A hasnyÃ¡lmirigy radiolÃ³giai vizsgÃ¡lata: aktualitÃ¡sok

More documents

Recommendations

Info

– krónikus pancreatitis, – autoimmun pancreatitis, – térfoglaló folyamatok: carcinoma és egyéb tumorok, – pozitronemissziós tomográfia (PET), – a pancreastranszplantáció képalkotó vonatkozásai. A KUT PANCREATITIS Egy svájci munkacsoport 310 betegen tanulmányozta az akut pancreatitis súlyossága megítélésének különbözô lehetôségeit 1 . Az 1992-es Atlanta klasszifikációról már több szerzô bebizonyította, hogy alkalmatlan erre. Az akut gyulladás ebben a betegcsoportban 80%-ban közepesnek, 20%-ban súlyosnak, ezen belül 12,7%-ban letálisnak bizonyult. A beteg életkorát fontos prognosztikai faktornak találták. A CT-kritériumok közül a pancreas objektív mérete, a peripancreaticus zsírréteg rendellenességei és a necrosis kiterjedése szintén ideszámítottak. Mindezen tényezôk ellenére összefoglalóan megállapítható, hogy a CT-morfológiai kritériumok önmagukban nem alkalmasak a pancreatitis súlyosság szerinti osztályozására. Kaya és munkatársai prospektív tanulmányukban 2 199 beteg bevonásával elemezték a demográfiai adatokat, az etiológiát, az átlagos kórházi ápolási idôt, a klinikai, radiológiai, biokémiai leleteket, a kezelési módokat, a mortalitást és a morbiditást. Az endokrin funkciókat orális glükóztoleranciateszttel mérték. E paraméterek viszonyát, a scoretípusokat (Ranson, Imrie, APACHE II) és a betegség kimenetelét statisztikailag elemezték. A mortalitás és morbiditás megfelelô prediktorának az APACHE II score, az LDH, a base excess és a Balthazar–Ronson-féle CT severity index bizonyultak. Az ERCP-t követô pancreatitis (PEP) 1–40% (prospektív tanulmányokban 4–8%) gyakoriságú szövôdmény. Aziz és munkatársai 3 áttekintették a szakirodalmat, és megkíséreltek bizonyítékokkal alátámasztott (evidence-based) megállapításokat tenni a kialakulás kockázati tényezôirôl, az elkerülés lehetséges módjairól, a gyógyszeres prevencióról, a követendô technikáról, a betegkiválasztásról és a szövôdmények markereirôl. A cikkben szereplô táblázatok minden endoszkópos retrográd kolangiopankreatográfiát (ERCP) végzô szakember figyelmébe ajánlhatók. Akut pancreatitis kapcsán végzett ERCP-vel foglalkozik Cherian és munkatársai cikke 4 . A beavatkozás hasznos lehet biliaris pancreatitis speciális helyzeteiben, microlithiasis, specifikus Oddi-sphincter-diszfunkciókban, pancreasdivisum, ascariasis és malignitás eseteinek menedzselésében. Diagnosztikus értéke pancreatitisben manapság már elhanyagolható, de rekurrens akut pancreatitisben és lappangó pancreatitisben határozott terápiás haszon mutatható ki. A pancreasvezeték-ruptura stentelése, a benignus folyadékgyülemek intervenciós ellátása is fontos elemei a terápiának. „Groove” (pancreatoduodenalis árok) pancreatitis esete kapcsán tekintik át az irodalmat Balakrishnan és munkatársai 5 . CT-vel igazolt pancreasfejmegnagyobbodás, hipodenz térfoglalás és duodenumfal-megvastagodás, lumenszûkület hátterében carcinomát gyanítottak, de a biopszia igazolta a gyulladásos folyamatot. Képalkotó szakembereknek is gondolniuk kell erre az entitásra, habár a képi differenciáció nagyon nehéz