<br />
1833-ban adta ki két nagy mûvének - a<br />
Hitelnek és a Világnak - kiegészítését, a<br />
Stádiumot, melyben reformterveit 12<br />
pontba foglalva fejtette ki. 1834-ben kezdte<br />
írni Hunnia címû mûvét, melyben a<br />
magyar hivatalos nyelvvé tétele mellett<br />
érvelt. A mûvet kéziratban hagyta, csak halála<br />
után jelent meg. 1836-ben magánéletében<br />
kedvezõ fordulat állt be: feleségül<br />
vette Seilern Crescence osztrák grófnõt.<br />
Széchenyi állandó aggodalommal és ellenérzéssel<br />
figyelte Kossuth Lajos politikai<br />
szemléletét, aki a Pesti Hírlapban publikált.<br />
Ellenérzésének az volt az oka, hogy<br />
bár mindketten reformokra törekedtek,<br />
mégis más utat képviseltek: Széchenyi a királytól várta a reformok<br />
megvalósulását. Mivel Kossuth politikájának irányát veszélyesnek ítélte,<br />
megírta Kelet népe címû mûvét, melyben megjósolta ennek a politikai<br />
iránynak a következményét: a forradalmat. Személyeskedéstõl sem mentes<br />
"Sokan azt gondolják:<br />
Magyarország - volt; én azt<br />
szeretném hinni - lesz!"<br />
mûvére Kossuth válaszul megírta Felelet címû<br />
mûvét, amelyben tömören és közérthetõen<br />
cáfolta Széchenyi megállapításait, és tartózkodott<br />
a személyeskedéstõl, bár a késõbbi publicisztikai<br />
vitáik során õ is egyre élesebb hangnemben bírálta<br />
Széchenyit. Érvelésével egyre inkább Széchenyi ellen fordította a közhangulatot.<br />
A gazdaság és állattenyésztés kérdését továbbra is szívügyének tekintve<br />
Széchenyi 1830-ban megalakította az Állattenyésztõ Társaságot, melyet 1835-<br />
ben kibõvített, és elnevezte Magyar Országos Gazdasági Egyesületnek. Foglal-<br />
116<br />
117
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
koztatta a szedertermesztés és a selyem elõállítás kérdése is. 1840-ben írt is<br />
egy mûvet A selyemrül címmel.<br />
Már 1828-ban elkezdett foglalkozni a Lánchíd kérdésével, melynek tervét<br />
1832-ben Pest is elfogadta. 1842-ben tették le a Lánchíd alapkövét. A Duna<br />
szabályozása után pedig a Tisza szabályozásának kérdésével foglalkozott.<br />
1845-ben közlekedésügyi miniszterré nevezték ki - ekkor azonnal nekifogott<br />
a munkálatoknak.<br />
1847-ben Politikai programtöredékek címmel kiadott röpiratában ismét<br />
bírálta Kossuth politikáját. A forradalom kitörése után, az elsõ felelõs magyar<br />
kormány megalakulása után - Batthyány Lajos kérésére mégis elvállalta a<br />
közlekedésügyi és közmunka tárcát. 1848 áprilisától szeptember elejéig állt a<br />
tárca élén. Naplójában arról írt, hogy most írta alá halálos ítéletét, fel fogják<br />
akasztani, ráadásul Kossuthtal együtt; csak azt fogja kérni, hogy legalább<br />
egymásnak háttal fordítva akasszák fel.<br />
Kossuth politikáját egyre fenyegetõbbnek látta, de hiába szólalt fel ellene.<br />
Az általa helyesnek tartott politikai irányvonal oly mértékben tért el a valós<br />
politikai helyzettõl, hogy Széchenyit folytonos önmarcangolásra, a haza<br />
sorsán való tépelõdésre késztette, mely lassan felõrölte idegeit. Döblingbe -<br />
gyógyintézetbe - került, ahol hosszú éveket töltött. Betegsége lassan javult,<br />
levelezett, újból politikával kezdett foglalkozni, és írói munkásságához is<br />
visszatért.<br />
1857-ben megjelent egy névtelenül kiadott mû, a Rückblick (melyet az<br />
akkori közvélemény Bach miniszternek tulajdonított). Ez a mû - mely a Bachrendszert<br />
igyekszik igazolni - indította Széchenyit Ein Blick címû mûve megírására<br />
(1859), melyben támadja és kigúnyolja Bach személyét és politikáját<br />
egyaránt. Ez a mû jelentõs szerepet játszott a Bach-rendszer megbukásában,<br />
de hozzájárult Széchenyi tragikus halálához is. 1860-ban a bécsi rendõrség<br />
házkutatást tartott nála, és elkobozta iratait. 1860. április 8-ra virradó reggel<br />
halt meg. Valószínûsítik, hogy a rendõrség bánásmódja oly mértékben megzavarta<br />
és megfélemlítette, hogy öngyilkosságot követett el. Halála azonban<br />
vitatott, egyes vélekedések szerint gyilkosság áldozata lett. Valójában<br />
Széchenyi halála nem állt a bécsi udvar érdekében, hiszen igen kellemetlen<br />
helyzetbe sodorta: a temetésen tízezer ember vett részt, a gyászmisén nyolcvanezren<br />
jelentek meg - így halála valóságos nemzeti tömegtüntetéssé vált.<br />
Széchenyi egész életét a köz szolgálatának szentelte, és hû maradt ahhoz a<br />
gondolathoz, melyet még gyermekként édesapjának írt egy levelében: „édes<br />
Hazámnak boldogságát, amennyire tõlem kitelhet, elõre mozdítsam.” Méltán<br />
nevezte õt Kossuth - és az utókor egyaránt - a legnagyobb magyarnak.<br />
Szidey István<br />
História<br />
Kisúji diákok régi története<br />
mai újságban<br />
Lassan a 83. születésnapom közeledik, így egyre ritkábban mozdulok ki<br />
otthonról. Mivel megvan az a nagy ajándékom, hogy szemüveg nélkül olvasok,<br />
ezzel töltöm az idõt. A lelkészi diplomám mellett a könyvtárosit is megszereztem<br />
- közel háromezer kötetnyi dedikált könyvem van. Ezek mellett a<br />
családom és barátaim jóvoltából ma is sok könyvet, újságot kapok. Inkább<br />
ezekbõl olvasok, a rádiót és televíziót mellõzöm.<br />
Július elején így vettem a kezembe a Szabad Föld címû hetilapot. Falusi<br />
lelkész lévén járattam én is, mint az ott lakó emberek. Egy alkalommal Gulács<br />
községben fékezett egy autó, és Ari Kálmán szállt ki belõle, akivel elemibe<br />
együtt jártunk Kisújszálláson. Õ a Szabad Föld munkatársa lett, és riportot<br />
készített azon a környéken. Így felújítva a régi barátságot, sûrû vendég lett<br />
nálunk. Azóta is figyelemmel kísérem ezt az újságot. Mivel van idõm bõven,<br />
végigolvasom minden cikkét.<br />
Így került elém 2009. július 3-án, az újság 37. oldalán egy írás: „Forró nyár a<br />
munkatáborban". Szerzõje Szántó István (Pély) volt. Végigolvasva fedeztem fel,<br />
hogy ez a Békés megyei Nagykamaráson született és Gyulán, a Római Katolikus<br />
Gimnáziumban tanuló diák kortársam, 1944 nyarán a szolnoki repülõtérépítésnél<br />
az én osztálytársaimmal együtt dolgozott három hónapig. Azzal<br />
fejezi be az írását, hogy keresi azokat, akik esetleg élnek és olvassák ezt a<br />
cikket, hogy felvegye velük a kapcsolatot.<br />
1944 tavaszán, mivel közeledett a front Magyarországhoz, az állandó légiriadó<br />
miatt lehetetlenné vált a tanítás, és az iskolákat katonai kórházaknak<br />
vették igénybe, március utolsó napjaiban be is fejezték az iskolai évet. Kezdetben<br />
örültünk mi, diákok ennek, és az akkor hetedikesek irigyeltük a nyolcadikosokat<br />
a „hadi érettségiért", és még reménykedtünk is, hogy mi is hasonlót<br />
szerezhetünk. Nem sok idõ múlva azonban ide is jöttek a behívók a nyári<br />
munkaszolgálatra. Sokan mentek innen is a szolnoki repülõtér nagyobbítására.<br />
Én a béna lábam miatt alkalmatlan voltam a fizikai munkára, ezért a<br />
helyi városházára irányítottak, és a közellátási jegyeket osztottuk havonta a<br />
város lakóinak. Hétvégéken azonban találkoztunk a szolnoki osztálytársakkal,<br />
akik az 50 km-re lévõ munkahelyre kerékpárral mentek, 18 évesen még szombaton<br />
este munka után hazajöttek, és hétfõ hajnalban munkakezdésre visszamentek.<br />
Vasárnap a templomból kijövet beszámoltak a velük történtekrõl.<br />
Ebben nem volt szó a háborúról, inkább kalandos nyaralásnak tüntették fel a<br />
118<br />
119
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
munkaszolgálatot. Az amerikai repülõk „menetrendszerûen" jöttek délelõttönként,<br />
és ilyenkor a kukoricásba, fák alá húzódva kártyázással töltötték az idõt.<br />
Ha sokáig volt riadó, akkor nem dolgoztak aznap.<br />
Elõbb egy karcagi tornatanár volt a tábor parancsnoka,<br />
majd a kisúji Szõke Balázs tanár lett.<br />
Az ellátást elfogadták úgy, amint adták, és napi<br />
egy pengõ volt a fizetés. A Rákóczifalván túl lévõ<br />
Gorove major dohánypajtáiban volt a szállásuk. A<br />
legnagyobb élmény a földbirtokos lányának a<br />
megjelenése volt, aki minden délelõtt hintóval<br />
hajtott végig a pajták mellett, és kesztyûs kezével<br />
integetett a sorfalat álló diákoknak. Voltak olyan<br />
munkatáborosok is a közelükben, akik politikai<br />
okokból dolgoztak ott, de velük nem lehetett beszélgetni.<br />
"Az idõsödõ ember a rohanó,<br />
modern világban kevés<br />
örömöt kap. Egy levél,<br />
egy telefon segítségével azonban<br />
meg lehet szerezni. Az<br />
öröm akkor igazán az, ha<br />
megoszthatjuk valakivel, a<br />
bánat, gyász is könnyebb,<br />
ha elpanaszolhatjuk."<br />
Az újságcikkben Szántó István is hasonlóakat örökít meg. A legdöbbenetesebb<br />
esemény neki 1944. augusztus 20-a volt. Az ünnep miatt munkaszünet<br />
volt, és a rákóczifalvai templomba mentek misére. Alig kezdõdött meg a<br />
szertartás, amikor megszólaltak a szirénák és félreverték a harangokat. A<br />
templomból egy közeli kiserdõben lévõ lövészárkokba mentek. Innen jól<br />
lehetett látni a repeszbombát szóró gépeket és a légi csatát. A falu szélére és<br />
a munkahelyre hulltak a bombák. A szolnoki légitüzérség tûz alá vette a<br />
támadókat, és egy gépet eltaláltak. A lángoló gépbõl katapultáltak a pilóták,<br />
a gép égve zuhant le. Amikor csend lett, és indultak másnap a munkába,<br />
akkor látták, hogy a talicskák és a lapátnyelek szilánkká forgácsolódtak. Ettõl<br />
kezdve komolyabban vették a diákok a légiriadót, és az óvóhelyekre mentek.<br />
A nagy célpontok a szolnoki és a szajoli vasútállomások és a Tisza-hidak<br />
voltak.<br />
Szeptember vége felé egy este váratlanul bezárták a munkatábort. Szántó<br />
István és iskolatársai nem várták meg a reggelt, kocsit fogadtak és a martfûi<br />
vasútállomásra vitették magukat. A kisúji diákok is kerékpárra ültek és<br />
hazajöttek. A három hónap nehéz próbái összekovácsolták ezt a társaságot,<br />
de nem gondolták, hogy néhány nap múlva másik irányba, a háború és a<br />
fogság poklába indulnak el. Azt azonban itt is és más esetben is sokszor<br />
hallottam, hogy a diákévek és a katonaidõ próbatételei életre szólóan összekovácsolták<br />
az embereket, és életük végéig kapcsolatban maradtak.<br />
Többször is elolvastam a Szabad Föld cikkét. Mivel a volt osztálytársak<br />
közül csak Minya Lászlóval élünk Kisújon, felhívtam és telefonon beszámoltam<br />
az írásról. Õ részt vett ebben, és emlékezett rá annyi év után is. Így levelet<br />
írtam Szántó Istvánnak Pélyre. Õ telefonon azzal válaszolt, örömöt okoztam<br />
neki. Másnap el is jött hozzánk és Minya Lászlóval hármasban hosszan<br />
História<br />
beszéltünk a régi eseményekrõl, mintha tegnap lett volna. Telefonon<br />
bekapcsoltuk itthonról Demeter Kálmán tanár urat is, õ is ott volt. Elõkerült<br />
egy Franciaországban élõ volt diák, Tobák Géza címe és a Lapis Mihályé is.<br />
Szántó István gyógyszerész lett és nyugdíjasként Pélyen él. Köszöntük neki a<br />
közremûködést, e váratlan ajándékot. Tobak Gézának én írtam levelet, postafordultával<br />
jött a válasza, és írt Szántó Istvánnak is. Az õ életét is regényben<br />
lehetne megírni, és azt a csodát, hogy idõs korára lett festõ, és nyugdíját<br />
festményei eladásából egészíti ki. Lapis Mihály építészmérnök is kapcsolatot<br />
teremtett Szántó Istvánnal. Sajnos már sokan elmentek közülünk a minden<br />
élõknek útján, és így e csekély eredménynek is örülünk nagyon.<br />
Sokat gondolkodtam, hogy írjak-e errõl. Mivel volt már egy ilyen, szintén a<br />
Szabad Föld újságból merített kapcsolatfelvételem nem régen, megírtam. Ez<br />
dr. Kiss Kálmán tanár úrral kapcsolatos, akit ebben az újságban, egy 1942-ben<br />
készült fotón ismertem fel és hoztam össze egy régi, a Partiumban élõ, egykor<br />
debreceni diáktársával egészen a személyes találkozásig. Az idõsödõ ember a<br />
rohanó, modern világban kevés örömöt kap. Egy levél, egy telefon segítségével<br />
azonban meg lehet szerezni. Az öröm akkor igazán az, ha megoszthatjuk<br />
valakivel, a bánat, gyász is könnyebb, ha elpanaszolhatjuk. 65 éve<br />
történt háborús történetrõl írtam, örömöt remélve a békében olvasóknak.<br />
„A legszebb emlékmûved embertársaid szívében áll.”<br />
- Albert Schweitzer -<br />
Morzsák<br />
Vitális Sándor<br />
ny. ref. lelkész<br />
„A kéznek is kell tudni emlékezni. A soha meg nem érintett kezek melegére,<br />
a meg nem érintett homlokok, a lázból gyógyulók homlokának meleg hûvösére.<br />
Egyáltalán, az embernek kézzel, lábbal - gyomrával és tüdejével is - emlékeznie kell,<br />
mert semmije sincs, csak az, amit ily módon megõriz.<br />
Miért, hogy a felejtéshez van nagyobb tehetségünk? ”<br />
- Ancsel Éva -<br />
120<br />
121
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
A holokausztra emlékezve<br />
A Kisújszállási Városvédõ és -Szépítõ Egyesület szervezésében 2009. július<br />
12-én délután a világégés áldozatairól a Pallagi Gyula téren lévõ holokauszt<br />
emlékfalnál, illetve a zsidó temetõben megemlékezést tartottak. A programon<br />
részt vettek többek között a szolnoki, karcagi izraelita hitközség, a helyi<br />
önkormányzat, az egyesület és a városi civil szervezetek képviselõi. A megemlékezést<br />
dr. Ducza Lajos alpolgármester, az egyesület tiszteletbeli elnöke<br />
tartotta. Felidézte a város zsidó lakossága és hitközsége történéseinek legfontosabb<br />
eseményeit 1853-tól kezdõdõen az 1944. június 18-i deportálásig,<br />
majd a háború befejezését követõ évekig bezárólag. Az emlékezés helyszínein<br />
Deutsch László fõrabbi és Szilágyi Gábor fõkántor imája és éneke az ártatlanul<br />
elhurcoltakért, az áldozatokért szólt.<br />
Az emlékezés új és régi emléktáblák avatásával, újraavatásával folytatódott.<br />
Az 1964-ben eladott, majd lebontott zsinagóga helyén épült volt Sztár Áruház<br />
falán Illéssy Ádám nagykunkapitány és Tatár Zoltán egyesületi elnök leplezte<br />
le azt az új emléktáblát, amelyen a következõ felirat olvasható: „Itt állt városunk<br />
egyik legszebb épülete, a kisújszállási zsidóság zsinagógája 1904-tõl 1964-ig”<br />
(Városvédõ és -Szépítõ Egyesület 2009). Az a két eredeti márványtábla, mely<br />
egykoron a zsinagóga elõcsarnokában volt és az épület tervezésében, létre-<br />
História<br />
hozásában közremûködõk neveit tartalmazza, a téren lévõ emlékhely belsõ<br />
falára lett felhelyezve. A harmadik, a Városháza pincéjében megtalált, sok-sok<br />
darabra tört I. világháborús izraelita emlékmû márvány tábláját a zsidó temetõben<br />
kialakított új emlékhelyen újraavatták. Leleplezését Rózsa Endre<br />
országgyûlési képviselõ és Demeter Jánosné települési képviselõ végezte. Az<br />
emlékhely és táblák elkészítése, a régiek eredeti állapotukban történõ helyreállítása<br />
Oláh László mûköves mester és munkatársai szakmai hozzáértését<br />
dicsérik. Az emlékhelyet, táblákat a város nevében dr. Ducza Lajos alpolgármester<br />
vette át. A résztvevõk elhelyezték az emlékezés koszorúit, virágokat,<br />
kavicsokat az emlékhelyen.<br />
A kisúji városvédõk folytatják a zsidó temetõ kegyeleti parkká történõ alakítását<br />
s annak gondozását.<br />
Ari Géza<br />
122<br />
123
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Somogyi László írásaiból<br />
1.<br />
Weisz Antal kántor bácsi<br />
Zarándokúton jártam. Nem Lourdes-ban, nem is Máriaremetén. Utam<br />
Auschwitzba vezetett, ahol Mengele és gyilkos társai milliókat küldtek a<br />
gázkamrába. Megálltam a rámpán, ahol a szelekció történt. Képek százai<br />
elevenedtek fel elõttem, családtagjaim, barátaim, játszópajtásaim, akiknek ez<br />
volt az utolsó elõtti stáció a zsidók Golgotáján, közvetlenül a végsõ stáció - a<br />
gázkamra - elõtt. Felvillant elõttem Weisz Antal kántor bácsi képe, akinek<br />
utolsó perceit még 1945-ben mesélte el nekem valaki, aki véletlenül túlélte a<br />
haláltábort. Felvillant elõttem Krisztus képe a Golgotán a kereszttel: ha Õ<br />
1944 áprilisában véletlenül Kisújszálláson élt volna, Õt is megbélyegezte<br />
volna az a sárga csillag, amelynek felvarrására az 1920/1944. sz. törvény kötelezte<br />
a magyar zsidókat 6 éves kortól. Ennek a csillagnak 10x10 cm kanárisárga<br />
anyagból kellett készülnie. Baloldalt, jól láthatóan kellett hordanunk.<br />
Szülõvárosomnak, a Nagyalföld közepén fekvõ Kisújszállásnak ebben az<br />
idõben kb. 17000 lakosa volt, ebbõl talán 200 zsidó vallású magyar. A XX.<br />
század elején még majdnem 500 zsidó élt itt, de mivel a heti piac szombaton<br />
volt, a szombattartó zsidó kereskedõk elhagyták a várost. 1929 óta már rabbi<br />
sem volt itt, a kicsiny hitközség lelki irányítása Weisz Antal kántorra maradt.<br />
A nevét nem nagyon mondták, vagy úgy emlegették, hogy „a zsidó kántor”<br />
(hiszen volt református kántorunk is), vagy egyszerûen így fordultak hozzá:<br />
„kántor bácsi”. A zsinagóga mögött, a Mózes (ma Ostrom) utcában még ma<br />
is áll a ház, ahol a kántor bácsi és családja - felesége, lánya és fia - lakott. A<br />
süketnéma, béna fiú, Sanyika, akinek valódi életkorát senki sem ismerte, egy<br />
tolószékban töltötte napjait. Ha közeledtünk hozzá, mosolygott, mindenkit<br />
megismert. Fõleg édesapja foglalkozott vele, apa és fia nagyon kötõdtek<br />
egymáshoz. Weisz Antal volt hát a mi kántorunk, elõimádkozónk a zsinagógában,<br />
õ volt a sakter, és ugyancsak õ készítette fel a zsidó fiúkat a Bar-Micvára<br />
(konfirmáció, 13 éves korban). Õ vezette a hívek életét születésüktõl egészen<br />
halálukig. Kántor bácsinak gyönyörû hangja volt. Apám, aki nem volt vallásos<br />
ember, mindig azt mondta, hogy amikor a kántorunk a Kol Nidrét (az<br />
Engesztelõnap bevezetõ imáját) énekli, mintha magával a Jóistennel<br />
beszélgetne. Úgy éreztük, mintha a dallam egyenesen az égbõl szállott volna<br />
alá, a kántor lelke mintha egyszerre lett volna az égben és itt lent velünk.<br />
1944 áprilisát írtuk. Ekkor kezdtük hordani a sárga csillagot. A budapesti<br />
Zsidótanács még jótanácsokkal is ellátott bennünket, hogy miként kerüljük<br />
História<br />
el a zaklatásokat: vigyázzunk, nehogy valamilyen módon eltakarjuk a csillagot<br />
könyvvel, táskával vagy - horribile dictu - a balkézben tartott cigarettával.<br />
Néhány nappal azután, hogy fel kellett varrnunk a csillagot, beköltöztettek<br />
bennünket a Mózes utcai gettóba. Mindannyiunkat, öregeket, gyerekeket és<br />
asszonyokat. A 18 és 50 év közötti férfiakat már évekkel korábban elhurcolták<br />
munkaszolgálatba, a keleti frontra, ahol aknaszedésre és veszélyes kényszermunkára<br />
használták fel õket. Aki ott nem fagyott meg, nem pusztult el éhen<br />
vagy végelgyengülésben, azzal végeztek a magyar keretlegények válogatott<br />
kínzásai.<br />
De térjünk vissza kántor bácsi történetéhez. Június elején átszállítottak<br />
bennünket Szolnokra, a körzeti központi gettóba. Az SS-ek és magyar õreink<br />
már itt kezdtek hozzászoktatni minket jövendõ életünkhöz. Itt került sor az<br />
elsõ szelekcióra is: két csoportra osztottak bennünket - hogy miért, nem<br />
tudtuk meg - és két különbözõ vonatszerelvényre tettek fel. Az egyik, amelybe<br />
szüleimmel együtt magam is kerültem, Ausztria felé vette útját. A másik,<br />
amelyben kántor bácsi volt a családjával, Auschwitz felé indult. Errõl azonban<br />
már csak a szabadulás után szereztünk tudomást.<br />
Egy túlélõ mondta el, hogy amikor megérkeztek Auschwitzba, ahol újra<br />
szelektálták õket az ott szokásos forgatókönyv szerint (alkalmas még munkára<br />
vagy sem), a tolókocsiban ülõ Sanyika az alkalmatlanok azonnali halálra ítélt<br />
oszlopába került, a kántor bácsi pedig a másikba, a még munkára foghatókéba.<br />
A fiú kétségbeesetten nézte apját, aki ekkor kilépett az oszlopból, és elkezdte<br />
tolni a tehetetlen gyermek tolószékét. Elindult beszélgetni a Jóistennel.<br />
Azóta, valahányszor felcsendül az Engesztelõnapi ima, mindig a mi<br />
kántor bácsinkra gondolok és mindazoknak a vele együtt meggyilkoltaknak a<br />
tragikus sorsára, akiknek nem volt más bûnük, mint hogy ... zsidónak születtek.<br />
Kedves Bátyám! Sanyikám!<br />
2.<br />
Levél eltûnt testvéremhez<br />
Biztosan csodálkozol, hogy mi ütött öcsédbe? Miért ír ez nekem? Õszintén<br />
szólva igazad van, hiszen idestova hetvenhét éves leszek, és ez az elsõ alkalom,<br />
hogy tollat ragadok. A levelezés, emlékszel ugye, mindig Anyus dolga volt.<br />
Mindig így fejezte be: „Jolán, Pista, gyerekek.”<br />
Jolán, Pista, gyerekek… Már csak én vagyok itt. Már csak én tudom, mi<br />
történt velünk. Az egykori gyerekbõl lassan illene már felnõtté válni, és irni<br />
néhány sort.<br />
124<br />
125
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
De miért is írok? (Miért is sírok?) Közeleg a november 22-e, az a dátum,<br />
mely mindkettõnk életében határkõ. Mindketten ezen a napon hagytuk el<br />
szép magyar hazánkat. Én ötven éve jöttem el nyugat felé, saját akaratomból,<br />
remélve, hogy annyi megpróbáltatás után („balszerencse, s oly sok viszály után”)<br />
élvezhetek egy kis szabadságot, emberibb életet, s talán egy kis jólétet is.<br />
Te, Sanyikám, nem saját akaratodból mentél el, téged, munkaszolgálatos<br />
bajtársaiddal együtt, marhavagonba zárva vittek el Püspökladányból 1942.<br />
november 22-én. Odautaztunk Magdával, csomagokat vittünk, próbáltunk<br />
neked valami útravalót adni, de a keretlegények - akik között pedig volt még<br />
kisújszállási szomszéd is - a közeletekbe se engedtek, nehogy bármit odaadhassunk<br />
nektek.<br />
Vonultatok az állomás felé, rendezett sorokban, katonásan, bár nem volt<br />
rajtatok egyenruha, csak katonasapka, civil ruhában meneteltetek. A magyar<br />
állam csak sárga karszalagot és sapkát tudott nyújtani nektek. Elõtte egyszer<br />
még mondtad is: „abban kellene kivonulni, amit az államtól kapunk”. Amikor<br />
elvittek, már két éve „védted a hazát”, mint munkaszolgálatos, és arról volt szó,<br />
hogy most már leszerelnek benneteket. Ehelyett kivittek benneteket a frontra<br />
lövészárkot ásni, aknát szedni. Azt mondtad, úgy látszik, mi még a választottak<br />
között is kiválasztottak vagyunk. Nem tudom, mi történt veled 1942. november<br />
22. és 1943. január közepe között, hiszen ezt te élted át, te érezted a<br />
bõrödön. Rettenetes hírek keringtek arról, mit mûvelnek a keretlegények a<br />
munkaszolgálatosokkal Ukrajnában. Két tábori levelezõlap jött tõled néhány<br />
sorral, és valaki - kisújszállási volt és katonatiszt - még látott is, és azt mondta,<br />
hogy jól néztél ki. A következõ hír már a Vöröskereszttõl érkezett: „Értesítjük,<br />
hogy fiuk, Sándor január közepén eltûnt.” Anyusék kerestek mindenütt, ha akár<br />
a legkisebb remény is felcsillant valahol, azonnal rohantak, írtak. Azóta<br />
semmi, csak ez a szó: ELTÛNT. Anyus haláláig várt, reménykedett,<br />
imádkozott. Nem akarok elébe vágni az eseményeknek, de én a deportálás<br />
után nem akartam vissza(haza)jönni. De Anyus azt mondta : haza kell menni,<br />
mert ha Sanyi visszajön, nem talál meg bennünket.<br />
Szóval, Sanyikám! Fogtad magad és eltûntél. Nem öltek meg, dehogy! Csak<br />
kedved szottyant eltûnni és ELTÛNTÉL.<br />
Azóta is várunk, most már csak én egyedül várlak. (Vagy te vársz engem?)<br />
Vagy eszedbe jutott a latin mondás, amit a gimiben tanultunk: „Extra Hungariam<br />
non est vita”? És inkább eltûntél, minthogy máshol élj?<br />
Gondolataim kalandoznak a múltban, nem tudom, mit irjak még meg.<br />
Nincsenek pontos értesüléseim arról a „túl” világról, ahol te vagy. Mit tudsz<br />
te ott errõl a mi ideiglenes világunkról? Követed-e pontosan az eseményeket?<br />
Tudod-e, mi történik velünk, velem?<br />
História<br />
Hát elmesélem, úgy nagyjából, azt a néhány évet, amely a két november 22-<br />
e között eltelt. Ja, errõl jut eszembe: volt a könyvtáradban egy könyv,<br />
Csermely Gyula regénye Ami a két Miatyánk között van. Ez is eltûnt, mint<br />
könyvtárad legnagyobb része (és mint te magad), pedig mennyi szép könyved<br />
volt! Mindent megvettél a Platz könyvesboltban, ami akkor megjelent.<br />
Ezekbõl a könyvekbõl szerettem meg az olvasást. A könyvek nagy részét<br />
elhordták. Néhányat ugyan még megtaláltunk az udvaron sáros fényképek<br />
között, amikor a deportálásból visszajöttünk. Ahogy mesélték, orosz katonai<br />
teherautók állomásoztak az udvarunkon, és amikor a nagy sár miatt nem<br />
tudtak elindulni, kihordták a könyveket a kerekek alá, hogy a kultúra segítse<br />
a technikát. Na, ez már ‘44 telén volt. Még úgy is intézkedhetett a sors, hogy<br />
éppen ezek a katonák indultak minket felszabadítani. De most egy kicsit<br />
elõreszaladtam.<br />
Visszatérek ‘42-re. Október 19-én, 70 éves korában meghalt nagyanya. A<br />
temetésre emlékszem, de nem tudom, te ott voltál-e. Kaptál-e eltávozást?<br />
Utána volt az én barmicvóm. A kántor bácsi készített fel, mint mindenkit.<br />
Nagyon szép fogadalmat tettem az eljövendõ életet illetõleg (nem tudom,<br />
mennyit és hogyan tartottam be ebbõl a fogadalomból).<br />
A kántor bácsi történetét már egyszer megírtam: hogyan végezte be életét<br />
fiával, Sanyikával, azaz hogyan végezték ki õket. Nem tudom, olvastad-e.<br />
Hogyan követitek ti ott az itteni eseményeket?<br />
Emlékszel, hogy nem vettek fel a gimnáziumba? Akkoriban egy osztályba<br />
csak egy zsidót vettek fel. Féltek, hogy megfertõzzük a becsületes magyar<br />
gyerekeket. Beírattak magántanulónak Törökszentmiklósra a polgári iskolába,<br />
oda csak vizsgázni jártam. A háború után tettem csak különbözeti<br />
vizsgát, és folytattam tanulmányaimat a gimnáziumban.<br />
Nem akarom túl hosszúra nyújtani levelemet. Hát csak úgy schlagwortokban<br />
folytatom. Anyus a kis „Rachel” imakönyvébe minden fontos dátumot felírt,<br />
onnan másolom ki neked, hogy mi történt velünk, úgy, ahogyan õ beleírta:<br />
"Drága Sanyikám elment Püspökladányból 1942. november 22-én, mint muszos,<br />
eltûnt Krasznojenél, 1943. januárban.<br />
1944. IV. 5-én sárga csillag felvarrása.<br />
1944. jún. 18. indulás Kisújszállásról Szolnokra.<br />
Június 25-én vagonírozás Szolnokon.<br />
27-én érkezés Strasshofba.<br />
30-án este érkezés Lobauba.<br />
1944. október 7-én az elsõ nagy bombázás Lobauban.<br />
1945. március 1-én teherautóval Reyersdorfba.<br />
1945. IV. 5-én sárga csillag eldugása.<br />
126<br />
127
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
1945. IV. 11-én Reyersdorfból indulás.<br />
IV. 13. pénteken érkezés Pozsonyba gyalog.<br />
Pozsony 2 hét.<br />
Indulás IV. 27-én.<br />
Érkezés Pestre IV. 29-én.<br />
Érkezés haza 1945. V. 1. délben Kisújszállásra."<br />
Látod, Sanyikám, Anyus néhány sorban összefoglalta a család, a kisújszállási<br />
és a magyar zsidóság deportálását. Biztosan tudod: 1945. május 15. és<br />
július 15. között 437 ezer magyar zsidót hurcoltak el Auschwitzba. Minket a<br />
szolnoki gettóban kétfelé választottak. A mi vonatunk Strasshofba ment, a<br />
másik Auschwitzba. Velünk a németeknek terveik voltak. Talán el akartak<br />
cserélni bennünket teherautókra, de a fenének sem kellettünk. Hát igy,<br />
tévedésbõl, túléltük.<br />
Nem akarlak untatni ilyen régi dolgokkal. Ti, "ELTÛNTEK", láttátok-e<br />
ezeket a borzalmakat? Bizony, ez már olyan jó 60 éves történet. Mondd,<br />
mennyi 60 év az örökkévalóságban?<br />
Itt áll az imakönyv elsõ oldalán a család öt gyermekének neve. Anyus így<br />
jegyezte be:<br />
"Elluska 1917. október 10.+ 1918. X. 22" (spanyolnátha)<br />
"Sanyi 1919. júl. 7. + 1943. I. ? (1943. jan.)"<br />
"Magda 1922, júl. 15. él h. I." (Magda azóta meghalt)<br />
"Laci 1929. dec. 22. él h. I."<br />
"Öcsike 1931. júl. 8 + 1932. VIII. 8." (vérhas)<br />
Apus meghalt 1953. márciusában, Anyus 1974. áprilisában. Együtt vannak<br />
eltemetve a Kozma utcai zsidó temetõben. A sírkövön rajta van a te neved is:<br />
"Mártírhalált halt fiuk, Sándor". Szegény Anyus! Milyen borzasztó lehetett<br />
neki három gyereket elveszíteni! Mindig volt valami szomorúság az<br />
arckifejezésében…<br />
Kedves Bátyám! Ezen az oldalon már csak én vagyok egyedül a listából. Egy<br />
's máson én is keresztülmentem, többször belekaristoltak a lelkivilágomba.<br />
(Volt egy Aszódi Pista nevû kollégám, õ használta ezt a kifejezést.)<br />
Ott tartottunk, hogy 1945. május 1-jén "haza" érkeztünk. A piactéren volt<br />
a nagy ünnepély. Emlékszem, teletorokból énekeltem az Internacionálét:<br />
"Semmik vagyunk, s minden leszünk." Mint mondottam volt, letettem a különbözeti<br />
vizsgát, és gimnáziumba jártam Kisújszálláson. 1949 õszén felvettek a pesti<br />
bölcsészkarra. Borzasztóan büszke voltam (borzasztó büszke bölcsész - alliteráció).<br />
Képzeld el, öcséd négy szemeszteren át kiváló hallgató volt!<br />
História<br />
1951 decemberében, az ötödik szemeszter közben, származásom miatt<br />
kizártak az ország összes egyetemérõl. Ezúttal nem zsidóként, hanem "kulákként",<br />
"osztályidegenként". Segédmunkás lettem, majd átképzõs, aztán 1956.<br />
október 23-ig géplakatosként dolgoztam. Közben történt, hogy valaki<br />
megjegyzést tett a nevemre: "Nem igazi magyar név ez a Singer!" Hát ekkor lett<br />
belõlem Somogyi - jó magyar ember akartam lenni, magyarosítottam. Majd<br />
jött a forradalom, és én elhagytam "édes hazánkat". Nem úgy, mint te, nem<br />
marhavagonban, keretlegények között: Én "a szabadságot választottam" (ubi<br />
bene ibi patria?).<br />
2003 novemberében meghalt Magda. Nála találtam néhány Anyustól maradt<br />
családi dolgot. Köztük egy 1938-as naptárt, az elsõ oldalon ott a te aláírásod:<br />
Singer Sándor. A második oldalon a kézikönyv tulajdonosának neve:<br />
Singer Sándor. Címe: Kisújszállás Széchenyi u. 67. Telefonszáma: 80. Alatta<br />
pedig ez áll: "Ha ez a könyvecske elvész, úgy kérem a megtalálót, hogy a fenti címre<br />
küldje vissza."<br />
Arra sajnos nincs utasítás, mit kell tenni, ha a tulajdonos tûnik el. Aztán<br />
van egy furcsa levél is. Nagyapa írta neked (1942. augusztus 16-i dátummal),<br />
de sohasem küldte el. Képzeld el, az esküvõi meghívójuk (1893. jan. 23.)<br />
hátuljára írta! Az áll benne, hogy vasárnap reggel van és nincs otthon más<br />
papír, ezért írja erre a meghívóra. Vigasztal téged: "Ennél már csak jobb<br />
lehet! Te fiatal vagy. Elõtted az ÉLET"! Igen, az ÉLET, amely neked még kb.<br />
150 napig tartott, s az is tele volt szenvedéssel. Nagyapa élt még egy évet.<br />
Érdekes, azt hiszem, engem mindenki vidám, vicces embernek tart, de<br />
amikor írni kezdek, mindig valami szomorú lesz belõle. Amikor a múlt zsilipjei<br />
kinyílnak, onnan mindig az emlékáradat könnyei zúdulnak rám. Látod,<br />
Sanyikám, Anyus listáján tehát az egész családból én vagyok az utolsó túlélõ.<br />
Ti, a többiek - "Jolán, Pista, gyerekek" - egy más világban (másvilágban?) vagytok,<br />
éltek. Ami benneteket ebben a világban éltet, az az emlékezés.<br />
Én sokat gondolok rátok. Nemcsak akkor, amikor a halottakért imádkozunk,<br />
ti itt éltek velem a mindennapjaimban, az álmaimban. Életem részesei<br />
vagytok. Most zárom soraimat. Legközelebb megírom, mi történt velem<br />
1956. november 22-e óta.<br />
Genf, 2006. november 21.<br />
Öcséd: Laci<br />
128<br />
129
Radnóti Miklós<br />
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Razglednica 4.<br />
Mellézuhantam, átfordult a teste<br />
s feszes volt már, mint húr, ha pattan.<br />
Tarkólövés. - Így végzed hát te is, -<br />
súgtam magamnak, - csak feküdj nyugodtan.<br />
Halált virágzik most a türelem. -<br />
Der springt noch auf, - hangzott fölöttem.<br />
Sárral kevert vér száradt fülemen.<br />
Szentkirályszabadja, 1944. október 31.<br />
Ez történt 2009-ben<br />
„Vagy találunk ott utat, vagy<br />
építünk egyet”<br />
- 2009-ben történt -<br />
A gazdasági világválság, melynek egyik legmélyebb esztendejeként jegyzik<br />
a 2009. évet, egy ókori hadvezér, Hannibál szavait juttatta eszembe: "Vagy<br />
találunk ott utat, vagy építünk egyet" - mondta a krónikák szerint. Valahogy így<br />
gondolkodtunk mi is a gazdasági válságnak ezen esztendejében. Ami fontos,<br />
és ami e hadvezér gondolatában is jelen volt: továbbmenni, nem feladni, nem<br />
visszalépni - megkeresni vagy "megépíteni" a továbbvivõ utat. Ennek szellemében<br />
dolgozott önkormányzatunk. Nemcsak visszafogtuk életünk kiadásait<br />
a "járt úton", hanem építettük is városunkat, mind anyagi, mind pedig szellemi<br />
javakban.<br />
Ezért nálunk eseményekben és eredményekben gazdag évként kerül bele<br />
városunk krónikájába 2009. A jelen önkormányzati választási ciklus harmadik<br />
éve ez, amikor a legtöbb olyan eredmény született, amelyeket a korábbi években<br />
elõkészítettünk, elsõsorban pályázati munkával. Azon terveknek, melyeket<br />
az önkormányzat gazdasági programjában megfogalmazott, jelentõs része<br />
megvalósult. Emellett közösségi, kulturális életünk is színes volt, elsõsorban a<br />
Kunok I. Világtalálkozójának bõséges programja miatt.<br />
A 2009-es esztendõ eredményeirõl néhány fontos területet kiválasztva<br />
számolok be kalendáriumunkban a kedves Olvasónak.<br />
A biztonságos pénzügyi háttér: tervezhetõ jövõ<br />
Radnóti utolsó verse, melyet 1946-ban, a zsidó munkaszolgálatosokat magába záró<br />
abdai tömegsír feltárásakor találtak meg a halott költõ kabátjának zsebében… (Szerk.)<br />
Önkormányzatunknak alapfeladata, hogy a városban az alapszolgáltatásokat<br />
biztosítsa, azaz "mûködjön" a város. A gyerekek óvodába, iskolába járhassanak,<br />
legyen egészségügyi és szociális ellátás, rendben elszállítsák a szemetet,<br />
legyen tiszta ivóvizünk, intézhessük hivatalos ügyeinket és így tovább.<br />
A nyugodt, biztonságos mûködés körültekintõ és szigorú költségvetés<br />
készítését igényelte. Tervünket, hogy maradéktalanul eleget tegyünk a kötelezõ<br />
és önként vállalt feladatainknak, és úgy finanszírozzuk intézményeinket,<br />
hogy év közben ne kerüljön sor költségvetésük módosítására, sikerült teljesítenünk.<br />
A város költségvetését 8,1 milliárdos fõösszeggel fogadta el önkormányzatunk.<br />
Az állami normatív támogatások csökkenése miatt önkormányzatunk<br />
73,1 millió Ft-tal kapott kevesebbet az elõzõ évinél; összességében a<br />
normatív támogatások a mûködési kiadásoknak csupán az 56%-ára adtak<br />
130<br />
131
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
fedezetet. A költségvetés elfogadását alapos elõkészítõ munka elõzte meg, az<br />
intézmények és a Polgármesteri Hivatal költségvetését is többször átdolgoztuk,<br />
hogy a mûködés hiányát minél alacsonyabbra le tudjuk szorítani. A<br />
központi támogatások, a saját bevételek csökkenése és a mûködési kiadások<br />
növekedése miatt a költségvetés hiánya közel 138 millió forint volt. A tárgyév<br />
mûködési hiányának összege az önkormányzat megfontolt gazdálkodásának<br />
és hiánycsökkentõ intézkedéseknek köszönhetõen, az elõzõ évek költségvetésében<br />
megjelenõ összeghez képest jelentõsen csökkent (a 2007. évinek például<br />
a 34 %-ára!).<br />
A fejlesztési feladatok, beruházások önerejét a 2008-ban kibocsátott kötvényforrás<br />
biztosította. Ebbõl 2009-ben, november 30-ig 238 millió forint<br />
kamatbevételhez jutottunk. A kötvényforrásból és kamataiból az önkormányzat<br />
eddig 445 millió Ft-ot használt fel, melynek jelentõs része a fejlesztések<br />
önerejét szolgálta (293,4 millió Ft - 66%), más része a gazdálkodás finanszírozását<br />
(60,1 millió Ft - 13 %), valamint ebbõl fedeztük a banknak a tõke<br />
után fizetendõ kamatot és jutalékot (91,8 millió Ft - 21 %).<br />
Környezetvédelem, vízkezelés: egészséges életteret<br />
A környezetvédelem egyre nagyobb probléma, amire figyelnünk kell. Elõsegítettük<br />
a hulladék szelektív gyûjtésének bevezetését, és a kistérségi összefogásban<br />
sikeresen pályáztunk két hulladéklerakó telepünk rekultivációjára<br />
is.<br />
Korszerûsítettük intézményeinkben a világítási (66 millió Ft) és a fûtési<br />
(279,6 millió Ft) rendszert is, az elõbbi 2008-ban, az utóbbi tavaly fejezõdött<br />
be - ezektõl nemcsak egészségesebb, de takarékosabb energiafelhasználást is<br />
várunk.<br />
2009 telétõl már új módszerrel fûtjük városunk több intézményi épületét:<br />
az Illéssy Sándor Szakközép- és Szakiskola épületét és tornatermét, valamint<br />
a Móricz Zsigmond Gimnázium, Közgazdasági Szakközépiskola és Kollégium<br />
fõépületét, tornacsarnokát, kollégiumait. A hõt abból az ún. B110-es kútból<br />
feltörõ gázból nyerjük, amely kút termálvizét pedig a strandfürdõ kapja. Az<br />
önkormányzat még 2007-ben kötött szerzõdést egy szolgáltatóval, amely<br />
elvégezte a gáz hasznosításához szükséges fejlesztéseket.<br />
A város szennyvízrendszerének kiépítése és az ivóvízminõség-javító<br />
program lezárulta után a belvízelvezetés problémájának megoldásán dolgozunk.<br />
A város déli és északi részének belvízelvezetésére tervet készíttettünk, a<br />
kivitelezésre pályáztunk. A déli területre vonatkozó tervünk megvalósítására<br />
már elnyertünk 465 millió Ft-ot, a beruházás <strong>2010</strong>-ben megvalósul.<br />
Ez történt 2009-ben<br />
Közlekedés: utak, parkolók, járdák, buszvárók<br />
épültek<br />
A város infrastruktúrájának fejlesztése<br />
önkormányzatunk fontos törekvése.<br />
Ebbe beletartozik az is, hogy jobbak<br />
legyenek a tömegközlekedés feltételei.<br />
Ezt szolgálta az a nagyszabású<br />
buszváró-felújítási program, amely<br />
szeptemberben fejezõdött be: 38 buszmegállóban<br />
végeztünk valamilyen munkát,<br />
12 új buszváró pavilont építettünk,<br />
a többi helyre pedig padokat helyeztünk<br />
ki. Felújíttattuk a városközponti<br />
autóbusz-állomás elõtti útszakasz megsüllyedt<br />
burkolatát, és kialakítottunk<br />
egy 20 férõhelyes parkolót is a Nyár<br />
utca elején. A beruházás 90 millió Ft-os<br />
költségének 90 %-át pályázati támogatásból<br />
finanszíroztuk, ezen túl a Jászkun<br />
Volán is támogatta a fejlesztést.<br />
Az utak rossz állapota városunkban is<br />
veszélyt jelentett a közlekedésben, a<br />
kátyúk nemcsak a gépkocsik futómûveit<br />
tehetik tönkre, de balesetet is okozhatnak.<br />
A város úthálózatának fejlesztését<br />
ezért is tartjuk különösen fontosnak.<br />
2009-ben 227 millió Ft-ot fordítottunk<br />
útfelújításokra. Elõször a legrosszabb<br />
állapotban lévõ utakat kátyúztuk,<br />
és kijavítottuk a földútjainkat is.<br />
Összesen 39 úton dolgoztunk, melynek<br />
során 16 ezer négyzetkilométernyi útfelület<br />
újult meg. Emellett járdákat is<br />
felújítottunk, több mint 3700 négyzetméteren.<br />
Tudjuk, ezzel még korántsem<br />
lett teljes a város úthálózatának biztonságossá<br />
tétele, ezért újabb pályázatokat<br />
nyújtottunk be nemcsak útépítésre,<br />
hanem további parkolók kialakítására<br />
132<br />
133
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
is. (Kisbíró c. hírlevelünk 2009/9. számában olvasható a hosszú felsorolás.)<br />
Az önkormányzati épületek akadálymentesítése is beletartozik a közlekedési<br />
feltételek javításába. Idén a Pitypang Óvodát és a Központi Orvosi<br />
Rendelõt tudtuk a közlekedésükben kerekes jármûhöz kötött embertársaink<br />
számára is megközelíthetõvé tenni, de pályázatot nyújtottunk be a Városháza,<br />
az Arany Iskola és a gimnázium központi épületének komplex akadálymentesítésére<br />
is.<br />
Fürdõfejlesztés: egészség és turizmus<br />
Az Erzsébet Gyógyvizû Strandfürdõ mint turisztikai központ szerepel fejlesztési<br />
terveinkben. Eddig már új hidegvizes kutat fúrattunk, és rendbe<br />
tettük a csónakázótavat. Idén strandfocipályát építettünk, fürdõgyógyászati<br />
ellátásokat szerveztünk, melynek eredményeként szeptember 1-jétõl a strandfürdõ<br />
hétféle fürdõgyógyászati szolgáltatással várja mozgásszervi problémák<br />
enyhítésére vendégeit. Akik egyszerûen csak felfrissülni szeretnének, azok<br />
wellness szolgáltatásokat is igénybe vehetnek.<br />
A strandfürdõre mindemellett egy közel egy milliárd forintos welnessturisztikai<br />
fejlesztési programot dolgoztunk ki, amely - ha sikerrel jár a második<br />
pályázati forduló is -, jövõ õszre meg is valósul. Nyertünk az ifjúsági szálláshelyek<br />
építésére benyújtott pályázaton is, így jövõre elkezdhetünk egy közel<br />
százmilliós beruházást, melynek eredményeként a csónakázótó északi partján<br />
építhetünk egy fogadóépületet, 5 db 6 férõhelyes, téliesített faházat és telepíthetünk<br />
2 db 15 fõs sátrat. Az építkezést követõen rendezzük a zöldterületet,<br />
parkolókat, kerékpártárolókat építünk, és kialakítunk egy, a kézmûves<br />
mesterséget bemutató teret is, hogy a szálláshelyen megszállóknak különféle<br />
sport- és kulturális programokat is kínálhassunk.<br />
Itt szólok arról, hogy végre sor kerülhetett három játszóterünk újjáépítésére<br />
is (az Ifjúsági úton, a Szabadság téri lakótelepen és a Bittner faluban),<br />
remélhetõen tavasszal már át is adhatjuk azokat.<br />
Foglalkoztatottság: mindent, amit lehet<br />
A foglalkoztatottság javítását városukban is sokan az önkormányzattól<br />
várják. Mi meg is tesszük ezért a tõlünk telhetõt. Egyrészt folyamatosan - és<br />
sikerrel - élünk azokkal a pályázatokkal, amelyekkel a közcélú és közhasznú<br />
foglakoztatásra vehetünk fel idõszakosan dolgozókat (pl. tavaly a több mint<br />
110 közcélú munkavállalón túl négy településõrt, egy-egy fõ szociális és<br />
munkaerõ-piaci menedzsert). Másrészt olyan infrastrukturális feltételeket<br />
teremtünk, amelyek szükségesek egy munkahely mûködéséhez. Harmadrészt<br />
Ez történt 2009-ben<br />
fejlesztéseink is jelentenek munkaerõigényt:<br />
pl. ilyen volt a fürdõgyógyászat<br />
és a pedagógiai szakszolgálat fejlesztése,<br />
illetve lesz a fürdõfejlesztés; továbbá<br />
a pályázati beruházások megvalósítása.<br />
Ez utóbbi esetekben akkor lehet<br />
kisújszállási céget megbízni, ha megnyeri<br />
a kötelezõen kiírandó közbeszerzési<br />
eljárást. Sajnos a gazdasági válságra<br />
- felvevõ piac híján - a gazdasági<br />
vállalkozások legtöbbje országszerte<br />
leépítésekkel válaszol, ez alól városunk<br />
sem kivétel.<br />
Közoktatás, kultúra: szellemi értékeink<br />
Közoktatási és a kulturális fejlesztésekre<br />
tavaly három jelentõs pályázatot<br />
nyertünk. A közoktatásban a kompetencia<br />
alapú nevelés-oktatás kiterjesztésére<br />
81 millió Ft pályázati támogatást<br />
nyertünk, a projektben a Városi Óvodai<br />
Intézmény, a két önkormányzati általános<br />
iskola, valamint a Móricz Zsigmond<br />
Gimnázium, Közgazdasági Szakközépiskola<br />
és Kollégium vesz részt. A<br />
kulturális területen egy programsorozatra<br />
"Itt mindenkire szerep vár" címmel<br />
98,5 millió Ft pályázati támogatást<br />
kaptunk, ennek révén két éven át színes<br />
programokat, tanfolyamokat szervezhet,<br />
illetve koordinálhat a mûvelõdési<br />
ház. A harmadik projekt a Néprajzi<br />
Kiállítóterem iskolabarát fejlesztésérõl<br />
szól, 40,5 millió Ft pályázati támogatással.<br />
Kulturális életünket tavaly a nagykun<br />
hagyományok ápolása határozta meg.<br />
Május 2-án ismét mi választhattunk<br />
nagykunkapitányt, Illéssy Ádám szemé-<br />
134<br />
135
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
lyében. Szeptemberben a kunok betelepülésének 770. évfordulója emlékére<br />
lezajlottak a Kunok I. Világtalálkozójának eseményei, melyben mi - önkormányzatunk<br />
és a város civil szervezetei - is aktív szerepet vállaltunk. A XII.<br />
Kun Viadalt is ennek keretében rendezte meg Horváth György vállalkozó.<br />
Minderrõl e kalendárium "A kunok útján" címû fejezetében részletesen beszámolunk.<br />
A nagykun hagyományõrzõ programok mellett új szabadidõs programok is<br />
megerõsödni látszanak: nagy siker volt a júniusi II. Halászlé- és Halételfõzõ<br />
Fesztivál, valamint a szeptemberi II. Ligeti Sportfesztivál is, melyek megrendezését<br />
támogattuk.<br />
Több kiadvány megjelentetésében is partnerek voltunk. A Kisújszállás arcai<br />
c. képeskönyvet önállóan jelentettük meg, a <strong>Nagykun</strong>sági krónikát - Györffy<br />
István könyvét - a <strong>Nagykun</strong> Hagyományõrzõ Társulással együtt. A helytörténeti<br />
füzetek sorozatban megjelent könyveket - a Munkás Horgász Egyesület<br />
megalakulásának 50. évfordulójáról, a 48-as Olvasókör létrejöttének 140.<br />
évfordulójáról, valamint a helyi cigányság életérõl - anyagilag támogattuk.<br />
Sport: eredményes küzdelmek<br />
A sportban az idei év szép eredményeket<br />
hozott. A <strong>Nagykun</strong> Diák Sportviadalt<br />
megnyerte a Móricz Zsigmond<br />
Gimnázium, Közgazdasági Szakközépiskola<br />
és Kollégium, felnõtt focicsapatunk<br />
pedig a megyei II. osztály bajnokságát,<br />
így 2009 õszétõl ismét a megyei<br />
I. osztályban versenyeznek. Ebben<br />
az osztályban újoncként jól megállták a<br />
helyüket, 18 csapatból az õszi szezon<br />
végén az 5. helyen állnak a tabellán.<br />
Felkészülésüket azzal segítjük, hogy a<br />
Pillangó u. 13. sz. alatti épületben<br />
sportöltözõt alakítottunk ki számukra,<br />
15,5 millió Ft-os költséggel.<br />
A sakk is az eredményes sportágak<br />
közé tartozik városunkban. A második<br />
helyezéssel zárták 2008/2009-es évet az<br />
NB II. Tóth László csoportjában. Az<br />
idei, 2009/<strong>2010</strong>-es évadot is eredményesen<br />
kezdték, jelenleg az elsõ helyen állnak.<br />
Ez történt 2009-ben<br />
Súlyemelõink a tõlük megszokott magas<br />
színvonalon versenyeztek, 2009-ben<br />
is sorra szerezték az érmeket, melyek<br />
közül kiemelkedik az, hogy a serdülõ<br />
korosztályban két magyar bajnokunk is<br />
lett: Budai Krisztina és Budai Attila.<br />
Tájékoztatás: tiszta forrásból<br />
Önkormányzati munkánkban a nyilvánosságot<br />
elengedhetetlennek tartjuk,<br />
ezért törekszünk mind jobban kihasználni<br />
meglévõ tájékoztatási lehetõségeinket,<br />
de újakat is teremtünk. Reméljük,<br />
tapasztalják, hogy a Kisbírót tartalmában<br />
színesebb, közérthetõbb tettük,<br />
a TV Kisújban az önkormányzati hírek<br />
közlésének módja megújult, a városi<br />
honlap (www.kisujszallas.hu) aktuális<br />
és naprakész. A város mind a tíz választókörzetében<br />
elhelyeztünk egy-egy új<br />
hirdetõtáblát, folyamatosan frissítjük a<br />
benne kihelyezett információkat.<br />
Megkezdtük elektronikus hírlevél<br />
(hirlevel@kisujszallas.hu) készítését is,<br />
2009 novemberétõl pedig a megújult<br />
Piaci Hírmondót is a lakosság tájékoztatásának<br />
szolgálatába állítottuk. Mindemellett<br />
várjuk az érdeklõdõket a nyilvános<br />
képviselõ-testületi ülésekre, a<br />
fogadóórákra, a lakossági fórumokra is,<br />
és természetesen problémáikkal képviselõikhez<br />
és hozzám egyaránt fordulhatnak.<br />
Kecze István polgármester<br />
136<br />
137
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
A Piculás ház<br />
Az 1934. február 4-én alakult, majd 1987. április 24-én újjászervezõdött civil<br />
szervezet, a Kisújszállási Városvédõ és -Szépítõ Egyesület 2009-ben pályázat<br />
útján elnyerte a város tulajdonában lévõ, Vásár és Táncsics utca sarkán álló<br />
egykori bank épület, a Piculás ház használati jogát. A kisújszállási városvédõk<br />
a több mint százéves épületet sok-sok munkával, pályázati pénzekbõl<br />
felújították és birtokba vették.<br />
Az épület képe<br />
A nyitó rendezvényre 2009. szeptember 22-én "Hagyományõrzõ civilek a<br />
<strong>Nagykun</strong>ságban" címmel került sor. Itt hangzott el a "Piculás bank története" címû<br />
elõadás, amely a név eredetét is ismertette. Zsoldos István tanár úrtól, a város<br />
neves helytörténészétõl eddig azt tudtuk, hogy azért hívták az e házban<br />
székelõ bankot Piculásnak, mert ide kis értékû pénzt, piculát is befogadtak,<br />
illetve kis összeget is hiteleztek az igénylõknek.<br />
A Pallas Nagylexikon ezt írja a piculáról: a picula a koronaérték behozatala<br />
elõtt forgalomban volt magyar és osztrák ezüst tíz krajcáros váltópénznek a<br />
Ez történt 2009-ben<br />
tréfás neve. A név az olasz spicciola szóból származik, mely a Velence-<br />
Lombardia tartományok számára 1862-ben vert rézpénzeken fordul elõ:<br />
Moneta spicciola del Regno Lombardo-Veneto.<br />
("Lombardia és Velence tartományok váltópénze")<br />
A moneta spicciola: váltópénzt, aprópénzt jelent, s az érmét magyar katonák<br />
hozták haza Olaszországból az ottani harcok végén. Késõbb ez az elnevezés<br />
átragadt a magyar 10 krajcárosokra is. A korona pénzrendszer bevezetése<br />
elõtt, tehát 1892-ig 1 forint 100 krajcárnak felelt meg, ez volt az "osztrák értékû"<br />
forint (a korábbi magyar értékû forintnál 1 forint 60 krajcár volt) a 10<br />
krajcár - a picula - a forint tizedét jelentette. Ezüst érme volt, és még volt<br />
önálló vásárló értéke, mert pl. egy kis cipót, zsemle kenyeret lehetett érte<br />
venni. De megmaradt a picula elnevezés, a korona-fillér pénzrendszer<br />
bevezetése után (1892-1925 között) is. A pénzcsere után a 10 krajcár - a<br />
picula - értéke 20 fillérnek felelt meg, ezért most már ezt hívta a vásárló<br />
közönség piculának (dr. Nagy Ádám numizmatikus közlése).<br />
Azért is maradhatott meg ez a kis pénz elnevezés, mert a Vistai szójegyzék<br />
szerint Erdélyben és a dél-Dunántúlon szokás volt a keresztapa részérõl az<br />
újszülöttnek egy, a születés<br />
évében vert ezüst 10<br />
20 fillér<br />
krajcárost ajándékozni.<br />
Ezt az érmét azután kilyukasztották,<br />
és a kisgyerek<br />
csuklójára kötötték. Addig<br />
kellett hordaniuk,<br />
amíg megtanulták, hogy<br />
"hányba" (melyik évben)<br />
születtek. A néprajzi közlések<br />
szerint Erdély egyes részein az 1940-es évekig fennmaradt a piculahordás<br />
szokása. A <strong>Nagykun</strong>ságban is szokás volt, hogy a született gyermeknek<br />
a keresztapja egy, a születés évében vert ezüst érmét ajándékozott. 94 éves<br />
édesanyám is sokáig õrizte az ajándékba kapott ezüstpénzt, amely aztán a sok<br />
viszontagság során elkallódott. Tehát a picula elnevezés fogalommá, eszmei<br />
pénzzé vált Magyarországon: azt a kis címletû (10 krajcár, még korábban 6<br />
krajcár, majd késõbb a 20 fillér) névértékû váltópénzt jelentette, amelyik még<br />
önállóan is vásárló értékkel bírt.<br />
Mondás is született errõl az értékrõl: "Jobb a gyakori picula, mint a ritka<br />
korona." Az a bank tehát, amelyik kis értékû pénzforgalmat is felvállalt,<br />
kiérdemelte a piculás-bank nevet. Valószínû több ilyen bank is mûködhetett<br />
az országban, amit köznyelven piculás-banknak neveztek. Elek város (Békés<br />
megye) krónikájában olvashatjuk, hogy a Keresztény Szociális Munkás Egylet<br />
138<br />
139
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
1925-ben kultúrházat épített,<br />
és az épületben "Piculás<br />
Bank" néven pénzintézet<br />
mûködött.<br />
A picula szó jelképpé<br />
vált. Kovács József, kisújszállási<br />
éremgyûjtõ bemutatott<br />
egy jelképes érmét,<br />
melyet Szentendrén használtak<br />
valamilyen egyesület<br />
vagy kör tagjai, amelyik<br />
pénzt helyettesített. Funkcióját<br />
a mai napig nem sikerült pontosítani.<br />
A homlokzati tábla fényképe<br />
A mi Piculás bankunk építésének évét az 1905-ben Török Imre esperes<br />
által szerkesztett <strong>Nagykun</strong> Kalendárium közlésébõl tudjuk. Az "egy idõs ember<br />
feljegyzései" címû cikkben az áll, hogy 1870-ben alapíttatott a takarékpénztár.<br />
Ezt nevezte el a köznép Piculásnak. A közlést igazolja, hogy az épület<br />
stílusa, szerkezete a 140 évvel ezelõtti gyakorlatnak felel meg, pl. a felfalazott<br />
eresz is erre utal és az épület külsõ és belsõ díszítése. Hogy banknak épült, azt<br />
a saroktornyon elhelyezett méhkas mintázat is igazolja. C. Szabó Istvánné<br />
adatközlõnk szerint a II. világháború után az épületben az Országos Szövetkezeti<br />
Hitelintézet mûködött. Férje, C. Szabó István 1949-ben volt a bankfiók<br />
igazgatója. 1953. január 1-jétõl a Magyar Nemzeti Bank vette át a pénzintézetet,<br />
melyet továbbra is férje vezetett. A Magyar Nemzeti Bank 1962. december<br />
15-ig mûködött a volt Piculás épületében. Az épületet 1962. december<br />
21-én adták át oktatási célra, és ezt a célt szolgálta 2008-ig, míg az Illéssy<br />
Sándor Szakközép- és Szakiskola használta.<br />
A másik, ma is álló szép banképület, mely ma az OTP-nek ad helyet -<br />
eredetileg Városi Takarékpénztár - több feljegyzés szerint csak késõbb, 1897-<br />
ben létesült. Tehát ezt 27 évvel megelõzte a Piculás bank építése.<br />
És még egy mondat a picula szó továbbélésérõl. Egy Avon katalógus<br />
közlése szerint (2008. 01. 31-én) a piperecikkeket forgalmazni kívánóknak<br />
nem kell tõkét befektetni, hogy viszontértékesítõk legyenek, szó szerint így<br />
írják: "Beugró nem kell egy picula sem." Tehát a picula név máig élõ fogalom, és<br />
szép hagyomány, hogy a városvédõk is megõrzik ezt a régi elnevezést, és új<br />
székházuk homlokzatára emlékeztetõként felírták.<br />
Dr. Ducza Lajos<br />
Ez történt 2009-ben<br />
Városszépítõ hét<br />
- Ifjúsági munka a Városvédõ és -Szépítõ Egyesületben -<br />
2009-ben 23. alkalommal tartottuk meg a városszépítõ hetet városunkban.<br />
Még soha ennyi diák és felnõtt nem jelentkezett "várost szépíteni", mint ezen<br />
a nyáron. A munkát végzõk száma összesen 111 fõ volt. Óvodástól nyugdíjasig<br />
valamennyien azon szorgoskodtunk, hogy városunk egy-egy része megújuljon,<br />
tetszetõsebb legyen. 1706 munkaórát dolgoztunk, melynek értéke közel<br />
700. 000 Ft.<br />
A jelentkezõk lelkes táborát az sem tántorította el, hogy az elsõ napon<br />
zuhogó esõben kellett otthonról elindulniuk. Szinte valamennyien munkára<br />
jelentkeztek. Inkább a szervezõknek okozott némi fejfájást, hogy mindenkinek<br />
tudjon fedett helyen hasznos tevékenységet felkínálni. Megoldottuk.<br />
Az elvégzett munkák:<br />
- gyomlálás a strand, a városközpont parkjában, a virágágyásokban,<br />
szabadtéri virágtartókban, a kunkapitányok sétányán;<br />
- a város belterületén a lánckorlátok tisztítása, mosása, festése;<br />
- az Ábri-ház (Tájház) udvarának gyomlálása, a ház kitakarítása, a kerítés<br />
lenolajozása;<br />
- nagytakarítás, ablaktisztítás a Papi Lajos Alkotóházban (Szalmaház);<br />
- parlagfû-mentesítés, valamint festési munkálatok az Erzsébet Gyógyfürdõ<br />
területén;<br />
- a Néprajzi Múzeum (Morgó) kerítésének lenolajozása;<br />
- a napközi otthon kis- és nagykapujának festése;<br />
- a Szabadság téri lakótelep padjainak festése, kõvirágtartók és szeméttárolók<br />
tisztítása, festése;<br />
- a helyi iskolákban is tevékenykedtek a gyerekek - a saját portájukon is<br />
rendet tettek (ez fõleg az esõs napnak köszönhetõen pakolás, teremrendezés<br />
volt, késõbb festés, gyomlálás).<br />
- Az idén új feladatként végeztük:<br />
- az izraelita temetõ akadálymentesítése, az új emlékmû környékének rendezése;<br />
- a vasútállomás peronjának "parkosítása", az ivókút és a kõkerítés meszelése;<br />
- ablakok, ajtók csiszolása, mázolása a Piculás Civilházban;<br />
- oszlopok kiemelése, tereprendezés a Horváth-tanyán.<br />
140<br />
141
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Egyéb rendezvények a városszépítõ héten:<br />
- ünnepélyes tábornyitás, ahol a város alpolgármestere és a táborvezetõség<br />
köszöntötte a résztvevõket, felvázolta a rájuk váró feladatokat;<br />
- munkabiztonsági oktatásra is sor került, melynek megértését aláírásukkal<br />
igazolták a résztvevõk<br />
- csoportkép készítése;<br />
- szabadidõs tevékenységek: sorversenyek, játékos ügyességi feladatok, a<br />
strandon;<br />
- könyvbörze, Olvasó-liget a könyvtár szervezésében;<br />
- megemlékezés a holokauszt kisújszállási áldozatairól a zsidó temetõben;<br />
- ünnepélyes táborzárás, jutalmazás;<br />
- részvétel a szombat délután rendezett CIVIL-kavalkád programjain.<br />
A résztvevõk köszönettel fogadták a mindennapi finom ebédet, a feliratos<br />
pólókat, az ingyenes strandolási lehetõséget, valamint egyéb apró jutalmakat.<br />
Igyekeztünk igazságosan, differenciáltan jutalmazni a több napot és kiválóan<br />
dolgozókat, ill. azokat, akik legtöbbet tettek a közösségi tevékenységek sikerének<br />
érdekében. Terveink között szerepelt egy õszi jutalomkirándulás megszervezése<br />
is Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe, amit októberben sikerült is<br />
lebonyolítani. 45 fõs csoportunk megismerte a megye legfontosabb<br />
természeti- és épített környezeti értékeit, lerótta kegyeletét Móricz Zsigmond<br />
és Kölcsey Ferenc emléke elõtt. A gyerekek többsége jelezte, hogy jövõre is<br />
szívesen jön a táborba, illetve az egyesület minden olyan programjára, amit<br />
velük és nekik szervezünk. Magunk, vagy partnereink, az oktatási, mûvelõdési<br />
intézmények, valamint civil partnereink segítségével.<br />
A szükséges anyagi forrásokat sikeres pályázatokból, támogatásokból,<br />
adományokból, ill. az egyesület pénztárából biztosítottuk. Köszönetünket<br />
fejezzük ki mindenkinek, aki hozzájárult a városszépítõ hét megrendezéséhez,<br />
az egyesületben folyó ifjúsági munka feltételeinek megteremtéséhez,<br />
folyamatos végzéséhez.<br />
Úgy érezzük, hogy ismét sikerült erõsítenünk az értékteremtõ munka<br />
fontosságát, az egyesülethez és a városhoz való kötõdést. Az értékteremtés<br />
mellett természetesen fontos célunk volt még a hagyományápolás, a környezetvédelemre,<br />
munkára nevelés, a közösségépítés, a nemzedékek együttmûködése,<br />
az ismeretközlés, ismeretterjesztés. Reménykedünk abban, hogy a<br />
résztvevõk környezettudatos, szülõvárosukhoz ragaszkodó felnõttekké<br />
válnak.<br />
Ez történt 2009-ben<br />
Képek a városszépítõ táborról<br />
A Néprajzi Kiállítóterem elõtt<br />
Kecze Jánosné<br />
A Piculás Civilházban<br />
142<br />
143
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Ez történt 2009-ben<br />
A zsidó temetõben<br />
Padfestés a fürdõben<br />
A Horváth-tanya bejáratánál<br />
A vasútállomáson<br />
144<br />
145
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Ez történt 2009-ben<br />
A vasútállomáson<br />
Kiránduláson Tiszacsécsén, Móricz szülõházánál<br />
Az Illéssy iskola udvarán<br />
Kiránduláson<br />
146<br />
147
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Ez történt 2009-ben<br />
Kitüntetettjeink 2009-ben<br />
Az önkormányzat kitüntetettjei<br />
PRO URBE DÍJBAN RÉSZESÜLTEK<br />
Máté Ottó híd- és vízmûépítési technikus a város vízellátásának,<br />
vízgazdálkodásának biztonságáért végzett több<br />
évtizedes kiváló szakmai és emberséges munkájáért, illetve<br />
korábban a város különbözõ építési beruházásainak<br />
során végzett vezetõi-irányítói tevékenységéért részesült<br />
az önkormányzat Pro Urbe Díjában.<br />
Városszépítõk 2009-ben<br />
Dr. Dékány László már három évtizedes, városunkban<br />
végzett, felelõsségteljes háziorvosi, sportorvosi és üzemorvosi<br />
tevékenységéért, valamint a Máltai Szeretetszolgálatban<br />
végzett másfél évtizedes karitatív munkájáért<br />
részesült az önkormányzat ezen, egyik legmagasabb<br />
rangú elismerésében.<br />
KISÚJSZÁLLÁS VÁROS SPORTJÁÉRT DÍJBAN<br />
RÉSZESÜLT:<br />
Szûcs István vállalkozó, asztalitenisz-edzõ és sakkozó, a<br />
sportok szerelmese. A Kisújszálási SE asztalitenisz szakosztályát<br />
évtizedekig vezette, tagja a jelenleg ezüstérmes<br />
NB II-es sakkcsapatnak, illetve a megyei bajnok kisújszállási<br />
sakkcsapatnak. Örökifjú „Mesterként”, életmûvészként<br />
szeretik barátai.<br />
148<br />
149
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
PRO COMMUNITATE URBIS DÍJBAN RÉSZESÜLTEK:<br />
Nagy Istvánné Szilágyi Ilona több mint négy évtizeden<br />
át dolgozott cukrászként, sokáig családi vállalkozásban<br />
süteményboltot is üzemeltetett, ahol saját készítésû<br />
finomságaival „édesítette meg” vásárlói életét. Az önkormányzat<br />
kiváló mesterségbeli tudásáért mondott e díjjal<br />
elismerést és köszönetet.<br />
A Fegyvernek és Vidéke Körzeti Takarékszövetkezet Kisújszállási Kirendeltsége<br />
városunkban több mint két évtizede mûködõ pénzintézet, mely a<br />
lakosság bizalmát élvezõ, megbízható pénzügyi tevékenységéért kapta az<br />
önkormányzat elismerését kifejezõ díjat.<br />
Ez történt 2009-ben<br />
ARANY JÁNOS PEDAGÓGIAI, KULTURÁLIS<br />
ÉS MÛVÉSZETI DÍJBAN RÉSZESÜLTEK:<br />
Bészabó András festõmûvész-tanárt városunk mûvészeti<br />
életében végzett kiemelkedõ alkotómunkásságának és a<br />
mûvészetoktatásban végzett eredményes pedagógusi<br />
munkájának elismeréseként részesítette önkormányzatunk<br />
Arany János-díj kitüntetésben.<br />
Himer Gyuláné ny. gyógypedagógus évtizedeken át, a<br />
sérült gyermekek iránti mély humanizmussal és szeretettel,<br />
optimizmussal, türelemmel és segítõkészséggel<br />
végzett pedagógusi munkájának városi elismeréseként a<br />
pedagógusnap alkalmából részesült az Arany Jánosdíjban.<br />
A KISÚJSZÁLLÁS TISZTELETBELI POLGÁRA CÍMBEN RÉSZESÜLTEK:<br />
Csányi Erzsébet Pacsér lelkészasszonya (Bácska - Szerbia)<br />
Francia Zsuzsanna egyetemi hallgató, olimpiai bajnok (USA)<br />
Dr. Karikó Katalin kutatóbiológus (USA)<br />
Kósa Zsuzsa tolmács, turisztikai szakember (Igló, Szlovákia)<br />
Papp Árpád iskolaigazgató (Négyfalu, Románia)<br />
Rózsa Imre fafaragó (Pacsér, Bácska - Szerbia)<br />
Somogyi (Singer) László tolmács (Svájc)<br />
Zsidik Sándor polgármester (Szernye, Ukraja)<br />
A NAGYKUNSÁGI TELEPÜLÉSEK<br />
NAGYKUNSÁGÉRT DÍJÁBAN RÉSZESÜLT:<br />
Szenti Ernõ költõ, ny. tanár, aki grafikákat készít és verseket<br />
ír, egyéni hangvételû verseibõl már kilenc önálló<br />
verseskötete jelent meg, tagja a Magyar Írószövetségnek<br />
és a Magyar Grafikusmûvészek Szövetségének - egyéni<br />
arc a <strong>Nagykun</strong>ság mûvészeti életében.<br />
150<br />
151
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
MEGYEI ELISMERÉSEKBEN RÉSZESÜLTEK:<br />
Bartus Mihályné, a Polgármesteri Hivatal pénzügyi<br />
osztályának nyugalmazott vezetõje a közigazgatásban<br />
végzett kiváló szakmai és vezetõi munkájának elismeréseként<br />
Jász-<strong>Nagykun</strong>-Szolnok Megyei Önkormányzati<br />
és Közigazgatási Díjban részesült, melyet a köztisztviselõk<br />
napja alkalmából rendezett megyei ünnepségen<br />
vehetett át.<br />
Kovács János, az EPOSZ Kft. ügyvezetõ igazgatója<br />
vállalkozásának példaértékû fejlesztéséért, szakmai<br />
eredményességéért, minõségi munkavégzéséért Jász-<br />
<strong>Nagykun</strong>-Szolnok Megyei Gazdasági Díjban részesült,<br />
melyet a megyei Szent István-napi ünnepségen vehetett<br />
át.<br />
A Városi Önkéntes Tûzoltó Egyesület Jász-<strong>Nagykun</strong>-Szolnok Megyei<br />
Rendészeti és Közbiztonsági Díjban részesült. A több mint százéves múltra<br />
visszatekintõ egyesület jelenleg öt település tûzvédelmét látja el, de segítenek<br />
különbözõ káresetekkor is a mentésben (balesetek, ár- és belvíz). Önfeláldozó<br />
munkájuk szép elismerése e díj.<br />
Ez történt 2009-ben<br />
A Vállalkozók Országos Szövetsége által alapított<br />
Megyei Jubileumi Príma Díjban részesült:<br />
Dr. Kiss Kálmánné ny. címzetes középiskola-igazgató, városunk díszpolgára<br />
Pedagógus Szolgálati Emlékéremben részesültek:<br />
A Kossuth Lajos Általános Iskola, Egységes Pedagógiai Szakszolgálat és<br />
Diákotthonból:<br />
Ari Géza, Jónás Györgyné, Zsoldos Zoltán tanárok<br />
Az Illéssy Sándor Szakközép- és Szakiskolából:<br />
Debreczeny Zoltán tanár, iskolaigazgató<br />
A Móricz Zsigmond Gimnázium, Közgazdasági Szakközépiskola és<br />
Kollégiumból:<br />
Juhász Imre tanár<br />
Felsõoktatási intézményüktõl aranydiplomát kaptak:<br />
Barabás Rudolfné tanítónõ<br />
Bress Ferencné tanítónõ<br />
Fehér Károlyné tanítónõ<br />
A Jász-<strong>Nagykun</strong>-Szolnok Megyei Közoktatási Közalapítvány<br />
elismeréseiben részesültek:<br />
„Az év pedagógusa” cím elismerésben részesült:<br />
Szénási László testnevelõtanár, iskolaigazgató-helyettes;<br />
„Az év nevelõtestülete” cím elismerésében részesült:<br />
a Városi Óvodai Intézmény<br />
A Kisújszállási Városvédõ és -Szépítõ Egyesület<br />
Gaál Kálmán-díjában részesült: a Városi Nyugdíjas Klub<br />
152<br />
153
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Tiszteletbeli polgáraink gondolatai az ünnep kapcsán<br />
Dr. Karikó Katalin:<br />
Magyarországtól távol élek, már 25 éve, de megmaradtam kisújszállásinak.<br />
És nagyon örülök, hogy a város így gondolja a lányomról, Zsuzsáról is, mert<br />
gyermekkorában minden nyarát itt töltötte, 4 évestõl 18 éves koráig minden<br />
nyáron itt volt, és õ kisújszállásinak vallja magát. Amikor az iskolában be<br />
kellett írni a származását, azt mondta, hogy kisújszállási. És ezt mondta az<br />
NBC-nek, a Kossuth Rádiónak is - minden nyilatkozatában megemlékezik<br />
arról, hogy mennyire szereti Kisújszállást. Itt kezdte el, ebben a városban a<br />
késõbbi sportsikereit is megalapozni. Itt tanult meg úszni, teniszezni, itt<br />
biciklizett, futkározott a sportpályán, a konditeremben emelgette a súlyokat.<br />
A nagyvárosban minden nagy és szép, de nem volt meg az, ami itt igen: nagy<br />
szabadságot és önállóságot élvezett itt.<br />
Somogyi László:<br />
Mindig szeretettel gondoltam Kisújszállásra, mindig megõriztem szívemben.<br />
Azt hiszem, ez a megtiszteltetés, amit kaptam, nemcsak nekem szól,<br />
hanem egy eltûnt, nagy családnak is, amely tagjainak emlékét ott, a volt<br />
zsinagóga elõtt egy tábla õrzi, rajta 123 név szerepel, akik eltûntek közölünk,<br />
megölték õket … többek között az én bátyámat is.<br />
Csányi Erzsébet:<br />
Szeretném megköszönni, hogy valóban nem feledkeztek meg rólunk. …<br />
köszönöm a biztatást, bátorítást, mert hiszen nagyon-nagy szükségünk van a<br />
megerõsödésre. Valóban nehéz, de jó is, hogy a "Sírjatok a sírókkal, örüljetek<br />
az örvendezõkkel" valóra vált, hiszen amikor nehéz idõszak volt, akkor<br />
segítséget nyújtottatok, és most elhívtatok bennünket, hogy együtt örüljünk.<br />
Azt hiszem, ezt azért tudjátok megtenni, mert a szeretet nyelvén szóltok és<br />
cselekedtek. Isten áldjon meg benneteket, hogy be tudtátok tölteni Isten<br />
küldetését. Így szebb és boldogabb ez a világ, amelyben élünk.<br />
Ez történt 2009-ben<br />
Ponyokai Bálint<br />
(1932-2009)<br />
2009. január 21-én elhunyt Ponyokai Bálint, városunk<br />
volt tanácselnöke, Pro Urbe Díjasa, díszpolgára -<br />
közösségünk tisztelt és szeretett polgára. Városunk önkormányzata<br />
saját halottjának tekintette; 2009. január<br />
24-én, a Déli temetõben kísértük utolsó földi útjára.<br />
Ponyokai Bálint halálával nemcsak kevesebben<br />
lettünk, hanem szegényebbekké is váltunk. Az a<br />
kincstár, amely az õ életének elmúltával összedõlt,<br />
gazdag volt. E kincsekbõl, melyek szellemierkölcsi<br />
értékek, már életében részesített minket,<br />
azt a közösséget, amely õt körülvette.<br />
Olyan egyéniséggel ajándékozta meg õt a sors, amellyel városunk közösségében<br />
mindig meghatározó szerepre lett hivatott. A hajdan Törökszentmiklósról<br />
városunkba került ifjú biztos mesterségbeli tudással érkezett ide, az<br />
akkori Mezõgép Vállalat igazgatói posztjára. A város közéletébe elõbb tanácstagként<br />
kapcsolódott be, majd 1974-tõl a rendszerváltásig városunk tanácselnökeként<br />
dolgozott. Nem csak erkölcsi értékekkel gazdagította városunkat,<br />
hiszen városvezetésének ideje alatt lakótelep, lakóházak sora épült, sõt több<br />
középület is: iskolák, óvodák, bölcsõde, tornaterem. Épületfelújítások, közmûfejlesztések,<br />
ipari létesítmények városunkban történõ letelepítése - mindmind<br />
vezetõi aktivitásának eredményei. És városunk kulturális életének fejlõdése<br />
is: õ állt a hátterében a várostörténeti monográfia megjelentetésének, a<br />
rajongásig szeretett barát, Papi Lajos emlékére az Alkotóház kialakításának, a<br />
gazdag kiállítási életnek, a Hajdúsági Mûvésztelep alkotói bemutatásának.<br />
Olyan vezetõi erényekkel rendelkezett, amelyekkel csak kevesek. Alapvetõen<br />
szerény ember volt, aki sohasem magasról és utasításokkal közeledett<br />
kollégáihoz. A feladatok megvalósításához lelkesedésével, példamutatásával<br />
motivált. Olyan vezetõ volt, aki lendületet, kedvet adott, aki arra törekedett,<br />
hogy a legtöbbet hozza ki munkatársaiból. Õszintén tudott örülni minden és<br />
mindenki sikerének. A szakmai féltékenység vagy a diktatórikus irányítás tõle<br />
távol álltak. Ha vele szemben történtek méltánytalanságok, bölcsen és csendben<br />
túltette magát rajtuk. A megsértettség gyengeségét, vagy bármilyen indulatot<br />
nem engedett meg magának. A város közösségének fejlõdése érdekében<br />
az együttmûködést mindennél fontosabbnak tartotta. Ezért õ nemcsak tiszteletet<br />
vívott ki magának városunkban és megyénkben egyaránt, hanem szere-<br />
154<br />
155
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
tetet is. Több mint másfél évtizedes városvezetõi munkája a rendszer-váltáskor<br />
ért véget. Az, hogy akkor - 1990-ben, az ország reményteli megújhodásának<br />
idején -, itthon a civil szervezetek és az újonnan alakult pártok javaslatai alapján<br />
õ lett városunk egyik Pro Urbe Díjasa, olyan nagyszerû dolog, amely a város<br />
egészének az õ vezetõi munkája iránti elismerését fejezte ki.<br />
Az új városvezetés kialakításának idején Ponyokai Bálint felelõsséggel úgy<br />
vonult vissza, hogy mindenben számíthattak rá. Bár már nem vállalt képviselõséget,<br />
de minden tudását, tapasztalatát, kapcsolatait, segítségét felajánlotta<br />
az új önkormányzatnak. Dr. Ducza Lajos akkori polgármester elbeszélése szerint<br />
támogató hozzáállása, õszinte öröme, lelkesítése, bátorítása erõt, buzdítást<br />
adott az elsõ szabadon választott képviselõ-testületnek a munkához.<br />
Nyugdíjba vonulásával más tereket keresett és talált, amelyeken hasznára<br />
lehetett városunknak. Új oldalairól ismerhettük meg. Titkári szerepet vállalt<br />
a városvédõk egyesületének széles táborában, valamint kibontakoztatta<br />
kézmûves tudását. Mestermûvek kerültek ki a keze alól: régi hintókból újakat<br />
