A hasnyálmirigy radiológiai vizsgálata: aktualitások

TOVÁBBKÉPZÔ FÓRUM
A hasnyálmirigy radiológiai
vizsgálata: aktualitások
G ASTRO U PDATE, 2007
Forrai Gábor
Radiology of pancreas: review from the last year
– Gastro Update 2007
CÉLKITÛZÉS – A pancreas radiológiai diagnosztikájának
új eredményei kerülnek bemutatásra, az egyes képalkotó
módszerek és intervenciók mai helyének ismertetésével.
MÓDSZER – A legutolsó év szakirodalmának áttekintése
a következô témakörökben: akut pancreatitis, krónikus
pancreatitis, autoimmun pancreatitis, térfoglaló folyamatok:
carcinoma és egyéb tumorok, PET, a pancreastranszplantáció
képalkotó vonatkozásai.
EREDMÉNYEK – A pancreas diagnosztikai módszereivel
kapcsolatos tapasztalatok világszerte évrôl évre rohamosan
gyûlnek. Emiatt az aktuális kivizsgálási algoritmus folyamatos
átalakulásban van, új diagnosztikai és terápiás
eljárások is belépnek a napi rutinba. Egyesek – akár kéthárom
év alatt – teljesen elavulnak, sôt, már hibának is
számíthat az alkalmazásuk. Más módszerek kötelezô jelleggel
lépnek be a diagnosztikus lépések közé. Ezért is
rendkívül fontos a szakirodalom naprakész ismerete.
PURPOSE – To demonstrate the recent results in radiological
diagnostics of pancreas, and the actual place of the
imaging and interventional methods.
METHOD – Systematic review of the most recent articles
from the last year in the following subjects: acute, chronic
and autoimmune pancreatitis, pancreatic cancer and other
tumors, PET and special imaging problems in pancreas
transplantation.
RESULTS – Annually, experience in pancreatic diagnostical
methods are accumulating rapidly. Therefore, there is a
continuous change in the examination algorithm with new
diagnostic and therapeutic modalities making their way
into the daily routine. Some of the algorithms become
obsolete within a few years and their further application is
considered mismanagement. Some other methods become
obligatory steps in the diagnostics. These are the reasons
why up-to-date knowledge of the literature is mandatory.
pancreatitis, pancreastumor,
pancreastranszplantáció, ultrahang,
CT, MRI, PET
pancreatitis, pancreatic cancer,
pancreas transplantation, ultrasound,
CT, MRI, PET
DR. FORRAI GÁBOR (levelezési cím/correspondence): Állami Egészségügyi Központ, Központi Radiológiai Diagnosztika
Osztály/State Health Center, Department of Radiology; H-1134 Budapest, Róbert Károly krt. 44. E-mail: forrai.gabor@
t-online.hu
A
Gastro Update munkacsoport évrôl évre áttekinti
a gasztroenterológia szakirodalmát,
és beszámol újdonságairól. A gasztroenterológiai
radiológia folyamatos fejlôdése miatt rendszeresen
revideálni kell a vizsgálati algoritmust, a
technikai fejlôdés nyomán a protokollok is gyakran
módosulnak. Ehhez kíván ez az aktuális összeállítás
segítséget nyújtani.
A hasnyálmirigy radiológiai diagnosztikájáról
2007-ben az alábbi témákban születtek fôbb közlemények:
– akut pancreatitis,
256 Érkezett: 2007. október 5. Elfogadva: 2008. október 16.

– krónikus pancreatitis,
– autoimmun pancreatitis,
– térfoglaló folyamatok: carcinoma és egyéb tumorok,
– pozitronemissziós tomográfia (PET),
– a pancreastranszplantáció képalkotó vonatkozásai.
A KUT PANCREATITIS
Egy svájci munkacsoport 310 betegen tanulmányozta
az akut pancreatitis súlyossága megítélésének
különbözô lehetôségeit 1 . Az 1992-es Atlanta
klasszifikációról már több szerzô bebizonyította,
hogy alkalmatlan erre. Az akut gyulladás ebben a
betegcsoportban 80%-ban közepesnek, 20%-ban
súlyosnak, ezen belül 12,7%-ban letálisnak bizonyult.
A beteg életkorát fontos prognosztikai faktornak
találták. A CT-kritériumok közül a pancreas
objektív mérete, a peripancreaticus zsírréteg rendellenességei
és a necrosis kiterjedése szintén ideszámítottak.