feladat. A pancreasfej, a processus uncinatus és a duodenum fokális gyulladásos jeleinek együttese esetén lehet felvetni ezt a diagnózist. Gyomorcarcinomát utánzó heterotopiás pancreasállomány akut gyulladása kerül bemutatásra Wilde közleményében 6 . Az ultrahang, a CT és az endoszkópos megjelenés malignitás gyanúját vetette fel, míg aspirációs finomtû-biopsziával (FNA) gyulladást találtak. Csak a mûtétet követô szövettani feldolgozás igazolta a terime valódi természetét. A jó minôségû MPR-MSCT- (multiplanar rekonstrukciós, sokszeletes CT) és az endoszkópos ultrahang- (EUS) képek áttekintése igen tanulságos. Viremouneix és munkatársai 7 a natív MR szerepét taglalják akut pancreatitisben, kontrasztos CT-vel összehasonlítva. A kontrasztos CT-hez – mint gold standardhoz – hasonlítva 100%-os érzékenységet, 82,6%-os specificitást, 100%-os pozitív prediktív értéket (PPV) és 21%-os negatív prediktív értéket (NPV) találtak. Ezt ôk viszonylag jó korrelációként értékelik, és a módszert megfelelônek tartják az akut pancreatitis súlyosságának megítélésére. (Megjegyzés: Még a CT alkalmasságát is folyamatosan vitatja az irodalom, nemhogy az MR-ét, így ez az eredmény erôsen megkérdôjelezhetô.) A UTOIMMUN PANCREATITIS Az utóbbi években egyre inkább közismertté váló autoimmun pancreatitis (AIP) egyik variációs meg- M AGYAR R ADIOLÓGIA 2008;82(7–8):256–261. 257
jelenését mutatják be Kobayashi és munkatársa 8 . Megállapításuk szerint a betegségen belül létezik egy alcsoport, amely körülírt lágyrészképlet-képzôdéssel és a fô pancreasvezeték szûkületével, valamint prominens obliteratív phlebitissel társul a normális ductalis szegmentum területén. Kilenc ilyen beteget mutatnak be, átlagéletkoruk 64 év (39–75). Az ultrahang-, CT-, MR-vizsgálatokkal körülírt pancreasmegvastagodást találtak, specifikus képi jel nélkül. Kitano és munkatársai egy boncolási AIP-esetet közöltek 9 . A 81 éves férfi beteg elsô vizsgálatai a pancreas diffúz megnagyobbodását, a pancreas- és epevezeték diffúz szûkületét találták, az iránydiagnózis cholangiocarcinoma volt. A krónikus pancreatitis igazolása után stentbehelyezés, obszerváció történt. Több ízben észlelték a Vater-papilla megduzzadását és a szûkületek spontán javulását, szteroidterápia nélkül. Késôbb a pancreas atrofizált, a beteg hét évvel az elsô tünetek fellépése után exitált. A szerzôk felvetik a krónikus és autoimmun pancreatitis sikeres differenciálása esetén alkalmazott különbözô terápiák eltérô hatását a két betegség kimenetelére (szteroid). Takahashi és munkatársai 45, autoimmun pancreatitisben szenvedô beteg (38 férfi, 7 nô, átlagéletkor 64 év) veseérintettségét tanulmányozták 10 . Közülük nagy arányban, 14 betegnél (35%) találtak képalkotó módszerekkel vesemanifesztációt. Tizenkettôt parenchymás, ötöt extraparenchymás lokalizációban fedeztek fel. A parenchymás eltérések kis corticalis nodulusok, ék alakú vagy diffúz foltos eltérések formájában jelentkeztek. Szteroid hatására regressziót észleltek, e nélkül általában progressziót. A cikk bemutatja a jellegzetes CT- és MRmorfológiát. Az eltérések szövettanilag az eddigi megfigyelések alapján tubulointerstitialis nephritisnek