varázsolt, hogy csodájára jártak az országból. A lovak és lóversenyek szerelmeseként<br />
városi lovas bajnokságokat szervezett, megannyi támogató megnyerésével,<br />
népes közönség örömére. Õt mindig és mindenhol tárt kapuk<br />
fogadták, ha a versenyekhez mecénásokat keresett. Dolgozott, szorgoskodott<br />
- ahogyan a megismételhetetlen, egyszeri emberi csodáról ír Kosztolányi<br />
Halotti beszéde: "…futott, telefonált, / és szõtte álmát, mint színes fonált: / a<br />
homlokán feltündökölt a jegy, / hogy milliók közt az egyetlenegy."<br />
De milyen nehéz szembenézni erõnk fogytával… Bálint bácsi ebben is<br />
példa. Amit végzett, és amirõl tudta, hogy érték, nem hagyta veszendõbe. Az<br />
elmúlt években felelõsséggel végiggondolta, kik lehetnek az õ örökösei. Bár<br />
talált az egyes feladatokhoz elkötelezett embereket, de olyan kaliberû<br />
személyiség, aki mindezeket úgy együtt, egy kézben tartotta volna, mint õ,<br />
valljuk be, még nem nõtt föl…<br />
Bálint bácsi nyíltszívû, közvetlen, mérhetetlenül humánus egyéniség volt.<br />
Nem túlzás róla azt mesélni, hogy mindenkihez volt jó szava. Érdekelte, mi<br />
történik veled, velem, a szeretteinkkel, a barátainkkal. Sohasem tolakodóan,<br />
hanem tiszta õszinteséggel és szeretettel.<br />
Boldog lehet a család, amelynek támasza lehetett. Tudjuk, mindennél<br />
drágább volt neki a család, amelynek támasza volt, és amely továbbviszi az õ<br />
emberi, szellemi, erkölcsi örökét.<br />
Kecze István<br />
Ez történt 2009-ben<br />
Deme Lászlóné tanárnõ emlékére<br />
"Terike!<br />
(1931-2009)<br />
"Nem mindig ember, aki sorsot intéz;<br />
Gyakran a bölcs is eszköz, puszta báb;<br />
S midõn lefáradt az erõtlen kéz,<br />
A végzet tengelye harsog tovább..."<br />
- Arany János -<br />
Elhunyt Deme Lászlóné Terike tanárnõ, a Kossuth<br />
Lajos Általános Iskola biológia-kémia szakos pedagógusa.<br />
Emlékére a temetésén búcsúzót mondó<br />
Földesi Erzsébet nyugalmazott tanárnõ szavaiból<br />
idézünk.<br />
Hivatásod volt a tanítás. Jelentette ez a megszerzett tudásod folyamatos gyarapítását,<br />
a pedagógiai felkészültséget, a szakma- és gyerekszeretetet, a szigorú igényességet,<br />
pontosságot.<br />
Azon lelkes pedagógusok közé tartoztál, akire minden munkában számítani lehetett,<br />
legyen az bemutató tanítás, kalászgyûjtés, társadalmi munka, táboroztatás,<br />
munkaközösség-vezetés, dolgozók iskolája.<br />
Példa volt odaadásod: munkában, diákok segítésében, kartársak támogatásában.<br />
Példa volt ragaszkodásod: munkahelyhez, kollegákhoz, tanítványokhoz, a még élõ<br />
osztálytársakhoz. De példa lehet elõttünk becsületességed, õszinteséged, tisztességed,<br />
lelkiismeretességed, önzetlen segíteni akarásod.<br />
Mindig örültél és szeretted, ha meglátogattunk otthonodban. Nyugdíjasként is<br />
érdekeltek iskolád eseményei. Együtt örültél velünk sikereknek, s velünk szomorkodtál a<br />
nehéz idõkben. Figyelmed, gondoskodásod mindenkire és mindenre kiterjedt.<br />
Harcos, céltudatos akaraterõd vezetett e hosszú élet során, melyet egy mély érzésû,<br />
érzelemgazdag lélek irányított. A mai nappal egy igaz társsal, egy kiváló pedagógussal,<br />
kollégával, baráttal lettünk kevesebben e földi világban.<br />
A csendnek varázsa van. Megnyugszik a lélek. Legyen ez a csend és nyugalom örökre<br />
a Tied itt a kunsági földben szüleid, férjed mellett. Mi pedig emléked tisztelettel és<br />
kegyelettel megõrizzük. Isten Veled! "<br />
156<br />
157
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Törzsök Béla<br />
(1916 - 2009)<br />
2009. március 21-én a Nyugati temetõben a tisztelõk serege vett búcsút<br />
Törzsök Béla tanár úrtól. Jelen voltak a közeli és távoli rokonokon, egy hosszú,<br />
eredményes alkotó élet helyszíneinek képviselõin túl Kisújszállás mai önkormányzati<br />
és intézményi vezetõi, az egykori családi kapcsolatokat máig õrzõ<br />
ismerõsök, és jónéhányan az egykori tanítványok közül, akik - tudtuk, tudjuk<br />
- életre szóló útravalót kaptunk Béla bácsitól: a magyar népdal, zenei anyanyelvünk<br />
ismeretét - szeretetét.<br />
Törzsök Béla Battonyán született. A debreceni református tanítóképzõben<br />
szerzett kántortanítói oklevelével a kisújszállási református elemi iskolában<br />
kezdett 1936-ban éneket tanítani, karnagyként és kántorként mûködni.<br />
Igen tartalmas 13 évet töltött városunkban. Folyamatosan továbbképezte<br />
magát: 1942-ben a Zenemûvészeti Fõiskolán ének szaktanítói, 1948-ban középiskolai<br />
ének- és zenetanári diplomát szerzett. Ekkor már családos ember: felesége<br />
a köztiszteletben álló Apostol Gábor tanító úr leánya, Zsuzsanna, gyermekeik<br />
László és Béla. Hivatását és tanítványait szeretõ igazi pedagógus volt,<br />
óráin és énekkari foglalkozásain részt venni, a sikeres fellépések sokaságán<br />
szerepelni élményt jelentett.<br />
Az 1947/48-as tanévben már óraadó a gimnáziumban, az 1948/49-es centenáriumi<br />
évben már kinevezett tanár. Az 1947-ben létrehozott általános iskolai<br />
és gimnáziumi kórus 120-130 tagot számlált, szinte minden iskolai, templomi<br />
és városi ünnepségen fellépett, elsõ évben - Évkönyvünk tanúsága szerint 21,<br />
a másodikban 33 alkalommal! Mûsoron praeklasszikus és nyugati szerzõk<br />
mûvei mellett fõleg Bartók és Kodály alkotásai szerepeltek, valamint élõ szerzõk<br />
népdalfeldolgozásai. Korda Piroska emlékei szerint Törzsök Béla "szigorú,<br />
de nagyon kedves bácsi" volt, a kórus elsõ száma a Forr a világ… Felpezsdült<br />
a zenei élet, így történhetett, hogy a gimnazisták már 1942-ben a Székelyfonó<br />
elõadására vállalkozhattak. Korda Piroska tanúsítja: a 40-es években "a város<br />
két szellemi pólusa" Korda Béla és Törzsök Béla volt. Hogy mennyire ragaszkodtunk<br />
karvezetõnkhöz, igazolja másik iskolatársunk, Rásky Éva emlékezése<br />
arról, hogy amikor 1949-ben õ a békéstarhosi zenei általános és középiskola<br />
tanára lett, mi azzal próbáltuk visszakövetelni, hogy utódja elsõ énekkari<br />
próbáján egyetlen hangot sem voltunk hajlandók megszólaltatni…<br />
1952-tõl 1971-ig a soproni, 1979-ig a szarvasi óvónõképzõnek volt<br />
énektanár-karvezetõje Törzsök Béla. Ezekben az évtizedekben bontakozott ki<br />
gazdag alkotó tevékenysége: óvodai és iskolai dallamok százait komponálta,<br />
Ez történt 2009-ben<br />
gyakran azok szövegét is írta. Publikációi, gyûjteményei máig az óvodai munka<br />
nélkülözhetetlen anyagai, legismertebb talán a "Zenehallgatás az óvodában"<br />
és az "Aranygyûrû" címû, utóbbit mesterének, Kodály Zoltánnak ajánlotta<br />
"harangszavú üzenet"- ként.<br />
"Szép életet élt. Megpróbáltatásai ellenére elvégezte mindazt, amit Teremtõje rábízott"<br />
- így méltatja õt tisztelõje, volt kollégája, Róbert Gábor. Feleségét és idõsebb<br />
fiát is elvesztette. 93 évesen, õket követve talált, találjon maga is végsõ nyugalmat<br />
a nagykunsági anyaföldben.<br />
Dr. Kiss Kálmánné<br />
(A szerzõ megjegyzése: nevét méltán viselhetné városunk zenemûvészeti iskolája, mint<br />
Korda Béláét is. Dombormûvû arcmásának megalkotását felajánlotta Krasznay János<br />
zenemûvész, amatõr szobrász.)<br />
„Uram, tégy engem békéd eszközévé,<br />
hogy szeressek ott, ahol gyûlölnek,<br />
hogy megbocsássak ott, ahol megbántanak,<br />
hogy összekössek, ahol széthúzás van,<br />
hogy reménységet keltsek, ahol kétségbeesés kínoz,<br />
hogy fényt gyújtsak, ahol sötétség uralkodik,<br />
hogy örömet hozzak oda, ahol gond tanyázik.<br />
Uram, segíts meg, hogy törekedjem<br />
nem arra, hogy megvigasztaljanak,<br />
hanem hogy én vigasztaljak,<br />
nem arra, hogy megértsenek,<br />
hanem arra, hogy én megértsek,<br />
nem arra, hogy szeressenek,<br />
hanem hogy én szeressek.<br />
Mert aki így ad, az kapni fog,<br />
aki elveszíti magát, az talál,<br />
aki megbocsát, annak megbocsátanak,<br />
aki meghal, az fölébred az örök életre.”<br />
- Assissi Szent Ferenc -<br />
Morzsák<br />
158<br />
159
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Csordás János<br />
(1933-2009)<br />
Egy szerény, pedáns polgárunktól, sokunk kedves<br />
ismerõsétõl kellett most váratlanul elválnunk.<br />
Városunk hûséges Pro Urbe díjasától. Élete nagy<br />
részét Kisújszállás közútjainak karbantartásáért,<br />
mindnyájunk közlekedésének biztonságosabbá<br />
tételéért szentelte.<br />
1933. augusztus 17-én Mezõtúron született. Ott<br />
töltötte gyermekéveit, az ottani katolikus iskolában<br />
végzett. A háború után szüleire és rá is nehéz<br />
évek jöttek. Nincstelenné tett idõs szüleit is neki<br />
kellett fiatalon eltartani. Minden lehetséges fizikai<br />
munkát elvállalt, hogy családja megélhetését<br />
biztosítsa.<br />
1952-ben került az akkori útfenntartó vállalathoz, s ekkor vált az útépítés<br />
és fenntartás életcéljává. Katon évei és szülei elvesztése után, 1958-ban<br />
sikerült bejutnia a Mûszaki Egyetemre. Szakmai pályafutása töretlen volt. Az<br />
1960-as évek elejétõl, nyugdíjazásáig vezette - a kisújszállási központú - területi<br />
üzemmérnökséget.<br />
Mindig szerény, visszafogott, szolgálatkész ember volt, munkahelyi vezetõként<br />
is megértõ, kompromisszum kész, de határozott irányító. Nem hangos<br />
szóval, de szakmai tekintéllyel vezette a kisújszállási "közutasokat".<br />
Mindig igyekezett a területéhez tartozó települések gondjain segíteni:<br />
utak, iskolai sportudvarok, parkolók sokasága készült irányításával társadalmi<br />
munkában vagy szerény költséggel. Évtizedeken át tagja volt a megyei közlekedésbiztonsági<br />
tanácsnak.<br />
Embersége, alapossága, rendszeretete kivívta beosztottjai és vezetõi megbecsülését,<br />
számos szakmai elismerés és kitüntetés mellett 1990-ben Ponyokai<br />
Bálint tanácselnökkel együtt kapta meg a város elismerését, a Pro Urbe díjat.<br />
Munkája mellett számára legfontosabb mindig a családja volt. Felesége,<br />
lányai közelsége mellett katolikus hite adott erõt számára, melyet a legnehezebb<br />
s legválságosabb idõkben sem tagadott meg.<br />
Családja, barátai, az Ifjúság úti szomszédjai és önkormányzatunk el nem<br />
múló szeretettel õrzik emlékét.<br />
Dr. Ducza Lajos<br />
alpolgármester<br />
A kunok útján<br />
Ismét nagykunkapitányt<br />
választottunk<br />
A mai <strong>Nagykun</strong>ság X. kapitánya: Illéssy Ádám<br />
2009-ben - tíz évvel Horváth György nagykunkapitány megválasztása után - ismét<br />
városunk választhatott nagykunkapitányt. Az avatóünnepségre május 2-án került sor.<br />
Kalendáriumunk következõ oldalain ezen ünnepség fontosabb eseményeinek krónikáját<br />
adjuk. (Szerk.)<br />
I.<br />
Köszöntõt mondott a <strong>Nagykun</strong> Hagyományõrzõ Társulás Elnöke,<br />
Kecze István polgármester<br />
Emlékezésre és ünnepre gyûltünk össze. Az emlékezés beleolvad az ünnepbe,<br />
ünnepünkkel pedig a jövõbe tekintünk. Évszázados nagykunsági hagyományra<br />
emlékezünk, melyet éppen tíz esztendõvel ezelõtt emeltünk ki 'a<br />
múltnak mélységes kútjából'…<br />
Az 1200-as években IV. Béla királyunk által letelepített kunok népe edzett,<br />
szívós, harcos, hûséges és szabad nép volt. Az egyik kun település múltjáról<br />
így ír Illyés Gyula: "Lakosai büszkén emlegetik származásukat. Magyarok? Nemcsak<br />
színmagyarok, hanem ráadásul kunok õk, amin valami olyasmit értenek, hogy a<br />
magyarnál is magyarabbak. Szabadok, lovon járnak, s akkora határok van, mint egy<br />
birodalom. Az õshazát, a dicsõ Attila királyt õk még többet emlegették. Méltán: õk tiszta<br />
ogurok, az új hazába jó háromszáz éves késéssel jöttek be, merészek, villogószemûek,<br />
feketék, s hun rokonság ide vagy oda, igen szépek õk, s ezt õk is tudják. Legyen boldog<br />
és érezze megtisztelve magát, akit maguk közé fogadnak, aki tanyát verhet itt, a világ<br />
közepén."<br />
Letelepedésük utáni nyelvükrõl is van adalékunk: az õsi nyelv dinamikáját<br />
a Kun Miatyánk fennmaradt szövegében jól érezzük:<br />
"Bezén attamaz, kenze kikte<br />
(Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben)<br />
Szenlészen szen adon…"<br />
(szenteltessék meg a te neved")<br />
A kun nép szabadság- és önállóságvágya az évszázadok során mindannyiszor<br />
megmutatkozott. E nép, õseink önállóság iránti törekvéseinek kifejezõi<br />
a jászkun településcsoportokat összefogó, úgynevezett székek, illetve azok<br />
vezetõi: kapitányai voltak, akiket a közrendû kunok választhatták. <strong>Nagykun</strong>kapitányokat<br />
egészen az 1800-as évek második feléig választottak. Az utolsó<br />
160<br />
161
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
nagykunkapitány a nagyhírû kisújszállási Illéssy családból került ki: Illéssy<br />
Sándor volt õ, aki egyben városunk elsõ polgármestere.<br />
Ma, 2009 májusában, ebben a gazdaságában, szellemiségében, kultúrájában<br />
egységesülõ és uniformizálódó, az egyes embert észrevétlenül gyökértelen<br />
fogyasztóvá alakító világban, itt, e helyen hadd idézzem Györffy Istvánnak,<br />
a <strong>Nagykun</strong>ság egyik legkiválóbb néprajztudósának mintegy szellemi<br />
végrendeletként õrzött szavait: "Európa nem arra kíváncsi, hogy átvettünk-e<br />
mindent amit az európai mûvelõdés nyújthat, hanem arra, hogy a magunkéból mivel<br />
gyarapítottuk az európai mûvelõdést."<br />
Györffy István saját kultúránk megõrzésének fontosságára figyelmeztet. E<br />
gondolat mai olvasatában benne rejlik egy másik üzenet is. Az egyes embert,<br />
a népcsoportokat, népeket elsodró pénz, anyagi haszonszerzés világában úgy<br />
tudunk megmaradni, sõt: úgy tudunk teljes életet élni, ha kisebb-nagyobb<br />
közösségeinket, amelyekbõl gyökereink erednek, megõrizzük és továbbörökítjük.<br />
Ha közösségeink kapcsolatrendszerében úgy tudunk egymás felé fordulni,<br />
hogy látjuk egymás emberi arcát, és ezekben az arcokban saját magunkat<br />
is. Ha érezzük és megértjük, hogy összetartozunk, és ez az összetartozás<br />
közösségeink jelenét és jövõjét, de személyes jövõnket is biztosabbá<br />
teszi. Erõsít bennünket.<br />
A nagykunkapitány választásának és avatásának 2000-ben felélesztett hagyománya<br />
a nagykunsági települések múltban gyökerezõ, de a jelenünket és<br />
jövõnket szolgáló összetartozásának és együttmûködésének kifejezõje. E hagyomány<br />
újjáteremtése, a 19. századi szerepétõl eltérõ tartalommal való újjá-<br />
A kunok útján<br />
élesztése kisújszállási kezdeményezésre valósult meg. Fekete Imre, Ö Tóth<br />
Lajosné és a Városi Nyugdíjas Klub gondolata talált kedvezõ fogadtatásra az<br />
önkormányzati képviselõ-testületben, aminek nyomán 2000. május 6-án a<br />
<strong>Nagykun</strong>ság több mint egy évszázad után megválasztotta jelen történelmének<br />
elsõ nagykunkapitányát Horváth György kisújszállási hagyományõrzõ vállalkozó<br />
személyében.<br />
Ezután, évrõl évre, folytatódott e kezdeményezés. A nagykunsági települések<br />
sorban megválasztották kunkapitánynak azt a személyt, aki véleményük<br />
szerint a nagykunság összetartozását, kultúráját, szellemiségét hivatott kifejezni.<br />
- Karcag városa a <strong>Nagykun</strong>ság legkiválóbb szobrászmûvészét, Györfi Sándort<br />
tisztelte meg e címmel.<br />
- Túrkeve Balogh Márton elõadómûvészt emelte a kapitányok sorába.<br />
- Berekfürdõ szintén a mûvészetek felé fordult, amikor elszármazottjában,<br />
Csíkos Sándor színmûvészben látta a nagykunsági összetartozás kifejezését.<br />
- 2004-ben Kunhegyes városa Simai János személyében gazdálkodó, vállalkozó<br />
embert választott e hagyományõrzõ küldetésre.<br />
- A következõ évben Kunmadaras kapitánya Barta László lett.<br />
- Kunszentmárton Smuta Zsolt vállalkozónak adományozta e tiszteletteljes<br />
címet.<br />
- 2007-ben járunk, amikor Kuncsorba választ, Ullár Imre vállalkozó, sportember<br />
lesz a nagykunok új kapitánya.<br />
- Tavaly Kétpó szintén egy köztiszteletben álló vállalkozóját, Antal Zoltánt<br />
emelte a nagykunkapitányok sorába.<br />
A tizedik esztendõben, 2009-ben ismét Kisújszállásé a megtisztelõ küldetés,<br />
hogy megtalálja azt a személyt, aki kapocs lehet múltunk, jelenünk és jövõnk<br />
között, településeink között. Aki méltó arra, hogy személyiségével kifejezõje<br />
legyen a történelmi múltjára méltán büszke <strong>Nagykun</strong>ság mai arculatának,<br />
fejlõdési törekvéseinek, szellemi és kulturális értékeinek. Önkormányzatunk<br />
április 28-án meghozta döntését, megfogalmazta felkérését. Ezennel bejelentem,<br />
hogy képviselõ-testületünk 2009-ben Illéssy Ádámot, a magyar nemzet, a<br />
<strong>Nagykun</strong>ság és városunk életében meghatározó, történelmi szerepet betöl-tõ<br />
Illéssy család leszármazottját, a 19. század utolsó nagykunkapitányának<br />
ükunokáját választotta meg nagykunkapitánynak. Illéssy Ádám gépészmérnök,<br />
kelet-európai regionális igazgató rendkívüli személyiségével, emberi<br />
példájával és családjának múltból eredõ elkötelezettségével méltó e címre.<br />
162<br />
163
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
A kunok útján<br />
A nagykunkapitány-avatás vendégei: az elsõ sorban balról jobbra: Balogh Márton túrkevei nagykunkapitány; Cseh<br />
Sándor, Túrkeve polgármestere; dr. Fazekas Sándor országgyûlési képviselõ, Karcag polgármestere; Horváth György<br />
kisújszállási nagykunkapitány; Kecze István, városunk polgármestere; Osváth Judit, az újonnan megválasztott kapitány<br />
felesége; Illéssy Ádám X. nagykunkapitány; Antal Zoltán kétpói nagykunkapitány; Fejér Andor megyei közgyûlési elnök;<br />
Bogdán Péter, Kenderes polgármestere; dr. Ducza Lajos, városunk alpolgármestere. Második sor: Györfi Sándor karcagi<br />
nagykunkapitány; Varga Mihály és Rózsa Endre országgyûlési képviselõk; Smuta Zsolt kunszentmártoni nagykunkapitány.<br />
Harmadik sor: Szabó András, Kunhegyes polgármestere; Percz László jászkapitány; Kiss János megyei közgyûlési alelnök;<br />
Nagy Kálmán kunhegyesi lelkészelnök, Fábián József kiskunkapitány; Kambarov Kairat,<br />
a Kazak Nagykövetség sajtóattaséja; Ullár Imre, Kuncsorba nagykunkapitánya.<br />
II.<br />
Illéssy Ádám nagykunkapitányt bemutatta:<br />
dr. Ducza Lajos alpogármester, helytörténész<br />
Városunkhoz ezer szállal kötõdik az Illéssy-család, Kisújszállás történelmében<br />
- különösen a XVIII. és XIX. században - meghatározó szerepet töltöttek<br />
be. 1749-1872 között e neves család kiemelkedõ férfi tagjai álltak a <strong>Nagykun</strong><br />
Kerület élén. A család tagjai Kisújszállás gazdaságának fejlesztésében, a református<br />
templom építésében, majd a Tisza szabályozásában töltöttek be<br />
kulcsszerepet. Illéssy János és Sándor kiemelkedõ szerepet játszott 1848/49<br />
történéseiben is. A szabadságküzdelmekbe 18 évesen honvédként bekapcsolódó<br />
Illéssy Sándor századosi rendfokozatot ért el bátorsága és képességei<br />
révén, s benne tisztelhetjük nemcsak az utolsó - a régi hagyományok szerinti<br />
- nagykun kapitányt, hanem városunk elsõ polgármesterét is, aki 1872 és 1879<br />
között volt a településünk elsõ embere.<br />
Ükunokája Illéssy Ádám, 1957. május 16-án született. 1981-ben végzett a<br />
Budapesti Mûszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán mint okleveles gépészmérnök,<br />
majd a Külkereskedelmi Fõiskolán marketing szaküzemgazdász<br />
képesítést szerzett Budapesten, 1991-ben. Ezek után Japánban folytatta tanulmányait.<br />
1981-tõl 1983-ig a Szilikátipari Központi Kutató és Tervezõ Intézet<br />
tervezõ mérnöke. Dolgozott oktatóközpont vezetõjeként, tanácsadóként, kereskedelmi<br />
vezetõként. Jelenleg a Trocellen Nemzetközi Vállalatcsoport<br />
közép-európai üzletág-igazgatója. Illéssy Ádám vezetõségi tagja a Keresztény<br />
Vezetõk és Üzletemberek Társaságának. E közösség a vállalatok és a közigazgatás<br />
vezetési problémáira keres mai válaszokat a Biblia erkölcsi normái<br />
alapján.<br />
A felavatásra váró kapitányunk az 1990-es évek elsõ felétõl évente többször<br />
hazajött õsei földjére, s ápolja az Illéssyek szellemi örökségét, hagyományait.<br />
Kisújszállás történelmi megemlékezésein, hagyományõrzõ rendezvényein<br />
lehetõsége szerint - részt vesz. Tagja a Kunszövetségnek. A gyökerek, a hagyományok<br />
és az eleink iránti tiszteletadás kiemelendõ szerepet tölt be értékrendszerében.<br />
Tudja, hogy csak ezek az értékek szolgálhatnak a közösségek<br />
összetartó erejeként akkor, amikor a hagyományos közösségek világszerte<br />
széthullóban vannak.<br />
Kisújszállás Város Önkormányzatának Képviselõ-testülete és a <strong>Nagykun</strong><br />
Hagyományõrzõ Társulás Illéssy Ádámot méltónak tartja a nagykunkapitányi<br />
tiszt betöltésére. Ezt és az ezzel járó feladatokat Illéssy Ádám nagy megtiszteltetésnek<br />
tartva vállalja. E küldetésében kísérje Isten áldása.<br />
164<br />
165
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
III.<br />
A nagykunkapitányi eskü<br />
A nagykunkapitányi esküt Illéssy Ádám<br />
a <strong>Nagykun</strong> Hagyományõrõ Társulás elnöke, Kecze István elõtt tette.<br />
Én, Illéssy Ádám,<br />
akit Isten kegyelmébõl a mai napon<br />
a nagykunok kapitányának választottak,<br />
fogadom,<br />
hogy tisztségemet mindenkor becsülettel ellátom,<br />
s magamat a kun nép hû szolgálatába állítom.<br />
Soha semmi módon<br />
a kunok becsületén szégyenfoltot nem ejtek,<br />
minden cselekedetemmel méltó leszek<br />
kun õseim emlékéhez.<br />
Isten engem úgy segéljen!<br />
A kunok útján<br />
IV.<br />
Illéssy Ádám nagykunkapitány köszönete és programja<br />
Kedves <strong>Nagykun</strong> Testvérek! Kedves Kisújszállásiak!<br />
Mindenekelõtt szeretném megköszönni megtisztelõ bizalmukat és szeretetüket.<br />
Tudom és látom a feladataimat, kedves kötelességeimet, melyben<br />
három dolog is kötelez engem: az esküm fogadalma, a kisújszállásiak bizalma,<br />
kun elõdeink és õseink hagyatéka.<br />
Az újkori nagykun kapitányok feladata a nagykun társadalom figyelmének<br />
megjelenítése a nagykun közösségek felé és a környezetünk felé. Vállalásaim<br />
eszerint a következõk:<br />
- a "Reménység és Jövõépítés" jegyében való mûködés,<br />
- kiemelt figyelem a nagykun fiatalok identitásának erõsödésére,<br />
- odafigyelés és figyelem az idõsekre,<br />
- a nagykunok képviselete az év kiemelt rendezvényein:a betelepülés 770.<br />
évfordulójának ünnepségein, a Kunok I. Világtalálkozóján, a Jászkun Huszárok<br />
Kegyeleti Emlékhelye szoboravatóján, számos helyi és nagykunsági alkalmakon,<br />
- a nagykun hagyományõrzés, a szellemi mûhelyek, egyesületek és kun szervezetek<br />
munkájának támogatása,<br />
- az elszármazott és az õsi kun közösségekkel való kapcsolattartás támogatása,<br />
- meglévõ kapcsolatok ápolása és erõsítése a testvérvárosokkal és testvérszervezetekkel,<br />
- történelmi- és családkutatások támogatása.<br />
Vállalásaim elsõ pontja a Reménység és a Jövõépítés. Ez az a Reménység,<br />
amihez õseink több mint fél évezrede szilárdan ragaszkodnak, és ez az, ami a<br />
kun jövõnk záloga: a ragaszkodás az élõ Reménységhez, a Teremtõ és Gondviselõ<br />
Istenhez. Mi lehet ennél aktuálisabb, idõszerûbb, és reményt adóbb?<br />
Kérem Önöket, támogassák munkámat az elkövetkezõ évben.<br />
Illéssy Ádám Kecze István polgármester elõtt tesz esküt<br />
Jelképek átadása<br />
166<br />
167
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
A nagykunkapitányok történelmi<br />
szerepe<br />
- Elhangzott 2009. május 2-án, Illéssy Ádám nagykunkapitány beiktatásán -<br />
A <strong>Nagykun</strong>ság, az egykori Jászkun Kerület hazánk történelmében különleges<br />
színfoltot képviselt, amire ma is büszkék lehetünk.<br />
Kialakulásában, etnikai összetételében sajátos vonások jellemzik az egykori<br />
Jászkun Kerület belsõ életét. Irányítása eltért az általános magyar közigazgatástól.<br />
A helyi jogkörû, autonóm önkormányzat és igazgatás elkülönült a<br />
központi államhatalomtól és annak politikai egységeitõl, a vármegyéktõl. A<br />
Jászkun Kerület olyan módon illeszkedett az államba, hogy helyi szabadságjogait<br />
hangsúlyozva önkormányzatában a kerület létezéséig megõrizte az<br />
autonómia legfõbb vonásait.<br />
A jászkun önkormányzat gyökerei a középkorig nyúlnak vissza. Az etnikumában,<br />
életmódjában és kultúrájában különbözõ két népcsoport, a kunok és<br />
a jászok a 13. században érkeztek Magyarországra. Sorsuk a történelem során<br />
összefonódott. A kunok letelepítését IV. Béla király engedélyezte 1239-ben,<br />
majd a tatárjárás után 1246-ban. A befogadott és befogadó nép együtt alakította<br />
az ország történelmét. Sorsuk végérvényesen összefonódott: a kunokkal<br />
olyan jelentõs haderõ volt a király oldalán, amely mindig döntõ erõt képviselt,<br />
amikor a haza sorsát kellett elrendezni.<br />
A büszke, öntudatos nép úgy integrálódott a magyar társadalomba, hogy elsõsorban<br />
az autonómia révén megõrizte kultúrájának jelentõs részét, de különösképp<br />
történeti tudatát, ami a különbözõ korokban ugyan más-más tartalmat<br />
és formát öltött, de a kuntudat, mint a magyar történeti tudat egy különös színezete,<br />
mindig megmaradt. Autonómia és öntudat, az etnikus tudat, majd a<br />
redemptus tudat összetartozó fogalmak. A jászkun autonómia két szinten valósult<br />
meg. Egyik a helyi, önkormányzati szint, a másik a kerületi szint. A<br />
hatáskörök egymásra épülõ rendszere volt, amelyben a választójog csak a<br />
redemptusokat illette meg. Az a különleges a jászkun autonómiában, hogy<br />
egységben volt a függetlenség és a helyi szabály.<br />
A kunkapitányok a helyi autonómia letéteményesei voltak. Helyi statútumokkal<br />
szabályozták az életet. Ügyeltek a rendre, a hagyományra, miközben<br />
országos dolgokban is eljártak. A vitás ügyeket helyben intézték, a fõkapitánynak<br />
pallosjoga is volt. Az ítéleteket ott hajtották végre, ahol a bûnt elkövették.<br />
1876-ban ugyan megszûnt a Jászkun kerület, de tovább éltek a jogszokások.<br />
A kunok útján<br />
Éppen Kisújszállás az a város, amely 2000-ben újjáélesztette a kunkapitányválasztás<br />
szép hagyományát. Ezzel régi-új jelképet állított a kunok maradékai<br />
elé. De a mi világunkban vajon mit jelképezhet a kunkapitány? A tartást, az<br />
erõt, a mércét és mértéket. És a feddhetetlenséget, amely erény ma olyan<br />
nagyon kell.<br />
A kunkapitány-választás rendje az idén, a Kunok Évében újra Kisújszállásra<br />
ért. Olyan kapitánya lesz a kunoknak, aki az említett erények birtokosa volt.<br />
Méltó a felmenõihez. A nagynevû Illéssyek leszármazottja…. A <strong>Nagykun</strong><br />
Kerület élén 1749-1872-ig , tehát 123 éven át az Illéssy család kiváló férfitagjai<br />
álltak. Bár ebben az idõben Karcagon volt a kerület székhelye, a kapitányok<br />
Kisújszálláson laktak, innen intézték a kerület ügyes-bajos dolgait. Iskolázottságukkal,<br />
széles látókörükkel jól szolgálták a haza ügyeit. Országos jelentõségû<br />
szerepet is vállalt néhányuk.<br />
Az Illéssy-család legelsõ ismert tagja Illéssy György 1633-ban kapott II. Ferdinándtól<br />
nemességet. A vele együtt nemességet nyert testvérei, István, László,<br />
Gergely, János külön-külön is érdekes életpályát írtak le, volt aki virtigli<br />
labanc volt, másik Thököly követõjeként a bujdosók keserû kenyerét ette.<br />
Illéssy István, a bujdosó vitéz fia volt Illéssy György (immár a második nemzedék<br />
viszi tovább az alapító nevét). A Rákóczi szabadságharc idején Torna<br />
vármenyében élt, a korabeli sajtó Rákóczi fejedelem vitéz katonájaként említette.<br />
1721-ben költözött Kisújszállásra, ahol az 1750-es összeírás a gazdag<br />
parasztok között hozta a nevét. Fia, Illéssy István 1741-ben 400 lovas hadnagyaként<br />
harcolt a jászkun huszárok között Mária Terézia trónjáért, majd az<br />
újonnan kiállított jászkun huszárezred élén immár 1000 lovas hadnagyaként<br />
Poroszországban küzdött. Hadi érdemeiért apósa, Kisvárday Pap Dániel után<br />
1749-ben nagykun kapitány lett. 1753-ban arany láncos vitéz kitüntetést kapott<br />
a királynõtõl (ez egy 53 körmöczi arany súlyú lánc volt), amirõl még a<br />
sírfelirata is említést tesz.<br />
Az Illéssy család legfényesebb karriert megélt fia Illéssy István fia, János volt,<br />
akit négyszer jelöltek a Jászkun Kerület tisztségére. 1777-1801 között nagykun<br />
kapitány, presbiter, kurátor, majd Kisújszállás fõbírája volt. Kilenc gyermeket<br />
nevelt fel a haza szolgálatára.<br />
A híres Illéssy családban a II. János jogi pályára ment, aljegyõ lett, majd<br />
még apja életében nagykun kapitánnyá választották. Többször volt a Kunság<br />
követe Bécsben. 23 esztendõig volt a Kunsági Kerület kapitánya.<br />
Az õ fia volt Illéssy János (III.) aki ugyancsak jogi végzettségû volt, elõbb<br />
aljegyzõ, alügyész, majd nagykun kapitány lett. 1830-ban a Hármas Kerület<br />
országgyûlési követe volt. Ferdinánd császár aranysarkantyús vitézzé ütötte.<br />
Mint megingathatatlan reformert Széchenyi többször említi a naplójában. Az<br />
1836. évi pozsonyi országgyûlésen szabadszellemû nyilatkozatokat tett, amiért<br />
168<br />
169
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
a nádor elmozdította posztjáról. Ettõl kezdve egyházmegyei feladatokat vállalt,<br />
majd 1848-tól ismét a politikai színtérre lépett: Kossuth teljhatalmú kormánybiztosa<br />
volt a Hármas Kerületben. Szorgalmazta a nemzetõrség megszervezését,<br />
komoly része volt a tavaszi hadjárat sikereiben. A szabadságharc<br />
bukása után tíz évi várfogságra ítélték, ahonnan 1856-ban amnesztiával szabadult.<br />
Kisújszállás közéletében és különösen az oktatás elõsegítésében szerzett<br />
kiváló érdemeket: alapítványt hozott létre, amellyel példát teremtett.<br />
Haláláig a nemzeti ügy letéteményese volt.<br />
A politikus Illéssy János mellett meg kell említenünk egyik unokaöccsét, Illéssy<br />
Sándort, aki 1830-ban született. A szabadságharcban már nemzetõrszázados,<br />
majd még a 19. életévét sem töltötte, amikor már századosi rangban vett részt<br />
a tavaszi hadjárat csatáiban. Õ lett az utolsó nagykunkapitány, majd Kisújszállás<br />
elsõ polgármestere.<br />
Nem hagyhatom ki a család méltatásából azt, hogy volt az Illéssyek között<br />
egy bölcsész is, Dr. Illéssy János a Magyar Országos Levéltár tudós munkatársa,<br />
aki számos kitûnõ könyvet írt. Rendezte a levéltár iratait, azt a részt,<br />
amelyben dolgozott, máig Illéssy-patikának nevezik a levéltárban. Számos<br />
tudományos munkát írt, amiért kegyelettel emlékezik rá az utókor.<br />
A név kötelez. Olyan szép alkalom ez a mai , amit leginkább Szenti Ernõ<br />
egyik sorával tudok kifejezni: "A jövõ vendégül látja a múltat…" Isten éltesse az<br />
új kunkapitányt!<br />
Dr. Bartha Júlia<br />
A kunok útján<br />
A kunok útja<br />
Lovas emlékmenet a Radnai-hágótól a karcagi Kun emlékhelyig<br />
- Útijegyzet -<br />
Mottó: "Minden nép addig létezik, ameddig büszke tud lenni múltjára, s amíg<br />
meg tudja teremteni és fenn tudja tartani saját kultúráját."<br />
Gazda József<br />
Az idei év a Kunok Éve. Minden kulturális intézmény, civil szervezet úgy<br />
tervezte programját, hogy a Kunok I. Világtalálkozója alkalmából figyelmét a<br />
kunok maradékaira, a kunsági kultúra megmutatására összpontosítsa. Így volt<br />
ez a <strong>Nagykun</strong> Nádor Huszár Bandérium tagjai esetében is, akik különleges<br />
vállalásukban azt tûzték ki célul, hogy a kunok egykori, Kárpát-medencei vándorlásának<br />
útvonalán végigvonulva tisztelegjenek az õsök emlékének.<br />
Augusztus 19-én Kisújszálláson a Néprajzi Kiállítóterem udvarán a város<br />
vezetõi és a civil szervezetek képviselõ elbúcsúztatták a hosszú útra menõket,<br />
majd másnap hajnalban útra kelt a csapat, hogy a Radnai-hágótól a Kun<br />
emlékhelyig tartó, közel hatszáz kilométeres utat megtegye. A lovakat kamionnal<br />
szállítottuk ki, hogy onnan induljon a lovas emlékmenet, ahonnan a<br />
kunok indultak: az ezeréves határtól.<br />
Másnap, 21-én szép ünnepség keretében a Radnai-hágónál felsorakoztak<br />
az emlékmenet résztvevõi, valamint a kunságiak és más vidékrõl valók, de<br />
magukat idetartozónak érzõk, akik autóbusszal érkeztek a helyszínre. Rövid<br />
ünnepség keretében megemlékeztünk arról a nagy történelmi pillanatról,<br />
amikor IV. Béla, a második honalapítóként tisztelt uralkodó 1239. húsvét<br />
másnapján fogadta Kötöny kánt és maradék népét. Az ünnepségen Illéssy<br />
Ádám nagykunkapitány idézte fel azokat a jelentõs momentumokat, amelyek<br />
a kunok sorsát meghatározták, és megemlékezett arról, hogy miként ápolják<br />
az utódok azt az örökséget, amit e keleti népcsoport a történelem során ránk<br />
hagyományozott. Az útra bocsátó szép gondolatok sorát Smuta Zsolt kunszentmártoni<br />
kunkapitány folytatta, majd koszorút kötöttek a hágónál lévõ<br />
keresztre, mely az egykori rotunda, az árpád-kori körtemplom helyén áll. Az<br />
emlékmenet résztvevõi elszórták a kunsági földet, amit útravalóul kaptak<br />
tarisznyájukba a kisújszállási búcsúztató ünnepségen. Soha ilyen teli-torokból<br />
és tisztán nem szólt a himnusz, mint ott, az ezeréves határnál, a Radnaihágónál,<br />
a tanúhegyek lábánál.<br />
A lovas emlékmenet nem szokványos túra volt. A célja nem az volt, hogy<br />
lelovagolva a távot, elmondhassák maguknak a résztvevõk, hogy milyen kitartó,<br />
170<br />
171
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
derék lovasok. Az volt a cél, hogy hírét vigyük a kunsági mentalitásnak,<br />
annak, hogy itt a Kárpát-medence szívében él egy etnokulturális csoport,<br />
amely a történelem minden hányattatása ellenére magát kunnak vallja, õrzi<br />
azt a kultúrát, amit az elõdök hagytak rá.<br />
Mire tanítja a kunság ma a magyarokat és Európát? Arra, hogy merje magát<br />
vállalni, hogy álljon ki magáért és mutassa fel azt a kultúrát, azokat az értékeket,<br />
amelyeket évszázadokon át ápolt. Itt mindig erõs volt az identitástudat,<br />
és minden korban más-más formát öltött, de soha ilyen nagy szükség nem<br />
volt rá, hogy nevén nevezzük, mint ma. Jó volt végigvonulni az egykori útvonalon,<br />
folyóvölgyekben, a Radnai-havasoktól a Szilágyság lágy lankáin, s hol<br />
az Aranyos Beszterce patak sietett mellettünk, hol a Nagy Szamos mutatta<br />
meg, miként válik a sebes folyású patakból tekintélyes folyóvá. Majd a Berettyó<br />
kísért minket hazáig.<br />
Az elsõ megálló, így az elsõ két pihenõhely, amit a csapat a Keleti Kárpátokban<br />
a szabadban töltött, Radnalajosfalvánál és Radnaborbereknél volt egy-egy<br />
erdei tisztáson. Igazi nomád módjára, tûz mellett, egymást bátorítva. Az elsõ<br />
település, amit érintettünk, s ami már a középkorban is lakott volt, Óradna,<br />
ami most aprócska falu. A szórványmagyarság maroknyi csoportja él ott,<br />
mintegy négyszáz római katolikus vallású, aki identitását és vallását még<br />
tartja, de nyelvünket már nem beszéli. Azonban hárman, a helybéli plébános<br />
és egy tanárnõ, Bauer Ilona a férjével magyar iskolában tanít, ahol hét kisdiák<br />
tanulja a magyar nyelvet - tiszteletet parancsoló szorgalommal.<br />
Valaha hatalmas katedrálisa volt a helységnek, amit a tatárok romboltak le.<br />
Köveit széthordták, de felépült belõle másik két templom s ki tudja még hány<br />
lakóház. A Tatárrom, ahogyan a helybéliek nevezik, az ortodox templom<br />
mögött még romjaiban is monumentális. A polgármester fogadta a lovas<br />
menetet, gratulált a szép vállalkozáshoz és útnak indított minket. Szalagot a<br />
magyar házaspár kötött, még a hágónál. A harmadik napi pihenõ Naszódon<br />
volt, ahol már valamivel nagyobb létszámú magyar református közösség él,<br />
aprócska temploma szolidan hirdeti a hit tisztaságát. Kedves gyülekezete eljött,<br />
hogy a délutáni istentiszteleten köszöntse a kun menetet. A templomban<br />
kötöttek szalagot zászlónkra. Az elsõ igazán biztonságos szállásunk itt volt,<br />
ahol magát a templomot nyitották meg számunkra. Ha az ember idegenben<br />
szükségbõl szabadban tölt két éjszakát, akkor tudja csak értékelni a biztonságot…<br />
Ez a hely minden értelemben oltalmat adott nekünk. Áldott legyen<br />
érte.<br />
A lovas menet naponta 50-70 km távolságot tett meg, rövid, alig órányi déli<br />
pihenõt beiktatva. A pihenõhelyeket úgy kerestük, hogy a lovak számára is<br />
legyen lehetõség itatásra és némi legelésre. Hûséges patásainkat igencsak<br />
megviselte a nehéz terep, alföldi lovak lévén még dombot sem nagyon láttak,<br />
A kunok útján<br />
nemhogy hegyet! Beklenben volt a déli pihenõnk, ahol a város polgármestere<br />
és a református lelkész fogadta a csapatot, a városháza elõtt, az egykori<br />
Bethlen-kastély bejáratánál. Baráti kézfogással indították útjára a menetet.<br />
Mindenhol szimpátia kísérte a lovasokat, még a románok lakta településeken<br />
is. Ez egyrészt annak köszönhetõ, hogy a helyi sajtó tájékoztatta olvasóit az<br />
átvonuló menetrõl, másrészt pedig annak, hogy méltósággal vonult a csapat,<br />
tiszteletben tartva mások érzékenységét. A nemes vállalkozást tisztelték bennünk.<br />
Déscichegyen ért a negyedik nap estéje, ahol a református gyülekezet háza<br />
adott nekünk otthont.<br />
Békesség Istentõl! Így köszöntik egymást és az idegent is Erdélyben. Jó<br />
hallani, hogy nemcsak a papjuknak szól így a köszöntés. A negyedik nap estélye<br />
Déscichegy gyülekezeti házában telt, a kedves helybéliek érdeklõdésétõl<br />
kisérve. Felejthetetlen élmény volt, megtelt a gyülekezeti ház és mindent tudni<br />
szerettek volna a kunokról. Elhalmoztak minket nemcsak a szeretetükkel<br />
és figyelmükkel, hanem mindenféle jóval, gyümölccsel és jófajta borral is. Az<br />
egész út során az igazán biztos támaszunk a református egyház volt. A református<br />
gyülekezetek õrzik igazán a magyarságukat, õrködnek a kultúra felett<br />
is. Bár nehéz idõk járnak ott is, a szükség végett is, vagy talán mert összekapaszkodva<br />
könnyebb, jól élnek együtt. Kitûnõ lelkészek vezetik ezeket az apró<br />
gyülekezeteket. Ott a vallás még a mindennapok része, ezért jelent igazi támaszt<br />
a nehéz idõkben is. Aki arra jár, ne mulassza el megszorítani Orbán<br />
Attila déscichegyi, Molnár Endre zsibói, Lukács József szilágynagyfalui,<br />
Csernák Béla bihari nagytiszteletû urak kezét! Õk, az õrhelyüket el nem hagyók,<br />
akiknek köszönhetõ, hogy ez a maroknyi magyarság nem adja fel, nem morzsolódik<br />
fel a mindennapok küzdelmében.<br />
Déscichegyen az érkezésünkkor és a távozásunkkor is meghúzták a harangot.<br />
A menet felsorakozott a gyülekezeti ház elõtt és búcsút intett a helybélieknek,<br />
majd elindult Zsibó felé. Zsibó, Erdély kapuja, a Wesselényiek birtoka.<br />
Itt született báró Wesselényi Miklós (1796) a reformellenzék egyik képviselõje,<br />
aki elsõként szabadította fel jobbágyait 1848. március 20-án. A Szamosparti<br />
város nagymúltú, számos történelmi esemény fûzõdik nevéhez. 1849.<br />
aug. 25-én, 12 nappal a honvédsereg Görgey tábornok által vezetett fõerõinek<br />
világosi fegyverletétele után Kazinczy Lajos is letette a fegyvert a zsibói<br />
kastély udvarán. Kazinczy Lajos, Kazinczy Ferenc nyelvújító fia volt, serege<br />
négyezer honvédet számlált. Õ is az aradi vértanúk sorsára jutott, 14.-ként.<br />
(Sírja Széphalomban található, a Kazinczy sírkertben.) A ma mintegy tízezer<br />
lelket számláló város egytizede magyar, de jelentõsnek mondható a református<br />
gyülekezete.<br />
Amikor a kun emlékmenet megérkezett a városba, a tervezett idõnél jóval<br />
késõbb, hiszen lehetetlen volt tartani az idõpontokat, a zsibóiak a református<br />
172<br />
173
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
templom elõtt vártak már órák óta. Este 8 óra volt, amikor a lovasmenet<br />
megállt a templom elõtt. Felhangzott a 90. zsoltár, a reformátusok himnusza:<br />
Te benned bíztunk, elejitõl fogva… Elmondhatatlanul megható volt. Ezt<br />
követõen a templomban rövid istentisztelettel köszöntöttek minket, majd<br />
családoknál helyeztek el mindnyájunkat, s hogy ne legyen sértõdés, minden<br />
jelentkezõ vendégfogadónak jusson valaki a csapatból, egyesével…<br />
A zsibói búcsút követõen Szilágynagyfalu felé vettük az irányt, azaz, hogy<br />
vettük volna, ha nem jön elénk Nagyfaluból négy helybéli, aki jól ismeri a<br />
terepviszonyokat, kikerülendõ a lovakkal a forgalmas mûutakat, erdõn,<br />
hegyen-völgyön át, nagy kalandokkal elvezették a csapatot, ezzel mintegy<br />
negyven kilométeres kerülõt okozva nekik. A jószándékot senki nem vonta<br />
kétségbe, de gyakorlott túrázók és nem lovasok lévén nem jól mérték fel a<br />
lovasmenet esélyeit ezen az útszakaszon. Jelentõs késéssel értünk Szilágynagyfaluba.<br />
Ezt az is okozta, hogy az érintett településrõl elénk jöttek a helybéliek<br />
és nem volt mit tenni, meg kellett állni kicsit Krasznán, Ráton, Szilágybagoson,<br />
ahol muzsikaszóval, néptáncosokkal, borral, kaláccsal várták a menetet<br />
és boldogan kötöttek szalagot a lovas emlékmenet zászlajára. A hatodik nap<br />
kalandos útja éjjel fél kettõkor ért véget egy szilágynagyfalui birtokon, Veinbold<br />
Rudolf lovastanyáján a helybéliek kitartó türelmének és remek birkagulyásának<br />
köszönhetõen nyugodalmas éjszakával.<br />
A nagyfalusiak ugyan már délutántól várták a kunok bejövetelét, még a<br />
késõ éjszaki órákban is volt, aki kiszaladt az utcára. Másnap aztán bepótolandó<br />
az elmulasztottakat, minden jelentõs utcán végigmentünk, megkoszorúztuk<br />
Arany János mellszobrát és a hõsök emlékmûvét, majd a helybéli lovasok<br />
egészen a város határáig elkísérték a menetet. Bár nagyon fáradtak voltak<br />
a lovak és lovasok, mindenért kárpótolt az a lélekemelõ fogadtatás, ahogyan<br />
a szilágysági magyarok vártak minket. Szilágynagyfaluból Ipp, Berettyószéplak,<br />
Érábrány érintésével Margitára értünk. Ott a környékbeli gyalogos<br />
íjászok csapata és a szentjobbi huszárok vezették fel a csapatot a város fõterére,<br />
ahol már hatalmas sereg várta az ünnepséget. A város polgármestere,<br />
papjai, más települések (akiket nem érinthetett a menet) polgármesterei<br />
jöttek és köszöntötték a nagy feladatra vállalkozó lovasokat. Üdvözlésünkre<br />
elénk jöttek a debreceni huszárok képviselõi is. Margita mellett, Monostorpetriben<br />
volt az éjszakai szállás egy közösségi házban, a helybéliek kiváló vendégszeretetének<br />
köszönhetõen kitûnõ vacsora és némi tüzesvíz után igencsak<br />
fáradtan tért meg a társaság.<br />
Immár a nyolcadik napon, augusztus 27.-én Monostorpetribõl indultunk<br />
Hegyközszentmiklós, Szentjobb, Hegyközszentimre és Szalárd érintésével Biharba<br />
érkeztünk. Az érintett települések között mind nagy múltra tekint vissza,<br />
hiszen már Szent István államszervezése idején léteztek ezek a települések.<br />
A kunok útján<br />
Szentjobb különleges hely, már a 11. században, Szent László idején vásáros<br />
hely volt. Hírét a Szent Benedek rendi apátságának köszönhette, ahol Szent<br />
István jobbját, az ereklyét õrizték. Bár fából épült monostora a tatárjárás<br />
idején elpusztult, az ereklyét sikerült megmenteni. Késõbb ugyancsak itt<br />
õrizték, amíg jelenlegi helyére nem került. Ma már csak a Monostordomb és<br />
a jóemlékezet õrzi emlékét, no meg a hely szelleme vigyázza az itt élõk hírét<br />
és becsületét. Csöpp kis falu, de varázslatos. Ne mulasszák el útba ejteni! A<br />
menetet kaláccsal, szõlõvel fogadták, és a szentjobbi hagyományõrzõ huszárparancsnok,<br />
Kiss István jóvoltából csapolt sör is jutott a derék hadnak. A<br />
szentjobbi lovasoknak legyen hála, akik igazán ismerték, jól ismerték a terepet,<br />
földúton, jelentõs idõ és távolság lefaragásával érkezett a menet a bihari<br />
várba.<br />
Biharba érve régi álma teljesült a csapatnak: a bihari földvárban, az avarkori<br />
sáncok között táborozhattunk. Itt fogadott minket Nagy Gizella, a bihari<br />
polgármesterasszony. Õ és Csernák Béla tiszteletes úr kötött szalagot a zászlónkra.<br />
Biharba már otthoniak közül is sokat kijöttek, karcagi gyerekek és<br />
pedagógusaik, a kunhegyesi református lelkész, Nagy Kálmán és felesége. Felejthetetlen<br />
volt, ahogyan a naplementében belovagoltak a mieink a földvárba.<br />
Biharból másnap délben már az ártándi határátkelõnél voltunk. Minden<br />
várakozást felülmúlt a határátkelés. Lóháton szépen átsétált a csapat a szolgálatot<br />
teljesítõ határõrök elismerõ pillantásától kisérve. Talán ez az egyetlen<br />
igazán jó hozadéka annak, hogy az uniós határok nyitottak. Bár minden hátasunknak<br />
volt lóútlevele, semmi korábban megszokott tortúra nem volt a<br />
határon. Az este Zsákán ért minket a református egyház mûködtette Erdei<br />
Iskolában. Innen már csak Darvas, Füzesgyarmat volt a 10. nap úticélja, rövid<br />
távolság, alig húsz kilométer, azért, hogy a csapat kipihenten tegye meg a 11.,<br />
az utolsó nap távolságát. Füzesgyarmatról Bucsa érintésével augusztus 30-án<br />
16 órakor, a közel hatszáz kilométeres távolságot megtéve, a karcagi Kun<br />
emlékhelyre, az õsök tiszteletére emelt kun bálványok közé belovagolt a<br />
menet. Hosszú, szép volt ez az út, nemcsak a fizikai erõ, hanem a jellem próbája<br />
is. A méltósággal vonuló történelmi emlékmenet tagjait szép ünnepség<br />
keretében fogadták a nagykunságiak. Többen hangsúlyozták annak jelentõségét,<br />
hogy az elsõ kun világtalálkozó idején, az õsök tiszteletére megtett lovas<br />
emlékmenet szimbolikus értelmû: a hazatalálást, a szülõföldünk iránti elkötelezett<br />
hûséget mutatja, mert mi már tudjuk a helyünket, itt vagyunk otthon.<br />
Reméljük, ez a varázslatos hely, a Radnai-hágó zarándokhelye lesz a magyarországi<br />
kunoknak és mindazoknak, akiket a Keleti-Kárpátok bércei megigéznek.<br />
Tanulságos, szép élményekkel kecsegtetõ út, amit mindnyájuknak jó<br />
szívvel ajánl:<br />
Dr. Bartha Júlia etnográfus<br />
174<br />
175
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Indulás és hazatérés<br />
Kísérõ gondolatok a lovas emléktúrán<br />
I.<br />
A Néprajzi Kiállítóterem udvarán, 2009. augusztus 19-én<br />
A lovas emléktúra tagjaitól 2009. augusztus 19-én este, a Néprajzi Kiállítóterem<br />
udvarán búcsúzott el a város közössége, melyet az önkormányzat tagjai és több civil<br />
szervezet képviselt, közöttük a 48-as Olvasókör és a 48-as Asszonykórus, a Városvédõ<br />
és -Szépítõ Egyesület, valamint a <strong>Nagykun</strong> Táncegyüttes. A lovasok útját Galsi János<br />
plébános és Sípos Árpád református lelkész áldotta meg. Városunk nevében Kecze<br />
István polgármester kívánt szerencsét. Szavaiból idézünk. (Szerk.)<br />
Vajon hogyan gondolkodott Kötöny kán és IV. Béla király?<br />
„Micsoda útra indulnak ma néhányan! A Kunszövetség és a <strong>Nagykun</strong> Huszárbandérium<br />
tagjai nemcsak városunk, hanem a mai kunok nevében is megemlékeznek<br />
ezzel az úttal az 1239-es esztendõrõl, a mi õseink, a kunok sajátos<br />
honfoglalásáról. Horváth György nagykunkapitány vezetésével tíz kiváló lovas<br />
térben és idõben indul útnak: térben a Radnai-hágóhoz, az idõutazásban<br />
azonban mi is velük tarthatunk…, repüljünk hát a képzelet szárnyán, oda, a<br />
Radnai-hágótól keletebbre, ahol a nomád és harcos életmódban edzett,<br />
kemény nép, a kunok, a mi õseink egyre nagyobb aggodalommal a szívükben<br />
tekintettek jövõjük elé. Halljuk Kötöny kán szavait:<br />
- Elveszünk a mongolok támadásaiban! Seregeink elfogynak, legyengülnek,<br />
élelmünk alig, fiaink, asszonyaink veszélyben! Tudom, erõs harcosaink inkább<br />
meghalnak, de küzdenek, míg erejükbõl telik. De a mongolok - mint a<br />
tenger! Ránk zúdulnak, nem kímélnek senkit és semmit! A túlerõ vesztébe<br />
sodorja erõs népünket! Nincs más: nem halni, élni akarunk! Ha meg akarunk<br />
maradni, menekülnünk kell! Csak nyugatra mehetünk!<br />
- Nyugatra??? A keresztények közé??? Ismerjük már az õ<br />
hitüket, nem kérünk belõle! - hördültek fel a pogány vezérek.<br />
De a mongol veszély végzetesnek látszott. Kötöny kán,<br />
a kunok fejedelme meggyõzve vezéreit, maradék népével<br />
bebocsáttatást kérni kényszerült IV. Béla országába.<br />
De mit gondolhattak Magyarországon?<br />
"Befogadni a<br />
kunokat??? Ezt a<br />
vad és kemény<br />
népet?"<br />
A kunok útján<br />
- Befogadni a kunokat??? Ezt a vad és kemény népet? Azt, amelyik hajdan<br />
végigrabolta az országot? Szent László királyunk kellett hozzá, hogy örökre<br />
elkergesse õket. Most meg ideengedni ezt a pogány népet??? Akik nem<br />
tisztelik Istenünket, kinevetik hitünk terjesztõit? - IV. Béla királyunk biztosan<br />
hallotta, érezte ezeket az indulatokat, de a józanság hangjait is. Válaszában e<br />
gondolatok lehettek:<br />
- Testvéreim, ez a nép arról a tájról, Keletrõl érkezik, amelyrõl mi is<br />
jöttünk. Ez a nép még ismeri azt a harcmodort, amit a mi fiaink, katonáink<br />
már elfeledtek. Ez a nép tudja, mit jelent a mongol veszély, mit jelentenek a<br />
tatár hordák. Ennek e népnek a fiai edzettek, erõsek, kemények - tudják,<br />
hogyan harcolnak a mongolok! A mi harcosaink tanulhatnak tõlük. Igaz,<br />
hogy pogányok - de nem azok voltunk mi is? Igaz, hogy nem tisztelik az<br />
Istenünket - de nem így voltunk ezzel hajdan mi is? Ez a kun nép öntudatos.<br />
Ha kér, ha kérni kényszerül, akkor valóban nagy bajban van. Ha segítünk<br />
rajtuk, az minket is erõsít. Emlékezzetek Szent István királyunkra, aki azt<br />
tanította, hogy az idegenek példát és fegyvert hoznak, amitõl az ország<br />
erõsebb lesz. Be kell fogadnunk õket. Ezt kívánja keresztény hitünk is.<br />
A király 1239 húsvétján döntött. Bölcsen döntött. Nem könyöradományként<br />
fogadta be Kötöny kán népét. Egyenrangú népként tekintett rájuk,<br />
királynak kijáró tisztelettel ment eléjük az ország határáig, a Radnai-hágóig.<br />
Azt a pillanatot, azokat a perceket, órákat kellene felidéznünk, amikor Kötöny<br />
harcban edzett, nyers, de akkor menekülésre kényszerülõ, ám menekülésében<br />
is öntudatos népe, félve a visszautasítás szégyenétõl egyszer csak meglátja<br />
a magyar királyt és küldöttségét. Egy korabeli krónikás így adta ezt hírül a<br />
jövendõnek: „A király pedig csodálatos pompával, országának egészen a határáig<br />
(Kötöny kán) elébe ment, és rendkívüli kitüntetésben és annyi megtisztel-tetésben<br />
"A mi harcosaink tanulhatnak<br />
tõlük. Igaz, hogy pogányok - de<br />
nem azok voltunk mi is? Igaz, hogy<br />
nem tisztelik az Istenünket - de nem<br />
így voltunk ezzel hajdan mi is? Ez<br />
a kun nép öntudatos. Ha kér, ha<br />
kérni kényszerül, akkor valóban<br />
nagy bajban van. Ha segítünk<br />
rajtuk, az minket is erõsít."<br />
részesítette embereit, hogy az ország lakosai<br />
emlékezetet meghaladó idõ óta ilyent sem nem<br />
tettek, sem nem láttak. Végül, mivelhogy a nagy<br />
sokaság miatt azon a helyen nem tartózkodhattak<br />
kényelmesen, mert ez a nép kemény és vad<br />
volt, és nem ismerte az alárendeltséget - nehogy<br />
megsértsék a magyarokat, vagy õk szenvedjenek<br />
sérelmet ezektõl, kijelölte melléjük fõemberét, hogy<br />
vezesse be õket az ország közepibe."<br />
Csak láthatnánk a két nép, a kun és a<br />
magyar elsõ találkozását! Csak érezhetnénk,<br />
mit jelentett a menekülõ és megrendült kun nép számára az a rangos<br />
királyi fogadás!<br />
176<br />
177
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
A kunok útján<br />
- Magyarország vár…! Nem mint üldözötteket, nem szánalomból fogad be<br />
bennünket. Magyarország számít kun népünkre. Magyarország, Szent István<br />
országa, ez a keresztény nép, ez, ez az, amelyik üldözöttségünkben nemcsak<br />
befogad, de otthont is kínál! - ez lehetett az üzenet a kunok szívében. Így<br />
indulhatott a kun és magyar nép egymásra találásának az útja, mely Szent<br />
István király keresztény szellemisége nélkül nem válhatott volna ilyen erõssé.<br />
Igaz, az alkalmazkodás, az egymásra találás nem volt mentes tragédiáktól,<br />
emberi és közösségi fájdalmaktól, de odáig vezetett, hogy a kunok 'a<br />
legkiválóbb magyaroknak' érezték, érzik - remélem, ma is - magukat.<br />
Kedves Barátaim! Ezzel az úttal indul a mai kunok megemlékezéseinek sora.<br />
770 éves a közös történelmünk, erre emlékezünk hamarosan a Kunok I.<br />
Világtalálkozójának rendezvénysorozatával.<br />
Így kívánok szerencsét, jó utat Horváth Györgynek és csapatának. Vigyétek<br />
jó hírét, kedves Barátaim, a <strong>Nagykun</strong>ságnak, városunknak, és egyben a kunok<br />
mai leszármazottainak. Járjatok békével, szívetekben kun õseink emlékével,<br />
melybõl a jövõben építkezni tudunk."<br />
A Radnai-hágónál<br />
Kisújszállási földet szórnak a Radnai-hágónál<br />
II.<br />
A Radnai-hágónál, 2009. augusztus 21-én<br />
A lovas emlékmenet résztvevõi a Radnai-hágóig gépjármûvel utaztak, többen<br />
elkísérték õket autóbusszal. Közöttük volt Illéssy Ádám <strong>Nagykun</strong>kapitány is, aki a<br />
"hazaindulásnak", a lovas emlékmenet indulásának perceiben így szólt; idézünk<br />
szavaiból:<br />
„Itt állunk a Radnai-hágó csodálatos vidékén és emlékezünk. Emlékezünk<br />
arra, hogy Kötöny kun vezér 770 éve itt vezette be népét - a mintegy negyvenezer<br />
családot - a Kárpát-medencébe. 1239-ben Kötöny kán, a kunok fejedelme<br />
menedéket és bebocsáttatást kért a magyar IV. Béla királytól, ugyanis a<br />
kétszáz évig virágzó Kun Birodalomnak, Cumaniának, a terjeszkedõ mongol<br />
birodalom véget vetett.<br />
A kunok itt, e helyen, a Radnai-hágónál várták IV. Béla király döntését, ami<br />
1239-ben, húsvét másnapján történt meg. A második honalapítóként is tisztelt<br />
uralkodó Kötöny elé lovagolt, s a krónikák szerint királynak kijáró tisztelettel<br />
fogadta a kunok vezérét, és behívta õket az országba.<br />
A kunok teljes letelepítése, befogadása, életmódjuk megváltoztatása természetesen<br />
hosszú, és küzdelmekkel terhes idõszak volt. Véglegesen csak évszázadokkal<br />
késõbb fejezõdött be. Állíthatjuk azonban, hogy a kunok életének<br />
határpontja ide köthetõ, a Radnai-hágóhoz. A Radnai-hágó három alapvetõen<br />
fontos területen volt határpont a kunok számára: az új hazát illetõen, az<br />
életmódváltás tekintetében és új vallásuk felvétele terén.<br />
178<br />
179
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
A kunok útján<br />
Új haza:<br />
IV. Béla király befogadta a kunokat. És ezt a bizalmat a kunok a legdrágábbal<br />
hálálták meg: készek voltak életüket és vérüket áldozni királyukért, új<br />
hazájukért. A keleti taktikával harcoló kunok erõs támaszai lettek a királynak,<br />
jelentõs erõt képviseltek a királyi hadseregben. Katonai feladataik miatt a<br />
kunok jelentõsége egyre nõtt. A kunok 150 éven át az Árpád-házi királyok fõ<br />
támaszai lettek. De a kunok még ennél is többé lettek! Magyarokká váltak!<br />
Illyés Gyula a XX. században így méltatta a kunokat: "Büszkén emlegetik származásukat.<br />
Magyarok? Nemcsak színmagyarok, hanem ráadásul kunok õk, amin valami<br />
olyasmit értenek, hogy a magyaroknál is magyarabbak."<br />
A Radnai-hágónál<br />
Új életmód:<br />
A kunok eredetileg nomád nagyállattartó életmódot folytattak, és törzsinemzetségi<br />
szervezetben, sátortáborokban éltek. A XIV. század folyamán a<br />
kunok feudalizálódásával, letelepült életmódra való áttérésével és megkeresztelkedésével<br />
párhuzamosan területi szervezetekké,<br />
ún. kun székekké alakultak. A székek<br />
élén a kapitányok álltak. Törvényeiket maguk<br />
szabták, elszámolással csak közvetlenül a nádornak<br />
tartoztak. A XIX. századig tartott ez a különös<br />
jogállapot, melyhez fogható nem volt<br />
Európában! XV-XVI. századra a kunok megtelepülése<br />
befejezõdött. Mindez életmódváltást,<br />
asszimilációt, és átalakuló kultúrát jelentett<br />
"Büszkén emlegetik származásukat.<br />
Magyarok?<br />
Nemcsak színmagyarok,<br />
hanem ráadásul kunok õk,<br />
amin valami olyasmit értenek,<br />
hogy a magyaroknál is<br />
magyarabbak."<br />
számukra, azonban a zárt társadalmi berendezkedés következtében az egykori<br />
kun mûveltség számos eleme nemzedékrõl nemzedékre öröklõdött. A<br />
kun nép úgy integrálódott a magyarságba, hogy bár nyelvét felcserélte,<br />
identitását a mai napig megtartotta.<br />
Új vallás, új hit felvétele:<br />
A kun nép eredetileg pogány nép volt. 770 évvel ezelõtti befogadásuk egyik<br />
fontos feltétele a keresztény hit felvétele volt. A keresztény hit - a teremtõ<br />
Istenbe és az Õ egyszülött Fiába, a Megváltóba vetett erõs hitük - segítette és<br />
vezette a kunokat több mint fél évezreden át a megpróbáltatásaikban,<br />
küzdelmeikben, nehéz vagy kilátástalannak tûnõ helyzeteikben. Ez volt a<br />
reménységük, és ez is marad a reménységük!<br />
Most bátor lovasaink a kunok betelepülésének 770.-ik évfordulóján indulnak<br />
a nagy útra, tíz nap alatt lóháton újra bejárni a kunok 500 km-es<br />
vándorútját a Radnai-hágótól a nagykunsági Kun Emlékhelyig. Most innen a<br />
Radnai-hágótól, a kunok számára minden szempontból jelentõs határponttól<br />
180<br />
181
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
A kunok útján<br />
a kun Miatyánk lelki üzenetével engedjük lovasainkat útjukra. Kedves lovasok!<br />
Isten áldja utatokat! Járjatok a kunok büszkeségével, a génjeitekben hordozott<br />
kitartással és hõsiességgel! Jó utat kívánunk!"<br />
III.<br />
A nagykunsági Kun Emlékhelynél, 2009. augusztus 30-án<br />
A lovas emlékmenet, középen Horváth György, a túra vezetõje<br />
Illéssy Ádám nagykunkapitány (jobbról) és felesége (középen)<br />
Mi a jelentõsége Radnai-hágótól induló a lovas emlékmenetnek? Múltidézés?<br />
Kaland? A lovasok hazaérkezésekor, azon a nyárvégi napfényes délutánon sok százan<br />
összegyûltek a Kun Emlékhelyen, várva megérkezésüket. Különbözõ közösségek vezetõi,<br />
képviselõi sorban köszöntötték õket, keresték ennek a maga nemében páratlan útnak a<br />
jelentõségét. Városunk polgármestere, egyben a <strong>Nagykun</strong> Hagyományõrzõ Társulás<br />
elnöke harmadik, 'amolyan fordított honfoglalásnak' nevezte ennek az útnak a<br />
jelképiségét. Így szólt:<br />
„Nemzetségünk, a kun nép harmadik honfoglalásának - egy újabb történelmi<br />
eseménynek - vagyunk részesei. Nem, nem csak egy évfordulóról emlékezünk<br />
meg. És nem mi növesztjük naggyá azt az eseményt, amelynek részesei<br />
vagyunk: nálunknál nagyobb erõ már megtette azt.<br />
A kunok betelepülésének 770. esztendejében élünk mi, késõi, mai leszármazottak.<br />
Abban a világban, itt, a harmadik évezred elején, amikor a nemzetiségek,<br />
népek szinte önként hajtják fejüket a nagybetûs globalizáció jármába,<br />
és e fogyasztásra manipuláló világban észrevétlenül feladják sajátos kultúrájukat,<br />
hagyományaikat, egyéniségüket, és végül beleszürkülnek a fogyasztói<br />
társadalomba.<br />
Mind, akik itt jelen vagyunk, tudjuk, hogy életünk csak közösségben teljesedhet<br />
ki, legyen az szûkebb vagy tágabb, legyen az család vagy nemzet. Vagy<br />
éppen a kunok közössége. Kedves Barátaim! Azzal, hogy a kunok nemzetségébe<br />
születtünk, hogy ideszülettünk a <strong>Nagykun</strong>ságba: ajándékot kaptunk a<br />
sorstól. Gyökereket. Térben és idõben messzire, mélyre nyúló gyökereket. Azt,<br />
amit manapság sokan semmibe vesznek: múltat. Mi tudjuk: ezáltal erõt és hitet.<br />
Mi tudjuk: ezáltal jövõt, megtartó közösséget.<br />
Horváth György, mai korunk elsõ nagykunkapitánya, a Kunszövetség és a<br />
<strong>Nagykun</strong> Bandérium néhány lovasa elhatározta, hogy bejárja annak az útnak<br />
egy részét, amelyet 1239-ben kun õseink is megtettek. Azt a helyet és annak a<br />
pillanatnak az emlékét keresték meg, amikor a mongolok túlereje elõl menekülõ,<br />
egyebekben harcos és szilaj õseink bebocsáttatást nyertek Magyarországra.<br />
Azt, amikor IV. Béla királyunk Kötöny kán és népe elé ment egészen<br />
a Radnai-hágóig, hogy behívja õket az országba, és dacolva minden elõítélettel<br />
- hogy a kunok népe vad, kemény és pogány -, királynak járó tisztelettel<br />
fogadta ezt az akkor, menekülésében bizonyára megtört, de mégis öntu-<br />
182<br />
183
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Úton a Kárpátokban<br />
A kunok útján<br />
datos népet. De tudta, hogy ez a harcban edzett nép katonai erõt is jelent<br />
majd az ország számára.<br />
Lovasaink 2009. augusztus 19-én indultak el Kisújszállásról. A Radnaihágóig<br />
mai jármûvekkel, ám onnan a Kárpátok hegyei között lóháton<br />
indultak haza. Vajon ez a szó - haza - mit jelenthetett akkor, annak a nomád<br />
népnek? Tudta-e az a vándorló nép, hogy mit jelent otthonra találni? …<br />
Horváth György és társai errõl biztosan többet tudnak mesélni, hiszen<br />
nemcsak térben, hanem lélekben is hosszú utat tettek meg - hiszem, lesz<br />
alkalom, amikor élményeiket megosztják majd velünk.<br />
Az õ útjukat, ezt az utat nevezem én a kunok harmadik honfoglalásának.<br />
Hogy miért? Elõször arra hadd válaszoljak, mi is a kunok második<br />
honfoglalása. - Nem szabad idealizálnunk a múltunkat. Tudnunk kell, hogy<br />
õseink és a magyar lakosok között mindennaposak voltak az összetûzések,<br />
többek között azért, mert a kunok hatalmas csordái nagy károkat okoztak a<br />
földeken. A nép teljesen ellenük fordult, és<br />
amikor a tatárok az országba betörtek, Kötöny<br />
kánt és családját lemészárolták. A tatárok ellen<br />
hadba szólított kunok emiatt kivonultak az országból.<br />
A tatárjárás pusztítása így nélkülük érte<br />
az országot. A második betelepedés ezt követõen,<br />
1246 körül történt, ismét IV. Bélának köszönhetõen.<br />
Ekkor új fejezet kezdõdött nemcsak a<br />
kunok, de a két nép életében is. Egymást erõsítõ,<br />
egy hazát valló lett a két nemzet az évszázadok során.<br />
"Amolyan "fordított"<br />
honfoglalás: ma nem a<br />
kunok keresnek a magyar<br />
nép mellett helyet, otthont,<br />
hazát, hanem a magyarrá<br />
vált kunok keresik hajdani,<br />
kun õseiket."<br />
És itt vagyunk a "harmadik honfoglalásban". Lehet-e annak nevezni e maroknyi<br />
lovascsapat útját? Lehet, kedves Barátaim. Lehet, azért, mert ez az út<br />
jelképes. Ma nemcsak térben, hanem lélekben, kultúrában is hazát kell találni.<br />
Inkább úgy mondanám: lélekben és kultúrában újra hazát kell találni,<br />
hont kell találni, és emellett mindenkor hitet kell tenni. Lovasaink útja a ma<br />
élõ kunok e hitének, közös hitünknek a kifejezése. Amolyan "fordított" honfoglalás:<br />
ma nem a kunok keresnek a magyar nép mellett helyet, otthont,<br />
hazát, hanem a magyarrá vált kunok keresik hajdani, kun õseiket. És az õsi<br />
örökségben ma egymásra talál a múlt és a jelen - és persze egymásra találnak<br />
nagy- és kiskunok. A Kunok I. Világtalálkozója elõtt, köszöntve hazatérõ lovasainkat,<br />
kívánom, e "harmadik honfoglalásban" találjuk meg hajdani õseink<br />
üzenetét a testi-lelki erõrõl, a szívósságról, a küzdeni tudásról, a közösségért<br />
való kiállásról - és ezen értékekkel a szívünkben álljunk helyt a jövõben, mi,<br />
magyar kunok."<br />
184<br />
185
Szenti Ernõ<br />
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Örvendj!<br />
A Kunok I. Világtalálkozójára<br />
Nem távoli parancsra törtél az élre,<br />
Szerencse fiává tetted a balsorsot.<br />
Szíved javakat termelt, a mögötted<br />
haladóknak s az elõtted járóknak.<br />
Élettelent élõvé csak a gondolat tehet,<br />
élõbõl holtat a kiszáradt hiány csinált.<br />
Alighogy a végtelent belehelyezted<br />
a parányiba, a harc értelmét meglelted.<br />
Nagyobb teret és szabadabb utat az értelemnek!<br />
Ha idõd javát a gondolkodás foglalja le,<br />
veled maradt és alakított az értékteremtés.<br />
Örvendj! Vendégül látta a múltat a jövõ.<br />
A kunok útján<br />
„Kunok a Kárpát-medencében<br />
napjainkban”<br />
- Egy fotópályázat díjnyertes alkotásai -<br />
A kisújszállási Kossuth Fotóklub a Kunok I. Világtalálkozója alkalmából országos<br />
fotópályázatot hirdetett. A beérkezett gazdag képanyag legszebb fotóiból 2009.<br />
augusztus 19-én kiállítást rendeztek a Városháza dísztermében. Hírlevelünk következõ<br />
oldalain a díjnyertes képeket mutatjuk be, közöttük két kisújszállási alkotó munkája is<br />
szerepel, Papi Lajosé és Balogh Beátáé.<br />
Kozák Albert: Lovasnap - különdíj az etnográfiai kategóriában<br />
186<br />
187
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
A kunok útján<br />
Péli László: Az utolsó forgács - 1. helyezés az etnográfiai kategóriában<br />
Papi Lajos: Tejelõ - 3. helyezés az etnográfiai kategóriában<br />
Hudák János: Ha kell, kéznél legyen - 2. helyezés az etnográfiai kategóriában<br />
Kun Erzsébet: Csata elõtt - MAFOSZ-különdíj<br />
188<br />
189
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
A kunok útján<br />
Koncz Dezsõ: Szürkék - 1. helyezés a mûvészi kategóriában<br />
Balogh Beáta: Tercsi néni - 3. helyezés a mûvészi kategóriában<br />
Bese József: Elveszett egy Bárány - 2. helyezés a mûvészi kategóriában<br />
Vágvölgyi Mihály: Egypár - különdíj<br />
190<br />
191
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Farkas Károly fuvaros emlékére<br />
Újszállási Rácz Lajos:<br />
1.<br />
ott vagyok köztetek<br />
fenn, a harci tetõn<br />
bércek közt jöttetek<br />
elhagyott legelõn<br />
kései telelõn<br />
Fejezetcím<br />
Terra Cumanorum<br />
2.<br />
a fejedelemnek<br />
Kötönynek fiai<br />
eladták lelküket<br />
Daniel és Juri<br />
áruló mindannyi<br />
3.<br />
Bezén Attmaz!<br />
Kenze kikte.<br />
Szen lészen szenadon<br />
Dösön szen küklön<br />
Nicigen gerde ali kektebezén<br />
ezer ló pihent ott<br />
szügyén remény csillant<br />
görcsös kézbe markolt<br />
hasító kard villant<br />
vérgõze elillant<br />
kunok fekszenek rá<br />
csontos paripákra<br />
csendben kapaszkodva<br />
lovaik nyakára<br />
lesve a csatára<br />
vérben izzó szemmel<br />
támadásra várnak<br />
lázas hevülettel<br />
arccal a halálnak<br />
ördögtûzzé válnak<br />
ott hagyott mindenki<br />
Fekete-Kunország<br />
menekült a kun bej<br />
keresni új hazát<br />
meglelni igazát<br />
a magyar király kegyes<br />
befogadta õket<br />
de nemessége vegyes<br />
akart nemzetfõket<br />
földre hulló fõket<br />
így lett áldozatja<br />
a vad akaratnak<br />
Kötöny comes nyaka<br />
gõgös indulatnak<br />
csõcselék hadaknak<br />
Akomuzne okne menze<br />
Okne mezge hergezge<br />
Pitpütor il bézen méne mezne<br />
Neszem bezde jermezbezge<br />
Utrogergenge illme bezne<br />
Olgyamanga<br />
Kutkor bezne algyamanna<br />
Szen borson hoka csalli<br />
Bocson igyi tengere,<br />
Amen<br />
Atyánk, ki a mennyekben vagy,<br />
tied az erõ, tied a név!<br />
mind a földön, mind az égben!<br />
Különösen-jó kenyerünket<br />
Ajándékozd nékünk máma!<br />
Fotó: Oláh Albert<br />
192<br />
hû komondor figyel<br />
feszülten a sorban<br />
ló faránál hever<br />
hangtalanul horkant<br />
avarra hullt porban<br />
tatár hordák zúgnak<br />
nyomukban vér zubog<br />
rémült kunokkal én<br />
imát mormolok<br />
Miatyánkat mondok:<br />
4.<br />
ezer ló dübörög<br />
már az égi mezõn<br />
fekete köd fölött<br />
megholtan és élõn<br />
bátran és nem félõn<br />
193<br />
Bocsásd meg a vétkeinket,<br />
miként mi is megbocsátunk<br />
a csapdába cselezõknek!<br />
Szabadíts az ellenségtõl!<br />
Te vagy, aki szerteszórod<br />
Gonosz-csalárd ellenünket<br />
Megbocsátó, jóságos úr! (Amen)<br />
v239<br />
isszaszállok hozzád<br />
Terra Cumanorum<br />
Olás a nemzetség<br />
Kolbáz-szék a fórum
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
A Kunok I. Világtalálkozója<br />
Kisújszálláson<br />
A Kunok I. Világtalálkozójának kisújszállási eseményeit és eredményeit foglalja össze<br />
az alábbi írás, mely el is hangzott Kecze István polgármestertõl 2009. szeptember 18-án.<br />
Ekkor került sor a nagykunsági programok nyitórendezvényére, egyben a XII. Kun<br />
Viadal megnyitójára, benne a Horváth-tanya bejáratánál kialakított Kun Emlékpark<br />
avatására. Az avatáson Varga Mihály országgyûlési képviselõ és Illéssy Ádám<br />
nagykunkapitány is köszöntõt mondott. (Szerk.)<br />
Kecze István:<br />
a kunok erejére ma is szüksége van Magyarországnak<br />
Kisújszállás Város Önkormányzatának és a <strong>Nagykun</strong> Hagyományõrzõ Társulásnak<br />
a képviseletében állok Önök elõtt, és mondok köszöntõ szavakat egy<br />
olyan évfordulón, amelyre büszkék lehetünk. Nem azért, mert 770 éve, 1239-<br />
ben egy, a tatárok elõl menekülõ népet - kun õseinket - IV. Béla, a magyarok<br />
királya beengedett az országába, nem. Azért lehetünk büszkék erre az évfordulóra,<br />
mert kun õseink otthonra találására és két nép, a magyar és a kun<br />
egymásra találására emlékeztet bennünket.<br />
Töltsön el bennünket örömmel ez az évforduló azért is, mert ennek okán<br />
egymásra találtak a Kis- és a <strong>Nagykun</strong>ság önkormányzatai, hagyományõrzõ<br />
szervezetei, intézményei, sõt a Jászság és a Délvidék több települése is, és 2008<br />
õszén elhatározták, hogy közösen emlékeznek meg kun õseink honfoglalásáról.<br />
Ezzel is kifejezni kívántuk a kis- és nagykunok történelmi múltból eredõ<br />
összetartozását, és jelenbeli együttmûködésének szorgalmazását. Szándékunkat<br />
konzorcium létrehozásával erõsítettük meg. A Kun Összefogás Konzorcium<br />
határozta el a Kunok I. Világtalálkozójának megrendezését, emlékezve<br />
egy tíz évvel ezelõtti ötletre, mely dr. Fazekas Sándor, Gyõrfi Sándor, Horváth<br />
György és Szörényi Levente egy közös beszélgetésén született meg. Az ötlet<br />
megvalósult, a világtalálkozó létrejött, a programsorozata szeptember 12-én,<br />
Kiskunfélegyházán kezdõdött.<br />
A mostani, kisújszállási XII. Kun Viadal fontos állomása a rendezvényeknek,<br />
mert ezzel nyílik meg ünnepélyes keretek között a nagykunsági programok<br />
sora. De - mint azt tudják - mi mégsem itt kezdtük megemlékezéseinket,<br />
hanem Horváth György nagykun fõkapitány szervezésében egy nagy és nemes<br />
vállalkozással. Õseink elé a Radnai-hágóhoz érkezett hívószavával IV. Béla<br />
