Iszapkezels ultrahanggal - Euro-Open Kft
Iszapkezels ultrahanggal - Euro-Open Kft
Iszapkezels ultrahanggal - Euro-Open Kft
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Ultrahanggal történő iszapkezelés és hatásai<br />
a szennyvíztisztításban<br />
(Iszapmaradék csökkentés, rothasztókapacitás növelés és iszapstabilizáció)<br />
Dr. Németh Zsolt (†) , Dr. Kárpáti Árpád (††)<br />
(†) EURO-OPEN KFT. Zalaegerszeg, 8900 Kosztolányi u. 7/b, tel.:30/258 9289, email.: NZT@euro-open.hu,<br />
(††)Veszprémi Egyetem, KmKT Tanszék, 8201 Pf 158 email.: karpatia@almos.vein.hu<br />
Abstarct:<br />
Cikkünk a szennyvíziszap kezelésének új lehetőségét mutatja be, mely a szerves anyag sejtszintű,<br />
akusztikai elroncsolása útján lehetőséget nyújt a fölös iszap mennyiségének hathatós csökkentésére<br />
csakúgy, mint az iszaprothasztás hatásfok- illetve kapacitásnövelésére a szükséges tartózkodási idő<br />
csökkentése révén. Ez egyidejűleg a szerves anyaga energiatartalmának a nagyobb mértékű<br />
újrafelhasználását is eredményezi. A friss szekunder iszap egy részének az ilyen kezelése, majd<br />
főáramba történő visszavezetése ott az oxikus lebontást mélyítette el, hasonló iszaphozam<br />
csökkenést eredményezve, mint az anaerob rothasztást megelőző kezelésé. Az ultrahang<br />
dezintegráló hatása kísérleteink alapján a fonalasodás visszaszorításában is hatásosnak bizonyult,<br />
megszűntetve a levegőztetésnél a habzást, valamint az utóülepítésnél az iszapfelúszást.<br />
Bevezetés, fizikai alapok:<br />
A szennyvíziszap kezelése, elhelyezése a víztisztítás egyik központi problémája. A mindenkori<br />
technikai környezettől, törvényi szabályozástól függően rendkívül jelentős gazdasági tényező a<br />
legtöbb üzemeltető számára. A csatornázottság mértékének közeljövőben várható, alapvetően<br />
örvendetes növekedése Magyarországon csak fokozza ezt a problémát. Az előkészületben lévő,<br />
iszapelhelyezést szabályozó új uniós rendeleteknek való megfelelés szinte megoldhatatlan feladatot<br />
fog jelenteni sok szennyvíztisztító számára, melyből kiutat csak jelentős kapacitásnövelés, anaerob<br />
rothasztók építése, illetőleg az új fejlesztési eredmények minél gyorsabb hasznosítása jelentheti.<br />
Az iszapkezelésre kifejlesztett egyik ilyen új megoldás az iszap rothastás előtti <strong>ultrahanggal</strong> történő<br />
kezelése. (Thiem et al., 1997, Chiu et al, 1997, Thiem – Neis, 1999,) A kezelés során a 2 - 8 %<br />
szárazanyag tartalmú iszapot speciális rezonátorokkal ellátott, akusztikailag tervezett reaktoron<br />
átvezetve kb. 21 kHz frekvenciájú, nagy intenzitású <strong>ultrahanggal</strong> sugározzák be. Az ultrahang a<br />
folyékony vagy gáznemű közegekben 3 dimenziós, longitudinális hullámok formájában terjed. A<br />
közeg bármely pontjában az azon áthaladó hullámfrontok nyomásnövekedést, a hullámvölgyek, pedig<br />
nyomáscsökkenést hoznak létre. A nyomásingadozás mértéke a hanghullámok intenzitásától függ,<br />
mely inkompresszibilis közegekben (pl. vizes oldatok) olyan nagy is lehet, hogy a nyomáscsökkenés<br />
pontjaiban a folyadék folytonosságát megszakítva mikroszkopikus üregeket, ún. kavitációt hoz létre.<br />
A gyorsan keletkezett üregek a hanghullámok áthaladásával pulzálnak, majd robbanásszerűen<br />
összeomlanak (implózió), melynek során az üregben és környezetében mintegy 4000-6000 °C<br />
hőmérséklet és 300-500 bar nyomás alakul ki. Ezek a mikro-robbanások igen hatékonyan roncsolnak<br />