Mindezen tényezôk ellenére összefoglalóan
megállapítható, hogy a CT-morfológiai kritériumok
önmagukban nem alkalmasak a pancreatitis
súlyosság szerinti osztályozására.
Kaya és munkatársai prospektív tanulmányukban
2 199 beteg bevonásával elemezték a demográfiai
adatokat, az etiológiát, az átlagos kórházi ápolási
idôt, a klinikai, radiológiai, biokémiai leleteket,
a kezelési módokat, a mortalitást és a morbiditást.
Az endokrin funkciókat orális glükóztoleranciateszttel
mérték. E paraméterek viszonyát, a scoretípusokat
(Ranson, Imrie, APACHE II) és a betegség
kimenetelét statisztikailag elemezték. A mortalitás
és morbiditás megfelelô prediktorának az
APACHE II score, az LDH, a base excess és a
Balthazar–Ronson-féle CT severity index bizonyultak.
Az ERCP-t követô pancreatitis (PEP) 1–40%
(prospektív tanulmányokban 4–8%) gyakoriságú
szövôdmény. Aziz és munkatársai 3 áttekintették a
szakirodalmat, és megkíséreltek bizonyítékokkal
alátámasztott (evidence-based) megállapításokat
tenni a kialakulás kockázati tényezôirôl, az elkerülés
lehetséges módjairól, a gyógyszeres prevencióról,
a követendô technikáról, a betegkiválasztásról
és a szövôdmények markereirôl. A cikkben szereplô
táblázatok minden endoszkópos retrográd kolangiopankreatográfiát
(ERCP) végzô szakember figyelmébe
ajánlhatók.
Akut pancreatitis kapcsán végzett ERCP-vel foglalkozik
Cherian és munkatársai cikke 4 . A beavatkozás
hasznos lehet biliaris pancreatitis speciális
helyzeteiben, microlithiasis, specifikus Oddi-sphincter-diszfunkciókban,
pancreasdivisum, ascariasis és
malignitás eseteinek menedzselésében. Diagnosztikus
értéke pancreatitisben manapság már elhanyagolható,
de rekurrens akut pancreatitisben és lappangó
pancreatitisben határozott terápiás haszon
mutatható ki. A pancreasvezeték-ruptura stentelése,
a benignus folyadékgyülemek intervenciós ellátása
is fontos elemei a terápiának.
„Groove” (pancreatoduodenalis árok) pancreatitis
esete kapcsán tekintik át az irodalmat Balakrishnan
és munkatársai 5 . CT-vel igazolt pancreasfejmegnagyobbodás,
hipodenz térfoglalás és duodenumfal-megvastagodás,
lumenszûkület hátterében
carcinomát gyanítottak, de a biopszia igazolta a
gyulladásos folyamatot. Képalkotó szakembereknek
is gondolniuk kell erre az entitásra, habár a képi
differenciáció nagyon nehéz feladat. A pancreasfej,
a processus uncinatus és a duodenum fokális
gyulladásos jeleinek együttese esetén lehet felvetni
ezt a diagnózist.
Gyomorcarcinomát utánzó heterotopiás pancreasállomány
akut gyulladása kerül bemutatásra Wilde
közleményében 6 . Az ultrahang, a CT és az endoszkópos
megjelenés malignitás gyanúját vetette fel,
míg aspirációs finomtû-biopsziával (FNA) gyulladást
találtak. Csak a mûtétet követô szövettani feldolgozás
igazolta a terime valódi természetét. A jó
minôségû MPR-MSCT- (multiplanar rekonstrukciós,
sokszeletes CT) és az endoszkópos ultrahang-
(EUS) képek áttekintése igen tanulságos.
Viremouneix és munkatársai 7 a natív MR szerepét
taglalják akut pancreatitisben, kontrasztos CT-vel
összehasonlítva. A kontrasztos CT-hez – mint
gold standardhoz – hasonlítva 100%-os érzékenységet,
82,6%-os specificitást, 100%-os pozitív
prediktív értéket (PPV) és 21%-os negatív prediktív
értéket (NPV) találtak. Ezt ôk viszonylag jó
korrelációként értékelik, és a módszert megfelelônek
tartják az akut pancreatitis súlyosságának
megítélésére. (Megjegyzés: Még a CT alkalmasságát
is folyamatosan vitatja az irodalom, nemhogy
az MR-ét, így ez az eredmény erôsen megkérdôjelezhetô.)