király. Horváth György és csapata augusztus második felében, lóháton meg-<br />
A kunok útján<br />
A XII. Kun Viadalt Kecze István<br />
polgármester nyitotta meg<br />
tette azt az utat, amelyet õseink is,<br />
770 éve megjártak. Köszönet és elismerés<br />
illeti õket, mint mai „honfoglalóinkat".<br />
Jónéhány hónapja - a városi<br />
könyvtár meghívására - városunkba<br />
látogatott Szilágyi Miklós néprajztudós.<br />
Az õ munkássága javarészt városunkhoz<br />
kötõdik, értékes könyveket<br />
írt kisújszállási emberekrõl, gazdákról.<br />
Nem felejtem el arra a kérdésre<br />
adott szavait, hogy miért pont Kisújszállást<br />
választotta kutatásaihoz.<br />
"Mert beleszerettem Kisújszállásba -<br />
mondta. - Izgalmas volt társadalmilag,<br />
történetileg az a helyzet, amellyel itt találkoztam.<br />
Kisújszálláson a hagyományhoz<br />
ragaszkodás és az újítások elfogadása<br />
adta azt az egyensúlyt, ami a haladást<br />
jelentette." Azt gondolom, ezt ma<br />
sem, sohasem téveszthetjük szem<br />
elõl. A jelen évforduló kapcsán nem<br />
maradhatunk meg a hagyományoknál,<br />
azokra úgy kell tekintenünk, hogy meglássuk bennük a jövõnket szolgáló<br />
értékeket.<br />
Bízom benne, hogy a kisújszállási programok megfelelnek ennek a szándéknak.<br />
Ilyenek az Ipar és mûvészet a <strong>Nagykun</strong>ságban, a Kunsági címerek szalmából<br />
címû kiállítások és a Kunok a Kárpát-medencében címû országos fotókiállítás, de<br />
ilyenek a Városvédõ és -Szépítõ Egyesület programjai is, és legfõképpen a<br />
"…a munkában olyan erõs és<br />
küzdeni tudó, öntudatos, hûséges<br />
és kitartó népre, mint kun<br />
õseink voltak, ma is nagy szüksége<br />
van Magyarországnak. Ez a<br />
mai kunok küldetése, kedves barátaim."<br />
Kun Viadal változatos kínálata. Hiszem, hogy<br />
ilyen az emlékévben megjelentetett, Kisújszállás<br />
arcai címû képeskönyv és a <strong>Nagykun</strong> Hagyományõrzõ<br />
Társulás gondozásában megjelentetett,<br />
Györffy István által írt <strong>Nagykun</strong>sági<br />
Krónika is, melyet a feledésbe merüléstõl<br />
mentettünk meg az idei kiadással.<br />
Kedves Kun Atyámfiai! Évezredes múltja van annak a népnek, amelyhez a<br />
magyarságon belül tartozunk, hiszen a Radnai-hágónál lezajlott esemény csak<br />
egy - bár sorsfordító - állomása volt a kun nép történelmének. Azért mondom<br />
194<br />
195
Világfa és kunbaba a Horváth-tanya<br />
bejáratánál<br />
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Ez a mai kunok küldetése, kedves barátaim.<br />
ezt és így, mert e múlttal a jövõre<br />
akarom a figyelmünket irányítani.<br />
Legalább újabb 770 évre. Ezt a történelmi<br />
parancsot éreznünk kell, és<br />
a jövõbe vetett hitünkkel, erõnkkel<br />
és cselekedeteinkkel megmaradni,<br />
továbbélni, értékeinket és hagyományainkat<br />
élményszerûen továbbadni<br />
generációkról generációkra.<br />
770 éve IV. Béla királyunk az ország<br />
védelméhez, majd a tatárdúlás után<br />
az ország újjáépítéshez, újjáteremtéséhez<br />
hívta mint egyenrangú társakat<br />
a kunokat. Ma sem kisebb a feladatunk,<br />
mint lerabolt országunk,<br />
erkölcseiben és értékeiben megsebzett<br />
nemzetünk újjáteremtése.<br />
Ebben a munkában olyan erõs és<br />
küzdeni tudó, öntudatos, hûséges<br />
és kitartó népre, mint kun õseink<br />
voltak, ma is nagy szüksége van<br />
Magyarországnak.<br />
Illéssy Ádám:<br />
a Kun Emlékpark jelképtár, a jövõ reménységének kifejezése<br />
Mi, mai kunok, akik a befogadtatás fogadalma szerint felhagytunk a pogányság<br />
minden formájával, és keresztényekké lettünk, úgy tekintünk a most<br />
felavatandó emlékparkra, mint egy jelképtárra. Jelképtár, mely bemutatja<br />
õseink világát. Az emlékpark azt is jelzi, hogy már régóta itt vagyunk. Emlékeztet<br />
arra, hogy a keletrõl a Kárpát-medencébe szakadt kipcsak török népcsoport<br />
itt új hazát talált.<br />
Az emlékpark elemei:<br />
- A két kõszobor, Uzak és Tolon szobra a kun törvényeket aláíró két vezér<br />
alakját jelképezi. Ezek az 1279-ben kiadott kun törvények határozták meg<br />
évszázadokra a kunok sorsát, rögzítve a kunok különleges jogállását, független<br />
önigazgatását, pogány szokásaiknak feladását. Emellett rögzítette még a<br />
kunok lakóhelyeit és katonai kötelességeit is.<br />
A kunok útján<br />
- A hét kopjafa a XIII. században betelepült hét kun törzs emlékét hirdeti<br />
számunkra és a jövõ nemzedékeinek.<br />
- A kun világfa a Kárpát-medencét formáló kõbõl nõ ki. A kunok sorsának<br />
jelképes megfogalmazása. Utal az életre, a halálra, a folytonos fejlõdésre és<br />
megújulásra. A világfa a közép-ázsiai nomád népek õsvallásának alapvetõ<br />
jelképe. A kereszténység felvétele után is tovább élt a folklórban ez a keleti<br />
eredetû, népi vallásossági elem. A magyar mondakincsben ez maga az Út,<br />
amelyen a hõs az égbe száll, vagy a pokolba jut. Kedves kötelességem, hogy<br />
elmondjam mindazok nevét, akik ennek a parknak a létrejöttében oroszlánrészt<br />
vállaltak: mindenek elõtt az ötletgazda, Horváth György nevét emelem<br />
ki, aki buzgó szorgalommal ápolja a kun hagyományokat. Házigazdánk<br />
a betelepülés évfordulójának tiszteletére lovas emlékmenet is szervezett és<br />
vezetett. Lóháton járta be társaival a betelepülõ kunok közel 600 km-es útját<br />
a Radnai-hágótól a karcagi Kun emlékhelyig. A lovas emlékmenet megtétele<br />
valóban tiszteletet parancsoló teljesítmény volt. A park és az emlékmû Györfi<br />
Sándor Mednyánszky-díjas szobrászmûvész tervei alapján készült, Kisújszállás<br />
Város Önkormányzata és a <strong>Nagykun</strong> Nádor Bandérium segítségével. A kopjafákat<br />
Nagy István kisújszállási, Nagy<br />
Imre kisújszállási, Andrási Mihály<br />
karcagi, Sinka István berekfürdõi,<br />
Czupp Pál kunhegyesi, Zsákai István<br />
bocskaikerti, Novák Attila békéscsabai<br />
fafaragó mûvészek faragták.<br />
Az életfa elõkészítésén Csörögi Gábor<br />
kisújszállási tanár munkálkodott.<br />
Ez a park mementója lesz annak,<br />
hogy itt a kunok leszármazottai élnek.<br />
Újabb hely, ahol megpihenhetünk<br />
és elgondolkodhatunk azon,<br />
hogy a történelem nagy viharai<br />
hányszor és miként sújtották ezt a<br />
népet. De a kun nép minden megpróbáltatás<br />
ellenére talpon akart, és<br />
talpon tudott maradni!<br />
Legyen a kunok kitartása, hûséges<br />
odaadása igaz és követendõ példa<br />
úgy a magyarság, mint egész<br />
Európa számára! Építsük felelõsen<br />
gyermekeink és unokáink jövõjét, Lovas íjász versenyzõ a Kun Viadalon<br />
196<br />
197
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
fennmaradásuk feltételeit, emberi tartását és összetarto-zását. Mert nem<br />
mindegy, hogy mit építünk, és nem mindegy, hogy hogyan építjük. Maradjon<br />
meg a kunok reménysége a jövõben is. Találja meg valamennyi kun<br />
testvérünk az igazi reménységet. Az Emlékparkot ezzel az üzenettel avassuk<br />
fel.<br />
A kunok útján<br />
A Jászkun Huszárezred 150 éve<br />
2009-ben volt 150 éve annak, hogy megalakult a 13. Jászkun Huszárezred. Ennek<br />
emlékére - Fekete Imre (<strong>Nagykun</strong>sági Szellemi Mûhely) kezdeményezõ és szervezõmunkájának<br />
eredményeként - október 17-én, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum díszudvarán<br />
emléktáblát avattak. Az avatóünnepségen sok jeles személyiség részt vett, közöttük<br />
Szekeres Imre honvédelmi miniszter, katonai fõtisztek, a Kis- és <strong>Nagykun</strong>ság polgármesterei,<br />
kis- és nagykunkapitányai. Az ünnepségen a kezdeményezõ Fekete Imre méltatta<br />
az eseményt, majd a leszármazottak nevében Kovács József szólt. Gondolataikat<br />
megjelentetjük városunk e krónikájában, és közöljük azt az 1934-bõl származó leírást<br />
is, amely a huszárezred megalakulásának 75. évfordulójára rendezett ünnepségrõl szól.<br />
(Szerk.)<br />
I.<br />
Fekete Imre: Megszólalt a lélekharang…<br />
Lovasbirkózás<br />
… az elesett, eltûnt és a vészterhes idõket túlélõ jászkun huszárok emlékére<br />
2009. október 17-én, pontban 10 órakor a Hadtörténeti Intézet és Múzeum<br />
méltóságot õrzõ díszudvarán, jelezvén a megjelent közel 250 emlékezõ elõtt<br />
a jászkun huszárok kegyeleti emlékhelye avatóünnepségének kezdetét.<br />
A jászkun induló zenéjére a Nádor õrség, a jász- és kiskun huszárbandériumok<br />
tagjai vitték be a történelmi zászlóinkat és álltak díszõrséget az újkori<br />
kapitányok tiszteletadása mellett az emlékmû elõtt. A Himnusz közös éneklése<br />
után a túrkevei Egres Kis Lajos néptánccsoport, a Pipás zenekar kíséretében<br />
idézte fel a történelmi katonai toborzót, a híres kun verbunkot, nagy<br />
sikert aratva. Szívmelengetõ volt a kicsit hideg idõben Balogh Márton elõadómûvész<br />
katonadalait hallgatni. Ezután dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter<br />
kegyeleti emlékezõ beszédében a nyilvánosság elõtt elismerte és példaként<br />
állította az utókornak a magyar hadtörténelmünkben nagy szerepet<br />
játszó jászkun huszárok hõstetteit, bátran vállalva származásukat is, mint<br />
mondta: "ezzel a mai avatóünnepséggel bekerültek a halhatatlan hõsök közé itt, a<br />
Múzeum falai között."<br />
Huszárjaink emlékét, átérzõ hangon idézte Szemere Bertalantól Ari Katalin<br />
tanárnõ, majd Kovács József meghatódottan, a hozzátartozók emlékezetével<br />
átadta Györfi Sándor Munkácsy- és Mednyánszky-díjas szobrászmûvész alkotását<br />
az utókor számára, örök mementóként. Az emlékmû leleplezése után az<br />
egyházi szertartást a Magyar Honvédség Protestáns Tábori Püspöke, és a<br />
198<br />
199
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Katolikus Püspökség titkára tartotta. Felolvasásra került a hadinaplók részleteibõl<br />
84 jászkun huszár neve, amelyet a jelenlévõ leszármazott hozzátartozók<br />
könnyes szemmel fogadtak.<br />
A protokoll szerinti koszorúzásban többek között a <strong>Nagykun</strong> Hagyományõrzõ<br />
Társulás elnöke, Kecze István, Bogdán Péter Kenderes és Rédai János<br />
Kuncsorba polgármesterei hajtottak fejet saját településük huszárjai emlékére.<br />
Felemelõ érzés volt látni azt a sok virágot, amit elhelyeztek a hozzátartozók<br />
az emlékmû elõtt. A Szózat eléneklése után a magyar takarodó trombita<br />
szólójával ért véget az érzelemmel teli esemény, amely a 13. Jászkun huszárezred<br />
megalakulásának 150. évfordulójára esett.<br />
Az emlékhely a hozzátartozók, az érintett jászsági, -kiskunsági és nagykunsági<br />
települések önkormányzatai, civil- és hagyományõrzõ közösségei,<br />
kapitányai, magánszemélyek mellett a Honvédelmi Miniszter, az Oktatási és<br />
Kulturális Minisztérium anyagi támogatása mellett valósulhatott meg.<br />
A rendezvényt - a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum közremûködésével<br />
- a <strong>Nagykun</strong>sági Szellemi Mûhely kezdeményezte és szervezte meg: dr. Tóth<br />
Albert, Ö. Tóth Lajosné, dr. Ducza Lajos, Kovács József, Barta László, Kurucz<br />
János, Oláh Lajos, Simai János, Vad László, Fekete Imre.<br />
A Jászkun Huszárezred emlékmûve Budapesten, a Hadtörténeti Múzeum udvarán<br />
A kunok útján<br />
II.<br />
Kovács József, akinek nagyapja tagja volt a Jászkun Huszárezrednek:<br />
Felemelõ érzés emléket állítani õseink és hõseink számára. Ez az emlékhely<br />
a 13-as Jászkun huszárok és minden huszár emlékhelye, akik valamikor is<br />
harcoltak a hazáért, az utódaikért, így értünk is. Több jeles évforduló is ez<br />
évre esik, így: 770 éve települtek be a kunok és jászok Magyarországra, 150<br />
éve alakult meg a 13-as Jászkun Huszárezred. A hozzátartozók nevében egy<br />
rövid beszéddel kívánok hozzájárulni ezen emlékhely avatásához.<br />
„Kovács József vagyok, Kisújszálláson születtem, üknagyanyámat Kun Katalinnak<br />
hívták, tehát valószínû, hogy ereimben a nyakas, konok kunok vére is<br />
folyik. Anyai nagyapám, Gellértfi János 13-as Jászkun huszár hõsi halott volt,<br />
aki az I. világháborúban szerzett sebesüléseibe, sokkoló élményeibe halt bele.<br />
A csapattestével, bajtársaival - miután addig végigharcoltak minden harcteret<br />
- 1917-ben a Gyimesi-szoros, a keleti harctér védelmére rendeltél ki õket.<br />
Mivel azonban a másfél, néhol két méteres hó miatt a Kárpátokban lovakkal<br />
nem lehetett harcolni, átminõsítették õket tüzérré, és így védték a határt.<br />
Szerencsétlenségére, az ágyújuk lõszerkezetébe csapódott az ellenség gránátja.<br />
Nagyapám légnyomást kapott, ami késõbb végzetes volt. Nem azonnali<br />
halált, hanem hosszú évekig tartó szenvedést hozott számára. Mintha csak az<br />
õ betegségérõl írt volna a korabeli újság:<br />
„A halálos félelembõl eredõ különféle idegbajok valóságos<br />
játékszert, magával tehetetlen hústömeget csinálnak<br />
az erõs férfiakból. A háború okozta sebek mérhetetlenek.<br />
Némelyik belehal a bánatba, más öngyilkos lesz,<br />
ismét más egész életén át, zúgolódik, panaszkodik, világés<br />
Isten-gyûlölõ lesz."<br />
Ilyen, tehetetlen hústömeg lett 32 évesen az<br />
eredetileg kovácsmester, erõs élete teljében levõ<br />
nagyapámból. Három évig ideggyógyintézetben<br />
"A háború okozta sebek<br />
mérhetetlenek. Némelyik belehal<br />
a bánatba, más öngyilkos<br />
lesz, ismét más egész<br />
életén át, zúgolódik, panaszkodik,<br />
világ- és Istengyûlölõ<br />
lesz."<br />
ápolták Budán és 35 évesen a harctéren szerzett nyavalyájába halt bele. Itt<br />
temették el tömegsírba, mivel sok volt a halott. Sírját ma sem ismerjük.<br />
Édesanyám, aki 1912-ben született és csodálatosképpen éppen ma, október<br />
17-én van a születésnapja, 86 évet élt. Jóformán nem is ismerte édesapját,<br />
mert másfél éves volt, mikor hadba vonult. 1917 áprilisáig, mikor a fenti<br />
végzetes szerencsétlenség történt vele, csak egy párszor volt itthon, rövid pár<br />
napos szabadságon. Édesanyám, csak arra emlékezett, hogy édesapjának<br />
ragyogó kék szeme és csiklandós bajusza volt. Felesége és egyetlen gyermeke<br />
fényképe - mint egy kapocs az otthonnal és szeretteivel - a zubbonyzsebében<br />
volt, talán ez adott neki erõt a borzalmak elviseléséhez. Édesanyám nem<br />
200<br />
201
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
tudta megbocsátani édesapjának, hogy nem vigyázott magára, hogy nem óvta<br />
meg magát a családjának. Neki, mint gyógykovácsnak nem kellett volna az<br />
elsõ vonalba menni - felettese ezt fel is ajánlotta neki -, de õ úgy gondolta,<br />
hogy a háborút nélküle elveszíti az ország. Édesanyánk hadiárvaként nõtt fel,<br />
nagymamánk a szeretett férj elvesztése után soha nem ment férjhez, bár<br />
szépasszony volt, lettek volna jelentkezõk. Varrónõnek tanult, és míg férjhez<br />
nem ment édesapánkhoz, édesanyjával együtt így keresték a mindennapi<br />
falatra valót, ami bizony mindig elég szûkös volt.<br />
Szüleink hármunkat neveltek fel és taníttattak. Most mindhárman itt<br />
vagyunk gyermekeinkkel az ünneplõ tömegben, és boldogok vagyunk, hogy<br />
a huszárok - így nagyapánk - emlékére állított gyönyörû emlékhelyre adakozhattunk.<br />
Így voltak ezzel Ábri Lajos, Oros Albert, Tuka Tamás a 13-as jászkun<br />
huszár rokonaim leszármazottai is és mindazok kik itt vannak és adakoztak.<br />
Bár elõdeink, huszárjaink emlékét eddig is ápoltuk, hisz Kisújszálláson<br />
1934-ben ünnepelték meg, az akkor még élõ 13-as Jászkun huszárok megalakulásuk<br />
75. évfordulóját, majd 1941-ben a Református templom falán állított<br />
emléktáblával emlékeztek. Ugyanebben az évben készült el az elsõ világhá-<br />
A kunok útján<br />
borús emlékmû - egy csodálatos lovas szobor -, mely a város összes hõsi halottjának<br />
emlékmûve. És most, a 150 éves évfordulón is itt áll ez az emlékhely.<br />
Megköszönöm a <strong>Nagykun</strong>sági Szellemi Mûhelynek, ahonnan az ötlet<br />
elindult; a jász, kis- és nagykun városoknak, intézményeknek, a magánszemélyeknek,<br />
hogy adományaikkal hozzájárultak az emlékhely megvalósításához.<br />
Györffi Sándor szobrászmûvész barátunknak, hogy jelenlegi formájában<br />
megálmodta és kivitelezte ezen gyönyörû kegyeleti emlékhelyet. Kívánom<br />
neki, hogy istenáldotta tehetségével még sok-sok alkotást hozzon létre. Megköszönöm<br />
dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter úrnak, hogy kegyeleti emlékbeszédével<br />
méltatta huszár õseink tetteit. Megköszönöm a HM Hadtörténeti<br />
Intézet és Múzeumnak, hogy az alkotást befogadta.<br />
Ezennel az emlékhelyet az alkotójától a huszárok leszármazottainak nevében<br />
tisztelettel átveszem, és megõrzésre a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum<br />
vezetõjének átadom. Munkatársaival gondjuk legyen a megõrzésére és rendben<br />
tartására, nekünk pedig gondunk legyen rá, hogy mindig legyen virág az<br />
emlékhelynél. Emlékezzünk a régmúlt huszárjaira, hõseinkre, akik szerte<br />
Európában jeltelen sírokban porladnak és alusszák örök álmukat. Úgy érzem,<br />
minden tisztességes ember nevében kívánhatom, hogy soha ne legyen háború,<br />
és soha ne kelljen az elesett hõsöknek emlékhelyet állítani.<br />
III.<br />
Így ünnepelték 1934-ben<br />
a Jászkun-huszárezred megalakulásának 75. évfordulóját<br />
- korabeli leírás -<br />
Az avatóünnepség kisújszállási résztvevõinek egy csoportja<br />
"Fényes keretek között ünnepelte a volt cs. és kir. 13. Jászkun-huszárezred<br />
75 éves fennállását és a limanovai csata 20 éves évfordulóját november 18-án<br />
Kisújszálláson.<br />
Vitéz nagybányai Horthy István ny. lovassági tábornokot és a volt ezred<br />
tisztikarát a fellobogózott állomáson raffi Borbély György fõispán, továbbá a<br />
megyei és a városi elõkelõségek fogadták. Az állomáson Gaál János dr. polgármester<br />
a városházán pedig Török Imre esperes, kormányfõtanácsos üdvözölte<br />
az érkezõ vendégeket. A piactéren több mint 600 öreg jászkun, a volt altisztek<br />
parancsnoksága alatt, hat században sorakozva várta az ezred tisztikarát. Felharsant<br />
a Jászkun-ezredhívó és az öreg jászkun trombitások a generalmarsot<br />
fújták, mialatt a tisztikar elvonult a felállított front elõtt. Majd katonás díszmenetben<br />
vonultak el a leventezenekar hangjai mellett az öreg marcona<br />
Jászkun-huszárok. Az ezt követõ istentisztelet után a városháza dísztermében<br />
az ezredünnepélyt az ezred tagjai iránti meleg szeretettõl áthatott beszédével<br />
vitéz nagybányai Horthy István ny. lovassági tábornok nyitotta meg.<br />
202<br />
203
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Solcz Dezsõ ny. huszárõrnagy ünnepi beszéde következett ezután. Vázolva<br />
az ezred 75 éves történetét, beszédét ekként folytatta: "Jászkunok! Az idõ<br />
rohan, a halál kaszája kíméletlen és mindannyiunkat learat, de az ezred kiváló<br />
szelleme, dicsõséges múltja örökké élni fog és azt, mint legszentebb ereklyét,<br />
utódainkra hagyjuk. Meséljétek el fiaitoknak, unokáitoknak a Jászkunhuszárok<br />
hõsi küzdelmét. Keljen szájról-szájra a sok hõsi tett és serkentse az<br />
ifjú nemzedéket. Állítsátok mintaképül a köztünk rangban legmagasabbat,<br />
de lélekben és testben legfiatalabbat, a bátorszívû hõs katonát, az igazi<br />
magyar nagyurat, ki forrón szereti hazáját, ismeri, becsüli és tudja értékelni a<br />
magyar parasztot és a magyar rögöt, aki imádja lovát, aki igazi ízig-vérig<br />
Jászkun-huszár és ez: vitéz nagybányai Horthy István õnagyméltósága".<br />
Az ünnepély után közös ebéden vettek részt a jubiláló ezred tagjai. Itt az<br />
elsõ felköszöntõt Tánczos Gábor tábornok mondotta a kormányzó úr<br />
õfõméltóságára.<br />
Melczer László földbirtokos, az ezred volt fõhadnagya, vitéz nagybányai<br />
Horthy István ny. tábornokot köszöntötte, Pápay István városi fõjegyzõ az<br />
ezred tisztikarát és legénységét üdvözölte.<br />
Az elhangzott üdvözlésekre vitéz nagybányai Horthy István ny. lovassági<br />
tábornok válaszolt. A legénység soraiból F. Tóth Sándor túrkevei és Somogyi<br />
Lajos kunmadarasi huszárok beszéltek. Végül Pólya Illyés kisújszállási legöregebb<br />
huszár a következõ szellemes jelentést olvasta fel: "Vitéz nagybányai<br />
Horthy István fõhadnagy Uramnak alásan jelentem, hogy 1890. október elsõ<br />
napját írjuk s a kunok városából, <strong>Nagykun</strong>-Kisújszállásról berukkolt a<br />
Jászkun-huszárezredbe Pólya Illyés regruta-közhuszár. Továbbá: vitéz<br />
nagybányai Horthy István kapitány uramnak én Pólya Illyés alásan jelentem,<br />
hogy 1892-t írunk. Vitéz brigadéros Horthy István lovassági tábornok uram<br />
elõtt alásan jelentkezik volt hû katonája, Pólya Illyés 65 esztendõs, a<br />
legöregebb Jászkun-huszár, s a Magyarok Istenének s a Seregek Urának<br />
minden áldását és kegyelmét kéri legfõbb nemzeti Hadurunkra, meg az édes<br />
Testvérére 1934. november 18-án. És áldást kér a Jászkun-huszárezred<br />
minden vezéreire, a vitéz Tiszt urakra, Meg Ti reátok, öregek, ifjabbak,<br />
huszárok, bajtársak, csaták hõsei, világ legelsõ katonái."<br />
A külsõségeiben is impozáns, bensõ értékében pedig felbecsülhetetlen<br />
emlékünnepélyt Kiss Endre Dezsõ tartalékos huszárfõhadnagy rendezte."<br />
A kunok útján<br />
Kunország: a milkói kun püspökség<br />
1227-1512<br />
A Jászkunság, Kuthan (a latin átírás kun kiejtéssel Köten, magyarul Kötöny)<br />
vezér ivadékainak története jól ismert, különösen a nagykunsági olvasók<br />
körében. Kevesebbet hallunk azonban arról, hogy a középkor során a magyar<br />
király nemcsak a kunsági kunok fölött gyakorolt fõhatóságot, hanem rex<br />
Cumanaie, azaz Kunország, egy teljesen más kun terület királya is volt. IV.<br />
Béla (1235-1270), akivel a titulus bekerül a magyar királyok titulatúrájába,<br />
elõbb rendelkezett a rex Cumaniae, mint<br />
Magyarország királya címmel. Kunország<br />
címere az ágaskodó, koronás, kétfarkú<br />
oroszlán, még például II. Lipót (1790-1792)<br />
német-római császár és magyar király összetett<br />
címerében is megtalálható, természetesen<br />
már réges-régen csak örökölt jogcímként,<br />
mivel a történelmi bukások, területi<br />
veszteségek, a status quo átrendezõdése ellenére<br />
a magyar középcímer változatlanul feltüntette<br />
a volt hûbéres területeket.<br />
Cumania, terra maxima et longa, azaz<br />
"Kunország nagyon nagy és hosszú ország"-<br />
írta Plano Carpini ferences misszionárius<br />
1246-ban, amelyet a Dnyeper, Don, a Volga és a Jaik öntöz. Határai nyugat<br />
felõl a Duna menti Vaskapu és Magyarország, észak felõl Oroszország (azaz<br />
Galícia), a mordvinok földje, keletrõl az Ural folyó és a Kaszpi-tenger. A<br />
Dnyeper és az Urál között elterülõ keleti részt Fehér Kumániának, a Dnyepertõl<br />
a Kárpátokig, illetve a Dunáig kiterjedõ nyugati részt pedig Fekete<br />
Kumániának nevezték. A magyar királyok titulatúrájában szereplõ Cumania,<br />
Kunország ennek nyugati részét, IV. Béla idején a Kárpátoktól délre és<br />
keletre elterülõ, Erdéllyel, a Szörényi Bánsággal, Bulgáriával és a tatárokkal<br />
határos tartományt alkotta.<br />
A kunokkal való érintkezés a Magyar Királyság számára a XI. század végétõl<br />
állandósult és az évek során egyre intenzívebbé vált. A IV. keresztes hadjárat<br />
(1202-1204) idején Kunország a keresztes lovagok szövetségese volt Bizánc<br />
elfoglalásában. A hadjárat egyik résztvevõje, Robert de Clari Krónikájának<br />
65. fejezetében a kunokat nomád harcosokként ábrázolta, akik "nem folytattak<br />
szántóvetést, házak helyett nemezsátrakban laktak, tejet, sajtot, húst fogyasztottak.<br />
Mindegyikük mintegy tíz-tizenkét lóval rendelkezett, amelyek bárhová követték<br />
204<br />
205
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
gazdáikat. Hol egyiket, hol másikat ülték meg. A lovaknak volt egy kis zsákjuk az abrak<br />
számára a nyeregre akasztva, amibõl ehettek, hogy ne kelljen megállni út közben. Egy<br />
nap és egy éjszaka alatt hatnapi járóföld távolságot tudtunk lovon megtenni. Poggyász<br />
nélkül vonultunk hadjáratra, s amikor visszatértek, gazdag zsákmánnyal tértek<br />
vissza. Fegyver nélkül nem mentek sehová. Birkabõr ruhát viseltek s íjakkal és<br />
nyilakkal voltak felfegyverkezve. Nem bíztak semmi másban, csak az elsõ vadban,<br />
amivel reggel találkoztak, s az, aki a vaddal találkozott, abba helyezte bizalmát egész<br />
nap, bármilyen vad légyen is az."<br />
A kunok arca hosszúkás, színe barna, feketés, termete magas és arányos<br />
volt, amelyet az európai kortársaik is megcsodáltak. Anna Komnéna, Alexiosz<br />
Komnénos (1081-1118) bizánci uralkodó lánya, amikor anyja szépségét<br />
kívánta érzékeltetni, leírásában a kun asszonyokkal hasonlította össze. V.<br />
István (1270-1272) magyar király felesége, akit a történetírók "Szép Erzsébet"<br />
néven ismernek, Szaján kun elõkelõ leány volt. A királyi pár fiát és utódát, IV.<br />
Lászlót (1272-1290) olyannyira magával ragadta a kun Edua, Kupcsek és<br />
Mandula szépsége, hogy csak a fõurak felkelése és a pápa biztatására, és a<br />
magyar király támogatásával,<br />
dominikánus misszionáriusok<br />
igyekeztek keresztény hitre téríteni<br />
a kunokat. A rend alapítója,<br />
Szent Domonkos maga is<br />
"Nem bíztak semmi másban, csak az elsõ<br />
vadban, amivel reggel találkoztak, s az, aki a<br />
vaddal találkozott, abba helyezte bizalmát egész<br />
nap, bármilyen vad légyen is az."<br />
szeretett volna hittérítést végezni a kunok között. A prédikátorok rendjét<br />
többek között éppen erre vonatkozó céllal alapította meg. Az alapító<br />
mindvégig bizakodott abban, hogy õ is eljut a kunok közé, forrásaink szerint<br />
még szakállát is megnövesztette, készülvén a feladatra. Úti elõkészületei<br />
közepette azonban váratlanul elragadta a halál (1221). Így az elsõ domonkos<br />
rendi térítõ a kunok földjén Paulus Hungarus (Magyarországi Pál) lett 1222<br />
körül. Az elsõ kunországi térítõ misszió teljes kudarc volt - feltehetõleg azért,<br />
mert a kunok a térítõkben a kunokra éppen az idõtájt csapást mérõ, tõlük a<br />
Kárpátok és a Szeret folyó közti Moldáviát és Havasalföld északi részét<br />
elfoglaló teuton lovagrend oltalmazottjait, védenceit sejtették.<br />
A kudarc nem szegte kedvét a dominikánusoknak. A második missziót a<br />
Dnyeper mentén élõ kunokhoz küldték. Ennek eredményeként 1227-ben<br />
Barsz Membrok, a kunok egyik fõbb vezetõje ("dux nobilior") egyetlen fiát,<br />
Burcsot, akit atyja utána "a kunok kisebb hercegének is neveztek", családjából 12<br />
kun nemes férfit és több "prédikátor testvér"-t "Isten kertjének kun földön dolgozó<br />
mûvelõi" közül Róbert esztergomi érsekhez küldött a következõ üzenettel:<br />
"Uram, keresztelj meg engem ezzel a 12 férfiúval együtt. Atyám el is fog jönni a hegyen<br />
át (Erdélybe), arra a helyre, ahová rendeled, 2000 férfival, akik mind fel akarják venni<br />
a kezedbõl a keresztséget."<br />
A kunok útján<br />
IX. Gergely pápa annyira megörült a fejleményeknek, hogy feloldotta<br />
Róbertet arra vonatkozó fogadalma alól, hogy Palesztinába megy téríteni, s<br />
meghatalmazást adott számára, hogy ugyanabból a célból Kunországban<br />
prédikáljon, kereszteljen, templomokat emeljen, papokat szenteljen, püspökséget<br />
létesítsen a keresztény hit elõmozdítására. Útjára elkísérte Bertalan<br />
pécsi, Bertalan veszprémi és Rainald erdélyi püspök, valamint ifjabb<br />
királyként (rex junior) II. András (1205-1270) király is. Ez volt a harmadik<br />
magyar misszió a kunoknál, amelynek eredményeként Moldvában "Barsz<br />
megtért Krisztus hitére a dominikánus testvérek segítségével és megkeresztelte õt népének<br />
sokaságával együtt Róbert úr, esztergomi érsek, jelen lévén Béla, rex junior,<br />
Magyarország hercege, András király fia." Vele együtt áttért 15 ezer kun férfi és<br />
nõ. Barsz 1229-ben, IV. Béla galíciai hadjáratán halt meg keresztény hitben<br />
(mellesleg csapatában még mindig voltak meg nem keresztelkedett kunok).<br />
A megtérés a kor szokásai szerint nem volt politikai indíttatás nélküli -<br />
csakúgy, mint a keleti kunságnak az iszlámra történõ áttérése. Az 1223-ban, a<br />
Kalka menti csatában a mongolokkal szemben alulmaradt, nyugatra szorult<br />
kunoknak erõteljes szövetségesre volt szükségük, hogy sikerrel vehessék fel a<br />
küzdelmet az elõretörõ mongolokkal szemben. Ehhez, a kor hatalmi erõviszonyainak<br />
ismeretében a Magyar Királyság hathatós segítségnek ígérkezett.<br />
Róbert esztergomi érsek, a pápa felhatalmazásával a kunok megtérítésében<br />
akkor már öt éve fáradozó Theodorik barátot, a domonkos rendek magyarországi<br />
tartományfõnökét püspökké szentelte (valamikor 1227. július 3. és<br />
1228. március 21. között) s az Olt, a Duna és a Szeret folyók között, moldvai<br />
csángó területen, a Milkó folyó mentén fekvõ Karácson központtal felállította<br />
a milkói kun püspökséget.<br />
A pápának írt levelében Róbert elmondta, hogy a kunok népe addig<br />
nomád, "kalandozó nép" volt, városok és falvak nélkül, most azonban hozzákezdenek<br />
a városok és falvak építéséhez, templomokkal együtt. Róbert 100<br />
napi búcsú engedélyezését kérvényezte azok számára, akik személyesen részt<br />
vesznek, vagy segítséget küldenek a templom építéséhez a megtért kunok<br />
számára. A kereszténység védelmének érdekében keresztes hadjáratot kért a<br />
pápától az ikoniumi szeldzsuk török szultán és más pogányok ellen, akik<br />
leigázva tartanak a kunokkal szomszédos keresztény országokat, valamint<br />
azon keresztények ellen, akik zavarják, nyugtalanítják a kunokat és akadályozzák<br />
õket a kereszténység felvételében. Ez utóbbi a román-bolgár cár, II.<br />
Asan lehetett, aki nem nézte jó szemmel Magyarország hûbéreseit Moldáviában<br />
és Havasalföldön, a Duna északi felén, amelyek ottani területi igényeit<br />
veszélyeztették.<br />
IX. Gergely pápa 1228. március 21-én kelt válaszlevelében engedélyezte a<br />
100 napi búcsút azok számára, akiknek Róbert kérte, továbbá felhatalmazást<br />
206<br />
207
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
adott Róbertnek arra, hogy azok számára, akik az ikoniumi szultán vagy más<br />
pogányok hatalma alóli meghódítás miatt a Kunországot környezõ országokba<br />
mennek, vagy szembeszállnak a megtért kunokat nyugtalanító csoportokkal,<br />
két évi búcsút engedélyezhessen. A keresztes hadjáratot ott hirdetik meg,<br />
ahol Róbert jónak tartja.<br />
A magyar királyi ház számára a térítés nagy eredmény volt, a király fennhatóságának<br />
kiterjedését jelentette. A kunok megtérítése különösen az Erdély,<br />
valamint a teuton lovagoktól frissiben elvett Moldávia és Havasalföld fölött<br />
rex juniorként uralkodó Béla hercegnek lehetett érdeke. Az 1222-es Aranybullában<br />
II. András (1205-1235) a teuton birtokot a megtért kunoknak adományozta,<br />
s a vazallusság keretein belül garantálta azok jogait, érintetlenségét<br />
és nemzeti szabadságát. Úgy látszik, a tömeges térítés tényleges megvalósulásával<br />
ezt kellett a pápának 1229. október 1-i levelében megerõsíteni:<br />
"szigorúan megtiltjuk, hogy valaki arra merészkedjen, hogy fennhatósága alá vonja az<br />
országokat, vagy hogy rabságba döntsön titeket azon ok miatt, hogy Krisztushoz tértetek."<br />
1229. szeptember 13-án a Szentszék úgy határozott, hogy a kun egyházmegye<br />
közvetlenül a pápa alárendeltségébe tartozzon. A pápa 1231. február 27-én<br />
újra Róbert esztergomi érseket nevezte ki apostoli küldöttnek az új egyházmegyébe.<br />
Ekkor történt meg a kunok egyházkerületének körülhatárolása, a<br />
Kárpátok, az Olt és a Szeret folyó, valamint Moldva határolta területen. Ez<br />
azzal a területtel azonos, amelyet hûbérbirtokként II. András adományozott<br />
a keresztény hitre tért kunoknak, azaz a teuton lovagrendtõl elvett földekkel.<br />
A kun egyházmegye püspökének rezidenciája feltehetõleg a Milkó folyó<br />
partján fekvõ, eredetileg teuton építésû karácsoni vár lehetett. IV. Béla<br />
(1235-1270) - immár királyként - a pápa 1234. október 25-i levelének hatására<br />
teljesítette a Szentszék magyarországi küldöttének tett fogadalmát is, s a kunok<br />
egyházmegyéjében olyan katedrálist építetett, amely tetemes vagyonnal<br />
és nagy kiterjedésû birtokkal ellátva méltó volt a kunok püspökéhez. A katedrálist<br />
Milkó városában emelték, amit a latin források civitas Milcoviensisnek<br />
vagy civitas de Milconak neveznek. Theodorikot kanonokok sora vette körül.<br />
A Kalka menti csatában (1223) az orosz-kun szövetségesek alulmaradtak.<br />
Ibn al-Aszír arab történetíró szerint a "harc egyike volt a leghevesebbeknek. Több<br />
napig tartott, míg végül a tarátok gyõztek. A kunokat és az oroszokat teljesen leverték.<br />
Szétszéledve még könnyebben kézre kerültek. Megölték õket, és minden vagyonuk a<br />
tatárok kezére került. Annak a kevés embernek is, aki el tudott menekülni, hosszú utat<br />
kellett megtennie az oroszok földjéig, és siralmas állapotban érkezett meg oda." A<br />
csatából megmenekült, az orosz fejedelemségbe húzódott kunok között volt<br />
Kuthan kán is, akinek leánya, Metiszlav a galíciai herceg felesége volt. 1239-<br />
ben a kunok egy része, 40 ezer család, az említett Kuthan vezetése alatt - aki<br />
A kunok útján<br />
korábban két ízben is sikeresen verte vissza a mongolokat - IV. Béla királytól<br />
kért és kapott menedéket.<br />
A magyarországi betelepülést követõen került sor a Kunország elleni tatár<br />
invázióra. Tuluj fia Bedzsák 1241-ben átkelt a Szeret folyón, és feldúlta Kunországot.<br />
A térítõ domonkosok 90 (vagy 190) fõ esett áldozatul, valószínûleg<br />
a püspök, Theodorik maga is odaveszett. 1279-ben még találunk egy "Fülöp,<br />
kun kanonok"-ot, 1308-1309 között egy "Montefia Gáspár kun kanonok"-ot, de<br />
1332-ben már egyetlen kanonok sincs életben.<br />
A tatárjárás hatalmas etnikai változást idézett elõ: a kunokat a mongolok<br />
részben szétkergették, részben kivégezték. A kunoktól elnéptelenedett területen<br />
idõvel a román anyanyelvû lakosság került túlsúlyba.<br />
A pápa és a magyar király több ízben megpróbálta újjászervezni a kun püspökséget,<br />
Kunországot. I. Lajos (1342-1382) 1345-ben tett egy sikertelen kísérletet.<br />
Végül 1512-ben II. Gyula pápa megszüntette önállóságát, és az esztergomi<br />
érsekségbe olvasztotta. Ezt követõen Kunország csupán nevében,<br />
memento gyanánt, a magyar királyok titulatúrájának részeként élt tovább.<br />
Dr. Nyitrai István,<br />
a nyelvtudományok kandidátusa<br />
A szerzõrõl, aki kisújszállási származású, általános és középiskolába itt járt:<br />
"Díjat nyerni dicsõség a szerzõnek. Külföldön díjat nyerni dicsõség az országnak is.<br />
De díjat nyerni egy olyan - nem csupán földrajzi értelemben - távoli országban, mint<br />
Irán, ennél is több. Különösen, ha tudjuk, hogy "Az év könyve" díj a legmagasabb<br />
szintû elismerése azoknak a külföldieknek, akik a perzsa kultúrával foglalkoznak. Az<br />
iráni Kulturális és Vallásügyi Minisztérium bírálóbizottsága minden évben kiemel egyegy<br />
mûvet szerte a világon megjelenõ ezernél is több e témakörrel foglalkozó könyv közül.<br />
Legutóbb egy magyar tudományos munkát is érdemesnek tartottak a díjra, a magyar<br />
nyelven megjelent Iráni föld, perzsa kultúra címû kötetet. A mintegy 400 oldalas könyv<br />
gerincét Nyitrai István, a teheráni magyar nagykövetség elsõ beosztott diplomatájának<br />
csaknem 200 oldalas tanulmánya adja, Irán történelme a muszlim hódítástól<br />
napjainkig címmel. Noha a kéziratot jóval kiküldetése elõtt adta le, az elismerést már<br />
akkreditált diplomataként vehette át Mahmud Ahmadinezsad elnöktõl."<br />
(Pál Attila, 2009.)<br />
208<br />
209
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Szent László harcai kunokkal,<br />
úzokkal, besenyõkkel<br />
1054-ben vagy 1055-ben történt, amikor László herceg, a késõbbi I. Béla<br />
király középsõ fia még csak 8-9 éves volt, hogy a Dnyeper folyónál, az orosz<br />
fejedelemségek déli határán feltûntek a keleti steppékrõl érkezõ úzok,<br />
megtámadták Vszevolod perejaszlavli fejedelmet, de vereséget szenvedtek,<br />
majd tovább vonultak nyugat felé. Nyomukban megjelent egy eddig<br />
ismeretlen, hatalmas törzsszövetség, a kumánok vagy kipcsakok, akik<br />
egyelõre nem bocsátkoztak harcba az oroszokkal, elõörseik visszafordultak. A<br />
saját magukat kumánoknak vagy kománoknak nevezõ kunok (a népnév<br />
jelentése "fakó, halványsárga") ezekben az években a Volga alsó folyásának<br />
vidékén és a nyugat-szibériai steppéken tanyáztak, ami elõzõleg az Úzok<br />
Pusztasága volt.<br />
A török népek oguz ágából származó úzok a X. század folyamán még a<br />
kijevi fejedelmek alkalmi szövetségesei voltak a kazárok ellen, ilyen<br />
vonatkozásban a bizánci diplomácia is számolt velük. Most azonban, amikor<br />
a kunok nyomására a Volgától nyugatra kíséreltek meg új hazát keresni,<br />
veszélyes szomszéddá váltak az oroszok számára. 1060-ban az orosz<br />
fejedelmek nagy hadsereget szerveztek az általuk torkoknak nevezett úzok<br />
ellen, mire az úzok elmenekültek és a következõ években a steppék nyugati<br />
végein, a Bug és a Szeret között tartózkodtak. Az úzok elvonulása után 1061-<br />
ben azonnal megjelentek a kunok a Dnyeper vidékén. Ekkor bocsátkoztak<br />
elõször harcba az oroszokkal, de Vszevolod perejaszlavli fejedelemnek<br />
sikerült velük békét kötnie. 1068-ban a kunok nagy sereggel törtek be<br />
Csernyigov környékére, három orosz fejedelem hadait is megverték, egy<br />
A kunok vándorlása<br />
A kunok útján<br />
ízben azonban õk is vereséget szenvedtek. A Fekete-tenger vidéki steppéket<br />
az úzok igen rövid ideig birtokolhatták. Õk a besenyõket nyomták nyugat és<br />
dél felé, akik az Al-Dunán átkelve már az 1040-es évek végétõl tömegesen<br />
költöztek a Bizánci Birodalomba. Az úzok 1064-ben betörtek az Al-Duna jobb<br />
parti síkságára, legyõzték az ellenük felvonuló bizánci seregeket, majd az<br />
egész Balkánt bekalandozva raboltak és pusztítottak. A bizánci krónikások<br />
rémülten számolnak be az eseményekrõl, az egész úz nép átköltözésérõl<br />
beszélnek. X. Konsztantinosz Dukasz császár nem merte nyíltan felvenni a<br />
harcot az úzokkal, követek útján, császári ajándékokkal próbálta rávenni õket<br />
a távozásra. Az úzok harci erejét azonban élelemhiány és járványos<br />
betegségek gyengítették, ezért az ajándékokat elfogadva visszavonultak a<br />
Dunától északra. 1064-1065 tele rendkívül hideg volt, az éhínség, a helyi<br />
besenyõ és bolgár lakosság támadása is megtizedelte soraikat, ezért az úzok<br />
jelentõs része bizánci szolgálatba lépett: Makedóniában telepítették le õket,<br />
fõnökeik magas katonai méltóságokat kaptak. A következõ években ezek az<br />
úz segédcsapatok, Uzasz nevû vezérükkel együtt gyakran szerepelnek a<br />
bizánciak balkáni harcaiban. Az úz népesség másik része bebocsátást kért az<br />
orosz fejedelmektõl, a kijevi és a perejaszlavli fejedelemség déli határvidékén<br />
telepítették le õket, de Halicsban, Csernyigovban és Rjazanyban is feltûnnek<br />
kisebb-nagyobb csoportjaik. Kisebb szórványaik ekkortájt bizonyára<br />
Magyarországra is menekültek.<br />
Miután az úzok uralma a steppén szerencsétlen kimenetelû balkáni hadjáratuk<br />
után megszûnt, megnyílt az út a kunok elõtt nyugat felé. Szakaszosan<br />
hódították meg a Fekete-tenger vidéki steppéket. 1071-ben a Dnyepertõl<br />
nyugatra, a kijevi fejedelemség délnyugati határvidékén találjuk a kunokat, az<br />
orosz évkönyvek szerint két Rosz folyó vidéki városkát támadtak meg. Az Al-<br />
Dunánál 1078-ban jelentek meg elõször kun csapatok. Michael Attaleiates<br />
bizánci krónikás elmondja, hogy Nikephoros Botaneiates császár uralkodása<br />
elsõ évében, 1078-ban, amíg a császári csapatok egy lázadás leverésével voltak<br />
elfoglalva Thesszalonikében, a dunai határvidék lázadó besenyõi behívták a<br />
kunokat és együtt ostromolták meg Adrianupoliszt. A császári sereg gyorsan<br />
odavonult, mire az ostromlók elmenekültek. Egy másik bizánci szerzõ, Skylitzes<br />
continuatus szerint ugyanebben az idõben történt, hogy Meszémbria kormányzója,<br />
Leon Diabatenos a besenyõkkel és a kunokkal próbált szövetkezni.<br />
A magyar krónikák szerint 1068-ban Beszterce felõl pogány kunok törtek<br />
be az országba, végigpusztították a Nyírséget és Bihar váráig hatoltak. Salamon<br />
király, Géza és László herceg seregükkel elébük kerültek és a Beszterce<br />
vára közelében emelkedõ Kerlés hegynél ütközetre kényszerítették õket. A<br />
magyarok szörnyû öldökléssel járó közelharcban megverték és megfutamították<br />
a pogányokat. A csatában kitûnt az ifjú László herceg, akinek a nevé-<br />
210<br />
211
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Miniatúrák a XV. századi Königsbergi Krónikából: fent: vonuló nomádok.<br />
Lent: orosz csapatok elõl menekülõ kunok.<br />
A kunok útján<br />
hez fûzõdik a következõ epizód. László herceg egy<br />
pogány kun üldözésére indult, aki egy szép magyar<br />
leányt hurcolt magával. Megközelítette, de nem<br />
sikerült lándzsavégre kapnia. Ekkor a leányhoz<br />
kiáltott, hogy ragadja meg a kunt az övénél fogva és<br />
vesse magát a földre. Ez meg is történt. László hosszú<br />
ideig birkózott a kunnal, s miután a leány a kun<br />
Achilles-inát elvágta, sikerült megölnie.<br />
A Szent László-legendának ez az epizódja nem<br />
került be a hivatalos egyházi Vita-ba (életrajzba),<br />
szájhagyomány útján maradt fenn, s a XIII. század<br />
végétõl kedvelt témája lett a magyarországi templomokban<br />
festett falképeknek, illetõleg a magyarok<br />
történetét tartalmazó kódexek miniatúráinak. Ilyen<br />
módon emelkedett jelképessé ez a küzdelem, a pogányok<br />
elleni harc jelképévé, Szent László személye<br />
példaképe lett a kibontakozó lovagi kultúrának.<br />
A történeti kutatás megállapítása szerint a kerlési<br />
csata pogányjai nem lehettek kunok, minthogy - a<br />
fent elmondottak szerint is - a kunok 1068-ban még<br />
nem érték el ezt a térséget. Sokkal valószínûbb, hogy<br />
a Meszes-kapunál betörõ nomádok besenyõk vagy<br />
úzok voltak. Krónikáink szerint a pogányok Osul<br />
nevû parancsnoka Gyula vezér alattvalója volt. Egy<br />
értelmezés szerint "Gyula vezér" alatt annak a<br />
Kun halotti szobor<br />
Jerney János gyûjtésébõl<br />
besenyõ Jula törzsnek a vezetõjét kell érteni, amelynek a Kárpátok keleti<br />
oldalán, a moldvai részeken volt a szállásterülete a X. században. Kétséges<br />
azonban, hogy a XI. század közepén ez a törzsi szervezet még élõ volt-e. Az<br />
1060-as években a Szeret és a Prut mellékén mind a besenyõ, mind az úz<br />
etnikummal számolnunk kell, tehát lehetséges, hogy vegyes úz-besenyõ sereg<br />
zsákmányoló hadjáratáról van szó.<br />
A következõ nomád betörés 1085-ben történt. A trónfosztott Salamon<br />
király, miután kiszabadult visegrádi fogságából, a krónikák szerint Kutesk kun<br />
vezérhez ment segítséget kérni László király ellen. Neki ígérte Erdélyt és a<br />
kun vezér lányát hajlandó lett volna feleségül venni. Kutesk északkelet felõl<br />
nagy sereggel támadt Magyarországra, feldúlta Ungvár és Borsova környékét,<br />
László király azonban kiverte a támadókat. Krónikáink szerint "László király<br />
rájuk rontott, megsemmisültek a színe elõtt, és sok ezer kun hullott el<br />
kardélre hányva. Salamon király pedig Kuteskkel együtt futva úgy menekült,<br />
mint tépett tollú kacsák a keselyû körmei közül." A gyõzelem emlékére Szent<br />
212<br />
213
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
László templomot emeltetett, ez valószínûleg a kisvárdai Szent Péter egyházzal<br />
azonosítható.<br />
Valójában Kutesk kunjai sem kunok voltak, Salamon szövetségesei úzok<br />
vagy vegyes úz-besenyõ csapatok lehettek. 1087 elején ugyanis Salamon úz és<br />
magyar csapataival részt vett a Bizánci Birodalomban élõ besenyõk hadjáratában<br />
a bizánci császár ellen, a hadjárat vezetõje a bizánci források szerint<br />
Cselgü besenyõ vezér volt, aki maga is elesett a csatában. A vesztett csata után<br />
a könnyûfegyverzetû nomádok cserbenhagyták a menekülõ Salamont, aki<br />
menekülés közben, titokzatos körülmények között meghalt. Egyes kutatók<br />
szerint Cselgü és Kutesk ugyanaz a személy lett volna, a két név különbözõségén<br />
kívül azonban ennek több körülmény ellene szól. Cselgü hadjárata<br />
a bizánci tartományon belülrõl indult, maga Cselgü pedig vagy helyi besenyõ<br />
fõnök volt, vagy az 1084-ben újonnan érkezett besenyõk vezére lehetett.<br />
Kutesk úz törzsfõ lehetett, aki Moldvában vagy Havasalföldön húzta meg<br />
magát népével és Erdélyben remélt új hazát találni a kunok nyomasztó<br />
terjeszkedése elõl.<br />
A kunok azonban ezekben az években már többször vezetnek kalandozó<br />
hadjáratot a Balkánra. 1087 õszén a lázadó besenyõk fõvezére, Tatusz<br />
személyesen hozott kun segítséget Drisztra városához, de a kunok késve<br />
érkeztek, miután a besenyõk már megverték I. Alexiosz Komnénosz császár<br />
seregét. A kunok mégis részt kértek a hadizsákmányból és emiatt összevesztek<br />
a besenyõkkel. Megtámadták és legyõzték a besenyõket - ami mindenképpen<br />
jelentõs kun haderõre vall - és egy ideig az Ozolimne-tó (Büdös-tó) mellett<br />
tartották körülzárva õket, csak élelemhiány miatt távoztak. Megfenyegették a<br />
besenyõket, hogy visszatérnek és bosszút állnak. 1089-ben csakugyan megjelentek<br />
és Alexiosz császártól engedélyt kértek az átvonulásra, hogy bosszút<br />
állhassanak a besenyõkön. A császár alig tudott megszabadulni újdonsült<br />
szövetségeseitõl, nagy nehezen rábírta õket a visszatérésre.<br />
A kunok azonban nem tettek le a bosszúról. 1091-ben megint megjelentek,<br />
ezúttal hatalmas sereggel. A bizánci szerzõk 40000-re teszik a kunok számát,<br />
ami nyilvánvaló túlzás, de mindenképpen jelentõs seregrõl van szó, mivel<br />
vezérük a kor két leghíresebb törzsfõje volt, Bönek kán (a bizánci forrásokban<br />
Maniak) és Tugor kán (Togortak). Bizánc ekkor szorult helyzetben<br />
volt, mindenképpen szüksége volt a kunok szövetségére. Alexiosz császár<br />
1091-ben az õ segítségükkel gyõzte le a besenyõket a sorsdöntõ lebunioni<br />
csatában, a Marica folyó torkolatvidékén. A csatát követõ éjjel a bizánciak<br />
lemészárolták besenyõ foglyaikat, a kunokat ez megrémítette és eltávoztak.<br />
Még zsákmányrészüket is hátrahagyták, a császár szállíttatta utánuk. Ettõl<br />
kezdve megromlott a bizánci-kun viszony, Alexiosz császár uralkodása alatt a<br />
kunok többször betörtek a Dunától délre esõ területekre. A besenyõk katonai<br />
A kunok útján<br />
és politikai erejének felmorzsolásával viszont a Fekete-tengertõl északra esõ<br />
steppék nyugati fele is teljes egészében a kunok fennhatósága alá került.<br />
Etnikailag azonban még sokáig nem töltötték ki ezt a vidéket, a Dnyesztertõl<br />
nyugatra még mindig maradt besenyõ és úz népesség. A kun régészeti leletek<br />
és a halotti szobrok (az ún. kamennaja babák, "kõ-õsök") elterjedése is<br />
tükrözi ezt a helyzetet, a Dnyepertõl nyugatra ugyanis egyre ritkulnak. Az<br />
1090-es években a kunok katonai akciói ebben a térségben zajlottak le,<br />
nyilván új szerzeményeik biztosítására. Gyõzelmeiket azonban fõként az<br />
oroszokkal folytatott állandó háborúskodás miatt nem tudták igazán<br />
kihasználni (bár mindkét részrõl történtek kísérletek a békekötésre is, pl.<br />
1094-ben II. Szvjatopolk kijevi fejedelem Tugor kán lányát vette feleségül), a<br />
nyugati steppék sûrûbb megszállására csak az 1140-1150-es évektõl<br />
kerülhetett sor, amikor felülkerekedtek az oroszok elleni harcokban.<br />
Magyarországot a kalandozó kun csapatok bizonyíthatóan 1091-ben<br />
támadták meg elõször. Valószínûleg a lebunioni csatából hazatérõ kunok,<br />
vagy legalábbis egy seregrészük tett egy kis kitérõt Krul fia Kapolcs<br />
vezetésével, a könnyû zsákmány reményében. László király ugyanis a magyar<br />
királyi sereggel éppen Horvátországban volt. Több történész véleménye<br />
szerint az ügyes bizánci diplomácia irányította Magyarország felé a kunokat,<br />
bár szerintem ez az ötlet a kun vezérek fejében is megszülethetett.<br />
Krónikáink részletesen leírják, hogy a kunok hogyan rabolták végig Erdélyt,<br />
Bihart és a Tisza-vidéket. A Duna-Tisza közét a fõseregbõl kivált két csapat<br />
pusztította végig, majd átkeltek a becsei réven és zsákmánnyal megrakodva,<br />
temérdek fogollyal, lassan, vadászgatva indultak Havasalföld felé. László<br />
király, amint hírül vette a kun támadást, azonnal visszatért Horvátországból<br />
és a Temes folyónál sikerült a kunok elébe kerülnie. A kunokat táborukban<br />
érte a váratlan támadás. Minden fõemberük elesett, sokan fogságba kerültek,<br />
alig volt, aki elmenekülhetett. A foglyok életét Szent László megkímélte,<br />
hogy felvehessék a kereszténységet. "A király pedig összes emberével hálát adott a<br />
nagy gyõzelemért a mindenható Istennek, aki kiragadta õket ellenségeik kezébõl; és azt<br />
a folyót a pogányok miatt Pagantinak nevezte el." (Pogáncs, románul Pogãniºul, a<br />
Temes baloldali mellékfolyója, Temesvártól délre.)<br />
Szent László hadvezéri teljesítménye és manõverezése egészen kimagaslónak<br />
nevezhetõ. A legrövidebb utat számítva is kb. 500 km-t kellett megtennie<br />
Horvátországból a Pogáncs folyóig egy jelentõs sereggel, ami legalább kéthárom<br />
hetet vett igénybe, ehhez hozzávehetjük a kun betörésrõl értesítõ<br />
hírvivõk számára szükséges mintegy egy hetet. Pontosan ki kellett számítani,<br />
hogy hol kerülhet a kunok elébe. Valószínûnek tartjuk, hogy folyamatos<br />
hírlánc mûködött a távollevõ királyi sereg és az ország belseje között.<br />
214<br />
215
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
A kunok útján<br />
Szent László hadjáratai<br />
A kun törzsfõk ezután követeket küldtek a királyhoz, hogy engedje el a foglyokat,<br />
ellenkezõ esetben bosszuló hadjáratot indítanak; "gúnyolták a királyt és<br />
kitûzték a napot, amikor betörnek Hungariába. Amikor ezt meghallotta a király,<br />
elmosolyodott, és azon a napon, amikor a kunok Hungariába akartak jönni, eléjük<br />
vágtatott, mert féltette Hungariát a pusztítástól. És egy szombaton kora reggel a Duna<br />
mellett megtámadta a kunokat. A király az elsõ rohamban ledöfte a kunok Akus nevû<br />
vezérét, … és a király gyõztesen tért haza."<br />
Ez a második kun betörés 1091-ben vagy 1092-ben történt, a csata valahol<br />
Orsova környékén lehetett. A magyarországi hadjáratokban a Tugor-kán és<br />
Bönek vezette, Balkánon szereplõ fõerõk nem vettek részt, azok bizonyára<br />
visszahúzódtak Dnyeper-vidéki szállásaikra. A két kun támadás sikeres elhárítása<br />
László ragyogó hadvezéri teljesítményének és személyes bátorságának<br />
volt köszönhetõ, és hatással volt a Szent László legenda kun epizódjának<br />
kialakulására is. Politikai következményének pedig az tartható, hogy a kunok<br />
zsákmányoló hadjáratai ezek után elkerülték Magyarországot.<br />
Néhány év múlva a kunoknak váratlanul mégis alkalmuk nyílt megtorolni<br />
a harci becsületükön esett sérelmeket, de ez már nem László király életében<br />
történt. 1099-ben Kálmán király válogatott páncélos sereggel vonult Przemyœl<br />
várához a kijevi fejedelem ellen lázadó orosz hercegek megbüntetésére. Az<br />
oroszok a kunokat hívták segítségül. A kunok vezére a lebunioni csatában is<br />
résztvevõ Bönek kán volt. A csata elõtti éjjel Bönek kiment a kunok<br />
táborából, farkasüvöltést hallatott, mire több farkas válaszolt neki. Ez a<br />
varázslat a gyõzelem elõjelét jelentette. Másnap a kunok a steppei hadviselés<br />
jól bevált cseléhez folyamodtak. Megfutamodást színlelõ csapatuk maga után<br />
csalogatta a magyarokat egy leshely felé, ahol a többiek voltak elrejtõzve. A<br />
lesbõl végrehajtott támadás a kunok számára teljes gyõzelmet hozott, a<br />
magyar sereg nagy része elpusztult, a király is alig tudott elmenekülni, magával<br />
hozott kincstára a kunok zsákmánya lett. Nos, Szent László hadvezetése<br />
alatt ilyen szerencsétlenség nem fordulhatott volna elõ. A fentebb vázolt<br />
történeti helyzet magyarázza, hogy a kunok Magyarországot még ezek után<br />
sem támadták meg.<br />
Végezetül néhány szót arról, milyen volt a kunok fegyverzete, amellyel két<br />
évszázadon keresztül sikeres harcaikat vívták az egész kelet-európai térségben,<br />
Szent László királynak köszönhetõen kivéve Magyarország ellen. Errõl a<br />
Fekete-tenger vidéki és magyarországi régészeti kutatásokból, a kun õsszobrok<br />
viseletébõl és más ábrázolásokból vannak viszonylag részletes és<br />
pontos információink. A steppei könnyûlovasság fegyverzete a XI. század<br />
folyamán kezd egyre nehezebbé válni, a támadó fegyverek hatékonyabbak<br />
lesznek. A kun harcosok védõfelszerelésében gyakori a vassisak és a páncélzat<br />
valamelyik formája, a sodronypáncél vagy a pikkelypáncél, a sisakhoz arc- és<br />
216<br />
217
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
nyakvédõ vért csatlakozik. Elterjednek a jól acélozott páncéltörõ nyilak. A<br />
szablyák a korábbiakhoz képest hosszabbak és nehezebbek. A közelharci<br />
fegyverek között ebben a korban terjed el - valószínûleg besenyõ és kun<br />
hatásra - a buzogány, amelynek egy igen hatékony típusa, az ún. tizenkéttüskés<br />
buzogány a kunoknak tulajdonítható. A kunokkal jelentek meg Kelet-<br />
Európában a korabeli steppei fegyverzet legkorszerûbb típusai, így pl. a kun<br />
típusú tegez is. Mindezek a Szent László legenda ábrázolásain is rendszeresen<br />
szerepelnek, a megrendelõk és a festõk szándékának megfelelõen bizonyára<br />
a pogány kunok minél hitelesebb és szemléletesebb megjelenítése végett.<br />
Történelmi paradoxon, hogy amikor ezeknek a képeknek a többsége<br />
készül, a XIV. század folyamán, a Magyarországra költözött kunok már<br />
betagolódtak a magyar társadalomba, a királyi hadsereg fontos és ütõképes<br />
kontingensét képezték, a kereszténységet is felvették, legfeljebb a keresztény<br />
hit tényleges gyakorlása hagyott maga után még némi kívánni valót.<br />
Dr. Pálóczi Horváth András<br />
Morzsák<br />
"Az istenek megteremtették a világot, már csak az volt hátra, hogy az erõt is<br />
belehelyezzék. Tanakodtak, hová tegyék, hogy az ember meg ne találja.<br />
Egyikõjük azt mondta: tegyük a föld alá. Az nem jó, mondta egy bölcsebb isten,<br />
mert az ember elõbb utóbb feltúrja a földet, és megtalálja, tegyük a hegy tetejére.<br />
Végül a legbölcsebb, legöregebb isten szólalt meg:<br />
Nem tehetjük a hegy tetejére, az ember elõbb-utóbb megmássza a hegyeket, tegyük<br />
magába az emberbe, ott sose fogja keresni."<br />
- Buddhista tanmese -<br />
"Az vagyunk, amit gondolunk. Mindaz, ami vagyunk,<br />
a gondolatainkból táplálkozik. Gondolatainkból építjük fel a világunkat."<br />
- Buddha -<br />
"Az egészség a legnagyobb ajándék, az elégedettség a legnagyobb gazdagság,<br />
a hûség a legjobb kapcsolat."<br />
- Buddha -<br />
A kunok útján<br />
Kunhalom-e a kunhalom ?<br />
Az Alföld képe napjainkra gyökeresen megváltozott. Bõ félévszázada még<br />
a tanyák sokasága volt a meghatározó tájképi elem. Szakmaibb kifejezéssel<br />
élve ez tette gazdagabbá a táji sokféleséget, ez növelte a tájdiverzitást. A<br />
felszámolódott tanyavilág helyét manapság mûtárgyak tömege foglalja el:<br />
távvezetékek acéltraverzei, telefonos átjátszó állomások tornyai, víztartályok<br />
gömbjei, betonból készült silók és zsilipek, s még megannyi, egyre szaporodó<br />
létesítmény.<br />
Ebben az erõsen megváltoztatott tájban szerényen húzódnak meg a kunhalmok,<br />
ahogyan Ecsedy I. mondja: "a puszták mûemlékei", tágabb értelemben,<br />
Illyés Gyula szavával élve "a mi katedrálisaink".<br />
A kunhalmok a sajátos egyedi vonásokban oly gazdag Kárpát-medence<br />
számtalan értékének hordozói és õrzõi. Fõleg síkvidéki tájainkon járva, látva<br />
e sajátos formájú földépítményeket, szinte mindannyiunkban felmerül a<br />
kíváncsiság: valami furcsa, természet alkotta formák ezek, vagy letûnt korok<br />
emberének különös alkotásai. Ha utóbbit fogadjuk el válaszként: vajon kik,<br />
mikor, milyen célból emelték õket?<br />
Értékeket keresõ világunkban a kunhalmok így kerülhetnek az érdeklõdés<br />
homlokterébe. Tapasztalva vészes pusztulásukat, értelmetlen fogyatkozásukat,<br />
sürgõs, halaszthatatlan közös feladatunk hathatós védelmükrõl gondoskodni.<br />
Ez pedig csak akkor jár eredménnyel, ha mind szélesebb körben<br />
felismertetjük, hogy a kunhalmok miért is pótolhatatlan értékei hazánknak,<br />
ennek a medence helyzetû országnak. Megmentésükrõl a világnak tartozunk<br />
felelõsséggel. A feladat nem egyszerû. Rá kell irányítanunk a figyelmet széleskörû<br />
természetvédelmi, kultúrtörténeti értékükre, de nem hagyva azt sem<br />
figyelmen kívül, hogy állapotuk romlásának, veszélyeztetettségüknek, sõt<br />
pusztulásuknak melyek a legfõbb okozói, forrásai.<br />
Bizonyított tény, hogy a kunhalom szavunk - mint számos fogalom megszületése<br />
is - adott személyhez kötõdik. A kunhalom elnevezés Horvát István<br />
(1784-1846) nyelvész-történésztõl származik, aki Kazinczy "pesti triász"-ának a<br />
tagjaként elfogult történelemszemléletével, önkényes szófejtéseivel tette magát<br />
ismertté. Megalkotott kunhalom szava abból a meggyõzõdésbõl fakadt, hogy<br />
ezeket az emberkéz alkotta halom-kiemelkedéseket a betelepülõ kunok<br />
hozták létre.<br />
Ezzel szemben Jerney János (1800-1855) kétségbe vonta ennek hitelességét,<br />
amikor azt állította: "Annyi bizonyos, hogy hazai halmainknak kunhalom nevezete<br />
a 'magyar nép ajkán nem él,' s néhány tizedév óta az írói nyelv kezdé divatba hozni."<br />
218<br />
219
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Jerney János (1844) a jeles õstörténész, nyelvész és utazó Keleti Utazása A<br />
'Magyarok' Õshelyeinek kinyomozása végett címû munkájában arra is<br />
rávilágít, hogy mennyire problémás és vitatható a halmok nevének használata.<br />
Ipolyi Arnold (1823-1866) is következetesen hunhalmokról beszél. Tariczky<br />
Endre régész az Egri Híradó 1903. évi 36. számában A Tiszavidéki halmokra<br />
vonatkozó felvilágosító ismeretek címû írásában is felteszi a kérdést. "Hun<br />
halom-e, vagy kún halom?" de egyértelmû választ a felvetésre nem adott.<br />
Tariczky (1903) azt is megemlíti, hogy "már a múlt század derekán dívott ama<br />
felkapott vélemény, mintha azok avar õrhalmok volnának"<br />
A magyar régészet alapítója, Rómer Flóris az 1876-ban Budapesten megrendezett<br />
VIII. Nemzetközi Õsrégészeti és Anthropológiai Kongresszus<br />
francia nyelven megjelentetett kiadványában az egész Kárpát-medencében<br />
fellelhetõ, a legkülönbözõbb típusba sorolható halmokat a legáltalánosabb<br />
értelemben egyszerûen csak halmoknak (les tumuli) nevezi.<br />
Összegzésként megállapíthatjuk, hogy a kunhalom név szakmailag teljesen<br />
pontatlan. Ennek ellenére, mint gyûjtõfogalmat más szóhasználattal<br />
helyettesíteni aligha lenne célszerû. Bármely helyette használt fogalom<br />
éppen úgy értelmezési zavarokat, további vitákat szülne.<br />
Az egyes kunhalmok nevét is számtalan bizonytalanság övezi. Ugyanaz a<br />
halom több néven is szerepelhet. Pl. a kisújszállási Bogarasi-halom, Vargahalom,<br />
mivel határrészek találkozásánál, azok peremén fekszik, nevezik<br />
Porosállási, és Göröngyösi-halomnak is. A település legnagyobb halma lévén<br />
egyben legmagasabb pontja, egyszerûen csak Nagy-halomnak is hívják.<br />
Ugyanez a halom egy leborított kenyérszakajtó kosárhoz is hasonlítható,<br />
ezért népiesen Kosárháti-hegynek is mondják a helybeliek.<br />
Nem csak a kunhalom névhasználat körül zajlik még manapság is vita, de<br />
legalább annyi eltérõ álláspont, egymásnak ellentmondó kérdés merül fel a<br />
halmok eredetét, korát, számát, funkcióját, típusát illetõen is.<br />
A kunhalom keletkezési módját, származását alapvetõen két nézet köré<br />
csoportosíthatjuk: az egyik szerint ezek a látványos tájelemek a természetes<br />
úton keletkezett formakincsek közé sorolhatók, míg a másik felfogás alapján<br />
emberkéz formálta (antropogén) képzõdmények. Neves geológusok,<br />
földrajztudósok érveltek a természetes eredet mellett. Szabó József (1822-<br />
1894) a neves geológus akadémikus az általa megvizsgált halmokat a tenger<br />
színe alatt született, természetes képzõdményeknek írta le. Miskolczy Károly<br />
a Vasárnapi Újság 1864. évi 23. számában A magyar alföldi halmokról írott<br />
cikkében hasonlóan vélekedik: "a halmok a természet mûvei, s midõn a síkságot<br />
tenger borítá, a víz hullámzása által jöttek létre." Az eróziós folyamatok neves<br />
kutatója, Kádár László (1908-1989) a halmok keletkezését a víz, a szél, s<br />
A kunok útján<br />
részben a jég felszínformáló munkájával hozta összefüggésbe. Az eddig vizsgálatok<br />
azt mutatták, hogy a megvizsgált, feltárt, megcsonkított, széthordott<br />
halmok szinte kivétel nélkül emberi alkotások voltak. Amely természetes<br />
úton keletkezettnek bizonyult, ott is inkább egy természetes felszíni képzõdményre<br />
(laponyag, homokbucka, folyóhát) késõbbi rátelepülés, temetkezés<br />
idézhette elõ ezt a kettõs jelleget.<br />
A kunhalmok elsõ szabatos definícióját Györffy István (1921) adta meg, aki<br />
szerint "ezek 5-10 méter magas, nem nagy területen fekvõ, messzirõl lapos, kúp vagy<br />
félgömb alakúnak látszó emelkedések, amelyek legtöbbször víz mellett de ármentes helyen<br />
terültek el, s nagy százalékban temetkezõhelyek, sírdombok, õr- vagy határhalmok".<br />
Ennél pontosabban, lényegretörõbben aligha tudnánk a halmok mibenlétét<br />
másként meghatározni.<br />
Ennek szellemében a kunhalmok legfontosabb típusai a következõk:<br />
1. Lakódombok (tell-telepek). Ebbe a kategóriába a többnyire szabálytalan<br />
alakú, nagy kiterjedésû és viszonylag magas halmok tartoznak. Kultúrrétegük<br />
több méter vastagságú. Felmagasodásukban az árvízmentes, de a<br />
vízközeli helyen megtelepedõ ember játszotta a fõszerepet. A halommá<br />
emelkedett egykori telephely kultúrrétegét fõleg az ott élõ emberek házainak<br />
omladéka (pl. patics), edénytörmelékei, tûzhelyének maradványai,<br />
az elfogyasztott állatok szétszórt csontjai, kagylóhéjai alkotják. Nagy szám-<br />
Fontos kordokumentum a Sárrétudvar határában lévõ Balázs-halom<br />
1910. évi elhordásáról. Mintegy 1300 szekérnyi anyagát<br />
a település kátyús utcáinak feltöltésére használták fel. (Zoltai Lajos korabeli felvétele)<br />
220<br />
221
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
ban keletkeztek lakódombok a késõ neolitikumban és a koraközépsõ<br />
bronzkorban (Kr. e. 4000-3500, illetve 2600-1500). A telepek nagy számából<br />
és méretébõl viszonylag nagy népsûrûségre következtethetünk. Ebbe<br />
a típusba sorolható a már teljesen feltárt európai hírû túrkevei Terehalom<br />
is.<br />
2. Sírdombok (kunhalmok). A régészeti kutatások feltárták,hogy a halmok<br />
nagy része rézkori és korabronzkori temetkezések emlékhelyei. A keleteurópai<br />
síkságon (orosz-ukrán sztyeppvidéken) igen gyakoriak ezek a<br />
mesterségesen emelt, kúp (félgömb) alakú dombok. A késõ rézkorban a<br />
Fekete-tenger melléki sztyeppékrõl nomád törzsek nyomultak be a<br />
Kárpát-medencébe és elfoglalták a Tiszától keletre esõ vidéket. Ez a<br />
népesség hagyta maga után azokat a szabályos formájú, többnyire nagy<br />
méretû mesterséges halmokat, amelyeket ma általában kunhalom néven<br />
ismerünk. Ahol ilyen halmot régészeti ásatás során megvizsgáltak, kiderült,<br />
hogy a keleti eredetû rézkori ún. gödörsíros kunhalmok népének<br />
temetkezését rejti magában. A halott számára elkészített sírgödröt gerendaszerkezettel<br />
fedték le, majd föléje halmot emeltek. A sírok jellegzetes<br />
melléklete a vörös okkerrög, amelynek az életet jelképezõ mágikus<br />
jelentõsége volt. Városunkban lévõ négy feltáratlan kunhalmot a régészek<br />
a gödörsíros kategóriába sorolják. A szkíták (Kr. e. 700-400) szintén emeltek<br />
igen nagy méretû kunhalmokat a mi vidékünkön is.<br />
3. Õrhalmok (vigyázóhalmok, strázsahalmok). Hazánk több táján, különösen<br />
az Alföld vidékén gyakoriak ezek az alacsony, földbõl emelt halmok. Eredetileg<br />
sem lehettek magasak, de a rendszeres szántás következtében<br />
egyre alacsonyabbak lettek. A tûzjelzéses információtovábbításban lehetett<br />
fontos szerepük.<br />
4. Határhalmok. Kialakulásuk és szerepük a megyék, a járások és a települések<br />
határának megjelölésével hozható összefüggésbe. Tipikusak az<br />
ún. hármas határhalmok. Városunk Hármas nevû határrészén fekszik az<br />
erõsen elgyomosodott, megbolygatott Hármashatár-halom.<br />
A kunok útján<br />
érintkezõ vízterek kiváló feltételt biztosítottak a megtelepülésre. Találóan<br />
állapítja meg Havassy Péter: "ami az Alföldön kiemelkedett a vízbõl, azt megülte az<br />
ember." Ezzel a különös tájadottsággal magyarázható a kunhalmok igen nagy<br />
számának létrejötte is.<br />
Annak ellenére, hogy hazai halmainknak 94 %-a még feltáratlan az utóbbi<br />
századok régészeti feltárásainak köszönhetõen mégis hatalmas ismeretanyag<br />
gyûlt össze, de ennek döntõ hányada régészeti jellegû.<br />
Mind a mai napig hiányzik azonban a kunhalmok természetvédelmi jellegû<br />
értékeinek tematikus számbavétele. Bármennyire is hihetetlen, az élõvilág<br />
feltárása is csak a közelmúltban kezdõdött meg.<br />
Sajnos mindezzel egyidõben vészesen tovább tart a kunhalmok történelmileg<br />
is tetten érhetõ pusztulása. Ennek döntõen három oka van:<br />
1. A táj, amiben a kunhalmok létrejöttek, az eredeti állapothoz képest gyökeresen<br />
megváltozott. A mezõgazdasági tevékenység nagy arányú térnyerése<br />
következtében a kunhalmok beszorultak az agrárparcellák szorításába.<br />
A szántás, a befásítás, a túllegeltetés, a beépítés, a kemizáció, az<br />
anyagkitermelés, hulladéklerakás, stb. létüket kíméletlenül fenyegeti.<br />
2. A kunhalmok valós értékével a közvélemény, a közítélet még ma sincs<br />
kellõképpen tisztában. Az ismerethiány, a tudatlanság következtében a kunhalmok<br />
egy bármi célra felhasználható "földtömeg" csupán. Elhordása, megcsonkítása<br />
e felfogás szerint nem károkozás, értékmegsemmisítés.<br />
Vitathatatlan tény, hogy a kunhalmok a maga nemében egyedülálló tájtörténeti<br />
értékei Kárpát-medencének. Nem csak egy több ezer évvel ezelõtti<br />
kultúra emlékei, hanem a tájat drasztikusan átalakító ember tájformáló tevékenysége<br />
elõtti idõk egy darab természetének õrzõi is egyben. A régészeti<br />
értékeken túlmenõen tájképi, felszínalaktani, rétegtani, talajtani, paleoökológiai,<br />
szigetbiogeográfiai, vízrajzi, kultúrtörténeti, néprajzi, irodalmi, mûvészettörténeti,<br />
s még megannyi más érték kötõdik hozzájuk.<br />
A Kárpát-medence vízjárta alvízországi része népek-, kultúrák olvasztó<br />
tégelyévé vált a történelem során. Az ármentes hátak és a velük közvetlenül<br />
Az impozáns méretû karcagi Ágota-halomhoz fûzõdik<br />
Zádor vitéz és Ágota kisasszony szerelmi története. (Fotó: Tóth Csaba)<br />
222<br />
223
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
3. A kunhalmok kifosztása, feldúlása, tönkretétele a kincskeresõk jóvoltából<br />
szintén történelmileg végig követhetõ értékvesztéssel együtt járó folyamat.<br />
Korunk technikai lehetõségei a geodéziai kutatásokra alkalmazott<br />
földradarok birtokában ez a károsító tevékenység rendkívüli módon<br />
felerõsödött.<br />
A kunhalmok sorsáért is felelõsséget érzõ akarat jóvoltából megszületett az<br />
1996. évi LIII. Törvény a természet védelmérõl. Ebben a fontos jogforrásban<br />
már nevesítve is szerepel a kunhalmok védelme. Ennek megfelelõen a hazánk<br />
területén lévõ valamennyi kunhalom helyétõl, állapotától, típusától,<br />
funkciójától, stb., függetlenül ex lege védettséget élvez. Sajnos a végrehajtási<br />
utasítás megszületése mind ez ideig várat magára.<br />
A Környezetvédelmi Minisztérium Természetvédelmi Hivatala 1997-ben a<br />
kisújszállási Alföldkutatásért Alapítványt bízta meg a terepbejárással hitelesített<br />
országos felmérés elvégzésével. Ez a munka 1649 halom számbavételével,<br />
regisztrálással lezárult. Ez képezhetné a fentiekben jelzett végrehajtási<br />
utasítás alapját.<br />
A kunhalom ügyben a tisztánlátás elemi kívánalom. Ne keltsünk képzelgést<br />
azzal, mintha ezeket az emberkéz formálta tájelemeket a betelepülõ kunok<br />
hozták volna létre. Döntõ többségüket már századokkal, évezredekkel a<br />
Kárpát-medencébe betelepülõ népek hagyták reánk kulturális örökségükként.<br />
Az más kérdés, hogy a történelem során kik, s miként vették birtokba<br />
õket. Voltak, akik lakóhelyül használták, templomot építettek reá, többen<br />
beletemetkeztek, mint ahogyan a ma embere is így kötõdik hozzájuk, hiszen<br />
geodéziai magassági jegynek, kilátónak, avagy szélmalomdombnak hasznosítja<br />
azokat. Ilyen alapon bármely velük kapcsolatba került népcsoport is<br />
lehetne a névadó, mint ahogyan jeles tudósok (pl. Ipolyi, Tariczky) a hunokhoz<br />
társítva õket hunhalmokról beszélnek. Ezen okoskodás révén beszélhetnénk<br />
pl. szarmata, gepida, roxolán, langobard, kelta, avar, stb. halmokról is.<br />
Az viszont fontos értékvédelmi feladatunk, hogy a halmokhoz kötõdõ<br />
valamennyi értéket oltalmazzunk. Szép kun eredetû nevük (Bócsa, Tarattyó,<br />
Lõzér, Kormáncsok, Bengecsek, stb.) se vesszen ki a köztudatból. Nemes,<br />
hagyományõrzõ tett volt az is, amikor a karcagi határban 1995-ben, Györfi<br />
Sándor Munkácsy-díjas szobrászmûvész alkotásának ("kunképek") felállításával<br />
kun emlékparkot hoztunk létre. Ámbár az ismertetõ táblán célszerû lett<br />
volna feltüntetni, hogy magát ezt a Kis-Hegyesbori-halmot már az újkõkorrézkor<br />
embere megépítette (a halomtól alig két kilométernyire a Kõhalomból<br />
