Szám - PTE Általános Orvostudományi Kar - Pécsi Tudományegyetem

16
Az egészségügyi szakdolgozók
tájékoztatási kötelezettsége és kompetenciája 1
Dr. Jakab Tibor, Magatartástudományi Intézet
Az utóbbi idõben többen megkérdezték tõlem, hogy vajon a szakdolgozónak
a beteggel 2 szemben van-e tájékoztatási kötelezettsége és, ha
igen, az mit tartalmazhat? Aköztudatban az a „jogbabona” él, hogy kizárólag
a kezelõorvos joga és kötelezettsége a beteg tájékoztatása, a
szakdolgozó mindössze a beteg általános állapotáról adhat információt.
Ez – közel nyolc éve – nem így van.
1998. június 30-ával hatályát vesztette a 15/1972. (VIII. 5.) EüM
rendelet 84. §-a, amely a szakdolgozók betegtájékoztatási kompetenciájáról
rendelkezett:
A gyógyító-megelõzõ ellátás keretében foglalkoztatott egészségügyi
szakdolgozó a beteg hozzátartozóját csak a beteg általános állapotáról
tájékoztathatja; a kórismét és a vizsgálat eredményét sem a
beteggel, sem hozzátartozójával nem közölheti. Az egészségügyi szakdolgozó
köteles ez utóbbi kérdésben hozzá forduló beteget (hozzátartozóját)
a beteg gyógykezelését végzõ orvoshoz irányítani.
Ezt a szabályozást a 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet 3 záró rendelkezései
között a 42. § (2) b) pontja helyezte hatályon kívül, és azóta nem
alkotottak e tárgyban részletszabályokat. E tény két dologra enged
következtetni:
1) A jogalkotó nem kívánta fenntartani a szakdolgozók tájékoztatási
kompetenciájának addigi rendkívül szigorú korlátozását.
2) Ajogalkotó napjainkig nem tartotta szükségesnek a szakdolgozók
tájékoztatási kompetenciájának részletes szabályozását.
A korlátozás megszüntetésébõl egyenesen következik a kompetenciakör
kiterjesztése. Arra vonatkozóan, hogy a tájékoztatási kompetencia
meddig terjed, mit foglal magában (2. pontból fakadóan), a
jogalkotó szerint a hatályos jogszabályi környezet egyértelmû eligazítást
nyújt. És ez így is van.
Az egészségügyi dolgozók betegtájékoztatási kötelezettségét a
beteg önrendelkezési joga alapozza meg. Az ember önrendelkezéshez
való joga része az emberi méltósághoz való alkotmányi alapvetõ
jognak 4 . Az Egészségügyi törvény 5 [továbbiakban: Eütv.] számos, az
emberi méltósághoz való jogot érvényre juttató garanciális rendelkezést
tartalmaz. 6 Vizsgálódásunk szempontjából – a szakdolgozó tájékoztatási
kötelezettsége és kompetenciája – az Eütv. 15. § (1) és (3)
bekezdései relevánsak:
(1) A beteget megilleti az önrendelkezéshez való jog, amely kizárólag
törvényben meghatározott esetekben és módon korlátozható.
(3) A betegnek joga van arra, hogy a kivizsgálását és kezelését
érintõ döntésekben részt vegyen. Az e törvényben foglalt kivételektõl
eltekintve bármely egészségügyi beavatkozás elvégzésének feltétele,
hogy ahhoz a beteg megtévesztéstõl, fenyegetéstõl és kényszertõl mentes,
megfelelõ tájékoztatáson alapuló beleegyezését (a továbbiakban:
beleegyezését) adja.
Az idézett jogszabályi rendelkezésbõl eredõen bárminemû,
egészségügyi ellátással kapcsolatos beavatkozás elõfeltétele – törvényi
kivételektõl eltekintve – a beteg hozzájárulása, és a hozzájárulást
meg kell, hogy elõzze a beteg „megfelelõ” tájékoztatása. Tájékoztatást
pedig értelemszerûen annak kell adnia, aki a beteg beleegyezését
7 kéri, azaz, az adott beavatkozást végzõ egészségügyi
dolgozónak.