A UTOIMMUN PANCREATITIS
Az utóbbi években egyre inkább közismertté váló
autoimmun pancreatitis (AIP) egyik variációs meg-
M AGYAR R ADIOLÓGIA 2008;82(7–8):256–261. 257

jelenését mutatják be Kobayashi és munkatársa 8 .
Megállapításuk szerint a betegségen belül létezik
egy alcsoport, amely körülírt lágyrészképlet-képzôdéssel
és a fô pancreasvezeték szûkületével, valamint
prominens obliteratív phlebitissel társul a
normális ductalis szegmentum területén. Kilenc
ilyen beteget mutatnak be, átlagéletkoruk 64 év
(39–75). Az ultrahang-, CT-, MR-vizsgálatokkal körülírt
pancreasmegvastagodást találtak, specifikus
képi jel nélkül.
Kitano és munkatársai egy boncolási AIP-esetet
közöltek 9 . A 81 éves férfi beteg elsô vizsgálatai a
pancreas diffúz megnagyobbodását, a pancreas- és
epevezeték diffúz szûkületét találták, az iránydiagnózis
cholangiocarcinoma volt. A krónikus pancreatitis
igazolása után stentbehelyezés, obszerváció
történt. Több ízben észlelték a Vater-papilla megduzzadását
és a szûkületek spontán javulását, szteroidterápia
nélkül. Késôbb a pancreas atrofizált, a
beteg hét évvel az elsô tünetek fellépése után exitált.
A szerzôk felvetik a krónikus és autoimmun
pancreatitis sikeres differenciálása esetén alkalmazott
különbözô terápiák eltérô hatását a két betegség
kimenetelére (szteroid).
Takahashi és munkatársai 45, autoimmun pancreatitisben
szenvedô beteg (38 férfi, 7 nô, átlagéletkor
64 év) veseérintettségét tanulmányozták 10 . Közülük
nagy arányban, 14 betegnél (35%) találtak
képalkotó módszerekkel vesemanifesztációt. Tizenkettôt
parenchymás, ötöt extraparenchymás lokalizációban
fedeztek fel. A parenchymás eltérések kis
corticalis nodulusok, ék alakú vagy diffúz foltos eltérések
formájában jelentkeztek. Szteroid hatására
regressziót észleltek, e nélkül általában progressziót.
A cikk bemutatja a jellegzetes CT- és MRmorfológiát.
Az eltérések szövettanilag az eddigi
megfigyelések alapján tubulointerstitialis nephritisnek
feleltek meg.
K RÓNIKUS PANCREATITIS
Patlas és munkatársai 11 pancreasfej-megnagyobbodás
eseteinél megfigyelték, hogy a férfi nem, a
nagyméretû feji térfoglalás (5,5 cm-nél nagyobb átlagos
átmérô) és a pancreas test-farok atrophia hiánya
azok a tulajdonságok, amelyek krónikus gyulladásra
inkább jellemzôk, mint tumorra. Krónikus
pancreatitist mindig figyelembe kell venni differenciáldiagnózisként
a körülírt pancreas-térfoglalások
észlelésekor, még akkor is, ha nincs gyulladásra
utaló klinikai jel.
T ÉRFOGLALÓ FOLYAMATOK:
CARCINOMA ÉS EGYÉB
TUMOROK
Schima és munkatársai 12 nagyon alapos, számos radiológiai
képpel illusztrált összefoglalót közöltek a
pancreas adenocarcinomájának diagnosztikájáról.
Érintik a pseudolaesiók, a gyulladások differenciálásának
kérdéseit is. A multidetektoros CT (MDCT) a
legmegfelelôbb vizsgálat, az MR segít a differenciálásban.
A Mangafodipir kontrasztanyaggal végzett
MR-vizsgálat a kis tumorok felfedezésében lehet sikeres.
Az alkalmas lokalizációjú, kis tumorok képi
vezérelt mintavételéhez a legjobb módszernek az
EUS-t tartják, amelynek 98%-os az érzékenysége.
Hasonlóan részletes, technikai paramétereket és
stádiumbesorolás (staging) -táblázatot is tartalmazó,
oktató jellegû cikket közöltek a 64 szeletes CTrôl
Brennan és munkatársai 13 a Radiographics hasábjain.