több kõeszköz is elõkerült).<br />
Talán az sem volt szerencsés vállalkozás, hogy a Kunok I. Világtalálkozójának<br />
alkalmából Pusztaszeren a szkíta kurgánokat idézõ "kunhalmot" létesí-<br />
A kunok útján<br />
tettünk. A szakmai tévedés pedig még tovább mélyíti az értelmezési problémákat.<br />
A Karcag belterületén lévõ Kálvária-halom lábánál a következõ<br />
szöveg olvasható az ismertetõ táblán: "Kálvária-domb. Épült 1851-ben, az<br />
1848/49-es szabadságharc hõseinek emlékére". Célszerû lenne a tábla szövegét így<br />
pontosítani: "Ezen a négyezer éve létesült rézkori sírdombon 1851-ben alakították ki<br />
a kálváriát az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hõseinek emlékére". És ekkor<br />
igazat állítanánk…<br />
Bejárat – Kácsor Károly fotója, mellyel 2009 decemberében<br />
a Jászkun Fotóklub Plakettje díjban részesült.<br />
Dr. Tóth Albert<br />
224<br />
225
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Hagyomány született<br />
A „Szép magyar beszéd” verseny tíz éve Kisújszálláson<br />
Hét-nyolc évvel ezelõtt még csak beszélgetésekben merült fel annak lehetõsége,<br />
hogy az általános iskolás korú tanulók "Szép magyar beszéd" versenye -<br />
pontosabban annak fél-országos, kelet-magyarországi döntõje hagyományt<br />
teremthet városunkban. Ma már - tíz év és tíz verseny után - talán nem túlzás<br />
azt mondani, hogy megszületett egy új hagyomány. S gazdagabbak lettünk<br />
vele! Nemcsak mi, itt-lakók, hanem azok a gyerekek és felnõttek is, akik<br />
évente körülbelül 170-en eljönnek ide, ebbe a kisvárosba, amely addig ismeretlen<br />
volt számukra, s amelynek jó hírnevét viszik innen magukkal három,<br />
igen mozgalmas (és izgalmas) nap után. Gondoljuk el: tíz év alatt 1700-an<br />
jöttek el ide az ország keleti felébõl - a Dunától keletre fekvõ tíz megyébõl!<br />
Talán szerénytelenségnek hat, de a visszajelzésekbõl tudjuk: szinte ugyanennyien<br />
mentek vissza elégedetten, sõt különlegesnek, példaértékûnek tartva<br />
Nyelvünk és irodalmunk<br />
azt, amit itt kaptak. Kell-e jobb "hírverés", jobb "reklám" városunknak, mint<br />
azoknak a véleménye, akik csak egyszer is itt jártak s elmondták otthon, a<br />
környezetükben, hogy van egy kisváros az Alföldön, a 4-es út mellett, ahol<br />
nagy a vendégszeretet...?!<br />
A tizedik verseny persze nem "rendezõdhetett" meg anélkül, hogy vissza ne<br />
pillantottunk volna az elmúlt tíz évre. Az Arany János Városi Könyvtárral<br />
közösen a mögöttünk hagyott egy évtized fotóiból "szemezgettünk" s<br />
mutattuk be tablókon, hogy mi is "zajlik" itt, amikor - 2000 óta minden év<br />
áprilisának elején - "palotásan" szép Városházánk termeiben megrendezzük<br />
a versenyt, s gondoskodunk arról is, hogy a versengés óráin túl is jól érezzék<br />
magukat 13-14 éves és felnõtt vendégeink. Ezért szervezünk a nyitónap<br />
estéjén irodalmi-zenei mûsort (idén Gryllus Vilmos "babonázta meg" a<br />
közönséget énekeltvers-összeállításával), mutatjuk be másnap a gimnáziumot<br />
és a városközpontot egy séta során, visszük el a versenyzõket és kísérõiket<br />
autóbuszokkal Karcagra (ahol a <strong>Nagykun</strong> Múzeumon kívül a szélmalmot, a<br />
Zádor-hidat és a fazekasmûhelyt is láthatják) és szervezünk táncházat és<br />
szalmafonás-tanulást a gyerekeknek a mûvelõdési házban, illetve fogadást a<br />
felnõtteknek a Városháza dísztermében (ahol az ismerkedés-beszélgetés<br />
közben mindig "sikeresen" fogynak el a feltálalt finomságok - e jubileumi<br />
találkozón többek között a 250 éve született Kazinczy arcképével díszített,<br />
hatalmas torta).<br />
A nyitóünnepségen a helyi vendéglátók mellett korunk neves nyelvészei is<br />
jelen vannak. Az asztalnál balról jobbra: dr. Kiss Kálmánné ny. címzetes<br />
gimnáziumigazgató, Wacha Imre fõiskolai docens, Szabó Tamás gimnáziumigazgató,<br />
Szathmári István nyelvészprofesszor, Kerekes Barnabás középiskolai tanár,<br />
Kecze István polgármester, Benczédy József nyelvészprofesszor, Nagy Sándorné<br />
középiskolai tanár, Gömöri Árpád és dr. Csont Bálintné ny. középiskolai tanárok<br />
A bírálóbizottság elõtt<br />
226<br />
227
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Nyelvünk és irodalmunk<br />
"Hagyomány" a hagyományban, hogy a megnyitón városunk polgármestere<br />
és a Megyei Közgyûlés képviselõje köszönti a vendégeket, a gimnázium<br />
és a zeneiskola tanulói adnak közösen mûsort és Szathmári István professzor<br />
úr (városunk szülötte és díszpolgára) tart a gyerekeknek és felnõtteknek<br />
egyaránt érdekes elõadást. (Nagy tetszéssel fogadott idei témája a szójáték<br />
volt).<br />
Mit lehetne kívánni a következõ évtizedre...? Elsõsorban azt, hogy maradjon<br />
meg és itt ez a verseny, növekedjen és erõsödjön tovább ez a még gyerekcipõben<br />
járó hagyomány! Mert mi is növekszünk és erõsödünk általa. Mint<br />
minden által, ami érték ebben az értékeket vesztõ világban.<br />
Pintér István<br />
A magyar nyelvrõl:<br />
Morzsák<br />
Szathmári István tanár úr, zsûrielnök gratulál a díjazottak egyikének<br />
Márai Sándor:<br />
"…hálás vagyok a sorsnak, hogy anyanyelvem a gyönyörû magyar,<br />
az egyetlen nyelv, amelyen mindent el tudok mondani, ami érthetõ és érthetetlen<br />
az életben. És hallgatni is csak magyarul tudok arról, ami számomra becses."<br />
Tamási Áron:<br />
"Mint jelképes erõ és hatalom, a magyar szó nekünk<br />
a legnagyobb ereklye. Kegyelet, hûség és becsület illeti õt."<br />
Ove Ferglund svéd orvos és mûfordító:<br />
"Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem:<br />
a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke."<br />
George Bernard Shaw drámaíró:<br />
"Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet,<br />
meggyõzõdésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem,<br />
az életmûvem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerûen azért, mert ezen<br />
a különös, õsi erõtõl duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni<br />
a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit."<br />
A verseny résztvevõi gimnáziumunk könyvtárában dr. Kiss Kálmánné elõadását<br />
hallgatják Kisújszállás irodalmi emlékeirõl<br />
228<br />
229
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
A „Szép magyar beszéd” verseny<br />
híre Kaliforniából<br />
A "Szép magyar beszéd" verseny híre Kaliforniába, annak Fallbrook nevû<br />
kisvárosába is eljutott: Alt Sándor és neje, Divéky Zsuzsanna Kecze István<br />
polgármesternek és az önkormányzatnak címzett levelében a versenyzõkhöz<br />
és a verseny szervezõihez is szólt. Levelét az alábbiakban közöljük.<br />
"FALLBROOK, CALIFORNIA, USA<br />
2009. március 26.<br />
Mélyen tisztelt Polgármester Úr és Elöljáróság!<br />
Innen a "világ végérõl" küldöm magyar feleségemmel együtt õszinte magyar jókívánságainkat<br />
a "Szép magyar beszéd" alkalmával! Mint Nagyatádi Szabó István, tizenkilencedik<br />
századbeli államférfi hangoztatta: "…a nyelv fontosabb, mint az alkotmány".<br />
A békési Szegedi Kis István Református Gimnáziumban 1947-ben érettségiztem az<br />
utolsó évben az államosítás elõtt… Magyar szellemben tanítottak bennünket és<br />
nyelvünket hûen ápoljuk máig… Szerény magyar könyvtárunkat folytatólagosan<br />
gyarapítjuk.<br />
Azt üzenem fiatal kortársainknak: itteni közmondás szerint "a fû mindig szebben<br />
zöld a kerítésen túl", azaz másutt lehet, hogy "jobb" … NEM JOBB! MÁS ÉS<br />
TESTILEG-LELKILEG SOKKAL NEHEZEBB!<br />
Ami bennünket aggaszt, hogy ide is eljutott az otthoni szólásmondás: "inkább a<br />
kocsi, mint a kicsi"… Ez az autómánia tette tönkre Amerikát és a nyugati államokat!<br />
Házasodjatok fiatalok, s fõleg szaporodjatok, mert fogyunk magyarok világszerte!<br />
Nem emlékszem a pontos formájára, amit Berzsenyi Dániel költõnk írt: "…minden<br />
ország támasza, talpköve / A tiszta erkölcs, melly ha megvész: / Róma ledûl, s rabigába<br />
görbed." Szívelje ezt meg minden magyar, fõleg fiatal! S õrizze nyelvünket mindenben,<br />
a sok szükségtelen kölcsönszó használata idején…<br />
Magyar testvéri szeretettel vagyunk lélekben Veletek a messze idegenbõl:<br />
Alt Sándor és neje, leánykori nevén Divéky Zsuzsanna"<br />
Nyelvünk és irodalmunk<br />
A magyar nem tartozik<br />
a kis nyelvek közé<br />
Bencédy József nyelvészprofesszor záró elõadása<br />
a „Szép Magyar Beszéd” kelet-magyarországi döntõjén, Kisújszálláson<br />
(2009)<br />
Mindig öröm számunkra a kiejtési verseny döntõjén való részvétel, és mindig<br />
egy kis izgalom is. Öröm, mert tartalmas és szép szövegeket hallhatunk,<br />
lelkes és kellemes magatartású fiatalokkal találkozhatunk; de izgalom is<br />
egyben: van-e elõrelépés a versenyek célja tekintetében, látják-e a tanulók a<br />
részvétel értelmét.<br />
Immáron tíz éve találkozunk egy népszerû cél érdekében, maga az országos<br />
döntõ Gyõr és Sátoralja esetében már meghaladta a 30, illetve 40 évet. S<br />
ez nagy dolog, igen nagy dolog a mai világban, mikor a civil kezdeményezések<br />
sora adja föl erõfeszítéseit 6-8 vagy 10-12 év után. A mi mozgalmunk él,<br />
és elõre megy.<br />
Örömmel tapasztaltuk, hogy az idén is van elõrelépés. Itt, Kisújszálláson is<br />
azt bizonyították általános iskolai diákjaink, hogy közelednek a felnõttebb és<br />
elöl járó középiskolás mezõnyhöz. Nem külön gond már a pontos hangképzés<br />
(ha van is itt-ott pöszeség), normális<br />
tempóban adják elõ szép szövegeiket (ha<br />
fel-feltûnnek is vágtató paripák); nincsenek<br />
elgondolkodtató, hamis hangsúlyok (ha a<br />
mondanivaló kifejezése érdekében hallunk<br />
is bizonyos erõlködõ hangsúlyokat); megvannak<br />
tehát az alapok. Most már határozott<br />
irányt vehetünk a szöveg mondanivalójának<br />
kifejtéséhez, mint a gyakorlott<br />
gépkocsivezetõ a forgalom figyelésére,<br />
"Az utóbbi hónapokban több<br />
problémával találkoztunk, mint a<br />
megelõzõ évtizedek alatt összesen,<br />
kimûveletlen hangképzés, hadaró<br />
beszéd, pongyola szóválasztás, idegen<br />
szók és gondatlan mondatszerkesztés<br />
- ezek a sûrûn elõforduló<br />
jelenségek."<br />
miután a kapcsolók kezelése már automatikussá vált. Nagyon kell ez a<br />
törekvés, nagy szükség van a jó mintára, mert a mindennapi életben, de<br />
elsõsorban a médiumokban, a rádióban és a tévében bõven sok a gondunk.<br />
Az utóbbi hónapokban több problémával találkoztunk, mint a megelõzõ<br />
évtizedek alatt összesen, kimûveletlen hangképzés, hadaró beszéd, pongyola<br />
szóválasztás, idegen szók és gondatlan mondatszerkesztés - ezek a sûrûn<br />
elõforduló jelenségek.<br />
230<br />
231
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Miért vagyunk olyan érzékenyek a nyelvre, a nyelvhasználatra? - Mert a<br />
nyelv mi vagyunk! Ha a nyelvben lazaságokkal találkozunk, az azt is jelent,<br />
hogy bennünk, a nyelv hordozóiban is lazaságok támadtak. Kutatások tucatjai<br />
igazolják, hogy ahol meglazul az anyanyelvhez való kötõdés, ott sérül a<br />
gondolkodás, ott lelassul a tudományokkal való barátkozás, mert nyelv és<br />
gondolkodás szorosan összetartoznak, mert gondolkodni nem tudunk, csak<br />
a nyelv, az anyanyelv segítségével, mely összeköt a hazával, a hazaszeretettel,<br />
s ez a hazaszeretet egyik legszebb megnyilvánulása. De folytatni lehet és kell<br />
is az iménti sort: ahol lazulnak az emberi kötõdések, az emberi tartás szálai,<br />
ott meglazul a nyelv hagyományos értékeihez való kötõdés, mert a magatartás<br />
és a nyelv is szorosan összetartoznak.<br />
Látunk példát ezekre a lazulásokra? - Sajnos egyre többet. Sûrûn találkozunk<br />
kiüresedett szavakkal, mint: ez arról szól, hogy…; ez van, ez egy dolog,<br />
látjuk már az alagút végét, ez nem így mûködik. Se szeri, se száma a személytelen<br />
szerkezeteknek: nem történt intézkedés, nem nyert befejezést;<br />
terjednek a divatos idegen szók, mint: prezentál, projekt, imázs; és akkor még<br />
nem szóltam a gátlástalan durvaság és trágárság szavairól: a szarról, a tökös<br />
eljárásról, a túrósról, hogy az igazán bántóakat ki se mondjam.<br />
Gyakran merülnek föl bennem Bessenyei György testõríró szavai, melyeket<br />
1778-ban írt Magyarság c. röpiratában: "Valljuk meg, hogy nagyon megszûkültünk<br />
a magyarságba, melynek ugyan bõségben soha nem voltunk. Csudálkozom<br />
nagy nemzetünkön, hogy õ, ki különben minden tulajdonainak fenntartásába<br />
oly nemes, nagy és állhatatos indulattal viseltetik, a maga anyanyelvét<br />
felejteni láttatik; olyan világba pedig, melybe minden haza önnön<br />
nyelvét emeli, azon tanul, azon perel, kereskedik, társalkodik és gazdálkodik.<br />
Olyan szánakozásra s egyszersmind köpedelemre való csekélységgel<br />
kicsinyítik némelyek magokat, hogy magyarul nem lehet, mondják, jól írni,<br />
okoskodni, mivel sem ereje, sem elégsége nincsen a nyelvnek, melyekkel a<br />
tudományok szépségeket és mélységeket elõ lehetne adni. Olybá venném, ha<br />
mondanád egy nagy hegynek, mely aranykõvel tele volna, hogy semmit nem<br />
ér, mivel nincs bánya s bányász benne. Mit tehet arról a drága hegy, ha<br />
kincseit belõle nem szedik; mit tehet róla a magyar nyelv is, ha fiai õtet sem<br />
ékesítetni, sem nagyítani, sem fölemelni nem akarják…<br />
Jegyezd meg e nagy igazságot, hogy soha a földnek golyóbisán egy nemzet<br />
sem tehette addig magáévá a bölcsességet, mélységet, valameddig a tudományokat<br />
a maga anyanyelvébe bé nem húzta. Minden nemzet a maga nyelvén<br />
lett tudós, de idegenen sohasem."<br />
Anyanyelvünk belénk ivódott, az anyatejjel, a családdal, környezetünkkel.<br />
De az anyanyelvet tanulni is kell, helyes és szép használatának szabályait, írók,<br />
költõk mintáit. Kazinczy Ferenc, ez a széleskörûen mûvelt író, mélyen-<br />
Nyelvünk és irodalmunk<br />
szántóan gondolkodó nyelvújító írja Pályám emlékezete c. mûvében: "A nyelv<br />
dolgában nem a szokás a fõ törvény, hanem a nyelv ideálja, hogy a nyelv az<br />
legyen, aminek lennie illik, hív, kész és tetszõ magyarázója mindannak, amit<br />
a lélek gondol és érez. - De ennek értésére komoly tanulás, el nem foglalt<br />
elme, nyelvek ismerete s dolgozási gyakorlások vezethetnek el bennünket."<br />
"Se szeri, se száma a személytelen<br />
szerkezeteknek: nem történt intézkedés,<br />
nem nyert befejezést; terjednek<br />
a divatos idegen szók, mint:<br />
prezentál, projekt, imázs; és akkor<br />
még nem szóltam a gátlástalan<br />
durvaság és trágárság szavairól..."<br />
A nyelv tehát érték, s ezt az értéket megismerni,<br />
óvni, fejleszteni mindnyájunknak<br />
kötelessége. Nyelvünk értékben nem áll<br />
ugyan egyetlen nyelvnél sem feljebb, de<br />
vannak sajátságai, értékes vonásai. Ilyen pl.,<br />
hogy nem tartozik a kis nyelvek közé. A<br />
világnak mintegy hatezer nyelve közt a 47-<br />
48. beszélõi körét tekintve. És régi, nagy<br />
múltú nyelv! Gyökerei nyolcezer évre nyúlnak<br />
vissza, az uráli korba; írott nyelvemlékei<br />
ezer, nyolcszáz évesek; régebbiek sok európai nyelv emlékeinél. A<br />
toldalékoló (agglutináló) csoportba tartozik. Mi egy szóval mondjuk: látlak,<br />
kezem; az európai nyelvek többsége az efféléket két vagy három szóval fejezi<br />
ki: az angol: I see you, my hand, a latin: ego te video, manus meus.<br />
Ez a toldalékoló rendszer másoktól irígyelt tömörséget jelent, pl. az igeneves<br />
szerkezetekkel: madárlátta kenyér, szélfútta arccal; a Halotti Beszédben:<br />
"hallá holtát terümtevé istentül", azaz: hallotta teremtõjétõl, Istentõl,<br />
hogy meg fog halni. De efféléket alkot a nyelv, a nyelvet hordozó ember ma<br />
is: géntechnológia, azaz: a génekkel összefüggõ gyógyítás, kísérlet; ûrszemét,<br />
azaz: az ûrbe fellõtt szerkezetek pusztulásával keletkezõ hulladék; esõház,<br />
azaz: esõ ellen védelmet nyújtó ház.<br />
Milyen további értékeket teremtett a társadalom az elmúlt századok alatt?<br />
- Itt vannak a szólásaink. Mi minden õrzõdött meg ezekben! - Népi szokások:<br />
egy füst alatt elvégezték, azaz eredetileg: ugyanazon (nyitott) tûzhelyen<br />
készítették az ételt; kitették a szûrét, azaz: ezzel jelezték, hogy nem kívánják<br />
megújítani a szegõdményessel a szerzõdést; elküldték Kukutyinba zabot hegyezni:<br />
a zabot hegyez, ugyanolyan haszontalan cselekvés, mint a jeget aszal,<br />
borsót gömbölyít: ezt értjük, de vajon a Kukutyin létezett? - Igen, ugyanúgy,<br />
mint Hencida és Boncida ebben a szólásban: Hencidától Boncidáig folyt a<br />
vigalom. - A boszorkányhit emléke: hátra kötöm a sarkadat, lóvá tesz, Történelmünk<br />
lenyomata: több is veszett Mohácsnál, nem enged a negyvennyolcból.<br />
A szólásokat annál inkább emlegetem, mert vészesen kopik a használatuk,<br />
meg el is torzítják, meg is változtatják õket, pl. összerúgták a port, ehelyett:<br />
összerúgták a patkót.<br />
232<br />
233
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Szókincsünk is töméntelen emléket õriz múltunkból. Csak egy-két példa:<br />
rakonca (v. ö. Rakoncátlan), azaz támasztó rúd nélküli szekér, guba: durva<br />
posztó, ebbõl készült zeke (v.ö. guba gubához, suba subához), ravasz (róka),<br />
féreg (vadállat, farkas, v.ö. fába szorult féreg, azaz: fából készült csapdába),<br />
számszeríj (nyílpuska), rénes forint (rajnai forint), vitéz próba (Balassinál,<br />
azaz: vitézi viadal), áfium (Zrínyinél: ópium), árkus papír (ívpapír), kalamáris<br />
(tintatartó).<br />
A magyar nyelv különösen kedveli a szóképeket (metaforákat). Költészetünk<br />
hajnalán ott áll az Ómagyar Mária-siralom. Csodálatos, gyakran idézett<br />
képe: világ világa, virágnak virága (azaz: a világ világossága, a virágok közt is<br />
a legszebb - mondta a keresztfán függõ Jézusnak az alatta álló édesanyja). -<br />
Szilveszter János, aki a 16. században az elsõk közt fordított a Bibliából, ezt<br />
írta az Új testámentumhoz írt jegyzetei egyikében: "Íl (él, ti. a nép) íllyen<br />
beszídvel naponkíd való szólásában. Íl énekekben, kiváltkípen a virágínekekben,<br />
mellyekben csodálhatja minden níp a magyar nípnek elmíjínek éles<br />
voltát az lílísben (költészetében), mely nem egyéb, hanem magyar poézis."<br />
Aztán csak úgy áradnak szebbnél szebb képek íróinknál, költõinknél, hogy<br />
zavarban van, aki válogatni akar körükbõl.<br />
Berzsenyi Dánielnél:<br />
"Ó, a szárnyas idõ hirtelen elrepül<br />
S minden mûve tûnõ szárnya körül lebeg." (A közelítõ tél)<br />
Alighanem ismerik Vörösmarty Mihály Elõszó c. költeményét:<br />
"Most tél van és csen és hó és halál,<br />
A föld megõszült,<br />
Nem hajszálanként, mint a boldog ember,<br />
Egyszerre õszült az meg, mint az isten,<br />
Ki megteremtvén a világot, embert,<br />
A félig istent, félig állatot,<br />
Elborzadott a zordon mû felett<br />
És bánatában õsz lett és öreg."<br />
Nyelvünk és irodalmunk<br />
Juhász Gyula képei a Milyen volt c. versének merengésében mélységes bánat<br />
kifejezõi:<br />
"Milyen volt hangja selyme, sem tudom már,<br />
De tavaszodván, ha sóhajt a rét,<br />
Úgy érzem, Anna meleg szava szól át<br />
Egy tavaszból, mely messze, mint az ég."<br />
Radnóti Miklósra emlékezünk az idén, születésének 100. évfordulóján.<br />
Csak egy pár sort legtöbbet idézett versébõl, a Nem tudhatom… címûbõl:<br />
"Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg."<br />
Kitüntetések sora díszíti Kányádi Sándor erdélyi költõt. Valaki jár a fák hegyén<br />
c. verse képek, szimbólumok sorozata:<br />
"Valaki jár a fák hegyén<br />
Vajon amikor zuhanok<br />
Meggyújt-e akkor még azé<br />
Tüzemnél egy új csillagot…?"<br />
Ideje fölmerülnöm az irodalom és a nyelv szépségeinek tengerébõl. Ennyi<br />
fénynek még sötétebb az árnyéka! Ma nincs herderi fenyegetés, de vannak<br />
sötét képek, fellegek: a már emlegetett szürkeség, pongyolaság, durvaság,<br />
trágárság. Van aztán még egy sötét árny: a nemzetközi összefüggések, az a<br />
helyzet, melyben a magyar nyelv fokozatosan háttérbe szorul, kiszorul; mert<br />
az Európai Unióban pl. teljes jogú eszköze a kommunikációnak, de a hivatalos<br />
tárgyalásokon, a megbeszéléseken egyre inkább az angol nyelv tölti be<br />
az érintkezés szerepét; a tudományos konferenciákon az angol szerepel; az<br />
itthoni tudományos életben is egyre inkább az angol nyelv kerül elõtérbe;<br />
tudósaink, kutatóink is nemegyszer angolul fogalmazzák meg gondolataikat,<br />
s ezt a szöveget fordítják magyarra. A fenyegetõ kép: a magyar nyelv<br />
fokozatosan visszaszorul a familiáris rétegbe, a családi, baráti beszélgetés<br />
körébe, a fogyó népességgel együtt…<br />
Csupa kép Nagy László Ki viszi át a szerelmet c. verse; utolsó, megrázó sorai:<br />
"S ki viszi át fogában tartva<br />
a Szerelmet a túlsó partra?" (A szerelem itt: hit, eszmék.)<br />
234<br />
235
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
A szójátékokról<br />
Induljunk ki abból, hogy a stílus kifejezésmód, ahogyan egy-egy beszéd<br />
vagy írás meg van szerkesztve. A stílusnak a legfõbb sajátsága, hogy mindig<br />
hatni akar. Bizonyítja ezt minden szónoki beszéd és valamennyi reklám. Vagy<br />
például ez a macikiállítás-cím: Ezer bocs. És már itt is vagyunk a szintén a hatás<br />
kedvéért létrejött szójátékoknál. A bocs tudniillik egyszerre jelenti a kis medvét,<br />
illetve az azokhoz hasonló macit, valamint az ezer bocsánat udvariassági formula<br />
lerövidített változatát: ezer bocs. A humor forrása az, hogy ez a két jelentés<br />
egyszerre jelentkezik a tudatunkban, miközben megjelenik elõttünk valamilyen<br />
maci is.<br />
Mit tekintünk szójátéknak? Mi a legfõbb jellemzõje? Röviden az, hogy két,<br />
valamilyen szempontból kapcsolatban lévõ jelentés hirtelen szembekerül egymással.<br />
Lássunk egy példát. Néhány évvel ezelõtt a Suzuki gyár így hirdette<br />
termékét: "Suzuki, jól jár vele." Ebben a reklámban - amely egyébként szójáték<br />
- a jól jár vele két jelentésû: egyrészt arra utal, hogy a Suzuki autó megfelelõ<br />
sebességgel, hibátlanul megy; másrészt azt is jelzi, hogy hasznos a tulajdonos<br />
számára ("jól jár vele"), mert kényelmes, szép, kevés benzint fogyaszt és így tovább.<br />
Meg kell jegyezni, hogy a jár igének van alap- vagy tárgyi (idegen eredetû<br />
mûszóval: denotatív) jelentése: élõlény a lábait elõre rakja, és így megy, halad.<br />
Igen ám, de azt is mondjuk: "jár a vonat, a busz" (pedig nincs lába, viszont halad).<br />
Aztán "jár a motor, az óra" is: ezek valójában már nem is haladnak, a motor<br />
esetében még lehet szó körforgásról, a modern órában viszont talán már<br />
mozgás sincs. E két utóbbi az úgynevezett átvitt vagy asszociációs (idegen<br />
eredetû mûszóval: konnotatív) jelentés. Egyébként hasonlóság alapján vittük<br />
át a jár igét a busz, a vonat, illetve a motor és az óra járására. Amint láttuk, a<br />
hasonlóság nagyon kis mértékû is lehet. (Az ilyen, hasonlóság alapján való<br />
átvitelt idegen eredetû szóval metaforának nevezzük; a metaforáknak különösen<br />
a költészetben van nagy jelentõségük, pl. Petõfinél: "Kikelet a lyány,<br />
virág a szerelem." vagy József Attilánál: "Álmos dzsungel volt a lelkem.")<br />
A szójátéknak sokféle típusa van. Lássuk a legfontosabbakat.<br />
1. típus: "Hallgató hallgatók" (Újságcikk címe: a cikk arról szólt, hogy az<br />
egyetemi és fõiskolai hallgatók valamely fontos értekezleten<br />
nem szólaltak fel a saját érdekükben.)<br />
"Ne szórakozzon, szórakozzon!" (Vagyis: ne mással foglalkozzon, ha-<br />
Nyelvünk és irodalmunk<br />
nem töltse kellemesen az idejét.)<br />
Ezekben a szójátékokban a hallgató és a szórakozik szó alapjelentése<br />
ütközik az átvitt jelentéssel.<br />
2. típus: "Miért nyúl a nyúl?" (Találós kérdés, ha azt feleli a kérdezett, hogy<br />
"káposztáért", akkor azt mondjuk: nem, hanem azért mert négy<br />
lába, nagy tapsi füle van stb.; ha meg ez utóbbit válaszolja, akkor<br />
is tiltakozunk, és azt feleljük: "káposztáért".)<br />
"Nem bántja a szemét?" (Egyfelõl: nem bántja a látószervét, másfelõl:<br />
az összegyûlt szemét, hulladék?)<br />
Ebben az esetben azonos alakú szavak (idegen eredetû mûszóval:<br />
homonimák) - amelyek teljesen függetlenek egyébként egymástól<br />
- kerülnek szembe egymással. Ide számíthatjuk a hasonló<br />
hangzású szavakat is (idegen eredetû mûszóval: paronimákat):<br />
"Belgák nem balgák.",<br />
"Ami sok, az sokk." (Ezek a szavak tehát nem azonos, hanem csupán<br />
hasonló alakúak.)<br />
3. típus: "Szidják, mint a Bokrost." (A Bokros-csomag idején mondták.)<br />
"Enni vagy nem enni, ez itt a kérdés." (Ezt a hajléktalanok fogalmazták<br />
meg ilyen formában.)<br />
Ebben a típusban szólásokat, közmondásokat, szállóigéket, idézeteket<br />
változtatunk meg célirányosan.<br />
4. típus: "Ki korán kel, álmos melós."<br />
"Munka helyett édes a pihenés."<br />
Ez utóbbiak elferdített szólások, közmondások, idézetek. Az<br />
elõzõ típusba is besorolhatók, csupán azért tettem õket külön<br />
csoportba, mert ezekben mintha nagyobb hangsúlyt kapna a ma<br />
és a humor.<br />
5. típus: "A (kerék)páros élet szép."<br />
"Víz ga(rá)zdálkodás."<br />
A zárójeles szóbõvítéssel - mint láttuk - új szó is létrejön, amely<br />
"ütközik" az eredetivel.<br />
6. típus: "Hogy ityeg a fityeg?" (Jelentése: Hogy vagy, mi újság körülötted?)<br />
"Irgum-burgum." (Az Értelmezõ kéziszótár szerint: színlelt harag,<br />
enyhébb fenyegetés kifejezésére.)<br />
"Demszkynó" (A combino villamos elnevezése kezdetben.)<br />
236<br />
237
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
A hatodik típusba soroltak nem igazi szójátékok, inkább úgynevezett nyelvi<br />
játékok, azaz bizonyos mássalhangzóknak és magánhangzóknak szokatlan, játékos<br />
felsorakoztatása. Ez utóbbiakkal kapcsolatban érdemes kitérni az úgynevezett<br />
ikerszókra és a keresztnevek becézõ formáira: "csigabiga, gidres-gödrös,<br />
hercehurca, retyerutya, terefere, szuszimuszi, tyutyimutyi". Az ikerszó egy szónak és<br />
hangalakjában módosított változatának új szóvá való egybefûzése.<br />
Bizonyos fokig hasonló módon jönnek létre a keresztnevek becézõ formái:<br />
"Anna: Panna; András, Endre: Bandi; István: Pista, Pityu." Illetõleg: "Nóra" (az<br />
Eleonóra névbõl), "Tilda" (a Matild névbõl).<br />
A szójátékok szerepérõl, funkcióiról a következõt mondhatjuk: figyelemfelkeltés,<br />
humorkeltés, illetõleg jellemzés vagy éppen kritika (pl. Karinthy Frigyes:<br />
Így írtok ti). A magyar szépirodalomban a következõ írók, költõk éltek a szójátékokkal<br />
nagyobb mértékben: Gyöngyösi István, Arany János, Jókai Mór,<br />
Mikszáth Kálmán, Kosztolányi Dezsõ, Krúdy Gyula, József Attila. A mai posztmodernek<br />
közül: Esterházy Péter, Parti Nagy Lajos, Spiró György.<br />
Végül összefoglalva megállapíthatjuk: a szójátékok is nyelvünknek igazi teremtõ,<br />
alkotó (idegen eredetû mûszóval: kreatív) voltát igazolják.<br />
A magyar nyelvrõl:<br />
Szathmári István<br />
Morzsák<br />
Jakob Grimm meseíró:<br />
"A magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".<br />
Isaac Asimov scifi író:<br />
"Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön:<br />
emberek és magyarok."<br />
Amikor a második világháború során az USA-beli Los Alamosban a tudósok<br />
legkiválóbb csapata titokban az atombomba megalkotásán dolgozott, és amikor<br />
Oppenheimer csoportvezetõ hiányzott a megbeszélésekrõl, Teller Ede, Szilárd Leó,<br />
Neumann János és Wigner Jenõ rendszerint magyarul tanácskoztak.<br />
Így nem csoda, hogy amikor a munkában szintén részt vevõ Enrico Fermi olasz<br />
atomfizikustól megkérdezték, hogy hisz-e az ûrlakókban, azt válaszolta:<br />
"Már itt vannak közöttünk és magyaroknak hívják õket!"<br />
Nyelvünk és irodalmunk<br />
A 130. Móricz-születésnap<br />
néhány epizódja Kisújszálláson<br />
Elõzõ évi kalendáriumunkban már jeleztük, hogy 2009 irodalmi közéletünkben<br />
Móricz-év volt. Helyi terveinkrõl is szóltunk, amelyek megvalósulásáról az alábbiakban<br />
vázlatosan beszámolunk.<br />
1. A továbbélõ Móricz<br />
Ezzel a címmel jelent meg 2008-ban a Kalligram Kiadónál Szilágyi Zsófia<br />
Móricz-kutató könyve. Örömmel fogadva a címben is sugallt mondanivalót,<br />
azonnal "felderítésére" indultunk, s a Városi Könyvtár segítségével sikerrel<br />
jártunk. Ekkor következett a második örömteljes felfedezés: a mû szerzõje, a<br />
Pannon Egyetem docense kisújszállási édesanyja, gimnáziumunk volt diákja,<br />
néprajzkutató édesapja és saját, diákkori Forr a bor olvasmányélménye (a<br />
nagyszülõk polcáról), és a családi legendárium hatására került közel Móricz<br />
emberi és írói világához. Megtudta ugyanis, hogy mostoha dédnagyanyja,<br />
Kálmán Bella volt az a leány, aki Móricz itteni diákévei alatt ismerõse, esetleg<br />
egyik korai szerelme lehetett a leendõ írónak.<br />
A szakkönyv elsõ része "Személyes nyomozás az irodalom történetében" címmel a<br />
kutatás indítékait, célját és jó néhány eredményét ismerteti hat fejezetben. A<br />
második rész a könyv címét is adja. Hét fejezetében Szilágyi Zsófia igen<br />
újszerû módon (és imponálóan széles tájékozottság birtokában) mai írók egyegy<br />
mûvével veti össze Móricz alkotásait, párhuzamba állítva személyességüket,<br />
modern alkotásmódjukat. A harmadik rész címe: "Móricz- újraolvasás".<br />
Öt jelentõs Móricz-regényrõl szól itt a kutató, ad alapos és eredeti szempontú<br />
elemzést, köztük a Forr a borról is.<br />
Az Arany János Városi Könyvtár meghívására Szilágyi Zsófia november 9-én<br />
városunkba látogatott. Nagy érdeklõdéssel ismerkedett Móricz-hagyományainkkal<br />
és emlékeinkkel, igen érdekes "rendhagyó irodalomórát" tartott a végzõs<br />
gimnazistáknak. Ahogyan könyvében is, újszerûen közelítette meg az író<br />
egyéniségét és életmûvét, bemutatva modernségét a kortárs írókhoz, sõt mai<br />
fiatal írók alkotásmódjához viszonyítva is. Érdekes, új ismeretekhez jutottak<br />
így Móriczos diákjaink és a könyvtár Galériájában tartott délutáni elõadás<br />
résztvevõi is. Az érdeklõdés az utóbbi rendezvényen a megjelentek számában<br />
és az elõadás utáni kérdésekben, beszélgetésben is megnyilvánult. Köszönet<br />
mindezért a fiatal Móricz-kutatónak és könyvtárosainknak, akik egy szép<br />
238<br />
239
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Nyelvünk és irodalmunk<br />
Móricz-kiállítást is rendeztek a születési évforduló tiszteletére. Szilágyi Zsófia<br />
könyve újraolvasásra hív és biztat mindannyiunkat. Célja és reménye "tetszhalottból<br />
élõvé változtatni" Móriczot - legyen ez a 130. születésnap hozadéka!<br />
2. Találkozás Móricz Imrével a Móricz Gimnáziumban<br />
Gimnáziumunk az 1952. november 16-án történt névadásra emlékezve<br />
2002 óta minden év november közepén Móricz-napot tart. Kistérségi irodalmi<br />
vetélkedõ és játékos, osztályok közötti verseny folyik „A legjobb Móriczosztály”<br />
címért. Gyakran a Móricz család valamelyik tagja is megtiszteli rendezvényünket.<br />
2009. évi, nyolcadik Móricz napunk a 130. születésnap jegyében<br />
zajlott Móricz Imre részvételével november 13-án.<br />
Az 1935-ben született mérnök nem elõször, s reméljük, nem utoljára látogatott<br />
el Móricz Zsigmond 110 éve lezajlott érettségi vizsgájának színhelyére.<br />
Élményeit az íróról, aki Litkei Erzsébetet és õt, a kisfiát is örökbe fogadta,<br />
édesanyja életérõl, házasságáról, betegségérõl és haláláról, saját tanulmányairól<br />
igen hitelesen, szerényen mond el újabb és újabb epizódokat. Saját élete<br />
is érdekes eseményekben gazdag: a gimnáziumot Móricz Zsigmond kívánsága<br />
szerint a Debreceni Református Kollégiumban végezte el, majd a Budapesti<br />
Mûszaki Egyetemen szerzett mérnöki diplomát. Jelentõs és izgalmas<br />
vízépítési munkálatokat vezetett, pl. Indiában, Mongóliában, Finnországban.<br />
A Leányfalun létrehozott Móricz Zsigmond Társaság jelenlegi elnökeként<br />
vállal igen sok munkát a Móricz-hagyományok ápolásában.<br />
Iskolai könyvtárunkat most jelentõs új kiadványokkal gazdagította, pl.<br />
Hamar Péter Móricz Zsigmond utolsó szerelme (az író és Litkei Erzsébet<br />
kapcsolatáról szóló) és Hegedûs Károlyné A leányfalui Móricz ház és lakói<br />
címû szép könyvével.<br />
Az irodalmi vetélkedõre mintegy húsz, háromfõs csapat jelentkezett, közülük<br />
az elsõ, írásos fordulóból hat csapat vehetett részt a szóbeli döntõben. Itt<br />
jó hangulatú, szoros versenyben, változatos, szellemes feladatok megoldásával<br />
bizonyították alapos ismereteiket Móricz életérõl, munkásságáról, kivált<br />
a Forr a bor címû mûvérõl. Az elsõ és második helyezett a túrkevei Ványai<br />
Ambrus Gimnázium és Szakközépiskola egy-egy csapata, harmadik a házigazda<br />
iskola csapata lett. "A legjobb Móricz-osztály" címet most nagy harcban a<br />
12. B nyerte el, amit egy évig viselhet majd. A Móricz-napot záró nevelõtestületi<br />
vacsorán Szabó Tamás igazgató úr pohárköszöntõjében megköszönte a<br />
szervezõk, kiemelten Takácsné Gyõri Erika igazgatóhelyettes munkáját, és<br />
stílszerûen felidézte a Forr a borban megfogalmazott móriczi gondolatot<br />
arról, hogy "a nagy idõ", a jövõ megõrzi-e az író, és a mindenkori nevelõk<br />
emlékezetét. A továbbélõ Móriczot, hisszük, igen.<br />
3. Tisza István levele 1915-ben Móricz Zsigmond úrnak<br />
Gimnáziumunk egy öregdiákja, másik öregdiákunk, dr. Ducza Lajos alpolgármester<br />
úr közvetítésével juttatta el Kisújszállásra azt az érdekes levelet,<br />
amelyet mellékelten olvasóink is megismerhetnek.<br />
240<br />
241
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Elõzménye az, hogy Móricz, aki szívzavarai miatt nem alkalmas katonai<br />
szolgálatra (míg pl. Adyt sorozatos behívásokkal zaklatják), úgy érzi, nem<br />
maradhat távol a hadi eseményektõl . Mint a Pesti Hírlap munkatársa,<br />
haditudósítónak jelentkezik. Tisza Istvánhoz fordul a szükséges különleges<br />
engedélyért, amit meg is kap: vezérkari tiszt kíséretében a frontvonal bármely<br />
pontjára eljuthat. Ezt a tényt, a miniszterelnök személyes engedélyét a<br />
Móricz-szakirodalom mindig is számon tartotta, most Tisza István levelét<br />
eredetiben olvashatjuk.<br />
Mit mondhatunk róla? Vezetõ államférfi, intelligens ember kitûnõ<br />
stílusban, az irodalmi nyelv fölényes birtokában, tökéletes szerkezetben<br />
megírt levele. Az elismert írónak szóló udvarias fordulatok között alkalmat<br />
talál némi dorgálásra is, amikor az író pályakezdésének tévelygéseit említi, ill.<br />
azt, hogy a magyar értelmiség "sivár lelkében" a háború hatására ment végbe<br />
kedvezõ irányú változás.<br />
Tisza István 1915. november 17-én írott levele a következõ:<br />
"Igen Tisztelt Uram!<br />
Könyvét és ahhoz csatolt levelét megköszönve õszinte örömömet fejezem ki a felett,<br />
hogy a harctérre menetelét kieszközölhettem.<br />
Önnek az Úristen adott tehetséget, hogy meglássa, átérezze és visszaadja az emberi<br />
életnek egész csodálatos változatosságát. Ez a tehetség, meglátszott a saját útját keresõ<br />
fiatal író tévelygéseiben is. Keresse igazán az igazat, akkor meg fogja találni; azt az<br />
egész igazat, amely fénynek és árnyéknak csudálatos vegyüléke s annyi nemes vonással<br />
és lelki elõkelõséggel ruházza fel a magyar nép jellemét.<br />
Nekem, aki életem legjavát az alföldi magyar néppel bizalmas érintkezésben töltöttem,<br />
e borzalmasan nagy idõknek legnagyobb öröme az a relevatio, amely a magyar nép<br />
helyes értékelése tekintetében a mi úgynevezett intelligenciánk skeptikus, sivár lelkében<br />
végbement.<br />
Isten oltalmazza a fronton és hozza onnan lelkileg gazdagabban vissza.<br />
Tisztelõ híve: Tisza s.k."<br />
Mi történt ezután, milyen tapasztalatokat szerzett az író a háborúban?<br />
Valóban az igazságot kereste, a kint harcoló magyarok, tisztek és szegény<br />
katonák sorsát, körülményeit, érzéseit térképezte fel, ezekrõl írta tudósításait<br />
és novelláit. (Pl. az emberség szép példáját a Kis Samu Jóska címû novellában.)<br />
Csakhogy írásait hamarosan cenzúrázni kezdik. Egyiknek például csak az<br />
eleje és a vége jelenik meg, ami felháborítja Móriczot. Egyenesen a cenzort<br />
Nyelvünk és irodalmunk<br />
kérdezi meg, mi ez, mit írhat õ meg. A válasz: írhat mindent, ami a háborúra<br />
lelkesíti a népet. Mennyire különbözik ez Tisza István mondatától: "Keresse<br />
igazán az igazat" - vagy attól, ahogyan ezt az író addig értelmezte!<br />
Ezután nemsokára megírta a Szegény emberek címû, döbbenetes<br />
novelláját, amelynek szegényparaszt alakja a frontszolgálat és a család itthoni<br />
nyomora hatására már nem az emberség hõse, hanem az embertelenség<br />
elkövetõje és áldozata. Bizony, a ritka idill mellett a borzalmak is megjelentek<br />
Móricz Zsigmond írásaiban, aki valóban az élet, az igazság kiváló megfigyelõje<br />
és hiteles ábrázolója volt.<br />
4. Dr. Pallagi Gyula 110 éves könyve<br />
Fehér Károlyné S. Kiss Piroska nyugalmazott tanítónõ, a Kossuth Lajos<br />
Általános Iskola volt igazgatóhelyettese Kecskeméten, egy rokoni könyvtár<br />
kötetei között figyelt fel egy megsárgult könyvecske fedõlapján a szerzõ, dr.<br />
Pallagi Gyula nevére. Azonnal el is kérte, hiszen mint városunk polgára és<br />
gimnáziumunk egykori diákja, Móricz nagybátyjának, iskolánk igazgatójának<br />
írása iránt azonnal felébredt az érdeklõdése. Örömmel forgattuk és az<br />
alábbiakban vázlatosan olvasóinkkal is megismertetjük a kuriózumnak<br />
számító írást.<br />
A kiadó megnevezését a fedõlap hátoldalán találjuk: "Budapest, Lampel<br />
Róbert (Wodianer és fiai) cs. és kir. Udvari könyvkereskedés". A kiadás évszámát<br />
hiába kerestük, de a szerzõ elõszavának keltezése eligazít: Kisújszállás, 1899.<br />
május hava.<br />
Ekkor Pallagi Gyula már három éve a kisújszállási gimnázium igazgatója<br />
volt. Sokoldalú tehetségének, nagy nyelvtudásának, írói ambícióinak, de a<br />
szorongató anyagi gondjainak is betudható, hogy nagy elfoglaltsága mellett<br />
írásra, mûfordításra is szakít idõt. Szakmai és pedagógiai tanulmányok sorát<br />
publikálja hol országos folyóiratokban, hol helyi kiadványokban, újságokban,<br />
évkönyvekben. Budapesti kapcsolatai révén, mint látjuk, lehetõsége volt<br />
fõvárosi kiadót is találni.<br />
Ez a könyv Pallagi Gyula két szaktudománya közül a fizika tárgykörébõl<br />
meríti témáját. Három fizikai jelenséget mutat be, az elsõ fejezet címe: A<br />
villámlás; ezt mintegy hatvan oldalon fejtegeti. A második fejezet: A<br />
világosságról, kb. ötven oldalon a fény mibenlétérõl szól. A harmadik rész: A<br />
testek halmazatairól, azaz a halmazállapotokról íródott, mintegy negyven<br />
oldal terjedelemben.<br />
Célját a szerzõ az elõszóban fogalmazza meg. Fõleg a diákok, de más érdeklõdõk<br />
számára is tudományos hitelességgel, de érdekesen, olvasmányosan<br />
kívánja bemutatni a fizika egyes jelenségeit. Ez a tudományos ismeretter-<br />
242<br />
243
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
jesztés módszere, amely épp abban az idõben, a 19. század végén kezdett<br />
országosan teret nyerni. Pallagi is azt reméli, hogy a szélesebb olvasóközönség<br />
érdeklõdése a szépirodalom mellett már erre is kiterjed, s kis könyve<br />
közreadásával ezt mintegy "tesztelni" kívánja.<br />
Hogy mennyire lehetett sikeres ez a kísérlet, arról nincs visszajelzésünk. A<br />
mai olvasó a régiesnek ható, de valóban olvasmányos stílusú írást érdeklõdéssel<br />
forgathatja, de a szakmabeliek természetesen tartalmilag idejétmúltnak<br />
találják. Mégis megemlítésre érdemesnek tekinthetjük, mint Móricz<br />
Zsigmond szomorú sorsú, tehetséges nagybátyjának, egykori igazgatónknak<br />
egy próbálkozását, aki oly sokban segítette öccse íróvá válását.<br />
"Adassék e levél Móricz Zsigmond úrnak,<br />
Kit most érdemelten, szépen koszorúznak.<br />
Koszorút nem viszek, írás megy helyette,<br />
De ott leszek mégis, míg élek, mellette.<br />
Készül, mert készítik az én szemfedelem,<br />
De Móricz Zsigmond is megmarad énvelem.<br />
Magyar sors-kockákon ez ígyen döntõdött,<br />
Mind összekerülünk közös mártír-hõsök<br />
S ha a Lehetetlent nem tudtuk lebírni,<br />
Volt egy szent szándékunk: gyönyörûket írni."<br />
Dr. Kiss Kálmánné nyug. tanár<br />
Morzsák<br />
- Részlet Ady Levél-féle Móricz Zsigmondhoz c. versébõl -<br />
Nyelvünk és irodalmunk<br />
A XXI. század költõje - a mi költõnk<br />
Csokonai Vitéz Mihály<br />
(1773 - 1805)<br />
Debrecenben született és ott is halt meg,<br />
fiatalon, 32 évesen. Európai mércével mérve<br />
is a kor legnagyobbjainak egyike: született<br />
tehetsége által "poéta natus"-nak (õstehetség),<br />
rendkívül széles mûveltsége (európai<br />
nyelvek, irodalmak, filozófiák, esztétikák<br />
ismerete) alapján "poéta doctus"-nak,<br />
tudós költõnek nevezhetjük. Néhány mûve<br />
ma is a legszélesebb körben ismert, idézett<br />
magyar versek közé tartozik. Mégis - sajnos,<br />
sok más jeles költõhöz, tudóshoz hasonlóan<br />
- igen mostoha sors jutott neki. Szegénység,<br />
súlyos nélkülözés, öröklött tüdõbetegség<br />
és mellõzöttség kísérte végig rövid<br />
életútján.<br />
Ne csodáljuk hát, hogy utolsó éveiben, a<br />
teljes reménytelenség idején azt írja prózában<br />
és versben is, hogy elhallgatni készül, vagy ha ír még, "…írok a XX. vagy<br />
a XXI. századnak", s ha az a "boldog kor" egyszer is megemlíti majd õt, "nemes<br />
útálással hal ki" a maga sötét, igazságtalan korának világából.<br />
Most, halála után 205 évvel reá emlékezve eszünkbe juthat tehát, hogy õ is<br />
azon "fényes lelkek" egyike, akiket<br />
" …midõn már elhunytak s midõn<br />
Ingyen tehette - csúfos háladattal<br />
Kezdett imádni a galád világ"<br />
(Vörösmarty M.)<br />
A mi Csokonai-idézésünket a legõszintébb hála és szeretet vezérli. Életének,<br />
költészetének bemutatására, elemzésére természetesen terünk és módunk<br />
nincs, munkásságának csupán néhány fõ vonását villanthatjuk fel. Legjellemzõbb<br />
talán az említett õstehetségbõl és széles tájékozottságból fakadó<br />
színesség, tartalmi és formai változatosság. Elemzõi is a stílusirányok sokféleségére<br />
hívják fel a figyelmet.<br />
244<br />
245
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Az 1790-es évek elején született filozófiai tartalmú nagy versei: Az estve és<br />
a Konstancinápoly a felvilágosodás angol és francia földrõl indult, egész<br />
Európára kisugárzó eszmevilágát hirdetik. Csokonai mélyen érti és átérzi<br />
annak a feudalizmus elleni bírálatát, õ maga is a józan észre apellál, s mivel a<br />
magyar valóságot egyelõre reménytelennek látja, a természetben vagy a távoli<br />
jövõben (XXI. század!) keres vigasztalást. Ebben az elsõ korszakban a klasszicizmus<br />
jellemzi líráját.<br />
Következõ éveiben a szépséget és az egyéni boldogságot keresi és véli megtalálni<br />
a szerelemben. A közkedvelt Lilla-versek a rokokó játékosság jegyében<br />
született miniatûr remekmûvek. A Tartózkodó kérelem zeneisége szinte megkövetelte<br />
a dallamot, amellyel aztán nemzedékek sora énekelte, érezte magáénak.<br />
Hasonlóan kedves, üde vers A boldogság címû, meghatóan gyermeki<br />
dicsekvésével, A pillantó szemek és Az esküvés a viszonzott szerelem vallomásaival,<br />
miközben mi olvasók tudjuk, milyen törékeny és múlandó volt ez a<br />
boldogság. Lilla elvesztése után reménytelenségbe zuhant a költõ, de a csalódást<br />
nem a leánynak rótta fel, hiszen azt írta:<br />
Csokonai legszebb szobrát, Izsó Miklós szobrászmûvész alkotását 1771 októberében<br />
avatták fel, Debrecenben. A költõ baljában lanttal, zsinórdíszes magyar ruhában, dús<br />
redõzetû köpenyben áll. Elszánt tekintettel néz át a Kollégium felett, amelyrõl kicsapatása<br />
után mindig elfordította a fejét, ha arra járt. Az boldogságról szóló anakreóni<br />
dalok költõjét a gazdag természeti háttér, a szõlõfürtökkel teli tõke idézi fel.<br />
Nyelvünk és irodalmunk<br />
"Jaj, Lillám is a tiran törvénynek<br />
S a szokásnak meghódolt."<br />
A nagy veszteséget megörökítõ nagy versekben ismét új világszemlélet<br />
hatását ismerhetjük fel, ez a rousseau-i szentimentalizmus. Legismertebb<br />
ilyen költeménye A Reményhez 1803-ból. Ebben nem csupán a szerelmi boldogság<br />
elvesztését siratja, annál is többet: mindent, amit a fiatal költõ az élettõl<br />
várhatott. Ha egy lírai alkotás tökéletességére keresünk példát, vegyük elõ<br />
ezt a költeményt! Egyedülálló remekké teszi a sötét mondanivaló és a játékos<br />
forma különleges belsõ feszültsége (természeti képei, alakzatai, virtuóz verselése,<br />
a négy versszak tudatos belsõ és egymáshoz viszonyított építkezése). Ezt<br />
is dallammal ismertük valamikor, de hiszem és remélem, hogy amíg a magyar<br />
irodalmat tanulja - tanítja valaki, ez a vers nem megy feledésbe. Ennek az életérzésnek<br />
a nagyszerû költeménye még A tihanyi Ekhóhoz és A Magánossághoz.<br />
Csokonainak a néphez való felelõsségteljes viszonyát, rokonszenvét bizonyítja<br />
a Jövendölés az elsõ oskoláról a Somogyban, Szegény Zsuzsi, a táborozáskor<br />
stb. Ezek a Petõfi felé mutató népiességnek és a realizmusnak bizonyos<br />
vonásait is mutatják már.<br />
Végül a verskedvelõk figyelmébe ajánlom Csokonai nagyobb, epikus mûvét:<br />
Dorottya vagyis A dámák diadalma a Fársángon címû vígeposzt vagy<br />
eposzparódiát - és egyik utolsó versét, a Tüdõgyúladásomról címût. Ez szinte<br />
egyedülálló a halálos kór biológiai tüneteinek és a testi szenvedések közt<br />
vergõdõ lélek állapotának szívszorítóan hiteles megjelenítésében.<br />
Sokat szenvedett költõnk a debreceni Hatvani utca végén volt régi Köztemetõben<br />
talált végsõ nyughelyet. A temetõ felszámolása után az õ sírját és<br />
egyszerû, de impozáns síremlékét eredeti helyén hagyták, így most a Dorottya<br />
utca házai között, fái alatt kereshetjük, keressük õt fel. Mintha valóra válnék<br />
jóslata:<br />
"Majd talám a boldogabb idõben<br />
Fellelik sírhelyemet:<br />
S amely fának sátorában<br />
Áll együgyû sírhalmom magában,<br />
Szent lesz tisztelt hamvamért."<br />
Milyen jó lenne, ha tudná: nem kellett a XXI. századra várnia, a XIX. és a<br />
XX. században is a legnagyobb költõk ébresztették, szóltak róla verseikben is<br />
szeretettel, tisztelettel. Petõfi Sándor 1844-ben a jó bort és barátságot kedvelõ,<br />
vidám poétát idézi Csokonai címû költeményében. (Barátja, a kálomista<br />
pap csapot kérni küldi Vitézt, de õ a szomszédos lagziban<br />
246<br />
247
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
"… az étel és bor mellett<br />
És a zenének hanginál<br />
Csapot, papot, mindent felejtett…")<br />
Másként idézi Csokonait Az Illés szekerén címû kötetének Csokonai Vitéz<br />
Mihály címû versében a fiatal Ady. A halálra készülõ költõ szájára ad egy<br />
furcsa, de nagyon hiteles imát, amelyben azt kéri:<br />
"Add, óh, Uram, ki vagy, vagy nem vagy<br />
Rossz hátam alá a karod:<br />
Úgy emelj el innen magadhoz,<br />
Ne lássanak a magyarok."<br />
A következõkben méltó utódját szeretné látni, aki hozzá hasonlóan harcos,<br />
igaz magyar, a záró strófa szerint pedig:<br />
"… amikor a hajnal szétharsant,<br />
Rongyos mécsese lánginál<br />
Furcsát látott s szomorún halt meg<br />
Csokonai Vitéz Mihály."<br />
Idézte Csokonait 1913-ban a hasonló sorsú, szegény és beteg, mellõzött<br />
debreceni költõtárs is, Tóth Árpád. Nagyobb mûbe kívánt kezdeni õ is, mint<br />
a nagy elõd halála elõtt, ezét Invokáció Csokonai Vitéz Mihályhoz címû<br />
versében nem istenekhez, hanem a költõhöz fohászkodik erõért, hiszen<br />
"…ez a végsõ, szent virtus: szegény<br />
Magyar költõ, bár félholtan is, költsön:<br />
Hátha a magyar Jövõ szebben épül,<br />
Ha szívünk vérét vakolatul venné:<br />
Elénk bús szimbólummá ekként szépül<br />
A balladás Kõmíves Kelemenné!"<br />
Az említettnél késõbbi költeményében Ady Endre is a hazát szolgáló, igaz<br />
magyart ébreszti, hiszen<br />
"Õ volt honában a legbujdosóbb magyar,<br />
De fényküllõzött fél magyar eget".<br />
Búcsúzzunk tõle mi is Ady soraival:<br />
"Kinek bú, bor, nõ, gond dúsan adatott<br />
S a mi fájásunk volt az, ami fájt,<br />
Ébresztésünk ne fájjon néked,<br />
Csokonai, híres Vitéz Mihály<br />
…..<br />
Óh, ébredj, valahányszor ébresztünk."<br />
Dr. Kiss Kálmánné nyug. tanár<br />
Nyelvünk és irodalmunk<br />
Vörösmarty Mihály emlékezete<br />
"Szép vagy o hon, bérc, völgy változnak gazdag öledben,<br />
Téridet országos négy folyam árja szegi;<br />
Ám természettõl mind ez lelketlen ajándék:<br />
Naggyá csak fiaid szent akaratja tehet."<br />
(Magyarország címere)<br />
Az 1800. esztendõvel nagy jelentõségû évszázad<br />
köszöntött a magyarságra. Népünk ébredezni<br />
kezdett sok százéves zsibbadtságából és a század<br />
második negyedétõl már komoly erõfeszítéseket<br />
tett, hogy az elmaradott földesúri rendszer<br />
helyett korszerû polgári társadalmat teremtsen. A<br />
század derekán a szabadságharc fellángolása<br />
tanúsítja, hogy a nemzet felismerte a függetlenség<br />
jelentõségét, s nem akar többé osztrák gyarmatként<br />
tengõdni. E nagy évszázad beköszöntõ<br />
évében, 1800. december 1-jén született a Fejér<br />
megyei Pusztanyéken Vörösmarty Mihály, a reformkorszak<br />
irodalmi életének vezére, költõi<br />
nyelvünk újjáteremtõje.<br />
Iskoláit Fehérváron kezdte, majd Pestre került, ahol korán árván és szegényen<br />
maradván, a maga erejébõl tanítgatással kellett fenntartania magát, s<br />
özvegy anyját, Csáty Annát. Azután nevelõnek ment Tolna megyébe, Börzsönybe,<br />
a Perczel-családhoz, miközben a jogot magánúton tanulta. 1823-ban<br />
esküdött föl a királyi táblához jegyzõnek, a következõ esztendõben lett<br />
ügyvéddé - de az ügyvédséget sohasem gyakorolta. A csendes és szorgalmas<br />
fiúban korán ébredtek költõi hajlamok, melyeket Kazinczy Ferenc és Virág<br />
Benedek könyvei, illetve Homérosz és Shakespeare munkái élesztettek.<br />
Kisebb becsû lírai költeményekkel kezdte, majd a romantikus Hûség diadalmával<br />
az elbeszélõ nemben is kísérletet tett, de legnagyobb szeretettel a drámához<br />
fordult. Azonban költõnk keblét is egyre inkább aggodalommal töltötte<br />
el a nemzetiséget és szabadságot fenyegetõ veszély, s a nemzet ellenálló<br />
mozgalmának elsõ jeleire, a hazafi remény és kétségbeesés között fogott a<br />
honfoglalás megénekléséhez. Babits Mihály írja a fiatal Vörösmartyról:<br />
"Hazafias buzdításokat vártak tõle és a nemzeti történelem éneklését - s Vörösmarty<br />
azok közé tartozott, akik nyomasztó tehernek és kötelességnek érzik, ha valamit várnak<br />
248<br />
249
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
tõlük. Vörösmartynak … egyik jellemzõ vonása …, hogy beváltson minden várakozást."<br />
A Zalán futását a kor hangulata szülte. A hanyatlás képeitõl fordult a múlthoz:<br />
a hon szerzését mutatta fel, amikor az elvesztésétõl félt. A nemzet hatalmát,<br />
az egység erejét hangoztatta, amikor a hazafias lelkesedésre, a bizalom<br />
ébresztésére a legnagyobb szükség volt.<br />
"Régi dicsõségünk, hol késel az éji homályban?<br />
Századok ültenek el, s te alattok mélyen enyészõ<br />
Fénnyel jársz egyedül. Rajtad sürü fellegek, és a<br />
Bús feledékenység koszorútlan alakja lebegnek."<br />
(Zalán futása)<br />
Tizenegy hónap alatt készítette el a Zalánt, s 1825-ben adta ki. Bár elõfizetõje<br />
kevés, de hatása országszerte rendkívül nagy volt. Vörösmarty e mûvében<br />
összeolvaszt történelmet, hitregét és mondát. A nemzeti keserûség hangja<br />
élénk visszhangra talált, s a fiatal költõ híre egyszerre betöltötte a hazát. Az<br />
irodalmi köröket, különösen Kisfaludy Károlyt és barátait, elragadta Zalán,<br />
melynek költõjében nagy nemzeti epikust üdvözöltek. E mû után több kisebb<br />
epikai munkát írt s egy nagyobba is belefogott (Magyarvár), melynek tárgyát<br />
az õsmagyar nemzeti életbõl akarta meríteni, de abbahagyta. Valószínûleg<br />
ennek egy töredéke a Rom, amely gyönyörû allegóriája az akkori magyar<br />
közállapotoknak. Majd következett a Széplak, a Tündérvölgy, a Cserhalom, az<br />
Eger és Vörösmarty kétségkívül legkitûnõbb epikus alkotása, a Két szomszédvár.<br />
Terjedõ hírével sorsa is javult. 1828-ban átvette a Tudományos Gyûjtemény<br />
szerkesztését, s öt esztendeig folytatta. 1830-ban tagjává választotta az új<br />
akadémia, melynek nyelvészeti munkásságában, vitáiban, határozataiban és<br />
kiadásaiban elõkelõ része volt. Szorgalmasan dolgozott Bajza József Kritikai<br />
Lapjaiba és Aurórájába; 1837-tõl hat éven át szerkesztette az Athenaeumot<br />
Bajza és Toldy társaságában. Ezekben az idõkben kezdett visszatérni elsõ nagy<br />
szenvedélyéhez, a drámaíráshoz.<br />
A drámai nemben Vörösmartynak legkitûnõbb és az egész magyar költészetnek<br />
egyik bájos alkotása a Csongor és Tünde címû drámai költemény,<br />
melyet megjelenésekor sem a közönség, sem a kritika nem fogadott kedvezõen.<br />
Tárgyát a régi Árgirus-féle széphistóriából meríti, kissé átalakítva azt.<br />
Csongor keresi Tündét, de Mirigy, a vén boszorkány, az õsgonosz képviselõje,<br />
üldözi õket. Az ördögfiaktól hiába szerzi meg Csongor a varázsszereket, célját<br />
mégsem éri el. Nemcsak akadályokkal, hanem kísértésekkel is küzdenie kell,<br />
míg végre hûsége diadalt arat, s a tündérfánál egyesül Tündével. A magyar<br />
Nyelvünk és irodalmunk<br />
költõi nyelvnek legszebb diadala e mû. De nem szabad megfeledkeznünk<br />
Vörösmarty lírai alkotásairól sem, melyek a magyar hazafias költészet jelentõs<br />
darabjai. Reformkori költészetének nyitó verse a Szózat. Kossuth a vers<br />
jelentõségét méltatva azt mondta: "ha mást nem írt volna… ezen egy mûvével is<br />
hervadhatatlan koszorút körített homlokára."<br />
Vörösmarty életmûve kimagasló jelentõségû. A magyar romantika, a<br />
reformkor legnagyobb költõje. Tehetségének rendkívüli voltát jelzi, hogy a<br />
költõi látásmód minõségileg magasabb fokra emelkedett mûveiben és mûvei<br />
által. A legnagyobb metaforateremtõ költõk egyike. A "haza és az emberiség"<br />
gondolatának szerves egységbe foglalásával költészete világirodalmi rangot<br />
képvisel.<br />
Az ország elsõ költõjeként tisztelt Vörösmarty állandóan Pesten, s tisztán az<br />
irodalomnak élt. Õ segítette Petõfit 1844-ben költeményei kiadására. Szemei<br />
elõtt a nagy, országos átalakulás is, melynek megindításában és vezetésében<br />
dicsõséges része volt. Betetõzésekor, 1848-ban, a jankováci kerület országgyûlési<br />
képviselõvé választotta, 1849-ben pedig a kegyelmi fõtörvényszék bírája<br />
lett. A forradalom után szülõföldjére, Nyékre vonult, ahol megtört kedéllyel<br />
és egészséggel élt. 1855-ben ismét Pestre költözött, mivel betegsége egyre<br />
súlyosabbá vált. Még ebben az évben meghalt, a Váci utcának ugyanabban a<br />
házában, melyben egy negyedszázaddal elõbb mestere, Kisfaludy Károly<br />
hunyta le szemeit.<br />
Vörösmarty Mihály<br />
Pázmán<br />
Pázmán, tiszta valóságnak hallója egekben,<br />
Megtért térítõ állok az isten elõtt,<br />
S hirdetek új tudományt, oh halld, s vedd szívre magyar nép:<br />
"Legszentebb vallás a haza s emberiség."<br />
Major Zita<br />
250<br />
251
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Kosztolányi Dezsõ<br />
- a „szegény kisgyermek”<br />
"Életrajzot kérnek tõlem? Két fontos adatot közlök. Az egyik: 1885 virágvasárnapja.<br />
Ekkor születtem. A másik: 1909 szeptembere. Ekkor írtam meg a legkedvesebb<br />
könyvemet, amit ma is a legjobban szeretek: A szegény kisgyermek panaszai-t. Minden,<br />
ami fontos nekem, e két dátum közé esik, s nem tagadom, hogy minden örömöm és<br />
szenvedésem benne van ebben a kis füzetben, mert az élményeim ma is a<br />
gyermekélmények, és a szenzációim gyermekszenzációk. Ha életrajzot írnék magamról,<br />
csak a gyermek életrajzát írnám meg."<br />
Ezt írta 1911-ben Kosztolányi Dezsõ, amikor<br />
azt várták tõle, foglalja össze életét.<br />
Tehetünk-e mást az író-költõre emlékezve,<br />
mint felidézni azokat az éveket, amelyeket<br />
ilyen fontosnak tartott.<br />
Kosztolányi Dezsõ egy és egy negyed<br />
évszázaddal ezelõtt, 1885. március 29-én,<br />
virágvasárnap reggelén látta meg a napvilágot.<br />
Édesapja, Kosztolányi Árpád szerint<br />
"verõfényes tavaszi nap volt". Fiának 41.<br />
születésnapjára írt levelében így emlékszik<br />
vissza: "Vidáman, reményekkel telten állottunk<br />
az ágy körül, melynek párnái közt aludtad elsõ<br />
édes álmaidat. Anyai nagynéném, özv. Mukics<br />
Mátyásné született Kádár Rebeka (a jó Rébi néni), mikor téged bepólyázottan a<br />
karjaiba vett, így szólott: 'Szép és jeles napon született, híres ember lesz belõle." Ekkor<br />
még nem volt híres költõ, mégis õ volt a család szemefénye.<br />
Az egyetlen unokát nagyapja hatalmas becsben tartotta. Hosszú, mozgalmas<br />
élete után kényeztette unokáját: "az õ unokájának nem volt szabad semmiben<br />
hiányt szenvednie". És ezt komolyan is gondolta. Az ifjú pár, Kosztolányi Árpád<br />
és neje, Kádár Rozália a korban megszokott módon a nagyszülõkkel együtt<br />
élt: az öreg Kosztolányi Ágoston az udvarra nézõ pici, egyszobás lakást szánta<br />
a fiataloknak. Így folyamatosan figyelni tudta egyetlen unokájának fejlõdését.<br />
Ebbõl rendszeresen volt vita a szülõk és nagyszülõk között. Egyszer addig<br />
elfajult a csetepaté a kis Dezsõ sírása miatt, hogy az öreg kirakta fiát és családját,<br />
mondván "nem bírja hallgatni, hogy kínozzák szegénykét". A kis Kosztolányi<br />
ugyanis beteges gyerek volt, hiába csitítgatta édesanyja, sokat sírt. Így hát a<br />
Nyelvünk és irodalmunk<br />
család elköltözött. S ment velük a nagyapa<br />
is: folyton az unokája mellett volt. Így hamarosan<br />
vissza is költöztek a Kosztolányiházhoz.<br />
A nagyapa alakja Kosztolányi<br />
egész gyermekkorát meghatározta. Kosztolányi<br />
Ágoston mögött küzdelmes élet állt.<br />
Honvédként harcolt az 1848/49-es szabadságharcban,<br />
majd Világos után követte<br />
Kossuthot számûzetésében. Járt Törökországban<br />
és Amerikában is, majd császári<br />
kegyelemmel térhetett haza szülõfalujába,<br />
Topolyára. Vagyonát sok-sok munkával kereste,<br />
s késõn, 33 évesen házasodott csak<br />
meg. Hatvanegy volt, amikor szeme fénye,<br />
unokája megszületett. Ekkortól minden<br />
idejét rá fordította. Védte, óvta, kényeztette,<br />
de közben tanította is. Felnõttként<br />
így emlékezik erre Kosztolányi Dezsõ: "Negyedfél éves koromban tanít írni-olvasni.<br />
Elõször a nyomtatott S-t tanultam meg egy S kiflirõl. A többi nyomtatott betût piros és<br />
fehér cukorkákból kell kiraknom a szõnyegre. Jutalmul megehetem a kiflit is s a cukorkákat<br />
is, ezzel példázva, hogy az irodalom esetleg tápláló is lehet és édes is."<br />
Az elsõ nagy fordulat húsz hónapos korában következett be: ekkor megszületett<br />
az öccse. A családi anekdoták szerint a kis Didebe, ahogy késõbb önmagát<br />
nevezte, ezen a napon szólalt meg elõször, s azt mondta: "Jaj de losz."<br />
A második gyermek, Árpád születésével anyja figyelme egyértelmûen a<br />
kicsi felé fordult. A nagyszülõknél azonban mindig megmaradt Dezsõke a<br />
kedvencnek. S ekkor, kisöccse kapcsán érezte meg elõször az életében oly<br />
meghatározó érzést: a félelmet. Féltékeny volt, de szeretett volna jó testvér<br />
lenni, ezért nagyon szerette az öccsét. "Diduska félteni kezdte Árpikát. Éjszakánként<br />
felriadt álmából, hogy Árpika nem halt-e meg, hogy Árpika nem hûlt-e meg, be<br />
van-e jól takarva? Kibújt jó meleg ágyából, és maga is meggyõzõdött róla, hogy nem<br />
történt-e valami baj Árpikával." Egyszer, a hároméves kis öcsi elszökött. Mindenki<br />
a keresésére indult, s hamar meg is találták, Dide azonban megijedt: ráébredt,<br />
hogy "eltûnni, elmenni, meghalni lehet", s elkezdett a halálról gondolkodni.<br />
Lassan a rokonok, az ismerõsök számára is egyértelmûvé vált: vigyázni kell<br />
Didére, kímélni kell. Késõbb, felnõttként is ezt írja versében: "Ó, a halál, mi<br />
ismerjük csak, pici gyerekek".<br />
És a betegség tényleg utolérte. Szinte folyamatosan beteg volt: köhögés,<br />
fuldoklási roham kínozta. Tízéves volt, amikor meghalt nagyapja. Õ hirtelen<br />
tüdõ- és mellhártyagyulladást kapott, de legyõzte a súlyos betegséget, s utána<br />
252<br />
253
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
korábbi tünetei is elmúltak. A haláltól, magánytól való félelem azonban megmaradt<br />
egész életében.<br />
A színek azonban nagyon érdekelték - festõ szeretett volna lenni. Unokatestvére,<br />
Brenner Józsika (akinek késõbb Csáth Géza álnéven jelentek meg<br />
novellái) nagyon szépen rajzolt és festett, Dezsõkének azonban nem volt<br />
ehhez tehetsége. Ahogyan a zenéhez sem. Késõbb költészetében azonban a<br />
színek és a hangok is visszacsengenek.<br />
Költõi tehetsége már nagyon fiatalon megnyilvánult. Még csak ötéves volt,<br />
amikor már néhány soros versikét írt:<br />
"Magunk vagyunk,<br />
ég a házunk.<br />
Kék az ablakunk."<br />
Még nem járt iskolába, de érzelmeit már jelképekké váltotta: a magányát,<br />
a veszteséget a tûzzel állította párhuzamba. Késõbbi bevallása szerint a valódi<br />
költõt azonban nagyapja halála szabadította fel benne.<br />
Az elemi után a szabadkai gimnáziumban tanult tovább, ahol apja is tanított,<br />
majd az intézmény igazgatója is lett. Hatodikos korában már komolyan<br />
foglalkozott az irodalommal: egyik osztálytársával szerkesztette és írta az Elõre<br />
címû folyóiratot. Ebbõl az idõszakból ismerjük elsõ szerelmes verseit is,<br />
amelyet Igalits Szandához ír. Közben unokatestvérével, Brenner Józseffel<br />
Heine verseit fordította és falta a könyveket. Szinte mindent elolvasott, ami a<br />
keze ügyébe került. De a történelemmel is foglalkozott: Széchenyirõl írt dolgozatával<br />
elnyerte az iskola nagydíját. Elsõ igazi költõi sikere 1901 októberében<br />
érte: a Budapesti Napló-ban megjelent Egy sír címû verse.<br />
A korai sikert azonban nem tudta kezelni: egyre több probléma volt vele az<br />
iskolában. Rímekben felelt, majd megsértette önképzõköri tanárát, amikor ki<br />
akarta javítani. Végül eltanácsolták az iskolától, így magántanulóként<br />
tanulhatott tovább. Az érettségi után tanár szeretett volna lenni, ezért beiratkozott<br />
magyar-német szakra Budapesten. Itt látogatta a híres Négyessy László<br />
verstani szemináriumait, s kötött barátságot Babits Mihállyal és Juhász Gyulával.<br />
Levelezésük sokat elárul az egyetemen eltöltött évekrõl.<br />
1907-ben elérkezett a várva várt pillanat: megjelent elsõ verseskötete, a<br />
Négy fal között. A fogadtatása azonban elmaradt a várttól. Ady Endre kritikájában<br />
azt írta, hogy tanult, de nem mélyen ihletett költõnek tartja: "…õ olyan<br />
költõ, akire egyenesen az irodalomnak van szüksége. Emberi dokumentumokat nem<br />
kínál õ, mert nem kínálhat. Valami félelmetesen új egyéniségnek gyilkos tolakodásával<br />
vagy tiltakozásával sem keseríti õ el a jámbor lelkeket. Õ mûvész, õ költõ, õ író, nem<br />
tudom, hogy mindenkivel meg tudom-e magamat értetni: õ irodalmi író."<br />
Majd 1909 szeptemberében megjelent a kötet, amely már az érett Kosztolányit<br />
mutatta: A szegény kisgyermek panaszai.<br />
Nyelvünk és irodalmunk<br />
"Az életrajzomat megírtam már versekben. Abban a kis könyvemben, amelyet legjobban<br />
szeretek és legjobbra becsülök, A szegény kisgyermek panaszai-ban, megírtam<br />
összes emlékeimet. Más nem történt velem."<br />
"…néha megállok az éjen,<br />
gyötrõdve, halálba hanyatlón,<br />
úgy ásom a kincset a mélyen,<br />
a kincset, a régit, a padlón,<br />
mint lázbeteg, aki föleszmél,<br />
álmát hüvelyezve, zavartan,<br />
kezem kotorászva keresgél,<br />
hogy jaj, valaha mit akartam.<br />
Mert nincs meg a kincs, mire vágytam,<br />
a kincs, amiért porig égtem.<br />
Itthon vagyok itt e világban,<br />
s már nem vagyok otthon az égben."<br />
- Kosztolányi Dezsõ -<br />
Morzsák<br />
Tán Eszter<br />
254<br />
255
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
József Attila breviárium<br />
Nyelvünk és irodalmunk<br />
"Merrefelé menjek? Balra-e vagy jobbra?<br />
Fönn csillagok vannak, fölnézek azokra,<br />
Fénylõ csillagokra.<br />
Merre nincs csillagfény, arra fogok menni,<br />
Ott fognak igazán engemet szeretni,<br />
Igazán szeretni."<br />
(Bolyongok, 1921)<br />
"Akár egy halom hasított fa,<br />
hever egymáson a világ,<br />
szorítja, nyomja, összefogja<br />
egyik dolog a másikát<br />
s így mindenik determinált.<br />
Csak ami van, annak van bokra,<br />
csak ami lesz, az a virág,<br />
ami van, széthull darabokra."<br />
(Eszmélet, 1933-34 tele)<br />
"Szeretlek, mint anyját a gyermek,<br />
mint mélyüket a hallgatag vermek,<br />
szeretlek, mint a fényt a termek,<br />
mint lángot a lélek, test a nyugalmat!<br />
Szeretlek, mint élni szeretnek<br />
Halandók, amíg meg nem halnak."<br />
(Óda, 1933)<br />
"Kit anya szült, az mind csalódik végül,<br />
vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni.<br />
Ha kûzd, hát abba, ha pedig kibékül,<br />
ebbe fog belehalni."<br />
(Kései sirató, 1935/36. dec.)<br />
József Attila (1905-1937)<br />
"Amit szivedbe rejtesz,<br />
szemednek tárd ki azt;<br />
amit szemeddel sejtesz,<br />
sziveddel várd ki azt."<br />
(Amit szivedbe rejtesz, 1936)<br />
"A harcot, amelyet õseink vivtak,<br />
békévé oldja az emlékezés<br />
s rendezni végre közös dolgainkat,<br />
ez a mi munkánk; és nem is kevés."<br />
(A Dunánál, 1936)<br />
"Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk,<br />
de mi férfiak férfiak maradjunk<br />
és nõk a nõk - szabadok, kedvesek<br />
- s mind ember, mert az egyre kevesebb…"<br />
(Thomas Mann üdvözlése, 1937)<br />
256<br />
257
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
"Ne légy szeles.<br />
Bár munkádon más keres -<br />
dolgozni csak pontosan, szépen,<br />
ahogy a csillag meg az égen,<br />
ugy érdemes.<br />
(Ne légy szeles…, 1935-37)<br />
"Amikor verset ír az ember,<br />
mindig más volna jó,<br />
a szárazföld helyett a tenger,<br />
kocsi helyett hajó.<br />
Amikor verset ír az ember<br />
Nem írni volna jó."<br />
"Minden s mindenki szeret engem -<br />
ember lettem a szerelemben…<br />
Ember vagyok és olyan boldog,<br />
mint, ha vannak, az örök dolgok."<br />
"Szól a szája szólitatlan,<br />
gondja kél a gondolatban"<br />
"Irgalom, édesanyám, mama, nézd, jaj kész ez a vers is!"<br />
"És ámulok,<br />
hogy elmulok"<br />
(Töredékek, 1937)<br />
"Szép a tavasz és szép a nyár is,<br />
de szebb az õsz s legszebb a tél,<br />
annak, ki tûzhelyet, családot,<br />
már végképp másoknak remél."<br />
(Ime, hát megleltem hazámat…, 1937.)<br />
(Összeállította: Kocsisné Monoki Julianna)<br />
Iskoláink régen és ma<br />
Mozaikok<br />
a kisújszállási református gimnázium évkönyveibõl<br />
1939-40.<br />
A tantárgyfelosztást és órarendet év elején és év végén is meg kellett változtatni,<br />
mivel a tanítás megkezdésekor a tanári kar két tagja katonai szolgálatot<br />
teljesített… egy másik kartársunk a pünkösdi szünidõ után vonult be<br />
katonai szolgálatra.<br />
Szertárak állapota:<br />
A fizikai szertár állománya vétel útján 37 darabbal gyarapodott. A többek<br />
között beszereztünk … 10 db krokodil csipeszt, 10 db gumidugót … A természetrajzi<br />
szertárt adományaikkal gyarapították: Kósa József vendéglõs 1 db<br />
hullámos papagáj, Boleman Dezsõ földbirtokos 1 db sólyom.<br />
Az internátusi tanulók jutalmazására adott özv. Platz Ferencné 10 P,<br />
Köztisztviselõk Szövetkezete 10 P, Schwarcz Béla 2 P …<br />
A köztartás céljára több ízben spenótfõzeléket küldött Szekeres Miklós<br />
helybeli földbirtokos.<br />
Az internátusban naponként ötször étkeztek növendékeink, az ebéd hétköznap<br />
két, vasár- és ünnepnapokon három tál ételbõl állt. A hústalan napokkal<br />
korlátozott húsos ételek mellett hetenként háromszor fõtt, kétszer pedig<br />
sült tésztát és naponként különféle fõzeléket kaptak. A napi kétszeri kávé<br />
október 5-én megszûnt, helyét tej váltotta fel, a délelõtti 11 órai süteményt<br />
szintén megkapták a gimnáziumban; 8 darab átlagosan 200 kg, súlyú saját<br />
hizlalású sertés most is levágatott részükre.<br />
1940-41.<br />
A tantárgyfelosztást és az órarendet az év elején és az év végén többször is<br />
meg kellett változtatni, mivel a tanári testület több tagja katonai szolgálatot<br />
teljesített.<br />
Arany János Önképzõkör. Tagsági díj 80 fillér a rendes, 44 fillér a rendkívüli<br />
tagoknak.<br />
A felvételi- és vegyesdíjak összege 51 P. E díjak fizetése alól senki sem menthetõ<br />
fel. Szintén mindenkire kötelezõ a 10 órai kifli árának a megfizetése, a<br />
kifli ára félévenként kb. 6 P. A tandíj helybeli protestáns tanulóknak évi 56<br />
pengõ, vidéki más vallású nyilvános tanulóknak 80 pengõ, más vallású<br />
magántanulóknak 100 P.<br />
258<br />
259
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
A vonaton való bejárásra az igazgató adhat engedélyt.<br />
A rendes szüneteken kívül tüzelõanyag hiánya miatt február 4-7-én<br />
szünetelt a tanítás.<br />
A tandíj a helybeli protestáns tanulóknak évi 76 P.<br />
A fegyelmi szabályok az iskola minden tanulójára a szünidõben is<br />
kötelezõk. Intézeten kívül álló egyesületnek (tehát sportegyesületnek sem)<br />
tagja középiskolai tanuló még a szünidõben sem lehet, oda el nem járhat! E<br />
szabályok ellen vétõktõl az igazgató a felvételt is megtagadhatja.<br />
Az internátusi díj 10 hóra fizetendõ, tehát tanévközi szünidõkért levonásnak<br />
helye nincs, még akkor sem, ha a növendék betegség címén bizonyos<br />
idõt otthon tölt.<br />
A növendékek által hozandó tárgyak jegyzéke: legalább 4 rendbeli fehérnemû,<br />
1 párna, 3 párnahaj, 3 fehér lepedõ, egy éjjeli takaró, paplan 3 paplanlepedõvel<br />
(dunnát hozni nem szabad) 1 ágyterítõ, 4 törülközõ, 10 zsebkendõ,<br />
10 pár harisnya, téli és nyári idõszaknak megfelelõ tisztességes ruházat,<br />
ivó pohár lehetõleg alumíniumból, felvételi számmal ellátva, fogkefe, fénymáz,<br />
hajkefe, fésû, szappan, a szekrény és az íróasztal bezárásához szükséges<br />