el minden mezoszkopikus méretű (kolloid), a folyadékban úszó részecskét, még a különben olyan<br />
ellenálló sejtfalakat is, melyek jelentősen megnehezítik a maradékiszap lebontását, fermentációját<br />
(Harrison, 1991, Nickel et al, 1998, Onyeche et al., 2002).<br />
A kezelés során lezajló energiatranszfer jó része az ultrahang frekvenciájának és a legújabb<br />
fejlesztésű reaktorok akusztikai tulajdonságainak köszönhetően főleg a mikrométeres<br />
hosszúságskálán történik, így a döntő mennyiségben jelenlévő, rendkívül nagy fajhőjű oldószer (víz)<br />
nem melegszik fel számottevően (Nickel – Nies, 2003). Ez lehetővé teszi a bakteriális szervezetek<br />
kevés energiafelhasználással járó célzott szétroncsolását. Összehasonlításul: 1 m 3 5 %-os<br />
szárazanyag tartalmú iszap termikus kezeléséhez (csupán 100 C ◦ hőmérséklet-különbséggel, 100%-<br />
os üzemi hatásfokkal számolva) legalább 420 MJ energia szükséges, ugyanezen mennyiségű és<br />
minőségű iszap <strong>ultrahanggal</strong> történő nagy intenzitású hasonló hatást biztosító kezeléséhez 40 MJ is<br />
elegendő.
1. Ábra: Kavitációs buborékok képződése és implóziója az idő függvényében. A felső grafikon a<br />
hangnyomás időbeli periodikus változását, az alsó görbe a gázbuborékok méretének időbeli<br />
alakulását mutatja mikrométer egységekben. Az időskála mikroszekundum beosztású.<br />
A durván tízszeres energia megtakarítás mellett a termikus kezeléssel szembeni további előny, hogy<br />
az <strong>ultrahanggal</strong> történő besugárzás sem a kezelőszemélyzetre, sem pedig a környezetre nézve<br />
semmilyen káros vagy kellemetlen (szag, dioxinok.,.stb.) hatással nem jár. Az ilyen kezelés nem<br />
veszélyes üzem, hely- és karbantartásigénye, pedig rendkívül kicsi (Nickel, 2002, Nickel -Neis, 2003).<br />
Alkalmazások:<br />
A technológia gondolatának születésétől fogva ugyan még csak mintegy tíz évet tudhat maga mögött,<br />
de máris széleskörű alkalmazásoknak örvend, melyek közül itt csak a legelterjedtebbeket mutatjuk be<br />
részletesebben. Ezek az aktív eleveniszap recirkulációs részáramának az ilyen kezelése, valamint a<br />
rothasztásra kerülő iszap ultrahangos előkezelése.<br />
2. ábra: Ultrahangos iszapkezelési lehetőségek egy tisztítótelepen
1. Fölösiszap-elimináció<br />
Az egyik általános alkalmazás az utóülepítőben felgyülemlett, sejtekben gazdag fölösiszap egy<br />
részének az ultrahangos kezelése, majd visszavezetése az eleveniszapos lépcsőre, ahol a<br />
szétroncsolt sejtek szerves anyaga további szénforrásként szolgál a denitrifikációhoz, illetve az újbóli<br />
lebontás során széndioxiddá és eredeti mennyiségénél kisebb mennyiségű iszaptermékké alakul (2.<br />
ábra „C” változat). A tapasztalatok azt mutatják hogy a folyamat során a bevitt energia függvényében<br />
a fölösiszap mennyisége akár 60%-al is csökkenhet, ami igen jelentős megtakarításokhoz vezet mind<br />
az iszap víztelenítése, szállítása, mint pedig elhelyezése tekintetében (Nickel et al., 1998). A legtöbb<br />
tisztító gyakorlatában azonban elégségesnek látszik a fölösiszap mintegy 30%-os eliminálása.<br />
A szétroncsolt sejtek enzimanyaga, visszavezetve a tisztítási folyamat elejére jelentősen intenzifikálja<br />
a telep biológiai folyamatait, javítva ez által a tisztítási hatásfokot. Az ehhez szükséges csekély (2-<br />
4%) többlet oxigén általában a levegőbefúvatás beállítási finomságának korlátai miatt nem jelent<br />