Bemutatják a korábbi szakirodalomban a
kisebb szeletszámú CT-kre alkalmazott protokollokat
is. A CT-angiográfiának nagy jelentôséget tulajdonítanak
a preoperatív kivizsgálásban.
Zamboni és munkatársai 14 szintén a multislice-
CT-angiográfia (MSCTA) preoperatív szerepét taglalják.
Az MDCTA értékét a reszekabilitásra 114
beteg vizsgálatából a következônek találták: 100%-
os érzékenység, 72%-os specificitás, 89%-os PPV,
100%-os NPV. Különbözô típusú (4–64 detektorsoros)
MDCT-készülékek között nem észleltek ezekben
az adatokban különbséget. Gyakorlott radiológusok
által végzett retrospektív értékeléssel a
specificitás 94%-ra, a PPV 98%-ra emelkedett, a
másik két paraméter változatlan maradt.
Olivié és munkatársai 15 a pancreasfej-carcinoma
reszekabilitásának megítélésében az MDCT-t
100%-osnak találták, de amennyiben a negatív szövettani
széleket vették kritériumnak, a pozitív
prediktív érték 83%-ra esett vissza. Egy ezt
megelôzô tanulmány (Vargas 16 ) 87%-os prediktív
értéket talált. Ha az irreszekabilitás preoperatív diagnosztizálását
vizsgáljuk, az irodalmi adatok 96-
100%-os prediktív értékeket adnak meg.
Gusmini és munkatársai 17 az endokrin tumorok
ábrázolhatóságát jobbnak találták a „pancreas-”,
mint az „artériás” kontrasztfázisban. Az artériás fázis
idôpontját bolus trackinggel határozták meg, a
pancreas- és portalis fázisok 25 és 50 s-mal következtek
ez után (45 és 70 s-mal a kontrasztbeadás
kezdetétôl számítva). A feldolgozás során nemcsak
az abszolút denzitásértékeket mérték, hanem a mirigyállomány-tumor
denzitáskülönbség számszerû
258 Forrai Gábor: A hasnyálmirigy radiológiai vizsgálata: aktualitások

adatait is rögzítették. (Megjegyzés: A szerzôk egyenesen
feleslegesnek minôsítik az artériás fázist,
amelynek elvégzése azonban – például a jó minôségû
CT-angiográfiás feldolgozáshoz – egyelôre elengedhetetlennek
látszik.)
Az endokrin tumorok részletes leírását és legújabb
WHO-csoportosítását adja meg Rha közleménye
a vonatkozó képalkotó sajátosságok egyidejû
ismertetésével 18 . A cikkben leírtak ismerete egyaránt
fontos a különbözô endokrin tumorok egymástól,
sôt, az adenocarcinomától való differenciációja
miatt is.
További ritka endokrin tumorokat, metasztázisokat,
a vizsgálattechnika kérdéseit, az EUS, az
intraoperatív ultrahang és a PET szerepét is érintik
Rockall és Reznek igen részletes, sok radiológiai képpel
illusztrált munkájukban 19 .
Okkult malignitás umbilicalis bôrmetasztázisa a
szakirodalomból „Sister Mary Joseph’s nodule”
(SMJN) néven ismert. A gyakori pancreaseredetre
kívánják felhívni a figyelmet Yendluri és munkatársai
20 , akik a saját esetüket mutatják be a szakirodalomból
kigyûjtött, 57, pancreastumorral társult
esettel együtt. A kialakulás mechanizmusának a
lymphogen disszemináció több különbözô útját jelölik
meg.
Gomez és munkatársai a cisztikus pancreaslaesiók
karakterizálásáról írtak közleményt 21 . A ciszta méretét
(>25 mm) önálló malignitási jelnek tartják,
de a társult epeúti tágulatot szintén komoly malignitási
prediktorként jellemzik.
Wu és munkatársai 22 a CT-t B-módú ultrahanggal
és EUS-vezérelt finomtû-citológiával kombinálták,
amelynek során az aspirált folyadékban és a szérumban
carcinoembrionalis antigént (CEA) és CA
19-9-et is meghatároztak. A B-módú ultrahang és a
CT érzékenysége cystadenocarcinomára 52,8% és
77,8%, a specificitása 78,9% és 86,7% volt. A cisztafolyadék
CEA- és CA19-9-szintjének mérése
EUS-vezérelt FNA-val kombinálva 94,4%-os érzékenységûnek
bizonyult, ami magasabb, mint a B-
ultrahang és a CT (P

történt, miután vékonytû-citológiai mintavétellel
és a klinikai adatokkal való összevetéssel tisztázták,
hogy nem adenocarcinomáról van szó.