2 lakat. A ruhába a felvételi számok bevarrandók.<br />
A tanulók fehérnemûiket és felsõruháikat<br />
maguk kezelik, a mosatásról maguk<br />
gondoskodnak, de az internátus vezetõsége<br />
önköltségi áron úgy errõl, mint azoknak<br />
javításáról gondoskodik. A mosatást azonban<br />
az internátus csak akkor vállalhatja, ha<br />
a szülõk szerzik be a mosószappant. Minden<br />
növendék összes felszerelésérõl a szülõk<br />
által is aláírt, két példányban kiállított leltárt készít .<br />
1942-43.<br />
"A növendékek által hozandó<br />
tárgyak jegyzéke: legalább 4<br />
rendbeli fehérnemû, 1 párna, 3<br />
párnahaj, 3 fehér lepedõ, egy éjjeli<br />
takaró, paplan 3 paplanlepedõvel<br />
(dunnát hozni nem szabad)…"<br />
Napi munkánkat énekléssel, bibliaolvasással és imádkozással kezdettük és<br />
hálaadó imával fejeztük be. Vasárnaponként tanári vezetés mellett istentiszteleten<br />
vettek részt növendékeink.<br />
A háborús viszonyok, az utazási és ellátási nehézségek miatt nagyobb kirándulásokat<br />
ebben az évben nem rendeztünk. Önképzõköri munkásságunk<br />
csúcspontját jelentette az 1943. április 3-án a városi Vigadóban rendezett<br />
Honvédest. …mûsora a következõ volt: 1. Gyóni Géza: Csak egy éjtszakára.<br />
Kodály Zoltán: Székelyfonó c. daljátéka, elõadták a gimnázium növendékei<br />
… elõadásunkat megismételtük május 8-án Kenderesen, május 9-én pedig<br />
Túrkevén…<br />
Iskoláink régen és ma<br />
A tandíj a helybeli protestáns tanulóknak évi 100 P.<br />
A 80 tanuló befogadására alkalmas internátusban ez idõ szerint az alább<br />
felsorolt díjak fizetendõk: a) Felvételi díj címén a folyamodás alkalmával<br />
beküldendõ 10 P, mely azonban fel nem vétel esetén visszaadatik. b) Évi ellátási<br />
díj 1000 P, testvéreknek 50 P-vel kevesebb. Az ellátási díj havi részletekben<br />
is fizethetõ elõlegesen és minden hó 5-ig az internátus pénztárába. Aki a<br />
díjakat nem fizeti pontosan, attól a havi fizetési kedvezményt megvonjuk, s<br />
nagyobb késedelem esetén a növendék ellátására sem tarthat számot. c) Az<br />
orvosi díj egész évre 10 P, melynek fele szeptember 10-ig, másik fele pedig<br />
február 10-ig fizetendõ be.<br />
Betegség esetén gyógyszerek és egyéb kiadások, valamint járványos és ragályos<br />
betegség fellépése esetén a külön orvosi díjak és ápolási költségek a<br />
szülõket terhelik.<br />
1943-44.<br />
Az évet a miniszteri rendeletnek megfelelõen november 3-án nyitottuk<br />
meg. Az iskola munkája, mivel a gimnázium épületét katonai beszállásolásra<br />
vette igénybe a hatóság, március 29-én fejezõdött be. A rendkívüli helyzet<br />
miatt az év végi összefoglalások is elmaradtak.<br />
…a tanév késõi kezdete s korai vége, a légiriadók,<br />
a személyi változások, a bejáró tanulók<br />
számának emelkedése, gyakori vonatkésések<br />
nagy mértékben zavarták a tanítást…<br />
Pólya Lajos helybeli földbirtokos 105 szalmazsák<br />
megtöltésére elegendõ szalmát adományozott az internátus részére.<br />
A tandíj a helybeli protestáns nyilvános tanulóknak évi 100 P. Valószínû<br />
azonban, hogy a tandíj változni fog.<br />
1944-45.<br />
"Pólya Lajos helybeli földbirtokos<br />
105 szalmazsák megtöltésére<br />
elegendõ szalmát<br />
adományozott az internátus<br />
részére."<br />
A tanév kezdetét baljós elõjelek elõzték meg. Augusztus második felében és<br />
szeptember elején mindennapos volt az angolszász és orosz berepülés és<br />
légitámadás. A német keleti front összeomlása, Romániának fegyverszüneti<br />
kérése, majd Németország ellen való fordulása mindenki elõtt kétségtelenné<br />
tette, hogy a háború rettenetes vihara hazánk földjén pusztító erõvel zúg át,<br />
ha idejében le nem vonjuk a háborús helyzetbõl a ránk nézve logikus következtetést:<br />
minél hátrabban követjük Finnország, Bulgária és Románia példáját,<br />
annál inkább megrövidítjük népünk szenvedését, pusztulását, annál<br />
jobban biztosítjuk hazánk jövõjét és függetlenségét.<br />
260<br />
261
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
A német fasizmusnak azonban a hazaáruló belsõ bitangok segítségével<br />
sikerült a magyar nép többségét megakadályozni a háborúból való kiválásban.<br />
Ilyen körülmények közt a Szovjet-Únió Vörös Hadserege mint ellenség<br />
volt kénytelen hazánk földjére lépni. A politikai helyzet ilyen alakulása befolyással<br />
volt az iskola életére is. A tanév kezdetén, szeptember elsõ napjaiban<br />
kitûnt, hogy a viszonyok nem engedik meg az eredményes munkát. Az<br />
állandó légiriadók mellett nyugtalanítólag hatott az Erdélybõl menekülõ<br />
lakosság végeláthatatlan sora. A tanulók többsége vidéki volt, így részben a<br />
légitámadás lehetõsége, részben más aggodalom miatt sok vidéki szülõ<br />
otthon tartotta gyermekét. Az internátusba felvett 90 növendék közül 36 jött<br />
be. A vonaton bejáró tanulók a vonatközlekedés bizonytalansága miatt nem<br />
tudták az elõadásokat látogatni. Mivel a gimnázium óvóhelyét a német katonaság<br />
nem engedte használni, az aggodalmaskodó szülõknek a tanári kar is<br />
azt tanácsolta, hogy a mindegyre válságosabbra forduló helyzetben tartsa<br />
otthon gyermekét. E körülmények arra indították a tanári kart, hogy a<br />
tanítást az igazgatótanács hozzájárulásával szept. 15-én abbahagyja.<br />
Az internátusi és vonaton bejáró növendékek<br />
hazamentek, de a tanárkar mégsem akarta, hogy<br />
a helybeli tanulók tétlenkedjenek, ezért délutánonként<br />
rendszeres foglalkoztató órát tartott az<br />
internátusban csökkentett óraszámmal. Szept.<br />
29-én azonban ezt a munkát is abba kellett<br />
"Az állandó légiriadók<br />
mellett nyugtalanítólag<br />
hatott az Erdélybõl menekülõ<br />
lakosság végeláthatatlan<br />
sora."<br />
hagyni, mert az egyre közeledõ arcvonal minden tanítást lehetetlenné tett .<br />
A Vörös Hadsereg csapatai okt. 8-án érték el városunkat, s a német csapatok<br />
egy éjtszakai harc után kivonultak a városból. Az elsõ szovjet roham<br />
gyorsan keresztülment a városon, a gimnázium épülete az elsõ harcokban<br />
több kisebb találatot kapott.<br />
Október 13-14-én egy visszaforduló német csapat újra utcai harcok színhelyévé<br />
tette a várost. A németek behatoltak ugyan a város egy részébe, de az<br />
oroszokat nem tudták visszaszorítani, sõt két nap múlva maguk voltak kénytelenek<br />
visszavonulni. Sok házat felgyújtottak, leégett a református templom<br />
tornya is, valamint a templom teteje. Tûz támadt több helyen a gimnázium<br />
épületében is. A tanári könyvtár, és a benne elhelyezett régiségtár, ifjúsági<br />
könyvtár, igazgatói iratok megsemmisültek.<br />
A makacs német védekezés a Tisza-vonalán városunkat heteken keresztül<br />
fõ hadmûveleti területté tettek, s a városban feltorlódó katonaság az iskolák<br />
épületeit is lefoglalta.<br />
November folyamán az orosz városparancsnokság elõzékenysége lehetõvé<br />
tette az internátus és gimnázium épületének katonaságtól való mentesítését,<br />
s így gondolhattunk az iskolai munka megindítására. Az egyre hidegebb<br />
Iskoláink régen és ma<br />
idõjárás miatt a gimnázium épülete alkalmatlannak bizonyult iskolai célokra,<br />
mert a harcok alatt az ablakokat és fûtõberendezést olyan súlyos rongálódások<br />
érték, hogy azok rendbehozatalára nem is lehetett gondolni. Ezért<br />
iskolai célokra a Diákotthon négy termét rendeztük be, és a tanítást nov. 23-<br />
án megkezdtük. Délelõtt a IV-VIII. o., délután az I-IV.o, növendékei tanultak<br />
egyelõre csökkentett óraszámmal. A fûtõanyaghiány 4 tanterem használata<br />
mellett is bekövetkezett. Az iskolát a város vezetõsége segítette meg olyanképpen,<br />
hogy a városi ligetben kivágott fából utalt ki 20 mázsa fát. Fogat<br />
hiányában a kiutalt fát a felsõs növendékek szállították be kézikocsikon. A<br />
tanítás eredményesebbé tétele végett a karácsonyi és húsvéti szünetet 6-6<br />
napra csökkentettük.<br />
A húsvéti szünetet használta fel az igazgatóság a gimnázium épületének<br />
olyan mérvû rendbehozatalára, hogy a tanítást a szünet után az õsi épületben<br />
lehessen folytatni. Anyag-, pénz- és munkaerõ hiányában már-már kétségesnek<br />
látszott a terv kivitele, mikor a Magyar Kommunista Párt helyi szervezete<br />
és az Építõ Iparosok Szövetkezete tudomást szerezve az iskola nehéz helyzetérõl,<br />
az igazgatóság segítségére sietett. A munkások lelkes serege 4 nap alatt<br />
végezte el ezt a munkát, amelynek elvégzését hosszú hetekre terveztük.<br />
1945-46.<br />
Az intézet szertárait csaknem 100 %-os veszteség érte a háborús események<br />
következtében. - A tanulók névsorában az I. oszt. helyett: "Ált. isk. V . osztálya"<br />
szerepel.<br />
1946-47.<br />
Kisebb helyi kirándulások mellett május 27-28. napjain 65 növendékkel jól<br />
sikerült kirándulást tettünk Budapestre. Dr. Kovács Kálmán, a Közlekedésügyi<br />
Minisztérium elnöki osztályának vezetõje jóindulati támogatása segítségével<br />
nemcsak kedvezményes vasúti jegyet tudtunk szerezni, hanem kieszközölte<br />
a fõvárosi népi kollégiumokban való ingyenes lakásunkat és ellátásunkat,<br />
valamint két teherautó rendelkezésünkre bocsátásával lehetõvé<br />
tette az újpesti Magyar Pamutipar Rt., a Ganz-hajógyár és Aquincum megtekintését<br />
rövid két nap alatt. Megnéztük az érdekes és igen tanulságos közlekedési<br />
kiállítást, majd két órás sétahajózáson is részt vettünk. Amilyen<br />
szomorú szívvel látták növendékeink szép fõvárosunk romjait, ugyanolyan<br />
jólesõ érzéssel tapasztalták, hogy az újjáépítés nem remélt ütemben folyik,<br />
úgy a közlekedés, mint a gyáripar terén is.<br />
262<br />
263
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Az Arany János Kör továbbfejlesztette a színjátszók társaságát s városunk<br />
közönsége elõtt nagy népi hangverseny keretében mutatkozott be november<br />
9-én a városi vigadóban a következõ mûsorral: 1. Gárdonyi Zoltán: Magyar<br />
suite. 2. Veress Sándor Csángó népdalfeldolgozások.<br />
3. Görög Ilona székely népballada. 4,.<br />
Kodály-dalok. 5. Tánc. Magyar nemzeti négyes.<br />
6. Kerényi György: Mátyás király házassága, népi<br />
daljáték. Népi hangversenyünket elõadtuk<br />
Karcagon és Mezõtúron is, így nemcsak a<br />
magyar népi ének- és zenekultúrának tettünk<br />
nagy szolgálatot, hanem termékeny kapcsolatot<br />
teremtettünk két református testvérgimnázium<br />
ifjúságával is. 4. A kör tagjai az elmúlt tanévben is kiadták ízléses faliújságjukat<br />
s ezzel is sok kellemes percet szereztek az egész tanulóifjúságnak.<br />
Iskolai díjak: Felvételi és vegyes díj 35 Ft, tandíj 100 Ft, fûtési díj 20 Ft,<br />
épületfenntartási díj 20 Ft.<br />
A felvételi és vegyes díjak teljes összegben, a többi díjnak legalább a fele<br />
beíratás alkalmával befizetendõ. Köztisztviselõk, munkások és 10 holdnál<br />
kisebb földbirtokkal rendelkezõk gyermekei igazolt szegénységük esetében<br />
tanulmányi eredményeikhez képest s az erre elõirányzott összeg keretén<br />
belül tandíjmentességben vagy tandíjmérséklésben részesülhetnek.<br />
A ruházkodás. Az intézeti magyaros ruha ünnepélyek és kirándulások<br />
alkalmával kötelezõ. A ruha bárhol beszerezhetõ, azonban az elõírástól eltérõ<br />
"Az iskolában fülbevalón<br />
kívül más ékszert viselni<br />
tilos. A haj ne árnyékolja a<br />
szemet, az arcot, csattal vagy<br />
fésûvel legyen lefogva."<br />
"Amilyen szomorú szívvel<br />
látták növendékeink szép fõvárosunk<br />
romjait, ugyanolyan<br />
jólesõ érzéssel tapasztalták,<br />
hogy az újjáépítés<br />
nem remélt ütemben folyik,<br />
úgy a közlekedés, mint a<br />
gyáripar terén is."<br />
nem lehet. Méltányosságból a régi ruhák viselhetõk,<br />
ha azonban a tanuló a tanév folyamán új<br />
ruhát kap szüleitõl akkor kötelesek az egységes<br />
szabású öt zsinórral ellátott sötétkék színû magyaros<br />
diákruhát beszerezni, mely takarékossági<br />
szempontból is elõnyös. Az intézeti jelvénnyel<br />
ellátott Bocskai-sapka azonban kivétel nélkül kötelezõ minden tanulóra<br />
nézve, úgyszintén a testnevelõi órákon elõirt tornacipõ, tornanadrág, és<br />
tornatrikó.<br />
Az iskolában fülbevalón kívül más ékszert viselni tilos. A haj ne árnyékolja<br />
a szemet, az arcot, csattal vagy fésûvel legyen lefogva. Azok a leánytanulók,<br />
akik ezeket a szabályokat nem tartják meg, példás magaviseletet nem kaphatnak,<br />
amennyiben felszólításra sem alkalmazkodnak a szabályokhoz, a<br />
bejárástól eltiltatnak.<br />
Iskoláink régen és ma<br />
Hagyományápoló Kossuth iskolások<br />
Négyfaluban jártunk<br />
A kisújszállási Kossuth Lajos Általános Iskola küldöttsége 16 tanulóval 4<br />
pedagógus kíséretében 2009. június 3-6. között testvértelepülésünkre, a<br />
romániai Négyfaluba (Sacelébe) látogatott. Ezzel a George Morianu nevét<br />
viselõ román-magyar testvériskolánk küldöttségének tavalyi szeptemberi<br />
látogatását viszonoztuk. A hosszú, 13 órás autóbuszozás fáradalmait feledtette<br />
velünk a rengeteg látnivaló. Számunkra, akik itt az Alföld közepén élünk,<br />
nagyszerû élmény volt látni az erdélyi táj szépségeit, a Fogarasi havasokat, a<br />
zordon Kárpátok csúcsait, Brassó, Négyfalu panorámáját, nevezetességeit.<br />
Testvériskolánkban, a vendéglátó családoknál nagy szeretettel és érdeklõdéssel<br />
fogadták küldöttségünk tagjait. Szerény ajándékaink átadását követõen<br />
az intézményt Monteanu Gheorghe igazgató úr és Krizbai Melinda, az<br />
iskola magyar tagozatának vezetõje mutatta be. A közel 500 fõs oktatási intézményt<br />
42 fõs nevelõtestület irányítja. A magyar tagozaton 120 gyermek tanul.<br />
Mi is érdeklõdéssel vártuk az ottani iskolanapok tanévzáró kultúrmûsorát. A<br />
bemutatók során a magyar tagozat minden 1-8. osztályos tanulója színpadra<br />
lépett. Szép magyar beszéddel adták elõ a népi játékokat, jeleneteket. Népviseletbe<br />
öltözve táncoltak, énekeltek magyar népdalokat. Városunk, iskolánk<br />
képviseletében lehetõséget kaptak diákjaink is a bemutatkozásra, fellépésre.<br />
Iskolánk ének-zenei tagozatának sokoldalúságát bizonyította Monoki Kálmánné<br />
karnagy vezetésével kamarakórusunk, amely székely népdalcsokorral mutatkozott<br />
be. Közönségsikert aratott a városi Alapfokú Mûvészetoktatási Intéz-<br />
264<br />
265
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
mény két táncos párja is, jászsági és szatmári koreográfiájával. Hazatérve úgy<br />
éreztük, hogy a négyfalusi testvériskolánknál tett elsõ látogatásunk kedvezõ<br />
tapasztalatai hozzájárultak iskola- és testvérvárosi kapcsolataink további bõvüléséhez.<br />
Kossuth-napok<br />
Az új, 2009/<strong>2010</strong>-es tanév elején a Kossuth Iskola nevelõtestülete és<br />
diákönkormányzata az iskolai hagyományok ápolása jegyében tartotta meg a<br />
Kossuth-napok rendezvénysorozatát. A szeptember 14-18. között zajló eseményeket<br />
az iskola névadójáról, Kossuth Lajosról való méltó megemlékezés,<br />
hagyományõrzõ és új, változatos programok sora, a gyermekek és felnõttek<br />
vidám együttléte jellemezte.<br />
Az alsó tagozatos diákok sikeresen teljesítették a "Kossuth katonája vagyok"<br />
címmel meghirdetett játékos, "katonás" feladatokat. A nagyobbak (5-8. osztályosok)<br />
az iskola aulájában korhû dekorációval kialakított Kossuth kávéházban<br />
fogadták a vendégeket. A helyszínen készített süteményekkel, teával<br />
kínálták az érdeklõdõket, verseltek, Kossuth nótákat énekeltek. De volt az osztályok<br />
csapatai számára izgalmas váltófutás, sor- és akadályverseny és olyan<br />
sportverseny is, ahol a felnõttek, diákok is megmérkõzhettek egymással.<br />
Ezúttal sem maradt el a befejezõ napon a fõzõverseny, a bemutatók sora,<br />
diszkó és az esti záró tûzijáték.<br />
Az értékeléskor a díjak, oklevelek, üdítõ- és édességcsomagok átadásakor<br />
elhangzott: "a 2009. évi Kossuth-napok sikeres rendezvényei elõsegítették az<br />
iskolai hagyományok ápolását, az osztályközösségek fejlõdõsét."<br />
Ari Géza tanár<br />
Iskoláink régen és ma<br />
Táborok az Aranyban<br />
Az Arany János Általános Iskola tanárai, szülõi munkaközössége, alapítványai,<br />
valamint az Arany János DSE az egyre nehezebb anyagi körülmények<br />
ellenére is fontosnak tartja a nyári táborokat, ezért mindig meg is szervezzük<br />
azokat. Pályázatainknak és erõsödõ határon túli kapcsolatainknak köszönhetõen<br />
a legjobb teljesítményt nyújtó tanulóink rendszeresen eljutnak külföldre<br />
is.<br />
A Micimackó Gyermekközösség alsós természetjáró táborának résztvevõi<br />
ebben az évben a Zemplénben ismerkedtek hazánk természeti környezetével.<br />
Évek óta összeszokott felnõtt csapat gondoskodott - Máténé Varga Rózsa<br />
irányításával - a résztvevõ gyermekek programjáról.<br />
Hagyományosnak mondható a városszépítõ tábor is: az Arany iskola pedagógusai<br />
és tanulói adják a résztvevõinek mintegy 60%-át. A tábor bázisa iskolánk<br />
Szabadság téri épülete, a tábort pedig Kecze Jánosné, iskolánk pedagógusa<br />
vezeti. A tábor ideje alatt a város több pontján láthatták a szorgos kezek<br />
munkáját, jutott idõ saját épületeink csinosítására is.<br />
Az osztályközösségek élén olyan felnõttek állnak, akik szabadidejükben is<br />
szerveznek programot a gyerekeknek. Nagy Istvánné tanárnõ néhány napra<br />
vitte osztályát kerékpárral Gyomára.<br />
Néhány év kihagyás után 2009. nyarán ismét volt sporttábor. A mozgást<br />
szeretõ kicsik és nagyok az iskolában, a sportpályán és a városi strandon mozoghattak,<br />
valamint elsajátíthattak új sportági és életmódbeli ismereteket K.<br />
Szabó Jánosné és Újfalvi Erik vezetésével.<br />
A legjobb negyedikeseink Holló Lászlóné és Kovácsné Bucsai Piroska kíséretében<br />
vettek részt Pacséron, ifjúsági táborban - az ottani Református<br />
Egyház szervezésében. Évekre, talán életre szóló barátságok köttettek az egy<br />
hét alatt. Tudjuk, több család is felkeresi egymást az iskolai kapcsolatok<br />
révén.<br />
Szintén hagyományos a dráma tábor, mely idén nyáron Nagybörzsönyben<br />
valósult meg. Rázsó Katalin drámapedagógus, a szabadidõs programok mellett<br />
olyan szakmai tevékenységet is vezet a résztvevõk számára, mely elsõsorban<br />
önismeretük fejlesztését segíti. A szituációk, bemutatók olyan oldalukról is<br />
megismerni engedik a gyerekeket, mely néha még maguk elõtt is rejtve<br />
maradna a tábor és a drámafoglalkozások nélkül.<br />
Az iskola vízi-túrázáshoz alkalmas felszerelése a tavaszi, õszi kirándulások<br />
mellett jól szolgálja - immár 21. alkalommal - a vízitábor céljait. Tuka Antal<br />
kollégánk vezetésével, a Körösön túráztak igazi nomád körülmények között,<br />
266<br />
267
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Iskoláink régen és ma<br />
a mindennapos esõvel dacolva, de jó hangulatban egykori és mostani tanítványaink<br />
közösen. Szintén hagyományos az erdélyi jutalomtábor, ahol a legjobb<br />
nyolcadikosok utazhatnak kultúránk és történelmünk gyakran pusztuló értékeinek<br />
nyomában szemlélõdve. Az Arany Diák Alapítvány jóvoltából, Nagy<br />
Lajos igazgató úr vezetésével ezen a nyáron is eljutottak Négyfaluba, Alsócsernátonba,<br />
illetve az ezeréves határhoz.<br />
A hátrányos helyzetû tanulók integrációs nyári táborának lehetõsége ismét<br />
kínálkozott egy országos pályázatnak köszönhetõen. A Kádas György Általános<br />
Iskolával közösen K. Szabó Jánosné kolléganõnk vezetésével, a hátrányos<br />
helyzetû gyermekek Szivárvány nyári táborában a nyári szünet utolsó napjait<br />
töltötték a gyerekek a Bükkben és környékén - vidáman hangolódva az új<br />
tanévre. Az ott összeállított mûsorral kezdtük a tanévet a tanévnyitó ünnepségen.<br />
Köszönet azoknak a kollégáknak, akik vállalják a szervezést, az önkormányzatnak<br />
azért, mert anyagilag is hozzájárul a táboroztatáshoz, és a szülõknek<br />
akik anyagi áldozatvállalással, személyes közremûködéssel juttatják gyermekeiket<br />
életre szóló élményekhez.<br />
Morzsák<br />
Nagy Lajos<br />
igazgató<br />
Drámatáborosok<br />
"A gyermektársaság gyógyír a lélekre."<br />
- Dosztojevszkij -<br />
"Egy gyermek élete olyan, mint egy papírlap,<br />
melyen minden arra járó nyomot hagy."<br />
- kínai közmondás -<br />
"Hogy megértsd szüleid szeretetét, nevelj saját gyerekeket."<br />
- kínai közmondás -<br />
"…az ember - ezt egyre inkább hiszem - csak annyit ér és csak annyira ember,<br />
amennyire meg tudja õrizni lelke egy zugában az örök gyermeket."<br />
- Márai Sándor -<br />
Integrációs tábor<br />
268<br />
269
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Iskoláink régen és ma<br />
Integrációs tábor<br />
Pacséron<br />
Integrációs tábor<br />
Vízitáborosok<br />
270<br />
271
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Iskoláink régen és ma<br />
Vízitáborban<br />
Erdély - Nyerges-tetõ<br />
Vízitábor, kikötés a Körös partján<br />
Erdély - Sószékfürdõ<br />
272<br />
273
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Iskoláink régen és ma<br />
Erdély - A Brassói-hegyekben<br />
Alsós tábor<br />
Alsós tábor<br />
Alsós tábor<br />
274<br />
275
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Iskolai névadó ünnepség városunkban<br />
Iskoláink régen és ma<br />
Török Pál Református Általános Iskola<br />
"Mert az Úr ad bölcsességet,<br />
az õ szájából tudomány és értelem származik."<br />
(Példabeszédek 2:6)<br />
A Kisújszállási Református Egyházközség meghívóján olvasható fenti idézet<br />
2009. október 11-re, különös ünnepre hívogatta városunk lakóit, iskolai<br />
névadó ünnepségre. Tudjuk, hogy az esemény foglalkoztatta a lakosságot, kit<br />
így, kit úgy. Az elõzmények ismerete nélkül nem is érthetõ sokak számára sem<br />
a névadás ténye, sem pedig Török Pál személye, hogy miért éppen reá esett<br />
az egyházközség vezetõségének választása. Errõl szeretnék röviden írni.<br />
Az évszázadok alatt több mint 29 oktatási intézményt (óvodától középiskoláig)<br />
létrehozó és fenntartó kisújszállási református eklézsiát, az 1948-as<br />
államosítás idején minden intézményétõl törvénytelenül megfosztottak. Csak<br />
az 1989-es ún. rendszerváltás után kaphatott vissza a gyülekezet két, valaha<br />
tulajdonában lévõ iskolaépületet, minek eredményeként 1997-ben, a megalázó<br />
procedúrák, hihetetlen küzdelmek után újrakezdhette, illetve folytathatta<br />
azt az iskolai oktatást, amit a fennmaradt hiteles dokumentumok szerint<br />
református õseink kezdtek el, és nyugodtan mondhatjuk, hogy kimagasló<br />
Dr. Szathmári István nyelvészprofesszor, városunk egykori diákja, ma díszpolgára<br />
Az iskolanévadó ünnepség résztvevõi, igét hirdet: Bölcskey Gusztáv zsinati elnök<br />
Varga Mihály országgyûlési képviselõ<br />
276<br />
277
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
európai színvonalon folytattak az államosításig ebben a városban. Az Arany<br />
János utcai iskolaépület fõútra nézõ ormán máig olvasható az államosítás<br />
elõtti név, amit azonban érdekes módon nem kaphattunk vissza. Azt gondolom,<br />
hogy ez a mai városvezetés alatt másként történt volna.<br />
Így került a gyülekezet vezetése abba a helyzetbe, hogy nevet válasszon régiúj<br />
iskolájának, olyan nevet, mely méltóképpen kifejezi tevékenységének<br />
szellemiségét, célját. Alapos megfontolás után Török Pál neve mellett<br />
döntöttünk. Ki is volt Török Pál, mi köze van egyáltalán Kisújszálláshoz?<br />
Aki ott volt a templomi ünnepségen, vagy a helyi kábel TV mûsorában ezt<br />
látta, az erre a kérdésre bizonyára hiteles választ kapott, városunk országos,<br />
sõt nemzetközi hírû nyelvész tudósától, dr. Szatmári Istvántól - közismert<br />
nevén Szatmári professzortól -, aki a tõle megszokott nagyszerû színvonalon<br />
méltatta, ismertette Török Pál életét, munkásságát. Akik azonban egyiket sem<br />
látták, hallották, azoknak néhány sorban ismertetést adok, hogy ki volt Török<br />
Pál, mi köze van a városnak hozzá.<br />
Török Pál (1808-1883) városunk egyik büszkesége, akit másokkal együtt az<br />
ún. "átkos rendszerben" szándékosan és méltatlanul elfeledtettek az itt élõkkel.<br />
Õ volt Kisújszállás egyik leghíresebb "tiszteletes és tudós prédikátora", református<br />
lelkipásztora, egyben Arany János kortársa, aki az akkor még kollégiumi diák,<br />
késõbbi költõ itteni tanítóskodása idején rektor, majd lelkipásztor volt. Innen<br />
ered ismeretségük, kapcsolatuk. Erre az idõszakra Arany János késõbb, már<br />
Szalagkötés az iskola zászlójára<br />
Iskoláink régen és ma<br />
ünnepelt koszorús költõként úgy emlékszik vissza, hogy Török Pál uram<br />
könyvtárában nyílt ki számára az ablak a világra és Európára. Ez pedig<br />
elárulja azt, hogy Török Pálnak igen értékes, nagyszerû könyvtára volt és azt<br />
is, hogy megengedte a fiatal tanítónak, hogy ott olvasson. Nyilván azért, mert<br />
már akkor meglátta benne a tehetséget, az értelmet, a tanulni vágyást.<br />
Minden bizonnyal igen fontos információ ez. Rövid idõ múltával Arany János<br />
visszament Debrecenbe, ám nem sokkal késõbb Török Pál is elhagyta<br />
Kisújszállást. Budapestre hívták lelkipásztornak. Nevéhez fûzõdik a Kálvin<br />
téri református templom építése, a Budapesti Református Teológia alapítása<br />
(1855). Kivette részét a szabadságért vívott küzdelmekbõl ("pátens harc"),<br />
majd dunamelléki református püspökké választották. A teológián héber és<br />
görög nyelvet tanított, az õ érdeme a híres Ráday Könyvtár megszerzése, ami<br />
máig a teológia tulajdona. Országosan ismert, elismert tudású, nemzetünk<br />
javáért buzgólkodó, iskolateremtõ egyéniség volt, akinek nevéhez fûzõdik<br />
például a 8-osztályos református gimnázium megteremtése.<br />
Budapesten találkozott ismét Arany Jánossal, akkor már országos hírûek<br />
voltak mindketten. Arany végakaratában meghagyta, hogy halála esetén<br />
Török Pál temesse. Így is történt. A Kerepesi úti temetõben nyugszanak nem<br />
messze egymástól, ahol a fõváros díszsírhelyet adományozott Török Pálnak is.<br />
Tavaly, 2008-ban megemlékeztek Budapesten is Török Pál születésének<br />
200. évfordulójáról a Kálvin téri református templomban, ahova a kisújszállásiakat<br />
is meghívták, s ahol dr. Ritók Zsigmond akadémikus méltatta Török<br />
Pál életmûvét, aki munkásságával Kisújszállást is mindig magával vitte, hírét<br />
öregbítette - nem is akárhogy. Így talán érthetõ, hogy miért vette fel iskolánk<br />
Török Pál nevét, aki Aranynak mentora volt. Ugyanakkor nem szakadtunk el<br />
Arany Jánostól, illetve örökségétõl sem, aki egész életében református, templomba<br />
járó, Bibliát olvasó ember is volt. Nyilvánvalóan ugyanabból a forrásból<br />
táplálkozott mindkettõjük hite, tudása, hivatástudata, azért hozhatott<br />
munkásságuk olyan csodálatos gyümölcsöket nemzetünk egész kultúrájára,<br />
életére nézve. Gyülekezetünk, iskolánk magáénak vallja, tartja Török Pál<br />
örökségét, s ez üzenet városunknak, nemzetünknek, az utókornak.<br />
Legyen szabad egy tõle vett idézettel zárnom írásomat, amit akkor mondott,<br />
amikor a budapesti meghívástól el akarták riasztani mondván, hogy ott<br />
csak nyomorúság, baj és örök küzdelem vár rá, miközben itt megvan mindene.<br />
Õ azt felelte: "Nekem baj kell! Nem szeretem az eszem-iszom életet. Feladatra,<br />
munkára van szükségem, amit Isten segítségével gyõzelemre vihetek." Amit mondott,<br />
az valóra vált. Ennek idõszerûsége ma legalább olyan mértékben érvényes,<br />
megszívlelendõ, mint akkor.<br />
Sípos Árpád<br />
kisújszállási református lelkipásztor<br />
278<br />
279
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Mi más is egy tanár, ha nem<br />
felnõtt diák?<br />
Tuka Antal települési képviselõ, tanár pedagógusnapi köszöntõje, 2009-ben<br />
Bevallom, kissé elfogódottan állok itt, hiszen mindenki, aki valaha diák<br />
volt, õszinte tiszteletet érez a tanárok iránt. Ahogy visszagondolok saját egykori<br />
tanáraimra, felmerül bennem a kérdés, hogy kik is azok, akikre évek<br />
múltán is pontosan visszaemlékszem? Milyen tulajdonságok teszik vonzóvá a<br />
tanárt a diákok számára? Engedjék meg, hogy saját kérdésemre John Updike<br />
Kentaur címû regényébõl vett szavaival feleljek: "Mi más is egy tanár, ha nem<br />
felnõtt diák?" Mit jelenthet az a kifejezés, hogy "felnõtt diák"? Olyan tanárra<br />
utalhat, akinek érdeklõdési köre közelít a diákjaiéhoz, nem zárkózik el az õ<br />
világuktól, részt vesz a diákjaival közös programokon - amelyek eközben<br />
közelebb is hozzák õt tanítványaihoz -, a közös kirándulások, beszélgetések<br />
lehetõséget nyújtanak az egymás életébe való betekintésre.<br />
Mégis, kik azok a tanárok, akik tényleg népszerûek? Erre a kérdésre Önök<br />
valószínûleg sokkal jobban tudják a választ, mégis engedjék meg, hogy megosszam<br />
Önökkel egy megfigyelésemet: az évek távlatából azokra, a tanárokra<br />
gondolok vissza õszinte szeretettel, akik tudást közvetítõ tekintéllyel voltak<br />
jelen az osztályteremben. Akik nemcsak követeltek, de sugározták is a tudást,<br />
folytonos érdeklõdésükkel motiválták diákjaikat az egyre jobb eredmények<br />
elérésére. Õk voltak azok, akikkel emberi kapcsolatom is volt; amit szintén<br />
fontosnak tartok a jó tanár tulajdonságai között.<br />
Õszintén csodálom Önöket, mert nehéz és küzdelmes pálya lett a pedagógusoké.<br />
Folyamatos túlterheltséggel küzdenek, és mégis milyen bután ítéli<br />
meg a társadalom a tanárok 20-25 órás munkaidejét! Tudom, hogy ez csak<br />
töredéke annak, amennyi munkát végeznek.<br />
"Olykor eltûnõdöm én is,<br />
mit is jelent húsz-harminc szempár<br />
fénylõ tükörtermében élni,<br />
hol éle van minden igének,<br />
árnyéka van minden hibának,<br />
hol húsz-harminc sötétkamrában<br />
hívják elõ folyton a percek<br />
éles, kemény, hiteles képét."<br />
Iskoláink régen és ma<br />
A Füle Lajos Pedagógus címû versébõl idézett szavak a pedagógusi pálya<br />
ars poeticáját is adhatnák. Õszintén csodálom Önöket, hogy nap mint nap,<br />
óráról órára megfelelnek ennek a rendkívül összetett szerepnek, miközben<br />
olyan különleges gondokkal kell szembenézniük az osztályteremben.<br />
Minden ünnep egyfajta számvetés, végiggondolása annak, ami az ünnep<br />
forrása. Jelesül a pedagógia világa, benne a pedagógusok helyzete, szerepe.<br />
Ez az a terület, ez az a foglalkozás azonban, amelyrõl ha gondolkodunk,<br />
természetszerûen nem vonatkoztathatunk el a gyermekektõl, diákoktól, sem<br />
a szülõktõl, sem a tágabb társadalmi és erkölcsi-morális környezettõl. A<br />
pedagógia világa közelebbi és távolabbi jövõnk formálásának, alakításának<br />
világa. Pedagógusként, szülõként, egyben települési képviselõként<br />
gondolkodom, amikor szeretettel köszöntöm Önöket.<br />
A pedagógus bennem optimista ember, akit örömmel tölt el, ha gyermekek<br />
között lehet, aki meglátja a mosolygó, derûs gyermekarcokat, aki örül a<br />
mindennapok apró örömeinek. Akit minden nehézségért kárpótol, ha<br />
diákjai megértik a magyarázatát, és megajándékozzák a bizalmukkal. Akinek<br />
fontos, hogy a napi tanítási órákon kívül is élményt<br />
nyújtó közösségi programokat szervezzen számukra.<br />
Akit megerõsít választott hivatásában, ha vidámnak,<br />
boldognak látja ezeket a gyermekeket. Tudom,<br />
sokan vagyunk így az itt jelenlévõk között.<br />
De ha itt megállnánk, és csak ennyit látnánk -<br />
"A pedagógus bennem<br />
optimista ember, akit<br />
örömmel tölt el, ha<br />
gyermekek között lehet…"<br />
olyan lenne, mintha homokba dugnánk a fejünket, miközben kint mérhetetlenül<br />
nagy a baj, majdhogynem ég a ház. Az iskola nem mûködhet, nem<br />
mûködik a társadalomtól elszigetelt világban, nem mûködhet elzárt szigetként<br />
a társadalomban. A gyermekek a maguk lelki, fizikai érzékenységükkel<br />
szeizmográf módjára képezik le mindazokat a felnõttek világából érkezõ<br />
hatásokat, amelyek otthon, a médiákból, egymástól vagy akár az utcán érik<br />
õket. Bonyolult, szövevényes hatások ezek.<br />
A pedagógus látja a kiegyensúlyozott, vidám, tudásra szomjazó tekinteteket,<br />
amelyek mögött rendezett családi háttér áll: nap mint nap munkába járó<br />
szülõkkel, biztos otthonnal, anyagi problémáktól mentes családdal, mely családban<br />
jut értõ odafigyelés, jut közös elfoglaltság a gyermekkel.<br />
Kedves Pedagógustársaim! Mintha kevesebben lennének az ilyen gyermekek…<br />
Mintha az elmúlt években valami gyökeresen megváltozott volna…<br />
Mintha néhány éve még nyugodtabbak, szabálykövetõbbek lettek volna a<br />
tanítványaink… Mintha néhány éve még egyszerûbb lett volna megvívni a<br />
napi harcainkat, mintha ugyanaz a pedagógiai szándék, ugyanaz az akarás ma<br />
már kevesebb eredményhez vezetne, mintha észrevétlenül rákényszerülnénk<br />
a kisebb igénytámasztásra…<br />
280<br />
281
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Nyugtalanítóak ezek az érzések, amelyek számtalan jelbõl formálódnak<br />
bennünk. A gyermekek magaviseletének növekvõ problémáiból, az otthoni<br />
tanulási feltételeik romlásából, nemegyszer szüleik létbizonytalanságából, a<br />
negatív példáikból és talán a legsúlyosabból, az erõszaknak az életükbe való<br />
borzongató és beláthatatlan következményekkel járó betörésétõl, és megannyi<br />
vészjósló jelet sorolhatnék, amely gyermekeinket, a jövõnket veszélyezteti.<br />
Ki védi meg õket? Mivel védhetjük meg õket?<br />
A velük szemben támasztott követelmények csökkentésével? Az osztályozás<br />
mint az érthetõ értékelés megszüntetésével? A sok esetben kényszerû<br />
"Mintha az elmúlt években<br />
valami gyökeresen megváltozott<br />
volna… Mintha néhány éve még<br />
nyugodtabbak, szabálykövetõbbek<br />
lettek volna a tanítványaink…"<br />
integrációval? A tanulásban való továbbhaladás<br />
fékezésével? Az együttélési normák<br />
megtartásának megnehezítésével? A<br />
pedagógusok tekintélyének szinte már<br />
tudatos csorbításával? A manapság szárnyra<br />
kelt õrült ötlettel: a tantárgyak 6. osztályig<br />
történõ megszüntetésével? Vagy a felsõoktatásban megszerezhetõ tudás<br />
elérésének megnehezítésével? Mivel védhetjük meg a gyermekeket, a<br />
diákokat, kedves pedagógusok, szülõk, kedves felnõtt generáció?<br />
Mi, itt a végvárakon - meggyõzõdésem - legjobb tudásunk szerint tesszük a<br />
dolgunkat: tanítunk és nevelünk. Nehezebben, nagyobb energiákkal, nagyobb<br />
megterheléssel ugyan, de a tanításba, ezzel együtt a gyermekeink jövõjébe<br />
vetett hitünket fel nem adva. Ennek a hitnek és akaratnak a megerõsítését<br />
szeretném - minden körülmények ellenére - a pedagógusnap üzeneteként<br />
átadni. Ez a hit és akarat az, amely ott van velünk a tanórákon, a tantermekben,<br />
amikor csak õk, a gyerekek, és csak mi, pedagógusok vagyunk együtt,<br />
amikor mégis teremthetünk, csak azért is megteremtjük tudásunkkal és<br />
emberségünkkel azt a kis szigetet a társadalomban. Azt a szigetet, amelyben<br />
a hétköznapok aprólékos munkájával megvalósíthatjuk Móricz Zsigmond<br />
örökérvényû gondolatát: "Egy nemzetnek legfõbb kötelessége mindig csak az lehet,<br />
hogy gyermekeit belenevelje a jövõ helyes és szép élésébe." Ehhez a kulcs bennünk van,<br />
kedves pedagógustársaim, ne feledjük.<br />
Engedjék meg, hogy a települési képviselõként is szólhassak Önökhöz.<br />
Pedagógusi hivatásomat nem tudom elválasztani e feladatomtól, ezért hát<br />
mindig érzékenyebben közelítek a helyi oktatásügyet érintõ kérdésekhez.<br />
Hadd tegyem hozzá: vagyunk így többen ebben a képviselõ-testületben. Remélem,<br />
ennek is köszönhetõ az önkormányzat támogató, segítõ, a költségeket<br />
vállaló hozzáállása amikor a gyermekekrõl, tanulókról szóló döntési helyzetekbe<br />
kerülünk.<br />
Iskoláink régen és ma<br />
Közoktatási intézményeink az elmúlt években több szempontból is megújultak:<br />
nemcsak tárgyi feltételeikben léphettek elõre, tartalmi munkájukba<br />
is befogadták a legmodernebb oktatási módszereket.<br />
Köszönhetõk ezek a több európai uniós és hazai pályázatnak, amelyekhez<br />
az önkormányzat hónapokra, évekre vállalta és vállalja az elõfinanszírozás<br />
terheit. A rendszeres taneszközfejlesztés mellett a nevelés-oktatás tárgyi környezetét<br />
javítottuk a világítás és a fûtési rendszerek korszerûsítésével is. A<br />
tartalmi munka javításakor a Pedagógiai Szakszolgálat e tanévben megvalósított<br />
bõvítésérõl is szólnék, melynek révén szervezettebb lett a gyógytestnevelés,<br />
van nevelési és van pályaválasztási tanácsadás is városunkban. A gyermekek<br />
egészségét szolgálja a mostantól minden harmadikos tanuló számára<br />
biztosított úszásoktatás, sõt a gyógytestnevelés keretében ellátottaknak a<br />
gyógyúszási lehetõség is. De az a döntésünk is a gyermekeink egészségének<br />
védelmérõl szól, mely szerint - szintén ettõl az évtõl - minden 13 éves lánynak<br />
biztosítja önkormányzatunk az egyébként igen költséges HPV-vírus elleni<br />
védõoltásokat.<br />
A pedagógiai munka elismerése is fontos számunkra. Nemcsak a helyi elismerésekre<br />
gondolok, hanem például a megyeiekre is, melyekbõl kiemelném,<br />
hogy önkormányzatunk elõterjesztésére a Móricz Zsigmond Gimnázium,<br />
Közgazdasági Szakközépiskola és Kollégiumnak adományozta a Megyei<br />
Közgyûlés az Európa Díjat és e tanévben Kisújszállásra került "Az év pedagógusa"<br />
és "Az év nevelõtestülete" cím egyaránt, az elõbbi Szénási Lászlóhoz, középiskolánk<br />
igazgatóhelyetteséhez, az utóbbi pedig Városi Óvodai Intézményünkhöz.<br />
E helyen is elismerés illeti õket kiemelkedõ innovatív munkájukért.<br />
Az elismerésnek egy másik módját is megvalósítottuk tavaly, idén szeretnénk<br />
folytatni: kifejezni az odafigyelést, az elismerést és a köszönetet a kiemelkedõ<br />
tanulmányi és sportversenyeken elért teljesítményekért a diákoknak<br />
és tanáraiknak, edzõiknek. A mai napon érkezett el ennek az ideje.<br />
Kedves Jelenlévõk! Itt állok Önök elõtt mint szülõ, mint édesapa is, aki<br />
azon közös hitvallásunkat fogalmazza meg, hogy életünk értelme a gyermek,<br />
és bármilyen minõségünkben vagyunk, élünk, úgy kell gondolkodnunk és<br />
cselekednünk, hogy számára, számukra a lehetséges dolgok közepette a<br />
lehetetlent is vállalni tudjuk. Ezért azok a verssorok, amelyeket egy költõ a<br />
pedagógushoz írt, az én olvasatomban gyermekrõl szólnak:<br />
"mikor az ég csak szürkét játszott<br />
te gyújtottál világot<br />
és árnyaltál színeket az égre<br />
nyitottál kaput a tisztességre<br />
282<br />
283
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
megtöltötted szívvel a zsebem<br />
napokban innen költekezem<br />
és ha karcot ejt a szó van rá ige<br />
s tapaszként ragasztom sebem szélire<br />
és amit elém õszintén tudtál tenni<br />
merni õszintének lenni<br />
meglátni az értéket<br />
tartani a mértéket<br />
megragadni minden emberben az emberséget"<br />
Morzsák<br />
"A világ, amit teremtettünk, a gondolkodásunk eredménye;<br />
nem lehet megváltoztatni gondolkodásunk megváltoztatása nélkül."<br />
- Albert Einstein -<br />
"Ahogyan a használatból kikopott vasdarab rozsdásodni tud,<br />
úgy indul romlásnak a tétlenségre kárhoztatott elme."<br />
- Leonardo da Vinci -<br />
Iskoláink régen és ma<br />
Óvodáink életébõl<br />
I.<br />
„Az év nevelõtestülete”: Városi Óvodai Intézmény<br />
"Összejönni - jó kezdés. Együtt maradni - haladás. Együtt is dolgozni - siker."<br />
(Henry Ford)<br />
Megyei kitüntetést kapni, különösen megtisztelõ, megható érzés. Ezt élhette<br />
át nevelõtestületünk minden tagja, amikor 2009 januárjában értesültünk<br />
arról, hogy nevelõtestületünket a megyében a legméltóbbnak tartották<br />
"Az év nevelõtestülete 2008" kitüntetésre, melyet Janóné Rácz Ildikó intézményvezetõ<br />
2009. január 22-én - Szolnokon - a magyar kultúra napja megyeházi<br />
rendezvényén Szabó Józseftõl, a Jász-<strong>Nagykun</strong>-Szolnok Megyei Közoktatási<br />
Közalapítvány kuratóriumának elnökétõl vehetett át.<br />
A Városi Óvodai Intézmény - Kisújszállás két óvodai intézményének összevonásával<br />
jött létre, 1999-ben. Az intézményünk vezetõje 2004-ig Ábri Kálmánné<br />
volt, majd Janóné Rácz Ildikó kapott megbízást, aki kiegyensúlyozott,<br />
magas színvonalú szakmaisággal irányítja az intézmény tagóvodáiban folyó<br />
nevelõ - fejlesztõ munkát.<br />
"Az embert nem a születés, a földi rang avatja elõkelõvé,<br />
hanem a szellem és a jellem."<br />
- Goethe -<br />
- Nem a tudásban van a boldogság, hanem a tudás megszerzésében. -<br />
- Edgar Ellen Poe -<br />
"Ha az ember semmi módon nem jut el a szükséges tudásig, a végén azt kérdi:<br />
ki tudja, mi lesz? - és a képzelet ad rá választ."<br />
- Isaac Asimov -<br />
284<br />
285
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Az utóbbi évek tevékenységét nagymértékben meghatározta az elnyert<br />
pályázatok megvalósítása. Intézményünk részese volt a HEFOP 2.1.6 - "Az<br />
együttnevelés feltételrendszerének megteremtése Kisújszállás alapfokú közoktatási intézményeiben",<br />
a HEFOP 3.1.3 - "Felkészülés a kompetencia alapú nevelésre a kisújszállási<br />
Városi Óvodai Intézményben" és a HEFOP 2.1.5/B - "A halmozottan hátrányos<br />
helyzetû gyermekek integrált nevelése" címû pályázatoknak.<br />
A három projekt szakmailag egymást erõsítõ program volt. Megvalósításuk<br />
során a nevelõtestületünk szinte minden tagja részt vett továbbképzéseken,<br />
belsõ szakmai programokon, bemutatókon. Megismertük a projektek tartalmát,<br />
a napi nevelõmunka során pedig a gyakorlatban is alkalmaztuk az új<br />
módszereket, a hospitálásokon tapasztaltakat.<br />
Elõször 2007-ben, majd 2008-ban is sikeresen pályáztunk az Esélyegyenlõséget,<br />
felzárkózatást segítõ tevékenységek, programok szervezése, fejlesztõ eszközök beszerzése<br />
c. támogatásra, mely segítségével a halmozottan hátrányos helyzetû óvoda<br />
mindennapjait színesíthettük. A Jász-<strong>Nagykun</strong>-Szolnok Megyei Közoktatási<br />
Közalapítvány pályázataira is több éve intézményi szinten - a fenntartóval<br />
együtt - eredményesen pályázunk.<br />
A nevelõmunka szemléletének megújítása során az intézményben példaértékû<br />
együttmûködés alakult ki a tagóvodák nevelõközösségei, az óvodapedagógusok,<br />
valamint az intézmény és más városi közoktatási intézmények között.<br />
Szélesebb lett az intézmény szakmai kapcsolatrendszere is, elõtérbe került<br />
a horizontális tanulás. A nevelõtestületünk szakmailag felkészült, nyitott,<br />
igényes, innovatív, érzelmileg is elkötelezett a nevelõmunka hatékony folytatása,<br />
a módszertani megújulás gyakorlati alkalmazására.<br />
Intézményvezetésünk törekvése, a<br />
tagóvodák kiegyensúlyozott mûködtetése<br />
nemcsak a tartalmi munkában,<br />
hanem a tárgyi fejlesztésekben<br />
is. A fent említett három, valamit a<br />
fenntartói pályázatok és taneszköz<br />
pályázatok eredményeként, a tagóvodáink<br />
felszereltsége korszerû,<br />
esztétikus, megfelelõen szolgálja,<br />
segíti a nevelõmunkát.<br />
Megyei kitüntetést kapni, különösen<br />
megtisztelõ, megható érzés.<br />
Egyénnek, intézménynek egyaránt.<br />
Mi mindannyian büszkék vagyunk<br />
arra, hogy a Városi Óvodai Intézmény dolgozói lehetünk és az évek során<br />
olyan tartalmi és minõségi munkát végeztünk, amit a fenntartónk is<br />
Iskoláink régen és ma<br />
meglátott, értékelt, és felterjesztett bennünket erre a megyei kitüntetõ címre,<br />
melyet ezúton megköszönünk.<br />
"Egyetlen szervezet sem támaszkodhat zsenikre, mert azokból kevés van és<br />
megbízhatatlanok. Egy szervezet erejének az a próbája, hogy többet tud-e felszínre hozni<br />
egy közönséges földi halandóból, mint amire az képesnek látszik, elõhívja-e rejtett<br />
energiáit, hogy azzal másokat is segítsen képességeik kibontakoztatásában. Egy szervezet<br />
célja, hogy átlagos embereket átlagon felüli tettekre tegyen képessé "<br />
Peter Ferdinand Drucker<br />
II.<br />
Újabb sikeres pályázat a Pitypang Óvodában<br />
Ez év tavaszán viharos gyorsasággal kiírták a HEFOP<br />
3.1.3/B/09/03 pályázatot, melynek célja, hogy a kompetencia<br />
alapú oktatási programok, oktatási programcsomagok<br />
megvalósítását segítõ eszközök eljussanak a<br />
HEFOP 3.1.2 és 3.1.3 alintézkedés kiírásain támogatott<br />
közoktatási intézményekbe, a program végrehajtásában<br />
érintett óvodai csoportokban.<br />
E pályázati kiírás keretében - zártkörû meghívás<br />
alapján - pályázhatott a Városi Óvodai Intézmény<br />
Pitypang Óvodája. Közel 4 millió Ft értékben nyújtottuk be a pályázatot, mely<br />
elfogadásra került. A projekt célja, hogy a Városi Óvodai Intézmény HEFOP-<br />
3.1.3-05/1.-2005-09-0002/1.0 pályázatban támogatott óvodai csoportjának<br />
részére elérhetõvé váljanak a kompetencia alapú óvodai nevelés megvalósításához<br />
szükséges taneszközök, tárgyi eszközök, ezzel is elõsegítve az eredményes,<br />
élményközpontú, cselekvéses óvodai fejlesztést, tevékenykedtetést. A<br />
pályázat tartalmának összhangban kellett lennie az elõzõekben sikeresen<br />
végrehajtott HEFOP 3.1.3 pályázati projekt nyomán módosított pedagógiai<br />
programunkkal és a beszerzésre kerülõ elemeknek szerepelniük kellett a pályázó<br />
intézmény érintett csoportjára vonatkozó 2009/<strong>2010</strong> évre kidolgozott<br />
eszközigénye között.<br />
A projektet - a határidõ rövidsége okán - feladatok megosztásával, összedolgozással,<br />
intézményvezetõnkkel Janóné Rácz Ildikóval és a Pitypang Óvoda<br />
pedagógusaival együtt alkottuk meg. Május 28-án Budapesten került sor a<br />
szerzõdés-kötésre, azután felgyorsult tempóban folytatódott a megvalósítás:<br />
vagyis a pályázatban megnevezett eszközök beszerzése, mivel az elszámolás<br />
határnapja június 15. volt.<br />
286<br />
287
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
A már korábban bevezetésre került kompetencia alapú óvodai programcsomagban<br />
négy õselemre (LEVEGÕ-TÛZ-VÍZ-FÖLD) épülnek a tevékenységek,<br />
változatos lehetõségeket felkínálva óvodásainknak a tapasztalat-, ismeretszerzésre.<br />
A témák sokoldalú, részletes, újszerû feldolgozása, megközelítése,<br />
tartalmasabbá, ötletgazdagabbá teszi a gyermekek játékát. A sokszínû<br />
tevékenykedtetés által ismerik meg, fedezik fel a körülöttük lévõ világot.<br />
Ezekhez nyújtanak segítséget - monitoring mutatóink szerint - az alábbi,<br />
pályázati forrásból vásárolt eszközök: 57 db könyv, 402 db a nevelõmunkát,<br />
tevékenykedtetést segítõ fejlesztõ eszköz. Ehhez a pályázathoz is szükség volt<br />
a fenntartónk olyan támogatására - mint a legtöbb Európa Uniós pályázat<br />
esetében - a projekt költségvetésének megelõlegezésére, ami a mai gazdasági<br />
helyzetben igen jelentõs támogatás volt ez a fenntartónk részérõl. Szerencsére<br />
a végsõ elszámolás - az uniós projekt-idõintervallumokhoz képest - rövid<br />
volt, így augusztus végén már az elfogadott pénzügyi és szakmai elszámolásunk<br />
alapján utalásra került a pályázati összeg. Az eszközök kiszállítása július,<br />
augusztus és szeptember hónapokban történt, melyeket folyamatosan vesznek<br />
birtokba óvodásaink.<br />
III.<br />
„ZÖLD ÓVODA” lettünk<br />
Az Oktatási és Kulturális Minisztérium<br />
és a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium<br />
megbízásából az Oktatási és Kulturális<br />
Minisztérium Támogatáskezelõ Igazgatósága<br />
pályázatot hirdetett 2008 õszén<br />
az óvodák számára "Zöld Óvoda" cím elnyerésére,<br />
amelyre a Városi Óvodai Intézmény<br />
Pitypang Óvodája is pályázatot nyújtott<br />
be, 2009. január végén.<br />
E minisztériumok - hazai és a nemzetközi tapasztalatok alapján - fontosnak<br />
tartják, hogy az óvodás korosztály sajátos, korcsoportjának megfelelõ módszerekkel<br />
és eszközökkel, valamint élményekre és tapasztalatokra épített tanulási<br />
környezet kialakításával korszerû környezeti nevelésben részesüljön.<br />
Iskoláink régen és ma<br />
A pályázaton nyertes intézmények nem kapnak pénzbeni támogatást, a<br />
díjazottak oklevelet kapnak. A "Zöld Óvoda" cím erkölcsi elismerés, a nyertes<br />
pályázó a nyertesek listájának közzététele napjától számított három évig<br />
használhatja. (A cím - a kritériumrendszer alapján - a hároméves periódus<br />
végén - újabb pályázat útján ismét megszerezhetõ.)<br />
A Zöld Óvoda minõsítést azok az intézmények kaphatják meg, amelyek megfelelnek<br />
egy húsz pontból álló kritériumrendszernek, és nagy hangsúlyt fektetnek<br />
a környezeti nevelésre.<br />
Óvodánk Helyi óvodai nevelési programjának címe: "Természetszeretõ -<br />
hagyományápoló" nevelési program, melyben párhuzamosan jelennek meg<br />
a népi és a zöld jeles napok. Egyik kiemelt nevelési területként kezeljük a<br />
külsõ világ tevékeny megismerését, másik számunkra fontos terület a<br />
néphagyomány-ápolás. Erre alapozva dolgoztuk ki nevelési programunkat is,<br />
mely az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramja alapján készült és átfogja az<br />
óvodáskor nevelõ, fejlesztõ munkáját. Ehhez tökéletesen illeszkedik a kompetencia<br />
alapú óvodai programcsomag is. A helyi nevelési program a környezeti<br />
nevelést kiemelten "kezeli", erre építi a fejlõdést elõsegítõ tevékenységeket,<br />
tartalmazza a fenntarthatóság pedagógiája iránti elkötelezettséget.<br />
Óvodánkban sokszínû tevékenységben gazdag óvodai élet szervezésével<br />
biztosítjuk a természet megismerését, a természetszeretetet, a hagyományápolást,<br />
a természetvédelem megalapozását. Mindez magában foglalja a környezet<br />
régi hagyományaival való megismerkedést, új hagyományok teremtését,<br />
a zöld jeles napok beépítését.<br />
A pályázatban, nevelõ munkánk értékelésénél az elmúlt három évre vonatkozóan<br />
kellett bizonyítanunk azt, hogy óvodánk szellemiségében a környezeti<br />
nevelés alapján mûködik, a nevelési programunkban erre építünk, a<br />
korszerû környezeti nevelés céljainak elérése érdekében hatékonyan valósítjuk<br />
meg programjainkat. A gyerekek nevelése, fejlesztése egyéni fejlettségükhöz<br />
igazodó differenciált képességfejlesztéssel, tevékenységközpontú<br />
módszerekkel zajlik, kiterjed a sajátos nevelési igényû, halmozottan hátrányos<br />
gyermekek nevelésére is. A településen és az óvodában élõ, a gyermekek<br />
életkorának megfelelõ hagyományok ápolása, gazdagítása megvalósul az<br />
óvoda életében a szülõk bevonásával, és a családokkal való kapcsolatban is.<br />
Az óvodaépület helyiségeinek berendezése segíti a környezetbarát szemléletmód,<br />
valamint az egészséges életmód megalapozását. Minden csoportszobának<br />
egyéni hangulata van, növényekkel, a természetsarok "kincseivel",<br />
halakkal, teknõsökkel. Növényápolási, állatgondozási feladatokat látnak el<br />
rendszeresen a gyermekek az egészségügyi elõírásoknak megfelelõen. Óvodánk<br />
épülete akadálymentesített, kiépített a takarékossági rendszer a villany<br />
és a fûtés terén. A világítás megfelel az egészségügyi elõírásoknak. A fûtési<br />
288<br />
289
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
rendszer környezetbarát. A szelektív hulladékgyûjtés biztosított, a gyermekek<br />
számára a közeli szelektív lerakó elérhetõ - megérthetõ mintát nyújt.<br />
Az óvodapedagógus alkalmazott módszerei segítik a tanulási környezet<br />
megteremtését, a tanulás tanulásának megvalósítását - úgymint: játék, megtapasztalás,<br />
tevékenykedtetés, szenzitív módszerek, terepi tapasztalások, felfedezés,<br />
élménypedagógia, kooperatív tanulás.<br />
A pályázatban óvodánknak saját, egyéni fejlesztési vállalásokat kellett megfogalmaznia<br />
- a Zöld Óvoda kritériumrendszere segítségével -, mely megvalósítására<br />
három év áll a rendelkezésünkre. Az átadó ünnepségre Budapesten<br />
került sor - 2009. szeptember 25-én - a Hagyományok Háza csodálatos<br />
épületében. A Kisújszállás település név elhangzásakor büszkén léptem fel a<br />
színpadra, és meghatódva vettem át a Pitypang Óvoda részére a "ZÖLD<br />
ÓVODA" címet igazoló oklevelet.<br />
Ponyokainé Rab Judit<br />
Iskoláink régen és ma<br />
Nagy Dani: irány a foci NB I.!<br />
Az Arany János Általános Iskolából ballagott el 2009 júniusában Nagy<br />
Dániel, akinek életében jelentõs szerepet játszik a labdarúgás. Õt kérdeztem<br />
kedvenc sportjáról, és vele kapcsolatos élményeirõl, elképzeléseirõl.<br />
- Mikor kerültél kapcsolatba a focival?<br />
- Már óvodás koromban elkezdtem edzésekre járni az Arany János Általános<br />
Iskolába.<br />
- Hogyan sikerült beilleszkedned?<br />
- Edzõim felfigyeltek arra, hogy elég jól bánok a labdával, sok idõt<br />
töltöttem a pályán, és hamarosan a nálam egy-két évvel idõsebbek között is<br />
szerepeltem a bajnokságban.<br />
- Már 6-8 évesen bajnokságban játszottál?<br />
- A megyei diákolimpia keretei között rendszeresen játszottunk mérkõzéseket.<br />
- Milyen sikereket értél, értettek el?<br />
- A csapatnak is elég jól ment, sokszor végeztünk egy tornán dobogós<br />
helyen. Engem alsós koromban szinte minden évben beválogattak a megyei<br />
korosztályos válogatottba, és sokszor voltam gólkirály is.<br />
290<br />
291
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
- Ezek a sikerek még több erõt adhattak az edzésekhez, így volt?<br />
- Igen, nagyon büszke voltam ezekre az eredményekre, és a játék is jól<br />
ment.<br />
- Más sportággal nem is próbálkoztál?<br />
- Mindenek elõtt állt a labdarúgás. Felsõ tagozatban tagja voltam az iskola<br />
atlétika csapatának. A futóedzések jól jöttek az erõnlét növeléséhez, hiszen a<br />
focipályán is nagy futóteljesítményre van szükség.<br />
- Az elért sporteredményeid mellett vannak-e még emlékezetes, a labdarúgáshoz kötõdõ<br />
élményeid?<br />
- A kisújszállási csapattal eljutottunk Franciaországba, Belgiumba, Dániába<br />
is. Nyolcadikos koromban a debreceni sportiskola csapatával egy olaszországi<br />
tornán is részt vehettem.<br />
- Mit takar ez a kisújszállási csapat elnevezés?<br />
- Felsõs koromban tagja voltam a kisújszállási serdülõ, majd ifjúsági csapatnak.<br />
- Ha jól tudom, már nem Kisújszálláson tanulsz és nem is itt futballozol.<br />
Befolyásolta-e a középiskola-választását a labdarúgás?<br />
- Szüleimmel, testnevelõ tanárommal, edzõmmel sokat tanakodtunk. 8.<br />
osztály félévétõl átigazoltam a debreceni sportiskola csapatába. A felkészülés<br />
és az ottani játék alapján nyertem ide felvételt és tanulok Debrecenben 2009.<br />
szeptembere óta.<br />
- Most ott az iskola csapatában játszol?<br />
- A sportiskolának U15 korosztályos csapata van, aki ennél idõsebb, az már<br />
egy külsõ sportegyesületben játszhat. Voltam próbajátékon az NB I-es debreceni<br />
labdarúgó csapatnál és már ott játszom.<br />
- Ezek szerint az utóbbi hónapokban nemzetközi porondon is szereplõ, híres játékosokkal<br />
is találkozol?<br />
- Igen, az ifi csapat tagjaként hazai meccseken ingyenjeggyel vehetünk<br />
részt. A klub és az edzõk is fontosnak tartják, hogy edzéseken, vagy más szervezett<br />
keretek között találkozzunk a felnõtt játékosokkal. Õk is szívesen beszélgetnek<br />
velünk.<br />
- Eddig nagyon szépen alakult a pályafutásod, hogyan tervezed a jövõdet?<br />
- A sport mellett a tanulást sem szeretném elhanyagolni, de legfontosabb<br />
tervem, hogy NB I-es labdarúgó lehessek.<br />
- Eddigi sikereidhez gratulálok, további szép eredményeket kívánok, köszönöm<br />
a beszélgetést.<br />
- Köszönöm a beszélgetést.<br />
Nagy Lajos<br />
Iskoláink régen és ma<br />
Borók Orsolya<br />
diákolimpiai bajnok<br />
Orsi a Kossuth Lajos Általános Iskola tanulója,<br />
s tízévesen már a kyokushin karate<br />
irányzat diákolimpiájának elsõ helyezését<br />
tudhatja magáénak. Óvodás kora óta tanulja<br />
ezt a sportot, s jelenleg is minden héten részt<br />
vesz a 2-2,5 órás edzéseken, ahol Raczkó<br />
György felkészítõ tanára segítségével jut<br />
egyre magasabb szintre.<br />
Ebben az irányzatban az övek színe mutatja,<br />
hogy a sportoló milyen szinten sajátította<br />
már el a kyokushin tudományát. A színskála<br />
fehérrel kezdõdik, s az ezt követõ hatodik<br />
szín a fekete, amely a legmagasabb tudásszint<br />
birtokosáé. Orsi öve jelenleg kék színû,<br />
de szeretne minél feljebb kerülni ezen a ranglétrán,<br />
s egyszer majd feketeövesként gyakorolni<br />
a kyokushin tanait. Elmondása szerint a tanult gyakorlatok nem<br />
könnyûek, de nagyon szeret járni az edzésekre, s kitartásával egyre több<br />
versenyen ér el eredményeket. Sõt, szerénysége ellenére megtudtuk, hogy a<br />
nemrégiben Szolnokon megrendezett "Aranyszáj" Szépbeszéd- és Szépolvasás<br />
Versenyen is ötödik helyezést ért el. Ezúton kívánunk még több kitartást, s<br />
további eredményekben gazdag versenyszerepléseket.<br />
Pozsonyi Gabriella<br />
292<br />
293
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
A KI-ÜTÕK együttes<br />
A Kisújszállási Ütõegyüttes -röviden Ki-Ütõ- 2006 õszén alakult 4 tehetséges<br />
kisújszállási diákból. Tagjai: Horváth Ferenc, Horváth István, Lázár Péter és<br />
Nagy Roland. Õk mindannyian a kisújszállási Alapfokú Mûvészetoktatási Intézmény<br />
falain belül kerültek kapcsolatba a zenével, ezen belül is az ütõhangszerekkel.<br />
Zenei tanulmányaikat 8-9 éves korukban kezdték.<br />
Horváth Ferenc jelenleg a Móricz Zsigmond Gimnázium tanulója. Közel<br />
tíz éve zenél, s a jövõben is szeretne játszani, amikor ideje engedi. Horváth<br />
István a Debreceni Egyetem építõmérnök szakos hallgatója. Lázár Péter jelenleg<br />
a szolnoki Varga Katalin Gimnázium végzõs tanulója, mûszaki pályára<br />
készül, de hobbi szinten ezután is szeretné tovább csiszolni zenei tudását.<br />
Nagy Roland a zenei pályát választotta. Jelenleg a debreceni Kodály Zoltán<br />
Zenemûvészeti Szakközépiskola elsõs diákja. Elmondása szerint már négy<br />
éves kora óta a zenének él, tervei szerint ütõhangszereken fog tanítani.<br />
Az együttes létszáma folyamatosan bõvül, hiszen a fiatalabb növendékek is<br />
- zenei tanulmányaik elõrehaladtával - bekerülhetnek a csapatba, így bizto-<br />
Iskoláink régen és ma<br />
sítva az utánpótlást. Az õket felkészítõ Tõgyi Attila hosszú távú célja, hogy egy<br />
olyan ütõegyüttes jöjjön létre Kisújszálláson, amely átfog egy nagyobb korcsoportot,<br />
akár a 7 éves gyermektõl a 22 éves felnõttig.<br />
Az együttes elsõ megmérettetése 2007 áprilisában Szolnokon, a 4. Megyei<br />
Kamarazenei Fesztiválon történt. A Ki-Ütõ az elsõ díjnak megfelelõ Fesztiváldíjat<br />
nyerte el. Ezt a gyõzelmet 2009 áprilisában megismételték az 5. Megyei<br />
Kamarazenei Fesztivál keretein belül. Szintén 2009 tavaszán a Jászkun-Világ<br />
Gyermek- és Ifjúsági Mûvészeti Szemlén a legmagasabb elismerést, a Nívódíjat<br />
kapták meg. Ennek a versenynek köszönhetõen több megkeresést is<br />
kaptak fellépésre, például Kunhegyesre és Csépára is. Az Alapfokú Mûvészetoktatási<br />
Intézmény rendezvényein, városi ünnepségeken rendszeresen hallhatjuk<br />
õket, de testvérvárosi felkéréseknek is gyakran tesznek eleget. Erre<br />
példa a tavalyi tanév, amikor az együttes Wilamowice városában adott fergeteges<br />
koncertet. Játszottak már az Illéssy-bálon, kiállítás megnyitókon és a<br />
Móricz Zsigmond Gimnázium rendezvényein is. Egyre több közös fellépésük<br />
van a <strong>Nagykun</strong> Táncegyüttessel városon belül és kívül is, melynek apropója<br />
egy dobos szám, amelyre Kecskésné Herczegh Kata állított össze fantasztikus<br />
koreográfiát. Ezzel a közös produkcióval az Ürömi Táncfesztiválon díjat is<br />
nyertek.<br />
Pozsonyi Gabriella<br />
"A zene az igazi világnyelv."<br />
- Weber -<br />
Morzsák<br />
"A zene rendet teremt a csöndben."<br />
- Gabriel García Marquez -<br />
"Egy jó dolog van a zenében: amikor üt, nem érzel fájdalmat."<br />
- Bob Marley -<br />
"A zene erkölcsi törvény. Lelket kölcsönöz a mindenségnek, szárnyat az élménynek,<br />
szállni tanítja a képzeletet, bájt ad a szomorúnak, derût és életet mindennek.<br />
Lényege a rendnek, és útja minden jóhoz, igazságoshoz és széphez vezet,<br />
amelynek csak láthatatlan, de kápráztató, szenvedélyes és örökkévaló alakja."<br />
- Platón -<br />
A KI-ÜTÕK együttes tagjai: Horváth Ferenc, Lázár Péter,<br />
Horváth István és Nagy Roland<br />
294<br />
295
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
1949 és még 60 év<br />
1949 júniusában váltunk el a kisújszállási gimnázium akkor végzett VIII. A<br />
és VIII. B osztálya, összesen 45-en az alma materbõl. Nem volt könnyû a<br />
kezdet, felvételire készülés, munkahelykeresés, de a fiatalság miden akadályt<br />
legyõz: a többség megtalálta megfelelõ helyét, hivatását. Az elsõ (tízéves)<br />
találkozóra kicsit szétszóródott a társaság. Néhányan külföldre kerültek, ki az<br />
Egyesült Államokba, ki Izraelbe. Bárhol éltek is, munkában, tanulásban<br />
valamennyien képességeik legjavát adták.<br />
Az elsõ találkozó után ötévenként jöttünk össze az internátus öreg vadgesztenye<br />
fája alatt, sõt egy póttalálkozónk is volt. Tanáraink fiatal vagy fiatalos<br />
alakja mellett megjelentek házastársaink, majd a gyerekek, aztán az elsõ<br />
unokák.<br />
Az összetartozás érzése különösen felerõsödött az 50 éves találkozón. Köszönet<br />
érte Gönczy Sanyi osztálytársuknak, aki fáradságot nem kímélve megindította<br />
az osztálylevelezést, amiben szinte valamennyien részt vettünk. Ezeket<br />
a leveleket könyv formában két kötetben jelentettük meg. A két kötet<br />
nemcsak egyéni életünket eleveníti fel, hanem 60 év kortörténete is, segítséget<br />
ad a múlt egy darabjának megismeréséhez, korrajz az eltelt 60 évrõl. A<br />
Leveleinket és az Osztálypostát a gimnázium könyvtárában és a városi könyv-<br />
Iskoláink régen és ma<br />
tárban is hozzáférhetõvé tettük. Köszönet az összeállításért, kiadásért, anyagi<br />
áldozatért. Különösen sokat tettek a kiadványért az osztálytársak közül Gönczy<br />
Sándor, Kiss J., Bozóki Gy., Barcsay L. Ugyanitt fényképes és írásos albumaink<br />
is megtalálhatók, amiket az 50, 55 és 60 éves találkozóra állított össze Lévai<br />
Pál, dr. Barcsay László, Gönczy Sándor. Ezekkel próbálunk emléket hagyni<br />
magunk után az elkövetkezõ nemzedéknek.<br />
Még néhány szó a 60. találkozóról. Itt már valamennyien éreztük, hogy ez<br />
lesz az öreg fák alatt az utolsó, és búcsúzásra készültünk. A 45 fõbõl 25 fõ van<br />
életben. Elmentek sorban tanáraink is: Kiss Géza történelemtanárunk, végül<br />
Törzsök Béla énektanárunk, 20 osztálytársunk és tanáraink. Õk már más<br />
régióból figyelték emlékezésünket. 18-an voltunk, akik emlékeztünk fiatalságunkra,<br />
és azokra, akik örökre megmaradtak szívünkben, akik részesei voltak<br />
életünknek, s akiket nem felejtünk, amíg élünk.<br />
Végezetül köszönet még egyszer volt osztályfõnökünknek, dr. Borók Imrének,<br />
aki a sokféle családból jött gyerekeket fiatalos lendülettel összekovácsolta<br />
közösséggé, és az 50 éves találkozóig - míg élt - figyelemmel kísérte<br />
sorsunkat.<br />
Köszönet az iskolának, tanárainknak azokért az erkölcsi alapokért,<br />
amelyeket adtak nekünk. Szeretet, egymás megbecsülése, tisztességes<br />
helytállás az élet minden területén. Többen iskolánk hírnevét külföldön is<br />
öregbítették. Köszönet minden szépért, jóért, amit értünk tettek a minket<br />
útra bocsátó szüleink és tanáraink.<br />
† Deme Lászlóné Nagy Teréz<br />
Tornász gimnazisták hajdan, háttérben a gimnázium egykori tornaterme<br />
A gimnázium kollégiuma 1938-ban<br />
296<br />
297
Iskoláink régen és ma<br />
299<br />
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
298<br />
298<br />
298<br />
298<br />
298<br />
298<br />
298<br />
298<br />
298<br />
298<br />
298<br />
298<br />
298<br />
298<br />
298<br />
298<br />
298<br />
298<br />
298<br />
298<br />
298<br />
298<br />
298<br />
298<br />
298<br />
298<br />
298<br />
298<br />
298<br />
298<br />
298<br />
298<br />
298<br />
298<br />
298<br />
298<br />
298<br />
298<br />
298<br />
298<br />
298<br />
298<br />
298<br />
298
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Iskoláink régen és ma<br />
50 év után elõször találkoztak<br />
50 év után elõször találkoztak<br />
300<br />
301<br />
50 év után elõször 2009. október 10-én találkoztak a Kossuth Lajos Általános Iskola 1959-ben végzett VIII. b osztályának<br />
diákjai. A képen az egykori VIII. b osztály és tanárai láthatók. A felsõ sorban balról: V. Nagy Bálint tanár, Dávid Ilona, Varga<br />
Mária, Finta Piroska, Zsoldos Emese, Juhász Margit, Kóré Erzsébet, Máthé Ilona, Orosz Edit, Cs. Kovács Magdolna, Borók<br />
Gizella, Darvas Erzsébet, Simon Emília, Tuka Ilona, Szilágyi Katalin, Juhász Tivadar tanár. Középsõ sor balról: Szûrös Lajos<br />
tanár, Kádár Istvánné tanár, Janó Gizella, J. Tóth Anna, M. Tóth Erzsébet, Varga Erzsébet, Nagy Ágnes, Bánki Dezsõné<br />
osztályfõnök, Tatár Mária, Demeter Erzsébet, Földi Róza, Pethe Julianna, Szepesi Edit, Nánási Margit, Kárai Sándor tanár. Alsó<br />
sorban balról: Tóth Gábor tanár, T. Kiss Róza, Horváth Klára, Horváth Julianna, Szûcs Erzsébet, Oros Magdolna, Tóth Erzsébet,<br />
Kovács Katalin, Szász Katalin, Kóré Jolán, Kása Róza. Az elsõ sorban a tanárok: Linka Tiborné, Lakatos Istvánné, Bodrogi<br />
Ferencné, Bobvos Jánosné, Szabadi Ilona igazgató, Mordán Piroska, Demeter Kálmánné, Rácz Jánosné, Csízi Mária<br />
Az 1959-ben végzett VIII. b osztály találkozóján 2009. október 10-én. Felsõ sor, balról: Pethe Julianna dr. Tóth Albertné, M.<br />
Tóth Erzsébet Nagy Kálmánné, Demeter Erzsébet Imre Jánosné, Tatár Mária Kalmár Antalné. Középsõ sor, balról: T. Kiss Róza<br />
Tóth Imréné, Darvas Erzsébet Kádár Ferencné, Nánási Margit Darabos Jánosné, Zsoldos Emese Tóth Lajosné, Szepesi Edit<br />
Diószegi Jánosné, Pap Terézia dr. Jeneiné. Alsó sor, balról: Máthé Ilona Németh Balázsné, Finta Piroska Rácz Miklósné, Szûcs<br />
Erzsébet Daróczy Mátyásné, Földi Róza Sas Ferencné, Szász Katalin Pálfi Józsefné, Kóré Jolán Tóth Jánosné, Szilágyi Katalin,<br />
Berkesi Lászlóné. Az elsõ sorban balról: Oros Magdolna Károlyi Jánosné, Dávid Ilona Kenéz Istvánné, Csízi Mária Csiszár<br />
Sándorné tanár, Lakatos Istvánné tanár, Kovács Katalin Kraftsik Béláné, Dr. Nagy Ágnes
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
50 éve érettségiztek<br />
Iskoláink régen és ma<br />
40 éves találkozó<br />
Az 1959-ben érettségizett humán tagozatú gimnáziumi osztály. Legelöl: D. Szabó Ilona. Balról jobbra, elsõ sor: (†)Vígh Sára Ilona, Dobrai<br />
Ilona, Bánhalmi Katalin, dr. Kiss Kálmán (egyedül még élõ tanárunk), Serege Mária, Szentpéteri Ilona, Zoltai Ibolya. Második sor: Biri Ilona,<br />
Vígh Róza, Zsíros Irén, Tóth Ilona, Pál Róza, Záhony Ilona. Harmadik sor: Gorzás Lajos, Oláh István, Sávai János, Szilágyi Lajos, Vántus<br />
Endre, dr. Tóth Albert. Negyedik sor: Kecze László, Mile Ferenc, Millinghoffer József, Németh Kálmán. Az egykori diákoknak Szabó Tamás, a<br />
gimnázium jelenlegi igazgatója Arany oklevelet nyújtott át, Kecze István polgármester pedig a városi önkormányzat ajándékaként Györffy István<br />
újra megjelentetett könyvével, a <strong>Nagykun</strong>sági krónikával lepte meg az ötven éve érettségizetteket.<br />
2008 karácsonya elõtt pár nappal benépesült a régi iskolánk volt tanterme,<br />
a 8. c. Két osztálytársammal egyeztetve 40 éves osztálytalálkozót szerveztünk.<br />
Hívó szavunkra az ország minden részérõl elindultak, és várakozással telve<br />
érkeztek. Vajon megismernek-e, vagy én megismerek-e mindenkit? Kerestük<br />
az ismerõs arcvonásokat és hanghordozást, amirõl talán ráismerünk<br />
egymásra. Nem múlt el a 40 év nyomtalanul, boldog családosok, nagymamák,<br />
nagypapák érkeztek közénk.<br />
Az osztályfõnöki órát Monoki Pálné Rózsika tanárnõ tartotta. Örömmel<br />
láttuk a fitt, fiatalos lendületét és szellemi frissességét, amit - reméljük - még<br />
nagyon sokáig megõriz. A bemutatkozások során kiderült, ki mit tanult, ki<br />
hol dolgozik, kinek mekkora a családja. Van, aki a hivatásának élt, magánélete<br />
háttérbe szorult.<br />
Késõbb a Kisúj étteremben rendezett vacsora után elõkerültek a családi<br />
fényképek gyermekeinkrõl, unokáinkról. Büszkeséggel könyveltük el, hogy a<br />
tanárainktól olyan indíttatást kaptunk, hogy mindenki megállta a helyét a<br />
világban. Ezzel fejet hajtunk emlékük elõtt.<br />
Szomorúan vettük tudomásul, hogy hatan már közülünk nem jöhettek el,<br />
meghaltak. Páran csak üzenetet küldtek: mindenkire szeretettel gondolnak,<br />
de nem tudtak eljönni. Újabb találkozó reményével záródott a hosszú-hosszú<br />
beszélgetések sora.<br />
Bacsó Endréné Ari Róza<br />
302<br />
303
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
304<br />
Az elsõ sorban balról jobbra a tanárok: Márta Kálmán, Darvas József, Balogh Mária, Nyíkos Ilona, Rázsó Elek ig.h., Kisbakonyi Ágnes<br />
osztályfõnök, Domján László ig., H. Tóth István, Ruzsinszki Jánosné, Béres Emilia, Vince Sándorné, Tóth József. A második sorban: F.<br />
Kovács Ibolya, Szegi Ilona, Ujhelyi Margit, Lovas Katalin, Nagy Margit, D. Nagy Erzsébet, Rácz Eszter, Katona Ágnes, Szabó Ildikó, D.<br />
Szabó Éva, Ari Róza, Horváth Jutka, G. Kovács Irén, Csípõ Ilona, Tónai Ilona, Károlyi Katalin, Molnár Klára, Lantai Éva. A<br />
harmadik sorban: Berkes Gyula, Z. Tóth István, H. Kiss László, Boros István, Csák István, Süveges István, Barta László, Szabó Károly,<br />
Boros József, Tóth Lajos, Nánási Endre, Szikszai László, Mércse Zoltán, Bolgovics Ferencz, Molnár István, Kiss László, Simon Lajos, Göõz<br />
Tibor, Cs. Nagy Endre, Csízi Albert, K. Szabó János, Nagy Károly gondnok.<br />
Iskoláink régen és ma<br />
305<br />
A 40 éves találkozón készült képen, az ülõ sorban balról jobbra: Bacsó Endréné Ari Róza, Fodor Zsigmondné G. Kovács Irén, Sajtos<br />
Ferencné Katona Ágnes, Szegi Ilona, Tónai Ilona, Monoki Pálné tanárnõ, Kása Tiborné Molnár Klára, Szalóczi Sándorné D. Szabó Éva,<br />
Püspöki Jenõné Rácz Eszter, Nagykéri Endréné Nagy Margit, Szabó Károly, Göõz Tibor, Molnár István, Kiss László, Csák István, K. Szabó<br />
János, Simon Lajos, H Kiss László.