észrevehető energiaköltség növekedést a legtöbb telepen. Az apróbb sejttörmelékek, szubsztrátok,<br />
extracelluláris polimer-darabkák…stb. pedig beépülve a képződő pelyhekbe, növelik azok sűrűségét,<br />
kompaktságát, ami a fázisszétválást segíti. A kezelés után kapott maradék iszap szervetlen ásványi<br />
anyagokban feldúsul, ülepedési tulajdonságai javulnak. Víztelenítése is kedvezőbb, nagyobb<br />
szárazanyag tartalmú iszapot eredményez mind rothasztás nélküli, mind rothasztást követő<br />
víztelenítésnél.<br />
A 2004 novembere és 2005 januárja között a Zalaviz Rt. zalaegerszegi tisztítótelepén lezajlott<br />
próbaüzem során a recirkuláltatott eleveniszap mintegy 24%-ának kezelése során is a telepen<br />
képződött fölösiszap mennyisége még a reaktorok későn felismert dugulása miatti alacsony (kb.<br />
50%-os) teljesítményének köszönhetően is mintegy 21,4 %-al csökkent (Arnhoffer et al., 2005). Az<br />
üzem során szembetűnő volt még az iszap ülepedési indexének javulása és a fonalas baktériumok<br />
számának erőteljes csökkenése.<br />
2. Felúszás és habosodás megszüntetése<br />
Sok tisztítótelepen jelent problémát főleg a téli hónapokban az iszapfelúszás az utóülepítésnél.<br />
Ilyenkor az iszap egy része a rárakódott gázbuborékok hatására az ülepítő medence felszínére<br />
flotálódik, onnak kihordásra kerülhet (lebegő anyag és KOI), de részben hidrolizál is és így<br />
visszaoldódva az ammónium koncentrációt is növelheti. Mindenképpen erősen ronthatja a tisztított<br />
víz paramétereit. A felúszásnak is egyik fő oka a fonalszerű szerkezetek elszaporodása (Lemmer et<br />
al, 1998, Németh, 2004).<br />
Az ultrahangos kezelés a fonalszerű struktúrák elroncsolásával ennek az üzemeltetési problémának<br />
a visszaszorítására is alkalmas. A fonalasok morfológiájából következően már viszonylag csekély<br />
intenzitású (kb. 5,8 Wh/l) besugárzás i kellően eredményes lehet ilyenkor. Fontos megjegyezni, hogy<br />
a kezelés nem szelektív, azaz fajra való tekintet nélkül minden fonalas szerkezetet szétroncsol. Ezzel<br />
azok abszolút mennyiségét csökkenti, illetőleg a többi iszaprésznek éppen a kinetikai szelekciót<br />
eredményező jobb tápanyagellátást is biztosítja. Nem kell tehát költséges és bonyolult vizsgálatokkal<br />
tisztázni a jelenséget okozó fajok milyenségét. Ugyanakkor az kezelés nem erdményez kémiai<br />
szennyezést, amely klórorganikus vegyületek keletkezését, vagy a szennyvíziszap fémkoagulálószerekkel<br />
történő szennyezését eredményezi. Az ultrahangos kezelés tehát egyszerűsége<br />
mellett semmiféle környezetszennyezéssel nem jár.<br />
A kezelés helyét a 2. ábrán látható „E” jelölés mutatja. A kezelés sikerének vizsgálata során<br />
mikroszkóp alatt szabad szemmel tanulmányozható a besugárzás okozta szerkezeti változás. Ilyen<br />
felvételt mutat be a 3. ábra.<br />
A reaktorok elektromos teljesítményének tetszőleges pontosságú szabályozásával nemcsak nagyon<br />
jó energiahatékonyság érhető el, hanem a kezelés célja is kellően változtatható. Amennyiben a<br />
kezelés elsődleges célja nem az iszap-elimináció, hanem időszakos jelleggel a fonalasok<br />
elroncsolása, akkor elegendő a reaktorokat kisebb teljesítménnyel (vagy nagyobb átfolyási<br />
sebességgel) üzemeltetni. A kis besugárzási energiadózis csak a fonalszerű struktúrákat roncsolja el<br />
megszüntetve ezzel a felúszás okát, míg a nagyobb, az ülepedésben fontos szerepet játszó<br />
tömörebb pelyhek megmaradnak, így az iszapindex jelentősen csökken.