Az Eütv. részletesen szabályozza a kezelõorvos által adott tájékoztatás
elengedhetetlen tartalmi elemeit (13. § 8 ) és módját (134-135.
§§ 9 ), viszont – érthetõ módon – hallgat a szakdolgozókról. Ennek oka
az, hogy a szakdolgozói tevékenység igen szerteágazó, és részben
nem vonható az Eütv. „beavatkozás” 10 fogalmába, viszont az önrendelkezéshez
való alkotmányi jogból következõen a kompetens beteg
hozzájárulása elengedhetetlen.
A szakdolgozók – képesítésüknek és gyakorlatuknak megfelelõ –
munkájukat önállóságuk szempontjából három módon végezhetik 11 :
1) a kezelõorvos kifejezett utasítására,
2) a kezelõorvos hozzájárulásával,
3) önálló kezdeményezésre.
A kezelõorvosnak (felettes orvosnak) a beteg (gyógy)kezelésével
kapcsolatos tevékenységi körben általános utasítási joga van: 12
Eütv. 130. § (1) A kezelõorvos – feladatkörében – jogosult a beteg
ellátásában közremûködõ egészségügyi dolgozók részére utasítást
adni. Az utasításnak egyértelmûen tartalmazni kell az ellátandó feladatot,
annak idejét, helyét és – amennyiben szükséges – a közremûködésre
felkérendõ további egészségügyi dolgozók nevét és munkakörét.
(2) A közremûködõ egészségügyi dolgozó
a) az utasítást az abban foglalt feltételek szerint és a szakmai szabályoknak
megfelelõen hajtja végre,
(4) Az utasítás keretein belül az egészségügyi dolgozó – szakmai
kompetenciájának keretei között és felkészültségének megfelelõen –
önállóan határozza meg a általa elvégzendõ feladatok végrehajtásának
módját és sorrendjét.
Az utasítási jog privilegizált esete, amikor orvosi tevékenységi
körbe tartozó ténykedésre utasítja az orvos a szakdolgozót:
11/1972 (VI. 30.) EüM rendelet 13 8. § (1) Az egyéb egészségügyi
képesítéssel rendelkezõ szakdolgozót (a továbbiakban: egészségügyi
szakdolgozó) az erre feljogosított vezetõ a (2) bekezdésben megállapított
feltételek mellett megbízhatja a népjóléti miniszter által külön
meghatározott – az orvosi tevékenység körébe tartozó – ténykedések
végzésével.
(2) Az (1) bekezdés alapján az egészségügyi szakdolgozót a népjóléti
miniszter által meghatározott ténykedések közül is csak azoknak
végzésével szabad megbízni, amelyekre kellõképpen kiképezték, azokkal
kapcsolatban az egészségügyi szakdolgozó gyakorlati tudását
megvizsgálták és azoknak végzésére alkalmasnak találták.
(3) Az egészségügyi szakdolgozó részére a megbízást írásban kell
megadni. A megbízás megadásával egyidejûleg az egészségügyi szakdolgozót
ki kell oktatni a ténykedések végzésével kapcsolatos fegyelmi
és büntetõjogi felelõsségére. A megbízás bármikor visszavonható. A
visszavonást indokolni kell.
(4) Az egészségügyi szakdolgozó az orvosi tevékenység körébe
tartozó tevékenységek közül csak azokat végezheti, amelyek végzésére
írásban megbízást kapott, azt is csak az orvos által megadott rendelkezések,
illetõleg szempontok szerint. A tevékenység utasítás szerinti
végzéséért az egészségügyi szakdolgozó a felelõs.
Abeteg tájékoztatása szempontjából fontos megkülönböztetnünk
azokat az eseteket, amikor az orvos
a) a szakdolgozó tevékenységi körébe tartozó feladatok ellátására.
b) orvosi tevékenységi körhöz tartozó beavatkozások elvégzésére
ad utasítást.
PTE ORVOSKARI HÍRMONDÓ