Békési Fanni<br />
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Egy novemberi vasárnapon<br />
Egy zajos, zakatoló vonaton ülök,<br />
Sötét, hideg, szeles éjben zötykölõdök.<br />
Esõcsepp kopogtat a piszkos ablakon,<br />
Búcsút int nekem az én kedves otthonom.<br />
Csak a távolodó fények tüze lángol,<br />
Mint ezernyi apró csillag, fényük sárgul.<br />
Dermedt, néma csendben állnak, mint a gyertyák<br />
Szép sorban odakint az utcai lámpák.<br />
Kopár, koromfekete száguldó semmi<br />
Vesz körül engem, mert nem haza kell menni!<br />
Sáros az út, nedves a levél rajta,<br />
A bõrönd kereke azt mind felkapja.<br />
Egy zajos, zakatoló vonaton ülök,<br />
Sötét, hideg szeles éjben zötykölõdök.<br />
S könnycseppen át látja otthonom a szívem,<br />
Az otthonom, mely mindig hazavár híven.<br />
Szenti Ernõ<br />
Helyi mûvészeink<br />
Késõ esti csönd<br />
Ütéstõl megrepedt hang,<br />
bibircsókos késõ esti csönd.<br />
Semmi, csak a pótösztön<br />
szokásos valóságrögtönzése.<br />
Ne add fel, kutasd tovább<br />
a semmiben fellelhetõ szeretnivalót!<br />
Éjjel-nappal a maga javát<br />
gyarapította a téged meglelõ.<br />
Az igazból éppen úgy, mint<br />
a hamisból, a szavak húznak hasznot.<br />
Vajon mire gondolsz majd, oda se nézve:<br />
amikor elvágod sorsom köldökzsinórját?<br />
Komplett élet<br />
Dobverõi nincsenek kezedben,<br />
Hallgasd, hát figyelmesebben!<br />
Tam-tam, tatám-tatám.<br />
Mikor egy gyermek a világba lép<br />
Megdobban az emberi szív.<br />
Tam-tam, tatám-tatám.<br />
Szívdobbanás<br />
Amikor ránk talál a szerelem,<br />
Egyre gyorsabban lesz az ütem.<br />
Tam-tam, tatám-tatám.<br />
Mikor elmegy egy szeretõ lélek,<br />
Megáll dobogása a szívnek.<br />
Tatám-tatám, tám-tám, tám, tá, t…<br />
Amikor elszakad két csüggedt szív,<br />
Úgy nem doboghat már, mint rég.<br />
Tam-tam, tatám-tatám.<br />
Házat sohasem látott vályog.<br />
Várfalat hírbol sem ismerõ kõ.<br />
Fényfészekben árnyékfióka,<br />
hulladékot ringató vízhullám.<br />
Öngyulladástól eltiltott anyag,<br />
fajsúlyától megfosztott szellem.<br />
Mélyen behatoltak a nemlétbe<br />
a kor-ömlengés rögmódosulásai.<br />
Fillérekért komplett élet,<br />
kézzel kitapogatott holdhormon.<br />
Ördögmaszk alatt mókás arc:<br />
a jót szûken, a rosszat bõven méri.<br />
306<br />
307
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Bészabó András<br />
Helyi mûvészeink<br />
Bészabó András kisújszállási mûvész-tanár<br />
2009-ben ünnepelte 60. születésnapját,<br />
ebbõl az alkalomból Hatvan kép címmel<br />
kiállításon mutatta be alkotásainak egy részét.<br />
Városunk önkormányzata több évtizedes<br />
pedagógiai és mûvészi munkájának<br />
elismeréseként Arany János Pedagógiai,<br />
Mûvészeti és Kulturális Díjban részesítette.<br />
Bészabó András alkotás közben<br />
Apokalipszis<br />
Notre Dame-i hangulat<br />
A hatvan kép c. kiállítást dr. Feledy Balázs mûvészeti író nyitotta meg<br />
Esztergomi angyal<br />
308<br />
309
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Figura Henrik fotóiból<br />
Helyi mûvészeink<br />
Gémeskút<br />
Kutya<br />
Szekér<br />
Visszapillantás<br />
310<br />
311
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Józsa Péter fotóiból<br />
Helyi mûvészeink<br />
Alkony (1)<br />
Folyó víz<br />
Fatörzs<br />
Alkony (2)<br />
312<br />
313
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Losonczi József alkotásiból<br />
Helyi mûvészeink<br />
1973-ban születtem Törökszentmiklóson.<br />
Jelenleg Kisújszálláson élek és<br />
itt is alkotok a Papi Lajos Alkotóházban.<br />
A mûvészethez való vonzódásom<br />
már diákkoromban megmutatkozott,<br />
rendszeresen részt vettem mûvészeti<br />
táborokban. Korán érzékeltem, hogy<br />
nem "másképpen" látom a körülöttem<br />
levõ világot, hanem inkább "máshogy"<br />
keresem a hangsúlyokat. Autodidakta<br />
módon gyarapítom tudásomat.<br />
Az elsõ idõkben rajzolással és<br />
grafikai technikákkal foglalkoztam,<br />
majd késõbb ráéreztem az olajfestékben rejlõ lehetõségekre.<br />
1998-tól minden alkalmat és lehetõséget megragadva tudatosan építem<br />
saját képi világomat. Képeim szárazlazúros technikával, ecset használatával<br />
készülnek. A realista ábrázolásból fokozatosan áttértem a nonfiguratív képek<br />
felé. Munkáimban különbözõ stílusjegyek keverednek (konstruktív,<br />
expresszív).<br />
Foglalkoztatnak a természet alkotta formák geometrikus formaelemei, a<br />
színekben és vonalakban rejlõ lehetõségek. Ezek együttalkalmazásával, képeim<br />
egységét igyekszem megteremteni. A kromatikus tisztaságú színeket<br />
kedvelem, ugyanis ezeknek a színeknek a társa nem a harsányság, hanem a<br />
csend.<br />
Belsõ világomban fellelhetõ gondolataimat képeimen keresztül próbálom<br />
kifejezésre juttatni, az alkotásaim középpontjában az érzelem áll.<br />
1999 óta a "fényképezés öröme" is hatalmába kerített és rendszeresen részt<br />
veszek pályázatokon, kiállításokon.<br />
Tavasz<br />
Fogságban<br />
314<br />
315
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Helyi mûvészeink<br />
Harcos Katalin<br />
Letisztult világ<br />
- Losonczi József kiállítására -<br />
Ím, felnyílik a szemed, és érzed ezt,<br />
amikor látni tanul benned a lélek,<br />
mozduló kezed festésbe kezd,<br />
születnek szédítõ, szokatlan képek,<br />
s jó útján jársz az alkotó szeszélynek.<br />
Õrszem áll meredten, õrizve sorsodat,<br />
s lám, megérint a kéklõ harmónia,<br />
fénytörés bûvöl, vagy játszi kapcsolat,<br />
és áramlást kell síkban megfognia<br />
ecsetednek, fel-le táncolva ma.<br />
Erdei fények<br />
Színek üzekednek vad orgiában,<br />
letisztult formák örvénye kavarog.<br />
Bennünk üzennek, nekünk ordibálnak<br />
Szín-ördögök, s képzelt angyalok.<br />
Nézz! Létezem. Láss, érted vagyok!<br />
S amint a bûvös forgatag megéled,<br />
képeiden az Univerzum tárul elénk;<br />
mestere vagy a rejtõzõ szenvedélynek,<br />
s megmutatod mi bennünk a szép,<br />
Alkoss soká, ecseted maradjon miénk.<br />
Fénytörés<br />
316<br />
317
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Kácsor Károly<br />
Helyi mûvészeink<br />
1957-ben születtem Kisújszálláson,<br />
a középiskolát itt jártam, és jelenleg<br />
is itt lakom. Agármérnök vagyok, a<br />
mezõgazdaságban dolgozom. A<br />
természetet nagyon szeretem, és<br />
munkámból kifolyólag szerencsére<br />
sokat tartózkodom a szabadban, a<br />
fényképezõgép az autóm tartozéka.<br />
A fotózás mindig is vonzott, és<br />
nagyon régóta mondhatom a hobbimnak.<br />
A természetfotózás a kedvencem.<br />
A természet õszinte és min-<br />
- én -<br />
dig más, a nyitott szemmel járó ember számára csodálatos. Szeretem a<br />
makrózást, de szívesen fotózok madarakat és tájakat is.<br />
A másik nagy szerelmem a motorozás, amelyre sajnos elég kevés idõm jut.<br />
Sikoly<br />
Sárgaság<br />
Rugóláb<br />
Kukucs<br />
318<br />
319
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Máté Albert<br />
Helyi mûvészeink<br />
Magamról: Kisújszálláson születtem,<br />
iskoláimat az Arany<br />
János Általános Iskolában és<br />
a szolnoki Varga Katalin Gimnáziumban<br />
végeztem. Jelenleg<br />
a BME építészmérnöki<br />
karán másodéves hallgató vagyok.<br />
Hobbiszinten fotózok,<br />
többnyire digitális géppel,<br />
ritkán fekete-fehér filmre.<br />
Képeim és egyetemi munkáim<br />
a www.albrt.extra.hu címen<br />
is megtekinthetõk.<br />
Víz!<br />
Harc<br />
Vízcseppek<br />
Erõ<br />
320<br />
321
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Péter József fotóiból<br />
Gyermekkoromban kerültem kapcsolatba a<br />
fényképezéssel. Az elsõ gépet a bátyámtól<br />
kaptam, az 1960-as évek végén. A fotós<br />
ismereteket testvéri segítséggel, illetve<br />
magánúton sajátítottam el. Fényképezésem<br />
elsõsorban családra, emberek, embercsoportok,<br />
események bemutatására, vasúti képekre,<br />
természetre, állatok fényképezésére irányul.<br />
Fõbb állomásai a fényképezésnek: 1972, 1996,<br />
2003, ezek új gép beszerzését jelentik. Ez<br />
mindig változást jelentett a korábbiakhoz<br />
képest (a gép megismerése, annak lehetõségei,<br />
fényképek elõhívása, tárolása hogy történjen,<br />
nagyítás, képkivágás technikája stb.).<br />
Nagyításban, képkidolgozásban 2003-tól digitális technika segít. A<br />
képeimet nem manipulálom, a képkészítésbe utólag ritkán avatkozok bele<br />
(legfeljebb képkivágás). Legfontosabb számomra a pillanat megragadása és a<br />
valóság bemutatása.<br />
Helyi mûvészeink<br />
Tél a ligetben<br />
A Vasutas Klub télen<br />
Tél<br />
322<br />
323
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Helyi mûvészeink<br />
Papi Lajos fotóiból<br />
A Balatonon<br />
Barátságban a fiammal<br />
Úton<br />
Párban<br />
324<br />
325
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Papi Lajos fotóiból<br />
Helyi mûvészeink<br />
Tóth Tünde festményeibõl<br />
326<br />
327
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Tóth Tünde festményeibõl<br />
Köröttünk a természet<br />
Csapadékanomáliák Kisújszálláson<br />
Sok gondunk, bajunk mellett két globális veszedelem is fenyegeti társadalmunkat<br />
és az egész emberiséget. Az egyik a Föld túlnépesedése és részben<br />
ebbõl eredõen a globális klímaváltozás.<br />
A Föld éghajlatváltozásának jelei: az áradások, a szélsõségesen magas hõmérsékletek,<br />
az aszályok növekvõ gyakorisága, és az ebbõl következõ erdõtüzek, járványok,<br />
a tengerek vízszintjének emelkedése, ökoszisztémák összeomlása stb.,<br />
lassan minden kétkedõt, még az Egyesült Államok elnökét is meggyõzik arról,<br />
hogy óriási a baj. Gyorsan tenni kell valamit a klímavédelem érdekében - ha<br />
még nem késõ.<br />
A fosszilis energiahordozók (szén, olaj) elégetése, az erdõterületek radikális<br />
csökkenése révén egyre több üvegházhatású gáz (széndioxid, dinitrogénoxid,<br />
metán) került a levegõbe, s ebbõl eredõen az utóbbi 100 évben 1 C 0 -kal<br />
emelkedett a Föld átlaghõmérséklete. Ha a megszokott módon és ütemben<br />
szennyezzük tovább Földünk légkörét - s nem hozunk az egész Földre kiterjedõ<br />
radikális klímavédelmi intézkedéseket - 2100-ra a földi átlaghõmérséklet<br />
hozzávetõleg 2 0 C-kal emelkedik. Ennek eredõjeként az átlagos tengerszint<br />
50 centimétert emelkedik, a gleccserek 50%-a elolvad, gyakoribbak lesznek a<br />
heves csapadékok, emellett sûrûbben lesznek aszályok, a növény és állatvilágot<br />
helyrehozhatatlan károk érik. Ezen a 2 0 C-os átlaghõmérséklet növekedésen<br />
múlik az emberiség jövõje, s ez egyben a földmûves kultúra végét is<br />
jelentheti.<br />
Hogy az elõbb vázolt prognózis nem tartozik az ijesztgetés kategóriájába,<br />
mutatják az elmúlt évek, évtizedek meteorológiai adatai. Magyarországon<br />
ezek a klimatikus hatások fokozottan jelentkeztek.<br />
Nõtt az árvizek és aszályok gyakorisága. Gyakran egy<br />
éven belül jelentkeztek, mint pl. a 2001-es esztendõben.<br />
Jó példa a szélsõséges idõjárásra az 1999-es és<br />
2000-es esztendõ.<br />
1999-ben Kisújszálláson 750,5 mm csapadék esett<br />
"Magyarországon …<br />
a klimatikus hatások<br />
fokozottan jelentkeztek.<br />
Nõtt az árvizek és<br />
aszályok gyakorisága."<br />
(ezt megelõzõen 1998-ban 703 mm), ebben az évben vonult le a Tiszán minden<br />
idõk legnagyobb árhulláma. A Tisza felsõ folyásán árvizek voltak.<br />
2000-ben aszályos év volt. Augusztusban 41,7 o C-kal megdõlt a melegrekord.<br />
Kisújszálláson 337 mm csapadékot mértek. Voltak hónapok, amikor<br />
nem volt csapadék a <strong>Nagykun</strong>ságban, augusztusban és októberben. A "nevelõ<br />
hónapokban", amikor a legtöbb nedvesség kell a növényeknek, alig esett esõ.<br />
Májusban 14,3 mm, júniusban 9,3 mm esõ esett.<br />
328<br />
329
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Köröttünk a természet<br />
1. ábra<br />
Az 1. ábrán egy vonalas grafikonon szeretném bemutatni Kisújszállás igariói<br />
mérõállomáson mért csapadékadatok változását az elmúlt 20 évben, 1987 és<br />
2007 között. Az elmúlt 36 év átlagértéke ezen a mérõhelyen 474, 3 mm volt.<br />
Az ábra mutatja, mekkora szóródás tapasztalható, s egyre hektikusabbak a változások.<br />
2004-ben 724,8, 2005-ben 787,8 mm csapadékot mértek Kisújszállás<br />
déli határában, 1992-ben 353,8 mm-t, 2003-ban 297,7 mm-t jegyeztek fel.<br />
A szélsõségek érzékeltetésére mutatjuk be Dobai Tibor házi meteorológusunk<br />
adatait: 2. ábra.<br />
Õ 1979 óta hûségesen írja az idõjárási adatokat. Jelen táblázat az 1998 és<br />
2008 évek csapadék adatait tartalmazza, megjelölve a kiugróan magas esõnapokat.<br />
Látható, hogy az 1999-es év belvizet okozó hatását az 1998-as magas<br />
csapadék összege is befolyásolta.<br />
A 2005-ös év nálunk, Kisújszálláson újabb katasztrófát okozott: augusztus 4-én<br />
126, augusztus 16-án 82 mm csapadékot kaptunk. Ilyen tömegû víz nem hullt<br />
városunkra emberemlékezet óta. Fokozta a belvíz kártételét, hogy a megelõzõ<br />
2004-es évben is 700 mm feletti csapadék volt.<br />
A 3. ábra mutatja, hogy az éves csapadék eloszlása mennyire változó. Ezek<br />
a szélsõséges értékek évrõl-évre gyakoribbak és a különbségek is nõnek. 2005-<br />
ben pl. augusztusban 253 mm csapadék esett, októberben már csak 7,6 mm.<br />
A klímakutatók azt mondják, hogy a "hidrológiai ciklus intenzívebbé vált",<br />
és ez csak fokozódik. Közismert, hogy a nagyintenzitású és nagy tömegû<br />
2. ábra<br />
csapadék kevésbé hasznosul, mint a csendes esõ. A hirtelen lezúduló víz<br />
elfolyik, sõt a belvízveszély miatt gyorsan el is vezetjük. A nyári csapadék<br />
mennyisége hosszú évek alatt várhatóan lehull, de a tavaszi, õszi esõzések<br />
tendenciózusan csökkennek. Nõ a gabonatermelés kockázata. Várhatóan a<br />
<strong>Nagykun</strong>ságban biztonsággal csak öntözött körülmények között lehet<br />
gazdálkodni. Legbiztonságosabb a rizstermesztés. Kisújszálláson külön gond,<br />
hogy a mély fekvésû területekrõl az elhanyagolt árkok, csatornák miatt a<br />
"felesleges" csapadék nem tud elfolyni. A korábbi években a kártételt az is fokozta,<br />
hogy 2008 elõtt a város szennyvízelvezetõ rendszere nem volt kiépítve,<br />
így a nagytömegû szennyvízzel telített talaj a lehulló intenzív csapadékot nem<br />
tudta befogadni.<br />
A kritikus években a kormány a belvíz okozta károkat igyekezett enyhíteni.<br />
Az önkormányzat által felmért károknak hozzávetõleg 80-90%-át kompenzálta<br />
az állam.<br />
1999-ben 163 lakás károsodott, a kár enyhítésére 14.517 ezer Ft-ot fizettünk<br />
ki, 10 önkormányzati ingatlan kárenyhítésére 31.500 ezer Ft-ot kaptunk.<br />
A belvízvédekezés költségeihez a kormány 1.594 ezer Ft-tal járult hozzá. 2000-<br />
ben a további károk enyhítésére 176 lakóépület helyreállításához 38.186 ezer<br />
Ft-ot, 18 önkormányzati épület javításához 57.666 ezer Ft-ot kaptunk. A belvízvédekezés<br />
eszközeinek támogatására 1.890 ezer Ft-ot utaltak át Kisújszállás<br />
330<br />
331
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Köröttünk a természet<br />
tot adott be a város északnyugati öblözetének belvíz-mentesítésére is, ennek<br />
összköltsége 424.864 ezer Ft, ebbõl 300 milliós támogatásra számíthat az<br />
önkormányzat, ez 71%-os támogatási arányt jelent.<br />
Fel kell készíteni a lakosságot is, a katasztrófahelyzetek megfelelõ kezelésére.<br />
Jó hír és az árvízkárok mérséklése szempontjából komoly elõrehaladás,<br />
hogy 2009. szeptember 24-én két Tisza menti víztározó alapkövét tették le. A<br />
100 millió köbméter víz tárolására alkalmas <strong>Nagykun</strong>sági tározó, és a 250<br />
millió köbméter víz befogadására alkalmas Hanyi-Tiszasülyi tározó javítja a<br />
térség klimatikus viszonyait és egy rendkívüli árhullám esetén 50-70 cm-rel<br />
csökkentheti a Tisza vízszintjét. A két beruházás 32,2 milliárd Ft-ba kerül.<br />
Dr. Ducza Lajos<br />
3. ábra<br />
önkormányzatának. Bár 2000-ben csak 337 mm csapadék esett és szárazság<br />
volt, sok ház a talaj zsugorodása, kiszáradása miatt vált életveszélyessé. Így<br />
2000-ben kétszer akkora kár keletkezett, mint 1999-ben.<br />
2005-ben újabb felhõszakadás jellegû csapadék sújtotta a várost. 185 ingatlanban<br />
keletkezett kár, a károk enyhítésére 203.968 ezer Ft támogatást kaptak<br />
a lakosok, 12 ingatlan olyan súlyosan károsodott, hogy lakóinak új lakást<br />
kellett vásárolni. Az önkormányzati ingatlanokban 60.145 ezer Ft kár esett.<br />
2006-ban folytatódott a belvízkárok enyhítése. Újabb 117 épületet renováltak,<br />
17 új épületet kellett a károsult lakóknak vásárolni, ez 147.891 ezer Ft-ba<br />
került.<br />
A belvíz elleni védekezés költségeihez 3.500 ezer Ft-ot kapott az önkormányzat,<br />
megelõzési, helyreállítási feladatokra: 61.493 ezer Ft-ot. A két csapadékos<br />
ciklusban jelentkezõ károk nagysága mutatja, hogy a jövõben komolyan<br />
fel kell készülni a várható elemi csapások enyhítésére. Karban kell tartani<br />
a csapadékvíz-elvezetõ rendszereket, záportározókat kell kialakítani a<br />
rövid idõ alatt lezúduló csapadék befogadására. E szándékkal Kisújszállás<br />
város pályázatot nyújtott be a város délkeleti és délnyugati belvízöblözeteinek<br />
rekonstrukciójára. Az önkormányzat sikeresen pályázott a város belvíz sújtotta<br />
területeinek mentesítésére. A bekerülés összköltsége 543.855 ezer Ft,<br />
ebbõl a támogatás összege 465.342 ezer Ft, (85,56%). A munkálatok még<br />
2009-ben elkezdõdhetnek. Ugyanebben az évben az önkormányzat pályáza-<br />
Gyöngysor - Kácsor Károly fotója<br />
332<br />
333
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Kutyavilág<br />
"Te egyszer s mindenkorra felelõs lettél azért, amit megszelídítettél." Már szállóigévé<br />
váltak Antoine de Saint Exupery leghíresebb mûvének, A kis hercegnek<br />
sorai. Sokan mégsem tartják be az örök érvényû mondatot: évente több száz<br />
kutya kerül az utcákra Magyarországon. Sokukat az autó üti el, vagy befogják<br />
õket, és a sintértelepeken éri utol õket a halál.<br />
Az ebtartók Kisújszálláson sem felelõsségteljesebbek, mint máshol: egy év<br />
alatt 50-60 kutya vált feleslegessé. Õket a gyepmester fogja be, s néhány lelkes<br />
állatbarát gondozza õket. Saját erõbõl és felajánlásokból etetik, gondozzák a<br />
kutyákat, és megpróbálnak új otthont találni nekik.<br />
A legtöbb kutyát õrzési, védelmi céllal keresik. Ez volt a célja azoknak az<br />
õseinknek is, akik elsõként megszelídítették, és maguk mellé fogadták a<br />
farkasokat. A legõsibb kutyacsontokat Északkelet-Irakban találták - mintegy<br />
14 ezer évesek. (A régészeti leletek alapján a többi háziállatot csak 3200 évvel<br />
késõbb vették maguk mellé az emberek.) A kutyákat védelmi céllal tartották,<br />
illetve hamar társsá is vált. Ez a mai napig megmaradt. Kisújszálláson is sokan<br />
vannak, akik kedvenc négylábújukat nemcsak egynek tartják a sok állat közül.<br />
Pálfi László és magyar vizslái<br />
"A macska könnyen vált gazdát; semmi nem érhet<br />
fel a kutya hûségével, pláne nem kettõével!" -<br />
mondja László, két drótszõrû magyar vizsla<br />
büszke tulajdonosa. A vizslákat kölyökkoruk óta õ<br />
neveli, s bár úgy gondolja, egy menhelyi keverék<br />
is lehet olyan okos és jól betanított, mint bármely<br />
másik, kutyái fajtája iránt teljesen elkötelezett.<br />
Tervei szerint, ha lehetõsége lesz, még vérvonalukat<br />
is tovább szeretné vinni.<br />
A magyar vizslát az egyik legintelligensebb fajták<br />
közé sorolja. A betanításuk - elmondása szerint - könnyen ment, de nem<br />
tagadja, hogy ez napi szintû elfoglaltsággal jár. Szívesen tölti kutyáival<br />
szabadidejét, s a rengeteg beléjük fektetett energia híven tükrözõdik kutyái<br />
engedelmességében, tudásában. Fanni és Amy kiválóan apportírozzák a<br />
vadat, hallgatnak a "jobbra", "balra" vezényszóra, s ha gazdájuk úgy kívánja,<br />
akár fél napig is képesek egy helyben ülni - ami elnézve a folyton száguldozó,<br />
birkózó, ugráló vadászkutyákat, nem kis teljesítmény.<br />
Marjai Gréta és kutyája<br />
Köröttünk a természet<br />
A 11 éves kislányt épp kutyájával játszva találtam<br />
udvarukon. Két kutyájuk van: egy nagy<br />
termetû, de jámbor bordeauxi-dog és egy kis vadászkutya.<br />
Labdáztak. Hideg idõ volt, ködös, de<br />
ez rájuk csöppet sem volt hatással. Az iskola után<br />
jól esett a mozgás a kislánynak és a kutya is várta<br />
már haza kisgazdáját. A nagyobbik kutya hamar<br />
kifáradt, a kicsi viszont igazi vadászvirtussal<br />
folytatta a labdaüldözést. Gazdája szerint<br />
könnyen tanul, intelligens fajta, bár néha túl<br />
pörgõs. A kertben pár fának a száráról hiányzik a<br />
kéreg, s a virágok is túl vannak néhány "támadáson". Gréti szerint nagyon<br />
fontos, hogy jó legyen a választás a kutya fajtáját illetõen. Aki nem szeret vagy<br />
nincs ideje sokat mozogni, az nyugodt fajtát keressen, de aki szabadidejét<br />
szívesen tölti a szabadban, bevállalhat energikusabb típust is. Amíg kölyök,<br />
minden kutya aktívabb, nagyobb a mozgásigénye, így a kis beagle is sok<br />
türelmet és odafigyelést igényel. De a kislány szerint megéri a fáradságot,<br />
mert csak így válhat a kölyökkutyából felnõtt korára megbízható, hûséges<br />
társ.<br />
Horváth Zoltán - a kutya a hivatása<br />
Horváth Zoltán a "Gold Junior" beagle mestertenyészet<br />
tulajdonosa. A mestertenyésztõi címet<br />
2006-ban kapta meg. Elsõ beagle kutyája 1999<br />
nyarán került hozzá, azelõtt dobermanokkal<br />
foglalkozott. Elõször csak kiállításra vitte kutyáit,<br />
de mivel a kutyák szép eredményeket értek el a<br />
versenyeken, családjával a tenyésztésbe is belefogott.<br />
A kutyafajta családi kedvencként is kiállta a<br />
próbát: Zoltán gyermekei játékos, ragaszkodó pajtásra<br />
találtak bennük. A gyerekeknek természetes,<br />
hogy az állatok mindennapi életük részesei.<br />
Édesapjuk állatszeretetébõl adódóan ugyanis más állatok is, teknõsök,<br />
papagájok veszik körül õket. A tenyésztõ elmondása szerint nagyon fontos a<br />
család támogatása, hiszen a kölykök megfelelõ gondozása sok idõt igényel, a<br />
334<br />
335
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
pár hetes kiskutyáknak rengeteg törõdésre van szükségük. A gyerekektõl<br />
sokat tanulnak a kölykök a rengeteg játék során, ez segít, hogy jól szocializált<br />
kutyák kerüljenek ki a családokhoz. Amikor viszont eladósorba kerülnek a kis<br />
kedvencek, komoly feladat vár a tenyésztõre és családjára. Egyre nehezebb<br />
ugyanis biztos otthont, gondoskodó gazdit találni számukra.<br />
Egy kóbor kutya szerencséje<br />
A doktor úr azon kevés állattartók<br />
egyike, aki teljes felelõsséggel<br />
gondozza kedvencét. A<br />
rövid kora reggeli séta során<br />
kiderül, hogy a gazdája mellett<br />
futkározó, szimatoló fekete<br />
szõrgombóc 2002-ben került<br />
hozzá. Egy késõi, esõs délutánon<br />
vette észre, ahogy a több<br />
hónapi kóborlástól kimerült<br />
kutya az esõben fekszik a földön;<br />
ekkor hívta be magához.<br />
A doktor úrnak ekkor ugyan<br />
már volt otthon egy idõsebb -<br />
szintén befogadott - keveréke,<br />
de a két kutya jól kijött egymással,<br />
s az idõstõl sok túlélési technikát tanult meg az újonnan befogadott<br />
kóborló. Ugyan a beszélgetés ideje alatt kitûnik, hogy a kutya még most sem<br />
sok parancsszót ért, de az évek során sokat szocializálódott az emberek<br />
között.<br />
Az évek óta szokásos útvonalon megtett, napi háromszori séta nem eseménytelen.<br />
Maci és gazdája mindig próbál segíteni a hasonló sorsú kóbor<br />
állatokon. Ha kivert, éhezõ kutyára találnak, értesítik az állatorvost, a hatóságot.<br />
A doktor úr véleménye szerint elkeserítõ a töméntelen, esztelen kutyatenyésztés,<br />
s az ebbõl eredõ túlkínálat. Emiatt rengeteg, megunt házi kedvenc<br />
kerül az utcákra évrõl évre, majd a végállomásra - ahogy õ nevezi a<br />
telepet. Oda kijárva, sokszor idõt és energiát nem sajnálva, élelemmel, ruhaanyagokkal<br />
próbálja jobbá tenni a telepen gazdira váró kutyák életét.<br />
Maci szerencsés kutyának érezheti magát. Kevés kóbor kutyának van akkora<br />
szerencséje, hogy hozzá hasonlóan, meleg, szeretõ otthonra találjon.<br />
Pozsonyi Gabriella - Tán Eszter<br />
Köröttünk a természet<br />
A krokodil Debrecenbe<br />
látogatott…<br />
A kisújszállási Móricz Zsigmond Gimnázium Jermy Gusztáv természetrajzi szertárgyûjteménye<br />
már az 1900-as évek elejére eljutott arra a szintre, hogy a Kárpátmedence<br />
tíz legjelentõsebb iskolai gyûjteménye közé sorolta egy korabeli<br />
felmérés.<br />
A szertár alapítója Jermy Gusztáv, a bécsi egyetemen együtt tanult Anton<br />
Kernerrel, azzal az európai hírû botanikussal, akirõl a Kisújszállási <strong>Nagykun</strong><br />
Kalendárium 2008-as szökõévre megjelent számában méltató írás olvasható).<br />
A muzeális értékû természetrajzi szertár alapítása 1856-ra datálható, amikor<br />
is Jermy Gusztáv rövid kitérõ után a kisújszállási gimnáziumba került. A<br />
jelenleg is gyarapodó gyûjtemény országos jelentõsége ma is vitathatatlan. Ezt<br />
számos mértékadó tudós állásfoglalása is bizonyítja. Elég, ha csak a dédunoka,<br />
a 93 éves Jermy Tibor akadémikus véleményére alapozunk, avagy Balogh<br />
János, Jakucs Pál, Juhász-Nagy Pál, Kaszab Zoltán vagy éppen Soó Rezsõ akadémikusok<br />
ezzel kapcsolatos megítélésére gondolunk. A városunkban immár<br />
két évtizede megrendezett májusi Herman Ottó országos biológiai verseny is jó<br />
szolgálatot tesz a Jermy-gyûjtemény szélesebb körû megismeréséhez, hiszen a<br />
verseny egyik gyakorlati feladata éppen a szertár preparátumainak felismerését<br />
kéri számon. Mindezek ellenére a szertárgyûjtemény iskolán kívüli bemutatására<br />
ezidáig nem került sor - mígnem 2009 tavaszán egy jelentõs fordulat<br />
be nem következett.<br />
Nagy megtiszteltetés érte ekkor iskolánkat, s vele együtt városunkat, mivel<br />
a rangos debreceni Déri Múzeumban a Jermy-gyûjtemény bemutatkozhatott. Két elhívatott<br />
természettudományi muzeológus, Lovas Márton és Mezõ Szilveszter ötlete<br />
alapján és rendezésében, egy nagysikerû idõszaki kiállítás keretében mutattuk<br />
be a szertárgyûjtemény darabjait.<br />
A Jegecek, korallok és a természet más csodái címû kiállítás 2009. április 22-én (a<br />
Föld Napján) nyílt meg a Déri Múzeum impozáns kupolatermében. Egy teherautónyi<br />
kiállítási anyag között útra kelt a szertár különös látványosságának<br />
számító nílusi krokodil-preparátum is. A szertárnak ez a nevezetes, emblematikusnak<br />
is tekinthetõ darabja éppen 150 éve került a gyûjteménybe, egy Dévaványán<br />
elpusztult cirkuszi mutatványállat kipreparált példányaként. Másfél<br />
évszázad után a krokodil elhagyta vitrinjét, de szerencsésen vissza is érkezett,<br />
ahogyan a sarokban álló "felemás csontváz", amirõl Móricz Zsigmond is megemlékezett<br />
a Forr a bor címû munkájában.<br />
336<br />
337
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
A kiállítás megnyitója különös alkalmat teremtett a "Móriczos" diákok találkozójára<br />
is. A megjelenteket köszöntötte iskolánk öregdiákja, Halász János<br />
Debrecen város alpolgármestere, országgyûlési képviselõ, jelen volt városunk<br />
küldöttsége, Kecze István polgármester és az önkormányzat több képviselõje.<br />
A megjelentek sorában köszönthettük a Debreceni Egyetem Karcagi Kutatóintézetének<br />
laboratóriumvezetõjét, az egykori Jermy-díjas Antal Károlyt is. A két<br />
hónapig nyitvatartó kiállítást több százan látogatták meg. Szakemberek és<br />
diákok is elismerõen nyilatkoztak a látottakról. A szakmai szempontból kiválóan<br />
összeválogatott, valóban ritkaságnak számító preparátumokat esztétikusan<br />
és látványosan jelenítették meg a kiállítás rendezõi. Kiállították Illésy János<br />
országos allevéltáros ásványokból álló adományának néhány szép darabját.<br />
Ugyanúgy láthatta a közönség a helybeli ártézi kút rétegmintáit, amelyek<br />
Abrudbányai Nagy János, egykori városi fõorvos ajándékaként kerültek a szertár<br />
gyûjteményébe. Ez utóbbi egyedülálló preparátum együttes, mivel a híres<br />
Zsigmondy-féle fúrásokból országosan is csupán ez a mintasor maradt fenn.<br />
Bodnár Lajos, Móricz Zsigmond természetrajz tanára a gyûjteménygyarapításban<br />
utolérhetetlen munkát végzett. Az iskola az 1893/94-es tanévrõl szóló<br />
évkönyve errõl így számolt be: az adományok közül "nagyobb értéket képviselnek<br />
A nílusi krokodil és a múzeum egyik legértékesebb preparátumegyüttese,<br />
a korallgyûjtemény a Magyar Nemzeti Múzeum ajándéka 1894-bõl<br />
Köröttünk a természet<br />
A Jermy-plakett, Papi Lajos<br />
szobrászmûvész alkotása<br />
a Magyar Nemzeti Múzeumé, 1382 darabot, 423 Ft<br />
15 kr és Horthy Miklós cs. és kir. sorhajózászlós úré 76<br />
darab, 42 Ft 80 kr összegben". Ekkor került a<br />
gyûjteménybe a Nemzeti Múzeumból másodpéldányként<br />
kapott korall-kollekció is. Mivel az<br />
1956-os budapesti múzeumi tûzben az eredetiek<br />
elpusztultak, így ezek különösen fontos darabokká<br />
váltak.<br />
Ebbõl a gyûjteménybõl láthatott a közönség<br />
néhány szép korall-példányt. A Bodnár Lajos<br />
által preparált, mindmáig gondos munkát<br />
dicsérõ, kiváló állapotban megmaradt madárpreparátumok<br />
közül egy túzok kakas és egy<br />
fiatal kõszáli sas került bemutatásra.<br />
A szertárgyarapító tanárok sorában kiemelkedõ<br />
helyet foglal el Szász Károly tanár úr is. Közel<br />
ötven szolgálati éve alatt igen jelentõsen fejlõdött<br />
a szertár gyûjteménye. Különösen a herbáriumi dossziék szaporodtak<br />
szép számmal, amelyeket Soó Rezsõ akadémikus az 1950-es években<br />
darabonként revideált. Ez az alkalom is legyen méltó emlékezés erre a<br />
generációkat pályára állító, tudós tanár egyéniségre, aki <strong>2010</strong>. február 6-án<br />
lesz 45 éve, hogy véglegesen itt hagyott bennünket.<br />
A kiállításon bemutatták azt a Papi Lajos által készített plakettet is, amelyet<br />
1969-ben a szertáralapító emlékére hozott létre az iskola akkori közössége. A<br />
Jermy Gusztáv-díjat elsõként Karikó Katalin, az iskola kiváló diákja nyerte el, aki<br />
jelenleg a philadelphiai University of Pennsylvania kutatója, városunk tiszteletbeli<br />
polgára.<br />
A szertár gyûjteménye napjainkban is jelentõsen gyarapodik. Elsõsorban a<br />
világot járó egykori diákok juttatnak jelentõs kollekciókat a gyûjtemény részére.<br />
Simon Antal - öregdiák, útmérnök - Brazíliából, Japánból, Indonéziá-ból<br />
származó, több száz darabból álló tengeri csiga- és kagylóváz együttest adott<br />
át személyesen az oktatási intézménynek. A kiállított tárgyak között láthatta a<br />
közönség a világ legkisebb patás állatának, a jávai kancsilnak egy példányát,<br />
amelyet Vietnámból hozott Kovács József gyûjtõszenvedélyérõl is jól ismert<br />
konzervipari mérnök. A jelenlegi diákok közül is többen - szenvedélyüknek<br />
hódolva - szertárgyarapítókká váltak. Külföldi útjaikról hazatérve egy-egy<br />
ritka ásványt, állati preparátumot ajándékoznak a gyûjtemény számára.<br />
Willand Péter és Sánta Gábor tanulók pedig a város környékérõl összegyûjtött<br />
õskori régészeti leletekkel gazdagították a szertár anyagát.<br />
Külön meg kell emlékeznünk azokról a nemzetközi hírû tudósokról, akik<br />
338<br />
339
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
gazdag ajándékaikkal írták be nevüket a szertár történetébe. Balogh János<br />
ökológus professzor, aki gyermekéveit a szomszédos Ecseg-pusztán töltötte,<br />
trópusi útjairól hazatérve adta át a gyûjtemény számára az ott készült fotókat,<br />
az ott vásárolt edényeket, faragott dísztárgyakat, egyéb néprajzi emlékeket. A<br />
legnagyobb becsben tartott relikviák azok, amelyeket a Szent-Györgyi Alberttel<br />
és Selye Jánossal éveken át folytatott levelezés emlékeként õrzünk a gyûjteményben.<br />
A tõlük kapott dedikált könyvek, fotók és levelek féltve õrzött darabjai<br />
ennek a kollekciónak. A két világhírû tudóst 1974 augusztusában Jermy<br />
Gusztáv-díjjal tüntette ki az iskola biológia szakköre. Mindketten "boldog<br />
örömmel" fogadták ezt a nem szokványos gesztust.<br />
A kisújszállási Móricz Zsigmond Gimnázium híres gyûjteményét 1974 februárjában<br />
"Jermy Gusztáv természetrajzi szertár és múzeum"-má nyilvánítottuk. A<br />
szertár ajtaján elhelyeztük a Papi Lajos helybeli szobrászmûvész által készített<br />
vörösrézlemez-domborítást, amelyet Gál István diák, a biológia szakkör érettségizõ<br />
diákja (jelenleg belgyógyász fõorvos) leplezett le.<br />
Remélhetõleg természetrajzi szertárgyûjteményünk híres krokodilja más<br />
értékes preparátumokkal egyetemben a jövõben újabb kiállításra is ellátogat…<br />
Dr. Tóth Albert<br />
Losonczi József: Gondolatok<br />
Köröttünk a természet<br />
Néhány szó a szõlõrõl<br />
A szõlõ az egészségünk megõrzésének egyik fontos gyümölcse. Nézzük<br />
meg, mi minden található benne. Sok vitamin: A- (béta-karotin), B1-, B2- és<br />
C-vitamin, valamint ásványi anyagok, nyomelemek, kalcium, vas és foszfor is.<br />
Különösen fontos a szõlõ magas káliumtartalma. A kálium vízhajtóként hat,<br />
így elõsegíti az anyagcseretermékek kiürülését a veséken keresztül. A szõlõ<br />
ezen kívül gyümölcssavat, szõlõcukrot és pektineket tartalmaz, ami a rostanyagokhoz<br />
hasonlóan gondoskodik a jó emésztésrõl. A piros szõlõben van<br />
még cserzõanyag is, ami a bélnyálkahártyára van hatással. Az ún. flavonoidok<br />
- fõleg a piros szõlõben találhatók - jó hatást gyakorolnak a szívre, az érrendszerre,<br />
és segítenek az érelmeszesedés kialakulásának megakadályozásában<br />
is. Az értékes tápanyagokat akkor õrizheti<br />
meg teljesen, ha a szõlõt frissen, héjával és<br />
magjával együtt fogyasztjuk. A szemeket<br />
mindig alaposan meg kell mosni.<br />
Hogy ezt a sok jó tulajdonságát élvezhessük,<br />
meg kell tanulnunk néhány fontos<br />
dolgot a termelésrõl.<br />
A szõlõ a legvízigényesebb növények<br />
egyike. Sokan azt gondolják, hogy a szõlõ<br />
gyökérzete képes a legszárazabb idõben is<br />
biztosítani a saját vízigényét. Ez így is van -<br />
addig, amíg nem alakul ki egy olyan száraz<br />
nyár, mint az idei volt. Ekkor már jelentõs<br />
öntözésre van szüksége ahhoz, hogy az<br />
életét fent tudja tartani. Hogy ez így is<br />
Egészséges szõlõhajtás<br />
legyen, szárazságban elõször azokat a részeit<br />
veszti el, amelyek a fenntartását kevésbé<br />
veszélyeztetik. Így elõször a fürtök kezdenek fonnyadnak, majd leszáradnak.<br />
Aztán az öregebb részek következnek, és végül a tenyésztõcsúcsok.<br />
Ezek megmaradnak mindaddig, amíg fent tudják tartani az életüket. Ez<br />
akkor szûnik meg, ha csapadék vagy öntözés útján vizet kap a tõke. Ha ez<br />
késõn történik meg, a következõ évi termés veszélybe kerül, csak a vegetatív<br />
fejlõdés lesz teljes értékû. Ezért ha az elõrejelzés azt jelzi, hogy szárazság<br />
következik, az öntözését haladéktalanul el kell kezdeni. A szõlõ vízigénye egy<br />
tenyészidõben 700-800 mm, ezért ha nincs csapadék, elég jelentõs vízmennyiséget<br />
kell kijuttatni.<br />
340<br />
341
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Tápanyagigényét tekintve a növekedéshez nitrogénre van szüksége, foszfor<br />
a gyökeresedéshez és a generatív fejlõdéshez szükséges. A kálium a gyümölcs<br />
fejlõdését, a tõke ellenállóságát növeli a külsõ hatásokkal szemben, és a cukortartalom<br />
kialakulásában is jelentõs a szerepe. Ezen túl sok mikroelemre<br />
van szüksége ahhoz, hogy teljes értékû termést kapjunk. Összefoglalva: a jó<br />
terméshez a környezeti tényezõk komplex hatása szükséges (víz, talaj, tápanyag,<br />
hõ, fény, a levegõ mozgása, stb.)<br />
Fontos még beszélnünk a növényvédelemrõl, mert egészséges növényt csak<br />
így tudunk nevelni. A szõlõben fellépõ peronoszpóra, lisztharmat és botritisz<br />
fertõzések komoly terméskiesést és minõségromlást okoznak az ültetvényekben.<br />
A kialakuló járványszerû fertõzések még a következõ évben is éreztetik<br />
hatásukat a vesszõkben és a rügyekben tett károsításukkal. A peronoszpóra és<br />
lisztharmat fertõzések elõsegítik az ültetvények korai leromlását. Az elmúlt<br />
évek rendhagyó idõjárása azt eredményezte, hogy mind a két betegség<br />
járványszerûen felütötte fejét egy tenyészidõszakon belül, a botritisz pedig a<br />
fiatal hajtások, virágok és fürtök károsításával okozott jelentõs kiesést.<br />
Peronoszpóra<br />
A szõlõ peronoszpóra csapadékos években világszerte a legveszedelmesebb<br />
betegség. Folyamatos jelenléte miatt állandóan figyelemmel kell kísérni az<br />
ültetvényben. Kedvezõ idõjárási feltételek mellett a légzõnyílásain keresztül<br />
rajzó spóráival megbetegíti a növényt. A gyorsan támadó fertõzés megtámadja<br />
a szõlõ levelét, bogyóját, kocsányát és hajtását is. Növényvédelmi szempontból<br />
a leghatékonyabb védekezés a megelõzés - fakadástól érésig.<br />
Kórokozó: Plasmopara viticola<br />
Endoparazita moszatgomba. 1878. évi megjelenése óta rendszeresen károsít,<br />
a védekezés ellene elengedhetetlen a szõlõültetvényekben.<br />
Tünetek:<br />
A fiatal leveleken sárgászöld, kör alakú olajfoltokat figyelhetünk meg. A<br />
fonákán a gomba szaporító képletei fehér színû kivirágzást, penészgyepet<br />
okoznak. Ezek a foltok idõvel barnulnak, elszáradnak, nekrotizálódnak. Az<br />
idõsebb leveleken tipikus, mozaikos foltosodás, a fonákon fehér penészgyep<br />
tapasztalható. A fertõzött levelek elszáradnak és lehullanak.<br />
A szõlõfürtök zsendülésig fogékonyak a fertõzésre. A kocsányok, a fiatal<br />
bogyók és a virágok besárgulnak, fehér penészgyep jelenik meg rajtuk, majd<br />
elszáradnak. A nagyobb, borsó nagyságú bogyók lilás színûvé színezõdnek,<br />
majd összemennek, száradnak (ezeken nincsen penészgyep).<br />
Forrás:<br />
A gomba a lehullott levelekben telel át (oospórával). A kezdeti fertõzéshez<br />
10 Celsius fok és legalább 10 mm csapadék szükséges (ez legtöbbször május-<br />
Köröttünk a természet<br />
ban teljesül). Hosszan tartó csapadékos<br />
idõjárás esetén fennáll a járvány-veszély<br />
lehetõsége (és többnyire be is következik).<br />
Védekezés:<br />
A fertõzött, lehullott, beteg leveleket a<br />
talajba kell forgatni. Ha telepítés elõtt<br />
állunk, és lehetõségünk van rá, a sorokat<br />
telepítsük az uralkodó széliránynak megfelelõen.<br />
A kémiai védekezés az elõrejelzésen<br />
alapul. A peronoszpóra olcsó ellenszere<br />
a réz, a réztartalmú permetezõszerek.<br />
A technológiákban jól alkalmazható<br />
a jó esõállóságú és nagy felületaktivitással<br />
rendelkezõ Cuproxat.<br />
Szürkepenészes rothadás<br />
Peronoszpórával fertõzött fürt<br />
Kórokozó: Botrytis cinerea<br />
A gomba fõleg sebeken keresztül jut a növénybe (jégverés, rovarok okozta<br />
sérülések, bogyók felrepedése). Sok növényen okoz kárt (polifág kórokozó).<br />
Tünetek:<br />
A virágkocsány és a virág elhal, felületükön a fertõzésre jellemzõ szürke<br />
penészgyep jelenik meg. A bogyók rothadnak, sûrû, szürke konídiumtartó<br />
gyepet figyelhetünk meg rajtuk. A még zöld bogyók, és a már beérett bogyók<br />
is rothadásnak indulnak. Az érett bogyókon nemesrothadás alakul ki (az<br />
aszúsodás folyamata).<br />
Forrás:<br />
Elhalt és élõ növényi részeken egyaránt áttelel. A konídiumok kifejlõdéséhez<br />
20-25 Celsius fok és magas, 92-97%-os páratartalom szükséges. A<br />
megfelelõ körülmények között akár hat óra alatt kifejlõdik. A széllel terjed. A<br />
csapadékos, meleg nyárvégi (augusztus-szeptember) idõjárás járványveszélyt<br />
okozhat.<br />
Védekezés:<br />
Szellõs, levegõs tõkéket alakítsunk ki. A rovarkártevõk és a lisztharmat<br />
(sérves bogyó) elleni védekezés megakadályozza a sebek kialakulását a növényeken.<br />
Jégverés esetén a sebeket lehetõleg zárjuk le. A kémiai védekezést a<br />
kritikus fertõzési idõszakokban végezzük: virágzás vége, fürtzáródás elõtt,<br />
szüret elõtt egy hónappal (járvány esetén szüret elõtt két héttel is).<br />
342<br />
343
Lisztharmat<br />
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Hosszú évekre visszatekintve a lisztharmat leküzdése jelentette a legtöbb<br />
nehézséget a szõlõ növényvédelmében a rejtõzködõ életmódja miatt. Az új<br />
vizsgálati eredmények a fertõzések kialakulásában a lisztharmat kleisztotéciumos<br />
áttelelésének jelentõségét emelik ki, amely új elgondolást eredményez<br />
az ellene való védekezésben. A fertõzést egyre korábbi idõpontokban lehet<br />
észlelni, ezért a korai lisztharmat elleni védekezést is komolyan kell venni. A<br />
kialakuló betegséget már nagyon nehéz blokkolni.<br />
Kórokozó: Uncinula necator (Erysiphe necator)<br />
A tömlõsgombák osztályába tartózó gomba. Szaporodásához ideális feltétel<br />
a 15-28 Celsius fokos hõmérséklet, valamint mérsékelt páratartalom. A nagy<br />
mennyiségû csapadék és a kánikulai hõmérséklet a gomba számára kedvezõtlen<br />
a fertõzés szakaszában. A fertõzés korai szakászában azonban a gombának<br />
szüksége van csapadékra (kora tavasz).<br />
Köröttünk a természet<br />
fertõzéshez. A másodlagos fertõzés átterjed a szõlõbogyókra. A bogyókon is<br />
megfigyelhetõ a fertõzésre jellemzõ lisztes bevonat. Súlyos fertõzés és a védekezés<br />
elmaradása esetén az utolsó stádiumban a bogyók felrepednek<br />
(sérves bogyók), elõsegítve más, sebparazita kórokozók megtelepedését.<br />
Forrás:<br />
A szõlõlisztharmat az elõzõ években megfertõzõdött rügyekben telel át. A<br />
vesszõk barna foltossága szinte mindig az erõs elõzõ évi fertõzésre utal.<br />
Védekezés:<br />
A fertõzés megelõzésének egyik feltétele, hogy az elõzõ évi fertõzést megelõzzük,<br />
mivel a fertõzés forrása és súlyosságának egyik meghatározó tényezõje<br />
az elõzõ évi fertõzés mértéke. A metszés során figyeljünk a fertõzött hajtások<br />
eltávolítására és megsemmisítésére. A tél végi lemosó permetezés a védekezés<br />
egyik alappillére, semmiképpen se mulasszuk el! A szellõs, levegõs,<br />
esõ után gyorsan száradó tõkék nem kedveznek a magas páratartalmat kedvelõ<br />
gombáknak, így a lisztharmat gombának sem, ezért metszéskor igyekezzünk<br />
ilyen tõkéket kialakítani.Száraz idõjárás esetén már májustól védekezzünk<br />
kontakt és szisztémikus (felszívódó) szerekkel.<br />
Természetesen közel sem teljes a károsítók és az ellenük való védekezés<br />
bemutatása, most csak a legfontosabbakról írtam. A többit majd jövõre.<br />
Paszternák Ferenc szaktanácsadó<br />
Lisztharmat a szõlõszemeken<br />
Tünetek:<br />
A szõlõlisztharmat a szõlõ minden zöld növényi részét károsítja. Lisztes,<br />
hintõporszerû, kézzel letörölhetõ bevonatot hoz létre a fertõzött növényi<br />
részen. A korai fertõzés nehezen észlelhetõ, mert a fiatal szõlõlevelek finom<br />
szõrszálakkal borítottak, ami a leveleket nagyon hasonlóvá teszi a lisztharmat-<br />
Losonczi József: Behálózott<br />
344<br />
345
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Kihajtom a libám a rétre…<br />
Az alábbi felvételt Monoki Ferencné Kenéz Gizella juttatta el kalendáriumunk<br />
szerkesztõségéhez, a következõ írás kíséretében:<br />
"Ez a fénykép 1967-ben készült a Karahát tanyán. 200 libánk volt. Meghízlalva<br />
értékesítettük õket, több állatot is tartottunk. Így az összerakott pénzbõl tudtunk építeni<br />
a városon, két gyermeket neveltünk fel. A nagyobbik fiam a MÁV dolgozója, a<br />
kisebbiknek sajnos nincs munkája, szociális segélyen van. Mi meg már nyugdíjasok<br />
vagyunk."<br />
Egészségünkre!<br />
2009, a „különös” évjárat<br />
az influenza történetében<br />
Az influenzás megbetegedés fõ idõszaka novembertõl márciusig tart. Kórokozói<br />
a humán A, B és a C influenza vírusok. Az A vírus kiterjedt járványokat,<br />
a B vírus általában kisebb, helyi, a C vírus elszórt, egyedi eseteket okoz.<br />
Ez év tavaszán Mexikóban megjelent egy új, halálos áldozatokkal járó influenzajárvány,<br />
a H1N1 egyik változata, amely az "új influenza A(H1N1) vírus"<br />
nevet kapta. A kór átterjedt az Egyesült Államokra, majd más kontinensekre<br />
is, köztük Európába. Az új vírus részben sertés, madár és emberi A-vírusból<br />
származik. Nevében a "H" a hemagglutinin fehérjére, az "N" a neuraminidáz<br />
fehérjére utal, ami a vírus felszínén található. A H1N1 törzsek számos különbözõ<br />
törzzsé mutálódtak korábban is, köztük van például a spanyolnátha<br />
vírusa (1918-1920), amely az emberiség történetének egyik legpusztítóbb jár-<br />
A kép megjelentetésének lehetõségét köszönjük.<br />
A szerkesztõk<br />
346<br />
347
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
ványa volt. Az enyhe emberi influenzák vírusai (2006-ban az összes influenzás<br />
megbetegedés mintegy felét okozták), járványos sertésinfluenza törzsek és a<br />
madarakban talált különbözõ törzsek is H1N1 törzsbõl származnak.<br />
Az influenza vírus cseppfertõzéssel terjed. Legjellemzõbb tünetei a több<br />
napig fennálló magas láz, izomfájdalom, fejfájás, és a gyakran hetekig<br />
fennálló levertség. Felsõ légúti hurutos tünetek nem minden esetben lépnek<br />
fel. Elõfordulhat még hasmenés, hasi panaszok és hányás. Az influenza és a<br />
megfázás tünetei sokban hasonlítanak egymáshoz, de mégis jól<br />
elkülöníthetõk. Az influenza ugyanis nem légúti tünetekkel, hanem lázzal,<br />
hidegrázással, borzongással, rossz közérzettel, fej- és izomfájdalommal,<br />
álmossággal, esetenként jellegzetes szegycsonttáji fájdalommal kezdõdik,<br />
amelyet a torokban kaparó érzés, esetleg száraz, improduktív köhögés<br />
követhet, és a hurutos tünetek csak késõbb jelennek meg.<br />
Azt, hogy az influenzás beteg A(H1N1) vírussal fertõzõdött-e, kizárólag erre<br />
alkalmas laboratóriumban végzett vizsgálattal lehet eldönteni. A betegség<br />
lappangási ideje általában 1-4, maximum 7 nap.<br />
Az új influenzával kapcsolatban a legnagyobb veszélyt a különbözõ szövõdmények<br />
kialakulása jelenti, amelyek közül az alábbiakat figyelték meg:<br />
- vírusos tüdõgyulladás, amelynél a tünetek gyorsan romlanak, a beteg gépi<br />
lélegeztetésre szorul. Ennél a szövõdménynél a halálozási arány 30-60%<br />
között van.<br />
- krónikus légzõszervi megbetegedésben szenvedõknél a másodlagos bakteriális<br />
tüdõgyulladás igen gyorsan alakulhat ki a tünetek kezdetétõl<br />
számított 2-3. napon.<br />
- az influenza-vírusfertõzés hajlamosít másodlagos bakteriális fertõzésre.<br />
Influenza idején a légzõszervek mûködése legyengül, így a belélegzett baktériumokkal<br />
szemben a szervezet kevésbé ellenálló; kialakulhat középfülgyulladás,<br />
homlok és melléküreg gyulladás.<br />
A betegség kialakulásának megelõzésére védõoltás igénybevétele a legjobb<br />
mód. A védõoltásoknak óriási szerepe van abban, hogy a fertõzõ betegségek<br />
által okozott halálozást (melyek a múlt század elején az elsõ helyen álltak)<br />
nagymértékben uralni tudtuk. A Magyarországon készített vakcina elölt,<br />
teljes (A)H1N1 vírust tartalmaz. Ez az elölt vírus nem tud influenzát okozni,<br />
arra viszont alkalmas, hogy hatékony immunválaszt váltson ki a szervezetben.<br />
Elõfordulhat, hogy oltás után is bekövetkezik a fertõzés, de annak lefolyása<br />
sokkal enyhébb lesz. A védettség az oltás beadását követõ 2 hétben alakul ki.<br />
Az oltást nem ajánlják a tojásfehérje érzékenységgel rendelkezõ személyek<br />
részére és az egy éven aluli kisgyermekek részére, ahol oltási tapasztalataink<br />
nincsenek. Az új influenza vírus elleni vakcinának is lehetnek mellékhatásai.<br />
Gyakori mellékhatások lehetnek: az injekció beadásának helyén jelentkezõ<br />
Egészségünkre!<br />
fájdalom, bõrpír, duzzanat, keményedés,<br />
fáradtságérzet és rossz közérzet. Nem gyakori<br />
mellékhatásként fejfájást, ízületi fájdalom,<br />
verítékezés, láz, izomfájdalom tapasztalható.<br />
Nagyon ritkán érgyulladás,<br />
az agy és gerincvelõt érintõ gyulladás;<br />
elenyészõ számban a végtagoktól a test<br />
felé terjedõ fájdalom, bénulás alakulhat<br />
ki. Ezen utóbbi súlyos mellékhatások<br />
valószínûsége azonban elenyészõ az új<br />
influenza okozta halálos szövõdmények valószínûségéhez képest.<br />
Ha már kialakult az influenzás megbetegedés, a tünetek kezelésén túl (lázcsillapítás,<br />
stb.) léteznek úgynevezett vírus ellenes gyógyszerek, közülük olyanok<br />
is, amelyekkel az influenza kezdeti stádiumában meg lehet akadályozni<br />
a tünetek kialakulását és segítik a gyorsabb felépülést.<br />
A fertõzõdés esélye csökkenthetõ, ha kerüljük a szoros érintkezéseket, és<br />
betartjuk az általános személyi higiénés szabályokat, valamint rendszeresen<br />
tájékozódunk a járványhelyzettel kapcsolatban.<br />
- étkezések elõtt és azon kívül is naponta többször mossunk kezet. A kézmosás<br />
meleg vízzel és szappannal történjen, és legalább 20 másodpercig tartson.<br />
Azok az alkohol tartalmú kézfertõtlenítõk, amelyek legalább 60%-os<br />
alkoholtartalmúak, szintén hatásosak. Különösen figyeljünk oda gyermekeinkre<br />
e tekintetben.<br />
- kerüljük el, hogy kezünkkel a szemünkbe, orrunkba vagy szánkba nyúljunk,<br />
mert ez egy lehetséges bejutási kapu a vírus számára.<br />
- köhögéskor, tüsszentéskor használjunk zsebkendõt, és a papír zsebkendõket<br />
egy orrfújás után dobjuk el, ne gyûjtögessük.<br />
- helyezzünk nagyobb hangsúlyt az egészséges táplálkozásra, fogyasszunk<br />
sok zöldségfélét, gyümölcsöt, szükség esetén szedjünk immunerõsítõ vitaminkészítményeket,<br />
és ne feledkezzünk meg a bõséges vízfogyasztásról (1,5-2<br />
l/nap).<br />
- pihenjünk eleget, mivel a kimerültség rontja az immunrendszer mûködését<br />
és könnyebben megbetegszünk.<br />
- kerüljük járvány idején a nagy tömeget.<br />
- fertõtlenítsük rendszeresen a közösen használt felületeket (telefon, asztalfelület,<br />
számítógép billentyûzet, kilincsek, stb.).<br />
- ha betegek vagyunk, ne menjünk közösségbe.<br />
- súlyosabb megbetegedés esetén forduljunk orvoshoz.<br />
Dr. Ducza Eszter<br />
gyógyszerész, egyetemi adjuntus<br />
348<br />
349
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Ha felmegy a pumpa…<br />
Olyan idõket élünk, amikor a körülöttünk lejátszódó események miatt<br />
nagyon könnyen elveszíthetjük nyugalmunkat, amikor a megélhetési, családi<br />
problémák következtében tele lehetünk szorongással, feszültséggel, bizonytalansággal.<br />
Ráadásul az átlagos magyar életvitel rendkívül egészségtelen<br />
mind a táplálkozás, mind a testmozgás tekintetében. Mindezek hatására nem<br />
csoda, hogy nagyon sok magas vérnyomásban szenvedõ honfitársunk van.<br />
Sokan még ma is úgy gondolkodnak a magas vérnyomásról, hogy nem<br />
kerülhetõ el, ha az ember egy bizonyos kort elér, akkor szinte velejárója a<br />
hipertónia betegség. Való igaz, hogy az életkor elõrehaladtával és az erek<br />
rugalmasságának csökkenésével nagyobb valószínûséggel alakul ki a magas<br />
vérnyomás, ugyanakkor az újonnan felfedezett betegek jelentõs része nem<br />
idõs, hanem fiatal vagy középkorú. A felnõtt lakosság mintegy 30%-a szenved<br />
ebben a betegségben.<br />
Amikor vérnyomást mérünk, akkor két értékkel jellemezzük azt: az ún<br />
szisztolés (a szív összehúzódott állapotában mért) és a diasztolés (a szív elernyedt<br />
állapotában mért) vérnyomással, melyeket higanymilliméterben (Hgmm)<br />
fejezünk ki. Az egészséges vérnyomás értéke 120/80 Hgmm körül van. Ha<br />
vérnyomás 130/80 felett van, akkor már ún. határérték magas vérnyomásról<br />
beszélünk, ami jelzés a szervezet felõl, hogy olyan folyamatok indultak le,<br />
melyek a hipertónia kialakulásához vezetnek. Tényleges magas vérnyomásról<br />
akkor mérhetõ, ha a vérnyomás értéke eléri vagy meghaladja a 140/90<br />
Hgmm-t.<br />
A hipertóniát csendes gyilkosnak is szokták nevezni, hiszen a betegség sokszor<br />
teljesen tünetmentes, csak a vérnyomásmérés mutatja ki, amit emiatt<br />
rendszeresen el kellene végezni mindenkinek. Egyes felmérések szerint a betegségben<br />
szenvedõknek csupán 10%-a kap megfelelõ kezelést Magyarországon,<br />
aminek elsõsorban az az oka, hogy a betegek nem is mennek el az orvoshoz,<br />
vagy nem is tudnak állapotukról. Pedig a magas vérnyomás olyan súlyos<br />
szövõdmények okozója, mint az agyvérzés, a szívinfarktus, vagy a szemfenék<br />
bevérzés okozta látásromlás. Sok esetben a hirtelen bekövetkezõ halálesetek<br />
hátterében egy évekig kezelés nélkül hagyott vérnyomásprobléma áll.<br />
Az esetek egy jelentõs részében a magas vérnyomásnak azért vannak tünetei,<br />
habár ezek a jelek legtöbbször nem csak a hipertónia esetén jelentkezhetnek.<br />
Tünet lehet a fejfájás szédülés és fáradékonyság megjelenése. Elõfordulhat,<br />
hogy a betegnek látászavara, elsõsorban "szikralátása" lesz, vagy gyakori<br />
vizeletürítésre panaszkodik. Figyelmeztetõ tünet lehet a minden különösebb<br />
Egészségünkre!<br />
ok nélkül kialakuló orrvérzés is. Nagyon sok múlik rajtunk annak tekintetében,<br />
hogy mit teszünk a magas vérnyomás ellen. Természetesen a legjobb,<br />
amit tehetünk a megelõzés, de ha már kialakult a betegség, akkor sem értelmetlen<br />
változtatni az életvitelen, természetesen a gyógyszerszedési utasítások<br />
pontos betartása mellett. Mit és hogyan kell változtatnunk az életmódunkon,<br />
hogy ne segítsük a hipertónia létrejöttét?<br />
Az egyik legfontosabb dolog a testsúlycsökkentés. Ha csupán 3 kg-ot fogyunk,<br />
a vérnyomásunk kb. 7 Hgmm csökken, 12 kg-os fogyás esetén ez akár<br />
20 Hgmm is lehet! Mindez azt jelenti, hogy akár egy középsúlyos magas vérnyomásbetegség<br />
csupán a testsúlycsökkentésével si jól kezelhetõ. Ehhez persze<br />
az kell, hogy kevesebbet együnk és fõleg ne este a TV vagy számítógép<br />
elõtt, illetve ügyelnünk kell arra is, hogy étrendünk elsõsorban zöldségekbõl,<br />
gyümölcsökbõl és gabonafélékbõl álljon, melyet kiegészítünk tejtermékekkel<br />
és legfeljebb egy kevés hússal. Ettõl persze a hazai szokások nagyon messze<br />
állnak, de ez az egyik oka, hogy sok a vérnyomás- súlyproblémával küszködõ<br />
beteg is.<br />
Régóta ismert, hogy a konyhasó túlzott fogyasztása emeli a vérnyomást. A<br />
napi só szükségletünk 2 gramm körül van, amit bõven megeszünk a boltban<br />
vásárolt kenyerekben, sajtokban és felvágottakban. Mindez azt jelenti, hogyha<br />
az otthon készült ételt egyáltalán nem sóznánk meg, akkor is túl sok sót ennénk.<br />
Nyilván az élelmiszeripart nagyon nehéz átállítani az egészséges élelmiszerek<br />
gyártására, ez természetesen a mindenkori kormányzat feladata kellene, hogy<br />
legyen, de sajnos általában senki sem törõdik ilyen szinten az egészségvédelemmel.<br />
Nem marad más hátra, mint hogy saját magunkat kell védenünk,<br />
mégpedig oly módon, hogy amennyire lehetséges, visszaszorítjuk a bolti kész<br />
élelmiszerek fogyasztását, az otthon készített ételeket pedig nem, vagy csak<br />
enyhén sózzuk. A sós ízhez hozzá lehet szokni. Ha valaki kb. egy héten keresztül<br />
nem sózza meg az ételeit, akkor kezdetben sótlan lesz minden, ugyanakkor<br />
a hét vége felé újra megjelenik majd a sós íz, mert a nyelvünk ízlelõbimbói<br />
képesek lesznek a kisebb sómennyiséget is észlelni. A konyhasóval szemben<br />
(nátrium-klorid) növelni kell a kálium-klorid bevitel (pl. tengeri só, zöldségek,<br />
gyümölcsök), mivel a kálium bevitel, elsõsorban a fiatalabb hipertóniásokban<br />
szintén csökkenti a vérnyomást.<br />
Az alkoholfogyasztás sem tesz jót a vérnyomásnak. A tömény szeszes italok<br />
egyértelmûen emelik az értékét, de napi 3-4 dl vörösbor után is már emelkedik.<br />
A kávé és más koffeintartalmú italok átmeneti vérnyomás emelkedést<br />
eredményeznek, ugyanakkor ez magas vérnyomás betegségben elhúzódó lehet,<br />
és jelentõsen ronthatja a vérnyomáscsökkentõ gyógyszerek hatását. Így<br />
sem az alkohol, sem pedig a koffein tartalmú italok nem javasoltak magas<br />
vérnyomásban, és nem segítik a megelõzést sem.<br />
350<br />
351
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Az erek egyik legnagyobb ellensége a dohányzás, melynek hatására csökken<br />
az erek rugalmassága, károsodik a vesemûködés. Ezek az ártalmak pedig<br />
többek között a hipertónia kialakulásához vezetnek. Ráadásul minden cigaretta<br />
elszívásakor jelentõs érszûkület következik be a szervezetben, ami szintén<br />
emeli az erekben mérhetõ nyomásértéket.<br />
A hipertónia hátterében gyakran áll a stressz, mint kiváltó tényezõ.<br />
Mindenkinek meg kell találnia azokat a stressz levezetõ módszereket, amelyek<br />
segítenek letenni a terheket. Ebben sokat segíthet az Istenbe vetett hit és a<br />
szabadidõ értelmes, pihentetõ eltöltése. Sajnos manapság sokan úgy gondolják,<br />
hogy nincs idõ pihenni, pedig a heti pihenõnap nélkül az ember szervezete<br />
hamar megbetegszik. Gondot jelent az is, hogy ah pihenésre jut idõ,<br />
akkor a legtöbben olyan módon kapcsolódnak ki, amely csak tovább rontja a<br />
kimerültséget (éjszakai buli, italozás, dohányzás, kábítószerezés). Sokan a TV<br />
elõtt szeretnek kikapcsolódni, ami megint csak ártalmas lehet egy idõ után<br />
egyrészt a mozgásszegénység, másrészt a gondolkodásra és beszélgetésre jutó<br />
idõ csökkenése miatt. Sokan a virtuális világba menekülnek a problémáik<br />
elõl, pedig a bátor szembenézés és tudatos életvitel váltás valódi megoldást<br />
hozhatna és segítene a vérnyomásproblémák kezelésében is.<br />
A magas vérnyomás elleni küzdelemben fontos megemlíteni még a testmozgás<br />
szerepét, hiszen rendszeres mozgás nélkül nincs egészség. A mozgás<br />
nemcsak a magas vérnyomás betegséget mérsékli, de jó eszköz az alacsony<br />
vérnyomásban szenvedõk számára is. Két naponta 1 óra, vagy napi fél óra<br />
mozgás mindenkinek szükséges, ami lehet gyaloglás, kerékpározás vagy bármilyen<br />
sport, ami megmozgatja az izomzatunkat. Alapvetõen nem is kellene<br />
sportolni, ha naponta mindannyian legalább 10000 lépést tennénk, de sajnos<br />
átlagosan 4000-5000 lépésnél többre nem futja az idõnkbõl és napi tevékenységünkbõl<br />
adódóan.<br />
Még egy fontos tanács: legyen minden otthonban vérnyomásmérõ és ellenõrizzük<br />
rendszeresen az egész család vérnyomását. Ma már ez nem luxus,<br />
hanem a háztartás alapvetõ felszerelési eszközei közé tartozik.<br />
A fentiekbõl az következik, hogy a magas vérnyomás betegséget elkerülhetjük<br />
és kezelhetjük is egyszerû, ámde sokszor mégis ellenállást kiváltó életviteli<br />
változtatásokkal. Ugyanakkor mindannyiunknak csak egy élete van, amivel<br />
gazdálkodhatunk, így érdemes ezt a páratlan kincset megbecsülni és védeni<br />
a helyes életmóddal és lelket is megújító életvitellel.<br />
Dr. habil. Gáspár Róbert<br />
gyógyszerész<br />
egyetemi docens<br />
Egészségünkre!<br />
Mindennapi jóga<br />
Nincs kivétel a globalizálódó, információkkal zsúfolt világ megerõltetése<br />
alól. Mindannyiunknak szüksége van arra, hogy képesek legyünk pár percre<br />
elzárkózni ez elõl, csöndben szívünkre hallgatni, hogy tudjuk, kik vagyunk, és<br />
miért úgy döntünk, ahogy döntünk. A jóga megfelelõ koncentrációval segít<br />
megnyitni érzelmeinket, kezelni konfliktusainkat, túllépni azokon.<br />
Ez az õsi tudomány összekötõ kapocsként képzelhetõ el a test, az elme és a<br />
szellem között. A róla szóló legkorábbi feljegyzések Tibetbõl származó pergamentekercseken<br />
olvashatók, majd késõbb több õsi kultúrában is gyökeret<br />
eresztett, például a kínaiak, a maják vagy az indiaiak között. Idõszámításunk<br />
szerint 200-800 között került sor a jógatechnikák rendszerezésére, melynek<br />
napjainkra számos válfaja vált ismerté.<br />
A jóga és a meditáció az új évezredre túllépett azon, hogy mindössze a szakembereket<br />
és a társadalom kis szegletét érdekelje csak, mint a 60-as évek elején.<br />
Úgy tartják, hogy jótékony hatással van az egészségre, a lélekre. Mindenki<br />
gyakorolhatja, az igazgatóktól kezdve a sportolókon át az átlagemberekig. Az<br />
iránta való nagy érdeklõdés következtében bevonult a családok, háztartások<br />
életébe. Sok jógairányzat azokra összpontosít, akik ki akarnak lépni a szokványos<br />
életbõl, s szerzetesnek, remetének, istenkeresõknek állnak. De ezen<br />
kívül olyan irányzatok is létrejöttek, melyek azoknak szólnak, akik "csupán"<br />
egészségesen, boldogan szeretnének teljes életet élni.<br />
352<br />
353
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
A továbbiakban olyan gyakorlatok következnek, melyeket bárki elvégezhet,<br />
s nem igényelnek különösebb felszerelést, elõkészületet, mégis gyorsan és<br />
hatékonyan adhatnak erõt a mindennapok nehézségeinek leküzdéséhez.<br />
Egyszerû gyakorlatok<br />
Ásítás<br />
Kezdje a gyakorlatot kilégzéssel. Lassan lélegezzen<br />
be. Tátsa ki a száját, torka is táguljon szélesre,<br />
és lazán engedje le az állkapcsát. Lassan,<br />
ásítva lélegezzen ki, s közben lazítsa el a torok<br />
izomzatát. Ezután finoman csukja be a száját.<br />
Sarkon járás<br />
Álljon a sarkára, s tegyen így néhány apró lépést. Légzése legyen szabad és<br />
egyenletes.<br />
Sarokemelés<br />
Helyezkedjen el egyenes állásban. Kezdje a gyakorlatot kilégzéssel.<br />
Belégzéskor emelje fel a sarkát, majd kilégzéskor ereszkedjen vissza.<br />
Ismételje tizenötször. Ezután kezdje ellenkezõ sorrendben: kilégzéskor<br />
emelje fel a sarkát és belégzéskor ereszkedjen vissza a talajra.<br />
Összetett kezek<br />
Mellkasa elõtt helyezze két tenyerét egymásra, úgy, hogy ujjai fölfelé<br />
mutassanak. Maradjon néhány lélegzetvétel erejéig ebben a helyzetben.<br />
Érezze, hogy teste ellazul, miközben légzése egyre mélyebb és nyugodtabb.<br />
Ez a keresztény imádkozó kéztartás egy óindiai üdvözlõ és imatartás volt,<br />
amely több ászanában is fellelhetõ. A gyakorlat hatékonyságát növeli, ha<br />
belégzéskor tenyerünket erõsen összeszorítjuk. A tenyerek összenyomását<br />
kezdje a csuklónál, majd fokozatosan haladjon fölfelé, a tenyér közepén át az<br />
ujjakra, egészen az újjak hegyéig. Kilégzés közben csökkentse lassan a<br />
nyomást, ismét a tenyér tövétõl kezdve. Ismételje kezdetben háromszor,<br />
ezután fokozatosan egyre többször.<br />
Egészségünkre!<br />
A fogyatékkal élõk és épek közös összefogása<br />
A Belszervi Betegek, Rokkantak Napsugár Egyesülete 2002. évi megalakulása<br />
óta a hét fõs elnökséggel, csoportbizalmiak irányításával alapvetõ feladatuknak<br />
tekintik a több mint száz tagot számláló egyesületben a fogyatékkal<br />
élõ és ép tagtársak közös összefogását.<br />
Egymás kölcsönös segítése megnyilvánul többek között a rokkantnyugdíjas,<br />
idõs, egyedül élõ beteg tagtársak életkörülményei alakulásának a figyelemmel<br />
kísérésében. Az egyesület csoportvezetõi kialakítottak egy jelzõrendszert<br />
is, ha beteg tagtársuknak szükségszerûen gyors segítségre van szüksége.<br />
A rehabilitációs munkájukkal igyekeznek elõsegíteni, hogy a fogyatékkal élõ<br />
tagtársaik is azt érezhessék, a társadalom aktív tagjaként számítanak tevékenységükre.<br />
A Napsugár Egyesület közgyûlése által elfogadott éves rendezvényterv<br />
alapján 2009-ben is 14-16 programon nyílt lehetõsége a tagságnak és<br />
hozzátartozóiknak arra, hogy bekapcsolódjanak az egyesületi eseményekbe.<br />
Ilyen hagyományos rendezvény a nõnapi köszöntés, a nyári és õszi kulturálisés<br />
sporttalálkozók, a kirándulások megtartása. A karácsonyi ünnepek elõtt<br />
tartják az évzáró összejövetelüket. A vezetõség szerény ajándékcsomaggal<br />
ajándékozza meg a tagságot.<br />
Az egyesület elnöksége július 25-én a mûvelõdési házban már hatodik<br />
alkalommal rendezte meg 120-150 fõ részvételével családias hangulatban a<br />
szabadidõs-, kulturális-, sporttalálkozót. Az egyesület tagsága számára további<br />
jelentõs esemény volt a VII. Fogyatékkal Élõk Jász-<strong>Nagykun</strong>-Szolnok Megyei<br />
Sport- és Kulturális Napon való részvétel. 2009. október 8-án Szolnokon, a<br />
Tiszaligetben tartott hagyományos megyei találkozón a Napsugár Egyesület<br />
tagságát több, mint ötvenen képviselték. A rendezõ szervek képviselõi miután<br />
köszöntötték a találkozóra érkezett közel négyszáz fõt, a színpadon mindjárt<br />
kezdetét is vette a fogyatékkal élõk és épek kulturális csoportjainak bemutatója.<br />
A kisújszállásiak képviseletében Ö. Tóth Istvánné is színpadra lépett<br />
versmondással. A fellépések szüneteiben különbözõ helyszíneken népi, ügyességi<br />
és sportjátékok is voltak. A kellemes õszi idõben a jó levegõn, szép környezetben<br />
ebéd elõtt rövid sétákat is lehetett tenni a rendezõktõl ajándékba<br />
kapott új pólóban. Az élményekben gazdag nap befejezéseként közös éneklés,<br />
tánc volt a fõtéren felállított színpad elõtt. Sokan énekeltek, mozogtak a<br />
zenére, még azok is, akiknek ez nehezére esett. Fõként akkor, ha mozgássérültként<br />
csak nézhették a mûsort.<br />
Az említett rendezvények jól szolgálták a fogyatékkal élõk és épek közös<br />
összefogását, szórakozását.<br />
Ari Géza<br />
354<br />
355
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
A szántóföldtõl az asztalig<br />
- rizsfeldolgozó épült a <strong>Nagykun</strong>ban -<br />
Mottónk: "Egészséges, jó minõségû, magyar élelmiszert<br />
a magyar fogyasztó asztalára!"<br />
A Kisújszálláson élõ emberek többsége tudja, hogy városuk határában évtizedek<br />
óta termesztenek rizst. Ezek a területek nagyrészt a <strong>Nagykun</strong> 2000 Mg.<br />
Zrt. mûvelésében vannak.<br />
A részvénytársaság mára a hazai rizstermesztés legnagyobb szereplõjévé<br />
vált. Hazai fajtákat termeszt, de a több éve kialakított olasz termelõkkel történõ<br />
együttmûködés alapján olasz fajták termesztésével is próbálkozik. 2009-<br />
ben 191 hektárral bõvítette a berendezett területét, valamint a meglévõ 1.317<br />
ha területen lézeres felületrendezést hajtott végre. Évi 4000 tonna rizst termel,<br />
további 1000-1500 tonna termést integrál. Az utóbbi években két lépcsõben,<br />
elsõsorban a rizs szárításra alkalmas szárítóüzemet épített, amivel elérhetõ<br />
a nyersrizs magas szintû kikészítése. Ennek jelentõsége a jó minõségû<br />
hántolatlan rizs elõállításában van. 2008-ig a megtermelt hántolatlan rizst a<br />
feldolgozóknak értékesítette.<br />
2008-ban a Társaság tulajdonosai, vezetõi rizshántoló és csomagolóüzem<br />
megépítése mellett döntöttek. Terveik szerint a megtermelt hántolatlan rizs<br />
feldolgozásával megszûnne a nyersrizs eladásában lévõ szûk mozgástér, valamint<br />
jó minõségû kereskedelmi termék elõállításával és forgalmazásával nagyobb<br />
jövedelmezõség érhetõ el. Továbbá a rizs vertikum kiépítésével megvalósul<br />
egy alapvetõ élelmiszertõl elvárt garancia: „szántóföldtõl az asztalig”<br />
minõségi nyomon követhetõsége.<br />
Egészségünkre!<br />
A döntést tettek követték és 2009 áprilisában elkezdõdött az építkezés. Az<br />
épületek átalakítása után júliusban megkezdõdött az Olaszországból importált<br />
komplett technológia telepítése. A tisztítást, hántolást, csiszolást, osztályozást,<br />
optikai válogatást, gépi anyagmozgatást, csomagolást végzõ gépsor<br />
telepítését a tervezõ útmutatása alapján a <strong>Nagykun</strong> szakemberei végezték. A<br />
kivitelezés az európai uniós és magyarországi élelmiszer-elõállító helyre vonatkozó<br />
biztonsági elõírások betartásával történt. Az üzem szeptemberre elkészült,<br />
beüzemelése megtörtént, elkezdõdtek a próbagyártások. A próbaüzem<br />
eredményei megmutatták, hogy a feldolgozó alkalmas kiváló minõségû<br />
rizstermékek gyártására, csomagolására. Az engedélyezési eljárás lefolytatása<br />
után megindulhatott a folyamatos termelés. A 2009-ben megtermelt 300<br />
millió forint értékû, 5.000 tonna mennyiségû hántolatlan rizs feldolgozásával<br />
500 millió forint termelési értékû kereskedelmi rizstermék és saját keverõüzemünkben<br />
felhasználható melléktermék elõállítását tervezzük.<br />
Novembertõl az alábbi termékekkel, 1 kg-os zsákos kiszerelésben állunk a<br />
kis- és nagykereskedelem és rajtuk keresztül a fogyasztók rendelkezésére:<br />
"A" minõségû NAGYKUN Rizs<br />
"B" minõségû NAGYKUN Rizs<br />
NAGYKUN Barna Rizs<br />
Amit kínálunk, az a folyamatos, megbízható, kiváló minõségû magyar élelmiszer,<br />
aminek biztosítéka munkatársaink szakértelme és szorgalma.<br />
Fazekas Gyula<br />
356<br />
357
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
„A méz tömény napsugár, sûrû<br />
cukor, kacagó szeretet” *<br />
Ahogy beköszönt a tél, egyre többen nyúlunk a mézes bödönhöz. Teát édesíteni,<br />
torokkaparást enyhíteni, vagy egy finom mézes puszedli alapanyagához<br />
kerül mérlegre ez az aranyszínû sûrûn folyó csoda.<br />
Az ember már az õskorban ismerte és fogyasztotta a mézet értékes tápanyagként<br />
és édesítõszerként. Ezt bizonyítja egy 16000 éves Spanyolországi<br />
sziklarajz, amely egy lépes mézet gyûjtögetõ embert ábrázol. Az Ószövetség is<br />
ír a méhek tartásáról, és a méz szüretelésérõl. Az ókori Egyiptomban sebgyógyítás<br />
céljából alkalmazták.<br />
A mézelõ méhek háziasítása mintegy<br />
6000 évvel ezelõtt kezdõdött, és a<br />
selyemhernyó mellett ez az egyetlen<br />
korán háziasított rovarfaj.<br />
A méz a virágok nektárjából származik.<br />
A nektárt a házi méh gyûjti össze,<br />
melyet elõgyomrában átalakít, és a lépbe<br />
helyez. Onnan pergetéssel (centrifugálás)<br />
nyerik, majd a nagy edényekbe<br />
gyûjtött méz tetejérõl a durvább<br />
szennyezõdéseket eltávolítják, tisztítás<br />
után szûrik és sûrûségét vízzel egy adott<br />
értékre állítják.<br />
Tartalmaz cukrot, kis mennyiségû fehérjét,<br />
szerves savakat, enzimeket, vitaminokat (B1, B2, B6, C, biotin),<br />
illóolajokat, flavonoidokat, ásványi sókat, kb. 20% vizet és polleneket. Enyhén<br />
savas kémhatású.<br />
Gyógyászati felhasználása: gyulladt torok esetén bevonásra, köhögési inger<br />
mérséklésére, enyhe köptetõként, ízjavításra. Már régóta alkalmazott roboráló,<br />
édesítõ és ízjavító szer. Mézet vagy mézzel édesített teát gyakran fogyasztanak<br />
felsõlégúti és gyomor-bélhurutok esetén. Külsõleg sebek kezelésére<br />
használják, valamint bõr- és hajápoló kozmetikumok alkotóeleme.<br />
Klinikai vizsgálatokat fõként a méz antimikrobiális aktivitására vonatkozóan<br />
végeztek. Bizonyos baktériumokkal szemben erõs antibakteriális hatást<br />
mutatott. Ilyen baktériumok a Staphylococcus aureus, Helikobacter pilori,<br />
Escerichia coli, Salmonella enterocolitis.<br />
Egészségünkre!<br />
Végeztek vizsgálatokat a méz sebgyógyulást elõsegítõ és sebfertõtlenítõ<br />
hatásának értékelése céljából. Kisebb égési sebek, mandulamûtétek, horzsolások,<br />
mûtét utáni hegek, gyulladásos bõrbetegségek mézzel történõ kezelése<br />
gyorsította a gyógyulást.<br />
Eredményesen alkalmazták a mézet fej- és nyakrákban szenvedõknél a<br />
sugárterápia következtében kialakuló nyálkahártya-gyulladás csökkentésében<br />
is. Alsó légúti megbetegedés esetén a lefekvés elõtt mézet fogyasztó gyermekeknél<br />
csökkent az éjszakai köhögések száma és erõssége. De a jótékony<br />
hatásai ellenére a mézet sem szabad mértéktelenül fogyasztani. Nagy<br />
mennyiségben fogyasztva hasmenést okozhat. Magas cukortartalma miatt<br />
diabéteszeseknek, pollentartalma miatt virágpor-allergiában szenvedõknek a<br />
méz, illetve a méztartalmú készítmények ellenjavalltak. Egy év alatti gyermekeknek<br />
adása nem tanácsos. Mézel a nyílt sebek kezelése sem javasolt.<br />
Mindezek ellenére édesítésre mindenképp érdemes a finomított cukrok<br />
helyett mézet használni, mert természetes formában tartalmaz egyszerû<br />