3. ábra: Kezeletlen (bal), illetve 30. másodpercig kezelt szennyvíziszap mikroszkópos képe:<br />
Mikroszkópos felvételeinken (Z. Szilágyi, A. Vonyó) jól látható a statikus struktúrák felbomlása,<br />
homogenizálódása, mely mind a felúszás, mind, pedig a habosodás okát megszünteti. A fonalas<br />
struktúrák szétesése is jól megfigyelhető a felvételeken (4. ábra).<br />
4. Ábra: Fonalas szerkezetek a felúszó iszapban ultrahangos kezelés előtt (baloldal) és után<br />
(jobboldal)<br />
3. Iszap-dezintegráció <strong>ultrahanggal</strong> az anaerob rothasztás előtti<br />
Az anaerob rothasztás a nagyobb szennyvíztelepeknél a szennyvíziszap stabilizálásának,<br />
mennyisége csökkentésének általánosan elterjedt módja. A rothasztáskor oldott oxigén kizárásával a<br />
szerves anyag anaerob hidrolízise, kis molekulatömegű illó savakká alakítása, majd metanizációja<br />
(széndioxiddá és metánná alakulása) következik be. Természetesen csak az anaerob úton bontható<br />
szerves anyagoké. Az iszapban levő sejtek sejtközi állományának a komponensei könnyen<br />
rothaszthatók, de nem igaz ez a sejtfal, sejtmembrán anyagára. Az utóbbiak töbörségük kapcsán<br />
még a citoplazma feldolgozását is nagymértékben lassítják. A sejtfal bármilyen felszakítása hasznos
lehet ezért az anaerob folyamatok gyorsítása, elmélyítése céljából (Neis, 2002b, Onyeche et al.,<br />
2002, Hogan et al., 2004).<br />
Különösen a szekunder iszap az, amely összetételéből adódóan nehezen rothasztható, hiszen teljes<br />
bontható anyag hányada sejtekbe zárva található (Neis, 2000, Thiem et al., 2001, Neis, 2002b, Mao<br />
et al., 2004). Jól megfigyelhető ez a két iszaptípus rothasztását bemutató 5. ábrán.<br />
5. ábra: Előkezelés nélküli szennyvíziszap szerves szárazanyag tartalmának százalékos lebomlása<br />
anaerob rothasztókban a tartózkodási idő függvényében (folytonos görbe - primer iszap; pontozott<br />
görbe - szekunder iszap). (Training of International Co-operation Partners, TUHH, Hamburg 2004)<br />
A besugárzás során a mezoszkópikus struktúrák lebomlásakor az azokat alkotó sejtek egyrészt<br />
további kavitációs buborékok kiindulópontjaiként szolgálnak, másrészt a kavitációs buborékok<br />
összeomlásakor felhasadnak, vagy egyszerűen az akusztikus lökéshullámok vagy a reaktorban<br />
uralkodó hidraulikus nyíróerőknek köszönhetően bomlanak le (Nickel, 2002 ).<br />
Az anaerob folyamatok sebességének korlátját azok leglassúbb lépése a hidrolízis jelenti. Az<br />
ultrahang alkalmazása ennek a lépésnek a meggyorsítását, elősegítését célozza. A sejtfalból<br />
kiszabadítja jobban bontható sejtközi állományt, miközben nyíró hatásával annak a nagy molekuláit is<br />
valamelyest apríthatja, s a hidrolízist végző enzimek részére jobban hozzáférhetővé teszi A sejtfalak<br />
lebomlása hidrolízissel több hetet vesz igénybe, mely folyamat ultrahangos kezeléssel néhány<br />
másodpercre redukálható. A hidrolízis meggyorsításával a rothasztókban eltöltendő tartózkodási idő<br />
jelentősen lerövidül, az azonos tartózkodási idő alatt fejlődött biogáz mennyisége, pedig megnő<br />