P OZITRONEMISSZIÓS
TOMOGRÁFIA
Az európai gyakorlattal ellentétben, Kelet-Ázsiában
a PET-et sok alkalommal használták szûrésre. Ennek
során gyakran találtak tumorokat, bár a stádiumokról
nem áll rendelkezésre információ. Ono és
munkatársai 30 3426, negatív daganatos anamnézisû
személyen meghatározták a különbözô carcinomák
felfedezési arányát teljestest-PET-tel. Malignitásra
gyanús folyamatot 65 esetben (1,96%) találtak az
alábbi szervekben: colon 14; pajzsmirigy 10; gyomor
hét; tüdô öt; máj három; emlô kettô; vese, epehólyag,
nyelôcsô, pancreas, retroperitoneum egyegy.
Ezek közül 46 elváltozás valós pozitívnak igazolódott.
Tizenkilenc álnegatív esetet találtak
(0,6%). A talált stádiumok: 0. stádium – öt, I. stádium
– 17, II. stádium – 10, III. stádium – hét, IV.
stádium – hat.
Calculli 31 a PET-tel kiegészített MDCT szerepét
helyezi el a pancreas korszerû ellátásában. A CT-t
gold standardnak tartják, a PET a recidíva kimutatásában
és a neoadjuváns terápia monitorizálásában
jelentôs. Az MR a kis májmetasztázisok felfedezésében,
az EUS a kis tumorok ábrázolásában
összességében az esetek 10%-ában kiegészíti a
MDCT-t. Egy nemrég megjelent, 17 tanulmányt
összefoglaló metaanalízisre (Orlando és munkatársai
32 ) is hivatkoznak, amelyben számszerûsítik a
PET-CT önálló érzékenységét (71–100%) és specificitását
(53–100%) a pancreascarcinoma felfedezésére
vonatkoztatva.
Sperti és munkatársai 33 a malignus-benignus
IPMN-ek elkülönítésében, így a sebészi beavatkozás
indikációjának alátámasztásában, illetve a követés
melletti döntés elôkészítésében lényegesen
jobbnak találták a PET-et a hagyományos (CT-MR)
technikáknál.
Neuroendokrin tumorok eseteiben hasonlították
68
össze a Ga-DOTATOC PET és az Octreoscan
(DTPAOC SPECT) teljesítôképességét Buchmann és
munkatársai 34 . A tüdô és a csontozat szekunder
érintettségének meghatározásában a PET jobbnak
bizonyult, de a máj és az agy érintettségét hasonló
arányban mutatta ki mindkét eljárás. A nyirokcsomók,
a pancreas és a gastrointestinum megítélésében
sem észleltek különbséget.
Nakayo és munkatársai 35 a PET szerepét elemezték
autoimmun pancreatitisben és extrapancreaticus
autoimmun laesiókban. Mind a hat AIP-betegnél
intenzív FDG- (fluoro-deoxiglükóz) felvételt
tapasztaltak. Kórosan magas FDG-felvételt tapasztaltak
az alábbi extrapancreaticus esetekben: sclerotizáló
sialadenitis (n=5), lymphadenopathia
(n=5), retroperitonealis fibrosis (n=2), interstitialis
nephritis (n=2), sclerotizáló cholecystitis (n=1).
A kóros FDG-felvétel szteroidkezelés után megszûnt
a nyálmirigyekben (n=4), a nyirokcsomókban
(n=4), a retroperitoneumban (n=2), a vesékben
(n=1) és az epehólyagban (n=1). A spontán remisszióba
kerülô betegnél a nyálmirigy és a nyirokcsomók
abnormális FDG-felvétele megmaradt.
T RANSZPLANTÁCIÓ
Az allograft pancreastranszplantáció vascularis
komplikációinak megítélését nagy felbontású kontrasztos
MR-angiográfiával vizsgálták Hagspiel és
munkatársai 36 . A transzplantátum diszfunkciója
miatt elvégzett, 13 vizsgálatból tíznél vascularis
szövôdményt vagy kilökôdésre utaló jeleket találtak,
csupán három vizsgálat mutatott normális leletet.