feleltek meg. K RÓNIKUS PANCREATITIS Patlas és munkatársai 11 pancreasfej-megnagyobbodás eseteinél megfigyelték, hogy a férfi nem, a nagyméretû feji térfoglalás (5,5 cm-nél nagyobb átlagos átmérô) és a pancreas test-farok atrophia hiánya azok a tulajdonságok, amelyek krónikus gyulladásra inkább jellemzôk, mint tumorra. Krónikus pancreatitist mindig figyelembe kell venni differenciáldiagnózisként a körülírt pancreas-térfoglalások észlelésekor, még akkor is, ha nincs gyulladásra utaló klinikai jel. T ÉRFOGLALÓ FOLYAMATOK: CARCINOMA ÉS EGYÉB TUMOROK Schima és munkatársai 12 nagyon alapos, számos radiológiai képpel illusztrált összefoglalót közöltek a pancreas adenocarcinomájának diagnosztikájáról. Érintik a pseudolaesiók, a gyulladások differenciálásának kérdéseit is. A multidetektoros CT (MDCT) a legmegfelelôbb vizsgálat, az MR segít a differenciálásban. A Mangafodipir kontrasztanyaggal végzett MR-vizsgálat a kis tumorok felfedezésében lehet sikeres. Az alkalmas lokalizációjú, kis tumorok képi vezérelt mintavételéhez a legjobb módszernek az EUS-t tartják, amelynek 98%-os az érzékenysége. Hasonlóan részletes, technikai paramétereket és stádiumbesorolás (staging) -táblázatot is tartalmazó, oktató jellegû cikket közöltek a 64 szeletes CTrôl Brennan és munkatársai 13 a Radiographics hasábjain. Bemutatják a korábbi szakirodalomban a kisebb szeletszámú CT-kre alkalmazott protokollokat is. A CT-angiográfiának nagy jelentôséget tulajdonítanak a preoperatív kivizsgálásban. Zamboni és munkatársai 14 szintén a multislice- CT-angiográfia (MSCTA) preoperatív szerepét taglalják. Az MDCTA értékét a reszekabilitásra 114 beteg vizsgálatából a következônek találták: 100%- os érzékenység, 72%-os specificitás, 89%-os PPV, 100%-os NPV. Különbözô típusú (4–64 detektorsoros) MDCT-készülékek között nem észleltek ezekben az adatokban különbséget. Gyakorlott radiológusok által végzett retrospektív értékeléssel a specificitás 94%-ra, a PPV 98%-ra emelkedett, a másik két paraméter változatlan maradt. Olivié és munkatársai 15 a pancreasfej-carcinoma reszekabilitásának megítélésében az MDCT-t 100%-osnak találták, de amennyiben a negatív szövettani széleket vették kritériumnak, a pozitív prediktív érték 83%-ra esett vissza. Egy ezt megelôzô tanulmány (Vargas 16 ) 87%-os prediktív értéket talált. Ha az irreszekabilitás preoperatív diagnosztizálását vizsgáljuk, az irodalmi adatok 96- 100%-os prediktív értékeket adnak meg. Gusmini és munkatársai 17 az endokrin tumorok ábrázolhatóságát jobbnak találták a „pancreas-”, mint az „artériás” kontrasztfázisban. Az artériás fázis idôpontját bolus trackinggel határozták meg, a pancreas- és portalis fázisok 25 és 50 s-mal következtek ez után (45 és 70 s-mal a kontrasztbeadás kezdetétôl számítva). A feldolgozás során nemcsak az abszolút denzitásértékeket mérték, hanem a mirigyállomány-tumor denzitáskülönbség számszerû 258 Forrai Gábor: A hasnyálmirigy radiológiai vizsgálata: aktualitások
Page 1: TOVÁBBKÉPZÔ FÓRUM A hasnyálmir
Page 5 and 6: történt, miután vékonytû-citol

A hasnyÃ¡lmirigy radiolÃ³giai vizsgÃ¡lata: aktualitÃ¡sok

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?