értekezés - PTE TTK FI - Pécsi Tudományegyetem

Milics Gábor:
A térinformatika és a távérzékelés alkalmazása a precíziós (helyspecifikus) növénytermesztésben
átlagoló metódusnak is nevezik, ami lehet egzakt vagy simító interpoláció. Ez az
eljárás lehetıvé teszi az egyes pontok közötti távolságok súlyzó hatásának változtatását.
Nagyobb súly alkalmazásánál a közelebbi pontoknak nagyobb hatása van egy adott
pontra. Jelen esetben az alapértelmezett beállítások alkalmazásától (súly=2) nem
indokolt az eltérés.
A másik eljárás az úgynevezett krigelés (Kriging) (OLIVER, M.A. – WEBSTER, R.
1991). A krigelés legfontosabb jellemzıje, hogy az adatok alapján figyelembe veszi a
várható trendeket, azaz amennyiben meghatározott területeken magas értékek jelennek
meg, azokat inkább egy „gerinc” mentén köti össze, mint kiemelkedı „hegyek”-ként.
A krigelés során fontos a bemeneti adatok térbeli elhelyezkedésének ismerete, valamint
az adatsőrőség megválasztása, hiszen a krigelés az alacsonyabb értékek mentén
alábecsüli, a magasabb értékek mentén pedig fölülbecsüli az értékeket.
Az interpolálási eljárások közül közismert még a természetes szomszéd (Natural
Neighbour), illetve a trend (Trend) alapján történı adatkiegészítés is. A gyakorlatban
az elsı két eljárást alkalmazzák a legelterjedtebben, hiszen a győjtött adatmennyiség
alapján ezek az eljárások hozzák létre a leginkább megfelelı képpont halmazt.
A pontszerően megjelenı hozamadatok megfelelı nagyításban jól kivehetıvé
válnak. Amennyiben a mőholdképeknek megfeleltetett képpontok 25×25 méteres
felbontására használjuk az interpolációs technikákat, számolni kell azzal, hogy a
késıbb létrehozott képpont csak egy átlagot reprezentál az adott területrıl.
Esetünkben a 4,55 t/ha hozamot jelzı
képpontot jelenítettük meg, ahol a
képponton belül elıfordul 3,2 és 6,1
t/ha mért hozamérték is (20. ábra).
20. ábra: Egy Landsat pixel (25×25 m) és
az adatforrásául szolgáló értékek
(Forrás: MILICS G., 2007)
48