(Neis, 2002a). Ez az effektus már meglévő rothasztók jelentős kapacitásnövekedését, a létesítendők<br />
esetén, pedig az építési költségek releváns csökkenését eredményezheti.<br />
Az <strong>ultrahanggal</strong> előkezelt iszap nemcsak jóval intenzívebben metanizálóik, hanem a fentiekben már<br />
említett fonalas baktériumok elroncsolása miatt nem is habzik. Köztudomású, hogy az Európában és<br />
Magyarországon is leggyakoribb (kb. 93%-ban előforduló) fonalas baktérium a M. Parvicella képes<br />
túlélni a rothasztókban lévő anaerob körülményeket is és a rothasztott iszapban felszálló<br />
gázbuborékok flotációs hatása miatt komoly habzási problémákat okoz. Az iszap <strong>ultrahanggal</strong> való<br />
besugárzása azonban ezt a problémát, mintegy a kezelés „melléktermékeként” teljesen megszünteti.<br />
Az ultrahangos kezelés során lezajló folyamatok tehát összefoglalva az anaerob rothasztóba táplált<br />
iszapban az alábbi előnyös hatásokat váltják ki:<br />
- gyorsabb rothasztás, gyorsabb szervesanyag-lebomlás,<br />
- magasabb biogáz-termelés,<br />
- stabilizált iszap mennyiségének csökkenése,
- habzás megszűnése,<br />
- stabilizált iszap jobb vízteleníthetősége.<br />
4. Pathogén organizmusok eliminálása:<br />
Mind a szennyvíztisztítás, mint pedig a szennyvíziszap-elhelyezés egyik sarkalatos kérdése az<br />
állatokra és emberekre veszélyes, betegségeket okozó mikroorganizmusok eliminálása. A<br />
szennyvízvíztisztítás után alkalmazott klórozás okozta egészségügyi, illetve környezeti problémák<br />
tekintetében a szakma erősen megosztott, talán ezért is nyer egyre szélesebb teret az ultraibolyafénnyel<br />
történő fertőtlenítés. Sajnos az a tisztítótelepekről vagy rothasztókból kikerülő átlátszatlan,<br />
nagy mennyiségű és rendkívül pathogén szennyvíziszap esetén (akárcsak a klórozás) szóba sem<br />
jöhet. Az iszapelhelyezésre vonatkozó, előkészületben lévő EU-rendelet előre láthatólag az<br />
iszapelhelyezés költségeinek emelkedését, valamint az iszapfertőtlenítés kérdésének középpontba<br />
kerülését fogja maga után vonni. Az iszap mennyiségének minimalizálása és biztonágos<br />
fertőtlenítése tehát egyaránt fontos.<br />
Az iszapfertőtlenítés általánosan ismert módja a termikus kezelés, melynek során az iszap<br />
hőmérsékletét hosszabb-rövidebb időre jelentősen meg kell növelni. Ez a víz nagy fajhője miatt<br />
nemcsak rendkívül energiaigényes, de a nagynyomású, 100C ◦ -nál magasabb hőmérsékletű<br />
kezeléseknél veszélyes is, nem beszélve a kezelés egyéb hátrányairól (inert KOI növekedése,<br />
dioxinok képződése, szaghatás,.stb.).<br />
Nagy intenzitású ultrahangos besugárzás hatására a szennyvíziszapban található pathogén<br />
organizmusok nagyrészt elroncsolódnak. Az ultrahangos eljárás a kezelő személyzetre nézve<br />
teljesen veszélytelen és a modern reaktorokhoz tartozó egyszerű és olcsó hangszigetelést<br />
alkalmazva semmilyen negatív környezeti hatással nem jár. A fertőtlenítés témakörében további<br />
intenzív kutatások folynak az Orosz Tudományos Akadémia és a Hamburgi Műszaki Egyetem<br />