Az artériás és a vénás oldal anatómiáját egyaránt
jól lehetett ábrázolni. Az artériás oldalon az
MRA-val egy esetben becsülték felül a stenosist,
két esetben alulbecslés történt. A többi (61)
vascularis szegmens megítélése megegyezett a hagyományos
angiográfiával kapottal és a mûtéti lelettel.
A vénás oldalon egy alulbecslést találtak. A
lépartérián két szûkületet becsültek alul. A
transzplantátum intraparenchymás ágai 13-ból 11
esetben ábrázolhatóak voltak. A szerzôk mindezek
alapján nagyon ajánlják ezt a módszert a fenti indikációban.
Köszönetnyilvánítás
Köszönetünket fejezzük ki a Gastro Update Alapítványnak,
Metzger Péternek, Papp Jánosnak és
Asztalos Imrének.
260 Forrai Gábor: A hasnyálmirigy radiológiai vizsgálata: aktualitások

Irodalom
1. Knoepfli AS, Kinkel K, Berney T, et al. Prospective study of
310 patients: can early CT predict the severity of acute
pancreatitis? Abdom Imaging 2007;32:111-5.
2. Kaya E, Dervisoglu A, Polat C. Evaluation of diagnostic
findings and scoring systems in outcome prediction in acute
pancreatitis. World J Gastroenterol 2007;13(22):3090-4.
3. Abdel Aziz AM, Lehman GA. Pancreatitis after endoscopic
retrograde cholangio-pancreatography. World J Gastroenterol
2007;13(19):2655-68.
4. Cherian JV, Varghese Selvaraj J, Natrayan R, Venkataraman
J. ERCP in acute pancreatitis. Hepatobiliary Pancreat Dis Int
2007;6:233-40.
5. Balakrishnan V, Chatni S, Radhakrishnan L. Groove pancreatitis:
A case report and review of literature JOP. J
Pancreas (Online) 2007;8(5):592-7.
6. Wildea GE, Gakhala M, Sartipa KA, et al. Pancreatitis in
initially occult gastric heterotopic pancreas. Clinical Imaging
2007;31:356-9.
7. Viremouneix L, Monneuse O, Gautier G. Prospective evaluation
of nonenhanced MR imaging in acute pancreatitis. J
Magn Reson Imaging 2007;26(2):331-8.
8. Kobayashi G, Fujita N, Noda Y, et al. Lymphoplasmacytic
sclerosing pancreatitis forming a localized mass: a variant
form of autoimmune pancreatitis. J Gastroenterol 2007;42:
650-6.
9. Kitano Y, Matsumoto K, Chisaka K. An autopsy case of autoimmune
pancreatitis JOP. J Pancreas (Online) 2007;8(5):
621-7.
10. Takahashi N, Kawashima A, Fletcher JG, et al. Renal involvement
in patients with autoimmune pancreatitis: CT and MR
imaging findings. Radiology 242(3):791-801.
11. Patlas M, Deitel W, Taylor B. Focal chronic pancreatitis
mimicking pancreatic head carcinoma: are there suggestive
features on ultrasound? Can Assoc Radiol J 2007;58(1):15-
21.
12. Schima W, Ba-Ssalamah A, Kölblinger C, et al. Pancreatic
adenocarcinoma. Eur Radiol 2007;17:638-49.
13. Brennan DD, Zamboni GA, Raptopoulos VD, Kruskal JB.
Comprehensive preoperative assessment of pancreatic adenocarcinoma
with 64-section volumetric CT. RadioGraphics
2007;27:1653-66.
14. Zamboni GA, Kruskal JB, Vollmer CM. Pancreatic adenocarcinoma:
value of multidetector CT angiography in preoperative
evaluation. Radiology 2007;245(3):770-78.
15. Olivié D, Lepanto L, Billiard JS. Predicting resectability of
pancreatic head cancer with multi-detector CT. Surgical and
pathologic correlation JOP. J Pancreas (Online) 2007;8(6):
753-8.
16. Vargas R, Nino-Murcia M, Trueblood W, Jeffrey RB Jr. MDCT
in pancreatic adenocarcinoma: prediction of vascular invasion
and resectability using a multiphasic technique with curved
planar reformations. AJR Am J Roentgenol 2004;182:419-
25.
17. Gusmini S, Nicoletti R, Martinenghi C, et al. Arterial vs
pancreatic phase: which is the best choice in the evaluation of
pancreatic endocrine tumours with multidetector computed
tomography (MDCT)? Radiol Med 2007;112:999-1012.