cukrokat és mellette még megannyi fontos ásványi anyagot, vitamint.<br />
(A címben szereplõ idézet Böszörményi Gyulától származik.)<br />
Morzsák<br />
"Mézédes a világ, ha elég méhecske gyûjtöget az embernek!"<br />
- Frank Herbert -<br />
Dr. Ducza Ágnes<br />
"A repülés ismert törvényei szerint nem lehetséges, hogy egy méh repülni tudjon.<br />
A szárnyai túl kicsik ahhoz, hogy a levegõbe emeljék a kövér kis testét.<br />
Persze a méh akkor is repül, mert a méhek fittyet hánynak arra, hogy az emberek<br />
szerint mi lehetetlen."<br />
- Mézengúz c. film -<br />
358<br />
359
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Receptek<br />
I. Tapasztó Szabolcs: Ételeink régen és most<br />
Hamis gulyásleves régen és most<br />
Magyar nemzeti leves (eredeti szöveg szerint) egykor<br />
Nyolcz darab meglehetõs nagyságú nyers burgonyát meghámozunk, tisztán<br />
megmossuk, ezután szépen koczkára vágva egy kaszerolba tesszük, s hat<br />
dekagram friss vajjal puhára pároljuk. Ezalatt egy darab középnagyságu<br />
vöröshagymát apró koczkára vagdalunk, s kevés vajjal világossárgára pirítjuk.<br />
Egy csipetnyi paprikát is teszünk hozzá. (Ahol különben az ételeket<br />
erõsebben szeretik, lehet több paprikát is venni.) Az így megpirított hagymát<br />
átpaszírozzuk egy szürõn. Mikor a burgonya már elég puha, ezt s megpiritott<br />
paprikás hagymatörmeléket hozzátesszük, azután felöntjük egy liternyi<br />
huslével. Most az egészet fölforraljuk, s az alatt három tojás sárgájával kemény<br />
tésztát gyurunk, melyet csinos apró koczkára vagdalunk. Ezt mikor a leves<br />
forr, beledobjuk, egy ideig forrni hagyjuk, kellõen megsózzuk, azután<br />
föltálaljuk. (1743. évjárat)<br />
Hamis gulyásleves… a mai változat<br />
Hozzávalók: 20 deka burgonya, 2 evõkanál olaj vagy 3 dkg zsír, 15 dkg<br />
leveszöldség, 1 hagyma, pirospaprika, zöldpaprika, paradicsom, gulyáskrém<br />
vagy gulyásleveskocka, csipetke.<br />
A hagymát apró kockákra, a zöldséget karikákra, a burgonyát kockákra<br />
vágjuk. A hagymát a zsiradékban fedõ alatt megpirítjuk, rászórjuk a paprikát,<br />
hozzáadjuk a zöldséget, amit fedõ alatt félpuhára párolunk. Beletesszük a<br />
burgonyát, az ízesítõket, vízzel felengedjük, és csendesen addig fõzzük, amíg<br />
a burgonya megpuhult. Csipetkét vagy apróbb galuskát, nokedlit fõzünk<br />
bele, ízlés szerint. (Horváth Ilona szakácskönyvének XIII. kiadása)<br />
Tikmonyból hig rántott sülve…<br />
Rántotta régen és most<br />
Egészségünkre!<br />
verd bele az vajban; de az tikmonynak szemét kihányjad, borsold,<br />
gyömbérezd, sózd meg, tedd szénre, valamig fõ, mindaddig tiszta kanállal<br />
keverjed. Az rántott, eszedbe ne vedd, hogy meg ne keményedjék; mikor fel<br />
akarod adni, idején ki vedd a tüzrõl, mert csak az serpenyõnek melegségétõl<br />
is meghevül; az serpenyõt tisztétsd meg, s mind serpenyõstül add fel. Ha<br />
pedig fejedelemnek csinálod, ezüst tálban készétsd el, s ugy add fel.<br />
Azaz rántotta…<br />
Hozzávaló személyenként 3 db tojás, 1 dkg zsír vagy olaj esetleg vaj, só.<br />
A tojásokat mély tálban jól elhabarjuk, megsózzuk. A zsiradékot palacsintasütõben<br />
megforrósítjuk, s a tojást a forró zsírba öntjük. Villával a sütõedény<br />
szélétõl a közepe felé kavarjuk, egy csomóba gyûjtjük, hogy az egész átsüljön.<br />
Ízlés szerint keményebbre vagy lágyabbra hagyhatjuk. Amennyiben a<br />
rántottát tojássütõben készítjük, úgy abban fel is tálalhatjuk. Elõtte azonban<br />
a tetejét paprikával vagy borssal megszórhatjuk, savanyúságot is adhatunk<br />
hozzá. Dúsíthatjuk még az ételt szalonnadarabkákkal (a zsírján süthetjük is),<br />
ízesíthetjük még vöröshagymával, paprikával, paradicsommal, sõt szaporíthatjuk<br />
tejjel, tejföllel stb.<br />
II. Csízi Pál és neje:<br />
Kunsági "tüzes hús" tócsnival<br />
Az étel alapja: marhalábszárpörkölt chili szósszal ízesítve - ettõl lesz "tüzes",<br />
vagyis jó csípõs a hús. Úgy készítem, hogy bográcsban kevés olajon füstölt<br />
szalonnát pirítok. Amikor kiadta a zsírját, hagymát pirítok rajta. Majd teszek<br />
hozzá õrölt paprikát, fokhagymát, összeízesítem, majd ezen jól átforgatom a<br />
húst. Fõzés közben vörös borral engedem föl. Szükség szerint ezzel pótolom,<br />
ha elfõtte a levét. Miután a hús megpuhult s a pörkölt elkészült, ízesítem<br />
sóval, borssal, színes paprikával, s ha kell még chilivel, paradicsom szósszal<br />
ízesítem.<br />
Az étel körete: a tócsni - úgy készül, hogy a nyers burgonyát lereszeljük.<br />
Teszünk hozzá lisztet, kefirt, tojást. Majd ízesítjük kevés fokhagymával, borssal,<br />
sóval és petrezselyemlevéllel. Az egészet jól összekavarjuk, a fasirthoz hasonlóan<br />
megformázzuk, majd kilapítjuk és olajon vagy vastárcsán megsütjük.<br />
A tálaláskor a tányér alján lesz a tócsni, rátéve a "tüzes hús".<br />
Jó étvágyat kívánnak a recept ajánlói: Csízi Pál és felesége<br />
Az igen szép tiszta vajat olvaszd meg, szürd egy tiszta mázos serpenyõben,<br />
de az vaj igen meleg ne legyen, hanem csak az mint megolvad, az tikmonyat<br />
360<br />
361
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
III. Vígh Kálmán: Fokhagymás busa<br />
Hozzávalók: 2 kg busa, 1 fej fokhagyma, 20 dkg füstölt szalonna, Delikát<br />
fûszerkeverék (ételízesítõ), õrölt fekete bors, étolaj.<br />
Elkészítése: A füstölt szalonnát vékony szeletekre vágjuk. Felét egy tepsi<br />
aljára sorba rakjuk. A megtisztított busát besózzuk, befûszerezzük, majd a<br />
sorba rakott szalonnára helyezzük. Az összeaprított fokhagymából a halra és<br />
a belsejébe is rakunk, majd a megmaradt szalonnával betakarjuk. Kevés olajat<br />
öntünk a tepsibe, és alufólia alatt kb. 30 percig pároljuk. A fólia levétele után<br />
megpirítjuk.<br />
IV. Csízi Pál: Kékfrankos harcsapaprikás<br />
abszolút gyõztes recept<br />
az I. Kisújszállási Halászlé- és Halételfõzõ versenyen<br />
Hozzávalók: 1 kg harcsahús, 2 paradicsom, 2 paprika, 20 dkg vöröshagyma,<br />
3 dl vörösbor, 10 dkg füstölt szalonna, 2-4 gerezd fokhagyma, 25 dkg zsíros<br />
túró, 60 dkg csuszatészta, tejföl, õrölt édes és csípõs fûszerpaprika, só.<br />
Elkészítés: A harcsahúst nagyobb kockára vágjuk, enyhén sózzuk, majd<br />
félre rakjuk. Lassú tûzön kisütjük a kockára vágott füstölt szalonnát. Ha kész,<br />
a pörcöt kiszedjük, félre rakjuk. (Ez lesz a csuszatésztához keverve.) A zsíron<br />
üvegesre pároljuk a nagyon apróra vágott vöröshagymát. Ha kész, öntsünk rá<br />
1 dl vizet, majd süssük vissza zsírjára. Belerakjuk az apróra vágott paprikát,<br />
paradicsomot, zúzott fokhagymát, és 3-4 percig pároljuk, majd belerakjuk a<br />
halat. Néhányszor óvatosan átforgatjuk, hozzáadjuk az õrölt fûszerpaprikát,<br />
újból átforgatjuk, majd felöntjük a vörösborral. Kissé nagyobb láng felett<br />
fõzzük. Ha a levét pótolni kell, azt kevés forró vízzel, vagy borral tegyük.<br />
A csuszatésztát magam készítem. 1 kg liszthez 10 db tojást teszek, és 1 kávéskanál<br />
sót. Jól kidolgozom, majd 20 percet pihentetem. Vékonyra nyújtom,<br />
hagyom megszáradni. Ha kész, összetördelem, és ruhazacskóban tárolom. A<br />
pörkölthöz sós vízben kifõzök 60 dkg tésztát, olajjal vagy zsírral kikent serpenyõre<br />
szedem, tûz felett belekeverem a pörcöt és a túrót. Tálalásnál a<br />
csuszatésztát a tányér aljára rakom, fészket csinálok a közepébe, ebbe rakom<br />
a pörköltet. A tetejét meglocsolom tejföllel, közepébe szúrok egy szép<br />
petrezselyem levelet, zöld és piros csípõs paprika karikákkal díszítem. Jó<br />
étvágyat!<br />
Kaleidoszkóp<br />
Irány Nizza!<br />
Kedves kisújszállásiak! Engedjék meg, hogy egy-két mondatban bemutatkozzon<br />
a cikk szerzõje. Kiss Attila, biológus PhD hallgató vagyok Szegedrõl.<br />
Kisújszálláson nõttem fel, szüleim, Kiss Lajos és Sáfár Róza negyedik gyermekeként<br />
jöttem a világra. Már gyermekkoromban is érdekelt a világ felfedezése<br />
és megismerése, emiatt vonzott a kutatói pálya. A kutatót mindig foglalkoztatja<br />
az ismeretlen megismerése, a felfedezés vágya szakterületén és azon<br />
kívül is. Így a különbözõ külföldi konferenciák alatt vagy azok után lehetõség<br />
nyílik az adott szervezõ ország egy-egy városát, tartományát megismerni.<br />
Az elmúlt években számos lehetõségem nyílt arra, hogy különbözõ országokban<br />
prezentáljam munkámat, és emellett lehetõségem adódott megismerni<br />
Bologna, Padova, Athén, és idén nyáron Nizza városát. Úti beszámolóm<br />
témája így Nizza és környéke. Egyrészt ez a legfrissebb emlék, másrészt<br />
az elmúlt évek külföldi látogatásai közül talán ez áll a legközelebb hozzám.<br />
Sajnos csak öt napot tölthettem kedves kollegámmal Nizzában és környékén,<br />
de úgy gondolom, hogy sikerült felfedezem Dél-Franciaország, Provance<br />
nagyszerû részeit. A kedves olvasókat nem szeretném untatni unalmas statisztikákkal,<br />
hogy hányan élnek e vidéken, milyenek a gazdasági mutatók stb.,<br />
inkább megpróbálok egy betekintést nyújtani a mindennapokba és kedvet<br />
csinálni az utazáshoz.<br />
362<br />
363
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
A nizzai Nice Côte d'Azur reptéren szállt le a repülõ - ez Franciaország<br />
második legforgalmasabb reptere, ahonnan az Angol sétány mentén haladva<br />
gyorsan és kényelmesen be lehet jutni a belvárosba. Aki bírja, akár gyalog is<br />
nyugodtan nekivághat a cirka 4-6 km-es sétának. A helyi közlekedés kiváló:<br />
napközben és éjszaka is vannak járatok a környezõ városokba (pl. Antibes,<br />
Monaco, Cannes stb). A jegy ára pedig csupán egy euró. A helyi szállodák -<br />
kategóriától függõen - megbízhatók, és általában még magyar pénztárcához<br />
mérve sem megfizethetetlenek. Az éttermek a belvárosban, a külvárosban és<br />
az Óvárosban kitûnõek: számos provence-i specialitás kerül az étlapra. Rendkívül<br />
ízletesek, harmonikusak a borok, amelyek kitûnõek a legjobb étkekhez<br />
- habár ez a francia konyhát és borokat ismerve nem meglepõ.<br />
A kulináris élvezetek után térjünk át a kulturális mámorba. Néhány mondatba<br />
megpróbálom bemutatni Nizzát és környékét. Nizzában számtalan látványosság<br />
fogadja a turistákat. Elsõképpen szeretném megemlíteni a tengerpartot,<br />
ami a várost határolja. Kellemes, tiszta víz, aprókavicsos tengerpart<br />
fogadja a vendégeket és nem utolsó sorban a helybélieket, akik a napi munka<br />
után szeretnek megmártózni a tengerben, majd a naplementében gyönyörködve<br />
indulnak haza. Pontosabban nem is haza, hanem legtöbben összeülnek<br />
és egy finom vacsora, valamint provance-i bor mellett megbeszélik a nap<br />
történéseit. Mindezek mellett érdemes megnézni Nizzában a Chagall Múzeumot,<br />
amely 1973-ban nyitotta meg kapuit.<br />
Nizza városának híres szülötte Giuseppe Garibaldi Nizza (1807. július 4.,<br />
Caprera-1882. június 2.), a két világ hõse. A város egyik gyöngyszeme, a Saint-<br />
Nicolas ortodox orosz katedrális mutatja, hogy a császári család mennyire<br />
vonzódott Nizza városához. A Parc Impérial lábánál épült, Nyugat-Európá-<br />
Kaleidoszkóp<br />
ban legszebb orosz templomnak tartják: falait kivételes ikonok, fafaragások és<br />
freskók díszítik. Nem szabad kihagyni a sétákat az óváros árnyékos utcáin<br />
sem. Ez a kacskaringós utcákkal és színes homlokzatokkal teli városnegyed a<br />
szárd építészet színeit és stílusát tükrözi. Következõ napon, a modern kori<br />
parfümgyártás és iskola "fõvárosába" Grasseba látogattunk. A Nemzetközi<br />
Parfüm Múzeumba saját érzékeinket (látás, szaglás, ízlelés) felhasználva élhetjük<br />
át a hajdani és a mai parfümgyártók hétköznapjait, majd a szomszédos<br />
üzletben megvehetjük a híresebbnél híresebb parfümöket. Mellesleg egy kis<br />
kuriózum a város központjában lévõ öntisztító mellékhelyiség, amely negyedóránként<br />
önmagát árasztja el vízzel.<br />
Mindezen megpróbáltatások után a következõ utunk Monacóba vezetett.<br />
Amennyiben igaz a mondás, hogy "Nápolyt látni és meghalni!", akkor számomra<br />
élni Monacóban lenne a szállóige. Nehéz szavakba önteni a látottakat,<br />
amit a nagyhercegség nyújt a kívülállók számára. Itt található és látogatható<br />
a Hercegi Palota, a Napóleon Múzeum (a hercegi család megszállottja<br />
Napóleonnak), a híres Óceonográfiai Múzeum (ahol Custo kapitány kalauzolta<br />
a látogatókat), az Opera és a Kaszinó-tér a Kaszinóval, ahol a világhírességek<br />
költik millióikat.<br />
Mindezen pompa és csillogás után visszatérve Nizzába egy pohár kellemes<br />
bor mellett még egyszer magamba szívtam az elmúlt napok történéseit, és a<br />
tengerbe bukó nap ragyogását. Örökké elmémbe véstem e nagyszerû utazást,<br />
és ezzel remélhetõleg másokban kedvet ébresztettem, hogy ellátogassanak<br />
Nizzába és annak szemet kápráztató környékére.<br />
Kiss Attila<br />
364<br />
365
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
A repülés: hivatás, hobbi<br />
és szerelem<br />
„Minden fölszállás változatosságot jelent”<br />
Rácz János harmincnégy éve repül hivatásosan. Kisújszálláson 1983 óta<br />
munkálkodik mezõgazdasági repülõgépvezetõként. Dolgozott Egyiptomban<br />
és Szudánban, mégis lokálpatriótának vallja magát, és Kisújszálláson szeretne<br />
nyugdíjba vonulni.<br />
Munkája során városunk és annak környéke fölött repülõgépérõl vegyszerekkel<br />
és mûtrágyával szórja be a termõföldeket, hogy a termények egészségesen<br />
növekedhessenek. Körülbelül 72 ezerszer emelkedett fel a földrõl, és<br />
11 200 órát tartózkodott a levegõben. Tudja, hogyan néz ki Kisújszállás a<br />
magasból, és imád repülni.<br />
- Mikor döntötte el, hogy szakmájaként a repülést választja?<br />
- Mindig is azt csináltam, amit szerettem, amiért éltem-haltam. Itt Kisújszálláson<br />
jártam gimnáziumba, illetve az utolsó növényvédõ gépész szakon érettségiztem.<br />
Már a harmadik osztály után elhatároztuk néhányan, hogy repülõs<br />
vonalon haladunk tovább. Az idõsebbek még elsõben megfertõztek minket a<br />
repüléssel. Akkoriban nem volt semmi probléma abból, hogy az idõsebbek<br />
Kaleidoszkóp<br />
"csicskáztattak" minket. Nem egyszer elzavartak bennünket különbözõ repülõs<br />
újságokért, és persze mi is átfutottuk azokat. Így fertõzõdtem meg és<br />
nagyon megszerettem a repülést. 1971-ben vitorlázó repülõ szakszolgálati<br />
engedélyt szereztem - korkedvezménnyel, mert akkor még tizenhét éves sem<br />
voltam. A vitorlázó repülést azonban nem folytattam tovább, helyette 1972-<br />
ben elkezdtem a mezõgazdasági fõiskolát Nyíregyházán.<br />
- Ott csak mezõgazdasági ismereteket vagy repülést is oktattak?<br />
- Mindkettõt. A fõiskola mellett folyt a repülõgép-vezetõi szakszolgálati engedély<br />
megszerzése, és miután azt kézhez kaptuk, különbözõ típusú repülõgépekkel<br />
repültünk.<br />
- A szakszolgálati engedély kifejezés mit takar?<br />
- Ugyanazt a célt szolgálja, mint egy autóvezetõi jogosítvány, ebben is<br />
vannak kategóriák. Benne van az orvosi alkalmassági vizsga is. Miután<br />
megszereztük a szakszolgálati engedélyt, és befejeztük a hároméves fõiskolát,<br />
1975-ben kikerültünk a nagybetûs életbe.<br />
- Hol kezdett dolgozni?<br />
- Bánhalmán kezdtem, a Közép-tiszai Állami Gazdaságnál. Akkor még mindenkinek<br />
volt biztos munkahelye. Leállamvizsgáztunk július elején, és egy hét<br />
múlva már dolgozhattunk, gyakoroltuk a fölszállásokat. Annak idején én<br />
Szolnok környékén csináltam az inasfölszállásokat; egy tapasztalt pilóta mellé<br />
osztottak be, és ott el kellett tölteni egy bizonyos repülési idõt, egy bizonyos<br />
fölszállásszámot. Utána jött az ellenõrzés, csak ezután engedtek önállóan<br />
dolgozni, az nem volt elég, amennyit a fõiskolán gyakoroltunk. Akkoriban<br />
azonban olyan nagy volumenû munkák voltak, és olyan gyorsan kellett a<br />
pilóta, hogy mi csupán egy félévet inaskodtunk; késõbb már - ahogy a fõiskola<br />
ontotta a pilótákat - nõtt ez az idõtartam.<br />
- Miért pont a mezõgazdaságot választotta?<br />
- Annak idején, amikor még gimnáziumba jártunk, hárman vadászpilótának<br />
is felvételiztünk. Csak azért, hogy lóghassunk a gimibõl. Három napos<br />
volt az orvosi vizsgálat a kecskeméti repülõorvosi intézetben, és ketten meg is<br />
feleltünk. A katonai kötöttségeket azonban nem bírtam. Ezért jelentkeztünk<br />
utána Nyíregyházára, és ezért lettem mezõgazdasági repülõgépvezetõ. Innen<br />
többször invitáltak a Malévhoz, és más kisebb repülõcéghez is. Eleinte a pénz<br />
miatt nem mentem, mert a mezõgazdaságban többet kerestem akkoriban,<br />
azután pedig nem akartam feladni a kis lokálpatrióta életemet, mivel a nagyvárost<br />
nem tudnám elviselni.<br />
- Elõfordultak veszélyes szituációk a munkája során?<br />
- Igen. Voltak kényszerleszállásaim. A repülés nagyon szép dolog, de olyan,<br />
mint a sebész szakmája: itt nem lehet tévedni. Ha az ember téved, az életével<br />
fizet, itt nincs másik lehetõség. Ezt a szakmát csak sok gyakorlás után, odafi-<br />
366<br />
367
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
gyeléssel, fegyelemmel, érzékkel és rátermettséggel szabad folytatni. Az egyik<br />
kényszerleszállásom 1978-ban áttételháztörésbõl adódott. Az áttételház, a<br />
motor nagyobb fordulatát redukálja kisebb légcsavarfordulatra. Az áttételházban<br />
megadta magát egy fogaskerék, és kényszerleszállást kellett végrehajtanom,<br />
de semmi baj nem történt, mert jó volt a terep, és le tudtam tenni a<br />
gépet. A másik kényszerleszállásom Afrikában, Szudánban történt. Ott a beduin<br />
szerelõk kerozin mellett egy kis vizet is tankoltak a gépbe, és a hajtómû<br />
megállt. Ám ott is sikerült olyan terepen kényszerleszállni, hogy minden és<br />
mindenki épségben maradt, de akkor, azt átélve - kommunikáció nélkül a<br />
semmi közepén - mindez elég borzalmas volt.<br />
- Hogyan került ki Afrikába?<br />
- A Repülõgépes Szolgálat állami szervezet volt, azt derítette föl egy egyiptomi<br />
vállalkozó, és egy külkereskedelmi szerven keresztül küldtek ki minket.<br />
Egyiptomban és Szudánban is dolgoztunk. Lényegesen jobb fizetést kaptunk,<br />
mint itthon - az akkori magyarországi fizetésünk háromszorosát. Viszont jóval<br />
többet is kellett adni érte, hiszen nagyon rossz körülmények között kellett ott<br />
dolgoznunk, az idõjárási körülmények, az életfeltételek borzasztóak voltak.<br />
Nehéz volt kibírni, de ötéves szerzõdésünk volt az 1983-88 közötti idõszakra,<br />
és évente 3-4-5 hónapot kellett kint tölteni. Két hónapot a szervezet még<br />
kibírt, elhasználta a tartalékait, de utána már nagyon nehéz volt. Viszont<br />
megtaní-tottuk a beduinokat gulyást, paprikás krumplit fõzni, palacsintát sütni.<br />
Muszáj volt rávenni õket, hogy valahogy a számunkra kedvezõ ízeket<br />
varázsolják elõ. Mindamellett a higiénia is elképesztõ volt, de az emberi<br />
szervezet mindent túlél. A betegségek ellen kaptunk három-négyfajta oltást,<br />
a malária ellen pedig tablettával védekeztünk. Akkor örültünk azonban a<br />
legjobban, amikor hazajöhettünk, és megúsztuk betegségek nélkül. Nekem<br />
Kaleidoszkóp<br />
sikerült, de voltak felelõtlenebb egyének is, ám nem a magyarok között.<br />
Nemzetközi csapatban folytattuk a munkát, volt ott új-zélandi, portugál, svéd,<br />
osztrák, és ebbõl a nemzetközi csapatból többen felelõtlenek voltak, és meg<br />
is haltak. Minden évben volt egy-két áldozat a pilóták közül is.<br />
- Mióta dolgozik Kisújszálláson?<br />
- Még mielõtt kimentem Afrikába, 1983-ban már Kisújszálláson dolgoztam.<br />
- Milyen géppel repül, repült?<br />
- Sokáig az AN-2 típusú repülõ volt a legjobb, amelyet a mezõgazdaságban<br />
használtunk. Ezzel a géppel dolgoztunk a legtöbbet. De repültem még Z-37,<br />
M-18 típusú repülõgéppel, 1994 óta pedig a Turbo Æmelak Z-137T típusú<br />
szerkezettel dolgozom. A "T" betû a végén azt jelenti, hogy turbópropelleres,<br />
tehát nem dugattyús hajtómûve van, hanem gázturbinás, amely lényegesen<br />
környezetbarátabb, erõsebb és megbízhatóbb, mint a korábbiak.<br />
- Szeret vele repülni?<br />
- Nagyon.<br />
- Említette, hogy 1994 óta repül ezzel a repülõvel. Mennyi idõs a gép?<br />
- Ezek a fajta gépek 1990 környéki gyártásúak, de nincsenek túlságosan<br />
igénybe véve. Üzemidõ- és állapotfüggõ ápolásokat, karbantartásokat kell<br />
elvégezni ezeken a repülõgépeken, s évente mûszaki vizsgán vesznek részt,<br />
mint az autók is.<br />
- Hogyan telik egy mezõgazdasági repülõgép-vezetõ munkanapja?<br />
- A munkanap a kemikáliák szórásából, a permetezésbõl, mûtrágyaszórásból<br />
áll. Vagy pedig a különbözõ gabonafélék vetésébõl, mert régebben búzát,<br />
rizst is vetettünk repülõrõl. A fekete rizst a mai napig is repülõrõl vetjük.<br />
Mindenféle megrendelõnek rendelkezésére állunk, akinek tápanyag-utánpótlási,<br />
permetezési gondja van, vagy nem tud rámenni a földre, mert nagyon<br />
vizes a talaj, vagy gyorsan el kell végezni egy munkát. Mi lényegesen hatékonyabban,<br />
gyorsabban tudunk reagálni a kérésekre, és olcsóbbak is vagyunk,<br />
mint a földi gépek. A kisgazdák Fegyvernektõl Kenderesen és Ecsegfalván át<br />
egészen a karcagi határig felkeresnek minket. Régebben ennél messzebbre is<br />
eljártunk, de most már nem, mert nincs megrendelés, ma már a kisgazda<br />
maga végzi el a munkát, ha gyõzi.<br />
- Ön egész évben dolgozik, vagy csak bizonyos évszakokban?<br />
- Nálunk a szezon tavasztól õszig tart, március-áprilistól szeptemberoktóberig.<br />
Régebben télen is dolgoztunk, januártól decemberig, karácsony<br />
elõttig, de akkor még nagyon sok mûtrágya és jóval több növényvédelmi<br />
feladat volt. Most már csak szezonális feladatok adódnak. Nemrég vittem<br />
vissza a repülõt a telephelyre, Jászapátiba téli tárolásra és ápolásra, mely<br />
ilyenkor veszi kezdetét. Csak a szezon ideje alatt van Kisújszálláson a repülõgép.<br />
368<br />
369
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Õsszel, amikor befejezzük a munkát, a következõ félév azzal telik, hogy a<br />
repülõgépet karbantartjuk, idõszakos ápolásokat végezünk rajta. A<br />
pilótáknak pedig minden évben egy-kéthetes továbbképzésen kell részt<br />
venniük, valamint a szakszolgálati engedélyt is minden évben meg kell<br />
védeni, orvosi vizsgálat pedig félévente van.<br />
- Ön is ért a repülõgép-szereléshez, -javításhoz, vagy ezeket a feladatokat kizárólag<br />
hivatásos szerelõk végzik el?<br />
- Van külön szerelõgárda, de természetesen a pilótának ugyanúgy tisztában<br />
kell lennie a repülõ minden porcikájával. Engem pedig mindenféle technika<br />
érdekel.<br />
- Hogyan lehet a levegõbõl kiszámítani, hogy pontosan hová kell szórni a mûtrágyát<br />
vagy a permetezõszert?<br />
- Ez olyan, mint a légi tájékozódás. Térképet kapunk a megrendelõtõl, aki<br />
tájékoztat minket arról is, hogy milyen vegyszert, milyen dózisban, melyik<br />
táblára szeretné kiszóratni. A földön pedig egy-egy tábla a környezõ kultúrák<br />
figyelembevételével korrektül beazonosítható. A sok éves gyakorlat kialakította<br />
már a szemmértéket, és most már körülbelül tíz éve GPS-sel tájékozódunk,<br />
ami nagyon nagy segítség, de azért nem helyettesítheti az ember<br />
szemét és gyakorlatát.<br />
- Egy 100 hektáros földterületet mennyi idõ alatt lehet repülõrõl permetezõszerrel vagy<br />
mûtrágyával beszórni?<br />
- A repülõgépes permezésnek vagy mûtrágyaszórásnak a hatékonysága<br />
abban rejlik, hogy egy 100 hektáros területet egy óra alatt lepermetezek,<br />
ugyanennyi idõ alatt 70-80 hektárt szórok be mûtrágyával, míg a földi gépnek<br />
mindez egy-két napba is beletelik. Mi viszont egy nap alatt akár 400-500<br />
hektárt is leszórunk. Az egyetlen gátat a repültidõ-korlát szabja a pilótának,<br />
hiszen naponta mindössze hat órát repülhetünk. Ez légügyi elõírás, amit be<br />
kell tartani, a vegyszerkiszórási szabályokkal együtt.<br />
- Kisújszálláson hány mezõgazdasági pilóta van?<br />
- Elõttem volt Vadas Jenõ bácsi, õ a mezõgazdaságból ment nyugdíjba.<br />
Utánam körülbelül hat évvel végzett Horváth Ferenc, aki itt lakik ugyan<br />
Kisújszálláson, de nem itt dolgozik. Õ már az én egyik gyakornokom volt.<br />
- Most vannak tanítványai? Lesz utánpótlás?<br />
- Nincs utánpótlás. Ennek következtében utánunk le fog épülni a mezõgazdasági<br />
repülés. A fõiskola ugyan még megvan, és folytatnak is képzéseket, de<br />
a nagy közforgalmú repülések részére képzik a pilótákat, azonban már jóval<br />
kevesebbet, mint korábban. Ráadásul a kiképzés is nagyon sok pénzbe kerül<br />
annak, aki meg akarja csinálni; és aki megszerzi a motoros szakszolgálati<br />
engedélyt, az már fehéringes pilótaként akar elhelyezkedni, nem pedig a<br />
mezõgazdaságban dolgozni, kukacbombázóként.<br />
Kaleidoszkóp<br />
- Akkor mi fogja fölváltani a repülést?<br />
- Maradnak a számítógéppel vezérelt földi gépek, a modern hidas<br />
traktorok. Csakhogy ezzel nem minden esetben tudják idõben elvégezni a<br />
munkát. Rengeteg olyan feladatot, mint például a szúnyogirtást, csak<br />
repülõrõl lehet véghezvinni. Vannak ugyan próbálkozások a földi irtással, de<br />
a légi és a földi irtás csak együtt lehet igazán hatékony.<br />
- Ön meddig fog még repülni?<br />
- A repülés miatt nekünk nyugdíjba vonulásnál korkedvezmény jár. A repülésben<br />
eltöltött öt év után egy év kedvezményt kapunk. Én szeretnék még<br />
dolgozni, amíg van munka, és az egészségem engedi. Örömmel csinálom,<br />
még nem untam meg. Nekem még minden fölszállás szép, és változatosságot<br />
jelent. Minden változik az ember körül, és föntrõl minden sokkal szebb, mint<br />
idelentrõl.<br />
- Milyen a város felülrõl?<br />
- Mindig el tud gyönyörködtetni. Vagyok annyira lokálpatrióta, hogy tetszik<br />
föntrõl Kisújszállás, és mindig meglátom az apró változásokat és a nyüzsgõ<br />
embereket.<br />
- Az embereket is látni odaföntrõl?<br />
- Persze. Mindig össze szoktunk köszönni az ismerõsökkel. Õk integetnek,<br />
én pedig a "repülõs köszönéssel" billegtetek nekik.<br />
- Milyen magasan repül?<br />
- Általában 30-50 méter között közlekedünk, de munka közben legtöbbet<br />
egy-két méteren.<br />
- Az nem veszélyes?<br />
- A repülés legveszélyesebb formája a földközeli repülés. Amikor mûtrágyát<br />
szórunk, 15-20 méteren repülünk, ez nagyon biztonságos, mert a vezetékek<br />
és akadályok alattunk vannak. De permetezésnél nem lehet magasan repülni,<br />
mert az oldalszél nagyon elsodorná azt a finom ködpermetet, amit a<br />
repülõbõl kiszórunk. Azért kell nagyon finom cseppeket készíteni, hogy a<br />
permet jobban beborítsa a növény felületét.<br />
- Mit tart a legérdekesebbnek a munkájában?<br />
- Én a repülést szeretem. Az, hogy közben mûtrágyát vagy vegyszert szórok,<br />
csak járulékos tevékenység.<br />
- Tehát ez hivatás és hobbi egyszerre.<br />
- Igen, és szerelem. Gimnázium óta megvan a repülés iránti szeretetem,<br />
amely máig töretlen.<br />
Lipcsei Anita<br />
370<br />
371
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Elmentem Hawaiira!<br />
Méri Csaba szerencséje a Friderikusz show mûsorában<br />
Tizenöt évvel ezelõtt a televízióban nagy sikerrel ment Friderikusz Sándor<br />
riporter mûsora, a Friderikusz show. A televíziós személyiség errõl részletesen<br />
szól a Friderikusz eddig címû, 2008-ban megjelent interjúkötetben.<br />
A show-mûsor egyik 1994. évi élõ adásának a felvételekor véletlenszerû,<br />
szerencsés kiválasztottja lett az akkor 25 éves kisújszállási nyurga fiatalember,<br />
Méri Csaba. Miután a riporter azon kérdésére, hogy: Van-e kedve elutazni<br />
most Hawaiira? - igennel válaszolt, mindjárt az elsõ induló repülõgéppel<br />
elutazhatott egy tizenkét napos ingyenes külföldi nyaralásra. Több ezer<br />
kilométert utazott, mire megérkezett az Amerikai Egyesült Államokhoz<br />
tartozó Csendes-óceáni szigetcsoportra, a Hawaii szigetekre.<br />
De vissza is jött. A párjával, Galambos Orsolyával itt élnek, dolgoznak<br />
városunkban, családot alapítottak, a kisfiuk, Marci most kilencéves. Azzal a<br />
céllal látogattam el hozzájuk az Illéssy utcába, hogy közösen felidézzük a<br />
"nagy utazás" régi emlékeit.<br />
- Csaba és Orsolya, hogyan emlékeznek vissza arra a nevezetes napra, 1994. október<br />
20-ra?<br />
- Csaba: A Friderikusz eddig<br />
címû könyvet mi is megvásároltuk,<br />
olvastuk is. Ebben az<br />
említett napról több oldalon<br />
át mesél Friderikusz Sándor az<br />
interjú során. Meg kell említenem,<br />
hogy néhány dolog<br />
egészen másképp történt,<br />
mint ahogy erre Sándor visszaemlékezett.<br />
Azon a nevezetes<br />
napon a budapesti Corvin<br />
Áruház elõtt sok százan gyûltek<br />
össze. Mert híre ment, itt<br />
forgatják az újraindított Fridi<br />
showt.<br />
- Orsi: Akkor mindketten egy hanglemezkiadó cégnél dolgoztunk, és a<br />
közelben volt a lakásunk is. A téren Csabi várt rám, mert egy tanfolyamra<br />
jártam. Láttuk a várakozó tömeget, és mi is kíváncsian odamentünk. Késõbb<br />
hallottuk, hogy az elõzõ napokon volt egy tévés közvélemény-kutatás is. Arról<br />
Kaleidoszkóp<br />
kérdezték a járókelõket, hogy ha kapnának rá egy lehetõséget, elutaznánake<br />
Hawaiira? Erre a nõk többsége elutasítóan felelt, a férfiak azonban igennel<br />
válaszoltak. Talán ezért is volt az, hogy a mûsorban a stúdióból már csak a<br />
férfiakat kérdezgették.<br />
- Hogyan esett éppen önre a választás?<br />
- Csaba: Ahogyan visszaemlékszem, a nézõket pásztázó kamera elõször egy<br />
fülbevalós fiút választott ki. De a stúdióban ülõ közönség õt leszavazta.<br />
Folytatódott a kiválasztás. A kamera rám irányult, mert hátul állva, a 180 cmes<br />
magasságommal kilógtam a tömegbõl. A könyvben leírtakkal ellentétben<br />
nem kellett felhívnom a páromat, hogy elmenjek-e Hawaiira, mert ott állt<br />
mellettem. Csak nem látszott a tömegben.<br />
- Orsi: Igen, ott álltunk egymás mellett. Egymásra néztünk és egyszerre<br />
mondtuk a kérdésre a választ: Igen! Akkor és késõbb is úgy voltunk vele, úgyis<br />
csak ugratás az egész, vagy valami ravasz show elem a mûsorban.<br />
- Mi lett volna akkor, ha Orsi is kijelenti, õ is el akar utazni a párjával?<br />
- Csaba: Ha lehetett volna, akkor ketten utaztunk volna el.<br />
- Orsi: Ezt a kérdést feltettem ott, akkor az utazási iroda jelenlévõ munkatársának<br />
is. Azt válaszolta, hogy ha most azonnal kifizetném a kb. 800 ezer<br />
forintnyi utazási költséget, akkor sem utazhatnék, mert csak egy személyre<br />
szól a lehetõség, és azonnal utaznia kell az elsõ induló repülõgéppel.<br />
- Mi történt azután, hogy kiválasztottként igent mondott?<br />
- Csaba: Elöljáróban még annyit mondanék: napok óta elég rossz egészségi<br />
állapotban voltam. Egy idegbecsípõdés miatt nagyon fájt a derekam. A munkahelyemen<br />
mondtam is, amikor eljöttem, hogy lehet, holnap nem is jövök<br />
dolgozni, mert megyek az orvoshoz. Nos, végül is nem a dokihoz, hanem a<br />
reptérre mentem. Pontosabban vittek.<br />
372<br />
373
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
- Orsi: De még elõtte két testõrnek látszó fickó Csabit és engem bevitt a<br />
Corvin Áruházba. Csabát ott gyorsan lefotózták, elkészítették az útlevelét,<br />
elintézték a vízumát is. Otthon volt útlevele, de nem engedték, hogy hazamenjen<br />
érte. Körülnézve megfigyeltem, hogy csak új férfiruházat volt elõkészítve<br />
az útra. Két bõröndbe csak úgy ránézésre beledobáltak felcímkézett<br />
ruhákat, kapott egy szalmakalapot is, és irány egy nagy limuzinnal a reptérre.<br />
Mindez gyorsan, a tévénézõk szeme láttára történt.<br />
- A repülõtérre érve hogyan folytatódott a "mûsor", a történet?<br />
- Csaba: Velünk tartottak a tévéstáb tagjai, az utazási iroda képviselõje.<br />
Útközben sorba rakva megkaptam a repülõjegyeket és a 200 ezer forint<br />
értékû költõpénzt csekkfüzet formájában. Gyorsan elmondták mikor, hol<br />
szálljak át. A repülõtereken mindig a "Friderikusz show" táblát tartó hölgyet<br />
keressem, aki segít majd eligazodni, merthogy angolul nem beszéltem.<br />
- Orsi: Csabát Ferihegyen csomagokkal együtt felrakták egy éppen ott<br />
veszteglõ teljesen üres repülõgépre, úgy, mintha éppen akkor elutazna. A<br />
tévések elkezdtek filmezni, majd a forgatás végén azt mondták, most már<br />
szálljon le, ezzel részükrõl vége a mûsornak és azzal elviharzottak. Mi ketten<br />
meg megkönnyebbülten ottmaradtunk a csomagokkal a reptér várójában.<br />
- Csaba: Na jó, most akkor vége az egész mûsornak, az eddigi felhajtásnak!<br />
- mondtam Orsinak. - Mi is megyünk haza! De nem így történt. Az egyik<br />
utaskísérõ közölte: Nem! Két óra múlva felrakjuk magát az elsõ gépre, és<br />
irány Hawaii!<br />
- Mielõtt elutazott, kinek tudott valamit üzenni?<br />
- Csaba: Csak annyi lehetõséget kaptam, hogy még a Corvin Áruházból<br />
felhívhattam a fõnökömet, akit Bálintnak hívtak, hogy holnap nem megyek<br />
dolgozni, mert elutazom Hawaiira.<br />
- Mit szólt mindehhez a fõnöke?<br />
- Csaba: A fõnököm az édesanyjával<br />
lakott együtt, aki ismert engem. Akkor<br />
este Bálint nem volt otthon, így az<br />
édesanyjával beszéltem, s közöltem a<br />
hírt: holnap nem megyek dolgozni,<br />
mert elutazom Hawaiira. Õ hitetlenkedve,<br />
de barátságosan mondta, hogy ne<br />
szórakozzak, viccelõdjek vele, de azért<br />
majd átadja az üzenetet. Csak ennyit<br />
telefonálhattam. Ezzel persze tovább fokozódott<br />
a bonyodalom. A Kisújszálláson<br />
élõ szüleimet is csak másnap, Orsi hívta fel telefonon.<br />
- Orsolya, mit mondott Csaba szüleinek?<br />
Kaleidoszkóp<br />
- Orsi: Csak annyit, hogy csütörtök este figyeljék a Friderikusz mûsorát,<br />
annak minden percét, mert nagyon érdekes és fontos dolgokat látnak majd.<br />
- Térjünk vissza a repülõtérre, az utazásra. Végülis mikor és hogyan utazott el<br />
Hawaiira?<br />
- Csaba: Több órás repülõút után kiderült, hogy Amszterdamba érkezés<br />
helyett éppen ellentétes irányba repült a gép, Ciprus szigetére, és Larnakán<br />
landolt. Innen megint várakozás után végre Hollandiába kerültem. Majd<br />
újabb átszállással csütörtökön este úgy tíz óra körül a tengerentúlon, San<br />
Franciscoban találtam magam. Nagyon fáradt voltam. Megtaláltam a "táblás<br />
hölgyet", aki angolul beszélt. Egy hatalmas limuzinnal elvitt egy szállodába.<br />
Közölte, hogy reggel vár a hotel elõtt, kilenc órakor indul a gépem Hawaiira.<br />
Reggel elaludtam, az utolsó pillanatban értem el a szigetekre induló repülõt.<br />
Körülbelül hét-nyolc órás repülõút után végre megérkeztem Hawaiira.<br />
- Itthon idõközben mi történt Orsolyával, hogyan fogadták a hírt a munkahelyén?<br />
- Orsi: Teljes volt a káosz a fejemben, sõt félreértések sorozata következett.<br />
Egész éjjel nem aludtam. Sírtam és mondogattam magamban: ilyen nem<br />
lehet, hogy egy embert csak úgy megfognak, felteszik egy repülõre és eltûnik!<br />
Ez borzasztó! Hol lehet most Csabi? Mit csináltak vele? - kérdeztem csak<br />
magamtól. Reggel, amikor bementem a munkahelyünkre, akkor is csak<br />
sírtam és sírtam. A munkatársaim nem értették, mi bajom van, kérdezgették:<br />
mi a baj, Orsi? Hol van Csaba? Miért nem jött dolgozni? Beteg vagy kórházba<br />
került? Mi van vele? Nem, nem, az én Csabim elutazott Hawaiira! - mondtam<br />
elkeseredve. Bálint, a fõnököm is mondta, hogy megkapta édesanyjától az<br />
üzenetet. De õ azt hitte, hogy egy rokonáról van szó, akit szintén Csabának<br />
hívtak, és hogy õ utazott el Hawaiira. Végül senki sem akart hinni nekem. Azt<br />
gondolták, csak szórakozom velük és vicc az egész. Elkeseredve azt mondtam<br />
a kollegáimnak: Ha nem hisztek nekem, ma este nézzétek a Friderikusz show<br />
adását!<br />
- Csaba, milyen élmények érték a hosszú utazás során?<br />
- Jó is, kellemetlen is. Miután sokan nézték a repülõtéren is az adást, hamar<br />
elterjedt a hír: õ az a szerencsés fickó, aki elutazhat Hawaiira! Mint valami<br />
sztárt, úgy fogadtak. A pilóták behívtak a fülkéjükbe, hogy nézzek körül.<br />
Megjegyzem, elõször ültem repülõgépen. Etettek, itattak, úgyhogy jól elvoltam.<br />
A nagy izgalomban meg a fáradtságtól még a derékfájásomról is elfeledkeztem.<br />
A reptereken mindenhol csinos lányok vártak "Friderikusz show"<br />
feliratú táblával, segítettek az átszállásnál. Az elsõ kellemetlenség San<br />
Franciscóban a vizsgálatnál ért. Nagyon elcsigázottan megérkezve, borostás<br />
arccal, ápolatlan külsõvel megjelenve az USA-ban a vámosok, a biztonsági<br />
õrök gyanús alakként vizsgálgattak. Ez csak fokozódott, amikor megnézték az<br />
okmányaimat. Friss útlevél, elõzõ napi dátummal, pecséttel kiállítva.<br />
374<br />
375
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Kipakoltatták a táskáimat, amelyek tele voltak érintetlen, eredeti csomagolású,<br />
tiszta, teljesen új ruhákkal. Nem értették, hogy egyetlen használt ruha<br />
sincs benne, csak rajtam. Kérdezgettek angolul, de nem tudtam válaszolni.<br />
Lehet az is, hogy valami hajléktalan áruházi tolvajnak néztek. Körülvettek<br />
vagy hatan, vitatkoztak, már azt hittem letartóztatnak! Végül intettek, hogy<br />
mehetek. Megtaláltam az utaskísérõmet, elvitt a szállodába, fáradtan, szinte<br />
elájultan. Reggel éppenhogy elértem a Hawaiira induló gépet.<br />
- Milyen volt a szigeteken a fogadtatás?<br />
- Csaba: Nagyszerû! Virágfüzér, táncoló lányok, nyitott, pavilonszerû repülõtér!<br />
A szokott táblával, magyarul beszélõ tolmács fogadott, aki Budapestrõl<br />
a szigetekre ment férjhez. Luxus szállodában laktam, limuzinnal közlekedtem,<br />
a szolgáltatásokat ingyen vehettem igénybe. A bepakolt öltöny, szmoking<br />
kicsi volt rám, nem tudtam felvenni. Így legtöbbször csak pólóban, a trópusi<br />
meleg miatt rövidnadrágban kirándultam.<br />
- Csabán kívül Kisújszállásról bizonyára nem sokan voltak a Csendes-óceáni<br />
szigetcsoporton, akit megkérdezhetnék arról, hogy egy turistának milyen érzés a Hawaiiszigeteken<br />
lenni?<br />
- Csaba: Röviden: egy csodálatos hely. Igazi turistaparadicsom. A Hawaiiszigetek<br />
szerintem a világ ékszerdobozai. Bõvebben: több szigetcsoportból<br />
áll. Az éghajlata trópusi. A tél és nyár között nincs nagy hõmérsékletkülönbség,<br />
átlag 30 fok körüli. A növényvilága nagyon gazdag. A virágok<br />
hazája, húszezer féle virág van. Rengeteg a zöldség, gyümölcs. Kókusz-,<br />
banán-, ananász-, cukornádültetvényeken is jártunk. Bõséges a tengeri<br />
halfélék családja is. A hawaii "hivatalos hal" neve kimondhatatlan, de le<br />
tudom írni: HUMUHUMUNUKUNUKUAPUA.<br />
- Ezek után adódik a kérdés: Sikerült-e gyomorrontás nélkül megúszni a nyaralást?<br />
- Csaba: Sikerült, mert leginkább gyümölcsöket ettem. Kerültem a nagyon<br />
ismeretlen ételek fogyasztását.<br />
- A szigetcsoportokon mit látogattak meg?<br />
- Csaba: Minden nap volt szervezett program. A szigetcsoportokat<br />
autóbusszal, hajóval, vagy repülõvel lehet elérni. Jártunk O'ahu, a "Nagy<br />
Szigeteken". Itt van Honolulu, a fõváros és Waikiki. Különös õserdei élmény<br />
volt Kauai szigetén. 1993-ban itt forgatták a Jurassic Park címû híres filmet.<br />
Maui szigetén bálnavadász falut láttunk. Megrendítõ élmény volt Pearl<br />
Harbor, a katonai támaszpont, az 1941-es japán támadás, pusztítás<br />
helyszínének a megtekintése. Itt több múzeum van, volt filmvetítés is.<br />
Közelrõl láttuk az Arizona nevû elsüllyesztett amerikai cirkálót. Mind-mind<br />
felejthetetlen élmény!<br />
- Találkozott érdekes, híres emberekkel?<br />
- Csaba: Igen. Gyorsan híre ment, hogy itt van egy szerencsés magyar<br />
Kaleidoszkóp<br />
fiatalember. A szállodában felhívott a magyar konzul, és meghívott Gál József<br />
vitorláshajójára, amivel Fa Nándor társaságában körülhajózták a Földet.<br />
Jártam a világhírességek villanegyedében is.<br />
- Mi lett a költõpénzzel?<br />
- Csaba: Nem kellett költenem semmire. Az a pénz, amit csekkfüzetben<br />
kaptam, egy hónapra is bõven elegendõ lett volna, ha fizetnem kellett volna.<br />
Így két táska apró ajándékot vettem a rokonoknak, barátoknak, családnak.<br />
- Kivel beszélt arról, hogy megérkezett Hawaiira, és hogy mikor érkezik haza?<br />
- Csaba: Akkor még nem volt mobiltelefonom. Kétszer beszéltem Orsival.<br />
- Orsi: Friderikusz Sándor felajánlotta, hogy az õ költségén bármikor<br />
beszélhetek Csabával telefonon.<br />
- Bizonyára hamar eltelt a nyolcnapos paradicsomi kirándulás?<br />
- Csaba: Persze. Két-két nap volt az utazás. Amikor megérkeztem Ferihegyre,<br />
a családom tagjai nagy örömmel fogadtak. Két-három hónapig bármerre<br />
jártam, felismertek, leszólítottak, állandóan mesélnem kellett az útról.<br />
- Orsi: A következõ adásban rövidebben, de újra szerepelt a Fridi showban.<br />
Táncoló, fûszoknyás lányok fogadták, mesélt az élményeirõl. Sándor nagy<br />
tetszéssel fogadta az ajándékba kapott elemes táncoló hula babát. Viszonzásul<br />
egy arcképével díszített strucctojást kapott, amit azóta is büszkén õrzünk.<br />
- Mi történt a magánéletükben az eltelt évek során?<br />
- Csaba: Budapestrõl hazaköltöztünk, új lakást<br />
építettünk. Én egy helyi könyvkiadónál dolgozom.<br />
- Orsi: Kilenc évvel ezelõtt megszületett a<br />
kisfiunk: Marci. Tanultam, elvégeztem a gazdasági<br />
fõiskolát. Jelenleg szakközépiskolában szakoktatóként<br />
dolgozom. A családdal szívesen utazunk így<br />
együtt, ha tudunk, külföldre is.<br />
- Marci: A Kossuth Iskolában tanulok, harmadikos<br />
vagyok. Szeretek számítógépezni és apuékkal<br />
kirándulni.<br />
- Ha ismételten lehetõsége lenne rá, a családdal együtt<br />
újra elutazna Hawaii szigetére?<br />
- Csaba: Természetesen. De ilyen hosszú utazásra most nem látok lehetõséget.<br />
Így egyelõre maradnak a Méri család részére a közelebbi utak, a<br />
kirándulások. A felidézett Hawaii szép emlékek sora, a fényképek, videofilm<br />
megtekintése. Talán egyszer majd a kisfiuknak, Marcinak nyílik lehetõsége<br />
arra, hogy felnõttként útra keljen és édesapja nyomdokain bejárja õ is a<br />
világot. Akkor talán így köszönhetne el a családtól: Szia Apa! Szia Anya!<br />
Elmentem Hawaiira!!!<br />
Ari Géza<br />
376<br />
377
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Kisújszállástól Hollywoodig<br />
- a világ legkiválóbb puliszakértõje, dr. Bordács Imre -<br />
Dr. Bordács Imre híres lótenyésztõ nemesi család leszármazottja, 2008-ban hunyt el.<br />
90 éves korában egy hosszabb interjúban idézte fel kalandos megpróbáltatásokkal teli<br />
életútját, ennek részleteivel ismertetjük meg olvasóinkat.<br />
- Édesapám, ifj. Bordács Tamás földbirtokos 1891-ben született Kisújszálláson,<br />
régi kun család sarjaként. 1914 óta gazdálkodott önállóan, az Igarió<br />
határrészen 560 saját és 330 hold bérelt földterületen. Dédnagyapám id.<br />
Bordács Tamás volt a család alapító lótenyésztõje, aki tiszt volt Kossuth<br />
hadseregében, és részt vett az 1848-as szabadságharcban. A kiegyezés után<br />
már részt vett tenyészló-kiállításon, majd 1898-ban Kisújszálláson a tenyészlókiállításon<br />
díjazott volt, 1901-ben "Elsõ Osztályú Arany Oklevelet" érdemelt<br />
ki kancájával. Ezt a vonalat édesapám vitte tovább (1941-44). Idõközben<br />
megnõtt a kereslet a lovak iránt, tenyészteni kellett. 1941-ben apám ménesében<br />
25 kanca és 30 darab 1-3 éves csikó volt. 1942-ben a Mezõgazdasági<br />
Kiállításra hajtottunk egy furioso ötös fogatot, Geszti János volt a segédhajtó,<br />
a fogatnak rendkívül nagy sikere volt, egy hatszáz méteres kör alakú pályán<br />
hajtottunk körbe, a több ezer ember tapsára táncoló lovakkal. Ötször<br />
szerepeltünk a Mezõgazdasági Kiállításon és Vásáron, melyet késõbb OMÉKnak<br />
neveztek el. 1944 októbere tájékán, a háború alatt az egyezményes<br />
ménesünk lóállományával édesapámék ellovagoltak Jászberénybe, csatlakoztak<br />
az ottani méntelephez, majd onnan a ménállománnyal Nyugat fele<br />
menekültek, és eljutottak Ausztriáig.<br />
Magam Debrecenben a gróf Tisza István Tudományegyetem jogi karán<br />
szereztem meg doktori diplomámat, és elvégeztem Pallagon a Gazdasági<br />
Akadémiát is. 1942-ben önként bevonultam katonának, de egy súlyos<br />
betegség folytán leszereltek. Mindezek ellenére újra behívtak, és a századdal<br />
elindultunk Nyugatra. Eljutottunk Ausztriába, és döntést kellett hoznom,<br />
amerikai fogságba kerülök és ki tudja mikor jöhetek haza, vagy visszafordulok<br />
és orosz fogságba kerülök. Útban hazafelé egyre több orosz katonát láttunk.<br />
Mielõtt elértük volna az országhatárt, már el is vették a megszerzett javainkat,<br />
és gyalogosan kellett továbbmennünk, immár hadifogolyként. Egy kis földön<br />
kívül mindenünket elvették, de ennek ellenére sikerült valamelyest talpra<br />
állnom. Késõbb, miután megnõsültem, tejfuvarokat vállaltam.<br />
Kaleidoszkóp<br />
Sajnos késõbb a megmaradt termõföldjeinket<br />
is tagosították. Mi mindenünket<br />
pénzzé tettük, és részletfizetés ellenében<br />
megvásároltuk azt a régi Bordács házat, ahol<br />
születtem. Azonban ezt a házat is elvették<br />
tõlünk. Maradék állatainkat is értékesítettük,<br />
és felköltöztünk Budapestre. Budapesten<br />
nõvéremék jóvoltából volt fedél a fejünk<br />
fölött. Ahogy telt az idõ, pénzünk egyre<br />
fogyott, és szereznem kellett valamilyen<br />
munkát. A Tenyészállat-forgalmi Vállalatnál<br />
állatgondozói munkát kellett vállalnom.<br />
Mint kétdiplomás embert beosztottak a<br />
kifogásolt, selejt, nehezen fejhetõ tehenekhez.<br />
Nagy protekcióval átkerülhettem a sertésistállóba<br />
gondozónak. Megmaradt kis pénzünkbõl vásároltunk Budapest<br />
Dr. Bordács Imre<br />
központjától igen távol egy egyszoba-konyhás rozoga házat. Ezután a vállalat<br />
Teréz körúti központjába kerültem mint a telepre bejuttató kisújszállási<br />
ismerõsöm segítõje az anyagbeszerzésben és a raktárkezelésben; emellett<br />
fûtõként is dolgoztam.<br />
A segítõmet eltávolították átszervezés miatt, engem nem rúgtak ki, állományba<br />
vettek. Egyszer odahelyeztek egy embert, aki a háború elõtt lókupec<br />
volt, és a lóvásárokról ismerte apámat és lótenyésztését. Az õ ajánlására neveztek<br />
ki fõelõadónak, mint kancafelvásárlót. Protekció nélküliként engem<br />
bocsátottak el leghamarabb a következõ létszámcsökkentéskor.<br />
Felkerestem néhány barátomat, akik a Gyapjúforgalmi Vállalatnál õriztek<br />
birkákat. Így lettem juhász Kõbányán, 200 birkát legeltetve reggeltõl estig, a<br />
nagytemetõ melletti földeken, ekkor még csak 1953-at írtunk.<br />
A juhászkodásom nagyon nehéz munka volt, viszont ennek köszönhettem<br />
késõbbi sikereimet a pulitenyésztésben. Állami pulikat helyeztek ki a nyáj<br />
õrzésére, rengeteg idõm volt a természetben tanulmányozni õket. Felkerestem<br />
a volt Ebtenyésztõk Egyesületének irodáját, és elõjegyeztettem egy<br />
puli-kiutalást. Ekkoriban ugyanis pásztorkutyák kerülhettek kihelyezésre<br />
szerzõdéses alapon, és cserébe öt kölyköt kellett visszaszolgáltatni az államnak.<br />
Egy szerencsés véletlen folytán két elkóborolt birka "segítségével" sikerült<br />
egy barátomnak elérnie telefonon, és egy új álláslehetõséget ajánlott. A<br />
Fõvárosi Nyomdaipari Vállalat Javítóüzemében elvállaltam az anyagkönyvelõi<br />
állást, és bár azt gondolták, egy ilyen tanult ember nem marad meg ezen a<br />
helyen, én rácáfoltam, mert a 28 és plusz egy év telepvezetõi munka után<br />
innen vonultam nyugdíjba.<br />
378<br />
379
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Elsõ pulim neve Véngazember-Kormos lett. Ez a név a pulik pedigréjében<br />
úgy szerepel, mint õseink vérében Árpád neve szerepelt egykor, több mint<br />
500 utód született utána. Országos Mezõgazdasági Kiállításon Véngazember-<br />
Kormosom kitûnõ-gyõztes minõsítést kapott és elnyerte a Földmûvelésügyi<br />
Miniszter ezüstserlegét. Megalakult ismét a MEOE (Magyar Ebtenyésztõk<br />
Egyesülete). Igen hamar megkaptam az egyesületi jelvény arany fokozatát,<br />
majd a mestertenyésztõk arany fokozatát is. Az egyesület tervbe vette egy<br />
világkongresszus megrendezését. A kongresszus nagy sikert aratott, és vevõköröm<br />
egyre több külföldi vendéggel gazdagodott. Késõbb egyre több kutyát<br />
exportátltam külföldre, Amerikába is. A Cinkotai Csibész nevû kiváló kan<br />
Amerikában elnyerte a kiállítás legjobb kutyája címet.<br />
1968-ban váratlanul meghívást kaptam Kaliforniába. A szálloda igazgatójának<br />
is magyar pulija volt. Az amerikaiak úgy fogadtak engem, mint a világ<br />
legnagyobb puliszakértõjét. Tizenkét kiállításon bíráltam, jártam többek<br />
között Dallasban, New Yorkban, Las Vegasban. Szakértõként a világszervezet<br />
által (FCI) elismert magyarfajta kutyák küllemi bírója vagyok. Részt vettem<br />
sok külföldi és hazai kiállításon mint bíró, szakmai kérdésekben mûködtem,<br />
így a puli szabvány kidolgozásában és annak alkalmazásában is. Az egyesületet<br />
a folyamatos ellentétek miatt otthagytam, és immár harminc éve felhagytam<br />
a tenyésztéssel is.<br />
Sajnos a családunk, úgy tûnik, végleg felhagyott a lovakkal való foglalatossággal,<br />
de fiatal dédunokám nagy vonzalommal viseltetik a lovak iránt.<br />
Nagyon remélem, ez a kislány feléleszti családunk kapcsolatát a lovakkal.<br />
Morzsák<br />
"Mások nevezzék csak gyöngeségnek az állatszeretetet, gúnyoljanak ezért - te sétálj<br />
csak nyugodtan a kutyáddal. Jó társaságban maradsz, s Isten is tudja ezt."<br />
- Márai Sándor -<br />
"Nincs az a hit, mely töretlen maradna, kivéve egy igazán hûséges kutyáét."<br />
- Konrad Lorenz -<br />
"Amíg meg nem tapasztaltuk, milyen érzés szeretni egy állatot,<br />
lelkünk egy része mélyen alszik."<br />
- Anatola France -<br />
Kaleidoszkóp<br />
Horoszkóp <strong>2010</strong>-re<br />
Kos "Az akaraterõ megteremti az utat."<br />
(március 21.-április 20.)<br />
Lendületesség, aktivitás legyen önre jellemzõ a <strong>2010</strong>-es<br />
évben. Kezdeményezzen bátran, meglátja, a dolgok amibe<br />
belekezd, sikeresek lesznek. A gyors eredmények ösztönzik,<br />
erõsítenie kell kitartását. Nagyon nehéz Önt, kedves Kos<br />
befolyásolni, gyakran megy a saját feje után, sokszor "fejjel<br />
a falnak". Ilyenkor inkább számoljon el tízig, így megelõzheti, hogy meggondolatlansága<br />
bajba sodorja. Fontos az életében az önérvényesítés, ezért<br />
fogjon bele olyan dolgokba, amelyek érdeklik, a munkahelyen mutassa meg<br />
kreativitását, képességeit. Amennyiben gyermekáldás elõtt áll, nyugodjon<br />
meg, nagyon jó szülõ válik magából, mert valahol ön is örök gyerek marad,<br />
ezért lélekben közel áll majd csemetéjéhez. Tanulandó életfeladata a türelem.<br />
Foglalkozásai: katona, rendõr, tûzoltó, orvos, fodrász, varrónõ, sportoló,<br />
szabász<br />
Híres Kosok: Psota Irén, Jean-Paul Belmondo, Claudia Cardinale<br />
Bika "Az éhséget nehezen lehet festett süteménnyel<br />
csillapítani."<br />
(április 21.-május 22.)<br />
A <strong>2010</strong>-es évben a nyugalom, megfontoltság, állhatatosság<br />
és kitartás jellemzi. Mindig is fontos volt az Ön életében a<br />
stabilitás és a biztonság, de felléphet valamilyen hirtelen<br />
változás, amelyhez nehezen alkalmazkodik. Jellemzõ lehet a Bikákra, hogy<br />
többet mutatnak, mint amennyijük valójában van. Vigyázzon, nem minden a<br />
külsõ. Ajánlott lenne a belsõre is nagy hangsúlyt fektetnie, szerettei örömmel<br />
fogadják, ha megnyílik elõttük. Általában nehezen változtat mindenen, még<br />
a rossz mellett is kitart, mert jelmondata "a járt utat járatlanért fel ne add". A<br />
<strong>2010</strong>-es év azonban olyan lehetõséget hoz Ön számára, amikor el kell<br />
engednie a görcsös ragaszkodást. Munkahelyén a megfontoltság, kényelmes<br />
tempó jellemezte, ebben az évben azonban elõfordulhat, hogy fõnöke<br />
sürgetni, siettetni fogja, ami Önt kifejezetten zavarja. A munkahelyi stresszt<br />
vezesse le otthoni zenehallgatással, látogasson el múzeumokba, kiállításokra,<br />
380<br />
381
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
vagy tegyen egy sétát. Tanulandó életfeladata az elengedés.<br />
Foglalkozásai: szakács, kertész, építész, bankár, gazdálkodó, szobrász<br />
Híres Bikák: Nemcsák Károly, Cher, Geszti Péter<br />
Ikrek "Gondolkodom, tehát vagyok!"<br />
(május 23.-június 20.)<br />
Állandóan mozgásban van, és ez jellemzi a <strong>2010</strong>-es évét is.<br />
Nagyon jó az írás- és beszédkészsége, humorérzéke, amelyet<br />
nyugodt szívvel használjon. Maga a szavak embere, s<br />
könnyen a társaság középpontjává válhat. Legyen óvatos,<br />
mert tapintatlanságával könnyen bánt meg másokat, hiszen Önt az információ<br />
érdekli, és nem feltétlenül kapcsol hozzá érzéseket. Mivel a kommunikáció<br />
a lételeme, ne csodálkozzon, ha egy-két pletykával kapcsolatban is<br />
hírbe hozzák. Nehezen viseli az egyhangú, szürke napokat. Könnyen alkalmazkodik<br />
az új helyzetekhez, lehetõségekhez, sõt igényli az újat, a változatosságot,<br />
a szellemi kihívást. Munkahelyén gondot jelenthet pontatlansága,<br />
késései, mert egyszerre több dolgot vállal és csinál, ezáltal nem méri fel jól,<br />
hogy azokkal mikor végez. Tanulandó életfeladata egy dologban elmélyülni.<br />
Foglalkozásai: kereskedõ, sofõr, postás, író, riporter, tanár, ügyvéd<br />
Híres Ikrek: Csákányi Eszter, Michael J. Fox, Nicole Kidman<br />
Rák "Az a legszebb érzés az életben, ha valakinek szüksége<br />
van ránk." (június 21.-július 22.)<br />
<strong>2010</strong>-ben is az érzelmesség, az érzékenység lesz a rákok<br />
legfõbb jellemzõje. Mindent errõl az oldalról közelít meg,<br />
a világot az érzelmein keresztül érzékeli. Kapni fog egy<br />
költözéssel kapcsolatos ajánlatot (akár külföldre is). Ön<br />
azonban nemet mond, hiszen nagyon erõsen kötõdik a családjához,<br />
otthonához. Ne a fényûzõ otthont részesítse elõnyben, hanem a szeretetteljes<br />
légkörû, barátságos, családias hangulatú lakóhelyet, ahol jól érzi magát.<br />
Szívesen "rak fészket", hiszen ez jelenti a stabilitást, a biztonságot. Ha<br />
gyermekáldás elõtt áll, ez az Ön éve, hiszen a Rák jegyében születettek minél<br />
több gyermeket szeretnének, számukra az élet értelme a szülõi szerep. A<br />
munkahelyen gondoskodjon továbbra is munkatársairól, akik kedvességét<br />
meghálálják. Tanulandó életfeladata az érzelmeit nem eszközként használni.<br />
Foglalkozásai: óvónõ, tanító, halász, szülésznõ, szakács, cukrász<br />
Híres Rák: Hofi Géza, Meryl Streep, Robin Williams<br />
Kaleidoszkóp<br />
Oroszlán "Bármit is teszel, teljes szívvel tedd."<br />
(július 23.-augusztus 22.)<br />
Ön arra született, hogy a környezetében, közegében tündököljön<br />
és vezessen. Legyen továbbra is õszinte, nyíltszívû<br />
és segítõkész embertársaival, szeretteivel. A hiúsága <strong>2010</strong>-<br />
ben is érzékeny pontja lehet. Jól figyeljen, ne essen bele<br />
abba a hibába, hogy azokat az embereket kedveli, akik jó véleménnyel<br />
vannak Önrõl, mert nem biztos, hogy ez õszinte. Kreativitása miatt sokan<br />
csodálják, nagy a népszerûsége. Ügyeljen azonban, hogy a hízelgés és a<br />
folytonos dicséret nem lehet mindig igaz. A kapott dolgokat, érzéseket<br />
becsülje meg jobban, ne vegye természetesnek, csak mert Ön úgy érzi: ez jár.<br />
Lustasága, akár egy oroszláné. Örömmel szolgál egy ébredés utáni semmittevés.<br />
Tanulandó életfeladata a szerénység és az alázat.<br />
Foglalkozásai: színész, rendezõ, ékszerész, vállalkozó, tanár, bármilyen<br />
magas beosztású vezetõ<br />
Híres Oroszlán: Antal Imre, Madonna, Antonio Banderas<br />
Szûz "Az óvatosság és a bizalmatlanság jó dolog, csak óvatosnak<br />
és bizalmatlannak kell lenni velük szemben."<br />
(augusztus 23.-szeptember 22.)<br />
<strong>2010</strong>-re kitûzött céljait fontolja meg alaposan, figyeljen<br />
oda, hiszen ezekbõl késõbb profitálni tud. Legjellemzõbb<br />
tulajdonsága ezért az alaposság, a pontosság. Kiváló<br />
munkaerõnek tekintik. Új helyzetekbe kerülhet, ami Önt szorongással,<br />
félelemmel töltheti el, mert nem tudja hogyan állja majd meg a helyét az új<br />
szituációban. Próbálja meg önbizalmát erõsíteni, ha megkérik, bátran<br />
mondja el véleményét. Takarékossága és gyakorlatiassága eredményeképpen<br />
mindig tudja, mit hol kap meg a legolcsóbban, hol van az a hely, ahol<br />
pénztárcáját legjobban kímélheti. A munkahelyen igazán nagy segítség lehet,<br />
hiszen gyakorlatias gondolkodásával, a részletek pontos kidolgozásával<br />
segítheti a munkafolyamatokat. Tanulandó életfeladata elengedni magát és<br />
optimistán nézni a jövõbe.<br />
Foglalkozásai: könyvtáros, könyvelõ, vegyész, kutató, kritikus, író<br />
Híres Szûz: Peter Falk, Gloria Estefan<br />
382<br />
383
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Mérleg "Egyedül nem megy…"<br />
(szeptember 23.-október 22.)<br />
Kedvessége, mosolygása <strong>2010</strong>-ben is mindenkit elkápráztat.<br />
Õrizze meg továbbra is csinos külsejét, adjon magára.<br />
Nagyon jól mutat egy aprócska díszítõelem a mindennapi<br />
öltözékén. Vegyen fel egy sálat, hordjon egy csillogó<br />
fülbevalót, és máris teljes eleganciában pompázik. Természetesen ez a férfiak<br />
körében sem fog szó nélkül maradni. Amennyiben nincs párkapcsolata, ez az<br />
év a flörtöké. Használja tehát ki, menjen társaságba, ahol könnyen a<br />
középpontba kerülhet. Imádja élvezni az életet. Ügyeljen azonban, hogy<br />
harmonikus és rendezett külseje a környezetére is legyen jellemzõ. A<br />
munkahelyen nem bíznak magára nehezebb feladatokat, hiszen tudják, hogy<br />
Önnek a könnyebb dolgok igazán testhezállóak. Ez a könnyedség egész<br />
lényét jellemzi. Tanulandó életfeladata csak saját magának megfelelni és<br />
felvállalni a véleményét.<br />
Foglalkozásai: táncos, színész, diplomata, énekes, recepciós, jogász<br />
Híres Mérleg: Halász Judit, Roger Moore, Brigitte Bardot<br />
Skorpió "Ami nem öl meg, az megerõsít"<br />
(október 23.-november 21.)<br />
A dolgok iránti szenvedélyessége, lelkessége a <strong>2010</strong>-es<br />
évben is végig fogja kísérni. Hatalmas lelkierõvel rendelkezik.<br />
Elõfordulhatnak gondjai, mélypontra kerülhet, Ön<br />
azonban újra és újra talpra áll, telve energiával folytatja<br />
tovább az útját. Korábban kitûzött maga elé egy célt, amelynek megvalósítására<br />
ez az év tökéletes lesz. Önnek csak annyi a feladata, hogy óriási<br />
kitartással haladjon a maga által kitûzött pont felé. Mindenkivel bizalmatlan,<br />
pedig néha nem ártana kicsit feloldódnia a mély érzésekbõl. Munkahelyén a<br />
legjobb szellemi képességekkel és megfelelõ ravaszsággal rendelkezik,<br />
nagyon jó stratéga, aki nem a csatát akarja megnyerni, hanem a háborút.<br />
Párját nagyon tudja szeretni, azonban vigyázzon, ne vigye túlzásba, ne legyen<br />
féltékeny és birtokló, mert ezzel szerelmét fogja elûzni, s ezzel együtt boldogságát<br />
is. Tanulandó életfeladata megtalálni a középutat, bízni.<br />
Foglalkozásai: nyomozó, kutató, szülész, sebész, régész, asztrológus,<br />
pszichológus<br />
Híres Skorpió: Frajt Edit, Leonardo DiCaprio, Demi Moore<br />
Kaleidoszkóp<br />
Nyilas "Minden problémára létezik megoldás, és minden<br />
helyzetben van egy mondat, amely ott és akkor a legmegfelelõbb."<br />
(november 23.-december 22.)<br />
Maradjon mindig ilyen optimista, életvidám és jókedélyû<br />
<strong>2010</strong>-ben is. Ez a kisugárzás nagyon jó hatással van a<br />
környezetére. Mivel könnyen teremt kapcsolatot bárkivel, kedves és<br />
segítõkész modora mindenki számára megnyerõvé teszi. Legyen nyílt, õszinte<br />
és emberszeretõ. Maradjon meg a jó szokása, az adott szó Önnél szentség,<br />
amit ígér, azt tartsa is meg. Ez az év a lehetõségek éve lesz. Szó lesz egy<br />
külföldi útról, amire Ön szívesen igent mond. Jó lehetõség az idegen nyelvek<br />
tanulására, elsajátítására. A szerencse sem kerüli el, mintha a sors a tenyerén<br />
hordozná. Munkahelyén beleeshet abba a hibába, hogy az embereket nem az<br />
értékeik, hanem végzettségük, címük, rangjuk alapján ítéli meg. Élete során<br />
szert tett bizonyos saját maga által kialakított életbölcsességekre. Vigyázzon,<br />
ne ossza ezeket ki kéretlenül másoknak. Tanulandó életfeladata bölcselkedõ<br />
helyett bölccsé válni.<br />
Foglalkozásai: ügyvéd, színész, bíró, politikus, külkereskedõ, filozófus,<br />
pedagógus<br />
Híres Nyilas: Koltai Róbert, Kim Basinger, Woody Allen<br />
Bak "Minden dolognak megvan a maga ideje"<br />
(december 23.-január 22.)<br />
<strong>2010</strong>-ben a hivatása kerül elõtérbe. Ez lesz Ön számára a<br />
legfontosabb mindenek elõtt. Kitûzött céljainak megvalósítására<br />
koncentrál, amelyben nagyon kitartó. Munkahelyén<br />
elismerik munkaerejét, jó alkalmazkodóképességét,<br />
ezért a kemény munkáért késõbb elnyeri jutalmát. Nagyon megbízható, lelkiismeretes<br />
és fegyelmezett. Figyeljen azonban, ne határolódjon el a külvilágtól<br />
a munka miatt. A környezete számára a kapcsolattartás Önnel akadályokba<br />
ütközhet. Nagy akaraterõvel, állóképességgel és szívósággal rendelkezik, ami<br />
partnerét megijeszti, esetleg hátrálásra készteti. Ne legyen ennyire merev,<br />
engedje el magát, hiszen emberi léte nemcsak akkor értékes és fontos, ha tesz<br />
valamit. Mutassa ki bátran érzelmeit, s ne csak a tettein keresztül érzékeltesse<br />
ezt másokkal. Tanulandó életfeladata képessé válni lazítani és élvezni az<br />
életet.<br />
Foglalkozásai: tanár, szobrász, építész, asztalos, geológus, mérnök, grafikus<br />
Híres Bak: Eszenyi Enikõ, Gérard Dépardieu, Hegyi Barbara<br />
384<br />
385
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Vízöntõ "Soha nem akartam olyan klubhoz tartozni,<br />
amelyik elfogadott volna tagjának" (január 23.-február 22.)<br />
A különös kettõsség lesz jellemzõ Önre <strong>2010</strong>-ben. Egyszer<br />
polgárpukkasztó, kirívó, feltûnõ viselkedésével hívja fel<br />
magára a figyelmet, másszor pedig visszafogottság és a<br />
klasszikus értékrend követõjévé válik. A lázadó magatartás<br />
mindenképpen jellemzi, amely megmutatkozhat az öltözködésében, a nézeteiben,<br />
a szabályokhoz való alkalmazkodásában. Izgalmas helyzetek várnak<br />
magára, amelyeket nem utasít vissza, szívesen belemegy az ismeretlenbe,<br />
hiszen Ön számára az élet akkor jó, ha tele van meglepetésekkel. A munkahelyén<br />
gyors gondolkodásával hívja fel magára a figyelmet, kiemelkedõ<br />
szellemi képességekkel bír. Ne legyen társaival szemben távolságtartó, hideg,<br />
hiszen emberszeretõ, ezért siessen gyakrabban társai segítségére. Tanulandó<br />
életfeladata megtartani a kereteket, betartani a lényeges szabályokat.<br />
Foglalkozásai: reklámszakember, pilóta, informatikus, szociológus, asztrológus,<br />
divattervezõ<br />
Híres Vízöntõ: Cserhalmi György, Gábor Zsazsa, Eperjes Károly<br />
Halak "Olyan vagyok, mint egy szûrõ. Érzelmek folynak át<br />
rajtam." (február 23.-március 20)<br />
Mély érzelmei és empátiás készsége <strong>2010</strong>-ben még inkább<br />
felerõsödik. Könnyebben beleéli magát egy másik ember<br />
lelkiállapotába. Ne éljen azonban vissza képességeivel,<br />
hiszen ezáltal pontosan tudja, hogyan kell mozgatni a<br />
másikat. Elõfordulhat, hogy ezt megpróbálja a saját javára fordítani és a<br />
másik ember kárára tenni. Ugyanakkor képes feláldozni magát a másikért,<br />
nagyon jó az intuíciós készsége. Ébredjen fel az álomvilágból, amit saját<br />
magának gyártott. El a realitástól! Ez lehetne az egyik jelmondata, hiszen<br />
képes hosszasan a képzelet világában élni. Munkahelyén könnyen<br />
befolyásolhatják, mivel akaratereje nem túl erõs, és könnyebben függõvé<br />
válik. Legyen azonban büszke magára, mert Ön a tizenkettedik jegy, a<br />
fejlõdés csúcsán áll. Nagy akaraterõvel pedig képessé válik az önzetlen<br />
odaadásra és szeretetre. Tanulandó életfeladata megtalálni a saját határait és<br />
tartani azt.<br />
Foglalkozásai: fotós, mûvész, színész, író, költõ, orvos, zenész, festõ, ápoló,<br />
pszichológus<br />
Híres Halak: Bajor Imre, Ornella Muti, Bruce Willis<br />
Soós Anna Rita<br />
Kaleidoszkóp<br />
Dobogós helyeken a kisúji<br />
sakkozók<br />
A Kisújszállási SE sakk szakosztálya több évtizede eredményes résztvevõje<br />
megyénk sakkéletének. A kisebb hullámvölgy után a sikersorozat 2006-ban<br />
kezdõdött újra, majd 2009-ben tovább folytatódott.<br />
Három évvel ezelõtt Kecze István szakosztályvezetõ irányításával a kisúji<br />
sakkcsapat aranyérmes lett a megyei I. osztályú sakkcsapat bajnokságon. Az<br />
akkori sikercsapat tagjai voltak: Balogh Dávid, Bodó Sándor, id. Borsi Géza,<br />
Nagy László, Ferenczi Zoltán, Jakobei József, Kecze István, Kecze Mátyás,<br />
Kormos Lajos, Pápista Ákos, Szûcs István, Tóth Lajos, Ulveczki Zoltán, Vajda<br />
Ákos.<br />
A szakosztály életében, a csapat összetételében újabb változások<br />
következtek be, de a lendület ezután sem tört meg. Miután Kecze Istvánt<br />
megválasztották polgármesternek, a csapat játékosa maradt, de a szakosztály<br />
irányítását átadta versenyzõtársának, Jakobei Józsefnek. A megyei bajnoki<br />
cím másodszori elnyerésével a kisúji gárda a nemzeti bajnokság felsõbb, NB<br />
II. osztályába jutott. A megye sakkéletének kereteibõl kilépve ez magasabb<br />
szakmai követelményeket támaszt a csapattal, a szakosztály vezetõivel<br />
szemben. Az NB II. osztályában 6 csoportban szerepelnek a csapatok, és 12<br />
táblán zajlanak a partik. Az újonc kisúji csapatot a Tóth Lászlóról elnevezett<br />
csoportba sorolták be. Az elsõ megnyert mérkõzést további gyõzelmek<br />
követték. Mérkõzésenként átlagban 8 pontot, összesen 87 pontot értek el. A<br />
Magyar Sakkszövetség 2009. április 4-én tartott közgyûlésén dr. Kunos Péter<br />
elnöki beszámolójában is elhangzott a kisújiak helytállása, az NB II-ben való<br />
remek szereplése. A csapat a bajnoki küzdelmek során végig a második<br />
helyen maradva, biztosan szerezte meg az ezüstérmet. Az NB II. 2008/2009.<br />
évi csapatbajnoki címét a Tóth László SE (Kecskemét) szerezte meg, második<br />
a Kisújszállási SE, harmadik a Makói SVSE lett.<br />
Vajda Ákos utánpótlás edzõ és Szûcs István csapattag szerint a dobogós hely<br />
elérésében nagy szerepet játszott, hogy új, köztük nemzetközi mesteri címmel<br />
rendelkezõ kisújszállási kötõdésû versenyzõvel, Berebora Ferenc igazolásával<br />
sikerült megerõsíteni a csapatot. De rangos a versenyzõk további névsora is:<br />
Rat Dan és Horváth Lajos (Nagyvárad), Egri László és fia (Püspökladány),<br />
Kecze István és fia, Kecze Mátyás, Jakobei József, Lázár János, Cozma Adrian,<br />
Szûcs István, Nagy László, Ferenczi Zoltán, Tóth Lajos, Bodó Sándor, Vajda<br />
Ákos és nem utolsósorban Balogh Dávid (16), az ifjú kisúji sakkozó tehetség.<br />
386<br />
387
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Õ már 12 évesen megyei bajnokságot nyert a felnõttek B csoportjában. Célja:<br />
három év múlva elérni a mesteri címet. Edzõje szerint szorgalma alapján erre<br />
megvan az esélye. Az elõzõekben felsorolt sakkozók neveibõl kiderül az is,<br />
hogy több olyan tagja is van a helyi szakosztálynak - bizonyára nem véletlenül<br />
-, ahol apa és fia együtt készülnek a versenyekre. A sakkozók edzésére<br />
ellátogatva találkoztam olyan szülõvel is Szatmári Zoltán személyében, aki<br />
negyedszázada tologatja a sakkbábukat, de szerinte csak amatõr módon.<br />
Viszont szívesen jár az edzésekre, tanítgatja a fiatalokat. Köztük 11 éves<br />
kisfiát, Zolit is.<br />
A szakosztály legfõbb támogatója az önkormányzat, de vállalkozók és<br />
magánszemélyek is segítik. Névadó szponzora a Kun-Metalokála Kft. Ezért<br />
2009-tõl a sakkozók Kun-Metalokála Kisújszállás SE néven versenyeznek. Ami<br />
a további feladatokat, célokat illeti, Vajda Ákos szerint az utánpótlás-nevelés<br />
érdekében folytatni kell a tehetségkutató sakkversenyeket, bemutató<br />
foglalkozásokat az iskolákban és más szabadidõs rendezvényeken. Ami a<br />
sakkcsapatot illeti, céljuk továbbra is dobogós helyen végezni az õsszel<br />
kezdõdõ 2009/<strong>2010</strong>. évi NB II-es sakkcsapatbajnokságon.<br />
Ari Géza<br />
"Egyértelmû, hogy a sakkot egy nõ találta fel.<br />
Egyébként miért pont a királynõ lenne a legerõsebb figura?"<br />
- A. A. Milne -<br />
" A sakk az értelem próbaköve."<br />
- Goethe -<br />
Morzsák<br />
"A sakk elõvigyázatosságra tanít bennünket, arra, hogy a jövõre is figyeljünk<br />
egy kicsit, körültekintésre, vagyis arra, hogy az egész sakktáblát szem elõtt tartsuk,<br />
óvatosságra, vagyis arra, hogy ne kapkodjuk el lépéseinket.<br />
Végül három igen fontos szabályra: ne csüggedjünk, ha pillanatnyilag rosszul<br />
állnak a dolgaink, reménykedjünk a dolgok jobbrafordulásában,<br />
s végül, legyünk továbbra is kitartóak a kiút keresésében."<br />
- Benjamin Franklin -<br />
Sport<br />
Bajnok lett a kisúji focicsapat<br />
Így látja Farkas Tamás, a kisúji labdarúgó szakosztály vezetõje<br />
A 2008-2009. évi megyei II. osztályú labdarúgó bajnokság utolsó hazai<br />
mérkõzésén 2009. június 14-én nemcsak gyõzött a csapat, de a bajnoki címet<br />
is megszerezte. A Jász-<strong>Nagykun</strong>-Szolnok Megyei Labdarúgó Szövetség<br />
nevében Boros Tibor elnök köszöntötte és méltatta a Kisújszállás SE<br />
labdarúgó szakosztályának a bajnoki évadban nyújtott teljesítményét. Majd<br />
átadta a csapatnak, vezetõinek a megérdemelt bajnoki cím elnyeréséért járó<br />
díszes kupát, az aranyérmeket, az emlékplaketteket. Ezt követõen már régóta<br />
várt ünneplés kezdõdött a ligeti pályán. A szurkolók hosszasan éltették a<br />
bajnokcsapatot. Az 1990-ben bajnokságot nyert egykori idõsebb játékosok<br />
virággal is köszöntötték az újdonsült bajnokokat. A lelátón zúgott a "Hajrá,<br />
Kisúj! Hajrá, Kisújszállás!" buzdítás.<br />
A 2009/<strong>2010</strong>. évi Jász-<strong>Nagykun</strong>-Szolnok Megyei Labdarúgó I. osztályú<br />
bajnokság õszi idényének mérkõzései 2009. augusztus 16-án, a Túrkeve VSE<br />
elleni hazai mérkõzéssel vette kezdetét. (A végeredmény: Kisújszállás -<br />
Túrkeve 4:4) Az õszi idény folytatásával alapvetõen elégedett lehet a<br />
szakvezetés, hiszen beszélgetésünk idején tíz fordulót követõen a kisúji gárda<br />
16 pontot elérve a hetedik helyen tanyázik a tabellán. Biztatóan szerepelnek<br />
az utánpótlás csapatok fiataljai. A helyi labdarúgás helyzetének javulásáról<br />
Farkas Tamással, a kisúji labdarúgó szakosztály vezetõjével beszélgettem.<br />
- Azokat, akiket a sport, ezen belül a labdarúgás érdekel kisvárosunkban, bizonyára<br />
kíváncsiak arra, kinek, illetve minek köszönhetõ az elõrelépés?<br />
- A kérdéshez kapcsolódóan röviden magamról csak annyit mondanék:<br />
egyéni vállalkozó vagyok. A Primol Növényolajüzemben étolajgyártással<br />
foglalkozom. Ami a labdarúgáshoz való kötõdésemet illeti, úgy mondanám,<br />
szinte a focipályán nõttem fel. Játszottam a kisúji serdülõ, ifjúsági és felnõtt<br />
csapatban is. Számtalan teremlabdarúgó és kispályás focitornán vettem részt<br />
a Primol csapatában. Erre utal az irodám polcait díszítõ serlegek, érmék<br />
sokasága is. 1994-ig voltam a Kisújszállás SE labdarúgó szakosztályának igazolt<br />
játékosa. Amikor kimegyek a ligeti pályára, mindig szívesen gondolok vissza<br />
a volt edzõimre, akiknek sokat köszönhetek. Így Bodnár Gyulára, Nagy<br />
Sándorra, Ari Lajosra, Kádár Józsefre.<br />
- Mikor és hogyan lett szakosztályvezetõ, mások szerint a focipálya "mindenese"?<br />
- Három éve, 2006-ban a sportbarátaim felkértek, készítsek tervet a városi<br />
labdarúgás fejlesztésére. Az akkori helyzet nem volt könnyû, hiszen öt éve<br />
nem volt felmenõ rendszerû utánpótlás biztosítása a csapatnál. Rendezési<br />