együttműködésében. Ivóvíz fertőtlenítésére egyébként az ultrahangos kezelés kedvezően<br />
kombinálható a már ismert klórozásos, illetve UV-fertőtlenítést alkalmazó eljárásokkal (Blume, et al,<br />
2002, Clasen et al, 2002).<br />
Ultrahangos kezelő egységek szerkezeti felépítése<br />
Az ultrahangos technológia a szennyvízkezelésben az utóbbi 5 év során a Föld mintegy 15<br />
országában (pl. USA, Japán, Franciaország, Németország, Kína, Szingapúr, Belgium,<br />
Lengyelország, Ausztrália, Mexikó…stb.) terjedt el. Ezen viharos siker okai a technológia<br />
gazdaságosságában, hatékonyságában, illetve környezetre való ártalmatlanságában rejlenek.<br />
Az első, még lakóház méretű reaktorok speciális járművekkel, illetve vasúton kerültek alkalmazási<br />
helyükre. Mára a helyzet megváltozott. Néhány aktív vállalat (pl. Ultrawaves, Sonotronic) és egyetem<br />
(Technische-Universität-Hamburg- Harburg) fejlesztéseinek köszönhetően a legjobb reaktorok<br />
egyetlen 5kW-os teljesítményű egysége, mely napi mintegy 30 m 3 2 - 8 % -os szárazanyag tartalmú<br />
szennyvíziszap kezelését végezheti folyamatosan már egy nagyobb bőröndben elfér, lehetővé téve<br />
egy 2-300 ezres település összes szennyvíziszapjának környezetbarát és gazdaságos kezelését.<br />
A berendezés kiépítését a Sonotronic cég berendezésének a kialakítása jól mutatja (6. ábra). A<br />
szennyvíziszapot alulról vezetik a berendezésbe, majd labirintusszerűen folyik tovább az ultrahang<br />
generátorok (piezoelektromos rezgőfejek) frekvenciájára hangolt kezelőtérben. A reaktor moduláris<br />
rendszerű, áramlási sebessége külső szivattyúval szabályozható, teljesítménye 5 kW, mely napi kb.<br />
30 m 3 2 - 8 % -os szárazanyag tartalmú szennyvíziszap kezelésére alkalmas.<br />
A modern ultrahangos kezelőberendezésekkel szemben támasztott követelmények röviden az<br />
alábbiak:<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
kis helyigény<br />
egyszerű beépítés<br />
modulrendszerű kialakítás<br />
nagyenergiájú hangsugárzók<br />
a kavitációs buborékok optimális eloszlása a folyadékban<br />
alacsony karbantartás-igény
hosszú távú garancia<br />
6. ábra: A „Sonotron” reaktor metszeti rajza és fényképe. (Az Ultrawaves GmbH. engedélyével)<br />
Konklúzió:<br />
A bemutatott technológia sokrétű és gazdaságos alkalmazásai révén a közeljövőben nemcsak<br />
külföldön, hanem Magyarországon is hamarosan elnyeri méltó helyét a szennyvíztisztításban,<br />
hozzájárulva ezzel technológiai színvonalunk javításához és az iszapelhelyezés problémáinak<br />
megoldásához.<br />
Köszönetnyilvánítás:<br />
Hálásak vagyunk Dr. Klaus Nickelnek az Ultrawaves GmbH ügyvezetőjének, Prof. Dr. Uwe Neis –<br />
nek, a TUHH oktatójának a technológia bemutatásához szükséges információkért, valamint Vonyó<br />
Attilának és Szilágyi Zoltánnak mikroszkópos felvételeik közreadásáért.<br />
Felhasznált irodalom:<br />
Arnhoffer A., Varga T., Németh Z., Paksáné M., Farkas Zs. (2005) Ultrahangos iszapkezelés<br />
tapasztalatai a Zalaviz Rt. –nél. (publikációra benyujtva)<br />
Blume, T., Martinez, I. Neis, U. (2002) Wastewater disinfection using ultrasound and UV-Light<br />