18. Rha SE, Jung SE, Lee KH, et al. CT and MR imaging findings
of endocrine tumor of the pancreas according to WHO
classification. European Journal of Radiology 2007;62:371-7.
19. Rockall AG, Reznek RH. Imaging of neuroendocrine tumours
(CT/MR/US). Best Practice & Research Clinical Endocrinology
& Metabolism 2007;21(1):43-68.
20. Yendluri V, Centeno B, Springett GM. Pancreatic cancer
presenting as a sister Mary Joseph’s Nodule case report and
update of the literature. Pancreas 2007;34:161-4.
21. Gomez D, Rahman SH, Wong LF, et al. Predictors of malignant
potential of cystic lesions of the pancreas. Eur J Surg
Oncol 2007. [Epub ahead of print]
22. Hong Wu, Nan-Sheng Cheng, Yan-Ge Zhang, Hong-Zhi Luo,
et al. Improved early diagnosis of cystadenocarcinoma of the
pancreas. Hepatobiliary Pancreat Dis Int 2007;6:87-91.
23. Sahani DV, Saokar A, Hahn PF, Brugge WR, et al. Pancreatic
cysts 3 cm or smaller: how aggressive should treatment be?
Radiology 2006;238:912-19.
24. Goh BKP. Pancreatic cysts 3 cm or smaller. (Letters to the
editor.) Radiology 2007;243(2):607-8.
25. Leonard D, Baulieux J, Rode A. Multiple synchronous serous
cystadenomas of the pancreas: uncommon CT and MRI
findings. J Hepatobiliary Pancreat Surg 2007;14:600-3.
26. Sperti C, Pasquali C, Chierichetti F, et al. Value of 18-
fluorodeoxyglucose positron emission tomography in the
management of patients with cystic tumors of the pancreas.
Ann Surg 2001;234:675-80.
27. Van Rijn RR, Schilte PPM, Wiarda BM, et al. Case 113:
Pancreatic Cystosis. Radiology 2007;243:598-602.
28. Vullierme MP, Giraud-Cohen M, Hammel P, et al. Malignant
intraductal papillary mucinous neoplasm of the pancreas: in
situ versus invasive carcinoma – surgical resectability. Radiology
2007;245(2):483-90.
29. Jayanthi V, Randhir J, Rajesh N. Problems in diagnosing
lymphoma of the pancreas with computed tomography. A
case report. J Gastrointestin Liver Dis 2007;16(1):101-3.
30. Ono K, Ochiai R, Yoshida T, et al. The detection rates and tumor
clinical/pathological stages of whole-body FDG-PET
cancer screening. Ann Lucia Calculli, Raffaele Pezzilli,
Riccardo Casadei. Nucl Med 2007;21(1):65-72.
31. Calculli L, Pezzilli R, Casadei R, et al. The imaging of
pancreatic exocrine solid tumors: The role of computed tomography
and positron emission tomography, JOP. J Pancreas
(Online) 2007;8(1Suppl.):77-84.
32. Orlando LA, Kulasingam Si, Matchar DB. Metaanalysis: the
detection of pancreatic malignancy with positron emission
tomography. Aliment Pharmacol Ther 2004;20:1063-70.
33. Sperti C, Bissoli S, Pasquali C, et al. 18-fluorodeoxyglucose
positron emission tomography enhances computed tomography
diagnosis of malignant intraductal papillary mucinous
neoplasms of the pancreas. Ann Surg 2007;246(6):932-9.
34. Buchmann I, Henze M, Engelbrecht S. Comparison of 68Ga-
DOTATOC PET and 111In-DTPAOC (Octreoscan) SPECT in
patients with neuroendocrine tumours. Eur J Nucl Med Mol
Imaging 2007;34:1617-26.
35. Nakajo M, Jinnouchi S, Fukukura Y, et al. The efficacy of
whole-body FDG-PET or PET/CT for autoimmune pancreatitis
and associated extrapancreatic autoimmune lesions. Eur
J Nucl Med Mol Imaging 2007;34:2088-95.
36. Hagspiel KD, Nandalur K, Pruett TL, et al. Evaluation of
vascular complications of pancreas transplantation with highspatial-resolution
contrast enhanced MR angiography. Radiology
2007;242(2):590-599.
M AGYAR R ADIOLÓGIA 2008;82(7–8):256–261. 261