388<br />
389
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Sport<br />
Felsõ sor balról: Bálint Tivadar, Seres Zoltán, Németh Sándor, Szabó József, Földvári Mihály, Berta János, Farkas Zoltán,<br />
Kurucz Lajos, S. Nagy Károly, Kádár Gusztáv. Középsõ sor balról: Tuka Antal, Juhász Attila (elnökségi tag), Majláth Antal<br />
(intézõ), Tokai Lajos (szakosztályvezetõ-helyettes), Szénási László (SE elnök), Farkas Tamás (szakosztályvezetõ), Kádár József<br />
(edzõ), Boncz Lajos (elnökségi tag), Kubicsek Gyula (a baráti kör elnöke), S. Nagy Zsolt (pályagondnok). Ülõ sor balról: Kui<br />
Tibor, Májer Norbert, Balla István, Kormány Péter, Erneszt Tibor, Monoki Péter, Ladányi Miklós, Darvas Lajos, Sztrimbei<br />
Ion Vasile. Fotó: Dankó András<br />
alapelvem volt: a szakosztályban az óvodás korosztálytól kezdõdõen a<br />
felnõttekig bezárólag csak kisújszállási játékosok szerepeljenek. Ezt<br />
helyeselték és elfogadták. A szakosztály irányítását a napi tevékenységem<br />
mellett társadalmi munkában végzem. Ebben a családom tagjai megértõ<br />
támogatóim. Az utánpótlás is biztosított: a fiam az ifjúsági csapat tagja.<br />
- Nézzük meg a szakmai munkát közelebbrõl. Az említett elképzeléseit hogyan sikerült<br />
valóra váltani?<br />
- A Kisújszállás SE labdarúgó szakosztályának jelenleg 90 igazolt, amatõr<br />
státuszú labdarúgója van. A felmenõ rendszerû utánpótlás nevelés biztosított.<br />
A 7-9-11 éves korosztállyal Kui Lajos, a 12-13 évesekkel Farkas Zoltán, a 14-16<br />
éves serdülõkkel S. Nagy Zsolt, a 16-19 éves ifjúságiakkal Újfalvi Erik, a felnõtt<br />
csapat tagjaival Kádár József foglalkozik. A vezetõség tagjaival együtt úgy<br />
látom, hogy közös összefogással sikerült az elképzeléseinket megvalósítani. A<br />
hazai mérkõzéseinket 200-400 nézõ látogatja és szurkol sportszerûen.<br />
- Kik támogatják a szakosztályt?<br />
- Legnagyobb támogatónk a város önkormányzata. A labdarúgó szakosztály<br />
éves költségvetése jelenleg 5,9 millió forint. Ebbõl fedezzük a kiadásainkat.<br />
Fizetjük a csapat vidéki meccsekre való utaztatását, a játékvezetõket, a<br />
pályagondnokot, a sporttelep fenntartását. Támogat bennünket több<br />
települési képviselõ, vállalkozó és magánszemély, továbbá szurkolói baráti<br />
körünk is. Örömünkre szolgál, ha 40-60 fõ az idegenbeli mérkõzéseinkre is<br />
elkíséri és buzdítja a fiúkat. Szûkösen gazdálkodunk, de nincs köz- és egyéb<br />
tartozásunk sem.<br />
- A szakmai munka irányítását kik segítik még?<br />
- Szerencsére többek segítségére számíthatok. Név szerint is elmondanám<br />
kik azok. Az egyesület elnöke: Szénási László. Társadalmi elnökhelyettes:<br />
Kecze István. Szakosztályvezetõ helyettes: Tokai Lajos. Az elnökség tagjai:<br />
Boncz Lajos, Juhász Attila, Tuka Antal. A szurkolók baráti körének vezetõje:<br />
Kubicsek Gyula. Pályagondnok: S. Nagy Zsolt. Intézõ: Majláth Antal. A pálya<br />
rendezõi: Boda Pál, Sánta Gábor, Tóth Imre, Kovács Pál, Németh Gábor,<br />
Rácz Miklós és Balogh Sándor.<br />
- A neveknél tartva, kik alkották a bajnoki címet szerzett csapatot?<br />
- A csapatkapitányok: Farkas Zoltán és Kádár Gusztáv. További játékosok:<br />
Bálint Tivadar, Seres Zoltán, Németh Sándor, Szabó József, Földvári Mihály,<br />
Berta János, Kurucz Lajos, S. Nagy Károly, Kui Tibor, Májer Norbert, Balla<br />
István, Kormány Péter, Erneszt Tibor, Monoki Péter, Ladányi Miklós, Darvas<br />
Lajos, Strimbei László.<br />
- Történt-e változás a csapat összetételében?<br />
- Nagy változások nem történetek. Eltávozott: Seres Zoltán és Monoki<br />
Péter. Visszavonult az aktív játéktól: Kurucz Lajos és Strimbei László. Érkezett<br />
390<br />
391
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
a csapathoz: Balla Richard és Balogh Attila.<br />
- Az egyesület és a szakosztály életében ismét egy fontos dátum: 2009. október 11-e.<br />
Ünnepélyesen átadták a sportöltözõt. Milyen lett az átalakított létesítmény?<br />
- Ezen a napon sokunk régi álma vált valóra. Nemcsak a labdarúgó<br />
szakosztályunknak, hanem minden sportolónak, aki a ligeti pályán szerepel.<br />
A Pillangó utcai épület öltözõvé történõ átalakítása 15,2 millió forintba<br />
került. Ezt az önkormányzat fedezte, a mûködtetését, fenntartását azonban a<br />
szakosztályunk költségvetésébõl kell biztosítani. Az öltözõk a kor<br />
követelményeinek minden tekintetben megfelelnek. A játékosoknak négy<br />
öltözõjük van, a játékvezetõknek is külön helyiség áll rendelkezésre. Úgy<br />
gondolom, most már méltó körülmények fogadják vendégeinket és a mi<br />
sportolóinkat is. Most õsszel elkészült a salakos edzõpálya feltöltése és<br />
bevetése fûmaggal. Várhatóan 1-1,5 év múlva lesz használható állapotban.<br />
- Mindezek ismeretében melyek a szakosztály további tervei?<br />
- Továbbra is célunk a 2009/<strong>2010</strong>. évi megyei I. osztályú labdarúgó<br />
bajnokságban jól szerepelni és megerõsödni a bajnokságban.<br />
"A gyõztesek soha nem adják fel. Akik feladják, sohasem gyõznek."<br />
- Németh Pál -<br />
"Kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci."<br />
- Puskás Ferenc -<br />
Morzsák<br />
"Adni jobb, mint kapni. Ezt minden ökölvívó tudja."<br />
- Feleki László -<br />
Ari Géza<br />
"Aki focizott vagy aki valódi drukker, az tudja, a futball a gyõzteseké.<br />
Idegen a játék szellemétõl például azt mondani, hogy inkább játsszunk jól, szépen,<br />
és veszítsünk, mint rossz játékkal nyerjünk. Nem. Nyerni kell.<br />
És ha nyerünk, azt úgyse lehet mindig rossz játékkal."<br />
- Eszterházy Péter -<br />
Sport<br />
Az alma nem esett messze<br />
a fájától<br />
Kádár József és Kui Lajos labdarúgó edzõk és fiaik<br />
Az alma nem esik messze a fájától - tartja a közmondás. Ez igaz lehet a<br />
Kisújszállási Labdarúgó Szakosztály régebbi és jelenlegi tagjaira nézve is.<br />
Többen vannak olyanok, akik miután abba hagyták az aktív sportolást,<br />
szülõként, szakemberként segítik, szorgalmazzák gyermekeik versenyszerû<br />
sportolását.<br />
Közéjük tartozik a helyi csapat két edzõje, Kádár József és Kui Lajos is,<br />
akiknek fiai, Kádár Gusztáv és Kui Tibor felnõtt korukra a Kisújszállási SE<br />
futballcsapatának legtapasztaltabb játékosai lettek. Érdekesség, hogy<br />
mindkét fiatalember labdarúgó sportpályafutása tíz éves korukban, az Arany<br />
János Általános Iskola sporttagozatában indult el. Az NB I-es MTK<br />
focisulijának növendékei voltak. Eljutottak korosztályuk legjobbjai közé.<br />
Tibor a junior magyar labdarúgó válogatottban is játszott két évig.<br />
Mindketten bejárták a világot. Számos ország korosztályos nemzetközi<br />
futballtornáján szerepeltek eredményesen. Igazolt játékosok lettek a nemzeti<br />
bajnokság elsõ és második vonalában játszó klubok csapatainál. Közel húsz év<br />
elteltével a család, a szurkolók örömére visszatértek oda, ahonnan elindultak,<br />
a kisújszállási labdarúgó csapathoz.<br />
Kádár József az Arany János Általános Iskola testnevelõ tanára. UEFA "B"<br />
licences edzõi képesítéssel rendelkezik. Iskolájában a sporttagozat<br />
létrehozása óta foglalkozik a labdarúgást kedvelõ fiatalok oktatásával,<br />
nevelésével. Egykoron a sporttagozat sok-sok tehetséges fiataljainak egyike<br />
volt Újfalvi Erik is. Õ szintén az iskola testnevelõje és Kádár József kollégája.<br />
Jelenleg az ifjúsági csapat edzõje. Így nem csak az iskolában, hanem a ligeti<br />
pályán is együtt oktatják, nevelik a fiatalokat. Kádár tanár úr az iskolai<br />
diáksport területén elért eredmények között büszke arra, hogy a 12-13 éves<br />
focistái 1992-ben megnyerték a megyei diákolimpiai tornát. Kádár edzõ<br />
irányításával a kisúji labdabûvölõk három alkalommal jutottak fel a nemzeti<br />
bajnokság (NB) magasabb osztályába. A mester néhány évi pihenõ után - az<br />
ismételt felkérésnek eleget téve - 2006-ban ült le újra az edzõi kispadra. A<br />
felnõtt csapat edzõjeként azóta újra sikeresen vezényli a szakmai munkát. A<br />
labdarúgásért végzett munkásságát több városi és megyei díjjal is elismerték.<br />
Célja: ismét az NB III. osztályba juttatni a Kisújszállás SE labdarúgó<br />
szakosztályát.<br />
392<br />
393
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
A fia, Kádár Gusztáv, jelenleg egy biztosítási cégnél dolgozik. Tíz évig - Kui<br />
Tiborral együtt - õ is az MTK focisulijának növendéke volt. Mindketten<br />
számos korosztályos nemzetközi futballtornán szerepeltek, amelyeket rangos<br />
európai és tengerentúli klubok szerveztek. Tehetsége már igen korán<br />
kibontakozott. Helyet kapott és 16 évesen játszott a Kisújszállás SE színeiben.<br />
A gólerõs, harcos kiállású középpályás szerepkörben pályára lépõ Gusztira az<br />
NB I. és NB I./B. osztályban szereplõ klubcsapatok vezetõi is felfigyeltek és<br />
leigazolták. Játszott 2000-tõl Hajdúszoboszlón, az NB I./B-ben<br />
Jászberényben, a szomszéd város, Karcag NB II-es együttesében. Édesapja<br />
szerint már eddig 150 NB I./B. mérkõzésen szerepelt. Az elmúlt év óta<br />
ismételten a Kisújszállás SE játékosa. Kui Tiborral együtt rúgják, fejelik a<br />
gólokat a szurkolók örömére. A csapattársai is bíznak benne. Az új<br />
bajnokságban - tíz forduló után - már hét góllal terhelte meg az ellenfél<br />
kapuját. Mint csapatkapitány, ebben is példát mutat játékostársainak.<br />
Kui Lajos a Primol Növényolajüzemben dolgozik. Õ is "B" licences edzõi<br />
képesítéssel rendelkezik. (Ezzel az NB III. osztály szintjéig lehet edzõ.) 16<br />
éves korától 38 éves koráig volt tagja a helyi labdarúgócsapatnak - elmondása<br />
szerint a legtöbbször támadó középpályás szerepkörben. A hosszú<br />
sportpályafutása alatt egyik edzõje volt Kádár József is. Az õ biztatására<br />
kezdett el foglalkozni az utánpótlás korcsoportú gyerekek oktatásával. Közel<br />
húsz éve edzõsködik, nem is eredménytelenül. Õ is joggal lehet büszke azon<br />
tanítványaira, akikkel országos utánpótlás tornán dobogós helyezéseket értek<br />
el. Jó pedagógiai érzékkel foglalkozik a legkisebbekkel, a 7-9-11 éves<br />
Sport<br />
korosztály leendõ bajnokaival. Beszélgetésünkkor éppen egy gyõztes<br />
mérkõzéssorozatról tértek haza Karcagról. A lurkókat a szülõk is elkísérik a<br />
vidéki meccsekre. Nem véletlenül bíznak benne a szülõk is. Mint mondja,<br />
akkor örül igazán a szíve, amikor a hazai mérkõzések szünetében azt látja,<br />
hogy a legapróbbak ellepik a pályát és önfeledten rúgják a labdát. Elismert<br />
edzõ. Munkásságáért Farkas Tamás szakosztályvezetõtõl emlékplakettet<br />
vehetett át a nyáron a bajnoki évad zárásakor.<br />
A fia, Kui Tibor jelenleg biztonsági õrként dolgozik. Kisújszállásról<br />
elindulva az MTK focisulijából az NB I-es csapat junior csapatának<br />
keretjátékosává fejlõdött. Eljutott a magyar junior labdarúgó válogatottba is,<br />
ahol két évig szerepelt a csapatban. Az MTK utánpótlás csapataival pályára<br />
lépett a világ számos országában. Izraeltõl kezdve Spanyolországon,<br />
Franciaországon, Olaszországon át az Egyesült Államokig szerepelt<br />
nemzetközi utánpótlás labdarúgótornákon. Késõbb az NB I./B. Szolnok<br />
együttesében, majd alsóbb osztályú csapatoknál, Algyõn, Túrkevén is játszott.<br />
Jelenleg a Kisújszállás SE egyik legtechnikásabb játékosa. Az elõzõ szezon<br />
megyei II. osztályú bajnokságában 38 gólt ért el. Ezzel ezüstcipõs lett a<br />
megyei góllövõk között.<br />
A Kádár József és Kui Lajos edzõk által elmondottakból kitûnt, hogy egyegy<br />
kiemelkedõen tehetséges fiatal sportpályafutását mennyire meghatározza<br />
a szülõk, az edzõk példamutatása, a kitartó szorgalom. A sok-sok<br />
edzésmunka, a fegyelmezett játék végül is meghozza a gyümölcsét. S akkor<br />
valóban elmondhatja szülõ és gyereke is: az alma nem esett messze a fájától!<br />
Ari Géza<br />
Kádár József edzõ<br />
Kui Lajos a jövõ focistáival a sportöltözõ avatásán<br />
394<br />
395
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
A „Mester” és tanítványai<br />
- a Kisújszállási SE asztalitenisz szakosztályának 2009. évi sikerei -<br />
A sikerért érdemes edzeni, akár szenvedni - vallja a sportról, a versenyszerû<br />
sportolásról Szûcs István vállalkozó, utánpótlásedzõ, a városi asztalitenisz- és<br />
sakkcsapat egyik erõssége.<br />
Szûcs István, alias "Mester", edzõként nem véletlenül foglalkozik közel két<br />
évtizede a tehetséges tizenéves pingpongosok és sakkozó fiatalok nevelésével.<br />
Ezért hangoztatja is: a versenysport nem nélkülözheti az utánpótlás nevelését.<br />
Minden sportolni vágyó fiatal megtanulhatja a keze alatt: hiába a tehetség,<br />
ha nem párosul kitartó, áldozatos munkával, nincs siker.<br />
S hogy miért érdemes sportolni? - teszi fel a kérdést a "Mester", s szinte<br />
azonnal válaszol is rá: "A sportoló megtanulja tisztelni önmagát, a másik embert. A<br />
sport egyenlõ emberek között állítja fel a teljesítményen alapuló rangsort. Ez jó. A sport<br />
ugyanakkor közelebb hozza az eltérõ társadalmi helyzetben lévõket. Ez napjainkban is<br />
igen fontos dolog" - teszi hozzá mosolyogva az örökifjú edzõ.<br />
Amikor õsz elején ellátogattam a vállalkozó Széchenyi utcán lévõ<br />
Házszépítõk boltjába, majd késõbb egy edzésre is, Szûcs István örömmel<br />
sorolta a szakosztály 2009. évi legfontosabb eredményeit. A Kisújszállási SE<br />
asztalitenisz felnõtt csapata a 2008/2009-es bajnoki évadban bronzérmes lett.<br />
Bajnoki címet szerzett a Lakiteleki SE 26 ponttal, második a Kecskeméti AC<br />
22 ponttal, harmadik a Kisújszállási SE 18 ponttal. Az õsszel elkezdõdött<br />
2009/<strong>2010</strong>. évi bajnokságban a kisúji gárda második helyen áll csoportjában.<br />
Sport<br />
A kezdet biztató: négy gyõzelem, vereség nélkül. A sikerben jelentõs szerepe<br />
van a szakosztályt támogató önkormányzatnak, vállalkozóknak, magánszemélyeknek<br />
is, akik biztosítják a versenyeztetés feltételeit.<br />
A szakosztály vezetõje, s egyben játékosa Himer Ádám. A felnõtt csapat<br />
versenyzõi: Varró Dániel csapatkapitány, Ágoston István, Ferenczi Zoltán,<br />
Kruchó Péter. Kiegészítõ keretjátékosok: Belukács Gábor, Palágyi Imre. Ha<br />
nagyon szükséges, a hatvan év felé közeledõ "Mester" is beszáll egy-egy mérkõzés<br />
erejéig - bizonyítva fiataljainknak, még ilyen korban is lehet versenyszerûen<br />
sportolni. Az elmúlt idõszakban szép egyéni sikerek is születtek.<br />
Ágoston István meghívásos nemzetközi veterán bajnokságon második<br />
helyezett lett. Hasonló sikert ért el egy nemzetközi versenyen, Lengyelországban<br />
Varró Dániel. Szûcs István vállalkozóként szponzorálja is az utánpótlás<br />
csapatot. A versenyszerû sportolás, a jövõ bajnokainak a nevelését szem<br />
elõtt tartva. Házépítõk Kisújszállás SE néven beneveztek a megyei I. osztályú<br />
2009/<strong>2010</strong>. évi csapatbajnokságba. Csoportjukban 9 csapat között jelenleg a<br />
II. helyen állnak a "Mester" tanítványai: Belukács Gábor, ifj. Palágyi Imre,<br />
Szöllõsi Viktor, Szöllõsi Tibor, Végh Richard, Németh Máté, Hajdú-Ráfis<br />
Kristóf, Bottlik Attila, Rázsó Attila.<br />
Ezek az elismerésre méltó eredmények nem jöhettek volna létre az<br />
asztalitenisz és a sakkszakosztály esetében sem a helyi önkormányzat, vállalkozók,<br />
szülõk támogatása nélkül - hangsúlyozza az utánpótlásedzõ. Szûcs<br />
István kitartó munkáját Kisújszállás Város Önkormányzata is elismerte: 2009.<br />
augusztus 20-án Kisújszállás Város Sportjáért Díjban részesítette.<br />
Ari Géza<br />
396<br />
397
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Súlyemelés, disznótor, boszorkánytúra,<br />
fõzõverseny és diákolimpia<br />
A fenti cím bármilyen furcsának is tûnik, a Kisújszállási Súlyemelõ és Szabadidõ<br />
Sportegyesületnél történt 2009. évi fõbb eseményeket foglalja keretbe.<br />
Egyben arra is utal, hogy az egyesület tagsága részérõl nagyobb lett az<br />
igény, az érdeklõdés a szabadidõs, családias jellegû rendezvények iránt. A<br />
megvalósítást segítette az is, hogy az utóbbi években folyamatosan javultak az<br />
egyesület mûködési, tárgyi feltételei, s ezáltal az edzési, versenyzési körülmények<br />
is. Korszerûsítették a Városháza pincéjében lévõ edzõtermek fûtését,<br />
világítását, a nõi-férfi öltõzõket, a vizesblokkot, a szaunát is. A helyi önkormányzat,<br />
a Magyar Súlyemelõ Szövetség, vállalkozók, magányszemélyek támogatásának<br />
köszönhetõen új erõfejlesztõ gépeket, futópadot, súlyzókészletet<br />
tudtak vásárolni.<br />
A jobb felkészülési, versenyzési lehetõségek a 2009. évi egyesületi tevékenységben,<br />
a sporteredményekben is megmutatkoztak. A vezetõség véleménye<br />
szerint ugyanakkor a társadalmi körülmények kedvezõtlen változásai, a csökkenõ<br />
gyermeklétszám hatással van a versenysportra is. Vagyis egyre kevesebb<br />
azon tizenéves fiatalok száma, akik hajlandóak vállalni a napi súlyemelõ<br />
edzéssel, majd a versenyzéssel járó felkészülési követelményeket. Ez is közrejátszik<br />
abban, hogy az egyesületi tagok igényei, szándékai, egyre inkább a<br />
kötetlenebb, szabadidõs tevékenység irányába tolódtak el. Mindezen okokat<br />
is figyelembe véve az egyesület vezetése úgy döntött, hogy a szakmai munkából<br />
nem mellõzi a versenysportot, a súlyemelést, de az egyesület feladatának<br />
megfelelõen nagyobb figyelmet szentel a szabadidõ hasznos eltöltésének<br />
- hangsúlyozta Szabolcsi Károly, egyesületi elnök, edzõ.<br />
Mindezeket szem elõtt tartva az egyesület képviseletében az év során több<br />
önkormányzati és intézményi, civil szervezetek által tartott rendezvényhez,<br />
akcióhoz csatlakoztak. Ilyen közös, egész napos, jó hangulatú, hagyományõrzõ<br />
összejövetel volt az egyesületi disznóvágás, disznótor megtartása a <strong>Nagykun</strong><br />
Klubban. Az idén is ez lesz az évadzáró fõ esemény az egyesületnél. Már<br />
erõsen hízlalják a disznótor kiszemelt négylábú áldozatát. A lányok, fiúk közremûködtek<br />
a HO-VA-VÁR városi szemétszedési akcióban, az I. Bittner Falusi<br />
Napok öttusa versenyén. De nem maradhattak le a Mihály-napi sokadalom<br />
eseményérõl sem. Augusztus elsején sok érdeklõdõt vonzott a III. Boszorkánytúra,<br />
amelynek fõszervezõje Fazekas Márta és Szabolcsi Károly volt. Késõ<br />
este seprûs, csúcsos sipkás boszorkányok szállták meg a város keleti részét, a<br />
régi 4-es út mentén. A szellemi és fizikai megmérettetésre 11 csapat boszorká-<br />
Sport<br />
nyos ügyességû asszonyai és lányai jelentkeztek. A boszorkányhithez fûzõdõ<br />
furfangos feladványokat ezúttal is Márta találta ki. Az "égetnivalóknak" volt<br />
szépségverseny, 5 km-es éjszakai gyalogtúra térképpel és zseblámpával. Az<br />
éjszakai különleges portyát a Roxforti Banyák elnevezésû boszik csapata<br />
nyerte. Vezetõjük Szakács Jánosné, aki nem véletlenül kapta meg a fõboszorkány<br />
címet. A túra utcabállal zárult. A szabadidõs rendezvényekhez régebbi<br />
egyesületi tagok, szülõk is szívesen csatlakoznak. Közéjük tartozik Csízi Pál<br />
szakács és családja. Legutóbb a Mihály-napi sokadalomban fõzött-sütött "tüzes<br />
hús" elnevezésû étellel aratott közönségsikert. (Az étel receptjét a kalendárium<br />
lapjain is megtalálja.)<br />
Az egyesületi eredmények a súlyemelõ versenyeken sem maradtak el. Az<br />
utánpótlás korcsoportú regionális csapatbajnokságon a Horváth Sándor,<br />
Varga György, Budai Attila, Rézmûves Krisztián, Szoboszlai Róbert, Lakatos<br />
Imre összetételû kisúji együttes Tégláson elsõ, Békéscsabán harmadik lett. A<br />
súlyemelõk diákolimpiáján Szerencsen a tíz versenyzõbõl hatan dobogós<br />
helyezést értek el. Diákolimpiai bajnok lett a serdülõ korcsoportban Rézmûves<br />
Judit (összetett eredmény: 54 kg) és Lakatos Imre (összetett eredmény:<br />
119 kg). A csapat összesítésben negyedik lett.<br />
A nyári hónapok hagyományosan az edzõtáborok jegyében zajlottak le. A<br />
kisújiak házigazdaként vendégül látták a budapesti Soroksár Súlyemelõ SE,<br />
valamint a Magyar Súlyemelõ Utánpótlás Válogatott versenyzõit. A táborozókat<br />
meglátogatták a Magyar Súlyemelõ Szövetség vezetõi, a válogatott szövetségi<br />
kapitánya és edzõje is. A felkészülésrõl, a programoktól elégedetten<br />
nyilatkoztak. Az egyéni, meghívásos országos és nemzetközi versenyeken érmes<br />
helyezéseket értek el: Budai Attila, Lakatos Imre, Kiss Milán, Budai Krisztina.<br />
Õk, korcsoportjukban is elõkelõ helyen állnak az országos ranglistán.<br />
Edzõjük, Szabolcsi mester a soron következõ év végi országos súlyemelõ<br />
bajnokságon tõlük elsõsorban jó helyezéseket, érmeket remél, de a többi<br />
versenyzõtõl is tisztes helytállást vár.<br />
Ari Géza<br />
398<br />
399
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
A Kisújszállási<br />
Modellezõ Baráti Kör<br />
Kisújszálláson a 2009. szeptember 11-13. között megtartott II. Ligeti Sportfesztiválon<br />
a különbözõ versenyszámokon kívül még számos bemutató - köztük<br />
a modellezõké is - színesítették a programokat. A szép számú közönség<br />
nagy érdeklõdéssel fogadta a két éve alakult Modellezõ Baráti Kör tagjainak<br />
és meghívott sporttársaiknak bemutatóját, melyet a strandfürdõ területén<br />
tartottak meg.<br />
Barta Kálmánnal, a Modellezõ Kör vezetõjével a találkozót követõ napokban<br />
beszélgettem. Õt - úgy gondolom - a kisújszállásiak elõtt nem kell külön<br />
bemutatnom. Sokan ismerik, hiszen évek óta aktív közéleti tevékenységet folytat.<br />
A Móricz Zsigmond Gimnázium nyugdíjazás elõtt álló technikai dolgozója.<br />
Nem mellékesen Pro Urbe Díjas önkéntes tûzoltóparancsnok-helyettes<br />
volt, tagja a városi Mellofon Fúvósegyüttesnek is, fotózik, videózik, kiállításokon<br />
vesz részt. Gyermekkora óta szerelmese a modellezésnek. Ebben két fia<br />
közül Csaba, Csilla lánya és ötéves unokája, Tamás is követi.<br />
Barta Kálmán elmondása szerint a hatvanas években az Úttörõházban két<br />
szakkör mûködött. Mindkettõnek aktív tagja volt. Az egyik az úttörõzenekar<br />
volt, a másik a repülõmodellezõ kör. Ez a két tevékenység, a zenélés és a<br />
Sport<br />
technikai eszközök készítése végigkísérte eddigi életútját. Számára ezen tevékenységek<br />
együtt jelentik a technikai sportot, a versenyzést, a hobbi tevékenységet,<br />
a szórakozást, a kikapcsolódást.<br />
Fiatal szakemberként munkája mellett a Faipari Vállalatnál 1967-ben lett<br />
elõször a modellezõk szakkörének klubtitkára. Idõközben más szakkörökben,<br />
így a Magyar Honvédelmi Szövetség Eszperantó úti bázisán is 50-60 fõre<br />
növekedett a modellezéssel foglalkozó fiatalok száma. Ide hívták vezetõnek,<br />
ahol Kói Károly bácsival együtt foglalkoztak az utánpótlás nevelésével. Az MHSZ<br />
megszûnését követõen Barta Kálmán egyedül építgette tovább motoros hajóit,<br />
repülõit. Egy-egy távirányítású modell megépítése hetekig tartott, s nem<br />
kevés anyagi áldozatot és sok türelmet követelt a Barta család tagjaitól. Például,<br />
amikor a konyhaasztalon száradt napokig a lakkozott hajómodell, a<br />
család tagjai hokedliról ették a nokedlit.<br />
Számtalan városi, megyei és országos bemutatón vett részt, elismerést szerezve<br />
a kisújszállási modellezõknek. A versenyek eredményei közül a legbüszkébb<br />
egy országos VI. helyezés elérésére, melyet még 1984-ben Budapesten,<br />
a városligeti tavon tartott modellezõk országos bajnokságán F1-V15 cm 3 -es<br />
robbanómotoros hajó-vízisikló modellel szerzett. Felnõtt korú fia, Csaba és<br />
lánya, Csilla gyakran elkísérik bemutatókra, segítenek a versenyeken. Megtanulták<br />
a vitorlás irányítását is. Közösen egy olyan, hároméltû jármûvet szeretnének<br />
elkészíteni, amely földön, vízen, levegõben is közlekedik.<br />
Két éve, egy városi gyereknapi bemutatót követõen barátaikkal közösen elhatározták,<br />
hogy megalakítják a helyi Modellezõk Baráti Körét, amelynek<br />
tagjai: Barta Kálmán, Barta Csaba, Barta Csilla, Domán Zsolt, Nagy Zsolt,<br />
Csányi Károly, Füleki Lajos, Bana Gyula, Vígh Albert, Vígh Norbert, Kõszegi<br />
Csaba, Kádár Pál, Nagy András, Jánvári László, Juhász Péter. Szinte mindenki<br />
más-más típusú modellel sportol, versenyez. Vannak rádió távirányítású,<br />
robbanómotoros mûrepülõk, rádió távirányítású vitorlázó repülõk, elektromos<br />
kisrepülõk, robbanó-, illetve elektromos autó- és hajómodellek. A kisúji<br />
klub tiszteletbeli tagjai Szolnokról id. Nagy Sándor és fia, valamint Toperczer<br />
Jenõ. Az utóbbi versenyzõ élethû hadihajó-modellezõ. A szeptemberi kisúji<br />
bemutatón sokan megcsodálták tengeralattjáró modelljét, ami a nagymedencébe<br />
merülve úszkált. Bemutatkozott elektromos sebességi hajómodelljével<br />
ifj. Nagy Sándor is, aki a Bulgáriában megrendezett motoroshajó világbajnokságon<br />
ifjúsági kategóriában bronzérmes lett.<br />
Ami a jövõbeni terveiket illeti: <strong>2010</strong>-ben Kisújszálláson egész napos repülõmodellezõ<br />
bemutatót, majálist szeretnének tartani a város határában. Állandó<br />
klubhelyiség létrehozását és Faluszigeten egy modellezõ vízibázis kiépítését<br />
is tervezik. A Modellezõ Baráti Kör tagjai természetesen további bemutatókat<br />
is szívesen tartanak a modellezés népszerûsítésére. Ari Géza<br />
400<br />
401
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
50 éves lett a Kisújszállási<br />
Munkás Horgász Egyesület<br />
Beszélgetés Zsoldos László egyesületi elnökkel<br />
Városunk legnagyobb létszámú egyesülete a Munkás Horgász Egyesület,<br />
amely 2009-ben ünnepelte megalakulásának 50. évfordulóját. Ebbõl az<br />
alkalomból megjelentették az egyesület történetét feldolgozó Helytörténeti<br />
füzetek 22. kötetét. Zsoldos László fogtechnikus az összetartó közösségnek a<br />
kezdetektõl tagja, elismert vezetõje. A horgásztársadalom érdekében különbözõ<br />
tisztségekben végzett munkásságát több megyei és országos szintû kitüntetéssel<br />
is elismerték. Az orvosi rendelõben - munkavégzése után - beszélgettünk<br />
az egyesület irányításáról, a jubileumi eseményrõl, a további terveikrõl.<br />
- A napi foglalkozásával járó elfoglaltságát látva, bizonyára nem kevés feladatot<br />
jelent az egyesület elnöki teendõinek ellátása sem.<br />
- Ez így igaz. Persze a 600 fõs egyesületünket nem egyedül vezetem. Az<br />
egyesületi feladatokat egy 8 fõs elnökség végzi, amely kiegészül az elnök,<br />
alelnök, titkár személyével. A foglalkozásom mellett a szabadidõmben végzem<br />
ezt a nem kevés felelõsséggel járó tevékenységet. Szinte minden napra<br />
van tennivaló, de szívesen végzem. Elnökségi ülést havonta tartunk, ahol beszámolok<br />
az elvégzett munkáról, majd sorra vesszük a következõ feladatokat,<br />
amelyek igen sokrétûek. Legyen az akár adminisztratív, pénzügyi, vagy pályázatokkal,<br />
horgászjegyekkel, a horgásztóval, vagy fejlesztésekkel kapcsolatos.<br />
Elmondanám, hogy legutóbbi ülésünkön éppen az utóbbiról volt szó.<br />
- Az egyesület vezetõsége, tagsága hogyan ünnepelte meg megalakulásuk<br />
fél évszázados jubileumát?<br />
- Számomra megtiszteltetés, hogy irányíthattam a nem kevés tennivalóval<br />
járó ezen feladatokat is. Egy évvel korábban már létrehoztunk egy hat tagú<br />
szervezõbizottságot és elosztottuk a munkaterületeket. Úgy döntöttünk, hogy<br />
a tagság bevonásával összegyûjtjük a dokumentumokat, fényképeket és megjelentetjük<br />
az egyesületünk 50 éves történetét bemutató füzetet. Az ötletünket<br />
anyagilag is támogatta az önkormányzat és a Városvédõ és -Szépítõ Egyesület<br />
is. A kiadványt sporttársaimmal közösen írtuk. A szerkesztési munkákban<br />
segítségünkre voltak: dr. Ducza Lajos, dr. Tóth Albert, ifj. Papi Lajos,<br />
Farkas Kálmán, Szarvákné Kelemen Dóra és Szarvák Márton. Ezúton is köszönet<br />
érte. Hozzátenném, hogy olyan sok dokumentum, emlék gyûlt össze,<br />
hogy akár két kötetben is kiadhattuk volna egyesületünk történéseit. Az<br />
anyagi erõnkbõl most csak ennyire futotta.<br />
Sport<br />
- Mikor tartották a jubileumi ünnepségüket?<br />
- 2009. június 6-án a Vadászházban tartottuk meg. Jó hangulatban, több,<br />
mint száz tagtársunk, vendégek jelenlétében. Hozzáteszem, hogy szerettünk<br />
volna még több egyesületi tagot meghívni, de most csak ennyire volt lehetõségünk.<br />
Visszatekintve az ünnepségünkre: ott is tisztelettel megemlékeztünk<br />
elõdeinkrõl, az alapító tagjainkról. A legkiválóbb tagtársaink emlékplakettet,<br />
45-en pedig aranyozott szélû dísztányért vehettek át. Sajnos, többen voltak<br />
olyan egykori horgásztársak, akik már nem ünnepelhettek velünk. Szõke<br />
Endre, egykori egyesületi elnökünkre posztomusz emlékplakett átadásával<br />
emlékeztünk. Õ nemrégiben, 2009. elsõ félévében váratlanul hunyt el. Viszont<br />
együtt örülhettünk, hogy velünk lehetett két régi, alapító tagunk,<br />
Zimány Ferenc és Szoboszlai János. Megemlíteném, hogy János barátom, soksok<br />
éven át foglalkozott a fiatal horgászpalánták oktatásával, nevelésével, igen<br />
eredményesen. A megyei Horgászszövetség nevében Németh István alelnök<br />
is köszöntötte a résztvevõket. Örömünkre egyesületünknek egy díszes kupát,<br />
majd egyéni kitüntetéseket nyújtott át. Minden résztvevõnek ajándékként<br />
átadtuk a jubileumi füzetet. Az összejövetelünk vacsorával, reggelig tartó<br />
szórakozással zárult.<br />
- Az emlékezést követõen, az elkövetkezendõ idõszakban milyen feladatok<br />
várnak az egyesület vezetõire, a horgászsport helyi szerelmeseire?<br />
- Elõretekintve úgy tûnik, lesz tennivalónk bõven. Horgászaink körében<br />
köztudott, hogy jelenleg évi 800 ezer forintért béreljük a tulajdonostól a<br />
téglagyári horgásztavat. Ezt igen költségesnek tartjuk. Igaz az is, hogy a<br />
jelenlegi tulajdonosok felajánlották a horgásztó megvásárlását egyesületünk<br />
részére. A felajánlásuk összegét, a 25 millió forintot nagyon soknak tartjuk.<br />
Erre jelenleg az egyesület anyagi lehetõségei nem adottak. Ebbõl<br />
következõen a vezetõségünk támogatta azt a fejlesztési elképzelésünket, hogy<br />
pályázati úton - saját erõbõl - olyan horgásztavat és környezetét építsünk meg,<br />
amely egyesületünk tulajdona lesz.<br />
- Ez az új horgásztó, -tanya hol épülhet majd meg?<br />
- Ez a halastó - sikeres pályázatunk eredményeként - az ecsegfalvai út<br />
mentén, az egykori szeméttelep mögötti 10 hektáros legelõ területén lenne.<br />
Itt 3 hektáros halastó építését tervezzük. A vízkivételi fejlesztési lehetõségek<br />
adottak. Persze sürgetõ is, hiszen a mostani bérleti szerzõdésünk a tulajdonossal<br />
a jövõ év végén lejár. Mindenesetre bízom abban, hogy a soron következõ<br />
horgász küldöttközgyûlésünk határozatával megerõsíti terveinket. Vezetõségünk<br />
úgy gondolja, ha sikeres lesz a pályázatunk, a megvalósításával egy<br />
teljesen új fejezet következhet majd 50 éves egyesületünk életében.<br />
Ari Géza<br />
402<br />
403
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Extrém sportok - Kisújszálláson is<br />
Az extrém szót hallva a legtöbben valami nagyon új dologra gondolnak. Ha<br />
ehhez még azt is hozzátesszük, hogy sportról van szó, akkor mindenképpen<br />
egy szokatlan mozgásformára gondolunk. Az extrém sportok azonban már<br />
részei mindennapjainknak. Mi sem mutatja ezt jobban, minthogy városunkban<br />
is önálló szakága van ennek a sportnak. De kezdjük az elején!<br />
Az extrémsport története az Egyesült Államokban kezdõdött. Kaliforniában<br />
- ahogyan sok más tengerparti területen - nagyon népszerû sport volt a<br />
szörf. Ez azonban helyhez kötött, s a természeti viszonyok is meghatározzák.<br />
Így néhányan úgy döntöttek, hogy kerekeket szerelnek a deszkára, s a hullámok<br />
helyett a közterületeket lovagolják meg. Így született meg 1963-ban a<br />
sportág, amelyhez - Amerikához hûen - hamarosan egy egész iparág épült ki.<br />
Tíz éven belül már profi sporttá vált a gördeszka. A deszkázáshoz azonban<br />
hozzátar-tozik a veszély is. A közterületeken sportoló deszkásokat számos<br />
baleset érte. Ezért a 80-as években betiltották. A döntést azonban akkora<br />
ellenállás követ-te, hogy kénytelenek voltak engedélyezni a sportágat. A<br />
biztonság érdekében azonban elkezdtek skate-parkokat építeni, amelyek az<br />
utcát modellezték, de szabályozott körülmények között kevésbé veszélyessé<br />
tette a sportot, amely-hez a gördeszka mellett a görkorcsolya és a BMX is<br />
tartozik. (Az extrém-sportok jövõjét mutatja, hogy hamarosan bekerül az<br />
olimpiai versenyszámok közé.)<br />
Magyarországon a 80-as évek második felében jelentek meg az elsõ deszkások.<br />
A 10-12 fõs lelkes csapat tagjainak Nyugat-Európából - titokban kellett<br />
beszerezni a sportfelszerelést. A rendszerváltás változást hozott: bárhol be<br />
lehetett szerezni a deszkákat, ruhákat, felszereléseket - de még mindig kis<br />
számban, ugyanis az USA-ból hozták be a termékeket. Néhány éven belül<br />
megépült az elsõ park is: Budapesten. Az ország többi részén azonban még<br />
sokáig kellett várni arra, hogy biztonságos körülmények között sportolhassanak.<br />
Kisújszálláson a 90-es évek elején jelentek meg az elsõ deszkások. Az 5-6<br />
lelkes fiatal egyéb hely hiányában a közterületeken gyakorolt, s versenyekre<br />
járt Budapestre. (2000-ig csak a XI. kerületi pályán tartottak versenyeket.) És<br />
hamarosan már szervezett keretek között is gyakorolhattak: a Súlyemelõ SEben<br />
önálló szakosztály alakult az extrémsportosokból. Szabolcsi Károly felkarolta<br />
a fiatalokat, és minden követ megmozgattak, hogy önálló pályájuk<br />
legyen. Végül sikerrel jártak: helyi vállalkozók, magánszemélyek, a Városi<br />
Polgárõrség és az önkormányzat támogatásával elkészült a pálya a Városháza<br />
Sport<br />
mögött, és 2006. szeptember 30-án át is adták. Azóta nemcsak gyakorolnak,<br />
hanem versenyeket is rendeznek a pályán. Az évadnyitó és -záró megmérettetésekre<br />
a hazai versenyzõk mellett a környezõ országokból is érkeznek<br />
sportolók, valamint nézõk is - több százan. (A megmérettetésen a helyiek is<br />
jól szoktak szerepelni: a görkorcsolyások és BMX-esek mindig dobogósok.)<br />
Emellett más, már hagyományosnak mondható rendezvényei is vannak a<br />
szakosztálynak. Tavasszal tartják a Game of SKATE elnevezésû versenyt a<br />
Víztoronynál. Itt párokban mérik össze tudásukat a nevezõk. Emellett Jam<br />
Rock-ot is tartanak, amely az extrémsport és a zene különleges találkozása.<br />
A sportág egyre népszerûbb városunkban is. Ezt mutatja, hogy ma már 45,<br />
10 és 40 év közötti tagja van a szakosztálynak. Az egyik legügyesebb Vígh<br />
Barna BMX-es, aki számos hazai és nemzetközi versenyen volt már sikeres.<br />
Elismertségét mutatja az is, hogy szinte az összes, meghívásos versenyre meginvitálják.<br />
A sikeres szereplésen és a versenyek iránti érdeklõdésen felbuzdulva az<br />
extrémsportosok nem pihennek: <strong>2010</strong>. márciusában a Game of SKATE-re,<br />
májusban pedig a szezonnyitó versenyre készülnek.<br />
Tán Eszter<br />
404<br />
405
Benedek Elek meséje<br />
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Az aranytulipán<br />
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, még az Óperenciástengeren<br />
is túl, volt egyszer egy király, annak egy fia. Mikor ez a királyfi nagy<br />
legénnyé serdült, azt mondta az apjának:<br />
- Édesapám, én elmegyek, s addig vissza nem térek, míg a világon a legszebb<br />
leányt meg nem találom; az lesz az én feleségem.<br />
- Jól van, fiam - mondotta a király -, csak eredj isten hírével, szerencse kísérjen<br />
utadban.<br />
Elindult a királyfi, ment, mendegélt hegyeken, völgyeken által, egyszer csak<br />
beért egy rengeteg erdõbe, s rengeteg erdõ között amint mendegélne, látja,<br />
hogy egy ökörnyomban kínlódik, vergõdik egy kicsi halacska. Megszólal a<br />
halacska, mondja a királyfinak:<br />
- Szabadíts meg innét, te jó legény, vígy a folyóba, mert itt meghalok.<br />
A királyfi kivette a halacskát az ökörnyomból, s vitte, míg egy folyóhoz nem<br />
ért. Ott azt mondta a halacska:<br />
- Végy le egy pikkelyt rólam, tedd el, s ha valahol valami bajod lészen, ezt a<br />
pikkelyt csak vesd a folyóvízbe, én mindjárt ott leszek, és segítek rajtad.<br />
A királyfi levesz egy pikkelyt a halacskáról, azzal a halacskát beledobja a<br />
vízbe, s továbbmegy. Amint menne, mendegélne, látja, hogy egy fekete holló<br />
egy fának ága-boga közé szorult, vergõdik a szárnyával, rángatja a lábát, de<br />
nem tud kiszabadulni. Leszólott a királyfinak nagy búsan:<br />
- Szabadíts meg, te jó legény, bizony nem bánod meg.<br />
Felmászik a királyfi a fára, kiszabadítja a hollót, az meg a csõrével kihúz a<br />
szárnyából egy tollat, odaadja a királyfinak, s mondja neki:<br />
- Jótétel helyébe jót várj, te legény. Ha nagy bajba kerülsz, csak rázintsd<br />
meg ezt a tollat, én mindjárt ott leszek.<br />
Elbúcsúzik a királyfi a hollótól, továbbmegy, mendegél. Egyszerre csak<br />
látja, hogy egy õsz öregember ott áll a forrás mellett, szeretne lehajolni, hogy<br />
igyék, de nem tudott lehajolni.<br />
Megszólítja a királyfit:<br />
- Te jó legény, segíts rajtam, majd elepedek a szomjúságtól, s nem tudok<br />
lehajolni.<br />
A királyfi lekapta a sisakját, telemerítette vízzel, megitatta az öregembert.<br />
- No, te legény - mondotta az öregember -, nagy jót tettél velem. Nesze,<br />
adok neked két hajszálat, s ha valahol bajba kerülsz, csak ereszd szélnek.<br />
Gyerekeknek<br />
Majd rám talál ez a két hajszál, s én a világ végérõl is eljövök, hogy segítsek<br />
rajtad. A királyfi eltette a két hajszálat, elbúcsúzott az öregembertõl. Aztán<br />
továbbment, nemsokára kiért az erdõbõl, s túl az erdõn elért egy nagy városba.<br />
Szeme-szája elállott a csodálkozástól: gyászfeketébe volt vonva az egész<br />
város. Találkozik az utcán egy kicsi emberkével, akinek földig ért a szakálla,<br />
kérdi tõle:<br />
- Ugyan bizony, bácsikám, kit s mit gyászol ez a város, hogy így gyászfeketébe<br />
borult?<br />
- Hej, öcsém - mondja a kicsi ember -, nagy oka van annak. Van a királynak<br />
egy leánya, akihez hasonlatos szép nincs kerek e világon. S ez a lány a fejébe<br />
vette, hogy csak ahhoz megy feleségül, aki úgy el tud bújni elõle, hogy õ meg<br />
ne találja. Háromszor lehet próbát tenni. Ha kétszer megtalálja, az még nem<br />
baj, de ha harmadszor is megtalálja, karóba kerül annak a feje, aki szerencsét<br />
próbál. Eddig kilencvenkilencen próbáltak szerencsét, karóba is került a feje<br />
mind a kilencvenkilencnek. Próbálj te is, öcsém, hadd legyen a te fejed a<br />
századik.<br />
Mondja a királyfi:<br />
- Már vagy lesz századik, vagy nem lesz, ha csakugyan olyan szép az a leány,<br />
szerencsét próbálok.<br />
Éppen abban a pillanatban jött arra hatlovas hintón egy szépséges szép<br />
leány, amilyet még a királyfi sohasem látott. De olyan szép volt, hogy a szeme<br />
is káprázott, amikor ránézett. Kérdi a királyfi a törpe embert:<br />
- Ki ez a leány, bácsikám?<br />
- Ez a királykisasszony - mondotta a törpe ember.<br />
Hiszen több sem kellett a királyfinak, ment egyenest a király palotájába, a<br />
király színe elé.<br />
Mondotta a királynak:<br />
- Felséges királyom, hallottam, hogy kilencvenkilenc legény próbált szerencsét.<br />
Egy életem, egy halálom, a szerencsét én is megpróbálom.<br />
- No, fiam - mondotta a király -, szívembõl sajnállak, mert jóképû, derék szál<br />
legénynek látszol. De hiába, a leányomnak kedvében kell járnom. Nincs több<br />
gyermekem. Hát csak próbálj szerencsét, bújj el, ha tudsz, de úgy, hogy meg<br />
ne találjon.<br />
Eközben hazajött a királykisasszony, és bejött a szobába, s mondta a<br />
királyfinak:<br />
- Jobb lesz, ha nem is próbálsz szerencsét, királyfi, eredj haza, mert a te<br />
fejed is odakerül, ahova a többié.<br />
- Nem bánom én - mondta a királyfi -, hadd kerüljön. Nálad nélkül úgyis<br />
pipadohányt sem ér az életem.<br />
406<br />
407
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Azzal kiment a királyfi nagy búsan, s végigsétált a városon, aztán ki a mezõre,<br />
mezõrõl az erdõbe, egész úton azon tûnõdött, hová tudjon elbújni, hogy<br />
a királykisasszony meg ne találja. Egyszerre csak eszébe jutott a halacska,<br />
hátha az tudna rajta segíteni. Megy a folyó partjára, ott elõveszi a pikkelyt, s<br />
hát csakugyan jön a halacska, s kérdi:<br />
- Mi bajod, királyfi?<br />
Mondja a királyfi, hogy mi baja van.<br />
- Ó, azért egyet se búsulj - mondotta a halacska -, mindjárt ideszólítom a<br />
legnagyobb halat, azzal elnyeletlek, ott ugyan meg nem talál a királykisasszony,<br />
míg a világ s még két nap. Csak térült-fordult a halacska, s mindjárt jött utána<br />
egy rettentõ nagy hal, kitátotta a száját, s abba beléugrott a királyfi. Szépen<br />
leballagott a halnak a hasába, s ott úgy sétált fel s alá, akár egy palotában.<br />
Eközben elindult a királykisasszony, utána az udvarbeliek. Kereste a királykisasszony<br />
mindenfelé a királyfit, s mikor egy fél napig járt-kelt volna mindenfelé,<br />
egyszerre csak a folyóvíz partjára ért, s megparancsolta, hogy fogják ki a<br />
vízbõl a legnagyobb halat, mert annak a hasában van a királyfi. Egyszeribe<br />
odarendelik az udvari halászokat, kifogják a nagy halat, felhasítják a hasát, s<br />
hát csakugyan kifordul belõle a királyfi.<br />
Na, az elsõ próbával szerencsétlen volt a királyfi, próbált másodszor is.<br />
Továbbment nagy búsan, s amint mendegélne az erdõben, eszébe jut a holló,<br />
megrázintja a tollát, s hát repül is az egyszeribe, s kérdezi:<br />
- Mi baj, édes gazdám?<br />
Mondja a királyfi, hogy mi nagy baja van. A holló erre elkezdett károgni, s<br />
ím, egyszeribe repültek a hollók mindenfelõl, fekete lett tõlük az erdõ, s<br />
kérdezték mind egyszerre:<br />
- Mi baj, mi baj?<br />
- Tudtok-e valami jó búvóhelyet? - kérdezte a királyfi hollója.<br />
- Hogyne tudnánk, hogyne tudnánk - károgott a többi holló.<br />
Azzal felszállott valamennyi, repültek az erdõn keresztül. A királyfi mindenütt<br />
utánuk, s felvezették egy olyan magas hegyre, hogy a teteje az eget verte.<br />
Annak a hegynek a tetején volt egy mély gödör, abba beléállították a<br />
királyfit. De hiába állították, a királykisasszony ott is megtalálta.<br />
Búsult a szegény királyfi, majd felvetette a búbánat. Na, bizonyosan karóba<br />
kerül az õ feje is! De gondolta magában, egy élete, egy halála, már csak harmadszor<br />
is szerencsét próbál. Elõvette azt a két hajszálat, amit az öregember<br />
adott, s szélnek eresztette. Hát alighogy eleresztette a hajszálat, jön az öregember,<br />
s kérdi:<br />
- Mi bajod van, édes fiam?<br />
- Jaj, ne is kérdezze, bátyámuram, el kellene bújnom olyan helyre, ahol senki<br />
meg nem talál, máskülönben karóba kerül a fejem.<br />
Gyerekeknek<br />
- Hiszen ha csak ez a baj, azon én könnyen segíthetek. Ki elõl akarsz elbújni?<br />
- A királykisasszony elõl, bátyámuram.<br />
- Nohát majd én megmutatom - mondotta az öregember -, hogy a szeme<br />
elé viszlek, s mégsem lát téged. - Azzal megfogta a királyfi nyakát, csavarintott<br />
rajta, s abban a pillanatban aranytulipán lett a királyfiból. Aztán felfûzte a<br />
tulipánt a kalapjára, s bement a király városába.<br />
Éppen jött vele szemben a királykisasszony, akkor indult volt el, hogy megkeresse<br />
a királyfit, meglátja a ragyogó fényes tulipánt, s mondja az öregembernek<br />
szépen, nyájasan:<br />
- Jaj de szép tulipán! Adja nekem.<br />
- Nem adom én! - mondotta az öregember.<br />
- Annyi aranyat adok érte, hogy úrrá lesz maga is s minden nemzetsége.<br />
- Dehogy adom - mondotta az öregember -, a világ minden sûrû kincséért<br />
sem adom. Hiába kérte a királykisasszony, az öregember nem adta oda a<br />
tulipánt. Mit volt, mit nem tenni, továbbment nagy búsan a királykisasszony,<br />
s kereste a királyfit. De azt ugyan nem találta meg. Kereste másodnap, kereste<br />
harmadnap, akkor sem találta meg. Harmadnap letelt a keresés ideje, s akkor<br />
a király kihirdette, hogy elõállhat a királyfi bátran, most már övé a királykisasszony.<br />
Meghallotta ezt az öregember, egyet csavarintott a tulipánon, királyfi lett<br />
ismét. Azzal a királyfi felment a palotába. Mindjárt nagy lakodalmat csaptak,<br />
lakodalom után felkerekedtek, a királyfi hazájába mentek. Ott volt csak igazi<br />
hejehuja, dínomdánom.<br />
Még tán ma is táncolnak, ha meg nem haltak.<br />
* * *<br />
Benedek Elek (Kisbacon, 1859. szept. 30.-<br />
Kisbacon, 1929. aug. 17.): író, újságíró, szerkesztõ.<br />
Az erdélyi magyar irodalmi közélet egyik jelentõs<br />
alakja. Számos újság szerkesztõje, munkatársa, alapító<br />
tagja. Foglakozott népköltészeti alkotások gyûjtésével,<br />
máig nagyon népszerûek népmese-feldolgozásai,<br />
írt saját meséket is, s õ fordította pl. a Grimmmeséket,<br />
vagy az Ezeregyéjszaka meséit. Az irodalmi<br />
élet szervezésében kiterjedt levelezéssel is részt vett,<br />
otthona kulturális zarándokhellyé vált. Mûvei: Székely<br />
Tündérország (1885), A szív könyve (1895), Halljátok<br />
emberek? (1957)<br />
408<br />
409
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Fejtörõk<br />
Gyerekeknek<br />
3. Keresd meg a szavakat a táblázatban (átlósan, függõlegesen, vízszintesen)!<br />
A kimaradt betûket összeolvasva megkapod a megfejtést!<br />
1. Eltévedt állatok keresik családjukat<br />
A felsorolt állatneveket írd a megfelelõ helyre, hogy az összetartozó családtagok<br />
együtt legyenek! (Van olyan, ami több helyre is tartozik.)<br />
kanca, gida, kan, tojó, koca, gödölye, kölyök, gácsér, csõdör, bak, szuka,<br />
bárány, tehén, bika, suta, csikó, malac, kos, borjú<br />
ANNA<br />
AUTÓ<br />
BALTA<br />
BONT<br />
HÉT<br />
HUN<br />
ILIKE<br />
JÁCINT<br />
JÁRMÛ<br />
MÉN<br />
MIMIKA<br />
NYÉL<br />
NEGYVEN<br />
OROM<br />
ORV<br />
ORGONA<br />
REÁL<br />
SZÓR<br />
TULIPÁN<br />
VÉN<br />
2. Kösd össze a nevet a jelentésével!<br />
4. Oszd fel az ábrát három egyenes vonallal úgy, hogy minden részben 1-1<br />
golyó maradjon!<br />
Ajtony<br />
Tas<br />
Tétény<br />
Tömör<br />
Kartal<br />
Bese<br />
Torontál<br />
Jutas<br />
Levente<br />
Balog<br />
Eneh<br />
fejedelem<br />
arany<br />
vas<br />
kõ<br />
héja<br />
sas<br />
kánya<br />
élõ<br />
szarvastehén<br />
ínyenc<br />
balkezes<br />
410<br />
411
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
5. Melyik ábra illik a kérdõjel helyére?<br />
1.<br />
Gyerekeknek<br />
Megoldások<br />
6. Hány négyzet van az ábrán?<br />
2.<br />
Ajtony: arany<br />
Tas: kõ<br />
Tétény: fejedelem<br />
Tömör: vas<br />
Kartal: sas<br />
Bese: kánya<br />
Torontál: héja<br />
Jutas: ínyenc<br />
Levente: élõ<br />
Balog: balkezes<br />
Eneh: szarvastehén<br />
3. zsákbamacska<br />
4. egy fekvõ és két álló egyenes<br />
5. b<br />
6. 10 db<br />
Felhasznált irodalom:<br />
Matematikai agymozgató 10-14 éves korig, Szalay Könyvkiadó<br />
Agymozgató 6-10 éves korig, Szalay Könyvkiadó<br />
Agymozgató 10-14 éves korig, Szalay Könyvkiadó<br />
Szókincskeresõ, Szalay Könyvkiadó<br />
412<br />
413
Pozsonyi Gabriella<br />
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Az elfelejtett játékmackó<br />
Történetünk nem ott volt, hol nem volt, hanem egy városka kicsi házában<br />
volt, és ki tudja hány helyen fordult elõ még ilyesmi. Ilyesfajta eset bizonyára<br />
majdnem minden gyerek szobájában megtörtént már, alighanem a tiédben is.<br />
A kakas már rég túl volt a hajnali kukorékoláson, és dölyfösen lépdelt a csipegetõ<br />
tyúkanyók között, mikor a kis házat és udvarát fájdalmas kiáltás járta<br />
át. A hang gazdája a gyerekszobába ágyán ülõ játékmackó, nem más.<br />
Brumi fájdalmas nyögdécselésekkel ébredt. Nagy nehezen kimászott a rágabalyodott<br />
lepedõ és takarókupacból, és álmosan megrázta a fejét.<br />
- Ajjaj, azt hiszem, ezúttal tényleg elkésünk. - azzal felpattant, és húzni<br />
kezdte a takaró végét. - Gréti! Gréti, ébredj, elaludtunk.<br />
- Csak te aludtál el, mackópajtás! - szólt nevetve a földrõl egy szárnyas fehér<br />
tündérló.<br />
- Nem, mindig együtt kelünk - rángatta tovább a maci az ágyat.<br />
- Csak az üres takarót rángatod mackó, semmi mást, Grétit az anyukája reggel<br />
elvitte az oviba, kocsival mentek - gyõzködte megszeppent hangon a<br />
gyönyörû tündérlány is a szoba sarkában felhalmozott játékok tetején.<br />
- Tessék?! - ült le most már a maci. - De hát nélkülem nem megy el az<br />
óvodába, nélkülem nem tud elaludni ebéd után. Mindig együtt alszunk.<br />
- Úgy néz ki, barátom, hogy lassan téged is elfelejt - szólt most le a szekrény<br />
tetejérõl egy poros, kopott, fekete-fehér plüss macska.<br />
- Nem! - ugrott fel a maci dühösen, akkorát kiáltva, amire még az odakint<br />
sétáló dölyfös kakas úr is felkapta a fejét. - Csak itthon felejtettek. Semmi<br />
több. Sietni kell, biztosan nincs már sok idõ hátra az alvásideig, akkorra mindenképpen<br />
oda kell érnem.<br />
Azzal a maci lecsúszott az ágyról, bemászott az ágy alá és elõvett egy kék kötött<br />
pulóvert, aminek bal felsõ sarkában egy kopott kis vitorlás hajó matricája<br />
díszelgett. Magára vette, és kirohant a konyhába. Tudta, ilyenkor senki nincs<br />
a házban, biztonságosan mászkálhatott anélkül, hogy feltûnt volna bárkinek<br />
is. Ahogy kiért a konyhába, felugrott az elsõ konyhaszékre, és onnan átmászott<br />
a konyhaasztalra, kinézett az ablakon, homályosan látott, mivel fél szeme<br />
csüngött, ezért gyorsan megigazította, és tovább kémlelõdött.<br />
- A teremburáját, tényleg autóval mentek, vakarta meg a fejét, és szomorúan<br />
lecsüccsent az asztalra, bánatosan lóbálni kezdte lábait a szélérõl.<br />
Odabent közben hangosan ment a vita a tündérlány és a macska között.<br />
Gyerekeknek<br />
- Szegény maci, õ is fel fog kerülni melléd, cica, a szekrény tetejére?<br />
- Hallottad, mit mondott Anya reggel? "Minek vinnénk magunkkal azt az<br />
ósdi plüsst? Le van szakadva már a szeme is, hiányzik a karjából a vatta."<br />
- Nem! - ordított erre fájdalmasan egyet újra Brumi, és leugrált az asztalról,<br />
kiszaladt az elõszobába. Hamar kerített egy sálat, és rádobva az ajtókilincsre<br />
kinyitotta a bejárati ajtót. Szerencsére anya megint elfelejtette bezárni, viszont<br />
Brumi eddigi lendülete a teraszra érve hirtelen elfogyott. Odakint hûvös szél<br />
fújt, a járdán patakokban álltak az éjszaka leesett esõ pocsolyái. Megijedt.<br />
Visszahátrált. Aztán hirtelen bevillant az agyába a kislány óriás barna szeme,<br />
amibõl patakokban ömlik a könny, és kedves mackója után kiabál. A mackó<br />
szíve elszorult a sajnálattól, és összeszorított szájjal kilépett az ajtón.<br />
A teraszon még biztonságban volt. Viszont a kertben egy óriás bordeuxidog<br />
és egy kis vadászkutya szaladgált. Annyi rémtörténetet hallott már szétszaggatott<br />
pólókról, törülközõkrõl, összerágott cipõkrõl, hogy belegondolni<br />
sem mert, mi lenne, ha megkaparintanák. Brumi a saját kis vattával tömött és<br />
puha szõrrel borított testének fél percet sem adott. Nagyot sóhajtva lassan a<br />
kerítéskapuhoz sétált, és leselkedni kezdett. Szerencsére a nagyobbik kutya<br />
épp beugrott az óljába és lefeküdt, a kicsi meg körbe-körbe szaladgált, mire<br />
az udvar másik végén meglátott egy verebet és üldözõbe vette. Brumi érezte,<br />
hogy ennél jobb alkalma nemigen lehet. Kiugrott az alacsony kerítésen, le a<br />
járdára és az utcakapu felé futott.<br />
- Már mindjárt ott vagyok, mindjárt ott vagyok - hajtogatta magában, és<br />
tényleg csak pár méter választotta el, mire a kiskutya észrevette és csaholva<br />
utánairamodott. Brumi gyorsan felugrott a kerítésre, és kezdte áttuszkolni<br />
hatalmas pocakját a kerítés vasrácsai között. Már csak a kezével kapaszkodott,<br />
mire a kutya utolérte, de az épp elég volt ahhoz, hogy elkapja a játékmackó<br />
mancsát, és az erõs rántástól félig kiszakadjon a mackó bal karja. Brumi<br />
fájdalmas nyögéssel esett a földre, és mozdulatlanná meredt. Nem tudhatta,<br />
vannak-e emberek a közelben. Kis idõ után felült a földrõl és körülnézett.<br />
Sehol egy lélek, de ez a kis játékmackót nem nyugtatta meg. Fogalma sem<br />
volt róla, hogyan jut el az óvodába. Felállt, és ment pár lépést elõre, pár lépést<br />
oldalra. Teljesen elbizonytalanodott, és a bal karját sem tudta használni.<br />
- Hát ez meg? - hallatszott hirtelen egy hang odafentrõl.<br />
A maci megijedt. Nem tudta, honnan jön a hang.<br />
- Nini, mackó, szia! - azzal egy fekete macska ugrott Brumi elébe.<br />
A mackó úgy megijedt, hogy meg sem mert szólalni, teljesen élettelennek<br />
tettette magát.<br />
- Hé! - azzal megbökdöste mancsával a játékot. - Láttam, hogy az elõbb mozogtál.<br />
414<br />
415
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Semmi reakció. A macska megszimatolta még egyszer, aztán sarkon fordult,<br />
és kecsesen elsétált.<br />
- Várj! - hallotta a macska a háta mögül.<br />
Az érdeklõdve kocogott vissza a játékhoz:<br />
- Jól hallottam? - meresztette óriás, zöld szemeit a mackóra, de most már<br />
ugró pózban várta a választ, felkészülve minden veszélyre. A maci lassan, félve<br />
felült.<br />
- El kell jutnom az óvodába.<br />
- Tessék? - nyávogta el magát a macska döbbenten.<br />
- Tudsz segíteni? - kérdezte halkan, szomorúan a játék.<br />
- No várjunk csak. Hogy kerülsz te az utcára?<br />
A maci szégyenlõsen lehajtotta a fejét.<br />
- Elfelejtettek, azt hiszem.<br />
- Szegénykém. Kiestél a gyerek kezébõl?<br />
- Nem. Csak… elfelejtettek. - szomorodott el, de hirtelen, szinte a semmibõl<br />
újra erõre kapott. - De ez nem lényeg, azzal otthagyta a macskát, és sétálni<br />
kezdett elõre. Gréti csak velem tud elaludni ebéd után, és mindjárt ebéd után<br />
lesz, és õ sírni fog. Azt pedig nem hagyhatom! Oda kell érnem!<br />
- Na, várj már! - szaladt utána a macska. - Egyedül akarsz oda eljutni?<br />
- Nincs más választásom. - menetelt tovább konokul elõre a maci. - Remélem<br />
nincs messze. - brummogta maga elé.<br />
- A gyerek hosszú barnahajú? Lila pulóverben? Az anyja fekete hajú,<br />
copfos.<br />
Brumi megállt. - Ismered õket?<br />
- Kóbor macska vagyok. Szoktam õket látni reggelente. A szemközti óvodába<br />
viszi a gyereket.<br />
- A szemközti az közel van?<br />
- Ott az orrod elõtt, te bamba.<br />
A mackó elõre nézett. Valóban ott volt az óvoda az úttest túloldalán. A<br />
mackó rohanni kezdett, de hirtelen egy óriási rántást érzett a hátán. A<br />
macska karmolt bele hátulról és megrántotta. Brumi elõször azt hitte, a<br />
vadállat most akarja felfalni, de ahogy három autó és egy böhöm kamion is<br />
elsuhant az orra elõtt, hirtelen rájött, mekkora szerencséje volt.<br />
- Bamba mackó - fintorgott a macska. - Sosem mész itt át, túl lassú vagy.<br />
A maci figyelte egy ideig a forgalmat és be kellett látnia, a macskának<br />
alighanem igaza van.<br />
- Át kell jutnom, cica, értsd meg! - szólt végsõ elkeseredésében, fejét rázva.<br />
- A lábadat sem tudod mozdítani, úgy megszívta magát vízzel, lóg a bal<br />
szemed, pár szál cérna tartja a karodat. Mondd, mit tett érted ez a gyerek,<br />
hogy ilyen fontos.<br />
Gyerekeknek<br />
- Semmit nem tett, a lényeg épp az, amit mondasz: gyerek. Azzal szomorúan<br />
leesett a földre és nem moccant többet.<br />
- Segítek - sóhajtott a macska megszánva a szerencsétlen játékot. - De a<br />
házimacskát hívják cicának, én pedig szabad vagyok, úgyhogy maradjunk a<br />
macskánál. Rendben, bamba mackó?<br />
- Segítesz? De hogyan? - pattant fel a játék, fittyet hányva a macska tudálékoskodására.<br />
- Tudsz kapaszkodni? - azzal fürkészni kezdte az úttestet.<br />
A maci rájött, mit akar a macska, nem tétovázott. Egy kézzel kicsit ügyetlenül<br />
ugyan, de felmászott a macska hátára.<br />
- Figyelj! Indulunk - azzal a macska behajlította elsõ két lábát, és egy farkcsóválásnyi<br />
lendülettel leugrott az úttestre. - De ha most elütnek… - nyávogta<br />
el magát, aztán konokul hozzátette - …akkor legalább téged is.<br />
Brumi mindenhol autót látott, görcsbe szorult mancsokkal tépte a macska<br />
bundáját, aki épp csak el tudott ugrani az utolsó kamion elõl, mielõtt két<br />
szökkenéssel az úttest túloldalán termettek. Mindketten lihegtek az izgalomtól.<br />
A mackó mondani akart valamit, de a macska nem várt. Egyszerre hallották<br />
meg az ablakból kihallatszódó sírást.<br />
- Kapaszkodj! - azzal felugrott a hatalmas kerítésen és két szökkenéssel az<br />
óvoda udvarán termettek. A macska még mindig nem állt meg, a nyitott ajtón<br />
besurrant az épületbe, és egyenesen a hang után szaladt. Amelyik ajtón a<br />
fájdalmas sírás hallatszott, a macska lelassította lépteit.<br />
- Várj, benézek - azzal a macska bedugta fejét az ajtón. Azonnal meglátta<br />
Grétit, aki sárga, fodros kis ruhájában az aludni készülõ gyerekek között állt,<br />
és melegbarna szemeibõl patakokban hullott a könny. Arca kipirosodva, kicsi<br />
haja az arcára tapadt, már úgy kimelegedett a sírástól. Görcsbe szorított kezekkel<br />
állt, az óvó néni tehetetlenül guggolt mellette, és próbálta vigasztalni.<br />
A macska kihúzta a fejét, mert a maci már kibírhatatlanul rángatta a szõrt<br />
a hátán.<br />
- Na?<br />
- Itt az idõ. - nyalta meg a száját a macska. - Szállj le!<br />
A maci engedelmeskedett.<br />
- Feküdj le!<br />
- De akkor nem vesznek észre.<br />
- Bízz bennem! - szólt oda a macska, azzal keresztüllépett a játékon, és<br />
beugrott a terembe. Az óvó néni felugrott.<br />
- Sicc ki innen, még az hiányzik, hogy balszerencsét hozz! - azzal az ajtó felé<br />
kergette. Ahogy kinyitotta az ajtót, döbbenten vette észre a pocsolyás, koszos,<br />
szakadt macit a földön. Akkor volt ám nagy meglepetés, amikor kinyitotta az<br />
ajtót, és Gréti is meglátta a macit.<br />
416<br />
417
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
- Grétikém, nézd mi van itt! - felejtkezett el a macskáról azon nyomban az<br />
asszony, és felkapta a játékmackót.<br />
- Köszönöm - súgta a rohanó fekete macska után Brumi.<br />
A gyerek szipogva szorította magához a mackót, és csöndesen odalépdelve<br />
az ágyához bebújt a takaró alá. Fáradtak voltak mindketten. Gréti megpuszilgatta<br />
a maci szakadt kezét, és megígérte, hogy anyával estére megvarrják.<br />
Így aludtak el, ketten, ahogy mindig is szoktak, a kislány és a koszos, szakadt<br />
játékmackó.<br />
(A szerzõ ezzel a meséjével megyei napilapunk pályázatán bekerült azok közé, akiknek<br />
meséjét egy könyvben 2009 karácsonyára megjelentették.<br />
Gratulálunk az ifjú kisújszállási meseírónak! - Szerk.)<br />
Gyerekeknek<br />
Sikeres tanulóink<br />
Önkormányzatunk második éve ismeri el a város iskoláiban kiváló tanulmányi<br />
és sporteredményeket elérõ diákok és tanáraik munkáját. Sikeres tanulóink<br />
nevét és eredményeit szívesen írjuk be a kalendáriumban való megjelentetéssel<br />
városunk krónikájába. Általános iskoláinktól képeket is kaptunk e<br />
diákokról. (A táblázatokban az iskolák neve rövidítve szerepel: Arany: Arany<br />
János Általános Iskola, Kossuth: Kossuth Lajos Általános Iskola, Egységes Pedagógiai<br />
Szakszolgálat és Diákotthon, Református: Török Pál Református Általános<br />
Iskola, Móricz: Móricz Zsigmond Gimnázium, Közgazdasági Szakközépiskola<br />
és Kollégium, ISZI: Illéssy Sándor Szakközép- és Szakiskola, Mûvészeti:<br />
Alapfokú Mûvészetoktatási Intézmény, Kádas: Kádas György Általános<br />
Iskola. A táblázatban azon tanulók nevei szerepelnek, akik a pedagógusnapon<br />
elismerésben részesültek.)<br />
Morzsák<br />
Albert Einstein gondolataiból<br />
"Csak kétféleképpen élheted az életed.<br />
Vagy abban hiszel, hogy a világon semmi sem varázslat.<br />
Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat."<br />
"A képzelõerõ mindennek az alapja. Ez az, ami bepillantást enged a jövõbe."<br />
"Tanuld meg a játékszabályokat<br />
aztán már csak játszanod kell - persze mindenkinél jobban."<br />
"Sose aggódj amiatt, hogy nem érted a matematikát. Biztosíthatlak, nekem még<br />
több gondom van vele." (Albert Einstein levele egy 12 éves diáknak)<br />
"Csak két dolog végtelen: a Világegyetem és az emberi butaság,<br />
bár az elsõben nem vagyok egészen biztos."<br />
"Az okos emberek megoldják a problémákat, a zsenik pedig megelõzik õket."<br />
418<br />
419
Kiemelkedõ tanulmányi eredményeket elért tanulók a 2008/2009-es tanévben<br />
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Gyerekeknek<br />
420<br />
421
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Gyerekeknek<br />
Az Arany János Általános Iskola kiemelkedõ<br />
eredményeket elért tanulói<br />
Kiemelkedõ sporteredményeket elért tanulók a 2008/2009-es tanévben<br />
Ágotai Enikõ<br />
Bartucsek Martin<br />
Kui Krisztián<br />
Borók Boglárka<br />
Borók Bianka<br />
Borók Réka Budai Attila Csillag Edina Csípõ Viktória<br />
Csomor Csaba Csörögi Gábor Cs. Nagy Eszter Deme Zsófia<br />
422<br />
423
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Gyerekeknek<br />
Ducza Noémi<br />
Farkas István<br />
Farkas Sándor<br />
Fodor Gergõ<br />
Kovács Sándor<br />
Lakatos Edina Máté Dezsõ Molnár Tünde Vivien<br />
Gazsó Alexandra<br />
Hegymegi Attila<br />
Imre Anikó<br />
Kabai Richárd<br />
Monoki Marianna Nagy Anna Oláh Benjámin Rácz Levente<br />
Kása Zoltán<br />
Kiss Zsuzsanna Kató Tamás Kolics Bence<br />
Soós Bianka<br />
Szabó Balázs<br />
Bartucsek Martin<br />
Kui Krisztián<br />
Szabó Petra<br />
Tóth Ferenc<br />
424<br />
425
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Gyerekeknek<br />
A Kossuth Lajos Általános Iskola, Egységes Pedagógiai<br />
Szakszolgálat és Diákotthon<br />
kiemelkedõ eredményeket elért tanulói<br />
Borók Kitti<br />
Tanka Sándor<br />
Hercegh Veronika<br />
Csatári Bernadett<br />
Balogh Bianka<br />
Kelemen Anna<br />
Gazsó Barbara<br />
Bartus Cintia<br />
Lakatos Aletta<br />
Csizmadia Róbert<br />
Balogh Bianka<br />
Csatári Bernadett<br />
Csízi Tünde<br />
Molnár Tünde Vivien<br />
Szoboszlai Hanna<br />
Törörk Enikõ<br />
Zsoldos Mónika<br />
Diridongó Kórus<br />
Farkas Krisztián Ferenczi Dániel Fogarasi Péter Janó Berta<br />
426<br />
427
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Adatok<br />
Adatok a városról<br />
Kossuth-focicsapat<br />
Lakosok száma 2009. január 1-jén 12.224<br />
Lakások száma összesen 4920<br />
Ivóvízvezeték-hálózatba bekapcsolt lakások száma összesen<br />
Csatornahálózatba bekapcsolt lakások száma összesen<br />
Összes önkormányzati belterületi utak hossza<br />
84,28 km<br />
- ebbõl kiépített, burkolt út 51,48 km<br />
Rendszeres hulladékgyûjtésbe bekapcsolt lakások száma 4920<br />
A város közoktatási intézményeiben tanuló gyermekek száma<br />
2009. október 1-jén<br />
- óvodások 343<br />
- általános iskolások 1.076<br />
- ebbõl az egyházi iskolába jár 124<br />
- szakközépiskolások (nappali) 413<br />
- szakközépiskolások (esti) 65<br />
- szakiskolások 391<br />
- gimnazisták 245<br />
- nyelvi elõkészítõ évfolyammal indult gimnazisták 110<br />
- mûvészeti iskolások 337<br />
- kollégisták 97<br />
Nagy Lajos Adolf Szathmári Zoltán Szilágyi Patrik<br />
Monoki Éva<br />
Zenei Nagykórus<br />
428<br />
429
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Fejezetcím<br />
1. oldal hirdetés<br />
EPOSZ<br />
2. oldal hirdetés<br />
Városgondnokság<br />
430<br />
431
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Fejezetcím<br />
3. oldal hirdetés<br />
Kun_Vet.......<br />
4. oldal hirdetés<br />
FE-BACH<br />
432<br />
433
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Fejezetcím<br />
5. oldal hirdetés<br />
Kunszöv<br />
6. oldal hirdetés<br />
Autópark, .........<br />
434<br />
435
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Fejezetcím<br />
7. oldal hirdetés<br />
PANNON<br />
8. oldal hirdetés<br />
RST<br />
436<br />
437
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Fejezetcím<br />
9. oldal hirdetés<br />
MARADY, ..........<br />
10. oldal hirdetés<br />
VÍZMÛ<br />
438<br />
439
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Fejezetcím<br />
11. oldal hirdetés<br />
Kun-Épforg., ...............<br />
12. oldal hirdetés<br />
Szabó Mûszaki, Rehab<br />
440<br />
441
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Fejezetcím<br />
13. oldal hirdetés<br />
Kuntex<br />
14. oldal hirdetés<br />
Ponyokai, Imréné<br />
442<br />
443
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Fejezetcím<br />
15. oldal hirdetés<br />
CONTAREX<br />
16. oldal hirdetés<br />
Szalay, ............<br />
444<br />
445
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Fejezetcím<br />
17. oldal hirdetés<br />
Indián Rizs<br />
18. oldal hirdetés<br />
VERIST<br />
446<br />
447
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Fejezetcím<br />
19. oldal hirdetés<br />
Apollon<br />
20. oldal hirdetés<br />
VIP-REX<br />
448<br />
449
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Fejezetcím<br />
21. oldal hirdetés<br />
Fejedelmi cukrászat<br />
22. oldal hirdetés<br />
Trió, ........<br />
450<br />
451
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Fejezetcím<br />
23. oldal hirdetés<br />
Global_Home Trade<br />
24. oldal hirdetés<br />
Számadó_ker<br />
EZ hovákerüljön?<br />
25. oldal hirdetés lenne<br />
a BORSODI Mûhely<br />
de akkor már az oldalszám túl megy<br />
456 oldalon!!!!!<br />
452<br />
453
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Tartalom<br />
Petõfi Sándor: Isten csodája 5<br />
Mottó 6<br />
Elõszó (Dr. Ducza Lajos) 7<br />
Köszöntõ (Kecze István) 9<br />
Hónaptár<br />
Hónaptár 10<br />
Névnapok 36<br />
Vásárok <strong>2010</strong>-ben 44<br />
Évfordulók, ünnepek<br />
Évfordulók <strong>2010</strong>-ben 45<br />
Hitet és jövendõt adott (Kecze István) 51<br />
Vörösmarty Mihály: Szózat 54<br />
Március 15. (Illéssy János) 55<br />
Kétszáz éve született Erkel Ferenc (Gubuczné Tomor Mária) 58<br />
Néhány szó Trianon kapcsán (Pintér Zoltán) 63<br />
Aki a hazát szereti (Vida Tamás) 68<br />
A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam (Toldi Attila) 72<br />
Az elsõ demokratikus választás Kisújszálláson, 1990. (Dr. Ducza Lajos) 76<br />
A 140 éves 48-as Olvasókör emléknapja (Monoki Kálmánné) 81<br />
Hogy ne legyünk egyedül… (Kecze István) 85<br />
Karácsonyi gondolatok (Kecze István) 87<br />
História<br />
Kisújszállás címertörténete (Gubuczné Tomor Mária) 89<br />
Illéssy József református prédikátor (Szentpéteri Géza) 93<br />
Pénztárjegy-kibocsátás Kisújszálláson? (Dr. Ducza Lajos) 94<br />
In memorian 1945. (Bana Sándor) 96<br />
Magyarország sodródása a II. világháború felé (dr. Kiss Kálmán) 98<br />
József Attila: Hazám 102<br />
Így emlékszem… (Ábri Balázs) 106<br />
Széchenyi, a legnagyobb magyar (Szidey István) 115<br />
Kisúji diákok régi története mai újságban (Vitális Sándor) 119<br />
A holokauszt emlékezete (Ari Géza) 122<br />
Somogyi László írásaiból (Somogyi László) 124<br />
Radnóti Miklós: Razglednica 130<br />
Ez történt 2009-ben<br />
"Vagy találunk ott utat, vagy építünk egyet" (Kecze István) 131<br />
A Piculás-ház (Dr. Ducza Lajos) 138<br />
Városvédõk tábora 141<br />
Kitüntetettjeink 2009-ben 149<br />
Halottaink<br />
Ponyokai Bálint (Kecze István) 155<br />
Deme Lászlóné (Földesi Erzsébet) 157<br />
454<br />
Tartalom<br />
Törzsök Béla (Dr. Kiss Kálmánné) 158<br />
Csordás János (Dr. Ducza Lajos) 160<br />
A kunok útján<br />
Ismét nagykunkapitányt választottunk (Kecze István, Dr. Ducza Lajos, Illéssy Ádám) 161<br />
A nagykunkapitányok történelmi szerepe (Dr. Bartha Júlia) 168<br />
A kunok útja (Dr. Bartha Júlia) 171<br />
Indulás és hazatérés (Kecze István, Illéssy Ádám) 176<br />
Szenti Ernõ: Örvendj! 186<br />
"Kunok a Kárpát-medencében napjainkban" - egy fotópályázat díjnyertes alkotásai 187<br />
Farkas Károly bácsi emlékére 192<br />
Újszállási Rácz Lajos: Terra Cumanorum 193<br />
A Kunok I. Világtalálkozója Kisújszálláson (Kecze István, Illéssy Ádám) 194<br />
A Jászkun Huszárezred 150 éve (Fekete Imre, Kovács József) 199<br />
Kunország (Dr. Nyitrai István) 205<br />
Szent László harcai… (Dr. Pálóczy Horváth András) 210<br />
Kunhalom-e a kunhalom? (Dr. Tóth Albert) 219<br />
Nyelvünk és irodalmunk<br />
Hagyomány született: a "Szép magyar beszéd"… (Pintér István) 226<br />
A "Szép magyar beszéd" verseny híre Kaliforniából (Alt Sándor és neje) 230<br />
A magyar nem tartozik a kis nyelvek közé (Bencédy József) 231<br />
A szójátékokról (Szathmáry István) 236<br />
A 130. Móricz-születésnap néhány epizódja (Dr. Kiss Kálmánné) 239<br />
A XXI. század költõje - a mi költõnk Csokonai Vitéz Mihály (Dr. Kiss Kálmánné) 245<br />
Vörösmarty Mihály emlékezete (Major Zita) 249<br />
Kosztolányi Dezsõ, a "szegény kisgyermek" (Tán Eszter) 252<br />
József Attila breviárium (Kocsisné Monoki Julianna) 256<br />
Iskoláink régen és ma<br />
Mozaikok a kisújszállási református gimnázium évkönyveibõl (Lévai Zoltán) 259<br />
Hagyományápoló Kossuth iskolások (Ari Géza) 265<br />
Táborok az Aranyban (Nagy Lajos) 267<br />
Iskolanévadó ünnepség a városban (Sípos Árpád) 276<br />
Mi más is egy tanár, ha nem felnõtt diák? (Tuka Antal) 280<br />
Óvodáink életébõl (Ponyokainé Rab Judit) 285<br />
Nagy Dani: Irány az NB I.! (Nagy Lajos) 291<br />
Borók Orsolya diákolimpiai bajnok (Pozsonyi Gabriella) 293<br />
A KI-ÜTÕK együttes (Pozsonyi Gabriella) 294<br />
1949 és még 60 év (†Deme Lászlóné Nagy Teréz) 296<br />
50 év után elõször találkoztak (Dr. Tóth Albert) 300<br />
50 éve érettségiztek (Dr. Tórt Albert) 302<br />
40 éves találkozó (Bacsó Endréné) 303<br />
Békési Fanni verseibõl 306<br />
455
Kalendárium <strong>2010</strong><br />
Helyi mûvészeink<br />
Szenti Ernõ 307<br />
Bészabó András 308<br />
A kisújszállási Kossuth Fotóklub alkotói: Figura Henrik, Józsa Péter,<br />
Losonczi József, Kácsor Károly, Máté Albert, Péter József, Papi Lajos, Tóth Tünde 310<br />
Körülöttünk a természet<br />
Csapadék anomáliák Kisújszálláson (Dr. Ducza Lajos) 329<br />
Kutyavilág (Pozsonyi Gabriella, Tán Eszter) 334<br />
A krokodil Debrecenbe látogatott (Dr. Tóth Albert) 337<br />
Néhány szó a szõlõrõl (Paszternák Ferenc) 341<br />
"Kihajtom a libám a rétre" (Kenéz Gizella Monoki Ferencné) 346<br />
Egészségünkre!<br />
2009, a "különös" évjárat az influenza történetében (Dr. Ducza Eszter) 347<br />
Ha felmegy a pumpa (Dr. Gáspár Róbert) 350<br />
Mindennapi jóga (Pozsonyi Gabriella) 353<br />
A fogyatékkal élõk ... (Ari Géza) 355<br />
A szántóföldtõl az asztalig (Fazekas Gyula) 356<br />
A méz tömény napsugár (Dr. Ducza Ágnes) 358<br />
Receptek 360<br />
Kaleidoszkóp<br />
Irány Nizza! (Kiss Attila) 363<br />
A repülés: hivatás, hobbi és szerelem (Lipcsei Anita) 366<br />
Elmentem Hawaiira! Méri Csaba szerencséje (Ari Géza) 372<br />
Kisújszállástól Hollywoodig (Dr. Bordács Imre) 378<br />
Horoszkóp (Soós Anna Rita) 381<br />
Sport<br />
Dobogós helyeken a kisúji sakkozók (Ari Géza) 387<br />
Bajnok lett a kisúji focicsapat (Ari Géza) 389<br />
Az alma nem esett messze a fájától (Ari Géza) 393<br />
A "Mester" és tanítványai (Ari Géza) 396<br />
Súlyemelés, disznótor, boszorkánytúra, fõzõverseny és diákolimpia (Ari Géza) 398<br />
A kisújszállási Modellezõ Baráti Kör (Ari Géza) 400<br />
50 éves lett a Kisújszállási Munkás Horgász Egyesület (Ari Géza) 402<br />
Extrém sportok Kisújszálláson (Tán Eszter) 404<br />
Gyerekeknek (Major Zita)<br />
Benedek Elek: Az aranytulipán 406<br />
Fejtörõk 410<br />
Megoldások 413<br />
Pozsonyi Gabriella: Az elfelejtett játékmackó 414<br />
Sikeres tanulóink 419<br />
Adatok a városról 429<br />
Hirdetések 430<br />
Tartalom 454<br />
456