Reports on Sanitary Engineering 35. TUHH (2002) ISBN 3-930400-47-2., 117-126.<br />
Chiu, Y., Chang, C., Lin, J. and Huang, S. (1997) Alkaline and ultrasonic pretreatment of sludge<br />
before anaerobic digestion. Water Sci. Technol., 36 (11) 155-162.<br />
Clasen, J. (2002) Inactivation of plankton by ultrasound in drinking water treatment. Ultrasound in<br />
Environmental Engineering TU-Hamburg-Harburg Reports on Sanitary Engineering 35. ISBN<br />
3-930400-47-2.<br />
Harrison, S. T. L. (1991) Bacterial cell disruption: a key unit operation in the recovery of intracellular<br />
products. Biotechnol., 9, 217-240.<br />
Hogan, F., Mormede, S., Clark, P. and Crane, M. (2004) Ultrasonic sludge treatment for enhanced<br />
anaerobic digestion. Wate Sci. Technol. 50 (9) 25-32.<br />
Lemmer, H., Eikelboom, D., Kappeler, R., Klein, B., Kunst, S., Matsché, N., Popp, W., Schön, G.,<br />
Wagner, F., Wolfgramm, J., Zander-Hauck, S. (1998). Blähschlamm, Schwimmschlamm und<br />
Schaum in Belebungsanlagen - Ursachen und Bekämpfung. Korrespondenz Abwasser, Heft<br />
10, 45: 1959-1968.<br />
Mao, T., Hong, S.-Y., Show, K.-Y., Tay, J.-H. and Lee, G.-J. (2004) A comparison of ultrasound<br />
treatment on primary and secondary sludges. Water Sci. Technol., 50 (9) 91-97.
Neis U. (2002a) Steigerung der Biogasproduktion durch Ultraschallbehandlung. Biogas Journal 1./02,<br />
30-32.<br />
Neis U. (Hrsg) (2002b) Ultrasound in Environmental Technology II. Reports on Sanitary Engineering,<br />
35, Hamburg, ISBN 3-930400-47-2.<br />
Neis, U., Nickel, K. and Thiem, A. (2000) Enhancement of anaerobic ludge digestion by ultrasonic<br />
disintegration. Water Sci. Technol., 42 (9) 73-80.<br />
Németh, Zs. (2004) Iszapkezelés <strong>ultrahanggal</strong>. XVIII. Országos Környezetvédelmi Konferencia,<br />
Siófok, 2004. Szeptember 21-23., Proceedings, 83-90.<br />
Nickel, K. (2002) Intensivierung der anaeroben Klaerschlammstabilisierung durch vorgeschalteten<br />
Zellaufschluss mittels Ultraschall. PhD Thesis TUHH (2002)<br />
Nickel, K., Neis, U. (2003) Intensivierung der Schlammfaulung durch Klaerschlammdesintegration mit<br />
Ultraschall. 5.-GVC-Abwasser-Kongress, Bremen, Germany, Preprints, 1, 53-62.<br />
Nickel, K., Neis, U., Thiem, A. (1998) Waste water denitrification with disintegrated sewage sludge as<br />
internal carbon source. Biospectrum 1/98 135.<br />
Onyeche, T. I., Schlafer, O., Bornmann, H., Schröder, C. and Sievers, M. (2002) Ultrasonic cell<br />
disruption of stabilized sludge with subsequent anaerobic digestion. Ultrasonics, 40, 31-35.<br />
Thiem, A., Neis, U. (ed.) (1999) Ultrasound in Environmental Engineering TU-Hamburg-Harburg,<br />
Reports on Sanitary Engineering, 25.<br />
Thiem, A., Nickel, K,, Zellhorn, M. and Neis, U. (2001) Ultrasonic waste activated sludge<br />
disintegration for improving anaerobic stabilization. Wat. Res., 35, 2003-<br />
Thiem, a., Nickel, K. and Nies, U. (1997) The use of ultrasound to accelerate the anaerobic digestion<br />
of sewage sludge. Water Sci. Technol. 36 (11) 121-128.